Megosztó téma következik, és ezért sokáig nem is volt kedvem belekezdeni, mert jobb a békesség. Mivel kértétek, leírom amit látok magam körül, és a véleményemet. El tudom fogadni, ha a kedves olvasó más véleményen van, más adatokat tart fontosnak figyelembe venni. Kommenteket szívesen fogadunk (most is).
Mostanra nyilvánvalóvá vált, hogy klímaváltozás zajlik körülöttük, és a modern életmódunk szerepe elvitathatatlan ebben. A Covid alatt az is kristályosodott, mennyi ellenállás van bennünk amikor alkalmazkodni kellene: például az utazás annyira alapvetővé vált, sokan még egy világjárvány kellős közepén sem tudnak lemondani róla. Pedig nem csak Greta Thunberg állítja hogy radikális változásokra lenne szükség, egyre több kutatás támasztja alá, sok rugalmasságra lesz szükség a következő évtizedekben. Mit tesz ezért Kanada és az itt élők?
Túlméretezett autók, házak
Észak-Amerikában nagyok a távolságok, és ez nem csak a városok közötti utazás hosszát határozza meg, hanem a városon belüli közlekedést is. Kivándorlásunk után másfél évet töltöttünk el Torontoban, és volt szerencsénk a helyi tömegközlekedéshez. Tudom, ez most furán fog hangzani, mi is csodálkoztunk magunkon.. amikor visszasírtuk a bkk-t. Az egyetlen tömegközlekedési eszköz amivel jól lehetett haladni a metró volt. Ez meglátszott az utasszámon: Ákossal többször előfodult, hazafelé a munkából csak a harmadik szerelvényre fért fel. Ugyan vannak villamos vonalak, ami a kötött pálya miatt elvileg lehetne gyors, de általában az autók is a síneken is araszoltak. Sokat lassította még a forgalmat a balra kanyarodás: a nagy autószám és a balra kanyarodó sávok hiánya miatt általános, hogy egy balra kanyarodó autó meg tud állítani egy egész sávot egy teljes zöld idejére, azért hogy aztán ő maga aztán a sárgában (néha pirosban) kanyarodjon ki. Ez a videó a helyi hírekből még 2019-ből arról szól, hogyan próbálnak rendőri jelenléttel javítani a legforgalmasabb időszakokban a dugókon, néhány tipikus közlekedési eset is megfigyelhető rajta.
Mi hamar rájöttünk, szükségünk lesz autóra, de azzal nem érdemes pl dolgozni járni a belvárosba, mert sok a dugó, lassan halad a kocsisor, és aztán szembesül az ember a parkolás problémájával is. Dolgozni járni akkor kezdtünk kocsival, mikor én Mississauga-ban kaptam munkát; és nem sokkal később egy második autóra is szükségünk volt amikor Ákos Waterlooba kezdett ingázni heti 2-3 alkalommal. A tömegközlekedés egyikünk számára sem lett volna összemérhető még a dugózással együtt eltöltött idővel sem. Toronto és Waterloo között a vonatok például 2-2,5 órás menetidővel közlekednek, és ehhez még hozzájött volna a városokon belüli tömegközlekedés. Waterloo és Missisauga városoknak ez például nem az erőssége. Összesen kijött volna 3,5-4 órára Ákos utazása egy irányban, miközben kocsival még a legszörnyűbb dugóban is megjárta összesen 4 óra alatt egy nap oda-vissza. És ezért is ingáznak rengetegen autóval: a Torontoból keleti irányban Ottawa, nyugat felé London (ON) felé húzódó 401 autópálya Észak-Amerika legforgalmasabbika. Toronton belül néhol 2×8 sávvon halad, amit a két szélen további 3-3 sávos úgynevezett “Collector” egészít ki. Kívácsi olvasóink itt elérhetnek néhány kameraképet a pálya különböző szakaszairól. El lehet képzelni azt a károsanyag-kibocsátást, ami ezen az úton történik.
Ráadásul egy családhoz általában több, mint egy autó tartozik, és nem kis autókkal közlekednek az emberek. Az eladott autók 56%-a SUV, a leggyakoribb motorméret pedig 2,5l. Különösen kedveltek a négykerék meghajtású modellek, és ez az időjárást is figyelembe véve érthető. A SUV-ok többnyire az anyukákhoz tartoznak, mert tipikusan ők fuvarozzák a gyerekeket az edzésekre, különórákra, iskolákba. Mivel közlekednek a családok férfitagjai? Az autó eladások további 20%-a pickup truck, felénk leggyakoribb a Ford F-széria, a benne lévő legkisebb motor 2,7 literes V6. Ezeket Európában simán platós teherautónak néznénk, itt nem így tekintenek rájuk. Kiváló második családi autó, mert a kabinban 6 ülés található, tehát befér a család kutyástul, a nyitott hátuljába meg csak fel lehet dobni a család összes bringáját, vagy egy karácsonyfát, és a nyári kempingezéshez vagy grillezős kirándulásokhoz is minden belefér. Az autóeladások megmaradt 24%a megoszlik a normál személyautók és sportkocsik között (utóbbi szintén apukás sztereotípia, általában piros). Egyszer amikor használt autókat nézegettünk, egy család azzal a kéréssel érkezett hogy “tinédzsereknek keresünk gyakorló autót”. Ők és a családalapítás előtt álló fiatal felnőttek használnak a Magyarországon is megszokott méretű személyautókat. Ahogy az utaknál és a forgalomnál, itt is felhívnám a figyelmet a károsanyag-kibocsátásra, ami ezekből a nagy méretű autókból kipöfög. Az összes eladott autó 2,5%-a elektromos vagy hibrid, ez tehát nem fogja megmenteni a világot (szerintem egyébként sem mentené meg).
A családi házak is túlméretezettek – legalábbis a különálló házak. Sorházból és ikerházból láttunk egész kicsiket is még amikor bérleményt kerestünk. Ezek viszont nagy lemondással járhatnak, ha a szomszédok hangosak, vagy például más kultúrából érkeztek és a gasztronómiájuk illata körbelengi a környéket (pl: magyarok – olaj és hagymaszag hahaha). Nem is beszélve a parkolási helyzetről: ezekhez a háztípusokhoz 1 garázs tartozik, így a család második autója a kocsibeállón marad. Nem meghozhatatlan áldozat, de a ki áll elől- ki hátul és kinek az autóját kell éppen kiásni a hó alól kérdések tudnak bosszantóak lenni. Az autók amortizációja is gyorsabb, ha nyáron +40, télen -20 fokban állnak a szabadban. A két-garázsos házak alapterülete nagyobb, és így egy átlagos 4 fős család 210-250 négyzetméteren él. Ebben nincs benne a beépített basement ami itt nem egyszerűen pince, hanem teljes értékű lakótér. A basementekben szokott lenni mozi- vagy játszószoba, a vendégszobák is általában ide kerülnek, és legalább egy wc-mosdó is van, néha teljes fürdőszoba is elfér. Mondanom sem kell hogy a házak fából készülnek, nem a legjobb hőszigetelő képességgel, ezért nagy energiát fogyasztunk a fűtésre-hűtésre. Néhány házon már lehet látni napelemeket és itt is vannak például támogatott ablakcsere-programok, de még lehetne az energia-felhasználásban fejlődni.
Élelmiszer csomagolás
Ezen a téren nem állunk fényesen. A zöldségek, gyümölcsök nagy részét csak műanyag csomagolásban lehet beszerezni. Elkeserítő, hogy a kígyóuborkát még a piacon a termelő is zsugorfóliában árulja, a costcoban a 3 zsugoros ubit összecsomagolják még egy nejlonba.
Mondjuk a costco megérne egy külön cikket, őszintén nem értem hogy egy ilyen méretű kereskedelmi vállalat miért nem tesz többet a környezet védelméért. Ebben a cikkben több fotón is látható a termékek túlcsomagolása.
Másik példa a tej. Ontarioban máig a zacskóban árulják, és ebből is 3 db-ot csomagolnak össze egy negyedik zacskóba. Vehetnénk dobozosat is, ha sokkal többet akarunk érte fizetni. Mi inkább a használat alapján döntünk ebben: ha nincs szükségünk a következő héten 4 liter tejre (ennyi van a 3 zacsiban) akkor a kisebb, 2 literes dobozosat vesszük meg, pont ugyanannyiért.
Itt van még a bevásásárlószatyrok kérdése. Az élelmiszer áruházakban minden sarkon kint lóg a kis-zacskó és a vásárlók lelkiismeretesen tépik és csomagolják bele a polisztirol tálcás fóliázott húsokat, a tejtermékeket, csomagolt fagyasztott árut is, nem csak a csomagolás nélkül árusított zöldségeket-gyümölcsöket. Legújabban ezeket a zacsikat lecserélték komposztálható műanyagra. Erősen kétlem, hogy erre a célra a legjobb minőségű lebomló anyagot használnák. A minap olvastam, hogy ezek a zacsik egy bizonyos hőmérsékleten valóban lebomlanak, méghozzá azon a hőmérsékleten amit a biogáz üzemekben használnak. Ez a mi esetünkben jó hír, mert tudjuk, hogy a komposztot a városunkban így hasznosítják. Ha ugyanez a “lebomló zacsi” otthoni komposztálóba kerül, attól tartok talán inkább mikroműanyag lesz belőle. A használata mindenképpen hamis biztonságérzetet kelt a vevőkben, nem jelentkezik a jól megérdemelt lelkifurdalás ha otthon maradtak az újrahasznosítható zsákok és tépünk egy műanyag zacskót amibe beletehetjük a kimért árut.
Amire mi kínosan figyelünk, de a tipikus kanadai vásárlónál nem látom: hogy a bevásárláshoz saját, újrahasználható szatyrokba pakolnának el a bevásárlás végén. A pénztáros minden alkalommal megkérdezi, hány szatyrot kérek, és csodálkozva konstatálja, hogy egyet sem. Amikor munkatársaimmal beszélgetek erről, általában elismerik, otthon felejtik a zacskókat. Aztán, mivel csak gyűlik otthon, a kipakolás után gondolom a szemetesbe kerül. Onnan meg a szemétdombra.
Miért gond a sok csomagolóanyag – szelektív hulladékgyűjtés
Miért is probléma az ha a szemetesbe dobunk dolgokat, hiszen szelektív gyűjtés van. Ontartioban háromfelé szelektáljuk a szemetet. A komposztba mehet minden ételmaradék, bármi ami szerves és lebomlik, így pl papír is. Ahogy írtam, nálunk ezt a biogáz üzember dolgozzák fel, tehát energia lesz belőle. Érdekesség, hogy ezt a típusú szemetet lezárható kis kukában tesszük ki az utcára. Ez az a zöld kuka amit a mosómedvék kb 2-3 évente megtanulnak kinyitni és ilyenkor le kell cserélni a záró elemeit valami teljesen újszerűre. Ezért is becézgetik a mosómedvéket felénk “trash panda”-nak. Itt egy reklám videó amit Toronto város készített hogy népszerűsítse a 2015ös fejesztést.
Az úgynevezett “blue bin”-be vagyis kék ládába kerülnek az újrahasznosítható dolgok: bizonyos műanyagok (van hozzá útmutató hogy milyen számú műanyagokat nem lehet beletenni és ezeket hogyan lehet felismerni), papír, konzerv és alu dobozok, üvegek. Minden megtisztítva és megszárítva kérnek elhelyezni a dobozokban, és pl zsírral vagy tejtermékkel szennyezett csomagolást nem szabad ide tenni (a zacskós tej csomagolását sem). Minden egyéb megy a fekete kukába vagy fekete zacskóba, ez a “garbage”. A szemét mellé lehet még tenni méretre vágva kartonpapírt, a dobozokat így mindig szét kell szedni és összehajtani vagy ledarabolni. Kukanapon ki lehet tenni a ház elé még nagyobb kidobandó dolgokat is, például bútort vagy használati tárgyakat. Ha jó kedve van a kukásoknak, elviszik ezeket is. Sokszor teljesen használható dolgok is kikerülnek, és ilyenkor szabad a vásár: bárki megfoghatja és elviheti amire még szüksége lehet. Mi szedtünk már össze az utcáról teljesen használható nyomtatót, görgős fotelt, asztali lámpát, hokiütőket, sőt, jobb használt biciklit gurítottunk haza az egyik szomszédtól Márknak mint amit 100 dollérért vettünk szezon elején. Kicsit még nagy, de jövőre már jó lesz, csak a gumikon kellett igazítani egy keveset.
Az érdekesség az hogy mi lesz a blue bin tartalmával. Az átlagos fogyasztó teljesen tiszta lelkiismerettel tölti meg ezeket a kukákat, abban a hitben hogy jót cselekszik. A szelektív szemét felhasználásáról a CBC Marketplace csinált néhány éve egy leleplező riportot. Arra jutottak, hogy a szelekív kuka tartalmának nagy része a szemétdombon köt ki. Kanadában, vagy pl Malajziában. Észak-Amerikában nincs jól működő rendszer a műanyag és papír hulladék válogatására és újrahasznosítására. Van viszont új műanyag és papír elérhető áron, látszólag korlátlan mennyiségben. Semmi sem kényszeríti a kereskedőket, hogy újragondoják a csomagolási gyakorlatukat. Inkább látszatmegoldásokat találnak a kevés környezettudatos vásárló számára. A rendszer hiányosságait senkinek sem áll érdekében megoldani. Mi azzal tehetünk a környezet védelme érdekében, hogy nem vesszük meg a túlcsomagolt dolgokat. Zöld és kék szemetesek az alábbi fotón:
A kutyasz*r legalább lebomlik… ja, nem
Ugyanis, hasonlóan a Ferencvároshoz, itt is illik erre a célra gyártott nejlonzacskóval állni a kutya mellett, és gondosan összegyűjteni a végterméket. Teljesen érthető, hogy városi környezetben szükség van erre. Itt azonban mindenhol csinálják ezt a gazdik: a parkokban, erdei sétányon, házak előtti füves területeken, és olyan helyeken is ahol madár se jár. Gyakran találkozunk erdei sétáink alkalmával szépen becsomagolt, majd eldobott kutyakakás zacsival. Jobb-e ez, mint néha belelépni? A környezet szempontjából rosszabb.
Táplalkozás
Sajnos ez szintén egy nagy probléma Észak-Amerikában. A legtöbbre becsült étel a marhahús, a halak közül pedig egyértelműen a lazac és rákfarok (shrimp) vezeti a népszerűségi listát. A hús árak ugyan itt is emelkednek, de óriási farmok szakosodtak szarvasmarhára és elképesztő mennyiségű steak- és hamburger fogy az otthonokban és éttermekben is. Ma már tudjuk, hogy a legnagyobb károsanyag kibocsátó iparág a bocifarm, mert a marhák metán pukijai még rosszabb hatással vannak a légkörre mint a közlekedésből származó káros anyagok. Szóval az egyik legegyszerűbb megoldás a klímaváltozásra a kevesebb marhatermelés lenne. Innen nézve erre egyáltalán nem látok esélyt, hacsak többszörösére nem emelik a hús árát. Sajnos nem jobb a halfarmok és az ipari halászat sem a környezet szempontjából. A tengeri halak vagy nem egészségesek, mert nagyüzemi állapotok között állították elő, vagy a halászati módszerek miatt örökre lerombolják az óceánok ökoszisztémáját. Ajánlom a netflixen a Seaspiracy című dokumentumfilmet. Mi nem vagyunk teljesen vegák, vagyis Ákos az egyetlen aki nem eszik húst és halat. Márkkal mi hetente 2-3 alkalommal eszünk szárnyast, és a családunk minden tagja fogyaszt tejtermékeket és tojást. Szóval van még miben fejlődnünk, de a marha nagyon ritka menü nálunk. A képen alább: főételek egy helyi étterem kínálatából. Ők egyébként már vegán menüt is létrehozak, ezért respect.
Ütemezett avulás
Zseniális dolog Kanadában, hogy nem javítjuk meg azt, ami nem romlott el. Ezért használjuk még máig ezeket a villanykapcsolókat:
A fogyasztói társadalom viszont annyit változtatott ezen az alapvető gondolkodáson, hogy néha azért kicseréljük a dolgokat. Például ha kijött egy új modell, vagy áttervezzük a lakást design szempontból, akkor azért mennek a dolgok a kukába (a ház elé vagy a marketplace-re, jó esetben valami adományba). Az ütemezett avulás nem segít: ez azt jelenti, a termékeket egy bizonyos időtartamra tervezik, ezért rosszabb minőségű alapanyagok kerülnek bele, arra számítva hogy egy idő után úgyis lecseréljük őket. Nagyon érzékelhető ez a háztartási gépeknél, a mobiltelefonok évről évre csökkenő akkumulátor-kapacitásánál vagy a fast fashion-ben, amikor két (öt, tíz) mosás után olyan fakult-bolyhos a ruha hogy már az adományba sincs szíve az embernek beletenni. És sajnos nem látok különbséget a márkás ruháknál sem, a márka és magasabb árfekvés nem jelent garanciát arra hogy tartósabb lesz a ruhadarab.
A fogyasztói társadalom itt hitvallás. Ennek része, hogy a megkeresett pénzünket továbbadjuk más vállalkozóknak, üzleteknek, szolgáltatóknak. Az átlagpolgár érti, ez a kötelessége, mert ettől pörög a gazdaság. Ettől lesz profit, állandó növekedés. A Covid alatt pl nagyon tetszett hogy arra biztatták egymást az emberek a facebookon és hasonló közösségekben, támogassák a kedvenc éttermüket, fodrászukat, fittness klubot hogy a lezárások után is tudják folytatni a tevékenységüket. Bár az átmeneti bezárásra kényszerült szolgáltatók kaptak állami támogatást is, az azért nem volt összemérhető a korábbi jövedelmükkel. Így aztán rendeltünk az éttermekből házhoz szállítással, vagy befizettünk az online jógaórákra. A mostani részleges nyitás után pedig elkezdtek az emberek visszaáramlani a plázákba, éttermekbe, fittness klubokba és költik a pénzüket. A “buy more stuff” újra elkezdődött, ez egyébként a férjem kedvenc, egy csöppet lekicsinylő mondása. Ő inkább a minimalista kategóriába sorolható. Ha nem horgászfelszerelésről van szó :D.
Mi a gond a fogyasztással, profittal, állandó növekedési kényszerrel? A több fogyasztás több szemetet termel, a profit és növekedés hajhászása extrém energiafelhasználást és a fenntarthatóság szempontjából nem ideális döntéseket eredményez. Az egész rendszer fokozza az egyenlőtlenséget. A jelenlegi fogyasztói viselkedés nem fenntartható. Ha nagyon idealista módon fogalmaznám meg, ez a bolygó el tudna tartani annyi embert amennyi ma él rajta; miért kell milliárdoknak éhezni?
A pozitív oldalon – Pet palackok
Ez például az első pillanattól nagyon tetszik Kanadában, hogy a többség csapvizet vagy tisztított vizet iszik és a saját kulacsában szállítja magával. Nagyon kevés pet-palackot látni, a szénsavas üdítőket is jobban szeretik kis alumínium dobozból inni. Hogy ezt aztán újrahasznosítják-e az nem tudom, de azt gondolom van rá esély mert pl a sörös dobozokat pénzért lehet visszaváltani.
Amerikai filmekből biztosan látható az is, nagyon elterjedt itt a kávéfogyasztás. Napi több hosszú kávé is lecsúszik az átlagos állampolgárnál, és kevesen főzik otthon vagy a munkahelyen a kávéjukat. Inkább beszaladnak egy Timmiesbe, Starbucksba, Second Cupba, sorolhatnám még a láncokat. Az irodában ahol dolgozunk, egy Tim Hortons és egy Starbucks is működött – hogy megvannak-e még, nem tudom, mert utoljára 2020 márciusban jártam az irodában. Covid előtt ezek a kávézók előszeretettel adtak el újrahasznosítható kulacsokat vagy többször használatos erősebb poharakat, és népszerűsítették ezek használatát. Én a munkahelyen tartottam egy vizesüveget, ezt a kis konyhákban elérhető tisztított vízzel töltöttem meg, és volt bent egy teás/kávés termoszom is. Sajnos a Covid miatt egyelőre csak papírpohárban szolgálnak ki a kávézókban, amire általában műanyag tetőt tesznek, ezzel sokat romlott a helyzet szerintem. De legalább a szívószál már mindenhol papírból van.
A nagyobb üzletekben szebbnél szebb újrahasznosítható ivótermoszokat és vizesüvegeket lehet kapni, és tényleg minden háztartásban találni jópár ilyet. Repülős utazásoknál is nagyon hasznos, hiszen egy üres üveget viszünk át a biztonsági ellenőrzésen, és a Toronto Pearsonon például van tisztított víz töltő állomás. Mondjuk Kanadán kívül ilyet még nem láttam, de a legtöbb fejlett országban iható a csapvíz.Trópusi all inclusive utazásokhoz is nagyon hasznos a duplafalú termosz: a sör is hideg marad benne :D. Kubában láttunk 2 literes termosszal is mászkálni embereket. A walmartban 25 oldalnyi találat jön fel a “travel insulated coffee mug” keresőszavakra, és a vizesüvegek még ezen felül vannak. És milyen szépek:
Van remény?
Nehéz valami pozitívval befejezni ezt a cikket, mert talán feltűnt, nem vagyok optimista ebben a kérdésben. Talán abban lehet bízni, hogy az új találmányok, technika, és kormányok összefogásával el lehet érni hogy lelassuljon a klímaváltozás és csökkenjen a szemét probléma. Hajrá fiatal generáció, harcoljatok a változásért!
Juharszirup 