Kanada választott

Ebből a blog bejegyzésből megtudod kiküldött helyi tudósítónktól (ez én vagyok :-D), hogy mit gondolnak a kanadaiak a választási eredményekről, illetve az is kiderül, hogy melyek azok a tartományok, akik a legelégedetlenebbek ezzel az ereménnyel.

Akit érdekelt az október 21-én lebonyolított kanadai szövetségi választások eredménye, az valószínűleg már olvasta a médiában a főcímeket, hogy a liberálisok fognak kormányt alakítani a jelenlegi miniszterelnök Justin Trudeau vezetésével. Aki nem csak a főcímeket olvasta el az azt is tudja, hogy a liberálisok kisebbségi kormányzást lesznek kénytelen végrehajtani.

Az eredmény egyébként pont úgy alakult, ahogy azt a közvélemény kutatások mutatták. Lásd korábbi írásomat:

Bukik Trudeau vagy kap egy újabb esélyt a választóktól?

A kanadai szövetségi választási rendszer egyszerű, az emberek egyéni jelöltekre szavaznak, párlista nincsen és amelyik jelölt a legtöbb szavazatot kapja az megy Ottawa-ba a parlamentbe, azaz a House of Commons-ba a következő 4 évre.

Nincs tehát olyan mágikus számítási rendszer, ami 45%-nyi szavazatból 67%-os országgyűlési többséget csinál.

Ime a 2019-es eredmények (forrás)

Lásd a 2015-ös eredményeket összehasonlításul (forrás):

Nézzük most az érdekességeket:

A liberálások nyertek, DE

A 2019-es választást egy jelentősen gyengülő liberális párt nyerte meg, mely 29 képviselői helyet elvesztett 2015-höz képest. A konzervatívok 23 helyet nyertek, de a nagy változás  mégis a Bloc Québécois megerősödése, akik 22 képviselői hellyel növekedtek.

Kik azok a ‘Bloc Québécois‘?

Ők azok a francia kanadaiak, akik szövetségi szinten Quebec tartomány politikai elszakadását szeretnék elérni, ami jelenleg nem jelenti Quebec kiszakadását Kanadából (az egy másik párt Quebec-ben, de olyan is van). A Bloc Québécois azt akarja, hogy a szövetségi kormánynak kevesebb fennhatósága legyen Quebec-ben, például több adó kerüljön vissza a tartományba, vagy hogy szövetségi kormány ne tudjon beleszólni Quebec egyébként egyre ellentmondásosabb bevándorlási rendszerébe. Nem lesz Trudeau kormányának könnyű dolga egy ennyire erősödő és kanadai szinten elég szélsőséges nézeteket valló ellenzékkel.

Már nem a liberálisok a legnépszerűbbek:

Nagyon fontos változás, hogy liberálisok 5,9 millió szavazatot kaptak, ami 1 millióval kevesebb szavazat, mint 2015-ben, míg a konzervatívok 6,1 milliót szavazatot kaptak, ami ~500 ezer szavazatnyi növekedés. A liberálisok tehát úgy maradhatnak kormányon, hogy az emberek többsége nem rájuk szavazott. Jogos kérdés, hogy lehetséges ez? Úgy, hogy a választási környezetekben nem azonos számú ember él, hiába szavazott több ember a konzervatívokra, ha ez mégis kevesebb képviselői helyet jelent.

Kanada órási és nagyon megosztott és bizony nem minden tartomány örül a liberálisok győzelmének:

Én először a Kanada Banda podcastben hallottam arról, hogy Albertában nagyon nem örülnek annak, hogy Quebec és Ontario minden szövetségi választáson lényegében eldönti a választás eredményét a kisebb tartományok ellenében. (A két srác aki a podcastet csinálja Albertában élnek).

Ez hogyan lehetséges? Elég megnézni a tartományok népességét és jól látszik, hogy a Préri tartományok (Alberta, Manitoba és Saskatchewan) és mellettük Atlanti Kanada népességben jóval kisebb, mint Kanada két legnagyobb tartománya Ontario és Quebec együtt:

Ha megnézed az interaktív térképet ITT (kicsit görgess lejjebb), akkor látható, hogy a préri teljesen kék, azaz konzervatív. De ez sem volt elég ahhoz, hogy a konzervatívok nyerjenek. Alberta többsége tehát most igen csalódott, hiszen náluk 34 képviselőből 33 konzervatív lett. A másik préri tartományban Saskatchewanban 14 képviselőből 14 konzervatív.  Wow,  arrafelé nem ünnepeltek ma az tuti…

Az Albertában hagyományosan erős olajipar kimondottan borúlátó. Nem csoda, hiszen a liberálisok inkább elkötelezettek a CO2 kibocsátás csökkentésében, mint a konzervatívok, azaz nem kimondottan az olajipari lobbi és a szektorban dolgozó emberek kedvencei.

Doug Ford sokat segített a Liberálisoknak Ontarióban:

2018-ban hosszú liberális kormányzás után Ontario-nak konzervatív premier-e lett. De a csávó nekiesett a költségcsökkentésnek és ez elidegenített egy csomó szavazót a konzervatív párttól és a liberálisok simán úgy állították be Andrew Scheer-t (konzervatív miniszterelnök jelölt), hogy ő egy másik Doug Ford, szavazz rá és meglátod, hogy mit jelent az, hogy konzervatív költségcsökkentés, amikor a gyereked 35 fős osztályba fog járni és 4 hónapig vársz majd egy fontos szakorvosi vizsgálatra.

Ennek eredményeképpen Ontario-ban kimondottan gyengén szerepeltek a konzervatívok és az emberek többsége a liberálisokra szavazott. Torontó pedig kimondottan liberális erőd a szavazatok alapján. (Csakúgy, mint az USA-ban a nagyvárosok inkább a Demokratákra szavaznak.)

Lásd korábbi írásom a témában:

Ki az a konzervatív politikus, aki hatalomban tudja tartani Trudeau-t?

Mi vár tehát Kanadára Justin Trudeau második kormánya alatt?

Hát jós nem vagyok, de egyes nálam tájékozottabb politikai elemzők azt mondják, hogy nehéz dolga lesz a srácnak. Kisebbségben kormányozni azt jelenti, hogy a különböző törvények elfogadásánál minden képviselői szavazatért meg kell küzdenie. Volt már ilyen Kanadában, de akkor konzervatív kormány volt hatalmon és a liberálisok megosztottak voltak. Most viszont más a helyzet.

Mostantól sokkal többen vannak, akik nem hullatnának könnyet, ha a liberálisok megbuknak. Sőt, Andrew Scheer a mai beszédében elmondta, hogy Kanada lakossága figyelmeztetést küldött Trudeau-nak és ha a liberális kormány bukik, akkor ők ott lesznek, hogy átvegyék a hatalmat. Kemény  szavak, de ez a helyzet.

Kíváncsian várom, hogy alakulnak a következő évek számunkra.

További olvasni való, ha érdekel:

Get ready for an unruly House of Commons divided along regional fault lines

Ontario proves crucial to propelling Liberals to second term

Bukik Trudeau vagy kap egy újabb esélyt a választóktól?

Nos lássuk a versenyzőket

Aki követi a blogot, az júniusban olvashatta ezt a bejegyzést a szövetségi választásokról:

Ki az a konzervatív politikus, aki hatalomban tudja tartani Trudeau-t?

A többiek kedvéért röviden elmondom, hogy Kanadában idén októberben szövetségi választásokat tartanak. A két esélyes jelölt a Progressiv Conservative Andrew Scheer (balra), a másik a jelenlegi miniszterelnök és jóval ismertebb liberális Justin Trudeau (jobbra).

A két politikus vagyis a pártok jelenleg fej-fej mellett állnak, nem is nagyon lehet tudni pontosan, hogy ki lesz a leendő miniszterelnök Kanadában.

Vannak persze más jelöltek is, de az ő esélyük minimális vagy jobban mondva inkább nulla. Ő például itt Jagmeet Singh a New Democratic Party jelöltje, mely a harmadik legnagyobb támogatottságú párt Kanadában. Jagmeet S. szikh vallású és ezért hordja ezt a hagyományos turbánt. És nem a fura fejfedő vagy a bőrszíne vagy vallása miatt esélytelen.

Jagmeet S. ugyanis Kanadában született, anyanyelvi szinten beszél angolul és inkább kanadai ő, mint én bármikor leszek, de az NDP eddig még nem adott Kanadának miniszterelnököt és ezen a választáson sem túl valószínű, hogy nyernek. Pedig engem kifejezetten érdekelne, hogy mit szólnának a világban, ha októbertől ő járna kelne Kanada nevében.

Langyos kampány

Személyes vonal: engem alapvetően érdekel minden ami Kanadában történik, igen, még a politika is, ezért követem a történéseket.

Ez annyit tesz, hogy a CBC-n elolvasom a cikkeket, amik a kampányról szólnak. A CBC-n a kanadai közszolgálati médium, mely nagyon helyesen visszafogottan és pártatlanul tájékoztat a kampányról. Néha jön egy-egy rövid hír arról, hogy Scheer bejelentette, hogy egy megválasztott konzervatív kormány jelentős összeget szánna arra, hogy csökkentse a kórházi várólistákat. (Igen, Kanadában is van várólista és ha megkérdezel egy kanadait, hogy mi az amivel a leginkább elégedetlen az országban, akkor az nagy eséllyel az egészségügy lesz. Mindenkinek a maga keresztje ugye…)

Aztán másnap jön egy hír, hogy Trudeau Hamiltonban járt (itt van a környéken) és bejelentette, hogy az újraválasztott liberális kormány kiterjesztené a gyógyszertámogatási rendszert. Nyilván a kampányoló miniszterelnök reagálni akart a Scheer előző napi felvetésére, de azért óvatosan vállalt, mert ők vannak kormányon és ha újraválasztják a liberálisokat, akkor nem ártana teljesíteni az ígéretet.

A mostani választással kapcsolatban azonban az a benyomásom, hogy langyos víz és nem igazán hozza lázba a kanadaiakat.

Ha nem olvasnám a híreket az Interneten, akkor a kampány szinte észrevehetetlen lenne a mindennapokban. Kanadában ugyanis nincsenek óriásplakátok, főleg nem politikai jellegűek, kevés tehát a vizuális politikai inger. A kampány pedig hivatalosan 1 hónapig tart, ekkor lehet a közterületen reklámot elhelyezni.

2018. júniusban tartományi választások voltak Kanadában és akkor sokkal több nyomát láttam, hogy kampány van, mint manapság.

A következő kép nem az enyém, hanem az Internetről vadásztam és nem is Ontarióban készült, de látható, hogy néz ki az, amikor dúl a kampány (2018-ban).

Tavaly május-júniusban Torontóban a házak előtti kertek is tele voltak ezekkel a lawn-sign-okkal, melyek jól mutatták, hogy az ingatlan tulajdonosának hova húz a szíve.

De a tavalyi tartományi választási kampányban sokkal több volt az érzelem, mert adott volt egy rendkívül népszerűtlen liberális tartományi vezető (Kathleen Wynne) és egy populista és szintén kevéssé szimpatikus konzervatív kihívó (Doug Ford).

Ezért aztán volt aki nem kis iróniával inkább egy harmadik személyt javasolt tartományi premier-nek. 😀

És voltak félreértések, hogy ki kit támogat. 😀

Nos vissza a jelenbe! Waterlooban a környékünkön most ezt lehet látni. Elég vérszegény nem?

Ezek a hirdetések ott vannak nagyjából minden nagyobb út mentén. A héten direkt figyeltem és elmentem egy pár ilyen mellett, de ha nem figyelek, akkor észre sem veszem őket.

Nekem egyébként az a teóriám, hogy az embereket sokkal jobban érdekli, hogy ki az aki a városukat vezeti vagy a tartományt ahol élnek, de a szövetségi állam minden tekintetben messze van. Fizikailag különösen, mert pl British Columbiától Ottawa 4.300 km-re van, ami 43 óra vezetés. Elképesztő nagy ez az ország.

Nekünk ugyan csak 550 km a főváros, de sokkal jobban érezzük a bőrünkön, hogy a kópé tartományi premiernek (Doug Ford) milyen költségcsökkentés jár az eszében, mint azt, hogy ki megy Kanada nevében a G7 csúcsra, ugyanis a tartományon múlik, hogy milyen az oktatásunk és az egészségügyi ellátásunk színvonala.

És ki fog nyerni?

A CBC folyamatosan frissülő kimutatása szerint éppen a konzervatívok vezetnek egy hajszállal (34,1%), de a liberálisok is a nyomukban vannak (33.5%).

Összességében azonban a liberálisoknak nagyobb esélye van a kormány alakításra a választókerületi esélyek mérlegelése után.

De ugye Trump óta tudjuk, hogy a közvélemény kutatások megbízhatatlanok, én pl 2016-ban az utolsó pillanatig azt hittem a közvélemény kutatások alapján, hogy Hillary fog nyerni, azt tessék…

De már csak 3 hét és kiderül.

Piszkos kampány

Felületesen követem a magyar önkormányzati választásokat is, de többnyire elképedek, hogy milyen mélypontra jutott a magyar politika. Kamu jelöltek, hangfalas motorcsónak, bohócnak öltözött emberek, Tarlós megafonnal, Fideszes polgármesteri szexvideó, lehallgatás, stb.

Nos verseny Kanadában is van és itt is megy az árok ásás, de nem exkavátorral, hanem mondjuk csak ásóval. Persze itt is vannak piszkos húzások, mint azt a következő eset mutatja. Justin Trudeau az 1980-as években egy bulin arabnak öltözött és befestette az arcát barnára. Akkoriban ez még elment, manapság viszont inzultusként értelmezhető. Ezt húzták elő és Trudeau megint bocsánatért esedezett. Immáron sokadjára.

ANother photo of Justin Trudeau at West Point Grey Academy’s 2001 “Arabian Nights” gala published in the school’s ViewPoints newsletter that April. – https://web.archive.org/web/20040125161243/http://www.wpga.ca/pdf/viewpoint_newsletter/April%202001.pdf

Hogy mennyire zavarja az embereket, hogy a miniszterelnök közel 30 éve mit csinált azt nem tudom, de ez a téma 100%, hogy be volt készítve a kampányra és most húzták elő, hogy gyengítsék az amúgy nem túl népszerű liberális miniszterelnököt. Lehet, hogy sikerült is, mert mielőtt ez az ügy előjött volna, a liberális és konzervatív támogatottság teljesen azonos volt, azóta viszont a konzervatívok vezetnek egy hajszállal.

De hol van ez ahhoz, hogy az országgyűlési választáson Vona Gáborral kapcsolatban azt a képet festették, hogy a Jobbik miniszterelnök jelöltje valójában muzulmán és meleg.

Mi történik, ha Trudea nyer?

Ez az a szcenárió, amitől a leginkább tartok. No nem azért, mert én konzervatív győzelmet szeretnék.

Andrew Scheer (a konzervatív jelölt) egy igazi mainstraim politikus. Nem mond nagyokat és nagyon vigyáz, hogy egyetlen csoportot se haragítson magára. Számomra teljesen elfogadható miniszterelnök jelölt, bár nem mintha lenne beleszólásom.

De tőle jobbra azért vannak jó néhányan, mint pl Maxime Bernier aki egy szókimondó csávó és erősen alkalmas arra, hogy a bevándorló ellenes megszólalásaival Trump-i irányba tolja Kanadát. Jelenleg a pártja csak 2.1%-on áll, de akadnak hasonló jelöltek a konzervatív pártban is.

Tegyük fel, hogy a konzervatívok veszítenek idén, akkor a következő választáson szükségük lesz egy olyan jelöltre, aki jobban átjön az embereknek, mint a se só, se bors Andrew Scheer. Nos ebben az esetben nagyobb esélye van, hogy valami harsányabb, populista jelöltnek áll majd a zászló.

Addig még persze sok idő van, vessük tehát vigyázó tekintetünket a 2019-es szövetségi választásokra. 2019. október 21-én úgy is minden kiderül.

Ki az a konzervatív politikus, aki hatalomban tudja tartani Trudeau-t?

Ismeri valaki Andrew Scheer nevét Kanadán kívül? És az a név, hogy Justin Trueau mond valamit? Utóbbi valószínűleg sokak számára ismert.

Trudeau (jobbra) a jelenlegi liberális miniszterelnök, Andrew Scheer pedig a konzervatív ellenjelölt. És egyébként nem Scheer az a konzervatív politikus, aki Trudeau legnagyobb segítője jelenleg, mivel Scheer azon dolgozik, hogy ősszel a konzervatív pár nyerje a választást és ő alakíthasson kormányt.

(A kanadai politkai élet egyébként nem annyira kétpólusú, mint az USA-ban, mivel három nagyobb párt hadakozik egymással és pár kicsi is, de ők ritkán jutnak szóhoz. A harmadik legnagyobb párt a New Democratic Party (NDP), mely mostanában nem is áll olyan rosszul közel 16%-os támogatási aránnyal, de mióta Kanadában választásokat tartanak, azóta vagy a konzveratívok, vagy a liberálisok alapítottak kormányt. Idén sem várható meglepetés ebből a szempontból.)

Rossz hír a liberálisoknak, hogy jelenleg a konzervatívok vezetnek 6%-al, ami egyáltalán nem kis előny. Hogy lehet az, hogy Justin Trudeau a 2015-ben még sztárként ünnepelt friss miniszterelnök most a hivataláért küzd és egyelőre vesztésre áll?

Trudeau 2015-ben nyert szövetségi választ a liberális párttal, miután Stephen Harper vezette konzervatív kormány 9 éven keresztül irányította az országot. Trudeau jól indult, nagyon jó sajtója volt kezdetben, egy kanadai Obama, aki fiatalos-energikus és 9 év konzervatív kormányzat után jött a változás ígéretével és erre itt is fogékonyak az emberek.

Kanadában élve azonban elég sok embertől hallottam, hogy nem szeretik Trudeau-t, mert fake, sokat beszél, keveset teljesít. És idén jött a SNC-Lavalin ügy, ami röviden annyit tesz, hogy az SNC-Lavalin építőipari cég éveken keresztül megkent egy csomó embert Kanadán kívül, pl Kadafi diktátor fiát és amikor ez kiderült, akkor Trudeau megpróbált nyomást gyakorolni a saját igazságügyi miniszterére, hogy bírósági ügy helyett legyen egy jókora büntetés. Ha ugyanis ügy lenne belőle, akkor an SNC-Lavalin-t kizárnák a kanadai közbeszerzésekből hosszú időre és ezt Trudeau nem akarta, mert több ezer állás került volna veszélybe, főleg Quebec-ben, ahol a liberálisok hagyományosan erősek. Szóval Trudeau személyesen és munkatársain keresztül nyomás alá helyezte női miniszterét és ez itt Kanadában nagyon rosszul néz ki és következményei vannak.

Nem volt tehát Mészáros Lőrinc effektus, nem volt szó a médiában arról, hogy bárki Kanadában is kapott volna egy táska pénzt, de Trudeau sokak szerint etikátlanul viselkedett és ez vezetett oda, hogy februárban a konzervatívok megelőzték a liberálisokat és ha így marad a helyzet őszig, akkor bizony nem Trudeau lesz a miniszterelnök Kanadában.

Eddig a szövetségi sztori, nézzük meg az Ontario képet, mert ez az igazán érdekes részlet.

Alább az Ontario-ban mért számok: a konzervatívok vezetnek, de az előnyük mindössze 3% és ez ennek a számomra ijesztően mosolygó embernek köszönhető.

Ő Doug Ford, aki 2018. óta Ontario miniszterelnöke (nem prime minister, hanem premier, de Ontario tartománynak is van parlamentje, kormánya, tehát ő a tartományi miniszterelnök).

Doug Ford konzervatív és mióta tavaly Ontario-ban elsöpörték a 11 éve kormányzó liberálisokat, mindenféle népszerűtlen dolgot tesz. A konzervatívok az amerikai republikánusokhoz hasonlítanak és a takarékos államban hisznek, ezért szándékukban áll a hagyományos liberális költekezést megszüntetni és az adósságot leépíteni.

Két éve élek Kanadában, egy ideig még nem szavazhatok, úgyhogy nem igazán érdekelt, hogy ki mit csinál, de aztán jött Doug Ford és a takarékosság és más dolgok jegyében egy csomó olyan intézkedést tett, ami hátrányosan érint minket vagy csak simán nem tetszik:

• Kurtított a liberálisok által bevezetett, fiatalok számára emelt szintű egészségügyi ellátáson.
• Trumphoz hasonlóan megszüntettek több liberális környezetvédelmi intézkedést.
• Jelenleg nem sok esély van arra, hogy a Kitchener/Waterloo-Toronto villamosított kétirányú gyorsvasút (ami Európában a legtöbb helyen nem kuriózum, hanem minimum) belátható időn belül elkészüljön. Jelenleg a 100 km-es utat a vonat több mint 2 óra alatt teszi meg, munkába bejáráshoz tehát alkalmatlan, marad tehát a szintén 2 órás vezetés az életveszélyes 401-es autópályán. A beruházás költséges és a konzervatívok inkább a költségmegtakarításban érintettek, tehát hiába beszélnek róla, fogadkoznak, én nem hiszek abban, hogy 5 éven belül látunk ebből valamit.
• Őrült módon dörgölőznek az USA Trumpi feléhez, valamint visszaállították a régi szexuális nevelési tananyagot, amit még a liberálisok előtt tanítottak Ontarióban. Nem igazán számít a mai világban, mert a gyerkekek nincsenek elvágva az információtól amúgy sem, de ez inkább arra jó, hogy lássuk, hogy a tartomány vezetése erősen a konzervatív-republikánus irányba nyomul.

A lista nem ér véget ezzel, de már csak egy elem a végére, amin inkább mosolyogni lehet és azt látni, hogy mennyire populista Doug Ford valójában. Tavaly meghirdette, hogy legyen újra egy dollár a sör. Ez persze csak a 3 decis dobozra vonatkozik, de a sima kisdobozos lágerek jelenleg 1,5-2 dollárba kerülnek, volt tehát nagy fotózkodás az italboltban Doug Forddal.

Én is arra jártam párszor akkoriban, de nyomát sem láttam a dolláros sörnek. Ha volt is valami, akkor azt hamar eladták. Később olvastam, hogy Ford kezdeményezéséhez mindössze 3 sörfőzde csatlakozott. Pl ők:

Azt hiszed viccelek? Üveges verzió:

Engem nem az érdekel, hogy a sör amit iszom 1 vagy 2 dollár, hanem az, hogy tényleg ezzel kell egy olyan embernek foglalkoznia aki 14 millió lakosért felel Ontarióban?

Idén Doug Ford újra felült a megtakarítási expressz-re és elkezdte az Ontarió-i iskolai költségvetést megkurtítani, rögtön zúgolódtak a tanárok, hogy ennek rossz vége lesz. Aztán jöttek a könyvtárak és belengették, hogy 30%-os költség csökkentést hajtanak végre, ismét jött a rossz sajtó. (mert azt itt szabad, bár nyilván mindkét oldalnak megvan a maga csatornája)

Andrew Scheer pedig fogta a fejét, mert Quebec-ben még mindig a liberálisok vezetnek elég jelentősen, Ontario pedig túl nagy ahhoz, hogy elveszítsék. És ekkor leszóltak Doug Fordnak, hogy választási évben ilyet nem kéne csinálnia, mert ezekből az intézkedésekből mindenki láthatja Kanadában, hogy mi várható szövetségi szinten, ha a konzervatívok nyernek és az rossz reklám. A költségtakarékosság ugyanis ott van Andrew Scheer programjában, csak éppen a részleteket nem lehet tudni.

Szóval Ontarió nyert egy kis időt, de ahogy vége a választásnak Doug Ford újra beindul és lesz még kb 3 éve tovább karcsúsítani a tartományi juttatásokat.

Ezek után fogalmam sincs, hogy kinek szurkoljak. Trudeau playboy miniszterelnöknek, vagy a sótlan Scheer-nek. Hát majd meglátjuk mi lesz ebben az utolsó félévben, ha történik valami érdekes, akkor majd írok róla.

Mi legközelebb/először a 2022-es tartományi választáson szavazunk majd. Addig a partvonalról figyeljûk a küzdelmet.