Patio season

Fura dolog a tavasz Kanadában. Húsvét előtti hétvégén annyira szép idő volt, hogy az emberek már takarították a kerti bútorokat, aztán húsvétkor eső és szélvihar tartott minket szobafogságban, majd a rá következő héten (április közepe) többször havazott (szerencsére elolvadt) és reggelente volt amikor -5-6 fokos hőmérsékletre keltünk.

Erről itt írtam.

De aki Kanadában él annak az igényei sem annyira magasak az időjárással kapcsolatban, mint mondjuk a világ – időjárás szempontjából – szerencsésebb felén élőknek.

Ezért aztán amikor már a 10 fokos gigászi hőmérsékletig emelkedett a higanyszál és éppen nem csepergett az eső, akkor kibontottam a gázos bbq-t a takaróponyva alól, felpattintottam egy sört és megsütöttem az a néhány hamburger pogácsát.

A gázpalackom éppen kifogyott, de még a hamburger zsömléket is sikerült megpirítanom mielőtt teljesen kifutottam volna a gázból. Juhé!

20200419_122318

Jó néhány kanadai nem is várja meg a tavaszt, hogy grillezzen egy jót. A következő fotót akár én is készíthettem volna, mert az utcánkban több olyan házat is tudok, akik télen a garázsajtót felemelik és az eresz takarásában sütnek gyorsan valamit.

Pár házra tőlünk a leghidegebb télben is kiülnek a srácok a garázsba, ahol nyitott ajtónál iszogatnak és hogy ne fagyjanak meg, egy kültéri gázmelegítővel tartják a garázs hőmérsékletét fagypont felett. Nagyon meleg még így sem lehet, de aki ide született vagy elég régen itt él, máshogy áll a hideghez.

7-–-Grill-Outside-1024x768

Azóta már egy második alkalom is adódott, sőt amit sütöttem, azt már a teraszon ettük mert a napocska sütött és gigászi 13-14 fokig emelkedett a hőmérséklet.

Távoktatás Ontarióban

Ebben a blogban leírtak a Waterloo Catholic School Board által kialakított távoktatásra igazak és valószínű, hogy Torontóban vagy más városban kicsit másképpen szervezik az oktatást. Az alapok azonban azonosak lehetnek egész Ontarióban, mivel az oktatási rendszert Ontarió kormánya határozza meg a teljes tartományra vonatkozóan.

***

Szóval április elején még azon siránkoztam, hogy Ontarióban a tartomány vezetése meglehetősen reagált, hogy újraindítsa az oktatást valamilyen online formában. Lásd EZT a blogbejegyzést.

(Így utólag visszanézve az iskolák bezárása és a távoktatás elindulása közötti 3 hét nem tűnik extra hosszú időnek, ezért engem inkább az zavart, hogy az oktatásért felelős emberek simán elmentek tavaszi szünetre ahelyett, hogy a példa nélküli helyzet megoldásán elkezdtek volna azonnal dolgozni.)

Nos azóta Ontarióban is elindult az ún ‘Educator-Led Distance Learning’, ami kb a távoktatásnak felel meg és éppen most fejeztük be a második hetet ebben az új rendszerben.

A távoktatás azt jelenti, hogy Márk nem találkozik a tanár nénivel a virtuális térben, azaz nincs minden nap egy rövid/pár órás online oktatás, hanem a mi iskolaszékünk diákjai minden hétköznap kapnak egy kb 20 oldalas prezentációt egy online rendszeren keresztül, amiben egy napra kb háromféle típusú feladat érkezik feladat leírással és magyarázó slide-okkal együtt. Ezek feladatok általában a matek, írás és olvasás háromszögben kerülnek kijelölésre.

A tapasztalatunk szerint a feladatok fele olyan, amit a tanár néni szerint Márk egyedül is meg tud(na) oldani, a másik feléhez a szülők segítsége kell, de a mi családunkban Márk tevékenységét az egész oktatási idő alatt figyelemmel kísérjük, aminek egy része magyarázat, egy másik része motiváció (gyerünk, meg tudod csinálni), a harmadik része meg felügyelet, hogy a tanulás a megfelelő irányba menjen. (Egy számítógépen annyi érdekes dolog van egy 6 éves számára…)

Az oktatási minisztérium szerint elég ha egy elsős gyerek napi 1 órát tanul, de a mi tapasztalatunk szerint kb 2-3 óra számítógéppel és szülővel támogatott tanulásra van szükség egy napon és ebben az olvasás nincs benne. 

De nem panaszkodom, mert ez a jelenlegi távoktatás tehát annyival jobb, mint amit mi csináltunk Márkkal az első három hétben, hogy este nem kell azon törnünk a fejünket, hogy másnap melyik oldalakat oldja meg a korábban említett ‘Pink Book-ból’, hanem a tanár néni adja a feladatokat, melyek így sokkal érdekesebbek és relevánsabbak számára, ellenben a nyomás is nagyobb rajtunk, mert ha valamit nem oldott meg a gyerek, akkor az másnapra marad és a következő reggel garantáltan jön az újabb adag feladat.

Az új menetrend szerint Márk minden reggel vagy Timka dolgozó szobájába ül be, vagy az enyémbe, ami most éppen a nappalink és 8 órakor ő is elkezdi a tanulást, miközben mi is megpróbálunk dolgozni. 

Attól függetlenül, hogy Márk végzett 11-ig vagy sem, egy kicsit kimegyünk levegőzni, majd ebéd után jön a második kör, amikor behozza az elmaradást, vagy ha jól áll, akkor előveszi a tabletet, amin ott van a Raz-Kids alkalmazás, amibe a tanár néni által kijelölt digitális könyvtárból elolvas egy-két 13-14 oldalas könyvet és megválaszolja az online szövegértési kérdéseket (szintén az alkalmazáson belül). Márk ennél többet is szívesen olvasna, de ilyenkor csak rohan előre és a szövegértési kérdésekre csak mondjuk 50%-ban tud válaszolni.

Erre viszont ott van a digitális könyvtári hozzáférésünk, ahova letöltök neki egy hétre 5-6 extra könyvet, amit szórakozásul elolvashat, ha van kedve hozzá. Ezek olyan könyvek, amik érdeklik és nincs elvárás hogy mennyit és hogyan kellene olvasnia.

A távoktatás tehát nem oldja meg az összes problémákat és félállásban most tanárok is vagyunk, de az mindenképpen segítség, hogy most már napi kapcsolatban vagyunk a tanár nénivel, aki válaszol a kérdéseinkre, a megoldott feladatokat (már amit elküldünk) átnézi és ír Márnak pár sort, aki ettől motiváltabb és könnyebb munkára fogni.

Végül néhány slide a pénteki anyagból, hogy látható legyen milyen feladatokat várnak el egy első iskolástól itt dél-Ontarióban.

Ez nem az egész prezentáció, csak néhány slide. Azt is látszik, hogy a tanár néni tippeket írt, hogyan értékeljük a hallás utáni diktálás eredményét.

Capture1Capture2Capture3Capture4Capture5Capture6

 

Tavasz? Haha

Ez a harmadik tavaszunk Kanadában és idén végre tényleg úgy nézett ki, hogy korán jött a jó idő.

A GTA-ben márciusban még átlagosan 25 centi hó esik, áprilisban pedig további 5-7 centi. Ehhez képest idén márciusban talán ha 5-6 centi havat láttunk, majd az egész téli hómennyiség (jó sok volt) március közepére szépen elolvadt.

Április első két hete pedig igazán szuper volt, ha eltekintünk a gazdasági bizonytalanságtól és a bezártságtól. Ez azt jelenti, hogy szinte minden nap sütött a nap, eső pedig alig esett. A héten a környező utcákban sétálva láttam a házak előtti kiskertekben nyíló krókuszt és nárciszt és tulipánok is bújnak már.

Mi is elővettük a bicajokat, sőt én már vagy a 7-8. bicajos körömön vagyok túl. (Ez azt jelenti, hogy nem a nappaliban edzek este, hanem inkább megyek egy órát a környéken munka után.)

A maradék száraz leveleket is összeszedtük, a gyeplazítást is megcsináltam, igaz csak kézi gerebélyvel, mert a barkácsáruházakat bezárták és nem lehet eszközöket bérelni.

Ma reggel pedig erre keltünk.

20200410_084326

Azt hittük, hogy itt  a tavasz, de valójában ez történt:

thumb_there-are-actually-11-seasons-winter-fools-spring-we-are-59960932

De ez a hó nem marad meg sokáig, a nap végére, talán holnapra el is olvad. De semmi sem garantálja, hogy áprilisban nem lesz több hó. A rutinosabb helyi versenyzők május közepe előtt nem fognak kiültetni új növényeket és a füvet sem érdemes még elvetni. Állítólag Viktória nap környékén (május közepe) van a határ, ami után már nem kell fagyokra számítani.

További mém-ek a helyzet illusztrálására:

20171130112101.1512033661936.986566473fcc7df271b618a76ae15

Így változott meg az életünk a járvány hatására – 2. rész

Az első rész ITT olvasható.

Ebben a szösszenetben a hétköznapokról lesz szó és arról, hogyan “élünk túl” az otthonunk oltamazó védelmén kívül. Haha.

Előljáróban annyit, hogy bár Kanada és Ausztrália egy óceánnyi távolságban van egymástól, mégis úgy tűnik nekem, hogy az ‘Üveghegyen is túl’ blog szerzője akár a kanadai tapasztalatok alapján is írhatta volna ezen bejegyzését: Koronás ügyek.

Kinti móka

Én nem tartok attól, hogy abba a csoportba kerülnék, akinek kórházi ellátásra lenne szüksége, mert még abban a korosztályban vagyok, ahol meglehetőségen alacsony a kórházba kerülés esélye, de persze sosem lehet tudni. Lehet, hogy alaptalan a magabiztosságom.

De mindegy is, mert családilag betartjuk a fizikai távolságtartásra vonatkozó kérést/utasítást, hogy ne foglaljuk már feleslegesen az erőforrásokat egy olyan ember elől, akiknek ez élet-halál kérdése lehet. Plusz fiatal gyerek van a háznál és azért ott motoszkál az emberben az alapvető szülői óvatosság.

Ez azt jelenti, hogy jó polgárként keveset mozdulunk ki a házunk pár km-es körzetéből. De szerencsére dél-Ontarióban is megjött a tavasz és így már könnyebb minden nap többször is kimenni levegőzni. Pár hete még télikabát kellett, de ma már elég volt egy pulóver is.

Kilátás a dolgozó szombánkból. A bal oldali kép pár március elején készült, a jobboldali pár napja.

Ilyenkor sétálunk az erdőben vagy a környező utcákban, biciklizünk és márciusban elmentünk “hivatalos” természetvédelmi területekre (conservation area), meg kosarazni a közeli iskola udvarára.

Eddig is vért izzadtunk, hogy 6 éves gyermekünknek olyan opciókat javasoljunk, amiért ő is lelkesen kijön a friss levegőre, negatívan érintett tehát a média tsunami, ami annak a követkeménye lett, hogy a Halton Hills Conservation Area-ban az első tavaszi napok egyikén megteltek a parkolók és a látogatók állítólag tömegesen piknikeztek és nem tartották az ajánlott távolságot. Kanadában a cégek és szervezetek rendkívül kockázatkerülőek voltak már a járvány előtt is, de a mostani helyzet erre rátett egy lapáttal és másnapra a park vezetése bezárta az egész banzájt.

Ok, a Halton Hills 60 km-re van tőlünk, kit érdekel ha bezárnak egy-két parkot…. Sajnos ez a döntés futótűzszerűen terjed egész dél-Ontarióban és pár napon belül az összes park bezárta a kapuit. Mi éppen előző hétvégén voltunk a Laurel Creek-ben, ami itt van tőlünk 10 percre és jól megbeszéltük, hogy legközelebb viszünk magokat, mert az éhes cinkék képesek az ember tenyerére szállni egy kis ingyen kosztért.

Hát ez egy darabig nem fog menni, ami azért is rossz hír nekem, mert az összes általam látogatott horgászvíz egy-egy ilyen természetvédelmi területen van (Guelph Lake, Wildwood Lake, Island Lake), ahova most nem lehet belépni. Próbáltam keresni más opciókat, de errefele kb csak a Nagy Tavak nem esnek a parkok hatáskörébe, azokra meg nem annyira érdemes a kis lélekvesztőmmel rámerészkednem. Esetleg fent északon a Cottage Country-ban lehetne pecázni, de az meg 4 óra vezetésre van.

Azóta jött az újabb korlátozás, hogy az iskolák sportpályájáit sem lehet használni, lőttek tehát a rendszeres kosarazásnak is. Már nézegetem a neten a mobil kosárpalánkokat, melyek felénk kb minden harmadik-negyedik ház kocsibeállóján ott állnak.

Annál is inkább szükség lesz erre, mert tartományi miniszterelnökünk Doug Ford (valójában ‘Premier’ a titulusa) tegnap drámai hangú elemzést mutatott be, mely szerint további korlátozásokra lesz szükség és jó lesz, ha hosszú távra készülünk fel. Mondják sokat, hogy ‘This is not a sprint, this is a marathon.’

Bevásárlás

Az elmúlt hetekben mindig “depressziós” lettem, amikor elmentem ételt vásárolni. Az élelmiszer boltokat felénk is jelentősen lefosztották, egyre több polcon jelentek meg a feliratok, hogy bocsi, de ebből csak max 2 db-ot vehetsz. De kit érdekel a felirat, amikor üres a teljes polc.

Azóta csillapodott a vásárlási őrület annak hatására, hogy láthatóan még mindig van étel a boltokban. Sőt ma reggel még WC papírt is sikerült venni. Ez jól is jött, mert mi WC papírt nem táraztunk be a “nagy roham” előtt.

De sajnos az is látszik, hogy maradt kockázat a rendszerben:

1. Bármennyi pénzt kerestem életemben, mindig megnéztem az árcímkékek a vásárláskor. Ezért feltűnt, hogy most magasabb árakat látok, mint a járvány előtt. Az elmúlt hetekben alig volt akciós termék a polcokon, ami érthető, mert minek ha úgy is el lehet adni mindent.
Ma már láttam SALE cetliket bőven, de sok esetben az akciót az emelt árból adják, azaz pont annyiba kerül egy akciós termék, mint mondjuk a januári ár. Ha az akció csendben befejeződik, akkor maradnak a megemelt árak. Nem mondom, hogy ez minden terméket érint, de mondjuk a bevásárlásunk 30-40%-át már biztosan.

2. Az is érezhető, hogy bizonyos dolgok lassan elkopnak a boltokból.

Ha most körbenézek a fagyasztók környékén, akkor szemmel láthatóak az üres polcok a fagyasztott zöldség és gyümölcs sorokon (és a húsos pult sem meggyőző). Kanadában alig ért véget a tél, ezért most még szinte semmi sem terem és ami kapható, annak jelentős része (vagy maga az áru vagy az alapanyag) az USA-ból jön, ahol ugyanúgy fogy a munkaerő, mint itt Kanadában.

Ha az USA még jobban belesüllyed a járványba, akkor egy ponton az USA kormányzat esetleg megtiltja bizonyos élelmiszerek exportját (ahogy azt a napokban a 3M maszkok esetében tették) és akkor jelentősen csökkeni fog Kanadában elérhető zöldségek és gyümölcsök választéka.

További kockázat, hogy csak Ontarióban minden szezonban kb 20.000 külföldi idénymunkás dolgozik a földeken és jelenleg tilos a külföldiek Kanadába történő beutazása (kivéve az USA állampolgároké, amitől egyébként kihullik a maradik hajam, mert ott egyre jobban terjed a járvány.)

Ha a kanadai kormány nem engedi meg, hogy a külföldi munkások beutazzanak és mondjuk 14 napos karantén után munkába állhasanak, akkor a hírek szerint a helyben termelt zöldség és gyümölcs kínálat szerény lesz idén és az árak az egekben lesznek. Gondolom ez más agrárszektorban is így lehet, pl tejipar és húsipar.

Gazdaság

Közgazdászként, dolgozóként, családfenntartóként a gazdaság helyzete zavar a legjobban. A héten mentünk Márkkal erre-arra a környéken és az autó forgalom hétköznap 5 órakor olyan, mint máskor vasárnap ebéd után. Tiszta szellemváros egész Waterloo, kb három helyen van mozgás, az élelmiszer, az alkohol és a fű boltok környékén.

20200404_083753

Ez pl ma reggel fotóztam, a háttérben a környékbeli mall parkolója látszik. Alig áll autó a boltok előtt, amelyek nagy része be is zárt. Az élelmiszer boltba viszont sokan mennek, de mivel egyszerre kb 50 ember tartózkodhat a bolt területén, ezért kb 15 percet kellett várnom reggel, mire beengedtek a “szentélybe”.

A benzin árán is látszik, hogy mekkora a gond, a napokban alig 50 cent volt egy liter. Ez kb fele annak, mint télen volt. Ennek most nem örülök, mert mutatja, hogy az ipari termelés a béka feneke alatt van.

Van néhány szegmens, ami nagyon pörög, a Netflix-nek, ZOOM-nak és társainak biztosan nagyon megy az üzlet, az Amazon Prime szolgáltatás nélkül kb 1 hónapos szállítási időt jelez előre a megrendelt termékekre.

De ez csak a gazdaság kicsinyke szelete és a boltok nagy része zárva, az éttermeknek már nagyon korán betett a bizonytalanság, minden második bezárt mára.

A környező házépítkezéseken láttam vmi kis mozgást a héten, ahogy arra bicajoztam esténként, de a szomszéd – aki ebben az iparban utazik – pont tegnap mondta, hogy most álltak le, mert az ő tevékenységük nem tartozik az “essential services” kategóriába.

Kicsit tartok attól, amikor a bevételi számok zuhanása bejelentésre kerül a munkahelyünkön – ami egyébként tőzsdén jegyzett cég – akkor a menedzsment majd költségmegtakarításokba kezd. A legjobb verzió az, hogy bukjuk a 2020-as bónuszt, ami családi jövedelmünk 10%-a, a legrosszabb az, ha munkát kell keresni egy olyan helyzetben, amikor sok más ember is munkát keres.

Pozitív várakozások

A beszámolóm elég borús hangulatúra sikeredett, mert ez az egész helyzet borús, de valójában már sokkal optimistábban látom a jövőt.
Említettem, hogy tartományi vezetőnk, Mr. Doug Ford 18-24 hónapos járványveszélyes időszakot vár és második, harmadik, akár negyedik járványos hullámot vizionál.
Az én szubjektív várakozásom azonban az, hogy erre a viszonylag egyszerű vírusra még idén elérhető lesz az oltóanyag vagy a kezelés ami enyhíti a tüneteket. A gazdasági lassulás sok munkanélkülit “termel”, az pedig csak egy rövid ideig finanszírozható az adókból, utána jön a masszív társadalmi elégedetlenség.
Plusz az idősek tényleg életveszélyben vannak és a vezetők úgy lesznek vele, hogy ha kockázatosabb is egy új vakcina, mégis több esélyt ad a túlélésre, mint a hamarosan összeomló egészségügyi rendszer. Ezért országok kényszerből fel fogják puhítani a szigorú vakcina engedélyeztetési folyamatot és sokkal kevesebb tesztelés is elég lesz.

Az is bíztató, hogy én a cégünk IT területén dolgozom, és ebben a helyzet minden abba az irányba mutat, hogy a hagyomásos face-to-face megoldások helyett masszív digitalizálás jön. Ehhez pedig sok IT befektetés kell a következő években.

Van aki még nálam is sokkal optimistább, éppen tegnap hallottam egy Waterlooban élő magyar barátomtól, hogy ők most vettek a napokban házat. Mióta ismerjük őket tudjuk, hogy open house-okra járnak, mert 4-en vannak és az a ház amiben laknak lassan kicsi lesz nekik. Az nekem is erőt ad, ha látom, hogy mások optimisták és bíznak a jövőben.

Így változott meg az életünk a járvány hatására

Kanadában és Ontarióban is durvul a vírus helyzet, mint mindenütt a világon. (bár mintha laposodna már a görbe, azaz az új esetek száma csökken).

Munkáltatónk pár nappal az első ijedség kitörése előtt, már 03.16-tól otthoni munkavégzést javasolt mindenkinek és ez azt jelenti, hogy már 3 hete hete ittonról nyomjuk a munkát Timkával. Azóta az otthoni munkavégzés már kötelező lett és cégünk dolgozóiknak 9x%-a otthonról dolgozik.

A napjaink így viszonylag egyhangúan telnek, reggel 7-kor órára kelünk és a reggeli készülődés nem hosszú, Timka már 8-kor hívásban van, mert van egy rendszeres státusz megbeszélésük reggel. Én is  8 és fél kilenc között kezdek.

A fő nehézséget számunkra az okozza, hogy Márk 03.13-án volt utoljára iskolában. A következő hét (03.16-03.20) hivatalosan March Break volt, de ez után az iskolák Kanada szerte bizonytalan időre bezártak. Ezért aztán Márk tanulását és egész napját nekünk kell megszerveznünk.

Ezt úgy oldottuk meg, hogy a hét elején Timka is én is beírunk délelőtt és délután kb 1-1 óra “Márk időt” a naptárunkba, ahova aztán a munkatársak nem tudnak megbeszélést szervezni. Majd minden este összejön a család 5 percre, megnézzük a másnapi naptárunkat és készítünk Márknak egy napi menetredet reggel 8:30-tól délután 4-ig.

Ebbe beírjuk a közös időt és az egyéni időt, amit kezdetben Márkkal együtt osztottunk be, de most már megvan az ideális sorrend és nem kell sokat gondolkodnunk rajta. A fő motívum, hogy Márk naponta kb 2-2,5 órát tanul, ebből a felét egyedül, a másik felét velünk.

A saját tanuláshoz ezt a könyvet használjuk, amit tavaly szeptemberben vetttünk meg azzal a mondással a Costco-ban, hogy majd jó lesz valamire. Márk nagy lelkesedéssel ugrott rá akkor, de aztán gyorsan el is feledkezett róla.

Mivel távoktatás nálunk nyomokban sincsen, ezért most előszedtük a könyvet a fiók mélyéről, melyet hol “Rózsaszín könyvnek”, hol “Pink Book-nak” hívunk.

a20f_G1_cr_2016

A könyv valójában egy vastag feladat gyűjtemény, melyben nem túl kihívó matek, angol, ‘science’, társadalom tudományi feladatok vannak.

Márk változó lelkesedéssel veszi elő a könyvet, de rájöttünk, hogy ha a nap elejére tesszük a tanulás nagy részét, majd az egyéni tanulás után rögtön megbeszéljük vele, hogy meddig jutott, akkor jobban járunk és nem kell délután/este azon vitázni, hogy mi nem készült el… Jah és az MP3 lejátszót is bevonjuk délelőttre, amire magyar nyelvű hangoskönyveket vagy rádió-játékokat töltünk, melyeket Márk imád hallgatni. (Vuk, Tüskevár, Téli Berek, Rumini, legújabban Szíriusz kapitány sorozat)

Egyébként felháborítónak tartom, hogy egy ilyen gazdag ország, mint Kanada sehogy sem áll a távoktatással az általános- és középiskolákban. Már március elején lehetett tudni, hogy az iskolákat be kell majd zárni, de a school board és a tanárok simán elmentek March break-re, majd az első olyan héten, amikor már tanulni kellett volna csütörtökön (!) jött az e-mail, hogy véget ért a March break és most már biztony gondolkodunk, hogyan lehetene távoktatni.

Érted… nem szakították meg a szünetet, hogy helyette esetleg előre dolgozzanak, hanem ők szüneteltek, mert az jár. Mi meg Timkával a nap közben kiesett munkaórákat este 8 után hozzuk be…

Most ott tartunk 3 hét után, hogy már felmérték, hogy kinek kell laptop, tablet és bejelentették, hogy általános iskolában napi 1 órát fognak a gyerekek távoktatással tanulni. De persze számítanak a szülők segítségére… Anyátok!

A munkahelyünk egyébként papíron megértő a helyzettel kapcsolatban, van mindenféle policy, hogy ha otthon van iskolás gyerek és nem tudod a teljes munkaidőt ledolgozni, akkor szólj a menedzserednek és megoldjuk.

A valóságban a COVID-19 extra feladatokat jelent, Timka is és én is úszunk a munkában. A helyzet kisértetiesen hasonlít a 2009-2010-es magyar helyzetre, amikor az emberek bevállaltak sok extrát, hogy biztosítsák a munkahelyüket.

De hálásak vagyunk, hogy cégünk a nyilvánvaló bevétel csökkenés ellenére nem kezdett leépítésekbe, azaz nem kell több dolog miatt egyszerre aggódnunk.

Legközelebb a bevásárlásról és a közhangulatról fogok írni.