Ha autót vásárolsz Ontario-ban ezt jó ha figyelembe veszed

Nem márkákról vagy lóerőkről lesz szó ebben a bejegyzésben.

Inkább az autó vásárlás gazdasági oldaláról fogok írni, speciálisan Kanadára, vagyis inkább Ontario-ra szabva. A tapasztalatunk súlyos dollár ezrek eldobálását segíthet megakadályozni, mert nekünk ez nem annyira sikerült. :-/ És várhatóan másodjára sem fogunk sokkal jobban járni.

Amikor 2017. júniusban leszálltunk a repülőről, akkor tudtuk, hogy autót kell vennünk, ha ‘mobilak’ akarunk maradni. Torontóban relatív jó a tömegközlekedés, de a mi döntésünk inkább annak szólt, hogy Mo-on mindig is volt autónk és nem akarunk ebből a komfortból leadni, plusz ha már Kanadában élünk, akkor szerettünk volna Torontón kívül is körülnézni. Ebben nem sok a racionalitás, de az autó vásárlás csak keveseknek racionális döntés.

Így hát minimális keresgélés után 2017. augusztusban vettünk egy 2012-es Ford Escape SUV-t. Az autó akkor 5 éves volt, korához képest kicsit sok, 150.000 km volt benne, de ettől függetlenül átlagos állapotban volt.

(A 150.000 km azért sok, mert ez 30.000 km-es éves futást jelent 5 év alatt, miközben itt Kanadában 20.000 km-t mondanak átlagos éves használatnak. Ebben egyébként nem sok különbség van Kanada és Mo között. Nekünk Budapesten élve is kb ennyit mutatott az kilométer óra év végére.)

Tehát a képen látható 5 éves Ford Escape 150.000 futott km-el bruttó 11.000 dollár volt, ami a magyar árakhoz szokott agyam nem tartott magasnak.

A 3000 köbcentis V6-os motor megevett kb 13-14 liter benzint, cserébe viszont lett egy autónk, ami gyönyörűen működött a hosszú kanadai télben. Élveztük az állandó négykerék meghajtást és jelentős hasmagasságot, ami által az út szélére összetolt 20-30 centi magas jégbordás ellenére szinte bárhol tudtunk vele parkolni, ami itt Kanadában télen igen komoly kihívás a sima személyautó tulajdonosoknak.

Időközben eltelt két év és kijött az autónk típus hibája, amiről nem tudtunk a vásárláskor. A következő két képen nem a mi autónk látható, de végy egy tetszőlegesen választott 8-10 éves Ford Escape-t Kanadában és mind így néz ki. Ugyanis ennél a típusnál a kerékdob és a hátsó ajtó a 6-7 hónapig tartó sózás hatására garantáltan elkezd rohadni.

20191016_17145020191016_171458

Adott volt tehát a 7 éves autónk, aminek minimális hibája volt az elmúlt két évben, pénzt alig költöttünk a szervízelésére azon kívül, hogy rendszeresen olajat cseréltem benne és most ősszel vettem bele egy akksit, jah meg tavaly  télen kicseréltem az ablaktörlő lapátokat.

DE ha nem visszük karosszériáshoz a kezdődő rohadás miatt, akkor  egy év-két múlva át lehet látni a kerékdobon. Nem vicc, ami a tél elején egy 10 forintos rozsda, az hosszú téli gyötrés után a következő szezonra tenyérnyire fog nőni.

Itt van tehát a magyar és a kanadai autó között jelentős különbség. Magyarországon egy 5 éves autót szabad megvenni és használni mondjuk 10 éves koráig. Vannak olyanok, akik anyagi okok miatt Kanadában is megvesznek egy 5 éves autót, de azokat általában belehajtják a földbe és utána mehet a roncstelepre. Ezért kevés 10 éves autót lehet látni az úton.

Nézzük a matekot, nem fog tetszeni.

A bal kerékdob javítása 1000 dollár, a jobb oldalt megcsináltattam, mert még Torontóban egy mélygarázsban lehúztuk és nem maradhatott úgy. A hátsó ajtó további legalább 700 dolcsi, de szegény  Forduknak más baja is volt, a fékek 50% körül jártak, teljes csere kellett volna, ami kb 600 dollárba fáj.

Összesen rá kellett volna költenünk kb 2300 dollárt és még mindig egy 7 éves autónk van 200e km-el, amiben ha elromlik valami, akkor a magas munkaerő költség miatt jelentős javítási költségre számíthatunk. És hol jön elő a következő rozsdafolt?

No akkor inkább nézzük meg, hogy mennyit kapunk érte ebben az állapotban. Online kalkuláció és az Autotrader.ca néhány kérdés után megad rá egy 3400 dolláros kp-s árat. Szuper, akkor ez azt jelenti, hogy az elmúlt 25 hónapban havonta 280 dollárba került ez az autó, ha csak az értékcsökkenést nézem. Ezen kívül természetesen ott van a benzin, olajcserék, biztosítás, akksi, stb.

Kaphatunk valamivel többet érte, ha meghirdetjük mi magunk, de arra jobb ha felkészül a polgár, hogy használt autót Kanadában nagyon nehéz kézből eladni. Kanadában ugyanis az emberek elsősorban kereskedésben vesznek autót, házhoz ritkán mennek, ezért 100 meghirdetett autóból kb 5 db a magánszemély, a többi mind kereskedő.

Ezért csinálják azt sokan, hogy havonta 300 dollárét lízingelnek egy új autót, amire várhatóan nem kell kb semmilyen szervízköltséget fizetniük. Mire végeznek a 4-5 éves futamidővel, nincs autójuk, de fenntartva a fizetést beleülhetnek megint egy újba. Igaz havi 300 dollárért nem SUV-ot adnak, hanem mondjuk egy Ford Focust, de a városban ezzel is lehet rohangálni.

Long story short, végül nem lízingeltünk, hanem vettünk egy másik SUV-ot és a Ford-ot beszámították nekünk 4000 dollárért. Az 1 éves “új” autónk még így is sokba került, de jó esetben mondjuk 5 évig nem kell nagyobb javításra számítanunk. Viszont tutira veszem, hogy ennek az autónak az értékcsökkenése többre jön majd ki, mint amibe a Ford fájt nekünk.

 

Jah és jelen állás szerint hetente kb max két nap van, amikor mindkét autóra szükségünk van. A többi napon vagy együtt megyünk, vagy valamelyikünk itthonról dolgozik. Ezt még taxival is ki lehetne hozni olcsóbbra.

Ismét nem sikerült racionális döntést hoznunk, de mint említettem, az autó vásárlás ritkán racionális.

Egy kétnyelvű kisfiú nehézségei az angol nyelvvel

Természetesen Márkról van szó. A kétnyelvű jelzőben nem vagyok teljesen biztos, mert Márk jól beszél magyarul és angolul, de csak angolul kezdett el írni és olvasni. Talán inkább “másfél-nyelvű” a helyes jelző.

Márk idén decemberben lesz 6 éves és Grade 1-ba jár, azaz elsős.

3 és fél éves volt amikor Kanadába költöztünk és a Junior és Senior Kindergarden-t már itt járta Ontarióban.

A JK és az SK lényegében a helyi ovi, ami annyiban más, mint Magyarországon, hogy a gyerekeknek játékos módon, a 6 órás foglalkozási idő 50%-ában betűzést, számolást, írást és olvasást tanítanak. A többi irányított vagy szabad játékidő.

Nincs szigorúan vett kimeneti követelmény, de annak a gondos szülőnek, aki nem akar a gyermekének és magának az első osztályban nehézséget okozni érdemes figyelnie arra, hogy az SK végére

  • a gyermek tudjon 1-20-ig, esetleg tovább számolni,
  • még fontosabb, hogy tudja a számokat sorrendben rakni és értse meg az olyan fogalmakat, hogy több-kevesebb, és hogy melyik szám nagyobb,
  • képes legyen egyszerűbb matematikai műveleteket megoldani a 10 alatti számokkal,
  • ismerje az ABC-t,
  • képes legyen JK-SK szintű (egy-egy mondatos) szövegeket/könyveket elolvasni
  • és le tudjon írni 3-4 betűs nagyon egyszerű szavakat, mint a hat, red, dog, vagy jobb esetben egyszerű mondatokat mint a The cat ran home.

Előre rohanok és elspoilerezem, hogy Márk az írás kivételével tudta ezeket a “követelményeket” teljesíteni.

Emlékszem, hogy SK-ben – a tanító néni jóvoltából – minden héten hazahozott egy-két könnyített olvasmányt és mivel nálunk minden este, közvetlenül a lefekvés előtt van egy 15-20 perces mesélés idő, amikor Timka és én is olvasunk egy-egy történetet Márknak, ezért ebbe a rutinba könnyű volt “észrevétlenül” becsempésznünk a “most olvassuk együtt ezt a könyvet, amit a suliból hoztál”. Az elején kicsit tiltakozott, de ahogy tavaly tél környénkén egyre ügyesebb lett az olvasásban, úgy lett egyre egyszerűbb dolgunk a meggyőzésével.

Ezzel mára eljutottunk oda, hogy a tanító néni szerint első osztály vége fele jellemző szinten olvas angol szövegeket, sőt egy kis könyvmoly lett belőle. Hétvégén esténként leteszek a szőnyegére pár olyan könyvet amit még nem olvasott és reggel 8-kor arra megyek be hozzá, hogy pizsamában ül a szőnyegen és olvas. Dupla haszon, mivel jól szórakozik és mi meg aludhatunk.

Ezt a szintet úgy értük el, hogy már Torontóban, majd Waterlooban beiratkoztunk a könyvtárba és kezdetben olyan egyszerűsített szövegű könyveket vettünk ki, amiben minden oldalon volt egy-egy kép. Majd rájöttem, hogy a szöveget fokozatosan lehet nehezíteni, ha gyerekeknek készült képregényeket kölcsönzünk, mert ha Márk nem ért valamit, akkor a kép alapján megérti a kontextust és nem akad le egy-egy hiányzó szón, plusz imádja az ilyen jellegű könyveket.

Ezen kívül már több mint 1 éve kb 3-4 hetente elmegyünk együtt a könyvtárba, ő is választ magának néhány könyvet, én is neki, olvasunk együtt egy fél órát, utána egy hónapra ott van 7-8 számára új könyv, amit lehet egyedül lapozgatni vagy együtt olvasni esténként.

Jelenleg nagy kedvence a Captain Underpants könyvek és az eggyel könnyebb szintű Dog Man, amit ugyanaz a szerző készít. A Dog Man 100% képregény, de a Captain Underpants-ben ügyesen belecsempésznek pár oldal folyamatosan írt szöveget két képregény részlet közé és így észrevétlenül egyre komolyabb szövegeket képes elolvasni.

Na de térjünk vissza az íráshoz.

Az SK-ben számunkra nem jött át, hogy milyen szinten kellene tudnia írni, mert a hangsúly az olvasáson volt. De aztán jött szeptemberben a Grade 1 és minden héten írnia kell pár mondatot a tanító néni által megadott játékos témában. Ezzel pedig megindult egy kis kínlódás.

Hamar rájöttünk, hogy Márk ebben a kérdésben lemaradt, mert szeptemberben nulla szót tudott hallás után leírni, ezért az első pár hétben én leírtam neki az általa kitalált szöveget, amit ő lemásolt. Ekkor az is nagy fegyvertény volt, hogy ha az adott sorban tudott maradni és azt sem tudta 100%-osan, hogy merre kanyarodik az S és a Z betű.

Pár hét után átálltunk arra, hogy ő találja ki, hogy az adott szót hogyan kell leírni hallás után. Ez a szakasz kőkemény volt (és mindig az), mert valahogy Márk fejében nincs még összedrótozva a szókép és a hang.

Ezt úgy kell érteni, hogy ezeket a szavakat el tudja olvasni és meg is érti őket, de nem tudja leírni őket, vagy gondolkodnia kell egyes hangokon. Egy-egy szóval betűnként haladunk, több betűt kipróbál, sokat hibázik, mivel azonban olvasni tud, ezért ha valamit rosszul ír le, akkor azt felismeri.

Kezdetben 3-4 szó után teljesen kifáradt, de eleve fáradt, amikor a suliból jön, úgyhogy kitaláltuk, hogy az írást a hét elején kell csinálni, plusz a hétvégén pedig gyakoroljuk azt az 5-6 szót, amit a tanító néni beragaszt az iskolai Agenda-ba.

A haladás hétről-hétre érezhető, ma például 20 szót tudtunk együtt leírni, utána vesztette el teljesen az érdeklődését. Ez olyan 20 perces közös “tanulást” jelent.

A következő lépés az lesz, hogy a szókincsét kell felhozni arra a szintre, ahol a vele egykorú, angol anyanyelvű gyerekek vannak, mert ebben érzek még lemaradást. De nem nagyon izgulok, mert imád olvasni és így lehet a legjobban a szókincset fejleszteni.

Miért szívat meg minket a Halong tájfun?

Igen, ma (november 8-án) 10 órakor -5 fok volt, amit -9-nek lehetett érezni. Szépen sütött a nap, kellemes volt a séta a parkolóból az irodába, de november 8-án ez azért túlzás még itt Dél-Ontarióban is.

Screenshot_20191108-100458_Weather Network

Mindez miért?

A tőlünk eléggé messze tomboló (Csendes-óceán) Halong tájfun nagy mennyiségű meleg levegőt “nyomott fel” északra, ahonnan a kiszorított hideg Északi-sarki levegő pont Kanadát találta el. Köszike!

Állítólag november közepéig biztosan így maradunk, utána meg már minek lenne melegebb, ha úgy is itt a tél. 😀

A hirtelen hideg pár centi havat is hozott. Csütörtökön pont itthon dolgoztam, úgyhogy fogtam magam és ebéd időben kimentem az erdőbe (a hátsó kertünk végén ott az ösvény) és jártam egy szűk órát. “Csak” -2 fok volt és sütött nap, nagyon kellemes volt.

Néhány kertben láttam madáretetőket és azokon millió szebbnél szebb madár eszegetett. Blue Jay, Cardinal, stb. Én is akarok egyet!

20191107_12165720191107_121856

 

Most éppen minden oké

Az augusztus-szeptember őrület volt a munkahelyemen. Szeptember végén zártuk a kerek egy éve indult projektemet. Ez azt jelenti, hogy akkor volt annak az új biztosítási terméknek az indulása, amin az előző egy évben dolgoztunk a projekt csapattal.

De előtte még a projekt hajrában be kellett fejeznünk néhány elhúzódó tesztelést és meg kellett terveznünk az összes rendszernek az implementációját, amiből volt vagy egy tucat. Ezek nagy része csak egyszerűbb módosítás volt, de 3-4 nagyobb és összetettebb rendszer változtatás is akadt, ami elég komoly felkészülést igényelt.

Mit csinálunk ilyenkor? Megpróbálom magyarul leírni.

Projekt zárás előtt leülök a Designer-rel, aki a változást megtervezte (esetleg le is fejlesztette) és átvesszük, hogy mi változik a rendszerben, ő ezt ledokumentálja, összeállítja a csomagot, ami lehet új program rész és/vagy pl egy script csomag az adatbázis módosításokhoz. Én közben leírom a tervet, ki mikor mit fog csinálni. Megnyitom a változási jegyet, átrugdosom a kb 4 jóváhagyói körön, tartunk implementációs terv megbeszélést a projekt csapattal, azzal az adminisztrációs területtel aki a felhasználó lesz és persze az szoftver üzemeltetéssel, aki a projekt után felelős lesz a mindennapi problémák megoldásáért, esetleg bevonunk adatbázisos embereket, vagy web hostingos embereket, attól függően, hogy mit fejlesztettünk.

Aztán jön maga az implementáció, ami szerencsés esetben egy hétköznapon (mainframe esetében), vagy vasárnap éjjel történik, ha ügyfél vagy ügynöki rendszer az érintett.

Ezt a kb 1,5 hónapos kemény időszakot egy másik senior IT PM-el együtt csináltuk, ami nagyon hasznos volt, mert megfeleztük a rendszereket és nekem “csak” 7 rendszer jutott a teljes tervezéssel, végrehajtással és az előre nem látható problémákkal.

Idén szerencsére minden implementációm hétköznap történt, tehát a vasárnap hajnali telepítés nem nekem jutott. Nem volt szándékos, véletlenül így alakult, de nem bánom. 😀

A termék értékesítése tehát időben megindult, a projekt költségek kiválóan alakultak, sőt vissza is adtunk egy csinos kis összeget a portfoliónak, majd jött az általában 2 hetes garancia idő, ami az én esetemben először 3 hét volt, majd mivel a tervezettnél lasabban váltak “élő” státuszúvá a szerződések, ezért még két héttel megtoldottuk. Az éles indulás után alig volt néhány hibajavítás, de szerencsére semmi kritikus, ami miatt nagyon rohanni kellett volna a megoldással.

A szerencsének és/vagy a jó munkának köszönhetően az októberem nyugis volt, ha itthonról dolgoztam, akkor elmentem egy órát tekerni délután, ha meg bent voltam a munkahelyemen, akkor lementem az épületben működő konditerembe. Ha kellett, akkor este még visszaültem dolgozni 1-1 órát, de még így is maradt pár extra ‘csúszó’ napom azokból az időkből, amikor hetente egy extra napot túlóráztam…

A fennmaradó időmet pedig az új portfólió menedzseri feladatomra tudtam fordítani, mert már csináljuk a 2020-as tervezést.

Ez azt jelenti, hogy megkaptuk a 2020-as projekt listát a megrendelő területektől, hozzuk létre az új projektek vázát a mindenféle projekt adminisztrációs rendszerben, dolgozunk azon, hogy a projektekhez rendeljenek PM-eket és nagy vonalakban egyeztetjük, hogy a projektek milyen rendszereket érintenek és próbáljuk úgy időzíteni őket, hogy lehetőleg ne akadályozzák egymást.

Úgy tűnik, hogy a 2018-2019-es teljesítményem többeknek tetszik, mert idén nem kaptam egy darab projektet, hanem megkérdeztek, hogy Ákos mit szeretnél jövőre csinálni? Wow!

Először nem álltam ilyen jól, mert a fele munkaidőm portfólió menedzsment és úgy tűnt, hogy csak valami egyszerűt kapok, ami belefér ennyi időbe. De aztán előjöttem azzal, hogy láthatóan jövőre is lesz egy nagyobb termékfejlesztési projekt és azt szívesen vezetném úgy, hogy ha kapok PM segítséget. Úgyhogy most úgy áll a dolog, hogy én indítom a projektet, aztán később 1-2 PM-et fogok vezetni, mert ez az új termékfejlesztési projekt kb kétszer akkora, mint az idei projektem volt. Persze a cégünknél az a biztos ami már megtörtént, úgyhogy majd iszunk a medve bőrére, ha novemberben jóváhagyták a projektet és elkezdek rajta dolgozni.

Hát ennyi röviden, mint említettem a címben, most éppen minden ok. A következő hetekben fel kellene építenem a következő évet (nagy vonalakban) a Delivery csapattal és az első negyedévet pedig nagyon pontosan. Plusz ha novemberben elfogadják az új termék üzleti tervét, akkor el kell kezdenem a munkát. Jó lenne idén elkezdeni az üzleti követelményeket, hogy 2020. elején már ne vakarózzunk, ha folyamatban legyen a munka.

Az első hó

Az ősz eddig elkényeztetett minket, szeptember-október nagy részében nyugodt és meleg volt az időjárás, így jutott lehetőség horgászatra, kirándulásra és jó néhány hétig a piros levelekben is gyönyörködhettünk.

De ennek sajnos vége, mert a Halloween-t megelőző két napban folyamatosan szakadt az eső, majd jött egy viharos éjszaka és péntek reggelre ez fogadott minket.

20191101_08564120191101_08564820191101_08541220191101_085322

A hó nem maradt meg sokáig, de az éjszakai mínusz és a nappali 1-2 fokos hőmérséklet velünk maradt.

Mi még jól jártunk, tőlünk pár száz km-re északra 5-10 centi hó esett. Nem beszélve Alberta és Manitoba egyes részeiről, ahol már októberben megrendezésre került az első nagy hóvihar és van ahol 40 cm hó esett.

Kanada déli része azért nem az Északi-sark, jó eséllyel csak decemberben jön majd az a hó, ami velünk marad jövő év áprilisig.  Akkor viszont várható, hogy lesz olyan pár hét a télen, amikor 2-3 naponta jön a hó vagy az ónos eső és a rendszeres hótakarítást és jégtörést be kell iktatni a reggeli vagy esti menetrendbe.