Hőhullám Ontarióban és mi nyaralunk (juhé!)

A június első két harmada Dél-Ontarióban hűvös és csapadékos volt, de ennek annyi előnye volt, hogy üde zöldek maradtak a növényeink a kertünkben. Aztán június 20. körül elzárták az égi ereszcsatornákat és azóta annyira kevés eső esett, hogy minden kiégett, amit nem locsolunk.

Júliusban konkrétan egy csepp eső sem esett még és Ontarió nagy részén hőhullám van, de ez éppen most nem zavar minket, mert éves rendes szabadságunkat töltjük a tartományon belül.

Áprilisban és májusban még tilos volt rövid távra ingatlan kiadni, de amikor június 20. körül feloldottak a tilalmat, Timka résen volt és szinte azonnal foglalt egy nyaralót a Lake Huron partján.

Ennek én még akkor nem annyira örültem, mert idén sokan akarnak tartományon belül nyaralni, így a nyaralóbérlet költsége az egekben van, de aztán beláttam, hogy van fizetünk vagy maradunk otthon.

Így kerültünk Tiny-ba, ami kb 180 km-re és közel 3 óra vezetésre van tőlünk és a Georgian Bay partján található.

A Georgian Bay a Lake Huron legnagyobb öble és melyet a Niagara Escapement választ el a Lake Huron víztömegétől.

A fenti térképen jól látszik a Bruce félsziget, ami a Niagara Escapement része és tőle jobbra a kék rész a Georgian Bay. Az öböl hatalmas (15.000 km2 területű) és a parthoz közel viszonylag sekély, ami azt jelenti, hogy ilyenkor júliusban már lehet benne fürödni még ha nem is 25 fokos, mint a Balaton nyáron.

A település ahol vagyunk (Tiny, ON) kb 1,5 órára van a GTA-től, ezért nyáron általában nagy tömegek kerekednek fel, hogy a hosszú, homokos strandok egyikén fürdőzzenek. De nem idén, mert a koronavírus járvány miatt az önkormányzat teljesen megszüntette a fizető parkolást és csak a helyi lakosok parkolhatnak az egész településen. Ehhez mi is kaptunk egy parkolási igazolást, amit az autónk műszerfalára kell tenni.

Ilyen táblák vannak mindenütt a településen. A fizető automaták sem működnek és csak az önkori által kiadott engedéllyel lehet parkolni.

A parkolási ellenőrök óránként járnak körbe és láttuk, ahogy sorban büntették a parkolási engedély nélküli autókat (3 óránként 60 dollár a bünti). Kellemetlen lehet, ha valaki nem tájékozódik előre, levezet Torontóból, majd látja, hogy legálisan nem lehet megállni egyetlen utcában sem. Sajnálom őket, de örülök is, mert így a strandok nem zsúfoltak és ez mindenkinek biztonságosabb így.

A nyaraló amit kibéreltünk nagyon szuper, tavaly vették a tulajdonosok és bár kb 20-30 éve épült, de szépen felújították és ráadásul mi vagyunk az első bérlők. A vírushelyzet miatt kicsit félve érkeztünk, úgy voltunk Timkával, hogy mielőtt beköltözünk áttörlünk mindent fertőtlenítő kendővel, de olyan szép tisztaság fogadott minket, hogy erről letettünk.

A napjaink nagyjából egyformán telnek, egyre később fekszünk és egyre később kelünk, reggelizünk, délelőtt olvasgatunk és lazázunk, eszünk vmi gyors ebédet otthon, majd délután kimegyünk a strandra, ahol vacsoráig maradunk.

Dél-Ontarióban hetek óta egyre melegebb van és a nyaralásunk előtti két hétben gyakori volt, hogy amikor kora este még 30 fok felett volt a hőmérséklet, ami errefele nem túl gyakori.

Ennek ellenére itt a Lake Huron partján többnyire a tó felől fújt a szél és a nagy víztömeg kellemesen enyhíti a hőséget. Az első éjszaka meg kimondottan hűvös volt, ezért nem is kellett bekapcsolni a légkondícionálást, de az elmúlt napokban közel 40 fokos melegek voltak errefelé is. Volt olyan napunk, amikor a strandon annyira meleg volt, hogy égetett a homok és 20 percenként mentünk a vízbe, mert nem lehetett a napernyő alatt sem kibírni.

A hőség rövid távon még nem enyhül, péntekre már 40 fok feletti hőérzetet ígérnek, utána állítólag jön egy pár nap csapadékosabb idő.

Végezetül néhány fénykép az elmúlt napokból:

A Georgian Bay partján ezen a kb 50 km-es szakaszon találhatók a leghosszabb természetes homokos strandok, ami azért jó, mert mindig lehet találni olyan strandot, ahol kényelmesen el lehet férni. A part egy része a város tulajdonában van, ott bárki fürödhet. Ez a rész a nyaraló-tulajdonosok birtokában vagy kezelésében van. A parton el lehet sétálni, de nem nézik jó szemmel, ha letelepedsz a ház előtti fövenyre.
Az ott szemben az öböl túlpartja. Velünk szemben van Blue Mountain, ami télen a legnépszerűbb sípálya komplexum. Nem egy Alpok, de Ontario alapvetően nagyon lapos.
Ezt a képet az Awenda Provincial Parkban fotóztuk. Vannak itt is homokos strandok (lásd a lenti kép), de a part itt inkább köves-sziklás.
Ez egy olyan dolog, amiről nem tudtam, hogy létezik. A parti házak előtt állnak e liftek, amivel könnyen vízre lehet tenni a jet-ski-t. Láttam egészen nagyokat is a hajóknak. Itt nagyon komolyan veszik, hogy tilos a partot megbontani és dokkot építeni. Ezt még akkor sem nézik el neked, ha nagyon gazdag vagy. (Módos ember pedig van bőven, a parti házak akár 2-4 millió dollárt is érhetnek.)
De vannak itt egészen pici nyaralók is.
Meg régiek, ahol ott maradt egy Chevy a 60-as évekből.
Nekem az tetszik, hogy kerítés csak elvétve van Kanadában és a nyaralók nagy része bent áll a fák között és nem cél az, hogy manikűrözött gyepet telepítsenek. A ház környéként rendben tartják, de 5 méterre már ott nőnek a fák.
Cawaja Beach, naplemente.

Victoria Day – Horseshoe Valley

A hosszú hétvégét félúton a Georgian Bay és a Lake Simcoe között töltöttük a Horseshoe Valley-ben. Valahogy mi mostanában mindig sípályák mellett kötünk ki, most is így történt. A Carriage Ridge Resort  a pályák tetején van, télen gyönyörű lehet. Az nálam külön piros pont, hogy a közelben csak egészen kicsi települések vannak, a legközelebbi “nagyobb város Midland  (17.000 lakos) pl jó fél óra vezetésre van.

Aki a természetet kedveli, annak ideális lokáció, lehet az erdőt és a dombokat bejárni, több tíz km túraútvonal várja a túrázókat. Van downhill bringa pálya, télen sífutó pálya, meg csak sima ösvények.

A völgyben lent igazi bazári hangulat van, szól a zene, ugrálóvár, zipline, canopy, libegő. Szép időben a gyerekes családoknak jó célpont, pénztárca legyen vastag, mert a gyerek úgy is bekönyörgi magát néhány helyre.

Az időjárás sajnos, illetve ismét nem kedvezett nekünk, pl ilyet lehetett látni május 20-án az északi fekvésű lejtőkön. Igen az ott hó. Welcome to Canada!

20190520_105544

Séta után jól esett a tűz mellett üldögélni.

IMG_20190518_174704  Jah és most láttam először Trilliumot. Ez Ontario jelképe, ott van a jogsinkon.

20190520_11393620190520_113901

És jártunk a Discovery Harbour-ban (ismét) ami a Georgian Bay partján van. Ez egy skanzen-szerű látványosság, ahol egy angol kikötőt és a hozzá tartozó létesítményeket lehet megnézni. Tavaly nyáron pont akkor jártunk erre, amikor kb 50 önkéntes beöltözött korabeli angol katonai ruhákba és mindent nagyon szépen és részletesen elmagyaráztak nekünk. Most inkább előszezoni hangulat volt, alig volt önkéntes és látogató.

IMG_20190519_112217-EFFECTS20190519_10464820190519_104652

Azt hiszem nem minden kép az enyém, tehát köszönet a barátoknak akik fotóztak.

Húsvéti kirándulás – Blue Mountains (ON)

Dél-Ontario-ban a március még egyértelműen téli hónap, sőt 2018-ban még áprilisban is bőven esett hó, úgyhogy idén nagyon örültünk, hogy áprilisban elolvadt a hó és ami még utána esett, az is elolvadt pár nap alatt.

A tél tehát nagyon lassan feladta az állásait, de ami ez után jött, azt azért túlzás tavasznak nevezni, a pár fokos levegő arra volt jó, hogy a vékonyabb télikabátot tudjuk felvenni, de azért volt néhány kellemes tavaszi napunk is, ami jó volt arra, hogy azon gondolkodjunk, hogy hova utazzunk el a húsvéti ünnepek alatt.

Az igazat megvallva én nem voltam annyira lelkes, mint a feleségem, aki nagyon bújta az apartman bérlős oldalakat, hogy találjon valamit nem túl messze Waterloo-tól. Végül egy nagyobb családi házhoz hozzáépített apartmant béreltünk ki 2 éjszakára mindössze 230 dollárért Collingwood-ban, ami a Blue Mountains-hez közeli városka.

Ha Ontario-ról van szó, akkor erős túlzás hegyekről álmodni, a Blue Mountains ski resort ugyanis inkább egy domb magasságú hegyecske, ennek ellenére mégis Kanada harmadik leglátogatottabb sí központja, a Whistler Blackcomb (BC) és Mont Tremblant (QC) után melyek igazi nagypályás síközpontok.

Blue Mountains ennek ellenére szépen pörög, köszönhetően annak, hogy a sűrűn lakott Greater Toronto Area-hoz max 2 óra vezetésre van, tehát pár millió potenciális ügyfél tud egy napra leugrani és csúszni egyet, ráadásul a kanadai tél biztossá teszi, hogy december és április között stabil legyen a hóhelyzet.

A Blue Mountains nekünk sincs messze, Kitchener-Waterloo-ból szintén mindössze két óra vezetésre van szükség néhány nem túl forgalmas vidéki úton. Az pedig külön prémium, ha nem kell az őrült 401-es vagy kevébé őrült, de így is gáz 400-as autópályán csapatnunk.

Capture3

Minket a síelés (sajnos) nem érdekel, de Blue Mountains stratégiailag jó helyen van ahhoz, hogy tavasszal, nyáron és még ősszel is jól lehessen szórakozni, ugyanis közvetlenül a Georgian Bay partján van, ami a Lake Huron kanadai része. A Lake Huron a szívünk csücske, sziklás és homokos partok, valószínűtlenül kék víz, az egész úgy néz ki mint egy tenger. Ráadásul július-augusztusban, sőt néha még szeptemberben is lehet benne fürdeni.

Üröm az örömben (direkt cseréltem fel), hogy a húsvéti hétvégére folyamatos esőt ígértek és ez sajnos be is jött. Ezért nagypénteken csak jóval ebéd után indultunk otthonról és péntek este csak egy minimális kis séta jutott és jó hangulatú vacsora a Northwinds sörfőzdében.

Szombaton ismét eléggé esett, de eleve úgy készültünk, hogy bent leszünk és elmentünk a Plunge! nevű fürdőbe, amiből Magyarországon 100 jobb van, de itt Ontarióban alig pár olyan fürdő van, ahova egyébként csillió pénzért el lehet menni ázni. Ráadásul fel nem fogom, de ebben a fürdőben nincsen szauna… és mindez 100 dollárba kerül egy 3 fős családnak.

Mindegy, egynek jó volt. Délután 2 fele meg is untuk az ázást, visszamentünk a szállásunkra és a kedvenc hétvégi programomat csináltuk, azaz “csendespihenőztünk”. Márk állítólag nem volt álmos, de 2 perc alatt elaludt és végül az egész család eldőlt egy pár órára.

Az este viszont izgi volt, a közelben húsvétozó barátokkal elmentünk bowlingozni, hogy mozogjanak a gyerekek, utána pedig meglátogattuk őket és egy jót beszélgettünk, miközben a kölykök nehezen egyeztek meg, hogy akkor most mivel is játszanak.

Eddig nem sok képet tettem ki, de majd most. Húsvét vasárnap ugyanis elmentek a felhők, később a nap is kisütött és mi meg elmentünk a sípályákhoz, ahol április 21-én bőven csapatták még a síelők és snowboardosok. Ez volt a szezon utolsó napja, a pálya itt-ott már erősen megviselt állapotban volt.

Én  még életemben nem láttam sípályát ennyire közelről, jó volt nézni, ahol csúsznak le az emberek. Igaz mondjuk ahogy max 2-3 perc volt mire lejöttek a népek, szóval nem igazán felső Ausztria vagy ilyesmi.

20190421_11132420190421_122025

A sípályák mellett van egy ‘nyári’ bobpálya is Blue Mountains village-ben, pont olyan mint Visegrádon vagy a Mátrában. Még a felszerelés gyártója is teljesen ugyanaz volt, de kép nem készült.

Ez után kicsit lófráltunk Blue Montain village-ben, ami a kinézet alapján akár valahol Svájban is lehetne, hotelek, éttermek mindenütt, ez a település 100%-ban a turizmusból él. Az árak is hasonlóak lehetnek, mint Svájban. :-]

20190421_11085320190421_121611

Délután annyira szép idő volt, hogy nem volt kedvünk haza indulni, ezért elmentünk Collingwood-ba a Georgian Bay partjára sétálni. Jártunk vagy másfél órát, jól kifáradtunk és már indultunk is haza Waterloo-ba. Jó móka volt.

Jah és a húsvét hétfő Ontario-ban nem szabadnap. :-]

 

 

2. rész – Kirándulás Ontario Tihanyi félszigetére

Az éjszakát tehát egy motelben töltöttük Wiartonban. Az ágy rengett alattam egész éjjel, hol Márk dobálta magát, hol Timka, ezért aztán reggelre úgy éreztem, mintha semmit sem aludtam volna.

Ennek én voltam az oka, mert este hideg volt, feltekertem a termosztátot, de nem történt semmi, ezért úgy hagytam. Hát működött, csak elektromos fűtés volt és kellett neki pont annyi idő, hogy felmelegedjen, míg elaludtunk. Szóval bitang meleg volt egész éjjel és ezért dobálta magát a családom. :-/

A reggeli hőmérséklet a telet idézte, mert összesen 3 fok volt 7 órakor. Hogy miért? A Lake Huron nagy víztömeg, ezért nagyon hideg tavasszal és az óriási víztömeg lehűti a tavaszi levegőt. Ezért aztán a helyi cottage-ok alapfelszerelése a terasz melegítő gázégő és a takaró.

Ezen a környéken augusztusban van a legjobb idő, akkor állítólag gigászi 16-17 fokra is felmelegszik a tó vize. Egyszer Horvátországban búvárkodtam ilyen hideg tengerben, amikor a Bora utáni napokban a teljes vízoszlop felkavarodott. Hát akkor az 5 mm-es neoprén ruhában is nagyon hideg volt, kocogott a fogam a 45 perces merülés végére.

De vissza Kanadába, a Bruce félszigetre. Eddig próbáltuk Márkot távol tartani a gyors éttermektől, de reggelit a Tim Hortons-ban vettünk. Tetszett neki, de azóta még nem mondta, hogy a megint menjünk oda, úgyhogy nincs nagy gond.

Reggeli után elindultunk a Nemzeti Parkba, annak is arra a részére, ahonnan a Grotto legközelebb esik. A Grotto azt jelenti, hogy “barlang kultúrális jelentőséggel”. Itt egy öböl, szép sziklákkal és valószínűtlenül kék vízzel. A sziklák üledék képződés útján keletkeztek, és vannak kisebb barlangok is, amiket a víz vájt ki, de az emberek nem a barlangokért, hanem a tó+víz+sziklák látványért jönnek.

Népszerű turista látványosság, ezért előre be kell jelentkezni a Parknál és telefonon kérni kell egy parkolási engedélyt (minél előbb annál jobb, de előszezonban nekünk elég volt előző nap). A mi engedélyünk adott napon reggel 8-12-ig szólt, 9-kor érkeztünk, úgyhogy elég szoros volt az idő keret.

A Grotto a parttól egy óra sétára található, séta közben a látvány csodálatos:

20180521_09503520180521_10115420180521_093738

A Grotto kellemes pihenő hely a séta végén, igaz szezonban és szezonon kívül millió ember üldögél a sziklákon.

IMG_1381IMG_1391IMG_1392IMG_1394

A Grotto-tól visszafele nem a tóparti, hanem az erdőn keresztül vezető úton sétáltunk és ezen az úton ilyen szuper dolgokba lehet belefutni. Itt például két tó között van egy pár méter szintkülönbség és a víz egy zúgón keresztül rohan át az egyikből a másikba. Egy órát is elnéztem volna a vizet.

IMG_1408IMG_1410

A Grottózás után felkerekedtünk és a parti úton indultunk el. Itt futottunk bele a Lion’s head nevű kis településbe. Alig néhány százan lakják, kiesik a nagy látványosságok közül, de azért láthatóan próbálkoznak ide csábítani az embereket.

A hely neve abból adódik, hogy a település egy kis védett öbölben fekszik és az öböl csúcsánál vannak sziklák és az egyik állítólag hasonlít egy oroszlán fejére. Ha az embernek jó a fantáziája, akkor valóban bele lehet képzelni az egyik sziklába egy oroszlánt.

Nekem jobban tetszett a családias kis diner, ahol ebédeltünk, a kikötő (imádom a vitorlás kikötőket) és a védett homokos “strand”, ami mellett egy kis játszótér van, ahol a gyerekek kitombolhatták magukat.

Ez egy olyan hely, ahova érdemes szezonban is visszajönni, van egy kis motel is a parton, ahol el lehet lógni pár napot. Ebben a “faluban” pont úgy éreztem magam, mint májusban a Balaton partján bármelyik kis településen. Az időjárás csodás, a kikötőben már vízen a hajók, a hajók gazdái pedig készülnek a szezonra, de alapvetően lassú és csendes az élet.

IMG_1431IMG_1432IMG_1430IMG_1429IMG_1438

Ezzel nagyjából a túránk végéhez értünk, bár még kigurultunk Sauble Beach-hez és megálltunk a Sauble Falls-nál, de a gyerekek szépen egyesével bealudtak a kocsiban, mi meg Torontó fele vettük az irányt. A Sauble Falls (köv kép) maga olyan látványosság, amiért érdemes autóba ülni, de mi már csak keresztül rohantunk rajta az egész napos természeti orgia után.

IMG_1443

Elképesztően sokoldalú a Bruce félsziget. Innen indul a Bruce trail, a legszebb szakasza pont a félszigeten keresztül vezet, majd 890 km-el később a Niagara Falls-nál ér véget. Közben gyönyörű helyeken megy keresztül és persze a kevésbé izgalmas Ontario-t is meg lehet nézni (farmok, síkság). A magyar Kéktúra kanadai változata.

A Bruce félszigeten lehet erdőben túrázni, a tavat bámulni, vízeséseket nézni, sátorozni a nemzeti parkban, vagy csendes kis településeken lógni. Nálunk még napokig tartott WOW érzés, ezért aztán biztosan visszamegyünk majd, hogy többet lássunk belőle. Azt is tervezem, hogy ha Márk pár évvel nagyobb lesz, akkor elmegyünk egy kétnapos túrára, visszük magunkkal a sátrunkat és hálózsákunkat, ott alszunk a nemzeti parkban és bejárunk egy nagy szeletet.

Kirándulás Ontario Tihanyi félszigetére

Eddig még csak két Nagy Tavat láttunk Kanadában, a Lake Ontario-t és a Lake Huron-t. A Lake Ontario itt van a kertek alatt, és sajnos néhány millió ember él a partján, úgyhogy a víz minőség nem annyira jó. Nem arról van szó, hogy nem átlátszó a víz, de a nagy városok látható és láthatatlan módon szennyezik a vizet, ezért aztán Torontó környékén nagy elszántság kell ahhoz, hogy az ember megfürödjön a vízben. Nekem már csak azért is, mert 18-19 foknál nem igen melegebb még a szélében sem.

Ha azonban az ember észak, észak-nyugatnak indul, akkor pár óra autózás után elér a Lake Huron partjára, ami más dimenzió. Tavaly már jártunk itt, akkor Midland-en voltunk a St. Marie among the Hurons nevű indián “skanzenben”.

A víz itt nagyságrendekkel hidegebb és kristálytiszta, nincs nagyobb város a tó partján, ipar és mezőgazdaság is csak óvatosan, ezért a Lake Huron állítólag az ökológiailag leginkább rendben lévő nagy tó. Mióta egyszer jártam itt, azóta vágyom vissza, az egyetlen visszatartó erő a 2-3 órás távolság, ami többnyire kizárja ezt a helyet a napi túrák célpontjai közül.

De aztán eljött a tavasz és Kanadában is van hosszú hétvége, ezért május vége fele, Viktória királynő szülinapja alkalmából kapott extra szabadnapot felhasználva  elindultunk a Lake Huron-hoz, annak is tisztán kanadai részére a Georgian Bay-hez (ez ugyanaz a tó, csak annak egy hatalmas öble).

Az út a szokásos Ontario farmland-en keresztül vezet, ahogy elhagyja az ember a GTA-t, úgy a forgalom normalizálódik, nagyon szép kis városokon keresztül vezet az út, de alapvetően csendes, sőt TÚL csendes itt az élet. Aztán jön a Bruce Peninsula és rögtön meglátszik, hogy itt már nem zöldség termesztésből élnek, hanem a turizmus hajtja a helyi gazdaság szekerét.

Ha beütöd a Google Maps-be, hogy Bruce Peninsula, akkor látni fogod, hogy ez a hosszú félsziget mélyen benyúlik a Lake Huron-ba és a félsziget vonalán további szigetek találhatók, melyek elválasztják a Georgian Bay-t a Lake Huron hatalmas víztömegétől.

georgian-bay-map-704

Ez a félsziget a Cottage Country része, azaz a fáradt GTA polgárok ide vonulnak vissza hétvégére, néhányan egész nyárra, hogy élvezzék a 16-18 fokos kristálytiszta vizet, az erdőket, a hűs éjszakákat és a meleg nyári nappalokat.

A főút mentén egymást érik a motelek, de a főúttól pár kilométerre mindkét irányba ott a tó és a parti kis településeken nem gazdaboltot találni, hanem éttermeket, kis panziókat, néhol hoteleket.

A félsziget csúcsán található Tobermory, ami a mi célpontunk volt. Ha a Bruce Peninsula a Lake Huron Tihanyi félszigete és a csúcsán Tobermory maga Tihany. Itt is van komp, és kikötő, de a hasonlóság nem áll itt meg. :-]

Szezonon kívül alig pár százan lakhatnak erre, de májusban elkezd duzzadni a tömeg, kinyitnak az éttermek és kávézók, van fancy édesség bolt, ahova a gyerek MINDENKÉPPEN be akar menni. Van lángos, hekk, pizza HELYETT hamburger, french fries, fish and chips, beaver tail és ja igen, pizza.

Első nap elment egy fél napunk az utazással, ezért csak délután érkeztünk meg Tobermory-ba. Bóklásztunk a parton, a tömeg előszezoni volt, azaz vállalható és nagyon kellemes hangulata volt a kisvárosnak. A település hamar bejárható, van egy kellemes belső kikötő, ahonnan a kishajók hordják át az embereket a ‘Fathom Five National Marine Park’-ba, azaz a környező szigetekre.

20180520_15164920180520_15192320180520_163428

A nap végéhez közel még besétáltunk a félsziget csúcsán lévő nemzeti parkba, ahol jártunk egy jó órát az erdőben, kisétáltunk a tóhoz, felmentünk a kilátóba.

IMG_1367

IMG_1365

Vacsorára is maradtunk volna Tobermory-ban, de a Fish & Chips helyen mondták, hogy sajna legalább 40-60 perc a kiszolgálás. A gyerekek miatt tehát felálltunk, beültünk az autóba és kerestünk egy kevésbé felkapott helyet az út mellett.

A low budget szállásunk Wiartonban volt, ami kb 60 km autózást jelentett Tobermory-tól. A motel egyszerű volt, de tiszta és az ágy elég nagy hármunknak. Eredetileg azért választottuk ezt a helyet, mert elvileg volt családi szobájuk kettő is, de mire foglaltunk az egyiket meg kiadták, úgyhogy nem volt kérdés, hogy barátainknak engedjük át a két különálló francia ágyas szobát, mert náluk mégis 2 gyermeket kellett elhelyezni. :-]

Volt már 10 óra mire Márkot ágyba dugtuk és számára szokatlan volt, hogy mi is ott vagyunk a szobában, amikor ő elalszik, mert kicsi gyermekkora óta a saját ágyában / saját szobájában alszik.

Nos Márk egy kicsit vergődött a szokatlan helyszín és felállás miatt, mi csendben olvastunk és vártuk, hogy végre elaludjon. Már azt hittük, hogy alszik, amikor kinyitotta a szemét, hogy szemrehányóan, de egyben érdeklődően megszólalt: “Ti tényleg EZT szoktátok csinálni ilyenkor?” Biztosan azt hitte, hogy mi ilyenkor felnőttes dolgokat csinálunk és neki azért kell lefeküdnie, mert ő még gyerek. Csalódott lehetett, amikor látta, hogy csak a tabletet/telefont nyomogatjuk. :-]

Következő részben a második napunkról lesz szó, amikor azért több mindent csináltunk és klassz helyeket láttunk.