Itt a tél (már megint vagy még mindig)

Pár napja tettem ki egy blog bejegyzést arról, hogy Itt a tavasz.

Pedig minden olyan szépen alakult… Pénteken már 13 fok volt, elolvadt az összes hó, sütött a nap, az emberek falkákban sétálgattak a kertvárosban. Márk állandóan krétásan jött haza, mert a suliban elővették a sidewalk chalk-os dobozt (asztfalt kréta) és pár napig állandóan csak rajzolgattak, mert_hogy_nem_volt_már_hó_az_udvaron.

Pénteken jártunk egy ügyet intézni és az ügyintéző mondta, hogy megnézte a hosszútávú előrejelzést és nem lesz már hó idén. Ez gyanús volt, mert eddig mi azt hallottuk és sajnos tapasztaltuk, hogy április elején mindig van egy nagyobb hó, esetleg hóvihar. Tavaly pl április 14-én akkora hó esett Torontóban, hogy egy napra megállt a városban a forgalom és aztán csak április végére olvadt el az a rengeteg hó.

Nos vissza a jelenbe.

Tegnapra, azaz szombat reggelre jött egy nagy felhő rendszer délről és az hozott egy napos esőt ami lehűtötte az alig melegedő levegőt 1 fokig és ma reggel arra keltünk, hogy megint van 5 centi hó a járdán és a kertben:

20190331_071625

20190331_071728

Úgyhogy reggeli után szedem elő a hólapátot, aminek megígértem, hogy majd decemberben újra találkozunk, de azért biztos ami biztos, ott hagytam a garázs könnyen elérhető részén.

Csak Márk ki ne találja, hogy menjünk szánkózni, mert az lelkileg kicsit sok lenne így március 31-én. 😀

Itt a tavasz

A kanadai tél átalakítja az ember elvárásait az időjárást illetően.

A vastag hótakaró nagy része pár hete már elolvadt köszönhetően egy pár napos esőnek, de ez nem azt jelenti, hogy végre megjött a jó idő. Mondogattuk Timkával, hogy ez Kanadában már majdnem tavasz, de Magyarországon pont ilyen volt a tél. Plusz pár fok nappal, mínusz pár fok éjjel, semmi hó, csak a szürkeség.

Aztán eljött a 03.20-21 és az összes kanadai média bejelentette, hogy mostantól pedig elkezdődött a csillagászati tavasz. Ez itt annyira hír, hogy itt ott elkaptam egy-egy beszélgetést a munkahelyen, hogy milyen jó idő van. Hát igen, amikor hosszú hónapok óta folyamatosan fagypont alatt volt a hőmérséklet, akkor egy kis napsütéses 3-4 foknak nagyon tudunk örülni.

Pár napja Márk is azzal jött haza az iskolából, hogy “Robins are the first sign of spring”. Róluk van szó, a vörösbegyek jöttek meg hozzánk, szorgalmasan kutatnak a sárga fűben és néha nagyon sajnálom őket.

Robin (Erithacus rubecula) in profile with striking orange breast

Pl ma éjjel pl -10 fok volt felénk, de nappal szépen felment a hőmérséklet 5 fokra és nagyon szépen sütött a nap. Ahogy ma otthonról dolgoztam, folyamatosan láttam a szemem sarkából, hogy az utcán csapatokban mennek a napfényre vágyó nyugdíjasok, kutyasétáltatók, vagy éppen akik ráérnek napközben.

Ahogy elvittem Márk-ot délután 4-kor edzésre, én is sétáltam egy nagyott a környéken. Szigorúan a napos oldalon, mert a másik oldalon még mindig ott vannak hómaradványok.

20190326_164604

Emlékszem az Időkép azt tekintette tavaszi időjárásnak, amikor húsz fok fölé ment a hőmérséklet. Ma nálunk csak 5 fok volt, de ezt itt tavasznak hívjuk.

Egészséges életmód kanadai módra

Egy, az iskolában szervezett Zumba óra ihlette ezt a bejegyzésemet. Nagyon szeretem ezt a táncos mozgásformát, és voltak olyan időszakok az életemben, amikor rendszeresen jártam Zumbázni. Ezért nagyon megörültem az iskolában meghirdetett ingyenes gyerek-szülő órának. Márk mostanában sokat táncikál a suliban, a formátumot mondjuk én kevésbé tudom támogatni, mert a youtube-ról keresnek ki Just Dance videókat és arra ropják. De legalább mozognak, és azt el kell ismernem, sokat ügyesedett táncban, mióta próbálja lemásolni a mozdulatokat. Arra gondoltam, mindketten élvezni fogjuk a Zumbázást is, és több szülő, még a délutános tanárnénink is szólt, ő bizony ott lesz!

Jó sokan összegyűltünk az óriási tornateremben (helyi nevén: gym), főleg anyukák és gyerekeik, de néhány bevállalós apuka is váltócipőt húzott. Mi Márkkal hátul helyezkedtünk el, mert úgy láttam hogy szüksége van egy kis időre a feloldódáshoz. Meg nekem is ;-). Az oktató egy teljesen ősz hajú, de kiváló kondiban lévő hölgy volt, az óra végén elárulta hogy 67 éves. Rendszeresen tart elég intenzív Zumba órákat, és szívesen foglalkozik gyerekekkel is – ami talán még több energiát kíván. Szuper órát tartott, figyelt a jelenlévők igényeire, bevonta a gyerekeket, de a szülőket is leizzasztotta. A koreok kicsit egyszerűbben voltak, ami érthető, a gyerekek és a vegyes közönség miatt is. Márk a harmadik szám után közölte hogy elfáradt 😉 és inkább egy kis barátjával bújkált a padok alatt. Elfoglalták magukat.

Visszatérve az edzőnkre, a 67 éves életkor itt is nyugdíjast jelent. Azóta jobban figyelek az óratartó oktatók korára, és rájöttem, ez a hölgy nincs egyedül.

A munkahelyemen helyben van a fitness terem, ahol lehet gépeken-súlyokkal edzeni, személyi edzô segítségét igénybe venni, és csoportos órákra is járni, elég kedvezményes áron. Én a csoportos órákat kedvelem, hetente 1-2 alkalommal eljutok ebédidőben jógázni, és beiratkoztam egy késő délutáni pilatesre is. A Zumba után jöttem rá, a pilates oktatóm is kb 65 körül lehet. Fantasztikusan néz ki, gyönyörűen mutatja be a gyakorlatokat, és amit külön értékelek, elképesztően vicces. Aztán a következő héten megdöbbenve vettem észre, az egyik jógaoktató is erősen nyugdíjas korú, akinek az óráit a legjobban szeretem. És hogy nyomja a csaturangákat! Ő egyébként ázsiai származású, és az óra végi relaxációba mindig tesz egy kis búcsúüzenetet, amit utána még napokig ízlelgetek. Ákosnak is el szoktam mondani, de azt hiszem kell hozzá a jóga is, mert neki nem szokott átjönni az élet mélyebb értelme ezekből a mondatokból ;-). Írok egy példát: “ha azt gondolod, “semmi vagyok”, az a bölcsesség. Ha azt gondolod, “én vagyok minden”, az a szeretet.”

A napokban láttam egy cikket, ami a nemzeteket rangsorolta egészséges életmód szempontjából, és a kanadaiak az első 10-ben vannak. Személyesen is úgy tapasztalom, nagy különbség van a magyar, vagy az Usa szokásokhoz képest. Itt kifejezetten kevés elhízott embert látni az utcán, munkahelyen. A sport viszont hozzátartozik a mindennapokhoz – minden életkorban. Na jó, persze van, akinek ez kimerül abban hogy baseballt néz a tévében ;-). A közvetlen munkatársaim a szabadtéri mozgásformákat részesitik előnyben. Egyikük minden ebédszünetét legalább 30 perc interzív sétával tölti. Másikuk sífutni jár, a családjával együtt. Amiket én űzök – a kevésbé pulzuspörgetős jóga, pilates inkább az idősebbek sportja itt. A pilatesen szerintem én vagyok a legfiatalabb résztvevő. Mivel az oktató képtelen megjegyezni a nevem, néha csak úgy szólít meg “pretty girl” ami elég jó motiváció, de közben egy kicsit vicces is. Rég voltam én már girl :D.

Az étkezési szokások is különböznek. Az átlagos kanadai vagy főz, vagy nem főz otthon kávét. Ami biztos, hogy útközben a munkahelyre vásárol egy kávét egy kávés láncnál, pl Tim Hortons, Starbucks, Second Cup. Az irodában a “szomszédaim” a munkahelyen reggeliznek – ezt az amerikai stílusú hosszú (lötty) kávét, gyümölcsöt, joghurtot. Van, aki 9-10 óra körül eszik először, akkor is csak egy snack-et, ez általában zöldség összedarabolva egy kis dobozban: bébirépa, koktélparadicsom, paprika, uborka. A kantinban árulnak müzlit vagy reggeliző pelyhet is, gyümölccsel és joghurttal. Ha valaki akarna, akkor választhatna egészségtelen reggelit is, van a házban egy Tim Hortons és egy csökkentett választékú Starbucks is. De valahogy sosem láttam még senkinél cukrozott fánkokat, sem cukros üdítőket, ami az USAban azért elég általános bármelyik napszakban. Az ebédek is eléggé különböznek: a kanadaiak általában egy levest, vagy salátát fogyasztanak, szénhidrátnak esznek hozzá egy kis szelet bagettet vagy egy 4db-os csomag crackert (vékony, ropogós keksz). Szendvicset is láttam már, vagy egy wrap-et. Egész napos workshopokon és working meetingeken kipróbáltam már én is ezt a választékot. A legnagyobb különbség az volt, hogy egyáltalán nem álmosodtam el ebéd után. Pont elég kalóriát vittem be, hogy tovább pörögjek, és nem is lukadt ki a gyomrom az éhsegtől egészen f5-5 óráig. És itt jön a kanadai szupercsavar: a főétkezés itt a vacsora. Ez lehet akár 2 fogásos is, és mindenképpen főtt-sült. A háziasszonyok tehát rohannak haza vacsorát készíteni, ami nem rossz hír a munka-magánélet egyensúly szempontjából. Mondjuk ez csak egy szint alatt van így, magasabb pozícióban itt sem általános, hogy csak a napi 7,5 órás munkaidőt dolgozzák le. Hallottam már azt vezetőtől, hogy nem várja el a túlórát a munkatársaitól, de neki kötelessége akkor dolgozni, amikor szükség van rá – ezért fizetnek neki többet. Szerintem még azért is, mert más típúsú, és nagyobb felelősséggel járó feladatokat lát el. Visszatérve a kanadai vacsikra, először nem értettük, miért nincs senki a játszótéren 5 óra körül? Hát azért, mert felveszik a gyereket az iskolában, és rohannak haza vacsorázni. Aztán nyáron 7 óra körül már újra tele van a játszó, de akkor meg már mi nem akartunk ott lenni.

Ide illik egy kanadai vallás-elem is, a BRUNCH. A breakfast és a lunch keveréke, és kedvelt hétvégi elfoglaltság. Torontoban több helyet is kipróbáltunk barátokkal, vagy többnyire inkább barátnőkkel. Ez az étkezés egy késői reggeli és egy korai ebéd keveréke, a hétköznapi délelőtti étkezésekhez hasonlítva nagyon is kiadós. A menün általában találni tojást mindenféle formában és köretekkel, menő avokádós piritós-féléket zöldségekkel, palacsintát vagy gofrit, gyümölcstálat, zabkását, és steaket is körettel, meg más húsételeket. Angoltanulóknak érdekesség, hogy a fried egg kifejezést itt nem nagyon használják, helyette a “sunny side up” vagy az “overeasy” van forgalomban, utóbbi a mindkét oldalán sütött tükörtojás. Nekem a “benny” rövidítés is új volt, ez az egg benedict, vagyis a buggyantott tojás. Alap a kávé, volt, ahol még európai presszókávét is tudtak hozni. Szeretik még a gyümölcsleveket, és nemrég olvastam, hogy Toronto vezetése hozzájárult az alkohol felszolgálásához is a délelőtti órákban, nehogy valaki Mimóza nélkül maradjon a brunch asztal mellett. A formátum lehet önkiszolgáló, ilyenek pl a környékünkön a menoniták (amishokhoz hasonló vallásúak) pénztárcabarát éttermei. A nagyvárosban menőbb éttermek sem maradnak ki a buliból, ezért kicsit drágábban gyönyörű, tágas terekben is találkoznak családok vagy barátok. Nekem ez, a közösségteremtő és -fenntartó része tetszik a legjobban.

Még egy kis kitérő az úszásról. Ákos korábban már beszámolt torontoi úszás élményeiről az Egy év úszás nélkül című bejegyzésében. Itt, Waterlooban kicsit más a helyzet úszás fronton, mint Torontoban. Az érthetetlen időbeosztás itt is megvan, de pl belépőjegyet kell venni. Én talán 1 alkalommal úsztam, mert este 9kor már nincs hozzá semmi kedvem, hétköznap napközben meg nem érek rá. Ákos néha elmegy este, és Márk is jár előkészítő tanfolyamra, amit meglepő módon élvez. Mondjuk nem kell még az arcát a vízbe rakni, szerintem kb ott lesz a vízválasztó nála. Egyszer voltunk családilag is egy “family swim” idősávban – ez egész okos, nyitva van a nagy medence, de a pancsolóban is szabad lenni. Ez lehetőséget adott arra, hogy mindketten le tudjuk úszni a (sokkal korábban) szokásos 45 percünket, miközben a másikunk Márkkal szórakozott a kis medencében. Azon nagyon röhögtünk, hogy ketten voltunk Márkkal a max 1 m-es vízben, ő viselte a szuper úszómellényét, és még egy vízimentő is követett minket. Kicsit túlbiztosítottnak tűnt a dolog.

A végére egy vicces közjáték. Képeket kerestem ehhez a bejegyzéshez, többek között a céges fitness terem facebook oldalán. Találtam egyet, ahol egy 8-hetes testsúlycsökkentő program nyerteseit mutatják, és elég sok rajta az ősz hajszál. Igen ám, de még a nevek is olvashatóak a képen, és telibe mutat arcokat, ezt nem publikálhatom. Megörültem egy másiknak, amin egy kora őszi kültéri bemutató jógaóra résztvevőit kapták le hátulról. Még magamat is megtaláltam rajta, és jól látható rajta mindenféle életkor. Tovább néztem, és rádöbbentem hogy ez sem felel meg a céljaimnak. Ugyanis éppen a jobb karunkat emeltük váll magasságban előre. Nem lenne jó, ha ebből bárki téves következtetést vonna le ;-). Maradok egy biztonságos képnél, és ajánlom magát a forrást is, ha több információt szeretnél a témáról: thacanadaguide.com.

Határok Kanadán belül? Ezt gondolják a kanadaiak egymásról.

Nem volt még időnk és lehetőségünk utazni Ontarión kívül, de az e nélkül is feltűnt, hogy a kanadai tartományok (provinces) mintha külön országok lennének a kanadai szövetségi államon belül.

Ez egyrészt a nagy földrajzi távolságnak köszönhető, mert ha Torontóból (Ontario) Vancouverbe (British Columbia) szeretnénk menni, akkor az 4.000 km-es repülőutat jelent és 3 óra időeltolódást. De ha a másik irányba indulunk Torontóból Atlanti Kanadába, akkor az 2.000 km utazást jelent. Gondoljunk csak bele, hogy Európában hány féle embercsoport él ha elindulnánk mondjuk az Egyesült Királyságból keletre és megtennénk röpke 6.000 km-t.

Az “én házam-én váram mentalitás” abban is megmutatkozik, hogy a kanadai tartományoknak van saját zászlója, parlamentje, kormánya (provincial government) és tartományi vezetője (premier), mintha csak külön országok lennének.

Így hát amikor egy kanadai polgár az egyik tartományból a másikba költözik, akkor az új jogsiját a tartományi “okmányiroda” fogja kiadni, kötelezően át kell jelentkezni az egyik tartományi egészségbiztosítási rendszerből a másikba, a kocsira új rendszámtáblát kell kérni, a gyerek oltásait újra le kell jelenteni a helyi “KÖJÁL”-nál és még új horgászengedélyt is kell kérni (felháborító! :-] ). Ez kb felér azzal, mint amikor más országból költözöl Kanadába, azért persze néhány könnyítéssel. (Pl nem kell újra vezetési vizsgát tenned, nincs várakozási idő az egészségbiztosításnál, stb)

Mivel a tartományi parlamentek bőven alkotnak olyan jogszabályokat, melyek alapvetően befolyásolják a tartományi lakos mindennapi életét, ezért például engem sokkal kevésbé érdekel, hogy Justin Trudeau liberális szövetségi kormánya éppen mit tett, de nagyon kíváncsi vagyok, hogy Doug Ford premierünk populista konzervatív kormánya milyen szabályt fogadott el a tartományi parlamentben. Ez is jó példa arra, hogy a tartományi jogszabályok esetenként jobban befolyásolják a mindennapjainkat, mint a szövetségi törvények.

Mielőtt rátérünk arra, hogy a tartományok mit gondolnak egymásról vessünk egy pillantást a 10 tartomány (province) és 3 terület (territory) lakosság számára és méretére, mert annak lesz jelentősége, hogy hol mennyien laknak és mi a tartomány földrajzi elhelyezkedése. Forrás Wiki.

Capture

boundaries

A következőkben az is kiderül az Angus Reid Institute által végzett kutatásból, hogy a kanadai tartományok lakói mit gondolnak egymásról. LINK itt.

Hát nem sok jót, legalábbis ami a kanadaiak többségét illeti.

  • Vegyük először a “préri tartományokat”, mint Alberta, Saskatchewan, Manitoba, akik a kutatás szerint alapvetően kedvelik egymást. Valószínűleg azért van ez a szimpátia, mert közösek a gyökereik. Az is érdekes hogy leginkább a földrajzilag közvetlen szomszédot szeretik a legjobban, azaz Alberta lakosai Saskatchewan-t jobban szeretik, mint Manitoba-t, amely nem közvetlen szomszédja Albertának.
  • Hasonlóan kedvelik egymást az Atlanti Kanadának hívott tartományok, mint New Brunswick, Nova Scotia és Newfoundland & Labrador. (Van egy negyedik Atlanti tartomány is, de Prince Edward Island-et kihagyták a kutatásból, mivel ők mindössze 150 ezren vannak.) Valószínűleg a PEI lakói is hasonlóan gondolkodnak, hiszen a zord Atlanti partvidéken amúgy is hagyományosan összetartóbbak az emberek a zord természet kihívásai miatt.
  • A földrajzi “közelség” azonban nem mindig jelent automatikusan szimpátiát. Alberta kimondottan nem kedveli British Columbiát, pedig közvetlen szomszédok, igaz ott van köztük a Sziklás hegység, mint egy elég jelentős természetes választó vonal. Ennek a mosolyszünetnek jelenleg valószínűleg az az oka, hogy Alberta gazdaságának fontos pillére az olajkitermelés, amit szinte kizárólag az USA-ban lévő finomítókban dolgoznak fel. A kanadai kormány és persze Alberta szeretne Ázsiába eladni olajat, ehhez viszont olajvezeték kellene AB-ból BC-be, illetve a Csendes-óceánhoz, aminek az építését a hagyományosan környezetbarát British Columbiai lakosság erőteljesen ellenzi és ezért komoly viták vannak a két tartomány vezetése között.
  • Számomra az sem meglepő, hogy az összes tartomány lakossága nem igazán kedveli Quebec-et. Érhető, hiszen az alapvetően francia nyelvű Quebec-ben állandóan az angol nyelv térnyerésétől félnek (és ennek hangot is adnak), ezen kívül Quebec-ben évtizedek óta időről időre felmerül a Kanadából történő kiválás gondolata, ezt pedig a többi angolul beszélő tartomány nehezen felejti el.
  • Ontario lakosként nem esik jól, hogy egy olyan tartományban lakok, amit szintén egységesen nem kedvelnek más tartományok. Ontario-ban angolul beszélnek, a tartomány gazdasága jelentősen hozzájárul a kanadai jóélethez. Mi a baj tehát? Kanadában egységesen úgy tartják, hogy Ontario lakossága magának való és nem igazán foglalkoznak a többi tartománnyal. Ez reálisan hangzik, ugyanis Ontario számára sokkal fontosabb az, hogy USA északi államaival jó legyen a viszonya, mivel annyi amerikai cég gyártat Ontarioban, kihasználva az olcsóbb munkaerőt, hogy ez a tartomány lehetne az USA 53. állama. Bár ehhez az is kell, hogy pl Manitoba dupla távolságra legyen Torontótól, mint a TO-Chicago-hoz vagy TO-New York távolság. És olyat is olvastam már, hogy a bonyolult kanadai szövetségi szabályozás miatt állítólag könnyebb bármi árut vagy szolgáltatást az USA és Ontario között kicserélni, mint Kanada többi részével. Ezzel nem Ontario-t mentem, mert szerintem indokolt ami a többi tartomány lakói gondolnak “rólunk”.

További érdekességeket lehet olvasni a kutatásban, pl arról, hogy melyik tartomány gondolja azt, hogy többet ad be a közös kalapba, mint amit kivesz onnan. LINK itt.

Az “Ugródeszka teória”, azaz bevándorlás Ontarióban

Gábor barátom küldte el a linket arról az Ontario-ról szóló migrációs kutatásról, melynek elkészítéséhez a 2016-os kanadai népszámlálási adatokat használták fel, azaz az információk elég frissek és főleg megbízhatóak.

Néhány hihetetlen szám a bevándorlás mértékéről:

  • A Kanadában élők 21,9%-a bevándorló, tehát minden ötödik kanadai nem Kanadában született.
  • Ontario igen kedvelt bevándorlási célpont, a bevándorlók aránya a tartományban bőven az országos átlag felett van, például 2016-ban 29% volt.
  • Ez egyébként a véleményem szerint Toronto-nak köszönhető, ahol a lakosság 70%-a (!) nem Kanadában született. Ez még hihetetlenebb szám, mint a 21.9%-os országos átlag.

Capture2

A fenti infografika kicsit “csal”, mert kihagyja a 250.000 – 1 millió lakosú településeket, de itt van a teljes adatsor:

Capture4

Megjegyzés: Ontario lakossága 2016-ban 13.98 millió fő volt, a Toronto hivatkozás ebben a kutatásban a Toronto Census Metropolitan Area-ra (Toronto CMA) vonatkozik a maga 5.9 millió lakosával, ami nagyjából átfedésben van a Greater Toronto Area-val. A Toronto CMA több kisebb nagyobb város halmaza, melyek lényegében már egybe épültek és Toronto City 45%-át adja ennek a népességnek a maga 2.7 millió lakosával.

Az “Ugródeszka” teória megdőlni látszik:

Gábor barátomnak van, vagy inkább most már csak volt egy teóriája, ami nekem is hihetően hangzott egészen addig, míg el nem olvasuk ezt a kutatást. Ő úgy figyelte meg, hogy van egy olyan trend, mely szerint a bevándorlók egy része aki Torontóban kezdi a kanadai életét, Torontót ugródeszkaként használva néhány év elteltével elhagyja a 416-ot és valami kisebb, nyugisabb helyre költözik.

Ő ezt többször látta már, én magam is ezt a teóriát erősítem, szóval hihető volt a dolog, de a számok nem feltétlenül ezt mutatják.

A következő ábra azt mutatja, hogy Ontarióban hogyan oszlik meg a bevándorlók száma a település nagysága szerint. Látható, hogy a torontói bevándorlók az összes Ontarióban élő bevándorlók közel a felét adják (46.1%), de az ennél kisebb településeken jelentősen csökken, mondjuk inkább zuhan a számuk. Azaz az egyre kisebb települések láthatóan kevésbé vonzó migrációs célpontok.

Az “Ugródeszka elmélet” tehát nem igazán állja meg a helyét, mert biztosan vannak szép számmal olyanok, akik elköltöznek Torontóból, de ez inkább kivétel, mint szabály. (Illetve ha költözik is valaki, akkor a helyére valószínűleg többen érkeznek.)

Capture1

Második felvonás. Hogy boldogulnak a bevándorlók Ontarióban?

Nem meglepő az az állítás, hogy azok akik régebben érkeztek jobban keresnek, mint akik kevesebb ideje érkeztek.

A következő ábra alapján az látszik, hogy azok akik 1981. előtt érkeztek, szinte a kétszeresét keresik annak, mint akik csak az elmúlt években, itt például 2011-2014 költöztek Kanadába. Érdekes, hogy a nők, férfiak, diplomások esetén is hasonló arányokat lehet látni, tehát a nem és a képzettség nem igazán jelent különbséget a jövedelemben.

Megjegyzés: a % a bevándorlók medián jövedelméhez mért arányt mutatja. Ezekből a számokból nem tudjuk meg, hogy a bevándorlók jövedelme hogy arányul a kanadai átlaghoz.

Capture3

Az infografika a két szélsőértéket emeli ki ami között 30 évnyi kanadában leélt év van, de rendelkezésre áll a teljes idősor is.

Ez alapján a grafikon alapján látszik, hogy a régi motorosok jobban keresnek, mint a friss bevándorlók, illetve az átlagnál idősebbek, tehát a jelen esetben a 45-64 év közöttiek jelentős hátrányban (akár 15-20%-nyi jövedelem különbség) vannak a fiatalabbakhoz képest:

Capture5

Ez azt jelenti, hogy aki korán ideért az jól járt, aki most jönne az már el se induljon?

Nem feltétlenül, ugyanis idővel az új kanadaiak is szereznek helyi munkatapasztalatot, végezhetnek helyi képzéseket, megismerik a kultúrális közeget, ami mind magasabb jövedelemmel kecsegtet.

A speciális tudás vagy egy keresett szakma pedig az új érkezők esetében is olyan előnyt jelent, ami a jövedelmi felzárkózást sokkal könnyebbé teheti. Saját példánkból kiindulva azt látom, hogy nekünk az első 1 év volt a nehéz, de miután a feleségemmel mindketten egy Top100-as munkáltatónál sikerült elhelyezkednünk, azóta nem lehet különösebb panaszunk erre a “jövedelmi ollóra”. Mi egész valószínűleg a friss bevándorló medián jövedelem 77%-os szintjénél jobb helyzetben vagyunk, de persze azért van még helye a fejlődésnek.

Magyarország vs Kanada – gáz ár

Először fura volt, hogy a téli fűtési költségünk eddig nem tűnt olyan durvának, ahhoz képest, hogy egy jó nagy házban lakunk. Legalábbis a magyar fűtési költséghez szokott agyammal valami durvábbat vártam.

Ezért néhány számla alapján készítettem egy rövid összehasonlítást, hogy itt dél-Ontarióban vagy Budapesten drágább a fűtési költség.

A módszer egyáltalán nem tudományos, mert nem arányosítottam az alapdíjat a fogyasztással, nem hasonlítottam össze a fűtőértéket, hanem vettem pár magyar és pár kanadai számlát és elosztottam a köbméterben mért fogyasztást a számla bruttó összegével és voilá:

  • Union Gas 1 m3 gáz ára 0.28 cent (kanadai dollárban), azaz 214 Ft-os árfolyam mellett 60.26 Ft
  • És a Nemzeti Közművek Budapesten: 1 m3 gáz ára 96.70 Ft

Néhány egyéb információ:

  • A Union Gas számlában 13%-os adó van (Ontario Harmonized Sales Tax), a magyar számlában pedig 27% ÁFA
  • A kanadai alapdíj 21 dollár bruttó, azaz kb 4500 Ft. A magyar számlában lévő alapdíj 973 Ft. Azaz a kanadai szolgáltatási díj jóval magasabb, mint a magyar de nagyobb kanadai fogyasztásnál csökken a m3 átlagos költsége, ami már most is alacsonyabb, mint Bp-en.

Magyar házunkban (nettó alapterület 100 nm) ami 10 éve épült, tehát egy viszonylag korszerű, azaz szigetelt ház a havi átlagos téli fogyasztás 150 m3 gáz volt.

Itt Waterlooban idén (is) elég kemény telünk van, január-februárban csak néhány nap volt nulla feletti hőmérséklet és éjszaka többnyire -10 fok vagy annál kevesebb van.

Ezért aztán a kanadai otthonunkban január havi fogyasztásunk a 450 m3 volt, azaz kb háromszorosa a magyar fogyasztásnak, miközben a ház területe kb 2x nagyobb a magyar házunknál. A többi különbséget a hidegebb időjárásnak “köszönhetjük”, illetve annak, hogy ezen a 30 éves házon a szigetelés lényegesen nagyvonalúbb, illetve néhány ablak is cserére szorulna.

Ennek ellenére a kanadai bérünket figyelembe véve a 150-170 dolláros havi gázszámla nem tűnik megterhelőnek.

A számolás után értem már, hogy a kemény kanadai tél ellenére, miért nincsenek a házak Kanadában olyan szinten szigetelve, mint mondjuk a Skandináv országokban.