Hőhullám Ontarióban és mi nyaralunk (juhé!)

A június első két harmada Dél-Ontarióban hűvös és csapadékos volt, de ennek annyi előnye volt, hogy üde zöldek maradtak a növényeink a kertünkben. Aztán június 20. körül elzárták az égi ereszcsatornákat és azóta annyira kevés eső esett, hogy minden kiégett, amit nem locsolunk.

Júliusban konkrétan egy csepp eső sem esett még és Ontarió nagy részén hőhullám van, de ez éppen most nem zavar minket, mert éves rendes szabadságunkat töltjük a tartományon belül.

Áprilisban és májusban még tilos volt rövid távra ingatlan kiadni, de amikor június 20. körül feloldottak a tilalmat, Timka résen volt és szinte azonnal foglalt egy nyaralót a Lake Huron partján.

Ennek én még akkor nem annyira örültem, mert idén sokan akarnak tartományon belül nyaralni, így a nyaralóbérlet költsége az egekben van, de aztán beláttam, hogy van fizetünk vagy maradunk otthon.

Így kerültünk Tiny-ba, ami kb 180 km-re és közel 3 óra vezetésre van tőlünk és a Georgian Bay partján található.

A Georgian Bay a Lake Huron legnagyobb öble és melyet a Niagara Escapement választ el a Lake Huron víztömegétől.

A fenti térképen jól látszik a Bruce félsziget, ami a Niagara Escapement része és tőle jobbra a kék rész a Georgian Bay. Az öböl hatalmas (15.000 km2 területű) és a parthoz közel viszonylag sekély, ami azt jelenti, hogy ilyenkor júliusban már lehet benne fürödni még ha nem is 25 fokos, mint a Balaton nyáron.

A település ahol vagyunk (Tiny, ON) kb 1,5 órára van a GTA-től, ezért nyáron általában nagy tömegek kerekednek fel, hogy a hosszú, homokos strandok egyikén fürdőzzenek. De nem idén, mert a koronavírus járvány miatt az önkormányzat teljesen megszüntette a fizető parkolást és csak a helyi lakosok parkolhatnak az egész településen. Ehhez mi is kaptunk egy parkolási igazolást, amit az autónk műszerfalára kell tenni.

Ilyen táblák vannak mindenütt a településen. A fizető automaták sem működnek és csak az önkori által kiadott engedéllyel lehet parkolni.

A parkolási ellenőrök óránként járnak körbe és láttuk, ahogy sorban büntették a parkolási engedély nélküli autókat (3 óránként 60 dollár a bünti). Kellemetlen lehet, ha valaki nem tájékozódik előre, levezet Torontóból, majd látja, hogy legálisan nem lehet megállni egyetlen utcában sem. Sajnálom őket, de örülök is, mert így a strandok nem zsúfoltak és ez mindenkinek biztonságosabb így.

A nyaraló amit kibéreltünk nagyon szuper, tavaly vették a tulajdonosok és bár kb 20-30 éve épült, de szépen felújították és ráadásul mi vagyunk az első bérlők. A vírushelyzet miatt kicsit félve érkeztünk, úgy voltunk Timkával, hogy mielőtt beköltözünk áttörlünk mindent fertőtlenítő kendővel, de olyan szép tisztaság fogadott minket, hogy erről letettünk.

A napjaink nagyjából egyformán telnek, egyre később fekszünk és egyre később kelünk, reggelizünk, délelőtt olvasgatunk és lazázunk, eszünk vmi gyors ebédet otthon, majd délután kimegyünk a strandra, ahol vacsoráig maradunk.

Dél-Ontarióban hetek óta egyre melegebb van és a nyaralásunk előtti két hétben gyakori volt, hogy amikor kora este még 30 fok felett volt a hőmérséklet, ami errefele nem túl gyakori.

Ennek ellenére itt a Lake Huron partján többnyire a tó felől fújt a szél és a nagy víztömeg kellemesen enyhíti a hőséget. Az első éjszaka meg kimondottan hűvös volt, ezért nem is kellett bekapcsolni a légkondícionálást, de az elmúlt napokban közel 40 fokos melegek voltak errefelé is. Volt olyan napunk, amikor a strandon annyira meleg volt, hogy égetett a homok és 20 percenként mentünk a vízbe, mert nem lehetett a napernyő alatt sem kibírni.

A hőség rövid távon még nem enyhül, péntekre már 40 fok feletti hőérzetet ígérnek, utána állítólag jön egy pár nap csapadékosabb idő.

Végezetül néhány fénykép az elmúlt napokból:

A Georgian Bay partján ezen a kb 50 km-es szakaszon találhatók a leghosszabb természetes homokos strandok, ami azért jó, mert mindig lehet találni olyan strandot, ahol kényelmesen el lehet férni. A part egy része a város tulajdonában van, ott bárki fürödhet. Ez a rész a nyaraló-tulajdonosok birtokában vagy kezelésében van. A parton el lehet sétálni, de nem nézik jó szemmel, ha letelepedsz a ház előtti fövenyre.
Az ott szemben az öböl túlpartja. Velünk szemben van Blue Mountain, ami télen a legnépszerűbb sípálya komplexum. Nem egy Alpok, de Ontario alapvetően nagyon lapos.
Ezt a képet az Awenda Provincial Parkban fotóztuk. Vannak itt is homokos strandok (lásd a lenti kép), de a part itt inkább köves-sziklás.
Ez egy olyan dolog, amiről nem tudtam, hogy létezik. A parti házak előtt állnak e liftek, amivel könnyen vízre lehet tenni a jet-ski-t. Láttam egészen nagyokat is a hajóknak. Itt nagyon komolyan veszik, hogy tilos a partot megbontani és dokkot építeni. Ezt még akkor sem nézik el neked, ha nagyon gazdag vagy. (Módos ember pedig van bőven, a parti házak akár 2-4 millió dollárt is érhetnek.)
De vannak itt egészen pici nyaralók is.
Meg régiek, ahol ott maradt egy Chevy a 60-as évekből.
Nekem az tetszik, hogy kerítés csak elvétve van Kanadában és a nyaralók nagy része bent áll a fák között és nem cél az, hogy manikűrözött gyepet telepítsenek. A ház környéként rendben tartják, de 5 méterre már ott nőnek a fák.
Cawaja Beach, naplemente.

2. rész – Kirándulás Ontario Tihanyi félszigetére

Az éjszakát tehát egy motelben töltöttük Wiartonban. Az ágy rengett alattam egész éjjel, hol Márk dobálta magát, hol Timka, ezért aztán reggelre úgy éreztem, mintha semmit sem aludtam volna.

Ennek én voltam az oka, mert este hideg volt, feltekertem a termosztátot, de nem történt semmi, ezért úgy hagytam. Hát működött, csak elektromos fűtés volt és kellett neki pont annyi idő, hogy felmelegedjen, míg elaludtunk. Szóval bitang meleg volt egész éjjel és ezért dobálta magát a családom. :-/

A reggeli hőmérséklet a telet idézte, mert összesen 3 fok volt 7 órakor. Hogy miért? A Lake Huron nagy víztömeg, ezért nagyon hideg tavasszal és az óriási víztömeg lehűti a tavaszi levegőt. Ezért aztán a helyi cottage-ok alapfelszerelése a terasz melegítő gázégő és a takaró.

Ezen a környéken augusztusban van a legjobb idő, akkor állítólag gigászi 16-17 fokra is felmelegszik a tó vize. Egyszer Horvátországban búvárkodtam ilyen hideg tengerben, amikor a Bora utáni napokban a teljes vízoszlop felkavarodott. Hát akkor az 5 mm-es neoprén ruhában is nagyon hideg volt, kocogott a fogam a 45 perces merülés végére.

De vissza Kanadába, a Bruce félszigetre. Eddig próbáltuk Márkot távol tartani a gyors éttermektől, de reggelit a Tim Hortons-ban vettünk. Tetszett neki, de azóta még nem mondta, hogy a megint menjünk oda, úgyhogy nincs nagy gond.

Reggeli után elindultunk a Nemzeti Parkba, annak is arra a részére, ahonnan a Grotto legközelebb esik. A Grotto azt jelenti, hogy “barlang kultúrális jelentőséggel”. Itt egy öböl, szép sziklákkal és valószínűtlenül kék vízzel. A sziklák üledék képződés útján keletkeztek, és vannak kisebb barlangok is, amiket a víz vájt ki, de az emberek nem a barlangokért, hanem a tó+víz+sziklák látványért jönnek.

Népszerű turista látványosság, ezért előre be kell jelentkezni a Parknál és telefonon kérni kell egy parkolási engedélyt (minél előbb annál jobb, de előszezonban nekünk elég volt előző nap). A mi engedélyünk adott napon reggel 8-12-ig szólt, 9-kor érkeztünk, úgyhogy elég szoros volt az idő keret.

A Grotto a parttól egy óra sétára található, séta közben a látvány csodálatos:

20180521_09503520180521_10115420180521_093738

A Grotto kellemes pihenő hely a séta végén, igaz szezonban és szezonon kívül millió ember üldögél a sziklákon.

IMG_1381IMG_1391IMG_1392IMG_1394

A Grotto-tól visszafele nem a tóparti, hanem az erdőn keresztül vezető úton sétáltunk és ezen az úton ilyen szuper dolgokba lehet belefutni. Itt például két tó között van egy pár méter szintkülönbség és a víz egy zúgón keresztül rohan át az egyikből a másikba. Egy órát is elnéztem volna a vizet.

IMG_1408IMG_1410

A Grottózás után felkerekedtünk és a parti úton indultunk el. Itt futottunk bele a Lion’s head nevű kis településbe. Alig néhány százan lakják, kiesik a nagy látványosságok közül, de azért láthatóan próbálkoznak ide csábítani az embereket.

A hely neve abból adódik, hogy a település egy kis védett öbölben fekszik és az öböl csúcsánál vannak sziklák és az egyik állítólag hasonlít egy oroszlán fejére. Ha az embernek jó a fantáziája, akkor valóban bele lehet képzelni az egyik sziklába egy oroszlánt.

Nekem jobban tetszett a családias kis diner, ahol ebédeltünk, a kikötő (imádom a vitorlás kikötőket) és a védett homokos “strand”, ami mellett egy kis játszótér van, ahol a gyerekek kitombolhatták magukat.

Ez egy olyan hely, ahova érdemes szezonban is visszajönni, van egy kis motel is a parton, ahol el lehet lógni pár napot. Ebben a “faluban” pont úgy éreztem magam, mint májusban a Balaton partján bármelyik kis településen. Az időjárás csodás, a kikötőben már vízen a hajók, a hajók gazdái pedig készülnek a szezonra, de alapvetően lassú és csendes az élet.

IMG_1431IMG_1432IMG_1430IMG_1429IMG_1438

Ezzel nagyjából a túránk végéhez értünk, bár még kigurultunk Sauble Beach-hez és megálltunk a Sauble Falls-nál, de a gyerekek szépen egyesével bealudtak a kocsiban, mi meg Torontó fele vettük az irányt. A Sauble Falls (köv kép) maga olyan látványosság, amiért érdemes autóba ülni, de mi már csak keresztül rohantunk rajta az egész napos természeti orgia után.

IMG_1443

Elképesztően sokoldalú a Bruce félsziget. Innen indul a Bruce trail, a legszebb szakasza pont a félszigeten keresztül vezet, majd 890 km-el később a Niagara Falls-nál ér véget. Közben gyönyörű helyeken megy keresztül és persze a kevésbé izgalmas Ontario-t is meg lehet nézni (farmok, síkság). A magyar Kéktúra kanadai változata.

A Bruce félszigeten lehet erdőben túrázni, a tavat bámulni, vízeséseket nézni, sátorozni a nemzeti parkban, vagy csendes kis településeken lógni. Nálunk még napokig tartott WOW érzés, ezért aztán biztosan visszamegyünk majd, hogy többet lássunk belőle. Azt is tervezem, hogy ha Márk pár évvel nagyobb lesz, akkor elmegyünk egy kétnapos túrára, visszük magunkkal a sátrunkat és hálózsákunkat, ott alszunk a nemzeti parkban és bejárunk egy nagy szeletet.

Kirándulás Ontario Tihanyi félszigetére

Eddig még csak két Nagy Tavat láttunk Kanadában, a Lake Ontario-t és a Lake Huron-t. A Lake Ontario itt van a kertek alatt, és sajnos néhány millió ember él a partján, úgyhogy a víz minőség nem annyira jó. Nem arról van szó, hogy nem átlátszó a víz, de a nagy városok látható és láthatatlan módon szennyezik a vizet, ezért aztán Torontó környékén nagy elszántság kell ahhoz, hogy az ember megfürödjön a vízben. Nekem már csak azért is, mert 18-19 foknál nem igen melegebb még a szélében sem.

Ha azonban az ember észak, észak-nyugatnak indul, akkor pár óra autózás után elér a Lake Huron partjára, ami más dimenzió. Tavaly már jártunk itt, akkor Midland-en voltunk a St. Marie among the Hurons nevű indián “skanzenben”.

A víz itt nagyságrendekkel hidegebb és kristálytiszta, nincs nagyobb város a tó partján, ipar és mezőgazdaság is csak óvatosan, ezért a Lake Huron állítólag az ökológiailag leginkább rendben lévő nagy tó. Mióta egyszer jártam itt, azóta vágyom vissza, az egyetlen visszatartó erő a 2-3 órás távolság, ami többnyire kizárja ezt a helyet a napi túrák célpontjai közül.

De aztán eljött a tavasz és Kanadában is van hosszú hétvége, ezért május vége fele, Viktória királynő szülinapja alkalmából kapott extra szabadnapot felhasználva  elindultunk a Lake Huron-hoz, annak is tisztán kanadai részére a Georgian Bay-hez (ez ugyanaz a tó, csak annak egy hatalmas öble).

Az út a szokásos Ontario farmland-en keresztül vezet, ahogy elhagyja az ember a GTA-t, úgy a forgalom normalizálódik, nagyon szép kis városokon keresztül vezet az út, de alapvetően csendes, sőt TÚL csendes itt az élet. Aztán jön a Bruce Peninsula és rögtön meglátszik, hogy itt már nem zöldség termesztésből élnek, hanem a turizmus hajtja a helyi gazdaság szekerét.

Ha beütöd a Google Maps-be, hogy Bruce Peninsula, akkor látni fogod, hogy ez a hosszú félsziget mélyen benyúlik a Lake Huron-ba és a félsziget vonalán további szigetek találhatók, melyek elválasztják a Georgian Bay-t a Lake Huron hatalmas víztömegétől.

georgian-bay-map-704

Ez a félsziget a Cottage Country része, azaz a fáradt GTA polgárok ide vonulnak vissza hétvégére, néhányan egész nyárra, hogy élvezzék a 16-18 fokos kristálytiszta vizet, az erdőket, a hűs éjszakákat és a meleg nyári nappalokat.

A főút mentén egymást érik a motelek, de a főúttól pár kilométerre mindkét irányba ott a tó és a parti kis településeken nem gazdaboltot találni, hanem éttermeket, kis panziókat, néhol hoteleket.

A félsziget csúcsán található Tobermory, ami a mi célpontunk volt. Ha a Bruce Peninsula a Lake Huron Tihanyi félszigete és a csúcsán Tobermory maga Tihany. Itt is van komp, és kikötő, de a hasonlóság nem áll itt meg. :-]

Szezonon kívül alig pár százan lakhatnak erre, de májusban elkezd duzzadni a tömeg, kinyitnak az éttermek és kávézók, van fancy édesség bolt, ahova a gyerek MINDENKÉPPEN be akar menni. Van lángos, hekk, pizza HELYETT hamburger, french fries, fish and chips, beaver tail és ja igen, pizza.

Első nap elment egy fél napunk az utazással, ezért csak délután érkeztünk meg Tobermory-ba. Bóklásztunk a parton, a tömeg előszezoni volt, azaz vállalható és nagyon kellemes hangulata volt a kisvárosnak. A település hamar bejárható, van egy kellemes belső kikötő, ahonnan a kishajók hordják át az embereket a ‘Fathom Five National Marine Park’-ba, azaz a környező szigetekre.

20180520_15164920180520_15192320180520_163428

A nap végéhez közel még besétáltunk a félsziget csúcsán lévő nemzeti parkba, ahol jártunk egy jó órát az erdőben, kisétáltunk a tóhoz, felmentünk a kilátóba.

IMG_1367

IMG_1365

Vacsorára is maradtunk volna Tobermory-ban, de a Fish & Chips helyen mondták, hogy sajna legalább 40-60 perc a kiszolgálás. A gyerekek miatt tehát felálltunk, beültünk az autóba és kerestünk egy kevésbé felkapott helyet az út mellett.

A low budget szállásunk Wiartonban volt, ami kb 60 km autózást jelentett Tobermory-tól. A motel egyszerű volt, de tiszta és az ágy elég nagy hármunknak. Eredetileg azért választottuk ezt a helyet, mert elvileg volt családi szobájuk kettő is, de mire foglaltunk az egyiket meg kiadták, úgyhogy nem volt kérdés, hogy barátainknak engedjük át a két különálló francia ágyas szobát, mert náluk mégis 2 gyermeket kellett elhelyezni. :-]

Volt már 10 óra mire Márkot ágyba dugtuk és számára szokatlan volt, hogy mi is ott vagyunk a szobában, amikor ő elalszik, mert kicsi gyermekkora óta a saját ágyában / saját szobájában alszik.

Nos Márk egy kicsit vergődött a szokatlan helyszín és felállás miatt, mi csendben olvastunk és vártuk, hogy végre elaludjon. Már azt hittük, hogy alszik, amikor kinyitotta a szemét, hogy szemrehányóan, de egyben érdeklődően megszólalt: “Ti tényleg EZT szoktátok csinálni ilyenkor?” Biztosan azt hitte, hogy mi ilyenkor felnőttes dolgokat csinálunk és neki azért kell lefeküdnie, mert ő még gyerek. Csalódott lehetett, amikor látta, hogy csak a tabletet/telefont nyomogatjuk. :-]

Következő részben a második napunkról lesz szó, amikor azért több mindent csináltunk és klassz helyeket láttunk.

Huronok között

Augusztus 7-én Civic Holiday van Kanadában. Mivel a szabadnap hétfőre esik, ezért ez hosszú hétvégét is jelent.

A hétvégét megelőző pénteken úgy értem haza a munkahelyről, hogy a szokásos délutáni monszun esőben teljesen eláztam, de szombaton már javult az idő és vasárnap pedig minden ideális volt egy hosszú kiránduláshoz.

Gáborral, Mariannal és a gyerekekkel Midlandbe mentünk, illetve ahhoz közel a “Sainte-Marie among the Hurons” attrakciót vettük célba. Ez a kanadai skanzen kb 150 km-re van tőlünk, azaz 1,5 órás utazást jelent, de a weboldal ígérete szerint egy valódi 17. századi francia missziót lehet megnézni, ami a Huron tó partján volt a kereskedelem és a vallási élet központja.

A települést 1639-ben jezsuiták alapították akik megpróbálták a Huron (eredeti néven Wendat) indiánokat megtéríteni az 1600-as évek közepén, de ezt az irokézek nem nézték jó szemmel, akik 1648-ban megtámadták a missziót és szinte teljesen kiirtották a lakosságot. 1649-ben a misszót átköltöztették egy jobban védhető szigetre, de egy kemény tél és az éhezés miatt a franciák végül elhagyták a Huron tó partvidékét. A missziót csak a második világháború után kezdtek újraépíteni az eredetivel azonos helyen és formában.

Utunk első órájában hosszan mentünk a 400-as autóályán északnak, majd az utolsó pár tíz kilométerre letértünk az autópályáról és megérkeztünk az igazi vidéki Kanadába. Ebben a régióban gyönyörű zöld a természet, egymást érik a szebbnél szebb tavak és a hatalmas házak előtt 4×4-es városi terepjárók és óriási pick-up-ok állnak.

Ontario ezen része láthatóan a mezőgazdaságból él, sok fóliasátrat, hatalmas zöldséges kerteket, traktorokat láttunk minden fele. Az volt az érzésem, hogy a mezőgazdaság erre jó megélhetést biztosít az embereknek, mert a porták rendezettek voltak és jólétről árulkodott a környezet.

Ahogy az ablakon bámultam kifele megpróbáltam elképzelni, hogy Magyarországon vagyok, de a sok fenyőfa és a farmok épületeinek stílusa egyértelművé tették, hogy nem a Dunántúlon vagyunk, hanem Észak-Amerikában autózunk a magyar szemnek szokatlanul egyenes utakon.

20170806_105455

Sainte-Marie among the Hurons elég messze van Torontótól ahhoz, hogy ne legyenek sokan a környéken, ezért amikor megérkeztünk 11-kor, akkor alig volt pár autó a jó nagy parkolóban. A belépő díj is kellemes volt, egy felnőtt jegy mindössze 13,5 CAD, gyerekeknek 5 éves korig ingyenes a belépés.

A gyerekek miatt rögtön jégkrém vásárlással kezdtük a napot, de aztán szép lassan elmerültünk a múltban. Az nagyon tetszett, hogy az erődben minden helyen volt egy beöltözött helyi fiatal, aki mesélt az adott helyről. Az alvópadokon ott voltak a pokrócok, az éjjeli szekrényen a biblia, az indiánok szállásán állatbőrök és ahol az ételt füstölték ott valóban égett a tűz (és fullasztó volt a füst), úgyhogy jól el tudtuk képzelni a korabeli viszonyokat.

Kemény lehetett a téli időben ezekben a szigeteletlen házakban aludni úgy, hogy nem volt kémény és a fejed felett ott füstölődtek az elejtett állatok.

 

A gyerekeknek is találtunk sokfajta szórakozást: volt egy állomás, ahol kis agyag totemet lehetett készíteni, aztán volt ahol egy kovács csinált valamit, lehetett lúdtollal és tintával írni vagy korabeli indián ügyességi játékokat játszni. A végére Márk annyira felpörgött, hogy rohant egyik házból a másikba, benézett minden sarokba, megtekert minden tekerhetőt, kinyitotta a szekrényeket. Én meg csak néztem, hogy ezt hogyan bírja, mert én csak vánszorogtam a napon.

Kora délutánra elfáradtunk a nagy sétátától, úgyhogy kanadai módra behúzódtunk egy piknik sátor alá és megettük amit vittünk magunkkal.

Ezt követően délutáni pihenő helyett elmentünk a Discovery Bay-be, ami a korábbi attrakció párja volt, szintén kellemes belépő díjért. Ez a hely is szuper volt, mert a Huron tó partján az egyik öbölben a régi angol tengerészeti bázist állították helyre (naval base – annak ellenére, hogy ez egy tó partján van). Itt is felépítették a korabeli házakat és két újraépítített vitorlás hajó a Tecumseth és a Bee ott ringatózott a kikötő vizén.

A hajókra fel lehetett sétálni, sőt le lehetett mászni a hajók gyomrába is, ahol élethűen megépítették a kapitány és a legénység szállását, a raktárakat.  Ezen kívül a matróz gyerekek még a fedélzetet is felmoshatták. 😀

A haditengerészeti bázis jó nagy területen helyezkedett el úgyhogy nagyott sétáltunk az árnyas fák alatt és végül beültünk a kis tóparti étterembe, ahol mindenféle egészségtelen, de jóleső ételt ettünk vacsora gyanánt.

Ezzel el is ment a nap, 6 órakor elindultunk hazafelé. Az utazás kellemes volt, mert estére elmúlt a meleg és csak egy kis dugó volt a 400-as autópályán, úgyhogy 8-ra haza is értünk. Nagyon fáradtan, de vigyorgósan szálltunk ki az autóból, mert jó idő volt, jó társaságban voltunk, Márk is és mi is szuperül éreztük magunkat és végre láttunk valamit az igazi vidéki Kanadából  is.

Néhány link az érdeklődöknek:

Sainte-Marie among the Hurons – wiki

Sainte Marie among the Hurons weboldala

Discovery Bay – Lake Huron