Márk aranyköpései

A kétnyelvűségnek rengeteg előnyös következménye van, kisgyermekek esetében is. Kutatók kimutatták, hogy a kétnyelvűség összefüggésben van a jobb tanulási eredményekkel; magasabb szintű emlekékezeti működést eredményez; és kreatívabb nyelvhasználatot.

Sőt, az alábbi kép forrása a Concordia University, akik ebben a kutatásban magasabb szintű elfogadást és diverzitást mutattak ki kétnyelvű gyerekeknél. (forrás: http://www.concordia.ca/cunews/main/stories/2015/01/13/how-bilingualism-affects-childrens-beliefs.html)

És persze sok a mellékhatás is – az egyik, szerintem legcukibb, amikor összekeverednek a nyelvek, a kifejezések. Egy ideje írogatom már az ilyen furcsaságokat – amíg összegyűlik egy bejegyzésnyi.

1. Márk iskolájában még az év elején volt téma a privát fürdőszoba-látogatás. Itthon is elkezdtük gyakorolni. Hogy jó példával szolgáljak, kopogtam a fürdőszoba ajtón mielőtt benyitottam volna. Márk így válaszolt:

– “Használt!”

2. Ez a pont nem is igazán tartozik a nyelvkeveredés kategóriába, de nagyon jellemző mostanában. Inkább az benne az érdekes, hogyan bontakozik ki a gyerekek érdeklődése, és találják meg hozzá az információkat, Márk konkrétan több forrásból és két nyelven elhangzó ismeret-morzsákat. Azon is mindig elcsodálkozom, milyen természetes a gyerekek számára, hogy bármire képesek lesznek felnőttkorukban. Amióta látogatjuk a tech múzeumokat – Torontoban az Ontario Science Center volt a kedvence, és itt Waterlooban is van egy hasonló, kisebb méretben: TheMuseum. Ezeken a helyeken látott először igazi működő gépeket és robotokat, és első pillanattól érdekelte a dolog. A múzeumokban mindenféle edukációs eszköz és előadás van, eleinte még megpróbáltuk lefordítani neki, amit hall, de egy ideje már nem kell. Elkezdte viszont mondogatni: “Egy olyan gépet/robotot fogok építeni..”

A múltkor vendégségben voltunk JJ barátunknál és feleségénél. A házigazda azt mesélte, hogyan ugrik az arcára a kb 15 kg-os macskájuk minden hajnalban. Márk azonnal megoldó-üzemmódba kapcsolt: kellene az emeletre vezető lépcsőre egy lift, onnan egy csalogató, ahol egy ketrec – én elvesztettem a fonalat, de ő kitalálta az egészet.

3. És hogy mutassak ilyet is, ez például egy igazi tükörfordítás:

“Nagyon rosszul kell pisilnem!” (I need to pee badly)

4. “Össze vagyok nyomva, mint egy csík!”

Erre nem jöttem rá, honnan jön. Egy elutazós hétvégén Márk 2 kisgyerekkel aludt egy ágyban. Persze verseny volt, ki alszik középen (és hogy ki fürdik először; meg sajnos hogy ki tud hangosabban kiabálni hajnalban :D). Mielőtt lefeküdtünk, Ákos benézett a szobába – akkor hallotta ezt az azóta elhírhedt mondatot.

5. Arról már biztosan írtunk, hogy Ontarioban körzetesek az iskolák – tehát azt, hova irathatod be a gyereket, a lakcím határozza meg. Az iskolák pedig különböző színvonalon oktatnak. A tanulók két évente (3., 5. és 7. osztályban) írnak egy felmérő tesztet, az eredményekből aztán egy külső szereplő, a Fraiser Institute készít összesítést, és “pontozza” az iskolákat 1-10 skálán. Ahol most lakunk, egy 6.2 public school (=állami suli) és egy 7.8 katolikus közül választhattunk. Az utóbbira esett a választásunk. Innen származnak a következő aranyköpések.

“Anya, tudtad hogy baby Jesusnak két apukája volt?” – és tényleg! 😉

“Nem akarok misére menni, mert az boring!” – boring = unalmas. Ezt egyébként a mise előtti napon mondta, utána már átváltott arra hogy “jó volt!”

6. “Anya/apa, tudtál valamit?”

Ez mostanában kb minden beszélgetésünk kezdő mondata. Először azt gondoltam, nem fordítás, inkább talán magyar ügyetlenkedés. Azóta hallottam Márkot angolul csevegni a délutános tanítónénivel, és így kezdte: “Did you know something?”

7. “Hot esző”

No ezt már nehezebb volt megfejteni. Adok hozzá egy kis kontextust. Vacsoráztunk, és éppen nagyon örültem a Freshcoban vásárolt “hot hungarian” hegyes erős zöldpaprikának. Márk is megkóstolta volna, de elárultam neki, a paprika csípős. Erre reagált: “én nem vagyok hot esző”. Vegyes nyelvű mondat, és logikus, csak még nem helyes ragozás.

8. “Pizza’s trace”

Itthon szinte kizárólag magyarul beszélünk. Egyik nap pont beszéltük Ákossal, hogy nem értjük jól egymást angolul, mert arra számítunk, magyarul fog megszólalni a másik. Márk pedig sokszor kezdi angolul, ilyenkor szépen megkérjük, váltson magyarra. És nekem pl nehéz megérténi őt is – hallás után tanulja a nyelvet, és gyönyörűen, akcentus nélkül beszél. Ez azt is jelenti, hogy néha félreért egy hangot, és egy ideig rosszul használja a szót vagy akár egész mondatot.

Queen: we will rock you című számát kb egy évvel ezelőtt kezdte énekelni-dobogni-tapsolni. Úgy kezdődött, hogy elkezdte mondogatni “blood on your face”, mi meg nem értettük, hol hallotta ezt? Akkor jöttem rá, amikor megkért, énekeljük el ezt a dalt együtt, eldúdolta a refrént, és rákerestem a dalszövegre. Elkezdtük gyakorolni a produkciót: először Márk tapsolt és én énekeltem, aztán a refrénnél cseréltünk. Egy idő múlva már a verse végénél is beszállt, és persze hallás után tanulta a szöveget. Így lett a “big disgrace”-ből “pizza’s trace”. És nem lehet meggyőzni, hogy nem jól mondja.

9. “Könnyen tudtam, hogy..”

Egy másik kifejezés, amit lefordított magyarra. Sokat gondolkodtam már azon is, egyébként hogy tett szert ekkora szókincsre és honnan tudja a szavak pontos jelentését? Olyan sebességgel és ügyességgel kapcsol az egyik nyelvről a másikra, komolyan irigylem.

Erről eszembe jutott az a vicces sztori, amikor egyszer az előző munkahelyemen a kezembe nyomtak egy spanyolul írt pályázatot. Nem kellett lefordítanom, komolytalannak értékelték hogy valaki nem angol nyelven pályázott meg egy állást Ontarioban, inkább csak érdekesség volt. Nézegettem, olvasgattam, örömmel ismertem fel benne érdekes igeidőket. Majd így szólaltam meg “elég széleskörű a tapasztalata, még kocsmában is dolgozott”. Igen, az agyam a spanyol nyelvről automatikusan magyarra kapcsolt át, nem angolra. Nem értettem, miért néznek rám olyan furán. Kellett néhány perc bámulás, mire leesett, aztán persze jót röhögtünk.

10. “Holnapelőtt”

Vagy a holnap helyett sokszor használja ezt is: “másnap”. Ez a jelenség talán nem korlátozódik kétnyelvű gyerekekre. Amióta Márk tudja értelmezni a naptárat, és a történeteibe is elhelyezi az időt, fennáll nála ez a zavar. A tegnap, holnap összekeveredik, és az előtt-után néha furán kerül a végére. Ki szoktuk javítani, de közben valahogy jól esik újra hallani is.

11. Valentájms

Aktuális félrebeszélés, így értette az iskolában. Olyan cukin mondta, nem javítottuk ki ;-). Így is hazahozott legalább húsz kártyát és játékot a suliból.

Kanadai hetkoznapok 12. – Oszi színek a varosban

Csodalatosan szep az osz errefele, ha sut a nap.

Amikor eszakon voltunk az elozo hetvegen, akkor arrafele tobb volt a piros szin, de Waterloo-n belul is akad juharfa boven.

Alul nehany szep foto, amit a heten keszitettem az oszi szinekrol.

Jah es megkezdodott a Halloween keszulodes is. Eddig ugy tunik, hogy Torontoban tobb haztulajdonost erdekel a Halloween, mert tavaly ilyen tajban mar sok zombis hazat lehetett latni, Waterlooban pedig eddig alig.

Ez is mai kep, az elmirai Food Basic-et feldiszitettek Halaadasra.

A Post vegere nehany kep az eddigi legjobb jatszoterrol amit Kanadaban lattam.

Elmiraban van, kb 10 km-re tolunk, de ha jo ido van a hetvegen, akkor szivesen jovunk. Errefele foleg feher kanadaiak elnek, de azert hallani idegen nyelvu beszedet is idonkent es lattam azsiai anyukakat is.

Azt meg mindig nehez megszokni, hogy a taskamat nyugodtan a padon hagyhatom, mig a gyerek utan megyek. Senki sem fog belenyulni.

Rosszalkodás?

Minden gyermekkel előfordul, hogy nem úgy, vagy nem azt csinálja, amit a szülők és nevelői elvárnak tőle. És ismerjük a mondást, a fiúgyermek akkor jó, ha eleven. Nincs is ezzel baj. Csakhogy a héten történt egy-két tényleg ijesztő dolog. Nézzük sorban.

Kedden gyönyörű idő volt végre, megérdemeljük a hosszú tél után. Kb 20 fokos derűs, napsütéses délutánon menten Márkért az oviba. Ahogy erre számítottam, kint játszottak az udvaron, a táskák és kabátok szokás szerint ledobálva a fa alá. Köszönök a délutános tanárnéninek, keresem Márkot. A csúszda mögött a domboldalban találtam rá, a tanárok szeme elől elbújva, a Mayar nevű kis barátnőjével játszik útépítőset. No de hogyan? Kezében a játék markoló, és bontják ki a domb oldalát, ahol a feltöredezett aszfaltot apró aszfalt-kövekkel javították ki, és ez a katyvasz a nagy napsütésben kicsit megolvadt. Márk még hagyján, mert ő a markolóval állt neki, de Mayar kézzel, csillog a fekete bevonat mindkét kezén csuklóig, és persze közben néhányszor a ruhájába törölte, meg egyébként is benne ült az egész közepében. Pont velem egyidőben érkezett Ariel (ők hárman általában valami rosszaságon törik a fejüket együtt), és ő is nekiesett, kézzel. Szólok hogy hagyják abba, semmi. Elrángatom Márkot és szólok Theresának, a tanárnőnek, mi folyik. A következő percben rájövök, rám miért nem reagáltak a lányok: Theresa kiengedte a hangját, én ehhez képest nagyon is csendesen próbáltam rávenni őket, mossanak kezet. Theresa felpaprikázta magát, mondja, nem először fordul ez elő, beküldi őket kezet mosni, közben a többi tanár is jön megnézni, mi a fennforgás? Hűledeznek, a lányok sorban állnak az ajtó előtt kézmosásra. És ebben a történelmi pillanatban befutnak az anyukák. Mayar Közel-Keleti származású, anyukája arabul kiabál vele (ez nagyon furán hangzik); Ariel anyukája kicsit visszafogottabb, elkezdi mondani nekem, nem is érti, hogy lehet egy játszótéren ilyen munkát végezni, hát ez az anyag mérgező. Neki eszébe sem jut, esetleg az ő gyermeke csinált valamit rosszul.

Kicsit később hazafelé ballagunk, és arról beszélgetünk Márkkal, mit szabad az iskolaudvaron csinálni, és mit nem.

No de ami szerda reggel jött, arra nem tudtam felkészülni/felkészíteni Márkot előző este. Délelőtt 10 óra körül jön az e-mail Ms. Kamtől, a tanárnénitől, hogy Márknak nagyon fájt az orra ma délelőtt, segíteni akart neki, és megkérte, hogy fújja meg. Hát kiesett belőle valami, egy kis vérrel együtt. Ms. Kam szerint egész éjjel az orrában lehetett, mert felkarcolta a nózit belülről rendesen. Le is fotózta és csatolta a levélhez, banyek, ez nagynak néz ki ebben a zsepiben, és szerintem a tegnapi ásásból származik. Így néz ki:

IMG_0852

A tanárnéni elbeszélgetett Márkkal arról, hogy semmit sem dugunk az orrunkba. Írok neki, kizártnak tartom hogy egy ekkora izét egész éjjel ott tartogatott, és itthon még nem fájltalta az orrát. Megköszönöm a segítségét, ezzel könnyen az ER-on kötöttünk volna ki, ha bent marad.

Ballagunk hazafelé, hármasban most éppen, Ákos home officeban volt aznap. Próbáljuk óvatosan, befolyásolás nélkül faggatni, mi történt? Honnan származott ez a valami? Neki támadt egyedül ez az ötlete, hogy bedugja az orrába? Előfordult már, valaki (khmmm egy bizonyos kislány) mondott neki valami okosságot, ő meg persze megcsinálta. Csak annyi derül ki, az oviban találta a földön, épp a szőnyegen ültek és meseolvasást hallgattak csendesen, és ő ezzel foglalta el magát közben. Beszélgetünk arról, vannak az emberi testen egyirányú nyílások ;-).

Otthon vesszük észre, hogy ugyanezen a napon kaptunk haza egy bezacskózott alsónacit is, kérdezzük, mi történt? Hát kakálás közben hallotta, hogy kezdődik egy érdekes program a teremben (a kis mosdójuk a termen belül van), rohant ki, le ne késsen, és “elfelejtette” megtörölni a popsiját. Jajjjxxxx. Kicsit később persze nagyon elkezdett fájni meg viszketni, szegény tanárnéniket nem irigylem, megvizsgálták, és rájöttek, hogy egy alapos tisztítással és alsónacicserével megoldható a dolog.

A következő nap is volt egy kis fennforgás, ezt a sztorit korábbról kezdem. Új szokás az iskolánkban, hogy a végzősők – akik most fejezik be a 6. osztályt – vásárt rendeznek, így gyűjtenek az évzáró bulijukra. Kb 2 hete volt már egy ilyen alkalom, amikor a régi, már használton kívüli könyveiket árulták az iskola ki polgárainak 1-2 dollárért. Akkor én hibáztam, vagyis nem figyeltem a dátumra. Márk ugyanis betegen itthon volt 3 napot, és utóbb kiderült, a vásár ekkor volt. Mi a betegség miatt csak a következő héten kaptuk meg a tájékoztatót, és csütörtökre adtam Márknak két Looniet (1 dollárost), amit nem tudott felhasználni. Rosszul is esett neki, ezért a hétvégén a névnapi ajándéka mellé kapott egy könyvet is.

Úgy tűnik, nem gyűlt össze elég pénz, mert ezen a héten újra vásárt rendeztek a nagyok, most kézzel készített sütit, szappant és fürdőbombát ajánlottak, megint 1-2 dollárért. Csütörtökön a reggelinél mondam is Márknak, ma vigye be a pénztárcáját a múltkorról maradt 2 dollárral, mert újra vásár lesz. Volt nagy öröm. Addig a pontig, amíg az iskolaudvaron rájött, otthon hagyta a pénzét. Bementünk a terembe, persze minden gyerkőc a pénzét számolgatta. Márk meg üvöltve sírt, már a folyosón is, a daycare ügyintéző ki is jött az irodájából megnézni, mi történt. Az osztályteremben Márk köré gyűltek a gyerekek, cukik voltak, próbálták megvígasztalni, az egyik kislány adott is neki 2 db 10 centest, mondván, neki úgyis sok van ;-). Mikor kicsit megnyugodott, megígértem Márknak, eljuttatom hozzá a pénzét. Rohanok haza, fel a lakásba, magamhoz veszem a pénztárcát, rohanok le Mariahoz, akiről tudom, ez idő tájt indul a suliba Henrique kisfiával, és egy osztályba járnak. Megkérem, szívesen elviszi a vagyont Márknak.

Ma péntek van, és mivel csütörtök volt az utolsó napja a heti rosszalkodásnak, nyugodt vagyok :D.