Bemutatom a városom – Toronto

Ez az írás a Határátkelő blog “Bemutatom a városom” sorozatába készült. Magamtól sosem írtam volna meg, ha nem kérnek meg rá.

Igaz, hogy 2018. augusztus óta már nem Torontóban élünk, de úgy érzem, hogy a városban eltöltött 14 hónap ad valami alapot arra, hogy szakértsek mint idegenvezető.

Torontó évek óta előkelő helyen szerepel a legélhetőbb városok listáján. Ezt többnyire értem, de néha azért fel nem foghatom. Ha végig olvasod ezt az írást, akkor megérted, hogy mire gondolok.

Nos kedves utazó, vágjunk bele!

Magyarországról érkezve New Foundland and Labrador partjainál éred el Kanadát. Ha azt hiszed, hogy mindjárt megérkezel Torontóba, akkor tévedsz, mert még vagy 2 órát repülsz majd Kanada felett mire végre nagyobb településeket látsz Quebec-ben. További 1 óra és átrepülsz Észak-Kelet Ontarió felett és végül a leszállás előtti fél órában már szinte nem is látsz mást, mint egybefüggően lakott területeket.

Ez már a Greater Toronto Area, itt egymást érik a városok, a legtöbb szinte vagy ténylegesen összeér. Több mint 6 millió ember lakik ezen a mindössze 7.100 négyzetkilométeres területen. Ontarió hatalmas, összesen 1 millió km2 (ami kb 10 Magyarország), 13 milló ember lakja, mégis a GTA-ben lakik ennek az embertömegnek közel a fele, Magyarország területének mindössze 1/13 részén. Ennek később még lesz jelentősége.

Torontó maga 2.7 millió ember otthona, ami egy millióval több embert jelent, mint Budapest lakossága, de semmi értelme összehasonlítani a két várost, mert ez egy Észak-Amerikai város, ami hihetetlenül különbözik bármelyik történelmi európai várostól.

A hosszú repülés után fáradt vagy, a biológiai órád szerint késő éjszaka van, de Torontóban még csak kora este van és te most szálltál le a gépről a Pearson-on Missassauga és Torontó között.

Próbálsz ébren maradni, ahogy a 4×4 sávos autópályán megyünk egyre beljebb Torontó belseje felé. Emlékszem, amikor én először láttam, hihetetlen volt az egybefüggő autótömeg az M5-ös után. Mindegy mikor jársz erre, csak azt a kérdés, hogy mekkora dugóban fogsz utazni. Najó, éjszaka és kora reggel azért lehet jól haladni.

Az érkezésed napján már csak egy laza vacsora, egy hideg sör és egy puha ágy vár rád. Garantált, hogy este 8-9 fele eldőlsz, én még nézek valamit a Netflix-en.

Hol érdemes enni, ami visszaadja a város ízeit és hangulatát?

Másnap reggel nagyon korán ébredsz az időeltolódás miatt. Mire mi felkelünk, addigra már éhes vagy. Ami nekem reggel 6 óra, az neked már ebédidő. Ha megtaláltad a hűtőt, akkor remélem csak valami könnyűt ettél, mert szombat van és elmegyünk egy hagyományos diner-be.

Nem túl korán, mert Torontóban hétvégén 9 előtt senki sem mozdul meg. Mondjuk 10 óra fele indulunk, az már brunch time. A brunch egyébként egy szent torontói dolog. A turistás helyeken megpróbálnak az ajtón kívül tudni 1 óra múlva, de ha a helyiek által látogatott helyre mész, főleg ha nagyobb társasággal, akkor egy brunch 2 óra hosszát tart.

A tipikus ételek a french toast, tükörtojás sunny side up (csak egyik oldalán sütik meg), over-easy (mindkét oldala sült), rántotta és bacon, omlett, amerikai palacsinta, kis belesütött csokidarabokkal, persze juharsziruppal.

Utána körülnézünk a belvárosban, hogy lemozogjuk a kalóriákat. A magas házak fantasztikusan néznek ki, a legtöbb helyre be lehet menni, alul tele vannak boltokkal, néhol kisebb bevásárló központ is akad. Hiába a sok magas ház, kár felliftezni, mert csak az előterekig jutunk, az irodákba nem lehet bemenni.

IMG_9356

IMG_9355

Ebédre a Torontóiak valamit lazát esznek, szendvics, saláta, stb. Ilyen helyeket milliót találni a belvárosban, ahol irodisták megveszik a kaját, majd a számítógép előtt elnyammogják. Közben dolgoznak, mert sokan egy óránál is többet ingáznak egy irányba ezért inkább lelépnek a hivatalos munkaidő végén. Az ebédidő ugyanis a hivatalos 7.5 órás munkaidőn kívül értendő. De ma szombat van, úgyhogy nem sokan vannak a belvárosban.

Ha megkérdezed a feleségem, akkor ő tuti a Chinatown-ba menne vacsorázni egy Pho-s helyre, de ez nekem nem jön be annyira. Én inkább valami olasz tésztát ennék, de ha észak-amerikai ízekre vágysz, akkor lehet egy steakhouse is (én csak nézni fogom, mert nem kb 6 éve nem eszem húst), vagy szinte bármelyik helyen kapsz egy rendes hamburgert, sültkrumplival, és káposzta salátával de ne vigyük ezt túlzásba, mert nagyon rá lehet unni erre a menüre.

Torontóban a lakosok 50%-a nem itt született és hozták magukkal a kultúrájukat és a konyhájukat. MINDEN-t meg fogsz itt találni, ha kísérletezni akarsz. Vastag pénztárca nem árt, mert Torontó drága város. Brunch fejenként 20 dollár, szendvics-saláta belvárosban 12-15 dollár, vacsora egy steakhouse-ban fejenként 40-50 dollár.

Ha valami nagyon jellegzetes észak-amerikai kajára vágysz, akkor irány a Leaside, mert ott van az Adamson Barbecue. Be is ülhetsz, de ez inkább elviteles hely. 11-kor már áll a sor, ha nem sietsz, nem jut a hatalmas szmókerben készített marhaszegy. Közepesen zsebbe nyúlós dolog, de húsevőknek kötelező. Amikor a nyáron vendégeink voltak Magyarországról, akkor egyszer ilyet ettek. Azt a nyammogást és hümmögést fel kellett volna venni.

Melyik az a hely, ahová először elviszed a városodba látogató ismerősöket?

Az első napokban minden délután eljön a fáradsági holtpont, legalábbis amíg nem álltál át. Szóval csak lazán…

Vannak akik megveszik a Toronto City passt, amivel az 5 legnépszerűbb túrista látványosságot lehet megnézni kedvező áron. Ezek közül a CN Towert ajánlom és a Royal Ontario Museum-ot (ROM), és ha gyermeked is van, akkor mindenképpen elmegyünk az Ontario Science Center-be is. Ez utóbbi egy hatalmas tudományos játszóház, én kb 15x voltam már, mert van éves bérletünk. Az 5 éves gyermekünk imádja, és főleg akkor jó hely, ha kint esik vagy tél van. Persze ezt mások is tudják, úgyhogy tömeg az lesz.

A Toronto City Pass-el elmehetsz a Casa Loma-ba is, de nem ajánlom. Ott laktunk egy évig kőhajításra, de nagy csalódás volt mire elmentünk megnézni. Egy milliomos kanadai épített egy középkori kastélyt Torontóban. Semmi extra.

Az utolsó City pass látványosság a Toronto Zoo. Ez a hely kint van Scarborough-ban, sokat kell autózni, plusz állítólag kevés állat és nagyon nagy terület. Én még nem voltam, csak hallottam.

Tipp: a torontói lakosok ingyen beiratkozhatnak a Toronto Library-be és ott lehet ingyen jegyet kérni a ROM-ba, a ZOO-ba, az AGO-ba (Art Gallery), a Textile Museumba vagy a Toronto History Museum-ba. Nem minden branchben adnak mindenhova jegyet, ennek utána kell járni, hogy mit hol lehet kérni. A ROM és a ZOO népszerű, azért a hét adott napján nyitás előtt oda kell menni, de az AGO-ba elég könnyű jegyet szerezni és nagyon jó galéria.

Jah, ha a CN Towernél járunk, akkor a tövénél ott van a Roundhouse, ami egy régi vasúti fűtőház. Vonat már régen nem jár erre, mostanra egy drága hipszer hely lett, de itt főzik a híres Steamwhistle Pilsnert, ami Toronto signature söre. Ha előre foglaltunk időpontot, akkor megnézhetjük a főzés folyamatát, de ha csak beugrottunk, akkor is jók vagyunk egy hideg pilsnerre a CN Tower után.

20170702_181126

20170613_152000

Mi a három legjobb ingyenes dolog a városban?

Ha engem kérdezel, akkor egy csomó olyan ingyenes, vagy nagyon olcsó program van Torontóban, ami ezerszer jobb, mint a fizetős látványosságok.

Tavasztól őszig bármikor érdemes kimenni a Toronto Islands-re. A komp 10 dollár alatt van, a jegy oda-vissza érvényes. A kompról a belváros FANTASZTIKUSAN néz ki. A Skyline, azaz a felhőkarcolók lenyűgözőek.

20171022_131725

20171022_124715

20171022_132948

20171022_154152

A Torontó szigetek akár 2 napos program is lehet, van itt kis vidámpark, vitorlás kikötők, csatornák ahol lehet kajakozni, homokos strand, játszótér és splash pad a gyerekeknek. Viszünk egy hűtőtáskát és egy mobil grillezőt és sütünk valamit. Ez is egy kanadai szokás. Mindenfelé piknik padok vannak, ha nem túl későn érkeztünk, akkor sütés közben nézhetjük a Lake Ontariot.

Szezonban nyitva vannak az öltözők, zuhanyzók, mosdók. Ezeket a helyeket a City tartja fenn, nincs használati díj. Ha mozgásra vágysz, akkor lehet akár 10 km-et is sétálni. Sört vigyünk, mert a szigeten kb 3 helyen kapható. Jah ez igaz egész Ontarióra. Itt nem fog szembe jönni a kiskocsma a Lake Ontario partján, ahol alkoholt kapni. Arra ott vannak az engedéllyel rendelkező boltok mint az LCBO vagy a Beerstore vagy a Winerack.

Egy szép napos délelőtt kimehetünk a High Parkba is, ami Torontó Central parkja. Hétvégén korán kell érkezni, mert kevés a parkoló hely. A gyerkek pecázhatnak a Grenadier Pond-ban, van egy fantasztikus nagy játszótér is, lehet millió mókust látni, ha a játszótér mellett üldögélsz, akkor egészen közel jönnek és nézik, hogy mi esik le nekik.

20170609_103428

Névtelen2

A High Parkban van egy kis Zoo is, ingyenes és a gyerek imádják. Gyakran vannak olyan programok, amikor önkéntesek bemutatják az állatokat. Mi voltunk pl nyulat simogatni és lámákat etetni.

A High Park közepén egy étterem is van a Grenadier Café, én nem szeretem, mert tömeg van, és túlárazott és átlagos kajákat adnak, mint a hot-dog vagy hamburger.

Ha májusban jössz és éppen virágoznak a cseresznye fák a High Parkban, akkor hiába győzködnek, hogy érdemes kimenni, ne dőlj be! Bár a cserkófák tényleg szépek tavasszal, de az összes ázsiai lakos ide zarándokol és ISZONYÚ tömeg van. Még hétköznap is.

20180508_170948

20180508_172012

Viszont bármikor szuper program egy hosszú séta a Sunnyside-on található boardwalk-on a tó mellett. A Budapest Parktól a Humber riverig csak 2 kilométer, végig a tóparton, fantasztikus kilátás. A Sunnyside-on a Gus Ryder pool pont a tó mellett van, és ingyenes a belépő, mint bármelyik Torontói community poolban, de a medence csak július-augusztusban van nyitva. (A parti sétány 7/24-es)

IMG_9721

20170715_173834

20170715_160215

A közlekedés viszont durva lesz, bárhova is megyünk Torontón belül. 10 km-re nyugodtan számolhatsz 1 órát vagy akár többet. Ugye mondtam, hogy 2.7 millió ember, a GTA-ban több mint 6 millió. És minden évben 100.000 fővel nő a GTA-ben élők létszáma.

Ha rekkenő nyár van, akkor kimehetünk a Woodbine beach-re vagy a Scarborough Bluff-höz. Mindkettő homokos strand a Lake Ontario-n. A strandok errefele ingyenesek, mindenütt van öltöző, zuhanyzó, de büfékre ne nagyon számíts a parton. Errefele mindenki viszi a piknik táskát és a nagy hűtőkoffert.

A képek alapján úgy számolhatsz, hogy nem lesznek sokan, de ezek a képek délelőtt készültek. Délutánra tömve lesz a strand. Jah és a víz augusztusban és szeptemberben a legmelegebb. Olyankor van amikor eléri a 19 fokot. Június-július még nem igazán fürdőzős hónap, bár ha elég meleg van hetekig, akkor ilyenkor is lehet csobbanni.

20170924_110354

20170924_110358

Péntek esti program javaslat a ‘buli negyed’ és Liberty Village. A bulis helyek és éttermek a Spadina és King környékén csoportosulnak. A Liberty Village negyed pedig a Niagara Street után kezdődik és tart mondjuk a Dufferin Street-ig.

Amikor megérkeztünk Torontóba, akkor a Liberty Village-ban laktunk egy hónapot, ez egy régi ipari rész, de most már főleg tech start-up-ok laknak errefele. Fiatalok laknak itt, egyre több a high-rise és éjszaka nagy a jövés menés, de az átalakított ipari épületek nekem bejönnek. Lásd a köv. képet, ez a régi Szőnyeggyár (Carpet Factory).

IMG_9340

Hol érezhetjük leginkább a város történelmét?

Hát ez Észak-Amerika, a történelem errefelé nem az erősségek közé tartozik. A belvárosban lehet még találni néhány 1900-1920 között épült épületet. Ezeket onnan ismered meg, hogy téglából készültek, nem betonból.

Javaslom, hogy egy szombaton menjünk ki az Evergreen Brickworks-be. Ez egy régi téglagyár, most biopiac és szintén hipszter hely. Mindenképpen 10 előtt érkezzünk meg, vagy különben nincs parkoló. Ahol mi lakunk/laktunk, onnan kb 1,5 óra séta, végig egy ravine-ban, ami nagyjából vízmosást és erdőt jelent. Ez a séta kiváló Torontón belüli program, de mire oda-vissza megjárjuk, addigra hullák leszünk.

A Brickworks-ben van egy óriási poszter, hogy nézett ki régen Torontó és melyik épület épült a téglából, amit ott gyártottak. Nagyon jól bemutatja, hogy mennyit változott a város 100 év alatt.

20170610_115043

20170610_115623

20170610_120512

20170610_110022

A Brickworks egyébként jó tavaszi-őszi túrahely. Nagyon nem kell tervezni, ha látod, hogy jó idő van, akkor kiugrasz, sétálsz egyet a tavak körül, felmész a dombtetőre, ahonnan látszik a belváros. Szezonban, hétvégén a gyerekeknek mindig van valami ingyenes program a kis kertben. Volt olyan, hogy régi-rossz számítógépeket tettek ki, néhány csavarhúzót és a gyerekek meg ott ültek és szedték szét az elektronikai hulladékot. Voltak kitéve nagyítók, amivel fadarabokat lehetett meggyújtani. Na azt én is kipróbáltam, már vagy 30 éve mikor utoljára ilyet csináltam. 😀

Majd el felejtettem, ha már a történelemnél tartunk. Ha van kedved, akkor elmegyünk a Distillery District-be, ami a régi szeszfőzdék epicentruma. Biztosan volt ennél több főzde is, mert az USA szesztilalom idején fél Torontó whiskey-t főzött és az Ontarió tavon keresztül csempészték az árut az USA-ba, de mára csak egy kis negyed maradt meg ebből. Elég turist trap, sok a szúvenyír bolt, de azért jók a macskaköves kis utcák és a kiülős helyek.

20170625_094041

20170625_094100

20170625_094539

Történelem szempontjából a Fort York is érdekes lehet, ez egy régi erőd a gyarmati múltból (én még nem voltam), de Torontón kívül szerintem sokkal jobb ilyen helyek vannak. Ezekről volt már szó a Juharszirup blogban. Pl St. Marie Among the Hurons, vagy a Discovery Harbour.

Minek hagyjunk helyet a bőröndben, azaz mit érdemes vásárolni?

Én nem vagyon nagy híve a fogyasztói társadalomnak, úgyhogy inkább a feleségemmel kellene beszélned ebben az ügyben. Alapvetés, hogy Kanadában teljes áron semmit sem szabad megvenni. A valódi leárazásokat érdemes kihasználni, én csak így vagyok hajlandó bármit is venni.

Ha örömmel vásárolsz, akkor érdemes végigjárni a Winners boltokat. Olyan mint egy turi, de itt új és márkás ruhákat lehet kapni kedvező áron. Ezt úgy képzeld el, hogy egymás mellett lógnak a különféle márkák, a legtöbb ruhából csak 1-1 db. Káosz, de direkt csinálják, hogy úgy érezd a hosszú keresgélés után, hogy kincseket találtál. Rajtam nem fog a varázs, de sokaknak tetszik.

Ha Torontóban valami szépet akarsz látni, akkor ugorj be az Eaton Center-be, ez A bevásárló központ a belvárosban. Karácsonykor gyönyörűen feldíszitik.

IMG_0042(1)

IMG_0038(1)

Ha van kedved térdig járni a lábad, akkor javaslom a Yorkdale Mall-t. Ez az 1-es metró nyugati vonalán van, és ÓRIÁSI. Amikor először láttam, nem hittem el, hogy ekkora bevásárló központ létezik. Az árakról annyit, hogy elég magasra pozícionálják ezt a helyet.

Mennyire könnyű munkát találni a környéken?

Torontóban sok a lehetőség, ha új kanadaiként (lásd migráns) keresett szakmád van, jól beszélsz angolul és hajlandó vagy lejjebb újrakezdeni, akkor pár hét vagy pár hónap alatt lesz munkád. Idővel majd egyre jobb állásokra is pályázhatsz. A kanadai tapasztalatot nagyon várják, kicsit 22-es csapdája, mert hogyan szerezz tapasztalatot, ha még nem volt kanadai munkád… Erről is írtunk már a blogon bőven.

A kérdés szerintem nem az, hogy lesz-e munkád, hanem az, hogy megélsz-e a jövedelmedből. Észak Amerikában a nagyvárosi élethez jó jövedelem kell. Torontóban hamar közös témát lehet találni egy vadidegennel is, ez a téma pedig a lakhatás, illetve annak a drágasága. A lakás árak 10-15 év alatt megduplázódtak, ezért egyre többen fizetik jövedelmük egyre jelentősebb részét lakhatásra annak reménye nélkül, hogy valaha saját tudnak venni. Kemény kilátások.
Ha nem keresel elég jól ehhez az új realitáshoz, akkor kénytelen leszel egyre messzebb lakni a munkahelyedtől, és egyre több időt töltesz ingázással, ami elveszi az értelmét annak, hogy a nagyvárosban élj és dolgozz.

Milyenek a kilátások a városban?

Hogy pozitív gondolatokkal zárjam, az őrült forgalom és a lakhatási költségek ellenére kellemes élményeim vannak Torontóval kapcsolatban. Bőven van munkalehetőség, tiszta a város, sok a park, minden városi szolgáltatás, mint pl az uszodák ingyenesek, vagy nagyon kevés pénzbe kerülnek. Egy csomó hely van a városban, ahol jó egy gyereket felnevelni, sőt olyan élményeket lehet adni neki, amit más városokban nem vagy nehéz adni (inkluzititás, kultúra, tudás, stb.).

Ennek ellenére Torontót mégis sokan ugródeszkának tarják. Egy magyar barátom mondta, hogy ő megfigyelte, hogy megjönnek a bevándorlók, 1-2-3 évig Torontóban laknak, megvetik a lábukat és utána dobbantanak, mert addigra már tudják, hogy mit szeretnének, mi a fontos nekik, tapasztalatot szereztek amivel találnak máshol is munkát és egy kisebb városban nyugodtabban élnek.

Mi is így tettünk és 14 hónap torontói tartózkodás után, elköltöztünk egy kisebb városba, ahol sok mindent megtalálunk ami Torontóban is van, de sok olyasmit is, ami ott nincsen.

Legközelebb talán bemutatom Waterloo-t, de ehhez még jobban meg kell ismernünk ezt a várost.

Szuper kirándulások Torontón kívül

A hosszú télen megfogadtuk, hogy ha egyszer tavasz lesz, akkor nagyüzemben fogunk kirándulni. Ezt eddig be is tartottuk, magyar barátainkkal rendületlenül járjuk a “környéket” és általában egy napot a hétvégékből kirándulással töltünk. Ma 4 különböző helyszínről fogok rövid beszámolót írni sok képpel.

(Bocs, ha a képeken nem látszik sok arc, de barátaink gyermekeiről nem akarunk képeket felölteni.)

Morningside Park

A Morningside Scarborough-ban van, ami lényegében kelet-Torontó. Nem igazán egzotikus túra célpont, mert a “városon” belül van, de a park nagyon tágas, és közepén egy kellemes kis patak csörgedez. Van játszótér, mosdó (csak főszezonban van nyitva), lehet sétálni, köveket dobálni a patakba. A részvétel ingyenes.

Mi március közepe-vége fele voltunk és szépen sütött a nap, viszonylag enyhe idő volt.

A park nem vadregényes, de vannak olyan részei, ahol el lehet felejteni, hogy az ember Torontóban van. Sétáltunk egy kiadósat, a gyerekek utána játszótereztek.

Ezen a kiránduláson senki sem lépett/esett vízbe. (Hogy ez miért fontos? Hamarosan meglátjátok.)

20180318_11194020180318_11212020180318_11283620180318_11295120180318_11311920180318_120232

Forks of the Credit

Április elején volt egy rövidebb időszak, amikor azt hittük, hogy már jön a tavasz. Ez végül nem következett be, mert később érkezett egy kemény téli időszak, amiről már írtam korábban. De az április eleji kirándulásunkkor ezt még nem tudtuk…

A Forks of the Credit kb 1 órára van tőlünk észak-nyugati irányba. Ha jobban meggondolom, akkor a legtöbb rövid autózással elérhető park ezen a környéken van, mert itt húzódik a Niagara Escarpment, amit egy sziklás dombság, mert  hegységnek azért nem hívnám. Ez a lankás, hosszan húzódó sziklás vonulat megtöri dél Ontario unalmas síkságát és szuper kis parkok vannak egymástól pár kilométeres távolságban.

A ‘Forks of the Credit’ a Credit folyó mellett terül el, ami egy frankó pisztrángos víznek tűnik. Mivel még szezon előtt voltunk, pecást nem láttunk, de elég sok táblát lehet látni, hogy milyen fajta pisztrángok élnek a folyóban, ami hol 20 méter széles, hol csak 5 méter, ezért kimélyítette a medrét és őrjöngve rohan.

A patak egy völgy mélyén folyik, jó kis kaptatók vannak a környéken, ahol a nagyokat lehet túrázni és lihegni. Még egy szép vízesés is van, a Cataract Waterfall. Mi nem tudtunk közel menni, mert a kilátó platform átalakítás alatt van.

A kirándulásunk napján az időjárás nem volt az igazi, bár sütött a nap, de fújt a szél és a végére megjött az eső is. Az utolsó képen lehet látni, hogy itt bizony még tél vége volt, a kis tó ami egy szélvédett kis mélyedésben volt be volt fagyva.

Az egyik gyerkőc rálépett a jégre (csak a szélén) és beszakadt alatta a vékony jég és a gumicsizmája tele lett vízzel. Szerencsére közel volt a parkoló. Lillát az apja az ölében vitte az autóhoz. Lilla 15 perc  cipelés után mondta, hogy “Apa, mikor öntöd ki a csizmámból a hideg vizet?” A helyzet ellenére jót nevettünk ezen.

Itt jöttünk rá, hogy Márk jól terhelhető, mert kb 4 órát sétáltunk szinte folyamatosan és egy szó nélkül végigjött a távon. A szép képekért Nóra volt a felelős. Köszönjük!

20180331_105035Forks of the Credit-9Forks of the Credit-25IMG-d32585ff24a57c7874eaf4b1ca6d2b50-V

Monocliffs Provincial Park

A Monocliffsnél pár héttel később jártunk, közben volt egy Torontón belüli kiadós (5 órás) sétánk az Evergreen Brickworks-höz. Itt tavaly már jártunk autóval.

A Monocliffs park sokszínű, van kaptatós hegyi ösvény, nyugodtan kanyargó patak melletti csalitos és lehet szép “tengerszemek” mellett lehet piknikezni, kilátóból leselkedni.

Itt esett meg, hogy egy kis tó mellett piknikeztünk, amiből eredt egy kis patak, és ami felett a srácok ugráltak oda-vissza. Tutira vettem, hogy valamelyik beleesik. Végül ők megúszták, de Zsófi (6 éves) csak belelépett a tóba és megmerült a gumicsizmája. Ezek után Gábor (apa) egész nap a nyakában hordta Zsófit. Ez még több óra sétát jelentett aznap. Másnap többen is érdeklődtünk Gábor nyaka és dereka felől, de csodálatos módon megúszta a dolgot és járóképes maradt.

A fakóbb képeket az én telefonom csinálta, a szép éles képeket Nórának és Canon gépének köszönhetjük.

20180429_16084820180429_121253MCPP_2018.April-720180429_120052MCPP_2018.April-1120180429_125348MCPP_2018.April-30

 Presqu’ile Provincial Park

Aktuálisan legutolsó túránk az eddigi legmesszebb vitt Torontótól. A Lake Ontario partján autóztunk 2 órát észak-kelet irányba a Presqu’ile Parkhoz, ami egy szép nagy félszigeten helyezkedik el. A parkban kb 14 km sétaút található, de ezen a túrán csak egy pár órát sétáltunk.

A hely tavasszal a madár megfigyelők paradicsoma, lehetett is látni gumicsizmás, távcsöves embereket bőven.

Megérkezés után mi is a madár megfigyelő ösvényen mentünk végig egészen az Owen point-ig, ahonnan jó a kilátás a tóra és a közeli szigetekre, ahol ezer szám fészkelnek a madarak. Mi főleg sirályokat láttunk, illetve visszafele a parton sétáltunk végig, mert az erdei ösvényünk több helyen víz alatt állt.

20180505_113839

Presquil Provincial Park-10Presquil Provincial Park-14

Itt találtunk nagy halcsontvázat, a parton ropogott a talpunk alatt a millió zebra kagyló héja (ez egy invazív kagylófajta, ami teljesen elszaporodott a Nagy Tavakban) és az egyik lápos, elöntött részen egy Easter Ribbonsnake-et is láttunk. Ez nem mérges kígyó, de azért jó nagy bír lenni és imádja a lápos területet, mivel főleg békával táplálkozik. Jó volt, hogy a gyerekek néhány méter távolságból láthatnak ilyen városban nem túl gyakori állatot.

Márk egyszer elbotlott, úgyhogy beleült az egyik sáros tócsába. Nem volt vészes a helyzet, megszáradt rajta a nadrág. Az egyik kislány, Lilla is így járt.

Ez után a 2 órás kör után piknikeztünk és közben egyik gyerek persze megmerült az egyik tócsában. Valahogy ezeket a kirándulásokat nem lehet ilyen kisebb balesetek nélkül megúszni. :-]

A második attrakció a mocsári sétaút volt, ami azt jelenti, hogy egy természetesen lápos területen keresztül építettek egy hosszú deszka hidat, amin km hosszan lehet végig sétálni és a lápos terület élővilágát megfigyelni. Az egész tanösvénynek olyan hangulata volt, mintha az ember a Tisza tavon sétált volna a Tiszavirág tanösvényen.

20180505_135412

20180505_142108Presquil Provincial Park-37

Végül kiautóztunk a félsziget végéhez a világító toronyhoz, de a kiállítás be volt zárva, mert a tornyot tatarozzák. A gyerekek dobálták a kavicsokat a tóba, építettek kavicstornyot, mi felnőttek meg szívtuk magunkba a látványt. Egész tiszta volt az idő, ezért a 60-70 km-re lévő túlpartot (USA) is lehetett sejteni. Tisztán persze nem láttuk, csak a partvonal volt éppen látható.

20180505_153729

A hazafele út eseménytelen volt, Márk kb 5 perc után elaludt és csak az Avenue Rd-on ébredt fel, ami 20 percre van otthonról.

 

Minek mentek Kanadába? Ott nagyon hideg van…

Amikor ismerősökkel és barátokkal arról beszélgettünk még Magyarországon, hogy miért akarunk Kanadába költözni, akkor az esetek nagy részében elkaptam azt a elfojtott félmosolyt ott a száj szélében, ami arra utalt, hogy “Te normális vagy?”

Ekkor még én is azt gondoltam, hogy

Kanada = medve + hód + favágó + 1 méteres hó + jah és piros egyenruhás kalapos rendőr bazi nagy kutyával.

A nyarat látva én is rendesen ráparáztam erre a kérdésre, de a főpara akkor jött, amikor amikor augusztus végén kénytelen voltam betenni az ágyba az otthonról importált elektromos ágymelegítőt, mert esténként 20 fok sem volt a szobában. Egy éjszakára a fűtést is felkapcsolták és nagyon jól esett…

Ekkor már készültem az októberi télre, majd szeptember elején elkezdett melegedni a levegő, egyetlen nap sem esett az eső és ma 30 fok feletti hőségben strandoltunk a Lake Ontario partján. Esküszöm ez a szeptember melegebb, mint az augusztus volt, úgyhogy a globális felmelegedés Toronto-ba is elért és köszönjük szépen de nagyon örülünk neki. :-]

Tegnap (szombaton) annyira meleg volt, hogy reggel 10-kor majdnem megfőtt a fejünk, ahogy a villamos megállóban ültünk. Egy kanadai magyar ismerősünk elhívott minket a helyi (Wychwood Barns) farmer’s market-ra. A hely jó volt, de annyira meleg volt, hogy alig vonszoltuk magunkat.

Ekkor erősen beugrott, hogy vasárnap menjünk el strandolni, mert erre alig volt lehetőségünk a nyáron. Szombat délután Márkkal elmentem a Canadian Tire-be (helyi Obi), ahol éppen a nyári cuccokat szedték le a polcokról és tették ki a korcsolyákat, csizmákat, stb.

Vicces volt a középre dobált áruk között napernyőre vadászni. Ezzel nem voltam egyedül, mert kb 3-an állítottak meg a pénztárhoz menet, hogy a napernyőket hol találtam. 😀

Vasárnap reggel tehát megcsináltam a piknik batyut, Timka Márkot szedte össze és f10-kor már úton is voltunk a Woodbine beach-re. Erről a helyről írtam már korábban, a név alapján kikereshető a korábbi írásom a szófelhőből.

A Waze szerint a Woodbine csak 12 km-re van jelenlegi lakhelyünktől, úgyhogy 20 perc alatt odaértünk. 10 óra kanadai viszonylatban korán van, de a parkolóval bajban voltunk, mert valami futóverseny volt a parkban. Timka szerencsére nagyon jó ütemben körözött és pont lecsaptunk egy korai távozó parkolóhelyére. Szeptemberben külön bónusz, hogy a Lake Ontario partján nem kell parkoló díjat fizetni. (20 dollár megtakarítás)

A tópart jó 1 km-re van az autótól, én teljesen beolvadtam a homokba, ahogy cipeltem a piknik táskát és az óriásra hízlalt Ikeás szatyrot. Fürdő nadrágot nem is vittem, mert a Lake Ontario általában a kibírhatatlan és rettenetes hőmérséklet között volt eddig, de szeptemberben alig volt szél, ellenben jó meleg volt, így a part menti sekély víz legalább 18-19 fokosra melegedett. Egyáltalán nem volt sikoltós a víz hőmérséklete, sőt Márkot is simán beengedtük pancsolni és a szája sem kékült el.

20170924_11034620170924_11035420170924_11035820170924_112438

Jókat játszottunk a vízben, Márk rekvirált homokozó játékokat, nekem meg a 2015-ös Teneriffe-i és a 2016-ös horvát nyaralásunk ugrott be. Csak a család hiányzott, de ők nagyon… :-/

Délután 3-ra felfőtt az agyam, Márk is kiette a piknik táskát, úgyhogy lassan elindultunk haza. A part addigra már teljesen tömött volt, eddire sokan rájöttek, hogy szeptemberben is lehet strandolni.

A parkoló helyünkön jól összeveszett két ember, mi meg csendben elhúztunk. Szuper napunk volt, srandolásban is jól ki lehet fáradni, úgyhogy Márkkal 4 fele el is aludtunk. Nem tudom mikor lesz este alvás, mert Márkot 6-kor úgy keltettem fel… Most éppen vacsorázik, túl van a bacon-ön, a kukoricán és éppen a tegnap vett görögdinnyét darabolja. Jó étvágya van, mióta JK-be jár (helyi ovi) 😀

Strandolós nap Cobourg-ban

Szuper hétvégénk volt annak ellenére, hogy a hét közepén Márk kezdte a betegséget, majd Timkával mindketten belemásztunk ebbe a torok-kaparós és orrfolyós valamibe. Márk teljesen beteg volt csütörtökön, pénteken már javult a helyzet, de mivel mi is eléggé benáthásodtunk így szombaton inkább csak lábadoztunk és csak délután mentünk ki egy pár órára a Budapest Parkba, hogy lássuk az Ontario tavat.

A következő képen lehet látni, hogy június óta kb 30 centit csökkent a tó vízszintje, ami a tó hatalmas méretét figyelembe véve elég sok vizet jelent. A vízszint csökkenést onnan lehet látni, hogy a partot védő beton hullámtörő júniusban még alig látszott ki.

IMG_0065IMG_0067

Kicsit sétáltunk a napsütésben, megnéztük a magyar zászlót az 56-os emlékműnél, utána elmentünk a Roncesvalles Avenue-ra a kedvenc lengyel boltbunkba. Eredetileg csak tejért és kenyérért ugrott be Timka és Márk ebbe a szuper kis delikát üzletbe, de Márk felkiáltott a boltban: “Kérek kolbászt és májkrémet és Kubut és sütit”, úgyhogy Timka két szatyorral és 44 dollárral szegényebben jött ki a boltból.

IMG_0069

Vasárnap Gáborral, Mariannal és a gyerekekkel együtt mentünk el Cobourg-ba. Mi azt hittük, hogy a városban és a parton fogunk sétálni, ehhez képest azt láttuk, hogy Gábor és Mariann egy óriás nagy táskát tettek be az autójuk hátuljába azzal a felkiáltással, hogy strandolni megyünk.

Nem egyeztettük a részletes programot, úgyhogy mi nem ezzel a gondolattal indultunk el reggel. Szerencsére kaptunk tőlük pokrócokat, illetve volt nálunk tartalék ruha Márknak, úgyhogy nem mentünk haza felszerelkezni, annál is inkább, mert 10 óra után értünk át hozzájuk.

Cobourg 120 km-re van észak-keletre tőlünk az Ontario tó partján. Végig a 401-es autópályán repesztettünk, és kicsivel több mint 1 óra alatt oda is értünk. Cobourg szép kis város, egy rövid főutcája van, ahol végig régi épületeket és egy igazi, kőből épült régi városházát lehet látni az 1860-as évekből. A főutcán néhány régi ház is megmaradt azokból az időkből, ezek előtt ott van a büszke felirat, hogy ez a ház már 1867-ben is állt.

20170827_15033820170827_145301

Mi a marina/kikötő előtti parkolóban álltunk le, a parkolás nem volt olcsó, mert 60 perc 2 dollárba kerül és nem láttam napi felső limitet, mint ahogy Torontoban ezt egy csomó helyen lehet látni a Lakeshore Boulevard-on az Ontario tó partján.

20170827_114126

Közvetlenül a parkoló mellett van egy kis part-menti kemping, ahol sátrakat nem nagyon láttunk. Ellenben a kemping területén kb 30 db magyar szemmel óriási lakókocsi állt. Mindegyik mellett ott állt az izmos pick-up, a BBQ sütő és némelyiknél SAT TV tányért is láttunk. :]  Azt mondják itt, hogy ‘Canadians love nature’, de én úgy láttam, hogy a kényelmet sem vetik meg. Szerintem Torontoban bőven vannak családok, akik ennél kisebb lakásokban élnek, mint ezek a lakókocsik.

Cobourg strandját Victoria Beach-nek hívják és szépen rendben tartja a helyi önkori. A homokot aznap reggel simíthatta el egy kis traktor, szemetet nem igen láttunk a parton.

20170827_114200

A gyerekek rögtön megtámadták a játszóteret, de végül elcsábítottuk őket a játszótér mellől és kitelepedtünk a homokba. Szépen sütött a nap, de nem volt nagyon meleg és fújt egy kis szél is, ezért a napot is el lehetett viselni és nem aggódtunk, hogy a gyerekek hőgutát vagy napszúrást kapnak.

20170827_12145320170827_124339

A tó vize iszonyatosan hideg volt (előző nap láttam kiírva Torontoban, hogy 13 fokos), de ez nem tántorított el jó pár embert, főleg gyerekeket, hogy a parthoz közel fürödjenek. A mieink inkább a nagyon sekély szélvízben játszadoztak, de Márkot nem nagyon engedtük be ide sem, tekintettel arra, hogy két nappal előtte még alig élt.

A strandon kb 2 órát töltöttünk, majd összeszedtük magunkat és felmentünk a part melletti parkba, ahol egy helyi fogászati klinika szervezésében volt pár ugráló vár, ingyen nyalóka és cukros üdítő. Értitek… egy fogászati klinika volt a fő szponzor…

20170827_140958

Szerintem ez a rész jobban bejött a srácoknak, mint a parti homokozás, alig lehetett őket elrángatni, hogy végre együnk valamit. Ők kaptak korábban egy-egy hot-dogot, de mi felnőttek csak azt a szendvicset ettük, amit magunkkal vittünk az útra.

Ezért rádobtunk pár dollárt a parkoló órára és sétáltunk egy rövidet a főutcán. Itt a Canada150-es ünnepség sorozat hatása erősen érződött, mert csupa kanadai zászló és juharlevél dekoráció volt minden fele.

20170827_145159

Mariann járt már itt korábban, ő ajánlott egy helyi Dinert (lényegében egy Cafe), ahol szuper kajákat lehet enni. Mi 15:10-kor érkeztünk, de reggelit csak 15:00-ig lehet rendelni, úgyhogy a palacsintáról lemaradtunk, cserébe ettünk hambikat, rántott csirkét és sültkrumplit (gyerekek) és a végén csokis tortát. Nagyon jól esett az étel, a vega hamburger extra finom volt, úgyhogy egyértelműen megérte bemennünk.

20170827_154642

Kb fél 6 után indultunk haza, Márk azonnal elaludt a fáradtságtól, így nem volt vészes a vasárnap esti forgalom ami miatt a kb 65-70 perces út majdnem két óra hosszát tartott. Hihetetlen mennyiségű autó volt az autópályán, úgyhogy tisztára az M7-esen éreztem magam, kivéve, hogy itt a normál szakaszon 3-3 sáv van, és Toronto-hoz közeledve az utolsó 30 kilométeren pedig kb 7-8 sáv van egy oldalon attól függően, hogy az Express rész 3 sávjához mennyi sáv van éppen a Collectoron. Próbáltam képet készíteni arról, ahogy a napsütésben megcsillan kb 1000 autó ablakán a napfény, de a telefonom nem teljesen alkalmas az ilyen művészi fotókhoz.

20170827_181450

Egy szó mint száz, szuper nap volt, az időjárás nagyon kellemes volt egész hétvégén, igaz a reggelek és az esték már hűvösek. Remélem kitart ez az időjárás még pár hétig, hogy jó sokat tudjunk kirándulni Toronto környékén.

Szuper vasárnap! Scarborough Bluffs

Vasárnap (07.15) a Toronto szigetekre akartunk menni. Onnan jött a gondolat, hogy minden reggel Metro Morning Podcast-et hallgatok a buszon (ez a program a GTA-ban történt aktualitásokról szól), és ebben a műsorban hangzott el, hogy hogy bár a sziget le van zárva, de ha az ember azt mondja a kompnál, hogy egy étterembe akar menni, akkor simán átengedik. Ezt a megoldást nem igazán értem, mert akkor le van zárva a sziget vagy nincs lezárva? Jól meg is lepődtem, mert Kanadában nem jellemző a hátsó kapus megoldás, de úgy látszik néha van ilyen.

Az időjárással azonban nehéz vitatkozni és mivel az előrejelzés esőt mutatott és felhők is voltak az égen ezért inkább autós programot találtunk ki és elmentünk Scarborough-ba a Bluffers Park Beach-re. Ez a part kb 2x olyan távolságra van, mint a Woodbine Beach, de hétvégén még sem annyira vészes az autózás időigénye.

A Bluffs azt jelenti, hogy “meredek”. Ez igaz is, mert a part egy elég meredek szikla tövében van. A korlátozott tér miatt a parkolás problémás lehet a szép nyári napokon. Ezt onnan is láttuk, hogy a 2 km-re lévő parkolókra is ki volt téve a ‘Bluffs parking is full’ szöveg, hátha a polgár nem megy le helyet keresni, hanem fent parkol a domb tetején a privát parkolóban. A táblát nem is veszik le soha, mert minek…

Mi azonban frissek voltunk és a helyi szokásokhoz képest korán indultunk. Így 10 előtt a helyszínen voltunk és hely is volt bőven mind a parkolóban, mind a parton.

 

A parkolóhoz közeli piknik asztalok már megteltek mindenféle nációkkal, de ha akartunk volna mi is sütögetni, akkor a távolabbi asztaloknál bőven lett volna rá lehetőségünk.

Az outdoor sütögetés és piknikezés igazi kanadai elfoglaltság, de a bevándorlók gyorsan adaptálódnak a helyi viszonyokhoz, ezért láttunk burnuszos arabokat, helyi indián őslakosokat és nagy indiai családokat egyaránt. Húzták a kocsikat, állították a sörsátrat és már 10 órakor hergelték a faszenes grillezőt. Néha olyan füst volt, mint egy régi vasúti fűtőházban.

Mi nem sok mindent vittünk magunkkal, ezért nem feküdtünk ki a homokra, hanem a hullámtörő köveken üldögéltünk és néztük a tavat. Márk közben betermelte a nasinak vitt kekszet, de így legalább csak a keksz tartalék kiürülése utána kezdett tornázni a köveken, ami a távozást is jelentette, mert ilyenkor életveszélyes amit csinál.

Kicsit még sétáltunk a félszigeten, ami a mögötte lévő hatalmas hobbi kikötőt védte és néztük a kimenő vitorlásokat és a bejövő pecás hajókat. Nekem nagyon pezsgett a vérem, amikor láttam a gyönyörű horgász motorcsónakokat és nagy hajókat, ahol jöttek be a hajnali horgászatból.

 

 

Az ebéd is nagyon jól sikerült, mert elmentünk egy Boston Pizza étterembe, ahol a legutóbbi tapasztalatunk alapján sokkal jobban választottunk. Az én tofus vega hambim erős közepest ért, de Timka csirkés wrapja állítólag jó volt és Márk is tolta a gyerek menüt. Igaz, hogy  ő csak egy szimpla paradicsom ragus spagettit kért és mi választottunk neki hozzá párolt zöldséget, de aztán elfogyasztotta a kis adag fagyit az M&M drazséval.

Az én ebédem fénypontja a Chocolate explosion nevű süti volt, amiről sajnos tudom, hogy 880 kalóriát tartalmaz, mivel Kanadában minden vendéglátó helyen meg kell adni az adott étel egy adagra jutó kalória tartalmát. A felszolgáló szerint a hambi után nagy kihívás egy ilyen süti, de ezt én nem éreztem. :-] Igaz Timka is kapott egy kicsit az endorfin bombából.

A nap további része laza volt, mert Márk későn feküdt, későn kelt, így este már csak egy kis Ontárió tóparti sétálgatásra és játszóterezésre volt lehetőség, ami azért mindig jól esik nekünk.

Szuper szombat!

A kemény munkahét felértékeli a hétvégét. Ezen a hétvégén folyton bennem volt bugi, hogy minél többet legyünk kint a szabadban és hogy minél több időt tölthessek a kis családommal.

Szombaton reggel Timka elment a Driving Test Center-be, hogy levizsgázzon Kreszből, ezért mi Márkkal délelőtt kimentünk a High Park-ba. Gyalog mentünk és rájöttem, hogy gyalog mindössze 10 perce lakunk a Jamie Bell Advanture Playground-tól. Többek között ezért is imádom ezt a környéket és nagyon sajnálom, hogy hamarosan el fogunk költözni innen.

Később Timka is csatlakozott hozzánk a parkban, mert hiába ment el Etobicoke-ba vizsgázni, az utcán állt a sor vége, úgyhogy megfordult és hazajött. Szerencsére sikerült Márkot is kirobbantani a játszótérről és hármasban bóklásztunk egy kicsit a parkban ebéd előtt. Ez azért volt jó, mert bár a premier részeken sok az ember, mi szinte végig olyan helyen sétáltunk, ahol nem volt más rajtunk kívül.

A délelőtt folyamán tudományos kísérletet is folytattunk és megpróbáltuk kitalálni, hogy melyik növény a mérgesszömörce, amit itt Poison Ivy-nak hívnak. Itt Kanadában, ha egy parkban sétálgat az ember és van valami veszélyes dolog, akkor arra nagy táblák figyelmeztetnek. Vigyázat, itt kisvonat halad át! Vigyázat, egyenetlen talaj! 😀

A High parkban van egy pár “Warning, Poison Ivy!” tábla, ezért kíváncsiak voltunk, hogy is néz az a növény amit amit el kellene kerülnünk.

A Poison Ivy nem olyan jellegzetes, mint a csalán és könnyű összekeverni más nem veszélyes növénnyel. Szombaton egy zeg-zugos részen sétáltunk és az ösvény mellett láttunk valami nagyon hasonló növény csoportot. Én direkt bekentem a karomat egy kis helyen, hogy lássam, hogy felhólyagzik-e. De végül nem történt semmi.

A Poison Ivy a Wikipedia szerint nagyon szapora, sok helyen megtalálható az erdőben, imád az ösvények mentén éldegélni (eddig még semmi veszélyes sincs benne), de ha a fedetlen bőr a növény levelével vagy szárával érintkezik, akkor a növényben lévő vegyi anyag durva allergiás reakciót vált ki. Főleg azért jó tudni, hogy melyik növényről van szó, mert ha beugrasz egy csalánosba, akkor azonnal fájnak a szúrások, de a Poison Ivy-val való érintkezés csak több óra múlva látszik, amikor már késő bármit tenni és a teljes gyógyulási idő több hét. A felduzzat részek fájnak és viszketnek és a gyerekek gyakran elkaparják a sérült részt, ami csúnya fertőzésekhez vezethet.

Később szerintem láttunk igazi mérges szömörcét is, de ezt a növényt már nem dörgöltem magamhoz, mert nem akartam halmozni az élvezetet. Majd legközelebb kipróbálom, most legalább tudom, hogy hol találom meg.

Timka ebéd után ismét elment a DTC-be, de a sor ugyanolyan hosszú volt, úgyhogy megint hazajött dolga végezetlenül. Mondta is, hogy szombaton jogsit nem lehet kapni, ellenben napszúrást igen, ezért valami más megoldást kell találnunk arra, hogy ő is el tudjon menni írásbeli tesztet tenni.

Szombaton az ebéd utáni csendespihenő után szépen kisütött a nap, ezért rögtön a tópartra indultunk. Mivel elég korán ébredt Márk, ezért nem a szokásos Budapest Park-os távolságba mentünk, hanem hosszabban gyalogoltunk keletnek a Humber River irányába.

A parton nagyon sok ember volt, strandoltak, piknikeztek, bicajoztak és sétálgattak mint mi. Teljesen Siófok hangulat volt, csak a sört hiányoltam. Mondtam is Timkának, hogy a Balaton partján nem kellene csak 200 métert mennem, hogy hideg sört ihassak, de itt nincsenek parti kocsmák. Sajnos Kanadában az alkoholos italt csak drága licensz fejében lehet árulni, ezért speckó boltokba kell menni, melyek nem a parton vannak, hanem bent a városban, általában mall-okban és nagyobb élelmíszer boltok mellett. Az északi országokban elég komoly problémát tud okozni az alkoholizmus, itt Kanadában úgy védekeznek ez ellen, hogy az alkoholos ital drága és nehezen hozzáférhető.

Tudomásom szerint hozzánk közel lévő szakaszon kb 4 kilométeren egyetlen nagyobb étterem van, ahol alkoholos italt lehet inni, de ott hosszú sor volt szombat délután.

 

 

A parti sétányon andalogva sok embert látunk, de fürdőzőt alig. A tó vize csak 16-17 fokos volt az életmentők kiírása szerint és magas volt az E-coli baktérium szám, ezért a piros zászlót húzták fel. Fürdeni ilyenkor is lehet, de csak saját felelősségre. Nem sokan mentek be a vízbe, de sok kajakost és SUP-ost láttunk és nekem is kedvem lett volna egy vitorlással szelni a kék vizet a kellemesen fújdogáló szélben.

Ütközben megálltunk játszóterezni, de erre nem nagyon emlékszem, mert a fűben fekve elaludtam. Nem kell hívni a gyermekvédelmet, Timka vigyázott Márk-ra. :]

A játszóterezés után nagyot gyalogoltunk és elsétáltunk a Humber River Arch Bridge-ig, ami nagyon jó néz ki. Mellette van a Sheldon Lookout ahonnan jól körbe lehet nézni. Nyugatra Toronto belvárosa látszik, keletre védett egy öböl, ahol sok túrázó vitorlás táborozott le éjszakára.

Ezen a részen sajnos nagyon sok toronyház is van, ahonnan ugyan közel a tópart, de a belvárosba kb 1,5 óra alatt lehet bejutni hétköznap, ami nem teszi vonzóvá számunkra a  városrészt.

20170715_17385320170715_17385020170715_17383420170715_173824

20170715_173343

Azt egyébként már értem, hogy a víz minősége miért nem jó ezen a szakaszon. A Humber folyó sárga, hordalékos vizet hoz be az Ontario tóba, ami pont az előttünk lévő öbölben keveredik az Ontario tisztább vizével. A Humber keresztül folyik Toronto-n és ezért biztosan sok szerves anyagot hoz magával. Nem csoda tehát, hogy az E-coli száma olyan sokszor meghaladja a fürdőzésre ajánlott határértéket. Eddig többször láttam piros zászlót, mint zöldet. Kollegáim is azt mondják, hogy inkább ne erőltessük az Ontario tóban való fürdést.

A séta nagyonbb hiszti nélkül sikerült és nagyon büszke voltam Márkra, hogy 4 kilométert legyalogolt velünk. Másfél hónapja egy saroknyi gyaloglás után kitört a világháború, de azóta folyamatosan edzünk, úgyhogy egyre nagyobb távolságokra lehet sétálni vele. Az időjárás végre nyárias volt, délután már majdnem 30 fok volt és égetett a nap még 18 órakor is.

20170715_173416