Hálás vagyok

Hálás vagyok, hogy Kanadában élek a családommal. Most éppen két friss történés miatt.

  1. Dúró Dóra két hete darálja a mesekönyveket, mert szerinte ha két herceg szereti egymást egy könyvben, akkor a mesét olvasó gyerek is meleg lesz. És ha a kis szaros a háromfülű nyúllal is szimpatizál, akkor majd jól beengedi a migránsokat az országba és akkor mi lesz Mária országával?

Nos a fiam agyát is mossák egy ideje azzal itt Kanadában, hogy két néni és két bácsi is szeretheti egymást és fogadhatnak örökbe gyermeket és ezt is családnak hívják. Mondják errefelé, hogy ‘Love is love’.

Ha Dúró Dórának igaza lenne, akkor Márk ma nem azon aggódott volna, hogy az a kislány akivel a hétvégén sokat játszott fiatalabb nála és így tutira nem lesz jó feleség jelöltnek, mert ő bizony magyar lányt (nem fiút) akar feleségül venni. Timkával próbáltunk nagyon komoly arcot vágni ehhez a komoly témához. 😀

Lehet, hogy a kanadai libernyák meleg propaganda mégsem működik elég hatékonyan és az egész csak arra való, hogy elterelje a figyelmet arról, amiről nem kellene most beszélnie/gondolkodnia az ‘zembereknek’.

Mert ha a migránsok éppen nem jönnek akkor legalább a melegektől meg lehessen menteni a magyart és ne arról szóljon a közbeszéd, hogy a járványban hányan betegednek meg és hányan halnak meg és miért nem kormányoz a magyar kormány egy ilyen helyzetben és vajon ki fogja működtetni a lélegeztő gépeket?

Na de miért is kezdtem el írni erről?

A napokban az egyik reggel vittem suliba Márkot, aki 100 méterről meglátta a haverját és óriási hangon elkezdte kiabálni, hogy “Hello Shrey!” Én addig átszellemülten sétáltam, élveztem a reggeli enyhe időjárást és majdnem leugrottam a járdáról, ahogy a gyerek mellettem elüvöltötte magát.

Shrey egyébként egy 7 éves kissrác, Márkkal tavaly óta egy osztályba járnak és ha nem lenne a járvány, akkor már minden bizonnyal oda-vissza mennének a hétvégi playdate-k, mert Márkkal nagy haverok és mindketten imádják a Pokemont.

Shrey egyébként indiai származású, és a vonásai alapján Mo-on valószínűleg simán lecigányoznák. Minket viszont az nem érdekel, hogy a családja jobban szereti-e a curry-t a paprikás krumplinál, mert a két gyerek jól kijön egymással, ezen kívül Shrey anyukája (Lily) nagyon kedves hölgy. Egyébként bevándoló mint mi, egy nagy pénzügyi szolgáltatónál dolgozik, mint mi és ugyanolyan ember mint mi.

Márk annyit jegyzett meg eddig, hogy Shrey-nek barnább a bőre mint az öve. Ettől eltekintve nem hiszem, hogy bármi más különbséget látna a haverjában.

2. És most nézzük meg a második okot is.

Márk egy hete csúnya balesetet szenvedett. Túl nagy sebeséggel gurult le a lejtőn a bicajával és fejre állt. Jól összeverte magát, az álla csúnyán felszakadt, amiből dőlt a vért.

Akkor még nem tudtuk, hogy mennyire komoly a helyzet, úgyhogy bevittem a Waterloo-i Grand River kórházba.

Összesen két órát töltöttünk a sürgősségin, ahol nagyon figyeltek arra, hogy az emberek elkülönítve várakozzanak, maszkot viseljenek és nem mellesleg volt idejük és kedvük arra, hogy megpróbálják felvidítani a láthatóan fájdalommal küszködő kisfiút.

Márknak egyébként csontja nem tört (csoda), az állán a bőrt csak megragasztották, varrni nem kellett és valami csodálatos módon még agyrázkódást sem szenvedett.

Elég nagy különbség ez ahhoz képest, amikor Mo-on sürgősségi ellátásra szorultam 2016-ban, mert akkor 10 órát szenvedtem vakbélgyanúval a Honvéd korház sürgősségi osztályán este 9 és másnap reggel 7 között. Ott feküdtem összegörnyedve egy hideg (vas)padon, majd amikor végre megjött a reggeles műszak és ultrahangra kerültem, akkor látták, hogy komoly a helyzet és 9-kor már toltak be a műtőbe.

Állítólag kevésen múlt, hogy nem perforált a vakbelem, de ezt kis csak mellesleg és nagyon óvatosan adták a tudtomra.

Jelenleg tehát kétszeresen hálás vagyok azért, hogy a családom Kanadában él és a gyermekem egy ilyen országban nőhet fel.

Nyaralás a “Francia folyónál”

Hmm a Francia folyó név elég furcsán néz ki leírva, mert itt Ontarióban még a helyi magyarok is French Rivernek hívják azt a földrajzi tájegységet, ahol egyhetes szabadságunkat töltöttük augusztus elején. Legyen tehát inkább French River a továbbiakban.

Eredetileg egy magyar barátommal utaztunk volna, de a COVID járvány miatt ez nem volt lehetséges, mivel Kanada még mindig korlátozza a nem Kanadában élők beutazását az országba. Timkával végül úgy döntöttük, hogy nem mondjuk vissza a foglalást, hanem családi nyaralássá alakítjuk a horgásztúrát.

Korábban még nem jártam ezen a környéken, így fogalmam sem volt, hogy mire számítsak és a munka miatt arra sem volt igazán időm, hogy kutassak az Interneten.

Elöljáróban annyit tudtam, hogy a French River többnyire háborítatlan vadonon folyik keresztül és a sügér, süllő és muskie (óriási csuka) állománya különösen erős. Ezen kívül láttam olyan képeket, hogy a csónakos horgászok a partról nézelődő medvét fotóznak, szóval izgatott voltam, hogy végre megnézhetem azt a Kanadát, amit a NatGeo-n lehet látni a természetfilmekben.

Ezt a képet nem én készítettem. A jó szemű olvasó észreveheti a fekete medvét a kép közepén, ami közelebbről minden bizonnyal nagyobb lenne :-D.

A valóság persze egy kicsit más volt, de nem azért nem annyira különbözött attól, amit elképzeltem.

Először is, amikor magyar fejjel egy folyót képzelek el, akkor a Duna-Tisza-Körös jut az eszembe, melyek a medrükben kanyarognak és időnként egy-egy település simul hozzájuk több száz vagy ezer kilométeres útjukon.

A French River azonban teljesen más élményt ad. A nagy európai folyókkal ellentétben egy rövid, 110 km-es szakaszon keresztül folyik a Lake Nissipping és a Georgian Bay között, ami a Lake Huron egy hatalmas öble.

A folyó egyszerűsített útját a piros vonal jelöli. A valóságban a French River rengeteg kisebb-nagyobb mederben folyik 110 km-es útja során. A Wolseley öböl környékét sárga téglalap mutatja.

De a French River esetében nem egy jól elkülönülő folyómedret kell elképzelni, hanem több mély, évtízezrek alatt a sziklába vájt természetes csatornát (Little French River, Main Channel, Northern Channel, stb) és több száz kisebb nagyobb vízfolyást, melyeket amit számtalan helyen zúgók és vízesések szabdalnak fel, illetve több száz szigetet, melyek fjordszerű öblöket hoznak létre, melyeket örökzöld és lombhullató erdők öveznek.

Teljesen más jellegű ez a táj, mint pl az Ontarióban híres Muskoka (nyaraló-telelő) régió, ami hasonlóan sziklás, tavakban és folyókban szintén gazdag, de arra a területre érezhetően a gazdagabb réteg jár, mert nagyobbak a házak és a hajók. Ezért aztán a ’Muskokán’ télen-nyáron sok a program, sok a különleges kis bolt, ahol lehet költeni a pénzt és persze ott vannak a minőségi ételt kínáló éttermek és helyi sörfőzdék.

Ehhez képest a French Rivernél ha Parry Sound után letérsz a Trans-Canada Highway-ről, akkor a célig még fél órát vezetsz mindenféle alacsonyrendű úton, az út mellett egyszerű tanyák állnak (farmok), ahol a sziklás talaj miatt csak a nád és a fű nő és maximum marhákat tartanak.

Ezért aztán hamar átjön az érzés, hogy ez nem egy felkapott és gazdag környék. Ez abból is látszik, hogy a három legnagyobb településen (Alban, Noeville, North Monetville) összesen mindössze 2.600 ember él és a településeken átautózva egy-egy benzinkutat, falusi boltot és egyszerű éttermet lehet látni. Már ha egyáltalán vannak ilyen egységek nyitva, mert a járvány miatt a turizmus érezhetően visszaesett.

Itt ér véget az út és a “civilizáció”.

Nekünk a Wolseley Bay-ben egy öreg horgásztanyán volt a szállásunk, ahol több évtizede épült, nagyon egyszerű feleszereltségű faházakban lehet megszállni. Ezen a területen nincsen mobillefedettség, Internet is csak a lodge fő épületében van, ami szokatlan azután, hogy az életünket 100% lefedettség mellett éljük.

Ebben a kis faházban laktunk, mely jól beleillik a sziklás kanadai tájba.

A French River parkban nem vezetnek autóutak, errefele csak csónakkal lehet közlekedni. Ezért ezt a kényelmes 16 lábas Legend motorcsónakot is béreltünk, mely egy 25 lóerős modern Yamaha motorral volt ellátva.

Ezzel a csónakkal a teljes Wolseley Bay-ben és az innen elérhető folyószakaszokon és csatornákon tudtunk közlekedni, ami kb 25 km víziutat jelentett. Ennél messzebb azért nem lehet menni, mert a fő csatornákon északra és délre is vannak nagy zúgók, ahol tilos és veszélyes motorcsónakkal átkelni.

Ezért én a legtöbbet a Wolseley öbölben mozogtam, ami egy kb 5×5 km-es területet jelent. Lett volna lehetőségem ennél messzebb is menni a Northern Channel-en vagy a Main Channel-en keresztül, de erre nem volt szükség, mert a rengeteg sziget miatt legalább 100 km meghorgászható partszakasz volt ezen a relatív kis területen is.

Mit lehet tehát a French River ezen szakaszán csinálni?

  1. Horgászat

A látogatók nagy része egyértelműen horgászni érkezik, mivel nem ritka, hogy egy nap akár több tucat sügért is lehet fogni, illetve az őszi-téli időszakban méteres, 20-25 kilós Muskellunge (Muskie) óriás csukákat lehet horogra csalni. Elméletben ugye…

Hát ehhez képest mi rossz ütemben érkeztünk, mert bár az augusztus az egyik legkedveltebb időszak ezen a környéken, tekintettel arra, hogy az időjárás kellemes és ilyenkor van a legkevesebb szúnyog és a hihetetlenül szemtelen és zavaró fekete légy. De a július végi és augusztus eleji több hetes hőhullám hatására a halak a partszéli 5-6 méter mély vízből behúzódtak a 20-30 méter mélységekbe, ahol nagyon nehéz rájuk horgászni.

Ezt persze az első 1-2 napban még nem tudtam, ezért hol a szél, hol az elektromos motorom segítségével a parttól 40-50 méterre csorogtam a csónakommal és a part fele dobáltam mindenféle műcsalival, ami a dobozomban volt.

Ezt a csukát nem én fogtam,csak a méretek érzékeltetése miatt tettem ki. Jó lett volna egy fele vagy negyed ekkorával összefutni!
Szigetek, sziklás part és örökzöld fenyvesek alkotják a French River-re jellemző tájképet.

A part mindenütt sziklás, általában hirtelen mélyül, de vannak olyan részek, ahol mindössze a 2-3 méteres vízoszlopot teljesen benőtték a vízinövények. Ezeken a helyeken még az ilyen nehéz körülmények között is lehet néhány kisebb sügért és csukát fogni. A nehézséget az adja, hogy olyan műcsalit kell találni, ami képes úgy „átjönni” a növékeny között, hogy közben nem szedi össze zöldséget. Ha sikerült a művelet, akkor a halak általában a tisztásokon támadják meg a műcsalit, illetve a sekély és a mély víz határán, ahol a 2 méterről hirtelen 4-5 méterre szakad le a part. Ezek a szélvízi sügerek és csukák azonban inkább a növendék kategóriába tartoznak.

Ebből a kis öbölből fogtam egy kisebb csukát. A sekély vízében sok hínár volt, nagyon nehéz volt a csalit úgy húzni, hogy ne ragadjon valami zöldség a horogra.
A csukák nem szemérmesek, ez a kb 40 centis példány agresszíven vetette magát a 9 cm-es Rapala bokorugró wobblerre.

A legtöbb helyen azonban nincsenek vízinövények és a szikláspart is nagyon hirtelen mélyült. Az ilyen szakaszokon vagy 10-15 grammos gumihallal dobáltam, vagy többnyire a Sebille Flatt Shad 66 mm XH változattal. Ez a csali szépen ejthető a hirtelen mélyülő part mellett és a kapás legtöbbször akkor jött, amikor belehúztam a süllyedő csaliba. Igaz, hogy ezt a részt most csak a mindenütt ott lévő növendék Rockbass-ek lakták, akik nem röstelltek rávágni a náluk alig kisebb csalira. A Rockbass errefele olyan „szeméthal”, mert nem nő nagyra és a köves part üregeiben lakik és ezért a húsa iszapízű.

Rock Bass. Ebből a méretből több példányt sikerült fognom.

Amikor néhány nap után láttam, hogy a radar üres vizet mutat egészen 20 méterig, akkor megpróbálkoztam mélyjáratú wobblerekkel vontatni (Rapala Deep Tail Dancer 9 cm és 11 cm) de a 7-10 méteres mélységben sem volt rámozdulás.

A mély víz miatt népszerű a helyi horgászok körében a trollingozás, azaz vontatás, a Muskie-k nagy részét így fogják, de akikkel az egy hét alatt összefutottam a vízen mind sikertelenségre panaszkodtak. Érdekes, hogy a nagy mélység és a jelentős méretű vízterület miatt a horgászok kizárólag benzinmotorral vonattak. Nekem ez túl zajos és túl büdös, ezért csak kiróbáltam, de nem tetszett.

Megpróbálkoztam a széllel lassan mozgó csónakból vertikális csalikkal emelgetni, de ez meg hihetetlenül unalmas elfoglaltság és nagyon beáll az ember keze, ha órákon keresztül emelgeti a 30-40 grammos ólomfejjel szerelt gumihalat, miközben maximum a radar képernyőjét és a felhőket nézegeti.

2. Természetjárás

A horgászat mellett sok időt el lehet tölteni azzal, ha az ember beül a motorcsónakba és elmegy zúgót vagy vízesést nézni. A Wolseley öbölből motorcsónakkal elérhető néhány zúgó, mint pl a Little Pine Rapids vagy a Five Finger rapids. (feljebb volt egy térkép ami mutatja ezeknek a zúgóknak a helyzetét a Wolseley öbölben)

Csónak parkoló a Five Fingers Rapidnál.
A Five Finger Rapids fő csatornája.
Fiver Finger Rapids egy más szögből.

A Five Finger Rapidstől délre volt található a a Little Pine Rapids, mely egy zúgókkal sűrűn tarkított folyószakasz kezdete. Itt pár óra horgászattal fogtam pár sügért, köztük egy 25 centiset is.

Pici horog, 3 colos gumihal és legalább 10-12 grammos ólom. Ezzel a szerelékkel néhány óra alatt több sügért fogtam a sebesen áramló vízben.

Ezen a szakaszon megéri kenuval lemenni néhány zúgót, ahova csak kevesen hajlandóan elmenni (mert macerás átcipelni a kenut a vízesések mellett a sziklákon és ráadásul vissza is kell jönni ugyanazon az úton). Ezen a részen van néhány hivatalos sátorhely (foglalhatók a park honlapján) és állítólag sok szép sügért lehet fogni.

A sokkal szelídebb Little Pine Rapids. Voltak olyanok akik kenuval is lementek rajta.

Az ilyen félreeső helyen nem árt viszont vigyázni a mérgesszömörcével és a csörgőkígyókkal. Előbbiből sok van és a száraz lábbal bejárható és ezért sűrűn látogatott parkrészekkel ellentétben a szigeteken nincsenek figyelmeztető táblák.

A Massasauga Rattlesnake (csörgőkígyó) nem túl gyakori, de jelen vannak és ha kenuval vagy a civilizációtól 3-4 óra evezésre, akkor jobb ha kétszer megnézed, hogy hova lépsz.

De ha ez nem tart vissza és ha fegyelmezetten tudsz viselkedni a vadonban, akkor láthatsz ilyen fantasztikus zúgókat, mint pl a Five Fingers rapid, ahol a természetben nő a kékáfonya, mely augusztusban éppen érik és fantasztikus íze van.

3. Kempingezés

A French River parkban több száz táborhely várja a természet szerető embereket. Ezek a táborhelyek átalában egy-egy szigeten helyezkednek el, ezért csak csónakkal közelíthetők meg.

WC, áram abszolút nincsen. Többször láttam, hogy egy család megérkezik a Wolseley Bay-be, lerakják a kenukat, bepakolják a könnyített felszerelést amit egy kenu el tud vinni, majd beeveznek a nem ritkán 5-10 km-re lévő táborhelyre.

Ez több órás munka, cserébe a vadonban egyedül lehetsz egy szigeten, ahol lehet sütögetni, nagyokat úszni és kenuval felderíteni a környéket. Mennyivel más élmény ez, mint egy zsúfolt kempingben lakni a sok óriási lakókocsi között.

És hogy ez miért éri meg?

Az egyik délelőtt egy viszonylag elhagyatott részen horgásztam, majd hangos madár rikoltozást hallottam. Felnéztem és egy Bald Eagle, azaz fehérfejű rétisas körözött felettem. Valahol a szigeten lehetett a fészke, mert amikor közeledett, akkor valószínűleg a fiókák hangos rikoltozásba kezdtek. (erre figyeltem fel)

Az anya vagy apamadár megetette a fiókákat, akiket nem láttam, de valahol a szigeten a fák között lehetettek és miután mindenki jóllakott (nem volt több sivalkodás) kiült egy fára közvetlenül a parton. Ott ült tőlem 50 méterre, én néztem őt, ő valószínűleg nem foglalkozott velem. Azóta verem a fejem a falba, hogy a távcsövem nem volt nálam, mert ez volt az első alkalom az életemben, hogy ilyen madarat láttam.

Kölcsönzött fotó. A telefonom nem volt alkalmas arra, hogy az 50 méterre üldögélő madárról értelmes fotót tudjak készíteni.

Végezetül néhány kép:

Látkép a French River Visitors Center-nél. Ez a pontja a folyónak autóval könnyedén megközelíthető, mivel a Trans-Canada Highway mellett van. A látogató központ épülete és a kiállítás sajnos zárva van a járvány miatt, de a környék ösvényei bejárhatóak.
Ez állítólag a világ leghosszabb motoros szánoknak készült hídja. A fenti kép a hídról készült.
A French River Visitors Center-től kb fél óra erdei sétára van a Recollet Falls. Megéri megézni.
Kedvenc házam jelenleg. Ha nyerek a lottón, akkor megveszem. 😀

Hőhullám Ontarióban és mi nyaralunk (juhé!)

A június első két harmada Dél-Ontarióban hűvös és csapadékos volt, de ennek annyi előnye volt, hogy üde zöldek maradtak a növényeink a kertünkben. Aztán június 20. körül elzárták az égi ereszcsatornákat és azóta annyira kevés eső esett, hogy minden kiégett, amit nem locsolunk.

Júliusban konkrétan egy csepp eső sem esett még és Ontarió nagy részén hőhullám van, de ez éppen most nem zavar minket, mert éves rendes szabadságunkat töltjük a tartományon belül.

Áprilisban és májusban még tilos volt rövid távra ingatlan kiadni, de amikor június 20. körül feloldottak a tilalmat, Timka résen volt és szinte azonnal foglalt egy nyaralót a Lake Huron partján.

Ennek én még akkor nem annyira örültem, mert idén sokan akarnak tartományon belül nyaralni, így a nyaralóbérlet költsége az egekben van, de aztán beláttam, hogy van fizetünk vagy maradunk otthon.

Így kerültünk Tiny-ba, ami kb 180 km-re és közel 3 óra vezetésre van tőlünk és a Georgian Bay partján található.

A Georgian Bay a Lake Huron legnagyobb öble és melyet a Niagara Escapement választ el a Lake Huron víztömegétől.

A fenti térképen jól látszik a Bruce félsziget, ami a Niagara Escapement része és tőle jobbra a kék rész a Georgian Bay. Az öböl hatalmas (15.000 km2 területű) és a parthoz közel viszonylag sekély, ami azt jelenti, hogy ilyenkor júliusban már lehet benne fürödni még ha nem is 25 fokos, mint a Balaton nyáron.

A település ahol vagyunk (Tiny, ON) kb 1,5 órára van a GTA-től, ezért nyáron általában nagy tömegek kerekednek fel, hogy a hosszú, homokos strandok egyikén fürdőzzenek. De nem idén, mert a koronavírus járvány miatt az önkormányzat teljesen megszüntette a fizető parkolást és csak a helyi lakosok parkolhatnak az egész településen. Ehhez mi is kaptunk egy parkolási igazolást, amit az autónk műszerfalára kell tenni.

Ilyen táblák vannak mindenütt a településen. A fizető automaták sem működnek és csak az önkori által kiadott engedéllyel lehet parkolni.

A parkolási ellenőrök óránként járnak körbe és láttuk, ahogy sorban büntették a parkolási engedély nélküli autókat (3 óránként 60 dollár a bünti). Kellemetlen lehet, ha valaki nem tájékozódik előre, levezet Torontóból, majd látja, hogy legálisan nem lehet megállni egyetlen utcában sem. Sajnálom őket, de örülök is, mert így a strandok nem zsúfoltak és ez mindenkinek biztonságosabb így.

A nyaraló amit kibéreltünk nagyon szuper, tavaly vették a tulajdonosok és bár kb 20-30 éve épült, de szépen felújították és ráadásul mi vagyunk az első bérlők. A vírushelyzet miatt kicsit félve érkeztünk, úgy voltunk Timkával, hogy mielőtt beköltözünk áttörlünk mindent fertőtlenítő kendővel, de olyan szép tisztaság fogadott minket, hogy erről letettünk.

A napjaink nagyjából egyformán telnek, egyre később fekszünk és egyre később kelünk, reggelizünk, délelőtt olvasgatunk és lazázunk, eszünk vmi gyors ebédet otthon, majd délután kimegyünk a strandra, ahol vacsoráig maradunk.

Dél-Ontarióban hetek óta egyre melegebb van és a nyaralásunk előtti két hétben gyakori volt, hogy amikor kora este még 30 fok felett volt a hőmérséklet, ami errefele nem túl gyakori.

Ennek ellenére itt a Lake Huron partján többnyire a tó felől fújt a szél és a nagy víztömeg kellemesen enyhíti a hőséget. Az első éjszaka meg kimondottan hűvös volt, ezért nem is kellett bekapcsolni a légkondícionálást, de az elmúlt napokban közel 40 fokos melegek voltak errefelé is. Volt olyan napunk, amikor a strandon annyira meleg volt, hogy égetett a homok és 20 percenként mentünk a vízbe, mert nem lehetett a napernyő alatt sem kibírni.

A hőség rövid távon még nem enyhül, péntekre már 40 fok feletti hőérzetet ígérnek, utána állítólag jön egy pár nap csapadékosabb idő.

Végezetül néhány fénykép az elmúlt napokból:

A Georgian Bay partján ezen a kb 50 km-es szakaszon találhatók a leghosszabb természetes homokos strandok, ami azért jó, mert mindig lehet találni olyan strandot, ahol kényelmesen el lehet férni. A part egy része a város tulajdonában van, ott bárki fürödhet. Ez a rész a nyaraló-tulajdonosok birtokában vagy kezelésében van. A parton el lehet sétálni, de nem nézik jó szemmel, ha letelepedsz a ház előtti fövenyre.
Az ott szemben az öböl túlpartja. Velünk szemben van Blue Mountain, ami télen a legnépszerűbb sípálya komplexum. Nem egy Alpok, de Ontario alapvetően nagyon lapos.
Ezt a képet az Awenda Provincial Parkban fotóztuk. Vannak itt is homokos strandok (lásd a lenti kép), de a part itt inkább köves-sziklás.
Ez egy olyan dolog, amiről nem tudtam, hogy létezik. A parti házak előtt állnak e liftek, amivel könnyen vízre lehet tenni a jet-ski-t. Láttam egészen nagyokat is a hajóknak. Itt nagyon komolyan veszik, hogy tilos a partot megbontani és dokkot építeni. Ezt még akkor sem nézik el neked, ha nagyon gazdag vagy. (Módos ember pedig van bőven, a parti házak akár 2-4 millió dollárt is érhetnek.)
De vannak itt egészen pici nyaralók is.
Meg régiek, ahol ott maradt egy Chevy a 60-as évekből.
Nekem az tetszik, hogy kerítés csak elvétve van Kanadában és a nyaralók nagy része bent áll a fák között és nem cél az, hogy manikűrözött gyepet telepítsenek. A ház környéként rendben tartják, de 5 méterre már ott nőnek a fák.
Cawaja Beach, naplemente.

Hát ezt is megéltük, jelentkezhetünk a kanadai állampolgárságért

2017. június 6-án érkeztünk Kanadába és azóta összesen háromszor hagytuk el Kanadát egy-egy nyaralás erejéig, ez pedig azt jelenti, hogy a mai napon letelt a nettó 3 évünk, ami ahhoz szükséges, hogy jogosultak legyünk a kanadai állampolgárságért jelentkezni.

Kb két hete kezdtem összeállítani a jelentkezési csomagunkat és mára úgy állunk, hogy akár azonnal beadhatnám a kérvényeket. A beadás időpontjával kapcsolatos szabályok elég szigorúak, a jelentkezők legkorábban azon a napon adhatják postára a kérelmüket, amikor az 1095. Kanadában töltött nap letelik.

Most pedig lássuk, hogy mivel jár az állampolgársági jelentkezési folyamat.

Nagykorú kérelmezőként egy 8 oldalas nyomtatványt kell kitölteni, melyben egy csomó személyes adat megadásán kívül nyilatkozni kell, hogy a kérelmező hol lakott és mit csinált Kanadában a jogosultsági idő megszerzése alatt és természetesen mellékelni kell pár támogató iratot:

  • két fényképes igazolvány másolatot, mely tartalmazza a születési dátumot (az Ontarió jogsi és a tartományi egészségbiztosítási kártya pont alkalmas erre)
  • útlevél másolatokat az elmúlt 5 évre vonatkozóan, akkor is ha már lejárt a régi útlevél
  • annak a számítását, hogy a jelentkező hány napot élt Kanadában és hány napot töltött az országon kívül (erre van egy Internetes felület, majd a kalkulációt el kell menteni, ki kell nyomtatni és mellékelni kell a jelentkezési csomagban)
  • az angol tudást igazoló nyelvvizsga másolatát (Ha a PR eljárásban ez már becsatolásra került, akkor nem kell újabb nyelvvizsgát tenni akár a már lejárt nyelvvizsgát is lehet bizonyítékként felhasználni. Ez egyébként jó hír, mert a IELTS bizonyítvány 2 év után lejár és igen fáradságos és drága újabb nyelvvizsgát tenni, jelenleg meg ráadásul kockázatos is lehet.)
  • aktuális igazolványképet 2 példányban
  • és annak igazolását, hogy az eljárás díja megfizetésre került. (Felnőttként 630 CAD-ot kell fizetni fejenként, a gyermekek díja 100 CAD)

Kiskorú gyermekek jelentkezését a szülő jelentkezésével együtt meg lehet indítani és ha az egyik szülő kanadai állampolgárrá válik, akkor a gyermek is automatikusan állampolgárságot kap.

Gyermekek esetében a jelentkezési nyomtatványon kevesebb adatot kell megadni, pl nem kérdeznek rá a lakóhely és utazási történetre, de mellékelni kell a születési anyakönyvi kivonatot (ami szerencsére angol nyelvű is).

Számunkra legproblémásabb pont gyermekünk személyazonosságot igazoló iratainak benyújtása volt, mivel fiunknak évekkel ezelőtt lejárt a magyar személyije, Kanadában pedig általában a jogosívány szolgál azonosítási okmányként, ami neki nyilvánvalóan nincsen.

A tartományi egészségbiztosítási kártyáján pedig nincsen fotó, úgyhogy remélhetőleg a magyar útlevelét elfogadják majd fényképes iratnak, illetve az esetében a második dokumentum lehet egy bármilyen “hivatalos” okirat, amin rajta van a születési dátuma. Az ő esetében a Waterloo régió által kiállított oltási igazolvánnyal fogok próbálkozni, ami lényegében egy kinyomtatott lista az oltásairól, mindenféle hivatalos látszatot keltő pecsét nélkül.

Ezen nehézségek ellenére a PR eljáráshoz képest az állampolgársági kérelem összeállítása szinte gyerekjáték. Azt kifejezetten értékelem, hogy PR jelentkezéshez képest kevés támogató iratot kell beadnunk, nem kérnek a munkaviszony történethez támogató iratokat, nem kell nyelvizsgát tennünk és pl a PR eljárásban beadott magyar erkölcsi bizonyítványt sem kell újra kikérnünk, fordíttatnunk és beadnunk.

Néhány tanács a jövőbeli jelentkezők számára:

A jogosultsági idő megszerzése alatt alatt érdemes a külföldi utazásokról egy egyszerű “naplót” vezeti (kilépés és belépés dátuma, úticél, utazás célja) vagy még jobb eltenni egy-egy bizonylatot (pl online repülőjegy) amit szükség esetén lehet az Immigration, Refugees and Citizenship Canada (IRCC) számára mellékelni. Az IRCC természetesen kapcsolatba fog lépni a kanadai határőrséggel (Canada Border Services Agency) és ellenőrizni fogja az adatok valódiságát, de tapasztalat híján foglalmam sincs, hogy nekik milyen a nyilvántartásuk minősége. Hogy ez miért fontos? Mert ha az IRCC szerint nincs meg az 1095 nap, akkor az elutasítási ok és a jelentkező bukja az eljárási díj nagy részét, érdemes tehát ezzel kapcsolatban biztosra menni.

Ezen kívül ha a kezdeti időkben a jelentkező sokat költözött, akkor szintén érdemes felírni a kanadai lakcímeket, és az ott töltött időt, mert 3 vagy akár több év után nehéz emlékezni minden egyes lakásra, beleértve a kezdeti pár hetes rövidtávú bérleményeket. Nekünk ráadásul az igazolandó időszakba beleesett az utolsó magyar lakcímünk, ahol 10 évet éltünk és a nyomtatvány része a kezdő dátum megadása. Hát elég sokat kellett gondolkodnom rajta, hogy 13 évvel ezelőtt melyik nap és hónap költöztünk be budapesti házunkba.

Na és mikor vehetjük kezünkbe a ropogós kanadai útlevelünket?

Erre még minden bizonnyal várnunk kell, mert az eljárás kb 1 évet vesz igénybe még járvány nélkül is, amihez a járványhelyzet hozzátehet valamennyit, mivel az állampolgársági vizsgákat és az állampolgári eskü-tételeket a hivatalos weboldal szerint a COVID-19 miatt egy időre leállították. Ma olvastam egy hírt, hogy 2020. április óta több ezer online eskütételt szerveztek már, de arról nem hallottam, hogy az amúgy kötelező állampolgári teszteket újraindították volna.

A jelenlegi tippem az, hogy talán 2021. Karácsonyra kanadai állampolgárok lehetünk, de még az is lehet, hogy tudják tartani az 1 éves átlagos ügyintézési időt.

Addig is magyar útlevelünket szépen meghosszabítjuk (mint eddig) és ha utazunk valahova, akkor a magyar útlevél + állandó lakosi kártyával bármikor visszajöhetünk Kanadába. A PR kártyánk még 2022. júniusig évig érvényes, bízom benne, hogy mire hosszabbítanunk kellene, addigra az állampolgársági kérelmünk már le is zárult.

Ablaktisztítás extrákkal?

Szomszédasszonnyal beszélgettünk a hétvégén. Ő is itthonról dolgozik, a konkurens biztosítónak, ami a főnököm szerint a “nagy zöld gyár”. Zöld a logójuk, ebben bűnösek, de sok magyar barátunknak adnak munkát, szóval nekem nincs velük bajom. A szomszéd egyedülálló, vagyis hát elvált anyuka, a kislánya szintén elsős mint Márk. Ők ezt a most divatos váltott gyermekfelügyeletet alkalmazzák, így a kislány 3 napot az anyukánál tölt, hármat az apukánál. Arról kérdeztem, hogyan lehet ezt összeegyeztetni a munkával. Mert mi ugye még mindig itthon tartjuk a gyerekeket, és Ontario nem is nyitja már ki az iskolákat szeptemberig.

Na szóval azt mesélte, hogy flexibilisen dolgozik, kivesz néhány órát amikor itt van a kislánya és többet dolgozik mikor egyedül van. És a ház körüli munkákat is inkább kiszervezi. Ját hozzá egy pl tinédzser rokon a kertet gondozni, gyomol, füvet nyír, a héten pont ki fogja gazolni a házaink közötti szűk átjárót. Régebben takarítónőt is alkalmazott, de mostanában nem hívta a vírusveszély miatt.

A hét elején egy autóra lettem figyelmes a háza előtt. Kisteherautó volt, feliratozva ajánlotta a szolgáltatásaikat – ablakmosás, eresz tisztítás, ilyesmik. Az érdekesség ez a mondat volt: “No peeking” vagyis “Ne leselkedj”. Hmm mondom, ez érdekes, mire lehetne leselkedni? 😉

Aztán megláttam a ház másik oldalán a fiatalembert a létrán. Skótszoknyában :D. Megtisztította az emeleti ablakokat kívülről, ez egyébként elég kihívó feladat, tavaly beköltözéskor egyszer végigcsináltam, erősen csuklott az édes anyukája annak, aki ezeket az ablakokat kitalálta. Visszatérve a skótszoknyás fiúkra, rákerestem a neten a cégre, és kiderült hogy ez egy franchise. A tulaj klassz kis sztorit épített köré, Gábor barátom kérlek javíts ki ha tévedek, de ez, meg a piaci rés amit a leselkedni kívánó fogyasztók teremtenek, biztosan ad egy kis versenyelőnyt. Az emberi viselkedés szempontjából a paradox technikák jutottak eszembe. Tilts meg valamit pl a gyerekednek, és az rögtön kívánatosabbá válik. Felnötteknél a szociális gátló mechanizmusok persze nem engedik, hogy valóban kukucskáljunk, de a kíváncsiságot felkelti, és ez elég is az eladáshoz és a későbbi újravásárláshoz.

Aki tudja a színek alapján, melyik családhoz tartoznak; és hogy valóban nem viselnek-e alsógatyát, kommenteljen!

Otthoni projektek 2. – Spot lámpasor

Ez egy hosszú átfutási idejű projekt leírása, mert maga a szerelés nem volt hosszú, ellenben még március közepén rendeltem meg az Amazonról pár dolgot és csak a hatodik hétre jött meg az utolsó darab, tehát csak mostanában kezdhettem neki a szerelésnek.

Ez a kiinduló állapot, a kandalló felett árválkodik egy db spot lámpa, aminek pont annyira kevés fénye van, hogy ne lehessen mellette semmit se csinálni.

20200508_160602

A tervem az volt, hogy veszek 4 colos spot LED downlight-okat és teszek középre és két oldalra egy-egy lámpát (összesen hármat) és esetleg folytatom a sort a másik falon is (ami ezzel a fallal 90 fokot zár be), mert ott folytatódik ez a gipszkarton elem, amiben lehet kábelt vezetni.

A projekthez az alábbi dolgokat vettem:

  • 4 db-os LED downlight csomag
  • 25 méter három eres kábel (jó ha marad)
  • 4 colos gipszkarton fúró fej (ez egy kör alakú fűrész)
  • szigszalag, kábel csatlakozók
  • Később rájöttem, hogy vennem kell egy tokmányt is a fűrészhez, mert az nem volt a csomagban (Internetes vásárlás nehézségei).

A teljes költségvetés kb 200 dollár volt, de kb 50-60 dollárnyi cuccot építettem be, maradt egy csomó kábel, a fúró, csatlakozók, stb.

20200509_200644

Sajnos olyan brutálisan vastag 3 eres kábelt vettem, amire rá lehet kötni egy mosógépet és egy szárítógépet. Mo-on ugye megadják, hogy a kábel hány mm-es. Errefele annyit mondanak, hogy 10 gauge és találd ki.

Próbáltam guglizni a kábel átmérőjét, de mm-ben sehol sem adják meg, csak azt mondják kb mit lehet rákötni. Hát ez olyan vastag lett, hogy a kábeleket kínlódás volt összekötni a megrendelt kábel csatlakozókkal, úgyhogy néhol fogtam egy összeszigszalagoztam. (minőségi munka, profi termék).

Capture1

A projekt második fázisában felszerelek egy dimmelhető kapcsolót, mert a TV nézéshez sok ez a fény.

És büszke vagyok rá, hogy a negyedik X-en túl eljutottam oda, hogy az ilyen cuccokat magam szerelgetem. Nem egy nagy dolog olyanoknak, akik flex-szel a kezükben születtek, de én semmilyen technikai jellegű tevékenységet sem végeztem a megélhetésem érdekében, sosem volt otthon gyerekkoromban műhelyünk és technikából is 3-as, esetleg 4-es voltam. (Akkor is valószínűleg csak azért, mert a technika tanár nem akart egy csupa 5-ös bizonyítványba bevésni egy hármast, vagy esetleg volt valami elmélet, amiből javíthattam. Nem emlékszem erre a részletre, csak arra, hogy a fa kishajó és teherautó amiket én csináltam, sosem néztek ki olyan klassznak, mint amit Havasi Zoli osztálytársam készített mellettem, akinek baba korában az egyik kezében a csörgő, a másikban meg egy fúró volt.)

Így változott meg az életünk a járvány hatására

Kanadában és Ontarióban is durvul a vírus helyzet, mint mindenütt a világon. (bár mintha laposodna már a görbe, azaz az új esetek száma csökken).

Munkáltatónk pár nappal az első ijedség kitörése előtt, már 03.16-tól otthoni munkavégzést javasolt mindenkinek és ez azt jelenti, hogy már 3 hete hete ittonról nyomjuk a munkát Timkával. Azóta az otthoni munkavégzés már kötelező lett és cégünk dolgozóiknak 9x%-a otthonról dolgozik.

A napjaink így viszonylag egyhangúan telnek, reggel 7-kor órára kelünk és a reggeli készülődés nem hosszú, Timka már 8-kor hívásban van, mert van egy rendszeres státusz megbeszélésük reggel. Én is  8 és fél kilenc között kezdek.

A fő nehézséget számunkra az okozza, hogy Márk 03.13-án volt utoljára iskolában. A következő hét (03.16-03.20) hivatalosan March Break volt, de ez után az iskolák Kanada szerte bizonytalan időre bezártak. Ezért aztán Márk tanulását és egész napját nekünk kell megszerveznünk.

Ezt úgy oldottuk meg, hogy a hét elején Timka is én is beírunk délelőtt és délután kb 1-1 óra “Márk időt” a naptárunkba, ahova aztán a munkatársak nem tudnak megbeszélést szervezni. Majd minden este összejön a család 5 percre, megnézzük a másnapi naptárunkat és készítünk Márknak egy napi menetredet reggel 8:30-tól délután 4-ig.

Ebbe beírjuk a közös időt és az egyéni időt, amit kezdetben Márkkal együtt osztottunk be, de most már megvan az ideális sorrend és nem kell sokat gondolkodnunk rajta. A fő motívum, hogy Márk naponta kb 2-2,5 órát tanul, ebből a felét egyedül, a másik felét velünk.

A saját tanuláshoz ezt a könyvet használjuk, amit tavaly szeptemberben vetttünk meg azzal a mondással a Costco-ban, hogy majd jó lesz valamire. Márk nagy lelkesedéssel ugrott rá akkor, de aztán gyorsan el is feledkezett róla.

Mivel távoktatás nálunk nyomokban sincsen, ezért most előszedtük a könyvet a fiók mélyéről, melyet hol “Rózsaszín könyvnek”, hol “Pink Book-nak” hívunk.

a20f_G1_cr_2016

A könyv valójában egy vastag feladat gyűjtemény, melyben nem túl kihívó matek, angol, ‘science’, társadalom tudományi feladatok vannak.

Márk változó lelkesedéssel veszi elő a könyvet, de rájöttünk, hogy ha a nap elejére tesszük a tanulás nagy részét, majd az egyéni tanulás után rögtön megbeszéljük vele, hogy meddig jutott, akkor jobban járunk és nem kell délután/este azon vitázni, hogy mi nem készült el… Jah és az MP3 lejátszót is bevonjuk délelőttre, amire magyar nyelvű hangoskönyveket vagy rádió-játékokat töltünk, melyeket Márk imád hallgatni. (Vuk, Tüskevár, Téli Berek, Rumini, legújabban Szíriusz kapitány sorozat)

Egyébként felháborítónak tartom, hogy egy ilyen gazdag ország, mint Kanada sehogy sem áll a távoktatással az általános- és középiskolákban. Már március elején lehetett tudni, hogy az iskolákat be kell majd zárni, de a school board és a tanárok simán elmentek March break-re, majd az első olyan héten, amikor már tanulni kellett volna csütörtökön (!) jött az e-mail, hogy véget ért a March break és most már biztony gondolkodunk, hogyan lehetene távoktatni.

Érted… nem szakították meg a szünetet, hogy helyette esetleg előre dolgozzanak, hanem ők szüneteltek, mert az jár. Mi meg Timkával a nap közben kiesett munkaórákat este 8 után hozzuk be…

Most ott tartunk 3 hét után, hogy már felmérték, hogy kinek kell laptop, tablet és bejelentették, hogy általános iskolában napi 1 órát fognak a gyerekek távoktatással tanulni. De persze számítanak a szülők segítségére… Anyátok!

A munkahelyünk egyébként papíron megértő a helyzettel kapcsolatban, van mindenféle policy, hogy ha otthon van iskolás gyerek és nem tudod a teljes munkaidőt ledolgozni, akkor szólj a menedzserednek és megoldjuk.

A valóságban a COVID-19 extra feladatokat jelent, Timka is és én is úszunk a munkában. A helyzet kisértetiesen hasonlít a 2009-2010-es magyar helyzetre, amikor az emberek bevállaltak sok extrát, hogy biztosítsák a munkahelyüket.

De hálásak vagyunk, hogy cégünk a nyilvánvaló bevétel csökkenés ellenére nem kezdett leépítésekbe, azaz nem kell több dolog miatt egyszerre aggódnunk.

Legközelebb a bevásárlásról és a közhangulatról fogok írni.

 

Az igazi kanadai tél 2. – Algonquin

Huntsville-i hétvégénk első napjáról ITT írtam. Ekkor mentünk az Arrowhead Provincial Parkba, hogy kipróbáljuk a Muskoka régió leghíresebb korcsolya pályáját, ami valójában egy erdei korcsolya-ösvény, ahova tömegek zarándokolnak el egy kellemes téli hétvégén.

A következő napon magától értetődő választásnak tűnt, hogy ellátogatunk az Algonquin Provincial Parkba.

Ha friss bevándorló vagy Kanadába, akkor nem kell sokat várni a kérdésre, hogy “És jártatok már az Algonquin Parkban?”. Az Algonquin ugyanis FOGALOM dél-Ontarióban, a bakancslista része, fél ember vagy, ha azt mered mondani, hogy “még nem”.

De miért is?

Dél-Ontariónak a Lake Huron, Lake Ontario és Lake Eerie és Quebec közötti része sűrűn lakott, többnyire urbanizált terület, ahol a másfél Mo-nyi (140.000 km2) területen 12-13 millió ember él. Ontario tartomány egyébként 1 millió km2 és ~14.5 millió ember lakja.

Dél-Ontario bizonyos tekintetből tehát kb pont olyan mint Nyugat- vagy Közép-Európa, ahol egymást érik a települések és az emberi környezet mára már bekebelezte a természet nagy részét.

De ezen a 140.000 km2-es területen van egy olyan 7.000 km2-es egybefüggő (egy nagy magyar megyényi) érdős jellegű, szigorúan védett terület, aminek nagy részén ember szinte sosem jár, ahol több ezer tó és 10 kisebb-nagyobb folyó található és ahol medvék, jávorszarvasok és farkasok élnek és mindez kb 3-4 óra távolságra található a legnépesebb városoktól.

A Dél-Ontarióban élő városi emberek ha meg akarják nézni az igazi Kanadát, akkor elég ha beülnek az autóba és elmennek az Algonquinba. Vannak akik 1 napra mennek, de mi eddig mindig olyankor látogattunk a parkba, amikor a környéken szálltunk meg. Valahogy a 2×4 óra vezetés kívül van a komfort zónákon egy pár órás sétáért cserébe.

Legutóbb pont egy héttel ezelőtt jártunk az Algonquin-ban, amikor Huntsville mellett szálltunk meg és a park bejárata mindössze fél óra vezetére volt tőlünk.

A parkban tett látogatást úgy kell elképzelni, hogy Huntsville-ből, a 60-as főűton behajtasz a nyugati kapun, ami lényegében nem is igazi kapu, mert le kell térned az útról, hogy behajts a fogadó épülethez, ahol megveszed – az időszaktól függően – 18-21 dollárért az autós belépődet. Ez után szabad a gazda, te döntöd el, hogy mivel akarod aznap az idődet tölteni.

Ez a zászló Ontario tartomány logogója a park nyugati kapujánál. Nem halt meg senki, a felirat szerint egyszerűen befagyott a mozgató mechanizmus és félárbócon maradt a zászló. De az ajtóra ragasztott kommünikére azért ráírták, hogy elnézést kérnek. Természetesen, mert az elnézés kérés Kanadában nemzeti sport.

20200216_185128

Ez pedig itt a nevezetes 60-as főút, közvetlen havazás után. Itt sem járt még a hóeke, ezért jól jött az AWD jármű és téli gumi.

20200216_121452

A 60-as főút kb 60 km-en keresztül szeli át a parkot a nyugati és keleti kapuja között. Az út két oldalán néhány kilométerenként vannak a különböző táborhelyek, piknik területek és az ösvények, mely közül némelyiket 2 óra alatt le lehet tudni, más ösvények akár 20 km hosszúak is lehetnek és 6-7 óráig is eltart rajtuk végimenni.

unnamed

De ez csak az Algonquin felszíne, mert a parkban nem vezetnek más autóutak és az igazán távoli részeket maximum több napos kenutúrával lehetne megközelíteni. Ez azonban elég nagy elkötelezettséggel jár, mert táborozni csak a kijelölt területeken lehet, azaz ha reggel elindulsz, akkor estére vissza kell érned az autódhoz vagy a lefoglalt táborhelyedhez.

Vannak olyan kenus táborhelyek, melyek a tavakon keresztül közelíthetőek meg és több óra evezésre vannak a főúttól, de ez annyi macerával jár, hogy felpakolod az összes kemping felszerelésed és ételed, beevezel, ott töltesz egy pár napot és kievezel. Közben pedig lehet csillagtúrázni az Algonquin 2000 km-es kenu hálózatán.

De most tél van, a kenuzásnak objektív akadálya van, a téli Algonquin ennek ellenére teljes fordulaton pörög. Az ösvények egy részét lezárták télre, mert veszélyesnek ítélték őket, de még mindig lehet ~20 különböző nehézségű túrautat választani.

Ezen kívül van több sífutó pálya, némelyik több mint 50 km hosszú, több menetdékházzal a pálya mentén. Vannak snowshoe és kutyaszán pályák és persze sima gyalogtúra útvonalak.

Vicces, de az Algonquinban télen is lehet táborozni. Jártunk is egy ilyen téli táborhelyen, ahol minden sátorból kilógott a fatüzelésű kályha kéménye. Pl így:

20200216_141708(0)

Tekintettel a hőmérsékelre és a velünk lévő gyerekhadra, mi egy lazább, 2 órás útvonalat választottunk, mely a park bejáratától kb 25 km-re kezdődött. (Two Rivers Trail)

20200216_123545

És egész egyszerűen fantasztikus érzés volt a behavazott erdőben sétálni! Az ösvény jól járható volt, de ha leléptél róla, akkor rögtön térdig süllyedtél a puha hóban. Az alatt is van további 20-30 centi hó, de azt a ránehezedő nyomás, már olyan keményre tömörítette, mint a beton. Biztos lesz vagy május, mire ez a rengeteg matéria elolvad.

Képeket csak szolídan osztok meg a személyiségi jogok védelme érdekében. Meg amúgy sem szeretem a családom ŕfotóit az Interneten látni. 😀

20200216_123827

20200216_125801
Ezen a képen látható, hogy a Two Rivers ösvény egy darabon egy völgy mellett halad, ahonnan szuper kilátás nyílik a téli Algonquin-ra. Ennyire északon már jellemzően örözöld erdők vannak, melyek télen is jól mutatnak.
A hóembert nem mi építettük, hanem az előttünk járók. Mi csak pótoltuk a répa orrát, ami valószínűleg 5 percen belül ellopott egy szerencsés mókus, de a gyerekek legalább örültek egy kicsit, hogy a hóember nem szomorkodik orr nélkül.

20200216_134638

20200216_135854

Hát ennyi volt a rövid egy napos Algonquin kirándulásunk. Innen “elugrottunk” még 90 km-re szánkózni egyet, ahol a gyerekek jól szórakoztak Muskoka legszebb kilátású szánkó pályáján. Mi pedig ötletet kaptunk, hogy téli kirándulásunk harmadik napján hova látogassunk el.

Annyit elárulok, hogy Port Sidney-ben jártunk (Ontario, nem Ausztrália) és egy befagyott tavon tettünk meg egy nagy kört és megnéztük, hogy a helyiek hogyan horgásznak a jégre húzott kunyhójukból. Tartsatok velük beszámolóm harmadik részében is (ha majd végre megírom.)

Kanadai hétköznapok 14. – fotó sorozat

Torontóhoz képest Waterloo-ban lényegesebb kevesebb olyan fotó témát találok, amit érdemes kitenni a blogra. Ezeket a képeket már jó ideje gyűjtögetem és most összejött annyi, hogy a régi sorozatot folytassam.

  1. A fenti képen a tavaly őszi állapotot lehet látni (a fotót a Halloween dekorációnk miatt lőttem). Nézzétek meg a riasztós táblát, igen az a piros izé ott balra középtájon. Az alsó képen a jelenlegi állapot látható, a tábla alig látható a hótól.

20191018_08243820200210_160403

Éppen a napokban panaszkodtam, hogy a 2018/2019-es télen lényegesen kevesebb hó esett, mint 2019/2020-as szezonban (aminek nincs is még vége).

Waterloo-i magyar barátom mondta, hogy az idei tél szerinte teljesen átlagos, néha még ennél is több hó esik. KW ugyanis pont egyenlő távolságra van három Great-Lake-től (Ontario, Huron, Eerie) és ezért bárhonnan fúj a szél, hamar behavazódunk a nedves levegőtől. És ez még csak a lake-snow effect, mellette rendszeresen jönnek-mennek a frontok is.

Hát szuper… Éppen most értük el azt a pontot, hogy már nem nagyon tudom hova tenni a járdáról és kocsibeállóról lelapátolt havat, mert a kupacom néhol majdnem olyan magas, mint én.

2. Még egy kép az utcából. Akkora a hótorlasz, hogy a mellette álló SUV tetjéig ér. Május lesz, mire ez elolvad.

20200210_152833

3. A kanadai télnek vannak előnyei is. Ezt a módszert akkor használom, ha többen jönnek hozzánk és gyorsan be kell hűteni egy csomó italt. Csak kinyitom a teraszajtót és voilá. Kanadai hűtőszekrény. 😀

20191224_115753

4. A napokban bosszankodtam rajta, hogy az emberek legalább harmada pick-up truckkal jár mindehova. Ezzel mennek a boltba, a suliba hordják a gyereket vagy bemennek egyedül a munkahelyre.

Az a zöld autó balra egy normál méretű Kia Soul, ami kb feléig ér a standard parkolóhelynek. Mellette egy 1500-as RAM. Cipőkanállal befért, bár a vonalon áll. A RAM-nak a képen 5700 cm3-s motorja van, ami városban 15 litert fogyaszt, autópályán 22 litert.

Emlékszem egy  alkalomra, amikor még viszonylag frissen érkezett bevándorlóként erősen meglepődtem, amikor mellettem valaki tankolt egy ilyen autóba és a mutató a végén 120 dolláron állt meg. Nekünk is van egy európai szemmel nagy SUV-nk, de még sosem sikerült 60 dollárnál többet tankolnom.

20190303_120153

4. Utolsó képem a Kitchener-i piacon készült valamikor ősszel. Magyar kolbász általában szembejön minden piacos kolbász árusnál, de a harmadik jobbról azt mondja, hogy Czabaj kolbász.

Elmorzsolok egy könnycseppet a szemem sarkában, mert ez maga a Csabai kolbász lenne. Azonban békéscsabai születésű emberként igazat kell adnom édesapámnak, hogy Békéscsabától 50 km-re már nem tudnak rendes kolbászt csinálni. Reklamációkat a Juharszirup szerkesztősége a kommet szekcióban fogad. 😀

20190803_131240

Rekord hideg, majd egy nap alatt 30 centi hó esett

Egy korábbi bejegyzésben beszámoltam, hogy a január 11-12-i hétvégén egyhavi eső esett Waterlooban.

A következő hétvégénk is furán alakult, mert szombatra hatalmas ciklon érte el Kanadát délről, ami szintén brutális mennyiségű csapadékot hozott, de most hó formájában.

A front előtti csütörtökön egész éjszaka hallottuk ahogy északias szél időről-időre nekifeszült a háznak és annyi sarki hideget hozott magával, amivel a hőérzetet a -20 fokos tartományba taszította.

Screenshot_20200117-073355_Weather Network

Szerencsére mi ekkor ágyban voltunk, de péntek reggel annyira hideg volt, hogy amikor 9-kor kint álltunk Márkkal az iskolabusz megállóban, senki sem volt rajtunk kívül. Márk elkezdett vadítani, hogy apa elkéstünk, de csak annyi történt, hogy a -15 fokban még a harcedzett kanadaiak is úgy időzítettek, hogy pont akkor érjenek oda, amikor a busz.

Mivel én előző délután majdnem elkéstem, mert a busz pár perccel hamarabb rakta le Márkot, ezért inkább jól felöltöztünk és a szokásos indulás előtt 5 perccel előbb kint voltunk.

Ekkor még 24 órára voltunk a hóesés várható kezdetétől, de a meteorológusok már ijesztgettek azzal, hogy a front nyomában csapadékdús levegő érkezik és mivel dél-Ontarióban nagyon lehűlt a hőmérséklet, ezért várható volt, hogy a front itt kezdi majd a havazást, de Kanada keleti partvidékén is lehet majd érezni a hatását, pedig az 2000-3000 km-re van innen.

Szombaton délelőtt kezdett havazni, mire Timka hazajutott a heti bevásárlásból, addigra már 10 centi hó gyűlt össze a kocsibeállón. A havazás pedig kitartott egészen vasárnap reggelig, ameddig a mi környékünkön kb 25-30 cm hó hullott.

Ha valakit érdekel néhány jó kép, akkor ezt az #ONSTORM Twitter hírfolyamot érdemes átgörgetni.

Mi szombaton délután Timkával kb 1 óra alatt ástuk ki a kocsibeállót és járdát, ekkor kb 20 centi hó esett. Míg takarítottunk további 2-3 centi hó esett, mindössze 1 óra alatt.

Mi egyébként elég lazák voltunk, simán elindultunk a városba este, mert moziba készültünk már hetek óta és pont ekkor volt egy szervezett esti buli a Márk torna klubjában, ahova gimnasztikára jár. Nehogy már lemaradjunk róla egy kis hó miatt. Haha.

Az utak rettenetes állapotban voltak, még a legnagyobb 4 sávos út is csak annyira volt járható, amennyire az előttünk lévő autók letaposták a havat. De mivel alig volt autó az úton, ezért simán lehetett 20-30-al haladni, és a 4 kerék meghajtású Subarunk megbízhatóan szedte a lábát.

Az viszont megdöbbentő volt látni, hogy a mozi végére kb este 10-re a főutakat már le is tolták a hóekék. Még mindig szakadt a hó, de volt olyan út, ahol egy szem hó sem volt. Aztán a következő kanyar után, megint 20 centi hó állt a másik úton. Ez tetszik, hogy Kanadában nem esnek kétségbe a hó hatására.

Másnap reggelre további 10 centi havat kellett ellapátolnom, de egyedül is végeztem kb fél óra alatt.

Kb ez lett a vége. A szomszéd is letolta a kocsibeállóját, mi is, úgyhogy most köztünk egy 2 méter széles, kb 1 méternél is magasabb hófal van:

20200119_135528

Vasárnap délután a mellettünk lévő kiserdőbe kimentünk egyet sétálni. Igaz, hogy -10 fok volt, de a ragyogó napsütés miatt igazán élvezetes volt a térdig érő havat taposni. Valaki még ennél is menőbb volt és síléccel ment kutyát sétáltatni. 😀

20200119_152400

A tőlünk 3000 km-re lévő Newfoundland nem járt ilyen jól, ott hatalmas hóvihar volt a hétvégén, a legtöbb helyen kb 70 centi hó esett, de valahol több méter havat hordott össze a szél.

Ebben a CBC tudósításban és videóban van egy pár megdöbbentő kép arról, hogy van olyan ház, amit ajtó tetejéig betemetett a hó.