Amikor a szokások már keverednek

Tavaly december 24-én állítottunk fenyőfát, ahogy az Magyarországon szokásos. Márknak az ajándékokat a magyar rokonaink Jézuskája és a miénk hozta Szenteste, de erre nem hiszem, hogy emlékszik egy alig 4 éves gyerek.

De ahogy Márk egyre többet megért maga körül a világból, egyre inkább tudja, hogy itt Észak-Amerikában mi a módi. Persze, hiszen a társai az oviban (Senior Kindergarden) sokat beszélnek erről, illetve látjuk/láttuk nap mint nap, hogy hozza haza a karácsonyi verseket, rajzokat bőséggel.

Idén tehát már nem dec 24-én állítottuk a fát, hanem december 2-án. Kanadában ugyanis a fenyőfa a legtöbb helyen december elejétől kb év végégig áll. Nehéz kikerülni a témát, mert sok helyen belátni a házakba és lakásokba és ha ott állnak a feldíszített fák, akkor nehéz kimagyarázni a dolgot, hogy nálunk miért nincsen még karácsonyfa.

Idén az ajándékokat részben a családi Jézuska hozta, ezeket átadtuk Szenteste kora délután, közben Skype-oltunk a család magyarországi részével. Az ajándékok második részét a ‘Santa’ hozta december 25. reggelre, ahogy arra Márk számított az óvodában hallottak alapján.

Nálunk nem voltak zoknik a kandalló felett, lehet, hogy erre jövőre már lesz igény…

Jah és elfelejtettem mondani, hogy december elején jött a Mikulás, aki hozott csokit és kisebb ajándékokat. Ilyen itt Kanadában nincsen, ez egyértelműen német-magyar, stb szokás. Ebben annyi kanyar volt, hogy nem december 6-án reggel jött, mert akkor Timka korán elment Torontóba dolgozni, hanem december 7-én, mert akkor együtt volt a család. De Márk persze ezt az egy nap különbséget nem észlelte.

Elég kavarodás nem?

Mikulás december 6-án éjjel fogyasztott egy kis sütit és tejet. A karácsonyfa már állt.

Karácsonyfa december elején frissen feldíszítve.

Fehér karácsony

Amikor Kanadába költöztünk, akkor a munkatársaimmal gyakran beszéltünk arról, hogy mi vár majd ránk télen. A legtöbben azt mondták, hogy a karácsony Torontóban általában ‘naked’ azaz nincsen hó, de aztán megjön az is és itt is marad egészen áprilisig.

A valóság persze egészen másképpen alakult, mert már december elején jött egy rendesebb hóesés, de utána megenyhült az idő és elolvadt a hó. De pont csak néhány napig volt barna és szürke minden, mert a héten megjött egy újabb havazás, aztán ma 23-án megint egy és szentestére is ígérnek még 10 centi friss havat errefelé.

Délelőtt Márkkal elmentünk a közeli Canadian Tire áruházba, mert hiányzott pár konyhai eszközünk és jól elvertük azt a giftcard-ot, amit a főnököm nyomott a kezembe csütörtökön. Vettünk fém és műanyag edényeket, nyújtófát, nyújtódeszkát, mert múltkoriban a pogácsa készítés nem volt túl szórakoztató a megfelelő edények nélkül.

A forgalom gyenge volt, mert korán indultunk, plusz szakadt a hó. Régen vezettem hóban, de most nagyon élveztem. Az állandó 4 kerék meghajtás nagyon állat, úgy repeszt a kocsi, mint eddig egyetlen autónk sem. Nincs kipörgő kerék, csak egyenletes gyorsulás. Az persze más kérdés, hogy a megállás AWD-nél is pont olyan nehéz, mint egy fronthajtású autóval, szóval csak ésszel…

Az Avenue-n láttunk is egy balesetet, két autó csúszott össze, az egyik keresztben állt és két sávot zárt el, a másik szemben állt a forgalommal. Nekünk egy sáv jutott a háromból, de alig volt forgalom, szóval nem volt dugó.

A nap fénypontja a délutáni szánkózás volt. Délután kimentünk Gáborral, Mariannal és a gyerekekkel egy North York-i sulihoz szánkózni. Kicsit féltünk attól, hogy Márk még köhög és mi lesz ha belázasodik, de egyelőre nem tűnik betegnek. Fáradtnak annál inkább, mert nem volt délutáni alvás, kint volt a jó levegőn és járkált fel a dombon. A gyerekek imádták a szánkózást, alig lehetett őket elrángatni a helyszínről.

Néhány kép a délutánról:

20171223_131906Untitled20171223_13525420171223_142446