Turisták voltunk Torontóban

Ezen a szombaton szakadt az eső, de ez nem tartott vissza minket attól, hogy családilag bemenjünk a belvárosba és Timka HR-es barátaival brunch-oljunk.

Mióta Waterlooban dolgozom, kb sosem járok a bevárosban, úgyhogy fura módon az esőben megtetszett a Bloor street környéke és lőttem néhány képet.

Egy mellékutcában parkoltunk a Bloor-tól nem messze, ami lényegében a bel-belváros északi határa. Itt éppen a CN Tower látszik a távolban, az eső miatt ködbe burkolózva.

20180428_100647

Ez egy mostanában épült high-rise épület porta része, a gáz kandalló az utca fele is “nyitott”. Jól néz ki.

20180428_100745

Előtérben a Royal Ontario Museum, azaz ROM. A háttérben egy nagyon jellegzetes high-rise, eléggé meghatározza a környék képét. A magas épülettől kicsit keletebbre ott van a torontói magyar konzulátus.

20180428_100923

És megérkeztünk a dinerhez, ahova ti viszont ne menjetek. (Over Easy) A kaja kiadós és finom, de a kiszolgálók nem kedvesek, pénzre mennek, pl nem hozzák oda a számlát, mert benne van a borravaló, majd a terminálon simán megint adsz tip-et nekik. Én így jártam el, most haragszom és egy jó darabig nem megyünk.

20180428_101011

Téli (v)iszonyok

Ez a bejegyzés április 14-én szombaton kezdődik.

A helyi sajtó napok óta Armagedonnal riogat és most igazuk is lett. Ontario déli része ma nagyon megszívta.

Reggel még “kellemes” 3 fok volt, majd 10 óra fele eleredt az eső és folyt egy pár órát. Mi a figyelmeztetés ellenére nem tudtunk a fenekünkön ülni, mert Márkot  beirattuk egy szombat délelőtti játékos sportfoglalkozásra, ami innentől a suli végéig tart.

Mire kijöttünk a suliból, már jeges-eső esett, ami átmenet a hó és az ónos eső között, de ekkor még nem volt vészes az ügy. Ebéd után pihentünk egy kicsit  és mikor délután 3-kor kinéztem az ablakon, addigra az apró fehér hópelletek szépen összeálltak és úgy nézett ki az utca, mintha egy kiadóst havazott volna.

A portálok azt mondták, hogy piros riasztás van, ne menjen senki sehova. Mi megint elindultunk, mert Márk magyar barátaink kislányának szülinapjára volt hivatalos és ugyan mi baj lehet Torontón belül*. Az utazás nem volt nagyon vészes, ugyan a sávokat nem láttuk az úton, de a négykerekes autónkkal simán lehetett 40-el menni.

*Kis emberek utolsó mondatai.

20180414_151730

Amikor viszont este 6 órakor elindultunk haza, akkor már durvább volt a helyzet. Az autók ablakai lefagytak, mit kaparni, csákányozni kellett a jeget, az úton több centi hókása volt, sávok sehol, a kétkerekes autók alig tudtak elindulni. Timka vezetett, lassan ment, alig voltak az úton, végül hazaértünk rendben. Azért sokkoló volt, hogy ilyen viszonyokat még télen sem nagyon láttunk.

20180414_180655

Vasárnap ki sem mozdultunk, mert viharos szél fújt, estére 100 km-t is elérte a szélsebesség, plusz a nap nagy részében szakadt a jeges eső. Errefelé nem volt igazán “ónos eső”, de innen 50 km-re már volt olyan település (pl Barrie), ahol tükör jég volt az út.

Az az érdekes az egészben, hogy nem is Kanadában volt a legnagyobb hó, hanem az USA-ban, volt ahol 50 centi hó esett, ide csak a “széle” jutott ennek az áprilisi frontnak, de az is elég volt.

Találtam egy érdekes videót, itt azt hasonlítják össze, hogy idén és tavaly április közepén Kanada mekkora része volt hó alatt. Segítek, idén volt a több hó és alig egy hete csak Albertában volt olyan terület, ahol a földet lehetett látni. Pedig bazi nagy területről van ám szó.

Megjegyzés: Amikor 2016. telén már egész biztosak voltunk benne, hogy 2017-ben költöztünk Kanadába, akkor napi szinten hasonlítottam össze a budapesti és torontó-i időjárást és nyugtattam a feleségem, hogy “nézd Torontóban jobb idő van, mint itt Budapesten”. Csak azt nem számoltam ebbe bele, hogy az egy enyhe tél volt Torontóban, ez az idei pedig piszkosul hideg.

Valamikor hét közepén folytatódik a történet.

5-ből 3 napot otthonról dolgoztam, csak hétfőn és pénteken mentem Waterlooba, az alábbi képek kedden délután készültek, amikor én hoztam haza Márkot a suliból. Az utcák Torontóban rettenetesen festettek, egyetlen járdáról és útról sem volt a hó letolva. A polgi vasárnap sajtótájékoztatót is tartott, hogy nem a pénz fogyott el, ezt csak a fekete lelkű Soros ügynökök terjesztik, ezt most direkt csinálják, mert nem akarják, hogy a hóekékkel betömjék az eső elvezető csatorna nyílásokat, mert akkor árvíz lesz a városban, ha jön hirtelen olvadás.

Nos a hirtelen olvadás csak nem jött, én meg azt vettem észre, hogy az úton járkáltak az emberek, ahol az autók lejárták a havat, mert a járdákon nyaktörő viszonyok voltak. Én úgy éreztem magam, hogy Kanada megadta magát a tél végére és tavasszal már csak mindenki arra vár, hogy a felmelegedés elintézze a havat. Mondom ezt azért, mert itt télen nagyon komolyan veszik a hóeltakarítást, profi szisztéma és felszerelés van a legalább 3-4 hónapos havas időszakra, de ami sok az sok…

20180417_172137

A következő képen kanadai kisfiunk játszik a suli udvarán. Nagyon élvezték a gyerekek, hogy a kis traktor a fal mellé tolta a havat. A fal melletti részt letaposták és ott játszottak “várasat”.

20180417_173539

A bejegyzés április 20-án zárul, eddig tartott, hogy meguntam a próbálkozást, hogy a telefonnal készített fotóimat a Google rávarázsolja a számítógépemre. Bármit nyomkodtam a héten, csak nem frissül a Drive-om március 31. óta, úgyhogy ma elővettem az USB kábelt és azzal oldottam fel a problémát.

Szóval április 20. reggel 7 óra, Ákos Waterlooban -3 fokban sétál a munkahelye felé, miközben Laci barátom ugyanezt Mo-on rövidnadrágban tette meg.

20180420_07173120180420_07270220180420_072713

Waterlooban nem féltek az olvadástól, az utak-járdák szuperek, a SunLife is épített egy órási jégvárat a parkoló sarkában. Ha nem lett volna -3 fok, akkor biztosan jobb szögből is lefotóztam volna a jelenségget.

De már jön a felmelegedés, itt a “double digit” tavasz, a hómentes kánaán. Ma már a szuperóvatos Theweathernetwork is azt mondta, hogy ennyi, hó már nem lesz dél Ontarióban.

A kárörvendő kommenteket talán hagyjuk, igen én is tudom, hogy Ausztráliába kellett volna költözni, de nem szeretem a 24 órás repülőutat és a mérges kígyókat és pókokat. Meg egyébként is Ausztráliában borzasztó az akcentus és bőrrákot lehet kapni a sok naptól. Fujj…

 

Kanadai tavasz

Még nem találkoztunk vele közelebbről.

Az első kanadai telünk igen embert próbálónak érezzük és sajnos még nem ért véget. Az első hó a helyi viszonyokhoz képest viszonylag későn, december elején érkezett, én innentől számítom a telet, aztán december végétől kb egy hónapig befagyott a fenekünk a néha -20 fokos hidegben.

2018. sem volt sokkal jobb. A következő infografika azt mutatja, hogy év eleje óta hány nap volt 10 fokot elérő hőmérséklet. Összesen 8 nap a durván 90-ből.

40426687965_4910a7ffef_h

A hazai hírek szerint Mo-on kellemes tavaszi idő van, de itt a múlt héten (április 3.) 80-100 km-es széllel érkezett meg egy front, ami havat is hozott. Azóta folyamatos volt az észak-nyugati áramlás ami hozta magával a hideg levegőt.

39430428680_dd45d1a950_o

Márkra ismét sínadrágot és kesztyűt adunk az iskolába menet, én is visszaváltottam a télikabátomra. Torontóban reggel megint 1-2 fokos mínuszok vannak, Waterlooban ami túl távol van a Nagy-tavaktól, hogy lehessen érezni a nagy víztömeg melegítő hatását, ma reggel -5 fok volt, és délután is csak 2 fok. Fincsi volt az irodába besétálni.

26343049107_5d944c056c_h

Az előrejelzések alapján a héten már lesz 10 fokos hőmérséklet, igaz jön az eső. Állítólag csak május elejére melegszik fel az évszaknak megfelelő szintre a hőmérséklet. Kanadai kollegák szerint ez az időjárás abnormális, áprilisban már jó időnek kellene lennie. Jó duma, hiszem ha látom.

Kinek az országgyűlési választás hozza meg a jó a kedvét, kinek meg a téli idő. :-]

Milyen az új munkahely?

Kerek egy hónapja kezdtem új munkahelyemen, ami egy nagy kanadai biztosító. (Hogy elszaladt ez az egy hónap…) Lássuk az első benyomásokat az új “életemmel” kapcsolatban.

Munkám miatt Waterlooba ingázom, ami a Kitchener-Waterloo-Cambridge régió része és kb 500.000 ember lakja. Torontóhoz képest egészen kisvárosias hangulata van, de nem egy elmaradott falu. Ha Torontó Budapest lenne, akkor a KW régió kb Debrecennek felelne meg.

A háztól házig távolság 110 km. Ez okozott nem kis fejvakarást, mert nagyon gondolkodtam rajta, hogy elvállalhatom-e ezt a munkát a távolság miatt. De a toronto-i munkahelyemen a klíma nagyon “toxic” volt, meg szívesen dolgoztam volna ismét egy biztosítónak, úgyhogy úgy döntöttem, hogy hajrá.

Egy hónapja tehát egy átlagos hétköznapon 5:45-kor kelek és 6:15-kor már az autóban ülök. Reggel a család még alszik, én mindent előkészítek előző este, hogy ne zörögjek. Reggelizni az autóban vagy a munkahelyen is lehet.

Az odaút a korai indulás és az irány miatt 1:15 perc, tehát 7:30-ra már ott is vagyok Waterlooban. Pár km-től eltekintve végig a 401-es autópályán megyek, ami egy forgalmas katyvasz, úgyhogy nincs időm bambulni. Többnyire BBC és projekt menedzsment podcast-eket hallgatok, ezt a szokásom még Mo-on vettem fel, amikor az angol tudásom kezdtem csiszolni pontosan 4 éve.

A senioritás alapján egy olyan parkolóban kaptam helyet, ami 12 perc sétára van a munkahelytől. Összesen 3 parkoló van, a 2. szintre állítólag néhány hónap után be lehet kerülni, ez félúton van a mostani parkolóhoz képest, de a fedett parkolóházhoz állítólag 4 év kell vagy Vice President beosztás. Egyikre sincs reális elérhetőségben egyelőre. 😛

Ez a 12 perc séta nem annyira vidám a -5 fokba, viszont legalább mozgok egy kicsit a hosszú ülés után. Van rendszeres shuttle járat is, nehogy gyalogolni kelljen, de én eddig kétszer ültem fel a buszra. Jobb szeretem kiszellőztetni a fejem.

Reggel 8 óra körül látok neki a munkának. A munkanapom úgy néz ki, hogy az időm 70-80%-ában konferencia hívást vezetek vagy csak behallgatok, hogy minden olajozottan megy-e. Az egyik alprojektben most jön a tesztelési rész, ezért folyamatosan mennek teszt előkészítő megbeszélések, mint pl teszt eset megbeszélés, tesztelési terv készítés, kockázat értékelés, vagy csak sima státusz megbeszélés.

Írtam már korábban, hogy a projekt csapatom főleg indiai és montreal-i kollegákból áll, azaz sosincs szükségem tárgyalóra. Adobe konferencia platformot használunk, a képernyőt megosztjuk és úgy magyarázunk egymásnak. Mivel kb 20 emberrel dolgozom a projekten, ezért beletelt egy időbe, mire felismertem, hogy éppen ki beszél.

Egy átlagos héten van néhány belsős megbeszélésem, de ez kb 2 óra hetente, amikor státuszolok a Delivery Directorral, beszélek a főnökömmel, vagy oktatáson veszek részt.

Rendszerint 4:15 óra körül állok fel az asztalomtól és ekkor jön a szívás, mert sétával és forgalommal együtt 6:30-ra vagyok otthon. A vezetés hazafelé nagyon hosszú, szinte sosem kevesebb, mint 2 óra. A 110 km-ből 80-at 1 óra teszek meg, a maradék 30-at, szintén 1 óra alatt. A 401-es egész nap forgalmas, de este a legrosszabb.

Mostanra kialakult, hogy hétfőn-kedden bemegyek az irodába, szerdán otthon maradok, csütörtök megint iroda és péntek megint otthon. Így ki lehet bírni a 3 nap utazást.

Hivatalosan április 2-től csak én vagyok az egyetlen PM a projektemen, a két másik PM átadta a két párhuzamos alprojektet nekem, ők már máson dolgoznak. Nagyon jó néven vették, hogy a kitűzött átadási határidőt tartottuk, az ő visszajelzéseik a munkámmal kapcsolatban pozitívak.

Ezen a héten csütörtökön megvolt az első 1on1 beszélgetésem a főnökkömel, aki a Practice Director. Ő egy kedves negyvenes hölgy és az ő feladata, hogy legyen egy “otthonom”, betartsam a PM módszertani szabályokat (dokumentáció, stb), legyen egy PM csapat akik támogatják egymást és legyen egy munkahelyem minden műszaki feltétellel.

Nagyon üdítő a hozzáállása, olyanokat mondott nekem, hogy jól haladok, ne stresszeljem magam, egyek-igyak eleget, álljak fel az asztalomtól és ha úgy érzem, hogy túl sok a munka, akkor szóljak, mert tud mellém tenni egy másik PM-et segítségül. Mondtam neki, hogy “Ok anyu, ne aggódj!” :-]

Azt is mondta, hogy annyit vagyok otthon amennyit akarok, ha rendszeresen 3 napot akarok nyomni otthonról, akkor neki az is jó, mert felnőtt emberek vagyunk (és hozzáteszem 2 nap után látják, ha valaki lóg, mert a cég mérete ellenére nagyon mennek a hírek).

Egyelőre tartom magam a 3+2 naphoz, de ha valami közbejön, akkor inkább itthon maradok. Az elmúlt 1 hónap alatt Márk is volt beteg, aztán én is voltam beteg (Márktól kaptam), de otthonról tudtam dolgozni. Az a főnököm véleménye, hogy ha nem kell vezetnem és otthonról dolgozom, akkor az jó a cégnek, mert többet tudok dolgozni és/vagy többet tudok a családommal lenni, azaz win-win.

Magyarországon vezetőként nem volt tapasztalatom a home office-szal, mert a menedzserem ebben a kérdésben nem volt támogató és egyébként is vezetőként elérhetőnek kellett lennem. Most viszont azon a napon, amikor otthonról dolgozom nem is érzem, hogy valójában dolgozok, mert alig van stressz.

Legközelebb majd írok valamit arról, hogy új munkahelyemen hogy néz ki a projekt menedzsment, milyen a módszertan, a szervezet felépítése, mert tudom, hogy a blogot néhány régi kollega is olvassa és őket érdekli ez az “unalmas” info.