Stay at home! Vagy mégsem?

Ebben a bejegyzésben arról lesz szó, hogy 2021. elejére hogyan szívta meg (megint) a közel 15 millió Ontarió lakos a koronavírus járványt.

Utoljára 2020. októberben írtam arról, hogyan teszteltettük Márkot COVID-19-re, amikor csúnya köhögést produkált és nem akartuk az osztályt lefertőzni.

Ekkoriban még napi 800-900 volt Ontarióban a napi új betegszám, ami a nyári 100 alatti szinthez képest nagy ugrás volt, de hol voltak akkor még a napi 3000-4000 közötti napi új megbetegedés, amelyeket december végén kezdtünk látni a hírekben. (Ez az Ontarióban élő kb 14.5 millió emberre vonatkozó hivatalos, napi új fertőzésszám.)

Ebben a cikkben a Globalnews oldal időrendben foglalja össze, hogy a járvány kezdetétől milyen fontosabb dolgok történtek Ontarióban. Néhány főcím 2020. októbert követően:

• November elejére az Ontarióban azonosított napi új betegszám szépen lassan felkúszott 1000 fölé, majd november közepére már az 1500-as tartományt ostromolta.
• Ezzel párhuzamosan a tartományi kormány bevezetett egy 4 szintű rendszert: Prevent (standard measures — green), protect (strengthened measures — yellow), restrict (intermediate measures — orange), control (stringent measures — red), and lockdown (maximum measures — grey). Ha érdekel, hogy melyik szín mit jelent, akkor ez az írás jól bemutatja.
• Ekkor már csak a ritkán lakott Észak-Ontarió volt zöld, Waterloo (ahol mi élünk) akkoriban sárga volt. Torontó és környéke rövid időn belül piros lett, ami még mindig nem járt a mindennapi életre vonatozó szigorú korlátozásokkal. Ezt értsd úgy, hogy az éttermekben, edzőtermekben maximum 10-en tartózkodhattak egyszerre, de még mindig be lehetett ülni egy vacsorára.
• Ennek persze az lett az eredménye, hogy november végére eljutottunk a napi 2000-es szinthez és a sűrűn lakott Torontóban és a környező régiókban, a betegszám dinamikus növekedése miatt ‘lock-down’-t hirdettek. A piacbarátnak számító konzervatív kormány ezen a ponton még mindig csak nagyon visszafogott intézkedéseket hozott, bezárták az éttermeket (csak take-out) és az edzőtermeket, csökkentették a privát összejövetelek létszámkorláját, de az iskolák, boltok, munkahelyek és gyárak nyitva tarthattak.
• Ennek a “puha” hozzáállásnak a hatására a napi új betegszám nemhogy csökkent, hanem növekedett és ahogy a blog bejegyzés elején is írtam, január elejére már volt olyan nap, amikor naponta 3000-nél is több új beteget regisztráltak a tartományban.

Ezen a ponton látta úgy tartományunk kormánya, hogy szigorúbb rendelkezésekre van szükség és a népszerűségüket nagyítóval vizsgáló politikus január 14-től szükségállapotot vezettek be (state of emergency) és elrendelték az ún. ‘Stay at home’ order.

A megfogalmazáson sokat gondolkodhattak, mert szándékosan nem azt mondták, hogy korlátozunk a szabad mozgásodban és a normál életviteledben, hanem inkább “maradj otthon”. Az otthon ugyanis a legtöbb embernek pozitív érzéssel jár. A rendelkezés szerint minden nem ‘essential’ tevékenységet felfüggesztettek és a non-essential boltok a tavaly márciusi lezárásokhoz hasonlóan csak házhozszállítással vagy bolt előtti átvétellel üzemelhettek.

A ‘Stay at home’ rendelkezés azt is megszabta, hogy a polgárok csak bevásárlás, orvoslátogatás, munkába járás és fizikai aktivitás (outdoor exercise) céljából léphetnek ki az otthonukból. Az outdoor exercise szabályozás sok kérdést vetett fel és sajtó napokon keresztül azon cikkezett, hogy mit lehet beleérteni az outdoor exercise-ba.

Ha a házad körüli pár blokkban akarsz sétálni, akkor az sima ügy. De mi van, ha mi egy órát akarunk autózni, hogy elmenjünk egy természetvédelmi területhez sétálni? A ‘Stay at home’ bevezetését követő első hétvégén tervbe volt véve, hogy elmegyünk a Bellwood Lake-hez, ami 45 perc autózásra van tőlünk, de végül csak a házunk mögötti erdőben sétáltunk, hogy lássuk, miként alakul a gyakorlat. Emlékszem, hogy azon az első hétvégén alig volt ember az erdőben, pedig szép havas volt a táj és nem volt túl hideg sem.

Arra is emlékszem, hogy rendkívül dühös voltam azért, hogy a tartományi politikusaink ősszel jól bealudtak és a dinamikus növekvő megbetegedésszám ellenére is csak tessék-lássék módon vezettek be korlátozásokat. Azután januárban bekövetkezett amire előre lehetett számítani és jöttek a szöveggel, hogy lezárásokra van szükség. Én abból élek, hogy projekteket vezetek, azaz tervezek és kockázat értékelést végzek azért, hogy elkerüljük az előre látható problémákat. A betegszám emelkedése már ősztől jól látható volt, nem érhette meglepetésként a kormányt, de nem vállalták be a népszerűtlen intézkedéseket egészen addig a pontig, amikor már teljes leállásra volt szükség. Ha én így végezném a munkámat, akkor hamar az ajtón kívül találnám magam. Pedig a munkám “csak” néhány millió dollár kockázatot jelent a cégünknek, a politikusok felénk több százmillió dolláros gazdasági kárt okozhatnak.

Én ezen a ponton már úgy voltam, hogy további korlátozásokat nem vagyok hajlandó elfogadni. Tavaly március óta nem járt vendég a lakásunkban, ahogy kérték, nem utaztunk a tartományon kívül, és még nyáron is, amikor minden nyugis volt, mi még akkor sem mentünk be senkihez, maximum néhány alkalommal látogattunk meg barátokat és akkor is kint ültünk le. Ezen kívül 2020. márciusa óta otthonról dolgozunk, azaz többet vagyunk otthon, mint mentálisan az egészséges lenne, a maszkot rendesen viseljük, nem jártunk/járunk pleasure shoppingolni, de hogy a hétvégi kirándulásokat is feladjuk, arra nem voltam hajlandó. Ezért a ‘Stay at home’ alatt pont annyit voltunk otthon, mint előtte és minden hétvégén eljártunk sétálni a városon kívül.

Minket az elmúlt egy hónapban egyszer sem állított meg egyetlen rendőr sem, sőt nem láttam sehol, hogy autókat állítottak volna meg, de voltak olyanok, akik nem voltak ilyen szerencsések. Ezt a Kingston-i családot majdnem 900 dollárra büntették, mert Pokemon Go-t játszottak az autóból. Mondjuk ők is mondhatták volna, hogy éppen mennek valahova sétálni vagy vásárolni, de ők inkább őszinték voltak, sajnos vesztükre.

Ha a gazdasági és mentális károkat most nem vesszük figyelembe, akkor a ‘Stay-at-home’ relatív jó eredménnyel járt, a lezárás 4 hétje alatt a kb 3500-as csúcsról jelenleg átlagosan 1300-as szintre esett a diagnosztizált új fertőzések száma.

A ‘Stay-at-home’ két ‘megye’ kivételével még most, 4 hét után is érvényben van. A múlt heti kormányzati sajtótájékoztató alapján arra lehet számítani, hogy Ontarió nagy részén jövő héten feloldják a korlátozásokat, bár Torontó és a környező sűrűn lakott ‘megyék’-ben valószínűleg még érvényben marad egy ideig a ‘Stay-at-home’.

Én jelenleg azon gondolkodom, hogy a járvány jelenlegi szintje- és az új, virulensebb variánsok mellett mennyi idő múlva hozzák vissza a korlátozásokat. A jelenlegi tippem az, hogy legfeljebb 2 hónapon újra jön a lezárás. A tavasz Ontarióban inkább csak májusban kezdődik, addig pedig nem húzzuk ki, mivel e szerint a nemhivatalos, de frissnek tűnő oldal szerint (COVID-19 Tracker Canada – Vaccination Tracker) Ontarióban eddig mindössze 164e ember kapott dupla dózist és a népesség 3%-a kapott legalább egy oltást. Ezzel a sebeséggel pedig nem fogják tudni érdemben meggátolni a vírus terjedését.