Bölcsességemtől megfosztva

Már 7 évesen tudtam, hiába nézegetem Farkas Bertalan fényképét, belőlem nem lehet majd űrhajós. A fogaim miatt, ugyanis már akkor volt egy tömött, és nem is tudom nyilvántartani, mostanra van-e még tömetlen. Hiába a csoportos fluoridos öblögetés alsóban az iskolában, a rendszeres fogmosás, egyszerűen nem jók a fogaim.

Valamikor év elején kezdtem el tapasztalni bal oldalon hátul-alul rágásnál néha benyillaló fájdalmat. Ellátogattam a fogorvoshoz, aki végigkopogtatott, de nem találta a forrást. Az egyetlen ötlete a röntgen alapján az volt, hogy a bölcsességfogam nyomja az előtte lévő fog gyökerét. És ez előbb-utóbb problémákhoz vezet.

* ez nem az én röntgenem, de hasonlóan nézett ki

Ekkor tudtam meg a fogászati asszisztenstől, hogy Kanadában nem szokás bölcsességfogakat tartani az ember szájában. Általában fiatal felnőttkorban eltávolítják mind a négyet (egyszerre). Az asszisztens ránézve a röntgenemre, ezt találta mondani: “jé, megvannak a bölcsességfogai”. Mondom, persze hogy megvannak. Sosem törtek át az ínyemen, de érezthetően ott vannak.

Beutalt hát a fogorvos egy szájsebészhez, hogy távolítsa el ezt a rosszalkodót. Mit mondjak, nem voltam túl lelkes. Csak azért lett időpontom, mert a fogorvos egyenesen átküldte a sebész asszisztenséhez a beutalót, aki felhívott. Először március 6-ra írtak be. Amit aztán át kellett szerveznem, mert Márk előző nap beteg lett, Ákosnak meg aznap reggel volt egy fontos megbeszélése. Akkor még úgy volt hogy elutazunk, ezért átszerveztem márc 23-ra. Ez viszont munka szempontjából egy nagyon előnytelen dátum volt nekem – az első munkanap 1,5 hét szabi után; sok előre látható feladattal.

Aztán eldöntöttük, a Covid-19 miatt mégsem utazunk. Újra telefonáltam, és megegyeztünk 16-ában. Ez tegnap volt. Jelentem, egy bölcsességfoggal kevesebbel írok. És most épp elterelem a gondolataimat a fájdalomról.

Így történt a procedúra. 1-re mentem oda, itt Waterlooban tényleg működik a 10 perces szabály (=bárhova eljutsz 10 perc alatt kocsival). Így még meg tudtam ebédelni, Márk biztatott hogy egyek többet, mert ki tudja mikor tudok legközelebb bármit magamhoz venni.

10 perccel korábban érkeztem ahogy kérték, ki kellett töltenem egy-két papírt a beavatkozás előtt. Közben hallgattam, ahogy a 2 recepciós sorra hívja a bejelentkezett ügyfeleket, és mondja le az időpontokat a következő 2 hétre. Mától ugyanis azok a szolgáltatók is bezártak, akik hétvégén még hezitáltak. Kaptunk emailt a könyvtárból, Márk edzéséről, a fogorvostól. Nem kockáztatják a fertőzést, szerintem jól teszik, ha most a profit elé helyezik a biztonságot. Az asszisztens hölgy aki bekísért kb 5 hónapos terhes volt. Kicsit beszélgettem vele, ő azt mondta nagyon parázik hogy megfertőződik, mert sok ember fordul meg a rendelőben.

Jött az orvos, megvizsgált, majd részletesen elmagyarázta, milyen lehetőségek vannak és mik a kockázatok. Abban maradtunk, nem húzza ki a teljes fogat, mert 2 érzőideg lenne az útjában. Kettévagja inkább, így a hosszú és idegeknek útban lévő gyökér bent marad, de a problémát okozó fogtest eltűnik. Megkérdezte, mit terveztem a következő 2-3 napra, és felkészített hogy lesz duzzanat az arcomon. Jól jött ez a koronavírus (na jó, ez rossz vicc), úgyis itthonról dolgozom, maximum nem kapcsolom be a kamerát a megbeszéléseken.

A telefonos bejelentkezésnél már tisztáztuk, nem kérek altatást, ezért belém tolt 2 nagy szuri érzéstelenítőt. Ez a kérdés meglepett. Hozzá voltam szokva, ezeket a döntéseket az orvosok hozzák meg. Itt még tanácsot sem nagyon adnak, hiába kérdeztem az előnyökről-hátrányokról és hogy általában hogy csinálják. Így is meg úgy is, attól függ mit szeretnék. Bár nem voltam sokszor altatva életemben, és akkor is csak rövid időre, arra jutottam hogy nem fognak hiányozni még az altatás esetleges utóhatásai is a várható fájdalom és duzzadás mellé.

Hamar elzsibbadtam, még a magyar fogorvosomtól tanultam hogy ha mozgatom a számat, gyorsabban beüt (nyit-zár mozdulat). Az orvos, miután fejkendőt és fejlámpát szerelt magára, először csak óvatosan megnyomkodta az ínyemet hogy hatott-e már a szer. Nem éreztem semmit, így belekezdett – a fogsorom közé tolt egy gumi állagú tartórudat keresztbe, esélyem nem volt beljebb zárni a számat. Majd vágást ejtett, érzésem szerint többet is, és megszemlélte az ellenfelet. Ezután felkészített hogy hangos és rezonálós lesz: jött a fúró, vagyis érzésre inkább fűrész. Nem éreztem semmit, azon kívül hogy egyre mélyebbe nyomta az eszközt. Majd mondta, lesz egy roppanás – és tényleg. A fűrészelést-roppantást még négyszer ismételte, közben folyamatosan érdeklődve hogy jól vagyok-e. A negyedik reccs után kiemelte a gonosz nagy nyomkodós bölcsességfogat. Kaptam 2 öltést, egy tampont a számba, és felírta a recepteket – fájdalomcsillapítót és antibiotikumot.

Kaland #1

Összességében ez eddig sima ügy volt. A gyógyszertárban indult a kaland része a napnak. Itteni szokás szerint a patikus elkérte a recepteket, és megkért, foglaljak helyet amíg előkészít mindent. Ücsörögtem, várakoztam. Egyszer csak 3 fős család sétált be – fiatal lány maszkban, fiatal srác, és egy anyuka. A gyógyszertár másik felében háziorvosi rendelő volt, megosztva a várakozót. A fiatal pár leült tőlem kb 6 m-re, anyu intézte a bejelentkezést. Amiből kisebb pánik lett. A recepciós felállva a székből arra utasította a lányt, fáradjon be a mosdóba, az lesz az elkülönítő. Először arra gondoltam, biztos valami gond van az immunrendszerével, ezért nem engedik hogy más betegekkel várakozzon. De kb egy perc után újabb utasítás érkezett: anyu is menjen szépen utána, mert érintkeztek korábban. De előbb kapott egy maszkot. A srác ekkor úgy döntött, ő inkább odakint várakozik, mint harmadikként az egyszemélyes mosdóban. Én is elgondolkodtam, talán inkább kint várok, no persze jó messze a fiútól, ez tuti Covid-gyanú.

De nem jut idő kiosonnom, szólít a patikus.

Kaland #2

Kezdi magyarázni a gyógyszerek használatát. Az antibiotikum gyorsan megvan, az egyetlen különleges instrukció az, egyek mindig amikor beveszem. Mondjuk ebbe rossz belegondolni, talán bébipapit, szívószállal.

Jön a fájdalomcsillapító. Azzal kezdi, ez egy narkotikum, az erős fájdalom csökkentésére. Mondaná tovább, de visszakérdezek: ugye nem opioid? De igen, mondja. Kérnék valami mást, mondom. Érdekesen reagál, mivel nem adtam több magyarázatot. Ez nem egy erős ópium-tartalmú szer, válaszol, de tud adni valami recept nélkül kaphatót helyette. OK, mondom, nézzük meg. Ajánlja az Ibuprofein tartalmú Advil erősebb változatát. Háát, a koronavírus miatt az sem jó alternatíva, legalábbis egy neten terjedő pletyka szerint: egy orvos arra figyelmeztet, az Ibuprofein ronthat a tüneteken. Naponta csekkolom, erről még nem jelent még meg cikk megbízható forrásból. Azért jobb az óvatosság. Vissza szegény patikushoz, még egyszer elmondja, nem olyan erős ez a Codein, meg van benne más hatóanyag is. Végignéz rajtam, folytatja: ha túladagolástól tartok, tud adni hozzá egy Naloxone szettet, ingyen van. Felröhögök, nem vagyok heroinista, csak köszi, nem is szeretnék elindulni az arra vezető úton. Kicsit latolgatjuk a lehetőségeket, arról győzköd, jobb ha van nálam valami erősebb, maximum nem veszem be, vagy csak egy szemet ha már nem bírom tovább. Végül elhozom, a Advilt is, Covid-19-et remélem nem.

Miért nem akartam az ópioidot? Itt Kanadában elég sok problémát okoznak a morfium-tartalmú fájdalomcsillapítók. Mint a mellékelt ábra mutatja, elég könnyű egy műtét, sérülés vagy krónikus fájdalom esetén hozzájutni, simán felírják az orvosok. A gond azzal van, hogy könnyű hozzászokni. Aztán emelni kell az adagot, mert a korábbi kis mennyiség már nem hatásos. Ezt még talán mindig felírják. Egy idő múlva viszont a betegek a feketepiacon kezdik beszerezni az erősebb anyagokat, és itt jön a képbe a Fentanil. Rengeteg függő van, és mint minden utcai drog, az anyag néha szennyezett, ettől is halnak meg, és ott a túladagolás is, mint veszély. Lejönni róla kb olyan mint a heroinról – nem is sikerül mindenkinek.

A műtét másnapján

Ma reggel már megvolt az első megbeszélésem, a csapatom nagyon megértő, nem várják el hogy ma dolgozzak. Azért ebéd (jajj!) utàn bejelentkezem majd egy kicsit, ne maradjak le nagyon. Addig is jegelem a fél arcom, mert úgy nèzek ki mintha egy mandarin lenne a pofazacskómban. Eléggé feszít.

Az orvos most hívott, van-e kérdésem, hogy vagyok, jegeljem, megadta a számát amin elérhető. Így is lehet, emberien, empatikusan, kedvesen.

Fogorvosi ellátás, hogy megy ez Kanadában?

Fogorvos nélkül lehet élni, de hosszú távon nem érdemes.

Kanadai költözésünk előtt Timkával mindketten elrendeztük a függő orvosi ügyeinket, köztük fogorvosi viziteket, régi tömések rendbe tételét, tudva, hogy ezeket Kanadában drágábban tudjuk majd intézni.
Aztán nem is volt annyira szörnyű a helyzet, mert első kanadai munkahelyemen 6 hónap után jogosulttá váltam az egész családra érvényes 100%-os gyógyszer térítésre, 80%-os fogorvosi költség visszatérítésre és kaptam kb 1500 dolláros általános egészségügyi keretet egy évre.

Mire letelt a 6 hónapos várakozási idő, addigra éppen aktuálissá vált egy vizit. Kerestünk tehát egy közeli fogorvosi rendelőt, ami Torontóban elég könnyen megy, mert a fogorvosi ellátást nem téríti az Ontario Health Insurance, a magán ellátás pedig drága, ezért az orvosoknak igen jövedelmező és így Torontóban minden jelentősebb sarkon van egy vagy akár több rendelő.

Helyi tapasztalat híján a magyar ellátáshoz szokott agyam nehezen szokta meg, hogy az első vizit nem úgy meg, hogy bemegyek, belenéznek a számba és ha már ott vagyok, akkor essünk is neki pl a fogkőnek.

A menet a következő: mielőtt kinyitom a szám tájékoztatás arról, hogy mit fognak csinálni és mennyibe kerül. Ha mehetünk tovább, akkor alapos kikérdezés, egy  tucat  röntgen, majd tájékoztatás, hogy mit találtak, majd prioritási sorrend és kezelési terv felállítása. Mindent részletesen elmagyarázva, nehogy félreértés, azaz per legyen belőle.

Nekem nem volt semmi extra dolog a számban, évek óta rendszeresen járok fogorvoshoz. Ami tömött fogam van, az még a szocialista kor maradványa, illetve annak, hogy viszonylag későn kezdtem a fogaimmal igazán törődni.

A fogorvos itt jó “szélszes”, azaz állapottól függetlenül találnak valami drága ügyet, amit sürgősen rendezni kell. Nekem pl mindenki szabályozni akarja a fogaimat, először is mert jó pénz benne, másodjára mert a Kelet-Európai csálé fogsor errefele ritka. A másik amivel az agyamra mennek, bár igazuk van, hogy a gyökérkezelt fogra korona kell. Ok értem, hogy eltörhet a fog, de ha 10 éve nem tört el, akkor miért most akarna. Mindegy, lassan beadom a derekam, de ez egy másik sztori.

Mint említettem, hogy ha van valami amit felfedeznek és kezelést igényel, akkor azt tutira nem azonnal lesz megoldva. A fogorvosi iroda beküldi a biztosítónak a becslést, pár nap mire visszajön az eredmény, hogy a biztosító mit térít. Többféle biztosítás van, kivételek, térítési korlátok, önrész, stb. A választ nem kell megvárni, saját kockázatra lehet biztosítói visszajelzés nélkül is dönteni a kezelés elfogadásáról, de a ez ritka, ezért nem is értik a rendelőben, hogy te nem akarsz visszajönni még egyszer. De mindegy mit akarsz, ha kell pl fogat tömni és fogkövet eltávolítani, az még két látogatás lesz.

Néhány tapasztalati szám a költségekről.

  • Sima vizit, egy fog egyszerű tömése – 200 CAD
  • fogkő levétel, dentál higiéniai vizsgálat – 150 CAD
  • gyökér kezelés – 1500 CAD (ez nekem volt, volt egy elcseszett gyökér kezelésem Mo-ról, amit újra kellett csinálni)
  • korona – 1100 CAD

Nyilvántartásom szerint 2018. január óta, azaz kevesebb mint egy év alatt kb 7.000 CAD-ot fogászkodtunk el. Nem árt tehát a felkészülés.

Jelenleg a munkáltatómon keresztül megvásárolt biztosításunk van, amiért igazi pénzt nem fizetünk, hanem a benefit rendszeren keresztül lehet egy keret erejéig mindenféle biztosítást választani. A családi biztosításunk, mint a legtöbb fogászati biztosítás 80%-os térítést nyújt, amibe a rendszeres felülvizsgálat, a dentál higiéniai ellátás, a sürgősségi ellátások, mint a tömés, gyökérkezelés tartozik bele.

Mindezért a munkáltatói programon keresztül 1.500 dollárt fizetünk évente. Ha a piacról vesszük meg, akkor is kb ennyibe kerül, de akkor igazi pénzbe kerül. Megéri tehát biztosítást kötni, mivel az éves díj 4-5*-ösét költöttük el fogorvosra.
A fogpótlás, korona általában a komolyabb, másik szintű biztosítás téríti, de csak magasabb díjért, nagyobb önrésszel (pl 50%) és éves térítési limittel, ami legfeljebb 1000-1500 CAD / év. Erre az én biztosításom nem terjed ki.

Azonban Timkának is van hasonló munkáltatói kerete, amiből választott egy olyan kiegészítő fogászati biztosítást éves 800 dolláért, ami az én biztosítás által nem térített 20% önrészt téríti. Ezen kívül a nagyobb beavatkozások esetén is segít egy kicsit (pl korona), de legfeljebb a korábban említett 1.000 dollár / év keretig.

A költségek elszámolása nem bonyolult, de igényel egy kis szabadidőt. A fogorvosi rendelőben elkészítik a számlát, amit te ott azonnal kifizetsz a hitelkártyádról, de a fogorvosi iroda az Interneten keresztül beküldi a biztosítóhoz a számlát és ha megadtad a számlaszámod a biztosítónak, akkor másnap a számládon van a 80%. (Feltéve, hogy a kezelésed megtérítik. Éppen ezért érdemes előre elküldeni a kezelési tervet a biztosítónak, bár a válasz akár 3-4 napot is igénybe vehet.)

A többi 20% visszaigényléséhez sajnos kézzel kell az igényt felvinni egy online rendszeren keresztül, a kifizetés ilyenkor fene tudja miért, de lassabb. Szkennelt papírokat nem kérnek, de a rendszer egészen biztosan végez keresztellenőrzést. Pl ha olyan számla 20%-át kérem vissza, amit korábban egy fogorvos küldött be, akkor az sima liba, de volt olyan, hogy a napot elütöttem és mivel a fogorvos más adatot adott meg, így a kifizetést megtagadták.

Na egyelőre ennyit a kanadai fogorvosi biztosítás rejtelmeiről és a várható költségekről. Remélem hasznos olvasmány volt.

Pink-eye és swimmer’s ear

Márkot múlt héten csütörtökön korábban el kellett hoznunk az iskolából, mert piros volt a bal szeme. A telefonban azt mondta az irodista, attól tartanak, a nagyon fertőző pink eye, ezért jöjjünk gyorsan. A pink eye a kötőhártya-gyulladás helyi neve, ugye mennyivel könnyebb megjegyezni? Sokszor elképedek, milyen szimpla az angol nyelv, de persze ugyanennyire komplex is más szempontból.

A sztoriban maradva, mentünk is érte, már egy fél óra múlva. Meeting-átszervezést, vezető értesítést, összepakolást, a parkolóba 10p sétát, és a 10p autózást is beleszámolva. Köszi, 3cities (=Kitchener+Waterloo+Cambridge), hogy nem ismered a dugót. Beosztottuk Ákossal: ő vette fel Márkot a sulinál, amíg én otthonról bejelentkezve a rendszerbe részt vettem a team meetingen, köszi zoom. Milyen hálás vagyok ma ;-). Ezután cseréltük, Ákos tért vissza a munkához és Márkkal mi elballagtunk egy úgynevezett Walk-in clinic-be. Ezek olyan háziorvosok, akik “utcáról besétáló” betegeket is fogadnak.

Mivel nekünk Waterlooban nincs family doctorunk, csak ez a lehetőségünk betegség esetén. Az a hátránya, hogy néha sokat kell várni, ezen a délutánon pl majdnem 2 órát ültünk a váróban. Ennek részben az az oka, hogy a háziorvosok a normál, időpontra érkező betegeiket is fogadják, a walk-inben várakozó betegek elé véve őket. Cserébe minden ilyen helyen szép, kultúrált környezetben várakozunk, itt pl újságok és gyerekkönyvek is voltak, meg legalább 2 tévé. De azért üzenem minden orvosnak, Kanadában háziorvos-hiány van!

A rengeteg várakozás után egy éppenhogy nyugdíj előtt álló doktor bácsi fogadott bennünket. Elmondtuk, mi a gond. Kb az volt a válasz, “És miért jöttek?” Kérdezte meglepetten. Mondtam, szeretnénk egy diagnózist, és ha írna esetleg egy receptet? Belenézett Márk szemébe. Hát bizony, ez pink eye. Gyógyszert nem ír, a gyógyszertárban recept nélkül lehet kapni. És már indult volna kifelé. Mondom, hé, mikor mehet iskolába? Meddig fertőz? Hát, egyedi, ha egy hét múlva is ilyen lesz, akkor hozzam vissza. Ja, kösz. Felírjuk a bácsit arra a listára, ahova nem jövünk többször. A patikában legalább 2 cuki csajszi szolgált ki minket, és ők még az influenza védőoltásos kérdésemre is tudtak válaszolni, a doktor bácsival ellentétben. Tavaly Márk orrspray formájában kapta meg a “flu shot”-ot, idén is ezt a kellemesebb verziót szeretnénk neki. A patikában meg lehet rendelni, és egy nappal később megérkezik. Hogy utána mit csinálunk vele, azt még nem tudom, tavaly a házidokink asszisztense adta be.

És hogy miért nincs háziorvosunk? Torontoban egész könnyen találtam orvost, aki fogadott új pácienseket. Mikor ideköltöztünk, megkérdeztem a legközelebbi rendelőt. Ők továbbirányítottak a helyi kamarához, ahonnan kaptam egy listát 3 orvossal, akik éppen fogadtak új betegeket. Először azért kezdtem kicsit kutatni utánuk, hogy könnyebb legyen a választás. Megnéztem a rendelő helyét, a nyitvatartást, az esti / hétvégi ügyeleti lehetőségeket. Google barátom persze review-kat is mutatott – na, ezeket nem kellett volna megnézni, öntöttek ott hideget, meleget ezekre a dokikra. Kiválasztottam a legkevésbé kockázatosnak tűnőt, de még neki is volt 2 hátránya. 1. teljesen egyedül teljesít szolgálatot a rendelőjében, nem egy orvos-csoport osztozik a betegeken. Ez korlátoza az ügyeleti lehetőségeket, ehhez képest neki egészen sok késő délutáni / esti nyitvatartása volt. 2. A rendelő egyben walk-in is – ezzel az a bajom, hogy még ha gyorsan fogad is, biztosan nagyobb létszámú beteggel kell várakozni egy közös térben.

Még augusztusban el is mentem megnézni a rendelőt, kértem jelentkezési lapokat. Azt láttam, hogy: a rendelő tele van (hétköznap, napközben; sok kisgyerekes várakozik; a bejelentkezési rendszer lassú és túl sok adatot kér; a 2 asszisztensből az egyik csúcs lelkes, a másik használhatatlan; az egyetlen orvos holtfáradt. Na mindegy, adunk neki egy esélyt, ha szükségünk lesz rá. Szeptemberben el is jött az ideje: Ákos egy oltást akart beadatni Márknak, amit 4-6 éves kor között ajánlanak. Elég negatív élményekkel tért haza. Az oltást nem adta be a doki, és nem is volt túl kedves. Kihúztuk a listáról ezt is.

Azóta feliratkoztam egy várólistára, és vissza kell hívnom a kamarát is, hogy tovább keresgéljek.

És hogy a swimmer’s ear micsoda? Ezt a gyógyszer leírásban találtam. A cseppek nemcsak kötőhártya-gyulladásra, hanem erre is használhatók. Ilyenünk se legyen soha :D.

Történések a héten

Utoljára a hétfői interjúmról írtam, kissé zaklatott stílusban ;-), ki is maradt néhány infó, ezeket most megpróbálom pótolni.

Írtam róla korábban, hogy a HR szakmabelieket beillesztő (bridging) program után van egy segítőnk (job developer), aki sok  munkáltatóval van kapcsolatban, és arra törekszik, hogy összekapcsoljon minket a kompetenciáinknak és tapasztalatainknak megfelelő állással. Ő hívott fel egy pénteki napon, hogy van itt egy lehetőség, ahol rám gondolt. Egy Call Centerbe keresnek HR generalistát /managert, egy korábbi bridging programban végzett hölgy helyére, elég sürgősen, mert január 24-én jár le a felmondási ideje. Ezért még azon a pénteken kellene egy “tailored resumé”, tehát az álláshirdetés és a cégről elérhető infók, értékek alapján testre szabott önéletrajz. Megkaptam a leírást, 2 óra alatt átrajzoltam a resumémat, és már küldtem is vissza Mauricenak. Egy óra sem telt el,  mikor csörgött a telefon, a HR-es hölgy hívott hogy hétfőn mikor találkozhatnánk? Ez több szempontból is szokatlan: a HR-esek itt először telefonon interjúztatnak, és ha el is jutunk a személyes interjúig, azt általában 2-3 munkanappal későbbre ütemezik. Azért, mert a személyes interjúkon a HR-es a legritkább esetben vesz részt – a vezető interjúztat, a HR-es csak szervez. Ez máris pluszpont volt nálam a cégnek, mert az interjúztatásról nehezen tudnék lemondani ;-). Ezek voltak a hiányzó előzmények.

És hogy mi történt a hét további részében? Azt tudjátok, hogy kb még aznapra ígértek visszajelzést, hát ebből nem lett semmi. Kedden sem kerestek. Szerdán reggel írtam Mauricenak, hogy szerintem valaki másnak tettek ajánlatot, mert nekem nem. Odatelefonált, és ugyanazt elmondták neki még egyszer. Hogy lesz ajánlat, de még nem sikerült egyeztetni a CEO-val, kis türelmet kérnek. És ez azóta minden munkanapon megismétlődött. Az eredeti vívódásaim mellé nem hiányoztak még az ő vívódásaik is, én szokás szerint túlgondokodom ezt a dolgot. Ilyenek jutottak eszembe:

a) tudom, hogy nemrég elvesztettek egy nagy ügyfelet, lehet hogy anyagi problémáik vannak és nem akarnak 2 HR bért fizetni még egy hétre sem a betanítás kedvéért. Lehet, hogy csak akkor hívnak majd, amikor találnak új klienst és el kell kezdeni toborozni.

b) nem akarják, hogy bizalmasabb kapcsolatba kerüljek az aktuális HR-essel. Tartanak tőle, hogy átveszem a gondolkodását, vagy a viselkedését, vagy elárul olyan dolgokat, amikről jobb nem tudnom.

c) van egy másik jelölt, aki olcsóbb/ tapasztaltabb, neki tettek ajánlatot, és a visszajelzésére várnak.

d) megsértődtek, hogy nem küldtem thank you note-ot az interjú után. Itt ez szokás, elvárják, hogy megköszönjük az interjút, és kifejezzük a lelkesedésünket az állással kapcsolatban. Akkor szándékosan nem küldtem, mert nem akartam hazudni, és nem voltam lelkes. Most már kicsit bánom, de mivel Maurice minden nap felhívja őket, szerintem éreznek lelkesedést – még ha az nem is az enyém :D.

Melyikre szavaztok? Más ötlet?

Egyébként ez érdekes, hogy amikor kedden nem hívtak, akkor tulajdonképpen megkönnyebbülést éreztem: de jó, nem kell majd visszautasítanom az ajánlatot, aztán magyarázkodnom Mauricenak, hogy ez most mi volt. Mert akkor azt éreztem, hogy én nem akarok itt dolgozni. Hogy még a családi életünkre is hatással lehetne, ha én is egy olyan munkahelyen lennék, amit utálok. És ezeknek az érzéseknek jót tett a várakozás, mert most már másképp gondolom: ez talán nem az álom állásom, de el kell kezdenem valahol a kanadai tapasztalathoz. Ha 6-8 hónapot kihúzok itt, utána már könnyebben kapok majd interjúkat, és akár nagyobb /komolyabb /szervezettebb céghez is kerülhetek. Szerintem pont ez történt az előző HR-essel is, mert tavaly júniusban kezdett ennél a cégnél, és már lép is tovább. Ja, és még keresnék egy kis pénzt is, ha szabad szemmel nem is látható összeget, de legalább néhány elmaradt dolgot beszerezhetnénk pl a lakásba. Az első 4-5 fizetésemet már elköltöttem gondolatban ;-)))). És legalább hasznosnak érezném magam a házimunkán túl is.

Most már inkább kíváncsi vagyok, hogyan fog ez végződni, és közben persze pályázok tovább, jövő csütörtökön lesz egy interjúm egy önkéntes munkával kapcsolatban egy lakásunkhoz közeli non-profit szervezetnél.

Még sok minden történt, például szerdán délután Márkkal fogorvosnál jártunk. Előtte megbeszéltük mi fog történni, és nagyon ügyesen tűrte a vizsgálatot. Rendben vannak a fogai, van egy kis keresztharapása, amit jó lenne majd 7-8 éves korában fogszabályzással orvosolni, és egyik fogán van egy kis anatómiai rés, nem szuvasodás, de az orvos szerint érdemes lenne rátenni egy tömést, hogy ne is kezdjen szuvasodni. Egy zacskó ajándékkal, játékkal, matricával jöttünk haza.Kaptunk életmódra vonatkozó tanácsokat is: kevés vagy semmi cukrozott kaja, ha mégis eszik ilyet (van gyerek aki nem??) akkor utána rögtön egy kis sajttal vagy natúr joghurttal helyre lehet állítani a pH-t. Ha gyümölcsöt eszik, azt lehetőleg egyszerre egye meg, mert a fruktóz sem tesz jót a fogaknak. A napi 2 fogmosás mellé ajánlanak még heti 3-4 fogselymezést is, mert közel állnak egymáshoz a fogai. kaptunk hozzá fogselymet is. Félévenként kontroll és tisztogatás a szájhigiénikusnál.

Így nézett ki Márk a fogorvosi székben, és néhány extra, ami látszik is, vagy nem: a gyerekeket általában zavarja az erős fény, ezért kapnak napszemüveget; a feje fölött mesecsatornából ömlik a rajzfilm; gombbal lehet hátradönteni és felülteni a széket. A bejelentkezésnél mondták, hogy semmi gond, ha behisztizik a gyerek és nem tudnak mindent megcsinálni amit kellene, akkor majd keresünk egy másik időpontot. De semmi okát nem láttam, hogy miért hisztizne be itt egy gyerek, mindenben a kedvét keresték.

IMG_0470(1)

Pénteken PA day, vagyis nevelésmentes nap volt az oviban, a daycare pedig mozit szervezett erre a napra. Márk nagyon várta, és jól érezte magát.. amíg délután érte nem mentem, és el nem vittem az orvosi rendelőbe, hogy megkapja a második Meningococcus B elleni oltását. Na, itt volt ellenkezés, sírás, hiszti, szegényt le kellett fogjam hogy az asszisztens lányka meg tudja szúrni. Fájt neki, és még egy teljes napig panaszkodott, hogy fáj a karja.

Szombaton meg a szülinapját ünnepeltük meg, de erről majd külön írok.

Mennyivel jobb a kanadai egészségügyi rendszer a magyarnál?

Olvasom a mai magyar hírekben, hogy egy hölgy közel fél napot feküdt a földön egy sürgősségi osztályon Budapesten. Jelzem, hogy ez velem már 2015-ben megtörtént, amikor egy teljes éjszakát (kb este 10-től reggel 6-ig) feküdtem egy fém padon összegyörnyedve a Honvéd kórház sürgősségi osztályán (hello Zácher Gábor), amikor vakbélgyulladás gyanúval mentem be. Mire reggel lett és orvos elé jutottam, azonnal felvettek a sebészetre és még aznap délelőtt megoperáltak. Mert tényleg vakbélgyulladásom volt.

Miért kezdtem ezzel?

Kisgyermekes szülőként fontos nekünk, hogy ahol élünk ott milyen az oktatási- és az egészségügyi rendszer minősége. Ezért aztán költözésünkben szerepet játszott az is, hogy arra számítottunk, hogy Kanadában ez a két szektor elfogadható szinten működik.

Mivel Márk miatt van már némi gyakorlatunk a kanadai egészségügyi rendszerrel kapcsolatban, ezért most megosztom az eddig tapasztaltakat.

Milyen a kanadai rendszer?

A kanadai egészségügyi rendszer felépítése eléggé hasonlít a magyar rendszerhez. A háziorvosi (family doctor), szakorvosi és fekvőbeteg ellátás benne van az államilag fedezett ellátási körben, de néhány szolgáltatás csak vagy többnyire magán úton érhető el.

Itt Ontarioban az állami rendszer nem fedezi:

  • A mentális ellátás, az idős- és otthoni gondozást. (Timka kiegészítése: állami keretből non-profit szervezetek viszont nyújtanak ilyen ellátást)
  • Rutin fogorvosi ellátás – az alacsony jövedelmű családok gyerekeinek van valamiféle állami biztosítási rendszere, de mi csak magán praxisba járhatunk. Ezért is lehet a városban minden sarkon fogorvosi rendelő(ke)t látni.
  • Gyógytornász, kivéve néhány speciális helyzetet (szintén sok a magánpraxis)
  • Szemorvosi ellátás 20-65 év között
  • Orvosilag nem indokolt mentő ellátás (bünti van, ha indokolatlanul hívod)
  • Kozmetikai műtétek (nincs ingyen ráncfelvarrás, bár nem tudom, hogy ez baleseti sérülés miatt visszamaradó dolgokra is igaz-e)
  • Országon kívüli orvosi ellátás költsége (de más kanadai tartományokban érvényes a biztosításunk)

Fontos különbség azonban, hogy a magyar rendszerhez képest, hogy 18-65 év között az orvos által felírt gyógyszerekre nincsen semmilyen támogatás és a gyógyszerek ára igen borsos, ez tehát az egyik legtöbbször emlegetett mumus a kanadai rendszerrel kapcsolatban. (Lesz még más is azért.)

*Lapzárta után kaptam a hírt, hogy 2018. január 1-től a 24 évesnél fiatalabb lakosok OHIP biztosítottak jó pár gyógyszert ingyent kapnak meg, mert a biztosítást kiterjesztették kb 4400 orvosságra.

Tényleg ingyenes az egészségügyi rendszer Kanadában?

Alapszabály: Észak-Amerikában semmi sincs ingyen, de nekem mégsem vonnak le a munkbéremből eü járulékot. Hogy miért?

Az egészségügyi rendszer finanszírozása leginkább tartományi szinten valósul meg, mivel a rendszert a Wikipedia szerint 94%-ban a tartományok finanszírozzák. Ezért is hívják Ontarioban az egészségügyi rendszert Ontario Health Insurance Plan-nek. Röviden OHIP.

A biztosítási díjak beszedése jelentősen eltér a magyar gyakorlattól, mivel Ontarioban a OHIP-t nem eü járulékokból, hanem az adóbevételekből finanszírozzák. A fizetési papíromon tehát nincs egészségüggyel kapcsolatos levonás, én “csak” a Canada Pension Plant, az Income Tax-et és az Employment Insurance-t fizetem (ez utóbbi egy speciális kötelező munkanélküliség biztosítás, ebből kapnak a helyi gyednek megfelelő járulékot a szülők 12-18 hónapig, és a rövid- és hosszútávú munkaképtelen időszakokat is az EI fedezi).

Véletlenül tudom Timkától, aki HR-esként tanulta, hogy néhány esetben a munkáltatók kötelesek az állami eü kasszához hozzátenni, ha olyan üzletágban tevékenykednek, ami az áltagosnál nagyobb terhet ró az állami rendszerre. Ez azonban olyan dolog, ami a munkavállalókat anyagilag nem érinti.

Átmeneti időszak – az első három hónap

Ontarioban a bevándorlók és a más országból visszatérő kanadai állampolgárok számára van egy 3 hónapos várakozási idő, ami alatt még nem biztosítottak az OHIP-ben.

Mi ezt úgy hidaltuk át, hogy volt egy magyar bankkártyához csatolt Prémium utazási biztosításom egy bitang magas biztosítási összeggel nevetséges éves 12.000 Ft-ért, de ez a biztosítás csak 60 nap külföldi tartózkodást fedezett. Persze ez nem a legjobb megoldás ha az embernek krónikus betegsége van, mert az utazási biztosítást akut helyzetre találták ki, és a rendszeresen szükséges szakorvosi ellátásokat, krónikus betegségre szükséges gyógyszereket nem lehet ilyen módon fizetni, de nekünk nem is volt másra szükségünk, mint hogy baleset vagy betegség történik, akkor legyen hova fordulni vagy ha kórházba kerüljünk, akkor az átlagos heti 50-60.000 CAD ellátási költséget ne kelljen kifizetni.

Mivel azonban a 3 hónapból csak 2-t fedezett az utazási biztosításunk, ezért a maradék 30 napot egy kanadai privát biztostással oldottuk meg, amit még Mo-ról kötöttem meg. Ennek emlékeim szerint 270 CAD volt a költsége a teljes családra vonatkozóan. (Magyar szemmel ez elég drága, de ez a költség eltörpül pl az USA biztosítási díjakhoz képest.) Előzetes orvosi vizsgálatra nem volt szükség, de erősen érdeklődtek, hogy van-e valami meglévő bajunk. Letagadni nem érdemes, ha bevallod, akkor a díj jelentősen emelkedik.

Ha az ember állandó lakos, akkor 3 hónap várakozás után ilyen szép kártyát vehet át, ami a jogosultságot igazolja orvosi ellátás esetén.

HealthCard_Front_170890_smaller

Első “élmények” a kanadai eü rendszerben

Itt tartózkodásunk harmadik hónapjában rögtön volt is alkalmunk tesztelni privát biztosításunkat, mert Márk összeszedett valami ronda légúti kórságot és elkezdett sípolni a tüdeje. Bár a szabályokat megszegve becsempésztük a Magyarországon feltöltött patikánkat, de ha volt egy drága biztosításunk, akkor a nyugalmunk érdekében csak kipróbáltuk, hogy mit kapunk ezért.

Ekkor még OHIP hiányában nem volt háziorvosunk, de így sem maradtunk orvos nélkül, mert Torontóban nagyon sok az ún. Walk-in Clinic, ahova bárki bemehet ha gondja van. Ezek a helyek nagyjából megfelelnek a háziorvosi ellátásnak, kivéve, hogy az igényeknek megfelelően hosszú a nyitva tartás, cserébe viszont nem lehetsz biztos benne, hogy ki fog ellátni. Nyilván nem a vajákos Piri néne, de a Walk-in hátránya, hogy nem ismerik a kórtörténeted és angolul nem mindig egyszerű elmagyarázni valami bonyolultabb orvosi dolgot.

Augusztusban Timka vitte sípoló tüdejű Márkot a Walk-in-be, ahol keveset vártak, majd Márkot megvizsgálta egy általános orvos, kapott valami antibiotikumot és a szokásos hörgőtágítókat folyékony és befújós formában. A vizit 40 dollár körül volt, de ez a néhány gyógyszer 150 dollárba fájt. Mindent nekünk kellett állni, amit aztán visszakértük és egy valami kisebb tételtől eltekintve vissza is kaptuk a biztosítótól.

Családorvos

Mivel Torontóban sok az ember, viszont korlátozott számú a family doctor, ezért állítólag nehéz jó háziorvost találni. Vagy Timka volt nagyon ügyes, vagy nekünk nem volt extra elvárásunk, de ő viszonylag könnyen talált egy közeli háziorvost, aki fogad új betegeket. (Állítólag az nehezíti bizonyos esetben a megfelelő orvos megtalálását, ha az embernek speciális elvárásai vannak, hogy milyen bőrszínű és vallású legyen az orvos, mert vannak akik pl az anyanyelvükön szeretnének ellátást kapni.)

A kinézett family doctor a jelentkezésünkhöz képest kb 1,5 hónappal későbbre adott időpontot. Az első találkozó alkalmával meghallgatta a kórtörténetet, felvette Timkát és Márkot a rendszerbe és rögtön ki is osztott egy influenza elleni oltást Timkának, és influenza elleni inhalációt Márknak (mert ilyen is van). Timkát elküldte laborba is és ez a teljes kör nem került pénzünkbe (még a flu-shot sem).

Én megpróbáltam sunyin arra hivatkozni Timkán keresztül, hogy dolgoznom kell, de ez lepattant az orvosról és kaptam egy másik időpontot. A találkozó hasonlóan zajlott: beszélgetés, influenza oltás és labor beutaló.

A family doctor hasonló rendszerben működik, mint Magyarországon, többen összeállnak és fenntartanak egy rendelőt. A mi rendelőnk egy nagy hipermarket felett van, a rendelő normális, időpontra kell menni (de így is van várakozás) és nincs olyan, hogy beugrom, aztán bekörnyörgöm magam. Az orvosunk az első tapasztalatok alapján figyelmes és fiatal. A szakmai tudásáról még nincs képünk.

A családorvosi rendszernek van hátránya is, azonnali időpontot kapni elég kétesélyes. Márknak a háziorvosi beiratkozásunk óta kétszer gyulladt be a füle, először pont nem volt rendelés, úgyhogy Walk-in lett belőle (az OHIP miatt már nem kellett fizetni a vizsgálatért, azaz family doctor nélkül is lehet élni), majd pár napja megint fájt Márk füle, éppen volt rendelés és Timka rámenős volt, úgyhogy bejutottak az orvoshoz.

Jobb a kanadai rendszer, mint a magyar?

Ha nagyon őszinte vagyok magamhoz, akkor házorvosi-családorvosi szinten egyelőre nem látok órási különbséget a magyar rendszerhez képest. Budapesten volt egy nagyon megbízható gyermekorvosunk, ehhez képest most egy olyan családorvosunk van, aki nem gyermek specialista.

Mégis érzek valami előnyt, mert látva és tapasztalva mindkét rendszert a kanadai családorvosi rendszer nekem fenntarthatóbbnak tűnik. Itt nem írnak arról az újságok, hogy folyamatosan csökken az orvosok száma, az orvosok átlag életkora ránézésre és a statisztikák szerint is alacsonyabb mint Mo-on és van utánpótlás.

Amikor Márk megszületett, akkor Magyarországon 4 gyermekorvos volt a körzetünkben, majd Márk orvosa nyugdíjba vonult és a praxisra nem volt jelentkező. Maradt tehát 3 orvos és még Budapesten sem tudták megoldani a pótlást. A második orvosunk (akit hamar megkedveltünk) szintén közel van a nyugdíjhoz. Mi lesz ha ő is nyugíjba megy? Hosszabb távon 2 orvos marad a 3-ból? Ezt most nem tudjuk, de nagy esélyt látok rá, hogy a helyzet tovább romolhat.

Az is egyértelműen a kanadai rendszer előnye, hogy a Walk-in praxisok száma nagy, az ellátás jónak tűnik és a nyitva tartás hosszú. Magyarországon vagy megvártuk, hogy kinyisson a háziorvosunk rendelése vagy mehettünk a felnőtt/gyermek ügyeletre. A Walk-in klinikák késő estig nyitva vannak, némelyik szombaton is, jó esély van arra, hogy nem kell Márkkal a kórházak sürgősségi osztályára mennünk.

Szakorvosi és kórházas tapasztalatunk szerencsére nincsen, de a jelentősebb különbség valószínűleg itt lesz. Költözésünk előtti két évben volt két műtétem Magyarországon, egy tervezett és egy sürgősségi és amit tapasztaltam az közel volt a retteneteshez. Itt a kórházak az ismerősök elmondása szerint rendben vannak, van ápoló személyzet, bár olvasni arról, hogy hosszúak a várólisták. Időnként itt is olvasni olyat, hogy egy rákos beteg hónapokat vár a diagnózisra és közben rosszabbodik az állapota, esetleg meg is hal.

Zárszó – Privát biztosítás

Bár vállalkozóként dolgozni egyre népszerűbb errefelé (is), de van előnye az alkalmazotti létnek. Munkáltatómnál pl van egy munkáltatói “csoportos” egészségi bizosítás, ami fedezi a legtöbb orvos által felírt gyógyszer költségét (nincs önrész és biztosítási összeg korlát) és a fogorvosi ellátás 80%-át. A biztosítás vonatkozik Timkára és Márkra is. Ez évente biztosan több ezer dollár megtakarítást jelent.

Ezen kívül kaptam egy VISA kártyát, amire a munkáltató évente rátölt egy megadott összeget és ebből lehet kifizetni azokat a ellátásokat, amiket nem fedez az OHIP rendszer vagy az előbb említett csoportos biztosítás. Pl a fogorvosi ellátás költségének nem fedezett 20%-át vagy a lúdtalpbetét költségét.

Jövő héten pl fogorvoshoz megyek, majd megírom, hogy mennyire bonyolult volt a rendszer. Még nem tudom, hogy saját zsebből fizetek és visszakérem a pénzt, vagy a biztosítóm adja oda az orvosi rendelőnek a pénzt. Minden esetre bonyolultabb volt eddig, mint Mo-on, ahol felhívom az orvost, kapok egy időpontot és beülök a székbe.