‘Ontario – Re-open for Business’?

Ontariónak 2018. nyara óta konzervatív kormánya van Doug Ford vezetésével, akit egyébként nem igazán kedvelek.

Az okokról itt írtam korábban, és amire tavaly ősszel számítottam, az be is következett, mert Doug Fordnak és nagyívű deficit/költség csökkentő  programjának nem elhanyagolható szerepe volt abban, hogy jelenleg Justin Trudeau ül a szövetségi miniszterelnöki székben.

De tegyük félre a szimpátia témát egy kis időre és beszéljünk arról, hogyan készül Ontarió a ” tartomány újranyitására” a koronavírus árnyékban.

(Balra: Doug Ford és néhány fejes az USA/Ontarió határon mutatja be az új szlogent reklámozó táblát. Jobbra: Doug Ford.)

Premierünk a külső és belső tényezők miatt egészen biztosan hihetetlen nyomás alatt van, egyfelől azért, hogy megfelelő szigorral kezelje a válságot és közben meg újranyissa a tartomány gazdaságát. Mindezt úgy, hogy a probléma igazából nem szűnt meg. Ha nyitnak, akkor egészen biztosan nőni fog a betegek és az áldozatok száma és ha nincs szerencsénk, akkor akár hetek alatt visszatérhetünk a márciusi start vonalhoz.

De közben Mr. Ford meg azt is tudja, hogy minél tovább tartanak a korlátozások, annál több munkanélküli lesz. Állítólag Kanadában 2 millió a munkanélküliek száma, amiből Ontarió része 1 millió. Pár hónapja még rekord alacsony 5-6% közötti volt a munkanélküliség, ami áprilisra 11% fölé nőtt és biztosan nem itt van vége, mert egyes vélemények szerint a gazdaság ~80%-on pörög, ami sosem látott munkanélküli krízist jelez előre.

Doug Ford pontosan tudja, hogy ennyi munkanélkülit nem tud hosszú távon eltartani az ország/tartomány és azt is tudja, hogy az elbocsátások egy része megelőzhető, ha a gazdasági szereplők bíznak a visszatérésben. Ezért bár a nyitás rendkívül kockázatos, de gazdasági okokból szükségszerű.

A tartományi kormányzat helyzetét az sem könnyíti meg, hogy a választás után megváltoztatták a tartomány hivatalos szlogenjét a “Ontario: Yours to Discover”-ről “Ontario: Open for Business”-re, amit most sokan számon kérnek rajtuk.

Ezért is volt nehéz döntés, hogy Ontarió márciusban bezárta az iskolákat, munkahelyeket, parkokat és az üzletek nagy részét, illetve bevezették a kötelező “szociális távolságtartást”, de a jelentős ijedtség és bizonytalanság miatt a lakosság elfogadta a korlátozásokat.

De közben az elmúlt két hétben Kanada több tartománya lazításokat jelentett be és ez Ontarió-t is lépés kényszerbe hozta. Hiába függetlenek a tartományok ebben a kérdésben, de az emberek fél szemmel azért nagyon is figyelik, hogy mi megy a “szomszédban.”

New Brunswick, majd később Newfoundland and Labrador engedélyezte, hogy a családok egy másik kiválasztott családdal vegyüljenek (pl nagyszülők, barátok, stb). Ennek vicces nevet is találtak az újságírók: Double bubble.

Quebec kormánya hiperagresszív a nyitásban, állítólag május 11-től fokozotosan újranyitják az iskolákat, de ebben a többi tartomány nem követő őket. Sőt még Quebec-en belül is jelentős ellenállás formálódik a szülők és a tanárok részéről, akik korainak és kockázatosnak tartják az iskolák kinyitását.

A lazítások Ontarióban is megkezdődtek, bár sokkal lassabb ütemben, mint amit bizonyos gazdasági szereplők látni szeretnének. A napokban engedélyezték a kertészeti boltok és faiskolák (garden centers) kinyitását, a lassan melegedő tavaszi időben a kertészeti vállalkozások és a golfpályák is újraindulhattak. A kockázat minimális, mert ezek olyan szolgáltatások, melyek többnyire szabadtéren működnek.

Most azok az üzletek nyithatnak, akik meg tudják oldani a curbside pick-up-ot, azaz a vásárlás az Interneten keresztül fog történni, így a vásárlóknak nem kell/lehet bemenniük a boltba és az alkalmazottak kihozzák a csomagot a parkolóba. Ilyet én is csináltam és már kb 4-5 alkalommal vásároltam a barkácsáruházakban, de meg kell mondjam, hogy az egész folyamat fájdalmasan hosszú ideit tart. A rendelésből/fizetéstől számított 2-3 nap múlva jön az e-mail, hogy lehet menni a csomagért és eddig fél óra sorbanállás alatt sosem úsztam meg az átvételt, de volt, hogy egy órát “álltam” sorban az autóban ülve. Nincs tehát olyan, hogy elfelejtettem valamit, ugorjunk be a közeli boltba.

Nem beszélve róla, hogy az Internetes vásárlás lényegesen kisebb forgalmat jelent, mert nincs olyan, hogy a család beugrik a Winnersbe és vesznek néhány ruhát. Az is korlát, hogy nem minden vállalkozás tud egy értékelhető Internetes boltot felállítani és megszervezni a szükséges logisztikát. Volt olyan időszak, hogy ez még a Canadian Tire-nek sem ment, és naponta lehalt a weblapjuk.

Az éttermek, iskolák és úgy általában a boltok újranyitásáról szó sincsen még, de az engedélyezett tevékenységek listája manapság már szinte napi szinten bővül.

Számomra a legjobb hír, hogy a tegnap bejelentették, hogy a tartományi parkokat és természetvédelmi területeket is újranyitják jövő héttől, egyelőre csak passzív használatra, ami azt jelenti, hogy bemehetsz, sétálhatsz, bicajozhatsz és reményeim szerint pecázhatsz, de a vizesblokkok és fogadó épületek egyelőre zárva tartanak és kempingezni sem lehet.

Végül érdekes párhuzam és különbség Mo és Ontarió között. Olvasom a magyar sajtóban a “Mehet-e a budapesti lakos a nyaralójába” c. saga-t.

A párhuzam megvan, mert Ontarióban nagyon sok családnak van nyaralója északon a Cottage Country-nak nevezett részen. Ahogy az időjárás javult, úgy kérte meg a kormány és a járvány miatt aggódó önkormányzatok a polgárokat, hogy ne menjenek le a nyaralóba.

Pár napja Doug Ford maga vezette le, hogy azzal keresik őt a nyaraló tulajdonosok, hogy minek fizessék a borsos helyi ingatlan adót, ha nem tudják a nyaralójukat haszálni. Ezért az otthon maradást kérő üzenet megváltozott és bár eddig sem volt tiltva a nyaralóban alvás, de most mindössze annyi a kérés, hogy aki elutazott a cottage-ba, az maradjon a telkén, ne menjen emberek közé és vigyen magával ételt, hogy ne kelljen vásárolnia menni. Nyilván lesznek olyanok akik betartják és lesznek akik nem.

Hát egyelőre ennyi az újranyitásról. Én arra leszek kíváncsi, hogy a nagy üzemek, boltok és éttermek mikor nyithatnak és mennyire maradnak majd távol a vevők a félelem miatt. Iletve a legnagyobb kérdés, hogy az iskolák mikor nyitnak. Szerintem Ontarióban ebben a tanévben már nem mennek a gyerekek suliba, de még nagyobb kérdés, hogy mi lesz szeptemberben. De kár okoskodni, úgy is meglátjuk hamarosan.

Határok Kanadán belül? Ezt gondolják a kanadaiak egymásról.

Nem volt még időnk és lehetőségünk utazni Ontarión kívül, de az e nélkül is feltűnt, hogy a kanadai tartományok (provinces) mintha külön országok lennének a kanadai szövetségi államon belül.

Ez egyrészt a nagy földrajzi távolságnak köszönhető, mert ha Torontóból (Ontario) Vancouverbe (British Columbia) szeretnénk menni, akkor az 4.000 km-es repülőutat jelent és 3 óra időeltolódást. De ha a másik irányba indulunk Torontóból Atlanti Kanadába, akkor az 2.000 km utazást jelent. Gondoljunk csak bele, hogy Európában hány féle embercsoport él ha elindulnánk mondjuk az Egyesült Királyságból keletre és megtennénk röpke 6.000 km-t.

Az “én házam-én váram mentalitás” abban is megmutatkozik, hogy a kanadai tartományoknak van saját zászlója, parlamentje, kormánya (provincial government) és tartományi vezetője (premier), mintha csak külön országok lennének.

Így hát amikor egy kanadai polgár az egyik tartományból a másikba költözik, akkor az új jogsiját a tartományi “okmányiroda” fogja kiadni, kötelezően át kell jelentkezni az egyik tartományi egészségbiztosítási rendszerből a másikba, a kocsira új rendszámtáblát kell kérni, a gyerek oltásait újra le kell jelenteni a helyi “KÖJÁL”-nál és még új horgászengedélyt is kell kérni (felháborító! :-] ). Ez kb felér azzal, mint amikor más országból költözöl Kanadába, azért persze néhány könnyítéssel. (Pl nem kell újra vezetési vizsgát tenned, nincs várakozási idő az egészségbiztosításnál, stb)

Mivel a tartományi parlamentek bőven alkotnak olyan jogszabályokat, melyek alapvetően befolyásolják a tartományi lakos mindennapi életét, ezért például engem sokkal kevésbé érdekel, hogy Justin Trudeau liberális szövetségi kormánya éppen mit tett, de nagyon kíváncsi vagyok, hogy Doug Ford premierünk populista konzervatív kormánya milyen szabályt fogadott el a tartományi parlamentben. Ez is jó példa arra, hogy a tartományi jogszabályok esetenként jobban befolyásolják a mindennapjainkat, mint a szövetségi törvények.

Mielőtt rátérünk arra, hogy a tartományok mit gondolnak egymásról vessünk egy pillantást a 10 tartomány (province) és 3 terület (territory) lakosság számára és méretére, mert annak lesz jelentősége, hogy hol mennyien laknak és mi a tartomány földrajzi elhelyezkedése. Forrás Wiki.

Capture

boundaries

A következőkben az is kiderül az Angus Reid Institute által végzett kutatásból, hogy a kanadai tartományok lakói mit gondolnak egymásról. LINK itt.

Hát nem sok jót, legalábbis ami a kanadaiak többségét illeti.

  • Vegyük először a “préri tartományokat”, mint Alberta, Saskatchewan, Manitoba, akik a kutatás szerint alapvetően kedvelik egymást. Valószínűleg azért van ez a szimpátia, mert közösek a gyökereik. Az is érdekes hogy leginkább a földrajzilag közvetlen szomszédot szeretik a legjobban, azaz Alberta lakosai Saskatchewan-t jobban szeretik, mint Manitoba-t, amely nem közvetlen szomszédja Albertának.
  • Hasonlóan kedvelik egymást az Atlanti Kanadának hívott tartományok, mint New Brunswick, Nova Scotia és Newfoundland & Labrador. (Van egy negyedik Atlanti tartomány is, de Prince Edward Island-et kihagyták a kutatásból, mivel ők mindössze 150 ezren vannak.) Valószínűleg a PEI lakói is hasonlóan gondolkodnak, hiszen a zord Atlanti partvidéken amúgy is hagyományosan összetartóbbak az emberek a zord természet kihívásai miatt.
  • A földrajzi “közelség” azonban nem mindig jelent automatikusan szimpátiát. Alberta kimondottan nem kedveli British Columbiát, pedig közvetlen szomszédok, igaz ott van köztük a Sziklás hegység, mint egy elég jelentős természetes választó vonal. Ennek a mosolyszünetnek jelenleg valószínűleg az az oka, hogy Alberta gazdaságának fontos pillére az olajkitermelés, amit szinte kizárólag az USA-ban lévő finomítókban dolgoznak fel. A kanadai kormány és persze Alberta szeretne Ázsiába eladni olajat, ehhez viszont olajvezeték kellene AB-ból BC-be, illetve a Csendes-óceánhoz, aminek az építését a hagyományosan környezetbarát British Columbiai lakosság erőteljesen ellenzi és ezért komoly viták vannak a két tartomány vezetése között.
  • Számomra az sem meglepő, hogy az összes tartomány lakossága nem igazán kedveli Quebec-et. Érhető, hiszen az alapvetően francia nyelvű Quebec-ben állandóan az angol nyelv térnyerésétől félnek (és ennek hangot is adnak), ezen kívül Quebec-ben évtizedek óta időről időre felmerül a Kanadából történő kiválás gondolata, ezt pedig a többi angolul beszélő tartomány nehezen felejti el.
  • Ontario lakosként nem esik jól, hogy egy olyan tartományban lakok, amit szintén egységesen nem kedvelnek más tartományok. Ontario-ban angolul beszélnek, a tartomány gazdasága jelentősen hozzájárul a kanadai jóélethez. Mi a baj tehát? Kanadában egységesen úgy tartják, hogy Ontario lakossága magának való és nem igazán foglalkoznak a többi tartománnyal. Ez reálisan hangzik, ugyanis Ontario számára sokkal fontosabb az, hogy USA északi államaival jó legyen a viszonya, mivel annyi amerikai cég gyártat Ontarioban, kihasználva az olcsóbb munkaerőt, hogy ez a tartomány lehetne az USA 53. állama. Bár ehhez az is kell, hogy pl Manitoba dupla távolságra legyen Torontótól, mint a TO-Chicago-hoz vagy TO-New York távolság. És olyat is olvastam már, hogy a bonyolult kanadai szövetségi szabályozás miatt állítólag könnyebb bármi árut vagy szolgáltatást az USA és Ontario között kicserélni, mint Kanada többi részével. Ezzel nem Ontario-t mentem, mert szerintem indokolt ami a többi tartomány lakói gondolnak “rólunk”.

További érdekességeket lehet olvasni a kutatásban, pl arról, hogy melyik tartomány gondolja azt, hogy többet ad be a közös kalapba, mint amit kivesz onnan. LINK itt.

Az “Ugródeszka teória”, azaz bevándorlás Ontarióban

Gábor barátom küldte el a linket arról az Ontario-ról szóló migrációs kutatásról, melynek elkészítéséhez a 2016-os kanadai népszámlálási adatokat használták fel, azaz az információk elég frissek és főleg megbízhatóak.

Néhány hihetetlen szám a bevándorlás mértékéről:

  • A Kanadában élők 21,9%-a bevándorló, tehát minden ötödik kanadai nem Kanadában született.
  • Ontario igen kedvelt bevándorlási célpont, a bevándorlók aránya a tartományban bőven az országos átlag felett van, például 2016-ban 29% volt.
  • Ez egyébként a véleményem szerint Toronto-nak köszönhető, ahol a lakosság 70%-a (!) nem Kanadában született. Ez még hihetetlenebb szám, mint a 21.9%-os országos átlag.

Capture2

A fenti infografika kicsit “csal”, mert kihagyja a 250.000 – 1 millió lakosú településeket, de itt van a teljes adatsor:

Capture4

Megjegyzés: Ontario lakossága 2016-ban 13.98 millió fő volt, a Toronto hivatkozás ebben a kutatásban a Toronto Census Metropolitan Area-ra (Toronto CMA) vonatkozik a maga 5.9 millió lakosával, ami nagyjából átfedésben van a Greater Toronto Area-val. A Toronto CMA több kisebb nagyobb város halmaza, melyek lényegében már egybe épültek és Toronto City 45%-át adja ennek a népességnek a maga 2.7 millió lakosával.

Az “Ugródeszka” teória megdőlni látszik:

Gábor barátomnak van, vagy inkább most már csak volt egy teóriája, ami nekem is hihetően hangzott egészen addig, míg el nem olvasuk ezt a kutatást. Ő úgy figyelte meg, hogy van egy olyan trend, mely szerint a bevándorlók egy része aki Torontóban kezdi a kanadai életét, Torontót ugródeszkaként használva néhány év elteltével elhagyja a 416-ot és valami kisebb, nyugisabb helyre költözik.

Ő ezt többször látta már, én magam is ezt a teóriát erősítem, szóval hihető volt a dolog, de a számok nem feltétlenül ezt mutatják.

A következő ábra azt mutatja, hogy Ontarióban hogyan oszlik meg a bevándorlók száma a település nagysága szerint. Látható, hogy a torontói bevándorlók az összes Ontarióban élő bevándorlók közel a felét adják (46.1%), de az ennél kisebb településeken jelentősen csökken, mondjuk inkább zuhan a számuk. Azaz az egyre kisebb települések láthatóan kevésbé vonzó migrációs célpontok.

Az “Ugródeszka elmélet” tehát nem igazán állja meg a helyét, mert biztosan vannak szép számmal olyanok, akik elköltöznek Torontóból, de ez inkább kivétel, mint szabály. (Illetve ha költözik is valaki, akkor a helyére valószínűleg többen érkeznek.)

Capture1

Második felvonás. Hogy boldogulnak a bevándorlók Ontarióban?

Nem meglepő az az állítás, hogy azok akik régebben érkeztek jobban keresnek, mint akik kevesebb ideje érkeztek.

A következő ábra alapján az látszik, hogy azok akik 1981. előtt érkeztek, szinte a kétszeresét keresik annak, mint akik csak az elmúlt években, itt például 2011-2014 költöztek Kanadába. Érdekes, hogy a nők, férfiak, diplomások esetén is hasonló arányokat lehet látni, tehát a nem és a képzettség nem igazán jelent különbséget a jövedelemben.

Megjegyzés: a % a bevándorlók medián jövedelméhez mért arányt mutatja. Ezekből a számokból nem tudjuk meg, hogy a bevándorlók jövedelme hogy arányul a kanadai átlaghoz.

Capture3

Az infografika a két szélsőértéket emeli ki ami között 30 évnyi kanadában leélt év van, de rendelkezésre áll a teljes idősor is.

Ez alapján a grafikon alapján látszik, hogy a régi motorosok jobban keresnek, mint a friss bevándorlók, illetve az átlagnál idősebbek, tehát a jelen esetben a 45-64 év közöttiek jelentős hátrányban (akár 15-20%-nyi jövedelem különbség) vannak a fiatalabbakhoz képest:

Capture5

Ez azt jelenti, hogy aki korán ideért az jól járt, aki most jönne az már el se induljon?

Nem feltétlenül, ugyanis idővel az új kanadaiak is szereznek helyi munkatapasztalatot, végezhetnek helyi képzéseket, megismerik a kultúrális közeget, ami mind magasabb jövedelemmel kecsegtet.

A speciális tudás vagy egy keresett szakma pedig az új érkezők esetében is olyan előnyt jelent, ami a jövedelmi felzárkózást sokkal könnyebbé teheti. Saját példánkból kiindulva azt látom, hogy nekünk az első 1 év volt a nehéz, de miután a feleségemmel mindketten egy Top100-as munkáltatónál sikerült elhelyezkednünk, azóta nem lehet különösebb panaszunk erre a “jövedelmi ollóra”. Mi egész valószínűleg a friss bevándorló medián jövedelem 77%-os szintjénél jobb helyzetben vagyunk, de persze azért van még helye a fejlődésnek.