Elora Gorge

Az egyik Elora Gorge Conservation Area-ban jártunk, mely egy a Grand River Conservation Authority által felügyelt természetvédelmi terület. Csak fél órára van a házunktól, szóval sokat nem kell autózni.

Ontario déli részén elég kevés a hegy (nulla), bár azért van néhány domb. Az Elora Gorge tehát a körülményekhez képest igen jól néz ki, meredek sziklafalak, hegyi folyó, óriás borókafenyők és árnyas erdei ösvények.

20190811_114130

20190811_110847

20190811_110116

A park maga nem túl nagy, talán ha 3 kilométer hosszú és nincs 1 km széles. Aki tehát nagyobb sétát tervez, annak én inkább Forks of the Credit parkot javasolnám. Ott is van hegyi folyócska és az egész sokkal nagyobb, azaz túrára inkább alkalmasabb.

A legtöbb ember, akik az Elora Gorge-ba látogat, azért teszi, mert egyedülálló módon ebben a parkban lehet egy tube hátán lecsorogni egy hegyi folyócskán.

Mi a tube? Régebben egy nagy teherautó gumi lehetett, manapság talán inkább fánknak hívják. Felfújható, színes és ilyet vontatnak a motorcsónakosok maguk után.

A nyári hónapokban jó sok ember dönt úgy, hogy kipróbálja ezt a vadvízi-vidámparkot, ami jóval olcsóbb szórakozást biztosít, mint a helyi mogyoródi aquapark azaz a Bingemans. Az Elora Gorge belépő egy családnak kb 15 dollár, és fejenként további 25 dollárért sisakot, mentőmellényt és tube-ot lehet bérelni. Persze csak annak aki korán érkezik, mert az érdeklődés igen jelentős.

20190811_135658

20190811_140317

Mi inkább csak sétálni és piknikezni jöttünk. Márk meg amúgy sincsen még 122 cm magas, úgyhogy ő nem kaphat felszerelést. Meg nincs még teljesen jóban a vízzel, szóval erre az attrakcióra minimum jövő évig kell várni.

A tube-osoknak külön indító helyük van, a ruhákat egy szekrényekkel felszerelt öltözőben lehet hagyni, aztán lesétálni egy hosszú vaslépcsőn a folyóhoz. Azt javasolják, hogy a bátor próbálkozók telefont és más elveszíthető dolgot ne vigyenek magukkal. Ezt értem, mert már az indulásnál 10 emberből 5 borulással kezdi a túrát.

Mi is ott nézelődtünk az indító pontnál vagy 15 percet és jót szórakoztunk a másik 20 kíváncsi emberrel, hogy ki és hogyan fog beleborulni a vízbe. Vessetek rám követ…

A víz meg vagy elragadja a gumit vagy szerencsés esetben nem. Hosszasan sétáltunk a folyó mentén, láttunk gazdátlan gumikat sodródni. Azt nem tudom, hogy a lovassal mi lett, mert állítólag ha egyszer vízre szálltál, akkor 2 km-el lejjebb lehet legközelebb kijönni, mert a kanyon falai meredekek. Lehet, hogy végig kell úszni? Annyira azért nem volt kellemes a víz.

20190811_113557

20190811_135648

20190811_135654

A néhány zúgó tényleg jól néz ki és biztosan felpumpálja az adrenalin szintet, de a legtöbb részen lassan hömpölyög a nyári vízállás miatt lustán kanyargó folyócska. Láttam olyan visszaforgókat, ahol a gumin heverésző emberek lassan lebegtek körbe-körbe, míg meg nem unták a dolgot és vissza nem lökték magukat a folyó sodrába.

Idén egyetlen üröm az örömben, hogy az alsó gátat felújítják, azaz nem tud körbe menni a shuttle busz (mert az is van). Ezért aztán a tuberek kb 2 km-t kell, hogy felfele gyalogoljanak, mentőmellényben, sisakban és kezükben a felfújt gumival. Kanada ne lenne Kanada, ha menet közben nem lennének 500 méterenként vízcsapok, ahol a kitikkadt kényszertúrázók ivóvizet tudnak vételezni. Aki egyébként a nyári melegben megcsinálja a 2 km-t hegymenetben, az megérdemi a lassú csorgást utána.

Az Elora Gorge-ban a legnagyobb melegben is lehet sétálni, mert az ösvények végig lombos erdőben futnak. A parkban van splash-pad is, Márk ki is próbálta a nagy melegben, de hamar elég lett neki az ázásból, mert a játékokból jéghideg csapvíz folyik.

A kellően gyors családok táborhelyet is foglalhatnak maguknak februárban, amikor megnyílik erre a lehetőség.

Ez úgy is népi sport itt Kanadában, amit a munkahelyen utána jól kibeszélnek a kollegák. Idén tavasszal hallottam elégedett és csalódott munkatársakat arról beszélni, hogyan sikerült vagy éppen nem sikerült egy előre meghirdetett nap éjszakáján sátorhelyet foglalni a kinézett tartományi vagy nemzeti parkban.

Az Elora Gorge nekem picit kicsi és zsúfolt, ezért táborozni inkább felmennék északra, mert 5-6 óra vezetés után lehet olyan helyeken sátorozni, ahol mondjuk egy sziget csak a tiéd és a legközelebb sátorozó kb 500 méterre van tőled. De ha az ember csak fél órát autózna Waterloo-ból, akkor az Elora Gorge ideális hely. Jövőre talán a tubozást is kipróbálhatjuk családilag.

Szuper kirándulások Torontón kívül

A hosszú télen megfogadtuk, hogy ha egyszer tavasz lesz, akkor nagyüzemben fogunk kirándulni. Ezt eddig be is tartottuk, magyar barátainkkal rendületlenül járjuk a “környéket” és általában egy napot a hétvégékből kirándulással töltünk. Ma 4 különböző helyszínről fogok rövid beszámolót írni sok képpel.

(Bocs, ha a képeken nem látszik sok arc, de barátaink gyermekeiről nem akarunk képeket felölteni.)

Morningside Park

A Morningside Scarborough-ban van, ami lényegében kelet-Torontó. Nem igazán egzotikus túra célpont, mert a “városon” belül van, de a park nagyon tágas, és közepén egy kellemes kis patak csörgedez. Van játszótér, mosdó (csak főszezonban van nyitva), lehet sétálni, köveket dobálni a patakba. A részvétel ingyenes.

Mi március közepe-vége fele voltunk és szépen sütött a nap, viszonylag enyhe idő volt.

A park nem vadregényes, de vannak olyan részei, ahol el lehet felejteni, hogy az ember Torontóban van. Sétáltunk egy kiadósat, a gyerekek utána játszótereztek.

Ezen a kiránduláson senki sem lépett/esett vízbe. (Hogy ez miért fontos? Hamarosan meglátjátok.)

20180318_11194020180318_11212020180318_11283620180318_11295120180318_11311920180318_120232

Forks of the Credit

Április elején volt egy rövidebb időszak, amikor azt hittük, hogy már jön a tavasz. Ez végül nem következett be, mert később érkezett egy kemény téli időszak, amiről már írtam korábban. De az április eleji kirándulásunkkor ezt még nem tudtuk…

A Forks of the Credit kb 1 órára van tőlünk észak-nyugati irányba. Ha jobban meggondolom, akkor a legtöbb rövid autózással elérhető park ezen a környéken van, mert itt húzódik a Niagara Escarpment, amit egy sziklás dombság, mert  hegységnek azért nem hívnám. Ez a lankás, hosszan húzódó sziklás vonulat megtöri dél Ontario unalmas síkságát és szuper kis parkok vannak egymástól pár kilométeres távolságban.

A ‘Forks of the Credit’ a Credit folyó mellett terül el, ami egy frankó pisztrángos víznek tűnik. Mivel még szezon előtt voltunk, pecást nem láttunk, de elég sok táblát lehet látni, hogy milyen fajta pisztrángok élnek a folyóban, ami hol 20 méter széles, hol csak 5 méter, ezért kimélyítette a medrét és őrjöngve rohan.

A patak egy völgy mélyén folyik, jó kis kaptatók vannak a környéken, ahol a nagyokat lehet túrázni és lihegni. Még egy szép vízesés is van, a Cataract Waterfall. Mi nem tudtunk közel menni, mert a kilátó platform átalakítás alatt van.

A kirándulásunk napján az időjárás nem volt az igazi, bár sütött a nap, de fújt a szél és a végére megjött az eső is. Az utolsó képen lehet látni, hogy itt bizony még tél vége volt, a kis tó ami egy szélvédett kis mélyedésben volt be volt fagyva.

Az egyik gyerkőc rálépett a jégre (csak a szélén) és beszakadt alatta a vékony jég és a gumicsizmája tele lett vízzel. Szerencsére közel volt a parkoló. Lillát az apja az ölében vitte az autóhoz. Lilla 15 perc  cipelés után mondta, hogy “Apa, mikor öntöd ki a csizmámból a hideg vizet?” A helyzet ellenére jót nevettünk ezen.

Itt jöttünk rá, hogy Márk jól terhelhető, mert kb 4 órát sétáltunk szinte folyamatosan és egy szó nélkül végigjött a távon. A szép képekért Nóra volt a felelős. Köszönjük!

20180331_105035Forks of the Credit-9Forks of the Credit-25IMG-d32585ff24a57c7874eaf4b1ca6d2b50-V

Monocliffs Provincial Park

A Monocliffsnél pár héttel később jártunk, közben volt egy Torontón belüli kiadós (5 órás) sétánk az Evergreen Brickworks-höz. Itt tavaly már jártunk autóval.

A Monocliffs park sokszínű, van kaptatós hegyi ösvény, nyugodtan kanyargó patak melletti csalitos és lehet szép “tengerszemek” mellett lehet piknikezni, kilátóból leselkedni.

Itt esett meg, hogy egy kis tó mellett piknikeztünk, amiből eredt egy kis patak, és ami felett a srácok ugráltak oda-vissza. Tutira vettem, hogy valamelyik beleesik. Végül ők megúszták, de Zsófi (6 éves) csak belelépett a tóba és megmerült a gumicsizmája. Ezek után Gábor (apa) egész nap a nyakában hordta Zsófit. Ez még több óra sétát jelentett aznap. Másnap többen is érdeklődtünk Gábor nyaka és dereka felől, de csodálatos módon megúszta a dolgot és járóképes maradt.

A fakóbb képeket az én telefonom csinálta, a szép éles képeket Nórának és Canon gépének köszönhetjük.

20180429_16084820180429_121253MCPP_2018.April-720180429_120052MCPP_2018.April-1120180429_125348MCPP_2018.April-30

 Presqu’ile Provincial Park

Aktuálisan legutolsó túránk az eddigi legmesszebb vitt Torontótól. A Lake Ontario partján autóztunk 2 órát észak-kelet irányba a Presqu’ile Parkhoz, ami egy szép nagy félszigeten helyezkedik el. A parkban kb 14 km sétaút található, de ezen a túrán csak egy pár órát sétáltunk.

A hely tavasszal a madár megfigyelők paradicsoma, lehetett is látni gumicsizmás, távcsöves embereket bőven.

Megérkezés után mi is a madár megfigyelő ösvényen mentünk végig egészen az Owen point-ig, ahonnan jó a kilátás a tóra és a közeli szigetekre, ahol ezer szám fészkelnek a madarak. Mi főleg sirályokat láttunk, illetve visszafele a parton sétáltunk végig, mert az erdei ösvényünk több helyen víz alatt állt.

20180505_113839

Presquil Provincial Park-10Presquil Provincial Park-14

Itt találtunk nagy halcsontvázat, a parton ropogott a talpunk alatt a millió zebra kagyló héja (ez egy invazív kagylófajta, ami teljesen elszaporodott a Nagy Tavakban) és az egyik lápos, elöntött részen egy Easter Ribbonsnake-et is láttunk. Ez nem mérges kígyó, de azért jó nagy bír lenni és imádja a lápos területet, mivel főleg békával táplálkozik. Jó volt, hogy a gyerekek néhány méter távolságból láthatnak ilyen városban nem túl gyakori állatot.

Márk egyszer elbotlott, úgyhogy beleült az egyik sáros tócsába. Nem volt vészes a helyzet, megszáradt rajta a nadrág. Az egyik kislány, Lilla is így járt.

Ez után a 2 órás kör után piknikeztünk és közben egyik gyerek persze megmerült az egyik tócsában. Valahogy ezeket a kirándulásokat nem lehet ilyen kisebb balesetek nélkül megúszni. :-]

A második attrakció a mocsári sétaút volt, ami azt jelenti, hogy egy természetesen lápos területen keresztül építettek egy hosszú deszka hidat, amin km hosszan lehet végig sétálni és a lápos terület élővilágát megfigyelni. Az egész tanösvénynek olyan hangulata volt, mintha az ember a Tisza tavon sétált volna a Tiszavirág tanösvényen.

20180505_135412

20180505_142108Presquil Provincial Park-37

Végül kiautóztunk a félsziget végéhez a világító toronyhoz, de a kiállítás be volt zárva, mert a tornyot tatarozzák. A gyerekek dobálták a kavicsokat a tóba, építettek kavicstornyot, mi felnőttek meg szívtuk magunkba a látványt. Egész tiszta volt az idő, ezért a 60-70 km-re lévő túlpartot (USA) is lehetett sejteni. Tisztán persze nem láttuk, csak a partvonal volt éppen látható.

20180505_153729

A hazafele út eseménytelen volt, Márk kb 5 perc után elaludt és csak az Avenue Rd-on ébredt fel, ami 20 percre van otthonról.