A napokban eszembe jutott, hogy idén júniusban leszünk 6 évesek Kanadában és ez elindította a gondolatokat azzal kapcsolatban, hogy pozitív vagy negatív az egyenleg a 6 évvel ezelőtti döntésünket követően.
Spoiler: pozitív, de hogy miért és mennyire azt itt olvashatjátok.
Ország
2017. májusban már leírtam miért döntöttünk úgy, hogy belevágunk az ismeretlenbe és Mo-ról Kanadába költözünk. Cikk itt található (az én oldalmról: kíváncsiság, munkahelyi kiégés, magyar gazdasági kilátások és az erősödő európai nacionalizmus miatti félelmek, plusz akkor nagyon fiatal gyermekünknek szerettem/szerettünk volna több lehetőséget biztosítani).
Feleségemnek kevesebb “mi lesz majd ha” típusú félelme volt mint nekem, de a kíváncsiság, a magyar politikai helyzet és gyermekünk jövője közös pont volt a döntésünkben.
A 2017-es blog bejegyzésben nem írtam arról, hogy mennyire aggasztott már akkor a magyar demokrácia leépülése és az, hogy politikai szempontok alapján a legtisztességesebb szándékú ember is könnyen büntetőjogi célpont lehet Mo-on.
Ennek 2010-2012 között tanúja voltam, amikor a kormány államosította a 3.000 mrd Ft-os magánnyugdíj vagyont, folyamatosan támadták a szektort a médiában (“a pénztárak eltőzsdézték a nyugdíjvagyont”). Ekkor az egyik nagy magán és önkéntes pénztári kassza frissen kinevezett adminisztrációs igazgatójaként gyakran kerültem kapcsolatba a PSZÁF (pénzügyi felügyelet), KEHI és még a rendőrség embereivel is. Egymást érték a vizsgálatok, a kormányzat emberei nyíltan éreztették velünk, hogy bármit megtehetnek és tisztességes és általam tisztelt pénztári vezetőket vádoltak konkrét rendőrségi vizsgálatokban mindenféle egzotikus dolgokkal.
Történt ez egy olyan cégnél, ahol magas sztenderdek voltak a törvény betűjének betartására és ahol nekem soha, senki sem mondta, hogy ezt vagy azt az ajánlatot kellene elfogadnom valami himi-humi szállítótól.
Azok az emberek vádaskodtak, akik éppen akkor 3.000 mrd Ft vagyont államosítottak és ígértek személyre szóló nyudíjszámlákat, melyek sosem valósultak meg. (ez azóta már csak morzsa azokhoz a lenyúláshoz mint pl lélegeztető gépek, letelepedési kötvények, MET gázbiznisz, Paks2, Mátrai erőmű, stadionok, Vodafone, oktatási közalapítványok, TAO-foci támogatás, honvédség fejlesztése legújabban)
Ezek a magánnyugdíjas eljárások néhány évvel később, csendben, vádemelés nélkül lezárásra kerültek, de akkor láttam, hogy a hatalom bárkit vádolhat következmények nélkül és utána ott maradnak megtört karrierek, esetleg tönkrement családok.
Ebbe a sorba nem akartam beállni és amikor a fiunk 2013-ban megszületett, akkor elgondolkodtam azon, hogy milyen életet szeretnék magunknak, majd 2014. végén aktívan elkezdtünk dolgozni a kanadai bevándorlásunkon, ami oda vezetett, hogy 2017-ben kanadai állandó lakosként elköltöztünk Torontóba.
A sok nehézség ellenére ma fokozottan úgy látom, hogy jó döntés volt 2017-ben országot váltani és csak azt sajnálom, hogy nem pár évvel korábban léptünk. Hiszem, hogy a befektetett energiánként adónkért nagyobb megtérüléssel számolhatunk Kanadában és családunk is nagyobb biztonságban van fizikailag és jogilag is, mint Magyarországon.
*bocsánat, magyar barátok és családtagok, nem akarom a traumát fokozni, ez most kiszaladt*
Város
Kanadai életünk első éve nagyon kemény volt nekem, mert a kertvárosi otthonunkból (amit magunknak építgettünk-szépítgettünk) egy torontói kétszobás lakásba költöztünk. Ez a lakás hiába volt jó helyen, nagy zöld területtel körbevéve, én mindig átmeneti állapotként tekintettem rá, ami nem segített abban, hogy lássam a jó oldalát is. (Torontóban élni fantasztikus élmény volt még úgy is, hogy akkor nagyon nehéz volt az átmenet.)
Közel egy év torontói lét után, 2018-ban Waterloo-ba költöztünk és egy tágas házat béreltünk ki nagy terasszal és kerttel és ez sokat javított az életminőségünkön. Akkor is éreztük, hogy kell majd egy saját tulajdonú ingatlan ahhoz, hogy Kanadára a tényleges otthonunként tekintsünk, de biztosak akartunk lenni benne, hogy egyáltalán tetszik a város.
A költözést követően Timkának hiányzott Torontó, ő még a mai napig is bármikor visszaköltözne, de nekem akkor is és most is bejön Kitchener-Waterloo. Elég nagy, hogy ne érezzem magam elvágva a világtól, de elég kicsi ahhoz, hogy 15-20 perc alatt eljussunk azokra a helyekre, ahova rendszeresen járunk (iskola, könyvtár, parkok, stb).
Torontó nagyon nagy és nagyon forgalmas város, ezért bármikor legalább egy óra volt legurulni a Lake Ontario partjára vagy kimenni a városból.
Waterlooban egy órányi távolságban egy tucatnyi szép hely közül választhatunk tavakkal, erdőkkel és kedves kisvárosokkal. Gyerekes szülőként nekünk ezek a lényeges dolgok, az kevésbé zavar, hogy Torontónak van NBA, NHL csapata akiket a családonként 500-600 dolláros jegyárak miatt egyébként sosem látunk, vagy hogy az éjszakai élet Torontóban nagyon menő, vagy esetleg az, hogy ha egy jó színházi darabot akarunk megnézni, vagy egy színvonalas kiállítást akkor ahhoz Torontóba kell mennünk.
Elvágyunk Dél-Ontarióból?
Aki egyszer országott váltott, az szerintem rugalmasabb ebben a kérdésben, legalábbis mi annak gondoljuk magunkat. Vannak terveink a jövőre nézve, de most tudjuk, hogy a fiuknak fontos az állandóság amikor a baráti körét építgeti, plusz Waterlooban jók a továbbtanulási lehetőségek, megéri tehát a következő ~10 vagy tizenpár évet Waterlooban élve tölteni (ha fontos dolgok nem változnak az életünkben).
Én pl szívesen élnék pár évet Új Zélandon, bár még sosem jártam ott. De ez gondolat megmarad egy nem realisztikus vágyódásnak, mert valójában nincsen kedvem a világ másik felére költözni és ott újra kezdeni mindent.
Ellenben ha adódna olyan lehetőség ami anyagilag és életminőség területén is megérné, akkor az USA egy kellemes pontján el tudnék éldegélni egy pár évet, hogy lássam/átéljem azt a kultúrát is. De ez nem egy olyan szintű vágyakozás, ami miatt aktívan keresném az ilyen lehetőségeket.
Timkával mindössze abban egyeztünk meg, hogy ha már nincs dolgunk Waterlooban, akkor Ontarió olyan pontjára költöznénk, ahol egy nagy tó mellett élhetünk. Legyen ez a Lake Huron vagy bármely más tó kicsit innen északabbra, vagy felőlem akár Ottawa környékén.
De ezt a kérdést rugalmasan kell majd kezelnünk, mert ki tudja, hogy a mi országváltó mintánk alapján a fiunk a világ melyik pontján akar majd élni.
Otthon
Nagy szerencsénk volt, hogy 2019-ben sikerült saját tulajdonú otthonba költöznünk Waterloo-ban. A bérelt házat 2019. elején eladták alólunk, de akkor mi már megállapodtunk a jelenlegi otthonunk megvásárlásáról, ezért nem nagyon aggódtunk, sőt két hónappal hamarabb szabadultunk a bérleti szerződésünkből.
Az időzítés abból a szempontból is kiváló volt (és véletlen), hogy a COVID járvány ideje alatti bizonytalanságban és az azt követő 2021-2022-es 50%-os ingatlan drágulás során a hátországunk nem függött attól, hogy a bérelt ingatlanunk tulajdonosa pénzre akarja-e váltani az ingatlana értéknövekedését.
Az otthonunkat nagyon szeretjük, mert tágas, világos és jól megfelel az otthonról dolgozós feállásnak. Egy 17 éves házban vannak azért dolgok, amiket le kell cserélnünk, fel kell újítanunk, ezekkel szép lassan haladunk is (tető, kazán, légkondi, fürdőszobák, konyha)
A házunk ráadásul közvetlenül egy kisebb erdő mellett van és így elég csak kilépünk a hátsó kertbe és máris erdőben sétálhatunk vagy akár síelhetünk (cross-country ski). Ezt egyébként hetente többször is műveljük, mert minden évszakban van miért az erdőbe menni.
A természeti környezet közelsége előre lépés a magyar otthonunkhoz képest, mely egy kevéssé menő dél-budapesti kerületben volt, ahol nem volt olyan rekreációs infrastruktúra, mint itt felénk (nagy kiterjedésű parkok, természetvédelmi területek, tavak, mindez a városon belül).
Karrier, munkahely
Magyarországon egy nemzetközi pénzügyi szolgáltatónál voltam adminisztrációs és IT igazgató, 100 munkatársam munkájáért feleltem és milliárd forinthoz közelítő operatív és IT büdzsé felelősségem volt 2017-es árakon számolva. Anyagilag és erkölcsileg is megbecsült vezető voltam.
Kanadába érkezve két szintet léptem vissza és senior IT projekt menedzserként tudtam elhelyezkedni és így dolgoztam 5 évig. Ez a visszalépés nehéz volt, de kárpótolt, hogy második próbálkozásra sikerült egy kiváló kultúrájú munkáltatónál elhelyezkednem és IT projekt menedzserként sokat tanultam az észak-amerikai pénzügyi IT szakmáról, ami sokkal profibb, mint amit Mo-on tapasztaltam.
Azért időközben sok energiát fordítottam arra, hogy fejlesszem a karrierem. Végül 2022-ben sikerrel pályáztam egy IT igazgató állásra a cégnél ahol dolgoztam és jelenleg Director, IT Tech Lead munkakörben vezetek IT fejlesztéseket.
Ebben az új munkakörben sokat dolgozom, múlt év második felében kb minden héten heti 4-5 este vissza kellett ülnöm ~2 órára a napi 8-9-en felül. A munkaórák száma azóta csökkent egy kicsit, most már “csak” 2-3 este ülön vissza a gép elé, de szerencsére élvezem amit csinálok.
Anyagilag és vezetői szintben még mindig nem pont ott vagyok ahol Mo-on voltam, de ezen már nem sokat gondolodom, mert úgy érzem, hogy a helyemen vagyok, mert nagyon sokat tudok tanulni izgalmas technológiákról. A vezetőimre is fel tudok nézni, látom azt, hogy ők miben tudnak többet nálam és én is meg tudom tanulni ezeket a dolgokat, hogy pár év múlva majd tovább lépjek.
Munkáltatóm egy vezetői biztosítási, pénzügyi multi (pont mint Mo-on), igaz az ország méreténél fogva annak sokszorosa. A vállalati kultúra szuper, a légkör nagyon támogató és bár már senki sem beszél COVID-ról, de a mai napig eldönthetem, hogy mikor akarok az irodából dolgozni és mikor dolgozom inkább itthonról. (ami két hétből 8-9 nap otthon és 1-2 nap iroda). Ez egyébként egyre ritkább még itt Kanadában is, ahogy a munkáltatók többsége visszarendelte a dolgozókat heti 3-4 napra az irodába.
Kizárólag a fizetés miatt gondolkodom néha a váltáson. A belső kinevezés mindig alacsonyabb fizu emeléssel jár, és tech cégeknél kb 20-30%-al több fizut is kaphatnék azonos munkakörben (tech cégek mindig jobban fizetnek, mint a fintech-ek), és a munkaóráim száma vagy felelősségem sem lenne nagyobb elvileg, bár ez cégtől függ. De mint mondtam, kiváló csapatban dolgozom, érdekes problémákkal foglalkozom és támogató a vállalati kultúra. Idén ez valószínűleg nem olyan dolog amivel foglalkozni akarok, mert nem annyira jó most a gazdasági környezet, hogy megkockáztassak egy váltást és a körülmények sem teszik szükségessé. Majd meglátjuk mit hoz 2023. ebben a kérdésben.
Pénzügyek
Ez egy érzékeny téma, de mivel fontos kérdés, ezért megosztok néhány gondolatot.
Amikor Kanadába költöztünk, akkor úgy számoltam, hogy a kanadai dollárban kapott nettó családi jövedelmünknek 2-2,5x annyinak kell lennie, mint az utolsó nettó magyar jövedelmünknek, hogy anyagilag ugyanott legyünk az árak és szolgáltatások közötti különbség miatt. Ezt a szintet én egyedül a mai napig sem teljesítem, de okos és dolgos feleségem jövedelmével együtt túlteljesítjük ezt az eredeti elvárást.
Abban nem vagyok biztos, hogy ez a szorzó ma hogy néz ki, de azt gondolom, hogy egy frissen Kanadába költöző magyarnak ennél a 2-2,5x-es szorzónál alacsonyabb kanadai bér is elég lehet, mert költözésünk óta a magyar és kanadai infláció is nagyon eltérő pályán mozgott (25% vs 7% 2022-ben), azaz a magyar megélhetés az utóbbi 1-2 évben drágább lett, mint a kanadai.
Jövedelem terén tehát valamivel jobban állunk korábbi életünkhöz képest, de országváltást utáni pénzügyi helyzetünkben visszalépés, hogy Mo-on már pont kifizettük a lakáshitelünket, amit itt újra kellett kezdenünk, mert az ingatlan árak Kanadában még mindig magasabbak.
Pozitívum, hogy a hiteltörlesztés mellett jut utazásra, nyugdíjmegtakarításra és fiunk egyetemi tanulására is teszünk félre valamennyit minden évben ,úgyhogy nem égetjük el a teljes jövedelmünket a megélhetésre. Fiunk nem tud majd USA-ban tanulni, ahogy azt elég sok kanadai fiatal teszi, de ha University of Waterloo-ra be tud kerülni (ami elég húzós) és velünk lakik majd, akkor elég lesz a tandíjra.
Az egyetlen aggodalmam, hogy nekünk 40-45 év helyett legfeljebb 20-25 aktív évünk lesz Kanadában, ami meg fog látszani a nyugdíjunkban. Ebből az következik, hogy mi tutira nem tudunk majd 60 évesen nyugdíjba vonulni és télre Floridába költözni, mint ahogy azt nagyon sok helyi kollegámtól látom hanem akár 65 éves korunkon túl is mondjuk részmunkaidőben kell dolgoznunk majd, ha persze az egészségünk ezt lehetővé teszi.
Időjárás
Pár éve még egészen mást mondtam volna erről a kérdésről, mint amit ma gondolok.
Közhely, hogy Kanadában a tél hosszú és hideg. Még akkor is, ha mi Dél-Ontarióban élünk, mely Kanada legdélebbi pontja.
A hideg idő Dél-Ontarióban novemberben kezdődik, ekkor már lehet bármikor fagypont alatt a hőmérséklet és hó is eshet, de igazából csak december vége fele kezdődik meg a “normális” tél, amikortól stabilan megmarad a hó és majd csak április eleje és vége között olvad el, amit pár hetes szenvedős, lassan melegedős időjárás követ, majd május végén bamm jön a nyár.
Ez nem vicc, 2022-ben május 11-én esett 5 cm hó, két héttel később 30 fokos hőmérséklet lett.
A kellemetlen idő tehát bőven fél évig tart és ezt úgy próbáltuk ellensúlyozni, hogy olyan dolgokat kezdtünk művelni, amivel télen is jól lehet szórakozni. Például már 2018-2019-ben az egész család megtanult korizni és azóta is rendszeresen is jártunk/járunk csúszkálni a helyi jégpályákra. Majd 2021/2022 telén síelni kezdtünk. (nem downhill, hanem a hozzáférhetőbb cross-country ski, azaz sífutás).
2021. előtt nem voltam jóban a téllel és a helyi időjárást nagy visszalépésnek gondoltam a korai magyar tavasz és hosszú vénasszonyok nyara után, de a síelés miatt manapság már inkább az a bajom, ha enyhe a tél és nincs elég hó, mint például most 2022/2023 telén, ami az eddigi leenyhébb telünk Kanadában.
A legnehezebb időszak számomra a március végétől, május elejéig tart, amikor már nem lehet már téli sportokat űzni, de még tél vége vagy nagyon kora tavasz van, széllel és hideg idővel és május elejénél korábban nem igazán lehet horgászni menni, mert április közepéig be vannak fagyva a tavak.
A nyár egyébként Dél Ontarióban nagyon kellemes, mert kellően meleg a strandoláshoz, és egyelőre ritkán vannak olyan őrült hőhullámok, mint Európában.
Az időjárás tekintetében Kanada tehát döntetlenre áll a fejemben Magyarországgal. A korai magyar tavasz és a meleg ősz nagyon tetszik, itt viszont a szikrázóan napos és havas téli hónapokat és a nem kimondottan forró nyarat kedvelem és a szeptember-októberi időjárás is tud nagyon szép lenni a piros falevelekkel.
Horgászat
A végére egy félkomoly téma.
Szeretek erdőben sétálni, szeretek síelni, szeretek biciklizni magamban vagy a családdal, de nekem a horgászat az a hobbi amiért az előző hármat a sarokba dobnám.
Ontarió horgászatilag fantasztikus! Sajnos ahol lakunk – Dél Ontarió – nem annyira kiemelkedőek a lehetőségek, mert itt viszonylag kevés tóra jut sok horgász (sűrűn lakott terület), de Észak Ontarió maga a horgász paradicsom.
De a horgász szezon hossza vicc Mo-hoz képest…
Anno Mo-on áprilistól következő év február végéig nyomtuk a pecát, mert a globális klímaváltozás miatt alig fagytak be 1-2 hónapra a tavak. Ez nem azt jelenti, hogy állandóan a parton voltam, mert volt munkám és családom, de szezonban mondjuk 2 vagy inkább 3 hetente eljutottam egy-egy horgászatra.
Ehhez képest Dél-Ontarióban a tavak általában természetvédelmi területeken belül vannak, ami szerencsés, mert nincsenek beépítve a tópartok, kivéve, hogy október közepén felrakják a lakatot a csónak rámpákra, és legközelebb következő május elején veszik le. (parti helyek nincsenek, a peca csónakból folyik)
Lehet persze január-március között lékről/jégen horgászni, már ha van elég vastag jég (idén eddig két hét volt a jéghorgász szezon), de kinek van kedve a hidegben fázni.
Ezért ha valami miatt el fogok költözni innen az azért lesz, mert rövid a horgász szezon.
A megoldás, hogy valahol az USA-ban olyan helyen élünk, ahol 2-3 hónappal tovább van szezon, vagy északrabbra költözünk egy tó mellé, ahol a kert végében a stéghez kikötve van a csónakom, amivel április közepétől decemberig bármikor vízre tudok szállni, amikor kedvem van hozzá.
First world problem igaz? 😀
Juharszirup 