Horgásztam is meg nem is

Úgy volt, hogy évadzáró pecára egy igazán zorall helyre megyünk. Mondjuk a Wildwood lake-re, ahol júniusban már jártunk.

Ez a tó és a környezete egyszerűen GYÖNYÖRŰ. Erdő veszi körbe ami a tó partjáig ér, ezért az év ebben a szakában külön élvezet lehet ott horgászni, mivel a juharfák már nagyon szép pirosak itt dél Ontárióban.

Nagy lelkesen elindultunk hát Tamással vasárnap reggel, mert 18 fokos gigászi hőmérsékletet és minimális szelet ígértek, majd egy órával később, a kapunál szembesültünk vele, hogy a Wildwood Lake körül lévő természetvédelmi terület pont aznap délben zár be a teljes téli szezonra, ezért a belső parkolót és a csónak rámpát már nem tudtuk használni.

Pedig előző nap megnéztem a honlapjukat, hogy van-e valami rendezvényük ami miatt korlátozás van érvényben, de semmit sem láttam. Az pedig nem jutott az eszembe, hogy a nyitvatartást nézzem meg, mert Kanadában az október közepi Háladás után kb minden jó hely bezár és legközelebb áprilisban nyitnak.

A parkokba ilyenkor is be lehet menni, de a kocsit le kell tenni a kapunál és onnan csak gyalog vagy bicajjal lehet közlekedni, azaz a csónak vízre tételét csak jó helyismerettel, esetleg kalandosan lehet megoldani. Vagy sehogy. Ez a parktól függ.

Vertem is a fejem a műszerfalba, mert Stratford kb 1 órára van tőlünk délre és a környéken lévő összes parkban ugyanaz volt a helyet. No akkor nézzük meg kedvencemet a Guelph Lake-t. Az is zárva. Connestogo Lake? Persze az is.

Bingo, a Shade’s Mill Conservation Area Cambridge-nél október 31-ig van nyitva. No akkor menjünk oda.

További egy óra alatt át is értünk, ha reggel egyenesen oda indultunk volna, akkor 2 óra helyett max fél óra lett volna az út, mert Cambridge (nem UK, hanem Ontario :-D) itt van a szomszédban.

A kapunál a biztonsági őr kedvesen mosolygott és figyelmeztetett, hogy a vizet már leengedték a tavon (téli vízállás), úgyhogy lehet, hogy kissé nehéz lesz vízre tenni a csónakot. Hmm ok, lássuk. Annyira akartam horgászni, hogy ha azt mondja, hogy a tavat egy csomó éhes farkas őrzi én akkor is próbát tettem volna.

De erre a látványra nem számítottam. A csónak rámpánál már nyáron is sekély volt a víz, de most szinte nulla. Egy evezős csónak még nagyjából elmegy a 10-20 centis vizen, de mi az elektromos motorral sehova. Plusz bokáig ér a sár a víz szélén. Itt ugyan nem tesszük le a csónakot. Mi legyen?

20191020_16010520191020_160116

Kis gondolkodás után mondtam Tamásnak, hogy a tó mélyebb része csak 150 méter az erdőn keresztül, vigyük oda a cuccot és tegyük ott vízre a szekeret. Bepakoltunk hát a csónakba, ami üresen csak 40 kiló, összes cuccal együtt is max a duplája. A motor és akksi egy második kör volt. Bakker milyen izomlázam volt a vállamban másnap.

A lenti képeket látszik, hogy nyáron milyen magas volt a vízállás. Sajnos kevés képet készítettem, pedig kétszer is voltunk Márkkal pecázni. Egyszer a partról, egyszer a csónakból. Márk 1 percenként fogta az apró sügereket egy spicc bottal, gilisztával csalizva. Strand és kis játszótér is van és mint említettem igazán közel van hozzánk, ideális nyári célpont.

Most pedig így néz ki. A strand jelenleg egy iszap tenger, de a közelben volt egy olyan rész, ahol ki volt kövezve a tó partja, tehát ott támadtunk.

20191020_11401720191020_115920

A Shade’s Mill nagy része még ilyen alacsony vízállásnál is horgászható. Csináltam egy kis térképet, hogy könnyebb legyen érteni miről írok:

Capture.PNG

A strand egyik sarkán tettük a csónakot vízre. A mélység először 1 méter volt, majd a két kis szigethez közel 2, majd 3 méter. A szigetek körül van egy jó nagy terület, ahol a part mellett folyamatosan mélyül a tó a gát fele. A sárga vonal mutatja a csatornát, ami régen esetleg folyómeder lehetett, de ebben nem vagyok biztos, mert sehol nem találtam infot az Interneten, hogy mi volt itt a gát építése előtt. De ez a mélyebb meder jól elkülönült a tómeder többi részétől és a műhold képről úgy tűnik, hogy a Mill Creek itt kanyargott régebben.

A tó nagyon nehéz pálya, van egy jó nagy része, mely ilyen téli vízállásnál is kellően mély, de itt egy kisebb erdő van a víz alatt. Így néz ki, a radaron látszik, hogy 3.3 méter mély a tó és a fák 2 méterig érnek fel. Némelyiket a felszínről is lehetett látni és én sokszor elakadtam, de mindig sikerült kibányászni a csalit.

20191020_130602

Az akadós rész után van egy hosszabb egyenes szakasz közvetlenül a gát előtt, ahol most 4-5 méteres a víz. Felfelejtettem mondani, hogy minden mélység ebben a blog bejegyzésben jelenlegi állapotot mutat, nyáron 2 méterrel mélyebb a tó. Tehát van olyan része ahol normál vízállásnál 7 méteres is lehet.

Effektív halfogásról nem tudok írni, mert dobáltunk vagy 5-6 órán keresztül, de csak egy igazi kapást éreztem. Pedig olyan helyeken pergettünk, aminek láttán megcsillan a pergető horgász szeme.

Rajtunk kívül csak egy evezős csónakos család volt a vízen, ők fogtak kishallal egy sügeret. Beszéltem velük pár szót, ennyi volt az egész napi akciójuk.

Mivel nyáron is horgásztam már itt Márkkal és gilisztával folyamatosan jöttek a sügerek, sőt pergetve én is fogtam csapó sügért és néhány gumihal farkat letéptek a kis pikkelyesek, ezért biztos vagyok benne, hogy sok a kisebb hal van a tóban, de hogy nagyobbak vannak-e azt nem tudtuk meg. Két lehetőség van, vagy nem találtuk őket, vagy valójában nagyon kevés normális méretű hal él a tóban.

Az biztos, hogy nem ez lesz a kedvenc pecás célállomásom, de minden egyébre kiváló a tavacska. Fiatal gyerekekkel lehet egy órácskát pecázni, aztán ott van a kis játszótér és lehet strandolni is, mert nyáron egyébként több méterre átlátszik a víz, tehát elég tiszta lehet.

Végül két kép arról, hogy mennyire szépek a színek felénk mostanában.

Emlékszem, hogy szeptemberben mennyire szomorúak voltunk, hogy véget ért a nyár mert tudtuk, hogy jön a hosszú tél, de közben megfeledkeztünk róla, hogy az október mennyire szép tud lenni. Az időjárás idén ősszel nagyon kellemes, reméljük ez a szép időszak kitart még egy pár hetet, mielőtt jön a szürke és később fehér tél.

20191020_12455620191020_141245

Kanada választott

Ebből a blog bejegyzésből megtudod kiküldött helyi tudósítónktól (ez én vagyok :-D), hogy mit gondolnak a kanadaiak a választási eredményekről, illetve az is kiderül, hogy melyek azok a tartományok, akik a legelégedetlenebbek ezzel az ereménnyel.

Akit érdekelt az október 21-én lebonyolított kanadai szövetségi választások eredménye, az valószínűleg már olvasta a médiában a főcímeket, hogy a liberálisok fognak kormányt alakítani a jelenlegi miniszterelnök Justin Trudeau vezetésével. Aki nem csak a főcímeket olvasta el az azt is tudja, hogy a liberálisok kisebbségi kormányzást lesznek kénytelen végrehajtani.

Az eredmény egyébként pont úgy alakult, ahogy azt a közvélemény kutatások mutatták. Lásd korábbi írásomat:

Bukik Trudeau vagy kap egy újabb esélyt a választóktól?

A kanadai szövetségi választási rendszer egyszerű, az emberek egyéni jelöltekre szavaznak, párlista nincsen és amelyik jelölt a legtöbb szavazatot kapja az megy Ottawa-ba a parlamentbe, azaz a House of Commons-ba a következő 4 évre.

Nincs tehát olyan mágikus számítási rendszer, ami 45%-nyi szavazatból 67%-os országgyűlési többséget csinál.

Ime a 2019-es eredmények (forrás)

Capture

Lásd a 2015-ös eredményeket összehasonlításul (forrás):

Capture2

Nézzük most az érdekességeket:

A liberálások nyertek, DE

A 2019-es választást egy jelentősen gyengülő liberális párt nyerte meg, mely 29 képviselői helyet elvesztett 2015-höz képest. A konzervatívok 23 helyet nyertek, de a nagy változás  mégis a Bloc Québécois megerősödése, akik 22 képviselői hellyel növekedtek.

Kik azok a ‘Bloc Québécois‘?

Ők azok a francia kanadaiak, akik szövetségi szinten Quebec tartomány politikai elszakadását szeretnék elérni, ami jelenleg nem jelenti Quebec kiszakadását Kanadából (az egy másik párt Quebec-ben, de olyan is van). A Bloc Québécois azt akarja, hogy a szövetségi kormánynak kevesebb fennhatósága legyen Quebec-ben, például több adó kerüljön vissza a tartományba, vagy hogy szövetségi kormány ne tudjon beleszólni Quebec egyébként egyre ellentmondásosabb bevándorlási rendszerébe. Nem lesz Trudeau kormányának könnyű dolga egy ennyire erősödő és kanadai szinten elég szélsőséges nézeteket valló ellenzékkel.

Már nem a liberálisok a legnépszerűbbek:

Nagyon fontos változás, hogy liberálisok 5,9 millió szavazatot kaptak, ami 1 millióval kevesebb szavazat, mint 2015-ben, míg a konzervatívok 6,1 milliót szavazatot kaptak, ami ~500 ezer szavazatnyi növekedés. A liberálisok tehát úgy maradhatnak kormányon, hogy az emberek többsége nem rájuk szavazott. Jogos kérdés, hogy lehetséges ez? Úgy, hogy a választási környezetekben nem azonos számú ember él, hiába szavazott több ember a konzervatívokra, ha ez mégis kevesebb képviselői helyet jelent.

Kanada órási és nagyon megosztott és bizony nem minden tartomány örül a liberálisok győzelmének:

Én először a Kanada Banda podcastben hallottam arról, hogy Albertában nagyon nem örülnek annak, hogy Quebec és Ontario minden szövetségi választáson lényegében eldönti a választás eredményét a kisebb tartományok ellenében. (A két srác aki a podcastet csinálja Albertában élnek).

Ez hogyan lehetséges? Elég megnézni a tartományok népességét és jól látszik, hogy a Préri tartományok (Alberta, Manitoba és Saskatchewan) és mellettük Atlanti Kanada népességben jóval kisebb, mint Kanada két legnagyobb tartománya Ontario és Quebec együtt:

Capture

Ha megnézed az interaktív térképet ITT (kicsit görgess lejjebb), akkor látható, hogy a préri teljesen kék, azaz konzervatív. De ez sem volt elég ahhoz, hogy a konzervatívok nyerjenek. Alberta többsége tehát most igen csalódott, hiszen náluk 34 képviselőből 33 konzervatív lett. A másik préri tartományban Saskatchewanban 14 képviselőből 14 konzervatív.  Wow,  arrafelé nem ünnepeltek ma az tuti…

Az Albertában hagyományosan erős olajipar kimondottan borúlátó. Nem csoda, hiszen a liberálisok inkább elkötelezettek a CO2 kibocsátás csökkentésében, mint a konzervatívok, azaz nem kimondottan az olajipari lobbi és a szektorban dolgozó emberek kedvencei.

Doug Ford sokat segített a Liberálisoknak Ontarióban:

2018-ban hosszú liberális kormányzás után Ontario-nak konzervatív premier-e lett. De a csávó nekiesett a költségcsökkentésnek és ez elidegenített egy csomó szavazót a konzervatív párttól és a liberálisok simán úgy állították be Andrew Scheer-t (konzervatív miniszterelnök jelölt), hogy ő egy másik Doug Ford, szavazz rá és meglátod, hogy mit jelent az, hogy konzervatív költségcsökkentés, amikor a gyereked 35 fős osztályba fog járni és 4 hónapig vársz majd egy fontos szakorvosi vizsgálatra.

Ennek eredményeképpen Ontario-ban kimondottan gyengén szerepeltek a konzervatívok és az emberek többsége a liberálisokra szavazott. Torontó pedig kimondottan liberális erőd a szavazatok alapján. (Csakúgy, mint az USA-ban a nagyvárosok inkább a Demokratákra szavaznak.)

Lásd korábbi írásom a témában:

Ki az a konzervatív politikus, aki hatalomban tudja tartani Trudeau-t?

Mi vár tehát Kanadára Justin Trudeau második kormánya alatt?

Hát jós nem vagyok, de egyes nálam tájékozottabb politikai elemzők azt mondják, hogy nehéz dolga lesz a srácnak. Kisebbségben kormányozni azt jelenti, hogy a különböző törvények elfogadásánál minden képviselői szavazatért meg kell küzdenie. Volt már ilyen Kanadában, de akkor konzervatív kormány volt hatalmon és a liberálisok megosztottak voltak. Most viszont más a helyzet.

Mostantól sokkal többen vannak, akik nem hullatnának könnyet, ha a liberálisok megbuknak. Sőt, Andrew Scheer a mai beszédében elmondta, hogy Kanada lakossága figyelmeztetést küldött Trudeau-nak és ha a liberális kormány bukik, akkor ők ott lesznek, hogy átvegyék a hatalmat. Kemény  szavak, de ez a helyzet.

Kíváncsian várom, hogy alakulnak a következő évek számunkra.

További olvasni való, ha érdekel:

Get ready for an unruly House of Commons divided along regional fault lines

Ontario proves crucial to propelling Liberals to second term

A magyarok vagy kanadaiak rugalmasabbak a munkahelyen?

A legtöbb ember nem szereti a változást maga körül, ezért egy munkahelyen a vezetők idejének jelentős része arra megy, hogy megpróbálják menedzselni az üzleti élet-, jogszabályok változása miatt keletkező belső változásokat (idegen szóval change management).

Mivel lassan 2,5 éve dolgozom Kanadában és előtte 11 éven keresztül dolgoztam magyarországon vezetőként, ezért van némi rálátásom arra, hogy ebben a kérdésben mi a különbség a két ország között.

Tisztán emlékszem még arra, hogy egy nagyobb munkahelyi átszervezés mennyi felkészüléssel és munkával járt magyar vezetőként. Például amikor 2016-ban (utolsó magyarországi munkaévemben) a velem dolgozó 100 emberrel együtt költöztünk el Budapesten belül egy olyan irodába, amit a csupasz beton falaktól indulva alakíttunk ki magunknak. Mivel az új iroda lokációja egyértelműen visszalépés volt a korábbihoz képest (Kálvin tér vs Lurdy ház), ezért NAGYON sok energiám ment el arra, hogy megnyerjük a kollegák támogatását.

Ennek érdekében bevontuk őket a tervezésbe, megpróbáltuk együtt vonzóvá tenni az új irodát és olyan simává tettük az effektív költözést, amennyire csak lehetséges volt. A projekt 9 hónapjából én szerintem nettó 3 hónapot a belső kommunikációval és a változások menedzselésével foglalkoztam és fizikailag és szellemileg is kimerültem a végére. (Ez után még két hónapot hónapot dolgoztam a csapatommal és utána letelt a mandátumom és a kanadai költözésünk előkészítése lett a főállásom.)

Ezek után nem volt nehéz észrevenni, hogy mennyire más a mentalitás Kanadában a munkahelyi változások menedzselésével kapcsolatban.

Amikor pl Mo-on bevezettünk egy új szoftvert, akkor az bonyolultságtól függően több hónapos felkészüléssel járt. Meglévő folyamatokat mértünk fel és tükröztünk le az új rendszerben, adatokat migráltunk, oktatást tartottunk és masszíroztuk a munkatársak önbizalmát és hónapig követtük, hogy mit csinálnak az új rendszerben.

Ehhez képest az elmúlt 1,5 év alatt annyi új szoftver és folyamat bevezetést éltem meg Kanadában, hogy már a felére sem emlékszem. Voltak egészen jelentős változások is, mint amikor egyik hétről a másikra a régi Sharepointot lekapcsolták és bevezették helyette egy újabb verziót, ami miatt az összes file-t (kritikus projekt dokumentumokat) átmigrálták egy éjszaka. Ez azzal is járt, hogy a korábbi dokumentum menedzsment workflowt egyik napról a másikra elvesztettük, miközben küzdöttem a határidőkkel, hogy a különböző rendszer követelményeket, design dokumentumot, teszt jegyzőkönyveket időben megkapják és elfogadják az érintettek.

Ehhez képest annyi volt a mondás, hogy ott van a régi, két évvel ezelőtti folyamat, tessék azt használni. Senkit sem akadt meg rajta, hogy azt azért cserélték le, mert az új Sharepointos folyamat kb fele annyi átfutási időt jelentett egy dokumentum elfogadásnál.

Magyarországon a munkatársaim biztosan hangosan verték volna az asztalt. Itt Kanadában is volt némi negatív reakció az extra munka miatt, de alig észrevehető mértékben. Lehet, hogy azért is, mert a jelenlegi munkahelyemen hangsúlyos elvárás, hogy legyél jó ‘corporate citizen’, de biztos van annak is szerepe benne, hogy egy kanadai multinál annyira gyakoriak a változások, hogy a munkavállalók edzettebbek ebben a kérdésben, mint azt Mo-on tapasztaltam.

Kapard ki magadnak a gesztenyét

Két kanadai munkahelyem volt az elmúlt ~2,5 évben, de az mindkét helyen egyértelmű elvárás volt, hogy legyél pro-aktív a munkában és a változások menedzselésében/elfogadásában is.

Ha jelenleg szembe jön egy új folyamat vagy szoftver, akkor a bevezetés (roll-out) általában annyiban merül ki, hogy a különböző főnökök tovább forwardolják a folyamat gazda e-mailjét. Általában van egy link a levélben, hogy itt a leírás, ezt olvasd el és itt van egy vagy több online oktatás, ha úgy érzed, hogy szükséged van rá, akkor vegyél részt rajta.

Még egy példa: a jelenlegi projektem zárása előtt pár hétten lecserélték azt a kritikus rendszert, ahol a cégünknél felmerülő heti kb 100-200 db különféle szoftver és infrastruktúra változást menedzselik. Nekem IT PM-ként a projekt implementációs fázisában meg kellett nyitnom kb 10 különböző változási jegyet, hogy a elkészült fejlesztések az éles rendszerbe kerüljenek. Ez már a régi rendszerben is rémálom volt, de az új szoftver adott egy elég súlyos bizonytalanságot a projekthez, például hogy az igények jóvá lesznek-e hagyva az N+1 jóváhagyó által, a határidőn belül.

Ehhez képest annyi volt a jó tanács a főnökömtől, hogy “Ez egy elég komoly változásnak néz ki, szerintem vegyél részt az oktatáson”. Nem állt a hátam mögött, hogy mikor mit csinálok, vagy jelentkezem-e az oktatáshoz, mert nem akart “kiskanállal etetni”.

Ez egyébként egy olyan mondás, amit hamar megtanultam. Ha valakire azt mondják, hogy ‘This guy has to be spoonfed’, azaz “kiskanállal kell etetni”, akkor az egy nagyon-nagyon lekicsinylő minősítés és olyan grimaszok kísérik a folyosói beszélgetésekben, hogy te nem akarsz az az ember lenni, akiről ezt mondják. Ott van tehát kultúrálisan az elvárás, hogy olvasd el ami a témában elérhető, értsd meg és ha van kérdésed, akkor kérdezz. De ne azt kérdezd, hogy ugyan magyarázzátok már el nekem, hogy  mi a franc van, mert akkor téged kiskanállal kell etetni és ezért nem vagy profi munkavállaló az Észak-Amerikai kultúrában.

Legújabb példa:

Kb három hete jelentették be a senior vezetők, hogy cégünk is elindult a digitális transzformáció útján. Ez mit jelent? A következő 2-3 év alatt egyre kevesebb waterfall projektet fogunk csinálni és ennek az időszaknak a végén az összes fejlesztést agilis csapatok fognak csinálni és bevezetnek egy enterprise szintű fejlesztési rendszert is. (Ez pl a SAFe vagy valami hasonló rendszer lesz, de erről konkrétan még nem hallottam).

Ez bitang nagy átalakítás, több ezer embert érint majd az IT területen. A fejlesztőknek és tesztelőknek nem kell túlságosan aggódniuk, mert a munka nem szűnik meg, csak a keretek változnak, de a vezetőknek tutira változik majd a munkaköre vagy rosszabb esetben munkanélküliek lesznek.

Nos a területért felelős Vice President úgy állt ki erről a rendszerről beszélni, hogy ez a cél, ide fogunk eljutni, 3 évig fog tartani, de a részletekről ne kérdezzetek, mert még nem tudok válaszolni. Lehet, hogy nekem sem lesz munkám a végére, de addig is örülök, hogy részt vehetek benne, mert ez egy nagyon értékes tapasztalat lesz. Jah, ha még kérdésetek van, akkor szervezünk majd pár drop-int, gyertek a kérdéseitekkel, megpróbálok majd válaszolni.

Ilyet magyar vezetőként én sosem mondtam volna, mert megindult volna a para a munkatársak körében és esetleg pont azokat az embereket veszítjük el, akikre építeni szerettünk volna. Valahogy Kanadában, vagy inkább Észak-Amerikában ebből nem csinálnak ekkora ügyet, mert itt a népek hozzá vannak szokva, hogy változás mindig van és rugalmasnak kell maradni. Közben persze sokan rágják a körmüket otthon, hogy akkor most mi lesz, de ez nem meghatározó téma a beszélgetések során.

A fenti példák alapján nem mondom, hogy a kanadai rendszer jobb lenne, mint a magyar, mert itt szerintem átestek a ló másik oldalára azzal, hogy a változások befogadására nem sok időt adnak, de az látszik, hogy a vezetőket kevésbé köti az, hogy a munkavállalók vajon mit képesek befogadni és ez végső soron komoly versenyelőnyt jelent(het) ahhoz képest, amikor hónapok mennek el azzal, hogy mindenféle változásokat kell előkészíteni és bevezetni.

Kanadai vallás: Vásárlás

Számomra kedves téma következik, de tudom, nem mindenkinek. A vásárlást vagy szeretjük, vagy utáljuk, nemigen van középút. Úgy tűnik, a kanadaiak többségének inkább a szeretem-listán van ez az elfoglaltság. És végülis a demokrácia (avagy az imperialista nyugat haha) egyik alap építőkövéről beszélünk. Ezért került a kanadai vallás-listánkra.

Az Európából érkező bevándorlók hiány-listájáról ritkán marad le a kultúra. Értjük ezalatt azt is, a történelmi látnivalók száma kisebb – 151 éves ország történelme nem hasonlítható a több ezer éves európaihoz. Vagy a színház – van itt is, mégsem ugyanolyan, mert angolul játszanak, mert más kultúrális utalásokat használnak, amelyek számunkra kevésbé komfortosak. Itt meg kell jegyeznem, hogy a múzeumok nagyon klasszak! A kiállítások interaktívak, mindenféle médiumon közvetítik a történelem, tudomány vagy művészet üzenetet, és képesek hosszabb időre is lekötni a gyerekek és felnőttek figyelmét is. Turistáknak nagyon ajánlom az Az Ontario Science Centert vagy a ROM-ot (Royal Ontario Museum) Torontoban; de még itt Waterlooban is van félnapos elfoglaltságot nyújtó tudományos múzeum (TheMuseum).

Nem arról van szó tehát, hogy híján lennénk a lehetőségeknek. Inkább arról, a klasszikus hétvégi kikapcsolódás Észak-Amerikában már sok évtizede inkább a pénz elköltéséhez köthető. És igen, tudom, Magyarország is sokat vátozott az elmúlt 2 évtizedben, és sokan szívesen cserélik le a kultúrális programokat egy kis plázázásra. Magam is szívesen vetettem bele magam a Glamour napokba annak idején :D.

Rómában élj, mint a rómaiak! Mondom én, és elsétálok a Winnersbe – ez a lánc márkás holmikat tart elég kedvezményes áron. Elég széles a kínálat: az áruház legnagyobb része női ruha, de vannak cipők, táskák, kozmetikai és smink cuccok, kis lakberendezés és játékok is. Pasiknak szintén ruha, cipő, sportholmik és kiegészítők. Gyereket is érdemes hozni: mindig jól jön egy Versace farmer a gardróbjába (álmodj királylány), és a játéksarokból még a kiskutyás cukros bácsi sem tudná elcsábítani, nemhogy a szülei kiterelgetni. Érzésre az üzlet kicsit olyan turis – nem feltétlen találni méretet az egyes darabokból, és sok múlik a szerencsén is. Nálam hozzáértőbb vásárlók pontosan tudják, melyik napon érkezik új áru kedvenc üzletükbe, és elsőként nézik át az új kínálatot. Ákos mondja nekem egyik délután, hogy kíváncsi, meddig fog tartani az új Gucci cipőm. No nem pont Gucci hanem Guess, de inkább azt néztem a Winnersben hogy fekete bőr bokacsizma legyen, ami talán kibír egy kis vizet. Ahhoz képest hogy márkás, elég kemény :D.

A kép forrása: privacysense.net

Aztán ott vannak az ún. outlet mall-ok – igazi paradicsom! Ezek is többnyire márkás üzletek, ahol az el nem adott készletektől próbálnak megszabadulni leárazva. Sajnos a hozzánk legközelebbi Miltonban van, és kb hónapok óta nem bírok eljutni. No majd télen, ha nem lehet majd kinti programokat csinálni.

A Hudson’s Bay üzleteket is megszerettem – igaz itt teljes áron nem nagyon tudnék megvenni semmit (vagy legalábbis lélektani határon felül vannak az árak). A leárazásokat azért meg szoktam nézni. Óriási áruházak ezek, árukészletben kb a Winners giga-nagytestvére. Valódi ikonikus kanadai lánc, helyi hazafiak és nagyon márkás minőségi árut keresők kedvence.

Az élelmiszer vásárlást sem hagyom ki; mert a diszkont láncokon kívüli szereplők igazi élményt biztosítanak. Egy Zehrs (Torontoban Loblaws), Sobeys vagy Metro gyönyörű árut és még itteni mércével is átlagon felüli kiszolgálást jelent. Nemrég léptem be a Costco-klubba, és Ákos új imákat tanult és gyakorol, hogy a heti bevásárlásom végösszege ne lépje túl a 250 dollárt. Ez az üzletlánc egy raktáráruház, kicsit a Mo-i Metrora emlékeztet. Itt is többnyire nagy tételben, arányosan olcsóbban, és gyakran jobb minőségű termékeket tesznek a polcra, mint a kisebb hiperek. Ez azt jelenti, hogy konyhai papírtörlőt, zsepit vagy wc-papírt csak félévente 1x teszünk a bevásárlókocsiba. Ugyanígy van a suliba küldhető (szigorúan mogyorómentes) kekszekkel, snackekkel. Csak legyen tárolóhely a lakásban, meg arra kell figyelni, elfogyasszuk mielőtt elromlik – ha romlandó áru. “Sajnos” nem csak kaját árulnak, van itt műszaki cikk, bútor, fotósarok, gyógyszertár, téli gumi, biztosítás és utazás. Férjecském nagy örömére ruha is :D, azóta értettem meg, miért jár mindenki Roots-ban – mert a Costcoban gombokért adják a pláza árakhoz képest. Ja, azt mondtam már hogy a benzin is nagyon olcsó? Cserébe egy fél óra sorbanállást rá kell szánni, hacsak nem kedden délelőtt 11re mész ;-).

Vicces sztori – még egy nyári délután történt, a munkahelyről együtt sétáltam egy kollégával a parkolóba. Kicsit beszélgettünk, ő görög származású, megbeszéltük az európai politikát. A parkolóban elbúcsúztunk, majd 15 perccel később majdnem egymásnak toltuk a bevásárlókocsit a Costcoban. Azt mondja erre, kis szarkazmussal a hangjában: we have such an interesting life. Röhögünk, megyünk tovább.

Nehéz a hobbi kertészek élete Ontarióban

Nem feltétlenül azért, mert a kertészkedés csak májustól október végig tart.

Lássuk hát, hogy most mi nyomja a bögyömet.

Magyarországon  elég magas szintre fejlesztettem magam a gyep ápolásban. Automata öntöző rendszert terveztem, kutat ásattam, pontosabban kényszerűen kettőt is, szakirodalmat olvastam, évente 3x műtrágyáztam, tavasszal nitrogén túlsúlyút, nyáron káliumban gazdagot, ősszel pedig téli felkészítőt és kb havonta permeteztem a füvet, hol gyom és hol gomba ellen.

Az eredmény elég jól nézett ki, de mai fejjel úgy látom, hogy “kicsit” túltoltam a dolgot.

DSCF0023

Amikor Márk 1-2 éves korában sokat játszott a kertben, akkor mert már nem akartam mindenféle méreggel terhelni a talajt, ezért nagyon visszavettem a műtrágyából és permetezésből is.

Amikor aztán 2017-ben elköltöztünk Kanadába, akkor úgy voltam vele, hogy ok ez is megvolt, én még egyszer nem megyek  le ezen az úton.

Egy ideig könnyű volt elfeledkezni a minőségi kertészkedésről, Torontóban ugyanis nem volt kertünk, Waterlooba költözve pedig egy igen elhanyagolt portát “kaptunk” a bérelt házunkhoz, ahol a 2018. augusztus-október közötti időszak arról szólt, hogy alap szinten rendbe szedtem a kertet és kb 15 nagy zsák gyomot és később 50 zsák lehullott falevelet szedtem össze.

Aztán 2019. júniusban beköltöztünk a házunkba, ahol most van egy nagyobb füves részünk (backyard) és egy kisebb elsőkert. Kezdetben megpróbáltam nem sokat foglalkozni vele, de a bal szomszédunk szépen rendben tartja a saját részét, rosszul nézett ki, hogy nálunk egyre több gyom van, főleg, hogy kerítés sincsen.

Tehát ismét fel kellett ülnöm a gyomirtó vonatra. Elmentem hát a Canadian Tire-be és vettem egy Scotts gyomirtó koncentrátumot. Legalábbis azt hittem, hogy azt vettem.

Kipermeteztem és kéjesen néztem, hogy az összes gyermekláncfű 1 nap alatt megdöglött, pedig ezektől igazán nehéz megszabadulni. De a többi gyom meg se rezzent. Permeteztem még egyet, de semmi hatása sem volt.

Megnéztem hát, hogy mit vettem és kiderült, hogy tömény ecetsavat. Megint elmentem a Canadian Tire-be és ott felhomályosított egy néni, hogy Ontarióban 10 éve nem lehet “igazi” szelektív gyomirtót kapni, csak ilyen természetes ecetsavast, ami alig jó valami ellen. Általános gyomirtót bármennyit lehet venni, de az fűre nem jó, mert kiírtja a teljes növényzetet.

Az intézkedés célja, hogy a felszíni természetes vizeket megvédjék a felesleges vegyszer terheléstől és állítólag ez be is jött a mérések alapján.

Ezért aztán aki gyomot akar írtani, az megbízhat egy hivatalos kertészeti vállalkozást, akik speckó engedéllyel rendelkeznek és 300-500 dollárért eljönnek évente 2-3 alkalommal és lepermetezik a kertet.

Akinek ez túl drága, az megpróbálkozhat azzal, hogy az USA-ból csempész át gyomirtót, de állítólag a határon erre eléggé harapnak és egy büntetésből kijön pár évnyi professzionális gyomírtás.

Kutatásom alapján arra is rájöttem, hogy vannak olyan tartományok Kanadában, ahol nincs betiltva a szelektív gyomírtó, azonban a nagyobb áruházak rendszere felismeri, hogy én Ontarióból vásárolok, azaz én nem tudom a 10 dolláros flakont a kosárba tenni.

Ahol viszont van kereslet, ott van kínálat is akad, és vannak direkt olyan féllegális vagy inkább illegális kereskedők, akik bárhova bármit elküldenek, de náluk a 10 dolláros gyomirtó 50 dollárba kerül nem beszélve arról, hogy egészen biztos, hogy ez a megoldás sem túl legális. Fej vagy gyomor?

Visszasírom Laci barátom speckó gyomirtóját, amit “vidékről” szállított nekem, ahol valami mezőgazdasági cuccot kimértek a helyi gazdaboltban 1 dl-es kis tégelyekbe és darabját 1.000 Ft-ért vesztegették. Egy flakon pont jó volt kb 300 nm-re…

A szép fűhöz profi öntözés kell, ami szintén nehéz dió errefelé.

Májusban-júniusban bőven van eső, de július-augusztusban mindig van egy kb 1-1,5 hónapos időszak amikor kevés eső esik és hetente 2-3x kellene öntözni.

  • Kutat fúratnál? Ha nem farmon laksz a városon kívül, akkor kb semmi esélyed, hogy engedélyt kapsz egy saját kútra. Feketén fúratni? Haha ez Kanadában eléggé  kizárt.
  • A hálózati vízről hetente egyszer locsolhatsz, megadják előre, hogy melyik a te napod. Ha pedig extra szárazság van, akkor jön a teljes tiltás.
  • Ráadásul a csatorna díjat akkor is ki kell fizetned, ha a vízet a kerben locsodod szét, mert a magyarországi “kerti locsolási mellékvízmérő” intézménye itt ismeretlen.
  • A vízdíj pedig eléggé borsos. Lássunk egy összehasonítást.

Magyarország/Budapest (2018-as adatok): Vízdíj 1m3 – 174 Ft, csatorna 1m3 – 295 Ft = 469 Ft

Waterloo: Vízdíj 1m3 – 1.9 CAD, csatorna 2.45 CAD = 4.35 CAD, jelenleg kb 960 Ft.

Megoldás?

Június végén szórok majd némi magas kálium tartalmú műtrágyát, hogy jobban bírja a fű a szárazságot, majd dupla hosszúra hagyom a füvet, hogy később száradjon ki. Ennyi mozdásterem lesz. Az eredményről majd 2020-ban beszámolok. 😀

 

 

 

Újra a Guelph Lake-n

Emlékszem, hogy Magyarországon az időjárás függvényében decemberben-januárban is nyomtam a pecát egészen addig, míg a tavak be nem fagytak. A ragadozó halak aktívak a hideg vízben is, csukára Magyarországon január végéig, süllőre február végéig lehet horgászni. Elvileg.

A gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy általában decemberben, esetleg jó esetben januárban jött az első hidegebb időszak amikor a tavak befagytak, ami gyakorlatilag a horgász szezon végét jelentette. De előtte mindig volt néhány emlékezetes horgászatunk. Néha az időjárás, néha a halak miatt. Emlékszem olyan ködre, hogy 20 métert nem láttunk egész nap, de volt szakadó hóesés is, ami igen jól nézett ki és volt olyan pergető horgászverseny is, amikor kb -10 volt és minden dobás után takarítani kellett a jeget a gyűrűkből. Életemben nem fáztam még annyira…

Aztán volt olyan is, amikor Gyöngyösön megtaláltuk a vermelő halakat és egy kézipályányi területről 1x darab süllőt húztunk ki pár óra alatt. Hiába, a horgász ember általában nem normális, ha halfogásról van szó.

Gyanúm szerint a szezon vége itt dél Ontárióban hamarabb be fog következni, októberben még biztosan lehet horgászni, de a novemberi horgászatokban már nem vagyok annyira biztos, ezért aztán két héttel az előző Guelph-i peca után már újabb horgászatot terveztem.

Egy kicsit lazább a munka is, már csak két kisebb rendszeren dolgozik a projekt csapat, ezért aztán az összegyűjt túlmunkából kivettem a pénteket szabadságnak.

Kedden még 30 fok felett volt a hőmérséklet, majd a szerda-csütörtöki két napos eső és szél hatására nagyon lehűlt a levegő. Péntekre a hét elején még 15 fokot és napsütést mondtak, aztán fokozatosan rontották a kilátásokat és mire odaértünk, reggel 6 fok volt, felhő és erős szél. Sebaj, horgásztam már ennél kellemetlenebb időben is, menjünk!

Márkot reggel fel kellett tennem az iskola buszra, mert a péntekeket megpróbáljuk a jövőben úgy megoldani, hogy reggel 9-kor felszáll a buszra és délután 4-kor megyünk majd érte a megállóba. A reggel az enyém volt, a délutánt Timka meg tudta oldani.

Ezért 10 órakor értünk Tamással a tóhoz (kb 40 perc vezetésre van). A tó parján ronda felhők, szél és hideg idő fogadott. A Guelph lake elég nagy, a szeles idő hullámokkal jár, de annyira nem volt a helyzet, hogy ne lett volna biztonságos a csónakban. Azért a mentőmellényt felvettem, ha mégis beesnék egy rossz mozdulat miatt, a sok ruhával és cipővel nem lenne vicces a felszínen maradni…

Ha ekkora szél van, akkor az sajnos azt jelenti, hogy túl gyorsan sodródik a csónak, ezért a ‘driftelés’-ről lemondtunk és inkább lehorgonyzott csónakból horgásztunk. Ennek viszont az a hátránya, hogy sokkal kisebb területet tudunk meghorgászni és az akadós részeken állandóan csalit kell szabadítani, ami sok zörgéssel és extra munkával jár. Horgony fel, csónakkal a leakadt csali fölé kell állni, kiakasztani a kövek közül és újabb kör. Ha gyenge a szél, akkor a sodródó csónakból ritkábban akad el a csali, plusz a szabadítás is csak egy laza mozdulat.

10 óra és délután f2 között ezzel próbálkoztunk azon a szakaszon, ahol két hete a csukákat fogtam, de nem jártunk sikerrel. Ráadásul nagyon fújt a szél és fáztunk mint a kivert kutyák. Azt hiszem vastagabban kellett volna öltöznöm. Tamásnak f2-kore el kellett mennie, mire kitettem a parton a felhők nagyjából elmentek, szépen sütött a nap. Bocs Tamás!

Azért megpróbálkoztam a sodródós pecával, de még mindig volt annyi szél, hogy túl gyorsan tolta a könnyű ki alumínium csónakom. Gondoltam egyet és elővettem a Rapala Deep Tail Dancer 9 csalimat, amivel 10 éve fogtam utoljára csukát a Hatvani Kavicsbánya tavon.

Ezt a csalit direkt oda vettem, hogy partól dobva is minél mélyebben tudjak horgászni, de használat közben aztán rájöttem, hogy a balsafa test túl könnyű, ezért rosszul dobható és csak hátszélben tudtam horgászni vele. Egyszer aztán minden egyben volt és egy napos őszi hétköznap délutáni horgászaton sikerült egy jó 3 kg-os csukát fognom vele. Azt az egyet és azóta semmit.

A DTD viszont szuper vontatós csali, nem annyira bumfordi, mint a Rapala Dive to sorozat, ezért jó ötletnek tűnt kipróbálni a vontatást (trolling) vele. Ezt a módszert Mo-on sleppelésnek hívják (németes behatás ugyebár) és valamiért tiltott a horgászrend szerint. Pedig egyáltalán nem könnyű módszer, nem ad annyi előnyt, mint Mo-on gondolják és néha elég unalmas is tud lenni.

Balra a Deep Tail Dancer, jobbra a Dive to sorozat.

A módszer annyit tesz, hogy a horgász elektromos motorral folyamatosan mozgásban tartja a csónakot és a csalit 20-30 méteres pórázon vontatja a csónak mögött. Én is így tettem és elindultam a tó hátsó fele irányába, ahol még alig horgásztam.

Először kb 2 km-es sebességgel haladtam, de ez kevés volt a csalinak, ezért 2,5-3 km-re gyorsítottam. A DTD9 kb 5-6 méteres mélységben jön ezért megpróbáltam folyamatosan 6-7 méteres víz felett csorogni. Ebből adódik a módszer nehézsége, folyamatosan figyelni kell a radart a mélység és a sebesség miatt és ennek megfelelően irányítani a csónakot, mert a meder mélysége is folyamatosan váltakozik és a szél sem egyenletesen fúj. Jó kis kéz-szem koordinációs gyakorlat.

Eddig egyetlen egyszer fogtam trollingozva egy sügeret a Wildwood lake-n, szóval nincs nagy tapasztalatom és jobban szeretek dobálni, de mindenképpen fel akartam építeni a fejemben a tófenék virtuális térképét, ezért nem bántam, hogy nem jön semmi.

Aztán megtört a jég és a tó hátsó felén, ami kissé védve volt a széltől az első hal ránehezedett a Rapala DTD-re. Kb kilós feketesügér volt, ez már az a méret, ami a féket is kihúzza és szép nagyokat ugrik a levegőbe a csónakhoz közel.

20191004_144222

A kövekező 1 órában még 2 halat fogtam, ők már szép kapásokat produkáltak, igaz jóval kisebbek voltak. Az egyiknek a fajtáját még mindig nem tudom pontosan, a másik pedig egy sörösüveg méretű törpeharcsa volt. Errefele nagyobbak élnek és ragadozó életmódot folytatnak. Az Island Lake-n fogtam már pár hasonló formát.

20191004_145142

20191004_151023

Volt még néhány jó kapásom is (kb 4 db), de a trollingozás hátránya, hogy nem igen tudsz gyorsan bevágni és ezek a halak nem akadtak meg. Végül 5 fele pakoltam, f7-re nekem is haza kellett érnem.

Ebben a trollingozásban van fantázia, de a dobálásos pergetést még mindig jobban szeretem. Ha az időjárás és a munka engedi, talán még egy pecára lesz lehetőség idén.

Zárszó: eddig csak elvétve láttam pontyokat ugrálni ezen a tavon, de most valami miatt rengeteget láttam. Volt olyan 10 kg forma is, ami 10 méterre fordult tőlem. Tamás akasztott is egyet Flatt Shaddel, de az első kirohanáskor leakadt, csak egy pikkely maradt utána. Az a benyomásom, hogy nagyon erős ponty állomány él a tóban, de Kanadában senki sem horgászik rájuk. Érdemes lenne kipróbálni a bojlizást, de sajnos a pontyos horgászbotjaimat és az orsóimat eladtam a költözés előtt, mert túl hosszúak voltak a költözéshez. Hát majd meglátjuk…

Ezt a képet az internetről vadásztam, most a tó alsó harmadát jártam be kb a belógó félszigetig bezárólag, ahol legkeskenyebb a tó. Eszméletlen, hogy ez még a tó fele sincsen.

guelphlake-2