Télből a nyárba

Most már értem, hogy miért panaszkodnak a Kanadában élők arra, hogy errefelé nincsen tavasz.

Május 11-én még hó esett, de akkora, hogy hóembert lehetett építeni és a szomszéd kislány reggel szánkózott a házunk mögötti domboldalon. Dühítő az ilyen, amikor mindenki a tavaszt várja, ráadásul Ontarióban élünk, ami Kanada legdélebbi tartománya és nekünk még annak is a legdélebbi részén van a rezidenciánk. Erről a májusi havazásról ebben a bejegyzésben írtam.

20200511_074456

Ehhez képest május 25-én (egészen pontosan két héttel később) közel 30 fok fokig emelkedett a hőmérő higanyszála és a magas páratartalom miatt a hőérzet bőven 34-37 fok volt.

onmondayfeel__1_

De nem ám egyetlen napig, hanem napokon keresztül egyre melegebb volt, tényleg fájt kimenni nappal, amikor tűzött a nap.

A kanadaiak tavasz iránt érzett rajongását megértem, de emberek, el kell fogadnotok a tényt, hogy Észak-Amerikában nincsenek jelentős kelet-nyugati irányú hegyláncok amelyet a szelek útjába állnának és ezért mi a párás és meleg déli- és hideg északi áramlatok ütköző zónájában élünk, ami miatt az időjárás igencsak változatos. Ezért májusban simán fagyhat, de akár 30 fok feletti strandidő is lehet.

Tegnap egyébként konkrétan láttunk strandoló embereket a Laurel Creek Conservation Area-ban, ahova este ugortunk ki egy sétára.

Az egyhetes hőhullámot követően mára már csökkent a hőmérséklet, ma egész nap esett, holnap még egy hidegfront is jön és szombatra-vasárnapra megint fagyveszélyt mondanak bizonyos helyekre. Ezt tedd zsebre.

Patio season

Fura dolog a tavasz Kanadában. Húsvét előtti hétvégén annyira szép idő volt, hogy az emberek már takarították a kerti bútorokat, aztán húsvétkor eső és szélvihar tartott minket szobafogságban, majd a rá következő héten (április közepe) többször havazott (szerencsére elolvadt) és reggelente volt amikor -5-6 fokos hőmérsékletre keltünk.

Erről itt írtam.

De aki Kanadában él annak az igényei sem annyira magasak az időjárással kapcsolatban, mint mondjuk a világ – időjárás szempontjából – szerencsésebb felén élőknek.

Ezért aztán amikor már a 10 fokos gigászi hőmérsékletig emelkedett a higanyszál és éppen nem csepergett az eső, akkor kibontottam a gázos bbq-t a takaróponyva alól, felpattintottam egy sört és megsütöttem az a néhány hamburger pogácsát.

A gázpalackom éppen kifogyott, de még a hamburger zsömléket is sikerült megpirítanom mielőtt teljesen kifutottam volna a gázból. Juhé!

20200419_122318

Jó néhány kanadai nem is várja meg a tavaszt, hogy grillezzen egy jót. A következő fotót akár én is készíthettem volna, mert az utcánkban több olyan házat is tudok, akik télen a garázsajtót felemelik és az eresz takarásában sütnek gyorsan valamit.

Pár házra tőlünk a leghidegebb télben is kiülnek a srácok a garázsba, ahol nyitott ajtónál iszogatnak és hogy ne fagyjanak meg, egy kültéri gázmelegítővel tartják a garázs hőmérsékletét fagypont felett. Nagyon meleg még így sem lehet, de aki ide született vagy elég régen itt él, máshogy áll a hideghez.

7-–-Grill-Outside-1024x768

Azóta már egy második alkalom is adódott, sőt amit sütöttem, azt már a teraszon ettük mert a napocska sütött és gigászi 13-14 fokig emelkedett a hőmérséklet.

Mi minden történt mostanában

Jó régen tettem ki az utolsó bejegyzést, van annak már vagy három hete. Elég sok minden történt azóta, nézzük szépen sorjában:

Koronavírus helyzet a munkahelyen

A koronavírus helyzet egyre jobban begyűrűzik az életünkbe. A munkahelyemen kb egy hónapja letiltották azokat az üzleti utakat melyek Ázsiát érintették (azaz Ázsián belül vagy Ázsia-Európa, Ázsia és Észak-Amerika között). Ez akkor még bátor lépés volt, mert nem volt látható jele annak, hogy a járvány kijutott volna Kínából.

Persze a legtöbb ember már akkor is látta, hogy egy ilyen járványos betegség nem fog megállni a kínai határon és a menedzsmentnek igaza volt abban, hogy nem csak a kínai, hanem az indai, Fülöp-szigeteki utakat is megtiltották. A cégüknek ezen a két helyen van egy-egy nagy IT operációja, a vezetők jönnek mennek a két ország között és az utakat általában jó előre lefoglalják, tehát amit februárban letiltottak, annak igazából az év későbbi részében van nagyobb hatása.

Azóta már nem lehet repülni még Montreál és Toronto között sem, de vonatozni pl még lehet. (ez egyébként rossz ötlet, téves biztonságérzetet ad).

Szerintem nincs messze a bejelentés, hogy ezt is meg fogják tiltani, sőt a Toronto-Waterloo távlatban sem lesz lehetőség arra, hogy a kollegák személyesen találkozzanak egymással. Pedig vannak olyan vezetők bőven, akik pár napot Torontóban és pár napot Waterlooban dolgoznak, mivel mindkét helyen vannak beosztottjaik.

Ezen a héten hétfőn arra mentem be, hogy minden szinten elszórtak 50 db kézfertőtlenítős flakont. Jó lenne tudni, hogy hol vették, mert mindehonnan kifogyott ahol jártam…. Ezen kívül feltöltötték az eddig üres telepített adagolókat, ahonnan fertőtlenítő kendőt lehet vételezni és minden mosdó ajtó mellé kitettek egy falra szerelt papír adagolót, hogy papírral nyisd a kilincset, amit nem értek, mert csak befele kell a kilincshez nyúlni, kifele csak kilököd az ajtót a karoddal.

De ez a felkészülés nekem elég ijesztő volt, mert még közelebb éreztem magam az egész problémához.

A kollegák is érzik a fokozódó helyzetet, mert tudatosan vagy tudatt alatt, de egyre kevesebb ember jár be az irodába. Hétfőn-kedden mindig elég sokan dolgoznak az irodából, de most kb félház volt ahhoz képest, mint ami szokott lenni.

És senki sem reklamál, szerencsére nálunk elég története és kultúrája van az otthoni munkának. Csak egy példa: a megbeszélést szervező ember automatikusan beteszi a ZOOM linket minden meghívóba és nem is kérdezik meg tőled előre, hogy bejössz vagy behívsz. Kivéve, ha a megbeszélés mondjuk pénteken van, mert akkor a szervező néha érdeklődik, mielőtt foglal egy tárgyalót, ahova aztán senki sem megy be.

Én egyelőre nem változtatok a rutinomon, H-K-SZ bent vagyok, a többi napot otthonról dolgozom, kivéve, ha nincs vagy csak 1-2 megbeszélésem van, mert akkor otthon maradok.

Ez szerintem pár héten belül változhat, mert jövő héten tavaszi szünet van Ontarióban, és ahogy hallom, rengeteg ismerős család megy külföldre. Amikor visszajönnek, akkor szerintem lesz egy ugrás a fertőzöttek számában és akár még az iskolákat is bezárhatják. Akkor lesz igazi szellemház az irodánk. Fogalmam sincs, hogy azokban a munkakörökben, ahol jelen kell lenni, hogyan fogják megoldani a dolgot…

Nyaralás –> törölve

Immáról hagyomány nálunk, hogy mi a tél végén február-márciusban megyünk nyaralni. Eddig kétszer voltunk Kubában az előző években, de idén úgy döntöttünk, hogy itt az idő, hogy felfedezzük az Észak-Amerikai kontinenst.

Ezért január elején foglaltunk egy utat Los Angeles-be, pont a márciusi szünet idejére. (Ezt nálunk nem hívák tavaszi szünetnek, mert a március még téli hónapnak számít. Haha, na jó mégse.)

Egy baráti házaspár férfi tagjának volt arrafele tervezett üzleti útja és a terv az volt, hogy a családja is vele tart és nekünk is szóltak, hogy van-e kedvünk velük menni. Nos volt, de a várhatóan fokozódó víruspara miatt úgy foglaltunk, hogy lemondhatóak legyenek a szállások.

A helyzet közben egyre fokozódott, mi sokat gondolkodtunk, hogy menjünk vagy ne menjünk és végül úgy döntöttük pár napja, hogy nem megyünk. Annak ellenére döntöttünk így, hogy a Jetblue csak a február vége után foglalt utak esetén mondta, hogy ingyenesen lemondhatók és átfoglalhatók más időpontra, tehát úgy állt, hogy mi bukjuk a januárban kifizetett 1700 dolláros repülő jegyeket.

Ami egyébként felháborító, mert aki januárban még nem látta, hogy ez a helyzet hova fajul, az szívjon, aki meg most márciuban a járvány közepén foglal, annak van rugalmassága. Persze, hogy értem, az a lényeg, hogy MOST eladjanak minél több jegyet, mert a cash-flowjuk elég rosszul alakulhat mostanában.

Aztán az USA-ban is berobbant a para, tegnap a CNN-t néztem edzés közben és az amerikaiak is mostanában jönnek rá, hogy mégsem olyan fasza csávók, mint gondolták és náluk is egyre több a beteg országszerte, úgyhogy tegnap éjszaka pár légitársaság, köztük a JetBlue úgy döntött, hogy nagyobb rugalmasságot enged és már a mi utunkat is le lehetett mondani. Pénzt nem kaptunk vissza (naná), de egy ígérvényt igen, hogy felhasználhatjuk az 1700 dollárunkat majd egy újabb foglalásra 1 éven belül. Nos meglátjuk, hogy a JetBlue túléli-e az egy évet.

És végül az időjárás

Mint említettem, dél-Ontarióban a március még téli hónap, de nem lehet panaszunk az időjárásra. Márciusban ugyan esett 10 centi hó az egyik estéről reggelre, de ez hamar el is olvadt, sőt a hónapok alatt felhalmozódott hó is szépen olvadásnak indult a néha már 10 fokos kánikulában.

IMG_20200304_124357

Persze aki itt él pár éve az tudja, hogy jön még kutyára úthenger.

Márciusban átlagosan 17-18 centi hó esik Torontóban, amiből eddig 1.5 centi esett, sőt áprilisban is várható további 5 centi. De az átlag kanadai lakos azért bizakodik és rögtön rohan a szabadba, ha a hőmérséklet ilyenkor eléri a 10 fokot. Ez nem vicc, tegnapelőtt szép napsütés volt délután és ahogy jöttem haza, ember tömegeket láttam akik sétáltak, vagy futottak vagy bicikliztek. Mi is előkerestük Márk átmeneti kabátjait, esőnadrágját, gumicsizmáját és hamar beláttuk, hogy a kabátok kivételével mindenből újat kell vennünk. Megint 😀

Miért szívat meg minket a Halong tájfun?

Igen, ma (november 8-án) 10 órakor -5 fok volt, amit -9-nek lehetett érezni. Szépen sütött a nap, kellemes volt a séta a parkolóból az irodába, de november 8-án ez azért túlzás még itt Dél-Ontarióban is.

Screenshot_20191108-100458_Weather Network

Mindez miért?

A tőlünk eléggé messze tomboló (Csendes-óceán) Halong tájfun nagy mennyiségű meleg levegőt “nyomott fel” északra, ahonnan a kiszorított hideg Északi-sarki levegő pont Kanadát találta el. Köszike!

Állítólag november közepéig biztosan így maradunk, utána meg már minek lenne melegebb, ha úgy is itt a tél. 😀

A hirtelen hideg pár centi havat is hozott. Csütörtökön pont itthon dolgoztam, úgyhogy fogtam magam és ebéd időben kimentem az erdőbe (a hátsó kertünk végén ott az ösvény) és jártam egy szűk órát. “Csak” -2 fok volt és sütött nap, nagyon kellemes volt.

Néhány kertben láttam madáretetőket és azokon millió szebbnél szebb madár eszegetett. Blue Jay, Cardinal, stb. Én is akarok egyet!

20191107_12165720191107_121856

 

Hőhullám Európában és milyen volt a nyár Kanadában?

Ez a blog bejegyzést július elején kezdtem írni, de csak mostanában fejeztem be, így elég jó áttekintést nyújt, hogy milyen volt idén a kanadai nyár dél-Ontarióban.

Anno olvastam a magyar Interneten a beszámolókat, hogy mennyire kemény volt a június végi hőhullám Európában. Nézzük, hogy nézett ki a tavasz és a nyár Kanada déli részén, ahol mi élünk. (Meanwhile in Canada)

Tudtátok, hogy Torontó kb Milánóval van egy szélességi körön?

canada_vs_europe

Forrás

Joggal merül fel a kérdés, hogy miért nincs akkor nálunk is olyan időjárás, mint Európa déli részén?

Nekünk sajnos nincs Földközi tengerünk, ami télen kellemes melegíti a levegőt és ezen kívül Kanadában, de egész Észak-Amerikában nincsen kelet-nyugati irányú hegység (lásd Alpok), ami megállítja az éjszakról érkező kellemetlenül hideg levegő áramlást. Ezért aztán alapvetés, hogy a hideg idő dél-Ontarióban 6 hónapig tart, decemberben általában megjön a hó (néha korábban), majd kb május közepe az az időszak, amikor már biztosan lehet számítani a tavasz érkezésére és nincsenek már reggeli fagyok.

Vannak persze kivételek, néha korábban jön a tavasz, de 2019-ben május elején még a szokásosnál is sokkal hűvösebb volt. Néhány napig úgy tűnt, hogy megjön a kellemes tavaszi időjárás, de aztán jött egy hosszabb lehűlés, amikor nappal 9-10 fok sem volt.

Aznap otthonról dolgoztam, nem is igazán figyeltem mi van odakint, de arra lettem figyelmes, hogy a 19 fokon felejtett thermosztát bekapcsolta a fűtést. Jól meg is lepődtem, mert addig már felmelegedett annyira a kinti hőmérséklet, hogy a fűtésre nem volt szükség, de a hirtelen jött lehűlés miatt a belső hőmérséklet 19 fok alá esett, azaz a kazánunk ismét bekapcsolt.

Ez a szenvedős idő egészen május végéig eltartott, néha igazi tavasz volt, néha inkább tél vége.

Ez a kép pl május 20-án készült a Horseshoe valley-ben. Igen az ott hó. Annyi a csalás, hogy ez egy sípálya és annak is az északi oldala. A levegő hőmérséklete kellemesebb volt annál mint amit a kép sugall, de így sem volt több 15-16 foknál. Bár sok sétát terveztünk erre a hosszú hétvégére, de a fejünket majdnem levitte az erős szél, amikor libegőztünk a domboldalon.

20190520_105544

Júniusban azért dél-Ontarióban is melegszik a levegő, akadtak kellemes nyári napok, amikor a nappali max hőmérséklet 20-25 fok között volt, de éjszaka 13-16 fokra is simán visszahűlt a levegő. Jól esett reggel kinyitni a teraszajtót és az ablakokat és átszellőztetni a lakást.

Új otthonunkban az ablakaink nagy része déli fekvésű, ennek ellenére június végéig nem kellett bekapcsolnunk a légkondícionálást. A hőmérséklet a legtöbb napon 22-25 fok között volt, de ez csalóka, mert Waterloo a Lake Eerie, Lake Ontario, Lake Huron között kb középen helyezkedik el, ezért a levegő nagyon párás is tud lenni és a hőérzet 25 foknál akár 30-32 fok is lehet.

Visszatérve a hőhullámhoz, amikor júniusban a legmelegebb volt Európában, akkor nálunk átlagos kora nyári időjárásunk volt, sok napsütéssel, gyakori délutáni záporokkal, ami szintén a nagy tavaknak köszönhető. Emlékszem, hogy az iskolaév utolsó hetében (június 25-én) Márk osztályát elvitték a Waterloo parkban lévő splash pad-re (vizes játszótér) és kint kellemetlen szél fújt és talán 20 fok sem volt.

Én egy vékony pulcsit is felhúztam munka közben, néztem ki az ablakon és abban bíztam, hogy a vizes játszóteres programot törlik, de nem, a gyerekeket simán fürdőruhában beengedték a normál csapvizet köpködő játszótérre és elintézték, hogy Márk az iskola év utolsó napjait kötőhártya- és torok gyulladással otthon töltse.

(Kb ekkor volt a legmelegebb Mo-on)

Nálunk június végére, július elejére az éjszakai hőmérséklet szépen emelkedett, és a kezdeti 15-16 fokhoz képest július elejére már 20 fok volt reggel és délután annyira tűzött a nap, hogy a légkondikat is bekapcsoltam a nap közepén, amikor itthonról dolgoztam.

A kanadai kánikulára július közepéig kellett várni, amikor néhány napig a hőérzet a magas páratartalom miatt 40 fok környékére is felkúszott, bár erről mi csak hallomásból értesültünk, mert éppen Mo-on voltunk.

Augusztus elején volt néhány kellemes hetünk, ekkoriban kétszer is voltunk strandolni a Lake Huronnál, de augusztus közepén aztán tartósan hűvösek lettek a reggelek és nappal is ritkán emelkedett a hőmérséklet 30 fok fölé. Timka mondta is, hogy szerinte itt az ősz. Az egyik nap megemlítettem ezt a véleményt a munkatársaimnak, akik nagyon röhögtek, de csak kb 2 percig, aztán elgondolkodtak és bevallották, hogy ők is észrevették, hogy milyen hűvös van mostanában és lehet, hogy a feleségemnek mégis igaza van.

Idén tehát dél-Ontarióban a nyár kb 2 hónap volt, és az sem volt a igazán meleg. Most szeptember közepén már azt is látjuk, hogy idén tényleg korán, kb augusztus közepén kezdődött az ősz, és jelenleg reggelente már erősen kabátos idő van felénk és gyakran esik az eső. Ha szerencsénk van, akkor hosszú és száraz őszünk lesz, mint 2017-ben. Ha nem, akkor lehet majd olvasni a panaszkodásom itt a blogban.

Colorado low

Amikor először hallottam az időjárás jelentésben, hogy ‘Colorado low’, akkor csak néztem, hogy mi az. Aztán többedjére hallva és látva rájöttem.

Ez egy olyan télen előforduló áramlás (Wikipedia link), ami az USA-ból a Sziklás hegység környékéről indul és a jet-stream hátán végigáramlik egész Észak-Amerikán, összegyűjt egy csomó párát az USA melegebb részén és okozhat havazást Texastól Kanadáig bárhol, de a legáramlás miatt főleg a Keleti parton.

Eddig kedvező telünk volt azoknak, akik nem ragaszkodnak a térdig érő hóhoz és a csikorgó fagyokhoz, azaz kb olyan, mint Magyarországon, időnként még enyhébb is. Ami pár centi hó időnként esett, az mindig elolvadt, de aztán 2019. januárban csak megjött a tél. Első körben kemény mínuszok, nem is ment pozitív tartományba a hőmérő január eleje óta.

Aztán a Colorado low “szeretetcsomag” is megérkezett szombaton (01.19). A párás délről áramló levegő találkozott a hideg északi áramlással és ennek nagyon intenzív havazás lett a vége.

Mivel ilyenkor két ellentétes irányú áramlás találkozik és az együttes hatásuk nehezen kalkulálható, ezért az utolsó pillantig kérdéses volt, hogy ki mennyi havat kap. Szerencsére a Kitchener-Waterloo régiót csak a front nyugati széle érintette, bár nálunk is esett egész szombaton a hó, de csak 10 cm havat kaptunk.

Tőlünk egy órára lévő Hamilton és tőle keletre a Niagara “félsziget” kapott kb 50 centi havat. Ez egyébként nem egy igazi félsziget, hanem a Lake Ontario és a Lake Eerie közötti földsáv. Talán azért hívják Kanadában félszigetnek, mivel a Kanadai-USA határ pont kettévágja.

Ottawa-Montreal, Atlanti Kanada szintén megkapta az 50-60 centi havat. A következő kép már csak a vasárnapi havazást mutatja, erre nem is esett ma semmi. De a képen lehet látni, hogy merre ment el a front.

1085

Ami viszont nem annyira vicces, hogy a hó nyomában kiderült az idő és a a viharos szél nyomában nagyon hideg lett. Nálunk majdnem -15 fok egész nap, amit tényleg -20-30-nak lehetett érezni. Délután kimentünk Márkkal lekotorni a havat egy fél órára és bocsánat a kifejezésért, de rámfagyott az “orrváladék”. Ilyet eddig csak filmben láttam, de most már yeah, nekem is megvolt.

20190120_08434920190120_145631

1086

Ottawa egy időre a világ leghidegebb fővárosa lett. Kanadaiak valahogy felvágnak erre, és ezért végig is járta a hír a kanadai sajtót. Itt van egy belőlük:

https://www.cbc.ca/news/canada/ottawa/coldest-capital-city-in-world-1.4985296

Ez tényleg kemény

Szinte hallom az elégedett kacajt a túloldalon: “Mégis mire számítottatok…”

Itt Waterlooban november eleje óta hó van a talajon. Azóta többször havazott, igaz csak kétszer esett számottevő mennyiség. Első alkalommal nagy lazán elindultam az uszodába este, a városon belüli autópályán keresztbe állt autót és árokban landolt autót láttam. Én megúsztam, de vizet facsartam a kormányból.

Eddig kb 10-15 centi hó esett, de szinte minden nap van egy hózápor.

Ennek van jó oldala is, lehet pl hóembert építeni, de már háromszor lapátoltam havat. Plusz vettem 10 kiló sót, 5 kiló csúszmentesítő zúzalékot, két hólapátot, egyet magamnak, egyet Márknak, mert mindig kivette a kezemből a lapátot, aztán csak pacsált vele.

Az eddigi mélypont ma jött el, mutatom:

20181121_201225

Az erős szél miatt jóval kevesebbet éreztem a -10 foknál, majdnem odafagytam a töltőpisztolyhoz a benzinkúton, úton hazafele.

Felénk tehát megjött a tél, de hát ez Kanada…

Néhány kép a hópornó kedvelőinek:

20181116_08205820181116_08264920181116_08270120181116_152953

Márk egyenlőre nem panaszkodik a tél miatt, szeret kint lenni az iskolában és itthon is. Főleg azt szereti, amikor friss hó esik és szánkóval hozom/viszem a suliba-suliból. A kanadai szomszédok azonban tudják a leckét, egyelőre szorgosan takarítják a havat a ház elől, azaz max akkor kerül erre sor, ha reggelre legalább egy vékony lepel hó esik, ilyenkor estére már tiszták a járdák.

Szánkózás a suliban is van, van egy kis dombjuk, a sulinak vannak műanyag szánkói, a délutáni extended programban néha előveszik a szánkót és csúszkálnak. Ilyenkor amikor megyek érte jön a fintor, apa miért jöttél ilyen korán? Ennek most örüljek vagy bánkódjak?

Megjegyzés: Torontóban kb 5 fokkal melegebb van, hó pedig alig. Hát ennyi az előnye, ha egy nagy tó mellett van a város. Itt Waterlooban nincsen Great Lake a közelben, úgyhogy nálunk hosszabb és hidegebb a tél.

Update: Gábor barátom rám írt tegnap este, hogy dehogyis van Torontóban 5 fokkal melegebb. Ott is majdnem -10 fok volt este. Just for the record.

Téli (v)iszonyok

Ez a bejegyzés április 14-én szombaton kezdődik.

A helyi sajtó napok óta Armagedonnal riogat és most igazuk is lett. Ontario déli része ma nagyon megszívta.

Reggel még “kellemes” 3 fok volt, majd 10 óra fele eleredt az eső és folyt egy pár órát. Mi a figyelmeztetés ellenére nem tudtunk a fenekünkön ülni, mert Márkot  beirattuk egy szombat délelőtti játékos sportfoglalkozásra, ami innentől a suli végéig tart.

Mire kijöttünk a suliból, már jeges-eső esett, ami átmenet a hó és az ónos eső között, de ekkor még nem volt vészes az ügy. Ebéd után pihentünk egy kicsit  és mikor délután 3-kor kinéztem az ablakon, addigra az apró fehér hópelletek szépen összeálltak és úgy nézett ki az utca, mintha egy kiadóst havazott volna.

A portálok azt mondták, hogy piros riasztás van, ne menjen senki sehova. Mi megint elindultunk, mert Márk magyar barátaink kislányának szülinapjára volt hivatalos és ugyan mi baj lehet Torontón belül*. Az utazás nem volt nagyon vészes, ugyan a sávokat nem láttuk az úton, de a négykerekes autónkkal simán lehetett 40-el menni.

*Kis emberek utolsó mondatai.

20180414_151730

Amikor viszont este 6 órakor elindultunk haza, akkor már durvább volt a helyzet. Az autók ablakai lefagytak, mit kaparni, csákányozni kellett a jeget, az úton több centi hókása volt, sávok sehol, a kétkerekes autók alig tudtak elindulni. Timka vezetett, lassan ment, alig voltak az úton, végül hazaértünk rendben. Azért sokkoló volt, hogy ilyen viszonyokat még télen sem nagyon láttunk.

20180414_180655

Vasárnap ki sem mozdultunk, mert viharos szél fújt, estére 100 km-t is elérte a szélsebesség, plusz a nap nagy részében szakadt a jeges eső. Errefelé nem volt igazán “ónos eső”, de innen 50 km-re már volt olyan település (pl Barrie), ahol tükör jég volt az út.

Az az érdekes az egészben, hogy nem is Kanadában volt a legnagyobb hó, hanem az USA-ban, volt ahol 50 centi hó esett, ide csak a “széle” jutott ennek az áprilisi frontnak, de az is elég volt.

Találtam egy érdekes videót, itt azt hasonlítják össze, hogy idén és tavaly április közepén Kanada mekkora része volt hó alatt. Segítek, idén volt a több hó és alig egy hete csak Albertában volt olyan terület, ahol a földet lehetett látni. Pedig bazi nagy területről van ám szó.

Megjegyzés: Amikor 2016. telén már egész biztosak voltunk benne, hogy 2017-ben költöztünk Kanadába, akkor napi szinten hasonlítottam össze a budapesti és torontó-i időjárást és nyugtattam a feleségem, hogy “nézd Torontóban jobb idő van, mint itt Budapesten”. Csak azt nem számoltam ebbe bele, hogy az egy enyhe tél volt Torontóban, ez az idei pedig piszkosul hideg.

Valamikor hét közepén folytatódik a történet.

5-ből 3 napot otthonról dolgoztam, csak hétfőn és pénteken mentem Waterlooba, az alábbi képek kedden délután készültek, amikor én hoztam haza Márkot a suliból. Az utcák Torontóban rettenetesen festettek, egyetlen járdáról és útról sem volt a hó letolva. A polgi vasárnap sajtótájékoztatót is tartott, hogy nem a pénz fogyott el, ezt csak a fekete lelkű Soros ügynökök terjesztik, ezt most direkt csinálják, mert nem akarják, hogy a hóekékkel betömjék az eső elvezető csatorna nyílásokat, mert akkor árvíz lesz a városban, ha jön hirtelen olvadás.

Nos a hirtelen olvadás csak nem jött, én meg azt vettem észre, hogy az úton járkáltak az emberek, ahol az autók lejárták a havat, mert a járdákon nyaktörő viszonyok voltak. Én úgy éreztem magam, hogy Kanada megadta magát a tél végére és tavasszal már csak mindenki arra vár, hogy a felmelegedés elintézze a havat. Mondom ezt azért, mert itt télen nagyon komolyan veszik a hóeltakarítást, profi szisztéma és felszerelés van a legalább 3-4 hónapos havas időszakra, de ami sok az sok…

20180417_172137

A következő képen kanadai kisfiunk játszik a suli udvarán. Nagyon élvezték a gyerekek, hogy a kis traktor a fal mellé tolta a havat. A fal melletti részt letaposták és ott játszottak “várasat”.

20180417_173539

A bejegyzés április 20-án zárul, eddig tartott, hogy meguntam a próbálkozást, hogy a telefonnal készített fotóimat a Google rávarázsolja a számítógépemre. Bármit nyomkodtam a héten, csak nem frissül a Drive-om március 31. óta, úgyhogy ma elővettem az USB kábelt és azzal oldottam fel a problémát.

Szóval április 20. reggel 7 óra, Ákos Waterlooban -3 fokban sétál a munkahelye felé, miközben Laci barátom ugyanezt Mo-on rövidnadrágban tette meg.

20180420_07173120180420_07270220180420_072713

Waterlooban nem féltek az olvadástól, az utak-járdák szuperek, a SunLife is épített egy órási jégvárat a parkoló sarkában. Ha nem lett volna -3 fok, akkor biztosan jobb szögből is lefotóztam volna a jelenségget.

De már jön a felmelegedés, itt a “double digit” tavasz, a hómentes kánaán. Ma már a szuperóvatos Theweathernetwork is azt mondta, hogy ennyi, hó már nem lesz dél Ontarióban.

A kárörvendő kommenteket talán hagyjuk, igen én is tudom, hogy Ausztráliába kellett volna költözni, de nem szeretem a 24 órás repülőutat és a mérges kígyókat és pókokat. Meg egyébként is Ausztráliában borzasztó az akcentus és bőrrákot lehet kapni a sok naptól. Fujj…

 

Kanadai tavasz

Még nem találkoztunk vele közelebbről.

Az első kanadai telünk igen embert próbálónak érezzük és sajnos még nem ért véget. Az első hó a helyi viszonyokhoz képest viszonylag későn, december elején érkezett, én innentől számítom a telet, aztán december végétől kb egy hónapig befagyott a fenekünk a néha -20 fokos hidegben.

2018. sem volt sokkal jobb. A következő infografika azt mutatja, hogy év eleje óta hány nap volt 10 fokot elérő hőmérséklet. Összesen 8 nap a durván 90-ből.

40426687965_4910a7ffef_h

A hazai hírek szerint Mo-on kellemes tavaszi idő van, de itt a múlt héten (április 3.) 80-100 km-es széllel érkezett meg egy front, ami havat is hozott. Azóta folyamatos volt az észak-nyugati áramlás ami hozta magával a hideg levegőt.

39430428680_dd45d1a950_o

Márkra ismét sínadrágot és kesztyűt adunk az iskolába menet, én is visszaváltottam a télikabátomra. Torontóban reggel megint 1-2 fokos mínuszok vannak, Waterlooban ami túl távol van a Nagy-tavaktól, hogy lehessen érezni a nagy víztömeg melegítő hatását, ma reggel -5 fok volt, és délután is csak 2 fok. Fincsi volt az irodába besétálni.

26343049107_5d944c056c_h

Az előrejelzések alapján a héten már lesz 10 fokos hőmérséklet, igaz jön az eső. Állítólag csak május elejére melegszik fel az évszaknak megfelelő szintre a hőmérséklet. Kanadai kollegák szerint ez az időjárás abnormális, áprilisban már jó időnek kellene lennie. Jó duma, hiszem ha látom.

Kinek az országgyűlési választás hozza meg a jó a kedvét, kinek meg a téli idő. :-]

Tavasz (?) Torontóban?

Mikor február 11-én elutaztunk Kubába, akkor kb 30 centis havon kellett átvágnunk a bőröndökkel, hogy a taxiba beszálljunk. Az utazásunkat megelőző bő egy hétben emlékeim szerint 3 havazás volt egymás után és az utolsó elég kiadós volt ráadásul.

Mire visszajöttünk, akkor már enyhébb idő volt, bőven a plusszos tartományban és a hó is nagyjából elolvadt. Nem kubai melegre kell gondolni, de az ember Kanadában néha a plusz pár fokot is értékeli télidőben. A legjobb, hogy azóta sem járt az igazi fagy tartományban a hőmérő és vasárnap (02.25.) pedig szédítő 12 fok volt és ragyogó napsütés.

Mi is kimozdultunk otthonról, jártunk egyet a környéken. Annyira sütött a nap, hogy Márkot nem is tudtam rendesen lefotózni. :-]

20180225_141255

A városi forgalom ellenben iszonyú volt, a Waze nagy kerülővel a közeli autópályán akart vinni, de mi nem hallgattunk rá, úgyhogy ott araszultunk a Queen-en, miközben ember tömegek sétáltak a napsütéses oldalon. Minden kávézó, étterem dugig volt, mert nagyon sokan úgy gondolkodtak mint mi.

A jó idő még kitart, de a meteorológusok azonban óva intenek minket attól, hogy már most levegyük a téli gumit az autóról és figyelmeztetnek, hogy errefelé a március még téli hónap. Szóval még bármi jöhet, a télnek nincs vége, de ez az átmeneti enyhülés nagyon jól esik.

38704623600_a7d4a29a33_h