Horgásztam is meg nem is

Úgy volt, hogy évadzáró pecára egy igazán zorall helyre megyünk. Mondjuk a Wildwood lake-re, ahol júniusban már jártunk.

Ez a tó és a környezete egyszerűen GYÖNYÖRŰ. Erdő veszi körbe ami a tó partjáig ér, ezért az év ebben a szakában külön élvezet lehet ott horgászni, mivel a juharfák már nagyon szép pirosak itt dél Ontárióban.

Nagy lelkesen elindultunk hát Tamással vasárnap reggel, mert 18 fokos gigászi hőmérsékletet és minimális szelet ígértek, majd egy órával később, a kapunál szembesültünk vele, hogy a Wildwood Lake körül lévő természetvédelmi terület pont aznap délben zár be a teljes téli szezonra, ezért a belső parkolót és a csónak rámpát már nem tudtuk használni.

Pedig előző nap megnéztem a honlapjukat, hogy van-e valami rendezvényük ami miatt korlátozás van érvényben, de semmit sem láttam. Az pedig nem jutott az eszembe, hogy a nyitvatartást nézzem meg, mert Kanadában az október közepi Háladás után kb minden jó hely bezár és legközelebb áprilisban nyitnak.

A parkokba ilyenkor is be lehet menni, de a kocsit le kell tenni a kapunál és onnan csak gyalog vagy bicajjal lehet közlekedni, azaz a csónak vízre tételét csak jó helyismerettel, esetleg kalandosan lehet megoldani. Vagy sehogy. Ez a parktól függ.

Vertem is a fejem a műszerfalba, mert Stratford kb 1 órára van tőlünk délre és a környéken lévő összes parkban ugyanaz volt a helyet. No akkor nézzük meg kedvencemet a Guelph Lake-t. Az is zárva. Connestogo Lake? Persze az is.

Bingo, a Shade’s Mill Conservation Area Cambridge-nél október 31-ig van nyitva. No akkor menjünk oda.

További egy óra alatt át is értünk, ha reggel egyenesen oda indultunk volna, akkor 2 óra helyett max fél óra lett volna az út, mert Cambridge (nem UK, hanem Ontario :-D) itt van a szomszédban.

A kapunál a biztonsági őr kedvesen mosolygott és figyelmeztetett, hogy a vizet már leengedték a tavon (téli vízállás), úgyhogy lehet, hogy kissé nehéz lesz vízre tenni a csónakot. Hmm ok, lássuk. Annyira akartam horgászni, hogy ha azt mondja, hogy a tavat egy csomó éhes farkas őrzi én akkor is próbát tettem volna.

De erre a látványra nem számítottam. A csónak rámpánál már nyáron is sekély volt a víz, de most szinte nulla. Egy evezős csónak még nagyjából elmegy a 10-20 centis vizen, de mi az elektromos motorral sehova. Plusz bokáig ér a sár a víz szélén. Itt ugyan nem tesszük le a csónakot. Mi legyen?

20191020_16010520191020_160116

Kis gondolkodás után mondtam Tamásnak, hogy a tó mélyebb része csak 150 méter az erdőn keresztül, vigyük oda a cuccot és tegyük ott vízre a szekeret. Bepakoltunk hát a csónakba, ami üresen csak 40 kiló, összes cuccal együtt is max a duplája. A motor és akksi egy második kör volt. Bakker milyen izomlázam volt a vállamban másnap.

A lenti képeket látszik, hogy nyáron milyen magas volt a vízállás. Sajnos kevés képet készítettem, pedig kétszer is voltunk Márkkal pecázni. Egyszer a partról, egyszer a csónakból. Márk 1 percenként fogta az apró sügereket egy spicc bottal, gilisztával csalizva. Strand és kis játszótér is van és mint említettem igazán közel van hozzánk, ideális nyári célpont.

Most pedig így néz ki. A strand jelenleg egy iszap tenger, de a közelben volt egy olyan rész, ahol ki volt kövezve a tó partja, tehát ott támadtunk.

20191020_11401720191020_115920

A Shade’s Mill nagy része még ilyen alacsony vízállásnál is horgászható. Csináltam egy kis térképet, hogy könnyebb legyen érteni miről írok:

Capture.PNG

A strand egyik sarkán tettük a csónakot vízre. A mélység először 1 méter volt, majd a két kis szigethez közel 2, majd 3 méter. A szigetek körül van egy jó nagy terület, ahol a part mellett folyamatosan mélyül a tó a gát fele. A sárga vonal mutatja a csatornát, ami régen esetleg folyómeder lehetett, de ebben nem vagyok biztos, mert sehol nem találtam infot az Interneten, hogy mi volt itt a gát építése előtt. De ez a mélyebb meder jól elkülönült a tómeder többi részétől és a műhold képről úgy tűnik, hogy a Mill Creek itt kanyargott régebben.

A tó nagyon nehéz pálya, van egy jó nagy része, mely ilyen téli vízállásnál is kellően mély, de itt egy kisebb erdő van a víz alatt. Így néz ki, a radaron látszik, hogy 3.3 méter mély a tó és a fák 2 méterig érnek fel. Némelyiket a felszínről is lehetett látni és én sokszor elakadtam, de mindig sikerült kibányászni a csalit.

20191020_130602

Az akadós rész után van egy hosszabb egyenes szakasz közvetlenül a gát előtt, ahol most 4-5 méteres a víz. Felfelejtettem mondani, hogy minden mélység ebben a blog bejegyzésben jelenlegi állapotot mutat, nyáron 2 méterrel mélyebb a tó. Tehát van olyan része ahol normál vízállásnál 7 méteres is lehet.

Effektív halfogásról nem tudok írni, mert dobáltunk vagy 5-6 órán keresztül, de csak egy igazi kapást éreztem. Pedig olyan helyeken pergettünk, aminek láttán megcsillan a pergető horgász szeme.

Rajtunk kívül csak egy evezős csónakos család volt a vízen, ők fogtak kishallal egy sügeret. Beszéltem velük pár szót, ennyi volt az egész napi akciójuk.

Mivel nyáron is horgásztam már itt Márkkal és gilisztával folyamatosan jöttek a sügerek, sőt pergetve én is fogtam csapó sügért és néhány gumihal farkat letéptek a kis pikkelyesek, ezért biztos vagyok benne, hogy sok a kisebb hal van a tóban, de hogy nagyobbak vannak-e azt nem tudtuk meg. Két lehetőség van, vagy nem találtuk őket, vagy valójában nagyon kevés normális méretű hal él a tóban.

Az biztos, hogy nem ez lesz a kedvenc pecás célállomásom, de minden egyébre kiváló a tavacska. Fiatal gyerekekkel lehet egy órácskát pecázni, aztán ott van a kis játszótér és lehet strandolni is, mert nyáron egyébként több méterre átlátszik a víz, tehát elég tiszta lehet.

Végül két kép arról, hogy mennyire szépek a színek felénk mostanában.

Emlékszem, hogy szeptemberben mennyire szomorúak voltunk, hogy véget ért a nyár mert tudtuk, hogy jön a hosszú tél, de közben megfeledkeztünk róla, hogy az október mennyire szép tud lenni. Az időjárás idén ősszel nagyon kellemes, reméljük ez a szép időszak kitart még egy pár hetet, mielőtt jön a szürke és később fehér tél.

20191020_12455620191020_141245

Újra a Guelph Lake-n

Emlékszem, hogy Magyarországon az időjárás függvényében decemberben-januárban is nyomtam a pecát egészen addig, míg a tavak be nem fagytak. A ragadozó halak aktívak a hideg vízben is, csukára Magyarországon január végéig, süllőre február végéig lehet horgászni. Elvileg.

A gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy általában decemberben, esetleg jó esetben januárban jött az első hidegebb időszak amikor a tavak befagytak, ami gyakorlatilag a horgász szezon végét jelentette. De előtte mindig volt néhány emlékezetes horgászatunk. Néha az időjárás, néha a halak miatt. Emlékszem olyan ködre, hogy 20 métert nem láttunk egész nap, de volt szakadó hóesés is, ami igen jól nézett ki és volt olyan pergető horgászverseny is, amikor kb -10 volt és minden dobás után takarítani kellett a jeget a gyűrűkből. Életemben nem fáztam még annyira…

Aztán volt olyan is, amikor Gyöngyösön megtaláltuk a vermelő halakat és egy kézipályányi területről 1x darab süllőt húztunk ki pár óra alatt. Hiába, a horgász ember általában nem normális, ha halfogásról van szó.

Gyanúm szerint a szezon vége itt dél Ontárióban hamarabb be fog következni, októberben még biztosan lehet horgászni, de a novemberi horgászatokban már nem vagyok annyira biztos, ezért aztán két héttel az előző Guelph-i peca után már újabb horgászatot terveztem.

Egy kicsit lazább a munka is, már csak két kisebb rendszeren dolgozik a projekt csapat, ezért aztán az összegyűjt túlmunkából kivettem a pénteket szabadságnak.

Kedden még 30 fok felett volt a hőmérséklet, majd a szerda-csütörtöki két napos eső és szél hatására nagyon lehűlt a levegő. Péntekre a hét elején még 15 fokot és napsütést mondtak, aztán fokozatosan rontották a kilátásokat és mire odaértünk, reggel 6 fok volt, felhő és erős szél. Sebaj, horgásztam már ennél kellemetlenebb időben is, menjünk!

Márkot reggel fel kellett tennem az iskola buszra, mert a péntekeket megpróbáljuk a jövőben úgy megoldani, hogy reggel 9-kor felszáll a buszra és délután 4-kor megyünk majd érte a megállóba. A reggel az enyém volt, a délutánt Timka meg tudta oldani.

Ezért 10 órakor értünk Tamással a tóhoz (kb 40 perc vezetésre van). A tó parján ronda felhők, szél és hideg idő fogadott. A Guelph lake elég nagy, a szeles idő hullámokkal jár, de annyira nem volt a helyzet, hogy ne lett volna biztonságos a csónakban. Azért a mentőmellényt felvettem, ha mégis beesnék egy rossz mozdulat miatt, a sok ruhával és cipővel nem lenne vicces a felszínen maradni…

Ha ekkora szél van, akkor az sajnos azt jelenti, hogy túl gyorsan sodródik a csónak, ezért a ‘driftelés’-ről lemondtunk és inkább lehorgonyzott csónakból horgásztunk. Ennek viszont az a hátránya, hogy sokkal kisebb területet tudunk meghorgászni és az akadós részeken állandóan csalit kell szabadítani, ami sok zörgéssel és extra munkával jár. Horgony fel, csónakkal a leakadt csali fölé kell állni, kiakasztani a kövek közül és újabb kör. Ha gyenge a szél, akkor a sodródó csónakból ritkábban akad el a csali, plusz a szabadítás is csak egy laza mozdulat.

10 óra és délután f2 között ezzel próbálkoztunk azon a szakaszon, ahol két hete a csukákat fogtam, de nem jártunk sikerrel. Ráadásul nagyon fújt a szél és fáztunk mint a kivert kutyák. Azt hiszem vastagabban kellett volna öltöznöm. Tamásnak f2-kore el kellett mennie, mire kitettem a parton a felhők nagyjából elmentek, szépen sütött a nap. Bocs Tamás!

Azért megpróbálkoztam a sodródós pecával, de még mindig volt annyi szél, hogy túl gyorsan tolta a könnyű ki alumínium csónakom. Gondoltam egyet és elővettem a Rapala Deep Tail Dancer 9 csalimat, amivel 10 éve fogtam utoljára csukát a Hatvani Kavicsbánya tavon.

Ezt a csalit direkt oda vettem, hogy partól dobva is minél mélyebben tudjak horgászni, de használat közben aztán rájöttem, hogy a balsafa test túl könnyű, ezért rosszul dobható és csak hátszélben tudtam horgászni vele. Egyszer aztán minden egyben volt és egy napos őszi hétköznap délutáni horgászaton sikerült egy jó 3 kg-os csukát fognom vele. Azt az egyet és azóta semmit.

A DTD viszont szuper vontatós csali, nem annyira bumfordi, mint a Rapala Dive to sorozat, ezért jó ötletnek tűnt kipróbálni a vontatást (trolling) vele. Ezt a módszert Mo-on sleppelésnek hívják (németes behatás ugyebár) és valamiért tiltott a horgászrend szerint. Pedig egyáltalán nem könnyű módszer, nem ad annyi előnyt, mint Mo-on gondolják és néha elég unalmas is tud lenni.

Balra a Deep Tail Dancer, jobbra a Dive to sorozat.

A módszer annyit tesz, hogy a horgász elektromos motorral folyamatosan mozgásban tartja a csónakot és a csalit 20-30 méteres pórázon vontatja a csónak mögött. Én is így tettem és elindultam a tó hátsó fele irányába, ahol még alig horgásztam.

Először kb 2 km-es sebességgel haladtam, de ez kevés volt a csalinak, ezért 2,5-3 km-re gyorsítottam. A DTD9 kb 5-6 méteres mélységben jön ezért megpróbáltam folyamatosan 6-7 méteres víz felett csorogni. Ebből adódik a módszer nehézsége, folyamatosan figyelni kell a radart a mélység és a sebesség miatt és ennek megfelelően irányítani a csónakot, mert a meder mélysége is folyamatosan váltakozik és a szél sem egyenletesen fúj. Jó kis kéz-szem koordinációs gyakorlat.

Eddig egyetlen egyszer fogtam trollingozva egy sügeret a Wildwood lake-n, szóval nincs nagy tapasztalatom és jobban szeretek dobálni, de mindenképpen fel akartam építeni a fejemben a tófenék virtuális térképét, ezért nem bántam, hogy nem jön semmi.

Aztán megtört a jég és a tó hátsó felén, ami kissé védve volt a széltől az első hal ránehezedett a Rapala DTD-re. Kb kilós feketesügér volt, ez már az a méret, ami a féket is kihúzza és szép nagyokat ugrik a levegőbe a csónakhoz közel.

20191004_144222

A kövekező 1 órában még 2 halat fogtam, ők már szép kapásokat produkáltak, igaz jóval kisebbek voltak. Az egyiknek a fajtáját még mindig nem tudom pontosan, a másik pedig egy sörösüveg méretű törpeharcsa volt. Errefele nagyobbak élnek és ragadozó életmódot folytatnak. Az Island Lake-n fogtam már pár hasonló formát.

20191004_145142

20191004_151023

Volt még néhány jó kapásom is (kb 4 db), de a trollingozás hátránya, hogy nem igen tudsz gyorsan bevágni és ezek a halak nem akadtak meg. Végül 5 fele pakoltam, f7-re nekem is haza kellett érnem.

Ebben a trollingozásban van fantázia, de a dobálásos pergetést még mindig jobban szeretem. Ha az időjárás és a munka engedi, talán még egy pecára lesz lehetőség idén.

Zárszó: eddig csak elvétve láttam pontyokat ugrálni ezen a tavon, de most valami miatt rengeteget láttam. Volt olyan 10 kg forma is, ami 10 méterre fordult tőlem. Tamás akasztott is egyet Flatt Shaddel, de az első kirohanáskor leakadt, csak egy pikkely maradt utána. Az a benyomásom, hogy nagyon erős ponty állomány él a tóban, de Kanadában senki sem horgászik rájuk. Érdemes lenne kipróbálni a bojlizást, de sajnos a pontyos horgászbotjaimat és az orsóimat eladtam a költözés előtt, mert túl hosszúak voltak a költözéshez. Hát majd meglátjuk…

Ezt a képet az internetről vadásztam, most a tó alsó harmadát jártam be kb a belógó félszigetig bezárólag, ahol legkeskenyebb a tó. Eszméletlen, hogy ez még a tó fele sincsen.

guelphlake-2

Wow peca – Guelph Lake

Ez most egy nagyon boldog horgász beszámolója lesz, aki túl van az eddigi legjobb kanadai horgászatán. Akit az ilyen halnyálka szagú blog bejegyzés nem érdekel, az kérem lapozzon.

A Guelph Lake-n pecáztam már egyszer. Augusztus elején jártunk ott egy magyar barátommal, nem volt ideális pergető idő, mert rekkenő hőség volt, de azért sikerült néhány halat fognunk. Csukákat és az eddigi legnagyobb fekete sügéremet. Mindössze pár órás peca volt, mert kora délutánra majdnem megfőttünk, úgyhogy a tervekhez képest hamar feladtuk és hazamentünk.

A Guelph Lake egy völgyzárógátas tározó, ami annyit tesz, hogy egy szép nagy gáttal elrekesztették és felduzzasztották a Speed Rivert. A tó a pontos méretét nem találtam meg az Interneten, mert – hibásan – a teljes természetvédelmi terület méretét adják meg, de a Guelph Lake szemre is biztosan van vagy 100 hektár.

A Wildwood lake-nél jóval mélyebb, a gáthoz közeli kb 1 km-es szakaszon akár 10 méter mély is lehet, de part mellett közvetlenül is 4-6 méteres. Van ahol szép lankásan mélyül, van ahol szinte függőlegesen törik le a fenék irányába. A tó medre köves, az aljzaton nem sok iszapot éreztem.

Az különösen tetszik, hogy motorcsónakot nem lehet használni, tehát nincsenek vízisielők, azaz elég nyugis hely, főleg ha összehasonlítjuk a többi közeli tóval, mint pl a Wildwood Lake, Belwood Lake, Conestogo Lake. Ezeken a tavakon több száz lóerős szörnyekkel csapatnak a kanadaiak, nagyon nehéz élvezni a horgászatot az állandó hullámzásban.

Egyébként úgy számítottam, hogy szeptember közepétől nem fogok tudni horgászni menni. Projekt zárásban vagyok, implementálunk ezerrel és ez általában hétvégi munkával is jár. De néha nekem is lehet szerencsém, mivel úgy jött ki, hogy a 09.20-21-i hétvégére végül nem kellett munkát terveznünk.

Ráadásul egész héten a legszebb vénasszonyok nyara volt felénk, sőt már-már túl meleg volt, ezért minden klappolt egy jó pecához.

A családot nem akartam szombaton felverni és én is nagyon elfáradtam a héten, úgyhogy feladtam a kora reggeli indulás tervét. Így volt vagy 9 óra, mire a tóhoz értem, ahol meglepetésemre millió embert találtam a csónak rámpánál, mert éppen egy egyetemi evezős versenybe csöppentem. Öröm az ürömben, hogy legalább bőven volt aki segítsen, amikor a csónakot vízre tettem. Az evezősök pedig egyáltalán nem zavartak, mint említettem a tó nagy.

Rögtön átmotoroztam (elektromos) a csónakházzal szembeni oldalra, ahol augusztusban már horgásztunk. Itt rögtön láttam, hogy a tó szintje az elmúlt 1 hónapban legalább 1,5 métert csökkent. De most először elvittem a halradarom, amit Kanadában nem is használtam még. És milyen jól tettem…

Túl mélyre nem akartam menni, a túl sekélyt nem tartottam hatékonynak, de a radar pillanatok alatt segített megtalálni az ideálisnak vélt 4-5 méteres vizet.

A következő képeken lehet látni, hogy a partszélen világítanak a kövek, igen, onnan hiányzik 1,5 méter víz. A part olyan 50-60 méterre van, alattam itt éppen 4-5 méteres víz volt, másol néhol 6-7 méter. Innen dobáltam hol a part felé, vagy a parttal párhuzamosan.

20190921_104701

20190921_113407

Kb a második dobásnál jött az első kapás, de a hal jól húzott és a köveken elszakította a vékony fonott zsinórt, Így buktam egy 66mm-es 20 grammos XH Flatt Shad-et. Nem baj, rendeltem az Amazonról, úgyhogy maradt még pár darab. 😀

A doboz nagy része Mo-ról költözött velem, csak a 66 mm-es XH az új szerzemény. Pont jó ehhez a 4-5 méteres vízhez.

20190921_110906

Újabb 3 dobás és már jött is az első csuka amit sikerült kivennem. Nem óriás, de nagyobb, mint a nyári példányok. Kb 60 cm, bő 1 kg. Aztán fél óra múlva még egy hasonló méretű. Mindössze fél óra alatt három kapás, 2 hal, mi lesz itt még…

20190921_110420

20190921_100145

Hát semmi. Ez után néma csönd. Valószínűleg több ok miatt. Szél nem volt, a vasalt víz pedig nem jó nappal és én a sekélyebb részek fele csorogtam. Kb 1 óra üresjárat után rájöttem, hogy ez rossz taktika. Visszamentem a kezdő pontra, ahol a csukák jöttek, de ott már nem jött semmi.

Na jó, akkor legyen a gát, ott még úgysem jártam. Legalább megnézem, hogy milyen az alja. Érdekes módon a tó nem a gátnál a legmélyebb, ott csak 8-9 méteres vizet találtam. A csónakházzal szemben 11 métert is láttam a radaron, az pedig kb 300-400 méterre van onnan.

Megdobáltam a gát oldalát pár mélyre törő wobblerrel, de csak egy kapásig jutottam, ami nem akadt meg. A nap közben annyira égetett, hogy a távozáson gondolkodtam. De végül feljött pár nagy felhő, feltámadt a szél és elviselhető lett a hőmérséklet.

A szél a gáttól fújt, úgyhogy 1-1,5 km-es sebességgel csorogtam a gáttól a mélyebb részek felé… Itt nem is horgásztam augusztusban. A radar először lankás, üres részeket mutatott, 4 méteres vízzel, de ennek ellenére volt néhány koppintásom.

Aztán elértem egy területhez, ahol 4 méterről 6-7 méterre tört le a fenék és tiszta szikla volt az alja. Nagyon akadt, de ha a Flatt Shad elakadt, akkor csak meghúztam a másik irányból és máris kiszabadult. Így nézett ki, egy kb 200 méteres szakaszt kell elképzelni, a többi terület teljesen más jellegű volt.

20190921_135701

Igen, azok a sötét pacák a fenéken (a sárga sáv felett) kövek, a színes foltok pedig halrajok. Ahol pedig táplálék hal van, ott akad ragadozó is.

A parton volt két pecás, pont velük szemben volt az első kapásom, a parttól kb 150 méterre. Bumm, jól húz. Rázza a fejét, ez csuka lesz. Az is volt, 2 kiló feletti. Kép nem készült, mert mélyre nyelt. Kivettem a horgot, kicsit tologattam a vízben és elúszott. Egy fotó jó lett volna, mert nem volt farka a halnak. Lehet, hogy a kormoránok tették, amikor még kisebb volt. De jól védekezett így is.

A fárasztás, horogszabadítás miatt lesodródtam, úgyhogy visszamentem az előző helyre és a pecásokkal szemben az első dobásra újabb kapás. Nagyon durván húz a hal, ez nagyobb, mint az előző. Igen, jó vastag a háta.

Sajnos nem volt matrac nálam, a csónakba pedig nem akartam fektetni, hogy megmerjem a hosszát. De szemre kb 4-5 kilós lehetett. Ment vissza ez is.

20190921_133213

Szintén horogszabadítás, visszaengedés, majd vissza a tetthelyre. Csorogtam kb 100 métert és újabb kapás. Újabb szép csuka. Olyan hosszú, mint az előző, de vékonyabb. Max 4 kilós. Soha rosszabbat.

20190921_134453

Újabb kör, fura kapás, nem is védekezik, hát egy kis nemtommi volt. Formára naphal, de teljesen más színű.

20190921_132715

Aztán megállt a szél, megpróbáltam vertikálozni. Süllőnek néztem, de nem volt kapófoga. Megalázó méret. De legalább jól látszik a nyerő Flatt Shad. Tele fognyommal, első peca. Ezt már szeretem.

20190921_154613

Összesen azt hiszem 6 csukát fogtam, volt még vagy 5-6 kapásom ami nem akadt meg, meg az az első, aki elvágta a zsinórt a köveken. Az utolsó 4 csuka 1 órán belül jött 13 és 14 óra között.

Még dobáltam f4-ig, de semmi sem jött. Könnyű szívvel zártam a pecát. Sose rosszabb kalandot! Kár, hogy Tamás nem ért rá, jó lett volna megosztani az élményt.