5 “tuti tipp” a bevándorláshoz

Tagja vagyok néhány Facebook csoportnak, ahol gyakran felmerül a kanadai bevándorlás kérdése. Az érdeklődők általában ezt kérdezik különböző formákban: “hogyan lehet bejutni?”, vagy esetleg: “Segítsetek már, mi a tuti?”, és a kedvencem: “már itt vagyok Kanadában, hogy tudok dolgozni?”

Nekem úgy tűnik, hogy a csoportban minden tag, aki végigment a legális bevándorlás rögös útján, minimum hidegrázást kap egy-egy ilyen bejegyzéstől. A konkrétabb kérdésekre szívesen válaszol a csoport, köztük én is, de azokra a kérdésekre, amelyekről süt, hogy a kérdező egy lépést sem tett a bevándorlási oldalak olvasása érdekében, semmi válasz nem érkezik. Megpróbálom megválaszolni, mi lehet ennek az oka (szerintem). És adok néhány tanácsot ahhoz, hogyan érdemes segítséget kérni .

Ja, de előtte. Tudom, hogy úgy tűnhet, a kanadai magyarok nem segítőkészek, megtartják maguknak a tuti infot és nem barátságosak. Ez teljesen érthető a kérdezők szemszögéből. Jó lenne, ha valahogyan ők is bele tudnának helyezkedni a mi nézőpontunkba. Belegondolni abba, hogy aki már itt van, keményen küzdött, hogy eljusson ebbe a csodás (tényleg!) országba. Megvan ennek is a pszichológiája, egyszer eljutott hozzám egy kutatás erről, röviden a lényeg: amit valaki már megharcolt magának, abban nehezebben tud empatikus lenni mással. Nehezebbnek tűnik emlékezni a nehézségekre, a negatív érzelmekre, és könnyebb helyette az ereményre koncentrálni. Ha nekünk ment, nem értjük, másnak miért nem? Szerintem ez hatott pl a katonákra, amikor az “újoncokat” szivatták, ahelyett, hogy könnyebbé tették volna számukra az egyébként is megrázó első heteket. Szóval ez biztosan hat ránk is. De nem csak ez van benne! Az 1 pontban leírom, nincs tuti, amit megtartsunk magunknak. És a legfontosabb: eddig minden magyar, akivel itt személyesen megismerkedtem, végtelenül segítőkész volt. A kanadaiak is, bárhonnan származnak eredetileg. Szóval, óvatosan az ítéletekkel! A 0. pont: Légy nyitott, sőt, rugalmas!

1. Felejtsd el a “tuti tippet”, az ügyeskedést, a “számla nélkül”-t, fekete munkát

Itt Kanadában ez nem jellemző. Még akkor sem, ha a haverod a múltkori buliban 3 sör után őszintén elmesélte, hogy feketén dolgozott egy farmon. Hidd el, nem akarsz az amerikai kontinensen dokumentumok (=önálló lakásbérlési lehetőség, egészségügyi ellátás, hitelkártya, autó, jogosítvány) nélkül létezni. Kanada nem olyan, mint egy EU tagállam, itt ha feketén dolgozol és elkapnak, akkor kiutasítanak és 5 évig be sem léphetsz az országba.

Tuti tipp sincs, minden élethelyzethez más bevándorlási stratégia tartozik. Ráadásul a bevándorlási szabályokat gyakran finomhangolják, így a már itt élők tanácsai is gyorsan avulnak. Ha mégis kapsz tanácsot, ugorj a 2. pontra.

Az ügyeskedés, vesztegetési kísérlet, “hogyan lehenne felgyorsítani” típusú kérdések pedig kifejezetten bosszantják az őshonos (úgy értem: legalább második generációs) kanadaiakat. Aki ide készül, annak érdemes dolgozni más stratégiák elsajátítását, alkalmazkodni a helyi viselkedési kultúrához. Már csak azért is, mert ezek a “magyaros” módszerek majd a barátkozásban, és a munkahelyeden is akadályoznak.

2. Kutass, mielőtt kérdezel! Kutass tovább, miután választ kaptál.

Mire gondolok? Tedd meg az első lépéseket, tegyél erőfeszítést, ez a Te életed, és Te akarsz rajta változtatni. Senki nem fogja helyetted megcsinálni! Legyen az első, hogy alaposan nézd át az ország és a megcélzott tartomány bevándorlási szabályait. Ha ezt megteszed, már sokkal konkrétabb kérdéseid lesznek, amelyekre szívesen válaszolnak a kint élők, akár ismeretlenül is. Ha csatlakozol egy csoporthoz, nézd meg, vannak-e ott fájlok, amiket átolvashatsz? Lapozz vissza a hozzászólásokban, mert ezekből is sokat tanulhatsz, sőt, ez néha elég vidám pillanatokat is okozhat.

Google a barátod. Tudom, sokszor nehéz kiszűrni, mi az igaz, és mi nem. De kezdd el jól használni, mert ha egyszer ideérsz (és ha kitartó vagy, ideérsz), nagy segítségedre lesz ez a készség. Majd amikor meg akarod tudni, hogy működik a tömegközlekedés, autóbérlés, hogyan szerezhetsz jogosítványt. Hogyan szerezhetsz be magadnak olcsón bútorokat. Hova menj tanulni. Hogyan irasd be a gyereket az iskolába. Mire figyelj a resumé-készítésnél. stbstb.

Ha kutattál, kérdezz bátran! Jól informált, felkészült, konkrét kérdéseket. Választ fogsz kapni.

Ha kaptál válaszokat, kutass tovább! Nem biztos, hogy jól tudják. Ellenőrizz le minden információt, keresd meg Te magad az eredeti forrást. A Te kivándorlásod múlik rajta!

3. Tanuld a nyelvet!

Nemcsak azért, mert a legtöbb bevándorlás-típushoz nyelvvizsgáznod kell. Magadért is. Azért, mert a boltban, a hivatalban, a munkahelyeden ezen a nyelven fogsz majd kommunikálni. Azért, mert a hátad mögött hagyod a szociális hálódat és kapcsolataidat, és akkor leszel itt sikeres és boldog, ha be tudsz illeszkedni az itteni közösségedbe. Ez nyelvtudás nélkül nem megy.

Ja, és akkor is tanulj nyelvet, ha úgy érzed, jól beszélsz angolul/franciául. Na jó, az IELTS 9,0 kivétel, de még lehet, akkor is. A kanadai angol eltér minden más angoltól, amit eddig hallottam. Meg tudod értetni magad, ha pl Angliában éltél, de más a kiejtés, és mások a kifejezések. Rele barátnőm mesélte, aki éveket töltött Londonban (UK, nem ON) mielőtt Kanadába érkezett, hogy a munkahelyen az első 4 hétben állandóan sokkot kapott, mert nem értette, amit beszélnek. Mást értettek a szakmai kifejezések alatt, olyan kifejezéseket használtak, ami számára ismeretlen volt. Keress a youtube-on olyan csatornákat, ahol kanadaiak tanítják az angolt, vagy podcast-eket. Készülj fel, hogy ne itt érjen a sokk (legnagyobb része)!

4. Ne fizess gyanús közvetítőknek!

Nem fog senki helyetted munkát találni neked itt. Igen, létezik a szponzoráció, ha épp olyan szakmád van, és megtalálod hozzá a megfelelő programot, végigküzdheted magad ezen az úton. Ha valaki ezt pénzért ajánlja, arra tekints gyanúval. Ha előre kéri, felejtsd el. Lásd be, a szponzoráció a cégeknek sokba is kerül, és a vele járó hivatali ügyintézés sem egyszerű. Ezért az ilyen lehetőségek ritkák, mint a fehér holló. Ha ajánlatot kapsz ilyesmire, kutass újra! Vajon valódi, vagy sokan panaszkodnak arra a cégre, hogy átverte őket?

5. Tanulj Kanadáról

Ha az előző 4 tanácsot megfogadod, akkor ez magától is megérkezik hozzád. Tudni fogod például, melyik tartományban használhatod az angol nyelvtudásod, és hol a franciát. Egyáltalán milyen tartományok vannak, hol vannak a Nagy Tavak, és hol az óceán. Milyen speciális szókicsre lesz szükséged. És milyen meleg télikabátra.

*****

Tudom, mindenhez, amit fent írtam, időre van szükség. Ha elszánt vagy, és elindulsz az úton, rá fogod szánni az időt. Tudom, hogy dolgozol, meg ott a család is, és esténként tévézni szoktál. Én is. Azt tanácsolom, akkor vágj bele, ha készen állsz kiszállni a komfortzónádból. Ne igzulj, néhány év múlva visszaszállhatsz, hacsak nem válsz adrenalin-függővé. És közben nagyon sokat fogsz tanulni, magadról.

A külöbségek illusztrálására teszem ide ezt a színes-mutatós ábrát. Azt mutatja, hogyan néz ki a különböző nemzetek értékelési skálája. Nézd meg pl az angol és amerikai közötti különbséget 😀

Magyarország jobban teljesít

Nem politikai írás lesz, Magyarország jobban teljesít kerti hulladék kezelésben. 😀

Torontóban lakva megfigyeltem, hogy a kertesházak lakói papírzsákban teszik ki a hulladékot a ház elé és a zsákokat gondos kezek időnként eltüntetik.

Aztán elköltöztünk Waterlooba és egy jó nagy elhanyagolt kert gondnokává váltam és nekem is aktuálissá vált a kerti hulladék összegyűjtése. Megvettem tehát a barna Yard-waste zsákokat, párat megpakoltam, aztán csütörtökön el is vitték őket. No para, megy ez nekem…

Újabb zsákok, újabb csütörtök, egy zsák pedig nem ment sehova, ott várt árván a járda mellett rajta matrica: “Bocsi, de ez túl nehéz vagyok”. Van humorérzékük, ez jó. Megnézem a city weboldalán, egy zsák nem lehet 20 kg-nál nagyobb. Ok, ez volt vagy 30 kg, akkor szétszedem.

Következő zöld hulladékos napon nagyban utaztam, kitettem vagy 5 teletömött zsákot. Egész nap otthonról dolgoztam, végig figyeltem, hogy jönnek-e a kocsival, de nem jöttek. Délután 2 fele mentem el valahova és 6-kor értem vissza és ez várt:

20180906_17392420180906_173935

Reggel esett, a zsákok szépen felpuhultak, a hulladékos népek megemelték, az aljuk leszakadt, aztán az egészet ott hagyták. Egy órámba került, hogy összszedjem a cuccot és újra zsákoljam.

Reklamálás indul, írok a hullédék kezelő ügyfélszolgálatára, hogy bakker egy kis figyelemmel fel lehetett volna dobni a kocsira a cuccot. Nem úgy van az Mr., a zsákok megóvása az ön feladata. De ezek papír zsákok, mégis hogyan? Okos válasz: tartsam fedett helyen, vagy takarjam le.

Nekem fedett helyem nem nagyon van, a garázsban az autók állnak, a kerti házban a grillező és a fűnyíró, meg a kajakom. A garázs mellett állnak a zsákok, gyorsan vettem egy nagy ponyvát, alulra is jutott, középen a zsákok, felette a ponyva. Nem ázik, fasza lesz.

Nos tegnap pakolom ki az út mellé a féltve óvott zsákokat és az egyik úgy ahogy van kettészakad, az ölemben landol 20 kiló rohadó föld, tűlevél, fű keverék. A zsákban lévő cucc az óvás ellenére elkezdett rohadni benne, belülről megette a papír zsákot a két hét alatt, hiába volt letakarva. Nos megint zsákolok 15 percet, ma elvitték az egészet.

Tanulság: a papír zsák nagyon környezetbarát, de nagyon hülye kanadai ötlet és nem lehet megvédeni ha egyszer belülről rohad.

Mit csinálnak a szomszédok? Kifigyelem: másfél hétig semmit sem gyűjtenek, majd a szállítás előtti hétvégén vagy a héten gyorsan megrakják a zsákokat és elzárva tartják valahol hátul, majd begyűjtés napján reggel korai kelés és 7-re kipakolás.

Ha jön az őszi lombhullás, akkor a szállítás előtti hétvégére nem szervezek programot, mert akkor kell levelet gyűjtenem. Van 5 nagy fánk, lesz levél bőven. Köszönöm Waterloo Region Waste Management. Co. 😀

Hogy megy ez Gyálon? Édesapám megrakja a nagy műanyag szemetes zsákokat, jönnek a fószerek, kiöntik a zsákból a cuccot a taligára, majd otthagyják a zsákot a földön. Többször lehet használni így is használni, minimális környezeti kár.

 

Állás-találás avagy kanadai vallás: kedvesség /2

Hol is tartottam? Ja igen, interjúztam a közvetlen vezetővel, és jó volt.

Még ugyanezen hét végén kapom a meghívót a következő interjúra – wowwww, megy ez, mint a karikacsapás! Amin csodálkozom, nem a főnök főnökével találkozom, hanem a közvetlen munkatársakkal. Ez újra elbizonytalanít: most akkor ez egy mellékvágány? Vagy újabb teszt? És utána majd lesz még egy kör? Én július 1-től már kezdeni akartam, úgyis 2 helyszínen megy a munka, gondoltam, legalább megismerem a torontoi munkatársakat, mielőtt átköltözünk.

Június 26-án (jéé, ez meg Ákos szülinapján volt?) meg is van az interjú a munkatársakkal. Egyikük van jelen személyesen, a másikukat telekonferenciában hívjuk. Upsz, vele nem működik a voodoo trükköm, kicsit érzem a hangján, nem győzöm meg.  A személyesen jelen lévő kolléganő meg nagyon fiatal, igaz, nagyon okosnak is látom. Az interjú előtt bekísér a HR-re, basszus, 300 fős iroda, teljesen elképedek. Végtelenül gondoskodó, sokat mosolyog, különösen mikor azt kérdezem, ők miért szeretnek itt dolgozni? Még torontoi utazási tippeket is adna a liftben lefelé, nagyon megköszönve elhárítom, már várnak rám ismerősök a ház előtt. Jóismerősök, hugiékkal találkozunk, ők a belvárosban bóklásztak, amíg én készülődtem és interjúztam. Este megy a köszönőlevél mindkét interjúztatómnak, csak a torontoi kislány válaszol. Ajjajj, tényleg nem tettem jó benyomást a másikukban, gondolom. (Önbizalom, Timka, önbizalom!!)

Aztán csend. Említette a főnökasszony is, és a fiatal kolléganő is, hogy sok a jelentkező, és rengeteg nterjújuk van. Szóval nem kizárt, hogy akár 2 hetet is várnom kell, mert az elsők között hallgattak meg. Eltelik a két hét, se kép se hang. Írok a recruiternek egy tömör és kedves e-mailt, született-e már döntés a következő körről? Azonnal válaszol,  ígéri hogy kideríti. 2 nap múlva jön a válasz a főnökasszonytól, még egy kis időt kér. Mindketten hivatalosak, és kedvesek az e-mailekben, olyan érzésem van, mintha ebben a folyamatban ügyfél lennék, nem “csak” egy jelölt a több százközül. Megcsúsztak az interjúkkal a szabadságolások miatt. Hát igen, nyár közepén szép az álláskeresés. Ekkor már július közepe van. Közben pályázgatok, nem lesz ebből semmi.

Július harmadik hetében kapok egy mailt közvetlenül a főnöktől. Először is 3x  és 3-féleképpen bocsánatot kér a késedelem miatt, és ha még mindig érdekel engem ez a munka, akkor szeretnének egy interjút nekem a terület vezérigazgatójával. Hűűűű, izgalmas, megszervezzük. Augusztus elejére, akkor jön vissza szabiról. És mivel ő Torontoban dolgozik, visszaingázok a kisvárosból a nagyba. De megéri, minden perc, mert ez a nő egyszerűen elvarázsol. És valahogy én is őt, mert az interjú végén beajánlja, ha ez az állás nem jön össze, keressem meg, mert lesz más pozi. Elájulok. Tőle tudom meg azt is, hogy attól tartottak, ez a szintű pozíció nem lesz elég nekem. Tehát túlképzett vagy inkább túl tapasztalt vagyok. Igyekszem megerősíteni, már a hátam mögött van a karrierépítés. Nem akarok én nagyot, csak támogatni. Még a humoromat is bepróbálja, de az izgalom (vagy a humorérzék hiánya) miatt nem reagálok jól. Na figyu, bepróbállak, ez volt a vicc, Te hogy reagáltál volna? Az interjú-helyzetet ne felejtsd! (a neveket szándékosan nem említem)

NagyVezír: “Számodra mi a vonzó ebben a munkában?”

Tmk: néhány konkrétum, blabla ” és a munkatársak, és különösen a vezető nagyon szimpatikus volt. Azt gondolom, könnyen tudnék velük együtt dolgozni.”

NV: “Valóban, mármint V-vel? Csodálom, nekem állandóan gondom van vele.”

Tmk: ”                               ??                               ”

NV: “Na jó, csak vicceltem. Mi volt benne szimpatikus?”

Tmk: “Szakmailag minden szempontból fel tudok nézni rá, és az őszintesége, egyenes stílusa nagyon tetszik.”

NV: “Pont ezzel visz a sírba”

Tmk: ”          Valóban?             ”

NV: “Dehogy, csak viccelek. (széles mosoly)”

Elképesztő fa-arccal mindezt. Remélem, még lesz alkalmam nevetni a viccein. Majd kihegyezem magam erre ;-).

A köszönőlevelem egy tanulmány, tényleg vérprofi, Malini barátnőmtől nyúltam, és a helyzethez igazítottam. Pontokba gyűjtve összesítem benne, a beszélgetésünk alapján mit tart a vezérasszony fontosnak, és hogyan tudnám ebben támogatni, ha engem választ. És még küldök neki egy cikket is, egy probléma megoldásához, amit az interjún említett. Néhány nappal később válaszol, a cikket külön megköszöni.

Egy hét szünet. Basszus, ezt elbuktam. Vagy még mindig nem döntöttek? Kezdek lemondani róla, már Ákossal is beszéljük, de kár hogy ez nem sikerült. És egyszercsak, augusztus 8-án megcsörren a telefon. A recruiter az, érdeklődik, hogy mentek az interjúk? Na, gondolom, elégedettség-mérés. De nem, folytatja, nagyon tetszettem az interjúztatóknak. Annyira, hogy szeretnék nekem ajánlani az állást. Kiugrom a bőrömből. Másnap jön az ajánlat, elfogadom. Juhéééé, mikor kezdhetek?

Hát, mondja a recruiter, 10 munkanap a háttér- és referencia-ellenőrzés, azon még át kell esnem. Na, basszus, ettől tartottam, hogy felhívják az előző munkahelyemet, ők meg nem voltak nagyon boldogok, mikor felmondtam. Ákos mondja, nem lesz semmi gond. Malini barátném mondja, csak azokat hívhatják fel, akiket én megadok. A 10 munkanap alapján belőttük az augusztus 27-ét mint kezdési időpontot. Mondja a végtelenül kedves recruiter, hogy a következő héten szabadságon lesz, de amint visszaért, azonnal ránéz a folyamatra, és értesít. Nagyon megköszönöm, üdvözöl a cégnél, elbúcsúzunk, jó nyaralást.

Megjön az első hivatalos e-mail, amiben egy csomó szabályzatot kell elolvasnom, elfogadnom, kinyomtatni, visszaszkennelni, elküldeni. Az ígért háttér- és referencia-ellenőrző e-mail nem jön. Izgulok, mert ha 10 nap a folyamat, akkor minden nap számít, írok a recruiter helyettesének, nem érkezett meg a levél. Néhány óra múlva, hétfő estére megérkezik.

Ülünk este a teraszon, kortyolgatunk valami finomat, asszem ez éppen Aperol spritz nap volt – ünnepeltünk, na. Kezemben a laptop, írom be az adatokat, amik az ellenőrzéshez kellenek. Útlevélszám, lakcímek, jogosítvány, megengedem, hogy nemzetközi bűnűgyi ellenőrzést futtassanak rajtam. Már kitöltöttem 4 oldalnyi formot, most jönnek a referenciák. Beírom őket, közben mindenkinek fogalmazok egy e-mailt is, ne érje őket meglepetésként egy nemzetközi hívás. Merthogy cégnevet, telefonszámot enged beírni a form. Kéri még a dátumokat, a pozíciót. Egyikükhöz sikerül bepasszíroznom egy e-mail címet is. Rossz érzésem van kicsit, munkahelyeket kérnek, én meg a 3-ból 2 helyen szerződéses voltam, remélem nem lesz gond, a megmaradt karakterekre bepasszírozom hogy “contracted”. Most hova írjam az időzónát? Vagy tudni fogják? Végülis erre szakosodott, profi cég, tudniuk kéne. Nyugodt vagyok, ellazulok, megbízom bennük.

A közvetlen főnökömtől jön mail. Azonnal kinyitom, nem érdekes, mit hagyok félbe. Eljutott hozzá, hogy elfogadtam az ajánlatot, és szeretne gratulálni, és nagyon örül, hogy csatlakozom a csapathoz. Most elmegy egy kicsit továbbképződni, de utána rögtön fogalmaz egy bemutatkozó e-mailt amit elküld majd átnézésre, mielőtt kiküldi. Komolyan mondom, wow-ra formálódik az ajkam minden alkalommal, amikor olvasom. Kifogástalan stílus, formális, ugyanakkor szívmelengető. Pont annyi információ, amennyire szükség van, és csupa pozitív érzelem. Tuti egy angyal küldte. Sokat fogok tanulni tőle, azt már látom.

Kedd reggelre az ellenőrzésre szakosodott cégnél volt minden adat. Kata, az egyik referenciám ír csütörtökön, megjött a kérdőív e-mailen. Hű, klassz, akkor jó lesz ez. Aztán csend. Következő hétfőn visszajön a recruiter szabiról, és hihetetlen, de tényleg ránéz a folyamatra, és már ír is: a bűnügyi ellenőrzésen átmentem (huhh :DD), a munkahelyeket viszont még nem sikerült leigazoltatni. Javasolja, esetleg kérdezzek utána a megadott cégeknél. Augusztus 20, azért írok egy-egy üzenetet délután (Mo-n este), érdeklődöm, mi újság? Nem keresték őket. Kedden reggel megírom az e-mail címeket a keresőcégnek, biztos ami biztos, azt az egyet sikerült elintézni, ahol volt e-mail. Aztán becsap a mennykő. Jön a válasz, hogy nagyon köszönik az extra információt, de már továbbléptek a folyamatban, és akkor most szeretnék elkérni a: a) bérpapírokat; b) adóigazolásokat (M30-as); c) munkaszerződést. Naggggyon jó, az Aegonos munkaviszonyom kicsit régi ahhoz, hogy nálam legyenek ezek az iratok. A régi iratokat jól elpakoltuk dobozokba, bent pihennek a kerti házunkban. Rajtunk kívül hozzáfér még apósom, aki épp itt ül mellettem a kanapén, egészen szeptember elejéig. Nyomozok a gépemen, talán meglesz a munkaszerződés. Találok is néhány régebbit, nem fedi le a teljes időszakot. Basszusbasszus. Ráadásul a másik leigazolandó az ugye nem is munkaviszony, hanem szerződéses viszony, voltam olyan ügyes, hogy az idő felében cégen keresztül számláztam, a másik felében meg vállalkozóként. A vállalkozóként kötött szerződést megtalálom, meg a korábbi megszüntetését, egy pdf-be beszkennelve. Jajj, hogy miért nem vagyok én rendezettebb?? És még, ezek ugye mind magyarul vannak, most akkor le kell fordíttatnom mindent? Mennyi ideig fog ez tartani?

Írok egy gyors üzenetet, kérem őket, hogy menjenek a mailes vonalon, mert ezekhez az iratokhoz csak néhány hét múlva férek hozzá, és le is kell fordíttatnom. Jön a válasz, nekik ez van a szerződésükben a megbízóval, most már az alternatív úton mennek, legyek szíves küldjek legalább 1-1 dokumentumot. Kedvesség? Nyomokban sem. Tárgyilagos, rövid, utasító. A tartalmat nem értem teljesen. Mi az, hogy legalább 1? 1 db bérpapírt? Írok egy választ, de nem küldöm el, közben hívom Ákosomat, tanácsot kérek. Kérdezzek? Vagy elküldjem, ami van, reménykedve, hogy elég lesz? Nem jó egyik sem, mondja a stratégiai tanácsadóm, könnyen zsákutcába juthatok mindkettővel. Tudom én is. Akkor? Azt tanácsolja, kérjek segítséget a recruitertől, neki fontos, hogy lemenjen a folyamat, és egyébként is fel akarnak venni. Egész délután az e-mailt fogalmazom, hálás vagyok anyósoméknak, hogy lekötik a gyereket. Késő délután megjön Ákos is, le sem ül, olvassa, amit írtam. És átírja, persze mint mindig, hálás vagyok ezért is, ő sokkal objektívebb nálam. Mondom is a végén viccesen, nyugodtan írja is alá ezt a mailt. Nemnem, mondja, nagyon hasznos vot minden szó amit írtál, anélkül ez nem születhetett volna meg. Elküldöm, és várok.

Egészen a következő délutánig. Amikor is válaszol a recruiter, elnézést kér a nehézségekért, amiket tapasztaltam. És meggyőzte a referencia ellenőrző céget, hogy haladjanak a mailes úton. Huhhhhhh. De. Javasolja, hogy toljuk el a kezdési dátumot egy héttel, mert amíg zárul le ez a folyamat, addig nem tudják megrendelni az eszközeimet és jogosultságaimat. Persze, beleegyezek, nekem mindegy, legyen szeptember eleje. Talán 2 nap telik el, a cég belsős munkatársa keres, keressek már elő valami 1 szál kis bizonyítékot, hogy az utolsó megadott munkahelyemen dolgoztam, mert nem kaptak választ. Számlák jók lesznek? Igen. Szuper, elküldöm az utolsó 5 számlát. Boldogan írja, le tudja zárni az ügyet. Jeeeee!

..tovább is van, mondjam még?

 

 

Kanadai vallások: BBQ

Igazi kanadai vallás a BBQ, azaz a barbecue. A módszer a magyar grillezésnek felel meg, de itt nem használják a grill kifejezést, úgyhogy röviden csak BBQ. (És ez a BBQ nem egyenlő a smokerekben alkalmazott lassú sütési módszerrel.)

Alapvetés, hogy minden háztulajdonos kanadainak biztosan van BBQ szettje. Esetleg kettő és még egy harmadik mobil BBQ ha kimenne valahova piknikezni. Ha kimész egy nyári napon egy  random parkba, akkor tuti, hogy délben füstben úszik a park és minden asztalon megy a gázos vagy faszenes grillező.

Mindegy, hogy az asztalnál több generációs kanadaiak, vagy pakisztáni, indiai vagy más ázsiai bevándorlók ülnek, a BBQ közös szenvedély. Érhető, mert jó buli kimenni egy tó mellé a családdal vagy barátokkal, dumálni egyet, míg megsül az ebéd és utána együtt ebédelni.

A legtöbb parkban vannak ilyen telepített BBQ station-ök, de ezek száma korlátozott, ezért a legtöbben viszik a saját cuccukat.

SONY DSC

A Canadian Tire-ben (sportbolt és barkácsáruház keresztezése) nyaranta 30 méter hosszú polcon árulják a BBQ sütőket és kiegészítőket. Ha gázon sütsz, de szeretnél egy kis aromát adni a húsnak, akkor választhatsz kb 5 féle adalék fából, mint pl a “királyi tölgy”, vagy a juharfa. Ezeket a fadarabokat drágán adják ízléses csomagolásba tekerve.

20180213_141951barbecue

Az sem mindegy, hogy a drótkefével szeretnéd kaparni a rácsról a rásült kokszot, vagy eredeti juharfa kaparóval, ami kíméletesen tisztítja a rácsot és nem bántja a zománcot.

Mindenkinek megvan a kedvenc és bevált módszere és kiegészítői. Jó ha tudod, hogy ha Kanadában elhívnak valahova vendégségbe és a házigazda nyomja a BBQ-t, akkor ne tedd fel azt a kérdést, hogy miért a faszenes grillt használja a gázos helyett, mert gázzal sokkal egyszerűbb… Erre minimum kapsz egy rosszalló tekintetet, esetleg nem hívnak többször. Kanadában SOSE bonyolódj vitába a BBQ-val kapcsolatban, mert ez olyan, mintha valakinek a vallását kérdőjeleznéd meg.

Az átlag kanadai munka után simán beröffenti a BBQ-t, hogy gyorsan kisüssön egy adag húst a vacsorához, esetleg megigyon mellé egy hideg sört lazítás képpen. Munkatársaim szerint a BBQ szezon addig tart, amíg ki lehet ülni a teraszra, azaz itt kb 15 fokig.  Ez nekem már túl hideg, de én nem is szoktam 15 fokban papucsban és rövidgatyában sétálni az utcán.

Munkatársaim azt is mondták, hogy télre sem rakják el messzire a BBQ-t, mert ha van egy enyhébb időszak és nem kell a havat a deck-ről lapátolni, akkor kimennek és megsütik a hétvégi ebédhez a különféle húsokat. Gyorsan megvan és bent is meg lehet enni.

Természetesen nekünk is van BBQ eszközünk, kb az első dolog volt amit vettünk, amikor pár hete beköltöztünk. Kijiji-n vettem, 50 dollár volt és a tulaj még egy 35 dolláros gázpalackot is adott hozzá. Sokkal jobb, mint a magyar gázgrillem, az lemezből volt, ez pedig öntöttvas. Ezt a márkát (Broil King) egyébként itt gyártják Waterloo-ban.

Az egyetlen szépséghiba, hogy elég nagy méretű, de cipőkanállal éppen befért a Ford Escape-be, amikor mentem érte. Azóta pedig minden héten legalább 1x, de néha többször is sütögetünk.

Plusz ha kimegyünk strandra vagy valahova messzebb otthonról és az ebéd ott ér minket, akkor készülünk, visszük a hűtőtáskát, mobil grillezőt és készítjük a hamburgereket. Jó móka!

Ez a kép még júliusban készült, amikor a Fifty Point Conservation Area-ba mentünk strandolni. Az egyszer használatos grillező Magyarországon is kapható, amikor még ott éltünk gyakran vettem és ha horgászni mentünk, akkor ezen sütöttük meg a vacsorát. Otthon akkor 500 Ft volt egy tálcás grillező, itt 10 dollár.

img_2027

A következő képek itthon készültek a hétvégén. Az régi/új grillezőnkre fel lehet pakolni egyszerre egy 5-6 személyes társaság számára a húsokat. 15 perc melegítés után indulhat a sütés, 2 kiló hús megsül további 20 perc alatt.

20180901_13190820180901_13191920180901_133528