Hogyan vezethetsz motorcsónakot Kanadában?

Mármint úgy értem a kérdést, hogy legálisan. :-]

Közeleg a tavasz és a múlt héten jelentős lépéseket tettem, hogy egyenesbe rakjam kanadai horgász karrierem. Az egyik nap 10 perc alatt megújítottam az éves Ontario horgász engedélyem, ami azt jelenti, hogy az Ontario Outdoor kártyám számával felmentem a megfelelő online site-ra és megvettem a 2018-as normál (sportsfishing licence) horgászengedélyem 32 CAD-ért. Ha valaki lusta, akkor egyből vehet 3 éves engedélyt is. Aki ‘csak’ napi 2 halat szeretne elhozni peca után az vásárolhat conservation fishing licence-t kb 17 CAD-ért. Nem is tudom, hogy miért nem vettem én is conversation fishing licence-t. Talán arra gondoltam, hogy ha egyszer belenyúlok a tutiba és minden ujjamról pisztrángok lógnak, akkor párat majd hazaviszek. 😀

Már tavaly is volt horgász engedélyem, vizsgát nem kellett tennem, személyesen nem kellett sehol megjelennem. Az online vásárlás után az ember kinyomtatja az ideiglenes engedélyt és pár héten belül megkapja a bankkártya formátumú Ontario Outdoor Card-ot, amire rá van nyomva, hogy mire érvényes (pl vadász engedélyt is így lehet vásárolni, a horgász kártya kék színű, a vadász kártya pedig barna).

Bővebben érdekel? Katt ide.

A címben viszont arról volt szó, hogyan lehet Kanadában kedvtelési céllal motorcsónakot/kishajót vezetni . Ezt itt egyébként Pleasure Craft Operator Card-nak hívják (röviden PCOC).

A szabály azt mondja, hogy el kell végezni egy legalább 4 órás tanfolyamot és utána lehet online vizsgát tenni. A tanfolyamok szinte kizárólag az interneten zajlanak, sok szolgáltató közül lehet választani. Én egy olyat választottam, ahol a tanfolyam első 5 leckéje ingyenes, majd az utolsónál ki kell fizetni 30 CAD-ot. Teljesen ingyenes tanfolyamot nem találtam. (Kanadában semmi sem ingyenes.) Amit én választottam az az átlagosnál kicsit olcsóbb volt, tehát kíváncsi voltam, hogy mennyire kezelhető az e-learning szoftver és milyen a téma felépítése és erre az első 5 ingyenes lecke lehetőséget adott.

Nos elég gagyi, de keresztül küzdöttem magam a 4 órán, fejezetenként válaszoltam 10 gyakorló kérdésre és sokszor vártam, hogy az e-learning rendszer tovább engedjen a következő oldalra. (Időzített továbblépés van oldalanként.)

A legnehezebb rész a különböző hajótípusok kötelező felszerelései voltak és a kanadai vízi jelzőtáblák, bóják. A többi 20 év pecás csónakázás és a magyar vitorlás jogsi megszerzése után elég logikusan hangzik.

Szóval kb két hétvége alatt a szabad óráimban megcsináltam a tanfolyamot, majd amikor végeztem, akkor az e-learning oldal átlinkelt a Transport Canada rendszerébe, ott kaptam 50 kérdést, amire elvileg 75 percem volt, de 30 perc alatt végeztem és 94%-os sikeres válaszadás után jogosult vagyok Kanadában kedvtelési célú motorcsónakot vezetni. (Már csak venni kéne egyet, de addig is bérelhetek egyet ha van kedvem alkalmanként 80-100 CAD-ot kifizetni.)

Vizsga közben nagyon ráértem, ezért a kérdések egy részét ellenőrzés jelleggel beírtam a Google-ba (copy paste nem lehetséges), és a jó válasz 90%-ban ott  volt valamelyik hajós oldalon. Ez alapján úgy látom, hogy meglehetősen komolytalan az egész tanfolyam+vizsga rendszer.

A kanadai szabályozás egyébként nagylelkű, ha turistaként vagy az országban és van egy érvényes kishajó vezetői engedélyed és lefordíttatod angolra/franciára, akkor max 45 napig hajózhatsz Kanadában. Ezt szerintem az USA turistákra szabták, akik hozzák a saját hajójukat, mert ha bérelni akarsz, akkor úgy is kérni fogják a kanadai PCOC kártyát. Az a dokumentum ami nem kanadai vagy USA származású az itt elég komolytalannak számít.

Na ennyi mára, a kisebb tavak jó része nagy része még be van fagyva, legalábbis egy tó mellett minden nap elautózok és az még bizony be volt fagyva amikor a legutóbbi alkalommal láttam, de a szélén már kacsák fürödtek, úgyhogy jó irányba haladnak a dolgok.

Az a rossz hír, hogy itt Ontarioban a legtöbb tavon a ragadozók tilalmi ideje május 15-ig tart… Tehát hiába jön meg a hajót és horgász engedélyem, legfeljebb Márkkal mehetek el naphalakat hajkurászni.

Hr tanácsadóként Kanadában

Eltelt az első hónapom a munkahelyen, és úgy szaladt el ez a 4 hét, észre sem vettem. A bridging program egy coach segítségével támogatja a munkahelyi beilleszkedésünket, az ő e-mailje döbbentett rá, itt az ideje a második, 30 ledolgozott nap utáni konzultációnak. A kanadai módival szemben ez a csajszi eléggé egyenesen a szemembe vágja a problémákat, kaptam tőle most is, de előbb a munkahelyi tapasztalataimról írok.

Az első feladataim változatosak voltak, talán próbálgatta a főnököm, hogy miben tud azonnal bevetni. Mert a betanítás itt nem divat: az orientációm kerek 4 óráig tartott, és ezalatt kaptam meg a laptopomat, mutatta meg az informatikával foglalkozó kollégám a vpn (laptopos távoli elérés), telefonközpont és a timesheet szoftver használatát. A főnököm megmutatott egy “éles” telefonhívást ügyféllel, és meg is bízott, fogalmazzak egy emailt a hölgynek a kérdéseinkkel, az ajánlatadáshoz. Nem tudom érzékelhető-e ebből, nem sokat mesélt arról, hogyan mennek itt a cégnél a dolgok, vagy milyen feladataim lesznek. Erről így kb semmi. Benne volt az állásleírásban, amit az interjú előtt kaptam. Még ha 10e km távolságról utaztam is, nincs bébiszitting, majd megtanulom menet közben.

Az első 2 napomon HR dolgozatokat értékeltem – a főnököm tanít az egyik helyi egyetemen – a második nap végére röhögött is, jó kis tanársegédet csinált belőlem. A 2. nap közepén már könyörögtem valami más feladatért is, az egész napos olvasástól zsongott a fejem, a szemem meg olyan piros volt a sok monitorbámulástól, mint egy albínó nyuszinak. Itt nincs 10 perc szünet minden monitor előtt töltött óra után.

Szóval a második nap délutánján kaptam egy nagy megbízást: egy meglévő ügyfélnél megújítjuk a HR stratégiát, és segítjük őket egy tulajdonosok közötti megállapodás kialakításában, minden lehetséges esetre felkészülve. Először a megállapodást kezdtem el kutatni, tanársegédből jogi asszisztens lettem. Gyorsan változik a munkaköröm ;-). Közben befutott még néhány dolgozat is értékelésre. Azóta a stratégián is elkezdtem dolgozni, mert a főnököm 21-én szerdán prezentálta a cégnek az új irányt. Én is utaztam vele a 2,5 órányira lévő kisvárosba, és jövő szerdán újra megyünk, mert átalakítjuk a teljesítményértékelést is – van rá 2 hetünk.

Más, kisebb feladataim is voltak: próbálkoztam ajánlatírással, na arra pl nem vagyok büszke. Nagyon sokáig tartott, és amikor késznek éreztem, teljesen átírták. A koncepció egy kis darabját megtartották, csak a nyelvezet változott, sokkal bővebb lett, szép, cselekvő, sales-es nyelvezetre fogalmazták át. Remélem egyszer belejövök ebbe is.

A főnököm egyébként elkezdte átfogalmazni az e-mailjeimet is, hasonló okból, mint az ajánlatot. A kanadai szokások nem egyeznek meg az európai mail írási szokásokkal, és a nyelvezet is teljesen más, mint amit a business english órákon tanultam.

A főnököm tehát támogatóan viselkedik, segít, próbál fejleszteni. A gond csak az, hogy van most egy külföldi megbízásunk, és havonta 2 hetet a tengerentúlon tölt. Ha nincs ott, akkor a közvetlen kollégámtól tudok segítséget kérni. Ő is rendesnek tűnik, de közben egy kicsit fura is. Hogyan? Nos: az első héten nagyon sokat kezdett mesélni a magánéletéről, a problémáiról, a rossz tapasztalatairól a főnökünkkel és a céggel. Kedvesen próbáltam limitálni a beszélgetést, mert bár a munkatársi kapcsolatokat fontosnak tartom, a munkámat is szerettem volna elvégezni. És tényleg, órákig tudja mondani. Zavart az is, hogy nem értettem a célját ennek a nagy bizalomnak, és főleg nem akartam viszonozni a nagy információ-tömeget. Még ma sem értem pontosan, milyen szándékai vannak, de inkább óvatosan viselkedem vele: többször tanuja voltam már, hogyan próbálja manipulálni az embereket – ügyfeleket, kollégákat -, és valószínűleg engem sem hagy ki ebből a körből.

A munkám mostanában egyre stresszesebb: sok a feladat, közben sokszor nem is tudom, mit kellene csinálnom, hogy előrébb mozdítsam az ügyeket. Vagy kiderül, nem jól gondolom. Pl én e-mailt írnék hogy több információt kérjek, a kollégám telefonbeszélgetést javasol, ami nem lehet hosszabb, mint 12 perc. “Don’t waste my time” mondja el az átlagos kanadai dolgozó naponta többször. Sok hasonló történik, és ez frusztrálttá tesz. Ilyenkor arra koncentrálok, mit tudok megtanulni a helyzetből. És emlékeztetem magam, kihívásokért is jöttem ebbe az országba – nem panaszkodom, van belőle bőven :-).

Írok még arról, milyen tanácsokat kaptam a coachomtól. Az első “feladatom”, amit javasolt, a megfigyelés és “low profile” volt – az első hónapra. Ez elég jól ment :D. Most már elindulhatok a tisztázó kérdések irányába, és lehetek aktívabb a kezdeményezésekkel. Kerüljem a pletykát, de hallgassam meg a vállalati politikára vonatkozó javaslatokat, mert ezek segítik a túlélést. Ez a cég 4 fős, vagyis hétfőn kezd egy új kolléga, aki csoporttársam volt a bridging programban. Szóval annyira sok politika nincs. Pletyka annál több.

Amit szerinte már elrontottam: elmondtam a főnökömnek, hogy a férjuram Waterlooban dolgozik, és hogy nyáron közelebb szeretnénk költözni a munkahelyéhez. Cheryl szerint ez azért gond, mert a munkáltató azt feltételezi, fel fogok mondani és az új városban keresek majd állást, emiatt nem tesz majd a betanításomra jelentős erőfeszítést.

Mondtam neki, kénytelen voltam elmondani, mert a gyereket én teszem ki reggel az oviban a fél 8-as nyitáskor (ekkor Ákos már Waterlooban kanyarodik le az autópályáról) és délután is én megyek Márkért f6-h6 körül, amihez el kell indulnom időben. Ez praktikusan annyit jelent, hogy az egy irányban 45-50 perces ingázásom miatt pont 8 órát tudok bent tölteni. Az itteni jogszabály szerint a munkahét 37,5 óra, de a főnököm 40+ órát vár el. Ezért ebéd közben is dolgozom, hogy el tudjak jönni időben. Úgy állapodtam meg Alex-szel, ha muszáj, este még tudok kicsit dolgozni, de eddig még nem volt erre szükség. Szerencsére. Mert estére hulla vagyok.

Egyébként igaz, valóban szeretnék a költözés után változtatni. Az én igényem a munka-magánélet egyensúlyra több, mint amit ez a munkahely biztosítani tud, és szeretnék helyben-időben is közelebb lenni Márkhoz. Nem csak a komfortzónám, hanem pl biztonsági szempontok miatt sem örülök, hogy az egyik ügyfelem a Huron-tó partján, 2,5 órányira van (egy irányban).

Még nem döntöttük el, melyik városban keresünk majd lakást, szóval bármi lehet, de az már kiderült ennyi idő alatt, ez nem az álom-munkahelyem, ami miatt érdemes lenne Mississaugaban letelepedni. Addig még sokminden változhat, és most motivált vagyok, elsősorban azért, hogy tanuljak.

Zárásnak teszek ide néhány képet a munkahelyemről. Az elsőn az íróasztalom látszik, a második a “könyvtár”, a harmadik a tárgyalónk. Természetes fény kevés van, egy “basement” irodában vagyunk. A könyvtár viszont klassz!

Kanadai hétköznapok 10.

Fotó sorozatunk folytatódik. Képek a hétköznapokból némi magyarázattal:

  1. Younge street-i bolt előtt lőttem a St. Clairnél február végén. Hólapátból bőven van választék. És csizma szárító tálcából, csizmára szerelhető jégpatkóból és más téli cuccból. Olyan dolgokat is árulnak errefele a tél miatt, amit Magyarországon sosem láttam. (Vagy nem ilyen mennyiségben, választékban.)

20180222_174612

2. Az utcakép nagyon gyorsan változik Torontóban. Itt pl az látszik, hogy egy régi bérházat kibeleznek és lebontanak. A helyére egy legalább 4x ekkora mid-rise kerül legalább 50 új lakással. Az ingatlan piac az elmúlt években nagyon pörgött, mert minden évben 100.000 fővel nő az amúgy is túlnépesedett Greater Toronto Area lakossága és a külföldiek is szívesen fektettek ingatlanba (pl a forró kínai pénzek is megtalálták az utat).

Az ingatlan fejlesztés is könnyebb, mint Magyarországon, mert ezek a házak többnyire bérházak, egy tulajdonos kezében vannak, nem kell egyezkedni sokat a bérlőkkel.

20180126_112017

3. Egyik kedvenc helyi autóm a Ford F250 egy lakómodullal a platóján. Egy F250, de még egy F150 mellett egy normál méretű európai pick-up eltörpül. 9 hónapnyi kanadai élet után már fel sem tűnik, ha egy nagy autót látok, annyira hozzászoktam a méretekhez.

20180123_130941

4. Eva’s Original Chimney Cake – azaz Éva kürtöskalácsa. Ez a tradícionális erdélyi édesség nagy karriert futott be Torontóban. Ezek a boltok ott vannak a legtöbb mallban is. Van hagyományos kürtöskalács kiszerelésben, de csinálnak belőle fagyi tölcsért is. Még nem próbáltam, de brutál kalória lehet. http://www.originalchimneys.com/

20180106_155127

5. Torontói-i tűzoltó autó Canada 150-es festéssel pimpelve.

20171220_083201

6. Ez szerintem már volt egy másik cikkben, de eléggé zavar, hogy a nagy házak tövében ott állnak a rohadó biciklik tömegei. A legtöbb helyen fedett a bicaj tároló, de nem mindenütt. Pl itt sem.

20171223_133115

 

Apaanya, mikor megyünk vissza Kubába?

Nos, igen, kb naponta megkapjuk ezt a kérdést Márktól. Örülünk neki, mert a korábbi utazásainkat nem emlegette utólag, valószínűleg mert ezek a típusú emlékek még nem tárolódtak a hosszú távú emlékezetében. Erre jók a fotók, fotókönyvek és videók, ha nem is emlékszik, de meg tudjuk mutatni, hogy pl járt Tenerifén, vagy Horvátországban.

Másik oldalról viszont nem örülünk a kérdésnek, mert nehéz rá válaszolni, és a “nem tudom” vagy “majd visszamegyünk” nem elfogadható válaszok számára. Meg persze mi is azonnal indulnánk vissza szívünk szerint. Most sajnos nem lehet, de jó tudni, hogy innen nem elérhetetlen a Karib-térség, és ha már ezt a földrészt választottuk új hazánknak, szeretnénk látni a legszebb természeti kincseit is.

Az elmúlt 2 napban a Halloweenre is kb napi szinten rákérdez, gondolom a csoki miatt. És sorolja az emlékeit, hogy amikor ebbe a házba csöngettünk be, akkor ránk ugrott egy pók, és a másiknál meg egy mozgó, na jó, inkább remegő hóember állt a ház előtt. Pedig akkor azt gondoltam, hogy korai még neki ez a sok ijesztgetés, és biztos rosszat fog álmodni a szellemektól, síroktól és földből kilógó véres kezektől. Ja, a 4 méter magas Frankensteinről nem is beszélve. De nem így lett.

Az is állhat a kérdezgetés háttében, hogy most kezdi el felfedezni a naptárat, és nemrégiben felismerte, hogy minden reggel új nap kezdődik. Logikus következtetés, hogy megválaszthatjuk, melyik nap. Mondjuk Halloween. Vagy a nyaralás első napja. Jó is lenne!

Amikor megkérdeztük Márkot, hogy mit szeretne jobban: hazautazni karácsonyra Magyarországra, vagy elutazni a következő télen is Kubába, akkor khmmm a másodikat választotta. Ebbe nekünk is lesz beleszólásunk ;-), de a helyi magyar barátaink is arra biztatnak, hogy kis hazánkba inkább nyáron érdemes látogatni, magunkba szívni egy kis kánikulát, meg a Balaton illatát, színét és a vitorlák suhogását. Élvezni a teraszokat, és grillezni a családdal és barátokkal. Ezek mind jól hangzanak, na. De egy biztos: ez még nem 2018 nyarán lesz, mert más kihívások várnak ránk: új munkahely mindkettőnknek, jó eséllyel egy költözés, hogy ne az autópályán töltsük a fél életünket, és a 9 nap szabadságomat is jól be kell osztanom :D.

Záróképnek egy Kuba ;-(

IMG_0867

Munkahely váltás

Pár napja volt 8. hónapja, hogy az első kanadai munkahelyemen elkezdtem dolgozni, mint Senior Project Manager. Amikor munkát kerestem, akkor pont ilyen munkakört képzeltem el magamnak, szívesen dolgoztam volna egy IT cégnek, amelyik szoftver fejlesztéssel foglalkozik. Több okból is. Egyfelől azért, mert ez egy felfele ívelő szakma jó lehetőségekkel, másfelől meg azért, mert ezen a területen hiányosnak éreztem a tudásom. (Anno Operációs és IT igazgatóként nagyon jó lett volna, ha látok egy-két szoftver fejlesztő céget belülről és nem csak a vevő oldallal vagyok tisztában.)

Mielőtt Kanadába költöztünk volna még Magyarországon megszereztem a PMI-PMP és PMI-ACP project manager képzettségeket, plusz szerencsém is volt. 2017. június 6-án szálltunk le és 2017. július 4-én kezdtem el dolgozni.

Hogy miért váltottam mindössze 8 hónap után munkahelyet?

Kezdetben főleg az nem tetszett, hogy most már ex-munkáltatómnál nagy a fluktuáció. (Ha jól számoltam tavaly kb 20-30% lehetett.)

Ennek összetettek az okai, mert azon kívül, hogy nem igen érződik, hogy a vállalat tényleg és nem csak szavakban foglalkozik a munkavállalók jólétével (well-being), nem lehet mindent erre fogni. Torontóban jelenleg jól pörög a munkaerő piac és itt eléggé jellemző, hogy az emberek könnyebben váltanak munkahelyet, lakást vagy bármit vélt vagy valós előnyökért. Ez lehet több pénz, rugalmasabb munkafeltételek, karrier lehetőség. Ez pedig az IT szakmában különösen így van a világ ezen részén is.

Aztán ahogy egyre tapasztaltabb lettem, egyre jobban zavart, hogy nagyon nehéz jól menedzselni a projekteket. Pl jó pár munkatársam figyelmen kívül hagyott minden online megkeresést és oda kell állni az asztalukhoz ha választ vártam egy kérdésemre, már ha éppen bent voltak, hogy válaszoljanak. Többször mondtam a főnökömnek, hogy nem projekt menedzser vagyok, hanem fejvadász, akinek ki kell nyomoznia, hogy hol van a keresett személy.

Aztán azt sem szerettem, hogy nehéz kellő figyelmet és támogatottságot szerezni a projekteknek, mert jelentős a munkaerő hiány cégen belül. Egy példa: az egyik legfontosabb csapatban 4 fejlesztő dolgozott, amikor jöttem, aztán fokozatosan eltűntek az emberek és hónapokig csak a Team Captain volt az egyetlen fejlesztő. Közben folyamatosan jött a nyomás az ügyfelek részéről és nem volt koordinált menedzsment reakció/kommunikáció, hogy ezzel a kérdéssel mi fog történni. Korábbi munkahelyemen az AEGON-nál megszoktam, hogy ha valamivel gond van, akkor arról nyíltan beszélünk, tervet készítünk rá, hogyan oldjuk meg és a vezetők (köztük én is) kommunikálják a tervet.

Ezen kívül volt még néhány dolog, de ezeket inkább nem egy blogban részletezem.

Hogy ne csak a rossz dolgokról legyen szó, nagyon élveztem a munkám szakmai részét, jó elérni a kívánt hatást/eredményt úgy, hogy idegen nyelven kommunikálok. Ezen kívül sok emberrel jó kapcsolatba kerültem, ahogy munka közben megismertek és elkezdtek értékelni.

Azt szerettem a legjobban, hogy volt munkahelyem a SAFe Agile módszer szerint fejleszt. Erről vettem egy könyvet is, amit majdnem el is olvastam és jó látni, hogy az agilis szoftver fejlesztés hogy működik enterprise méretben. Ha csak a könyvet olvastam el a gyakorlat nélkül, akkor semmit sem értettem volna belőle, de látva mellette a gyakorlatot ez nagyon jó tanfolyam volt.

Azt is láttam, hogyan nem szabad a hierarchikus szervezetet működtetni agilis környezetben. (Annak ellenére, hogy az agilis módszertan nagyon propagálja az önszervezedő szervezetet és ez egy szoftver fejlesztésnél elvileg jól működik, de egy vállalat ennél szervezetebben kell, hogy a problémákat megoldja, mert pont ez az egyik oka a fluktuációnak.)

Február 20-án mondtam fel, a felmondási időm március 5-én járt le és ma már az új munkahelyemre mentem dolgozni. Egyelőre nem lenne szerencsés az új cég nevét kiírnom egy blogba, de egy nagy pénzügyi szolgáltatóról van szó, ahol Senior IT PM leszek. Pénzben csak mérsékelt előre lépés lesz, de remélem lehetőségekben annál jelentősebb.

Lelkes vagyok és az új helyemen szeretném megmutatni azt, hogy mit érek és szeretném újraépíteni a karrierrem. Egyelőre úgy érzem, hogy még van mit gyúrnom magamon, mert bár SOKKAL hatékonyabban kommunikálok angolul, mint amikor elkezdtem dolgozni, de még nem vagyok azon a kommunikációs szinten, amit Magyarországon természetesnek vettem. Ebben kell még fejlődnöm.

Az új munkahelyemen érett és komoly PM módszertan és PM szervezet van, ennek a működésére kíváncsi vagyok. Éppen most beszéltem az egyik volt magyar kollegámmal és ő mondta, hogy bár sok a projekt a szervezetnél, de nincs kultúrája a projekteknek, külsős emberek (tanácsadók) vezetik a kulcs projekteket  és nem hozzák a projektek azt az eredményt, amit kellene. Kíváncsi vagyok, hogy ezt egy sikeres észak-amerikai pénzügyi szolgáltatónál hogy csinálják.

Remélem az új munkahelyemen jobban fogom magam érezni, szeretnék pár évet egy helyben tölteni és nem mindig újrakezdeni az ismerkedést az emberekkel és a folyamatokkal.

Egyelőre ennyi, more to come later.