Mount Trashmore

Márk a napokban azt találta mondani, hogy az iskolában tanulták, hogy december 21. a tél első napja. Köszi Márk, igazad van, de a tél idén már november közepén megkezdődött, azaz másfél hónapja tart és várhatóan április elejéig/közepéig velünk is marad.

Egy átlagos évben decemberben még csak kóstolgat a tél, pár fokos mínuszok vannak már és a hó sem mindig marad meg.

Ehhez képest november óta 3x volt jelentősebb havazás felénk és a kisebb 1-2 centis hóeséseket már nem is számolom. Ebben a szezonban kb egy olyan hét volt, amikor nem volt hó a földön és már elszórtam 20 kg kiló sót a járdánk csúszásmentesítésére, pedig nagyon takarékosan bánok a sóval, hogy ne nyírjam ki a növékenyeket. További 40 kiló rendelkezésre áll, ha jönnek a szokásos ónos esők (freezing rain), ami évente 5-6 alkalommal órási szabadtéri koripályává változtatja a teljes várost.

Az eddigi télen a hőmérséklet is bőven az átlag alatt volt, decemberben volt egy bő hetünk amikor nappal is végig mínuszban járt a hőmérő éjszaka pedig mínusz 10-15 fokig is lesüllyedt a hőmérséklet.

No de lássuk ennek a közhelyes kanadai télnek a jó oldalát is: lehet például szánkózni.

A városrész ahol lakunk Waterloo legmagasabb pontja, dimbes dombos az egész terület. Egy rövid sétára van egy kis parkocska, ami magasabban és egy alacsonyabban fekvő utcát köt össze és a gyerekek hamar rájöttek, hogy itt szuperül tudnak szánkózni.

Mivel itt mi is voltunk egy párszor, ezért Márk már nem szuper lelkes, amikor javaslom, hogy menjünk szánkózni. Ilyenkor kell a leleményesség, hogy kölyköt ki tudjuk mozdítani a lakásból.

Ezért a napokban a barátainkkal kimentünk a környék legjobb szánkódomjára a McLennan Parkba. Ezt a helyet úgy is hívják, hogy Mount Trashmore, mely az 1970-es években még szemétlerakó volt, majd rehabilitálták a területet és házakat is építettek a környéken, ami nem volt jó ötlet, mert metán tört fel a talajból és ezután évekig égtek a metán források.

Végül a metán elfogyott és a kitchener-i önkormányzat elkezdte fejleszteni a területet és egy bicajos parkot létesítettek, játszótérrel, splash-paddal és persze az órási szánkódombbal.

“Óriási”, mert Ontarió unalmasan lapos tehát bármi ami egy kicsit is magasabb, az nagy érdeklődésre tarthat számot. Így lehet a Blue Mountain Kanada egyik leglátogatottabb síterepe, ami mondjuk Ausztriában a vicc kategóriába tartozna. És így lehet Mount Trashmore Kitchener-Waterloo szánkó fellegvára.

Na jó, azért annyira mégsem alacsony, mert elég macerás felsétálni erre a dombra, miután lecsúsztál az aljáig. Márk a kezdeti lelkesedéssel hajtva kb 2x feljött, aztán kijelentette, hogy fáradt a lába. Mivel jó nagy társasággal voltunk, ezért volt nálunk gyerek snowboard és kb 5 féle szánkó, ezért aztán lehetett noszogatni, hogy ok, akkor felmegyünk és lejövünk a piros szánkóval, mert az megy a legmesszebb.

20191221_144322

20191221_144809

Sajnos vagy nem sajnos, de napok óta pozitívban jár a hőmérő és bár a fehér karácsonyunk még mindig garantált, de a Mount Trashmore-t jelenleg valószínűleg inkább jég, mint hó borítja, ezért nem tervezünk újabb látogatást.

Állítólag a téli szünet alatt jön még egy nagy havazás, ezért még van esély arra, hogy csússzunk egyet a helyi hegyen. De az igazi tél még előttünk van, január és március között bőven lesz még hó, úgyhogy lesz lehetőségünk arra, hogy fejlesszük a szánkó tudásunkat. 😀

Lila akác köz

Emlékszel a sorozatra? A szülifelire? No képzeld, beköltöztünk abba az utcába. Jó, persze, nem ugyanabba, mert az valami hollywoodi stúdió volt, de egy pont olyanba. Arról írok ma, milyenek az első benyomásaim Waterlooról.

IMG_2241

IMG_2240

Először is, csodálatos újra kertes házban lakni, nagy tereket látni, nem szorongani hogy a szomszéd kiveszi a ruháinkat a mosógépből, ha 2 perccel később érkezem. Márknak is nagyon tetszik, hogy körbeszaladhat a házban, és ha esetleg hisztizik, vagy dühöng egy kicsit (nagyon ritkán, de rosszabb napjain 1-2 alkalommal :D), akkor nyugodtan csapkodhatja a lábát, és nem kopog fel a szomszéd. Igaziból sosem kopogott fel, de mi figyelmeztettük a fiatalurat, hogy a békés együttélés érdekében legyen kedves puhább léptekkel közlekedni. Most már csak velünk kell békésen együttélnie ;-).

A kertünk egy kissé elvadult, már elkezdtünk dolgozni a rendberakásán, ami meglepően élvezetes munka volt (számomra, Ákosról tudom, hogy imádja az ilyet). Vannak fáink, 2 óriási fenyő, egy tölgy, egy bordó juhar, és a szomszéd nyírfája is félig nálunk magasodik igaziból. Tegnap pont megtisztítottam egy ágyást a méteres gyomoktól, itt még látszottak eper nyomai korábbról, úgyhogy ide költöztettem a korábbi erkélyes eperültetvényemet. Már 3-4  gyümölcsöt termett idén, de aztán kiástam, szóval nem tudom, túléli-e. Egyik este egy kisnyulat láttunk az egyik fenyő előtt legelészni, valahol itt lakik a kertben. Nem mertem közelebb menni, nehogy elijesszem, zoomolva így néz ki a tapsifüles:

IMG_2232

Ákos egy fűnyíró beszerzésén fáradozik, a kijijin hirdetett használt darabokat nézegeti, alkudozik. Múlt héten szintén ugyaninnen már szereztünk egy grillezőt, és épp ma megyünk egy kerti garnitúráért. Már csak ez hiányzik a házavató bulihoz. Azóta meglett a fűnyíró is.

Aminek kevésbé örültem, az a ki-be dobozolás és mindkét lakásban takarítás volt. Itt az a szabály, hogy kiköltözéskor tisztán adod át a kéglit. Ezért én szépen becsületesen nagytakarítottam az elhagyott lakásban, kb egy hétig tartott, mire végignyaltam mindent – nem túl feszített tempóban, dobozolással felváltva. Majd megérkeztünk ide, és felfedeztem, hogy az itteni korábbi lakó nemigen foglalkozott ezzel. És a házinéni sem. Minden szoba tiszta kosz volt, a fürdőszobákról nem is beszélnék, a konyha – hűtő, sütő borzasztóan nézett ki. A korábbi lakó kutyájának szőrei meglepetésszerűen ugranak ránk, fogalmam sincs, honnan, és a nappaliból egyszerűen nem tudjuk eltüntetni a kutyaszagot. Ma augusztus 10 van, és még nem végeztem. Igaz, most sem csinálom napi 2-3 óránál többet, mert vannak más elintéznivalóim is. A dobozokból viszont sikerült kipakolni mindent, azt is nagy haladásnak éreztem. Legalább.

Márk most egy hétig táborozik, az iskolájában lévő daycare-ben volt még hely erre a hétre. Amikor reggel és délután sétálunk a suliba és vissza, akkor jön be ez az erős amerikai kertváros-életérzés: gyönyörű kis előkertek mellett haladunk el, délutánonként egy kedves idősebb házaspár kint is ücsörög, és újságot olvasnak (offline, igazi papírból lévőt). Ma reggel találkoztunk egy apukával és kislányával, épp a  gyönyörű vadiúj pótkerekes biciklit próbálgatták. Sok szomszéddal nem találkozunk, mert a legtöbben a garázsban beülnek a kocsiba, majd egyszerűen elhajtanak. A közvetlen szomszéddal pl eddig csak egyszer futottam össze, tegnap, de akkor sem tudtunk beszélgetni, mert épp a füvet nyírta. Az autóját már nagyon jól ismerem, sötétszürke pickup, sokszor hagyja kint a kocsibeállón ;-).

A bevásárlás érezhetően lassabb, mint Torontoban. Ott mindenki rohant, jó kanadai módon elnézést kért, majd áttolta rajtam a bevásárlókocsit, ha útban voltam. Itt inkább a túlzott udvariasság a jellemző: ha megállok nézelődni egy sorban, a mögöttem lévő képes kivárni, amíg kiválasztom a nekem tetsző terméket. Egyszer próbáltam elhúzni valaki mellett torontoi módon, elég furán nézett. Mondjuk eddig még nem voltam munkaidő után az üzletekben, gondolom, olyankor itt is sietnek az emberek. Napközben a nyugdíjasok, kisgyerekes anyukák nagyon ráérnek. És ami még furább: mindenki ismer mindenkit. Ha jóismerőst látnak, megállnak egy kicsit csacsogni. Vagy csak odaszólnak, hogy ki hogy van, mikor megy nyaralni, hogy van a család? Mondjuk ezt akár én is megkérdezhetném, ha lenne hozzá bátorságom :DD.

Volt szerencsém már a helyi éjszakai élethez is, Malini barátnémmal múlt pénteken találkoztunk egy bárban a King Streeten. Ő a brigding program alatt kapott munkát egy startupnál, és ide, vagyis Kitchenerbe költözött a kedvükért. Augusztus végén visszköltözik Torontoba, most nyitják az új irodát a belvárosban. Kicsit sajnálom, de meg is értem: egyedülállóként nehezen talált itt magának szórakozást, és egyébként is nagyvárosi csaj, New York számára az etalon, így még Toronto is szűk egy kicsit. A King Street itt is hosszú utca, ez a belvárosi része bulinegyednek tűnt: az utcán élőzene szólt, étterem étterem hátán, és mind tele volt aznap este. Szerencsére kaptunk asztalt, a kínálatban rengeteg német és persze helyi sört találtunk, és a szokásos észak-amerikai menüt (hamburger, steak, stb). Miért német? Kitchener korábbi neve Berlin volt, és nagy német populáció élt itt. Gondolom, mostanra sokan “beolvadtak”, de még találni európai üzleteket és éttermeket.

fbd721cc-b547-46e0-9925-4a54c8fcc643

Jól haladtunk az elmúlt 1,5 hétben az ügyintézéssel is. Alepvetően azért, mert jól lehet vele haladni. Egyik délután pl 1 óra 15 perc alatt ezeket intéztem el: 1. szereztem kukákat a helyi szemétszállító vállalattól; 2. beugrottam egy háziorvoshoz a kitöltendő papírokért; 3. beirattam Márkot szeptembertől tornára, kitöltöttem és leadtam a csekkeket (értsd: fizetőeszköz). Ez a város 3 különböző pontján volt, az oda-vissza úttal együtt. Torontoban ez egy egész napig tartott volna.

A hulladékgyűjtésről kicsit bővebben: a kukák itt a háztulajdonoshoz tartoznak, és az előző bérlő magával vitte a saját kollekcióját. A tulaj néni egyetlen “kék dobozt” tudott hozni otthonról nekünk, ez az újrahasznosítható hulladékhoz való. Ezért aztán kutattam egy kicsit, és a hulladékhasznosító vállalat oldalán megtaláltam, hogy ha beballagok hozzájuk, mutatok egy iratot, hogy új háztulajdonos/bérlő vagyok itt, akkor biztosítanak a szelektív hulladékgyűjtéshez kukákat. Kaptunk 2 kék dobozt, az egyiket a “containers” számára – tehát konzervdoboz, műanyag doboz, italos dobozok és üvegek, lekvárosüveg; a másikba mehet a papír hulladék, műanyag zacskók (végre, ezt is újrahasznosítják, Torontoban ez nem volt), tejes doboz. Kaptunk egy cuki kis zöld kukát, és a konyhai változatát, egy fedeles szemetest is, ebbe a komposztálható dolgokat lehet dobni: ételmaradékot, papírszalvétát és zsepit; komposztálható műanyag zacskóba csomagova, vagy papírzacskózva. Számomra érdekes volt, hogy a műanyag zacsira nem szabad csomót kötni, mert a csomók nem bomlanak le könnyen. Az összes újrahasznosítható szemetet hetente szállítják el kukásautóval, amiben szintén 3 tartály van, tehát nem öntik össze ;-). Minden más “garbage”, amihez nem adnak kukát, nagy fekete szemeteszsákban lehet kitenni a ház elé az elszállítás napján. Ezt csak 2 hetente szállítják el, ezért tényleg érdemes külön gyűjteni pl az ételmaradékokat, mert különben 2 hétig szaglik a garázsban. A kertbe meg nem lehet kitenni, mert a trash pandák kifosztják. Ja, és 2hetente szállítják el a kerti hulladékot is, amit papírzacskókban gyűjtünk. Ákos máris megtöltött 5 óriásit, és még nem kezdtek lehullani a levelek. A legviccesebb képet mutatom:

Télen lukat kell ásni a hóba, vagy a hómentesített kocsibeállóra helyezni a szemetet. Novembertől áprilisig aktuális 😬.

Aktuális téma még a barátkozás, jó lenne összeismerkedni kisgyerekes szülőkkel. Eddig nem sok sikerem volt ezzel. Vagyis nem igaz, pont most hallgattam végig egy szerb nénit szerbül mesélni a családjáról, mert nem beszélt angolul. Annyit sikerült megértenem, hogy 2 felnőtt gyereke van, egyikük Ausztráliába házasodott, másikuk ide. Ő meg utazgat kettőjük között. Tegnap egy kínai származású apukával beszélgettem egy kicsit, ma egy ikres “papa” szólt hozzánk nagyon kedvesen. Hogy apuka volt vagy nagypapa, azt nem tudtam eldönteni. Korban a két élethelyzet közé tenném, de ki tudja? Szépen lassan haladunk ezzel is.

És a legjobb hír a végére: tegnap kaptam munkaajánlatot!! Amint lemegy a papírozás – referencia ellenőrzési folyamat, írok róla bővebben is, addig babonásan hallgatok. Ha minden jól megy, augusztus 27-től újra dolgozom!

Miért éppen Waterloo…

Nálam ez az egész “költözzünk el Torontóból” valahol az autóban kezdődött egy dugóban ülve. Egyszerűen kiakasztó, hogy Torontón belül csak kora reggel és késő este lehet normálisan közlekedni, ugyanaz az út szombat reggel odafele kicsit több mint 1 óra, délután visszafele meg majdnem kettő. Vagy éppen le akarsz menni a tóhoz? Az tőlünk átlagosan 45 percbe kerül és nincs 10 km-re. Ez egy része a magyarázatnak.

De a fő ok inkább az, hogy 10 év családi házas létezés után az emeletes házas élet nem a mi világunk. Régen terveztük, hogy ha lejár az 1 évünk ebben a lakásban, akkor elköltözünk egy ‘kertesházba’. Ennek két útja van itt Torontóban.

Vagy mélyen a zsebedbe nyúlsz és havi 3000 dollártól felfele tudsz egy olyan házat bérelni, ahol már nem gáz élni és van egy kis telek, de ez alatt az ár alatt, ahogy a bérleti díj csökken, egyre távolabb fogsz lakni a belvárostól, és az életed jelentős részét reggel és este a TTC-n vagy az autóban töltöd. Mi még nem tartunk ott, hogy szívesen költenénk ennyi pénzt havonta egy bérleményre.

Szóval amikor tavaly ősszel munkát kerestem, akkor még eszembe sem jutott, hogy Torontón kívül vállaljak munkát. Jelentkeztem jó pár helyre, köztük jelenlegi munkáltatómhoz IT Project manager-nek Waterloo/Toronto lokációval.

Aztán kiderült, hogy elméletben lehetne Torontóból is dolgozni, de az IT Waterlooban van és hosszú távon jobban járok, ha ott dolgozom. Tetszett a munka, a fizetés, a leendő főnök, úgyhogy némi tépelődés után megállapodtunk Timkával, hogy ha bejön a munka, akkor elköltözünk Waterloo-ba.

Ez még mindig nem válasz arra, hogy miért pont Waterloo, de most az jön.

Waterloo 110 km-re van Torontótól, igazából három város van teljesen összeépülve, Kitchener-Waterloo és Cambridge. Úgy is hívják ezt a területet, hogy Tri-Cities, de hívják KW-nak is.

A KW-nak 520.000 lakosa van, ami már elég tekintélyes várost feltételez, ráadásul elég tehetős környék, mert sok cég van a területen és ezért van bőven munkalehetőség is.

Szimpatikus, hogy nem csak a dél-Ontario-ra annyira jellemző összeszerelő ipar van jelen (manufacturing), hanem sok fehér galléros munka van a városban. Érdekes módon három nagy biztosító is fenntart egy-egy elég tekintélyes irodát, a SunLife, a Manulife és az Economical együtt közel egy kisebb városnyi embert foglalkoztatnak. Ez nekem különösen fontos a szakmai orientációm miatt.

Ezen kívül KW volt az otthona (vagyis még mindig) a Blackberry-t gyártó RIM-nek és amikor még futott a szekér, akkor a RIM köré egy csomó kisebb informatikai cég települt, erre ráépült egy jó egyetemi képzés és a KW egy tech-hub vagy tech-inkubátor város lett. Aztán a RIM-nek leáldozott, de a jelen lévő képzett emberekre rámentek más cégek és a Google-nak van itt egy nagy irodája, ahol több száz ember dolgozik jelenleg.

Mindehhez hozzájön, hogy az ingatlan bérlés olcsóbb, mint Torontóban, van esélyünk, hogy valamikor majd egy házat vegyünk magunknak és ha nagyon a szélén laksz a városnak és igazán sokat kell ingáznod, akkor kb 30 percet töltesz az autóban (egy irányban).

Ezzel röviden összefoglaltam a lényeget: lakhatás és közlekedés szempontjából biztosan jobban járunk, mint Torontóban, munkalehetőség szempontjából meg nem lépünk vissza Torontóhoz képest. Persze KW-ban kevesebb a munka, de az ember is kevesebb, úgyhogy kb ugyanott vagy.

A jövő is Waterloo mellett szól, néhány éven belül megépül a gyorsvasút, amit 1 óra alatt elrepít az Union állomásra (Torontóba). Onnan kb bármelyik belvárosi munkahely 15 perc alatt elérhető. Nem célom megint ennyit ingázni, de ha muszáj, vagy a karrier ezt kívánja (és nem kell minden nap menni), akkor ez is egy lehetőség.

Csodák persze nincsenek, mert Ontario-n belül a megélhetési költségek kb azonosak, ha a benzinre, ételre vagy szolgáltatásokra gondolok, de a lakhatás mindenképpen olcsóbb. Annyi pénzből, amiért most Torontóban egy 2 háló + 1 nappalis lakást bérlünk, Waterlooban lesz egy óriási házunk 3 hálóval, nappalival, étkezővel, dolgozóval, 4 fürdőszobával, egy nagy beépített pincével és dupla garázzsal. Jöhet a család, kényelmesen elleszünk. Jah és kertünk is lesz, terasszal, grillezővel. Ezt a részét különösen várjuk az új életünknek.

Vannak egyéb előnyök is, az autó biztosítunk a jelenlegi költség kb 60%-a, majdnem 200 dollár megtakarítás havonta és 15 percre fogok dolgozni otthonról. Hát ennyit az előnyökről, a többit majd látjuk ha ott leszünk.

Hátrányok? Ismét meg kell szoknunk egy új életet, a barátaink Torontóban vannak és nem költöznek miattunk ők is Waterlooba, Márknak új iskolába kell mennie, dobozok között élünk (megint).

Majd később beszámolunk róla, hogy mennyire jött be a számításunk.