Hát nem vettétek észre, hogy ezek migráncsok?

Kanadai kollegám (VP, Technology) vigyorogva jön délután:

“Hallottad Ákos, hogy Magyarország megnyerte első aranyérmét?”

“Izé, miről is van szó?” – kérdezem én

Néhány kanadai kollegám nagyon komolyan követi a téli olimpiát, köztük Graeme is. Ő azt is tudja, hogy magyar vagyok, úgyhogy tegnap Elisabeth Swaney volt a téma (csúnyán kiröhögtek minket magyarokat), ma meg az aranyérem.

(Bocs, de engem marhára nem érdekel semmilyen olimpia, foci EB vagy VB mióta amúgy imádott nagyapám arra nem “kényszerített” gyerekként, hogy a nyaralóban egy hónapon keresztül az éppen aktuális világversenyt kelljen néznem az egyetlen fekete-fehér TV-n. Családi legendárium, hogy nagyapapámnak minden világverseny végére begyulladt a szeme, annyit nézte a TV-t. No én azóta be vagyok oltva bármiféle sport nézése ellen.)

Vissza a témához. Azért megnéztem miről van szó és ezt találtam:

https://index.hu/sport/2018/teliolimpia/2018/02/22/teli_olimpia_arany_liu_shaolin_liu_shaoang_knoch_burjan/

Komolyan nem értem ezt a nagy ünneplést. Nem tűnt fel a magyaroknak, hogy EZEK migránsok? Liu Shaolin Sándor? He? Hiába magyar édesanya szülte ezeket a srácokat, de KÍNAI volt az apjuk. Hogy engedhette a kormány őket magyar mezben versenyezni?

Komolyra fordítva a szót:

Ezek a srácok egy migráns gyermekei. Ők nem migránsok? Jah, hogy ők tudnak magyarul, mert Magyarországon nőttek fel?

Ha egy szír, stb bevándorló gyermeke Magyarországon nőne fel, iskolába járna és anyanyelvi szinten tudna magyarul, akkor ő migráns lenne vagy magyar? Simán lehet, hogy a következő olimpiai bajnok, Nobel díjas magyar rákkutató egy bevándorló gyermeke lenne.

De nem lesz, mert a hangulat olyan, hogy kutya sem akar Magyarországra bevándorolni. Tapsvihar, szépen megoldottuk. Nem fáj, hogy nincsenek, mert nem tudjuk, hogy mi lenne, ha lennének. Nincs párhuzamos valóság.

Majd gondoljunk erre, amikor már nem lesz ápoló a kórházban aki kiürítené az ágytálat, vagy nem lesz elég ember aki adót fizet és ezért (is) az állami nyugdíj fokozatosan összezsugorodik.

Bocs, érzékeny vagyok a témára, mert én is migráns vagyok. Illetve látom, hogy itt Kanadában működik a bevándorlás.

A fiam lehet majd Kanadában egy egzotikus nevű Liu Shaolin Sándor, aki nem magyar, hanem kanadai mezben fog “versenyezni”, legyen az olimpia vagy csak egy egyszerű corporate munka. Ő nagy valószínőséggel ezt az országot építi majd. Ma még migráns, de egyre inkább kanadai.

Relax kanadai módra

Ha valaki azt mondja nekem egy éve, hogy relaxációs szándékkal fogok -6 fokban, Márk lefektetése után kint fogok korcsolyázni egyedül egy koripályán, akkor egészen biztosan kinevettem volna ezt az illetőt.

De onnan indul a történet, hogy előző pénteken este kori órám volt, aztán Gáborral ittunk pár sört annak örömére, hogy egyben lejöttünk a jégről, szombaton pedig enyhe idő volt (gigászi 8 fokkal) és csodálatos napsütés, úgyhogy csendespihenő helyett elsétáltam a Ramsden parkba (25 perc oda), egy jót koriztam, majd gyalog haza (újabb 25 perc). Aznapra bőven megvolt az edzésem.

Vasárnap délelőtt pedig több magyar családdal együtt kimentünk egy nagy családi korcsolyázásra. Ez persze inkább a gyerekek szórakozásáról szólt, de azért sikerült pár szót beszélgetnünk is.

A hétköznapok aztán nem voltak ennyire jó hangulatúak, 4 projektet indítottam a héten, szóval volt feszültség bőven és szerdán már éreztem, hogy jó lenne egy kicsit kint lenni a levegőn és hiányzott a mozgás is.

Ezért fogtam magam és miután Márk ágyba került 8-kor, beültem az autóba és 8:15-kor már kint voltam a Ramsden parkban. Az időjárás nagyon gáz volt, -6 fok és szél. Ráadásul a pálya elég rossz volt, de azért csúszkáltam egy fél órát. Nagyon kezdő vagyok még, ezért aztán teljesen kizárt, hogy a korizáson kívül másra tudjak gondolni, így a munka nem jutott az eszembe és szellemileg felfrissültem. A korizást jobban élvezem, mint az otthoni TRX edzést, amit eléggé unok már.

Az idillnek az vetett véget, hogy takartam egy nagyot az egyik kanyarban és pont nem volt rajtam a térdvédőm és jól bevertem a bal térdem. Lesántikáltam a pályáról, de szerencsém volt, mert másnap már rendesen tudtam járni.

Pénteken megint volt kori óra, a fékezést kellett gyakorolni, nekem meg leragadt a korcsolyám, a térdem ment tovább és akkorát reccsent a térdem, hogy komolyan megijedtem. Egy napig sántikáltam, de szerencsére egy enyhe rándulásom volt és, mára semmi bajom nem volt.

Ma (vasárnap) 4-6-ig a Brown Publicnak (Márk iskolája) volt egy koris összejövetele a Ramsden parkban. A mai napot nem élveztem, mert kb 100 gyerek ment keresztül kasul  a pályán és féltem, hogy valamelyikkel összeütközöm.

Márk sokkal ügyesebb volt, mint egy hete, igaz csak azzal a “járókerettel” tud korizni egyelőre, amit a gyerekek maguk előtt tolnak. A következő képen lehet látni egyet (piros műanyag izé). Kb 45 dollárért lehet venni a Canadian Tire-ben és ha otthagyjuk 5 perce a pálya szélén, akkor már rohan is vele egy gyerek. A végén általában úgy kell levadászni, hogy hol a keretünk. :-]

IMG_0512(1)

Ez pedig én vagyok Robotzsaru felszerelésben. Sisak, könyökvédő, a térvédő nem látszik, de az is van. A háttérben a pokol kapuja, 100 gyerek megy a szélrózsa minden irányába és többségük sokkal ügyesebb, mint én. Ott fogócskáznak egymással, óriásikat zuhannak és mennek tovább. Ma láttam egy 5 éves forma gyereket, aki csúnyán megütötte a karját, ordított mint a sakál, miközben folyt a vér a karjából, de az irodában ellátták és állítólag fél óra múlva megint a jégen volt.

IMG_0511(1)

Ez pedig Márk, ahogy szünetet tart és forró csokit iszik. Közben őrzi a járókeretet. Ebből csak 4 db van a pályán, a koripálya felszerelése és sokkal stabilabb, mint a Canadian Tire féle saját keret. Úgyhogy ahogy látunk egy szabad eszközt, rárepülünk, Márk keretét meg nyúzza a többi gyerek.

IMG_0508(1)

A blog alapján szerintem most úgy tűni, hogy mi mindig csak korizunk. Ez csak félig igaz, a hétvégén pl összeraktunk Márkkal egy nagy Lego helikoptert, elmentünk egy játékboltba és vettünk pár társasjátékot, mert ezt mostanában élvezi Márk, csináltam lasagne-t, Timka ma megcsinálta a teljes heti mosást és szombaton utazási irodában is voltunk, ahol befizettünk egy kubai nyaralásra. :-]

Márk annyira lelkes Kuba miatt, hogy ma elkezdte a gurulós bőrödjét bepakolni, mintha holnap indulnánk. Csupa hasznos dolgot csomagolt, felfújt állatos lufikat, Janikovszky Éva könyvet, amit nem is szeret, de állítólag azt nekünk csomagolta, Dömörgő Dömötört és egy szett váltóruhát. 😀

Szerintem ezt mi csináltuk vele, mert ma reggel szandált és más nyári cuccokat kellett próbálnia, hogy mi az amit kinőtt és vennünk kell neki az utazás előtt.

Csak február 11-én indulunk, addig még két teljes munkahét lesz… Az tuti, hogy holnap mindenki tudni fogja a JK-ben, hogy hova megyünk. Ez azért nem zavar, mert Kubába a csórók mennek, az anyagilag erősebb helyzetben lévő családok Dominikát, Barbadost, az Antillákat vagy Bermudát részesítik előnyben.

Hogy egy szép képpel éljek: Kuba Kanada Tunéziája. Nekünk tökéletesen megfelel, ugyanis este 18-20 fok körül van, nappal 25 fok körül van és a tenger 26 fokos. Persze a pára miatt ezt többnek lehet érezni majd. Duzzogva kibírjuk majd. :-]