Kanadai hétköznapok 5.

Újabb fotó sorozat következik.

  1. A St. Clair-en az LCBO-ba tértem be pár doboz sörért és a kutyust ott láttam a bolt előtt várakozni a gazdájára.

20170828_180456

2. Graffiti egy sikátorban, ami a Richmond street-ről nyílik. Munkába mehet fényképeztem, véletlenül nem parkolt bent autó a kis utcában úgyhogy le tudtam fotózni ezt a remekművet.

20170829_082625

 

3. Plakát Cobourgban. Vicces önkritika a Kanadiak részéről. 😀

20170827_150032

4. Ez a ház a Yonge-St. Clair sarkán van. Az alak fenekénél lehet látni egy sátrat, ami a Scallywags pub tetőterasza. Már kétszer látogattuk meg ezt a műintézményt Gáborral. Nagyon jó söröket tartanak csapon.

20170824_081429

 

5. Kirakat Cobourgban. Ha valakinek kanadai juharlevél hiánya van, akkor itt pótolhatja minden mennyiségben

20170827_145310

6. Szintén Cobourgban készült, egy kis mellékutcában találtam.

20170827_145338

7. Graffiti a Budapest Parkban

20170826_172912

Strandolós nap Cobourg-ban

Szuper hétvégénk volt annak ellenére, hogy a hét közepén Márk kezdte a betegséget, majd Timkával mindketten belemásztunk ebbe a torok-kaparós és orrfolyós valamibe. Márk teljesen beteg volt csütörtökön, pénteken már javult a helyzet, de mivel mi is eléggé benáthásodtunk így szombaton inkább csak lábadoztunk és csak délután mentünk ki egy pár órára a Budapest Parkba, hogy lássuk az Ontario tavat.

A következő képen lehet látni, hogy június óta kb 30 centit csökkent a tó vízszintje, ami a tó hatalmas méretét figyelembe véve elég sok vizet jelent. A vízszint csökkenést onnan lehet látni, hogy a partot védő beton hullámtörő júniusban még alig látszott ki.

IMG_0065IMG_0067

Kicsit sétáltunk a napsütésben, megnéztük a magyar zászlót az 56-os emlékműnél, utána elmentünk a Roncesvalles Avenue-ra a kedvenc lengyel boltbunkba. Eredetileg csak tejért és kenyérért ugrott be Timka és Márk ebbe a szuper kis delikát üzletbe, de Márk felkiáltott a boltban: “Kérek kolbászt és májkrémet és Kubut és sütit”, úgyhogy Timka két szatyorral és 44 dollárral szegényebben jött ki a boltból.

IMG_0069

Vasárnap Gáborral, Mariannal és a gyerekekkel együtt mentünk el Cobourg-ba. Mi azt hittük, hogy a városban és a parton fogunk sétálni, ehhez képest azt láttuk, hogy Gábor és Mariann egy óriás nagy táskát tettek be az autójuk hátuljába azzal a felkiáltással, hogy strandolni megyünk.

Nem egyeztettük a részletes programot, úgyhogy mi nem ezzel a gondolattal indultunk el reggel. Szerencsére kaptunk tőlük pokrócokat, illetve volt nálunk tartalék ruha Márknak, úgyhogy nem mentünk haza felszerelkezni, annál is inkább, mert 10 óra után értünk át hozzájuk.

Cobourg 120 km-re van észak-keletre tőlünk az Ontario tó partján. Végig a 401-es autópályán repesztettünk, és kicsivel több mint 1 óra alatt oda is értünk. Cobourg szép kis város, egy rövid főutcája van, ahol végig régi épületeket és egy igazi, kőből épült régi városházát lehet látni az 1860-as évekből. A főutcán néhány régi ház is megmaradt azokból az időkből, ezek előtt ott van a büszke felirat, hogy ez a ház már 1867-ben is állt.

20170827_15033820170827_145301

Mi a marina/kikötő előtti parkolóban álltunk le, a parkolás nem volt olcsó, mert 60 perc 2 dollárba kerül és nem láttam napi felső limitet, mint ahogy Torontoban ezt egy csomó helyen lehet látni a Lakeshore Boulevard-on az Ontario tó partján.

20170827_114126

Közvetlenül a parkoló mellett van egy kis part-menti kemping, ahol sátrakat nem nagyon láttunk. Ellenben a kemping területén kb 30 db magyar szemmel óriási lakókocsi állt. Mindegyik mellett ott állt az izmos pick-up, a BBQ sütő és némelyiknél SAT TV tányért is láttunk. :]  Azt mondják itt, hogy ‘Canadians love nature’, de én úgy láttam, hogy a kényelmet sem vetik meg. Szerintem Torontoban bőven vannak családok, akik ennél kisebb lakásokban élnek, mint ezek a lakókocsik.

Cobourg strandját Victoria Beach-nek hívják és szépen rendben tartja a helyi önkori. A homokot aznap reggel simíthatta el egy kis traktor, szemetet nem igen láttunk a parton.

20170827_114200

A gyerekek rögtön megtámadták a játszóteret, de végül elcsábítottuk őket a játszótér mellől és kitelepedtünk a homokba. Szépen sütött a nap, de nem volt nagyon meleg és fújt egy kis szél is, ezért a napot is el lehetett viselni és nem aggódtunk, hogy a gyerekek hőgutát vagy napszúrást kapnak.

20170827_12145320170827_124339

A tó vize iszonyatosan hideg volt (előző nap láttam kiírva Torontoban, hogy 13 fokos), de ez nem tántorított el jó pár embert, főleg gyerekeket, hogy a parthoz közel fürödjenek. A mieink inkább a nagyon sekély szélvízben játszadoztak, de Márkot nem nagyon engedtük be ide sem, tekintettel arra, hogy két nappal előtte még alig élt.

A strandon kb 2 órát töltöttünk, majd összeszedtük magunkat és felmentünk a part melletti parkba, ahol egy helyi fogászati klinika szervezésében volt pár ugráló vár, ingyen nyalóka és cukros üdítő. Értitek… egy fogászati klinika volt a fő szponzor…

20170827_140958

Szerintem ez a rész jobban bejött a srácoknak, mint a parti homokozás, alig lehetett őket elrángatni, hogy végre együnk valamit. Ők kaptak korábban egy-egy hot-dogot, de mi felnőttek csak azt a szendvicset ettük, amit magunkkal vittünk az útra.

Ezért rádobtunk pár dollárt a parkoló órára és sétáltunk egy rövidet a főutcán. Itt a Canada150-es ünnepség sorozat hatása erősen érződött, mert csupa kanadai zászló és juharlevél dekoráció volt minden fele.

20170827_145159

Mariann járt már itt korábban, ő ajánlott egy helyi Dinert (lényegében egy Cafe), ahol szuper kajákat lehet enni. Mi 15:10-kor érkeztünk, de reggelit csak 15:00-ig lehet rendelni, úgyhogy a palacsintáról lemaradtunk, cserébe ettünk hambikat, rántott csirkét és sültkrumplit (gyerekek) és a végén csokis tortát. Nagyon jól esett az étel, a vega hamburger extra finom volt, úgyhogy egyértelműen megérte bemennünk.

20170827_154642

Kb fél 6 után indultunk haza, Márk azonnal elaludt a fáradtságtól, így nem volt vészes a vasárnap esti forgalom ami miatt a kb 65-70 perces út majdnem két óra hosszát tartott. Hihetetlen mennyiségű autó volt az autópályán, úgyhogy tisztára az M7-esen éreztem magam, kivéve, hogy itt a normál szakaszon 3-3 sáv van, és Toronto-hoz közeledve az utolsó 30 kilométeren pedig kb 7-8 sáv van egy oldalon attól függően, hogy az Express rész 3 sávjához mennyi sáv van éppen a Collectoron. Próbáltam képet készíteni arról, ahogy a napsütésben megcsillan kb 1000 autó ablakán a napfény, de a telefonom nem teljesen alkalmas az ilyen művészi fotókhoz.

20170827_181450

Egy szó mint száz, szuper nap volt, az időjárás nagyon kellemes volt egész hétvégén, igaz a reggelek és az esték már hűvösek. Remélem kitart ez az időjárás még pár hétig, hogy jó sokat tudjunk kirándulni Toronto környékén.

Munkába menet

Egyik reggel fényképeztem párat munkába menet. Képes riport következik

  1. Kilépek a lakásajtón 7:45-kor és lesétálok a lépcsőn. Van lift, de én sosem szállok be. Csak 1 emelet…

20170825_07461420170825_074637

 

2. A házunk egy csendes kis mellékutcában van. Földszinttel együtt 4 emeletes. Kb az 1960-as években épült. Itt csak bérlők laknak, az épület egy ingatlan kezelő cég tulajdonában van. Vannak hibái, de a lokáció erős oldala.Ezt a részt Midtown-nak hívják, lényegében Toronto közepén van.

20170825_074716

3. Mindössze 5 perc alatt elsétálok a St. Clair Avenue-ig. Végig 2-3 millió CAD-os házak és villák mellett megyek. Hétfőnként 4-5 ház előtt is ott áll egy-egy nagy truck és a kertészek rakodják ki a fűnyírókat, traktorokat, lombfúvókat. Elhanyagolt kertet itt nem látni.

20170805_185538

4. A házak előtt a járda mellett állnak az alkalmazottak olcsóbb autói. A tulajdonosok többnyire beállnak a kocsibeállóra, a házak előtt sok drága autót lehet látni: Range Rover, Porsche Panamera (kettő áll egymás mellett), Jeep Wrangler Unlimited, Ford Expedition, stb.

20170825_074736

5. Pár perc alatt kiérek a St. Claire-re, és pár perc múlva jön is a villamosom. Néha, ha időben indulok otthonról, akkor inkább gyaloglok a metróig, mert úgy is ülök eleget a munkahelyen. Ilyenkor néha Skype-olok a családdal és barátokkal. Most már picit hűvösebb van, reggelente 12-14 fokban indultam a héten, ezért vettem magamnak egy vékonyan bélelt Columbia mellényt. Úgy nézek ki benne, mint egy irodai favágó. 😀

20170825_075249

6. A villamos a St. Clair metrónál (Yonge street) beáll a metró megálló mellé. Ez esőben és télen lesz jó megoldás, mert a fedett rész nem fog csúszni.

20170825_075744

7. Kb 10 perc metrózás után leszállok a Queen Street-nél és feljövök a felszínre. Innen megint gyalog megyek. Itt is lehetne buszra szállni és 3 megállót menni, de jó időben nincs rá szükség.

20170825_081055

8. A Queen street keleti fele nagyon pisiszagú, sok a hajléktalan, mert itt vannak őket ellátó szociális helyek. Ezért az első alkalommal átmegyek a Richmond street-re és keletnek indulok. A belváros a hátam mögött van, az óriási toronyházak tőlem nyugatra és délre vannak.

20170825_081354

9. 10 perc séta után megérkezem a Jarvis streethez. Az irodánk itt van a közelben, 8:15-8:30 között érkezem attól függően, hogy mennyit gyalogoltam aznap reggel. A hivatalos munkaidő 9:00-kor kezdődik, de két munkatársam általában már bent van. A Projekt Menedzsment irodán dolgozók eléggé elhivatottak. Én is odaülök a gép elé 8:30-kor egy teával a kezemben és elkezdem a napot.

20170825_082155

Hétvégi túra – Crawford Lake

Szombaton délelőtt borús, szeles idő volt, ezért nem terveztünk hosszabb szabadtéri programot. A reggeli készülődés után a közeli játszótérig jutottunk, közben megpróbáltam felfogatást venni az egy sarokra lévő Hardware Store-ban a Timka által vásárolt használt reluxához, de nem jártam sikerrel, mert ez egy kis helyi barkács bolt, korlátozott árukészlettel.

 

Mire hazaértünk ebédelni már egészen jó napos idő volt, és mi lepihentünk kicsit ebéd után. Délután elugrottam egy közeli Blinds to Go üzletbe, ami egy nagy függöny és árnyékoló áruház, kaptam is ingyen egy csomag blind bracket-et (2db), de ezek nem voltak jók a mi reluxánkhoz…

A szombat délutánt egy volt kollegámnál fejeztük be Scarborough-ban. Bob kb egy hónapot  dolgozott annál a cégnél, ahol én most is dolgozom. Nem tetszett neki a szitu, ezért a munkakezdés után sem állt le a kereséssel és pár héten belül talált magának egy másik helyet.

Bob nagyon jó fej, időnként eljártunk ebédelni és távozása előtt felajánlott pár játékot Márknak, amit kinőttek a gyerekei. Ehhez képest amikor szólt, hogy mehetünk a cuccokért nem játékokat említett, hanem egy Ikea játék tartó polcot. Pont olyat, amit Timka kinézett már korábban, ezért mentünk el hozzá és ebből egy jó kis beszélgetés és sörözés kerekedett. Igaz, hogy közben esett az eső, de Kanadában az ilyen dolgokon nem kell fennakadni. 😀

IMG_0050

Vasárnapra jó időt ígértek, ezért azt terveztük, hogy Gáborral és a gyerekekkel elmegyünk a Crawford Lake-hez. De szombaton este kiderült, hogy Gábor feleségének Mariannak szüksége van az autóra vasárnap, így nem tudunk együtt menni. A mi autónk csak 4,5 személyes, tehát még két gyerekülés és egy felnőtt nem fér be hozzánk rajtunk kívül. Nekünk is Ford Flex-et kellett volna venni, de ezt a büdzsénk nem engedte. Vagyis egy idősebbet biztosan vehettünk volna a jelenlegi 5 éves Ford Escape helyett, de ezt inkább nem kockáztattuk meg.

Így mi elindultunk 10 óra magasságában az eredeti úticél irányába. A Crawford Lake a Halton Conservation Area területén található, Milton városához egészen közel. Halton kb egy helyi megyének vagy inkább járásnak felel meg és a Halton Conservation Area-ba több egymáshol közel lévő területet tartozik. Érkezésünk előtt annyit tudtunk, hogy a Crawford Lake ezek közül az egyik.

A cél 60 km-re van a lakóhelyünktől, úgyhogy 1 óra autózás után érkeztünk meg. Út közben alaposan megnéztem az autópályát is és úgy láttam, hogy kb Mississauga környékén szűnik meg a Collector-Express rendszerű autópálya (erről majd egy másik postban) és itt vált vidékiesre a táj. Magyarul ha nyugatra indulunk, akkor mennünk kell a pályán kb 30 km-ert, hogy kiérjünk Toronto-ból, illetve a vele összeépült nagyobb településekről, hogy lássunk zöldet, nem csak repülőteret, boltokat és raktárakat.

A Crawford Lake-nél található terület nem szövetségi nemzeti park, hanem egy helyi természetvédelmi terület, úgyhogy Canada 150-es ingyenes belépő itt nem érvényes, de 4 év alatt a gyermekért nem kell fizetni, nekünk kettőnknek meg 15 CAD volt a belépő ami igen kedvezményesnek mondható.

http://www.conservationhalton.ca/parks

http://www.conservationhalton.ca/park-details?park=crawford-lake

Érkezés után a látogató központban feltöltöttük a víz tartalékokat és a felépített irokéz falut kihagyva nekivágtunk az erdőnek. A tóig vezető út direkt úgy van kialakítva, hogy azt babakocsival is meg lehet közelíteni. A sétány mellett gyöngyörű fa szobrokat állítottak ki.

 

A tó maga elég mély, valószínűtlenül tiszta és egy km-es sétával körbe lehet járni. A tó körül végig kiépített deszka sétány van, úgyhogy bárki biztonságosan körbe tud sétálni. Láttunk egészen pici gyerekkel sétálókat és időseket is.

20170820_11454220170820_11455320170820_114557

A környezet gyöngyörű, bár a legtöbb helyen nem lehet lemenni a vízig, mert meredek a part. A kirakott tájékoztatás szerint 15 méter alatt nincs oxigén a tóban, ezért a levelek és növények amik beleesnek a tóba nem rothadnak el. Régebben irokéz indiánok lakták a környéket, akik itt vadásztak a környéken és itták a tó vizét és állítólag korabeli kukorica szemeket is találtak a tó fenekén. Lehet, hogy ő még találkozott is velük 😉

IMG_0029

Engem a Crawford Lake egyértelműen az Ecsédi tóra emlékeztetett, ahol régebben sokat horgásztam. Az volt ilyen tiszta és ott lehetett a víz alatti fákat ilyen tisztán látni. Láttunk bazi nagy teknősöket (kb fél méteresek) és kisebb feketesügereket is. Horgászni nem lehet, bár ez nem tartotta vissza az egyik kínai társaságot, hogy kis lepkehálókkal zavarják a feketesügéreket a part szélén. Ha jól láttam fogtak is egyet.

A tó körüli séta rövid, 1 órára végeztünk a sétával és a piknik ebéddel, ezért Márkot elcsábítottuk egy hosszabb sétára is. A sárga ösvényen elmentünk az Nassagaweya kanyonig, ami lényegében egy 40-50 méter mély, pár száz méter széles szakadék, fákkal sűrűn telenőve. Itt láttunk egy helyi keselyűt, ami alig 20 méterre ült tőlünk egy magas fa tetején, igaz a szakadék miatt pont egy vonalban volt velünk. Szép nagy madár volt, kb akkora, mint egy parlagi sas.

A Google szerint Turkey Vulture-t láttunk.

IMG_0043

A kanyont elhagyva a sárga jelzésű úton mentünk tovább, ami átváltott a szépen kiépített murvás útról egy köves, nehezen járható ösvénnyé. Próbáltuk meggyőzni Márkot, hogy forduljunk vissza, de nem akart, úgyhogy itt mentünk tovább lényegében vele kézenfogva, mert különben minden 5 méteren elesett volna legalább egyszer. Kicsit izgultunk, de azért nem nagyon, mert Márkot is lekötötte a kemény terep, nem panaszkodott egy kicsit sem és az ösvény jól ki volt jelölve, úgyhogy az eltévedés esélye nulla volt.

20170820_13060920170820_132049

Még kb 1 órát sétáltunk így és visszaérkeztünk a látogató központhoz, ahol ettünk egy jégkrémet, lemostuk a sarat és a csokit Márkról és beültünk az autóba, hogy átmenjünk a Hilton Fallshoz, ami autóval 10 percre volt a Crawford Lake-től. A Halton Parks részei nem egy nagy területen találhatók, hanem több kisebb, de autóval egymástól viszonylag közel található kisebb parkok alkotják a nagy egészet. Egyébként ha valaki szeret nagyokat sétálni, akkor szerintem akár két park is jól bejárható egy napon, egy belépő áráért.

A Hilton Falls-hoz megérkezve megtudtuk, hogy a vízesés kb fél óra sétára van és Márk nagyon szét volt csúszva, úgyhogy egy kis pihenő után sikerült őt visszaterelni az autóba és fél 4-kor elindultunk haza. Én hamarabb elaludtam mint ő, ő viszont nagyon mélyen aludt még sokáig, ezért elmentünk a Home Depot-ba is, de megint nem jártam sikerrel a reluxa felfogatást illetően…

Jó hétvégénk volt, a vasárnapi időjárás egyértelűen nyárias volt, de nekünk kellemes árnyékot adtak a fák. Tanulság, hogy legközelebb vinnünk kell szúnyog riasztót, mert az erdőben nem lehetett megállni egy pillanatra sem a szúnyogok miatt, de így egy pár csípéssel megúsztuk a kalandot.

Ha lesz még ilyen szép napos hétvége, akkor elmegyünk vissza a Hilton Fallshoz, de én tervezek egy napos pecát valahova, úgyhogy majd egyeztetni kell a naptárakat Timkával és Gáborral és Mariannal. Hátha legközelebb ők is el tudnak jönni!

 

Márk és az angol tanulás

Márk már bő egy hónapja jár gyerek közösségbe. Amikor a High Parknál laktunk, akkor 1 hetet járt egy a helyi Public School által szervezett nyári táborba és jelenleg negyedik hete jár az új lakásunkhoz közel egy katolikus day-care-be. Neki következetesen ovit mondunk, hogy érezze már nem bölcsődés. 😀

Márk boldogulása és boldogsága központi kérdés nálunk és ezért nagyon figyeljük mindketten, hogy milyen információkat csöpögtet a napjaival kapcsolatban. Mivel az angol kulcs kérdés, ezért különösen figyelünk minden megnyilvánulására, amiből le tudjuk mérni, hogy áll az angol nyelv megértésével.

Néhány friss impulzus az elmúlt napokból:

  1. Múlt hét végén együtt játszottunk valami új társas játékkal és valamin meglepődött és elkezdte mondogatni, hogy “Holly Molly-Holly Molly”. Kérdeztem, hogy ezt kitől hallotta, de a válasz a szokásos volt: “Senkitől”. Magamban persze jót mosolyogtam, mert ez valamelyik nevelőjének a szava járása lehet.
  2. Timka múlt héten az egyik reggel később vitte Márkot az “oviba” és a nevelő rögtön mondta Márknak, hogy “Mark, Go, bring your bathing suit!”, mert már indultak a játszótérre, ahol van egy Splash Pad. Márk erre elindult az öltöző fele és hozta a táskáját. Timka álla a padlón landolt, de a nevelő néni megerősítette, hogy Márk jól érti az instrukciókat.
  3. Tegnap este vacsoráztunk, Márk a kanapén üldögélt, mert ő már befejezte a vacsorát. Valamivel kapcsolatban elkezdte mondogatni, hogy “Don’t touch!”. Erre direkt provokáltam és azt állítottam magyarul, hogy ez valami teljesen mást jelent. Nem emlékszem mit mondtam, de direkt olyat mondtam, aminek nincsen köze a valódi jelentéshez. Erre ő kijavított és elmondta hogy ezt azt jelenti, hogy nem szabad valamihez hozzányúlni. Jah és valójában nem azt mondta, hogy “Don’t touch, hanem azt, hogy ‘Don touch’, és nem értette amikor kijavítottuk, hogy ott van még egy T betű, mert a betűs dolgokat még nem érti és ő hallás után tanulja az angolt.
  4. Tegnap este közös játék közben azt mondta valamire, hogy ‘Wonderful’. Ennek is rögtön mondta a magyar értelmét.
  5. Valamelyik nap azt is hallottam, hogy ‘One elephant, two elephant, three elephant’, de ezt szerintem Timkától tanulta még régebben. (A többes számot nem használja.)

Úgy észlelem, hogy egyre több mindent hallunk angolul, néha össze vissza dumál magában és nehéz megérteni, hogy magyarul vagy angolul mond valamit. Van egy kedvenc angol mondókája, amit még a nyári táborban hallott, de nem tudok rájönni az értelmére, mert már nagyon elferdítette a szöveget.

Szerintem a felszín alatt sokkal több van, mint amit látunk, de egyelőre ennyit sikerült észlelnünk.

Heti történések

Az előző hétvégénkkel kezdem, mert még arról sem számoltunk be. 3 klassz programunk is volt: 1) visszatértünk a kedvenc tópartunkra egy délelőttre, 2) meglátogattuk a lengyel barátainkat Liberty Villageben, 3) Gáboréknál grilleztünk és végre egy kis felnőtt beszélgetésre is volt lehetőségünk, mert a gyerekek jól eljátszottak. Sajnos ezek közül csak az 1) közben készítettünk képeket, mert Magdáék látogatásakor a kinti eső miatt beszorultunk a szépen berendezett, csöpp kis apartmanjukba. Vasárnap végre egy kis napsütés is volt, tudtunk játszóterezni is. Itt egyébként valami idővákuumba kerültünk, mert teljesen észrevétlenül szaladt el kb 1,5 óra. Szép helyen és jó társaságban gyorsan telik az idő! Annyira, hogy még a telefonok sem kerültek elő, még fényképezésre sem ;-),

 

Hétfőn Márk moziba ment a daycare szervezésében. Még múlt héten szóltak a gondozónők, hogy 2 kirándulás is lesz ezen a héten, örültem is nagyon, mert eddig nem volt ilyesféle programjuk. Az elmúlt 2 héten a változatosságot csak az jelentette, hogy minden nap másik játszótérre mentek, és hetente 2x vizes játszóteret is látogattak, van egy wading pool és egy splash pad is a közelben. A wading poolról már írtunk, ezek kb térdig érő gyerekmedencék, amibe minden reggel friss csapvizet (!!) töltenek, bekeverik egy kis vegyszerrel, és már lehet is játszani. Jéghideg, de a kölkök bírják ;-). A splashpad pedig egy kis szökőkutakkal felszerelt játszóterület, Márknak nagyon tetszik pl azért is, mert gombokat kell nyomni hogy folyjon a víz.

splash pad

Visszatérve a mozira, a Nut job 2-t nézték meg, minden gyerkőc kapott egy popcornt, meg valami édességet is, amit ((szerencsére)) Márk elveszített. Csak csöpögtetve kaptuk az infókat Márktól, hogy mit láttak és mi is történt, de hét végére egyész jól összeállt a sztori ;-). Szóval busszal és metróval mentek odafelé a Yorkdale Cineplexbe (hogy melyik moziba, azt a tájékoztatóról tudom), mindenki megkapta a ropogtatnivalóját, szépen leültek egy sorba, és jól szórakoztak. Visszafelé metróztak és villamosoztak is. Márk élvezte a mesét, fogalmam sincs, mennyit érthetett belőle.

Amióta itt vagyunk, otthon is főleg angol nyelvű meséket néz, mert az airbnb-kben volt Netflix, most meg a youtube-ról szoktunk neki keresgélni. Az oviban ebéd után néznek egy kis mesét, vagyis engedik a gyerekeket választani, hogy aludni szeretnének, csendes tevékenységet folytatni pl lego, vagy mesét nézni. Gondolhatod, hogy nem kell sűrűn cserélni az ágyneműt ;-). Márk elmondása szerint – amiben nem tudom, mennyire bízhatunk – senki sem alszik. Ő tévézni szokott, és közben rajzol, vagy legozik. Nem elég, hogy képernyő, még szimultán tevékenységet is csinál, nem tudom kitől láthatta :D, és kicsit aggódom a fejlődése miatt. Remélem, hogy nem korai ADHD tünet.

Múlt héten késő délutánokra szabadtéri vagy vásárlós programokat szerveztünk, így itthon nem is tévézett már. A délutáni alvás elhagyása azzal jár, hogy késő délután fáradt, és vagy túlpörög, vagy hisztis. Nehezebb vele alkudozni, így hagyok neki választási lehetőségeket, és ha látom, hogy fokozódik a fáradtsága, akkor hazaindulunk, mielőtt kitör a botrány.

Hétfőn este vásárolni mentünk, és olyan fáradt és hisztike volt, hogy legalább 3x megfogadtam, nem csinálom ezt többször vele együtt. Legalábbis, amíg van választásom, és el tudom intézni napközben is.

Kedden Ákos autóvezetésből vizsgázott sikeresen – erről már be is számolt itt – és kivett egy szabadnapot, így elmentünk bóklászni a városba, megebédeltünk az Eaton Centerben (első kép alul) és mi is moziztunk egyet. Az Eaton a legnagyobb bevásárló-központ Torontoban, a belváros szívében, összeköttetésben van a PATH föld alatti sétálóutcával – ez több metróállomást, toronyházakat, 2 bevásárlóközpontot és turistalátványosságokat (CN Tower, Rogers Centre, Ripley) kapcsol össze, összesen 30 km hosszú, így télen is kényelmes séta- és vásárlási lehetőséget nyújt, ha kint tombol is a hóvihar.

 

A moziban a Sötét torony című filmet láttuk, és teljesen véletlenül egy VIP időpontot néztünk ki. Itt a VIP nem azt jelenti, hogy megpróbálsz annyi popcornt, üdítőt, M&Mst és hasonlókat enni, hogy kb egálban legyél a horror belépővel (írom ezt úgy, hogy sosem voltam VIP moziban Mo-n). Hanem a szuperkényelmes fotelok mellé felszolgálás jár, ahol alkoholos italokat is rendelhetsz. Erre nem voltunk felkészülve, ezért csak szorongattuk a kis büfében beszerzett popcornunkat ;-).

Egy kicsit vásároltunk is, mindketten beszereztünk az őszi (késő nyári??) napokra vízálló lábbeliket, most még éppen elcsíptünk egy kis leértékelést. Délután együtt vettük át Márkot, és beültünk a közeli frozen yoghurt üzletbe fagyizni és játszani. Igen, játszani, mert rengeteg társasjáték közül lehet választani, kisebbeknek és nagyobbaknak való is van. A fagyikészítés is vicces, mert magadnak töltöd ki a különböző ízű csavaros fagyit bármekkora mennyiségben, aztán választhatsz a tetejére a kb 40féle szórást – mogyit, zizit, csokit, még több csokit, gyümölcsöt, stb – és a végén a súlya alapján fizetsz az egészért.

Szerdán délelőtt hoztam haza Márk ágyikóját, nagyon örültünk neki mindannyian. Olyan jó kedvem kerekedett, hogy még 1 állást is megpályáztam ;-). Egyelőre a részmunkaidőseket böngészem, mert fogalmam sincs, hogy Márk mikortl mehet majd a before & after school programra, és ha várólistára kerül, akkor 9-15 között lesz csak az oviban. Part-time-ból nincs valami sok az érdeklődési körömben, de azért nézegetem. Ez egy kutató típusú kormányzati munka volt, az egészségügyi rendszer fejlesztését célozza a betegek komolyabb bevonásával – pl mozgásra biztatás, és hasonló programok után kellene kutatni és kidolgozni. Ez biztonságos választásnak tűnt, mert elsősorban olvasás és írás a feladat, ami fejleszti az angolomat, de kevésbé mélyvíz, mint amit Ákos csinált. Ja, és home office, ami szintén nagy előny, hiszen rengeteg időt lehet megtakarítani azzal, h nem utazgatok. Az viszont érdekes élmény volt, hogy a délután kb 3,5 órája alatt nem tudtam összehozni egy olyan pályázatot, amit erősnek gondolnék. Azért elküldtem, mert aznap délután volt a határidő. A következő hasonló már kidolgozottabb lesz ;-).

Délután beugrottunk a helyi 1 Eurós boltba, amit itt Dollaramanak hívnak. Poncho jellegű törölközőt kerestem Márknak, mert kedden este mondta nekem hogy: “anya a wading poolhoz tegyél be nekem még egy törölközőt, amit magamra veszek, és a másikkal meg megtörölközöm”. Kicsit kérdezgettem, és szerintem egy fürdőköpenyre vagy ponchora gondolt, a többieknek ilyen lehet. Ilyet nem kaptunk ott, de vettem kicsit gyengébb, de nagyon olcsó fém vállfákat (10 db 2 dolcsi, a kijijin a legjobb ár 20 db-ért 15 CAD), sütőtálcát a zabkekszhez amit már kb 2 hete tervezünk  megsütni (update: 08.19én elkészült), kirakót, mert a gyereknek mindig kell valami ;-). Játszóterezni is maradt időnk, Márk nagyon jól elszórakozott a gyerekekkel: fogócskáztak egy kislánnyal, játszottak a homokozóban, és az eddigi legmeredekebb csúszdát is kipróbálta minden irányból. Kicsit paráztam, amikor elkezdett rá felfelé mászni, de ügyesen vette az akadályt, és az 5-12 éveseknek való mászókán is ügyeskedett. Persze, hogy akkor akar a játszótéri mosdóban pisilni, amikor 2 termetes zacskóval vagyunk, na megoldottuk ezt is. Ákos meg munka után elment átvenni egy reluxát, amit 5 dollárért lőttem a kijijin. Az Ikeából 2×40 lett volna, úgyhogy jó üzletnek tűnt.

Csütörtökön az IKEA felé vettem az irányt, visszavittem néhány apróságot, amit nem használtunk fel. Pl a nappaliba végül nem szereltünk fel karnist, ha már van reluxánk. Van, de felszerelni még nem tudtuk, mert még nem jutottunk el a Home Depotba felfüggesztésért. Ha már ott voltam, akkor megúsztam az aznapi főzést is :D, svéd húsgolyót választottam yummi. Előttem egy kínai család állt, és nagyon kis élelmesek voltak: nem 2 db felnőtt húsgolyót rendeltek, hanem 4 gyerekmenüt 2 felnőttnek. Ugyanúgy 8 db húsgolyó van rajta, szerintem kb a 2 kis köret is kijön egy felnőtt adag, és fejenként megtakarítottak 2 CAD-ot. Valahogy én nem szeretném magamévá tenni ezt a gondolkodásmódot, pedig itt valóban drága az élet.

Nem bírtam ki és vettem néhány apróságot is: pl ruhaszárító állványt, mert úgy tűnik, ennek a használatát nem kerülhetjük el teljesen a szárítógéppel. 4 db helyes kis növényt, fiókba való rendezőt az apróságoknak a gardróbba. Hazafelé pedig pont útbaesett egy luxemburgi származású lányka, ki épp visszaköltözik Európába, és vettem tőle tányérokat, serpenyőket, üvegtálat, és kaptam néhány társasjátékot is. Jól elfáradtam (és kiköltekeztem) estére, de azért még játszóztunk egy kicsit Márkkal.

A játszóról jutott eszembe, hogy Márk még a High Park játszótéren rászokott, hogy együtt csúszik le több gyerekkel a csúszdán, vagy ha már valaki ül az alján, akkor is rácsúszik, és közben kacgnak. Nos, az itteni közeli játszón is kipróbálta ezt az összecsúszós módszert egy szegény kis 1,5 évessel, és csúnyán összekoccant a fejük. Rohanok oda, felkapom a síró gyerekemet, közben a másik anyuka is a sajátját, kérdezem az anyukát, hogy jól van-e a kisfiú, mondja hogy igen, rendben lesz. Mondom hogy “sorry about that”, és azt bírta válaszolni, hogy “I didn’t pay attention either” tehát, hogy ő sem figyelt arra, mi történik. Nem akartam elkezdeni magyarázni, hogy nem ezért kértem bocsánatot.. a játszótér arra van, hogy szabadon próbálkozzanak, nem fogom árnyékként lesni a gyerek minden lépését, főleg ha már nem igényli. Ha viszont fájdalmat okoz másnak, akkor ott termek bocsánatot kérni és felelősséget vállalni helyette. Mondjuk lehet hogy 1,5 éves gyerekkel még én sem így gondolkodtam, ezt már nem tudom felidézni.

Pénteken is volt program a daycareben, méghozzá bowling! Márk az óvónénije szerint őstehetség, több kört is megnyert. Erről most mesélt is, pl először kicsi cipőt próbáltak rá – gondolom mert a lábán lévő cipőn csak európai számozás volt – és csak a második lett jó. És hogy nem lendítették a golyót, hanem feltették egy állványra, és onnan gurult le. Kisebb golyókkal játszottak, mint a felnőtt méret, és busszal mentek oda-vissza.

Nekem meg volt még egy élményem a villamosokkal. Az előző lakóhelyünkön kizárólag kedves villamosvezetőkkel találkoztunk, és itt is a legtöbb nagyon előzékeny, de van néhány vadállat is. A múltkor pl az egyik annyira rohant, hogy nem bírta kivárni, amíg leszállnak az utasok, ráfeküdt a csengőre. És az is gyakrabban fordul elő, hogy “nem veszik észre” hogy a villamoshoz sietsz, és csak átszáguldanak a megállón. Ez történt az első villamossal pénteken is, amikor a délelőtti bevásárlás után Ákoshoz indultam egy közös ebédre. Ketten ültek a megállóban kutyákkal, és még hárman siettünk a zebra felől, hogy felszálljunk. A villamos meg full gázzal hajtott át a megállón, mintha mind üvegből lettünk volna. A következőre sikerült felszállnunk, de a Presto kártyámat nem fogadta el az automata. Ezt úgy képzeljétek el, mint egy feltöltőkártyát, rátöltesz pénzt, minden utazásnál lehúzod a kártyát. Ha lefogyott róla a pénz, azt onnan tudod meg, hogy nem tudsz vele utazni. Velem is ezt történt – a kártyám jelzett, megpróbáltam még egyszer, nem sikerült, és gyorsan leugrottam ijedtemben. A megállóban ücsörögve próbáltam a mobilomról feltölteni, de persze nem emlékeztem a bejelentkezési adataimra. Feltöltő automata csak a metróállomásokon van, én meg 5 megállónyira voltam onnan. Cserébe siettem, ezért felszálltam a következő villamosra. Megint kipróbáltam a kártyát, de ismét elutasított. Gyorsan megnéztem a pénztárcámban, de nem volt elég apróm – így is ki lehet fizetni az utazást, apróval a vezetőnek, de papírpénzt nem fogad el. Elkeseredetten leültem, hogy ha megbüntetnek most akkor az én hülyeségem volt, de a metróállomáson azonnal megyek az automatához feltölteni a kártyát. Szállnék le a megállónál, a vezető becsukja előttem az ajtót. Átugrom a másik ajtóhoz, azt is becsukja. Az volt a mákom, hogy többen szálltunk le, így 2 utas között sikerült lejutnom. Biztos rapportra akart rendelni magához ;-). Persze igaza volt, csak utólag fizettem ezért az útért, és nem tudhatta, hogy azonnal rohanok feltölteni a kártyát, majd bemegyek vele a metróba – így nem károsítottam meg a TTC-t, mert az átszállásnál nem kell újra fizetni. Gyereknek éreztem magam, akit sarokba akarnak állítani.

Az ebéd kárpótolt ;-). Erről meg az a mese jutott eszembe, hogy képzeljétek, ülünk Ákossal a kedvenc ebédelőhelyén, és csak mi eszünk meleg ételt. A helyiek szendvicset, vagy salátát tolnak ebédre. Miközben ott gőzölög a legalább 3féle normális ebéd a pultban. Na jó, túloztam, biztos más is eszik ilyet, különben nem főznék meg minden nap, de milyen fura ez?  A vacsi a fő étkezés, és hogy ennek ellenére fittek maradjanak,  mindenki fut a parkban, páran elég érdekes technikával, vagy látszik rajta, hogy na neki aztán egyáltalán nem kéne futnia, mert pl súlyos gerincbeteg. Egy futáshoz illő képpel zárom:

img_2184

Kanadai hétköznapok 4.

Mióta fix útvonalon járok dolgozni kevesebb érdekes dologba akadok bele. Így tovább tartott, hogy egy adagnyi érdekes fotó összegyűljön.

  1. Graffiti egy “greenp” parkolóban az Adelaide utcán a munkahelyemhez közel

20170814_082151

2. Őslakosok tiltakozása a St. Clair-en a Young utcához közel. Az őslakosok körében a kilátástalanság és a depresszió miatt nagyon magas az öngyilkosságok száma. Ez is egy ok a sok között, amit ezen a tiltakozók egy kormányzati épület tövénél a kanadai kormány szemére vetnek.

20170816_183533

3. Ezt a St. Clair-en fényképeztem egy hirdető táblán. E szerint a tábla szerint valószínűleg megéljük, hogy Kanadában kisebbség leszünk.

20170807_141637

4. A következő két kép a Roncesvalles utcában készült, ami közel volt az előző lakásunkhoz a High Parknál. A környéken nagy lengyel közösség él és van több saját boltjuk is az utcában. A lengyel bolt olyan, mint egy nagyon jó magyar kisbolt. Néhány magyar feliratos terméket is lehet itt látni és egy csomó kolbászt. A kolbásztól nem jövök lázba, de a különböző cheesecake-k isteniek! 😀

20170730_13222420170730_132217

 

5. Az utolsó fénykép a belvárosban készült, a Vagabondo nevű olasz étteremhez közel, ahol a munkatársakkal búcsúztattuk az egyik távozó kollegát. Az utca neve Leader Lane és egy ír kocsma falán volt ez az órási “hirdetés”.

20170728_135420

Kukáztunk

Reggel amikor munkába mentem akkor láttam, hogy valaki kirakott egy nyomtatót a ház elé egy nagy dobozban. Mivel siettem, ezért nem néztem bele a dobozba, hanem mentem tovább.

Mikor hazaértem, akkor ért haza Timka és Márk is a játszótérről és láttuk, hogy még mindig ott van a doboz. Timka mondta, hogy ő is többször szemezett vele, de nem vitte fel. Végül csak megragadtam a dobozt és felvittem. Ha nem jó, akkor kirakom a kukák mellé, ha jó, akkor úgy is akartunk venni egyet a közeljövőben.

Meglepetésemre egy teljesen jó, működő Canon Pixma MX432 volt a dobozban. Valaki vett egy HP Office Jet-et és a dobozában kirakta a régi nyomtatót. Amikor költöztünk Magyarországról, akkor egy Canon Pixma MX525-ösünk volt, amit költözés előtt elajándékoztunk.

Ez a MX432-es talán egy évvel idősebb modell a régi nyomtatónkhoz képest, de küllemre és tudásra kb azt nyújtja. Minden patronban van egy saját kis nyomtatófej, úgyhogy ha cseréljük a patront, akkor cseréltük a nyomtatófejet is. Nagy gond nem lehet… Még patron is van benne, igaz elég kevés tintával. (ezt hogy képzelik…)

Most telepítettem fel a drivert és programokat és szépen működik. Nem tudom kinek köszönjük meg, de örülök, hogy itt az út szélén is lehet nyomtatót találni. 😀

20170816_204027

Használtcikk-vadászat, sokadik fejezet

Most már minden egyben van ahhoz, hogy megvegyük a háztartásunkból hiányzó bútorokat és használati tárgyakat. Van szállítóeszköz, hitelkártya 😀 és emberi erőforrás, a személyemben. Tehát rendszeresen felkocogok a kijijire (helyi jófogás) és a facebook sell and trade csoportokba, és keresem a listánkon lévő tételeket elérhető távolságban.

A legújabb beszerzésem Márk ágyikója, ami nem tűnt könnyű projektnek, mert a matracát már megvettem újonnan az Ikeában, és ahhoz a mérethez nem minden ágy illik. Sőt, leginkább csak az Ikeás ágyak illenek. Keresgélés közben azon gondolkodtam, hogy itt a babaágy után rögtön egy felnőtt méretű ágyat kaphatnak a gyerekek? Valahogy nem voltak kisebbek, csak a kéksárga áruházban.

ágyikók

Az Ikeában kevés típus tetszett, az emeletes ágyat kizártuk, mert Márk még kicsi ahhoz, hogy álmában fent maradjon és reggel egyedül lemásszon. Ezek a kihúzhatósok (alsó sor) pedig inkább rácsos ágynak néz ki a magas fejtámlájukkal és lábrészükkel.

ágyikók_8_12

Legjobban ezek a 8-12 éveseknek valók tetszettek, mert praktikus lehet a beépített fiókos tároló, de sajna nem stimmel hozzá méretben a matrac.

Kizárásos alapon a Sniglar maradt (felső képen a felső sorban a 2.), erre a névre kezdtem rákeresgéni a kijijin. Vasárnap este találtam is 2 eladót, az egyiket matraccal együtt árulták, a másikat anélkül. Mindkettőnek írtam inmailt (kevesen teszik ki a telefonszámukat), és egyikük még aznap válaszolt, hogy matrac nélkül is vihetem. Örültem, mert nagyon jó árat ajánlott, és közelebb is volt, mint a másik hirdető – aki azóta sem jelentkezett.

Hétfő reggel a megbeszélt címre siettem, és nem is kellett felmennem a toronyház akárhányadik emeletére, mert az eladó szülei, egy kedves idős kínai házaspár lehozta nekem az autóhoz a keretet és az ágyrácsot. Egy kukkot sem beszéltek angolul, de kézzel-lábbal megértettük egymást, még segítettek is biztonságosan elhelyezni az autóban a keretet. Ez volt az átvételi helyszín, és ilyen klasszul befért a 165 cm hosszú ágy:

Könnyű darab, mert egyedül is fel tudtam hozni a lakásba, íme a végeredmény:

IMG_9990

Márknak mondtam délután mikor érte mentem a daycare-be, hogy otthon várja egy meglepetés. Izgatottan lép a lakásba, “anya hol van a meglepetés?”, mondom a szobájában. Bemegy, és kiabál, “anya, képzeld van ágyam!” Képzelem 😉

Jogsi gondok- VÉGE!

Jól emlékszem, hogy a kanadai jogsi milyen központi kérdés volt a Kanadába történő érkezésünk utáni hetekben. Ha nincs Ontario jogsink, akkor nem tudunk biztosítást kötni, ha nincs biztosítás, akkor nincs autóvásárlás. (Azaz autónk lehet, de a forgalomba nem tudjuk vinni.) Ha nincs autó, akkor a lakás berendezése eléggé esélytelen, plusz helyhez vagyunk kötve és nem látunk semmit az országból.

Ezért aztán az érkezés utáni második héten (júniusban) bejelentkeztünk Timkával a Drive Test Centerben. Ez 2×158 CAD befizetését jelentette, plusz a kötelező szemvizsgálatot. Illetve vettünk egy Kresz könyvet 15 CAD-ér.

Majd mikor június végén a Canada day-es hétvége előtt a magyar konzulátusról kaptam a hírt, hogy megjött a KEKKH-tól a magyar vezetési gyakorlatunk elismerése és elkészült a fordítás is (2×50 CAD). Erre az ígért 4 hét helyett csak 2 hetet kellett várnunk!

Ezek után rögtön elmentem írásbeli vizsgát tenni, hogy a munkába állásom előtt túl legyek legalább ezen a lépésen. A vizsga sikerült és az ideiglenes G1-es jogsival be tudtam jelentkezni az internetes felületen a gyakorlati vizsgára.

Annak nem örültem, hogy csak másfél hónappal későbbre, augusztus 15-re kaptam időpontot, de nyáron állítólag mindig ez van, mert ilyenkor jobb vezetési vizsgát tenni és ezért sokkal többen vannak, mint az év csúszósabb és hidegebb felében.

Időközben Timka is elment  írásbeli vizsgát tenni, majd még azon a héten lőtt magának egy más által lemondott vezetési-vizsga időpontot és elsőre meg is csinálta a road-testet. Ha még nem dolgozol és rugalmas az időbeosztásod, akkor jó taktika figyelni a DTC weboldalát és a közeli vizsga napokra lecsapni. Igaz, hogy Timkának egészen Guelph-ig kellett mennie, de így neki előbb lett jogsija és rögtön el is mentünk autót venni, amiről olvashattatok kb 2 hete.

Ez által a rajtam lévő nyomás csökkent, de azért én sem akartam megbukni. Először is a közel 100 dolláros vizsgadíj miatt, másfelől nekem szabit kellett kivennem, hogy elmenjek vizsgázni.

Ma reggel tehát elég korán keltem és 8-kor már ott voltam Toronto Downsview-ban a Drive Test Centerben. Ez North York-ban van, tőlünk 15 km-re északra. A korai érkezés ellenére már kb 100 méteres sor állt az iroda előtt, de nekem nem kellett beállnom, mert külön bejelentkező ablak van a vezetési vizsgára érkezőknek.

Az első vizsga kör 8:15-kor kezdődött, 8:45-re érkeztek vissza az első körösök. 8:45-re megjött az én vizsgabiztosom is, pár kérdéssel leellenőrizte a személyazonosságom (nem értem minek, mert ott volt a fényképes G1-es jogsim a kezében), körbejárta az autót, leellenőrizte a lámpákat és valamiért a dudát is. Erre a körre érdemes felkészülni, mert ha egyetlen lámpa is hibádzik, akkor buktad az idődet, a vizsgát és a befizetett díjat.

A vizsga egyébként eléggé hasonlít a magyarhoz, kivéve, hogy itt a saját kocsiddal vizsgázol és a biztos melletted ül. A vizsgabiztosok itt is jéghegyek, nem bátorítanak és csak annyit mondanak amennyit muszáj.

Nekem volt egy igen kellemetlen pillanatom, kb 5 perccel az indulás után.  A vizsgabiztos megkért, hogy soroljak be a belső sávba, ezért kitettem az irányjelzőt, ellenőriztem tükröt és a hol teret, majd bementem a belső sávba. A vizsgabiztos erre lecseszett, hogy ezt hogy képzelem, nem mehetek be valaki elé “csak úgy”. A mögöttem jövő autó kb autó 5-6 méterre volt, nem kellett fékeznie, de akkor leesett, hogy itt Kanadában ezt a Budapesten kifejlesztett technikát nem komálják. Ez egyszerűen túl nyomulós és nem fér bele a kanadai vezetési etikettbe, hogy valaki elé csak úgy bemész. Megjegyzem, hogy a való életben azért eléggé megszokott itt Torontoban, hogy nyomulnak a sofőrök.

Ezen a ponton azt hittem, hogy nekem reszeltek, de mentünk tovább, felvitt a vizsgabiztos a 401-esre, csináltatott még további 6 sávváltást, vészmegállást, telezöldes balra kanyarodást, piros lámpás jobbra kanyarodást és volt kb 10 all-way stop és egy Y forduló is.

Végül 30 perc után visszaértünk a DTC-hez, ott kellett még egy farral beállást mutatnom, de a párhuzamos parkolás valamiért elmaradt. Az all-way-stop érdekes megoldás, ilyen Mo-on nincsen, de itt minden lakóövezetben van egy rakás belőle. Az all-way-stop azt jelenti, hogy egy kereszteződésben minden irányból Stop tábla van, azaz teljesen meg kell állni, majd az érkezési/megállási sorrendben lehet indulni. Meglehetősen idegesítő dolog, de bele lehet jönni 1-2 hét alatt.

A vizsgám a sávváltós incidens ellenére sikerült. Timka utána nézett is itt Torontoban általában 40-50% körül van a bukási arány, úgyhogy büszke vagyok magamra, hogy elsőre megcsináltam.

Sőt még az 50 dollár túlfizetésem is visszakértem. Ez azért keletkezett, mert a 158 CAD-ben benne van a G1-es road test, amit én átugrottam és rögtön full G-re mentem a magyar vezetési gyakorlat elismerése miatt. Mivel a full G-t ki kellett fizetnem, így 50 dolcsit visszakapok majd csekken.

Szóval ez jó délelőtt volt, pár hét múlva megkapom a G-re upgradelt plasztik kártyámat, addig a G1-es plasztikkal és a hozzá adott papír alapú kiegészítővel vezethetek. Éppen időben szereztem meg a teljes jogsit, mert augusztus 6-án lejárt a magyar jogsim, tehát a múlt héten én már nem vezethettem egyedül, csak ha a full G jogsis feleségem is bent volt az autóban. Elég ciki nem? :-]

Ha nagyon muszáj, akkor szerintem még hetekig vagy hónapokig is vezethettem volna a magyar jogsimmal, mert a rendőr a helyszínen nem tudja ellenőrizni, hogy mi mikor léptünk be, de ha így okozok balesetet, akkor a biztosítónk valószínűleg megtagadja az általam okozott kár kifizetését.

Ezzel a hivatalos ügyintézések végére értünk, van jogsink, a napokban megjött a PR kártyánk és a lakásbérleti szerződésünkkel az Ontario Health Card-ért is tudtunk jelentkezni, amit hamarosan megkapunk, bár csak szeptember 6-tól lesz érvényes a biztosításunk. Erről a folyamatról  fogok írni a közeljövőben egy rövid bejegyzést.