Hétköznapi sztorik

A vonzás törvénye

Szombaton este moziba akartunk menni. Napközben kinéztünk 2 filmet, amit mindketten szívesen megnéznénk. Igen ám, de a délután jó társaságban elszaladt az idő – először Márk tanult nagyon ügyesen biciklizni a parkban, aztán Tamás-Éva is csatlakoztak hozzánk a két kislányukkal. Mire hazaértünk, elvégeztük az esti teendőket Márk körül, és indulásra készen álltunk, elmúlt 8 óra. Ákos ránézett a moziműsorra, és kiderült, az egyik kinézett filmet 7-kor játszották utoljára, a másikat meg 10:15-kor és 10:30-kor adják. Ezen a ponton nagyjából lemondunk a filmezésről, éjfél után már moziban sem akartunk ülni, csak az ágyban aludni, öregszünk, na :D. Átterveztük a programot, bementünk inkább a belvárosba sétálni.

A belváros egy nagyjából 3 keresztutca hosszúságú szakasz a King streeten, ahol éttermek, sörözők, üzletek sorakoznak, széles járda és elkülönített bicikliút szolgálja az andalgók kényelmét. A vacsorán már túlvoltunk, ezért nem ültünk be egyik kedvenc helyünkre sem – szeretjük a Famoso Pizzeria-t és a Beertown-t, a My-Thai-t és az Abe Erb-öt is; ez utóbbi nem étterem, hanem kézműves sörfőzde bármenüvel. Vannak vicces helyek is, pl a Royal Highness, ahol kannabisz fogyasztáshoz lehet kellékeket vásárolni, sajnos füvet egyelőre nem, még nincs engedélyük az árusításhoz.

Ahogy ballagtunk az utcán, Ákos mondja: nézd csak, ott van a túloldalon egy mozi. És ki van írva a Yesterday – ez volt az egyik film a listánkon. Átmentünk megnézni a műsort. Bent egy kis művészmozi-szerűség fogadott, láthatóan irodai nyomtatóból származó moziműsorral. Nahát, 9:15-kor játsszák a filmet. És mennyi az idő? 9:05. Hajrá, álljunk be a sorba! De hol is adnak jegyet? Mert csak egy büfé állt a bejárattal szemben. Két fiatal srác szolgálta ki a sorban állókat, és a párbeszedekből hamar rájöttünk, belépőt is náluk lehet venni, a popcornhoz, kólához és sörhöz (!) hozzácsapva.

Jó fejnek tűntek a fiúk, és nagyon büszke voltam magamra, ugyanis elejtettem egy viccet, teljesen spontán, amin mindketten röhögtek. Meg a férjem is. Kb így zajlott a beszélgetés:

Eladó: Hi, how are you? (Szia, hogy vagy?)

Ákos: Good, thanks! Can I have two tickets and a middle size popcorn? (Jól, kösz. Kérek két jegyet, és egy közepes kukoricát)

E: For sure, which movie? Yesterday? (Persze, melyik filmre? A tegnapra?)

Timka: Yes, but for today, please. (Igen, de mára szóljon, légyszi)

E: 😀 😀

Ezután Ákos meg rákérdezett, milyen IPA sörük van. A másik büfés srác hosszan magyarázta, mennyire szereti ezt a fajtát, már otthon is ezt tartja, és mennyivel jobb, mint a másik.

Summa summarum, megrendeltük mi ezt a filmet az univerzumtól aznap estére, és jól is szórakoztunk rajta.

Szomszéd!

Egy hétköznap munka után beugrottam a drogériába néhány dologért. A pénztárnál egy nem különösebben kedves fiatal lány szolgált ki, itteni mércevel talan morcosnak címkézném. Meg sem kérdezte, hogy vagyok. Mindenféle felvezetés nélkül kérdezte: “What is your background?” vagyis kb: “Honnan származol?”. Én jó hangulatban voltam (épp vásároltam hahaha) vidáman vágtam rá, magyar vagyok. Hahhh! Mondja ő. Visszakérdezek, és te? Románia. Ó hát akkor mi szomszédok vagyunk! -Mondom, még mindig mosolyogva. “Igen”, mosolyodik el ő is, “csak annyit tudok magyarul hogy Micsinálsz?”.

Ahogy a kocsihoz sétáltam, sok minden eszembe jutott erről a rövid kis párbeszédről. Hogy mennyire nyilvánvalóan kívülállónak tűnt ez a kislány a negédes bájolgás hiánya miatt, és mennyire meglepett még engem is ez a direkt bekérdezés. Hogy a közös kelet-európai gyökereink milyen jól felismerhetőek. De már nekem sem komfortosak. Sokkal szívesebben csacsogok egy talán nem őszintén érdeklődő és vidám, de magát érdeklődőnek és vidámnak mutató pénztárossal. Aztán azon is gondolkodtam, emlékszem még azokra az időkre, amikor egy ilyen egyszerű beszélgetés is szorongással töltött el, és mennyit javult a reakcióidőm. Mennyire erőfeszítés-mentesen és észrevétlenül tudok benne lenni egy ilyen helyzetben.

Hiába, a legjobb nyelvtanfolyam és kultúrális különbség tréning maga az élet, meg persze a munkahely.

Abban is nagyon bízom, hogy eközben meg tudom tartani az empátiámat olyan embertársaimmal, akik majd később küzdik meg ezeket az akadályokat. Kicsit filozófikusra sikerült a vége, hadd tegyek ide egy vidámabb infót: Márkunk most már stabilan pótkerék nélkül biciklizik! ❤

Amerikai falak, Kanadai ajtók

Érdekes vélemény cikket olvastam a Concorde alapkezelő blogjában:

Donald Trump (láthatatlan) falai már felépültek, a mexikói határ csak a bónusz lesz

A szerző többek között leírja, hogy Trump elnök megkapta az engedélyt, hogy a Mexikói határra tervezett fal építésére a Pentagon költségvetésből forrásokat csoportosítson át, de a bezárkózás már évek óta tart és az elnöki retorika (és gondolom kormányzati elvárás) hatására az USA Bevándorlási Hivatala 2016-2018 között 5%-ról 30% fölé emelte a visszautasított H1B munkavállalási vízumkérelmek arányát. (részletes grafikonokért tessék a fenti linkre kattintatni, az ábrákat nem emelem át).

Trump a választási kampányban tett ígéretét váltja be és ezzel azokál a republikánus szavazóknál akar jó pontot szerezni, akik érzékenyek a külföldi munkavállalók kérdésére. Az más kérdés, hogy ezek az amerikaiak jellemzően az alacsonyabban fizetett rétegből kerülnek ki, míg a H1B vízumokat a hiányszakmának számító, magasabb jövedelemet kínáló – pl IT – munkák érdekében kérelmezhetik az amerikai munkáltatók.

Nos ennek a történetnek az amerikai oldalát én is csak a hírekből látom, de a kanadai oldallal kapcsolatban van némi tapasztalatom.

A blog bejegyzésben konkrétan említik az Amazon Web Services-t, mely 2018-ben kb 1100 H1B vízum kérelmet adott be az USA-ban. Ez azt jelenti, hogy az AWS kérelmeinek 30%-át is elutasíthatták.

Mit lép erre egy ilyen globális cég?

Pl elkezdi Kanadában bővíteni a létszámát. Néhány hónapon belül több Magyarországon, IT szektorban, dolgozó ismerősömtől hallottam, hogy az AWS Magyarországon toboroz fejlesztőket torontói munkavégzés és a kanadai munkavállalási vízum ígéretével.

Nyilván a globális IT cégek eddig is jelen voltak a magyar piacon, de az AWS intenzív toborzási kampánya mutatja, hogy ha egy ajtót bezárnak előttük, akkor ők kinyitnak egy másikat. Ha az USA vízum megszerzése túl bonyolult, akkor számukra az is teljesen jó megoldás, ha a kanadai irodába veszik fel az új embereket.

Kanada ugyanis (eddig) nem szigorított a bevándorlási politikáján és a Temporary Foreign Worker Program és az Internation Mobility Program keretén belül 2018-ben 2.1 millió ember dolgozott Kanadában. Nem kutattam, hogy  ez arányaiban sok vagy kevés az USA-hoz képest, de a StatsCan kutatása alapján 1998 és 2018 között, azaz 20 év alatt 50%-al nőtt az ilyen státusszal Kanadában dolgozók száma.

De miért jó ha jönnek a jól képzett külföldiek? (kmm migránsok) Nos ezek az emberek Kanadában élnek, itt fizetnek adók, itt költik el a pénzüket, azaz itt növelik a GDP-t.

Lenyomják a béreket? Ezekben a szektorokban akkora a globális munkaerőhiány, hogy inkább a meglévő kereslet betöltéséről van szó, mint arról, hogy a kanadai vagy amerikai munkavállalókat cserélnék le friss bevándolrókra azért, hogy a cégek lenyomják a munkaerő költséget. Ez már azért sem életszerű, mert évek óta erős az USA és kanadai munkaerő piac, tehát ez nem igazi indok az elnöki irányra.

Én különösen kíváncsi leszek a következő évek dinamikájára. Ha az USA-ban 2020. után is marad a erősen nacionalista Trump kormány és Kanada marad olyan amilyen jelenleg, akkor Kanada ezen a területen sokat fog profitálni az USA bezárkózásából.

Ha azonban Kanadában is jön a konzervatív fordulat 2019-ben, akkor meg a jó ég tudja, hogy mennyire piszkáják meg a bevándorlást.

És zárásul még egy terület, ahol a bezárkozó USA akaratlanul is kedvez Kanadának.

Waterlooban élve vettem észre, hogy a nemzetközi diákok milyen számban vannak jelen a városban.

Waterloo egyetemi város, a város méretéhez képest jelentős számú főiskolával és egyetemmel. Nézzük csak a legnagyobbakat: University of Waterloo (30.000 hallgató), Willfrid Laurier University (18.000) , Connestoga College (41.000 hallgató).

A következő képen pl a Conestoga College új waterloo-i campusa látható (hivatalos nevén John W. Tibbits campus) Már épült, mikor Waterloo-ba költöztünk és 2018. végén készült el. Azóta a főiskola már tervezi a következőt campust Kitchener belvárosában.

Conestoga-College-Campus

Miért ezt a nagy infrastruktúra bővítés?

Kanadában 2017-ben 572.000 külföldi diák tanult és 2014. óta minden évben kétszámjegyű a bővülés. Ezért aztán az elmúlt 4 évben (2014-2018) 73%-al nőtt a külföldi diákok száma. Nem sok olyan szektor van a világon, ami hasonló növekedést produkált/produkál.

Mert a bár a kanadai megélhetés és tandíj nem olcsó, de egy kanadai diploma megtérülő üzlet annak a diáknak, akinek a szülei megengedhetik a kanadai felsőoktatási tanulmányokat. Hogy miért?

  • Az oktatás nyelve ugyanaz az az angol, mint az USA-ban.
  • A diákok minőségi oktatást kapnak egy biztonságos országban, ami ráadásul eléggé befogadó.
  • És nem utolsó sorban, a Kanadában végzett hallgatók még akár 3 évig is legálisan maradhatnak/dolgozhatnak az országban a Post-Graduation Work Permit Program keretén belül ami egy lépés attól, hogy az illető határozatlan időre Kanadában élhessen.

Hogyan? A jelenlegi szabályozás alapján egy fiatal személy kiváló angol vagy francia tudással, kanadai diplomával, pár éves kanadai munkatapasztalattal annyi plusz pontot kap az Express Entry rendszerben, amivel már biztos az állandó lakosi státusz megszerzése.

Ezért aztán egyre több diák Kanadát választja az USA helyett, ami jó az országnak. Waterloo-ban a University Avenue-n végig menve látszik, hogy mit jelent egy városnak a sok diák. Az egyetemek környékén egymás után nőnek ki a földből a toronyházak, ami pörgeti az építő ipart és az ingatlan piacot. Az utcákon rengeteg fiatal jár-kel, egymást érik az éttermek és szórakozó helyek, ahol a diákok költenek. És nem utolsó sorban tuti, hogy nincs munkaerő hiány az alacsonyabb képzettséget igénylő, szolgáltató szakmákban (éttermi személyzet, bolti árufeltöltők, eladók, stb), ahol Waterloo szerte diákok dolgoznak.

Köszönjük tehát Trump-nak ezt a növekedési lehetőséget, bár őszintén jobban örülnék, ha 2020-tól valaki visszafogottabb ülne be a Fehér Házba. Kicsit mindig aggódom ha Trumról olvasok, mert amit így megnyer Kanada, azt könnyen el is veszítheti egy potentiális kereskedelmi háborún az USA-val és persze az sem mindegy,  hogy hogy kinek a kezében van az aktatáska a nagy piros gombbal.

 

Az “Ugródeszka teória”, azaz bevándorlás Ontarióban

Gábor barátom küldte el a linket arról az Ontario-ról szóló migrációs kutatásról, melynek elkészítéséhez a 2016-os kanadai népszámlálási adatokat használták fel, azaz az információk elég frissek és főleg megbízhatóak.

Néhány hihetetlen szám a bevándorlás mértékéről:

  • A Kanadában élők 21,9%-a bevándorló, tehát minden ötödik kanadai nem Kanadában született.
  • Ontario igen kedvelt bevándorlási célpont, a bevándorlók aránya a tartományban bőven az országos átlag felett van, például 2016-ban 29% volt.
  • Ez egyébként a véleményem szerint Toronto-nak köszönhető, ahol a lakosság 70%-a (!) nem Kanadában született. Ez még hihetetlenebb szám, mint a 21.9%-os országos átlag.

Capture2

A fenti infografika kicsit “csal”, mert kihagyja a 250.000 – 1 millió lakosú településeket, de itt van a teljes adatsor:

Capture4

Megjegyzés: Ontario lakossága 2016-ban 13.98 millió fő volt, a Toronto hivatkozás ebben a kutatásban a Toronto Census Metropolitan Area-ra (Toronto CMA) vonatkozik a maga 5.9 millió lakosával, ami nagyjából átfedésben van a Greater Toronto Area-val. A Toronto CMA több kisebb nagyobb város halmaza, melyek lényegében már egybe épültek és Toronto City 45%-át adja ennek a népességnek a maga 2.7 millió lakosával.

Az “Ugródeszka” teória megdőlni látszik:

Gábor barátomnak van, vagy inkább most már csak volt egy teóriája, ami nekem is hihetően hangzott egészen addig, míg el nem olvasuk ezt a kutatást. Ő úgy figyelte meg, hogy van egy olyan trend, mely szerint a bevándorlók egy része aki Torontóban kezdi a kanadai életét, Torontót ugródeszkaként használva néhány év elteltével elhagyja a 416-ot és valami kisebb, nyugisabb helyre költözik.

Ő ezt többször látta már, én magam is ezt a teóriát erősítem, szóval hihető volt a dolog, de a számok nem feltétlenül ezt mutatják.

A következő ábra azt mutatja, hogy Ontarióban hogyan oszlik meg a bevándorlók száma a település nagysága szerint. Látható, hogy a torontói bevándorlók az összes Ontarióban élő bevándorlók közel a felét adják (46.1%), de az ennél kisebb településeken jelentősen csökken, mondjuk inkább zuhan a számuk. Azaz az egyre kisebb települések láthatóan kevésbé vonzó migrációs célpontok.

Az “Ugródeszka elmélet” tehát nem igazán állja meg a helyét, mert biztosan vannak szép számmal olyanok, akik elköltöznek Torontóból, de ez inkább kivétel, mint szabály. (Illetve ha költözik is valaki, akkor a helyére valószínűleg többen érkeznek.)

Capture1

Második felvonás. Hogy boldogulnak a bevándorlók Ontarióban?

Nem meglepő az az állítás, hogy azok akik régebben érkeztek jobban keresnek, mint akik kevesebb ideje érkeztek.

A következő ábra alapján az látszik, hogy azok akik 1981. előtt érkeztek, szinte a kétszeresét keresik annak, mint akik csak az elmúlt években, itt például 2011-2014 költöztek Kanadába. Érdekes, hogy a nők, férfiak, diplomások esetén is hasonló arányokat lehet látni, tehát a nem és a képzettség nem igazán jelent különbséget a jövedelemben.

Megjegyzés: a % a bevándorlók medián jövedelméhez mért arányt mutatja. Ezekből a számokból nem tudjuk meg, hogy a bevándorlók jövedelme hogy arányul a kanadai átlaghoz.

Capture3

Az infografika a két szélsőértéket emeli ki ami között 30 évnyi kanadában leélt év van, de rendelkezésre áll a teljes idősor is.

Ez alapján a grafikon alapján látszik, hogy a régi motorosok jobban keresnek, mint a friss bevándorlók, illetve az átlagnál idősebbek, tehát a jelen esetben a 45-64 év közöttiek jelentős hátrányban (akár 15-20%-nyi jövedelem különbség) vannak a fiatalabbakhoz képest:

Capture5

Ez azt jelenti, hogy aki korán ideért az jól járt, aki most jönne az már el se induljon?

Nem feltétlenül, ugyanis idővel az új kanadaiak is szereznek helyi munkatapasztalatot, végezhetnek helyi képzéseket, megismerik a kultúrális közeget, ami mind magasabb jövedelemmel kecsegtet.

A speciális tudás vagy egy keresett szakma pedig az új érkezők esetében is olyan előnyt jelent, ami a jövedelmi felzárkózást sokkal könnyebbé teheti. Saját példánkból kiindulva azt látom, hogy nekünk az első 1 év volt a nehéz, de miután a feleségemmel mindketten egy Top100-as munkáltatónál sikerült elhelyezkednünk, azóta nem lehet különösebb panaszunk erre a “jövedelmi ollóra”. Mi egész valószínűleg a friss bevándorló medián jövedelem 77%-os szintjénél jobb helyzetben vagyunk, de persze azért van még helye a fejlődésnek.

Márk aranyköpései

A kétnyelvűségnek rengeteg előnyös következménye van, kisgyermekek esetében is. Kutatók kimutatták, hogy a kétnyelvűség összefüggésben van a jobb tanulási eredményekkel; magasabb szintű emlekékezeti működést eredményez; és kreatívabb nyelvhasználatot.

Sőt, az alábbi kép forrása a Concordia University, akik ebben a kutatásban magasabb szintű elfogadást és diverzitást mutattak ki kétnyelvű gyerekeknél. (forrás: http://www.concordia.ca/cunews/main/stories/2015/01/13/how-bilingualism-affects-childrens-beliefs.html)

És persze sok a mellékhatás is – az egyik, szerintem legcukibb, amikor összekeverednek a nyelvek, a kifejezések. Egy ideje írogatom már az ilyen furcsaságokat – amíg összegyűlik egy bejegyzésnyi.

1. Márk iskolájában még az év elején volt téma a privát fürdőszoba-látogatás. Itthon is elkezdtük gyakorolni. Hogy jó példával szolgáljak, kopogtam a fürdőszoba ajtón mielőtt benyitottam volna. Márk így válaszolt:

– “Használt!”

2. Ez a pont nem is igazán tartozik a nyelvkeveredés kategóriába, de nagyon jellemző mostanában. Inkább az benne az érdekes, hogyan bontakozik ki a gyerekek érdeklődése, és találják meg hozzá az információkat, Márk konkrétan több forrásból és két nyelven elhangzó ismeret-morzsákat. Azon is mindig elcsodálkozom, milyen természetes a gyerekek számára, hogy bármire képesek lesznek felnőttkorukban. Amióta látogatjuk a tech múzeumokat – Torontoban az Ontario Science Center volt a kedvence, és itt Waterlooban is van egy hasonló, kisebb méretben: TheMuseum. Ezeken a helyeken látott először igazi működő gépeket és robotokat, és első pillanattól érdekelte a dolog. A múzeumokban mindenféle edukációs eszköz és előadás van, eleinte még megpróbáltuk lefordítani neki, amit hall, de egy ideje már nem kell. Elkezdte viszont mondogatni: “Egy olyan gépet/robotot fogok építeni..”

A múltkor vendégségben voltunk JJ barátunknál és feleségénél. A házigazda azt mesélte, hogyan ugrik az arcára a kb 15 kg-os macskájuk minden hajnalban. Márk azonnal megoldó-üzemmódba kapcsolt: kellene az emeletre vezető lépcsőre egy lift, onnan egy csalogató, ahol egy ketrec – én elvesztettem a fonalat, de ő kitalálta az egészet.

3. És hogy mutassak ilyet is, ez például egy igazi tükörfordítás:

“Nagyon rosszul kell pisilnem!” (I need to pee badly)

4. “Össze vagyok nyomva, mint egy csík!”

Erre nem jöttem rá, honnan jön. Egy elutazós hétvégén Márk 2 kisgyerekkel aludt egy ágyban. Persze verseny volt, ki alszik középen (és hogy ki fürdik először; meg sajnos hogy ki tud hangosabban kiabálni hajnalban :D). Mielőtt lefeküdtünk, Ákos benézett a szobába – akkor hallotta ezt az azóta elhírhedt mondatot.

5. Arról már biztosan írtunk, hogy Ontarioban körzetesek az iskolák – tehát azt, hova irathatod be a gyereket, a lakcím határozza meg. Az iskolák pedig különböző színvonalon oktatnak. A tanulók két évente (3., 5. és 7. osztályban) írnak egy felmérő tesztet, az eredményekből aztán egy külső szereplő, a Fraiser Institute készít összesítést, és “pontozza” az iskolákat 1-10 skálán. Ahol most lakunk, egy 6.2 public school (=állami suli) és egy 7.8 katolikus közül választhattunk. Az utóbbira esett a választásunk. Innen származnak a következő aranyköpések.

“Anya, tudtad hogy baby Jesusnak két apukája volt?” – és tényleg! 😉

“Nem akarok misére menni, mert az boring!” – boring = unalmas. Ezt egyébként a mise előtti napon mondta, utána már átváltott arra hogy “jó volt!”

6. “Anya/apa, tudtál valamit?”

Ez mostanában kb minden beszélgetésünk kezdő mondata. Először azt gondoltam, nem fordítás, inkább talán magyar ügyetlenkedés. Azóta hallottam Márkot angolul csevegni a délutános tanítónénivel, és így kezdte: “Did you know something?”

7. “Hot esző”

No ezt már nehezebb volt megfejteni. Adok hozzá egy kis kontextust. Vacsoráztunk, és éppen nagyon örültem a Freshcoban vásárolt “hot hungarian” hegyes erős zöldpaprikának. Márk is megkóstolta volna, de elárultam neki, a paprika csípős. Erre reagált: “én nem vagyok hot esző”. Vegyes nyelvű mondat, és logikus, csak még nem helyes ragozás.

8. “Pizza’s trace”

Itthon szinte kizárólag magyarul beszélünk. Egyik nap pont beszéltük Ákossal, hogy nem értjük jól egymást angolul, mert arra számítunk, magyarul fog megszólalni a másik. Márk pedig sokszor kezdi angolul, ilyenkor szépen megkérjük, váltson magyarra. És nekem pl nehéz megérténi őt is – hallás után tanulja a nyelvet, és gyönyörűen, akcentus nélkül beszél. Ez azt is jelenti, hogy néha félreért egy hangot, és egy ideig rosszul használja a szót vagy akár egész mondatot.

Queen: we will rock you című számát kb egy évvel ezelőtt kezdte énekelni-dobogni-tapsolni. Úgy kezdődött, hogy elkezdte mondogatni “blood on your face”, mi meg nem értettük, hol hallotta ezt? Akkor jöttem rá, amikor megkért, énekeljük el ezt a dalt együtt, eldúdolta a refrént, és rákerestem a dalszövegre. Elkezdtük gyakorolni a produkciót: először Márk tapsolt és én énekeltem, aztán a refrénnél cseréltünk. Egy idő múlva már a verse végénél is beszállt, és persze hallás után tanulta a szöveget. Így lett a “big disgrace”-ből “pizza’s trace”. És nem lehet meggyőzni, hogy nem jól mondja.

9. “Könnyen tudtam, hogy..”

Egy másik kifejezés, amit lefordított magyarra. Sokat gondolkodtam már azon is, egyébként hogy tett szert ekkora szókincsre és honnan tudja a szavak pontos jelentését? Olyan sebességgel és ügyességgel kapcsol az egyik nyelvről a másikra, komolyan irigylem.

Erről eszembe jutott az a vicces sztori, amikor egyszer az előző munkahelyemen a kezembe nyomtak egy spanyolul írt pályázatot. Nem kellett lefordítanom, komolytalannak értékelték hogy valaki nem angol nyelven pályázott meg egy állást Ontarioban, inkább csak érdekesség volt. Nézegettem, olvasgattam, örömmel ismertem fel benne érdekes igeidőket. Majd így szólaltam meg “elég széleskörű a tapasztalata, még kocsmában is dolgozott”. Igen, az agyam a spanyol nyelvről automatikusan magyarra kapcsolt át, nem angolra. Nem értettem, miért néznek rám olyan furán. Kellett néhány perc bámulás, mire leesett, aztán persze jót röhögtünk.

10. “Holnapelőtt”

Vagy a holnap helyett sokszor használja ezt is: “másnap”. Ez a jelenség talán nem korlátozódik kétnyelvű gyerekekre. Amióta Márk tudja értelmezni a naptárat, és a történeteibe is elhelyezi az időt, fennáll nála ez a zavar. A tegnap, holnap összekeveredik, és az előtt-után néha furán kerül a végére. Ki szoktuk javítani, de közben valahogy jól esik újra hallani is.

11. Valentájms

Aktuális félrebeszélés, így értette az iskolában. Olyan cukin mondta, nem javítottuk ki ;-). Így is hazahozott legalább húsz kártyát és játékot a suliból.

Welcome to Canada? Mennyire befogadóak a kanadaiak?

Észak-Amerika és benne Kanada múltja szorosan összefügg a migrációval, ezért a társadalom alapvetően befogadó.

Ez volt az én képem Kanadáról, amikor azon gondoltunk Magyarországon, hogy melyik országba költözzünk. Most, hogy másfél éve élünk Ontario-ban, van már némi tapasztalatom az ügyben, de ezek megosztása előtt néhány adat arról, hogy mégis mekkora bevándorlásról beszélünk.

Bevándorlás volumene

immigration-numbers-historical-2016-2017

Forrás: https://ccrweb.ca/en/2017-immigration-levels-comments.

A grafikon a Kanadába érkező állandó lakosokat mutatja, akiknek a száma 2016-ra elérte az éves 300.000 főt. Az ideiglenes munkavállalási vízummal és tanuló vízummal érkezőket nem tartalmazzák a fenti adatok, velük együtt tehát még jelentősebb számú “jövevényről” beszélhetünk.

Kanada lakossága kb 36-37 millió ember, tehát évente a lakosság számához képest 0.8% bevándorló érkezik. Magyar méretre lefordítva ez plusz 78 ezer embert jelent évente. Olyan ez, mintha minden évben egy jelentősebb magyar megyeszékhelynyi (méretben valahol Székesfehérvár és Szombathely között) külföldi kezdene új életet Magyarországon.

(Megjegyzés: ehhez képest Magyarországról évente kb 25 ezer ember távozik.)

A bevándorlóktól való félelem ősi ösztön, a népvezérek évezredek óta könnyen harcba tudnak hívni az idegenek ellen, akik ugye elveszik a földünket és asszonyainkat. Kanadába évtizedek óta jelentős létszámú bevándorló érkezik, hogyan vannak ezzel a kérdéssel a kanadaiak?

Bevándorlás megítélése a politika szintjén

A jelenleg regnáló liberális Trudeau kormányzat támogatja az intenzív bevándorlást és a nyitott, befogadó társadalmat. A liberálisok voltak azok, akik pár éve elindították a szír menekültek befogadását és azóta Kanada be is fogadott összesen kb 60 ezer menekültet.

A következő cikk a liberálisok terveiről szól, jó nagy migrációs tervszámokat lehet látni 2021-ig, ezt a programot kapta fel a világsajtó azzal, hogy Kanada 1 millió bevándorlót vár. Igen ez igaz, de 3 év alatt. Persze a végrehajtás attól függ, hogy a 2019-es szövetségi választásokon sikerül-e a liberálisoknak megőrizniük a hatalmat.

Canada to raise immigrant intake to 350,000 in 2021: Immigration minister

Azt gondolhatnánk, hogy a skála másik végén álló konzervatívok (itt PC – azaz Progressive Conservative Party) bevándorlás ellenesek. De nem így van. Természetesen kritizálják a liberálisok tervét, de hát hogy nézne ki, ha egyetértenének ebben… A következő konzervatív bevándorlási politikát összefoglaló cikkben nem láttam számokat, csak általánosságokat, hogy a migránsok legyenek önnfenntartók, tegyék magukévá a kanadai értékeket, stb.

Conservative Party releases immigration plan as debate continues

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a konzervatívok sem egységesek, vannak közöttük kifejezetten bevándorlás ellenes körök, de a párt megpróbál a tömegekhez szólni és érhető, hogy óvatos véleményt ütnek meg. Hogy miért?

A következő cikket a Statistics Canada készítette és igen hosszú távon mutatja be a bevándorlás hatását Kanada népességére.

Population growth: Migratory increase overtakes natural increase

Egyetlen grafikon ebből a hosszabb tanulmányból:

c-g1-eng

Az ábrán az látszik, hogy már 1990 előtt is jelentős volt a migrációs jellegű népesség növekedés, de addig a természetes népesség növekedés végig nagyobb arányban növelte Kanada lakosságát, majd a kétezres évekre ez a trend megfordult és jelenleg a migráció adja a népesség növekedés nagyobb részét.

Érhető tehát a konzervatívok óvatossága, hiszen Kanadában több milló friss vagy első-második generációs bevándorló él aki nagy valószínűséggel nem migráció ellenesek és ezen emberek jelentős része kanadai szavazó. Óvatosan kell tehát fogalmazni, mert ki tudja, hogy az eldobott követ nem dobják-e vissza. Egyszerű politikai számítás tehát amit a konzervatívok csinálnak.

Példa egy rossz konzervatív taktikára: mivel a kétezres években a konzervatív Harper kormány is szépen növelte a gazdasági bevándorlók számát, ezért a bevándorlás mint jelenség ellen nehezen érveltek volna, ellenben a 2015-ös választási kampányban megpróbálták kihasználni a világszerte jelenlévő muszlim ellenes hangulatot és olyan marginális dolgokkal próbálták megszólítani a kritikus szavazókat, hogy szerintük a muszlim nők nem viselhetnek niqab-ot azaz teljes arcot takaró hagyományos konzervatív viseletet az állampolgársági ceremónia alatt. Ez akkor nagy felzúdulást keltett Kanada szerte amit a liberálisok jól kihasználtak. Nem ezért, vagy nem csak ezért, de akkor a liberálisok nyertek.

A konzervatívok mostanában láthatóan óvatosabbak és mivel 2019-ben újra választások lesznek, ezért nem tesznek egyelőre semmilyen korlátozó jellegű kinyilatkozást, de én arra számítok, hogy ha a kanadaiak jövőre leszavazzák az amúgy népszerűtlen liberális kormányzatot, akkor én ezekre a változásokra tennék nagyobb tétet:

  • Egy új konzervatív kormány várhatóan le fogja állítani a szír humanitárius bevándorlást vagy minimálisra csökkentik a volumenét,
  • visszafogják a családegyesítés alapján befogadott állandó lakosok számát, különösen a hagyományosan alacsonyabb jövedelmű ázsiai bevándorlók körében,
  • esetleg nehezítik az állampolgárrá válás feltételeit, pl növelik azt a jelenleg nettó 3 éves időszakot, amit az állandó lakosnak Kanadában kell élnie, mielőtt állampolgár lehet talán nehezítik a nyelvi feltéteket vagy nehezítik az állampolgári vizsgát,
  • talán-talán még a magasan képzett bevándorlók számát is csökkentik valamelyest, bár ez utóbbira nem tennék nagyobb összeget.

Ettől függetlenül szerintem a bevándorlás mint jelenség megmarad, ellenben a gazdasági bevándorlói keretszámok _esetleges_ csökkentésével a bevándorlási ponthatárok növekedni fognak, de a magasan képzett, fiatal, angolul és franciául beszélő embereket a jövőben is szívesen fogadják majd Kanadában, mert ezt diktálja az ország gazdasági érdeke.

Támogatások bevándorlóknak

Kanadában azt is tudják, hogy nem elég beengedni a “migránst”, segíteni kell neki abban, hogy gyökeret eresszen, mert különben csak a gond van vele, pl bűnözni fog. Ennek megelőzésére a legjobb megoldás, ha gyorsan munkába állítjuk.

A mi esetükben inkább a feleségemnek van tapasztalata ebben a témában. Ő gondos versenyzőként már az indulásunk előtt igénybe vett egy a kanadai kormány által finanszírozott pre-arrival service-t. Ez egy e-learning program volt, ami önéletrajz írási tanácsokat tartalmazott, úgy emlékszem volt valami kultúrális vonatkozás is benne és még egy kanadai mentora is volt, aki nem volt valami megbízható. A tapasztalatok alapján nem tartom nagyon hatékonynak ezt a távolról segítünk megoldást, de az látszik, hogy már onnantól van valamilyen támogatás, hogy a polgár megkapta az állandó lakosi státuszát, de még nincs Kanadában.

Aztán amikor megérkeztünk, akkor Timka néhány hónap után keresett magának ún. bridging course-t. Ezeket vagy a tartományi vagy a szövetségi kormányzat finanszírozza, a program értéke több ezer dollár, de csak minimális hozzájárulást várnak el a hallgatótól (esetünkben 500 CAD), de azt is vissza lehet kapni különféle ösztöndíj programon keresztül.

Ő egy 7 hetes HR kurzust végzett el az Access Employment szervezésében. Ez nagyon hatékony volt több szempontból is, helyi munkaügyi szabályozást tanultak, segítették a pályázásban, állás lehetőségekre hívták fel a figyelmüket, ahol az Access-nek többnyire volt valamilyen szintű személyes kapcsolata és segítették a kapcsolati háló építését.

Megfigyeléseink azt mutatják, hogy a hallgatók döntő többsége talált állást a kurzus elvégzése utáni mondjuk fél évben, igaz, hogy többnyire nem az induló országbeli tapasztalatnak és korábbi karrier szintnek megfelelően.

Ilyen kurzusok vannak más szakmákban is, mint például adminisztráció, egészségügy, mérnöki szakmák, stb, érdemes tehát utána nézni, hogy hol milyen kurzus indul. (Nem alapvető, hogy az új kanadai lakóhelyének közelében indul az érkezés időpontjához passzoló releváns kurzus, Timkának pl Torontóból Mississaugába kellett átutaznia, ami autóval volt vagy 2×1 óra naponta).

Összességében mi úgy látjuk, hogy Kanada elismeri, hogy a bevándorlás fontos és áldoznak rá anyagilag, hogy beillesszék a bevándorlókat. Hogy eleget vagy keveset és hogy mennyire hatékonyan abban nem foglalnék állást, mert nem kerestem erről adatokat.

Mennyire multi-kulti Kanada?

Kanadában pont ugyanúgy jelen van az urbanizáció, mint bárhol a világon. A különbség annyi, hogy itt nem csak az országon belüli urbanizációval kell számolni, hanem az országon kívül érkező bevándorlók is növelik a városokat.

Mert hova megy az új bevándorló? A nagyvárosokba, ahol van munkalehetőség és már ott van az azonos területről érkező bevándorló diaszpóra ami aztán tovább erősíti a beáramlást.

A következő cikk bemutatja, hogy mi az 5 legnépszerűbb bevándorló célpont Kanadában (igaz, csak 2013-as adatokkal):

Canada’s Top Five Immigration Destinations

A fenti cikk szerinti 5 legnépszerűbb bevándorlási célpont nem meglepő módon többnyire átfedésben van a legnagyobb kanadai városok listájával:

  1. Toronto – 81 691 fő
  2. Montreal – 43 944 fő
  3. Vancouver – 29 506
  4. Calgary – 17 602
  5. Winnipeg 11 114

Mit jelent ez a városoknak és az oda vándorló tömegeknek?

2017. júniustól volt szerencsém 14 hónapig Torontóban élni új kanadaiként. Elképesztő, hogy az utóbbi évtizedekben Torontó mennyire multi-kulturális várossá vált. Ezen cikk szerint a lakosok 51%-a nem Kanadában született és ezzel Torontó az egyik leginkább ‘diverse’ város a világon.

Torontóban senkit sem érdekel, hogy valaki külföldről jött. Az utcán, munkahelyeken mindenfelé idegen (nem angol vagy francia) beszédet hallani és erre fel sem kapja a fejét a polgár. Torontóban az sem nem számít, ha valaki a saját nyelvén telefonál az utcán, vagy beszél gyerekéhez vagy más családtagjához a boltban, sőt kíváncsiságból néha azt is megkérdezik, hogy milyen nyelvet beszélsz.

Torontó azonban nem egyenlő Kanadával és ha az ember elmegy egy kisebb városba, mint ahol pl jelenleg élünk (Waterloo), akkor ott már több lesz a fehér kanadai. Nálunk ez kb 75% és a látható kisebbség “csak” 25%, de Torontóhoz hasonlóan itt sem kapják fel a fejüket az emberek az idegen szó hallatán.

Mi van a gyerekekkel?

Nagyon aggódtunk amiatt, hogy 3,5 éves gyermekünk hogyan illeszkedik be egy idegen országban úgy, hogy nem beszélt angolul. Már Magyarországon angolra jártunk vele, hogy szokja a koncepciót, hogy nem csak egy nyelv létezik. Aztán ahogy megérkeztünk daycare-be írattuk egy hónapra, hogy a suli előtt legyen valami minimális angol tudása.

Aztán az iskolában kiderült, hogy alaptalan volt a félelmünk. Volt néhány nehezebb hónapunk, mert az igen kommunikatív gyermekünk teljesen frusztrált volt, hogy nem értik őt, ezért ő is átment azon a 2-3 hónapos nehéz időszakon, amit több Kanadába költöző új bevándorlótól hallottunk, de az iskolai fogadtatás példás volt.

A tanár nénik hozzászoktak, hogy egy kanadai iskola egy kis bábel, ahol nagyon sok nyelvet beszélnek. De segítették Márkot, figyeltek rá és arra is, hogy mi milyen jelzéseket adunk és mit kérünk. Tapasztalatunk alapján az oktatásban alkalmazzák a ‘Diversity is our strength’ mottót, ezért még arra is felhívták a figyelmünket, hogy otthon magyarul beszéljünk Márkhoz, mert úgy is megtanul majd angolul és ne hagyjuk, hogy elveszítse a nyelvét. Példás hozzáállás.

És valóban úgy történt, ahogy mondták, Márk decemberre már folyékonyan kommunikált az iskolában, persze az ő 4 éves szintjének megfelelően és azóta is csak kapkodjuk a fejünket, hogy mennyire természetesen vált/válik kétnyelvűvé.

Welcome to Canada? Valójában mi van a fejekben?

Kanadában nehéz őszinte véleményt hallani. A gyerekek már ovis koruktól tanulják, hogyan kell úgy véleményt mondani, hogy az semmiképpen se legyen bántó, azaz kis túlzással azt tanulják, hogyan ne mondjanak direkt véleményt.

Tehát ha szóba elegyedsz egy kanadaival, akkor az akcentusod miatt úgy is hamar szóba kerül, hogy honnan jöttél és lesz sok awesome, rosszabb esetben interesting (magyarul ez annyit tesz, hogy k unalmas), de nem fogod megtudni, hogy mit gondol rólad, mint bevándorlóról. Másfelől, ha egy kanadai nem keresi veled a kapcsolatot, akkor nem kell feltétlenül azt gondolnod, hogy nem kedvel téged, mert a munkahelyi, szomszédi, stb kapcsolatok sokkal felszínesebbek errefelé.

Szóval nehéz azt érzékelni, hogy v a l ó b a n mit gondolnak a kanadaiak a bevándorlással kapcsolatban, ezért érdemes ilyen cikkeket olvasni:

What do Canadians think about immigration levels? Four poll results

Canadian attitudes toward immigrants, refugees remain positive: study

Ha beleolvasol ezeket a cikkekbe, akkor látszanak ellentmondások. Az egyik kutatás azt hozza ki, hogy a megkérdezettek 40%-a gondolja, hogy a bevándorlási keretszámok magasak lennének. A másik kutatás meg azt mondja, hogy 49% szerint a liberálisok bevándolási tervei túl magasak.

Olvastam már pár ilyen összefoglalót és nekem az az általános benyomásom, hogy a kanadaiak alapvetően értik, hogy miért van szükség bevándorlásra. Ha nem jönnek a munkás kezek, akkor nem lesz nem lesz elég takarító, nővér, orvos, bankár, informatikus.

A Top3 ország ahonnan a benvándorlók érkeznek a Fülöp-Szigetek, India, Kína, ahol a kultúra nagyon különbözik a kanadaitól, ezért a régi kanadaiak aggódnak azon, hogy mi lesz a “hagyományos kanadai értékekkel”. Ezt az aggodalmat minden kutatásban lehet látni.

Ezen kívül Európa és az USA egyre inkább befele fordul és a Trump-i idegen ellenes politika hatására Kanadába eddig már 30.000 (!) menedékkérő érkezett az egyébként nem őrzött kanadai-USA határon keresztül és egyre több cikk van arról, hogy ez milyen ellátási gondokat okoz Torontóban és Quebec-ben és mennyibe kerül ez Kanadának.

(Plusz az intenzív városi népesség növekedés felfele nyomja az ingatlan árakat, ami sok embert hátrányosan érint.)

Ezen történések együttes hatására a több évtized óta változatlan szintű elfogadás fordulóban van és fogadnék arra, hogy egy konzervatív fordulat esetén egyre több nyíltan negatív véleményt lehet majd hallani a bevándorlással kapcsolatban.

Az, hogy ez mennyire lesz olyan, mint a Trump-i vagy Orbáni politika azt még nem lehet látni. Kanada egyre inkább egy olyan sziget, ahol még nem ütötte fel a fejét a nyílt bevándorló ellenesség, de számomra kérdés, hogy mennyire tud ilyen maradni egy teljesen más világtrend mellett.

Hátrányt jelent a karrieredben, ha bevándorló vagy?

Ebben a témában már nem annyira pozitívak a gondolataim, mint a kanadai befogadással kapcsolatban általánosságban. Aki országot vált, az nagyon ritkán tudja a korábbi karrierjét törés nélkül folytatni. Esetleg csak akkor, ha egy világcégen belül vált országot és pozíciót, de ha előbb országot vált és utána keres munkát (mint mi), akkor nagy eséllyel lejjebb kerül a ‘corporate’ táplálék láncban.

Plusz a látszát ellenére Kanada sok tekintetben rendkívül konzervatív ország és ez a munkatársak kiválasztásánál is érződik. Az a bevándorló, akinek nincs USA vagy kanadai tapasztalata nehéz hónapok elé néz a munka keresésnél. Ráadásul a kanadai megélhetés drága, azaz sokan a meglévő tartalékok felélése helyett inkább alul pozícionálják magukat, mert alacsonyabb szinten több a lehetőség és nagyobb az elhelyezkedés esélye. Ez ellen a bevándorlással foglalkozó HR tanácsadók egyébként óva intenek.

Én senior IT Projekt Menedzserként pont két szinttel lejebb dolgozom, mint Mo-on az előző munkakörömben, ahol 100 emberért és közel milliárd Ft-os éves büdzséért felelős adminisztrációs igazgatóként dolgoztam (de azért, hogy hosszú távon jobb lehetőségeink legyenek, ezt nem bánom).

Ha azonban megvan a releváns kanadai 6-12 hónapos tapasztalat, akkor kinyílnak a lehetőségek és már lehet azon dolgozni, hogyan lehet a korábbi karrier szintnek megfelelő helyre kerülni.

Ez persze nem lesz könnyű, mert belülről látva néhány nagy multi céget, a vezetők tudatosan vagy sokszor tudatlanul elfogultak, és a vállalatoknak nagy erőfeszítéseket kell tenniük, hogy a fehér+kanadai+férfi vezetők mellett a nők, a látható kisebbségek és a bevándorlók is szerephez jussanak. Néhány cég erre nagyobb hangsúlyt fektet, mint mások, de a mélyen gyökerező attitűdöt csak hosszú évek, esetleg évtizedek alatt lehet megváltoztatni.

Konklúzió

Csak röviden, mert úgy látom, hogy ez egy hosszú bejegyzés lett.

  1. Egy bevándorlónak Kanadában jelenleg jó esélye van, hogy sose szembesüljön azzal, hogy nem akarják őt az országban látni és hogy ez mennyit fog változni, az a közvetkező évek történésein jelentősen múlik.
  2. A nagyvárosok könnyebb terep egy bevándorlónak, de ennek ára van, mert ezek a helyek, főleg Toronto és Vancouver nagyon költségesek tudnak lenni, ezért ez nehezítő tényező az új kanadaiaknak.
  3. Az álláskeresés szintén kemény dió, de nem azért, mert valaki bevándorló, hanem mert a kanadai tapasztalatot elvárják a helyi munkáltatók. Ha azonban valaki elhelyezkedett, akkor jó esélye van a fejlődésre, de fel kell készülni minimális tudatos vagy jelentősebb tudat alatti hátrányos megkülönböztetésre.

A fiatalok most már látják, hogy érdemes itthon maradniuk…

Eddig tartózkodtam attól, hogy a magyar politikai helyzettel kapcsolatban nyilvánítsak véleményt. Először is mert nem élek az országban, másodjára meg ki hallja amit én mondok…

De ez a nyilatkozat annyira kemény, hogy nem bírom ki:

Böröcz László: „A fiatalok most már látják, hogy érdemes itthon maradniuk”

Tudom, hogy a mundér védelmében, azaz az exkluzív jólétért cserébe a Fideszes politikusoknak gyakran olyan dolgokat kell mondaniuk, mint pl ezek:

“2030-ra utolérjük Ausztriát”

“A CEU nem is ment el az országból”

“Mi a rossz abban, hogy Mészáros Lőrinc a saját tehetségéből jutott előre?”

Lehet, hogy a 42 évemmel én nem tartozom a “fiatalok” kategóriába, tehát ránk nem érvényes amit Böröcz László állít, de ha mégis beleférünk a kategóriába, akkor mi nem tervezzük, hogy visszaköltözünk Magyarországra. Ez valahol szomorú, ha arra gondolok, hogy mit hagytunk hátra, de szerintem inkább érhető.

Sőt annyira komolyan gondoljuk, hogy Kanada jobb alternatíva mint Magyarország, hogy 2018-ban a mozdítható vagyonunk maradék részét is Kanadába hoztuk és már a házunkat is áruljuk, hogy itt vegyünk egy házat és ezzel végre komoly(abb) gyökereket eresszünk.

Nem akarok olyan kijelentést tenni, hogy “én ugyan soha nem megyek vissza Magyarországra”, mert ki tudja mit dob a gép, de ha minden úgy történik, ahogy tervezzük, akkor az életünk másik felét nem Magyarországon éljük le.

Kedves Böröcz László, ha ennyire jó a migrációs trend, akkor nyilván nincs szükség a túlóra szabályozás módosítására, a nyugdíjak vásárló értékét a következő 20-30 évben is simán jelenértéken tartja a kormány, hiszen az aktív emberek száma nem csökken a kedvezőtlen demográfiai folyamatoknak ÉS a folyamatos kivándorlás miatt. Illetve az egészségügyben és oktatásban sincs krízis, mert van elég orvos, ápoló, jól képzett tanári kar.

Ennek ellenére nem varrnám a kormány nyakába az összes migrációt, mert ez egy világtrend és a gazdasági válság és deviza hitelek szerintem nagyobb hatással voltak a migrációra, de a magam nevében annyit elmondanék azért, hogy a mi esetükben a Magyarországon látott intenzív antidemokratizálás, az oroszokhoz történő közeledés, az egészségügy és oktatás helyzete és mindezek eredőjeként gyermekünk jövője miatt érzett aggódás nagy súllyal esett latba.

Scam hívások – új kanadaiakra célozva

Néhány hónappal az érkezésünk után és is kaptam hívásokat és üzenetet a CRA, vagyis a kanadai adóhivatal nevében. Sőt, ma is jön még néha hívás, mandarin nyelven. Van ismerősöm, akit egy hajszál választott el a fizetéstől. Most jutott el hozzám ez a riport, ahol a CBC riportere járt utána a becsapós üzenetek eredetének. Kifejezetten az idősekre, és a jog- és adórendszerrel még nem komfortos új bevándorlókra szakosodnak.

Ha új bevándorló vagy Kanadában, ne dőlj be! Sem az adóhivatal, sem a rendőrség nem hív telefonon. Főleg nem kér pénzt a bankrendszert elkerülve.

A cbc riport elérhető itt: https://youtu.be/9cwcyLvoMps.

Nem a reklám helye, de nekem a truecaller nevű app nagyon jól bevált. Sok százezren jelentik be ide a spam/scam telefonszámokat, és a marketing hívásokat is felismeri.

5 “tuti tipp” a bevándorláshoz

Tagja vagyok néhány Facebook csoportnak, ahol gyakran felmerül a kanadai bevándorlás kérdése. Az érdeklődők általában ezt kérdezik különböző formákban: “hogyan lehet bejutni?”, vagy esetleg: “Segítsetek már, mi a tuti?”, és a kedvencem: “már itt vagyok Kanadában, hogy tudok dolgozni?”

Nekem úgy tűnik, hogy a csoportban minden tag, aki végigment a legális bevándorlás rögös útján, minimum hidegrázást kap egy-egy ilyen bejegyzéstől. A konkrétabb kérdésekre szívesen válaszol a csoport, köztük én is, de azokra a kérdésekre, amelyekről süt, hogy a kérdező egy lépést sem tett a bevándorlási oldalak olvasása érdekében, semmi válasz nem érkezik. Megpróbálom megválaszolni, mi lehet ennek az oka (szerintem). És adok néhány tanácsot ahhoz, hogyan érdemes segítséget kérni .

Ja, de előtte. Tudom, hogy úgy tűnhet, a kanadai magyarok nem segítőkészek, megtartják maguknak a tuti infot és nem barátságosak. Ez teljesen érthető a kérdezők szemszögéből. Jó lenne, ha valahogyan ők is bele tudnának helyezkedni a mi nézőpontunkba. Belegondolni abba, hogy aki már itt van, keményen küzdött, hogy eljusson ebbe a csodás (tényleg!) országba. Megvan ennek is a pszichológiája, egyszer eljutott hozzám egy kutatás erről, röviden a lényeg: amit valaki már megharcolt magának, abban nehezebben tud empatikus lenni mással. Nehezebbnek tűnik emlékezni a nehézségekre, a negatív érzelmekre, és könnyebb helyette az ereményre koncentrálni. Ha nekünk ment, nem értjük, másnak miért nem? Szerintem ez hatott pl a katonákra, amikor az “újoncokat” szivatták, ahelyett, hogy könnyebbé tették volna számukra az egyébként is megrázó első heteket. Szóval ez biztosan hat ránk is. De nem csak ez van benne! Az 1 pontban leírom, nincs tuti, amit megtartsunk magunknak. És a legfontosabb: eddig minden magyar, akivel itt személyesen megismerkedtem, végtelenül segítőkész volt. A kanadaiak is, bárhonnan származnak eredetileg. Szóval, óvatosan az ítéletekkel! A 0. pont: Légy nyitott, sőt, rugalmas!

1. Felejtsd el a “tuti tippet”, az ügyeskedést, a “számla nélkül”-t, fekete munkát

Itt Kanadában ez nem jellemző. Még akkor sem, ha a haverod a múltkori buliban 3 sör után őszintén elmesélte, hogy feketén dolgozott egy farmon. Hidd el, nem akarsz az amerikai kontinensen dokumentumok (=önálló lakásbérlési lehetőség, egészségügyi ellátás, hitelkártya, autó, jogosítvány) nélkül létezni. Kanada nem olyan, mint egy EU tagállam, itt ha feketén dolgozol és elkapnak, akkor kiutasítanak és 5 évig be sem léphetsz az országba.

Tuti tipp sincs, minden élethelyzethez más bevándorlási stratégia tartozik. Ráadásul a bevándorlási szabályokat gyakran finomhangolják, így a már itt élők tanácsai is gyorsan avulnak. Ha mégis kapsz tanácsot, ugorj a 2. pontra.

Az ügyeskedés, vesztegetési kísérlet, “hogyan lehenne felgyorsítani” típusú kérdések pedig kifejezetten bosszantják az őshonos (úgy értem: legalább második generációs) kanadaiakat. Aki ide készül, annak érdemes dolgozni más stratégiák elsajátítását, alkalmazkodni a helyi viselkedési kultúrához. Már csak azért is, mert ezek a “magyaros” módszerek majd a barátkozásban, és a munkahelyeden is akadályoznak.

2. Kutass, mielőtt kérdezel! Kutass tovább, miután választ kaptál.

Mire gondolok? Tedd meg az első lépéseket, tegyél erőfeszítést, ez a Te életed, és Te akarsz rajta változtatni. Senki nem fogja helyetted megcsinálni! Legyen az első, hogy alaposan nézd át az ország és a megcélzott tartomány bevándorlási szabályait. Ha ezt megteszed, már sokkal konkrétabb kérdéseid lesznek, amelyekre szívesen válaszolnak a kint élők, akár ismeretlenül is. Ha csatlakozol egy csoporthoz, nézd meg, vannak-e ott fájlok, amiket átolvashatsz? Lapozz vissza a hozzászólásokban, mert ezekből is sokat tanulhatsz, sőt, ez néha elég vidám pillanatokat is okozhat.

Google a barátod. Tudom, sokszor nehéz kiszűrni, mi az igaz, és mi nem. De kezdd el jól használni, mert ha egyszer ideérsz (és ha kitartó vagy, ideérsz), nagy segítségedre lesz ez a készség. Majd amikor meg akarod tudni, hogy működik a tömegközlekedés, autóbérlés, hogyan szerezhetsz jogosítványt. Hogyan szerezhetsz be magadnak olcsón bútorokat. Hova menj tanulni. Hogyan irasd be a gyereket az iskolába. Mire figyelj a resumé-készítésnél. stbstb.

Ha kutattál, kérdezz bátran! Jól informált, felkészült, konkrét kérdéseket. Választ fogsz kapni.

Ha kaptál válaszokat, kutass tovább! Nem biztos, hogy jól tudják. Ellenőrizz le minden információt, keresd meg Te magad az eredeti forrást. A Te kivándorlásod múlik rajta!

3. Tanuld a nyelvet!

Nemcsak azért, mert a legtöbb bevándorlás-típushoz nyelvvizsgáznod kell. Magadért is. Azért, mert a boltban, a hivatalban, a munkahelyeden ezen a nyelven fogsz majd kommunikálni. Azért, mert a hátad mögött hagyod a szociális hálódat és kapcsolataidat, és akkor leszel itt sikeres és boldog, ha be tudsz illeszkedni az itteni közösségedbe. Ez nyelvtudás nélkül nem megy.

Ja, és akkor is tanulj nyelvet, ha úgy érzed, jól beszélsz angolul/franciául. Na jó, az IELTS 9,0 kivétel, de még lehet, akkor is. A kanadai angol eltér minden más angoltól, amit eddig hallottam. Meg tudod értetni magad, ha pl Angliában éltél, de más a kiejtés, és mások a kifejezések. Rele barátnőm mesélte, aki éveket töltött Londonban (UK, nem ON) mielőtt Kanadába érkezett, hogy a munkahelyen az első 4 hétben állandóan sokkot kapott, mert nem értette, amit beszélnek. Mást értettek a szakmai kifejezések alatt, olyan kifejezéseket használtak, ami számára ismeretlen volt. Keress a youtube-on olyan csatornákat, ahol kanadaiak tanítják az angolt, vagy podcast-eket. Készülj fel, hogy ne itt érjen a sokk (legnagyobb része)!

4. Ne fizess gyanús közvetítőknek!

Nem fog senki helyetted munkát találni neked itt. Igen, létezik a szponzoráció, ha épp olyan szakmád van, és megtalálod hozzá a megfelelő programot, végigküzdheted magad ezen az úton. Ha valaki ezt pénzért ajánlja, arra tekints gyanúval. Ha előre kéri, felejtsd el. Lásd be, a szponzoráció a cégeknek sokba is kerül, és a vele járó hivatali ügyintézés sem egyszerű. Ezért az ilyen lehetőségek ritkák, mint a fehér holló. Ha ajánlatot kapsz ilyesmire, kutass újra! Vajon valódi, vagy sokan panaszkodnak arra a cégre, hogy átverte őket?

5. Tanulj Kanadáról

Ha az előző 4 tanácsot megfogadod, akkor ez magától is megérkezik hozzád. Tudni fogod például, melyik tartományban használhatod az angol nyelvtudásod, és hol a franciát. Egyáltalán milyen tartományok vannak, hol vannak a Nagy Tavak, és hol az óceán. Milyen speciális szókicsre lesz szükséged. És milyen meleg télikabátra.

*****

Tudom, mindenhez, amit fent írtam, időre van szükség. Ha elszánt vagy, és elindulsz az úton, rá fogod szánni az időt. Tudom, hogy dolgozol, meg ott a család is, és esténként tévézni szoktál. Én is. Azt tanácsolom, akkor vágj bele, ha készen állsz kiszállni a komfortzónádból. Ne igzulj, néhány év múlva visszaszállhatsz, hacsak nem válsz adrenalin-függővé. És közben nagyon sokat fogsz tanulni, magadról.

A külöbségek illusztrálására teszem ide ezt a színes-mutatós ábrát. Azt mutatja, hogyan néz ki a különböző nemzetek értékelési skálája. Nézd meg pl az angol és amerikai közötti különbséget 😀