Relax kanadai módra

Ha valaki azt mondja nekem egy éve, hogy relaxációs szándékkal fogok -6 fokban, Márk lefektetése után kint fogok korcsolyázni egyedül egy koripályán, akkor egészen biztosan kinevettem volna ezt az illetőt.

De onnan indul a történet, hogy előző pénteken este kori órám volt, aztán Gáborral ittunk pár sört annak örömére, hogy egyben lejöttünk a jégről, szombaton pedig enyhe idő volt (gigászi 8 fokkal) és csodálatos napsütés, úgyhogy csendespihenő helyett elsétáltam a Ramsden parkba (25 perc oda), egy jót koriztam, majd gyalog haza (újabb 25 perc). Aznapra bőven megvolt az edzésem.

Vasárnap délelőtt pedig több magyar családdal együtt kimentünk egy nagy családi korcsolyázásra. Ez persze inkább a gyerekek szórakozásáról szólt, de azért sikerült pár szót beszélgetnünk is.

A hétköznapok aztán nem voltak ennyire jó hangulatúak, 4 projektet indítottam a héten, szóval volt feszültség bőven és szerdán már éreztem, hogy jó lenne egy kicsit kint lenni a levegőn és hiányzott a mozgás is.

Ezért fogtam magam és miután Márk ágyba került 8-kor, beültem az autóba és 8:15-kor már kint voltam a Ramsden parkban. Az időjárás nagyon gáz volt, -6 fok és szél. Ráadásul a pálya elég rossz volt, de azért csúszkáltam egy fél órát. Nagyon kezdő vagyok még, ezért aztán teljesen kizárt, hogy a korizáson kívül másra tudjak gondolni, így a munka nem jutott az eszembe és szellemileg felfrissültem. A korizást jobban élvezem, mint az otthoni TRX edzést, amit eléggé unok már.

Az idillnek az vetett véget, hogy takartam egy nagyot az egyik kanyarban és pont nem volt rajtam a térdvédőm és jól bevertem a bal térdem. Lesántikáltam a pályáról, de szerencsém volt, mert másnap már rendesen tudtam járni.

Pénteken megint volt kori óra, a fékezést kellett gyakorolni, nekem meg leragadt a korcsolyám, a térdem ment tovább és akkorát reccsent a térdem, hogy komolyan megijedtem. Egy napig sántikáltam, de szerencsére egy enyhe rándulásom volt és, mára semmi bajom nem volt.

Ma (vasárnap) 4-6-ig a Brown Publicnak (Márk iskolája) volt egy koris összejövetele a Ramsden parkban. A mai napot nem élveztem, mert kb 100 gyerek ment keresztül kasul  a pályán és féltem, hogy valamelyikkel összeütközöm.

Márk sokkal ügyesebb volt, mint egy hete, igaz csak azzal a “járókerettel” tud korizni egyelőre, amit a gyerekek maguk előtt tolnak. A következő képen lehet látni egyet (piros műanyag izé). Kb 45 dollárért lehet venni a Canadian Tire-ben és ha otthagyjuk 5 perce a pálya szélén, akkor már rohan is vele egy gyerek. A végén általában úgy kell levadászni, hogy hol a keretünk. :-]

IMG_0512(1)

Ez pedig én vagyok Robotzsaru felszerelésben. Sisak, könyökvédő, a térvédő nem látszik, de az is van. A háttérben a pokol kapuja, 100 gyerek megy a szélrózsa minden irányába és többségük sokkal ügyesebb, mint én. Ott fogócskáznak egymással, óriásikat zuhannak és mennek tovább. Ma láttam egy 5 éves forma gyereket, aki csúnyán megütötte a karját, ordított mint a sakál, miközben folyt a vér a karjából, de az irodában ellátták és állítólag fél óra múlva megint a jégen volt.

IMG_0511(1)

Ez pedig Márk, ahogy szünetet tart és forró csokit iszik. Közben őrzi a járókeretet. Ebből csak 4 db van a pályán, a koripálya felszerelése és sokkal stabilabb, mint a Canadian Tire féle saját keret. Úgyhogy ahogy látunk egy szabad eszközt, rárepülünk, Márk keretét meg nyúzza a többi gyerek.

IMG_0508(1)

A blog alapján szerintem most úgy tűni, hogy mi mindig csak korizunk. Ez csak félig igaz, a hétvégén pl összeraktunk Márkkal egy nagy Lego helikoptert, elmentünk egy játékboltba és vettünk pár társasjátékot, mert ezt mostanában élvezi Márk, csináltam lasagne-t, Timka ma megcsinálta a teljes heti mosást és szombaton utazási irodában is voltunk, ahol befizettünk egy kubai nyaralásra. :-]

Márk annyira lelkes Kuba miatt, hogy ma elkezdte a gurulós bőrödjét bepakolni, mintha holnap indulnánk. Csupa hasznos dolgot csomagolt, felfújt állatos lufikat, Janikovszky Éva könyvet, amit nem is szeret, de állítólag azt nekünk csomagolta, Dömörgő Dömötört és egy szett váltóruhát. 😀

Szerintem ezt mi csináltuk vele, mert ma reggel szandált és más nyári cuccokat kellett próbálnia, hogy mi az amit kinőtt és vennünk kell neki az utazás előtt.

Csak február 11-én indulunk, addig még két teljes munkahét lesz… Az tuti, hogy holnap mindenki tudni fogja a JK-ben, hogy hova megyünk. Ez azért nem zavar, mert Kubába a csórók mennek, az anyagilag erősebb helyzetben lévő családok Dominikát, Barbadost, az Antillákat vagy Bermudát részesítik előnyben.

Hogy egy szép képpel éljek: Kuba Kanada Tunéziája. Nekünk tökéletesen megfelel, ugyanis este 18-20 fok körül van, nappal 25 fok körül van és a tenger 26 fokos. Persze a pára miatt ezt többnek lehet érezni majd. Duzzogva kibírjuk majd. :-]

Hogyan legyünk kanadaiak?

A kockás flanelinget 17 éves koromban hordtam utoljára és még mindig nem mondom a másik embernek, hogy ‘I am sorry’ amikor az rálép a lábamra (tehát nem vagyok még igazi kanadai), de már tettem lépéseket, hogy egy kicsit jobban átjárjon a kanadai szellem.

A telet alapból utálom, de ha már úgy hozta, hogy Kanadában élünk, akkor megpróbálom egy kicsit élvezetesebbé tenni ezt az alapvetően borzasztó időszakot. Ahogy leesett az első hó, elmentünk párszor szánkózni Márkkal, aztán egy -10 fokban kivitelezett kirándulás után két hétre kidőltem. Jó kis karácsonyi szünet volt… 😛

Január eleje óta újra próbálkozunk és ennek keretében pár hete korizni járunk.

Márkot beírattuk a City által szervezett kori tanfolyamra és én is beiratkoztam egy felnőtt tanfolyamra (korábban sosem jégkorcsolyáztam). Az a jó Torontóban, hogy rengeteg koripálya van a városban és az önkori sok – szinte ingyenes – tanfolyamot szervez főleg gyerekeknek és néhányat felnőtteknek is.

Ezért aztán két hete szombatonként (is) korán kelünk, mert 9 órára a város másik felében van jelenésünk Márkkal. Van közelebb is pálya, de Márkot mindenképpen fedett helyre akartam hordani és abból azért itt sincs olyan sok.

Azt nem állítom, hogy Márk szeret korizni járni, mert erősen zavarja, hogy még nem tud megállni a két lábán, de úgy látom, hogy ez jelenleg inkább akarási kérdés és nem képességbeli hiányosság.

Márk kori órája előtt gyerek hoki edzés van és múltkor jó korán odaértünk. Néztük a hokis srácokat és Márknak nagyon tetszett a dolog. Főleg a kapus nagy sisakja tetszik neki és persze ő is hokizni szeretne.

Annyiban maradtunk, hogy előbb tanuljon meg korcsolyázni rendesen, de annyira azért nem motivált.

Még nem mondtam neki, hogy múltkor láttam egy tizenéves srácot a metróban, aki maga után húzta a gurulós bőröndjét, amiben a kapus felszerelését vitte. A bőrönd nagyobb volt mint a gyerek, úgyhogy kapusnak lenni szerintem olyan szívás mint pl nagybőgősnek.

A hétvégén háromszor is voltam jégpálya közelében, én péntek este üvöltő szélben abszolváltam az első alkalmat a felnőtt tanfolyamon, szombaton reggel Márkot vittem, majd vasárnap enyhe idő volt (csak -4 hehe), úgyhogy családilag kimentünk egy közeli pályára. Én még elég béna vagyok még, de másodjára már sokkal jobb volt, mint elsőre. Márkot viszont nem tudtuk meggyőzni, hogy ne térden csússzon utánunk.

A legjobban a jégpálya felújító gép tetszett a gyerekeknek. A pályafenntartó 15 perc alatt végigzavarta a gépet a terepen és máris lehetett újra karcolni jeget.

Pénteken Gáborral megyünk korizni a tanfolyamra, mert ő is beiratkozott ugyanarra a tanfolyamra mint én. Utána sörözés következik és megbeszéljük az élet dolgait.

Néhány szó az anyagiakról:

Használt kori nekem 69 dollár, Timkának kori 29 dollár, szinte új sisak nekem 35 dollár, Márknak új sisak 50 dollár, Spiderman-es állítható kori Márknak 35 dollár (új), könyökvédők, térvédők, egyéb vackok. Összesen kb 300 dollár. Egyáltalán nem vészes a helyi viszonyokat ismerve.

Márknak 12 hetes tanfolyam kb 40 dollár, nekem kb 70 dollár. Ez szinte ingyen van.

Pálya használat Torontóban 0 dollár. A pályáknak többnyire van fűtött öltözője van, ahova én járok korizni az este 9-ig nyitva van hétköznap, hétvégén még nem tudom.

Lássunk pár képet:

  1. Angela James Arena, ide hordom Márkot szombat reggelente.

20180106_090639

2. A City által szervezett kori órákon kötelező a hokis sisak és gyerekek esetében a rács is. Kompromisszum nincsen, a síelős sisak nem jó, mert nincs rajta rács. A szemem láttára küldtek el egy gyereket a tanfolyamról, mert nem volt megfelelő sisakja. Alkudni nem lehet, mert Kanadában semmit sem utálnak jobban, mint a kártérítési pereket.

20180113_085859

3. Egy másik koripálya öltözőjében North York városrészben.

IMG_0466

4. Ez a pálya az egyszerűbbek közül van. A nagyobb helyeken van egy körbekerített hokipálya és mellette egy leasure skating pálya. Itt sajnos a hokis srácok és a korizó gyerekek együtt játszanak és ez nem annyira jó megoldás. A háttérben a jeget felújító gép. A kezelő bácsi nagyon vad volt, minden kanyarnál farolt egy nagyot. :-]

IMG_0469