Az igazi kanadai tél 1. – Arrowhead

Waterloo és Torontó ugyan Kanadában vannak, de amikor ezekre a városokra gondolok, akkor nem az “igazi” téli Kanada jut az eszembe. A városok télen itt is pontosan olyanok, mint bárhol a nyugati világban, azaz a friss hó fehérsége csak pár óráig tart, majd hamar szürke és latyakos lesz minden.

De tőlünk nagyon könnyű eljutni az “igazi” Kanadába és ehhez mindössze az kell, hogy a polgár megtegyen egy Budapest-Bécs távolságot, igaz itt nyugat helyett inkább észak fele kell autózni egy pár órát.

Mi is így  tettünk, amikor kihasználtuk a februári három napos hétvégét (Family Day) és barátainkkal elutaztunk a Muskoka régióba, mely az egyik legnépszerűbb nyaralós-telelős célpont Ontario-ban.

A Muskoka régió kb akkora, mint egy átlagos magyar megye, de ekkora területen mindössze 60.000 állandó lakos él és ehhez jön a közel 100.000 nyaralóház, amit itt cottage-nak hívnak.

Muskokán rengeteg tó található (kb 1600), ezért a házak/nyaralók legtöbbje közvetlenül tóparton taláható. Muskoka nagyon népszerű célpont Ontarióban és talán még azon kívül is, mert a táj gyönyörű és a Greater Toronto Area nagyon közel van, ami azt jelenti, hogy kb 6-8 millió ember él mindössze 2-4 órára a Muskoka régiótól.

Ezért a nyári hétvégéken emberek tíz- vagy akár százezrei kerekednek fel, hogy eltöltsenek egy pár napot vagy akár 1-2 hetet a népszerű vagy éppen abszolút néptelen tópartokon.

CaptureA Muskoka régió ezért aztán meglehetősen drága, a házak közel annyiba kerülnek, mint mondjuk Waterlooban, ami ahhoz képest jelentős ár, hogy vezetékes gáz nincsen, ezért a fűtéshez telepített gáztartály szükséges, a víz általán fúrt kútból jön, nincs csatorna és az összes infrastuktúra az áramellátásra korlátozódik.

Ez a csökkentett szolgáltatás a helyi adóban (munipical tax) nem tükröződik, ezért elég népszerű a rövid távú nyaraló kiadás. Mi is így kerültünk a Penninsula Lake mellett lévő házba, amit pár barátunkkal együtt béreltünk ki.

IMG_161420200215_102949

Muskoka télen is nagyon népszerű, a hóhelyzet december végétől, januártól 100%-osan biztos, lehet hódolni a sífutásnak és a snowshoe hiking-nak (mi ez magyarul?), a tavakon pedig az 50 cm jégpáncélon biztonsággal lehet száguldozni az itt népszerű motoros hószánokkal (snowmobile). Ez utóbbit ugyanúgy autós jogsival lehet vezetni, mint Mo-on a segédmotort és annyira népszerű ez a közlekedés a vidéki Kanadában, hogy külön táblák is vannak a helyi KRESZ-ben, melyek csak a snowmobile vezetőkre vonatkoznak.

Ezen a környéken nem szokás a mellékutakat aszfaltig lehóekézni, ha egyáltalán van aszfalt, ezért az uralkodó szín januártól április végéig a fehér. A következő képen pl az átalunk bérelt házhoz bevezető néhány száz méteres út látható. Hóeke talán itt is járt valamikor, de többnyire az autók inkább csak letapossák az utat maguknak. Ezért is látni minden ház előtt pick-up truck-okat vagy összkerékmeghajtású terepjárókat, melyekkel nem kell megijedni egy kis hóban csúszkálástól.

20200217_110716

Na és mi mit csináltunk ezen a mesebeli helyen?

Az általunk bérelt házikó Huntsville-től kb 15 percre található, tökéletes távolságban az Arrowhead Provincial Parkhoz. Ezt ki is használtuk, mert szombaton elmentünk ebbe a parkba, ahol az egyik fő attrakció az a 1.3 km hosszú koripálya vagy inkább kori-ösvény, amit a nyári sátras táborhelyeket összekötő keskeny földúton alakítanak ki a téli szezonban.

20200215_121545

Az erdei koripálya nagyon egyedi élmény az átlagos sík-műjégpályához képest. Rögtön a pálya elején van egy 200 méteres enyhe lejtő, ahol erőfeszítés nélkül lehet csúszni, majd jön egy lihegősebb emelkedő, ahol egy kicsit kell tempózni, hogy aztán megint lefele lejtsen a jégpálya.

Ez a rész a kezdő korisnak (nekem) kicsit ijesztő volt, főleg ha sok ember van a pályán. Az első körben még óvatosabb voltam, meg-megállva végigmentem a legmeredekebb szakaszon is, majd a második körben az önbizalomtól hajtva jól felgyorsultam és a lejtő aljánál a pályát szegélyező biztonsági hóbuckákon landoltam. Én sérülés nélkül megúsztam a dolgot, de barátaink láttak olyan elesést, aminek kartörés lett a vége. Ilyen eset valószínűleg többször megtörténhet, mert a parkban kitelepült önkéntes mentőszolgálat működik minden hétvégén.

A belépő hétvégéken egy autónyi ember számára 21 CAD, ami errefelé átlagosnak számít. Ezért a polgár fűtött mosdókat használhat, illetve a koriösvény bejáratánál egy nagy szabadtéri öltöző taláható melegedővel és sok-sok paddal. Erre szükség is van, mert  amikor szép napos idő van, akkor emberek ezrei látogatják meg a parkot egy nap.

20200215_12512320200215_125110

Az Arrowhead parkban sok más dolgot is lehet űzni, van több snowshoe ösvény azoknak, akik a mély hóban szeretnek sétálni, 10 km-nél is hosszabb, szépen karbantartott sífutó pálya (cross-country skiing) és még egy nagy szánkódomb is, ahol traktorgumikon lehet lecsúszni.

Napi kvíz kérdés. Tudod mi az a skijoring? Nos én sem tudtam, de az Arrowhead-ben erre is külön pálya van. Erről van szó, bár a kép nem a hétvégén készült, hanem pár hete itt a házunk mögött a kiserdőben. Ez a kutyaszánozás speciális változata, ahol a kutyák (egy vagy kettő) nem egy szánt, hanem a gazdit húzzák, akin síléc van.

20200119_152400

Mi ezeket az őskanadai attrakciókat kihagytuk és a korizás után bevettük magunkat Huntsville-be egy jó ebédre és egy pofa sörre.

A második részben Ontarió legnagyobb parkjában tett kirándulásunkról fogok írni. Ez a hely az Algonquin Provincial Park, ami önmagában nagyobb, mint az egész Muskoka régió. Itt volt részünk egy olyan igazi téli kirándulásban, amit bármelyik téli hétvégén bevállalnék újra.

Mikor rossz Kanadában élni?

Hát amikor két hét szabadság és későn fekvés-későn kelés után, az utolsó vasárnap éjszaka 10 centi hó esik és te reggel f7-kor kelsz fel, hogy a tök sötétben és mínusz akárhány fokban kiásd a dupla kocsibeállódat a hó alól, hogy a család iskolába és munkába tudjon menni.

Persze dönthettem volna úgy is, hogy nem takarítok havat reggel, mert simán átmegy még a kisebbik autó is ennyi havon. Elég sokan művelik azt a műfajt felénk, hogy nem foglalkoznak az ilyen apróságokkal, hanem türelmesen megvárják a következő olvadást.

De ennek tapasztalatom szerint annyi hátránya van, hogy az autód kereke szépen odaragasztja a havat az aszfalthoz és a vacsora utáni lapátolásnál már nem fogod tudni felkaparni a két széles, jól odaragadt jégcsíkot, amit azután kerülgethetsz hetekig, nehogy hagyatt essél rajta.

Szóval izzadtam, fáztam, anyáztam és lapátoltam és siettem a reggeli körökkel, hogy minél hamarabb elinduljunk otthonról Márkkal. (Timka szerencsés volt, ő hétfőként otthonról dolgozik.)

Siettem az indulással, mert arra számítottam, hogy a vasárnap éjszakai hó miatt beáll a város és nekem meg 9-kor megbeszélést kellett vezetnem az irodában. De most szerencsések voltunk Márkkal, mert 10 centi friss hó nem fog ki a kanadaiakon. A havazás elállt valamikor éjjel és az utakat reggelre letolták és lesózták a hóekék.

Sőt még a cégünk külső parkolója is ilyen tiszta volt, pedig jó nagy hó esett. Ez a kép egyébként megtévesztő, nem az első voltam, hanem kb 4. sorban kaptam helyet, de orral arrafelé álltam, ahova a később érkezők kénytelenek állni.

20200106_08261720200106_083428

Jah, ma megint havazik, de most tutira nem kelek fel fél hétkor. Állítólag enyhülés jön a hét közepén, ráadásul sok eső is jön, az pedig kiváló a hó ellen. Ezért úgy döntöttem, hogy most lusta leszek.

Igaz, hogy ez a telünk nagyon korán – már Novemberben – elkezdődött, de a december közepe-vége röhejesen enyhe volt. A karácsonyi szünet előtt és közben többször esett 5-10 centi hó, de pár nap után eddig mindig elolvadt.

Ha igaz a papírforma, akkor hamarosan jön az a fogcsikorgató pár hét, amikor nappal is fagyni fog és ezért a leesett hó is velünk marad. Tavaly volt 4-5 ilyen hetünk januárban és februárban, de hátha idén érdeklődés hiányában elmarad.

Mount Trashmore

Márk a napokban azt találta mondani, hogy az iskolában tanulták, hogy december 21. a tél első napja. Köszi Márk, igazad van, de a tél idén már november közepén megkezdődött, azaz másfél hónapja tart és várhatóan április elejéig/közepéig velünk is marad.

Egy átlagos évben decemberben még csak kóstolgat a tél, pár fokos mínuszok vannak már és a hó sem mindig marad meg.

Ehhez képest november óta 3x volt jelentősebb havazás felénk és a kisebb 1-2 centis hóeséseket már nem is számolom. Ebben a szezonban kb egy olyan hét volt, amikor nem volt hó a földön és már elszórtam 20 kg kiló sót a járdánk csúszásmentesítésére, pedig nagyon takarékosan bánok a sóval, hogy ne nyírjam ki a növékenyeket. További 40 kiló rendelkezésre áll, ha jönnek a szokásos ónos esők (freezing rain), ami évente 5-6 alkalommal órási szabadtéri koripályává változtatja a teljes várost.

Az eddigi télen a hőmérséklet is bőven az átlag alatt volt, decemberben volt egy bő hetünk amikor nappal is végig mínuszban járt a hőmérő éjszaka pedig mínusz 10-15 fokig is lesüllyedt a hőmérséklet.

No de lássuk ennek a közhelyes kanadai télnek a jó oldalát is: lehet például szánkózni.

A városrész ahol lakunk Waterloo legmagasabb pontja, dimbes dombos az egész terület. Egy rövid sétára van egy kis parkocska, ami magasabban és egy alacsonyabban fekvő utcát köt össze és a gyerekek hamar rájöttek, hogy itt szuperül tudnak szánkózni.

Mivel itt mi is voltunk egy párszor, ezért Márk már nem szuper lelkes, amikor javaslom, hogy menjünk szánkózni. Ilyenkor kell a leleményesség, hogy kölyköt ki tudjuk mozdítani a lakásból.

Ezért a napokban a barátainkkal kimentünk a környék legjobb szánkódomjára a McLennan Parkba. Ezt a helyet úgy is hívják, hogy Mount Trashmore, mely az 1970-es években még szemétlerakó volt, majd rehabilitálták a területet és házakat is építettek a környéken, ami nem volt jó ötlet, mert metán tört fel a talajból és ezután évekig égtek a metán források.

Végül a metán elfogyott és a kitchener-i önkormányzat elkezdte fejleszteni a területet és egy bicajos parkot létesítettek, játszótérrel, splash-paddal és persze az órási szánkódombbal.

“Óriási”, mert Ontarió unalmasan lapos tehát bármi ami egy kicsit is magasabb, az nagy érdeklődésre tarthat számot. Így lehet a Blue Mountain Kanada egyik leglátogatottabb síterepe, ami mondjuk Ausztriában a vicc kategóriába tartozna. És így lehet Mount Trashmore Kitchener-Waterloo szánkó fellegvára.

Na jó, azért annyira mégsem alacsony, mert elég macerás felsétálni erre a dombra, miután lecsúsztál az aljáig. Márk a kezdeti lelkesedéssel hajtva kb 2x feljött, aztán kijelentette, hogy fáradt a lába. Mivel jó nagy társasággal voltunk, ezért volt nálunk gyerek snowboard és kb 5 féle szánkó, ezért aztán lehetett noszogatni, hogy ok, akkor felmegyünk és lejövünk a piros szánkóval, mert az megy a legmesszebb.

20191221_144322

20191221_144809

Sajnos vagy nem sajnos, de napok óta pozitívban jár a hőmérő és bár a fehér karácsonyunk még mindig garantált, de a Mount Trashmore-t jelenleg valószínűleg inkább jég, mint hó borítja, ezért nem tervezünk újabb látogatást.

Állítólag a téli szünet alatt jön még egy nagy havazás, ezért még van esély arra, hogy csússzunk egyet a helyi hegyen. De az igazi tél még előttünk van, január és március között bőven lesz még hó, úgyhogy lesz lehetőségünk arra, hogy fejlesszük a szánkó tudásunkat. 😀

Ha autót vásárolsz Ontario-ban ezt jó ha figyelembe veszed

Nem márkákról vagy lóerőkről lesz szó ebben a bejegyzésben.

Inkább az autó vásárlás gazdasági oldaláról fogok írni, speciálisan Kanadára, vagyis inkább Ontario-ra szabva. A tapasztalatunk súlyos dollár ezrek eldobálását segíthet megakadályozni, mert nekünk ez nem annyira sikerült. :-/ És várhatóan másodjára sem fogunk sokkal jobban járni.

Amikor 2017. júniusban leszálltunk a repülőről, akkor tudtuk, hogy autót kell vennünk, ha ‘mobilak’ akarunk maradni. Torontóban relatív jó a tömegközlekedés, de a mi döntésünk inkább annak szólt, hogy Mo-on mindig is volt autónk és nem akarunk ebből a komfortból leadni, plusz ha már Kanadában élünk, akkor szerettünk volna Torontón kívül is körülnézni. Ebben nem sok a racionalitás, de az autó vásárlás csak keveseknek racionális döntés.

Így hát minimális keresgélés után 2017. augusztusban vettünk egy 2012-es Ford Escape SUV-t. Az autó akkor 5 éves volt, korához képest kicsit sok, 150.000 km volt benne, de ettől függetlenül átlagos állapotban volt.

(A 150.000 km azért sok, mert ez 30.000 km-es éves futást jelent 5 év alatt, miközben itt Kanadában 20.000 km-t mondanak átlagos éves használatnak. Ebben egyébként nem sok különbség van Kanada és Mo között. Nekünk Budapesten élve is kb ennyit mutatott az kilométer óra év végére.)

Tehát a képen látható 5 éves Ford Escape 150.000 futott km-el bruttó 11.000 dollár volt, ami a magyar árakhoz szokott agyam nem tartott magasnak.

A 3000 köbcentis V6-os motor megevett kb 13-14 liter benzint, cserébe viszont lett egy autónk, ami gyönyörűen működött a hosszú kanadai télben. Élveztük az állandó négykerék meghajtást és jelentős hasmagasságot, ami által az út szélére összetolt 20-30 centi magas jégbordás ellenére szinte bárhol tudtunk vele parkolni, ami itt Kanadában télen igen komoly kihívás a sima személyautó tulajdonosoknak.

Időközben eltelt két év és kijött az autónk típus hibája, amiről nem tudtunk a vásárláskor. A következő két képen nem a mi autónk látható, de végy egy tetszőlegesen választott 8-10 éves Ford Escape-t Kanadában és mind így néz ki. Ugyanis ennél a típusnál a kerékdob és a hátsó ajtó a 6-7 hónapig tartó sózás hatására garantáltan elkezd rohadni.

20191016_17145020191016_171458

Adott volt tehát a 7 éves autónk, aminek minimális hibája volt az elmúlt két évben, pénzt alig költöttünk a szervízelésére azon kívül, hogy rendszeresen olajat cseréltem benne és most ősszel vettem bele egy akksit, jah meg tavaly  télen kicseréltem az ablaktörlő lapátokat.

DE ha nem visszük karosszériáshoz a kezdődő rohadás miatt, akkor  egy év-két múlva át lehet látni a kerékdobon. Nem vicc, ami a tél elején egy 10 forintos rozsda, az hosszú téli gyötrés után a következő szezonra tenyérnyire fog nőni.

Itt van tehát a magyar és a kanadai autó között jelentős különbség. Magyarországon egy 5 éves autót szabad megvenni és használni mondjuk 10 éves koráig. Vannak olyanok, akik anyagi okok miatt Kanadában is megvesznek egy 5 éves autót, de azokat általában belehajtják a földbe és utána mehet a roncstelepre. Ezért kevés 10 éves autót lehet látni az úton.

Nézzük a matekot, nem fog tetszeni.

A bal kerékdob javítása 1000 dollár, a jobb oldalt megcsináltattam, mert még Torontóban egy mélygarázsban lehúztuk és nem maradhatott úgy. A hátsó ajtó további legalább 700 dolcsi, de szegény  Forduknak más baja is volt, a fékek 50% körül jártak, teljes csere kellett volna, ami kb 600 dollárba fáj.

Összesen rá kellett volna költenünk kb 2300 dollárt és még mindig egy 7 éves autónk van 200e km-el, amiben ha elromlik valami, akkor a magas munkaerő költség miatt jelentős javítási költségre számíthatunk. És hol jön elő a következő rozsdafolt?

No akkor inkább nézzük meg, hogy mennyit kapunk érte ebben az állapotban. Online kalkuláció és az Autotrader.ca néhány kérdés után megad rá egy 3400 dolláros kp-s árat. Szuper, akkor ez azt jelenti, hogy az elmúlt 25 hónapban havonta 280 dollárba került ez az autó, ha csak az értékcsökkenést nézem. Ezen kívül természetesen ott van a benzin, olajcserék, biztosítás, akksi, stb.

Kaphatunk valamivel többet érte, ha meghirdetjük mi magunk, de arra jobb ha felkészül a polgár, hogy használt autót Kanadában nagyon nehéz kézből eladni. Kanadában ugyanis az emberek elsősorban kereskedésben vesznek autót, házhoz ritkán mennek, ezért 100 meghirdetett autóból kb 5 db a magánszemély, a többi mind kereskedő.

Ezért csinálják azt sokan, hogy havonta 300 dollárét lízingelnek egy új autót, amire várhatóan nem kell kb semmilyen szervízköltséget fizetniük. Mire végeznek a 4-5 éves futamidővel, nincs autójuk, de fenntartva a fizetést beleülhetnek megint egy újba. Igaz havi 300 dollárért nem SUV-ot adnak, hanem mondjuk egy Ford Focust, de a városban ezzel is lehet rohangálni.

Long story short, végül nem lízingeltünk, hanem vettünk egy másik SUV-ot és a Ford-ot beszámították nekünk 4000 dollárért. Az 1 éves “új” autónk még így is sokba került, de jó esetben mondjuk 5 évig nem kell nagyobb javításra számítanunk. Viszont tutira veszem, hogy ennek az autónak az értékcsökkenése többre jön majd ki, mint amibe a Ford fájt nekünk.

 

Jah és jelen állás szerint hetente kb max két nap van, amikor mindkét autóra szükségünk van. A többi napon vagy együtt megyünk, vagy valamelyikünk itthonról dolgozik. Ezt még taxival is ki lehetne hozni olcsóbbra.

Ismét nem sikerült racionális döntést hoznunk, de mint említettem, az autó vásárlás ritkán racionális.

Miért szívat meg minket a Halong tájfun?

Igen, ma (november 8-án) 10 órakor -5 fok volt, amit -9-nek lehetett érezni. Szépen sütött a nap, kellemes volt a séta a parkolóból az irodába, de november 8-án ez azért túlzás még itt Dél-Ontarióban is.

Screenshot_20191108-100458_Weather Network

Mindez miért?

A tőlünk eléggé messze tomboló (Csendes-óceán) Halong tájfun nagy mennyiségű meleg levegőt “nyomott fel” északra, ahonnan a kiszorított hideg Északi-sarki levegő pont Kanadát találta el. Köszike!

Állítólag november közepéig biztosan így maradunk, utána meg már minek lenne melegebb, ha úgy is itt a tél. 😀

A hirtelen hideg pár centi havat is hozott. Csütörtökön pont itthon dolgoztam, úgyhogy fogtam magam és ebéd időben kimentem az erdőbe (a hátsó kertünk végén ott az ösvény) és jártam egy szűk órát. “Csak” -2 fok volt és sütött nap, nagyon kellemes volt.

Néhány kertben láttam madáretetőket és azokon millió szebbnél szebb madár eszegetett. Blue Jay, Cardinal, stb. Én is akarok egyet!

20191107_12165720191107_121856

 

Az első hó

Az ősz eddig elkényeztetett minket, szeptember-október nagy részében nyugodt és meleg volt az időjárás, így jutott lehetőség horgászatra, kirándulásra és jó néhány hétig a piros levelekben is gyönyörködhettünk.

De ennek sajnos vége, mert a Halloween-t megelőző két napban folyamatosan szakadt az eső, majd jött egy viharos éjszaka és péntek reggelre ez fogadott minket.

20191101_08564120191101_08564820191101_08541220191101_085322

A hó nem maradt meg sokáig, de az éjszakai mínusz és a nappali 1-2 fokos hőmérséklet velünk maradt.

Mi még jól jártunk, tőlünk pár száz km-re északra 5-10 centi hó esett. Nem beszélve Alberta és Manitoba egyes részeiről, ahol már októberben megrendezésre került az első nagy hóvihar és van ahol 40 cm hó esett.

Kanada déli része azért nem az Északi-sark, jó eséllyel csak decemberben jön majd az a hó, ami velünk marad jövő év áprilisig.  Akkor viszont várható, hogy lesz olyan pár hét a télen, amikor 2-3 naponta jön a hó vagy az ónos eső és a rendszeres hótakarítást és jégtörést be kell iktatni a reggeli vagy esti menetrendbe.

Itt a tél (már megint vagy még mindig)

Pár napja tettem ki egy blog bejegyzést arról, hogy Itt a tavasz.

Pedig minden olyan szépen alakult… Pénteken már 13 fok volt, elolvadt az összes hó, sütött a nap, az emberek falkákban sétálgattak a kertvárosban. Márk állandóan krétásan jött haza, mert a suliban elővették a sidewalk chalk-os dobozt (asztfalt kréta) és pár napig állandóan csak rajzolgattak, mert_hogy_nem_volt_már_hó_az_udvaron.

Pénteken jártunk egy ügyet intézni és az ügyintéző mondta, hogy megnézte a hosszútávú előrejelzést és nem lesz már hó idén. Ez gyanús volt, mert eddig mi azt hallottuk és sajnos tapasztaltuk, hogy április elején mindig van egy nagyobb hó, esetleg hóvihar. Tavaly pl április 14-én akkora hó esett Torontóban, hogy egy napra megállt a városban a forgalom és aztán csak április végére olvadt el az a rengeteg hó.

Nos vissza a jelenbe.

Tegnapra, azaz szombat reggelre jött egy nagy felhő rendszer délről és az hozott egy napos esőt ami lehűtötte az alig melegedő levegőt 1 fokig és ma reggel arra keltünk, hogy megint van 5 centi hó a járdán és a kertben:

20190331_071625

20190331_071728

Úgyhogy reggeli után szedem elő a hólapátot, aminek megígértem, hogy majd decemberben újra találkozunk, de azért biztos ami biztos, ott hagytam a garázs könnyen elérhető részén.

Csak Márk ki ne találja, hogy menjünk szánkózni, mert az lelkileg kicsit sok lenne így március 31-én. 😀

Meanwhile in Canada

Bocs, hogy megint a téllel jövök, de a végén lesz kanadai humor is ígérem. Téli humor.

Most olvastam, hogy ezen a télen átlag feletti mennyiségű csapadék esett dél-Ontarióban. Ez nekem már elég korán feltűnt, mert több havat lapátoltam december óta, mint előtte összesen az életem során. :-]

Az utóbbi 1 hónapom különösen kellemetlenül telt. Amikor Kubában  voltunk, akkor volt egy teljes napos ónos eső, ezért a helyi iskola fenntartó “snowday”-t tartott, azaz a gyerekek otthon maradtak egy napra. Minket nem érintett, csak utólag hallottuk.

Amikor vasárnap megérkeztünk haza, akkor ez a jégpáncél fogadott a járdánkon és a kocsibeállón.

Majd az első munkahetünk úgy kezdődött, hogy a hét elején megint jött egy nagy havazás és egy napra megint bezárták az iskolákat. Mindketten itthon maradtunk home office-ban és Márk meg szépen eljátszott, úgyhogy nem volt vészes.

Ezt követően több napon keresztül törtük a jeget és mire a végére értünk, a következő héten megint jött egy ónos eső. Az iskolát nem zárták be, de szerintem szuper-indokolt lett volna. Én szeretek gyalog jönni-menni a suliba, de olyan korcsolya pálya volt a járdákon, hogy kb 1 hétig nem lehetett gyalogolni a környékünkön, ezért inkább autóba ültünk ehhez az 5 perces úthoz.

Az ilyen elhanyagolt állapot ritka errefele, ehhez az kellett, hogy kifogyjon az útszóró só a boltokból. Ontarióban az eddig elképzelhetetlen volt, hogy a tél közepén hetekig ne lehessen sót kapni, de most megtörtént. Ez annyira kiverte a biztosítékot, hogy még az újságok is elkezdtek róla írni, hogy mi a sóhiány oka. Nem Soros és nem Brüsszel, egyszerűen a nyáron volt egy pár hetes sztrájk a legnagyobb kanadai sóbányában, majd jött két ónos eső és elfogytak a készletek.

Végül kerítettem sót, 20 kilót kiszórtam és sikerült két napi munka árán feltörni a második ónos eső maradványát.

Ezen a héten ismét megkaptuk a dózist. Vasárnap és hétfőn 100 km-es szél és hófúvás volt, úgy remegett a ház, hogy azt hittem elvisz minket a szél. Majd mára megérkezett a következő 15 centi hó. Ma 2 órát kotortam a havat, elhatároztam, hogy őszre veszek egy házi hómarót.

Végül a humor.

  1. A kanadai ház tulajdonosok tudják, hogy a hókotró ELLENSÉG. Csupa nagy betűvel. Igaz, hogy az utat megtisztítják, de MINDIG akkor jönnek, amikor elkotortad a havat a kocsibeállóról. végigszáguldanak előtted és máris ott van egy 30 centis hógát, amit rohadt nehéz szétszedni. Pláne, ha hagyod összefagyni. Ha éjszaka jönnek, MÁRPEDIG MINDIG AKKOR JÖNNEK, akkor reggel maximum dinamittal tudsz kijutni a kocsiddal.

Ezért is készülnek az ilyen vicces képek.

a1828f29baf645c7195d70484a91729f

Ez pedig az eredmény. A képen nem én vagyok, hanem átlagos Kanadai Béla aki megtekinti a frissen takarított kocsibeállóját. Megjegyzés: télen igazából nem kell télikabátot viselni, csak az ellenséges propaganda terjeszti az ellenkezőjét.

15778489_10158137604095372_1462636167_o-1100x619

2. Helyi sajátosság, hogy a kanadai nagyvárosban van ún. Snow Route. Ezeket táblával jelölik, ami azt jelenti, hogy ha havazott, akkor a megjelölt út szélén tilos a parkolás, mert jönnek a hókotrók. Ha mégis ott felejted az autód, akkor az büntetést von maga után.

Szóval ez még tavalyi sztori, de jó. Néhány vicces személy Montreálban készített egy hóautót, mintha valaki ott hagyta volna a kocsiját, amit belepett a hó. A rendőrök vették a lapot, hagytak egy üzenetet a szélvédőn, mintha tényleg egy ‘ticket’-et adtak volna.

Akit érdekelnek a képek, az kénytelen lesz ide kattintani: CIKK

Megjegyzés: nálunk Waterlooban nincsen kijelölt Snow Route, ellenben ha az önkori bejelenti, hogy Snow Event van, akkor a kocsiddal nem állhatsz meg az utcán. Sehol. Azt nem tudom, hogy ezt betartatják-e és kapsz-e büntit ha mégis ottmaradsz valahol, de azért kemény, hogy egy napra egyszerűen betiltják a parkolást közterületen.

Mivel minden lakókörnyéken van egy mall, ezért lehet alternatívát találni, ha nincs kocsibeállód vagy garázsod, de az ilyen helyeken sem szeretik az éjszakai parkolást, a legtöbb helyen ki van írva, hogy tilos a parkolás éjfél és reggel 5 óra között. Akár el is vonathatják a kocsidat, de talán nem akkor, ha amúgy is Snow Event van.

Fantasztikus téli Kanada, azaz hogyan telelnek a kanadaiak

Kanadában van olyan hely, ahol a hó nem csak bosszúságot jelent, mint itt a városban. És nem is kell messzire menni érte, mert amiről ma írok, az Torontótól mindössze 2-3 órára északra található.

Októberben jártunk már a Haliburton Highlands-en, erről írtunk két cikkben is korábban: Irány Észak! és  Algonquin kirándulás.

Hálaadáskor ‘Minden’ városka mellett volt a szállásunk, ami fantasztikusan szép környék. Dombok, tavak, nyaralók és piros juharlevelek. Teljesen rabul ejtett minket a táj, ami pont olyan volt, mint egy giccses kanadai képeslapon. Ezért is fogadtuk meg, hogy idén télen visszatérünk.

Január végén két baráti családdal együtt kerekedtünk fel, a szállásunk a régió központjában Haliburton-ben volt. Ez Torontótól (normál esetben) kb 2-3 óra vezetésre van, nekünk Waterloo-ból legalább egy órával távolabb. Hálaadáskor ráadásul iszonyú volt a forgalom, hazafele 5 órát szenvedtünk az autóban. Gondoltuk, hogy januárban biztosan nem lesz ennyire durva, mert ilyen ki jár arra ilyenkor…

Nos ismét melléfogtunk. Előző nap esett a hó felénk, ezért az első 100 km-en igen havasak voltak a vidéki utak. Nem volt veszélyes, a négykerekes autónkban egy percig sem éreztem, hogy csúszkálnánk, de akkor sem lehetett 50 km/h-nál többel haladni.

Hát ezért: hóátfúvás és részlegesen hóval borított út valahol Waterloo és Orangeville között.

20190125_154848

Később a 400-as (észak fele vezető) autópályán pedig bekerültünk a péntek esti  csúcsforgalomba, majd mire eljutottunk a Lake Simcoe északi csücskéhez Orilliába, addigra ott is szakadt a hó. Itt vettem át a kormányt nyúzott feleségemtől, aki már 3 órája ült a volán mögött, hogy levezessem az út második felét.

Orillia után teljesen behavazott úton mentünk, néha olyan körülmények között, ahova téligumi és négykerekes autó nélkül elég veszélyes lett volna behajtani a tök sötétben. Én csak markoltam a kormányt és pislogni sem mertem. Végül 6 óra vezetés után, este fél 10-re csak megérkeztünk a házhoz, ahol barátaink már vártak minket hideg sörrel, meleg vacsorával és vigasztaló szavakkal. 😀

A ház és a táj este már nem mutatja meg magát:

20190125_193951

De reggel igazán jól mutat a közvetlen tóparti 4 hálószobás, óriási konyhás-nappalis cottage. Canada Winter Wonderland.

Haliburton-3420190126_112337

20190126_075930

Ezt látva nekem meg eszembe jutott a nagyszüleim által épített szanazugi ház, ahol ha ott volt a mi családunk és a két nagyszülő, akkor valakinek a lépcsőre kellett ülnie az esti tévézéshez. De ez Kanada, ahol minden nagy, úgyhogy bőven elfért a 6 felnőtt és 5 gyerek a házban.

Haliburton a ‘Cottage country’ része, ami egy nem hivatalos tájegység. A Torontóban és a Greater Toronto Area-ban lakó néhány millió ember előszerettel menekül ki a városokból annak a több száz tónak a partjára, ami a Lake Huron-t, Lake Simcoe-t és Lake Ontario-t összekötő képzeletbeli vonaltól északra található.

Ezen a környéken Balaton-szerűen működik az élet. A nyár és az ősz eleje nagyon intenzív, sokan nyaralnak erre, aztán a tél sokkal csendesebb, de akkor sem kihalt a táj.

Szombaton reggel sétáltunk egy nagyot a befagyott tó jegén a ragyogó napsütésben. A hőmérséklet -20-ról indult, de hamar ‘felmelegedett’. Mire térültünk fordultunk, már melegünk volt a nagykabátban.

A következő képen látszik, hogy a tó behavazott jegén motoros szánokkal száguldoznak végig a telelők. Először aggódtam, hogy vajon milyen vastag lehet a jég, mert a hótakarás miatt ez nem látszott, de aztán az egyik kis lékhorgász kunyhóban voltak kivágott lékek, és megláttam, hogy legalább 30 centi.

Ennyi már egy autót is megbír és később tényleg láttam olyan tavakat, ahol a horgászok a nagy pick-up truck-al odaálltak a kunyhójuk mellé. Ez a Balatonon a Hummereseknek nem jött be, de Kanada hóban és jégben jobban teljesít. :-]

20190126_101818

Haliburton-17

A kanadai tópart teljesen más, mint amit a magyar tenger partján lehet látni. Mivel több száz tó van ezen a környéken és nagy a terület, ezért a házak szellősen helyezkednek el, néha akár 50 méterre egymástól. A telek kellően nagy, kerítés sehol sincsen. A házak többségéhez van kis csónakház, ahol a kenukat, motorcsónakot, jetski-t tárolják.

A kanadaiaknak a tél is olyan időszak, amikor jól lehet időt tölteni egy tó partján. Lehet a kis jégre húzott házikóban lékhorgászni, síelni, korcsolyázni, motoros szánnal csapatni a befagyott tavon és a havas ösvényeken vagy csak egyszerűen a cottage-ban lazulni.

A következő képen az látszik, hogy az egyik szerény 500 nm-es ház tulajdonosai letisztítottak egy darabot a tó jegéből és kivilágítottak maguknak egy saját korcsolya pályát. Hangulatos.

20190126_180430

Mi is lazára vettük a menetet, a gyerekek sokat játszottak a ház körül a derékig érő hóban, de sokat voltunk bent is, mert ahogy eltűnt a nap a domb mögött akkor bizony megint -15 fok alá esett a hőmérséklet.

Mi felnőttek kipróbáltuk milyen ilyen hidegben hamburgert grillezni a szabadban (nem annyira jó, mint nyáron :-] ), majd tele hassal ültünk a kandalló körül és sokat beszélgettünk.

20190126_112846

Sajnos csak egy hétvégét töltöttünk a “vadonban”. Vasárnap délelőtt már pakoltunk és indultunk volna haza, de a három autóból csak kettő volt négykerék meghajtású és a Volkswagen Passat pajtás nem tudott kiállni a telekről a frissen hullott 10 centi hóban.

20190126_112651

Innen talán jobban látszik a dolog. Hó + emelkedő – AWD = GOND.

20190126_140214

Többféle trükköt kipróbáltunk, de végül az használt, hogy egyszerre 5 felnőtt ember tolta az autót. Összesen vagy 1,5 óra “mókázás” után sikeresen felküzdöttük magunkat és a gépet a domb tetejére. És juhéj, már indulhattunk is vissza Toronto-Waterloo irányba.

Otthon édes otthon

Nem felvágásból mondom, de az elmúlt hetet Kubában töltöttük, hogy kiszabaduljunk ebből a konstans hideg időből. Tavaly is februárban voltunk, idén is, reméljük ezzel hagyományt alapítottunk.

20190208_123634

Kuba persze szuper volt, bár 7 napból 4 napon fújt a szél és pár nap esett is pár percet, mint a mellékelt ábra mutatja, de a télikabátról a rövidnadrága könnyű átszokni.

Érdekes, hogy amikor Kubából visszafele leszállt a gépünk és kiszálltunk a Pearsonon, vagyis a YYZ-n, akkor úgy éreztem, hogy hazajöttünk. Hülyeség, mert hideg van, meg tél, meg Kanadában a munka vár, Kubában meg csak lazulás, de akkor is úgy éreztem, hogy jó hazajönni.

Kezdünk gyökeret verni vagy mi.

Aztán bakker itthon ez fogadott. Jégpálya az egész város, szerdán teljes napos ónos eső volt és ugye nem voltunk itthon, hogy törödjünk a jéggel. Van ahol 2-3 centi tömör jegünk van.

20190211_174203

Vasárnap este lesóztam (20 kg), hétfőn kb 1 óra alatt a felét fel tudtuk verni csaladilag. Ahova nem jutott elég só, ott nem jön fel a szemét.

20190211_174212

Sót ma nem lehet kapni Kitchener-Waterlooban. Az ónos eső miatt a meglévő készleteket megvették, és kedden megint jön a következő Colorado low front. Ismét 10-15 centi havat mondanak, ami nem gáz, de lesz jég és jég pellet is.

Timka ment ma Márkért a suliba, míg én a jeget törtem. Állítólag a kanadai gyerekek korcsolyában csúsztak le a dombról, akkora jég van a suli udvaron.

Szerintem majd valamikor áprilisban kiolvadunk.