Omar a legjobb úszás oktató

Márk azóta jár úszni, amióta elkezdte a JK-t (Junior Kindergarten) 2017 szeptemberében. Az első iskolájában, még Torontoban volt az épületben medence, és lelkesen vitték is a gyerekeket a tanár nénik hetente 1x, akkor még csak ismerkedni a vízzel.

Mikor 2018-ban Waterloo-ba költöztünk, rájöttünk hogy mennyire különleges volt ez az iskolában működő uszoda. Ebben a városkában ez nem szokás, és az sem, hogy a gyerekeket iskolai keretek között vigyék úszni. Vannak viszont tanfolyamok, 3-4 helyi uszoda közül is lehet válogatni. Nekünk a Recreation Complex-re esett a választásunk. Ez egy óriási sport komplexum, nagyjából a fele jégpálya 4000 üléses nézőtérrel, a másik fele pedig az uszoda 3 medencével, magasugró toronnyal, csúszdával és egy kisebb melegvizes pezsgőfürdős élménymedencével. Arról már írtunk, az uszoda használat szerintünk eléggé túl van szervezve – értsd egyszerre csak egyféle program van az egész uszodában akkor is, ha közben egy egész medence üresen áll. És túl is van biztosítva – az önkéntes úszómesterek száma a vendégekhez képest elég magas. Szerintem ennek az az oka, hogy a középiskolában kötelező önkéntesként részt venni programokban, és a nyári szabadidő miatt sok fiatal választja az úszómestekedést. A képzés után ők vigyáznak a gyerekekre a városok által fenntartott és gondozott kismedencék mellett (helyi nevén wading pool).

Az úszásoktatás életkortól és tudástól függ, a tanfolyamok egymásra épülnek. Ebben az uszodában 6 éves kor alatt a Preschool csoportokat ajánlják, ezek még elég játékosak, ugyanakkor minden 3-4 hónapos tanfolyam végére meg kell tudni csinálni egy sor feladatot ahhoz, hogy a következő szintre léphessen a gyermek. Kiscsoportos az oktatás, 4-5 gyerekre esetenként 3 oktató is jut, ami szuper, és a feladatok is szépen egymásra épülnek. Az órák hetente egy alkalommal 30 percesek. Azt látom hogy ez a fél óra pont elég a gyerekeknek, főleg mert átfáznak. Annyira még nem mozognak intenzíven, hogy ennél több időt legyenek a vízben.

Szülőként az öltözőben szoktunk segíteni – most már a nagyfiúval az ellenkező nemű szülő-gyerek párosoknak kialakított öltözőbe járunk. Kis fülkékben lehet átöltözni, aztán bepakoljuk a ruhákat egy öltözőszekrénybe. Nálunk mindig van egy lakat (saját) és be is zárom a szekrényt, de elég ufónak tűnünk ezzel, ez nem szokás. Mikor üres szekrényt keresve nyitogatom az ajtókat, többnyire jól telepakoltakat találok. Azután is, hogy eltűnt tárgyakra tett panaszok után kiplakátolták az öltözőt arra kérve a vendégeket, zárják már be a cuccaikat. Öltözés után bekísérem Márkot a medencetérbe, ahol minden csoportnak kijelölt találkozóhelye van. Ott megvárjuk az edzőt. Ezután fel szoktam ülni a kilátóteraszra, ahonnan látom mit csinálnak. Szoktam közben telefonálni, vagy blogbejegyzést írni ;-). Ebben a januártól indult szezonban összebeszéltünk egy ismerős anyukával, és ugyanabba csoportba irattuk a gyerekeket. Mostantól az élet nagy dolgait is meg tudjuk majd beszélni. Fényképezni nem lehet, hogy ne sérüljenek személyiségi jogok.

Óra után érte megyek, meleg vízben zuhanyozik egy fél órát, szigorúan fürdőruhában, mert ugye ez egy vegyes nemű öltöző. Jobban belegondolva a nőiben is fürdőruciban zuhanyozik mindenki, mondjuk nincs pl zuhanyfüggöny meg hasonló luxuscikkek. És gyanús, hogy nem anyagi korlátok miatt, mert wc- és kéztörlő papír mindig van (mondjuk MINDENHOL de tényleg). Zuhany után sorban állunk egy öltözőfülkéért, ebből csak 4 van ami határozottan kevés. Legutóbb annyira vacogott szegény gyerek, hogy segítettem neki átöltözni az öltözőszekrények előtt. Máskor a haját szárítja amíg várunk, az is átmelegíti kicsit. Kifigyeltem, hogy az ügyesebb szülők rögtön pizsamába öltöztetik a gyereket, erre húzzák aztán a csizmát meg a télikabátot. Jó ötlet, itthon már nem kéne átöltöznie.

Az első tanfolyam nem tűnt komolynak. Visszagondolva hogy tanultam úszni anno a TF-en, ahol az edző egy 4 méteres farúddal állt őrségben a lazázókra, és le is csapott.. A gyerekek itt simán elbohóckodják az órákat, mert hagyják a kis bruttó 19 éves tanárok. A preschool A nevű első turnus végén nem sikerült teljesíteni a feladatokat, úgyhogy ismételt, aztán a B-t is kétszer járta végig. Igaz, amikor először járta a B-t csak az órák felén volt jelen, mert az első pár héten épp Magyarországon nyaraltunk.

Szeptembertől új tanár érkezett a B csoportba: Omar. Nem sokkal idősebb mint elődei, cserébe elég határozott és közben játékos módon terelgette a gyerekeket. Nem engedte hogy kihagyjanak feladatokat, arra biztatta őket, próbálják meg újra. A játékosságra jó példa hogy sikeres teljesítés után high five volt a jutalom: nem is akármilyen! Omar eljátszotta hogy hanyatt esik a vízbe amikor egy erős tenyérbecsapást kapott. A gyerekek imádták ezt, és gyorsan verseny is lett belőle, ki tudja többször “felborítani” az edzőt. A korábbi tanfolyamokon az volt a legnagyobb problémánk, hogy Márk nemigen akarta a fejét a vízbe meríteni. Úszószemüvegben sem. Ezért a háton fekvés, siklás mindig jól ment, de hason ugyanez, vagy pl a vízbe ugrás gyenge pontok maradtak. Hogy mit mondott neki Omar, nem tudom, de egyszer csak áttört ez a gát, és egyre ügyesebben kezdett elmerülni. A tanfolyam végét ezzel az eredménnyel zárta – és igen, a thanks oldalon az kézzel írt szöveg.

IMG_2595