Bukik Trudeau vagy kap egy újabb esélyt a választóktól?

Nos lássuk a versenyzőket

Aki követi a blogot, az júniusban olvashatta ezt a bejegyzést a szövetségi választásokról:

Ki az a konzervatív politikus, aki hatalomban tudja tartani Trudeau-t?

A többiek kedvéért röviden elmondom, hogy Kanadában idén októberben szövetségi választásokat tartanak. A két esélyes jelölt a Progressiv Conservative Andrew Scheer (balra), a másik a jelenlegi miniszterelnök és jóval ismertebb liberális Justin Trudeau (jobbra).

trudeau_scheer_composite

A két politikus vagyis a pártok jelenleg fej-fej mellett állnak, nem is nagyon lehet tudni pontosan, hogy ki lesz a leendő miniszterelnök Kanadában.

Vannak persze más jelöltek is, de az ő esélyük minimális vagy jobban mondva inkább nulla. Ő például itt Jagmeet Singh a New Democratic Party jelöltje, mely a harmadik legnagyobb támogatottságú párt Kanadában. Jagmeet S. szikh vallású és ezért hordja ezt a hagyományos turbánt. És nem a fura fejfedő vagy a bőrszíne vagy vallása miatt esélytelen.

Jagmeet S. ugyanis Kanadában született, anyanyelvi szinten beszél angolul és inkább kanadai ő, mint én bármikor leszek, de az NDP eddig még nem adott Kanadának miniszterelnököt és ezen a választáson sem túl valószínű, hogy nyernek. Pedig engem kifejezetten érdekelne, hogy mit szólnának a világban, ha októbertől ő járna kelne Kanada nevében.

Jagmeet Singh

Langyos kampány

Személyes vonal: engem alapvetően érdekel minden ami Kanadában történik, igen, még a politika is, ezért követem a történéseket.

Ez annyit tesz, hogy a CBC-n elolvasom a cikkeket, amik a kampányról szólnak. A CBC-n a kanadai közszolgálati médium, mely nagyon helyesen visszafogottan és pártatlanul tájékoztat a kampányról. Néha jön egy-egy rövid hír arról, hogy Scheer bejelentette, hogy egy megválasztott konzervatív kormány jelentős összeget szánna arra, hogy csökkentse a kórházi várólistákat. (Igen, Kanadában is van várólista és ha megkérdezel egy kanadait, hogy mi az amivel a leginkább elégedetlen az országban, akkor az nagy eséllyel az egészségügy lesz. Mindenkinek a maga keresztje ugye…)

Aztán másnap jön egy hír, hogy Trudeau Hamiltonban járt (itt van a környéken) és bejelentette, hogy az újraválasztott liberális kormány kiterjesztené a gyógyszertámogatási rendszert. Nyilván a kampányoló miniszterelnök reagálni akart a Scheer előző napi felvetésére, de azért óvatosan vállalt, mert ők vannak kormányon és ha újraválasztják a liberálisokat, akkor nem ártana teljesíteni az ígéretet.

A mostani választással kapcsolatban azonban az a benyomásom, hogy langyos víz és nem igazán hozza lázba a kanadaiakat.

Ha nem olvasnám a híreket az Interneten, akkor a kampány szinte észrevehetetlen lenne a mindennapokban. Kanadában ugyanis nincsenek óriásplakátok, főleg nem politikai jellegűek, kevés tehát a vizuális politikai inger. A kampány pedig hivatalosan 1 hónapig tart, ekkor lehet a közterületen reklámot elhelyezni.

2018. júniusban tartományi választások voltak Kanadában és akkor sokkal több nyomát láttam, hogy kampány van, mint manapság.

A következő kép nem az enyém, hanem az Internetről vadásztam és nem is Ontarióban készült, de látható, hogy néz ki az, amikor dúl a kampány (2018-ban).

15590BCLN2007111-election-signs-recycling-council-bc-1280x720

Tavaly május-júniusban Torontóban a házak előtti kertek is tele voltak ezekkel a lawn-sign-okkal, melyek jól mutatták, hogy az ingatlan tulajdonosának hova húz a szíve.

De a tavalyi tartományi választási kampányban sokkal több volt az érzelem, mert adott volt egy rendkívül népszerűtlen liberális tartományi vezető (Kathleen Wynne) és egy populista és szintén kevéssé szimpatikus konzervatív kihívó (Doug Ford).

Ezért aztán volt aki nem kis iróniával inkább egy harmadik személyt javasolt tartományi premier-nek. 😀

screen-shot-2018-06-01-at-1-38-59-pm-copy-copy

És voltak félreértések, hogy ki kit támogat. 😀

lawn_sign

Nos vissza a jelenbe! Waterlooban a környékünkön most ezt lehet látni. Elég vérszegény nem?

20190918_171255

20190918_171607

Ezek a hirdetések ott vannak nagyjából minden nagyobb út mentén. A héten direkt figyeltem és elmentem egy pár ilyen mellett, de ha nem figyelek, akkor észre sem veszem őket.

Nekem egyébként az a teóriám, hogy az embereket sokkal jobban érdekli, hogy ki az aki a városukat vezeti vagy a tartományt ahol élnek, de a szövetségi állam minden tekintetben messze van. Fizikailag különösen, mert pl British Columbiától Ottawa 4.300 km-re van, ami 43 óra vezetés. Elképesztő nagy ez az ország.

Nekünk ugyan csak 550 km a főváros, de sokkal jobban érezzük a bőrünkön, hogy a kópé tartományi premiernek (Doug Ford) milyen költségcsökkentés jár az eszében, mint azt, hogy ki megy Kanada nevében a G7 csúcsra, ugyanis a tartományon múlik, hogy milyen az oktatásunk és az egészségügyi ellátásunk színvonala.

És ki fog nyerni?

A CBC folyamatosan frissülő kimutatása szerint éppen a konzervatívok vezetnek egy hajszállal (34,1%), de a liberálisok is a nyomukban vannak (33.5%).

Összességében azonban a liberálisoknak nagyobb esélye van a kormány alakításra a választókerületi esélyek mérlegelése után.

Capture

De ugye Trump óta tudjuk, hogy a közvélemény kutatások megbízhatatlanok, én pl 2016-ban az utolsó pillanatig azt hittem a közvélemény kutatások alapján, hogy Hillary fog nyerni, azt tessék…

De már csak 3 hét és kiderül.

Piszkos kampány

Felületesen követem a magyar önkormányzati választásokat is, de többnyire elképedek, hogy milyen mélypontra jutott a magyar politika. Kamu jelöltek, hangfalas motorcsónak, bohócnak öltözött emberek, Tarlós megafonnal, Fideszes polgármesteri szexvideó, lehallgatás, stb.

Nos verseny Kanadában is van és itt is megy az árok ásás, de nem exkavátorral, hanem mondjuk csak ásóval. Persze itt is vannak piszkos húzások, mint azt a következő eset mutatja. Justin Trudeau az 1980-as években egy bulin arabnak öltözött és befestette az arcát barnára. Akkoriban ez még elment, manapság viszont inzultusként értelmezhető. Ezt húzták elő és Trudeau megint bocsánatért esedezett. Immáron sokadjára.

Hogy mennyire zavarja az embereket, hogy a miniszterelnök közel 30 éve mit csinált azt nem tudom, de ez a téma 100%, hogy be volt készítve a kampányra és most húzták elő, hogy gyengítsék az amúgy nem túl népszerű liberális miniszterelnököt. Lehet, hogy sikerült is, mert mielőtt ez az ügy előjött volna, a liberális és konzervatív támogatottság teljesen azonos volt, azóta viszont a konzervatívok vezetnek egy hajszállal.

De hol van ez ahhoz, hogy az országgyűlési választáson Vona Gáborral kapcsolatban azt a képet festették, hogy a Jobbik miniszterelnök jelöltje valójában muzulmán és meleg.

Mi történik, ha Trudea nyer?

Ez az a szcenárió, amitől a leginkább tartok. No nem azért, mert én konzervatív győzelmet szeretnék.

Andrew Scheer (a konzervatív jelölt) egy igazi mainstraim politikus. Nem mond nagyokat és nagyon vigyáz, hogy egyetlen csoportot se haragítson magára. Számomra teljesen elfogadható miniszterelnök jelölt, bár nem mintha lenne beleszólásom.

De tőle jobbra azért vannak jó néhányan, mint pl Maxime Bernier aki egy szókimondó csávó és erősen alkalmas arra, hogy a bevándorló ellenes megszólalásaival Trump-i irányba tolja Kanadát. Jelenleg a pártja csak 2.1%-on áll, de akadnak hasonló jelöltek a konzervatív pártban is.

Tegyük fel, hogy a konzervatívok veszítenek idén, akkor a következő választáson szükségük lesz egy olyan jelöltre, aki jobban átjön az embereknek, mint a se só, se bors Andrew Scheer. Nos ebben az esetben nagyobb esélye van, hogy valami harsányabb, populista jelöltnek áll majd a zászló.

Addig még persze sok idő van, vessük tehát vigyázó tekintetünket a 2019-es szövetségi választásokra. 2019. október 21-én úgy is minden kiderül.

Nyári sűrű hetek

Először is elnézést kérek a Zuram hülyesége bolondozása miatt. És itt is kívánunk sok boldogságot az ifjú párnak, Mikinek és Adrinak. Az ő esküvőjükön készültek az “egy újabb unalmas szombat” című poszt fotói. (Bocs, ha már összecsomagoltál, azt remélve hogy meghúzod magad egy sarokban abban a kis kastélyban :D).

És a magam nevében is bocsi, nem gyakran látogattam a blogot mostanában. Elfoglaltak voltunk, kihasználtuk a nyár utolsó sugarait és – mostanra már hozzászokhattunk volna – nyüzsgő társasági életet éltünk.

Az országnak ezen a részen rövid a nyár, ezt kell kimaxolni természetjárás, strandolás, utazás, kerti barbeque formájában. Mostanában hallottam a munkahelyen, hogy a nyaralótulajdonos kollégáim (helyi nevén: cottage) nem egyben veszik ki a szabadságukat. Helyette a nyári időszakban minden pénteken szabaddá teszik magukat a nyaralóba utazáshoz. Mostanában már az is kezd elterjedni, hogy pénteken távmunkaznak, persze hogy a cottage-ból. Így lehet elkerülni a szombat reggeli dugóban ülést az autópályákon.

Nekünk nincs olyan szerencsénk, hogy még egy ingatlan takarításáról és kertgondozásáról kelljen gondoskodnunk. Savanyú a szőlő, hehe. De ha utazunk, legalább mindig új helyekre látogathatunk el. És mivel Ontario óriási, Kanada meg gigantikus méretű, még így is csak karcoljuk a felszínt az országgal és természeti szépségeivel való ismerkedésben.

Az elmúlt hetekben jártunk kétszer a Lake Huron nyugati öblében – amit “west coast”-nak is neveznek, ők komolyan, de szerintem ez vicces. Barátokkal mentünk, így mind jobban szórakoztunk, a gyerekek egymással, így egy kis felnőtt beszélgetés is létrejöhetett. És igen, fürödtünk is. Voltunk játszózni Elmiraban, végre megnéztük az Elora Gorge-t, azóta még egyszer, mind elkezdtünk biciklizni, visszatértünk Blue Mountainre. Márk élvezte a “Papa camp”-et augusztusban, amikor apósommal tudtak értékes időt tölteni a nyári szünetben. Elbúcsúztattuk Adri lányságát és Miki legénységét és tanui lehettünk a házasságkötésüknek. Márk elkeztde az elsőt. Fogadtunk néhány vendéget az új kéglinkben, és még hosszú a meghívandó vendégek listája ;-). És ügyintéztünk néhány munkálatot is a házikón, amiket szintén nyáron érdemes csinálni. Hű még leírni is hosszú ez a lista. Nem félreértendő, ez nem panasz. Hálás vagyok, hogy sokat látunk, vannak barátaink, társaságunk, vendégül tudjuk látni a számunkra fontos embereket. Viszont nagyon gyorsan szaladt az idő, ami egy bizonyos kor fölött már nem előnyös :D. És voltak dolgok, amikre egyszerűen nem is jutott időnk. Ez a mostani hétvége még mindig szép időt hozott, de már elkezdtem átnézni a telefonomat, milyen üzenetváltások maradtak félbe, kitől fogok bocsánatot kérni ősszel.

A munkahelyen is szerencsétlen volt ez a nyár. Mikor csatlakoztam a csapathoz, a vezetőm előre felkészített hogy az október végétől december végéig tartó időszak mindig nagyon elfoglalt a teljesítmény-értékelések miatt. A január meg őrülten elfoglalt a béremelések okán. Tavasszal érkeznek általában az új fejlesztések, amelyek bevezetésében segítjük a vezetőket – idén ez volt a Sabbatical program elindítása, na az igazi őrület volt (hozzáértőknek csak annyit mondanék, minimum viable product volt a termék, és Timka a kimaradt lépések megoldója.. brrrr). Azzal biztatott a vezetőm, hogy ezután a nyár csendesebb, ilyenkor lehetőségünk van konszolidálni, a saját folyamatainkat fejleszteni. Ehhez képest idén 2 alkalommal cserélődtek le a csapattagok, és egész nyáron kettesben voltunk a főnökömmel. Ezen a ponton sem panaszkodom, mert úgy engedett el Magyarországra nyaralni, hogy közben egyedül maradt egy 4-fős csapat feladataival (óriás respect!!). Mostanra elkezdett épülni a tím, most éppen két új kolléganőt tanítunk be. De az elmúlt egy év a folyamatos kihívásokról, prioritások áttervezéséről szólt, szinte állandó lelkifurdalással, mert valami/valaki mindig a lista végére kerül. Közben egyáltalán nem volt lehetőségünk hátrébb lépni egyet, és a saját munkánkat vagy önmagunkat fejleszteni.

Napról napra csúszik bele óvatosan a hétköznapjainkba az ősz. Nem várom a telet, legalábbis a hideget, jeget, havat nem kívánja a szervezetem. Arra vágyom viszont, hogy lelassítsunk egy kicsit, leheveredjünk a kanapéra, és élvezzük a kandalló melegét. Ne kelljen sehova rohanni, semmit elintézni, ne legyen kötelezettség. Akár egész télre is bezárkóznék a meleg házba, de tudom milyen fontos hogy reális célokat tűzzünk magunk elé ;-). Ha mégis nyernénk a lottón, legyen az a kellemes meglepetés :D.

Ezért ne csináltass tetőt projekt záráskor

Ha azt gondolod, hogy Kanadában a “mesterek” mások, mint Mo-on, akkor olvasd el ezt a blog bejegyzést és látni fogod, hogy ebben a témában nincs is akkora különbség a két ország között…

Kezdjük mondjuk év elején, amikor megvettük a házunkat. Alapvetően olyan házat választottunk, amin csak kisebb dolgokat kell felújítani, de azért sejtettük, hogy lesz vele dolgunk, mivel 15 év csak eltelt az építése óta.

Pl a tető 90%-ban alapvetően OK volt, de volt egy laposabb rész, ahol minden télen megáll a hó és jég és ott nagyon gatya volt a helyzet. Ezt a részt a tél előtt meg kellett csinálni, de tekintettel arra, hogy a többi rész pár év múlva csereérett lenne, ezért úgy döntöttünk, hogy a tető teljes keletre eső felét csináltatjuk meg.

Ezért aztán június végén kértem egy ajánlatot egy helyi tetőfedő cégtől. Ezekből egymillió van, mivel a házak 99%-án bitumenes zsindely tető van, amit mondjuk 12-15 évente cserélni kell, attól függően, hogy a tetőt süti-e a nap, fák alatt van vagy sem, és hogy mekkora a dőlésszöge. De ez csak pár évet jelenthet pluszban vagy mínuszban, ezért aztán a házak számát szorozva a 12-15 éves időszakkal elég sok egységnyi időre jutó munka akad, így a tetőfedők nagyon elfoglaltak a május-október közötti időszakban.

Kérésemre az egyik helyi cég megbízottja hamar kijött, de az írásos ajánlatra várnom kellett minimu két hetet. Kb kétszer írtam e-mailt, hogy mi a franc van már, aztán júliusban elmentünk Mo-ra, de közben e-mailben elrendeztük az ajánlat pontosítását.

Ezért mikor július végén visszaértünk, akkor rögtön jeleztem, hogy minden ok az ajánlattal, akár kezdhetjük is.

Nulla reakció.

Nem volt időm mást tenni, mint írni pár e-mailt, mert a szeptember végi projekt zárás miatt ezer dolgom volt, plusz ugye júliusban bővült a munkaköröm. Erről már írtam korábban ebben a bejegyzésben.

Aztán augusztusban és szeptemberben NAGYON sokat dolgoztam. Ezt úgy kell érteni, hogy reggeltől délutánig intenzíven a normál munkaidőben, majd egy kis családi élet és Márk lefekvése után visszaültem még vagy 2 órát dolgozni. Szinte minden este, csak a péntek-szombaton nem.

Mikor rájöttem, hogy itt az ősz és rohamosan közeleg a tél, és a tetőnk még sehol, akkor dühösen felhívtam a cég vezetőjét és elmondtam, hogy az értékesítője xarik a fejemre. Erre végre akcióba lépett és már csörgött is a telefonom, hogy holnap jönnének. Végül ez nem történt meg miattam, mert ragaszkodtam hozzá, hogy otthon legyek és ennyi idő alatt nem sikerült a programomat áttervezni.

Aztán a következő napon esett az eső, de szeptember közepén az egyik pénteken csak megjelent a brigád és nekiálltak a melónak. Mivel aznap délutánra esőt mondtak, ezért jelezték, hogy az eredeti tervekkel szemben 1 nap helyett 2 napig fog tartani a munka. Oké, egye fene, az időjárást úgy sem én irányítom.

Lebontottak egy jó adag tetőt és kb délután 3-ra befedték ezt a rész. A többi részbe nem kezdtek bele a várható eső miatt és mindenféle jelzés nélkül angolosan távoztak. Erre onnan jöttünk rá, hogy gyanús lett a csend. Rögtön hívtam a kapcsolattartót, hogy akkor szombaton lesz a folytatás, vagy hétfőn. Hétfőt ígérte meg, de hétfőn nem jött senki, pedig Timka direkt ezért maradt home office-ban.

Ment a telefon megint, jött a süket duma, hogy valami vészhelyzethez irányították a csapatot. Persze bla-bla. Ezt ismerem, ez a belekezdek, nehogy elveszítsem az üzletet, aztán abbahagyom, hogy el tudjak vállalni egy másik melót is.

Kedden megjelent egy másik brigád ugyanattól a cégtől, ők is bontottak egy jó darabot, haladtak valamit, de nem végeztek. Ők is angolosan távoztak.

Vártuk őket szerda reggel, de nem jöttek. Dél körül felhívtam a kapcsolattartót, állítólag a brigád vezetőjének family emergency-je volt, de erről nem szólt senkinek. Ez Kanadában az a duma, amit a munkavállaló akkor süt el, amikor nem akar magyarázkodni, hogy miért nem volt kedve dolgozni. Najó, néha van tényleg ilyen helyzet, de azért lényegesen kevesebbszer, mint azt én eddig már hallottam.

Csütörtökön reggel megint semmi, majd valamikor 11-kor megjelentek a jóemberek és nekiállnak a munkának, de késő délután rájöttek, hogy kifogytak az anyagból, úgyhogy nem tudják befejezni a tetőt. Elvonulnak azzal az ígérettel, hogy pénteken jönnek megint.

Én ezen a ponton már feladtam, előző pénteken-hétfőn-kedden-szerdán halálra idegesítettem magam, a munkám meg mint említettem üveg kemény volt, a tetőnk meg fedetlen. Aztán rájöttem, hogy ha nem akarok megőrülni, akkor hagyom az egészet a fenébe, mert vasárnapig úgy sem mondanak esőt, majd befejezik amikor befejezik.

Pénteken erre végül sor került, így szoftver fejlesztési hasonlattal élve a cycle time kerek egy hét volt, a touch-time kb nettó 2,5 nap.

A kapcsolattartó hétfőn hívott fel, hogy akkor ugye kész a munka, kellene fizetni. Ok mondom, de a hétvégéig nem érek rá, majd találkozzunk később és odaadom a csekket. (gonosz kacaj) De mielőtt erre sor került addig legyenek szívesek elvinni a maradék anyagot a garázs elől és a ház mellől.

A találkozó végül ma történt meg, a garázs előtt már nincs cucc, de néhány lemez ott maradt a ház mellett. Állítólag 200 dollár értékű fém, úgyhogy az ígéret szerint tutira elviszik majd.

Mondtam a jóembernek, hogy egy hetet várok, ha jövő héten csütörtökön még itt van, akkor kirakom az út mellé és ráírom, hogy elvihető. (ismét gonosz kacaj)

Ez a kép kb múlt hét közepén készült Márk szobájából. Ekkora a bal oldalt megcsinálták, a jobb oldalt lebontották és úgy hagyták. A cuccok úgy hevernek a tetőn, ahogy előző nap otthagyták. Szerencsére az időjárás megkegyelmezett nekünk, nem volt egy csepp eső sem a héten.

20190917_074537

Most nagyon örülök, hogy nem kezdtünk el komolyan gondolkodni, hogy megvegyük azt a házat, amit korábban béreltünk. Ott kb 100.000 dollár értékű felújítási munka kellett volna (ez a fél tető a töredéke volt annak az összegnek). Ha ezt kellett volna 3 hónapig játszanom különféle mesterekkel, akkor azt hiszem rosszul jártam volna.

Wow peca – Guelph Lake

Ez most egy nagyon boldog horgász beszámolója lesz, aki túl van az eddigi legjobb kanadai horgászatán. Akit az ilyen halnyálka szagú blog bejegyzés nem érdekel, az kérem lapozzon.

A Guelph Lake-n pecáztam már egyszer. Augusztus elején jártunk ott egy magyar barátommal, nem volt ideális pergető idő, mert rekkenő hőség volt, de azért sikerült néhány halat fognunk. Csukákat és az eddigi legnagyobb fekete sügéremet. Mindössze pár órás peca volt, mert kora délutánra majdnem megfőttünk, úgyhogy a tervekhez képest hamar feladtuk és hazamentünk.

A Guelph Lake egy völgyzárógátas tározó, ami annyit tesz, hogy egy szép nagy gáttal elrekesztették és felduzzasztották a Speed Rivert. A tó a pontos méretét nem találtam meg az Interneten, mert – hibásan – a teljes természetvédelmi terület méretét adják meg, de a Guelph Lake szemre is biztosan van vagy 100 hektár.

A Wildwood lake-nél jóval mélyebb, a gáthoz közeli kb 1 km-es szakaszon akár 10 méter mély is lehet, de part mellett közvetlenül is 4-6 méteres. Van ahol szép lankásan mélyül, van ahol szinte függőlegesen törik le a fenék irányába. A tó medre köves, az aljzaton nem sok iszapot éreztem.

Az különösen tetszik, hogy motorcsónakot nem lehet használni, tehát nincsenek vízisielők, azaz elég nyugis hely, főleg ha összehasonlítjuk a többi közeli tóval, mint pl a Wildwood Lake, Belwood Lake, Conestogo Lake. Ezeken a tavakon több száz lóerős szörnyekkel csapatnak a kanadaiak, nagyon nehéz élvezni a horgászatot az állandó hullámzásban.

Egyébként úgy számítottam, hogy szeptember közepétől nem fogok tudni horgászni menni. Projekt zárásban vagyok, implementálunk ezerrel és ez általában hétvégi munkával is jár. De néha nekem is lehet szerencsém, mivel úgy jött ki, hogy a 09.20-21-i hétvégére végül nem kellett munkát terveznünk.

Ráadásul egész héten a legszebb vénasszonyok nyara volt felénk, sőt már-már túl meleg volt, ezért minden klappolt egy jó pecához.

A családot nem akartam szombaton felverni és én is nagyon elfáradtam a héten, úgyhogy feladtam a kora reggeli indulás tervét. Így volt vagy 9 óra, mire a tóhoz értem, ahol meglepetésemre millió embert találtam a csónak rámpánál, mert éppen egy egyetemi evezős versenybe csöppentem. Öröm az ürömben, hogy legalább bőven volt aki segítsen, amikor a csónakot vízre tettem. Az evezősök pedig egyáltalán nem zavartak, mint említettem a tó nagy.

Rögtön átmotoroztam (elektromos) a csónakházzal szembeni oldalra, ahol augusztusban már horgásztunk. Itt rögtön láttam, hogy a tó szintje az elmúlt 1 hónapban legalább 1,5 métert csökkent. De most először elvittem a halradarom, amit Kanadában nem is használtam még. És milyen jól tettem…

Túl mélyre nem akartam menni, a túl sekélyt nem tartottam hatékonynak, de a radar pillanatok alatt segített megtalálni az ideálisnak vélt 4-5 méteres vizet.

A következő képeken lehet látni, hogy a partszélen világítanak a kövek, igen, onnan hiányzik 1,5 méter víz. A part olyan 50-60 méterre van, alattam itt éppen 4-5 méteres víz volt, másol néhol 6-7 méter. Innen dobáltam hol a part felé, vagy a parttal párhuzamosan.

20190921_104701

20190921_113407

Kb a második dobásnál jött az első kapás, de a hal jól húzott és a köveken elszakította a vékony fonott zsinórt, Így buktam egy 66mm-es 20 grammos XH Flatt Shad-et. Nem baj, rendeltem az Amazonról, úgyhogy maradt még pár darab. 😀

A doboz nagy része Mo-ról költözött velem, csak a 66 mm-es XH az új szerzemény. Pont jó ehhez a 4-5 méteres vízhez.

20190921_110906

Újabb 3 dobás és már jött is az első csuka amit sikerült kivennem. Nem óriás, de nagyobb, mint a nyári példányok. Kb 60 cm, bő 1 kg. Aztán fél óra múlva még egy hasonló méretű. Mindössze fél óra alatt három kapás, 2 hal, mi lesz itt még…

20190921_110420

20190921_100145

Hát semmi. Ez után néma csönd. Valószínűleg több ok miatt. Szél nem volt, a vasalt víz pedig nem jó nappal és én a sekélyebb részek fele csorogtam. Kb 1 óra üresjárat után rájöttem, hogy ez rossz taktika. Visszamentem a kezdő pontra, ahol a csukák jöttek, de ott már nem jött semmi.

Na jó, akkor legyen a gát, ott még úgysem jártam. Legalább megnézem, hogy milyen az alja. Érdekes módon a tó nem a gátnál a legmélyebb, ott csak 8-9 méteres vizet találtam. A csónakházzal szemben 11 métert is láttam a radaron, az pedig kb 300-400 méterre van onnan.

Megdobáltam a gát oldalát pár mélyre törő wobblerrel, de csak egy kapásig jutottam, ami nem akadt meg. A nap közben annyira égetett, hogy a távozáson gondolkodtam. De végül feljött pár nagy felhő, feltámadt a szél és elviselhető lett a hőmérséklet.

A szél a gáttól fújt, úgyhogy 1-1,5 km-es sebességgel csorogtam a gáttól a mélyebb részek felé… Itt nem is horgásztam augusztusban. A radar először lankás, üres részeket mutatott, 4 méteres vízzel, de ennek ellenére volt néhány koppintásom.

Aztán elértem egy területhez, ahol 4 méterről 6-7 méterre tört le a fenék és tiszta szikla volt az alja. Nagyon akadt, de ha a Flatt Shad elakadt, akkor csak meghúztam a másik irányból és máris kiszabadult. Így nézett ki, egy kb 200 méteres szakaszt kell elképzelni, a többi terület teljesen más jellegű volt.

20190921_135701

Igen, azok a sötét pacák a fenéken (a sárga sáv felett) kövek, a színes foltok pedig halrajok. Ahol pedig táplálék hal van, ott akad ragadozó is.

A parton volt két pecás, pont velük szemben volt az első kapásom, a parttól kb 150 méterre. Bumm, jól húz. Rázza a fejét, ez csuka lesz. Az is volt, 2 kiló feletti. Kép nem készült, mert mélyre nyelt. Kivettem a horgot, kicsit tologattam a vízben és elúszott. Egy fotó jó lett volna, mert nem volt farka a halnak. Lehet, hogy a kormoránok tették, amikor még kisebb volt. De jól védekezett így is.

A fárasztás, horogszabadítás miatt lesodródtam, úgyhogy visszamentem az előző helyre és a pecásokkal szemben az első dobásra újabb kapás. Nagyon durván húz a hal, ez nagyobb, mint az előző. Igen, jó vastag a háta.

Sajnos nem volt matrac nálam, a csónakba pedig nem akartam fektetni, hogy megmerjem a hosszát. De szemre kb 4-5 kilós lehetett. Ment vissza ez is.

20190921_133213

Szintén horogszabadítás, visszaengedés, majd vissza a tetthelyre. Csorogtam kb 100 métert és újabb kapás. Újabb szép csuka. Olyan hosszú, mint az előző, de vékonyabb. Max 4 kilós. Soha rosszabbat.

20190921_134453

Újabb kör, fura kapás, nem is védekezik, hát egy kis nemtommi volt. Formára naphal, de teljesen más színű.

20190921_132715

Aztán megállt a szél, megpróbáltam vertikálozni. Süllőnek néztem, de nem volt kapófoga. Megalázó méret. De legalább jól látszik a nyerő Flatt Shad. Tele fognyommal, első peca. Ezt már szeretem.

20190921_154613

Összesen azt hiszem 6 csukát fogtam, volt még vagy 5-6 kapásom ami nem akadt meg, meg az az első, aki elvágta a zsinórt a köveken. Az utolsó 4 csuka 1 órán belül jött 13 és 14 óra között.

Még dobáltam f4-ig, de semmi sem jött. Könnyű szívvel zártam a pecát. Sose rosszabb kalandot! Kár, hogy Tamás nem ért rá, jó lett volna megosztani az élményt.

Toonies for Terry

Mi az a Toonie? És ki az a Terry?

A Toonie-t elmondom később, kezdjük inkább Terry-vel.

Terry Fox egy kanadai atléta, aki az 1980-as években vált ikonná (leginkább Kanadában).

Jah és ezt a Terry-t ne keverjük össze Terry Black-el. Nem lenne szép tőlünk.

A kanadai Terry ugyanis a kitartás szimbólumává vált Kanadában. 1977-ben daganatos betegség miatt elvesztette az egyik lábát, ennek ellenére aktív maradt és teljes láb protézissel futott hosszú távokat.

Majd 1979-ben elhatározta, hogy keresztül futja Kanadát a keleti parttól a nyugati partig. A Terry által választott útvonal 8000 km hosszú volt és a tervek szerint naponta egy maratont akart lefutni. Persze nem “szórakozásból”, mert a Marathon of Hope célja az volt, hogy pénzt gyűjtsön a rák kutatás támogatására.

Amikor 1980-ban elindult St. John-ból (Új-Fundlandból) akkor még alig ismerték a nevét néhányan, majd mire Torontóba ért, addigra már az egész ország róla beszélt és 10.000 ember fogadta Torontó főterén (Ma Nathan Phillips Square). Nem csoda, hiszen Terry addira már teljesített pár ezer km-t úgy, hogy minden nap lefutott egy maratoni távot 1 ép lábbal és egy protézissel.

Terry Fox sosem futotta végig a távot, Thuder Bay-nél feladta a küzdelmet, mert 1980. szeptemberére a betegsége elhatalmasodott rajta, megtámadta a tüdejét és fél évvel később súlyos betegsége következtében életét vesztette.

Akit bővebben érdekel Terry sztorija, kattintson erre a Wikipédia cikkre.

Kanadában azóta is – minden év szeptemberében – rendeznek Terry Fox futásokat, aminek a célja az adomány gyűjtés. A Terry Fox Foundation az elmúlt 3 évtizedben 750 millió dollárt kalapozott össze ezzel a tevékenységével.

Állítólag Magyarországon is rendeztek Terry Fox futást 1999 és 2005 között. Valami nekem is rémlik, de csak nagyon halványan.

Ezt a képet pedig Márk iskolájában lőttem, náluk is lesz Terry Fox run.

20190919_163142

A következő képet pedig 09.19-én lőttem, ahogy a környéken bicajoztam. Az iskola a pár éve épült Vista Hills Public School és ők pont aznap délután rendezték a saját Terry Fox futásukat, ami annyit tett, hogy az összes iskolást kihajtották a szabadba és sétáltak egy nagy kört az iskola körül. A cél nem az edzettség növelése volt, hanem hogy megemlékezzenek Terry-ről, kitartásból példát mutassanak a gyerekeknek és persze hogy a szülőktőlpénzt gyűjtsenek a rák kutatásra.

20190919_143606

Ennek szellemében mi is értesültünk Márk üzenő mappáján keresztül, hogy a mi iskolánkban is várják a Toonie-kat.

De mi az a Toonie? A név a two és a loonie szóösszetételből ered, mivel ez a beceneve a 2 dolláros érmének.

Terry anno 1980-ban minden kanadaitól szeretett volna kapni 1-1 dollárt a futása során, ami akkor 24 millió dollár begyűjtését jelentette volna. Időközben azonban beütött az infláció és ezért mostanában inkább két dollároroskat kérnek, lehetőség szerint többet is. 😀

Toonie balra, loonie jobbra:

index

És hogy mit keres a loonie szó a szóösszetételben? Az egy dolláros érmén (a képen jobbra) egy Common Loon látható, ami magyar fordításban Jeges Búvár. Az érme bevezetése után – a rajta lévő kép után – a kanadaiak gyorsan elnevezték az érmét Loonie-nak, majd ebből kifolyólag a két dollárost pedig Toonie-nak.

Ha tehát valaki megkérdezi tőletek Kanadában, hogy Hey, do you have a Loonie/Toonie?, akkor most már érteni fogjátok, hogy mire vonatkozik a kérdés. És azt is, hogy mit jelent ez a felhívás “Toonies for Terry”.

Ahh egy újabb unalmas szombat

Nem szoktam családi fotókat kitenni a blogra, úgyhogy ez most kivétel lesz.

A hétvégén kiugrottunk a telekre, tudjátok csak a szokásos uncsi szombat délután.

Hogy mik azok a narancssárga izék a képen?

Hát idén elég magas volt a Lake Ontarió szintje, majdnem elöntötte a telket. De szerencsére sikerült jó minőségű homokzsákokat vásárolnunk. Nem voltak akciósak, olyat elvből nem veszünk.

És a ruha? Miért ti nem öltönyben és koktél ruhában vagytok a víkend házban? Nem szólnak meg a szomszédok?

20190907_173300

Mivel nem tagadjuk meg a magyar gyökereinket, a kanadai zászló alatt ott lobog a magyar is. A Union Jack-et eddig észre sem vettem. Szólok Alfred-nak, hogy vegye már le, Brexit, meg ilyesmi. Olyan ciki…

20190907_175724

Este aztán kivilágítottuk a házat, de ne aggódjatok a villanyszámla miatt. Megengedhetjük…. A CO2 kibocsátásunk miatt sem kell háborogni, mert mindenütt LED-es izzókkal világítunk.

20190907_211039

A fárasztó nap után kiültünk Timkával a teraszra és ittunk néhány Dark & Stormy koktélt. Ha esetleg nálatok nincsen a közelben egy képzett bármixer, akkor itt egy recept. Nem nehéz megcsinálni.

20190830_230337

Hőhullám Európában és milyen volt a nyár Kanadában?

Ez a blog bejegyzést július elején kezdtem írni, de csak mostanában fejeztem be, így elég jó áttekintést nyújt, hogy milyen volt idén a kanadai nyár dél-Ontarióban.

Anno olvastam a magyar Interneten a beszámolókat, hogy mennyire kemény volt a június végi hőhullám Európában. Nézzük, hogy nézett ki a tavasz és a nyár Kanada déli részén, ahol mi élünk. (Meanwhile in Canada)

Tudtátok, hogy Torontó kb Milánóval van egy szélességi körön?

canada_vs_europe

Forrás

Joggal merül fel a kérdés, hogy miért nincs akkor nálunk is olyan időjárás, mint Európa déli részén?

Nekünk sajnos nincs Földközi tengerünk, ami télen kellemes melegíti a levegőt és ezen kívül Kanadában, de egész Észak-Amerikában nincsen kelet-nyugati irányú hegység (lásd Alpok), ami megállítja az éjszakról érkező kellemetlenül hideg levegő áramlást. Ezért aztán alapvetés, hogy a hideg idő dél-Ontarióban 6 hónapig tart, decemberben általában megjön a hó (néha korábban), majd kb május közepe az az időszak, amikor már biztosan lehet számítani a tavasz érkezésére és nincsenek már reggeli fagyok.

Vannak persze kivételek, néha korábban jön a tavasz, de 2019-ben május elején még a szokásosnál is sokkal hűvösebb volt. Néhány napig úgy tűnt, hogy megjön a kellemes tavaszi időjárás, de aztán jött egy hosszabb lehűlés, amikor nappal 9-10 fok sem volt.

Aznap otthonról dolgoztam, nem is igazán figyeltem mi van odakint, de arra lettem figyelmes, hogy a 19 fokon felejtett thermosztát bekapcsolta a fűtést. Jól meg is lepődtem, mert addig már felmelegedett annyira a kinti hőmérséklet, hogy a fűtésre nem volt szükség, de a hirtelen jött lehűlés miatt a belső hőmérséklet 19 fok alá esett, azaz a kazánunk ismét bekapcsolt.

Ez a szenvedős idő egészen május végéig eltartott, néha igazi tavasz volt, néha inkább tél vége.

Ez a kép pl május 20-án készült a Horseshoe valley-ben. Igen az ott hó. Annyi a csalás, hogy ez egy sípálya és annak is az északi oldala. A levegő hőmérséklete kellemesebb volt annál mint amit a kép sugall, de így sem volt több 15-16 foknál. Bár sok sétát terveztünk erre a hosszú hétvégére, de a fejünket majdnem levitte az erős szél, amikor libegőztünk a domboldalon.

20190520_105544

Júniusban azért dél-Ontarióban is melegszik a levegő, akadtak kellemes nyári napok, amikor a nappali max hőmérséklet 20-25 fok között volt, de éjszaka 13-16 fokra is simán visszahűlt a levegő. Jól esett reggel kinyitni a teraszajtót és az ablakokat és átszellőztetni a lakást.

Új otthonunkban az ablakaink nagy része déli fekvésű, ennek ellenére június végéig nem kellett bekapcsolnunk a légkondícionálást. A hőmérséklet a legtöbb napon 22-25 fok között volt, de ez csalóka, mert Waterloo a Lake Eerie, Lake Ontario, Lake Huron között kb középen helyezkedik el, ezért a levegő nagyon párás is tud lenni és a hőérzet 25 foknál akár 30-32 fok is lehet.

Visszatérve a hőhullámhoz, amikor júniusban a legmelegebb volt Európában, akkor nálunk átlagos kora nyári időjárásunk volt, sok napsütéssel, gyakori délutáni záporokkal, ami szintén a nagy tavaknak köszönhető. Emlékszem, hogy az iskolaév utolsó hetében (június 25-én) Márk osztályát elvitték a Waterloo parkban lévő splash pad-re (vizes játszótér) és kint kellemetlen szél fújt és talán 20 fok sem volt.

Én egy vékony pulcsit is felhúztam munka közben, néztem ki az ablakon és abban bíztam, hogy a vizes játszóteres programot törlik, de nem, a gyerekeket simán fürdőruhában beengedték a normál csapvizet köpködő játszótérre és elintézték, hogy Márk az iskola év utolsó napjait kötőhártya- és torok gyulladással otthon töltse.

(Kb ekkor volt a legmelegebb Mo-on)

Nálunk június végére, július elejére az éjszakai hőmérséklet szépen emelkedett, és a kezdeti 15-16 fokhoz képest július elejére már 20 fok volt reggel és délután annyira tűzött a nap, hogy a légkondikat is bekapcsoltam a nap közepén, amikor itthonról dolgoztam.

A kanadai kánikulára július közepéig kellett várni, amikor néhány napig a hőérzet a magas páratartalom miatt 40 fok környékére is felkúszott, bár erről mi csak hallomásból értesültünk, mert éppen Mo-on voltunk.

Augusztus elején volt néhány kellemes hetünk, ekkoriban kétszer is voltunk strandolni a Lake Huronnál, de augusztus közepén aztán tartósan hűvösek lettek a reggelek és nappal is ritkán emelkedett a hőmérséklet 30 fok fölé. Timka mondta is, hogy szerinte itt az ősz. Az egyik nap megemlítettem ezt a véleményt a munkatársaimnak, akik nagyon röhögtek, de csak kb 2 percig, aztán elgondolkodtak és bevallották, hogy ők is észrevették, hogy milyen hűvös van mostanában és lehet, hogy a feleségemnek mégis igaza van.

Idén tehát dél-Ontarióban a nyár kb 2 hónap volt, és az sem volt a igazán meleg. Most szeptember közepén már azt is látjuk, hogy idén tényleg korán, kb augusztus közepén kezdődött az ősz, és jelenleg reggelente már erősen kabátos idő van felénk és gyakran esik az eső. Ha szerencsénk van, akkor hosszú és száraz őszünk lesz, mint 2017-ben. Ha nem, akkor lehet majd olvasni a panaszkodásom itt a blogban.