Alberta Clipper és Polar Vortex

Nem, nem vagyunk meteorológiai csatorna, de tekintettel arra, hogy Mother Nature bedurcizott mostanában és ez eléggé érinti az életünket, ezért írok róla. Lássuk mi történt az elmúlt napokban.

A hétvégét Waterloo-tól 300 km-re északra töltöttük Haliburton-ben. Erről majd később írok egy rövidebb beszámolót. Annyi a lényeg, hogy “fent északon” igazi tél fogadott minket fél méteres hóval, gyönyörű tájjal, ragyogó napsütéssel, barátokkal, grillezéssel -20 fokban, azaz igazi kanadai téli móka. Szóval szuper volt! :-]

Aztán ahogy vasárnap visszaértünk Waterloo-ba már olvashattuk is a helyi időjárás jelentésben, hogy egy Alberta Clipper nevű front közeleg nyugatról és sok havat hoz magával hétfőre, ami a munkából hazafele tartó forgalmat fogja erősen érinteni.

Ezért Timkával mindketten úgy döntöttünk, hogy hétfőn otthon maradunk home office-ban. Szerencsére a munkahelyünkön ennek megvan a kultúrája, az otthonról dolgozó munkatársak elérhetőek, ráadásul mindketten dolgozunk más városban, én ráadásul más országban lévő munkatársakkal, úgyhogy a megbeszéléseink nagy része úgy is ZOOM-os telekonferencián keresztül történik.

Hétfő délután el is kezdett szakadni a hó és meg sem állt kedd hajnalig. Hétfőn délután óránként több centi hó esett, ezért este még kimentem eltakarítani ami hullott arra készülve, hogy kedden kevesebb időm lesz. Eltoltam tehát kb 10 centi havat és kedden arra ébredtem, hogy további 10 centi vár a kocsibeállón. A szomszédom extra jófej volt, reggel letolta a havat a hómarójával az én járdámról is. Nekem csak az autóbeálló maradt.

Torontó rosszabbul járt, a CBC szerint ott 31 cm hó esett, a TTC (helyi BKV) sok vonalon megállt, még a Toronto Pearson is bezárt pár órára. A velünk szomszédos Halton és Peel régiókban bezárták keddre a sulikat, volt olyan város, ahol “csak” az iskolabuszok nem jártak.

Waterloo-ban semmi ilyesmi nem történt, kedd reggelre az utak havasak voltak, de járhatóak, mert egész éjszaka jártak a hókotrók, plusz láttam több kis hókotrót, amivel speciálisan a járdákról tolják le havat. Tapasztalatom szerint Kanadában is szívás a hóesés, de utána rövid időn belül helyreáll a rend.

Van egy szokásunk Márkkal, ha reggel hó van a járdán és és én otthonról dolgozom, akkor reggel szánkóval viszem iskolába. Ilyenkor bezzeg nincs időhúzás, első szóra pattan mint a nikkelbolha. 😀

Így történt ez kedd reggel is, Márkot a -15-ben felöltöztettem rendesen, arcmaszk, snowpants, kesztyű, stb. Én eléggé megizzadtam, helyenként 20 centi hóban kellett téblábolni a jeges szélben. De Márk szokás szerint nagyon élvezte, hogy nem kellett egy métert sem mennie.

20190129_082103

20190129_082225

20190129_085115

20190129_085133

És ez után jött csak a fekete-leves. A front nyomában sarkvidéki levegő nyomult be és hűtötte le Észak-Amerika kb felét. A centrum jelenleg Detroit, Chicago környékén van, ott -20-30 körüli hidegek vannak, amit a szél miatt -40-50-nek lehet érezni.

Nálunk szerda reggelre -19.5 fokra ébredtünk és amikor este 6-kor hazaértünk, akkor -18.5 fok volt és mellé erős, csontig hatoló szél. Kesztyű nélkül 3 perc múlva fájt a kezem, arcmaszk nélkül 10 perc múlva fájt az orrom. Ilyet Mo-on soha nem éreztem, utoljára tavaly december végén-január elején Torontóban, akkor is vagy 2-3 hétig tartott a nagy hideg.
Az a szívás, hogy ilyen időben tényleg nem lehet kimenni a gyerekkel. A suliban már múlt héten sem igen vitték ki őket, akkor is -18 fok alatt volt a hőérzet, ezen a héten meg pláne. Enyhülés jön a hétvégén, talán majd akkor kicsit levegőzünk.

1085

Colorado low

Amikor először hallottam az időjárás jelentésben, hogy ‘Colorado low’, akkor csak néztem, hogy mi az. Aztán többedjére hallva és látva rájöttem.

Ez egy olyan télen előforduló áramlás (Wikipedia link), ami az USA-ból a Sziklás hegység környékéről indul és a jet-stream hátán végigáramlik egész Észak-Amerikán, összegyűjt egy csomó párát az USA melegebb részén és okozhat havazást Texastól Kanadáig bárhol, de a legáramlás miatt főleg a Keleti parton.

Eddig kedvező telünk volt azoknak, akik nem ragaszkodnak a térdig érő hóhoz és a csikorgó fagyokhoz, azaz kb olyan, mint Magyarországon, időnként még enyhébb is. Ami pár centi hó időnként esett, az mindig elolvadt, de aztán 2019. januárban csak megjött a tél. Első körben kemény mínuszok, nem is ment pozitív tartományba a hőmérő január eleje óta.

Aztán a Colorado low “szeretetcsomag” is megérkezett szombaton (01.19). A párás délről áramló levegő találkozott a hideg északi áramlással és ennek nagyon intenzív havazás lett a vége.

Mivel ilyenkor két ellentétes irányú áramlás találkozik és az együttes hatásuk nehezen kalkulálható, ezért az utolsó pillantig kérdéses volt, hogy ki mennyi havat kap. Szerencsére a Kitchener-Waterloo régiót csak a front nyugati széle érintette, bár nálunk is esett egész szombaton a hó, de csak 10 cm havat kaptunk.

Tőlünk egy órára lévő Hamilton és tőle keletre a Niagara “félsziget” kapott kb 50 centi havat. Ez egyébként nem egy igazi félsziget, hanem a Lake Ontario és a Lake Eerie közötti földsáv. Talán azért hívják Kanadában félszigetnek, mivel a Kanadai-USA határ pont kettévágja.

Ottawa-Montreal, Atlanti Kanada szintén megkapta az 50-60 centi havat. A következő kép már csak a vasárnapi havazást mutatja, erre nem is esett ma semmi. De a képen lehet látni, hogy merre ment el a front.

1085

Ami viszont nem annyira vicces, hogy a hó nyomában kiderült az idő és a a viharos szél nyomában nagyon hideg lett. Nálunk majdnem -15 fok egész nap, amit tényleg -20-30-nak lehetett érezni. Délután kimentünk Márkkal lekotorni a havat egy fél órára és bocsánat a kifejezésért, de rámfagyott az “orrváladék”. Ilyet eddig csak filmben láttam, de most már yeah, nekem is megvolt.

20190120_08434920190120_145631

1086

Ottawa egy időre a világ leghidegebb fővárosa lett. Kanadaiak valahogy felvágnak erre, és ezért végig is járta a hír a kanadai sajtót. Itt van egy belőlük:

https://www.cbc.ca/news/canada/ottawa/coldest-capital-city-in-world-1.4985296

Welcome to Canada? Mennyire befogadóak a kanadaiak?

Észak-Amerika és benne Kanada múltja szorosan összefügg a migrációval, ezért a társadalom alapvetően befogadó.

Ez volt az én képem Kanadáról, amikor azon gondoltunk Magyarországon, hogy melyik országba költözzünk. Most, hogy másfél éve élünk Ontario-ban, van már némi tapasztalatom az ügyben, de ezek megosztása előtt néhány adat arról, hogy mégis mekkora bevándorlásról beszélünk.

Bevándorlás volumene

immigration-numbers-historical-2016-2017

Forrás: https://ccrweb.ca/en/2017-immigration-levels-comments.

A grafikon a Kanadába érkező állandó lakosokat mutatja, akiknek a száma 2016-ra elérte az éves 300.000 főt. Az ideiglenes munkavállalási vízummal és tanuló vízummal érkezőket nem tartalmazzák a fenti adatok, velük együtt tehát még jelentősebb számú “jövevényről” beszélhetünk.

Kanada lakossága kb 36-37 millió ember, tehát évente a lakosság számához képest 0.8% bevándorló érkezik. Magyar méretre lefordítva ez plusz 78 ezer embert jelent évente. Olyan ez, mintha minden évben egy jelentősebb magyar megyeszékhelynyi (méretben valahol Székesfehérvár és Szombathely között) külföldi kezdene új életet Magyarországon.

(Megjegyzés: ehhez képest Magyarországról évente kb 25 ezer ember távozik.)

A bevándorlóktól való félelem ősi ösztön, a népvezérek évezredek óta könnyen harcba tudnak hívni az idegenek ellen, akik ugye elveszik a földünket és asszonyainkat. Kanadába évtizedek óta jelentős létszámú bevándorló érkezik, hogyan vannak ezzel a kérdéssel a kanadaiak?

Bevándorlás megítélése a politika szintjén

A jelenleg regnáló liberális Trudeau kormányzat támogatja az intenzív bevándorlást és a nyitott, befogadó társadalmat. A liberálisok voltak azok, akik pár éve elindították a szír menekültek befogadását és azóta Kanada be is fogadott összesen kb 60 ezer menekültet.

A következő cikk a liberálisok terveiről szól, jó nagy migrációs tervszámokat lehet látni 2021-ig, ezt a programot kapta fel a világsajtó azzal, hogy Kanada 1 millió bevándorlót vár. Igen ez igaz, de 3 év alatt. Persze a végrehajtás attól függ, hogy a 2019-es szövetségi választásokon sikerül-e a liberálisoknak megőrizniük a hatalmat.

Canada to raise immigrant intake to 350,000 in 2021: Immigration minister

Azt gondolhatnánk, hogy a skála másik végén álló konzervatívok (itt PC – azaz Progressive Conservative Party) bevándorlás ellenesek. De nem így van. Természetesen kritizálják a liberálisok tervét, de hát hogy nézne ki, ha egyetértenének ebben… A következő konzervatív bevándorlási politikát összefoglaló cikkben nem láttam számokat, csak általánosságokat, hogy a migránsok legyenek önnfenntartók, tegyék magukévá a kanadai értékeket, stb.

Conservative Party releases immigration plan as debate continues

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a konzervatívok sem egységesek, vannak közöttük kifejezetten bevándorlás ellenes körök, de a párt megpróbál a tömegekhez szólni és érhető, hogy óvatos véleményt ütnek meg. Hogy miért?

A következő cikket a Statistics Canada készítette és igen hosszú távon mutatja be a bevándorlás hatását Kanada népességére.

Population growth: Migratory increase overtakes natural increase

Egyetlen grafikon ebből a hosszabb tanulmányból:

c-g1-eng

Az ábrán az látszik, hogy már 1990 előtt is jelentős volt a migrációs jellegű népesség növekedés, de addig a természetes népesség növekedés végig nagyobb arányban növelte Kanada lakosságát, majd a kétezres évekre ez a trend megfordult és jelenleg a migráció adja a népesség növekedés nagyobb részét.

Érhető tehát a konzervatívok óvatossága, hiszen Kanadában több milló friss vagy első-második generációs bevándorló él aki nagy valószínűséggel nem migráció ellenesek és ezen emberek jelentős része kanadai szavazó. Óvatosan kell tehát fogalmazni, mert ki tudja, hogy az eldobott követ nem dobják-e vissza. Egyszerű politikai számítás tehát amit a konzervatívok csinálnak.

Példa egy rossz konzervatív taktikára: mivel a kétezres években a konzervatív Harper kormány is szépen növelte a gazdasági bevándorlók számát, ezért a bevándorlás mint jelenség ellen nehezen érveltek volna, ellenben a 2015-ös választási kampányban megpróbálták kihasználni a világszerte jelenlévő muszlim ellenes hangulatot és olyan marginális dolgokkal próbálták megszólítani a kritikus szavazókat, hogy szerintük a muszlim nők nem viselhetnek niqab-ot azaz teljes arcot takaró hagyományos konzervatív viseletet az állampolgársági ceremónia alatt. Ez akkor nagy felzúdulást keltett Kanada szerte amit a liberálisok jól kihasználtak. Nem ezért, vagy nem csak ezért, de akkor a liberálisok nyertek.

A konzervatívok mostanában láthatóan óvatosabbak és mivel 2019-ben újra választások lesznek, ezért nem tesznek egyelőre semmilyen korlátozó jellegű kinyilatkozást, de én arra számítok, hogy ha a kanadaiak jövőre leszavazzák az amúgy népszerűtlen liberális kormányzatot, akkor én ezekre a változásokra tennék nagyobb tétet:

  • Egy új konzervatív kormány várhatóan le fogja állítani a szír humanitárius bevándorlást vagy minimálisra csökkentik a volumenét,
  • visszafogják a családegyesítés alapján befogadott állandó lakosok számát, különösen a hagyományosan alacsonyabb jövedelmű ázsiai bevándorlók körében,
  • esetleg nehezítik az állampolgárrá válás feltételeit, pl növelik azt a jelenleg nettó 3 éves időszakot, amit az állandó lakosnak Kanadában kell élnie, mielőtt állampolgár lehet talán nehezítik a nyelvi feltéteket vagy nehezítik az állampolgári vizsgát,
  • talán-talán még a magasan képzett bevándorlók számát is csökkentik valamelyest, bár ez utóbbira nem tennék nagyobb összeget.

Ettől függetlenül szerintem a bevándorlás mint jelenség megmarad, ellenben a gazdasági bevándorlói keretszámok _esetleges_ csökkentésével a bevándorlási ponthatárok növekedni fognak, de a magasan képzett, fiatal, angolul és franciául beszélő embereket a jövőben is szívesen fogadják majd Kanadában, mert ezt diktálja az ország gazdasági érdeke.

Támogatások bevándorlóknak

Kanadában azt is tudják, hogy nem elég beengedni a “migránst”, segíteni kell neki abban, hogy gyökeret eresszen, mert különben csak a gond van vele, pl bűnözni fog. Ennek megelőzésére a legjobb megoldás, ha gyorsan munkába állítjuk.

A mi esetükben inkább a feleségemnek van tapasztalata ebben a témában. Ő gondos versenyzőként már az indulásunk előtt igénybe vett egy a kanadai kormány által finanszírozott pre-arrival service-t. Ez egy e-learning program volt, ami önéletrajz írási tanácsokat tartalmazott, úgy emlékszem volt valami kultúrális vonatkozás is benne és még egy kanadai mentora is volt, aki nem volt valami megbízható. A tapasztalatok alapján nem tartom nagyon hatékonynak ezt a távolról segítünk megoldást, de az látszik, hogy már onnantól van valamilyen támogatás, hogy a polgár megkapta az állandó lakosi státuszát, de még nincs Kanadában.

Aztán amikor megérkeztünk, akkor Timka néhány hónap után keresett magának ún. bridging course-t. Ezeket vagy a tartományi vagy a szövetségi kormányzat finanszírozza, a program értéke több ezer dollár, de csak minimális hozzájárulást várnak el a hallgatótól (esetünkben 500 CAD), de azt is vissza lehet kapni különféle ösztöndíj programon keresztül.

Ő egy 7 hetes HR kurzust végzett el az Access Employment szervezésében. Ez nagyon hatékony volt több szempontból is, helyi munkaügyi szabályozást tanultak, segítették a pályázásban, állás lehetőségekre hívták fel a figyelmüket, ahol az Access-nek többnyire volt valamilyen szintű személyes kapcsolata és segítették a kapcsolati háló építését.

Megfigyeléseink azt mutatják, hogy a hallgatók döntő többsége talált állást a kurzus elvégzése utáni mondjuk fél évben, igaz, hogy többnyire nem az induló országbeli tapasztalatnak és korábbi karrier szintnek megfelelően.

Ilyen kurzusok vannak más szakmákban is, mint például adminisztráció, egészségügy, mérnöki szakmák, stb, érdemes tehát utána nézni, hogy hol milyen kurzus indul. (Nem alapvető, hogy az új kanadai lakóhelyének közelében indul az érkezés időpontjához passzoló releváns kurzus, Timkának pl Torontóból Mississaugába kellett átutaznia, ami autóval volt vagy 2×1 óra naponta).

Összességében mi úgy látjuk, hogy Kanada elismeri, hogy a bevándorlás fontos és áldoznak rá anyagilag, hogy beillesszék a bevándorlókat. Hogy eleget vagy keveset és hogy mennyire hatékonyan abban nem foglalnék állást, mert nem kerestem erről adatokat.

Mennyire multi-kulti Kanada?

Kanadában pont ugyanúgy jelen van az urbanizáció, mint bárhol a világon. A különbség annyi, hogy itt nem csak az országon belüli urbanizációval kell számolni, hanem az országon kívül érkező bevándorlók is növelik a városokat.

Mert hova megy az új bevándorló? A nagyvárosokba, ahol van munkalehetőség és már ott van az azonos területről érkező bevándorló diaszpóra ami aztán tovább erősíti a beáramlást.

A következő cikk bemutatja, hogy mi az 5 legnépszerűbb bevándorló célpont Kanadában (igaz, csak 2013-as adatokkal):

Canada’s Top Five Immigration Destinations

A fenti cikk szerinti 5 legnépszerűbb bevándorlási célpont nem meglepő módon többnyire átfedésben van a legnagyobb kanadai városok listájával:

  1. Toronto – 81 691 fő
  2. Montreal – 43 944 fő
  3. Vancouver – 29 506
  4. Calgary – 17 602
  5. Winnipeg 11 114

Mit jelent ez a városoknak és az oda vándorló tömegeknek?

2017. júniustól volt szerencsém 14 hónapig Torontóban élni új kanadaiként. Elképesztő, hogy az utóbbi évtizedekben Torontó mennyire multi-kulturális várossá vált. Ezen cikk szerint a lakosok 51%-a nem Kanadában született és ezzel Torontó az egyik leginkább ‘diverse’ város a világon.

Torontóban senkit sem érdekel, hogy valaki külföldről jött. Az utcán, munkahelyeken mindenfelé idegen (nem angol vagy francia) beszédet hallani és erre fel sem kapja a fejét a polgár. Torontóban az sem nem számít, ha valaki a saját nyelvén telefonál az utcán, vagy beszél gyerekéhez vagy más családtagjához a boltban, sőt kíváncsiságból néha azt is megkérdezik, hogy milyen nyelvet beszélsz.

Torontó azonban nem egyenlő Kanadával és ha az ember elmegy egy kisebb városba, mint ahol pl jelenleg élünk (Waterloo), akkor ott már több lesz a fehér kanadai. Nálunk ez kb 75% és a látható kisebbség “csak” 25%, de Torontóhoz hasonlóan itt sem kapják fel a fejüket az emberek az idegen szó hallatán.

Mi van a gyerekekkel?

Nagyon aggódtunk amiatt, hogy 3,5 éves gyermekünk hogyan illeszkedik be egy idegen országban úgy, hogy nem beszélt angolul. Már Magyarországon angolra jártunk vele, hogy szokja a koncepciót, hogy nem csak egy nyelv létezik. Aztán ahogy megérkeztünk daycare-be írattuk egy hónapra, hogy a suli előtt legyen valami minimális angol tudása.

Aztán az iskolában kiderült, hogy alaptalan volt a félelmünk. Volt néhány nehezebb hónapunk, mert az igen kommunikatív gyermekünk teljesen frusztrált volt, hogy nem értik őt, ezért ő is átment azon a 2-3 hónapos nehéz időszakon, amit több Kanadába költöző új bevándorlótól hallottunk, de az iskolai fogadtatás példás volt.

A tanár nénik hozzászoktak, hogy egy kanadai iskola egy kis bábel, ahol nagyon sok nyelvet beszélnek. De segítették Márkot, figyeltek rá és arra is, hogy mi milyen jelzéseket adunk és mit kérünk. Tapasztalatunk alapján az oktatásban alkalmazzák a ‘Diversity is our strength’ mottót, ezért még arra is felhívták a figyelmünket, hogy otthon magyarul beszéljünk Márkhoz, mert úgy is megtanul majd angolul és ne hagyjuk, hogy elveszítse a nyelvét. Példás hozzáállás.

És valóban úgy történt, ahogy mondták, Márk decemberre már folyékonyan kommunikált az iskolában, persze az ő 4 éves szintjének megfelelően és azóta is csak kapkodjuk a fejünket, hogy mennyire természetesen vált/válik kétnyelvűvé.

Welcome to Canada? Valójában mi van a fejekben?

Kanadában nehéz őszinte véleményt hallani. A gyerekek már ovis koruktól tanulják, hogyan kell úgy véleményt mondani, hogy az semmiképpen se legyen bántó, azaz kis túlzással azt tanulják, hogyan ne mondjanak direkt véleményt.

Tehát ha szóba elegyedsz egy kanadaival, akkor az akcentusod miatt úgy is hamar szóba kerül, hogy honnan jöttél és lesz sok awesome, rosszabb esetben interesting (magyarul ez annyit tesz, hogy k unalmas), de nem fogod megtudni, hogy mit gondol rólad, mint bevándorlóról. Másfelől, ha egy kanadai nem keresi veled a kapcsolatot, akkor nem kell feltétlenül azt gondolnod, hogy nem kedvel téged, mert a munkahelyi, szomszédi, stb kapcsolatok sokkal felszínesebbek errefelé.

Szóval nehéz azt érzékelni, hogy v a l ó b a n mit gondolnak a kanadaiak a bevándorlással kapcsolatban, ezért érdemes ilyen cikkeket olvasni:

What do Canadians think about immigration levels? Four poll results

Canadian attitudes toward immigrants, refugees remain positive: study

Ha beleolvasol ezeket a cikkekbe, akkor látszanak ellentmondások. Az egyik kutatás azt hozza ki, hogy a megkérdezettek 40%-a gondolja, hogy a bevándorlási keretszámok magasak lennének. A másik kutatás meg azt mondja, hogy 49% szerint a liberálisok bevándolási tervei túl magasak.

Olvastam már pár ilyen összefoglalót és nekem az az általános benyomásom, hogy a kanadaiak alapvetően értik, hogy miért van szükség bevándorlásra. Ha nem jönnek a munkás kezek, akkor nem lesz nem lesz elég takarító, nővér, orvos, bankár, informatikus.

A Top3 ország ahonnan a benvándorlók érkeznek a Fülöp-Szigetek, India, Kína, ahol a kultúra nagyon különbözik a kanadaitól, ezért a régi kanadaiak aggódnak azon, hogy mi lesz a “hagyományos kanadai értékekkel”. Ezt az aggodalmat minden kutatásban lehet látni.

Ezen kívül Európa és az USA egyre inkább befele fordul és a Trump-i idegen ellenes politika hatására Kanadába eddig már 30.000 (!) menedékkérő érkezett az egyébként nem őrzött kanadai-USA határon keresztül és egyre több cikk van arról, hogy ez milyen ellátási gondokat okoz Torontóban és Quebec-ben és mennyibe kerül ez Kanadának.

(Plusz az intenzív városi népesség növekedés felfele nyomja az ingatlan árakat, ami sok embert hátrányosan érint.)

Ezen történések együttes hatására a több évtized óta változatlan szintű elfogadás fordulóban van és fogadnék arra, hogy egy konzervatív fordulat esetén egyre több nyíltan negatív véleményt lehet majd hallani a bevándorlással kapcsolatban.

Az, hogy ez mennyire lesz olyan, mint a Trump-i vagy Orbáni politika azt még nem lehet látni. Kanada egyre inkább egy olyan sziget, ahol még nem ütötte fel a fejét a nyílt bevándorló ellenesség, de számomra kérdés, hogy mennyire tud ilyen maradni egy teljesen más világtrend mellett.

Hátrányt jelent a karrieredben, ha bevándorló vagy?

Ebben a témában már nem annyira pozitívak a gondolataim, mint a kanadai befogadással kapcsolatban általánosságban. Aki országot vált, az nagyon ritkán tudja a korábbi karrierjét törés nélkül folytatni. Esetleg csak akkor, ha egy világcégen belül vált országot és pozíciót, de ha előbb országot vált és utána keres munkát (mint mi), akkor nagy eséllyel lejjebb kerül a ‘corporate’ táplálék láncban.

Plusz a látszát ellenére Kanada sok tekintetben rendkívül konzervatív ország és ez a munkatársak kiválasztásánál is érződik. Az a bevándorló, akinek nincs USA vagy kanadai tapasztalata nehéz hónapok elé néz a munka keresésnél. Ráadásul a kanadai megélhetés drága, azaz sokan a meglévő tartalékok felélése helyett inkább alul pozícionálják magukat, mert alacsonyabb szinten több a lehetőség és nagyobb az elhelyezkedés esélye. Ez ellen a bevándorlással foglalkozó HR tanácsadók egyébként óva intenek.

Én senior IT Projekt Menedzserként pont két szinttel lejebb dolgozom, mint Mo-on az előző munkakörömben, ahol 100 emberért és közel milliárd Ft-os éves büdzséért felelős adminisztrációs igazgatóként dolgoztam (de azért, hogy hosszú távon jobb lehetőségeink legyenek, ezt nem bánom).

Ha azonban megvan a releváns kanadai 6-12 hónapos tapasztalat, akkor kinyílnak a lehetőségek és már lehet azon dolgozni, hogyan lehet a korábbi karrier szintnek megfelelő helyre kerülni.

Ez persze nem lesz könnyű, mert belülről látva néhány nagy multi céget, a vezetők tudatosan vagy sokszor tudatlanul elfogultak, és a vállalatoknak nagy erőfeszítéseket kell tenniük, hogy a fehér+kanadai+férfi vezetők mellett a nők, a látható kisebbségek és a bevándorlók is szerephez jussanak. Néhány cég erre nagyobb hangsúlyt fektet, mint mások, de a mélyen gyökerező attitűdöt csak hosszú évek, esetleg évtizedek alatt lehet megváltoztatni.

Konklúzió

Csak röviden, mert úgy látom, hogy ez egy hosszú bejegyzés lett.

  1. Egy bevándorlónak Kanadában jelenleg jó esélye van, hogy sose szembesüljön azzal, hogy nem akarják őt az országban látni és hogy ez mennyit fog változni, az a közvetkező évek történésein jelentősen múlik.
  2. A nagyvárosok könnyebb terep egy bevándorlónak, de ennek ára van, mert ezek a helyek, főleg Toronto és Vancouver nagyon költségesek tudnak lenni, ezért ez nehezítő tényező az új kanadaiaknak.
  3. Az álláskeresés szintén kemény dió, de nem azért, mert valaki bevándorló, hanem mert a kanadai tapasztalatot elvárják a helyi munkáltatók. Ha azonban valaki elhelyezkedett, akkor jó esélye van a fejlődésre, de fel kell készülni minimális tudatos vagy jelentősebb tudat alatti hátrányos megkülönböztetésre.

Mennyit változik az ember 1,5 év alatt?

2017. június 6-án landolt a gépünk Torontóban, tehát 2018. december 6-án volt a 1,5 éves évfordulónk Kanadában.

A címbéli kérdés inkább így helyes: Mennyit változik az ember gondolkodása 1,5 év alatt egy másik országban?

Íme itt egy lista, hogy fejben mennyire adaptálódtam a kanadai gondolkodáshoz és életmódhoz.

Földrajz: Már összeállt a kép, hogy hol lakunk, melyik város merre van a környékünkön. De a magyar agyam még mindig nehezen áll át az Észak Amerikai méretekre. Ontario 100x nagyobb, mint Magyarország, jártunk mondjuk 300 km-re több irányba is, de azon túl fogalmam sincs, hogy mi van, azon kívül persze, hogy a térképen megnéztem. Idővel majd ez is alakul, de ehhez érzésem szerint ehhez lényegesen több idő kell.

Vezetés: maximálian hozzászoktam az itteni lassabb tempóhoz és tetszik, hogy Kanadában a sofőrök nyugisabbak, mint Magyarországon. Még Torontóban is, pedig az Waterloo-i szemmel tiszta őrület. Szükség is van arra, hogy az autós körültekintő legyen, mert az igazi kanadai gyalogos körül sem néz, öntudatosan átmegy a zebrán, ha “zöld’ van. Gyalogosként én még körülnézek, túl sokáig éltem Magyarországon ahhoz, hogy ennyire megbízzak az autóvezetőkben.

Vezetés +1: tudom, hogy merre vannak az égtájak, simán átálltam arra, hogy menj két utcát keletnek, aztán fordulj erre vagy arra. Ez mondjuk könnyebb errefele, mert az utcák többnyire egyenesek és hosszúak. (Ez Torontóban biztosan így van, itt Waterloo-ban már nem annyira). Illetve én is inkább használom, hogy “Torontó 2 órára van tőlünk”. Kit érdekel, hogy 100 km, ha ezt két óra alatt fogod megtenni. A távolság ekkora forgalom mellett nagyon relatív.

Vezetés +2: imádom a széles utakat és a kereszteződéseket. Nem kell centizni, nem érnek össze a tükrök. Szükség is van rá, mert a kanadai sofőrök nagy része nem jól vezet. Beíratnám őket egy vezetési továbbképzésre, mondjuk Rómában. 😀

Vezetés +3: az all-way stop-tól még mindig hülyét kapok. Ez Észak Amerikai sajátosság és azt jelenti, hogy bármilyen irányból érkezel a kereszteződésbe, meg kell állnod és olyan sorrendben lehet indulni, ahogy megálltál.
Néha 2×2 sávos utakon is alkalmazzák ezt a módszert, ami egy európai számára sokáig ijesztő, aztán pár hónap vezetési gyakorlat után már inkább csak idegesítő. Egy kanadai számára viszont a körforgalom a legijesztőbb dolog az úton, a legtöbb vezető ezért megáll a bejáratánál, mintha ott lenne a stop tábla és csak akkor sorol be, ha TÉNYLEG nem jön senki.

Autók: Amikor az első autónkat kerestük, akkor majdnem megvettünk egy Ford Focust. A kereskedő azt kérdezte, hogy “kis autót keresünk”? Akkor még azt válaszoltuk, hogy ez egy családi autó Európában. De aztán annyira könnyű volt hozzászokni a nagy autókhoz. Egy példa: állunk a dugóban Torontóban és előttünk egy Audi Q7 áll és lefele nézek rá. Mondom is Timkának, hogy ez az Audi nem nagyobb volt korábban? Aztán rájöttem, hogy az Audi nem ment össze, csak errefele egy átlagos SUV még nagyobb, köztünk a miénk is.

Pénz: olvastam korábban, hogy idő kell ahhoz, hogy az ember gondolkodása átálljon és ne váltsa át a dollárt forintra. A mindennapi dolgok estében már dollárban gondolkodom, de még mindig hasonlítgatom az árakat. Arra kíváncsi leszek, hogy ha Mo-ra látogatunk, akkor milyen árakkal fogunk találkozni. Állítólag sokat emelkedtek azóta, mióta elköltöztünk.

Városkép: az átlagos Észak-Amerikai városkép nagyon más, mint bármi amit korábban Európában láttam. Amikor megérkeztünk, akkor hihetetlenül szokatlan volt, a legtöbb épület szögletes és egyszerű, semmi európai szépség vagy évszázados történelem, ami például Budapesten állandóan szembe jön. De ennyi idő elég volt ahhoz, hogy a szemem hozzászokjon az észak-amerikai funkcionalitáshoz. Jah és a Torontó skyline? Az valami fantasztikus, ilyet meg Magyarországon nem láttam soha.

Bűnözés: Torontóban gyakoriak a betörések, mostanában az autólopások száma is növeszik. De az átlagos kanadai még mindig nem zárja az autóját, házát. Az ajtók és zárak nagy része úgy is vicc, a biztonsági ajtó nem ismert fogalom.

Én is elég felelőtlen lettem magyar mértékkel mérve, a játszótéren a hátizsákom rendszerint kint hagyom a padon, benne pénztárca, iratok, autókulcs, de nem kell figyelnem rá, mert nem nyúlnak hozzá. A feleségem kint hagyta az Iphone-ját egy múzeumban a mosdóban, tucatnyian jártak arra mire visszament érte, de a telefon még mindig ott volt. Emlékszem, hogy Budapesten sosem hagytam semmit az autóban ami értékes lehet. Itt más a helyzet, az uszodában múltkor olvastam egy plakátot, hogy azt ajánlják, hogy inkább hagyd az értékeid az autóban, mert voltak lopások. Persze, hogy voltak, a kanadaiak sokszor az öltöző szekrényüket sem zárják be…

Egy jó ebéd? Haha, talán hétvégén. Kanadában a vacsora a főétkezés, az ebéd inkább valami amivel át lehet vészelni a reggeli és vacsora közötti “jelentéktelen” időt. A munkahelyemen van kantin, de ott sajnos elég nehéz egy jó ebédhez hozzájutni, legalábbis magyar mértékkel mérve. Saláta, szendvics rogyásig van, de a meleg kajában nem sok a köszönet. Nekem még mindig az ebéd a főétkezés, de Kanadában élve leadtam az igényeimből és bár ritkán, de van olyan, hogy hideget viszek ebédre.

Mindent vissza lehet vinni a vásárlás után. Sokszor akkor is, ha nincs meg a blokkod, de rajta van még az árucikken a bolt címkéje. Ez pedig ahhoz vezet, hogy olyan dolgot is hazaviszel, amiről nem vagy biztos, hogy tényleg szükséged van rá, mert úgy is vissza lehet vinni. Aztán persze nem viszed vissza.

De ha mégis, akkor nincs szájhúzás, nincs alapos átvizsgálás, hogy tényleg nem használtad-e. A minőségi reklamációt is jól kezelik, igaz, hogy volt olyan, hogy nem értették mit akarunk egy 4 hónapos csizmával, ami két helyen szétszakadt. Lejárt a 30 nap nem, akkor meg mit akarsz? Errefele ugyanis nem igen foglalkoznak az emberek a hibás dolgok visszavitelével, majd úgy is vesznek másikat. De aztán némi győzködés után csak visszavették.

A TÉL. Kanadában ez bizony akár 5-6 hónapig is tarthat. Novemberben már havazik, kis túlzással májusban olvad el legközelebb. Nincs két egyforma év, az idei eddig még jól alakult, teljesen magyar jellegű volt. Engem az időjárás nem igen zavar, de 5 hónap tél az nekem is sok és amikor -10 fok van hetekig, vagy ennél is hidegebb, akkor én is megrogyok. Ma -6 fok volt, vittem a Márkot edzésre és egy csomó szülő őszi dzsekiben volt. Ebben mondjuk az is benne van, hogy az autójuk a télikabátjuk. Én jó cserkész módra felveszem a nagykabátot, sapkát, sálat, kesztyűt.

Nyaralj télen. A tél miatt a kanadaiak inkább télen nyaralnak, mi is hozzászokunk lassan, hogy februárban elmegyünk valami meleg helyre. Nyáron elég Kanadában utazni, mert az ország változatos és gyöngyörű és a nyár itt is meleg.

WC-k. Az Észak Amerikai WC kb egyféle típus, mégpedig olyan, amiben sok víz van. Tehát a “hátmosás” elkerülhetetlen (ellenben kevésbé büdös). Amin még mindig fennakadok az a munkahelyi budi. NINCS RENDES ZÁRT FÜLKE. SEHOL. Mosod a fogad és hallod a bélhangokat a fülkéből és jön szag is rendesen. Sőt még azt is látod a nem túl keskeny réseken keresztül, hogy a munkatársad a telefonját görgeti. Guszta…

Kávés termoszbögre. Amikor megérkeztünk, akkor néztem, hogy miért van az emberek kezébe mindig kávés pohár? A környezet tudatosak legalább saját termoszbögrét hordanak magukkal, hogy ne szemeteljék tele a világot. Mondtam is, hogy ez mekkora hülyeség már… Kávét igyál a kávézóban vagy otthon. Aztán már oda jutottunk, hogy nekem is van egy nagy bögrém, ami hideg időben állandóan tele van meleg teával. Megyek az utcán, ott van a hátizsákomba tűzve. Megyek megbeszélésre, ott van velem. Nyáron inkább vizesüvegre váltok, de az is ott van velem állandóan.

Hitelkártya. Sosem volt nekem, minek költsek többet mint amim van. Úgy is csak a bank jár jól. Aztán Kanadában rájöttem, hogy ha akarsz egy VISA vagy Mastercard kártyát, akkor nincs olyan, hogy kérsz egy nem hitelkártyát. A debit kártya itt a bank brandjét viseli és nem tudsz vele a neten keresztül vásárolni. Szóval utálom, de nekem is van hitelkártyám. Igaz nem 3 db, mint egy átlag kanadainak.

Online vásárlás. Magyarországon mindig bementem egy boltba, ha valami tartós dolgot akartam venni, mert meg akartam fogni, hogy lássam a minőségét. Aztán itt Kanadában rájöttem, hogy Torontóban ehhez esetenként órákat kell autózni egy 5 km-re lévő áruházba (oda-vissza), aztán nem biztos, hogy az adott Best Buy-ban van pl jack-jack hosszabbító amire pont szükséged van. Igen, ilyen vackokat nem tartanak a legtöbb műszaki áruházban, mert filléres dolog, minek foglalják vele a helyet. Így elkezdtem az Amazonon vásárolni (tudom, eladtam a lelkem) és nagyon kényelmes, hogy a cucc ott van 2-3 nap alatt, aztán vissza tudod küldeni ingyen, ha mégsem arra vágytál. Nem kérdeznek semmit, hogy miért küldöd vissza. (sőt volt olyan, hogy nem is kérték vissza az árut, mert gondolom drágább lett volna kezelniük, csak visszarakták a pénzt a hitelkártyára és jónapot) Így már értem, hogy ezek az online kereskedelmi óriások miért falják fel a világot.

Juharszirup. (nem a blog) Magyarországon volt egy juharszirupunk és az árva üveg 10 évig ott áll a spájzban. Sosem nyúltunk hozzá, akkor dobtuk ki, amikor Kanadába költöztünk. Mára oda jutottunk, hogy inkább használunk szirupot cukor helyett, két-három havonta elfogy belőle egy literes üveg. Kanadában nem tudod kikerülni a juharszirupot. Pont.

Kanadai hétköznapok 13. – magyar vonatkozású fotók

Waterloo annyira nem multi-kulti, mint Torontó, de decemberben sikerült pár magyar vonatkozású képet lőnöm a környéken járva-kelve:

  1. Ez a kép Kitchener városháza előtti Christkindl Marketen készült. Ez lényegében egy karácsonyi vásár, amit a város német öröksége miatt hívnak Christkindl-nek (Christchild), ugyanis Kitchenerben sok a német leszármazott, a várost 1854-1912-ig Town of Berlin-nek hívták.

A képre visszatérve, a rántott Mars szeleten kívül lehetett kürtöskalácsot is kapni, de nem vettünk. :-]

20181208_121154

2. Vision Travel a King-Union kereszteződésében. Ott alul lehet látni a Boldog Ünnepeket feliratot. Kedves gesztus, meg is háláltuk azzal, hogy náluk foglaltunk téli nyaralást.

20181211_151002

3. Magyar erős zöldpaprika a Freshco-ban. A sors fintora, hogy csak a fajtája magyar, mert az USA-ban termesztették. Ez a fajta paprika 1-2 hónapig van a polcon, aztán sokáig megint nem látni.

20181216_093952

4. Waterlooban nem messze tőlünk van a Piller’s gyár, mindenféle közepes minőségű szalámit gyártanak. Ezt a fajtát nem próbáltuk ki, mert a Costo-ban csak nagy mennyiséget lehet venni, itt pl minimum egy rudat. Ha már szalámi, a család jobban szereti a Mennonita kis szériás szalámit, amit a St. Jacobs piacon lehet venni bármilyen méretben a 10 dekától a több kilós rúdig.

20181222_102350

A fiatalok most már látják, hogy érdemes itthon maradniuk…

Eddig tartózkodtam attól, hogy a magyar politikai helyzettel kapcsolatban nyilvánítsak véleményt. Először is mert nem élek az országban, másodjára meg ki hallja amit én mondok…

De ez a nyilatkozat annyira kemény, hogy nem bírom ki:

Böröcz László: „A fiatalok most már látják, hogy érdemes itthon maradniuk”

Tudom, hogy a mundér védelmében, azaz az exkluzív jólétért cserébe a Fideszes politikusoknak gyakran olyan dolgokat kell mondaniuk, mint pl ezek:

“2030-ra utolérjük Ausztriát”

“A CEU nem is ment el az országból”

“Mi a rossz abban, hogy Mészáros Lőrinc a saját tehetségéből jutott előre?”

Lehet, hogy a 42 évemmel én nem tartozom a “fiatalok” kategóriába, tehát ránk nem érvényes amit Böröcz László állít, de ha mégis beleférünk a kategóriába, akkor mi nem tervezzük, hogy visszaköltözünk Magyarországra. Ez valahol szomorú, ha arra gondolok, hogy mit hagytunk hátra, de szerintem inkább érhető.

Sőt annyira komolyan gondoljuk, hogy Kanada jobb alternatíva mint Magyarország, hogy 2018-ban a mozdítható vagyonunk maradék részét is Kanadába hoztuk és már a házunkat is áruljuk, hogy itt vegyünk egy házat és ezzel végre komoly(abb) gyökereket eresszünk.

Nem akarok olyan kijelentést tenni, hogy “én ugyan soha nem megyek vissza Magyarországra”, mert ki tudja mit dob a gép, de ha minden úgy történik, ahogy tervezzük, akkor az életünk másik felét nem Magyarországon éljük le.

Kedves Böröcz László, ha ennyire jó a migrációs trend, akkor nyilván nincs szükség a túlóra szabályozás módosítására, a nyugdíjak vásárló értékét a következő 20-30 évben is simán jelenértéken tartja a kormány, hiszen az aktív emberek száma nem csökken a kedvezőtlen demográfiai folyamatoknak ÉS a folyamatos kivándorlás miatt. Illetve az egészségügyben és oktatásban sincs krízis, mert van elég orvos, ápoló, jól képzett tanári kar.

Ennek ellenére nem varrnám a kormány nyakába az összes migrációt, mert ez egy világtrend és a gazdasági válság és deviza hitelek szerintem nagyobb hatással voltak a migrációra, de a magam nevében annyit elmondanék azért, hogy a mi esetükben a Magyarországon látott intenzív antidemokratizálás, az oroszokhoz történő közeledés, az egészségügy és oktatás helyzete és mindezek eredőjeként gyermekünk jövője miatt érzett aggódás nagy súllyal esett latba.

Amikor a szokások már keverednek

Tavaly december 24-én állítottunk fenyőfát, ahogy az Magyarországon szokásos. Márknak az ajándékokat a magyar rokonaink Jézuskája és a miénk hozta Szenteste, de erre nem hiszem, hogy emlékszik egy alig 4 éves gyerek.

De ahogy Márk egyre többet megért maga körül a világból, egyre inkább tudja, hogy itt Észak-Amerikában mi a módi. Persze, hiszen a társai az oviban (Senior Kindergarden) sokat beszélnek erről, illetve látjuk/láttuk nap mint nap, hogy hozza haza a karácsonyi verseket, rajzokat bőséggel.

Idén tehát már nem dec 24-én állítottuk a fát, hanem december 2-án. Kanadában ugyanis a fenyőfa a legtöbb helyen december elejétől kb év végégig áll. Nehéz kikerülni a témát, mert sok helyen belátni a házakba és lakásokba és ha ott állnak a feldíszített fák, akkor nehéz kimagyarázni a dolgot, hogy nálunk miért nincsen még karácsonyfa.

Idén az ajándékokat részben a családi Jézuska hozta, ezeket átadtuk Szenteste kora délután, közben Skype-oltunk a család magyarországi részével. Az ajándékok második részét a ‘Santa’ hozta december 25. reggelre, ahogy arra Márk számított az óvodában hallottak alapján.

Nálunk nem voltak zoknik a kandalló felett, lehet, hogy erre jövőre már lesz igény…

Jah és elfelejtettem mondani, hogy december elején jött a Mikulás, aki hozott csokit és kisebb ajándékokat. Ilyen itt Kanadában nincsen, ez egyértelműen német-magyar, stb szokás. Ebben annyi kanyar volt, hogy nem december 6-án reggel jött, mert akkor Timka korán elment Torontóba dolgozni, hanem december 7-én, mert akkor együtt volt a család. De Márk persze ezt az egy nap különbséget nem észlelte.

Elég kavarodás nem?

Mikulás december 6-án éjjel fogyasztott egy kis sütit és tejet. A karácsonyfa már állt.

Karácsonyfa december elején frissen feldíszítve.