Pink-eye és swimmer’s ear

Márkot múlt héten csütörtökön korábban el kellett hoznunk az iskolából, mert piros volt a bal szeme. A telefonban azt mondta az irodista, attól tartanak, a nagyon fertőző pink eye, ezért jöjjünk gyorsan. A pink eye a kötőhártya-gyulladás helyi neve, ugye mennyivel könnyebb megjegyezni? Sokszor elképedek, milyen szimpla az angol nyelv, de persze ugyanennyire komplex is más szempontból.

A sztoriban maradva, mentünk is érte, már egy fél óra múlva. Meeting-átszervezést, vezető értesítést, összepakolást, a parkolóba 10p sétát, és a 10p autózást is beleszámolva. Köszi, 3cities (=Kitchener+Waterloo+Cambridge), hogy nem ismered a dugót. Beosztottuk Ákossal: ő vette fel Márkot a sulinál, amíg én otthonról bejelentkezve a rendszerbe részt vettem a team meetingen, köszi zoom. Milyen hálás vagyok ma ;-). Ezután cseréltük, Ákos tért vissza a munkához és Márkkal mi elballagtunk egy úgynevezett Walk-in clinic-be. Ezek olyan háziorvosok, akik “utcáról besétáló” betegeket is fogadnak.

Mivel nekünk Waterlooban nincs family doctorunk, csak ez a lehetőségünk betegség esetén. Az a hátránya, hogy néha sokat kell várni, ezen a délutánon pl majdnem 2 órát ültünk a váróban. Ennek részben az az oka, hogy a háziorvosok a normál, időpontra érkező betegeiket is fogadják, a walk-inben várakozó betegek elé véve őket. Cserébe minden ilyen helyen szép, kultúrált környezetben várakozunk, itt pl újságok és gyerekkönyvek is voltak, meg legalább 2 tévé. De azért üzenem minden orvosnak, Kanadában háziorvos-hiány van!

A rengeteg várakozás után egy éppenhogy nyugdíj előtt álló doktor bácsi fogadott bennünket. Elmondtuk, mi a gond. Kb az volt a válasz, “És miért jöttek?” Kérdezte meglepetten. Mondtam, szeretnénk egy diagnózist, és ha írna esetleg egy receptet? Belenézett Márk szemébe. Hát bizony, ez pink eye. Gyógyszert nem ír, a gyógyszertárban recept nélkül lehet kapni. És már indult volna kifelé. Mondom, hé, mikor mehet iskolába? Meddig fertőz? Hát, egyedi, ha egy hét múlva is ilyen lesz, akkor hozzam vissza. Ja, kösz. Felírjuk a bácsit arra a listára, ahova nem jövünk többször. A patikában legalább 2 cuki csajszi szolgált ki minket, és ők még az influenza védőoltásos kérdésemre is tudtak válaszolni, a doktor bácsival ellentétben. Tavaly Márk orrspray formájában kapta meg a “flu shot”-ot, idén is ezt a kellemesebb verziót szeretnénk neki. A patikában meg lehet rendelni, és egy nappal később megérkezik. Hogy utána mit csinálunk vele, azt még nem tudom, tavaly a házidokink asszisztense adta be.

És hogy miért nincs háziorvosunk? Torontoban egész könnyen találtam orvost, aki fogadott új pácienseket. Mikor ideköltöztünk, megkérdeztem a legközelebbi rendelőt. Ők továbbirányítottak a helyi kamarához, ahonnan kaptam egy listát 3 orvossal, akik éppen fogadtak új betegeket. Először azért kezdtem kicsit kutatni utánuk, hogy könnyebb legyen a választás. Megnéztem a rendelő helyét, a nyitvatartást, az esti / hétvégi ügyeleti lehetőségeket. Google barátom persze review-kat is mutatott – na, ezeket nem kellett volna megnézni, öntöttek ott hideget, meleget ezekre a dokikra. Kiválasztottam a legkevésbé kockázatosnak tűnőt, de még neki is volt 2 hátránya. 1. teljesen egyedül teljesít szolgálatot a rendelőjében, nem egy orvos-csoport osztozik a betegeken. Ez korlátoza az ügyeleti lehetőségeket, ehhez képest neki egészen sok késő délutáni / esti nyitvatartása volt. 2. A rendelő egyben walk-in is – ezzel az a bajom, hogy még ha gyorsan fogad is, biztosan nagyobb létszámú beteggel kell várakozni egy közös térben.

Még augusztusban el is mentem megnézni a rendelőt, kértem jelentkezési lapokat. Azt láttam, hogy: a rendelő tele van (hétköznap, napközben; sok kisgyerekes várakozik; a bejelentkezési rendszer lassú és túl sok adatot kér; a 2 asszisztensből az egyik csúcs lelkes, a másik használhatatlan; az egyetlen orvos holtfáradt. Na mindegy, adunk neki egy esélyt, ha szükségünk lesz rá. Szeptemberben el is jött az ideje: Ákos egy oltást akart beadatni Márknak, amit 4-6 éves kor között ajánlanak. Elég negatív élményekkel tért haza. Az oltást nem adta be a doki, és nem is volt túl kedves. Kihúztuk a listáról ezt is.

Azóta feliratkoztam egy várólistára, és vissza kell hívnom a kamarát is, hogy tovább keresgéljek.

És hogy a swimmer’s ear micsoda? Ezt a gyógyszer leírásban találtam. A cseppek nemcsak kötőhártya-gyulladásra, hanem erre is használhatók. Ilyenünk se legyen soha :D.

Scam hívások – új kanadaiakra célozva

Néhány hónappal az érkezésünk után és is kaptam hívásokat és üzenetet a CRA, vagyis a kanadai adóhivatal nevében. Sőt, ma is jön még néha hívás, mandarin nyelven. Van ismerősöm, akit egy hajszál választott el a fizetéstől. Most jutott el hozzám ez a riport, ahol a CBC riportere járt utána a becsapós üzenetek eredetének. Kifejezetten az idősekre, és a jog- és adórendszerrel még nem komfortos új bevándorlókra szakosodnak.

Ha új bevándorló vagy Kanadában, ne dőlj be! Sem az adóhivatal, sem a rendőrség nem hív telefonon. Főleg nem kér pénzt a bankrendszert elkerülve.

A cbc riport elérhető itt: https://youtu.be/9cwcyLvoMps.

Nem a reklám helye, de nekem a truecaller nevű app nagyon jól bevált. Sok százezren jelentik be ide a spam/scam telefonszámokat, és a marketing hívásokat is felismeri.

Algonquin kirándulás

Kiegészítem Ákos Irány észak! bejegyzését a következő 2 nap tapasztalataival és fotóival.

Ha már a közelben voltunk, mindenképpen szerettük volna meglátogatni az Algonquin nemzeti parkot. Nagyon sokat hallottunk róla, közeli barátoktól is, hogy milyen gyönyörű, óriási, rengeteg tóval, és milyen sok vadon élő állatot lehet egész közelről megfigyelni itt. Összességében ez mind igaznak bizonyult, a Thanksgiving hosszú hétvége és a nagyon népszerű “fall leaves” szezon miatt még embertömeg is hozzáadódott az élményhez.

cropped-img_0147.jpgEzt például az egyik látogatóközpont kilátóteraszáról fotóztam, kb a fejem fölé emelve a telefont, hogy a korlátnál pózolókat ne kapjam el. Ja, mindezt egy laza 20 perces sorbanállás után a mosdóhoz.

 

img_0125.jpg

A park bejáratánál találtam ezt a táblát, a vadállat-észleléseket írják fel ide a látogatók. Előttünk 1 nappal találkozott valaki egy farkassal éjfélkor. A szarvas, jávorszarvas elég gyakran bújik elő, és medvékkel is össze lehet futni, főleg ha éjszakára maradsz és nem rendezed el a kaját.

A farkasok mellé nekünk előző nap már pipa került, a Haliburton farkas rezervátumban egész közelről, de egy épület biztonságából figyelhettük meg a falkát.

No de, vissza az Algonquinba:

A parkon áthalad egy kiváló minőségű autóút. 3-5 kilométerenként különféle szebbnél szebb látványosságokat találni, kiépített parkolókkal, és szolgáltatásokkal. Aznap a nagy embertömeg miatt a parkolásra is várakozni kellett. Az egyik túraútvonalhoz pl csak a padkán tudtunk megállni. Más autósok itt otthagyták a kocsit, és tiltótábla sem volt. Amikor visszaértünk, megláttuk a sárga mellényes szervezőket az út mellett, és mondtam is Ákosnak, menjen előre megnézni, nem vontatják-e még a kocsit. Hát nem. A parkolóból ki- és bekanyarodást segítették, irányították a forgalmat. Segítettek nekünk is gyalogosan átkelni az úton, és később kisorolni is az autók közé. A kanadaiak kedvesek. És lazák.

Tavak és erdők váltják egymást ezen a mágikus helyen. Mivel a legtöbb látogató a pirosló leveleket jött fényképezni, a túrautakon azért találtunk magányos helyeket. Amit a gyerekeink aztán bekiabálhattak.

img_0156.jpg

Ennyire voltak sokan.

Hamarosan eluntuk a parkolóhely-keresést, és inkább kihajtottunk a parkból. Míg befelé jövet egy szép kapun keresztül vezetett az út a keleti oldalon, a nyugati bejáratot észrevétlenül hagytuk el.

És ez nemcsak azt jelenti, hogy nem jól őrzik a nyugati kaput ;-), hanem azt is, hogy a táj ugyanolyan kívül, mint belül. Továbbra is tavak és erdők mellett haladtunk el, a juharfák még mindig pirosodtak, felváltva a méregzöld fenyőkkel. Dombos és kanyargós utakon jutottunk vissza a szállásunkhoz, szintén egy tópartra. A gyerkőcök kisorsolták, ki fürdik először, és ki alszik középen.

Az első éjszakából maradt meg ez a cukker sztori: Márk aludt középen, és hajnalban felverte Ákost. Akinek vissza kellett rendezni a belső szélen alvó kisembert irányba, mert teljesen keresztbe fordult. A csúcs-cuki mondás Márktól, így fogalmazta meg a problémát: “össze vagyok nyomva, mint egy csík!”

Az utolsó napon már nem akartunk sokat autózni, és nem kívántuk újra a tömeget sem. Ezért csak a közelbe terveztünk barangolást, és ebéd után terveztünk hazaindulni. Logikusnak tűnt, hogy ezzel elkerülhetjük a legnagyobb dugót, mert a Thanksgiving a családi ebédekről-vacsorákról szól (már megint pulyka :D), ami talán nem ér véget 1-kor. Ez nem jött be, de erről később.

A gyerekek még utoljára megpróbálkoztak a békavadászattal az erre kialakított játszóhelyen, amíg megraktuk az autókat.

Első állomásunk a “Minden” vadvízi park volt, ahol sokáig fényképeztük egymást a száguldó fehér habos víz mellett. Egy horgász ki is állt pihenni, talán nem akart aznap szerepelni. Ákos persze kikérdezte, süllőre vadászott, az elsőt már meg is fogta, egy másodikra várt, hogy tele legyen a vacsi asztal.

(Minden a település neve, keress rá a google maps-en, ha nem hiszed :D)

Innen a Haliburton Sculpture Forestbe hajtottunk tovább, ami egy szoborpark. Helyes kis erdei sétaút mellett helyezték el a szobrokat, és a domb alján egy újabb tavat is megnézhettünk.

Az utolsó állomás egy kis hamburgerező volt Haliburton városában, kb az egyetlen nyitva tartó étterem ebben a picinyke városban.

img_0228.jpg

Klassz dolog az all-day breakfast, Márk tükörtojást rendelt piritóssal. Igaziból az utóbbi miatt, az asztalon lévő dzsemek izgatták a fantáziáját. Ákos egy vega burgert választott, én meg egy igazit, stílusosan sült krumplival. A gyerekek még egy kis palacsintát is toltak a szépen kiürített tányérok után.

Tele pocakkal indultunk hazafelé, Gáborék Torontoba, mi Waterlooba. Amíg tudtuk/lehetett, kerültük az autópályát. A festői szépségű 118 autóúton haladtunk dombra fel és aztán le, még egyszer megcsodáltuk a pirosba hajló lombokat. A 11-es úton már alakult a dugó, az igazi araszolós autótömeg Barrie-nél jelent meg, ahol néhány km-t az észek-keletről Torontoba tartó 400-as autópályán vezetett az utunk. Konkrétan 20 km/h sebességgel haladtunk, előttünk még legalább (normál tempóval) 2 órányi úttal. A waze mindenáron be akatt vinni Toronto felé, de nem hittünk neki – tapasztalatból tudjuk, a 401 autópályánál nincs rosszabb egy forgalmas napon. Az M7 a Balatontól visszafelé vasárnap este, tízszeres forgalommal. Inkább kanyarogtunk tovább az autóutakon, az Orangeville-i kereszteződést már én is megismertem, errefelé sokszor kirándultunk már. Aztán farmok és kistelepülések mentén értük el Guelph határát, onnan már csak egy fél óra az otthon. Összesen 5 órát töltöttünk az autóban (összehasonlításképpen, odafelé 2,5 volt). Mostanában nem indulnék neki újra ;-).

Összességéban fantasztikus élmény volt ez a hétvége. Amit tanultunk belőle: hosszú hétvégén vagy az Algonquin-ben kellene táborozni (ennek csak én vagyok az akadálya), vagy ha a parkon kívül szállunk meg, érdemes ott is maradni.

Kanadai hetkoznapok 12. – Oszi színek a varosban

Csodalatosan szep az osz errefele, ha sut a nap.

Amikor eszakon voltunk az elozo hetvegen, akkor arrafele tobb volt a piros szin, de Waterloo-n belul is akad juharfa boven.

Alul nehany szep foto, amit a heten keszitettem az oszi szinekrol.

Jah es megkezdodott a Halloween keszulodes is. Eddig ugy tunik, hogy Torontoban tobb haztulajdonost erdekel a Halloween, mert tavaly ilyen tajban mar sok zombis hazat lehetett latni, Waterlooban pedig eddig alig.

Ez is mai kep, az elmirai Food Basic-et feldiszitettek Halaadasra.

A Post vegere nehany kep az eddigi legjobb jatszoterrol amit Kanadaban lattam.

Elmiraban van, kb 10 km-re tolunk, de ha jo ido van a hetvegen, akkor szivesen jovunk. Errefele foleg feher kanadaiak elnek, de azert hallani idegen nyelvu beszedet is idonkent es lattam azsiai anyukakat is.

Azt meg mindig nehez megszokni, hogy a taskamat nyugodtan a padon hagyhatom, mig a gyerek utan megyek. Senki sem fog belenyulni.

Az elveszett csomagról és az előkerült lelkesedésről

Rendeltem egy csomagot amazonon. Több ponton is elrontottam a dolgot, először azzal, hogy a .com és nem a .ca oldalra léptem be. Csodálkoztam is, miért ez az ősrégi e-mail cím van elmentve a profilomhoz, de aztán megörültem, megtaláltam amit kerestem. A második hiba már komolyabb volt: elrontottam a házszámot. 266 helyett 226-ot írtam be, és ez nem tűnt fel a rendelés végéig. Kifizettem, aztán izgatottan vártam a postást. A csomag meg nem jött. Emaileket kaptam, többet is, hogy feladták, aztán belépett az országba, majd a várható szállítási időről is. Ami szépen eltelt, a csomag viszont nem érkezett meg. Sebaj, gondoltam, a CanadaPost tracking rendszere elég jó, rákeresek a visszaigazoló emailekben az azonosítóra. Na, ekkor tűnt fel, ezt bizony én rontottam el. Érdekes módon a tracking nem mutatott érdemi infót, ezért írtam az eladónak. Aki konkrétan Németországból válaszolt: sajnos ő már nem tudja módosítani a címet, keressem közvetlenül a USPS-t.

Kattintok a weboldalukra, cím módosítás csak telefonon. Hívom a telefonszámot, többször elveszek a menüben, végignyomkodom újra. Én még csak filmben láttam olyan menürendszert, ahol vagy a számokat nyomod, vagy bemondhatsz egy szót pl: “for english, press 1 or say: English”. Na, ez ilyen. Jókislányosan nyomkodom a gombokat, mert ez tutira nem értené az én kiejtésemet, hehe. De nem tudom elkerülni a dumát: azt kéri, diktáljam be a tracking No-t. Bemondom, visszaolvassa, rossz. Sebaj, diktáljam újra csak az első 4 számjegyet. Visszaolvassa, félreértette megint. Sebaj, írjam be a billentyűzettel. Kapkodva másolgatom a számok és betűk kombinációját, félúton járok, amikor letelik az idő. Fááák. Egyszer csak felajánja az ügyintézőt, megörülök neki, kérem. Majd jön a “minden ügyintéző foglalt, a várható várakozási idő 54 perc”. Hogy?? Hol van itt a 70/30? Nem Call Centeres múltú ismerőseim kedvéért, a hívások 70%-át illik 30 mp-en belül felvenni, legalábbis 2011-ben még ez volt a sztenderd. Lehet, hogy 30 percre változott? Na sebaj, ezt nem várom ki, írok még1 üzenetet az eladónak. Gyorsan válaszol, ne haragudjak, semmi ráhatása erre, tényleg nem tud segíteni, de talán inkább a CanadaPost-tal próbálkozzak, itt a tracking No. Rákeresek a rendszerükben, nincs hír a csomagról.

Mondom Ákosnak, én bekopogok a 226-ba, nem hiszi el. Hát tényleg nem vagyok az az idegenül bekopogok típus. De a következő este Márkkal épp hazafelé jöttünk az edzéséről, és arra kanyarodtam. Bekopogok. Fiatal anyuka nyit ajtót, a kislánya épp a tornadresszében pózol. Röviden vázolom a helyzetet, ó igen, mondja, kapott valamit, már hozza is. Az értesítő. Az én nevemre, az ő címére. Kedvesen mosolyog, váltunk pár szót az időjárásról, nem akarunk zavarni, elbúcsúzunk. Következő nap boldogan átveszem a csomagomat. Great success!

A másik sztori a munkáról szól. Izgatottam kezdtem a munkát szeptember 4-én, és örültem is, hogy engem választottak. Mégis hiányzott egy érzés: nem éreztem lelkesedést. Ami furcsa, mert általában nagyin könnyen lelkesedem. Helyette kissé gyanakvó érzéseim voltak, vártam, itt majd mi derül ki? És attól sem lett könnyebb, hogy a főnökasszonyom egy tündér, a munkatársaim pedig végtelenül kedvesek és segítőkészek. Ettől inkább kicsit hihetetlenebb volt az egész, már-már szürreális. Az első héten a főnököm rám talált délután f5-kor az íróasztalom mellett, és gyakorlatilag hazaküldött. Azt mondta, számára fontos, hogy legyen magánéletem, töltsek időt a gyerekemmel. Ő tovább bent van, de ő vezető, a munkaköre ezzel jár. Ettől még nem várja el, hogy a beosztottai is rendelkezésre álljanak. Elmondta azt is, lesz majd 2-3 hét évente, amikor több munka lesz, mint amit el lehet végezni munkaidőben. Ezt látjuk majd előre. Az azóta eltelt 4 hétben többször is tapasztaltam ezt a gondoskodást a részéről. Kicsit lejjebb írok majd egy friss sztorit ehhez.

A munkatársak kivétel nélkül rendelkezésemre állnak, ha kérdésem van. Tanítanak, magyaráznak, és ez egyáltalán nem esik a nehezükre. Nyugodtan megkérdezhetem ugyanazt 3x is. Ha elrontok valamit, segítenek kijavítani. Mindezt mosolyogva, kedvesen, őszinte segítőkészséggel. És még senkit nem hallottam pletykálni, vagy más kollégákról negatívan nyilatkozni a háta mögött. Alap az inkluzivitás, ami azt jelenti, olyannak fogadjuk el egymást, amilyen. Nincs ítélkezéd vagy rosszindulatú feltételezések egymásról.

Azt hiszem, azért is voltam gyanakvó, mert ez a kultúra hihetetlennek tűnt, különösen a korábbi itteni tapasztalataim fényében. Hihetetlenül fantasztikusan klassz, ahogy egymással bánunk ennél a cégnél. És ahogy szépen lassan meggyőződtem róla, hogy ez nem valami felszínes álca, hanem valóban igazi, úgy szépen lassan megérkezett a lelkesedésem is. Sőt, talán inkább elkötelezettségnek nevezném. A beilleszkedéshez ez hasznos is: nagyon figyelek, hogyan intézik az ügyeket, hogyan kommunikálnak velem és egymással, és tanulom ezeket a fordulatokat. Érzékeny vagyok a finomabb visszajelzésekre is, pl továbbra is figyelek a testbeszédre, és változtatok, ha szükséges. Tanulok arról, hogyan tudom jobban végezni a munkát: elkezdtem egy visual basic online kurzust, hogy tudjak egyszerűbb makrókat készíteni. Ebbe egyébként a munkáltatóm is invesztál: novemberben kezdődik egy adatelemző kurzus, ahova kaptam meghívást.

És a sztori, amit ígértem: a heti csapat meetinget mindig állapot-jelzéssel kezdjük. Mindenki elmondja, hogy érzi magát és milyen fő prioritásai vannak. Az állapot lehet zöld, sárga, vagy piros. Eddig mindig zöldet jeleztem, de ma azzal kezdtem, tegnap még sárga lettem volna, ma már megint zöld. A főnököm és kollégáim empatikusan kérdezgetni kezdtek, hogyhogy, mi történt? Sőt, a főnökasszonyom még megkeresett a meeting után, segítséget ajánlott, hogy zöld maradjak ;-).

Bemutatom a városom – Toronto

Ez az írás a Határátkelő blog “Bemutatom a városom” sorozatába készült. Magamtól sosem írtam volna meg, ha nem kérnek meg rá.

Igaz, hogy 2018. augusztus óta már nem Torontóban élünk, de úgy érzem, hogy a városban eltöltött 14 hónap ad valami alapot arra, hogy szakértsek mint idegenvezető.

Torontó évek óta előkelő helyen szerepel a legélhetőbb városok listáján. Ezt többnyire értem, de néha azért fel nem foghatom. Ha végig olvasod ezt az írást, akkor megérted, hogy mire gondolok.

Nos kedves utazó, vágjunk bele!

Magyarországról érkezve New Foundland and Labrador partjainál éred el Kanadát. Ha azt hiszed, hogy mindjárt megérkezel Torontóba, akkor tévedsz, mert még vagy 2 órát repülsz majd Kanada felett mire végre nagyobb településeket látsz Quebec-ben. További 1 óra és átrepülsz Észak-Kelet Ontarió felett és végül a leszállás előtti fél órában már szinte nem is látsz mást, mint egybefüggően lakott területeket.

Ez már a Greater Toronto Area, itt egymást érik a városok, a legtöbb szinte vagy ténylegesen összeér. Több mint 6 millió ember lakik ezen a mindössze 7.100 négyzetkilométeres területen. Ontarió hatalmas, összesen 1 millió km2 (ami kb 10 Magyarország), 13 milló ember lakja, mégis a GTA-ben lakik ennek az embertömegnek közel a fele, Magyarország területének mindössze 1/13 részén. Ennek később még lesz jelentősége.

Torontó maga 2.7 millió ember otthona, ami egy millióval több embert jelent, mint Budapest lakossága, de semmi értelme összehasonlítani a két várost, mert ez egy Észak-Amerikai város, ami hihetetlenül különbözik bármelyik történelmi európai várostól.

A hosszú repülés után fáradt vagy, a biológiai órád szerint késő éjszaka van, de Torontóban még csak kora este van és te most szálltál le a gépről a Pearson-on Missassauga és Torontó között.

Próbálsz ébren maradni, ahogy a 4×4 sávos autópályán megyünk egyre beljebb Torontó belseje felé. Emlékszem, amikor én először láttam, hihetetlen volt az egybefüggő autótömeg az M5-ös után. Mindegy mikor jársz erre, csak azt a kérdés, hogy mekkora dugóban fogsz utazni. Najó, éjszaka és kora reggel azért lehet jól haladni.

Az érkezésed napján már csak egy laza vacsora, egy hideg sör és egy puha ágy vár rád. Garantált, hogy este 8-9 fele eldőlsz, én még nézek valamit a Netflix-en.

Hol érdemes enni, ami visszaadja a város ízeit és hangulatát?

Másnap reggel nagyon korán ébredsz az időeltolódás miatt. Mire mi felkelünk, addigra már éhes vagy. Ami nekem reggel 6 óra, az neked már ebédidő. Ha megtaláltad a hűtőt, akkor remélem csak valami könnyűt ettél, mert szombat van és elmegyünk egy hagyományos diner-be.

Nem túl korán, mert Torontóban hétvégén 9 előtt senki sem mozdul meg. Mondjuk 10 óra fele indulunk, az már brunch time. A brunch egyébként egy szent torontói dolog. A turistás helyeken megpróbálnak az ajtón kívül tudni 1 óra múlva, de ha a helyiek által látogatott helyre mész, főleg ha nagyobb társasággal, akkor egy brunch 2 óra hosszát tart.

A tipikus ételek a french toast, tükörtojás sunny side up (csak egyik oldalán sütik meg), over-easy (mindkét oldala sült), rántotta és bacon, omlett, amerikai palacsinta, kis belesütött csokidarabokkal, persze juharsziruppal.

Utána körülnézünk a belvárosban, hogy lemozogjuk a kalóriákat. A magas házak fantasztikusan néznek ki, a legtöbb helyre be lehet menni, alul tele vannak boltokkal, néhol kisebb bevásárló központ is akad. Hiába a sok magas ház, kár felliftezni, mert csak az előterekig jutunk, az irodákba nem lehet bemenni.

IMG_9356

IMG_9355

Ebédre a Torontóiak valamit lazát esznek, szendvics, saláta, stb. Ilyen helyeket milliót találni a belvárosban, ahol irodisták megveszik a kaját, majd a számítógép előtt elnyammogják. Közben dolgoznak, mert sokan egy óránál is többet ingáznak egy irányba ezért inkább lelépnek a hivatalos munkaidő végén. Az ebédidő ugyanis a hivatalos 7.5 órás munkaidőn kívül értendő. De ma szombat van, úgyhogy nem sokan vannak a belvárosban.

Ha megkérdezed a feleségem, akkor ő tuti a Chinatown-ba menne vacsorázni egy Pho-s helyre, de ez nekem nem jön be annyira. Én inkább valami olasz tésztát ennék, de ha észak-amerikai ízekre vágysz, akkor lehet egy steakhouse is (én csak nézni fogom, mert nem kb 6 éve nem eszem húst), vagy szinte bármelyik helyen kapsz egy rendes hamburgert, sültkrumplival, és káposzta salátával de ne vigyük ezt túlzásba, mert nagyon rá lehet unni erre a menüre.

Torontóban a lakosok 50%-a nem itt született és hozták magukkal a kultúrájukat és a konyhájukat. MINDEN-t meg fogsz itt találni, ha kísérletezni akarsz. Vastag pénztárca nem árt, mert Torontó drága város. Brunch fejenként 20 dollár, szendvics-saláta belvárosban 12-15 dollár, vacsora egy steakhouse-ban fejenként 40-50 dollár.

Ha valami nagyon jellegzetes észak-amerikai kajára vágysz, akkor irány a Leaside, mert ott van az Adamson Barbecue. Be is ülhetsz, de ez inkább elviteles hely. 11-kor már áll a sor, ha nem sietsz, nem jut a hatalmas szmókerben készített marhaszegy. Közepesen zsebbe nyúlós dolog, de húsevőknek kötelező. Amikor a nyáron vendégeink voltak Magyarországról, akkor egyszer ilyet ettek. Azt a nyammogást és hümmögést fel kellett volna venni.

Melyik az a hely, ahová először elviszed a városodba látogató ismerősöket?

Az első napokban minden délután eljön a fáradsági holtpont, legalábbis amíg nem álltál át. Szóval csak lazán…

Vannak akik megveszik a Toronto City passt, amivel az 5 legnépszerűbb túrista látványosságot lehet megnézni kedvező áron. Ezek közül a CN Towert ajánlom és a Royal Ontario Museum-ot (ROM), és ha gyermeked is van, akkor mindenképpen elmegyünk az Ontario Science Center-be is. Ez utóbbi egy hatalmas tudományos játszóház, én kb 15x voltam már, mert van éves bérletünk. Az 5 éves gyermekünk imádja, és főleg akkor jó hely, ha kint esik vagy tél van. Persze ezt mások is tudják, úgyhogy tömeg az lesz.

A Toronto City Pass-el elmehetsz a Casa Loma-ba is, de nem ajánlom. Ott laktunk egy évig kőhajításra, de nagy csalódás volt mire elmentünk megnézni. Egy milliomos kanadai épített egy középkori kastélyt Torontóban. Semmi extra.

Az utolsó City pass látványosság a Toronto Zoo. Ez a hely kint van Scarborough-ban, sokat kell autózni, plusz állítólag kevés állat és nagyon nagy terület. Én még nem voltam, csak hallottam.

Tipp: a torontói lakosok ingyen beiratkozhatnak a Toronto Library-be és ott lehet ingyen jegyet kérni a ROM-ba, a ZOO-ba, az AGO-ba (Art Gallery), a Textile Museumba vagy a Toronto History Museum-ba. Nem minden branchben adnak mindenhova jegyet, ennek utána kell járni, hogy mit hol lehet kérni. A ROM és a ZOO népszerű, azért a hét adott napján nyitás előtt oda kell menni, de az AGO-ba elég könnyű jegyet szerezni és nagyon jó galéria.

Jah, ha a CN Towernél járunk, akkor a tövénél ott van a Roundhouse, ami egy régi vasúti fűtőház. Vonat már régen nem jár erre, mostanra egy drága hipszer hely lett, de itt főzik a híres Steamwhistle Pilsnert, ami Toronto signature söre. Ha előre foglaltunk időpontot, akkor megnézhetjük a főzés folyamatát, de ha csak beugrottunk, akkor is jók vagyunk egy hideg pilsnerre a CN Tower után.

20170702_181126

20170613_152000

Mi a három legjobb ingyenes dolog a városban?

Ha engem kérdezel, akkor egy csomó olyan ingyenes, vagy nagyon olcsó program van Torontóban, ami ezerszer jobb, mint a fizetős látványosságok.

Tavasztól őszig bármikor érdemes kimenni a Toronto Islands-re. A komp 10 dollár alatt van, a jegy oda-vissza érvényes. A kompról a belváros FANTASZTIKUSAN néz ki. A Skyline, azaz a felhőkarcolók lenyűgözőek.

20171022_131725

20171022_124715

20171022_132948

20171022_154152

A Torontó szigetek akár 2 napos program is lehet, van itt kis vidámpark, vitorlás kikötők, csatornák ahol lehet kajakozni, homokos strand, játszótér és splash pad a gyerekeknek. Viszünk egy hűtőtáskát és egy mobil grillezőt és sütünk valamit. Ez is egy kanadai szokás. Mindenfelé piknik padok vannak, ha nem túl későn érkeztünk, akkor sütés közben nézhetjük a Lake Ontariot.

Szezonban nyitva vannak az öltözők, zuhanyzók, mosdók. Ezeket a helyeket a City tartja fenn, nincs használati díj. Ha mozgásra vágysz, akkor lehet akár 10 km-et is sétálni. Sört vigyünk, mert a szigeten kb 3 helyen kapható. Jah ez igaz egész Ontarióra. Itt nem fog szembe jönni a kiskocsma a Lake Ontario partján, ahol alkoholt kapni. Arra ott vannak az engedéllyel rendelkező boltok mint az LCBO vagy a Beerstore vagy a Winerack.

Egy szép napos délelőtt kimehetünk a High Parkba is, ami Torontó Central parkja. Hétvégén korán kell érkezni, mert kevés a parkoló hely. A gyerkek pecázhatnak a Grenadier Pond-ban, van egy fantasztikus nagy játszótér is, lehet millió mókust látni, ha a játszótér mellett üldögélsz, akkor egészen közel jönnek és nézik, hogy mi esik le nekik.

20170609_103428

Névtelen2

A High Parkban van egy kis Zoo is, ingyenes és a gyerek imádják. Gyakran vannak olyan programok, amikor önkéntesek bemutatják az állatokat. Mi voltunk pl nyulat simogatni és lámákat etetni.

A High Park közepén egy étterem is van a Grenadier Café, én nem szeretem, mert tömeg van, és túlárazott és átlagos kajákat adnak, mint a hot-dog vagy hamburger.

Ha májusban jössz és éppen virágoznak a cseresznye fák a High Parkban, akkor hiába győzködnek, hogy érdemes kimenni, ne dőlj be! Bár a cserkófák tényleg szépek tavasszal, de az összes ázsiai lakos ide zarándokol és ISZONYÚ tömeg van. Még hétköznap is.

20180508_170948

20180508_172012

Viszont bármikor szuper program egy hosszú séta a Sunnyside-on található boardwalk-on a tó mellett. A Budapest Parktól a Humber riverig csak 2 kilométer, végig a tóparton, fantasztikus kilátás. A Sunnyside-on a Gus Ryder pool pont a tó mellett van, és ingyenes a belépő, mint bármelyik Torontói community poolban, de a medence csak július-augusztusban van nyitva. (A parti sétány 7/24-es)

IMG_9721

20170715_173834

20170715_160215

A közlekedés viszont durva lesz, bárhova is megyünk Torontón belül. 10 km-re nyugodtan számolhatsz 1 órát vagy akár többet. Ugye mondtam, hogy 2.7 millió ember, a GTA-ban több mint 6 millió. És minden évben 100.000 fővel nő a GTA-ben élők létszáma.

Ha rekkenő nyár van, akkor kimehetünk a Woodbine beach-re vagy a Scarborough Bluff-höz. Mindkettő homokos strand a Lake Ontario-n. A strandok errefele ingyenesek, mindenütt van öltöző, zuhanyzó, de büfékre ne nagyon számíts a parton. Errefele mindenki viszi a piknik táskát és a nagy hűtőkoffert.

A képek alapján úgy számolhatsz, hogy nem lesznek sokan, de ezek a képek délelőtt készültek. Délutánra tömve lesz a strand. Jah és a víz augusztusban és szeptemberben a legmelegebb. Olyankor van amikor eléri a 19 fokot. Június-július még nem igazán fürdőzős hónap, bár ha elég meleg van hetekig, akkor ilyenkor is lehet csobbanni.

20170924_110354

20170924_110358

Péntek esti program javaslat a ‘buli negyed’ és Liberty Village. A bulis helyek és éttermek a Spadina és King környékén csoportosulnak. A Liberty Village negyed pedig a Niagara Street után kezdődik és tart mondjuk a Dufferin Street-ig.

Amikor megérkeztünk Torontóba, akkor a Liberty Village-ban laktunk egy hónapot, ez egy régi ipari rész, de most már főleg tech start-up-ok laknak errefele. Fiatalok laknak itt, egyre több a high-rise és éjszaka nagy a jövés menés, de az átalakított ipari épületek nekem bejönnek. Lásd a köv. képet, ez a régi Szőnyeggyár (Carpet Factory).

IMG_9340

Hol érezhetjük leginkább a város történelmét?

Hát ez Észak-Amerika, a történelem errefelé nem az erősségek közé tartozik. A belvárosban lehet még találni néhány 1900-1920 között épült épületet. Ezeket onnan ismered meg, hogy téglából készültek, nem betonból.

Javaslom, hogy egy szombaton menjünk ki az Evergreen Brickworks-be. Ez egy régi téglagyár, most biopiac és szintén hipszter hely. Mindenképpen 10 előtt érkezzünk meg, vagy különben nincs parkoló. Ahol mi lakunk/laktunk, onnan kb 1,5 óra séta, végig egy ravine-ban, ami nagyjából vízmosást és erdőt jelent. Ez a séta kiváló Torontón belüli program, de mire oda-vissza megjárjuk, addigra hullák leszünk.

A Brickworks-ben van egy óriási poszter, hogy nézett ki régen Torontó és melyik épület épült a téglából, amit ott gyártottak. Nagyon jól bemutatja, hogy mennyit változott a város 100 év alatt.

20170610_115043

20170610_115623

20170610_120512

20170610_110022

A Brickworks egyébként jó tavaszi-őszi túrahely. Nagyon nem kell tervezni, ha látod, hogy jó idő van, akkor kiugrasz, sétálsz egyet a tavak körül, felmész a dombtetőre, ahonnan látszik a belváros. Szezonban, hétvégén a gyerekeknek mindig van valami ingyenes program a kis kertben. Volt olyan, hogy régi-rossz számítógépeket tettek ki, néhány csavarhúzót és a gyerekek meg ott ültek és szedték szét az elektronikai hulladékot. Voltak kitéve nagyítók, amivel fadarabokat lehetett meggyújtani. Na azt én is kipróbáltam, már vagy 30 éve mikor utoljára ilyet csináltam. 😀

Majd el felejtettem, ha már a történelemnél tartunk. Ha van kedved, akkor elmegyünk a Distillery District-be, ami a régi szeszfőzdék epicentruma. Biztosan volt ennél több főzde is, mert az USA szesztilalom idején fél Torontó whiskey-t főzött és az Ontarió tavon keresztül csempészték az árut az USA-ba, de mára csak egy kis negyed maradt meg ebből. Elég turist trap, sok a szúvenyír bolt, de azért jók a macskaköves kis utcák és a kiülős helyek.

20170625_094041

20170625_094100

20170625_094539

Történelem szempontjából a Fort York is érdekes lehet, ez egy régi erőd a gyarmati múltból (én még nem voltam), de Torontón kívül szerintem sokkal jobb ilyen helyek vannak. Ezekről volt már szó a Juharszirup blogban. Pl St. Marie Among the Hurons, vagy a Discovery Harbour.

Minek hagyjunk helyet a bőröndben, azaz mit érdemes vásárolni?

Én nem vagyon nagy híve a fogyasztói társadalomnak, úgyhogy inkább a feleségemmel kellene beszélned ebben az ügyben. Alapvetés, hogy Kanadában teljes áron semmit sem szabad megvenni. A valódi leárazásokat érdemes kihasználni, én csak így vagyok hajlandó bármit is venni.

Ha örömmel vásárolsz, akkor érdemes végigjárni a Winners boltokat. Olyan mint egy turi, de itt új és márkás ruhákat lehet kapni kedvező áron. Ezt úgy képzeld el, hogy egymás mellett lógnak a különféle márkák, a legtöbb ruhából csak 1-1 db. Káosz, de direkt csinálják, hogy úgy érezd a hosszú keresgélés után, hogy kincseket találtál. Rajtam nem fog a varázs, de sokaknak tetszik.

Ha Torontóban valami szépet akarsz látni, akkor ugorj be az Eaton Center-be, ez A bevásárló központ a belvárosban. Karácsonykor gyönyörűen feldíszitik.

IMG_0042(1)

IMG_0038(1)

Ha van kedved térdig járni a lábad, akkor javaslom a Yorkdale Mall-t. Ez az 1-es metró nyugati vonalán van, és ÓRIÁSI. Amikor először láttam, nem hittem el, hogy ekkora bevásárló központ létezik. Az árakról annyit, hogy elég magasra pozícionálják ezt a helyet.

Mennyire könnyű munkát találni a környéken?

Torontóban sok a lehetőség, ha új kanadaiként (lásd migráns) keresett szakmád van, jól beszélsz angolul és hajlandó vagy lejjebb újrakezdeni, akkor pár hét vagy pár hónap alatt lesz munkád. Idővel majd egyre jobb állásokra is pályázhatsz. A kanadai tapasztalatot nagyon várják, kicsit 22-es csapdája, mert hogyan szerezz tapasztalatot, ha még nem volt kanadai munkád… Erről is írtunk már a blogon bőven.

A kérdés szerintem nem az, hogy lesz-e munkád, hanem az, hogy megélsz-e a jövedelmedből. Észak Amerikában a nagyvárosi élethez jó jövedelem kell. Torontóban hamar közös témát lehet találni egy vadidegennel is, ez a téma pedig a lakhatás, illetve annak a drágasága. A lakás árak 10-15 év alatt megduplázódtak, ezért egyre többen fizetik jövedelmük egyre jelentősebb részét lakhatásra annak reménye nélkül, hogy valaha saját tudnak venni. Kemény kilátások.
Ha nem keresel elég jól ehhez az új realitáshoz, akkor kénytelen leszel egyre messzebb lakni a munkahelyedtől, és egyre több időt töltesz ingázással, ami elveszi az értelmét annak, hogy a nagyvárosban élj és dolgozz.

Milyenek a kilátások a városban?

Hogy pozitív gondolatokkal zárjam, az őrült forgalom és a lakhatási költségek ellenére kellemes élményeim vannak Torontóval kapcsolatban. Bőven van munkalehetőség, tiszta a város, sok a park, minden városi szolgáltatás, mint pl az uszodák ingyenesek, vagy nagyon kevés pénzbe kerülnek. Egy csomó hely van a városban, ahol jó egy gyereket felnevelni, sőt olyan élményeket lehet adni neki, amit más városokban nem vagy nehéz adni (inkluzititás, kultúra, tudás, stb.).

Ennek ellenére Torontót mégis sokan ugródeszkának tarják. Egy magyar barátom mondta, hogy ő megfigyelte, hogy megjönnek a bevándorlók, 1-2-3 évig Torontóban laknak, megvetik a lábukat és utána dobbantanak, mert addigra már tudják, hogy mit szeretnének, mi a fontos nekik, tapasztalatot szereztek amivel találnak máshol is munkát és egy kisebb városban nyugodtabban élnek.

Mi is így tettünk és 14 hónap torontói tartózkodás után, elköltöztünk egy kisebb városba, ahol sok mindent megtalálunk ami Torontóban is van, de sok olyasmit is, ami ott nincsen.

Legközelebb talán bemutatom Waterloo-t, de ehhez még jobban meg kell ismernünk ezt a várost.

Irany eszak!

Telefonrol varialok, nem lesz hosszu szoveg, inkabb csak kepek.

Errefele Halaadasi hetvege van, azaz 3 nap munka nelkul. Elindultunk hat eszakra, hogy lassuk a piros leveleket Cottage Country-ban.

A Haltiburton regioban vagyunk, azon belul is a vicces nevu Minden Hills kornyeken, kb 2 orara Toronto-tol eszakra. Nekunk inkabb 3,5 ora autozas volt Waterloo-bol.

Egy vizparti lodge-ban vettunk ki egy hazat, most a kandallo mellett uldogelek es irogatok a telefonon.

Ma nagy korturat tettunk meg, gyonyoru helyeket lattunk, errefele folyo-folyo hatan, minden kanyarban egy ujabb gyonyoru to. A levelek pedig mar pirosak.

Dorset egy pici falu, de van egy kilatojuk ami miatt meg oktoberben is sokan latogatnak ide. A kovetkezo ket kepen a marinajuk lathato. Itt kotnek ki a nyaralo tuajdonosok a tulparti hazakbol, amikor ellatmanyert jonnek.

Dorset lookout. A latotavolsag eleg keves, csepergett az eso.

Hawk Lake log chute, ami azt jelenti, hogy a farönköket 70 éve itt úsztatták át a magasabb tóból az alacsonyabban fekvő patakba egy vizes csúszda segítségével. Izom szaggato munka volt a hideg vizben allva a ronkoket huzogatni.

20181006_1043228383302228068610587.jpg

Néhány kép a Hawk Lake-ről:


20181006_1017267259904375697921352.jpg

Ez a mi kis hazunk. A lodge a Mountain Lake partjan van, bar ennek most nincs sok jelentosege. A viz mar jeghideg es meterekre lelatni benne.