A hideg definíciója a kanadai iskolákban

Szabad fordításban: a téli időszakban sok szülő aggódik az udvaron töltött szünet miatt. Általános szabály, hogy ha a hőmérséklet (a szél hatásait is beleszámítva) -25 fok alá esik, a tanulók nem mennek ki a szünetben. A mi iskolánkban a gyerekek bent maradnak -20 fok alatt, és csökkentjük a kint töltött idő hosszát, ha -18 fok vagy annál hidegebb van. Mint mindig, kérjük a szülőket, hogy a gyermekeket a kanadai télnek megfelelően öltöztessék.

HR Bridging program

Október 30-án hétfőn nemcsak a Guns koncert foglalt le, mert pont azon a napon kezdődött a 7 hetes HR Brigding programom az ACCESS Employmentnél Mississaugaban. Ezt a kormány által finanszírozott programot kifejezetten bevándorlóknak fejlesztették ki, azzal a céllal, hogy beillesszenek bennünket a kanadai munkaerőpiacra.

Ennél a szervezetnél foglalkoznak még mérnökökkel, könyvelőkkel és adminisztrátorokkal, és vannak más szakmákra szakosodott szervezetek is, és nem szakmaspecifikus programok is pl: nyelvi képzés, vagy karrier-tanácsadás.

Még az érkezésünk előtt részt vettem ún. pre-arrival programokban, sok segítséget kaptam pl az önéletrajzom kanadaira átformálásában, és a kultúrális kölönbségekről is néztem videókat, sőt még mentorom is volt – ezek is segítettek, de azért a mostani kurzust sokkal hasznosabbnak gondolom.

Jótékonyság, vagy üzlet?

Az ACCESS és a többi szervezet is non-profit formában működik, de ez nem jelenti azt, hogy nincs benne üzlet. Pont tegnap mondta az egyik előadónk, hogy “everything has a price here”, azaz semmi sincs ingyen – az adófizetők finanszírozzák ezt a programot, abban bízva, hogy mi is adófizetőkké válunk. És erre jó esély is van, a júniusban és az augusztusban indult programból már mindenki elhelyezkedett.

Nyugdíj-szakmákban dolgozó olvasóinknak írom, hogy ebben az országban a bevándorlást találták ki a nyugdíjas – járulékfizető arány megoldására, mert az itteni korfa sem néz ki túlságosan fényesen. A bevándorlók, főleg, hogy fiatal, jól képzett és tapasztalt embereket engednek be, gyorsan adófizetővé válnak, és segítenek majd eltartani a hamarosan nyugdíjba vonuló baby-boomer korosztályt.

Az Ázsiából érkező bevándorlók pedig kultúrálisan hamarabb vállalnak gyereket, és jellemzően többet is, ezzel hosszabb távú megoldást is jelentenek. Cserébe a teljes népességnek segítenie kell a beilleszkedést, akár az adójából, akár személyesen is. Mindehhez szükséges elfogadás és nyitottság is, ami eleve a kanadai kultúra része. Bár a nyelvi coach oktatónk szerint a kanadaiak csak felszínesen kedvesek, de ez még így is sokat jelent. Az első reakció arra a mondatra, hogy új vagyok az országban, mindig ez: Welcome! És ezt jó érzés hallani.

Összetétel

Először is megmutatom a névtábláinkat:

IMG_0543IMG_0544

Kicsit szenvedek a névtanulással ;-). A csoport legnagyobb része ázsiai, legalább 50% indiai, van 2 szír menekültünk (ne ijedezz, dolgozni akarnak, és jó fejek), van egy afganisztáni és egy kuwaiti lány, hárman Nigériából, egy lány Mexikóból, egy kínai, és khmmm én vagyok egyedül Európából.

Az ACCESS-nek magyar résztvevője még sosem volt, próbálok jó benyomást tenni :D. Bevallom, a szírekkel szemben lelkifurdalást éreztem, és beszéltem is mindkettőjükkel, finoman érdeklődve hogy milyen képük van a magyarokról. Egyikük 8 éve nem járt a hazájában, Kuwaitban dolgozott, másikuk meg hallott ugyan rémhíreket, de nem foglalkozott vele, mert sosem gondolkodott Európában, ő ide szeretett volna jönni a családjával.

Bár tulajdonképpen versenytársak vagyunk, a csoportban maximális az elfogadás és a segítőkészség. Megosztjuk egymással a jó praktikákat, az infókat, sőt, bátorítjuk egymást. Megtapasztaljuk, hogy mindenkinek más okoz gondot – az indiaiak pl könnyedén kommunikálnak angolul, mert az iskolában is angolul tanulnak, csak 3.-4. osztálytól tanulják a lokális nyelvet. Viszont rettenetes akcentussal beszélnek, nekem a legnehezebb őket megérteni. Malinivel – aki szintén indiai – elég jó barátságba kerültem, ő élt 6 évet az USA-ban, és most gyönyörű amcsi akcentusa van, és ezért nagyon sokat dolgozott.

Magam a választékos üzleti nyelvhasználattal szenvedek: értek nagyjából mindent, de nehezen reagálok spontán. És szuper, hogy erre is készít ez a program, mert az állásinterjún, és majd a munkahelyen is szükségem lesz erre a készségre.

A csoportösszetétel arra a sokféleségre is felkészít, ami majd a munkahelyen vár ránk. A sokféle akcentus, kultúrális különbségek mind gyakorlóterepet adnak. Jó példa erre: első nap az indiaiak közé ültem le (nehéz ezt elkerülni :D), és ebédidőben invitáltak, hogy “would you like to share your lunch?” Én meg néztem, hogy miiii? Aztán elkezdtek panaszkodni, hogy a gyerekeik az iskolában nem tudják megosztani az osztálytársaikkal az ebédet. A sulik ezt az ételallergiák miatt csinálják, nekem viszont még nem jutott eszembe, hogy ez gondot jelenthet. Náluk szokás, hogy potlak-szerűen esznek, mindenki kiteszi az asztalra amit hozott, és mindenki mindenből eszik. Cukik voltak, mert kérdeztem, hogy melyik ételben mi van, és azt válaszolták h “not spicy” vagyis ne izguljak, nem csípős. Viszont az én brokkolis-spenótos tésztám nemigen ízlett nekik, szerintem azért, mert nem volt elég spicy.

Program

Ez a program 7 hétig tart, az első 2 hétben az álláskeresés és a munkahely megtartása van fókuszban, kultúrális ismeretekkel kiegészítve, a 3. héttől kezdve pedig szakmai továbbképzést kapunk a helyi jogi szabályozásról és háttérről, tartományi és állami munkajogból, és a szakszervezetről is tanulunk. Ezt az 5 hetet az itt ismert Sheridan College szervezi, ez jól néz ki a Resuménkban is (itt nem hívják CV-nek), sőt, már a LinkedIn profilomat is frissítettem vele. Hátha rám talál egy fejvadász ;-).

A 7 hét alatt, és utána is együtt dolgozunk egy job developer pasival, aki kiváló kapcsolatépítő, és résztvevők megismerése után személyre szabottan segít munkalehetőségeket keresni. Ő segít a networkingben is, ami az egyik legfontosabb eleme az álláskeresésnek ezen a kontinensen. Amikor először hallottam arról, hogy ismeretlen embereket kellene megkeresnem és egy rövid beszélgetésre invitálni őket, erős ellenállás volt bennem. Azóta viszont kipróbáltam ezt egy feladatnak köszönhetően, és tapasztaltam, hogy valóban működik. Sőt, Malini csoporttársammal sokat beszélgettem erről, ő már nekikezdett a hideg megkereséseknek kb 3 hete, és ezen a héten már egy interjúra hívták a szerzett kapcsolatainak köszönhetően.

Ígéretek, és eredmények

A program bemutatóján azt ígérték, hogy a résztvevők legalább 85%-a a szakmáján belül helyezkedik el. A kimaradó 15%-ot pedig elősorban azok alkotják, akik kimaradnak a programból, vagy vissza kell utazniuk az eredeti hazájukba. Azt is hallottuk, hogy mivel képzést kapunk a helyi munkajogból, lehet kicsit magasabb pozikat is pályázi, nem kell újrakezdeni a ranglétra aljáról pl HR adminisztrátorként. Azóta mondták el, hogy az elmúlt 2 csoport elhelyezkedési eredményei milyen fantasztikusan sikerültek, és a vendégelőadók egy része is itt végzett “diák”. Mindez nagyon bátorító, több kedvem van beletenni az energiát, mert van látható az eredménye.

Extra: barátkozás

Igen, már az első héten összebarátkoztam 3 csajszival: Malini, Lina és Sidra, akikkel már tervezgetjük a közös programokat. Szervezünk egy teázást, együtt megyünk majd a “dress for success”-hez (erről rögtön írok), és az első fizetésünkből meghívjuk majd egymást egy étterembe vacsizni – ki mikor jut oda. Malini buddhista, és már mantrázott értünk, hogy ez decemberben legyen, de ebben kevésbé hiszek, mert december 15-ig tart a program és utána már erősen karácsonyi készülődés lesz a munkahelyeken.

Szóval a “dress for success” egy karitatív program, ahol minden bevándorlót szívesen látnak, és ruhákat adományoznak az állásinterjúhoz. Úgy képzeld el, mint egy ruhaüzletet, ahol nagyrészt teljesen új és márkás (pl: Banana Republic) ruhákból lehet válogatni, és van a kínálatukban visszavitt, cimkés ruha is. Segítenek a helyi stílus eltalálásában is, ami pl erős motivációt adott nekem a részvételhez, mert nemigen értem még az itten öltözködést. Eddig úgy tűnik, hogy a legfontosabb alapdarab a futónadrág :D, mert a helyi hölgyek 80%-a ebben van. Legalábbis ha nem dolgozni mennek. Vagyis, néha akkor is, de az inkább leggings, amit sokszor láttam (és nem értettem) Mo-n is nadrág helyett hordani.

Az üzleti öltözködés viszont eléggé eklektikus. A nőkön néha kisestélyi ruhákat látok az utcán, a férfiakon pedig vagy vasalatlan ingeket, vagy elképesztő alkalmi öltönyöket, hozzáillő nyakkendővel és színes zsebkendővel a zsebben, amit Mo-n kb max esküvőkön látsz. A programban kapunk majd 1-1 teljes elegáns öltözetet kiegészítőkkel, és 1-2 pár cipőt is. Aki elhelyezkedett, visszamehet további ruhákat kérni a munkához. Gondolom ezt mindenkinél a fizetés mértéke dönti el, hogy szüksége van-e erre.

Na megyek tanulni ;-).