Mennyire hosszú idő 1 hónap?

Kerek 1 hónapja, hogy nem frissítettük a blogot. Érkezett is pár udvarias jelzés, hogy “what the fák”.

Nos nem volt időnk blogot írni, mert az elmúlt 1 hónapunk nagyon szuper és intenzív volt, mert családunk néhány tagja vendégeskedett nálunk június közepétől egészen a mai napig.

Mi már hónapok óta készültünk erre a látogatásra, és ahogy kikerült a júniusi naptár a hűtőre, beírtuk a naptárba a “nevezetes” napot. Ezt követően Márk minden reggel odament a naptárhoz és megszámolta hányat kell még aludni.

Aztán eljött az érkezés napja és az életünk kibillent a megszokott kerékvágásból. A jó irányba. Állandóan rajtunk volt a mehetnénk, hogy megmutassuk a nevezetességeket, a kedvenc helyeinket és azt, hogy milyen az életünk a “AKanodában”.

Kicsi családunk az alábbi helyeken tette tiszteletét:

  • Toronto Downtown (többször is)
  • St. Lawrence Market
  • Kensington Market
  • Distillery
  • CN Tower
  • Ripley’s Aquarium
  • Casa Loma – szigorúan csak kívülről
  • High Park, Budapest Park, Sunnyside
  • A környékünkön lévő összes játszótéren, wading poolban és splash pad-en
  • Toronto Islands-en többször is
  • Egyszer magyar barátaink jóvoltából körbe vitorláztuk a Toronto szigeteket
  • Art Gallery of Ontario (AGO)
  • Banksy kiállítás
  • Pride felvonulás
  • Családi mozi Márk kedvéért
  • Ontario Science Centre
  • Royal Ontario Museum
  • Mindenféle bevásárló központ (Eaton Centre, Yorkdale Mall, számtalan Winners, stb.)
  • Igazi takeaway BBQ ebéd as Adamson Barbecue-től
  • Pho evészet Chinatown-ban
  • Hamburger sütés torontói magyar barátainknál

Toronton kívüli helyek:

  • Niagara Falls és Niagara on the Lake (szuper nap volt!)
  • Waterloo – iskolai beiratkozás Márknak
  • St. Jacobs Market – Waterloo mellett, itt egy magyar nénit is találtak a lányok (Éva néni) aki mangalica kolbászt is árul
  • Crawford Lake (Milton mellett), most bementünk a Huron hosszúházakba is és a nyári időszak miatt volt idegen vezetés
  • Lake Huron strandolás – Balm Beach Midland mellett, de csak Márknak vittünk fürdőruhát :-]
  • Lake Ontario strandolás – Fifty Point Conservation area (Hamilton)
  • Orangeville – Island Lake – kicsit pecáztunk, de Márkot jobban érdekelte a szabadtéri koncert.
  • Discovery Harbour a vicces nevű Penetanguishene településen – ez egy szuper korabeli angol erőd és éppen hagyományőrző napok voltak, kosztümös emberekkel, muskéta és tengeri csata bemutatóval.

*Én Toronto-n belül csak néhány helyen jártam, mert hétköznap dolgoznom kellett.

Este általában pihegtünk és sokkal intenzív szociális életet éltünk, közös vacsorával és az élmények megbeszélésével. Márk fürdött a figyelemben, mindig volt aki figyeljen rá, aki játsszon vele, szóval ő is imádta az elmúlt idő. Pár nap után rászokott arra, hogy minden megkérdezze: “Ma hova megyünk?”

Most elég szomorúak vagyunk, a családunk tagjait éppen viszi vissza a repülőgép, kb 15 perc és elhagyják Newfoundland and Labrador tartományt és ezzel Kanadát.

Mi meging hárman vagyunk és nem lesz időnk bánkódni, mert 2 hét múlva költözünk Waterloo-ba, utána két hét és itt van a családunk másik fele.

És hogy mennyire hosszú idő 1 hónap? Közhely, de nekünk egy szemvillanásnak tűnt.

Advertisements

Egy év úszás nélkül

Költözésünk előtt rendszeresen jártam úszni. Reggel felkeltem 5:45-kor, úsztam egy órát az exMalév uszodában, utána mentem dolgozni. Egy héten legalább 1x, néha kétszer is.

Amikor abbahagytam a munkát, akkor volt, hogy hetente 2-3x is elmentem. 2×15 perc vezetés, 50 perc úszás, 30 perc egyéb tevékenység (vetkőzés, zuhany és öltözés). 2 órán belül megvolt az egész program és egész nap nem fájt utána a hátam.

Edzésnaplóm alapján 2016-ban 56x voltam úszni, 2017-ben pedig 28 alkalommal, utoljára 2017.04.22-én.

Aztán elköltöztünk Torontóba és ez a jó szokásom megszakadt. Kanadában az úszás nem nemzeti sport, ebből kifolyólag vannak ugyan Community Centerek uszodával, de az egész nap fel van osztva az Aquafitness, gyerek úszótanfolyam és más programok között.

Van néhány hely a városban, ahol van legalább 25 méteres medence, vannak idősávok, amikor “Lane swimming” van, amikor nem össze vissza mennek az emberek, hanem az uszoda sávokra van osztva. Sajnos ezek a lehetőségek elég bolond időpontban vannak egy dolgozó embernek, pl kedd-csütörtök 3-5 óra között.

Ma szerencsém volt, mert a nagy meleg miatt (30 fok, de a pára miatt inkább 40-et érezni) nem mentem pecázni és egyben megfőni az Island Lake-re, ezért kitaláltam, hogy elmegyek uszodába. Kerestem egy fél órát az interneten és megtaláltam a Regent Park Aquatic Centre-t, ami tőlünk 15 perc autóval. Vasárnap 10:30 és 12:50 között van drop-in Lane swimming. Na gyerünk.

Az uszoda mostanában épülhetett és az Észak-Amerikai funkcionális kockához képest esztétikus és jó néz ki. Toronyházas környék, a parkolás elég meredek, de reggel 10 órakor még lehetett néhány helyet találni. Az uszodának parkolója nincs, oldd meg a környező utcákban.

Az uszoda mellett hatalmas játszótér, splash pad a gyerekeknek. A belváros 15 perc  busszal vagy villamossal, jól néz ki a környék (az alábbi szögből nézve).

20180617_11341120180617_11344520180617_113453

Ez a rész az átlagosnál gyorsabb mértékben fejlődik, az uszoda kelet felé eső oldalán 4-5 házat is építenek egyszerre. A Lake Ontario legfeljebb 1 km-re van délnek, mostanában kezdték fejleszteni az ipari kikötőhöz közel eső részt és teljes városnegyedet terveznek oda parkokkal, jó tömegközlekedéssel, vízparti sétánnyal és ez a környező részeket is húzza maga után. 2 év múlva majd jól néz ki a környék, addig por és káosz.

20180617_11362120180617_113618

Vissza az úszáshoz:

10:20 körül léptem be az uszodába, fizetni nem kell, mert a City tartja fenn a létesítményt. A hely európai szemmel szokatlan, 2 öltöző van, de Lane Swimming-re csak az egyiket nyitják ki, nincs női és ffi részleg. Saját lakatot vigyél az öltöző szekrényhez, kis kabinokban lehet átöltözni. Én nem vittem, de nyár van, alig volt nálam ruha, az befér a hátizsákba (Lásd kanadai vallások című sorozatunkat).

A nagy koedukált zuhanyzóban már 15-en állnak a zuhany alatt, persze fürdőruhában. Várják az uszodatér nyitását. Pontban 10:30-kor jön egy úszómester, kinyitja az ajtót és akkor lehet a medence térbe bemenni. Valamiért rohannak az emberek, nem értem, hogy miért. Jut hely mindenkinek.

3 életmentő nézi a kis 25 méteres medencét, 1 fő a jacuzzit, mert az iszonyú veszélyes hely. Fő a biztonság. 😀

A sávok sajnos elég keskenyek, van 2 lassú, 1 közepes és 2 gyors sáv és fura módon bal oldali közlekedés van. Ez még az angol múlt öröksége lehet. Én a gyors sávra neveztem be, mert kvalifikáltnak éreztem magam. Ki van írva, hogy ha egy hosszt 35 mp alatt leúszol, akkor mehetsz a gyors sávba. Megmértem és nekem kb 25 mp, tehát megvan az olimpiai kvóta.

Akikkel úsztam azok elég jól tolták, bukóforduló meg ilyesmi. A tempót fél óráig jól bírtam, utána már többször leúsztak. Hiába utoljára tavaly áprilisban voltam medencében. (Edzésnaplóm szerint 2017.04.22-én)

20180617_113334

Az élmény medence le volt zárva, ez a kanadai fafejűség ékes bizonyítéka. Ha Lane Swimming van, akkor nincs Leisure swimming és ez fordítva is igaz.

Úszás után lehet a jacuzziban lazítani, de én a tömeges áztatásnak sosem voltam híve, úgyhogy zuhanyzás (kicsit fura fürdőgatyában) és öltözés utána 15 perc alatt hazaérte

Mire Timka és Márk hazaértek a játszóházból, ahol Márk Liwiával bandázott, Timka pedig lengyel ismerőseinkkel, addigra már csináltam egy bajnok paradicsom levest és az eddig legjobb hamburgereket. Szuper fogadtatás az éhes farkasoknak. 😀

Kanadai vallás sorozatunk 2. része: a hátitáska

A belvárosban mindenki hátizsákkal mászkál, mármint szép, elegáns, márkás, funkcionális hátitáskákkal. Az irodában dolgozók fontos kelléke, mert elfér benne a vizespalack (szigorúan csapvízzel vagy szűrt vízzel megtöltve), a laptop, az ebéd, az edzőcipő. És mivel nem kell a kezükben vinni a táskát, de azért kell valami a kezükbe, vesznek egy kávét a Tim Hortonsban, vagy a Starbucksban.

A Bp-i négyeshatos berögződések miatt én először ódzkodtam a hátizsák viselésétől. Aztán rátaláltam egy biztonsági szakértő cikkére a cbc-n, aki hölgyeknek kifejezetten biztonsági célból ajánlotta a hátitáska viselést. Meg is indokolta: ha a kezünk üres, könnyebben el tudunk kerülni egy esetleges támadást, és elfutni is könnyebb kiegyenlített teherrel. Ebből (is) rájöttem, hogy a kizsebelés itt nem divat. Támadás alatt pedig inkább azt értik, ha pl egy férfi zaklatni próbál egy nőt. Mondjuk meg akarja érinteni. Vagy beszélni akar vele, miközben a nő ezt nem szeretné.

Ha már óvatosság, akkor egy infót továbbítanék. Ha esetleg úgy alakul hogy Torontoban jársz, a Dufferin mall környékén, és Etobicoke-ban óvakodj a magyar beszédtől. Ott állítólag mégis vannak zsebesek, méghozzá kis hazánkból érkezettek, és szeretik a honfitársaikat megrövidíteni. Gondolom, könnyebben számítják ki a reakcióinkat.

Mindenhol máshol viszont, vegyél nyugodtan hátitáskát! (A futónadrágodhoz is jobban illik, ez egy másik bejegyzés témája lesz.) Ha még nincs megfelelő darabod, térj be egy Winners-be, máris lesz. Akár több is ;-).

Egy kiegészítő infó, amit Ákostól hallottam a múlt héten. Ő ugyanis hónapokig metrózott a belvárosi munkahelyére, ezért elkapta a hátizsákos gépszíj is. Azt tapasztalta, hogy nyáron kellemetlen viselet, mert melegíti a hátad, aláizzadsz. A 6 téli hónapban (:D), novembertől áprilisig viszont nagyon kellemes ugyanez a melengető érzés.

Így hátizsákoznak a torontoiak:

2. rész – Kirándulás Ontario Tihanyi félszigetére

Az éjszakát tehát egy motelben töltöttük Wiartonban. Az ágy rengett alattam egész éjjel, hol Márk dobálta magát, hol Timka, ezért aztán reggelre úgy éreztem, mintha semmit sem aludtam volna.

Ennek én voltam az oka, mert este hideg volt, feltekertem a termosztátot, de nem történt semmi, ezért úgy hagytam. Hát működött, csak elektromos fűtés volt és kellett neki pont annyi idő, hogy felmelegedjen, míg elaludtunk. Szóval bitang meleg volt egész éjjel és ezért dobálta magát a családom. :-/

A reggeli hőmérséklet a telet idézte, mert összesen 3 fok volt 7 órakor. Hogy miért? A Lake Huron nagy víztömeg, ezért nagyon hideg tavasszal és az óriási víztömeg lehűti a tavaszi levegőt. Ezért aztán a helyi cottage-ok alapfelszerelése a terasz melegítő gázégő és a takaró.

Ezen a környéken augusztusban van a legjobb idő, akkor állítólag gigászi 16-17 fokra is felmelegszik a tó vize. Egyszer Horvátországban búvárkodtam ilyen hideg tengerben, amikor a Bora utáni napokban a teljes vízoszlop felkavarodott. Hát akkor az 5 mm-es neoprén ruhában is nagyon hideg volt, kocogott a fogam a 45 perces merülés végére.

De vissza Kanadába, a Bruce félszigetre. Eddig próbáltuk Márkot távol tartani a gyors éttermektől, de reggelit a Tim Hortons-ban vettünk. Tetszett neki, de azóta még nem mondta, hogy a megint menjünk oda, úgyhogy nincs nagy gond.

Reggeli után elindultunk a Nemzeti Parkba, annak is arra a részére, ahonnan a Grotto legközelebb esik. A Grotto azt jelenti, hogy “barlang kultúrális jelentőséggel”. Itt egy öböl, szép sziklákkal és valószínűtlenül kék vízzel. A sziklák üledék képződés útján keletkeztek, és vannak kisebb barlangok is, amiket a víz vájt ki, de az emberek nem a barlangokért, hanem a tó+víz+sziklák látványért jönnek.

Népszerű turista látványosság, ezért előre be kell jelentkezni a Parknál és telefonon kérni kell egy parkolási engedélyt (minél előbb annál jobb, de előszezonban nekünk elég volt előző nap). A mi engedélyünk adott napon reggel 8-12-ig szólt, 9-kor érkeztünk, úgyhogy elég szoros volt az idő keret.

A Grotto a parttól egy óra sétára található, séta közben a látvány csodálatos:

20180521_09503520180521_10115420180521_093738

A Grotto kellemes pihenő hely a séta végén, igaz szezonban és szezonon kívül millió ember üldögél a sziklákon.

IMG_1381IMG_1391IMG_1392IMG_1394

A Grotto-tól visszafele nem a tóparti, hanem az erdőn keresztül vezető úton sétáltunk és ezen az úton ilyen szuper dolgokba lehet belefutni. Itt például két tó között van egy pár méter szintkülönbség és a víz egy zúgón keresztül rohan át az egyikből a másikba. Egy órát is elnéztem volna a vizet.

IMG_1408IMG_1410

A Grottózás után felkerekedtünk és a parti úton indultunk el. Itt futottunk bele a Lion’s head nevű kis településbe. Alig néhány százan lakják, kiesik a nagy látványosságok közül, de azért láthatóan próbálkoznak ide csábítani az embereket.

A hely neve abból adódik, hogy a település egy kis védett öbölben fekszik és az öböl csúcsánál vannak sziklák és az egyik állítólag hasonlít egy oroszlán fejére. Ha az embernek jó a fantáziája, akkor valóban bele lehet képzelni az egyik sziklába egy oroszlánt.

Nekem jobban tetszett a családias kis diner, ahol ebédeltünk, a kikötő (imádom a vitorlás kikötőket) és a védett homokos “strand”, ami mellett egy kis játszótér van, ahol a gyerekek kitombolhatták magukat.

Ez egy olyan hely, ahova érdemes szezonban is visszajönni, van egy kis motel is a parton, ahol el lehet lógni pár napot. Ebben a “faluban” pont úgy éreztem magam, mint májusban a Balaton partján bármelyik kis településen. Az időjárás csodás, a kikötőben már vízen a hajók, a hajók gazdái pedig készülnek a szezonra, de alapvetően lassú és csendes az élet.

IMG_1431IMG_1432IMG_1430IMG_1429IMG_1438

Ezzel nagyjából a túránk végéhez értünk, bár még kigurultunk Sauble Beach-hez és megálltunk a Sauble Falls-nál, de a gyerekek szépen egyesével bealudtak a kocsiban, mi meg Torontó fele vettük az irányt. A Sauble Falls (köv kép) maga olyan látványosság, amiért érdemes autóba ülni, de mi már csak keresztül rohantunk rajta az egész napos természeti orgia után.

IMG_1443

Elképesztően sokoldalú a Bruce félsziget. Innen indul a Bruce trail, a legszebb szakasza pont a félszigeten keresztül vezet, majd 890 km-el később a Niagara Falls-nál ér véget. Közben gyönyörű helyeken megy keresztül és persze a kevésbé izgalmas Ontario-t is meg lehet nézni (farmok, síkság). A magyar Kéktúra kanadai változata.

A Bruce félszigeten lehet erdőben túrázni, a tavat bámulni, vízeséseket nézni, sátorozni a nemzeti parkban, vagy csendes kis településeken lógni. Nálunk még napokig tartott WOW érzés, ezért aztán biztosan visszamegyünk majd, hogy többet lássunk belőle. Azt is tervezem, hogy ha Márk pár évvel nagyobb lesz, akkor elmegyünk egy kétnapos túrára, visszük magunkkal a sátrunkat és hálózsákunkat, ott alszunk a nemzeti parkban és bejárunk egy nagy szeletet.

A rugalmasságról

Márk: Anya, beszélgessünk.

Timka: Jó kicsim, miről szeretnél beszélgetni?

M: Nem tudom, kezdd te.

T: Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsi család. Az apuka elkezdett egy másik városban dolgozni, ezért sokszor korán kelt, és későn ért haza. Ilyenkor hiányzott neki a családja, és a család is hiányolta őt.

M: Anya, tudom ám, hogy ez rólunk szól.

T: Hogy találtad ki?

M (vállrándítás)

T (ez még korai, nem?): Igen, rólunk. Szóval apával elhatároztuk, hogy elköltözünk abba a városba, ahol apa dolgozik.

M: És anya, az melyik országban van?

T (jesszus, traumatizáljuk a gyereket): Hát persze hogy Kanadában, tudod, itt élünk Kanadában!

M: Kanadában? Ja, azt hittem Kubában. Mert az nagyon szép!

T (megkönnyebbült sóhajtás): Igen, Kuba nagyon szép. Oda majd nyaralni megyünk. Szóval az a lényeg, hogy ha elköltözünk, akkor lesz egy kis kertünk is. És egy másik iskolába fogsz járni, ami biztosan ugyanolyan jó lesz, mint ez az iskola. És új osztálytársaid lesznek, biztosan ugyanolyan kedvesek, mint a mostaniak.

M: Igen, és apával fogunk reggelizni?

T: Igen kicsim.

M: Akkor jó.

T: 😀

img_1321.jpg

Garden Fete és Fun Fair

Magyarországon ebben az időszakban tartják a gyereknapi eseményeket, és itt is zajlik valami hasonló: az iskolák éves adománygyűjtő rendezvénye. A mi iskolánkban “Garden Fete”-nek hívják, és az idei évben rendezték meg 101. alkalommal. Ez május utolsó szombatján volt, tehát közel a magyar gyereknaphoz. Az utána következő hétvégén pedig kedves barátaink jóvoltából egy másik suli hasonló programját is kipróbáltuk. Mindkettőt nagyon élvezték a gyerekek, kicsit más léptékű volt a buli, erről írok most kicsit bővebben.

Ezzel a bejegyzéssel egyben egy új sorozatot kezdünk: összegyűjtöttük a kanadai “vallásokat”. Olyan szokásokra gondolunk, amelyeket kultúrálisan különbözőnek találtunk saját, korábbi szokásainktól.

Az első, amiről ma írok, az adományozás és az önkénteskedés. Mindkettő nagyon elterjedt itt, és nem lehet kimaradni belőle. Az iskolák itt is állami, vagyis igaziból tartományi támogatásból élnek, kívülről nézve alapvetően rendes körülményeket tudnak teremteni ebből. A tantermek itt jól felszereltek, minden eszköz rendelkezésre áll, amire a tanításhoz és a gyerekek ellátásához szükség van. Nem kell bevinni semmit, van a mosdókban wc-papír, Márk iskolatáskájában az uzsonnáján és a vizes palackján kívül nincs semmi különös. Nem kell vinni papírt, ceruzát, van bent. Sokszor kézműveskednek, ehhez a suli szerzi be az alapanyagokat. Ha valamit kérnek a tanító nénik, az különleges projekthez kell, pl az egyik kiránduláson agyagoztak, és kértek hozzá előre cipősdobozt, hogy biztonságosan lehessen hazaszállítani a műveket. Egyszer, a téli taknyos időszakban papírzsepit is kértek, mert szerintem kevés volt a sok kis náthás orrhoz (bár a gyerekek itt inkább a pulcsijuk ujjába törlik, brrrr).

Van viszont sok kezdeményezés az iskolában, amivel még jobbá tehetik, és teszik is a tantermek felszereltségét. A JK-SK (Junior & Senior Kindergarten) csoportokban például nagyon fontosnak tartják, hogy megismertessék, és megszerettessék a gyerekekkel az olvasást. Biztos a nagyobbaknál is így van, erről még nincs személyes tapasztalatom. Ezért nem csak a heti 1 könyvtár látogatásnál találkoznak könyvekkel, hanem van a teremben egy saját kis olvasósarok, tele kezdő olvasóknak szóló történetekkel. Ide le tudnak ülni nézegetni a könyveket, a nagyobbak már próbálják összerakni a szavakat. Komolyabb mesék is vannak kéznél – az egyik tanítónéni minden reggel mesével kezdi a napot, és erről aztán beszélgetnek, eljátsszák, lerajzolják, stb. Gondolom, ezek a mesék sem ismétlődhetnek túl gyakran. De honnan a saját könyvtár? Szuper megoldás van erre. Minden hónapban küldenek haza  a suliból egy kis katalógust, amiből szezonális, új könyveket, sorozatokat, foglalkoztatókat választhatunk és rendelhetünk a gyerkőcünknek itthonra. A rendelési lapon, vagy most újítottak, a rendelési online felületen megadjuk, hogy melyik suli melyik osztályába jár a fiúnk. És a rendelések után az iskola jutalékot kap, nem pénzt, hanem könyveket az osztályterembe. Szerintem sok szülő még be is viszi a kinőtt könyveket, vagy eleve nem viszi haza, amit rendelt. Így is gyarapszik a könyvtár. Szerintem zseniális megoldás. Úgyis vennél a gyerekednek könyvet, hát nem szuper, hogy közben az osztályterem könyvállománya is gyarapszik?

Aztán az önkénteskedés: ez sem új nekem, Mo-i volt már a bölcsiben is szmk-s anyuka, aki intézte, amit a nevelőknek nem lehetett (pl: pénzkezelés). Itt viszont ezt sokkal magasabb szinten űzik, és konkrétan profitot termelnek vele a sulinak. Ilyen pl a pizza lunch. A mi iskolánkban minden pénteken van, ilyenkor az erre befizető gyerekek 1-2-3 szelet pizzát kapnak ebédre. Ha jól emlékszem, 2 szelet pizza ára 6 dollár, a pizzát helyi pizzériából rendelik, és önkéntes szülők osztják ki a gyerekeknek. Csak egy egyszerű kalkuláció: egy 12 szeletes pizza mondjuk kb 25 dollár, eladják 36-ért, 11 dolcsi van minden dobozon. Kapnak hozzá a gyerekek még egy kis zöldséget-gyümölcsöt is, pl 2-3 szem epret, bébirépát, brokkolit. Ezek nem olyan drága dolgok, még ha előkészítetten szerzik is be. Amikor önkénteskedtem pizza lunchon, 5 állomáson osztogattuk a gyerekeknek az ebédet, állomásonként kb 30-40 doboznyi pizzát osztottunk szét (kb 15 perc alatt :D). Nem tudok pontos számokat, de szerintem kb 1.000-1.500 cad-ot keres a suli ezzel hetente. És tudod, miért működhet ez? Mindenki szívesen önkénteskedik, mert a suli nem teszi zsebre ezt a pénzt. Vásásolnak belőle még1 ipadet az osztályterembe, fejlesztik a tornatermet, a mi iskolánk idén nyáron felújítja a sportpályákat. A bevételek és kiadások nyíltan elérhetők az iskolában, bárki megnézheti, mivel mennyi pénzt kerestek, és mire költötték.

Az önkéntesség mint kultúra a karrierben is segítségedre lehet: szeretik látni az önéletrajzban, és ha pl egy új szakmában szeretnél elindulni, nem is nagyon van más út, mint önkéntesen dolgozni néhány hónapot, és kitanulni a szakmát.

Ez jó hosszúra sikerült poszt, kitartás, most jön a lényeg.

Szóval az éves adománygyűjtő bulinak 2 célja van: a gyerekek szórakoztatása, és közben minél több adomány begyűjtése – fejlesztési célokra.

Márk egy nagynak számító iskolába jár, az ő korosztályában 4 csoportnyi (~120) gyerek van, plusz az 1.-6. osztályosok. A résztvevők száma, és ennek megfelelően a buli is óriási volt. Az attrakciók: 4 különböző ugrálóvár (akadálypálya, csak ugráló, sötét táncolós, óriáscsúszda), kisvonat, pontgyűjtő játékok, nyereményjáték az összegyűjtött pontokhoz, zsákbamacska, könyvvásár, sütivásár, salátabár, popcorn-állomás, hot-dog és fagyis autó, arcfestés és tetoválás, karaoke színpad, ja, és felvonult egy tűzoltóautó is. Az egészet önkéntesek szervezték, és valósították meg, összesen 180 ökéntes szülő dolgozott az esemény előtt, és az eseményen. Az állomásokon belépőjeggyel vehettek részt a gyerekek, mi Márknak napijegyet vettünk, ez korlátlan belépést biztosított az ugrálóvárakra pl, de a fagyihoz még vennünk kellett jegyet. A sütit, salátákat a szülők készítették és hozták be aznap reggel, a könyvekről, játékokról a gyerekek mondtak le és hozták be az előző héten. A legviccesebb az a hírlevél volt, amiben sütikészítésre biztatták a szülőket, majd ugyanabban az e-mailben ajánlották a helyszínen megvásárolható sütiket :D. Sok élménnyel, és a zsákbamacskáról néhány játékkal távoztunk, többek között egy kb 20 cm-es pókemberrel, aki azóta is minden este megfürdik Márkkal együtt.

IMG_1490IMG_1487IMG_1483IMG_1478

20180526_11134020180526_11164820180526_122300

A következő héten Nóráék hívtak át a saját sulijuk hasonló rendezvényére. Ez egy kisebb iskola, összesen 8 osztállyal, ezért mindenki ismer mindenkit. De nem lógtunk ki a sorból, mert reklámozták az eseményt, és bárkit szívesen és szeretettel láttak a bulin. Kicsit kisebb, barátságosabb buli volt, kevésbé nagyszabású, de nagyon érdekes állomásokkal. Pl ide mentőautók is kivonultak, Márk meg is nézte a gyerekmentőt belülről, a tűzoltóautóban meg már nem volt semmi kérdése, az előző héten megkérdezett mindent ;-). Nagyon tetszett neki az a kidobó állomás, ahol ha eltaláltad a célpontot, az önkéntes “áldozat” beesett egy kis medencébe. És mindenáron ki akarta próbálni a falmászást, de még nem volt hozzá elég magas. Kedves eseménnyel kötötték össze a partyt: egy bácsiról, aki 50 éve önkénteskedik az iskolában, elnevezték a kis játszóterüket. A pontgyűjtő játékoknak és a megvásárolható szolgáltatásoknak köszönhetően innen is ajándékokkal jöttünk el: pókemberes arcfestéssel, tetkóval. Volt még csendes aukció, könyvvásár, műsorok pl bohóc, és az elmaradhatatlan hotdogos és fagyis autó. Néhány kép erről is alább:

IMG_1529IMG_1513IMG_1532IMG_1525IMG_1516IMG_1535

Kirándulás Ontario Tihanyi félszigetére

Eddig még csak két Nagy Tavat láttunk Kanadában, a Lake Ontario-t és a Lake Huron-t. A Lake Ontario itt van a kertek alatt, és sajnos néhány millió ember él a partján, úgyhogy a víz minőség nem annyira jó. Nem arról van szó, hogy nem átlátszó a víz, de a nagy városok látható és láthatatlan módon szennyezik a vizet, ezért aztán Torontó környékén nagy elszántság kell ahhoz, hogy az ember megfürödjön a vízben. Nekem már csak azért is, mert 18-19 foknál nem igen melegebb még a szélében sem.

Ha azonban az ember észak, észak-nyugatnak indul, akkor pár óra autózás után elér a Lake Huron partjára, ami más dimenzió. Tavaly már jártunk itt, akkor Midland-en voltunk a St. Marie among the Hurons nevű indián “skanzenben”.

A víz itt nagyságrendekkel hidegebb és kristálytiszta, nincs nagyobb város a tó partján, ipar és mezőgazdaság is csak óvatosan, ezért a Lake Huron állítólag az ökológiailag leginkább rendben lévő nagy tó. Mióta egyszer jártam itt, azóta vágyom vissza, az egyetlen visszatartó erő a 2-3 órás távolság, ami többnyire kizárja ezt a helyet a napi túrák célpontjai közül.

De aztán eljött a tavasz és Kanadában is van hosszú hétvége, ezért május vége fele, Viktória királynő szülinapja alkalmából kapott extra szabadnapot felhasználva  elindultunk a Lake Huron-hoz, annak is tisztán kanadai részére a Georgian Bay-hez (ez ugyanaz a tó, csak annak egy hatalmas öble).

Az út a szokásos Ontario farmland-en keresztül vezet, ahogy elhagyja az ember a GTA-t, úgy a forgalom normalizálódik, nagyon szép kis városokon keresztül vezet az út, de alapvetően csendes, sőt TÚL csendes itt az élet. Aztán jön a Bruce Peninsula és rögtön meglátszik, hogy itt már nem zöldség termesztésből élnek, hanem a turizmus hajtja a helyi gazdaság szekerét.

Ha beütöd a Google Maps-be, hogy Bruce Peninsula, akkor látni fogod, hogy ez a hosszú félsziget mélyen benyúlik a Lake Huron-ba és a félsziget vonalán további szigetek találhatók, melyek elválasztják a Georgian Bay-t a Lake Huron hatalmas víztömegétől.

georgian-bay-map-704

Ez a félsziget a Cottage Country része, azaz a fáradt GTA polgárok ide vonulnak vissza hétvégére, néhányan egész nyárra, hogy élvezzék a 16-18 fokos kristálytiszta vizet, az erdőket, a hűs éjszakákat és a meleg nyári nappalokat.

A főút mentén egymást érik a motelek, de a főúttól pár kilométerre mindkét irányba ott a tó és a parti kis településeken nem gazdaboltot találni, hanem éttermeket, kis panziókat, néhol hoteleket.

A félsziget csúcsán található Tobermory, ami a mi célpontunk volt. Ha a Bruce Peninsula a Lake Huron Tihanyi félszigete és a csúcsán Tobermory maga Tihany. Itt is van komp, és kikötő, de a hasonlóság nem áll itt meg. :-]

Szezonon kívül alig pár százan lakhatnak erre, de májusban elkezd duzzadni a tömeg, kinyitnak az éttermek és kávézók, van fancy édesség bolt, ahova a gyerek MINDENKÉPPEN be akar menni. Van lángos, hekk, pizza HELYETT hamburger, french fries, fish and chips, beaver tail és ja igen, pizza.

Első nap elment egy fél napunk az utazással, ezért csak délután érkeztünk meg Tobermory-ba. Bóklásztunk a parton, a tömeg előszezoni volt, azaz vállalható és nagyon kellemes hangulata volt a kisvárosnak. A település hamar bejárható, van egy kellemes belső kikötő, ahonnan a kishajók hordják át az embereket a ‘Fathom Five National Marine Park’-ba, azaz a környező szigetekre.

20180520_15164920180520_15192320180520_163428

A nap végéhez közel még besétáltunk a félsziget csúcsán lévő nemzeti parkba, ahol jártunk egy jó órát az erdőben, kisétáltunk a tóhoz, felmentünk a kilátóba.

IMG_1367

IMG_1365

Vacsorára is maradtunk volna Tobermory-ban, de a Fish & Chips helyen mondták, hogy sajna legalább 40-60 perc a kiszolgálás. A gyerekek miatt tehát felálltunk, beültünk az autóba és kerestünk egy kevésbé felkapott helyet az út mellett.

A low budget szállásunk Wiartonban volt, ami kb 60 km autózást jelentett Tobermory-tól. A motel egyszerű volt, de tiszta és az ágy elég nagy hármunknak. Eredetileg azért választottuk ezt a helyet, mert elvileg volt családi szobájuk kettő is, de mire foglaltunk az egyiket meg kiadták, úgyhogy nem volt kérdés, hogy barátainknak engedjük át a két különálló francia ágyas szobát, mert náluk mégis 2 gyermeket kellett elhelyezni. :-]

Volt már 10 óra mire Márkot ágyba dugtuk és számára szokatlan volt, hogy mi is ott vagyunk a szobában, amikor ő elalszik, mert kicsi gyermekkora óta a saját ágyában / saját szobájában alszik.

Nos Márk egy kicsit vergődött a szokatlan helyszín és felállás miatt, mi csendben olvastunk és vártuk, hogy végre elaludjon. Már azt hittük, hogy alszik, amikor kinyitotta a szemét, hogy szemrehányóan, de egyben érdeklődően megszólalt: “Ti tényleg EZT szoktátok csinálni ilyenkor?” Biztosan azt hitte, hogy mi ilyenkor felnőttes dolgokat csinálunk és neki azért kell lefeküdnie, mert ő még gyerek. Csalódott lehetett, amikor látta, hogy csak a tabletet/telefont nyomogatjuk. :-]

Következő részben a második napunkról lesz szó, amikor azért több mindent csináltunk és klassz helyeket láttunk.

A magyarok vagy a kanadiak dolgoznak többet?

Mikor már a 4. hosszú hétvégét nyomták a barátok és a családunk Magyarországon, akkor elgondolkodtam azon, hogy vajon többet dolgozunk-e Kanadában, mint az óhazában élő felebarátaink.

Vizsgáljuk meg ezt a kérdést egy kellően nagy mintából random módon kiválasztott személy, pl Ákos helyzetén keresztül. Ákos 41 éves, 1 gyermeke van és Kanadában (egészen pontosan Ontarióban) él és dolgozik.

  1. Ünnepek

untitled Magyarország

flag_ontario

Canada-Ontario

2018.01.01 Új Év 2018.01.01 New Year’s day
2018.02.19. Family Day
2018.03.15. Nemzeti ünnep
2018.03.30. Húsvét, Nagypéntek 2018.03.30. Good Friday
2018.04.02. Húsvét hétfő
2018.05.01. Munka Ünnepe
2018.05.21. Pünkösd 2018.05.21. Victoria Day (május 25-öt megelőző hétfő)
2018.07.02. Canada Day (hivatalosan mindig július 1, de akkor is adnak egy hétköznapot, ha a Canada Day hétvégére esik, mint pl idén)
2018.08.06. Civic Holiday (augusztus első hétfője)
2018.08.20. Nemzeti Ünnep
2018.09.03. Labour Day (szeptember első hétfője)
2018.10.08. Thanksgiving (ez is mindig hétfőre esik)
2018.10.23. Nemzeti Ünnep
2018.11.01. Mindenszentek
2018.12.25. Karácsony 2018.12.25. Christmas
2018.12.26. Karácsony 2018.12.26. Boxing Day
Összesen 11 nap   10 nap

Ontario vs Magyarország 10:11

A statutory holiday, azaz a “fizetett ünnepek” száma alapján tehát minimális a különbség Magyarország és Ontario között. Az viszont jól mutatja a kulturális különbséget, hogy míg Mo-on ha a szabadnap keddre vagy csütörtökre esik, akkor azt összevonják egy hosszú hétvégére és az extra napot valamikor le kell dolgozni.

Itt Ontario-ban nem variálnak ezzel ennyit. Jól látható az észak-amerikai praktikus hozzáállás: a Victoria Day, Civic Holiday, Labour Day és Thanksgiving alapból mindig hétfőre esik. Egyetlen kivétel a július 1. (Canada Day), ami hivatalosan mindig július 1., de ha az hétvégére esik mint idén, akkor adnak egy hétfőt helyette mint ‘observed Canada Day).

2. Éves szabadság

Mint említettem Ákos 41 éves, 1 gyermek édesapja. Magyarországon 28 nap alapszabadsága van, és a gyermeke után további 2 nap pótszabadság boldog tulajdonosa (lenne). Ez összesen 30 nap. Könnyű fejben tartani.

A kanadai rendszer nagyon kapitalista, itt Ontario-ban az alapszabadság 10 nap azoknál a munkavállalóknál, akik még nem dolgoznak 5 éve egy munkahelyen és 15 nap akik már legalább 5 éve egy munkáltatónál dolgoznak. Ez persze csak a tartomány által előírt minimum, a munkaszerződésben ettől el lehet térni.

A kevesbé megbecsült munkakörökben, ahol nem számít a munkavállaló elégedettsége, ott általában csak ennyit adnak. Azoknál a cégeknél, ahol számít a munkavállalók tudása, mondjuk úgy, hogy minősége, ott mindig több nap jár.

Ákos előző munkahelyén például 15 nap alapszabadságra volt jogosult, ezen kívül 3 nap person day-off-ra és 10 nap betegszabadságra. A personal day off olyan nap, amit akkor vehet ki a munkavállaló, ha olyan dolgot akar intézni, amit munkaidőben nem tud, pl hivatalos ügyintézés, orvos, vagy ha történik valami a családban. A munkáltató nem szólhat bele, hogy ezeket a napokat mikor veszi ki a munkavállaló. Ha azonban év végére marad personal day off, akkor azt nem lehet következő évre vinni, úgyhogy itt nagyon figyelnek a munkavállalók arra, nehogy ott maradjon parlagon a 3 nap. Ellenben azt nagyon nem illik bevallani, ha valaki ebből a 3 napból megy nyaralni. Ez is nem is nagyon lehetséges, mert ha valaki nem egyesével veszi ki a “Személyes napokat”, akkor elég rondán fognak ránézni.

Időközben Ákos munkahelyet váltott és jelenleg egy nagy biztosítási/pénzügyi multinál dolgozik. A szerződésében 20 nap általános szabadság (vacation day) szerepel, további 5 nap personal day off és 10 nap 100%-osan fizetett betegszabadság. A betegszabadságot nem számolom, tehát Ákos 25 napra jogosult, ami 5 nappal kevesebb, mint Mo-on.

Ha Ákos kellően kitartó lesz a munkahelyén és nem megy arrébb egy házzal, akkor néhány évente növekszik majd a szabadnapjai száma. Ellenben az életkorral nem növekszik a szabadnapjai száma. Érhető tehát, hogy a munkáltatónak miért áll érdekében extra napokat adni 2-5 vagy 10 év után.

3. Munkaterhelés, work-life balance

Talán majd egyszer írok a kanadai néplélekről, addig elég annyi, hogy a kanadai emberek meglehetősen öntudatosak és tartják vagy próbálják tartani a határokat. Jelenlegi munkahelyemen az emberek 95%-a a munkaidő kezdete előtt 2 perccel érkezik, és a munkaidő végén feláll és hazamegy.

Azt tapasztalom, hogy a kanadainak a munkahely mindig is az a hely lesz, ahova a megélhetésért megy. Először fura volt, hogy ezt a nézetet a munkavállalók nyíltan vállalják és hangot is adnak neki. Nincs az a fura helyzet, mint Mo-on, hogy ott is ezt gondolja nagyjából mindenki, de szégyen ennek hangot adni a munkahelyen.

Másfelől eddig azt tapasztaltam második munkahelyemen, amit inkább tartok kanadainak, mint az előző munkahelyem, hogy ha az emberek bejönnek a munkahelyre, akkor dolgoznak. Persze elég gyakran mennek kávézni, de a szünetek rövidek, az ebéd funkcionális (mint egész Észak-Amerika) és nincs internetezés és elintézek ezt azt nap közben.

Ezt onnan is lehet látni, hogy ha valami használt cuccot akarsz venni a Kijiji-n és dolgozó ember van a vonal másik végén, akkor azt fogja kérni, hogy munkaidő idő beszéljetek, munka közben többnyire meg kell elégedni egy rövid SMS váltással.

Végül egy friss összehasonlítás az átlagos munkaórák számát illetően. Nagyjából azt éreztem, hogy bár kultúrálisan elég különböző Magyarország és Kanada, de a szabadságok/munkaórák tekintetében ezt a két ország fej-fej mellett van.

Which nationalities work the longest hours?

 

1 évesek lettünk

Igen, 2017-ben pont ezen a napon érkeztünk Torontoba. Ez alkalmat ad az ünneplésre, hiszen új otthonra, új barátokra találtunk. Arra is jó, hogy megálljunk egy kicsit értékelni az eddigieket, és tanuljunk a hibákból. De most nem szeretnélek ezzel fárasztani Benneteket, viszont kedvet kaptam, hogy én is keressek 10 dolgot, amit Torontoban szeretek.

1. Új barátságok

Ez talán nem városhoz kötött, nekünk mégis, mi itt találtunk új barátokat. Aki elhagyja a hazáját, ahol a gyermekéveit töltötte és kijárta az iskolákat, sokszor évtizedes barátságokat gyengít meg. Hiszen a kapcsolattartás sokkal nehezebb, már csak az időeltolódás miatt is. Ebben az új hazában könnyen találtunk új kapcsolatokat: a magyar közösségben, és itteni kollégák, csoporttársak között is. Ezért a hétvégéink általában zsúfoltak programokkal, Márk ilyankor is sokat tud gyerekekekkel lenni, magyarul vagy angolul kommunikálva, és nekünk is van lehetőségünk beszélgetni, megosztani az érzéseinket, vagy éppen problémáinkat. Hálás vagyok a nyitottságért, amivel új ismerőseink fogadtak, és hogy elfogadnak minket. A csajoknak a közös jógázást, sörözést, röhögést. A sok segítséget. A mélyebb beszélgetéseket.

2. Beillesztő program

Nekem nagyon sokat segített a beillesztő program, amit a tartomány finanszírozott, és kifejezetten külföldi tapasztalattal rendelkező szakembereknek alakították ki. Fogalmam sincs, eélkül hogyan rágtam volna át magam a munkajogon, és sokat adott a kultúrsokk feldolgozásában is. Értelmes volt a program, kedvesek, és okosak a csoporttársak. Közelebb érzem magam általuk Indiához, Kínához, Nigériához, Szíriához, Afganisztánhoz. Ha szakmai programra készülök, mindig találok hozzá partnert. Ha elkeseredik valaki a munkakeresés vagy munkahelyi nehézségek miatt, a többiek felvidítják, támogatják. És azt gondolom, Ontario sem jár rosszul ezekkel a programokkal: a bevándorlókat támogatni a munkakeresésben azt jelenti, hogy hamarabb állnak munkába, és kezdik az adófizetést. Nem számoltam ROI-t, de szerintem elég gyors lehet a megtérülés.

3. Márk angoltanulása, és az iskola

Nagyon szerettük volna, hogy Márk könnyebben tanulja meg az angol nyelvet, mint mi. Az első év után ez úgy tűnik, megvalósult. Szókincsben még persze sokat kell fejlődnie, de fantasztikus, ahogy akcentus nélkül, könnyedén kommunikál egy idegen nyelven, 4,5 évesen. És közben nagyon vigyázunk, hogy a magyart se felejtse el.

És a suli: fantasztikus tanárok és nevelők, mindenki imádja a gyereket, semmi kényszer, inkább játék.

4. Fogorvosok

Mostanában már Magyarországon sem kell sokat szenvedni, ha fogorvoshoz mész, de én azért még mindig rettegtem. És itt: még az érzéstelenítő injekció előtt is érzéstelenítenek, tényleg nem érezni semmit. Félpercenként kérdezik meg fúrás közben, hogy rendben vagy-e. Semmi sürgetés, rohanás. Jó, cserébe mindig kel egy kicsit várni, de 20 p-nél több még nem volt az sem. A kezedben távirányító a fejed fölötti tévéhez – még sosem váltottam, de jó tudni, hogy van. Maximális kiszolgálás. Egyébként a többi orvosnál, gyógyszertárban is.

5. Változatos konyha

Toronto igazi multikulti város, és ehhez illeszkedve a világ minden szegletéből találsz itt éttermet. Ma éppen a kínai negyedben sétáltam, és ki is néztem pár autentikus helyet. Ettem már koreait, igazi japán szusit, olaszt, csodás franciát, lengyelt, indiait, portugált, menonitát. Meg persze igazi amerikai hamburgert. Ja, ezek néhány utcányira vannak egymástól, úgyhogy akár egy nap alatt végigehetsz mindent – ha bírod ;-).

Sok tradicionális kanadait még nem ettem, a poutine még előttem van. Ami késik..

6. Szorongásmentes ügyintézés

Elég, ha csak ennyit írok: még soha nem fordult elő, hogy ne tudtam volna valamit elsőre elintézni a hivatalban, bankban, postán. Megoldják.

7. Maga a város

Lassan búcsúzunk tőle, ezért is fontos nekem, hogy leírjam, szeretek itt élni. Ha nyüzsgésre vágyom, a belváros felé indulok. Elég sétálni egy kicsit a belvárosban ebédidőben, ha még szépen fel is öltözöl hozzá, szinte érzed a GDP áramlását ;-). Ha nyugit szeretnék, lesétálok a ház mögötti szakadékba a fák közé. Itt csak néhány mosolygó kutyással és sportemberrel hoz össze a sors. Ha Balaton-feeling hiányzik, elautózom az Ontario-tó partjára. Nekem, nekünk a Budapest Park a kedvenc helyünk erre, ide köt sok szép emlék. Rengeteg vásárlási, kultúrális, szórakozási lehetőség közül válogathatunk. Ha találunk hozzá bébiszittert. És jókat lehet enni, vagy ezt már mondtam? 😀

8. Itt tényleg vannak jogaink

Meg kötelezettségeink is, de maradjunk a témánál. Alapvetően nem tartom jónak, hogy átszivárgott az USA-ból a bárki beperelhet bárkit elve. Azt viszont el kell ismerni, hogy ez sokszor segít, ha elakadok egy ügyintézési folyamatban egy privát szolgáltatóval – vitatkoztam pl hogy írják bele a hitelesített diplomámba a szakirányt, és csak az használt, amiokor bírósággal fenyegetőztem. És tetszik az is, hogy leszállítják a zaklatót a villamosról. És hogy tényleg nem lehet diszkrimináló kérdést feltenni az állásinterjúkon. És nem lehet embereket csakúgy kirúgni, leépíteni, csak ha szépen kifizeti a munkáltató a több havi lelépési pénzt. Kisebb eséllyel használnak ki a munkahelyeken. Az iskolában közdenek a bullying ellen. Kicsi kortól érzékenyítik a gyerekeket a másság elfogadására. És így tovább.

9. Mosoly-ország

Konkrétan. Állandóan. Rád. Mosolyognak. Az. Utcán.

Kicsit néha hiányoznak az elnyűtt fejek, a panaszkodás, elég belenézni a tükörbe, haha.

Nem lehetsz pénztáros, felszolgáló, bolti eladó, barista, semmilyen kiszolgáló, ha nem tudsz mosolyogni, és kedvesen bánni a vevőkkel. Én vagyok fura, ha nincs kedvem velük beszélgeni. De még ezt is csak nyugtázzák, és mosolyognak rajta ;-).

10. A “megcsináltuk” öröme

“If I can make it here, I’ll make it anywhere” – ez New Yorkról szól, de nekem ez az érzésem Torontoról is. Sokat küzdöttünk érte / vele, és sokkal előrébb vagyunk. Még nem tökéletes, de már látom az alagút végét.

+1. Én nem tudom honnan, hogyan, de egész évben van eper a boltban. És nem félnek használni:

 

 

Kerek 1 éve élünk Kanadában

2017. június 6-án szállt le a gépünk Torontóban, ,ennek apropóján írom le, ami az eszembe jut.

Nehéz volt eljutnunk Kanadába, kb 3 év előkészületünkbe került és ebből az utolsó 9 hónap volt a legidegőrlőbb.

2016. október óta nem volt munkahelyem (még jó, hogy a saját elhatározásomból), jó karriert adtam fel és egészen 2017. márciusig nem lehettünk biztosak benne, hogy nem jön-e közbe valami probléma az állandó lakosi státuszunk megszerzésével kapcsolatban. A kanadai bevándorlási hatóság sötétben tartott minket egészen az utolsó pillanatig. Ha nem fórumozok más reménybeli kanadai migráncsokkal, akkor fogalmam se lett volna, hogy hol tartunk.

Az utolsó 1 évben a családunk már tudta, hogy költözünk, nehéz volt úgy megélni a közös időt, hogy mindenkinek ott volt a gondolataiban, hogy vajon hány hónapot, hetet, napot és végül hány órát töltünk még együtt.

Az utolsó egy hónap üvegkemény volt. Pakoltuk a lakást, kerestünk bérlőt, eladogadtuk és/vagy elajándékoztuk a dolgaikat, kijelentkezés a hivataloknál, stb. Nagy fizikai megterhelés volt és sok érzelmi köteléket kellett elvágni.

Emlékszem, ahogy az utolsó napokban ülök a teraszon, nézem ahogy Márk a kertben játszik valamivel és azon gondolkodom, hogy normális vagyok? Biztos ezt akarom? Képes vagyok feladni mindezt? Érzelmileg és fizikilag mélyponton voltam.

Emlékszem arra is, hogy az utolsó két hétben annyire stresszesek voltunk, hogy alig aludtunk Timkával. Tisztán látom, hogy fáradtan fekszünk az ágyban hajnali 4 órakor, mert az agyunk nem hagyott aludni minket.

Az első kanadai napok még élénkebben élnek bennem. Leszálltunk a hosszú út után kimerülve, átmentünk a több órás bevándorlási és vám procedúrán, megérkeztünk a szállásunkra és akkor rám szakadt a realitás.

Márk kimerülve alszik egy matracon, ülünk Timkával a kis garzonban, kajánk semmi, én meg elindulok egy boltot keresni. Annyira testen kívül voltam, hogy álltam a zebránál és fogalmam sem volt, hogy mit mutat a lámpa. A magyar agyam a zöldet kereste, de itt nem volt olyan. Aztán jött egy ember és bátran átment az úton és kb így telt az első pár hónap. Figyeltem, hogy mit csinálnak a helyiek és én is azt tettem.

Arra is emlékszem, hogy tavaly június 6-án esett az eső amikor érkeztünk. Esett az eső, a torontóiakat ez nem érdekelte. Kutyát sétáltattak, futottak, bicikliztek a Lake Ontario partján.

Ezt azért mondom, mert éppen mostanában vettem észre, hogy kevésbé vagyok háklis az időjárásra. 15 fok van kint és Márk pólóban van az iskola udvaron? Ok, hát a többi gyerek is. Esik az eső? Akkor vegyünk fel egy kabátot, de ha nem szakad, akkor azért sok mindent lehet csinálni.

A sok stressz mellett volt valami nagy szabadság is ebben az első időszakban. Leszállsz egy országban ahol majdnem senkit sem ismersz és hova indulsz? Balra vagy jobbra? Lényegében mindegy, mert így is úgy is nulláról kezded a dolgokat. Nem sok minden köt, bárki lehetsz, bármit tehetsz.

Van egy csomó jó emlékem is az első hónapokról. Mondják, hogy a külföldi újrakezdés nagy önismeretet ad. Ezt én is így gondolom. Magyarországon apró dolgok ezek, de Kanadában minden új volt. Amikor szeretünk egy helyi telefonszámot, nyitottunk bankszámlát, rájöttünk, hogyan lehet jegyet venni a villamoson, amikor újra vizsgáztunk Kreszből és vezetésből, vagy amikor 3 hét alatt találtam munkát, igaz nem a legjobb munkáltatónál, de azóta már ez a kérdés is megoldódott.

Csomó olyan dolog, ami megtapos és egyben épít is. Pont mit az edzés. Ha egyszer lefutottál egy olyan távot amit korábban nem, akkor már tudod, hogy ezt is meg tudom csinálni és ez jól esik.

De jön a kényelmetlen kérdés amit gyakran felteszek magamnak. Otthon érzem magam Kanadában? Még nem…. A test hamar átér 7000 km-re, de a szívnek idő kell, mire megérkezik. Éppen a napokban beszéltünk futólag egy anyukával a suli játszóterén. Ők litvánok, de orosz nemzetiségűek. 7 éve vannak itt és a hölgy 4 év után jött rá, hogy otthon érzi magát Kanadában. Hazalátogattak Litvániába és rájött, hogy amire emlékszik az már nem otthona és rájött, hogy ő már az új életében van otthon.

Hogy lesz ez nálunk? Ez nagyon sok mindenenen múlik. Mikor talál Timka olyan munkát, ahol jól érzi magát, mikor lesz igazi pszichológus amiért olyan sokat tanult, mikor lesz saját házunk, amire a gazda szemével tudok majd nézni, nem pedig úgy, mint egy bérlő.

Az első évforduló kapcsán többször gondolkodtam azon, hogy vagyok jelenleg Kanadával. Arra jöttem rá, hogy egyre jobban kijövünk egymással. Nehézségek? Még mindig rengeteg. Pozitív élemények? Egyre több. Megcsinálnám-e újra? Igen.