Kábult Kanada?

Amikor két éve Kanadába költöztünk, akkor először fura volt, hogy Torontóban járva kelve reggel-délben és este fűszag csapta meg az orrunkat. Először összemosolyogtunk Timkával, aztán már annyiszor éreztük, hogy egyszerűen nem érdekelt minket.

Liberty Village-ben, ahol az első hónapunkat töltöttük egy 20 emeletes házban, minden este erősen terjedt a fűszag. Annyira, hogy a terasz ajtót nem lehetett nyitva tartani a szellőztetéshez.

Ekkor még nem volt teljesen legális a fűpiac, de a rendőrség láthatóan nem nagyon üldözte a fogyasztókat. Ha valaki meg nem akart a fekete piacról vásárolni, az az orvosi füvet árusító helyeken tudta beszerezni a cuccot.

Ilyen helyek ma is léteznek, vihetsz orvosi ajánlást, van olyan szolgáltató, ahol ha 25 éves elmúltál, akkor kitöltesz egy nyomtatványt, hogy igen nekem fű kell, mert pl álmatlanságban szenvedem és fűvel a zsebedben távozol. Voltak és vannak olyan helyek, ahol pl telefonon lehet konzultálni az árusító hellyel szerződésben álló orvossal, aki mondjuk az ország másik felén élt és ő felírja neked a füvet.

Egyébként foglalmam sincs, hogy mi volt a legális szabályozás az orvosi marijuana vásárlás kapcsán, és mennyire alakították úgy a boltok a gyakorlatot, hogy az nekik megfelelő legyen, de a nagy tömegű telefonos orvosi konzultáció azt mutatja, hogy mindent megtettek, hogy az orvosi rendelvény valami abszolút formalitássá váljon.

Már érkezésünk évében lehetett tudni, hogy 2018-ben jön a legalizáció és ezt sokan úgy értelmezték, hogy a rendőrség úgy sem lép fel már az árusítás ellen és egyre másra jelentek meg az illegális brick & mortar boltok, akik a pultból árulták a füvet. Lehetett is olvasni a médiában, hogy a rendőrség és Torontó város tucat számra zárta be ezeket a helyeket.

De ennek nincs már jelentősége, mert Kanadában 2018. ősz óta legális a fű fogyasztása és a saját célra történő termesztés és bizonyos feltételek teljesítése esetén a nagyüzemi termesztés és nagytömegű árusítás. Ez itt például a legalizáció napján történt csoportos füstölés.

5896444128_98015267d2_o

Hogy miért jutott ez most az eszembe?

Mert ezt a BBC podcastet hallgattam:

Morocco’s Hash Trail to Europe

Meglepődve hallgattam, hogy Hollandiában ugyan legális a fű fogyasztása (ezt mindenki tudja), de a coffee shopok illegális drogot árulnak, ami illegális tevékenység, de nem büntethető. Erről nekem foglalmam sem volt korábban.

A podcast arról szól, hogy Marokkóból ezerrel áramlik a hasis (ami lényegében a fű pasztásított változata) Európába és a legalitás és illegalitás határán létező kis “kávézók” ezt az illegális anyagot szerzik be és árulják.

El is gondolkodtam rajta, hogy Kanadában ehhez képest milyen haladó a marijuána szabályozás és mennyire érződik rajta az Észak-Amerikai praktikum és az üzlet mindent átható uralma.

Itt már tavaly az egész ország a fű lázában égett, annyira, hogy konkrétan tőzsdén jegyzett vállalatok hatalmas gyárakat hoztak létre és ott termesztik a füvet. De már induláskor akkora volt a kereslet, hogy nem bírták az iramot, ami oda vezetett, hogy az online rendelések nem jöttek meg vagy nem időben, vagy nem annyi jött. Azóta egyre kevesebb ilyen hírt olvasni a kanadai neten, azaz a termesztők valószínűleg éppen intenzíven bővítik a kapacitásukat.

Hogy az egész legalizálás jó vagy nem jó, azt mindenki döntse el maga. A holland rendszerrel összehasonlítva nekem az szimpatikus, nem az illegális kereskedők zsebét tömik a fogyasztók, mert ami a legális csatornákon keresztül jut el hozzájuk, azt legális körülmények között termesztették, azaz elég valószínű, hogy az adót megfizették utána. És ez nekem rendkívül szimpatikus hozzáállás a kormány részéről, valamint mutatja az üzlet mindenható hatalmát.

Ha lesz erőm, akkor megírom majd, hogy néz ki a fű piac szabályozása Ontarióban és hogyan lehet a hétköznapokban füvet beszerezni. Mindezt egyelőre elméti síkon, mert nekünk még nem volt erőnk/időnk/lehetőségünk kiróbálni a rendszert a gyakorlatban.

Advertisements

Wildwood lake

Legutóbb mikor horgászni voltam (május közepe), még erősen tavasz volt, reggeli kimondott hideggel, ami után egész nap fújt a szél. Délelőtt dolgoztam, délután horgásztam, fogtam pár halat, elég jó móka volt.

Azóta eltelt másfél hónap, összepakoltuk a háztartást, költöztünk, pakoltunk befele az új és immár “végleges” otthonunkba és máris azon járt az agyam, hogy megint kéne horgászni mielőtt véget ér a nyár.

Tamás azt javasolta, hogy most ne az Island lake-re menjünk, hanem ide a “közelbe” a Wildwood lake-re. Ez a tó kb 45 percre van Waterloo-tól, fél órával rövidebb menet, mint az Island Lake-hez Orangeville mellett.

Kicsit gondolkodtam a dolgon, a 12 lábas csónakom két emberrel nem a legstabilabb jármű és ez a tó sokkal nagyobb, mint amin eddig voltam/voltunk. A Temzén van (Thames) :-], ami egy völgyzárógátas tó, kb 4-5 km hosszú, többnyire vagy 500 méter széles. Ha szél van, akkor itt lehetnek komoly hullámok. Aztán a kíváncsiság győzött és vasárnap reggel elindultunk Stratford irányába.

A tó egy természetvédelmi területen belül van, a belépő autónként 14 dollár, ebben benne van a mosdók és a csónak rámpa használata. Nekünk rámpa nem kell, de az úszó ponton jól jön, amikor a könnyű kis csónakot vízre kell tenni, vagy amikor ki és bepakolunk.

20190623_16003720190623_160105

A környezet nagyon jól néz ki, a tavat végig erdő veszi körül, nincsenek kitaposott horgászhelyek, csak csónakból lehet horgászni. A sok eső miatt magas a vízállás, a part menti fák a vízben állnak és az ágak rálógnak a tóra. Vadregényes.

Először a part mellett mentünk végig, az elektromos motorral csendesen csorogtunk és dobáltuk a partoldalt. A víz hamar mélyült, a parttól 10 méterre már 2 méteres volt, ahol mi kavartunk megvolt akár 3-4 méter víz is alattunk. A meder többnyire kövekkel borított, nem iszapos, ezért hínárt is csak elvétve látni a vízben.

Támolygó 13 grammos Orclával dobáltam és úgy emlékszem, hogy több mint egy órája dobáltunk rendületlenül, amikor az első tenyeres Smallmouth Bass ráragadt a hármashorogra.

Később jött 2 csuka is, az egyik ebből a kis öbölből. 2 méteres víz, vízben álló nádas. Ez a a kis öböl pont úgy nézett ki, mint a Mátra tavon egy kis öböl, ahol évekkel ezelőtt láttam egy rókát, ami a vízből ivott és egészen sokág hagyta, hogy jól megnézzük. Itt nem róka volt, hanem egy szép gém és ő is jól bevárt minket.

20190623_09441520190623_095700

Sajnos a csónak forgalom 11 óra körül nagyon megélénkült. Néztük is Tamással, hogy mi a franc van, hiszen azt olvastuk, hogy nem lehet vízisielni meg ilyesmi. Aztán megint elolvastam a szabályokat, és csak a jet-ski-t tiltják, a fánkozást és wakeboardot nem. El kellett volna olvasni rendesen a szabályokat…

Ezt benéztük, tisztára úgy éreztem magam, mint nyáron a Tisza tavon, ahol alig lehet meglenni a motorcsónakoktól.

Már majdnem dél volt, amikor beláttam, hogy a halak valószínűleg behúzódtak a mélyebb vízbe. Ez vagy az erős nap, vagy a hullámok miatt történt, de egy ideje a part fele dobálva már nem volt kapásunk. Ezért úgy döntöttük, hogy átmegyünk a másik oldalra, aztán a túloldalon visszaindulunk a kikötő irányába. Ontarióban lehet trollingozni, úgyhogy szép lassan csorogtunk a másik oldalra, közben egy Rapala JSR 7-est vontattam. Kb 5 perc múlva eldurrantotta valami a vontatott csalit. Ő volt, egy darabosabb Smallmouth Bass.

Jól meg is lepődtem, nem fogtam még soha vontatott csalival halat, ez ugyanis Mo-on nem engedélyezett módszer.

20190623_120019

Hohó, akkor megvan a megoldás, mélyebben kell horgászni. Most a parttól távolabb csorogtunk, nem vontattam, azt nem szeretem igazán. Próbáltam a csalit lent tartani és volt pár kapás, meg jöttek a halak is. Kisebb csuka, Rock Bass, Smallmouth Bass, szépen sorban. Tamás is fogott sügereket, az ő képét nem teszem ki. Személyiségi jogok…

Végül összeraktam a keményebb botom, dobáltam Sebille Spin Shaddel, erre talán egy hal jött és aztán 66 mm-es Flatt Shaddel. Direkt nagyobb csalival, hátha nagyobb hal jön. És így is lett, jött sügér és egy szép csuka, nagyobb, mint amik az Island Lake-en lehet fogni. Nagyobb tó, nagyobb halak.

Fotó nem készült, szegény csuka mélyre nyelt, nem lehetett megmenteni.

Összességében fogtunk egy tucat halat, az állandó hajóforgalom nagyon zavaró volt, legközelebb majd akkor megyünk, ha már hűvösebb van és nem csapatnak vízisielők.

20190623_143622

Vicces, de több olyan horgászt is láttunk, akik benzin motorral vontattak. Nekem még elektromossal sem tetszik ez a módszer. A benzines meg büdös és hangos…

20190623_124912

20190623_07562620190623_075630

Amikor árulják alattunk a házat..

Mikor tavaly nyáron Waterlooba költöztünk, elég korán elkezdtük a lakáskeresést. Emlékszem, hogy Ritával – aki ingatlanos, és a torontói magyar baráti körünk tagja – már április végén elkezdtünk az online keresést. Akkor még nem sok augusztustól kiadó házat találtunk a piacon. Májusban már kicsivel több volt, és ide is utaztunk egy napra hogy megnézzünk 5 ingatlant, de nem találtunk megfelelőt. Pedig nem volt nagyon sok kritérium: fontos volt hogy melyik iskolához tartozik területileg; dupla garázst szerettünk volna; és nem vizes-penészes falakat. Ja és mosogatógépet. Itt Ontarioban ugyanis a bérelt lakásokhoz gépesített konyhát adnak, és mosoda is mindig van vagy a lakásban, vagy közösen használható mosó-szárítógép a ház több lakásához. A Torontoban töltött évünk után visszavágytunk egy családi házba, elegünk volt pl a közös mosodából, ahol simán előfordulnak ilyenek <link a bedbugos cikkhez> és szerettünk volna egy saját kis kertet is. A torontoi bérelt lakásunkban kaptunk ígéretet mosogatógépre, mielőtt kibéreltük. Amint aláírtuk a szerződést, az üzemeltető cég munkatársa már nem emlékezett erre. Minden egyéb karbantartás is elég lassan ment, pl mire kaptunk szúnyoghálót a hálónk ablakára, már régen megfagytak a szúnyogok ;-).

Friss kezdetre vágytunk, és gondoltuk, itt “vidéken” inkább házakban laknak az emberek, ami ráadásul nem tűnt drágábbnak, mint Torontoban bérelni egy lakást.

Visszatérve a szűk kínálatra, június elején felmondtuk a torontoi lakásunk bérleti szerződését (60 nap felmondási idő van általában) és elkezdtünk pánikolni, hogy nem lesz hol laknunk. Na jó, nem ez volt a legdurvább, de hogy pl Márknak be kellene fizetni valami tábort augusztusra, és azt sem tudjuk, a város melyik részén lakunk. Torontoból ez olyan nagy problémának tűnt :D. Akkor még nem tudtuk, Waterloon belül bárhova el lehet jutni 12 percen belül.

Rita rendszeresen küldte a realtor oldalon megjelent hirdetéseket, és én is nézegettem más fórumokon, pl a kijijin, facebookon. Találtam is egy házat kijijin, azonnal írtam a tulajnak. Mivel nem volt több ház a megnézendő listán, Ákos ugrott be munka után. Több érdeklődővel együtt nézte körbe a házat, és kapott a tulajtól néhány keresztkérdést: hol dolgozik, és a felesége (van-e jövedelmünk), milyen hosszú távra tervezzük a bérlést, hányan költöznénk be, hajlandó-e rendben tartani a kertet és letakarítani a havat télen. Ákos jól válaszolgatott, és neki is tetszett a ház. Majd a tulajdonos átküldte az eléggé egyoldalú bérleti szerződést, amiben volt néhány törvényellenes kérés is – például kauciót is kért az első-utolsó havi bérleti díjon felül. Emiatt nem izgultunk, mert Ákos kikutatta hogy ha alá is írjuk, beköltözés után kérhetjük hogy kössük meg inkább az <Ontario bérleti szerződést>.

Visszagondolva, néhány napig komolyan izgultunk, minket választ-e. Igent mondott, és mi meg örültünk, végre újra házban lakunk majd, kertészkedhetünk, stb.

Örültünk, egészen kb novemberig. Egy novemberi napon Ákos otthonról dolgozott, amikor becsöngetett egy ingatlanügynök azzal hogy úgy látta egy hirdetési oldalon, eladó a ház. Azonnal ment egy email a tulajnak, mi lehet az oka? Jaaaj ne izguljunk, csak kint maradt el weboldalon tavalyról, 9 hónapra volt kifizetve a hirdetés.

De januárban megismétlődött a dolog. Akkor már konkrétan azzal csengetett az ingatlanos, kirakná a tábláját. Ide ugyan nem, mondta az én uram, és közben már fogalmazta a következő levelet. A házinénivel ugyanis inkább írásban lehet kommunikálni, szóban nem valami jó az angolja. A mandarint meg nem beszéljük jól (még?). Ekkor már elismerte, valóban vevőt keres a házra.

Mit tehet ilyenkor a bérlő? Hát, egyrészt, felkészül arra, az egy éves szerződés lejártával el kell hagynia az ingatlant. Másrészt, megpróbál egyezkedni a megtekintési időpontokról a tulajdonossal. A jog nem áll mellettünk ebben a kérdésben: a tulajdonosnak és megbízott ügynökének, sőt egyeztetés alapján bármely ingatlanügynöknek joga van kulccsal – amit egy kis számzáras dobozban felszerelnek a bejárati ajtó kilincsére – napközben bármikor bejönni érdeklődővel a házba, ha adott 24 órával megelőzően értesítést. Az érveink ezek voltak: ha meg tudunk egyezni a megtekintési időpontokról, bemutatható állapotban hagyjuk az ingatlant.

Eleinte ez jól működött, mert Jun (a házinéni) hétköznap ebédidőre időzítette az a kevés érdeklődőt, aki rátalált a purplebrick oldalon. Ez egy ingatlan.com-hoz hasonlító oldal, hirdetési díjat kell fizetni, nem jutalékot, ami egy több százezres ingatlan esetében jelentős megtakarítás lehet az eladónak. Viszont aki venni akar, általában ügynököt fogad, mert így számára ingyenesen kap kiszolgálást (a jutalékot itt is az eladó fizeti). Az első eladási ár a piachoz és a ház állapotához képest elég magasra sikerült, ezért aztán nem tolongtak a vevőjelöltek. Az állapota az elmúlt években romolhatott le, amióta bérlők lakják. Ki kellene cserélni a tetőt (nem a szerkezetet, csak a zsindelyeket), volt 2 beázás amit nem javítottak meg szépen, a konyha kezd széthullni és a ház méretéhez képest elég kicsi is. A terasz fa deszkáit és szerkezetét évek óta nem festették, és mivel fából van, lehet hogy ezt csak csere oldja meg. A basement csak épphogy használható állapotúra van kialakítva, öreg és nem túl divatos lambériával, vékony szőnyegpadlóval, a beosztása sem igazán jó. A kandallót mi nem mertük begyújtani, a kéményt és gázt már régebben ellenőrizhették. Az utolsó igazi gazdája az előző tulaj lehetett, aki a garázsban látható falfeliratok alapján maga is itt nőtt fel, vagy 8 gyermeke volt – itt rajzolták fel, melyik csemete milyen magas. A 9. felirat Márké ;-).

Valamikor március végén viszont megnőtt az érdeklődők száma, ahogy az ingatlanügynök listázta a házat (az MLS-ben, ami az ügynökök számára elérhető közös rendszer). Innen kezdődött a kényelmetlenség. Már nem volt elég az ebédidő. Mikor az ügynök felvetette, hogy adjunk meg állandó, legalább 3 óra időtartamú megtekintési időpontokat, először húzódóztunk. Hogyan tudnánk olyan pl hétvégi 3 órás intervallumot megadni, amikor biztosan nem leszünk otthon? Szeretünk kirándulni, de eshet az eső vagy akkoriban még a hó is. Lehet nagyon hideg. Az egyetlen stabil pont a hétvégéinkben Márk úszásedzése volt, szombatonként 11-11:30 között. Odautazás, átöltözés, fél óra edzés, átöltözés – ez másfél óra. És a gyerek úszás után farkaséhes, ezért egyikünk eközben intézte a heti bevásárlást és ebéd főzést. Menjünk minden hétvégén étterembe ebédelni? Kicsit úri hóbortnak tűnt ez, a költségekről nem is beszélve. A hétköznap egy kicsivel könnyebbnek tűnt, szerdánként egyikünk sem szokott otthonról dolgozni. Megbeszéltem az ügynökkel, szerdán 9-17 között lehet jönni. Ok, mondja, és a hétvége? Végül abban állapodtunk meg, minden hétfőn elküldöm neki a következő hétvégére vonatkozó időpontot, és ez egész jól be is vált.

Néhány dologra azért figyelni kellett az időpontok egyeztetésekor. Az első szerdai nap után rájöttünk, nem minden ügynöknek alap, hogy pl lekapcsolja maga után a lámpákat. Vagy hogy bezárja a teraszra vezető / garázs és a lakás közötti ajtót. Mi meg még nem vagyunk annyira kanadaiak, hogy ne zárjuk be :D. A teraszhoz például simán be lehet jutni az utcáról, mert az egyik kertkapunk nem zárható. Az égve maradt lámpák után meg mi fizetjük a villanyszámlát. Szóval ha egy 3 napos hétvégére elutaztunk, az utolsó napra tettük az időpontot. Vagy egy alkalommal ünnepnapra esett volna, ezért nem volt megfelelő – megegyeztem az ügynökkel, ő maga gondoskodik a lámpákról és a zárakról. Rendes volt, elvállalta.

A másik fontos tanulás az volt, nem érdemes aláírni erről az időpont-megállapodásról semmit az ingatlanossal. Az aláírás után nem utasíthattuk volna vissza a bemutatást az egyezség szerinti időpontokban. Pedig nálunk előfordult, hogy egy szerdai napon Márk éppen lázas-hányós betegséggel küzdött. Bár nem gondolom, hogy ezt bárki látni szeretné, vagy elkapni, mégis nyugodtabb voltam hogy le tudtam mondani. Olyan is volt, amikor én maradtam itthon dolgozni aznap mégis. Akkor már nem zavartattam magam – el sem mentem itthonról, köszöntem és dolgoztam tovább. Arra azért figyeltem, ne legyen megbeszélésem, mert néha elég érzékeny témákról beszélgetünk, és ki tudja, kit ismer az ingatlanos, vagy a vevőjelölt. Kicsi ez a város.A harmadik pedig, hogy az ingatlanos azért feszegeti a határokat. A megállapodás ellenére többször is keresett egyéni kérésekkel – lehetne-e hétköznap 7 órakor megnézni? Mert semmilyen más időpont nem felel meg az érdeklődőnek. Sajnos nem, mondtuk, mi akkor éppen gyereket fürdetünk. Később is jó. Kizárt, akkor meg mesélünk és alszik. Jaj, nem baj ha azt az 1 szobát ahol alszik nem tudják megnézni. Neeeeem. Volt egy meglepetés érdeklődő is. Hétvége volt, és épp ahogy álltam fel a kocsibeállóra, látom hogy egy pasi száll ki a ház előtt leparkolt kocsiból. Először eszembe sem jutott hogy hozzánk jöhet, becsuktam a garázst. Kicsit később láttam az ablakból, még mindig nézelődik és vadul telefonál. Aztán csengettek. Ajtót nyitok, ott áll a házinéni. Igen? Van itt egy érdeklődő, megnézhetné most a házat? Nem emlékszem a 24 órával korábbi értesítésre, mondom. Hát úgy volt hogy találkoznak és hoz a pasi papírokat, de ha már itt van.. Torontoból jött, és legyek már olyan kedves. Mondom, tök kupi van, ma nem számítottunk erre. Áá nem azt nézi, csak a házat. Mondom hogy nem értek egyet, de Torontora tekintettel. Jön a pasi, csak egy kérése van. Igen. Hát ő itt dolgozik a városban és minden nap jár ide (tessék??), de a felesége, neki megspórolhatnék 4 óra autózást, ha esetleg VIDEÓZHATNA amikor körbenéz. Abszolút nem járulok hozzá. Akkor egy videóhívás esetleg? És már nyomkodja is a telefont. Anyád, mondom magyarul, ő meg már vált is át oroszra és magyaráz az asszonynak. Mikor később írtam a házi néninek h “no more surprise visits” az a válasz “ez nekem is meglepetés volt”; ja, véletlenül pont erre a címre beszélte meg a találkozót. Egyébként ezen a ponton derült ki, h a tulaj bérlőket keres, nem vevőt. Akik aztán majd ugyanerre a sorsra jutnak jövő tavasszal.

Ez a lakóval együtt mutogatás bevett szokás itt Ontarioban – és én őszintén nem értem, hogy csinálja ezt egy bérlő aki épp kisbabával van otthon? Vagy tartósan beteg? Mikor az mondta az ügynök hogy alá KELL írnunk a megállapodást, közöltem hogy rendben, de előbb a mi ügyvédünk is megnézi, mi ugyanis fizetjük a bérleti díjat és jogunk van a privát szféránkhoz. Ezután többet nem kérdezett róla.

“Mutogatós” napi rutinunk: a szokásosnál szebb beágyazás, konyha és fürdőszobák tisztán és rendben hagyása, értékek elpakolása, előző nap körbeküldtük a robotporszívót és általában fel is mostunk, Márk szobáját összepakolni, száradó ruhákat elpakolni. Mit köszönhetünk ennek? Én soha korábban nem éltem még ilyen rendben :D.

Még nem adták el, de múlt héten befutott a második ajánlat, és megvolt a második “inspection” – amikor egy szakértő végignézi a ház és beépített berendezések állapotát.

Ezt nem jól tudom, eladták. Ennyit a kommunikációról.

Ki az a konzervatív politikus, aki hatalomban tudja tartani Trudeau-t?

Ismeri valaki Andrew Scheer nevét Kanadán kívül? És az a név, hogy Justin Trueau mond valamit? Utóbbi valószínűleg sokak számára ismert.

trudeau_scheer_composite

Trudeau (jobbra) a jelenlegi liberális miniszterelnök, Andrew Scheer pedig a konzervatív ellenjelölt. És egyébként nem Scheer az a konzervatív politikus, aki Trudeau legnagyobb segítője jelenleg, mivel Scheer azon dolgozik, hogy ősszel a konzervatív pár nyerje a választást és ő alakíthasson kormányt.

(A kanadai politkai élet egyébként nem annyira kétpólusú, mint az USA-ban, mivel három nagyobb párt hadakozik egymással és pár kicsi is, de ők ritkán jutnak szóhoz. A harmadik legnagyobb párt a New Democratic Party (NDP), mely mostanában nem is áll olyan rosszul közel 16%-os támogatási aránnyal, de mióta Kanadában választásokat tartanak, azóta vagy a konzveratívok, vagy a liberálisok alapítottak kormányt. Idén sem várható meglepetés ebből a szempontból.)

Rossz hír a liberálisoknak, hogy jelenleg a konzervatívok vezetnek 6%-al, ami egyáltalán nem kis előny. Hogy lehet az, hogy Justin Trudeau a 2015-ben még sztárként ünnepelt friss miniszterelnök most a hivataláért küzd és egyelőre vesztésre áll?

Capture

Trudeau 2015-ben nyert szövetségi választ a liberális párttal, miután Stephen Harper vezette konzervatív kormány 9 éven keresztül irányította az országot. Trudeau jól indult, nagyon jó sajtója volt kezdetben, egy kanadai Obama, aki fiatalos-energikus és 9 év konzervatív kormányzat után jött a változás ígéretével és erre itt is fogékonyak az emberek.

Kanadában élve azonban elég sok embertől hallottam, hogy nem szeretik Trudeau-t, mert fake, sokat beszél, keveset teljesít. És idén jött a SNC-Lavalin ügy, ami röviden annyit tesz, hogy az SNC-Lavalin építőipari cég éveken keresztül megkent egy csomó embert Kanadán kívül, pl Kadafi diktátor fiát és amikor ez kiderült, akkor Trudeau megpróbált nyomást gyakorolni a saját igazságügyi miniszterére, hogy bírósági ügy helyett legyen egy jókora büntetés. Ha ugyanis ügy lenne belőle, akkor an SNC-Lavalin-t kizárnák a kanadai közbeszerzésekből hosszú időre és ezt Trudeau nem akarta, mert több ezer állás került volna veszélybe, főleg Quebec-ben, ahol a liberálisok hagyományosan erősek. Szóval Trudeau személyesen és munkatársain keresztül nyomás alá helyezte női miniszterét és ez itt Kanadában nagyon rosszul néz ki és következményei vannak.

Nem volt tehát Mészáros Lőrinc effektus, nem volt szó a médiában arról, hogy bárki Kanadában is kapott volna egy táska pénzt, de Trudeau sokak szerint etikátlanul viselkedett és ez vezetett oda, hogy februárban a konzervatívok megelőzték a liberálisokat és ha így marad a helyzet őszig, akkor bizony nem Trudeau lesz a miniszterelnök Kanadában.

Eddig a szövetségi sztori, nézzük meg az Ontario képet, mert ez az igazán érdekes részlet.

Alább az Ontario-ban mért számok: a konzervatívok vezetnek, de az előnyük mindössze 3% és ez ennek a számomra ijesztően mosolygó embernek köszönhető.

Ő Doug Ford, aki 2018. óta Ontario miniszterelnöke (nem prime minister, hanem premier, de Ontario tartománynak is van parlamentje, kormánya, tehát ő a tartományi miniszterelnök).

Doug Ford konzervatív és mióta tavaly Ontario-ban elsöpörték a 11 éve kormányzó liberálisokat, mindenféle népszerűtlen dolgot tesz. A konzervatívok az amerikai republikánusokhoz hasonlítanak és a takarékos államban hisznek, ezért szándékukban áll a hagyományos liberális költekezést megszüntetni és az adósságot leépíteni.

Két éve élek Kanadában, egy ideig még nem szavazhatok, úgyhogy nem igazán érdekelt, hogy ki mit csinál, de aztán jött Doug Ford és a takarékosság és más dolgok jegyében egy csomó olyan intézkedést tett, ami hátrányosan érint minket vagy csak simán nem tetszik:

  • Kurtított a liberálisok által bevezetett, fiatalok számára emelt szintű egészségügyi ellátáson.
  • Trumphoz hasonlóan megszüntettek több liberális környezetvédelmi intézkedést.
  • Jelenleg nem sok esély van arra, hogy a Kitchener/Waterloo-Toronto villamosított kétirányú gyorsvasút (ami Európában a legtöbb helyen nem kuriózum, hanem minimum) belátható időn belül elkészüljön. Jelenleg a 100 km-es utat a vonat több mint 2 óra alatt teszi meg, munkába bejáráshoz tehát alkalmatlan, marad tehát a szintén 2 órás vezetés az életveszélyes 401-es autópályán. A beruházás költséges és a konzervatívok inkább a költségmegtakarításban érintettek, tehát hiába beszélnek róla, fogadkoznak, én nem hiszek abban, hogy 5 éven belül látunk ebből valamit.
  • Őrült módon dörgölőznek az USA Trumpi feléhez, valamint visszaállították a régi szexuális nevelési tananyagot, amit még a liberálisok előtt tanítottak Ontarióban. Nem igazán számít a mai világban, mert a gyerkekek nincsenek elvágva az információtól amúgy sem, de ez inkább arra jó, hogy lássuk, hogy a tartomány vezetése erősen a konzervatív-republikánus irányba nyomul.

A lista nem ér véget ezzel, de már csak egy elem a végére, amin inkább mosolyogni lehet és azt látni, hogy mennyire populista Doug Ford valójában. Tavaly meghirdette, hogy legyen újra egy dollár a sör. Ez persze csak a 3 decis dobozra vonatkozik, de a sima kisdobozos lágerek jelenleg 1,5-2 dollárba kerülnek, volt tehát nagy fotózkodás az italboltban Doug Forddal.

Én is arra jártam párszor akkoriban, de nyomát sem láttam a dolláros sörnek. Ha volt is valami, akkor azt hamar eladták. Később olvastam, hogy Ford kezdeményezéséhez mindössze 3 sörfőzde csatlakozott. Pl ők:

Screen-Shot-2019-02-13-at-4.43.10-PM-e1550101418523-171x300

Azt hiszed viccelek? Üveges verzió:

8c8a72fc9ae926cbb745c16e882020457601d4b5.jpg_1200x630

Engem nem az érdekel, hogy a sör amit iszom 1 vagy 2 dollár, hanem az, hogy tényleg ezzel kell egy olyan embernek foglalkoznia aki 14 millió lakosért felel Ontarióban?

Idén Doug Ford újra felült a megtakarítási expressz-re és elkezdte az Ontarió-i iskolai költségvetést megkurtítani, rögtön zúgolódtak a tanárok, hogy ennek rossz vége lesz. Aztán jöttek a könyvtárak és belengették, hogy 30%-os költség csökkentést hajtanak végre, ismét jött a rossz sajtó. (mert azt itt szabad, bár nyilván mindkét oldalnak megvan a maga csatornája)

Andrew Scheer pedig fogta a fejét, mert Quebec-ben még mindig a liberálisok vezetnek elég jelentősen, Ontario pedig túl nagy ahhoz, hogy elveszítsék. És ekkor leszóltak Doug Fordnak, hogy választási évben ilyet nem kéne csinálnia, mert ezekből az intézkedésekből mindenki láthatja Kanadában, hogy mi várható szövetségi szinten, ha a konzervatívok nyernek és az rossz reklám. A költségtakarékosság ugyanis ott van Andrew Scheer programjában, csak éppen a részleteket nem lehet tudni.

Szóval Ontarió nyert egy kis időt, de ahogy vége a választásnak Doug Ford újra beindul és lesz még kb 3 éve tovább karcsúsítani a tartományi juttatásokat.

Ezek után fogalmam sincs, hogy kinek szurkoljak. Trudeau playboy miniszterelnöknek, vagy a sótlan Scheer-nek. Hát majd meglátjuk mi lesz ebben az utolsó félévben, ha történik valami érdekes, akkor majd írok róla.

Mi legközelebb/először a 2022-es tartományi választáson szavazunk majd. Addig a partvonalról figyeljûk a küzdelmet.

Utálom/Szeretem lista

Egyik este volt fél óra agyi üresjáratom edzés közben és elkezdtem gondolkodni azon, hogy mi az amit szeretek Kanadában. Igaz, közben több hét is eltelt és azóta is ezt a blog bejegyzést írogatom. Munka közben rájöttem, hogy az éremnek két oldala van, ezért a fair-play jegyében azt is megírtam, hogy az adott témakörben mi az amitől a falnak megyek Kanadában. Íme:

1.

mosoly

Jogbiztonság

Kanadában alapvetően betartják a szabályokat és ez oda vezet, hogy kevés zavaró dolog történik veled a mindennapi élet során. Itt is tartanak állatokat, de azok a házban laknak, így reggel nem ébredsz arra, hogy a szomszéd kutya megint nem kapott reggelit és ezért veszettül ugat, vagy arra, hogy valaki megint flexel, vagy hogy pl a szomszéd szeméttel/szénnel fűt és be kell menekülnöd a kertetből. Ezek egyébként mind megtörténtek velünk Magyarországon.

Attól sem kell tartanod, hogy a szomszédod úgy építkezik vagy felújít, hogy abból neked anyagi vagy más károd van. Hogy ez azért van, mert az emberek empatikusabbak, vagy azért, mert félnek a perektől az más kérdés. (szerintem ez is, az is benne van). Egy a lényeg, a nyugalomhoz és más dolgokhoz való jogod kiszámítható(bb) és eléggé biztos.

2.

Untitled

Millió szabály

Az élet erősen szabályozott errefele, nekem gyakran úgy tűnik, hogy Kanada egy táblaország. Minden utca egy tábla erdő, mert a magán parkolókban ott van a tábla, hogy tilos ide állnod, különben enyje bejnye és a közterületen a parkolási táblákat 1 percig nézed, hogy akkor most lehet? Mert pl hétfő és péntek, 8-6 óra között csak 1 órára állhatsz le az adott helyen, de éjszaka pl tilos ott állnod. És tényleg megszívod ha visszaélsz a rendszerrel. 1 óra és 5 perc álldogálás után ott a ticket az autódon.

parkingsign-complicated

Múltkor leálltam egy utcában és úgy igazítottam a kocsit, hogy még egy autó elférjen a következő autóbeállóig. Megyek vissza és ott a figyelmeztetés az ablaktörlőm alatt, hogy 1.5 méteren belül álltam meg a kocsibeállóhoz, úgyhogy enyje bejnye. Nem kaptam büntetést, és ha jól viselkedem június közepéig, akkor a büntetett előéletem törlésre kerül. Legközelebb úgy álltam, hogy 151 cm legyen a távolság, de persze másik kocsi így már nem fért oda. Bocsi…

3.

mosoly

Canadians are nice

A kanadaiak kedvesek, bármikor bárhol szóba elegyednek veled, ami kedves gesztus, jobban érzed magad tőle. Ha lerobbansz a pusztában az út mentén, akkor tutira megáll valaki aki elvisz a következő városba, szervízbe, stb. A szomszédom a legnagyobb havazásban többször végigtolta a hómaróját a járdámon. Apró kedvesség, de jól esik. Erre még szlogen is van errefelé: ‘be a snow angel’.

4.

Untitled

How hi are you?

Megőrjít az angolszász látszólagos ‘barátságosság’, beleértve a Hi, How are you? I am fine, how are you? Ki a franc akarja ezt naponta 10x elmondani? Főleg úgy, hogy kutyát sem érdekel valójában, hogy érzed magad.
5.

mosoly

Bizalom

A hivatali ügyintézés többnyire nem fájdalmas. Nem azt nézik, hogy mit nem írtál rá a nyomtatványra, sokszor nyomtatvány sincsen. Kedvesen elnézik a hülyeségeidet és udvariasak veled a világ végéig. Ezen kívül a “rendszer” a bizalomra épül, pl a biztosítód az orvosi költségeid elszámolásánál több száz dollárt kifizet úgy, hogy egy online form-ban megadod, hogy ki-mikor-és mennyiért kezelt és kész. Vagy amikor a rendszámtábla matricádat újítod meg, akkor megkérdezik, hogy van biztosításod? És elhiszik bizonyíték nélkül. (De ha csalsz és kiderül, akkor mész a bíróság elé, utána esetleg a börtönbe. Nem éri meg.)

6.

Untitled

My way or the highway

Valami extra esetet kell kezelni? Felejtsd el! Kanadában az átlag ügyre készülnek és a kivételt egyszerűen nem tudják kezelni és a hajad kihullik, míg keresztül vered az ügyed a “RENDSZEREN”. Ha egyáltalán sikerül, de többnyire nem fog. A mobil szolgáltatóm egyszerűen nem tudta hónapokon keresztül megoldani, hogy a megígért bónusz jóváírást meg is kapjam. 5 hónap volt és kb ugyanennyi hívás, hogy végre megtegyék, amit megígértek.

Most pedig kanyarodjunk el a jogbiztonság, bizalom témakörtől.

7.

mosoly

Az Észak-Amerikai a “munkahely” nagyon más, mint amit Magyarországon megszoktam. Itt nem előny, ha valaki olyan munkakörben dolgozott korábban, ahol összetett feladata volt. Az ilyen emberre könnyen rásütik a ‘Jack of all trades’ kifejezést, ami kb a magyar Mekk mesternek felel meg. Ha mindenhez ért, akkor valójában nem mélyült el az adott munkakörben.

Ahol eddig én Kanadában dolgoztam, ott a munkakörök fókuszáltak voltak és tűpontosan tudtad, hogy mi a dolgod, mit várnak el és elvárják, hogy amit csinálsz abban profi legyél. Ha a céges munkám kapcsán egy másik területen dolgozó emberrel kell együtt dolgoznom, akkor számíthatok rá, hogy az adott területhez maximálisan hozzáértő szakemberrel hoz össze a sors. (persze az az adott ember lehet lelkes/kiegétt/stb ettől függetlenül, de a területhez értenie kell)

Ennek a specializációnak viszont az veszélye, hogy egy idő után annyira specializált vagy, hogy nehéz kitörnöd az adott feladatkörből.

4.

Untitled

Jövés-menés

Egy átlag kanadai munkavállaló nagyon fontosnak tartja, hogy a karrierjét kézben tartsa. Nem várnak a munkáltatóra, hogy majd a HR terelgesse őket. Nem is nagyon lelkiznek, hanem bátran váltanak munkakört és céget. Ha több pénzt akarsz, akkor ahogy szakemberré váltál a területen, menj el a konkurenciához és így néhány évente akár 10%-al is többet kereshetsz.

Ez viszont ahhoz vezet, hogy az arcok hihetetlen sebességgel változnak körülötted. Alig több mint 1 éve dolgozom a jelenlegi munkahelyemen, de láttam már 5 kisebb-nagyobb szervezeti átalakítást, a 3. íróasztalomnál ülök 20 méteres rádiuszban, és ebben a sugarú körben minden egyes ember kicserélődött. Nem mindenki távozott a cégtől vagy az adott területről, de azért elég sokan.

5.

mosoly

Óóh az utcák, azok a széles és rendezett kertvárosi utcák

Erről már áradoztam ebben a blog részben. De nem bírom ki és még egyszer áradozzak. Nincs ezerféle kerítés, látszanak a szépen rendezett kertek. Nem töröttek a járdák, nem nő a gaz, nincsen szemét sem az utcákon, sem a kertekben. Magyarországon előre kellett a gyereknek szólnom, hogy e mögött a kerítés mögött egy kutya van, ami ugatni fog és ne ijedjen meg. Vagy volt ahogy járda sem volt, ahol a babakocsit el lehetett tolni. Itt Waterlooban az emberek szívesen sétálnak a lakókörnyezetükben és közben nézheted a szép házakat és kerteket.

20180914_081007

5.

Untitled

Autó nélkül sehova sem jutsz el

A tágas utcáknak van egy nagy hátránya, hogy a kertváros jelentősen növeli a város területét. Ha a kertvárosban laksz, akkor nincs olyan, hogy kifogyott a tej, legugrok a boltba. Inkább beülök az autóba, vezetek pár km-t és megveszem azt amire szükségem van. Röviden, a kertvárosban az emberek csak a saját szórakoztatásukra sétálgatnak, ha mennek valahova, akkor autóra van szükségük, mert a következő sarok simán lehet 300 méterre, a következő bolt meg 3-4 km-re.

6.

mosoly

Ahh, azok a tágas kanadai otthonok.

Erről is írtam már két blog bejegyzést:

Így laknak a Kanadaiak – 1. rész

Így laknak a Kanadaiak – 2. rész

Az átlag Észak-Amerikai családi ház kb kétszer akkora, mint amit Mo-on találunk. _Nagyon_ könnyű hozzászokni ahhoz, hogy a házak tágasak, van vendégszoba, esetleg több is, minden emeleten van fürdőszoba, mosdó. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy azokon a helyeken, ahol nagyon nő a lakosság száma (pl Torontó), az otthonok egyre kisebbek, mert megosztják a régi nagy házakat 2-3 lakásra, de ez itt Waterloo-ban ahol mi lakunk (még) nem jellemző.

30721163_1

6.

Untitled

Faházak

A nagy házért cserébe el kell viselned a gondolatot, hogy a házad szerkezete fábból van. Ha Észak-Amerikában élsz pár éve, akkor hozzászoksz a dologhoz. Egyfelől mert muszáj, másfelől meg egy favázas ház is ugyanazt a komfortot adja, mint egy téglaház. Mindössze az állagmegóvásra kell jobban figyelned és a vizet mindenképpen kint kell tartanod.

7.

mosoly

Óhh azok a nagy és kényelmes autók

Észak-Amerika truck és SUV betegségben szenved és mi is elkaptuk ezt a nyavaját. Amikor először jártam ezen a kontinensen 2009-ben, akkor béreltünk egy Mazda 6-ost, hogy az jó nagy autó, biztos jó lesz. Texasban viszont hamar rájöttünk, hogy ez itt egy kicsi családi autó és féltem, ahogy a hegyomlás pick-up truck-ok és hobbi terepjárók megálltak mellettünk a piros lámpánál.

Amikor Kanadában költöztünk, akkor mi is egy SUV-val kezdtünk, mert négykerekes és az jól jön télen, van tömege, azaz jobban megvéd és lehet bele pakolni. Jah, hogy emisszió, meg ilyesmi? Az itt szerintem elég kevés embert érdekel, amíg egy liter benzin 1.2 CAD (jelenleg kb 264 Ft) és az adót nem tömegre számolják.

Vessetek meg, de most úgy érzem, hogy akkor lenne teljes az életem, ha egy pick-up truck is lenne a családban. 😀

2012_ford_escape-pic-392062272792593047-1024x768

8.

Untitled

Forgalom

Torontó egy szuper élhető város, sok a zöld terület, még tömegközlekedés is van, ha jó környéken élsz, akkor kiemelkedően jó az életminőséged. Nekem viszont Torontó kapcsán az ugrik be, hogy ha a le akrasz ugrani a tóhoz, akkor a 10 km-es út kb 1 óra lesz. Esetleg másfél.

A Torontót átszelő 401-es autópálya pedig maga a horror, ahol este 9 és reggel 6 között lehet haladni, egyébként meg 20 km-es átlagsebeséggel fogsz gurulni. Amikor még Torontóban laktunk és hetente 2x Waterloo-ba jártam az irodába, akkor a 90 km-es odaút korán reggel mindössze 75 perc volt, hazafele pedig 2-2,5 óra.

Mi ennek az oka? Erről is volt szó korábban a blogban, de magamat ismételve: minden családban van autó, néha akár több is és a GTA-ban 6 milló ember lakik egy magyar megyényi területen. Az, hogy mi Waterloo-ba költöztünk _nagyon_ nagy szerepe volt az állandó dugóknak. Első hónapunkban meg is lepődtünk rajta, hogy pár óra alatt több dolgot is el lehetett intézni, mert itt a város egyik végétől a másikig 20 perc alatt elautózol.

9.

mosoly

Biztonság

Egy átlagos kanadai városban még mindig nem zárják az otthonokat és autókat. Velünk is előfordult, hogy éjszakára vagy nappalra elfelejtettük bezárni a házunkat és nem lett következménye. A játszótéren többnyire otthagyom a táskámat egy padon és nem kell állandóan figyelnem, hogy megvan-e még. Feleségem véletlenül otthagyta az Iphone-ját a múzeum mosdójában és fél óra múlva még ott van ahol hagyta.

Magyarországon ahol laktunk, ott a szomszédunkhoz éjszaka bementek a zárt terasz ajtón, és kifosztották az egész családot. Amíg aludtak… Feleségem olyan parás lett, hogy egy szót sem szólt, hogy teleraktam az ablakokat és a terasz ajtókat speciális zárakkal amik megakadályozták, hogy az éjszaka nyitott ablakot kibillentsék, vagy hogy a műanyag terasz ajtót vállal benyomják.

Még egy rémtörténet, Magyarországon költözésünk előtti években a feleségem otthonról dolgozott, majd azt látta, hogy a bejárati ajtónak a kilincsét valaki lenyomja lassan, majd elengedi. Az ajtó zárva volt (mindig), tehát nem jött be a besurranó, de a pofám leszakad, hogy egy kertes ház hosszú autóbeállóján és a teljes kerten átsétálnak nappal, hátha nyitva van az ajtó.

Kanadában a boltokban eszméletlen a lazaság, nincsenek biztonsági őrök, szerintem még a kamerákat sem nézik, ezért aztán újságcikk lesz belőle, ha valahol fogja magát egy ember és kisétál 500 dollár értékű portékával.

Pl ez a videó, amikor egy torontói riporter lefilmezte, ahogy egy magyar roma – újabb zsákmány reményében – visszament ahhoz a toronyházhoz, ahol előzőleg sikeresen kifosztotta az éppen költözők cuccát, amit őrizet nélkül kint hagytak a teherlift előtt, amíg cuccoltak. A felvett jómunkásember állítólag nem tud angolul, de azt bezzeg el tudja mondani angolul, hogy Magyarországról jött. A pofám leégett…

Bocs, ez egy kép lesz, a videó a linkre kattintva érhető el a következő oldalon:

Capture

10.

Untitled

Biztonság?

Az előző pont arról szólt, hogy Kanadában az ember szubjektív biztonságérzete sokkal jobb, mint egy átlagos országban valahol a világban, de az érem másik oldala sajnos az, hogy nagyon sok illegális fegyver jön be az USA-ból, ahol 200-300 USD-ért megveszik a marklőfegyvereket (pisztolyokat), majd egyszerre 5-10-et átcsempésznek és darabját 2000-3000 dolláért adják el a határ kanadai oldalán. Ezért aztán az összes drogdílernek töltött fegyver van gatyájában és Torontóban nincsen olyan hétvége, hogy valakit ne lőnének szitává. Waterloo-ban is volt halálos lövöldözés mostanában, egy 17 (!) éves kamaszt tartóztattak le a rendőrök.

Ami pedig a kisebb súlyú bűncselekményeket illeti, Torontóban elég komoly mennyiségű házat törnek fel a gazdagabb környékeken, a drogosok simán beverik éjszaka az autók ablakát és eladható cuccot keresnek, illetve állítólag az autólopások száma is növekszik. A kisebb városok még tartják magukat, kíváncsi leszek, hogy meddig.

11.

Untitled

A TÉL

Bocs, de ennél a pontnál számomra nincsen pozitívum. Dél-Ontarióban a tél késő novemberben kezdődik és decembertől március végéig garantált, hogy hó és jég van a földön. Igen, a március itt egy sima téli hónap és az áprilistól se sok jót várj. A tavasz majd májusban jön, helyi szokás szerint Viktória nap előtt nem indul a kertészkedés. (Ami május közepe után van.)

Aki szereti a telet, a téli sportokat, annak egészségére, de nekem a Viktória nap (május közepe) és Hálaadás (október eleje) között áll a zászló.

12.

mosoly

Őszi színek

Csak hogy valami pozitívummal zárjam a mai írást. Amikor az ember azon búslakodik, hogy már megint eltelt a nyár és mindjárt itt a tél, akkor még lehet egy kicsit az őszi színeknek örülni. A piros juharlevelek csodálatosak, ilyenkor a legtöbb kanadai kimegy a természetbe és néhány hétig gyönyörködik a természet színeiben. Ez egy olyan fontos esemény errefelé, hogy az időjárás jelentésnek van egy része, ami azt mutatja, hogy az ország melyik részein, hány %-ban lehet már őszi színeket látni a fákon. Így az átlag Joe tudja, hogy mikor kell kimenni az erdőbe csodálkozni.

Mi is imádjuk az őszi erdőt, hamarosan elkezdjük a hálaadási kiruccanásunkat tervezni.

Victoria Day – Horseshoe Valley

A hosszú hétvégét félúton a Georgian Bay és a Lake Simcoe között töltöttük a Horseshoe Valley-ben. Valahogy mi mostanában mindig sípályák mellett kötünk ki, most is így történt. A Carriage Ridge Resort  a pályák tetején van, télen gyönyörű lehet. Az nálam külön piros pont, hogy a közelben csak egészen kicsi települések vannak, a legközelebbi “nagyobb város Midland  (17.000 lakos) pl jó fél óra vezetésre van.

Aki a természetet kedveli, annak ideális lokáció, lehet az erdőt és a dombokat bejárni, több tíz km túraútvonal várja a túrázókat. Van downhill bringa pálya, télen sífutó pálya, meg csak sima ösvények.

A völgyben lent igazi bazári hangulat van, szól a zene, ugrálóvár, zipline, canopy, libegő. Szép időben a gyerekes családoknak jó célpont, pénztárca legyen vastag, mert a gyerek úgy is bekönyörgi magát néhány helyre.

Az időjárás sajnos, illetve ismét nem kedvezett nekünk, pl ilyet lehetett látni május 20-án az északi fekvésű lejtőkön. Igen az ott hó. Welcome to Canada!

20190520_105544

Séta után jól esett a tűz mellett üldögélni.

IMG_20190518_174704  Jah és most láttam először Trilliumot. Ez Ontario jelképe, ott van a jogsinkon.

20190520_11393620190520_113901

És jártunk a Discovery Harbour-ban (ismét) ami a Georgian Bay partján van. Ez egy skanzen-szerű látványosság, ahol egy angol kikötőt és a hozzá tartozó létesítményeket lehet megnézni. Tavaly nyáron pont akkor jártunk erre, amikor kb 50 önkéntes beöltözött korabeli angol katonai ruhákba és mindent nagyon szépen és részletesen elmagyaráztak nekünk. Most inkább előszezoni hangulat volt, alig volt önkéntes és látogató.

IMG_20190519_112217-EFFECTS20190519_10464820190519_104652

Azt hiszem nem minden kép az enyém, tehát köszönet a barátoknak akik fotóztak.

Halszag 2019

A sztori ott kezdődik, ahol 2018-ben véget ért. Néhány kajakos peca után rájöttem, hogy hogy a tavaly vásárolt sit-on top pecás kajakom nem az igazi megoldás számomra, mert két ember tudja kényelmesen a csomagtartóra feltenni és levenni, de csak egy ember tud pecázni belőle.  Ráadásul amikor evezel, akkor rádcsöpög a víz, azaz full vízálló szerkóban kell horgászni tavasszal és ősszel, amikor még nincsen nyári meleg amikor minden gyorsan  megszárad.

Ezért aztán már tavaly  eldöntöttem, hogy nekem mégis egy rendes csónak kell. Nézegettem is a Kijiji-n (helyi Jófogás) a motorcsónakokat, de ott elakadtam, hogy egy vonóhorog felszerelése 700 dollár lenne és nem is biztos, hogy megtartjuk az autónkat még pár évig.

Aztán mi van a csónak utánfutóval, azt hova teszem? Nyáron még csak rendben van, hogy bent áll a garázsban és az egyik autó kint áll, de aztán november-április között csak beállnék mindkét autóval és akkor 6 hónapra kell egy fedett és őrzött tároló helyet keresnem a csónaknak és utánfutónak ami elég költséges móka úgy, hogy szerintem 10x sem fogok elmenni horgászni idén.

Szóval bújtam az internetet és rájöttem, hogy egy 12 lábas jon-boatot el tudnék vinni a tetőcsomagtartón. Már ha nem az átlagos 60 kilós változtatot veszem, amit itt árulnak tőlünk 20 km-re. Ez pl 57 kg, az ára 1200 CAD + HST.

Capture

Ezért kikutattam, hogy nekem a Lowe L1232-es típus a legjobb megoldás, amiből két ember tud horgászni és mindössze 40 kiló az egész cucc. (A kajakom 31 kg). Ehhez azonban egészen Coldwater-ig kellett mennem, ami 2,5 óra vezetésre van egy irányba. Oda-vissza rá is ment nagyjából az egyik szombaton, de a végén a kertben pihent az új szerzemény. Adóval együtt 1150 CAD-ba fájt, ami kb negyede-ötöde annak a büdzsének, amibe egy használató motorcsónak került volna.

Ezek után gyorsan feltettem a Kijiji-re a kajakom és láss csodát 1 hét alatt elvitték. Sajnáltam is meg nem is. Jó lett volna egy hobbi kajaknak megtartani, hogy kicsit evezgessek a Grand Riveren, de évente kb 2x mentem volna le, ráadásul baromi sok helyet foglal, szóval jobb így. Ráadásul 800 CAD-ért adtam el, ami kicsivel több, mint amiért 1 éve vettem.

Ezt a típust talán az USA-ban lehet megvenni mostanában, a gyártó néhány évig próbálkozott ezzel a dupla pontoon-nal stabilizált változtattal, de a piac nem szerette, pedig szerintem baromi jó megoldás. Stabil és a két pontoon nem nehezít semmit. Kár érte, jó kis kajak volt.

20190504_170209

És mitől lettem halszagú?

A csónak megvételét követő hétvégén elmentünk magyar barátommal Tamással az Island Lake-re. Ilyen korán tavasszal még nem is voltam itt horgászni. Hallom a felhördülés a kedves magyar olvasóktól. Micsoda? Kora tavasz május közepén?

Szombaton reggel (május 11.) nálunk Frost Advisory riasztás volt érvényben, és tényleg, az előző nap esett eső odafagyott a csónak ponyvájára, ezért aztán korán reggel fagyott ujakkal hevedereztük fel a csónakot a kocsira. De azért jól sikerült nem is jött le a célig.

20190511_164309

Elektromos motorom volt, még Mo-ról hoztam magammal, nem is használtam eddig. Akksit meg vettem a héten, ilyesmit az ember nem cipel magával 7000 km-re. És voilá, az új szerzemény horgászatra készen.

20190511_080923

A peca első fele kevésbé volt esemény dús. Reggel 8 és dél között inkább csak fáztunk. A szél fújdogált, nap csak elvétve volt, úgyhogy minden felvettem ami nálam volt. Először azon a részen horgásztunk, ahol tavaly a legtöbb halat fogtam. Itt a víz egy métertől mélyül kb két méterig és nyáron vastag hínárszőnyeg borítja az aljzatot, amiben megbújnak a halak. Most úgy csorogtunk végig, hogy egyetlen akció sem volt.

Elkezdtem vakarni a fejem, hogy akkor most hova és kinéztem egy szélvédettebb, sekély részt. Kajakkal fél óra evezés lett volna, elektromos motorral 5 perc. Itt már volt néhány akció, mindig azon a részen, ahol a kezdődő hínárfoltoktól nem láttuk a kavicsos aljazott. Tamásnak volt egy szép ráfordulása, nekem kisebb ütögetések a csalin, de hal még semmi.

A tetthely, ahol volt némi aktivitás.

20190511_112745

Délig aztán emlékeim szerint talán 2 kisebb csuka jött össze, egy nekem, egy Tamásnak. Aztán ahogy melegedett az idő,  a halak is megindultak. A gyengülő széllel sodródtunk 2 méteres víz felett, ahol már elmentünk kb 3x, de most bumm, odavágott valami, ami aztán ki is dobta magát párszor a vízből, Igen ez egy egy fekete sügér, azaz magyar pecás szlenggel ‘FEKA’, azaz bigmouth bass, és az eddigi legnagyobb amit fogtam. Volt vagy szűk kilós és a 13 grammos rézszinű Orcla-ra éhezett meg.

Értem, hogy miért ez a sztár hal Észak-Amerikában. Jól védekezik és nagyokat ugrál. Igen látványos a fogása.

*Ezen a napon a támolygó jött be a legjobban, mert egész nap mozgó csónakból pecáztunk, a víz hol fél méteres volt, hol 2 méteres, és ezzel a kanállal tudtam a legjobban meghorgászni a vízoszlopot, közel a fenékhez. Kapás akkor volt, amikor ejtettem vagy indítottam a csalit. Próbálkoztam wobblerekkel is, de néha annyira gyorsan sodródtunk a szél miatt, és így a mélység is hirtelen változott és nem tudtam elég gyorsan cserélni a csalikat. Maradt tehát a támolygó kanál.*

20190511_131859

Délután f4-kor megegyeztünk, hogy 4-kor indulunk. Tamás viccesen megjegyezte, hogy akkor fogunk még 3 csukát és megyünk is.

És a halak támogatták az elképzelést. Ahogy melegedett az idő, egyre több akció volt és fél óra alatt jött két kisebb csuka és két feka. Az utolsó feka igazából akkor volt mint a villantó, de a többi a szokásos Island Lake méret volt, az egyik szinte kivette a botot a kezemből kapás közben. Talán pont ő volt az.

20190511_112252

Sajnáltam otthagyni a pályát, de csónak kötözgetés, 1 óra vezetés hazáig, szóval indulnunk kellett. Jó móka volt, a csónak is jól vizsgázott. Két embernek stabil, könnyű. Kicsit macerás felkötözni az autóra, de nem jobban, mint a kajakot és ráadásul a trailer kérdés megoldódott erre az évre.

Folytatás következik, remélem hamarosan.

Nyugati gondolkodás

Ez a bejegyzés rövid lesz, de ide kívánkozik.

Céges off-site-on voltunk, ami nagyjából a csapatépítésnek felel meg. A csapatunkban a legtöbben Waterloo-ban dolgoznak, de van néhány Montreal-i kollega, akik ezért az eseményért utaztak el Waterloo-ba.

Szóval a szokásos csapatépítő program után a még inkább csapatépítő sörfőzdébe mentünk, ahol igyekeztem megismerkedni azokkal akikkel csak a telefonon keresztül beszéltem.

Kb minden kanadainak van egy családtagja aki az USA-ban dolgozik és egymás után jöttek a sztorik, hogy bezzeg az USA-ban egy IT-s mennyit keres. Az egyik 25 éve a cégnél dolgozó, felettébb senior és tapasztalt kollega mesélte, hogy az unokahúga aki egyébként 2x éves most kapott egy állást valami IT start-upnál éves 132ezer USD bérért úgy, hogy semmi IT-s tapasztalata sincsen. Volt nagy hőzöngés ennek hallatán.

Volt a kollegák között egy kedves montreal-i BSA (Business System Analyist) akivel  szintén szóba elegyedtem később. Szóba került, hogy Magyarországról költöztünk Kanadába és erre felteszi nekem a kérdést, hogy mi miért nem az USA-ba költöztünk Kanada helyett. Ott úgy is sokkal jobban a bérek…

Egy pillanatra elgondolkodtam rajta, hogy a kollegának van-e fogalma arról, hogy a világ bármelyik random országából mennyire nehéz az USA-ba legálisan bevándorolni. Hogy egy átlag polgárnak, mondjuk egy magyarnak a zöldkártya lottó (igazi nevén a Diversity Lottery) az egyetlen esélye, hogy az USA-ban éljen, kivéve persze ha magasan képzett és sikerül egy munkáltatót találnia aki vízumot intéz neki vagy van pár száz millió Ft-ja amit befektet az USA-ban.

Végül nem magyaráztam el ezeket a dolgokat, maradtunk az általánosságoknál. Ebből az esetből is látszik, hogy ahogy telik az idő egyre inkább értem az emberek itteni működését, de valójában sosem fogom úgy látni a világot, ahogy a született kanadai látja.

Húsvéti kirándulás – Blue Mountains (ON)

Dél-Ontario-ban a március még egyértelműen téli hónap, sőt 2018-ban még áprilisban is bőven esett hó, úgyhogy idén nagyon örültünk, hogy áprilisban elolvadt a hó és ami még utána esett, az is elolvadt pár nap alatt.

A tél tehát nagyon lassan feladta az állásait, de ami ez után jött, azt azért túlzás tavasznak nevezni, a pár fokos levegő arra volt jó, hogy a vékonyabb télikabátot tudjuk felvenni, de azért volt néhány kellemes tavaszi napunk is, ami jó volt arra, hogy azon gondolkodjunk, hogy hova utazzunk el a húsvéti ünnepek alatt.

Az igazat megvallva én nem voltam annyira lelkes, mint a feleségem, aki nagyon bújta az apartman bérlős oldalakat, hogy találjon valamit nem túl messze Waterloo-tól. Végül egy nagyobb családi házhoz hozzáépített apartmant béreltünk ki 2 éjszakára mindössze 230 dollárért Collingwood-ban, ami a Blue Mountains-hez közeli városka.

Ha Ontario-ról van szó, akkor erős túlzás hegyekről álmodni, a Blue Mountains ski resort ugyanis inkább egy domb magasságú hegyecske, ennek ellenére mégis Kanada harmadik leglátogatottabb sí központja, a Whistler Blackcomb (BC) és Mont Tremblant (QC) után melyek igazi nagypályás síközpontok.

Blue Mountains ennek ellenére szépen pörög, köszönhetően annak, hogy a sűrűn lakott Greater Toronto Area-hoz max 2 óra vezetésre van, tehát pár millió potenciális ügyfél tud egy napra leugrani és csúszni egyet, ráadásul a kanadai tél biztossá teszi, hogy december és április között stabil legyen a hóhelyzet.

A Blue Mountains nekünk sincs messze, Kitchener-Waterloo-ból szintén mindössze két óra vezetésre van szükség néhány nem túl forgalmas vidéki úton. Az pedig külön prémium, ha nem kell az őrült 401-es vagy kevébé őrült, de így is gáz 400-as autópályán csapatnunk.

Capture3

Minket a síelés (sajnos) nem érdekel, de Blue Mountains stratégiailag jó helyen van ahhoz, hogy tavasszal, nyáron és még ősszel is jól lehessen szórakozni, ugyanis közvetlenül a Georgian Bay partján van, ami a Lake Huron kanadai része. A Lake Huron a szívünk csücske, sziklás és homokos partok, valószínűtlenül kék víz, az egész úgy néz ki mint egy tenger. Ráadásul július-augusztusban, sőt néha még szeptemberben is lehet benne fürdeni.

Üröm az örömben (direkt cseréltem fel), hogy a húsvéti hétvégére folyamatos esőt ígértek és ez sajnos be is jött. Ezért nagypénteken csak jóval ebéd után indultunk otthonról és péntek este csak egy minimális kis séta jutott és jó hangulatú vacsora a Northwinds sörfőzdében.

Szombaton ismét eléggé esett, de eleve úgy készültünk, hogy bent leszünk és elmentünk a Plunge! nevű fürdőbe, amiből Magyarországon 100 jobb van, de itt Ontarióban alig pár olyan fürdő van, ahova egyébként csillió pénzért el lehet menni ázni. Ráadásul fel nem fogom, de ebben a fürdőben nincsen szauna… és mindez 100 dollárba kerül egy 3 fős családnak.

Mindegy, egynek jó volt. Délután 2 fele meg is untuk az ázást, visszamentünk a szállásunkra és a kedvenc hétvégi programomat csináltuk, azaz “csendespihenőztünk”. Márk állítólag nem volt álmos, de 2 perc alatt elaludt és végül az egész család eldőlt egy pár órára.

Az este viszont izgi volt, a közelben húsvétozó barátokkal elmentünk bowlingozni, hogy mozogjanak a gyerekek, utána pedig meglátogattuk őket és egy jót beszélgettünk, miközben a kölykök nehezen egyeztek meg, hogy akkor most mivel is játszanak.

Eddig nem sok képet tettem ki, de majd most. Húsvét vasárnap ugyanis elmentek a felhők, később a nap is kisütött és mi meg elmentünk a sípályákhoz, ahol április 21-én bőven csapatták még a síelők és snowboardosok. Ez volt a szezon utolsó napja, a pálya itt-ott már erősen megviselt állapotban volt.

Én  még életemben nem láttam sípályát ennyire közelről, jó volt nézni, ahol csúsznak le az emberek. Igaz mondjuk ahogy max 2-3 perc volt mire lejöttek a népek, szóval nem igazán felső Ausztria vagy ilyesmi.

20190421_11132420190421_122025

A sípályák mellett van egy ‘nyári’ bobpálya is Blue Mountains village-ben, pont olyan mint Visegrádon vagy a Mátrában. Még a felszerelés gyártója is teljesen ugyanaz volt, de kép nem készült.

Ez után kicsit lófráltunk Blue Montain village-ben, ami a kinézet alapján akár valahol Svájban is lehetne, hotelek, éttermek mindenütt, ez a település 100%-ban a turizmusból él. Az árak is hasonlóak lehetnek, mint Svájban. :-]

20190421_11085320190421_121611

Délután annyira szép idő volt, hogy nem volt kedvünk haza indulni, ezért elmentünk Collingwood-ba a Georgian Bay partjára sétálni. Jártunk vagy másfél órát, jól kifáradtunk és már indultunk is haza Waterloo-ba. Jó móka volt.

Jah és a húsvét hétfő Ontario-ban nem szabadnap. :-]

 

 

Így laknak a kanadaiak – 2. rész

Az első részben már részletesen írtam arról, hogy a kanadai otthonok miben különböznek a magyar házaktól. Nézzük milyen tipikus kanadai megoldások maradtak a második részre.

1. Hálószobák száma

Hasonlóan Magyarországhoz, Dél-Ontarióban is nagyon sokféle méretű ún. “kertes ház” van, de az átlag kertvárosi házban többnyire 3-4 hálószobát lehet találni.

Ennyi szoba bőven elfér, hiszen az átlagos ház jóval nagyobb, mint Magyarországon. Egy 1.800 négyzetlábas ház (kb 180 nm) teljesen átlagosnak (néha egyesek szerint átlag alattinak) minősül, de a 200-240 nm-es házak is elég gyakoriak. (Torontó kicsit más ebben a tekintetben, mert ott nagyobb a népsűrűség, kevesebb a detached house, több a sorház és ennek egy variációja a townhouse. Ráadásul az emelkedő lakbérek miatt egyre több az olyan ház, amit eredetileg egy család lakott, majd később ezeket több kisebb apartmanra osztották, tehát a nagyvárosban folyamatosan csökken az élettér nagysága.)

Passive-Haus-rendering-1

2. Fürdőszobák és kedvencem az “En suit bathroom”

Kanadában nagyobb hangsúlyt fektetnek az otthon komfortjára, mint egy átlagos magyar új építésű ház esetén. Ezért egy kanadai kertvárosi házban 2-3, esetleg 4 fürdőszoba is található. Ezek persze nem mindegyike teljes fürdőszoba, mert néha csak egy WC van a földszinten. (Helyi meghatározás szerint ez a 2 pieces bathroom, azaz WC és mosdótál)

De az emeleten, ahol a hálószobák találhatók gyakran 2 teljes fürdőszoba is található, mely lehet 3 pieces bathroom (kád vagy zuhany+mosdó+WC), esetleg 4 pieces bathroom (zuhany+kád+mosdó+WC).

Személyes kedvencem az ún. “En suit bathroom”, ami egy olyan fürdőszoba ami közvetlenül a master bedroom-ból nyílik, azaz a házigazdáknak egy saját fürdőjük van, ahol senkivel sem futnak össze, ha pl vendégek alszanak a házban.
Nem nehéz visszaemlékeznem, hogy a magyar házunkban volt egy fürdőszobánk és egy külön WC-nk és úgy éreztük, hogy ez micsoda előrelépés a korábbi lakótelepi otthonunkhoz képest. Ehhez képest könnyen hozzá tudtunk szokni ahhoz, hogy a jelenlegi otthonunkban az emelten két teljes fürdőszoba van, amiből az egyik ráadásul en-suit.

3. Family room vs living room

Észak-amerikai sajátosság, hogy egy nagyobb házban két olyan szoba is van, ami kb ugyanazt a célt szolgálja. Magyarországon van “A” nappali szoba, ami a lakás legnagyobb szobája. Itt jön össze a család, itt néznek TV-t, itt fogadják a vendégeket. Rosszabb esetben itt alszanak a szülők, ha nincs elég hálószoba a lakásban.

Ehhez képest Kanadában létezik a family room intézménye, ami nagyjából a magyar nappali szobának felel meg és ezen kívül van az ún living room, ami a nevével ellentétben nem a mindennapi életet szolgálja, hanem ez az ún. “tiszta szoba”, ahol inkább a formálisabb összejöveteleket tartják, tehát a kanadaiak itt ülnek le a vendégekkel. Ez a szoba tehát általában szebben van berendezve, mint a family room, drágább a kanapé, több a díszpárna és más kiegészítő.

A Wikipédia szócikke szerint a határok azért rugalmasak és gyakran elmosódnak a family room és a living room között. Munkatársaktól hallottam, hogy egy normál hétköznapon gyakran az történik, hogy a férj az egyik szobában nézi a hokit vagy kosárlabdát, a feleség meg a másik szobában valami neki tetszőt.

Jelenlegi házunkban is van mindkét szobából egy-egy, de a bejárathoz közelebbi living-room-ot mi nem rendeztük be, hanem azt használjuk dolgozó szobának. Egy kanadai ezt valószínűleg nem értené és csak nézne, hogy mi ez a nagy üres hely a lakás legjobb fekvésű szobájában. Mi azonban nem éreztük úgy, hogy érdemes lenne berendezni még egy nappalit pár ezer dollárért, amikor van egy teljes értékű nappalink a ház másik sarkában.

4. Belmagasság

Észak-Amerikában minden üzlet és minden marketingelhető és kötelezően marketingelendő. Így tesznek az építettők, akik extraként kínálják, hogy egy lakás vagy ház belmagassága az átlagosnál nagyobb.

A 8 lábas (240 cm) szoba belmagasság a megszokott, bár sajnos a high-rise-okban ennél kisebb belmagassággal is egyre gyakrabban lehet találkozni. Először én sem értettem, hogy miért érzem magam úgy egy toronyház lakásában, mintha egy cipősdobozban lennék, de aztán rájöttem, hogy azért, mert a belmagasság szokatlanul alacsony volt. A cél nyilvánvaló hiszen így 20-30 emeletnél 2-3 emelettel többet lehet ugyan annyi betonból kihozni és eladni.

Toronyház belmagasság:

Untitled

Átlagosnál nagyobb belmagasság, szerintem kb 9 láb:

transitional-kitchen

Ha tehát egy eladásra váró házban a belmagasság nagyobb, mint az átlagos 8 láb, azaz mondjuk 9-10 láb, akkor azt biztosan látni fogjuk a hirdetésben és persze az árban is, mert a nagyobb belmagasság miatt a lakás tágasabbnak tűnik és ez egy olyan tulajdonság, amiért itt több pénzt szoktak kérni.

5. Mosókonyha

Mint említettem, ezen a kontinensen hagyományosan praktikus az emberek megközelítése. Hely van bőven a házak többségében, minek tehát a fürdőszobát összekeverni a mosodával… Ezért akárhány kanadai házban jártam eddig, ott minden házban volt egy külön mosókonyha/szoba. Ritkábban az emeleten a hálószobák mellett, többnyire a földszinten egy rosszabb fekvésű sarokban, esetleg lent a pincében.

A rental building persze megint kivétel, mert gyakran ilyen helyen még egy kompakt mosógépnek sincs hely, marad tehát a közös mosoda a ház aljában. A kertváros azonban szerencsére más.

Az is jellemző, hogy ha van mosókonyha, akkor ott elfér egy bálna nagy mosógép és egy szárítógép is, illetve itt van az a mély mosdó is, ahol a felmosó vödröt lehet megtölteni.

Az azért ritka, hogy a mosókonyha ennyire stílusos legyen, mint a következő képen.

BBQBX5u.img

6. Fűtés és légkondi

Mond valamit a magyar háztulajdonosoknak, hogy forced-air vagy más néven central-air típusú fűtés? Nekem sem mondott semmit korábban.

Ez egy nagyon gyakori fűtési megoldás, mondhatni szinte egyeduralkodó. Van egy gázkazán a pincében, ami egy hőcserélőn keresztül felmelegíti a levegőt, majd egy nagy ventillátor befújja a meleg levegőt a légtechnikai járatokba. Mivel a fal nem tömör, hanem többnyire gipszkatron, ezért a falakban simán elvezetik a légcsatornát és minden szobában, mérettől függően van 1 vagy 2 befújó nyílás.

Pozitvumok:

  • Meleg a lakás? Igen.
  • A kazán kipufogója csak simán kivezetésre kerül a lábazaton keresztül (hiszen a pincében van), semmi kéménykedés a teljes házon át. (Mondom, itt nem komplikálják a dolgokat)
  • A légcsatornák egyszerű megoldást kínálnak arra, hogy egy központi légkondit rákötve az egész ház teljesen légkondícionált legyen. Nem kell N+1 split klíma, pláne nem ablak klíma, amit utálok.

Negatívumok:

  • A szobák hőmérsékletét nehéz szabályozni, a befújó nyílás csak nagyon tág határok között képes a beáramló levegő mennyiségét szabályozni. Nálunk pl az emeleten érezhetően hidegebb vannak annak ellenére, hogy lent az összes befúvó nyílás lényegében le van zárva.
  • A légcsatornákat rendszeresen takarítani kell, ami mondjuk félévente 100 dollár költség, plusz ha egyszer bekerül a telefonszámod a körforgásba, akkor rendszeresen szupergáz duct cleaning marketing hívások várhatók. Folyamatosan.
  • A levegő befúvás sajnos hallható zajjal jár.
  • Télen szuperszáraz lesz a lakás levegője, állandóan párologtatni kell.

Joggal kérdezitek, hogy mi a helyzet a radiátoros fűtéssel. Olyan itt csak a régi mondjuk 100-50 év közötti házakban van. Káááár…

Padlófűtés? Haha, az itt nagyon ritka, igazából valami földön túli extraként kezelik a házépítésnél. Hogy miért? Faházba vizes csöveket? Ugye emlékszel amit az előző írásban a csőtörésről mondtam? Errefele ez a legkomolyabb veszély a házakra nézve a tűz után. Fát darabolni, szögelni sokan tudnak. Atombiztos padlófűtést építeni? Nos az több szakértelmet kíván, tehát drága.

7. Azok a tágas kertvárosi utcák

Imádom a tágas kertvárosi utcákat. Kanadában nem jellemző, hogy az emberek a porta minden négyzetméterét körbe kerítsék és ezért a front yard 99%-ban kerítés mentes.

Gyakran máshol sincsen kerítés a telken és az eredmény egy szuper tágas utca, rendezett előkertek, bokrok és virágágyások, melyek tavasztól-őszig gyönyörködtetik a szemet.

Mégis miért alakult ki ez a szokás? Alapvetően a biztonság és a bizalom miatt. Az emberek nem kószálnak más telkén, ha akarnák, akkor a kerítés valószínűleg nem tartaná vissza őket. A gyerekek lehajítják a bringát az út szélén és az ott marad másnapra is.

Még Torontóban is láttam olyat a belvárosban, hogy a condo-ban a földszinti lakások ajtaja mellett ott van az 1.000 dolláros barbecue szett és ez sem nem tűnik el. Ezért is lehet a kanadai kertvárosi utca olyan, mint az amerikai filmekben láthatunk.

Ancaster_suburbs

8. Adó

Adó mindenütt van a világon, de lakóingatlan adó Magyarországon nincsen (egyelőre). Magyarországon is kell adót fizetni a nyaraló után, de Kanadában minden ingatlan után komoly adót kell fizetni, ami az önkormányzat egyik fontos bevétele.

Egy családi ház adója Waterlooban (ON) 5.000-6.000 dollár (!) is lehet évente, ami havonta 400-500 dollár kiadást jelent a családi kasszából. Ezért cserébe az alapvető önkormányzati szolgáltatásokat kapja az ember, mint az utak javítása, hókotrás, oktatás, szemétszállítás, stb.

Kezdetben nem értettem, de az emberek gyakran downsize-olnak, amikor nyugdíjba vonulnak, azaz eladják a nagy családi házat és vesznek egy fele akkora townhouse-t. Hogy miért? Az ingatlan árkülönbsége jó kiegészítés a nyugdíjhoz és a kisebb ház adója fele akkora, mint amit korábban birtokoltak. Jah, hogy 20-30 évig benne éltek korábban? Ok, de ki akarja a nyugdíja jelentős részét adóra költeni? Mondtam, hogy itt praktikusabban gondolkodnak az emberek.