Tök jó programok

Egy kis programajánló Torontóból gyerekeseknek:

  1. ROM, azaz Royal Ontario Museum

Gáborékkal bandáztunk itt a legutóbbi PA dayen (iskolai szünnap). A kiállításnak a töredékét sem sikerült bejárni, de így is láttunk dínókat, indiánokról (itt: first nation) szóló kiállítást, és alaposan megnéztük a játszóterületet is. Ez nagy élmény volt, beszéljenek helyettem a képek:

IMG_0279IMG_0282IMG_0284IMG_0285IMG_0287IMG_0291

IMG_0293

2. Ha Thanksgiving és Halloween között vagyunk, bármikor jöhet egy kis tökfaragás. A tököt pedig legjobb egy tökfarmon beszerezni:

IMG_0335IMG_0329

IMG_0311IMG_0325IMG_0323

IMG_0308IMG_0321

3. Ez már igazi Haloween program, a Nestlé csokigyár szervezte:

IMG_0346IMG_0347IMG_0348IMG_0352IMG_0353IMG_0354IMG_0356

Advertisements

Mi az az apatero?

Érdekes állomáshoz érkezett Márk angol tanulása. Úgy vesszük észre, hogy minden számára releváns dolgot megért és ez általában akkor derül ki, amikor mi beszélünk angolul valakivel. Pl legutóbb Timka és az alsó szomszédunk arról beszélgetett, hogy vettek-e már tököt Halloween-re, mire Márk közbeszólt angolul, hogy neki is van egy kicsi.

Ha kérdezgetjük angol szavakról, és jó kedve van, akkor szívesen válaszol nekünk. Az a vicces, hogy néha olyan dolgot mond, amin napokig gondolkodunk, hogy vajon mit jelent.

“Pápdzsó” – Paw Patrol, Márk kedvenc sorozata. Ezt mondjuk pont tudom, hogy rakta össze.

“Missz Vörcserszon” – igazából Miss Richardson (az egyik tanító nénije). Amikor kijavítjuk, akkor felidegesíti magát, hogy az akkor is Missz Vörcserszon.

“Ma nem ettem az apatero-ból” – Mai ebéd a suli szerint: Vegetable Baby Fusili, Tomato Meat Sauce, Parmesan Cheese, Green Beans and Cauliflower Floret, Italian Bread, Garlic Butter, Fresh Fruit, Milk – ezekből melyik az apatero? :-/

Mai beszélgetésünk:

Márk, mit mondasz akkor, amikor megkéred a tanító nénit, hogy vegye le a nadrágod? (gombos kertész gatya, egyedül nem tudja, vagy nem akarja levenni)

Erre Márk: “Can you please help my SHORT down?”

Nyelvtanilag rendben van minden, kivéve, hogy kb 2 hete nem hordunk rövidnadrágot, de Márk még nem tanulta meg a hosszú nadrág nevét angolul. 😀

 

Itt van az ősz, itt van újra..

Csak egy kicsit írok az időjárásról, aztán lesz még mindenféle más is. Szóval múlt hét keddre egészen fázós reggelek köszöntöttek ránk: tesztelgettem a Magyarországról hozott tavaszi-őszi kabátjaimat, de nem találtam olyat, ami alá ne kellett volna egy vastagabb pulcsi is. És ne korán reggelre gondoljatok, Márkkal általában f9 körül indulunk el az oviba. Péntekre viszont megjött az enyhébb idő, cserébe a társasházban (végre) rendesen elindult a fűtés – ez praktikusan 25 fokos hőmérsékletet csinált a lakásban, amit ezen a páratartalmon kánikulának éreztünk. Én egész nap nyitott ablakoknál – teraszajtónál tudtam csak elviselni a benti levegőt, és még most, szombat este is, ahogy írom ezt, nyitva van az ablak a nappaliban. Úgy tűnik, nehezen szabályozható ez a fűtés, regresszáltam is a jó 15 évvel ezelőtti lakótelepi kis lakásomba, ahol az egyetlen hőmérséklet-szabályozási lehetőség az ablaknyitás volt télen – és gyakran szükség is volt rá, annyira túl vot fűtve a ház.

A fényviszonyok is kezdenek megváltozni: reggel 7kor (állítólag :D) még sötét van, és délután 6-f7 felé már kezdődik az alkonyodás.

Fantasztikus emberekkel ismerkedtünk meg a közelmúltban, róluk mesélek még kicsit. 2 hete Gábor barátunk kisfiának a szülinapján belecsöppentünk egy kis magyar közösségbe, és mivel a gyerekek jól eljátszottak, volt lehetőség egy kicsit ismerkedni, beszélgetni is. Nagyon örültem, hogy az angolul társalgás sem maradt ki, mert egy vegyes házaspárral is találkoztunk, ők 4 éves kislányukkal érkeztek. Az itt megismert csajok most épp egy “girls wanna have some fun” estét tervezgetnek, amit alig várok!! Az eddigi kanadai életemben eddig 1x voltam a lakáson kívül este, amikor a házassági évfordulónkat ünnepeltük meg egy vacsorával 2 héttel ezelőtt. Szóval szomjazom a bulis programokat ;-).

A mostani hétvégén egy játszótéri ismeretséget fűztünk szorosabbra: Timi 7-8 éve él itt a férjével, és 2 kisfiukkal- egyikük Márk korú, a kisebbik 1,5 éves. Ebben a családban csak az anyuka magyar, a gyerekek 3 nyelvűek: magyarul, angolul, és héberül is tanulnak. Áthívtak minket ebédre, és egészen estig ott lógtunk. Náluk találkoztunk egy svéd házaspárral, akik 2 hónapja érkeztek az országba, és szintén hasonló korú fiúgyerekeik vannak. A gyerekek jól eljátszottak a pincében lévő szép és nagy játszószobában. Timiék nagyon jó környéken laknak, egy hatalmas házban. Kicsit elszomorított minket a tudat, hogy Magyarországon mi egy szép kertes házban laktunk és most egy bérházban, de közben hatalmas motivációt érzünk, hogy mi is előre lépjünk lakhatás tekintetében.  Nekünk egy kisebb ház is elég lesz, pl a mozi szobához nem ragaszkodom, és nem kell annyi hálószoba sem :D.

Tegnap estére Timi egy brainstormingra is elhívott, egy jövő nyárra készülő üzleti vállalkozás-ötletét beszéltük át. Nagyon izgalmas terveik vannak, és valami olyasmire készülnek, amiben már szereztem korábban tapasztalatot, kultúrálisan nagyon izgalmas közegben. Na, többet sajnos nem írhatok, majd ha megvalósult!

Ma reggeli Márk zárásként: szólt a Verdák zenéje, konkrétan a Route 66 című szám. Erre ő: “seventy-seven, eighty-eight, ninety-nine”. Az alábbi képet a suliban készítettem egyik délután:

IMG_0340

Mit okozhat egy kis csoki…

Ma délelőtt éppen egy projekt menedzsment folyamat leíráson dolgoztam, amikor JJ munkatársam megkocogtatta a vállam, hogy ismerem-e ezt a csokit.

88

JJ-ről azt kell tudni, hogy horvát származású, Boszniában nőtt fel és a háború elől menekültek a háború dúlta országból Kanadába. Kb egykorúak vagyunk, jól kijövünk egymással és már meg is látogattuk őt és feleségét, pl legutóbb hálaadás alkalmával.

Szóval amikor mutatta a csokit, akkor számított arra, hogy fel fogom ismerni a márkát, de ő is meglepődött a reakciómon. Sőt én is eléggé meglepődtem magamon.

Először is amikor megláttam az Eurocrem feliratot, akkor lefagytam egy pillanatra, utána azonnal könnyes lett a szemem, mert eszembe jutottak a nagyszüleim, akik minden egyes alkalommal, amikor nagypapám szüleit és a rokonokat látogatták meg Újvidéken, akkor egy nagy zacskó kétszinű táblás- és kenhető Eurocrem-et és isteni rizses csokikat hoztak nekünk.

Nagypapám 2005-ben halt meg, nagymamám csak pár éve, de ma reggel megint eszembe jutott, hogy mennyire szerettek minket az öcsémmel és hogy én is mennyire szerettem őket. Eszembe jutottak a hosszú közös nyarak, amikor szüleim az ő felügyeletükre bíztak minket és nekem már az évzáróra sem kellett mennem, mert kicsöngetésből becsöngetésig a Kettős-Körös parján álló nyaralótelep védett közegében töltöttük “az év jobbik részét”.

Emlékszem, hogy nagymamám képes volt öcsémmel hosszú kilométereket gyalogolni az erődben, hogy szarvasbogarakat találjanak, pedig egyáltalán nem szerette a túrázást és az is előttem van, ahogy a terasz szélénél ül egy kis széken és egy szigetelő szalaggal vastagon betekert villával forgatja a zárlatos grillsütőn a nagy szelet húsokat, amikből az első kettő természetesen a mienk volt Ádámmal. Emlékszem, hogy mindig kézzel fogtam meg ezeket a meleg szelet húsokat, és úgy ahogy megkaptam egy helyben állva, evőeszköz, tányér és kenyér nélkül megettem az egészet és a zsíros kezemet a ruhámba töröltem.

Nagypapámmal hetente többször jártuk a vállalati üdülőket, mert az ő nyaralójuk az elsők között épült a telepen és ezért mindenütt ismert valakit. Az ÁÉV-nél billiárdoztunk, egy másik helyen pingpongoztunk (nem jut eszembe, hogy mi volt a vállalat neve) és néha a Rendőrség üdülőjében néztünk hang alámondásos videó filmeket, mert csak ott volt videó. Nagypapám a Tisza mellett nőtt fel, de még úszni sem tudott, sőt a horgászat teljesen hidegen hagyta, de azért elvitt engem az imádott piros Ladájával a békési duzzasztóhoz, ahonnan meglepő módon néhány süllővel tértünk haza.

Szóval ezek az emlékek jutottak ma reggel az eszembe és az, ahogy ez az idilli állapot észrevétlenül elmúlt anélkül, hogy tudtam volna, hogy mennyire jó volt nekünk.

JJ talán látta, hogy zavarban vagyok, talán nem, de szerencsére kisegített és elkezdett mesélni arról, hogy akkor amikor kényszerből Kanadába költöztek, akkor fogalma sem volt arról, hogy ilyen csokit lehet kapni abban a városban, ahol élnek, de később amikor erre rájött, akkor első alkalommal 15 tábla csokit vett magának.

A táblát természetesen megosztotta velem és az első falat után azt is mondta, hogy “Ákos, this stuff is my Kryptonite”. Ezen már én is röhögtem, és mindketten vigyorogva tértünk vissza a munkánkhoz, miközben a kétszinű Eurocrem szeletet majszoltuk.

Családi hálaadás

JJ munkatársam és felesége meghívtak minket a családi hálaadási összejövetelükre.

Pár hete jártunk már náluk megnézni az új házukat, de egy ilyen családi eseményre való meghívás megtiszteltetést jelent és egy kicsit aggódtam is, hogyan fogunk összeilleni JJ és Yelena családjával.

Ők egyébként Kitchenerben laknak, ez nekünk kétszeri 110 km-es utazást jelentett, míg nekik napi 2×1,5-2 óra ingázást Torontóba. Yelena “csak” hetente 2-3x utazik be Torontóba, a többi napon home office-ban van, de JJ minden nap bejár dolgozni, mint én. Fogalmam sincs, hogy bírnak ki ennyi utazást.

Érdekes, hogy JJ horvát származású, Yelena pedig szerb. Mindkettőjük családja a háború közben/után érkezett Kanadába. Odahaza a szerbek és horvátok lőtték egymást, Kanadában pedig összeházasodnak. Mindkettőjük családjának néhány tagja jelen volt a hálaadási ebéden, érdekes volt látni, hogy valami érthetetlen keverék nyelven beszélgetnek egymással, amiben a szerb, a horvát és az angol keveredik.

Persze tudnak rendesen angolul, mert a család jelenleg 30-40 éves tagjai tizenéves korukban érkeztek. .Inkább kanadaiak ők már, mint horvátok vagy szerbek. Miközben beszélgettek nagyon figyeltek, hogy mi mondanak angolul és mit az anyanyelvükön, de  nem találtam rendszert a dologban. :-]

20171008_144138

A hálaadási összejövetel első fele nagyon vicces volt. Timkával közösen kellett hátratett kézzel kellett egy kis tököt felgurigatni a hasunktól egészen az arcunkig. A Yelena által készített videót inkább nem teszem fel. :-] Az első díjat nem mi nyertük, de azt hiszem másodikok lettünk. Az első díj kettővel lejjebb látható egy pulyka asztali dísz formájában.

Második műsorszám a töklámpást faragás volt. Ezt a felnőttek élvezték a legjobban, sajnos Márkot közben megcsípte egy darázs, úgyhogy ő onnantól inkább kivonta magát ebből a szórakozásból. Szegénykém azóta ha rászáll egy légy, teljesen ki van akadva. Remélem hamar elmúlik ez a para a repülő rovaroktól…

IMG_20171008_151139

Ez után következett a szuper ételek elfogyasztása. JJ és Yelena nagyon megadták a módját az ünneplésnek, előző éjszaka 3-ig készültek a fogásokkal. Volt természetesen sült pulyka, barna mártás, 2 féle töltelék a pulykához, amit nem tömtek be a madárba, hanem külön tálaltak, de volt ezen kívül saláta és egy csomó édesség. Én ez utóbbiból nagyon  sokat ettem, főleg a kókusz tekecs jött be, amit Kanadában még nem láttam sehol…

photo0_23

20171008_15560420171008_16493220171008_16530920171008_170055

Később JJ meggyújtotta egy nagy máglyát és lehetett pillecukrot sütni. Ezt a részét az észak-amerikai kultúrának nem értem, mert a pillecukor könnyen megég (mint a mellékelt képen látható) és ha nem ég meg, akkor is megolvad és nyúlik mint a gumi, plusz ragad mindenre. Szerintem undorító, de a legtöbben errefele szeretik. :-]

20171008_175223

IMG_20171008_181505

7 óra fele elindultunk haza, ekkor már erősen sötétedett. Márk út közben rosszul lett, sajnos mostanában rosszul viseli a hátsó ülést. Végül elaludt, úgyhogy a rókát elkerültük, de így fürdés nélkül kellett lefektetnünk. Pedig a tűz miatt olyan füstösek voltunk, mint a szénégetők.

A gyermekvédelmet nem kell  hívni, reggel azonnal pótoltuk a hiányosságot. :-]

Kanadai hétköznapok 7.

Folytatódik fotósorozatunk Kanadából. Kevés szöveg, sok kép:

1. Előudvar a Spadina-n, közel a St. Clair-hez. Az ablakban pici felirat: KIDS CAN PLAY

20171007_154527.jpg

2. Épület a Berczy Park szélén. Házassági évfordulót mentünk ünnepelni egy étterembe. Azért ilyen béna a kép minősége, mert már szürkület volt.

20171006_184533

3. Hálaadáskor megjelennek az óriás tökök mindenfele.

20171006_171146

4. Ilyen kartonpapír házak vannak mindenfele. Belül a teljes házat faszerkezet tartja (ez mondjuk fém oszlopokkal van erősítve), azon OSB lap és a végén dísztéglával borítják be a kartonpapír házat. A szigetelés az OSB lapok közé kerül, valamint az egerek is ott rohangálnak. 😀

20171006_170611

5. Három kívánság :-]

20171006_081223

6. Udvarias figyelmeztetés a kutyatulajdonosoknak

20170925_175525

7. Tűzoltóság a Balmoral street-en. (A királynő kultusznak egyik megnyilvánulása az utca neve.)

20170925_17512620170925_175148

8. Metró kijárat a St. Clair West megállónál.

20170930_110617

Jah és bocsánat, de gagyi a telefonom. Ha nem süt a nap, akkor nem tud normális fotókat csinálni.

Gondolat szilánkok

JK

Márk ma reggel megkérdezte tőlem, hogy ma kell-e JK-be menni. Megmutattam neki a naptáron, hogy ma PA day van, azaz a tanárok továbbképzésen vannak és ő az édesanyjával, Gáborral és a két gyerkőccel Kristóffal és Zsófival múzeumba mennek. Utána jön a hétvége, és utána pedig a hálaadás miatt hétfőn nem kell menni JK-be.

Arra számítottam, hogy nagyon megörül a hírre, mert általában lebed a föld fölött, amikor Gáborral, Kristóffal és Zsófival találkozhat, a hosszú hétvégéről nem is beszélve.

Ehhez képest azonnal legörbült a szája és azt mondta, hogy “Most nagyon szomorú vagyok”. Megkérdeztem, hogy miért és azt mondta, hogy ő JK-be akar menni, mert nagyon szeret oda járni.

Nem hittem volna, hogy ezt megérem, de fülig ér a szám, hogy jó helyen van Márk. 😀

WOW, OUCH, YUMMY

Mostanában figyeltük meg Timkával, hogy Márk otthon is rendszeresen ezeket az angol szavakat használja a magyar kifejezés helyett:

Wow – Húha

Ouch – Aúú

Yummy – finom

Amikor azon gondolkodtam, hogy milyen jó lesz, ha anyanyelvi szinten tanul meg angolul, akkor nem gondoltam arra ezek helyett a szög egyszerű magyar kifejezések helyett az angol megfelelőt kezdi el használni, ráadásul olyan helyi hangsúlyozással, hogy kiráz tőle a hideg. (Utálom, amikor az észak-amerikaiak váúúú-znak)

Próbáltam neki magyarázni, hogy ezt magyarul hogyan mondjuk, de nem akarom erőltetni, mert abból szerintem ellenállás lehet. Kicsit megijedtem, hogy mikortól akar majd angolul beszélni otthon. Ezt nagyon nem szeretném, de láttam már olyan Márknál fiatalabb és idősebb gyereket is, aki egyszerűen nem akar a saját anyanyelvén megszólalni. No majd meglátjuk…

Munkahelyi ügyek 1.

Amikor júliusban elkezdtem a jelenlegi munkahelyemen dolgozni, akkor rájöttem arra, hogy nekem jobban fekszik, ha valamikor f9 fele érkezem a 9 óra helyett. Megkérdeztem hát a főnököm, hogy kezelhetjük-e rugalmasan a munkaidő kezdését és végét.

Lehangoló választ kaptam: mivel az ügyfeleink 9-től 17 óráig dolgoznak, ezért tőlünk is ezt várja el. No ebből az lett, hogy én továbbra is f9 előtt érkezem és gyakran f6-6 között megyek el, bár mostanában nagyon figyelek rá, hogy legkésőbb f6-kor felálljak a helyemről.

Ehhez képest azt látom, hogy a velem együtt érkezett másik Senior PM ugyanúgy reggel f9 előtt jön és f5 után kicsivel távozik, mert megy a vonata. (elég sokat ingázik, messziről jár) Ezen kívül hetente legalább egy alkalommal otthonról dolgozik.

Nem kérdezte meg, hanem bevezette. A srác egyébként jó fej, jóban vagyunk, nem irigykedem rá, mert én is dönthetnék úgy, hogy követem az ő útját, de ez nálam lelkiismereti kérdés és nem akarok lejjebb adni a színvonalból.

Másfelől látom azt, hogy a munkatársam tiszta ideg, hogy biztosan ideges a főnökünk (Vice President), de egyik sem mondja ki, hogy mit akar, mert errefele nagyon kerülik a nyílt konfliktust. Szerintem a főnökünk azt fogja csinálni, hogy csendben szól a PMO vezetőnek, aki a mi közvetlen menedzserünk és megkéri őt, hogy tegye helyre a munkatársamat. Aminek egyébként az lesz a vége, hogy a munkatársam motivációját jelentősen csökkentik.

Én ezeket a háturólj jövős helyi dolgokat nem annyira értem, miközben meg azt kérik, hogy legyen a legfőbb érték a transzparencia. Hát ez jól hangzik, de a valóságban tenni kéne érte…

Yummy, ouch & wow

Észrevétlenül jelentek meg Márk hétköznapjaiban ezek a kifejezések, a címben szereplő sorrendben. Először a yummyt hallottam, talán 1 héttel ezelőtt, amikor elé került valami finomság.. azután feltűnt, hogyha beüti a lábát-kezét-fejét, ezt használja: ouuuuccch. Szerda este pedig, amikor Ákos vacsora után feltálalta a munkahelyi potlakról hozott répatortát, ezt hallottuk: WooooooooW!

Ha már itt tartunk, ma este, ha nem hallott jól valamit, ezt kérdezte: “What??” Egyik nap pedig a tanárnénije nevét próbáltam megfejteni. Kb így írnám le, amit mondott: Ms. Worcherstone. Utánakerestem, és Ms. Richardsonnak hívják.

Ja és a kis barátja a brazil Henrique, Márk folyton kijavít: “anya, nem Enrike, hanem Envíque!!” Ha már róla esett szó, elmesélem, hogy Márkkal együtt rosszalkodnak mostanában az oviban. Henrique szerintem most éli át az a hisztis-rosszalkodós-figyelemfelhívós időszakot, amit Márkunk kb 2 hónappal ezelőtt. Szerintem ennek elsősorban a változás az oka, mert ők kb 2-2,5 hónapja érkeztek az országba, de a tanárnénik és a szülők összefogva egy komoly programot állítottak össze a kisfiúnak a rosszalkodás megállítására. Kiscsillaggal, nagycsilaggal, jutalommal (visszakapja a könyveit és játékait). Mi úgy tapasztaltuk, hogy elmúlik ez az időszak magától is, de nem szólok bele a gyereknevelési elveikbe. Márkkal viszont megbeszéltük, segítsen Henriquének, és állítsa meg, ha butaságot készül csinálni. Már csak azért is, mert Henrique 1 évvel idősebb, és Márk szereti utánozni mindenben. Miatta kér főtt tojást snacknek, és felszeletelt, összegumizott almát. És “anya, Envíque anyukája banánt tesz a joghurtba”, Ok kicsim, akkor vigyél ma epres-banános ivójoghurtot ;-).

Holnaptól az oviban 4 napos hétvége lesz, pénteken “professional acivity day” (=PA Day) ami tanítási szünet, hétfőn pedig Thanksgiving, ami itt Kanadában október elejére esik.  A pulyka és a tökfaragás itt is hagyomány, kíváncsi vagyok mindkettőre!

Egy kicsit még a heti étkezésünkről képekkel:

Az első rakott krumpli hazai kolbásszal, a második pedig zöldséges quiche, mindkettő tetején szép narancssárga cheddar díszeleg. Yummy!!

Hálaadás a munkahelyen

Kanadában a hálaadás (Thanksgiving) legalább annyira fontos ünnep, mint az USA-ban.  A hálaadás automatikus hosszú hétvégét jelent, ilyenkor összejön a család, távolról is hazautaznak a rokonok. Van egy kis különbség az időzítésben, mivel Kanadában  október 9-re esik ez az ünnep, az USA-ban pedig november végén lesz.

A hálaadás jegyében a munkahelyen ma hálaadási Pot-Luck-ot rendeztünk. Aki jógázik az ismeri a potlak szó jelentését: mindenki hoz valami ételt és megosztja a többiekkel.

Nálunk is nagy készülődés volt, a Confluence portál kb fél óránként küldözgette tegnap az értesítést, hogy ki mit hoz majd másnap. A mottó az volt, hogy mindenki hozzon a saját országára jellemző ételt.

Ezt én nem tartottam be, mert nem jutott eszembe egyetlen olyan magyar étel sem, amiben nincs hús, szeretem megenni és el tudom készíteni. Úgyhogy tegnap este zöldséges Quiche-t csináltam. Ezt az ételt csináltuk régebben Timkával, aztán hosszú ideig nem volt az étlapon, de a hétvégén Mariannál és Péternél ez volt a menü és ihletet kaptam én is.

Ez volt a mai menü, egyenesen a belső portálról. A neveket töröltem személyiségi okok miatt. :]

Food
Vegetarian/Non-Vegetarian
Jalebis Dessert
Samosas Vegetarian

Chicken/Lamb

Pakoras Vegetarian
Spanish omelette Vegetarian (eggs, potatos and onions)
Carrot Cake with Chocolate Vegetarian
Wild Rice Salad Vegetarian
Roasted Potatoes + Sweet Potatoes Vegetarian
Quinoa salad Vegetarian
Salad (with kale, and other yummy things) Vegetarian
Atlanta Brisket Beef
Teriyaki Flank Steak Beef
Assorted Desserts Vegetarian
South African Borewors beef & chicken
Cannoli (dessert)
Vegetable Quiche Cheese, creme, onion, eggs
Stuffed cabbage and grape leaves Non-Vegetarian (Beef)
Dessert (Rasmalai) Vegetarian
A brie plate (like a cheese plate, but with just brie) Vegetarian
Spring Rolls Vegetarian
Not sure yet
Banana Loaf
Dumplings Non-Vegetarian (Chicken)
Chicken Tortilla Pinwheels Non-Vegetarian
Beet Salad Vegetarian
Jerk Chicken Non-Vegetarian (Chicken)
Quinoa Bean salad Vegetarian
fruit platter Vegetarian
Meduvada Vegetarian
Deserts (Bengali) Cream,Milk,
Sushi Vegetarian (each roll has a few of the following ingredients but not all [ cucumber, avacado, egg omelet, carrot, oyster mushrooms, imitation crab ])
Spinach Ricotta Lasagna Vegetarian (with cheese)
Moon Cake Vegetarian
Yummy Gulab Jamun Vegetarian
Cheese (Paneer) pakora Vegetarian
Holopchi (Ukranian cabbage roll casserole) Non-Vegetarian (Bacon)
Sabudana Khichdi (Indian dish made of pearl Tapioca) Vegetarian (Tapioca, Peanut powder, potatoes, green chilli)
Vegetable salad with tuna Vegetarian… mostly
Pasta, Veg and Tuna Salad (has mayo) Pasta with fish
Pierogies Vegeterian (potato and cheese)

A kínálat nagyon jó volt, sokat ettem és olyan dolgokat is kipróbáltam, amikről még nem is hallottam. Lássuk csak:

  • Spenótos, rikottás lasagna – csak egy kicsit ettem, mert kíváncsi voltam. Finom volt, de szerintem én jobbat tudok csinálni. :-]
  • Paneer Pakora – indiai étel, nem igazán szeretem az olajban sült dolgokat, de jól nézett ki és jó volt az íze is. A mártás volt igazán szuper, mert egyszerre volt édes és erős
  • Cannoli – Anthony-vel megbeszéltük, hogy ez nem Canelloni, mert az olasz töltött tészta. Ez egy finom leveles tészta, habbal töltve, de amúgy ez is olasz
  • Banana Loaf – nem volt nagy szám, de valamiért ketten is csináltak. Valami tészta és csoki összekeverve és alig megsütve
  • Rizssaláta
  • És a nap sztárja (nekem) a csokis répatorta. Ez nem hasonlított arra a répa tortára, amit eddig ettem, mert nem cukros máz volt a tetején, hanem csoki és a közepén is volt egy nagy lyuk és abból folyt a csoki amikor vágott az ember egy szelet tortét. Ebből többször is szedtem

Nagyon teleettem magam, meglepő volt, hogy délután is tudtam dolgozni. Talán azért, mert ma különösen idegesítő megbeszéléseim voltak. :-/

Az volt a legdurvább, mint a cégünk X-edik szülinapját is most ünnepeltük, azaz amikor már jól teleette magát mindenki, akkor begurítottak két hatalmas tortát. Nos ezeket már kihagytam, mert az észak-amerikai cukrász iparról nincs jó véleményem…

Néhány kép is készült. Bocs, de próbáltam az arcokat lehagyni. Így bénán néz ki, de ez van…

20171004_11035420171004_12244320171004_12244920171004_130859

 

Peca – Orangeville, Island Lake

A szeptemberi kánikulát két nap alatt elfújta a szél és elmosta az eső és bennem újra felébredt a horgászláz. 30 fokban nem annyira jó ötlet egy csónakban aszalódni, de ahogy a nappali hőmérséklet 20 fok alá esett, úgy megint elkezdtem vágyakozni, hogy egy tavon ringatózzak és ragadozó halakat kergessek.

Orangeville nincs messze tőlünk és ott már van egy kis helyismeretem, ezért péntek este foglaltam egy csónakot az Island Lake-re. Ez jó rendszer, hogy a neten keresztül bérelhetek és előre ki is fizethetem a csónakot. Nem kell aggódnom, hogy mire megérkezem lesz-e csónakom, vagy mehetek egyenesen haza.

A csónakkal a “zsebemben” nem kellett volna nagyon korán kelnem, de Márk fél hatkor felkiabált engem, mert valami rosszat álmodott és már nem tudtam visszaaludni.

Szép lassan elkészültem, a családot sem ébresztettem fel és kicsivel 6 után csendben becsuktam az ajtót magam mögött. Induláskor teljesen sötét volt, Toronto egyértelműen aludt még.  Mint kés a vajban úgy mentem át az alvó városon…

Ahogy az óriási 401-es autópályáról ráfordultam a Brampton fele vezető kisebb autópályára úgy elhaladtam vagy 10 kilométernyi ipari terület mellett, ahol raktárak és üzemek váltották egymást.

Majd szép lassan kiértem a GTA-ból és a Hurontario úton való vezetést nagyon élveztem. Ez az út egyenesen átvezet a Niagara Escarpement-en, ami egy szép nagy völgy. Akkor értem oda, amikor a nap éppen felkelt, és én meg néztem magam előtt a legalább 5 kilométeres nyílegyenes utat és az autókat, ahogy kapaszkodnak fel a völgy szemben lévő oldalán.

Szeretem ezt a környéket, mert sokkal emberibb, mint Toronto. Betont nem igen látni és az út két oldalán farm-ok állnak, minden udvaron ott áll a pick-up vagy más 4×4-es óriás.

Eszembe jutott, amikor Timkával 2009-ben vezettünk Dallasból Houston-ba. Akkor nagyon egzotikusnak tűnt, hogy Texas-ban egy autópályán repesztünk és country-t hallgatunk, de most már kezdek hozzászokni a 6 sávos autóutakhoz, a sárga útburkolati jelekhez és a nálam kétszer nagyobb Ford F150-es vagy RAM Heavy Duty óriás pick-up-okhoz, amik óriás hanggal söpörnek el mellettem. Hiába na, ezekben az autókban 5-6.000 cm3-es motor van és akkor a kipufogójuk, mint egy kályhacső.

Amikor indultam, akkor 8 fok volt Torontoban, de a városon kívül deres volt a házak teteje. Csak 3 fok volt, úgyhogy nem is szálltam ki az autóból, ahogy a tóhoz értem. Korán érkeztem és várnom kellett fél órát, míg végül a kaput kinyitotta egy parkőr 8 órakor.

A csónakot gyorsan átvettem és beszélgettem egy fiatal sráccal aki a parknak dolgozik. Ő adott pár tippet, hogy próbáljam meg a kikötő előtti területet, mert ott elég mély a víz és a csukák a növények között állnak és lesnek a kisebb halakra. Állítólag ő is fogott pár csukát a héten az 50-60 centis méretből.

No ez jó lesz nekem is, ezért én is a kikötő előtt kezdtem, de valahogy nem tetszett a terület, mert több csónak is volt körülöttem, úgyhogy elindultam a tó közepe fele, ahol ugyan sekélyebb volt a víz, de nem volt senki körülöttem.

A tó itt kb 1,5 méteres és az alsó méteren vastagon áll a növényzet. Csak a felső 50 centi tiszta, ezt kellene meghorgászni úgy, hogy a legkevesebbszer akadjak bele a zöldségbe. Ahogy növényt fog a csali, úgy a halat el is lehet felejteni, mert nem mozog a műcsali és a vontatott zöldségre nem izgulnak a csukák.

Szél nem fújt, csak valami nagyon gyenge légáramlatot lehetett érezni, ezért nem használtam a súlyt, hanem hagytam, hogy lassan sodródjon a csónak. Először próbáltam Sebille Flat Shaddel, de ez a csali összeszedte az összes útba eső növényzetet, úgyhogy inkább az Ottó bácsi féle 10 grammos sötét támolygó villantót tettem fel 40-es monofil előkével.

Kb a 3 dobásra kapásom volt, de nem akadt meg a hal. Újra oda dobtam és erre a dobásra egy 40 centis kis kroki verte le az Ottó bácsit. Rögtön belefúrta magát a zöldségbe, de fölé álltam a csónakkal és kihúztam. Merítőm még nincs, úgyhogy kézzel vettem ki.

Jó kezdés, gondoltam és folytattam a dobálást. A szél közben erősödött és az elektromos motorral hátramenetben kellett lassítanom a sodródást, hogy a legjobb részeken ne suhanjak át. Addigra már láttam, hogy nem mindenütt egyforma a meder. A parthoz közelebb, ahol sekélyebb volt a víz, ott csak egy vékony 10-20 centis szőnyeg fedte az aljzatot. Ez a hely láthatóan nem tartotta a halat, ezért próbáltam a 1,5 méteres víz felett maradni, ahogy a növényzet sűrű volt és jól meg tudott benne bújni bármilyen hal.

Ezen a részen fél óra múlva megint ütést éreztem és egy nagyobb, 50 centi körüli csukát fogtam. Nem valami nagy méret, de a parkőr szólt előre, hogy erre a méretre készüljek, a nagyobbak majd csak hidegebb időben kerülnek elő.

Ez után  a hal után nagy csönd következett, a nap egyre magasabbra kúszott. Egy idő után rájöttem, hogy nap eléggé besüt a vízbe, ezért a mélyebb vízben kellene próbálkoznom.

Közelebb mentem a gáthoz, ahol kb 2 méteres volt a víz. Találtam olyan részt, ahol semmi növényzet sem volt, egy kicsit itt is próbálkoztam, de nem jött semmi. A sima kavicsos meder nem tartotta a halat…

Majd végül találtam egy jó területet, ahol 2 méteres volt a víz és a sima aljzat lassan átváltott növényesbe, de egy kb 100 méteres részen nem nőtt fel a hínár magasra, úgyhogy lehetett ejtegetni egy kicsit a támolygót. Ezen a részen volt két rávágásom és egy lekövetésem. Ez utóbbit jól elrontottam, mert csak az utolsó pillanatban vettem észre, hogy egy csuka követi a villantót és akkor már késő volt és éppen a hal orra elől vettem ki a csalit. Ha hamarabb észreveszem, akkor talán tudtam volna egy kicsit lassítani a bevontatást, de a szép eléggé borzolta a vizet, nehéz volt észrevenni a halat, plusz a Polaroid napszemüvegem júliusban eltört és egy olcsó napszemüveget vettem, ami nem polarizált, úgyhogy nem látok vele a víz alá. Öreg hiba…

Végül fél egykor elkezdtem pakolni, mert a csónak bérlés 1-ig szólt. Szépen kimotoroztam, leadtam a csónakot és megettem az ebédemet a parton. Néztem, ahogy a srácok a jégkunyhókat újítják fel. Ezen a tavon lehet olyan kunyhót bérelni, amit traktorral behúzni a jégre. A polgár fúr egy léket, berakja a pecát és leül a padra és esetleg közben grillezi a kolbászt, már ha bírja eléggé a füstöt. :-]

Ezeken a kis házakat látva kicsit rossz kedvem lett, mert eszembe jutott, hogy hamarosan itt a tél és tartok tőle, hogy itt a tavak decemberben befagynak és márciusig úgy is maradnak…

A rosszkedv később is megmaradt, mert a hazafele tartó út nem volt annyira vidám, mint reggel. Délutánra megmozdult a város és Toronto környékén elkezdődtek a dugók. Így a reggeli 50 perces útból végül 1,5 óra lett.

A halakról nem tudtam normál fotókat csinálni, mert tiszta nyálka voltam és nem vittem magammal kéztörlőt. Hiába nem úgy van, mint otthon, hogy az óriás Plano ládámban mindig benne van minden cuccom és nem tudok semmit sem otthon hagyni. Kéne egy kertes ház, vagy legalább egy saját garázs… :-/

Néhány információ a csónakokról Laci kérésére: a csónak amit béreltem egy alu Jon boat, azaz lapos aljú, kis merülésű. Ez a típus Észak-Amerikában népszerű, én utoljára az Ebron találkoztam ilyennel. Ezt a típust nem annyira szeretem, mert a légkamrák az ülésekben vannak, azaz az ülés fix, nem lehet mozgatni, vagy kivenni. Az üvegszálas csónakok előnye, hogy a padok használata opcionális, azaz nagy a munkatér és be lehet pl feküdni a csónak aljába éjszakára.

A bérelt csónakom Maconka szindrómás volt. :-] Maconkán is az összes alu csónak eresztett, sajnos úgy tűnik, hogy Kanadában sincs ez másként. Reggel még száraz volt, de mire végeztem már legalább 1 centi víz áll a talpam alatt. Még egy érv az alu csónak ellen, idővel sajnos elkezdenek ereszteni a szegecselés miatt.

Az viszont pozitív, hogy a csónakhoz jár a két evező, a súly és a hosszú kötél és a tiszta mentőmellény. Nem úgy, mint a legtöbb magyar horgásztavon, ahol vagy viszel mindent, vagy úgy kell reggel összevadásznod a súlyt, kötelet és vízmerő szapolyt.

A csónakhoz jár két nagy akksi és egy 50 librás Minn Kota C2 motor. A C2 az alap modell, nem fokozat mentes, de csak ennyi a hátránya. A csónak bérlés ára viszont csillagászati volt, 72 dollárt fizettem HST-vel 5 óra pecáért. Valószínűleg vennem kellene egy gumicsónakot vagy egy kisebb műanyagot, amit a tetőn lehet hordani. Na majd meglátjuk, ez inkább majd jövőre lehet aktuális.

20171001_13172720171001_13180420171001_08535620171001_09132520171001_11451620171001_09132120171001_091316