Egészséges életmód kanadai módra

Egy, az iskolában szervezett Zumba óra ihlette ezt a bejegyzésemet. Nagyon szeretem ezt a táncos mozgásformát, és voltak olyan időszakok az életemben, amikor rendszeresen jártam Zumbázni. Ezért nagyon megörültem az iskolában meghirdetett ingyenes gyerek-szülő órának. Márk mostanában sokat táncikál a suliban, a formátumot mondjuk én kevésbé tudom támogatni, mert a youtube-ról keresnek ki Just Dance videókat és arra ropják. De legalább mozognak, és azt el kell ismernem, sokat ügyesedett táncban, mióta próbálja lemásolni a mozdulatokat. Arra gondoltam, mindketten élvezni fogjuk a Zumbázást is, és több szülő, még a délutános tanárnénink is szólt, ő bizony ott lesz!

Jó sokan összegyűltünk az óriási tornateremben (helyi nevén: gym), főleg anyukák és gyerekeik, de néhány bevállalós apuka is váltócipőt húzott. Mi Márkkal hátul helyezkedtünk el, mert úgy láttam hogy szüksége van egy kis időre a feloldódáshoz. Meg nekem is ;-). Az oktató egy teljesen ősz hajú, de kiváló kondiban lévő hölgy volt, az óra végén elárulta hogy 67 éves. Rendszeresen tart elég intenzív Zumba órákat, és szívesen foglalkozik gyerekekkel is – ami talán még több energiát kíván. Szuper órát tartott, figyelt a jelenlévők igényeire, bevonta a gyerekeket, de a szülőket is leizzasztotta. A koreok kicsit egyszerűbben voltak, ami érthető, a gyerekek és a vegyes közönség miatt is. Márk a harmadik szám után közölte hogy elfáradt 😉 és inkább egy kis barátjával bújkált a padok alatt. Elfoglalták magukat.

Visszatérve az edzőnkre, a 67 éves életkor itt is nyugdíjast jelent. Azóta jobban figyelek az óratartó oktatók korára, és rájöttem, ez a hölgy nincs egyedül.

A munkahelyemen helyben van a fitness terem, ahol lehet gépeken-súlyokkal edzeni, személyi edzô segítségét igénybe venni, és csoportos órákra is járni, elég kedvezményes áron. Én a csoportos órákat kedvelem, hetente 1-2 alkalommal eljutok ebédidőben jógázni, és beiratkoztam egy késő délutáni pilatesre is. A Zumba után jöttem rá, a pilates oktatóm is kb 65 körül lehet. Fantasztikusan néz ki, gyönyörűen mutatja be a gyakorlatokat, és amit külön értékelek, elképesztően vicces. Aztán a következő héten megdöbbenve vettem észre, az egyik jógaoktató is erősen nyugdíjas korú, akinek az óráit a legjobban szeretem. És hogy nyomja a csaturangákat! Ő egyébként ázsiai származású, és az óra végi relaxációba mindig tesz egy kis búcsúüzenetet, amit utána még napokig ízlelgetek. Ákosnak is el szoktam mondani, de azt hiszem kell hozzá a jóga is, mert neki nem szokott átjönni az élet mélyebb értelme ezekből a mondatokból ;-). Írok egy példát: “ha azt gondolod, “semmi vagyok”, az a bölcsesség. Ha azt gondolod, “én vagyok minden”, az a szeretet.”

A napokban láttam egy cikket, ami a nemzeteket rangsorolta egészséges életmód szempontjából, és a kanadaiak az első 10-ben vannak. Személyesen is úgy tapasztalom, nagy különbség van a magyar, vagy az Usa szokásokhoz képest. Itt kifejezetten kevés elhízott embert látni az utcán, munkahelyen. A sport viszont hozzátartozik a mindennapokhoz – minden életkorban. Na jó, persze van, akinek ez kimerül abban hogy baseballt néz a tévében ;-). A közvetlen munkatársaim a szabadtéri mozgásformákat részesitik előnyben. Egyikük minden ebédszünetét legalább 30 perc interzív sétával tölti. Másikuk sífutni jár, a családjával együtt. Amiket én űzök – a kevésbé pulzuspörgetős jóga, pilates inkább az idősebbek sportja itt. A pilatesen szerintem én vagyok a legfiatalabb résztvevő. Mivel az oktató képtelen megjegyezni a nevem, néha csak úgy szólít meg “pretty girl” ami elég jó motiváció, de közben egy kicsit vicces is. Rég voltam én már girl :D.

Az étkezési szokások is különböznek. Az átlagos kanadai vagy főz, vagy nem főz otthon kávét. Ami biztos, hogy útközben a munkahelyre vásárol egy kávét egy kávés láncnál, pl Tim Hortons, Starbucks, Second Cup. Az irodában a “szomszédaim” a munkahelyen reggeliznek – ezt az amerikai stílusú hosszú (lötty) kávét, gyümölcsöt, joghurtot. Van, aki 9-10 óra körül eszik először, akkor is csak egy snack-et, ez általában zöldség összedarabolva egy kis dobozban: bébirépa, koktélparadicsom, paprika, uborka. A kantinban árulnak müzlit vagy reggeliző pelyhet is, gyümölccsel és joghurttal. Ha valaki akarna, akkor választhatna egészségtelen reggelit is, van a házban egy Tim Hortons és egy csökkentett választékú Starbucks is. De valahogy sosem láttam még senkinél cukrozott fánkokat, sem cukros üdítőket, ami az USAban azért elég általános bármelyik napszakban. Az ebédek is eléggé különböznek: a kanadaiak általában egy levest, vagy salátát fogyasztanak, szénhidrátnak esznek hozzá egy kis szelet bagettet vagy egy 4db-os csomag crackert (vékony, ropogós keksz). Szendvicset is láttam már, vagy egy wrap-et. Egész napos workshopokon és working meetingeken kipróbáltam már én is ezt a választékot. A legnagyobb különbség az volt, hogy egyáltalán nem álmosodtam el ebéd után. Pont elég kalóriát vittem be, hogy tovább pörögjek, és nem is lukadt ki a gyomrom az éhsegtől egészen f5-5 óráig. És itt jön a kanadai szupercsavar: a főétkezés itt a vacsora. Ez lehet akár 2 fogásos is, és mindenképpen főtt-sült. A háziasszonyok tehát rohannak haza vacsorát készíteni, ami nem rossz hír a munka-magánélet egyensúly szempontjából. Mondjuk ez csak egy szint alatt van így, magasabb pozícióban itt sem általános, hogy csak a napi 7,5 órás munkaidőt dolgozzák le. Hallottam már azt vezetőtől, hogy nem várja el a túlórát a munkatársaitól, de neki kötelessége akkor dolgozni, amikor szükség van rá – ezért fizetnek neki többet. Szerintem még azért is, mert más típúsú, és nagyobb felelősséggel járó feladatokat lát el. Visszatérve a kanadai vacsikra, először nem értettük, miért nincs senki a játszótéren 5 óra körül? Hát azért, mert felveszik a gyereket az iskolában, és rohannak haza vacsorázni. Aztán nyáron 7 óra körül már újra tele van a játszó, de akkor meg már mi nem akartunk ott lenni.

Ide illik egy kanadai vallás-elem is, a BRUNCH. A breakfast és a lunch keveréke, és kedvelt hétvégi elfoglaltság. Torontoban több helyet is kipróbáltunk barátokkal, vagy többnyire inkább barátnőkkel. Ez az étkezés egy késői reggeli és egy korai ebéd keveréke, a hétköznapi délelőtti étkezésekhez hasonlítva nagyon is kiadós. A menün általában találni tojást mindenféle formában és köretekkel, menő avokádós piritós-féléket zöldségekkel, palacsintát vagy gofrit, gyümölcstálat, zabkását, és steaket is körettel, meg más húsételeket. Angoltanulóknak érdekesség, hogy a fried egg kifejezést itt nem nagyon használják, helyette a “sunny side up” vagy az “overeasy” van forgalomban, utóbbi a mindkét oldalán sütött tükörtojás. Nekem a “benny” rövidítés is új volt, ez az egg benedict, vagyis a buggyantott tojás. Alap a kávé, volt, ahol még európai presszókávét is tudtak hozni. Szeretik még a gyümölcsleveket, és nemrég olvastam, hogy Toronto vezetése hozzájárult az alkohol felszolgálásához is a délelőtti órákban, nehogy valaki Mimóza nélkül maradjon a brunch asztal mellett. A formátum lehet önkiszolgáló, ilyenek pl a környékünkön a menoniták (amishokhoz hasonló vallásúak) pénztárcabarát éttermei. A nagyvárosban menőbb éttermek sem maradnak ki a buliból, ezért kicsit drágábban gyönyörű, tágas terekben is találkoznak családok vagy barátok. Nekem ez, a közösségteremtő és -fenntartó része tetszik a legjobban.

Még egy kis kitérő az úszásról. Ákos korábban már beszámolt torontoi úszás élményeiről az Egy év úszás nélkül című bejegyzésében. Itt, Waterlooban kicsit más a helyzet úszás fronton, mint Torontoban. Az érthetetlen időbeosztás itt is megvan, de pl belépőjegyet kell venni. Én talán 1 alkalommal úsztam, mert este 9kor már nincs hozzá semmi kedvem, hétköznap napközben meg nem érek rá. Ákos néha elmegy este, és Márk is jár előkészítő tanfolyamra, amit meglepő módon élvez. Mondjuk nem kell még az arcát a vízbe rakni, szerintem kb ott lesz a vízválasztó nála. Egyszer voltunk családilag is egy “family swim” idősávban – ez egész okos, nyitva van a nagy medence, de a pancsolóban is szabad lenni. Ez lehetőséget adott arra, hogy mindketten le tudjuk úszni a (sokkal korábban) szokásos 45 percünket, miközben a másikunk Márkkal szórakozott a kis medencében. Azon nagyon röhögtünk, hogy ketten voltunk Márkkal a max 1 m-es vízben, ő viselte a szuper úszómellényét, és még egy vízimentő is követett minket. Kicsit túlbiztosítottnak tűnt a dolog.

A végére egy vicces közjáték. Képeket kerestem ehhez a bejegyzéshez, többek között a céges fitness terem facebook oldalán. Találtam egyet, ahol egy 8-hetes testsúlycsökkentő program nyerteseit mutatják, és elég sok rajta az ősz hajszál. Igen ám, de még a nevek is olvashatóak a képen, és telibe mutat arcokat, ezt nem publikálhatom. Megörültem egy másiknak, amin egy kora őszi kültéri bemutató jógaóra résztvevőit kapták le hátulról. Még magamat is megtaláltam rajta, és jól látható rajta mindenféle életkor. Tovább néztem, és rádöbbentem hogy ez sem felel meg a céljaimnak. Ugyanis éppen a jobb karunkat emeltük váll magasságban előre. Nem lenne jó, ha ebből bárki téves következtetést vonna le ;-). Maradok egy biztonságos képnél, és ajánlom magát a forrást is, ha több információt szeretnél a témáról: thacanadaguide.com.

Advertisements

Határok Kanadán belül? Ezt gondolják a kanadaiak egymásról.

Nem volt még időnk és lehetőségünk utazni Ontarión kívül, de az e nélkül is feltűnt, hogy a kanadai tartományok (provinces) mintha külön országok lennének a kanadai szövetségi államon belül.

Ez egyrészt a nagy földrajzi távolságnak köszönhető, mert ha Torontóból (Ontario) Vancouverbe (British Columbia) szeretnénk menni, akkor az 4.000 km-es repülőutat jelent és 3 óra időeltolódást. De ha a másik irányba indulunk Torontóból Atlanti Kanadába, akkor az 2.000 km utazást jelent. Gondoljunk csak bele, hogy Európában hány féle embercsoport él ha elindulnánk mondjuk az Egyesült Királyságból keletre és megtennénk röpke 6.000 km-t.

Az “én házam-én váram mentalitás” abban is megmutatkozik, hogy a kanadai tartományoknak van saját zászlója, parlamentje, kormánya (provincial government) és tartományi vezetője (premier), mintha csak külön országok lennének.

Így hát amikor egy kanadai polgár az egyik tartományból a másikba költözik, akkor az új jogsiját a tartományi “okmányiroda” fogja kiadni, kötelezően át kell jelentkezni az egyik tartományi egészségbiztosítási rendszerből a másikba, a kocsira új rendszámtáblát kell kérni, a gyerek oltásait újra le kell jelenteni a helyi “KÖJÁL”-nál és még új horgászengedélyt is kell kérni (felháborító! :-] ). Ez kb felér azzal, mint amikor más országból költözöl Kanadába, azért persze néhány könnyítéssel. (Pl nem kell újra vezetési vizsgát tenned, nincs várakozási idő az egészségbiztosításnál, stb)

Mivel a tartományi parlamentek bőven alkotnak olyan jogszabályokat, melyek alapvetően befolyásolják a tartományi lakos mindennapi életét, ezért például engem sokkal kevésbé érdekel, hogy Justin Trudeau liberális szövetségi kormánya éppen mit tett, de nagyon kíváncsi vagyok, hogy Doug Ford premierünk populista konzervatív kormánya milyen szabályt fogadott el a tartományi parlamentben. Ez is jó példa arra, hogy a tartományi jogszabályok esetenként jobban befolyásolják a mindennapjainkat, mint a szövetségi törvények.

Mielőtt rátérünk arra, hogy a tartományok mit gondolnak egymásról vessünk egy pillantást a 10 tartomány (province) és 3 terület (territory) lakosság számára és méretére, mert annak lesz jelentősége, hogy hol mennyien laknak és mi a tartomány földrajzi elhelyezkedése. Forrás Wiki.

Capture

boundaries

A következőkben az is kiderül az Angus Reid Institute által végzett kutatásból, hogy a kanadai tartományok lakói mit gondolnak egymásról. LINK itt.

Hát nem sok jót, legalábbis ami a kanadaiak többségét illeti.

  • Vegyük először a “préri tartományokat”, mint Alberta, Saskatchewan, Manitoba, akik a kutatás szerint alapvetően kedvelik egymást. Valószínűleg azért van ez a szimpátia, mert közösek a gyökereik. Az is érdekes hogy leginkább a földrajzilag közvetlen szomszédot szeretik a legjobban, azaz Alberta lakosai Saskatchewan-t jobban szeretik, mint Manitoba-t, amely nem közvetlen szomszédja Albertának.
  • Hasonlóan kedvelik egymást az Atlanti Kanadának hívott tartományok, mint New Brunswick, Nova Scotia és Newfoundland & Labrador. (Van egy negyedik Atlanti tartomány is, de Prince Edward Island-et kihagyták a kutatásból, mivel ők mindössze 150 ezren vannak.) Valószínűleg a PEI lakói is hasonlóan gondolkodnak, hiszen a zord Atlanti partvidéken amúgy is hagyományosan összetartóbbak az emberek a zord természet kihívásai miatt.
  • A földrajzi “közelség” azonban nem mindig jelent automatikusan szimpátiát. Alberta kimondottan nem kedveli British Columbiát, pedig közvetlen szomszédok, igaz ott van köztük a Sziklás hegység, mint egy elég jelentős természetes választó vonal. Ennek a mosolyszünetnek jelenleg valószínűleg az az oka, hogy Alberta gazdaságának fontos pillére az olajkitermelés, amit szinte kizárólag az USA-ban lévő finomítókban dolgoznak fel. A kanadai kormány és persze Alberta szeretne Ázsiába eladni olajat, ehhez viszont olajvezeték kellene AB-ból BC-be, illetve a Csendes-óceánhoz, aminek az építését a hagyományosan környezetbarát British Columbiai lakosság erőteljesen ellenzi és ezért komoly viták vannak a két tartomány vezetése között.
  • Számomra az sem meglepő, hogy az összes tartomány lakossága nem igazán kedveli Quebec-et. Érhető, hiszen az alapvetően francia nyelvű Quebec-ben állandóan az angol nyelv térnyerésétől félnek (és ennek hangot is adnak), ezen kívül Quebec-ben évtizedek óta időről időre felmerül a Kanadából történő kiválás gondolata, ezt pedig a többi angolul beszélő tartomány nehezen felejti el.
  • Ontario lakosként nem esik jól, hogy egy olyan tartományban lakok, amit szintén egységesen nem kedvelnek más tartományok. Ontario-ban angolul beszélnek, a tartomány gazdasága jelentősen hozzájárul a kanadai jóélethez. Mi a baj tehát? Kanadában egységesen úgy tartják, hogy Ontario lakossága magának való és nem igazán foglalkoznak a többi tartománnyal. Ez reálisan hangzik, ugyanis Ontario számára sokkal fontosabb az, hogy USA északi államaival jó legyen a viszonya, mivel annyi amerikai cég gyártat Ontarioban, kihasználva az olcsóbb munkaerőt, hogy ez a tartomány lehetne az USA 53. állama. Bár ehhez az is kell, hogy pl Manitoba dupla távolságra legyen Torontótól, mint a TO-Chicago-hoz vagy TO-New York távolság. És olyat is olvastam már, hogy a bonyolult kanadai szövetségi szabályozás miatt állítólag könnyebb bármi árut vagy szolgáltatást az USA és Ontario között kicserélni, mint Kanada többi részével. Ezzel nem Ontario-t mentem, mert szerintem indokolt ami a többi tartomány lakói gondolnak “rólunk”.

További érdekességeket lehet olvasni a kutatásban, pl arról, hogy melyik tartomány gondolja azt, hogy többet ad be a közös kalapba, mint amit kivesz onnan. LINK itt.

Az “Ugródeszka teória”, azaz bevándorlás Ontarióban

Gábor barátom küldte el a linket arról az Ontario-ról szóló migrációs kutatásról, melynek elkészítéséhez a 2016-os kanadai népszámlálási adatokat használták fel, azaz az információk elég frissek és főleg megbízhatóak.

Néhány hihetetlen szám a bevándorlás mértékéről:

  • A Kanadában élők 21,9%-a bevándorló, tehát minden ötödik kanadai nem Kanadában született.
  • Ontario igen kedvelt bevándorlási célpont, a bevándorlók aránya a tartományban bőven az országos átlag felett van, például 2016-ban 29% volt.
  • Ez egyébként a véleményem szerint Toronto-nak köszönhető, ahol a lakosság 70%-a (!) nem Kanadában született. Ez még hihetetlenebb szám, mint a 21.9%-os országos átlag.

Capture2

A fenti infografika kicsit “csal”, mert kihagyja a 250.000 – 1 millió lakosú településeket, de itt van a teljes adatsor:

Capture4

Megjegyzés: Ontario lakossága 2016-ban 13.98 millió fő volt, a Toronto hivatkozás ebben a kutatásban a Toronto Census Metropolitan Area-ra (Toronto CMA) vonatkozik a maga 5.9 millió lakosával, ami nagyjából átfedésben van a Greater Toronto Area-val. A Toronto CMA több kisebb nagyobb város halmaza, melyek lényegében már egybe épültek és Toronto City 45%-át adja ennek a népességnek a maga 2.7 millió lakosával.

Az “Ugródeszka” teória megdőlni látszik:

Gábor barátomnak van, vagy inkább most már csak volt egy teóriája, ami nekem is hihetően hangzott egészen addig, míg el nem olvasuk ezt a kutatást. Ő úgy figyelte meg, hogy van egy olyan trend, mely szerint a bevándorlók egy része aki Torontóban kezdi a kanadai életét, Torontót ugródeszkaként használva néhány év elteltével elhagyja a 416-ot és valami kisebb, nyugisabb helyre költözik.

Ő ezt többször látta már, én magam is ezt a teóriát erősítem, szóval hihető volt a dolog, de a számok nem feltétlenül ezt mutatják.

A következő ábra azt mutatja, hogy Ontarióban hogyan oszlik meg a bevándorlók száma a település nagysága szerint. Látható, hogy a torontói bevándorlók az összes Ontarióban élő bevándorlók közel a felét adják (46.1%), de az ennél kisebb településeken jelentősen csökken, mondjuk inkább zuhan a számuk. Azaz az egyre kisebb települések láthatóan kevésbé vonzó migrációs célpontok.

Az “Ugródeszka elmélet” tehát nem igazán állja meg a helyét, mert biztosan vannak szép számmal olyanok, akik elköltöznek Torontóból, de ez inkább kivétel, mint szabály. (Illetve ha költözik is valaki, akkor a helyére valószínűleg többen érkeznek.)

Capture1

Második felvonás. Hogy boldogulnak a bevándorlók Ontarióban?

Nem meglepő az az állítás, hogy azok akik régebben érkeztek jobban keresnek, mint akik kevesebb ideje érkeztek.

A következő ábra alapján az látszik, hogy azok akik 1981. előtt érkeztek, szinte a kétszeresét keresik annak, mint akik csak az elmúlt években, itt például 2011-2014 költöztek Kanadába. Érdekes, hogy a nők, férfiak, diplomások esetén is hasonló arányokat lehet látni, tehát a nem és a képzettség nem igazán jelent különbséget a jövedelemben.

Megjegyzés: a % a bevándorlók medián jövedelméhez mért arányt mutatja. Ezekből a számokból nem tudjuk meg, hogy a bevándorlók jövedelme hogy arányul a kanadai átlaghoz.

Capture3

Az infografika a két szélsőértéket emeli ki ami között 30 évnyi kanadában leélt év van, de rendelkezésre áll a teljes idősor is.

Ez alapján a grafikon alapján látszik, hogy a régi motorosok jobban keresnek, mint a friss bevándorlók, illetve az átlagnál idősebbek, tehát a jelen esetben a 45-64 év közöttiek jelentős hátrányban (akár 15-20%-nyi jövedelem különbség) vannak a fiatalabbakhoz képest:

Capture5

Ez azt jelenti, hogy aki korán ideért az jól járt, aki most jönne az már el se induljon?

Nem feltétlenül, ugyanis idővel az új kanadaiak is szereznek helyi munkatapasztalatot, végezhetnek helyi képzéseket, megismerik a kultúrális közeget, ami mind magasabb jövedelemmel kecsegtet.

A speciális tudás vagy egy keresett szakma pedig az új érkezők esetében is olyan előnyt jelent, ami a jövedelmi felzárkózást sokkal könnyebbé teheti. Saját példánkból kiindulva azt látom, hogy nekünk az első 1 év volt a nehéz, de miután a feleségemmel mindketten egy Top100-as munkáltatónál sikerült elhelyezkednünk, azóta nem lehet különösebb panaszunk erre a “jövedelmi ollóra”. Mi egész valószínűleg a friss bevándorló medián jövedelem 77%-os szintjénél jobb helyzetben vagyunk, de persze azért van még helye a fejlődésnek.

Magyarország vs Kanada – gáz ár

Először fura volt, hogy a téli fűtési költségünk eddig nem tűnt olyan durvának, ahhoz képest, hogy egy jó nagy házban lakunk. Legalábbis a magyar fűtési költséghez szokott agyammal valami durvábbat vártam.

Ezért néhány számla alapján készítettem egy rövid összehasonlítást, hogy itt dél-Ontarióban vagy Budapesten drágább a fűtési költség.

A módszer egyáltalán nem tudományos, mert nem arányosítottam az alapdíjat a fogyasztással, nem hasonlítottam össze a fűtőértéket, hanem vettem pár magyar és pár kanadai számlát és elosztottam a köbméterben mért fogyasztást a számla bruttó összegével és voilá:

  • Union Gas 1 m3 gáz ára 0.28 cent (kanadai dollárban), azaz 214 Ft-os árfolyam mellett 60.26 Ft
  • És a Nemzeti Közművek Budapesten: 1 m3 gáz ára 96.70 Ft

Néhány egyéb információ:

  • A Union Gas számlában 13%-os adó van (Ontario Harmonized Sales Tax), a magyar számlában pedig 27% ÁFA
  • A kanadai alapdíj 21 dollár bruttó, azaz kb 4500 Ft. A magyar számlában lévő alapdíj 973 Ft. Azaz a kanadai szolgáltatási díj jóval magasabb, mint a magyar de nagyobb kanadai fogyasztásnál csökken a m3 átlagos költsége, ami már most is alacsonyabb, mint Bp-en.

Magyar házunkban (nettó alapterület 100 nm) ami 10 éve épült, tehát egy viszonylag korszerű, azaz szigetelt ház a havi átlagos téli fogyasztás 150 m3 gáz volt.

Itt Waterlooban idén (is) elég kemény telünk van, január-februárban csak néhány nap volt nulla feletti hőmérséklet és éjszaka többnyire -10 fok vagy annál kevesebb van.

Ezért aztán a kanadai otthonunkban január havi fogyasztásunk a 450 m3 volt, azaz kb háromszorosa a magyar fogyasztásnak, miközben a ház területe kb 2x nagyobb a magyar házunknál. A többi különbséget a hidegebb időjárásnak “köszönhetjük”, illetve annak, hogy ezen a 30 éves házon a szigetelés lényegesen nagyvonalúbb, illetve néhány ablak is cserére szorulna.

Ennek ellenére a kanadai bérünket figyelembe véve a 150-170 dolláros havi gázszámla nem tűnik megterhelőnek.

A számolás után értem már, hogy a kemény kanadai tél ellenére, miért nincsenek a házak Kanadában olyan szinten szigetelve, mint mondjuk a Skandináv országokban.

Meanwhile in Canada

Bocs, hogy megint a téllel jövök, de a végén lesz kanadai humor is ígérem. Téli humor.

Most olvastam, hogy ezen a télen átlag feletti mennyiségű csapadék esett dél-Ontarióban. Ez nekem már elég korán feltűnt, mert több havat lapátoltam december óta, mint előtte összesen az életem során. :-]

Az utóbbi 1 hónapom különösen kellemetlenül telt. Amikor Kubában  voltunk, akkor volt egy teljes napos ónos eső, ezért a helyi iskola fenntartó “snowday”-t tartott, azaz a gyerekek otthon maradtak egy napra. Minket nem érintett, csak utólag hallottuk.

Amikor vasárnap megérkeztünk haza, akkor ez a jégpáncél fogadott a járdánkon és a kocsibeállón.

Majd az első munkahetünk úgy kezdődött, hogy a hét elején megint jött egy nagy havazás és egy napra megint bezárták az iskolákat. Mindketten itthon maradtunk home office-ban és Márk meg szépen eljátszott, úgyhogy nem volt vészes.

Ezt követően több napon keresztül törtük a jeget és mire a végére értünk, a következő héten megint jött egy ónos eső. Az iskolát nem zárták be, de szerintem szuper-indokolt lett volna. Én szeretek gyalog jönni-menni a suliba, de olyan korcsolya pálya volt a járdákon, hogy kb 1 hétig nem lehetett gyalogolni a környékünkön, ezért inkább autóba ültünk ehhez az 5 perces úthoz.

Az ilyen elhanyagolt állapot ritka errefele, ehhez az kellett, hogy kifogyjon az útszóró só a boltokból. Ontarióban az eddig elképzelhetetlen volt, hogy a tél közepén hetekig ne lehessen sót kapni, de most megtörtént. Ez annyira kiverte a biztosítékot, hogy még az újságok is elkezdtek róla írni, hogy mi a sóhiány oka. Nem Soros és nem Brüsszel, egyszerűen a nyáron volt egy pár hetes sztrájk a legnagyobb kanadai sóbányában, majd jött két ónos eső és elfogytak a készletek.

Végül kerítettem sót, 20 kilót kiszórtam és sikerült két napi munka árán feltörni a második ónos eső maradványát.

Ezen a héten ismét megkaptuk a dózist. Vasárnap és hétfőn 100 km-es szél és hófúvás volt, úgy remegett a ház, hogy azt hittem elvisz minket a szél. Majd mára megérkezett a következő 15 centi hó. Ma 2 órát kotortam a havat, elhatároztam, hogy őszre veszek egy házi hómarót.

Végül a humor.

  1. A kanadai ház tulajdonosok tudják, hogy a hókotró ELLENSÉG. Csupa nagy betűvel. Igaz, hogy az utat megtisztítják, de MINDIG akkor jönnek, amikor elkotortad a havat a kocsibeállóról. végigszáguldanak előtted és máris ott van egy 30 centis hógát, amit rohadt nehéz szétszedni. Pláne, ha hagyod összefagyni. Ha éjszaka jönnek, MÁRPEDIG MINDIG AKKOR JÖNNEK, akkor reggel maximum dinamittal tudsz kijutni a kocsiddal.

Ezért is készülnek az ilyen vicces képek.

a1828f29baf645c7195d70484a91729f

Ez pedig az eredmény. A képen nem én vagyok, hanem átlagos Kanadai Béla aki megtekinti a frissen takarított kocsibeállóját. Megjegyzés: télen igazából nem kell télikabátot viselni, csak az ellenséges propaganda terjeszti az ellenkezőjét.

15778489_10158137604095372_1462636167_o-1100x619

2. Helyi sajátosság, hogy a kanadai nagyvárosban van ún. Snow Route. Ezeket táblával jelölik, ami azt jelenti, hogy ha havazott, akkor a megjelölt út szélén tilos a parkolás, mert jönnek a hókotrók. Ha mégis ott felejted az autód, akkor az büntetést von maga után.

Szóval ez még tavalyi sztori, de jó. Néhány vicces személy Montreálban készített egy hóautót, mintha valaki ott hagyta volna a kocsiját, amit belepett a hó. A rendőrök vették a lapot, hagytak egy üzenetet a szélvédőn, mintha tényleg egy ‘ticket’-et adtak volna.

Akit érdekelnek a képek, az kénytelen lesz ide kattintani: CIKK

Megjegyzés: nálunk Waterlooban nincsen kijelölt Snow Route, ellenben ha az önkori bejelenti, hogy Snow Event van, akkor a kocsiddal nem állhatsz meg az utcán. Sehol. Azt nem tudom, hogy ezt betartatják-e és kapsz-e büntit ha mégis ottmaradsz valahol, de azért kemény, hogy egy napra egyszerűen betiltják a parkolást közterületen.

Mivel minden lakókörnyéken van egy mall, ezért lehet alternatívát találni, ha nincs kocsibeállód vagy garázsod, de az ilyen helyeken sem szeretik az éjszakai parkolást, a legtöbb helyen ki van írva, hogy tilos a parkolás éjfél és reggel 5 óra között. Akár el is vonathatják a kocsidat, de talán nem akkor, ha amúgy is Snow Event van.

Fantasztikus téli Kanada, azaz hogyan telelnek a kanadaiak

Kanadában van olyan hely, ahol a hó nem csak bosszúságot jelent, mint itt a városban. És nem is kell messzire menni érte, mert amiről ma írok, az Torontótól mindössze 2-3 órára északra található.

Októberben jártunk már a Haliburton Highlands-en, erről írtunk két cikkben is korábban: Irány Észak! és  Algonquin kirándulás.

Hálaadáskor ‘Minden’ városka mellett volt a szállásunk, ami fantasztikusan szép környék. Dombok, tavak, nyaralók és piros juharlevelek. Teljesen rabul ejtett minket a táj, ami pont olyan volt, mint egy giccses kanadai képeslapon. Ezért is fogadtuk meg, hogy idén télen visszatérünk.

Január végén két baráti családdal együtt kerekedtünk fel, a szállásunk a régió központjában Haliburton-ben volt. Ez Torontótól (normál esetben) kb 2-3 óra vezetésre van, nekünk Waterloo-ból legalább egy órával távolabb. Hálaadáskor ráadásul iszonyú volt a forgalom, hazafele 5 órát szenvedtünk az autóban. Gondoltuk, hogy januárban biztosan nem lesz ennyire durva, mert ilyen ki jár arra ilyenkor…

Nos ismét melléfogtunk. Előző nap esett a hó felénk, ezért az első 100 km-en igen havasak voltak a vidéki utak. Nem volt veszélyes, a négykerekes autónkban egy percig sem éreztem, hogy csúszkálnánk, de akkor sem lehetett 50 km/h-nál többel haladni.

Hát ezért: hóátfúvás és részlegesen hóval borított út valahol Waterloo és Orangeville között.

20190125_154848

Később a 400-as (észak fele vezető) autópályán pedig bekerültünk a péntek esti  csúcsforgalomba, majd mire eljutottunk a Lake Simcoe északi csücskéhez Orilliába, addigra ott is szakadt a hó. Itt vettem át a kormányt nyúzott feleségemtől, aki már 3 órája ült a volán mögött, hogy levezessem az út második felét.

Orillia után teljesen behavazott úton mentünk, néha olyan körülmények között, ahova téligumi és négykerekes autó nélkül elég veszélyes lett volna behajtani a tök sötétben. Én csak markoltam a kormányt és pislogni sem mertem. Végül 6 óra vezetés után, este fél 10-re csak megérkeztünk a házhoz, ahol barátaink már vártak minket hideg sörrel, meleg vacsorával és vigasztaló szavakkal. 😀

A ház és a táj este már nem mutatja meg magát:

20190125_193951

De reggel igazán jól mutat a közvetlen tóparti 4 hálószobás, óriási konyhás-nappalis cottage. Canada Winter Wonderland.

Haliburton-3420190126_112337

20190126_075930

Ezt látva nekem meg eszembe jutott a nagyszüleim által épített szanazugi ház, ahol ha ott volt a mi családunk és a két nagyszülő, akkor valakinek a lépcsőre kellett ülnie az esti tévézéshez. De ez Kanada, ahol minden nagy, úgyhogy bőven elfért a 6 felnőtt és 5 gyerek a házban.

Haliburton a ‘Cottage country’ része, ami egy nem hivatalos tájegység. A Torontóban és a Greater Toronto Area-ban lakó néhány millió ember előszerettel menekül ki a városokból annak a több száz tónak a partjára, ami a Lake Huron-t, Lake Simcoe-t és Lake Ontario-t összekötő képzeletbeli vonaltól északra található.

Ezen a környéken Balaton-szerűen működik az élet. A nyár és az ősz eleje nagyon intenzív, sokan nyaralnak erre, aztán a tél sokkal csendesebb, de akkor sem kihalt a táj.

Szombaton reggel sétáltunk egy nagyot a befagyott tó jegén a ragyogó napsütésben. A hőmérséklet -20-ról indult, de hamar ‘felmelegedett’. Mire térültünk fordultunk, már melegünk volt a nagykabátban.

A következő képen látszik, hogy a tó behavazott jegén motoros szánokkal száguldoznak végig a telelők. Először aggódtam, hogy vajon milyen vastag lehet a jég, mert a hótakarás miatt ez nem látszott, de aztán az egyik kis lékhorgász kunyhóban voltak kivágott lékek, és megláttam, hogy legalább 30 centi.

Ennyi már egy autót is megbír és később tényleg láttam olyan tavakat, ahol a horgászok a nagy pick-up truck-al odaálltak a kunyhójuk mellé. Ez a Balatonon a Hummereseknek nem jött be, de Kanada hóban és jégben jobban teljesít. :-]

20190126_101818

Haliburton-17

A kanadai tópart teljesen más, mint amit a magyar tenger partján lehet látni. Mivel több száz tó van ezen a környéken és nagy a terület, ezért a házak szellősen helyezkednek el, néha akár 50 méterre egymástól. A telek kellően nagy, kerítés sehol sincsen. A házak többségéhez van kis csónakház, ahol a kenukat, motorcsónakot, jetski-t tárolják.

A kanadaiaknak a tél is olyan időszak, amikor jól lehet időt tölteni egy tó partján. Lehet a kis jégre húzott házikóban lékhorgászni, síelni, korcsolyázni, motoros szánnal csapatni a befagyott tavon és a havas ösvényeken vagy csak egyszerűen a cottage-ban lazulni.

A következő képen az látszik, hogy az egyik szerény 500 nm-es ház tulajdonosai letisztítottak egy darabot a tó jegéből és kivilágítottak maguknak egy saját korcsolya pályát. Hangulatos.

20190126_180430

Mi is lazára vettük a menetet, a gyerekek sokat játszottak a ház körül a derékig érő hóban, de sokat voltunk bent is, mert ahogy eltűnt a nap a domb mögött akkor bizony megint -15 fok alá esett a hőmérséklet.

Mi felnőttek kipróbáltuk milyen ilyen hidegben hamburgert grillezni a szabadban (nem annyira jó, mint nyáron :-] ), majd tele hassal ültünk a kandalló körül és sokat beszélgettünk.

20190126_112846

Sajnos csak egy hétvégét töltöttünk a “vadonban”. Vasárnap délelőtt már pakoltunk és indultunk volna haza, de a három autóból csak kettő volt négykerék meghajtású és a Volkswagen Passat pajtás nem tudott kiállni a telekről a frissen hullott 10 centi hóban.

20190126_112651

Innen talán jobban látszik a dolog. Hó + emelkedő – AWD = GOND.

20190126_140214

Többféle trükköt kipróbáltunk, de végül az használt, hogy egyszerre 5 felnőtt ember tolta az autót. Összesen vagy 1,5 óra “mókázás” után sikeresen felküzdöttük magunkat és a gépet a domb tetejére. És juhéj, már indulhattunk is vissza Toronto-Waterloo irányba.

Márk aranyköpései

A kétnyelvűségnek rengeteg előnyös következménye van, kisgyermekek esetében is. Kutatók kimutatták, hogy a kétnyelvűség összefüggésben van a jobb tanulási eredményekkel; magasabb szintű emlekékezeti működést eredményez; és kreatívabb nyelvhasználatot.

Sőt, az alábbi kép forrása a Concordia University, akik ebben a kutatásban magasabb szintű elfogadást és diverzitást mutattak ki kétnyelvű gyerekeknél. (forrás: http://www.concordia.ca/cunews/main/stories/2015/01/13/how-bilingualism-affects-childrens-beliefs.html)

És persze sok a mellékhatás is – az egyik, szerintem legcukibb, amikor összekeverednek a nyelvek, a kifejezések. Egy ideje írogatom már az ilyen furcsaságokat – amíg összegyűlik egy bejegyzésnyi.

1. Márk iskolájában még az év elején volt téma a privát fürdőszoba-látogatás. Itthon is elkezdtük gyakorolni. Hogy jó példával szolgáljak, kopogtam a fürdőszoba ajtón mielőtt benyitottam volna. Márk így válaszolt:

– “Használt!”

2. Ez a pont nem is igazán tartozik a nyelvkeveredés kategóriába, de nagyon jellemző mostanában. Inkább az benne az érdekes, hogyan bontakozik ki a gyerekek érdeklődése, és találják meg hozzá az információkat, Márk konkrétan több forrásból és két nyelven elhangzó ismeret-morzsákat. Azon is mindig elcsodálkozom, milyen természetes a gyerekek számára, hogy bármire képesek lesznek felnőttkorukban. Amióta látogatjuk a tech múzeumokat – Torontoban az Ontario Science Center volt a kedvence, és itt Waterlooban is van egy hasonló, kisebb méretben: TheMuseum. Ezeken a helyeken látott először igazi működő gépeket és robotokat, és első pillanattól érdekelte a dolog. A múzeumokban mindenféle edukációs eszköz és előadás van, eleinte még megpróbáltuk lefordítani neki, amit hall, de egy ideje már nem kell. Elkezdte viszont mondogatni: “Egy olyan gépet/robotot fogok építeni..”

A múltkor vendégségben voltunk JJ barátunknál és feleségénél. A házigazda azt mesélte, hogyan ugrik az arcára a kb 15 kg-os macskájuk minden hajnalban. Márk azonnal megoldó-üzemmódba kapcsolt: kellene az emeletre vezető lépcsőre egy lift, onnan egy csalogató, ahol egy ketrec – én elvesztettem a fonalat, de ő kitalálta az egészet.

3. És hogy mutassak ilyet is, ez például egy igazi tükörfordítás:

“Nagyon rosszul kell pisilnem!” (I need to pee badly)

4. “Össze vagyok nyomva, mint egy csík!”

Erre nem jöttem rá, honnan jön. Egy elutazós hétvégén Márk 2 kisgyerekkel aludt egy ágyban. Persze verseny volt, ki alszik középen (és hogy ki fürdik először; meg sajnos hogy ki tud hangosabban kiabálni hajnalban :D). Mielőtt lefeküdtünk, Ákos benézett a szobába – akkor hallotta ezt az azóta elhírhedt mondatot.

5. Arról már biztosan írtunk, hogy Ontarioban körzetesek az iskolák – tehát azt, hova irathatod be a gyereket, a lakcím határozza meg. Az iskolák pedig különböző színvonalon oktatnak. A tanulók két évente (3., 5. és 7. osztályban) írnak egy felmérő tesztet, az eredményekből aztán egy külső szereplő, a Fraiser Institute készít összesítést, és “pontozza” az iskolákat 1-10 skálán. Ahol most lakunk, egy 6.2 public school (=állami suli) és egy 7.8 katolikus közül választhattunk. Az utóbbira esett a választásunk. Innen származnak a következő aranyköpések.

“Anya, tudtad hogy baby Jesusnak két apukája volt?” – és tényleg! 😉

“Nem akarok misére menni, mert az boring!” – boring = unalmas. Ezt egyébként a mise előtti napon mondta, utána már átváltott arra hogy “jó volt!”

6. “Anya/apa, tudtál valamit?”

Ez mostanában kb minden beszélgetésünk kezdő mondata. Először azt gondoltam, nem fordítás, inkább talán magyar ügyetlenkedés. Azóta hallottam Márkot angolul csevegni a délutános tanítónénivel, és így kezdte: “Did you know something?”

7. “Hot esző”

No ezt már nehezebb volt megfejteni. Adok hozzá egy kis kontextust. Vacsoráztunk, és éppen nagyon örültem a Freshcoban vásárolt “hot hungarian” hegyes erős zöldpaprikának. Márk is megkóstolta volna, de elárultam neki, a paprika csípős. Erre reagált: “én nem vagyok hot esző”. Vegyes nyelvű mondat, és logikus, csak még nem helyes ragozás.

8. “Pizza’s trace”

Itthon szinte kizárólag magyarul beszélünk. Egyik nap pont beszéltük Ákossal, hogy nem értjük jól egymást angolul, mert arra számítunk, magyarul fog megszólalni a másik. Márk pedig sokszor kezdi angolul, ilyenkor szépen megkérjük, váltson magyarra. És nekem pl nehéz megérténi őt is – hallás után tanulja a nyelvet, és gyönyörűen, akcentus nélkül beszél. Ez azt is jelenti, hogy néha félreért egy hangot, és egy ideig rosszul használja a szót vagy akár egész mondatot.

Queen: we will rock you című számát kb egy évvel ezelőtt kezdte énekelni-dobogni-tapsolni. Úgy kezdődött, hogy elkezdte mondogatni “blood on your face”, mi meg nem értettük, hol hallotta ezt? Akkor jöttem rá, amikor megkért, énekeljük el ezt a dalt együtt, eldúdolta a refrént, és rákerestem a dalszövegre. Elkezdtük gyakorolni a produkciót: először Márk tapsolt és én énekeltem, aztán a refrénnél cseréltünk. Egy idő múlva már a verse végénél is beszállt, és persze hallás után tanulta a szöveget. Így lett a “big disgrace”-ből “pizza’s trace”. És nem lehet meggyőzni, hogy nem jól mondja.

9. “Könnyen tudtam, hogy..”

Egy másik kifejezés, amit lefordított magyarra. Sokat gondolkodtam már azon is, egyébként hogy tett szert ekkora szókincsre és honnan tudja a szavak pontos jelentését? Olyan sebességgel és ügyességgel kapcsol az egyik nyelvről a másikra, komolyan irigylem.

Erről eszembe jutott az a vicces sztori, amikor egyszer az előző munkahelyemen a kezembe nyomtak egy spanyolul írt pályázatot. Nem kellett lefordítanom, komolytalannak értékelték hogy valaki nem angol nyelven pályázott meg egy állást Ontarioban, inkább csak érdekesség volt. Nézegettem, olvasgattam, örömmel ismertem fel benne érdekes igeidőket. Majd így szólaltam meg “elég széleskörű a tapasztalata, még kocsmában is dolgozott”. Igen, az agyam a spanyol nyelvről automatikusan magyarra kapcsolt át, nem angolra. Nem értettem, miért néznek rám olyan furán. Kellett néhány perc bámulás, mire leesett, aztán persze jót röhögtünk.

10. “Holnapelőtt”

Vagy a holnap helyett sokszor használja ezt is: “másnap”. Ez a jelenség talán nem korlátozódik kétnyelvű gyerekekre. Amióta Márk tudja értelmezni a naptárat, és a történeteibe is elhelyezi az időt, fennáll nála ez a zavar. A tegnap, holnap összekeveredik, és az előtt-után néha furán kerül a végére. Ki szoktuk javítani, de közben valahogy jól esik újra hallani is.

11. Valentájms

Aktuális félrebeszélés, így értette az iskolában. Olyan cukin mondta, nem javítottuk ki ;-). Így is hazahozott legalább húsz kártyát és játékot a suliból.

Kultúrális különbségek

Ma nem az időjárásról lesz szó, bár tudnék arról is beszélni. Inkább csak átkozódni, ami a hó- és jégtakarítást illeti, mert minden_este_jeget_vagy_havat_kaparunk_a_ház_előtt.

De inkább most valami más, azaz néhány példa a kultúrális különbségekre:

1. Kanadában valahogy diszkrétebbek az emberek, legalábbis ami a munkahelyi kommunikációt illeti egészen biztosan.

Beszélgetek ma a resource managerrel, mert éppen el akarják csaklizni az egyik projekt tagomat. Ez kb így néz ki. “Tudod Ákos van egy másik projekt, ahol az IT PM-nek éppen Java fejlesztőre van szüksége, stb.”

Nem mondja a projekt nevét, nem mondja az IT PM nevét. Ha megkérdezném, akkor elmondaná, de nem teszem. Magyarországon teljesen normális lenne azzal kezdeni, hogy ok, pontosan kiről is van szó és biztosan lenne némi kis beszélgetés a másik projektről, esetleg beszélnénk a nehézségekről. De nem Kanadában.

2. Először fura volt, de ezt én is átvettem. Ha egy nem közeli ismerőssel beszélek és tudom, hogy valamikor elutazunk valahova, akkor annyit mondunk, hogy bocs, de azon a napon vagy hétvégén “out of town” leszünk. Nem kezdem el magyarázni, hogy elutazunk, nyaralni megyünk, stb.

A jeleket a másik oldalon is veszik, ha valaki “out of town”, akkor nem akarta elmondani, hogy hol lesz, azaz én nem kérdezem meg.

3. Egy nagy irodában ülök, van közvetlen körülöttem vagy 20 ember, kb 5-6 emberrel beszélgetek rendszeresen. Ha valaki hazamegy munka után, akkor feláll, összepakol, felöltözik és elmegy. Közben nem köszön senkinek és ezen először eléggé megdöbbentem. Micsoda bunkóság…

Nem, csak itt nem szokás beköszönni, hogy “Sziasztok”. Én azért köszönök egy Good Night-ot, hátha terjesztem a szerintem megfelelő viselkedést. Erre jön is mindig válasz, de a kanadai kollegák akkor sem fárasztják magukat köszönéssel.

4. JJ haverommal együtt dolgoztunk még tavaly, egy városban lakunk, kampányszerűen SMS-ezünk (itt Text). 3-4 üzenet, mi újság, velem mi van, veled mi van, stb. Az üzenetek végén javasolja, hogy menjünk sörözni meg dumáljunk. Először azt hittem, hogy komoly, elkezdtem javaslatokat tenni, de nem jött válasz. Legközelebb megint jön a javaslat, megint nem lesz belőle semmi. Most már nem lelkesedek, csak írom neki, hogy “good idea, anytime buddy”

Volt ilyen máskor is, anyuka a suliban mondja, hogy szervezzünk playdate-t. Ok persze, szívesen. Aztán hullaszag. Ha egy kanadai program javaslatot tesz, akkor az nem jelenti, hogy tényleg komolyan gondolja. Ez csak olyan kurkászás, legyünk kapcsolatban dolog.

Aztán időnként persze összefutok JJ-vel, de mondjuk évente max 2-3 alkalommal.

Otthon édes otthon

Nem felvágásból mondom, de az elmúlt hetet Kubában töltöttük, hogy kiszabaduljunk ebből a konstans hideg időből. Tavaly is februárban voltunk, idén is, reméljük ezzel hagyományt alapítottunk.

20190208_123634

Kuba persze szuper volt, bár 7 napból 4 napon fújt a szél és pár nap esett is pár percet, mint a mellékelt ábra mutatja, de a télikabátról a rövidnadrága könnyű átszokni.

Érdekes, hogy amikor Kubából visszafele leszállt a gépünk és kiszálltunk a Pearsonon, vagyis a YYZ-n, akkor úgy éreztem, hogy hazajöttünk. Hülyeség, mert hideg van, meg tél, meg Kanadában a munka vár, Kubában meg csak lazulás, de akkor is úgy éreztem, hogy jó hazajönni.

Kezdünk gyökeret verni vagy mi.

Aztán bakker itthon ez fogadott. Jégpálya az egész város, szerdán teljes napos ónos eső volt és ugye nem voltunk itthon, hogy törödjünk a jéggel. Van ahol 2-3 centi tömör jegünk van.

20190211_174203

Vasárnap este lesóztam (20 kg), hétfőn kb 1 óra alatt a felét fel tudtuk verni csaladilag. Ahova nem jutott elég só, ott nem jön fel a szemét.

20190211_174212

Sót ma nem lehet kapni Kitchener-Waterlooban. Az ónos eső miatt a meglévő készleteket megvették, és kedden megint jön a következő Colorado low front. Ismét 10-15 centi havat mondanak, ami nem gáz, de lesz jég és jég pellet is.

Timka ment ma Márkért a suliba, míg én a jeget törtem. Állítólag a kanadai gyerekek korcsolyában csúsztak le a dombról, akkora jég van a suli udvaron.

Szerintem majd valamikor áprilisban kiolvadunk.

Alberta Clipper és Polar Vortex

Nem, nem vagyunk meteorológiai csatorna, de tekintettel arra, hogy Mother Nature bedurcizott mostanában és ez eléggé érinti az életünket, ezért írok róla. Lássuk mi történt az elmúlt napokban.

A hétvégét Waterloo-tól 300 km-re északra töltöttük Haliburton-ben. Erről majd később írok egy rövidebb beszámolót. Annyi a lényeg, hogy “fent északon” igazi tél fogadott minket fél méteres hóval, gyönyörű tájjal, ragyogó napsütéssel, barátokkal, grillezéssel -20 fokban, azaz igazi kanadai téli móka. Szóval szuper volt! :-]

Aztán ahogy vasárnap visszaértünk Waterloo-ba már olvashattuk is a helyi időjárás jelentésben, hogy egy Alberta Clipper nevű front közeleg nyugatról és sok havat hoz magával hétfőre, ami a munkából hazafele tartó forgalmat fogja erősen érinteni.

Ezért Timkával mindketten úgy döntöttünk, hogy hétfőn otthon maradunk home office-ban. Szerencsére a munkahelyünkön ennek megvan a kultúrája, az otthonról dolgozó munkatársak elérhetőek, ráadásul mindketten dolgozunk más városban, én ráadásul más országban lévő munkatársakkal, úgyhogy a megbeszéléseink nagy része úgy is ZOOM-os telekonferencián keresztül történik.

Hétfő délután el is kezdett szakadni a hó és meg sem állt kedd hajnalig. Hétfőn délután óránként több centi hó esett, ezért este még kimentem eltakarítani ami hullott arra készülve, hogy kedden kevesebb időm lesz. Eltoltam tehát kb 10 centi havat és kedden arra ébredtem, hogy további 10 centi vár a kocsibeállón. A szomszédom extra jófej volt, reggel letolta a havat a hómarójával az én járdámról is. Nekem csak az autóbeálló maradt.

Torontó rosszabbul járt, a CBC szerint ott 31 cm hó esett, a TTC (helyi BKV) sok vonalon megállt, még a Toronto Pearson is bezárt pár órára. A velünk szomszédos Halton és Peel régiókban bezárták keddre a sulikat, volt olyan város, ahol “csak” az iskolabuszok nem jártak.

Waterloo-ban semmi ilyesmi nem történt, kedd reggelre az utak havasak voltak, de járhatóak, mert egész éjszaka jártak a hókotrók, plusz láttam több kis hókotrót, amivel speciálisan a járdákról tolják le havat. Tapasztalatom szerint Kanadában is szívás a hóesés, de utána rövid időn belül helyreáll a rend.

Van egy szokásunk Márkkal, ha reggel hó van a járdán és és én otthonról dolgozom, akkor reggel szánkóval viszem iskolába. Ilyenkor bezzeg nincs időhúzás, első szóra pattan mint a nikkelbolha. 😀

Így történt ez kedd reggel is, Márkot a -15-ben felöltöztettem rendesen, arcmaszk, snowpants, kesztyű, stb. Én eléggé megizzadtam, helyenként 20 centi hóban kellett téblábolni a jeges szélben. De Márk szokás szerint nagyon élvezte, hogy nem kellett egy métert sem mennie.

20190129_082103

20190129_082225

20190129_085115

20190129_085133

És ez után jött csak a fekete-leves. A front nyomában sarkvidéki levegő nyomult be és hűtötte le Észak-Amerika kb felét. A centrum jelenleg Detroit, Chicago környékén van, ott -20-30 körüli hidegek vannak, amit a szél miatt -40-50-nek lehet érezni.

Nálunk szerda reggelre -19.5 fokra ébredtünk és amikor este 6-kor hazaértünk, akkor -18.5 fok volt és mellé erős, csontig hatoló szél. Kesztyű nélkül 3 perc múlva fájt a kezem, arcmaszk nélkül 10 perc múlva fájt az orrom. Ilyet Mo-on soha nem éreztem, utoljára tavaly december végén-január elején Torontóban, akkor is vagy 2-3 hétig tartott a nagy hideg.
Az a szívás, hogy ilyen időben tényleg nem lehet kimenni a gyerekkel. A suliban már múlt héten sem igen vitték ki őket, akkor is -18 fok alatt volt a hőérzet, ezen a héten meg pláne. Enyhülés jön a hétvégén, talán majd akkor kicsit levegőzünk.

1085