Szabadság, betegség a kanadai munkahelyeken

Amikor bevándorlóként megérkeztünk Kanadába, fogalmunk sem volt a munkajogi szabályokról. Arról sem volt referenciánk, hogyan kezelik a cégek, vezetők és dolgozók a szabadságot, betegállományt. Aztán szépen lassan okosodni kezdtünk ebben a kérdésben: Ákos kapott tájékoztatást és figyelte a munkatársai viselkedését; én meg a szakmámból adódóan a Hr Bridging programon tanultam munkajogot, és kultúrális különbségelről is.

Mostanában eléggé aktuálissá vált a szabadság és a betegség kérdése is, gondoltam leírom, hogyan is ment ez az én esetemben.

Kezdjük a szabadsággal. Ontario államban az alapszabadság 10 nap – ez nem függ az életkortól, sem a gyermekek számától, mint Magyarországon. Függ viszont a munkahelyen eltöltött évektől. Minél tovább dolgozunk egy cégnél, annál több szabadnapot kapunk. Az első munkahelyemen pontosan 10 nap éves szabadság járt, ezt csak azért írom, hogy érthető legyen, a cégek nem feltétlenül biztosítanak kedvezőbb feltételeket. A szabadság számítási módja is különbözik. A magyar rendszerben új belépőként kiszámítják az adott évre járó szabadnapok számát, amivel az első munkanaptól szabadon gazdálkodhat a munkavállaló. Itt Ontario tartományban a szabadságot meg kell szolgálni, tehát utólag jár. A jelenlegi munkahelyemen 20 nap szabadságot ajánlottak a bérezési csomagban, amit elfogadtam. A belépés napján 0 napom volt, az első hónap után 1,6 napom. És így gyűlik szépen lassan, hónapról hónapra. Ez a negyedik hónapom ennél a cégnél, és a hó végén, vagyis a karácsonyi időszakban ki tudok venni 3 nap szabit, és átviszek a jövő évre 3 napot. A szabadság tervezés hasonlóan történik, mint a magyar munkahelyeimen: érdemes előzetesen megbeszélni a vezetővel, azután jön az írásbeli engedélykérés (nálunk a workday nevű HRMS programban) a kívánt napokra. Ezen a ponton a vezető elfogadhatja, vagy visszautasíthatja a kérést. Ha egy csapaton belül egyszerre többen is kérnek szabadságot azonos időszakra, annak könnyen lehet visszautasítás a vége, tehát célszerű előre megegyezni, elosztani a munkát.

És itt kitérnék a kanadai kedvességre, és a nem direkt kommunikációra is. Amikor egy közelgő szabadságról kérdeztem a főnökömet, az volt az első mondata, hogy a kolléganőm is szeretne ebben az időszakban szabira menni. Aztán folytatta, hogy de ez egyáltalán nem gond, nyugodtan menjek, amikor csak akarok, majd megoldják. Mivel egy 4 fős csapatban dolgozom, nem tartom reálisnak, hogy egyszerre ketten is távol legyünk, és a többiek majd megodják. Különösen, hogy a negyedik csapattag éppen most cserélődik, tehát egy teljesen új munkatárssal kellene a főnökömnek megoldania 4 ember munkáját. Úgyhogy én nagyon udvariasan megköszöntem, aztán megkérdeztem a kolléganőmet, ő mire gondolt, és szépen egymás között megegyeztünk, ki mikorra kéri a szabadnapokat. Ákos szerint ez túlzott óvatosság, és tényleg megoldják, de én éppen most tapasztaltam egy betegség kapcsán, mit is jelent ez pontosan.

Mert igen, ezen a héten két napot is itthon töltöttem betegen. Kedd reggel még bementem dolgozni, de nagyon cefetül éreztem magam, ezért egy fontos megbeszélés vége után írtam a főnökömnek workplace chaten hogy rosszul vagyok, és hazajöttem. Itthon elhelyezkedtem a kényelmes kanapén, és bejelentkeztem a céges hálózatba. Itt a munkáltatók által elfogadott a work from home, vagyis az otthoni munkavégzés opció, és technikailag minden lehetőség megvan hozzá. A megbeszéléseim a legritkább esetben történnek személyesen, mert általában waterlooi, torontoi és néha még montreali kollégák is részt vesznek rajtuk. Minden laptopon fut a zoom, meg egy másik rendszer a telekonferenciákhoz, így akár bekapcsolt kamerával is beszélhetünk – bár ez egyébként ritka, inkább prezentációk, munkaanyagok vagy más dokumentumok megosztására használjuk a zoomot. Visszatérve a betegségre, egyszer már előfordult, hogy rosszul lettem, de itthonról a kanapén eldőlve folytattam a munkát. Most viszont nem éreztem magamban annyi erőt és a főnököm írta a chaten, hogy ha rosszul vagyok, akkor legyek kedves kijelentkezni, és kivenni egy ún. personal illness day-t. És az indoklás: ha ilyenkor pihenek és sok folyadékot iszom, akkor gyorsabb a gyógyulás, és hamarabb munkaképes leszek. Wow! Itt van egy ország, ahol ezt így konkrétan felismerik a cégek és vezetők. Kivettem két PI-t, és gyakorlatilag végigaludtam és hevertem a két napot.

Szerda délután már dolgoztam is egy kicsit, és a csütörtöki nap már teljes munkanap volt. PI day-ből törvény szerint 5 jár évente, amiből legalább 2 fizetett. Az én munkahelyem ezt megduplázza, és 10 fizetett napot biztosít. Létezik még az úgynevezett Personal Emergency Day, ezt lehet használni bármilyen azonnali, elháríthatatlan problémához. Ez is fizetett. Gyakorlatilag az összes betegséget, családi problémát, így a gyerek betegségét is nagyon elfogadóan kezelik a munkahelyeken. Talán ez az oka annak is, hogy a dolgozók általában nem hagyják bent ezeket a napokat – ezt ugyanis nem lehet átvinni a következő évre, az év végével elveszik. Kreatív dolgozók hamar rájönnek, nem nehéz növelni a szabadnapok számát :-). Ugyan majdnem sikerült eltörölni a törvényalkotóknak, de aztán mégsem ment át a jogszabály-változtatás: a munkaadónak joga van orvosi igazolást kérni a dolgozótól; de el kell fogadnia, hogy ehhez esetleg újabb munkaidőt kell felhasználnia.

Szóval a héten kiestem kb nettó 10 órát a munkából. A mai napom egy totális káosz volt: minden extra sürgős, és még arra is megoldást kellett találnom, ami eddig lehetetlennek tűnt. Meg bepótolni mindent, amit az elmúlt 2 napban nem oldottam meg. Szóval a főnökömtől érkező reggeli “vedd lazán a mai napot” az nem igazán sikerült. Cserébe szuper hatékony voltam, és kb 20 percre álltam fel a gép mellől ebédelni. Megcsináltam, örülök, de félek szabadságra menni ;-).

Ha érdekelnek a jogszabályok, itt találsz további olvasnivalót.

PI

Advertisements

Ez aztán az ügyfélkezelés

Még nyáron vettem egy AUKEY Soundtank bluetooth speakert a teraszos edzéseimhez. Vízálló, ütésálló, pont jó a teraszra, nem kell vigyáznom rá. Kb 50 dollár volt, nem egy nagy kiadás.

Nagyon ritkán szoktam review-t adni egy termékről, de két hete elvittem a számítógépemet Márk edzésére, megcsináltam amit akartam és maradt 10 percem az edzés végéig. Nosza írok pár review-t az Amazon-on a vásárlásaimról.

Megírtam, hogy alapvetően jó ár-érték arányúnak tartom az AUKEY-t, de amikor nagy hangerőn hallgatom (kb 80% felett), akkor durván torzul. Amúgy ajánlom, stb.

Pár óra múlva ott volt a levél a mailboxomban az AUKEY ügyfélszolgálatáról, hogy sajnálják, hogy nem vagyok maradéktalanul elégedett a termékkel, ha akarom, akkor küldjem vissza és küldenek egy újabb modellt, hátha azzal majd elégedettebb leszek.

Írtam, hogy teljesen ok a hangszóró ár-érték arányban, én bizony nem küldöm vissza.

Erre jött az e-mail, hogy ők akkor is küldenek nekem egy új modellt, próbáljam ki.

Pár nap múlva meg is jött az AUKEY SK-S1.
20181208_110258

Ez ugyan nem outdoor modell, de sokkal jobb hangja van. Itthoni zenehallgatáshoz jó lesz.

Hogy miért éri meg az AUKEY-nek ez a módszer? Szerintem a forgalmuk 99%-a online eladás, a neten kínálat és a verseny óriási, a rossz ügyfélvélemény pedig üzletrontó. Ezzel a módszerrel lényegében viszonylag kevés pénzért jó véleményt vesznek maguknak. Én máris jó véleménnyel vagyok róluk, sőt blogok róluk. És ők pont ezt akarják, de meg is érdemlik.

Mellettem az utódom.

20181209_100411

Cikk a CBC-n a Budapest étteremről

Ahogy ma este a CBC-t olvastam (ez a kanadai BBC) szembejött ez a cikk a Budapest étteremről:

You can find this ‘fountain of meat’ at an Upper Beach Hungarian restaurant

A cím 1959 Gerrard Street East, természetesen Torontóban. Leszedtem a Streetview-ról, hogy néz ki. Kb átlagos Torontói környék, semmi extra. Az Upper Beaches eléggé kint van Torontó keleti részén, de nyáron nagyon kellemes hely. Közel a Lake Ontario, hosszú sétányok, ezért is hívják Beaches-nek.

Míg Torontóban éltünk gyakran nem jártunk arra, de a közelben a Woodbine beach, ahol mi is strandoltunk párszor.

Capture

Azt nem tudom, hogy más kanadai magyarok hogy vannak vele, de nekem a magyar konyha nem prioritás, sosem vágytam a töltött káposztára vagy a rántott húsra. Először is azért, mert kb 7 éve nem eszem húst, másodszor meg azért, mert annyi izgalmas konyha van a világban, a magyart meg ettem jó sokáig.

Azért ez a hústál vicces, ha jól nézem, akkor Timka és Márk megebédelne és megvacsorázna belőle és talán még maradna is belőle.

budapest-restaurant-meat-platter

Fogorvosi ellátás, hogy megy ez Kanadában?

Fogorvos nélkül lehet élni, de hosszú távon nem érdemes.

Kanadai költözésünk előtt Timkával mindketten elrendeztük a függő orvosi ügyeinket, köztük fogorvosi viziteket, régi tömések rendbe tételét, tudva, hogy ezeket Kanadában drágábban tudjuk majd intézni.
Aztán nem is volt annyira szörnyű a helyzet, mert első kanadai munkahelyemen 6 hónap után jogosulttá váltam az egész családra érvényes 100%-os gyógyszer térítésre, 80%-os fogorvosi költség visszatérítésre és kaptam kb 1500 dolláros általános egészségügyi keretet egy évre.

Mire letelt a 6 hónapos várakozási idő, addigra éppen aktuálissá vált egy vizit. Kerestünk tehát egy közeli fogorvosi rendelőt, ami Torontóban elég könnyen megy, mert a fogorvosi ellátást nem téríti az Ontario Health Insurance, a magán ellátás pedig drága, ezért az orvosoknak igen jövedelmező és így Torontóban minden jelentősebb sarkon van egy vagy akár több rendelő.

Helyi tapasztalat híján a magyar ellátáshoz szokott agyam nehezen szokta meg, hogy az első vizit nem úgy meg, hogy bemegyek, belenéznek a számba és ha már ott vagyok, akkor essünk is neki pl a fogkőnek.

A menet a következő: mielőtt kinyitom a szám tájékoztatás arról, hogy mit fognak csinálni és mennyibe kerül. Ha mehetünk tovább, akkor alapos kikérdezés, egy  tucat  röntgen, majd tájékoztatás, hogy mit találtak, majd prioritási sorrend és kezelési terv felállítása. Mindent részletesen elmagyarázva, nehogy félreértés, azaz per legyen belőle.

Nekem nem volt semmi extra dolog a számban, évek óta rendszeresen járok fogorvoshoz. Ami tömött fogam van, az még a szocialista kor maradványa, illetve annak, hogy viszonylag későn kezdtem a fogaimmal igazán törődni.

A fogorvos itt jó “szélszes”, azaz állapottól függetlenül találnak valami drága ügyet, amit sürgősen rendezni kell. Nekem pl mindenki szabályozni akarja a fogaimat, először is mert jó pénz benne, másodjára mert a Kelet-Európai csálé fogsor errefele ritka. A másik amivel az agyamra mennek, bár igazuk van, hogy a gyökérkezelt fogra korona kell. Ok értem, hogy eltörhet a fog, de ha 10 éve nem tört el, akkor miért most akarna. Mindegy, lassan beadom a derekam, de ez egy másik sztori.

Mint említettem, hogy ha van valami amit felfedeznek és kezelést igényel, akkor azt tutira nem azonnal lesz megoldva. A fogorvosi iroda beküldi a biztosítónak a becslést, pár nap mire visszajön az eredmény, hogy a biztosító mit térít. Többféle biztosítás van, kivételek, térítési korlátok, önrész, stb. A választ nem kell megvárni, saját kockázatra lehet biztosítói visszajelzés nélkül is dönteni a kezelés elfogadásáról, de a ez ritka, ezért nem is értik a rendelőben, hogy te nem akarsz visszajönni még egyszer. De mindegy mit akarsz, ha kell pl fogat tömni és fogkövet eltávolítani, az még két látogatás lesz.

Néhány tapasztalati szám a költségekről.

  • Sima vizit, egy fog egyszerű tömése – 200 CAD
  • fogkő levétel, dentál higiéniai vizsgálat – 150 CAD
  • gyökér kezelés – 1500 CAD (ez nekem volt, volt egy elcseszett gyökér kezelésem Mo-ról, amit újra kellett csinálni)
  • korona – 1100 CAD

Nyilvántartásom szerint 2018. január óta, azaz kevesebb mint egy év alatt kb 7.000 CAD-ot fogászkodtunk el. Nem árt tehát a felkészülés.

Jelenleg a munkáltatómon keresztül megvásárolt biztosításunk van, amiért igazi pénzt nem fizetünk, hanem a benefit rendszeren keresztül lehet egy keret erejéig mindenféle biztosítást választani. A családi biztosításunk, mint a legtöbb fogászati biztosítás 80%-os térítést nyújt, amibe a rendszeres felülvizsgálat, a dentál higiéniai ellátás, a sürgősségi ellátások, mint a tömés, gyökérkezelés tartozik bele.

Mindezért a munkáltatói programon keresztül 1.500 dollárt fizetünk évente. Ha a piacról vesszük meg, akkor is kb ennyibe kerül, de akkor igazi pénzbe kerül. Megéri tehát biztosítást kötni, mivel az éves díj 4-5*-ösét költöttük el fogorvosra.
A fogpótlás, korona általában a komolyabb, másik szintű biztosítás téríti, de csak magasabb díjért, nagyobb önrésszel (pl 50%) és éves térítési limittel, ami legfeljebb 1000-1500 CAD / év. Erre az én biztosításom nem terjed ki.

Azonban Timkának is van hasonló munkáltatói kerete, amiből választott egy olyan kiegészítő fogászati biztosítást éves 800 dolláért, ami az én biztosítás által nem térített 20% önrészt téríti. Ezen kívül a nagyobb beavatkozások esetén is segít egy kicsit (pl korona), de legfeljebb a korábban említett 1.000 dollár / év keretig.

A költségek elszámolása nem bonyolult, de igényel egy kis szabadidőt. A fogorvosi rendelőben elkészítik a számlát, amit te ott azonnal kifizetsz a hitelkártyádról, de a fogorvosi iroda az Interneten keresztül beküldi a biztosítóhoz a számlát és ha megadtad a számlaszámod a biztosítónak, akkor másnap a számládon van a 80%. (Feltéve, hogy a kezelésed megtérítik. Éppen ezért érdemes előre elküldeni a kezelési tervet a biztosítónak, bár a válasz akár 3-4 napot is igénybe vehet.)

A többi 20% visszaigényléséhez sajnos kézzel kell az igényt felvinni egy online rendszeren keresztül, a kifizetés ilyenkor fene tudja miért, de lassabb. Szkennelt papírokat nem kérnek, de a rendszer egészen biztosan végez keresztellenőrzést. Pl ha olyan számla 20%-át kérem vissza, amit korábban egy fogorvos küldött be, akkor az sima liba, de volt olyan, hogy a napot elütöttem és mivel a fogorvos más adatot adott meg, így a kifizetést megtagadták.

Na egyelőre ennyit a kanadai fogorvosi biztosítás rejtelmeiről és a várható költségekről. Remélem hasznos olvasmány volt.

A hideg definíciója a kanadai iskolákban

Szabad fordításban: a téli időszakban sok szülő aggódik az udvaron töltött szünet miatt. Általános szabály, hogy ha a hőmérséklet (a szél hatásait is beleszámítva) -25 fok alá esik, a tanulók nem mennek ki a szünetben. A mi iskolánkban a gyerekek bent maradnak -20 fok alatt, és csökkentjük a kint töltött idő hosszát, ha -18 fok vagy annál hidegebb van. Mint mindig, kérjük a szülőket, hogy a gyermekeket a kanadai télnek megfelelően öltöztessék.

Kanadai logika – az meg mi?

A kanadai logika fura dolog.

Timka vett egy játékot pár hete a Canadian Tire-ben, amiről végül kiderült, hogy nincs rá szükségünk.

Nosza visszavittem. Ezzel semmi gond nincs, Kanadában bármit bárhol visszavesznek adott időn belül 60-90 nap, sokszor akkor is, ha nincs meg az eredeti csomagolás.

Tehát visszavittem (volna) a játékot:
Ákos: Itt van ez a játék, szeretném visszakapni a pénzt.

Pénztáros: Semmi gond! Nálam van a VISA kártya, amivel kifizettük?

Ákos: Nincsen, a feleségem fizette ki a saját hitelkártyájával.

Pénztáros: Akkor sajnos nem vehetjük vissza. Hozzam el a kártyát magammal legközelebb, akkor visszavesszük és azonnal vissza is tesszük a pénzt a hitelkártyára.

Egy hét múlva:

Ákos: Itt van ez a játék, szeretném visszakapni a pénzt.

Pénztáros: Önnél van a VISA kártya, amivel kifizettük?

Ákos: Igen, itt van nálam. Kéri?

Pénztáros: Nincs rá szükség. Elég ha itt van, már indítom is a visszatérítést. (Pötyög valamit a terminálon, majd el is köszön és hívja a következő vásárlót.)

Én még csak meg sem lepődtem és nem is morogtam, közel 1,5 év kanadai élet után már fel sem idegesít, ha ilyen logikátlan dologgal találkozom.

Rugalmasság-teszt, avagy a gyerekcsősz-vadászat

Már egy ideje a listámon van ez a feladat, mármint hogy találjak egy alkalmi gyerekcsőszt olyan estékhez, amikor kicsit kettesben szeretnénk kimozdulni. Voltak is gyenge próbálkozásaim. És eljött a mélypont is, közvetlenül a fellendülés előtt.

Először a szokásos hirdető oldalakon próbálkoztam, és találtam is ígéretes hirdetőket. Abbey például több éves tapasztalattal rendelkezik, és meglévő ügyfélkörét bővítené még 1-2 alkalmi családdal. Írtam is neki, megkérdeztem hogy tud-e tévéztetés nélkül is dolgozni, mert nálunk ez a mumus. Meg az édesség, de abban már egészen jól felpuhultunk szerintem. Szóval azt válaszolta, persze, és kérésemre adott egy referenciát is, akit felhívhatunk. Ákos hívta is, de nem tudott érdemben beszélni vele – nem ért rá, később nem is vette fel. Kértem Abbeytől másik referencia-személyt, de aztán családi okok miatt már sajnos mégsem tudta vállalni. Elengedtük. Még ma is hirdeti magát a kijijin.

Ezután jött Andrea. Szintén nagyon tapasztalt, lelkes, nem túl drága, és tudja vállalni a feltételeinket (csak a tévé). Meg is beszéltünk egy találkozót nálunk, hogy megismerkedjen Márkkal is, kipróbálja az útvonalat, stb. Ő a teljes állása mellé keresett plusz munkát, ezért egy hétköznap estét beszéltünk meg 6:15kor, a munkaideje után. Aznap megkérdezte, jó lehet-e a következő nap. Jó lehet. Aztán a következő nap leesett a hó. A kanadaiak (nemcsak ő, a kollégáim nagy része szintén) egyáltalán nem számít arra novemberben, hogy télire változnak az útviszonyok, és szépen furikáznak a nyári gumijaikon. Andrea legalább annyiban óvatos volt, hogy nem indult el hozzánk munka után, áttettük a következő napra. De szerintem aznap sem került téli gumi a kocsijára, mert a következő este meg karambolozott. A találkozó időpontja után 20 perccel írt egy mailt hogy sajnos nem tud jönni. Ez volt a mélypont. Azóta lehet meg is halt, mert soha többet nem hallottam róla (ha nem is ismersz jól, tudd, hogy viccelek).

Ezután eldobtam az addigi szorongásaimat, és én adtam fel egy hirdetést a marketplacen. Ami annyira sikeres volt, hogy kb 15 perc múlva le is kellett zárjam, mert nem győztem válaszolgatni a jelentkezőknek. Most épp 2 lánykát tartunk versenyben, és múlt pénteken már voltunk is moziban Ákossal, augusztus vége óta először. Taylor vigyázott Márkra, aki a neve hangzása ellenére nőnemű, egy helyi egyetemista lány több éves gyerektáboros tapasztalattal. A táborvezető ódákat zengett róla. Márknak bejött, sokat játszottak, és nem is hiányzott az esti rutinjából a mese. Az egzotikum a földimogyoró-allergiája, ami miatt a zacskó mogyi a hűtőben és a mogyoróvaj is dupla zacsiba került. Itt elég gyakori ez a fajta allergia, az övé egyébként nem olyan nagyon durva, de azért epipent (azaz adrenalin injekciót) hord magánál.

A másik végső körös jelentkező a kiválasztási folyamatunkban 😀 Lindsay, aki szintén a helyi egyetemen tanul, méghozzá kriminálpszichológiát. Az első végzettsége ECE, azaz early childhood educator, ami kb az óvónőnek felel meg. Dolgozott is évekig iskolában. Kicsit fura jelenség, pl nem tud zoknit viselni, mert a lába bőre nem viseli el, ezért télen is mezítláb ugrik a cipőjébe. Ez is népbetegség lehet, ahogy néha elnézem az embereket az utcán ;-). De aranyosnak tűnik, kicsit tapasztaltabbnak és felelősségteljesebbnek, mint Taylor. Őt 2 hèt múlva próbáljuk ki először. És igen, a fiatalúrnak is lesz beleszólása a választásba, végülis ő az ügyfél!

img_0517

a képen: egy átlagos kanadai vásárló egy bevásárlóközpontban, a külsp hőmérséklet -3 fok.

Most sírjak vagy nevessek?

Hétfő este úszni mentem és mivel 10-kor már nulla forgalom van az úton, hazafele szokásomhoz híven megtankoltam. Olyan látvány fogadott, mint Kanadában eddig még soha:

20181126_221751

Ha a szám magyarázatra szorul esetleg: 100 liter benzin ára 98.6 dollár, azaz egy liter nafta nincs egy egész kanadai dollár. Jelenleg ez kb 215 Ft középárfolyamon.

Mikor kiköltöztünk Kanadába, akkor kb 1.10 volt a benzinár, aztán idén volt, hogy az 1.40-et nyaldosta, most meg 0.986.

Mi történt? Ez bizony az olajár emelkedés, majd esés következménye. Amikor 2017-ben Kanadába költöztünk, akkor a világgazdaság már bőven kimászott a 2008-2009-es slamasztikából és az optimista kilátások az olajárat szépen felhúzták.

Örült is a kanadai kormány, mert Kanada olajexportáló ország, ha magas az olaj ára, akkor többet fizetünk a benzinért, de több jut a költségvetésbe, ami végül is jó mindenkinek.

Most azonban elég borúsak a kilátások, talán egy újabb recesszió közeleg és ezért nem igazán örülök az olcsó benzinnek. Igaz, hogy olcsóbban etethetjük a feneketlen bendőjű Fordunkat (10-12 liter / 100 km), de ez csak néhány tíz dollár megtakarítás havonta, míg a gazdasági kilátások egyre rosszabbak.

Példának okért Alberta tartomány mindig az egyik legjobban teljesítő tartomány volt, itt a legalacsonyabb a GST (General Sales Tax) jelenleg 5%, itt voltak legmagasabbak a bérek, de a tartomány gazdagságának 26%-a az energia szektorból származik. (For the record, BC-ben és MT-ben is hasonlóan 5% az adó).

Mióta nincs már 100 dolláros hordónkénti ár, azóta szenved ez a tartomány és kicsit kevésbé, de vele szenved egész Kanada. Ennek hatása itt Ontarióban is érződik.

Bár a mi tartományunkban a gyártási ipar (manufacturing) erős és Toronto miatt a pénzügyi és a tech szektorok pörögnek, tehát az olajárnak nem vagyunk annyira kitéve, mint az Albertában élők, de nekünk meg ott van Trump a határ túloldalán, aki addig variált a vámokkal, hogy a gazdasági szereplők bizaloma elveszett és a várhatóan csökkenő kereslet miatt a gyártó cégek egyre óvatosabbak, vagy már le is építenek. A General Motors éppen most jelentette be, hogy bezárja 2500 főt foglalkoztató Oshawai autógyárát. Gyanítom, hogy nem ők az utolsók a sorban, de azt is remélem, hogy a 2008-2009-es nagyságú recessziós visszaesés azért nem lesz, mert azt mi is megérezhetjük.

Ezért nem jó nekünk az olcsó olajár, Trump és az egyre inkább befékező világgazdaság.

Végezetül itt egy kép arról, hogy néz ki itt egy kútoszlop. A vájtszeműek láthatják, hogy bizony mi 87-es oktánszámú benzint tankolunk ezért az 1 dolláros árért.

A 91-es errefelé “Supreme” üzemanyag. Haha, akkor a 98-as hiperszuper benzinnel fel lehetne szállni? Én nem fogok 1.20-at fizetni egy 91-esért. Jah, hogy így rövidebb a motor élettartama? Hiába marad(na) a motor tovább egyben a prémium benzintől, ha a sótól úgy is szétrohad a karosszéria…

20181126_221509

Ez tényleg kemény

Szinte hallom az elégedett kacajt a túloldalon: “Mégis mire számítottatok…”

Itt Waterlooban november eleje óta hó van a talajon. Azóta többször havazott, igaz csak kétszer esett számottevő mennyiség. Első alkalommal nagy lazán elindultam az uszodába este, a városon belüli autópályán keresztbe állt autót és árokban landolt autót láttam. Én megúsztam, de vizet facsartam a kormányból.

Eddig kb 10-15 centi hó esett, de szinte minden nap van egy hózápor.

Ennek van jó oldala is, lehet pl hóembert építeni, de már háromszor lapátoltam havat. Plusz vettem 10 kiló sót, 5 kiló csúszmentesítő zúzalékot, két hólapátot, egyet magamnak, egyet Márknak, mert mindig kivette a kezemből a lapátot, aztán csak pacsált vele.

Az eddigi mélypont ma jött el, mutatom:

20181121_201225

Az erős szél miatt jóval kevesebbet éreztem a -10 foknál, majdnem odafagytam a töltőpisztolyhoz a benzinkúton, úton hazafele.

Felénk tehát megjött a tél, de hát ez Kanada…

Néhány kép a hópornó kedvelőinek:

20181116_08205820181116_08264920181116_08270120181116_152953

Márk egyenlőre nem panaszkodik a tél miatt, szeret kint lenni az iskolában és itthon is. Főleg azt szereti, amikor friss hó esik és szánkóval hozom/viszem a suliba-suliból. A kanadai szomszédok azonban tudják a leckét, egyelőre szorgosan takarítják a havat a ház elől, azaz max akkor kerül erre sor, ha reggelre legalább egy vékony lepel hó esik, ilyenkor estére már tiszták a járdák.

Szánkózás a suliban is van, van egy kis dombjuk, a sulinak vannak műanyag szánkói, a délutáni extended programban néha előveszik a szánkót és csúszkálnak. Ilyenkor amikor megyek érte jön a fintor, apa miért jöttél ilyen korán? Ennek most örüljek vagy bánkódjak?

Megjegyzés: Torontóban kb 5 fokkal melegebb van, hó pedig alig. Hát ennyi az előnye, ha egy nagy tó mellett van a város. Itt Waterlooban nincsen Great Lake a közelben, úgyhogy nálunk hosszabb és hidegebb a tél.

Update: Gábor barátom rám írt tegnap este, hogy dehogyis van Torontóban 5 fokkal melegebb. Ott is majdnem -10 fok volt este. Just for the record.

Condo living – visszajöttek a régi érzések

Úgy esett, hogy az egyik hétvégén szombaton és vasárnap is volt programunk Torontóban (igazából Márknak) és Timka leszervezte, hogy az egyik barátnője lakásában aludjunk. A barátnő egy hónapig külföldön van, úgyhogy egyedül voltunk a lakásban.

A cipősdoboz méretű kégli a Lakeshore-on van, közel a High-Parkhoz és a Lake Ontarió-hoz egy óriási condo building-ben. (Ez a modern lakótelep helyi neve). Este nem nagyon foglalkoztunk a dolgokkal, fáradtak voltunk, egyébként is már sötétben érkeztünk, de aztán reggel visszajött minden régi érzés.

Márk ugyanis a nappal együtt kelt, 6:30-kor elkezdett mozgolódni, felkapcsolta a lámpákat egyesével, hogy melyik lesz a megfelelő ahhoz, hogy színezni tudjon. Ez egy 35 nm-es lakásban, ahol a hálót egy lehellet vékony tolóajtó választja el a nappalitól azt jelenti, hogy vége a reggeli alvásnak. Köszi Márk! :-/

Én meg ismét 2017. júniusban találtam magam, amikor az időeltolódástól megzavarodott 3,5 éves gyerekünk az első héten minden hajnalban riadót fúj és meg vele keltem, hogy eltávolítsam a lakásból, hogy az anyja tudjon még egy kicsit aludni.

Abban is belegondoltam, hogy ez az egész kevesebb mint 1,5 éve történt és mennyi minden történt azóta…

Tehát a mai kép a Condo livingről. Először 6:30, utána 9 órakor. A kilátás még ősszel is gönyörű.

20181111_06481120181111_09264420181111_081355

A condo az urbanizáció eredménye. Torontó lakossága évente több tízezer fővel bővül, jönnek emberek a világ minden tájáról és a kisebb kanadai városokból is. Tehát egyre több ember él adott helyen és  ezért egyre több az ilyen csupa üveg és beton épület.

Abban a házban, vagyis két házban, ahol mi laktunk közel 500 apartman van és most is legalább egy tucat ilyen épül Torontóban. A condókban van edzőterem, néha uszoda, játékszoba, közösségi terek, mindezt azért, hogy a véglegetig kiszámított és lekicsinyített életteret elviselhetővé tegyék. Az életminőség jobb, mint pl Kőbánya Újhegyen, de a lakók itt sem ismerik egymást, nem köszönnek egymásnak a liftben. Talán ez egyfajta túlélési mód, ha túl sok ember kénytelen együtt élni.