Scam hívások – új kanadaiakra célozva

Néhány hónappal az érkezésünk után és is kaptam hívásokat és üzenetet a CRA, vagyis a kanadai adóhivatal nevében. Sőt, ma is jön még néha hívás, mandarin nyelven. Van ismerősöm, akit egy hajszál választott el a fizetéstől. Most jutott el hozzám ez a riport, ahol a CBC riportere járt utána a becsapós üzenetek eredetének. Kifejezetten az idősekre, és a jog- és adórendszerrel még nem komfortos új bevándorlókra szakosodnak.

Ha új bevándorló vagy Kanadában, ne dőlj be! Sem az adóhivatal, sem a rendőrség nem hív telefonon. Főleg nem kér pénzt a bankrendszert elkerülve.

A cbc riport elérhető itt: https://youtu.be/9cwcyLvoMps.

Nem a reklám helye, de nekem a truecaller nevű app nagyon jól bevált. Sok százezren jelentik be ide a spam/scam telefonszámokat, és a marketing hívásokat is felismeri.

Advertisements

Kanadai hetkoznapok 12. – Oszi színek a varosban

Csodalatosan szep az osz errefele, ha sut a nap.

Amikor eszakon voltunk az elozo hetvegen, akkor arrafele tobb volt a piros szin, de Waterloo-n belul is akad juharfa boven.

Alul nehany szep foto, amit a heten keszitettem az oszi szinekrol.

Jah es megkezdodott a Halloween keszulodes is. Eddig ugy tunik, hogy Torontoban tobb haztulajdonost erdekel a Halloween, mert tavaly ilyen tajban mar sok zombis hazat lehetett latni, Waterlooban pedig eddig alig.

Ez is mai kep, az elmirai Food Basic-et feldiszitettek Halaadasra.

A Post vegere nehany kep az eddigi legjobb jatszoterrol amit Kanadaban lattam.

Elmiraban van, kb 10 km-re tolunk, de ha jo ido van a hetvegen, akkor szivesen jovunk. Errefele foleg feher kanadaiak elnek, de azert hallani idegen nyelvu beszedet is idonkent es lattam azsiai anyukakat is.

Azt meg mindig nehez megszokni, hogy a taskamat nyugodtan a padon hagyhatom, mig a gyerek utan megyek. Senki sem fog belenyulni.

Az elveszett csomagról és az előkerült lelkesedésről

Rendeltem egy csomagot amazonon. Több ponton is elrontottam a dolgot, először azzal, hogy a .com és nem a .ca oldalra léptem be. Csodálkoztam is, miért ez az ősrégi e-mail cím van elmentve a profilomhoz, de aztán megörültem, megtaláltam amit kerestem. A második hiba már komolyabb volt: elrontottam a házszámot. 266 helyett 226-ot írtam be, és ez nem tűnt fel a rendelés végéig. Kifizettem, aztán izgatottan vártam a postást. A csomag meg nem jött. Emaileket kaptam, többet is, hogy feladták, aztán belépett az országba, majd a várható szállítási időről is. Ami szépen eltelt, a csomag viszont nem érkezett meg. Sebaj, gondoltam, a CanadaPost tracking rendszere elég jó, rákeresek a visszaigazoló emailekben az azonosítóra. Na, ekkor tűnt fel, ezt bizony én rontottam el. Érdekes módon a tracking nem mutatott érdemi infót, ezért írtam az eladónak. Aki konkrétan Németországból válaszolt: sajnos ő már nem tudja módosítani a címet, keressem közvetlenül a USPS-t.

Kattintok a weboldalukra, cím módosítás csak telefonon. Hívom a telefonszámot, többször elveszek a menüben, végignyomkodom újra. Én még csak filmben láttam olyan menürendszert, ahol vagy a számokat nyomod, vagy bemondhatsz egy szót pl: “for english, press 1 or say: English”. Na, ez ilyen. Jókislányosan nyomkodom a gombokat, mert ez tutira nem értené az én kiejtésemet, hehe. De nem tudom elkerülni a dumát: azt kéri, diktáljam be a tracking No-t. Bemondom, visszaolvassa, rossz. Sebaj, diktáljam újra csak az első 4 számjegyet. Visszaolvassa, félreértette megint. Sebaj, írjam be a billentyűzettel. Kapkodva másolgatom a számok és betűk kombinációját, félúton járok, amikor letelik az idő. Fááák. Egyszer csak felajánja az ügyintézőt, megörülök neki, kérem. Majd jön a “minden ügyintéző foglalt, a várható várakozási idő 54 perc”. Hogy?? Hol van itt a 70/30? Nem Call Centeres múltú ismerőseim kedvéért, a hívások 70%-át illik 30 mp-en belül felvenni, legalábbis 2011-ben még ez volt a sztenderd. Lehet, hogy 30 percre változott? Na sebaj, ezt nem várom ki, írok még1 üzenetet az eladónak. Gyorsan válaszol, ne haragudjak, semmi ráhatása erre, tényleg nem tud segíteni, de talán inkább a CanadaPost-tal próbálkozzak, itt a tracking No. Rákeresek a rendszerükben, nincs hír a csomagról.

Mondom Ákosnak, én bekopogok a 226-ba, nem hiszi el. Hát tényleg nem vagyok az az idegenül bekopogok típus. De a következő este Márkkal épp hazafelé jöttünk az edzéséről, és arra kanyarodtam. Bekopogok. Fiatal anyuka nyit ajtót, a kislánya épp a tornadresszében pózol. Röviden vázolom a helyzetet, ó igen, mondja, kapott valamit, már hozza is. Az értesítő. Az én nevemre, az ő címére. Kedvesen mosolyog, váltunk pár szót az időjárásról, nem akarunk zavarni, elbúcsúzunk. Következő nap boldogan átveszem a csomagomat. Great success!

A másik sztori a munkáról szól. Izgatottam kezdtem a munkát szeptember 4-én, és örültem is, hogy engem választottak. Mégis hiányzott egy érzés: nem éreztem lelkesedést. Ami furcsa, mert általában nagyin könnyen lelkesedem. Helyette kissé gyanakvó érzéseim voltak, vártam, itt majd mi derül ki? És attól sem lett könnyebb, hogy a főnökasszonyom egy tündér, a munkatársaim pedig végtelenül kedvesek és segítőkészek. Ettől inkább kicsit hihetetlenebb volt az egész, már-már szürreális. Az első héten a főnököm rám talált délután f5-kor az íróasztalom mellett, és gyakorlatilag hazaküldött. Azt mondta, számára fontos, hogy legyen magánéletem, töltsek időt a gyerekemmel. Ő tovább bent van, de ő vezető, a munkaköre ezzel jár. Ettől még nem várja el, hogy a beosztottai is rendelkezésre álljanak. Elmondta azt is, lesz majd 2-3 hét évente, amikor több munka lesz, mint amit el lehet végezni munkaidőben. Ezt látjuk majd előre. Az azóta eltelt 4 hétben többször is tapasztaltam ezt a gondoskodást a részéről. Kicsit lejjebb írok majd egy friss sztorit ehhez.

A munkatársak kivétel nélkül rendelkezésemre állnak, ha kérdésem van. Tanítanak, magyaráznak, és ez egyáltalán nem esik a nehezükre. Nyugodtan megkérdezhetem ugyanazt 3x is. Ha elrontok valamit, segítenek kijavítani. Mindezt mosolyogva, kedvesen, őszinte segítőkészséggel. És még senkit nem hallottam pletykálni, vagy más kollégákról negatívan nyilatkozni a háta mögött. Alap az inkluzivitás, ami azt jelenti, olyannak fogadjuk el egymást, amilyen. Nincs ítélkezéd vagy rosszindulatú feltételezések egymásról.

Azt hiszem, azért is voltam gyanakvó, mert ez a kultúra hihetetlennek tűnt, különösen a korábbi itteni tapasztalataim fényében. Hihetetlenül fantasztikusan klassz, ahogy egymással bánunk ennél a cégnél. És ahogy szépen lassan meggyőződtem róla, hogy ez nem valami felszínes álca, hanem valóban igazi, úgy szépen lassan megérkezett a lelkesedésem is. Sőt, talán inkább elkötelezettségnek nevezném. A beilleszkedéshez ez hasznos is: nagyon figyelek, hogyan intézik az ügyeket, hogyan kommunikálnak velem és egymással, és tanulom ezeket a fordulatokat. Érzékeny vagyok a finomabb visszajelzésekre is, pl továbbra is figyelek a testbeszédre, és változtatok, ha szükséges. Tanulok arról, hogyan tudom jobban végezni a munkát: elkezdtem egy visual basic online kurzust, hogy tudjak egyszerűbb makrókat készíteni. Ebbe egyébként a munkáltatóm is invesztál: novemberben kezdődik egy adatelemző kurzus, ahova kaptam meghívást.

És a sztori, amit ígértem: a heti csapat meetinget mindig állapot-jelzéssel kezdjük. Mindenki elmondja, hogy érzi magát és milyen fő prioritásai vannak. Az állapot lehet zöld, sárga, vagy piros. Eddig mindig zöldet jeleztem, de ma azzal kezdtem, tegnap még sárga lettem volna, ma már megint zöld. A főnököm és kollégáim empatikusan kérdezgetni kezdtek, hogyhogy, mi történt? Sőt, a főnökasszonyom még megkeresett a meeting után, segítséget ajánlott, hogy zöld maradjak ;-).

Bemutatom a városom – Toronto

Ez az írás a Határátkelő blog “Bemutatom a városom” sorozatába készült. Magamtól sosem írtam volna meg, ha nem kérnek meg rá.

Igaz, hogy 2018. augusztus óta már nem Torontóban élünk, de úgy érzem, hogy a városban eltöltött 14 hónap ad valami alapot arra, hogy szakértsek mint idegenvezető.

Torontó évek óta előkelő helyen szerepel a legélhetőbb városok listáján. Ezt többnyire értem, de néha azért fel nem foghatom. Ha végig olvasod ezt az írást, akkor megérted, hogy mire gondolok.

Nos kedves utazó, vágjunk bele!

Magyarországról érkezve New Foundland and Labrador partjainál éred el Kanadát. Ha azt hiszed, hogy mindjárt megérkezel Torontóba, akkor tévedsz, mert még vagy 2 órát repülsz majd Kanada felett mire végre nagyobb településeket látsz Quebec-ben. További 1 óra és átrepülsz Észak-Kelet Ontarió felett és végül a leszállás előtti fél órában már szinte nem is látsz mást, mint egybefüggően lakott területeket.

Ez már a Greater Toronto Area, itt egymást érik a városok, a legtöbb szinte vagy ténylegesen összeér. Több mint 6 millió ember lakik ezen a mindössze 7.100 négyzetkilométeres területen. Ontarió hatalmas, összesen 1 millió km2 (ami kb 10 Magyarország), 13 milló ember lakja, mégis a GTA-ben lakik ennek az embertömegnek közel a fele, Magyarország területének mindössze 1/13 részén. Ennek később még lesz jelentősége.

Torontó maga 2.7 millió ember otthona, ami egy millióval több embert jelent, mint Budapest lakossága, de semmi értelme összehasonlítani a két várost, mert ez egy Észak-Amerikai város, ami hihetetlenül különbözik bármelyik történelmi európai várostól.

A hosszú repülés után fáradt vagy, a biológiai órád szerint késő éjszaka van, de Torontóban még csak kora este van és te most szálltál le a gépről a Pearson-on Missassauga és Torontó között.

Próbálsz ébren maradni, ahogy a 4×4 sávos autópályán megyünk egyre beljebb Torontó belseje felé. Emlékszem, amikor én először láttam, hihetetlen volt az egybefüggő autótömeg az M5-ös után. Mindegy mikor jársz erre, csak azt a kérdés, hogy mekkora dugóban fogsz utazni. Najó, éjszaka és kora reggel azért lehet jól haladni.

Az érkezésed napján már csak egy laza vacsora, egy hideg sör és egy puha ágy vár rád. Garantált, hogy este 8-9 fele eldőlsz, én még nézek valamit a Netflix-en.

Hol érdemes enni, ami visszaadja a város ízeit és hangulatát?

Másnap reggel nagyon korán ébredsz az időeltolódás miatt. Mire mi felkelünk, addigra már éhes vagy. Ami nekem reggel 6 óra, az neked már ebédidő. Ha megtaláltad a hűtőt, akkor remélem csak valami könnyűt ettél, mert szombat van és elmegyünk egy hagyományos diner-be.

Nem túl korán, mert Torontóban hétvégén 9 előtt senki sem mozdul meg. Mondjuk 10 óra fele indulunk, az már brunch time. A brunch egyébként egy szent torontói dolog. A turistás helyeken megpróbálnak az ajtón kívül tudni 1 óra múlva, de ha a helyiek által látogatott helyre mész, főleg ha nagyobb társasággal, akkor egy brunch 2 óra hosszát tart.

A tipikus ételek a french toast, tükörtojás sunny side up (csak egyik oldalán sütik meg), over-easy (mindkét oldala sült), rántotta és bacon, omlett, amerikai palacsinta, kis belesütött csokidarabokkal, persze juharsziruppal.

Utána körülnézünk a belvárosban, hogy lemozogjuk a kalóriákat. A magas házak fantasztikusan néznek ki, a legtöbb helyre be lehet menni, alul tele vannak boltokkal, néhol kisebb bevásárló központ is akad. Hiába a sok magas ház, kár felliftezni, mert csak az előterekig jutunk, az irodákba nem lehet bemenni.

IMG_9356

IMG_9355

Ebédre a Torontóiak valamit lazát esznek, szendvics, saláta, stb. Ilyen helyeket milliót találni a belvárosban, ahol irodisták megveszik a kaját, majd a számítógép előtt elnyammogják. Közben dolgoznak, mert sokan egy óránál is többet ingáznak egy irányba ezért inkább lelépnek a hivatalos munkaidő végén. Az ebédidő ugyanis a hivatalos 7.5 órás munkaidőn kívül értendő. De ma szombat van, úgyhogy nem sokan vannak a belvárosban.

Ha megkérdezed a feleségem, akkor ő tuti a Chinatown-ba menne vacsorázni egy Pho-s helyre, de ez nekem nem jön be annyira. Én inkább valami olasz tésztát ennék, de ha észak-amerikai ízekre vágysz, akkor lehet egy steakhouse is (én csak nézni fogom, mert nem kb 6 éve nem eszem húst), vagy szinte bármelyik helyen kapsz egy rendes hamburgert, sültkrumplival, és káposzta salátával de ne vigyük ezt túlzásba, mert nagyon rá lehet unni erre a menüre.

Torontóban a lakosok 50%-a nem itt született és hozták magukkal a kultúrájukat és a konyhájukat. MINDEN-t meg fogsz itt találni, ha kísérletezni akarsz. Vastag pénztárca nem árt, mert Torontó drága város. Brunch fejenként 20 dollár, szendvics-saláta belvárosban 12-15 dollár, vacsora egy steakhouse-ban fejenként 40-50 dollár.

Ha valami nagyon jellegzetes észak-amerikai kajára vágysz, akkor irány a Leaside, mert ott van az Adamson Barbecue. Be is ülhetsz, de ez inkább elviteles hely. 11-kor már áll a sor, ha nem sietsz, nem jut a hatalmas szmókerben készített marhaszegy. Közepesen zsebbe nyúlós dolog, de húsevőknek kötelező. Amikor a nyáron vendégeink voltak Magyarországról, akkor egyszer ilyet ettek. Azt a nyammogást és hümmögést fel kellett volna venni.

Melyik az a hely, ahová először elviszed a városodba látogató ismerősöket?

Az első napokban minden délután eljön a fáradsági holtpont, legalábbis amíg nem álltál át. Szóval csak lazán…

Vannak akik megveszik a Toronto City passt, amivel az 5 legnépszerűbb túrista látványosságot lehet megnézni kedvező áron. Ezek közül a CN Towert ajánlom és a Royal Ontario Museum-ot (ROM), és ha gyermeked is van, akkor mindenképpen elmegyünk az Ontario Science Center-be is. Ez utóbbi egy hatalmas tudományos játszóház, én kb 15x voltam már, mert van éves bérletünk. Az 5 éves gyermekünk imádja, és főleg akkor jó hely, ha kint esik vagy tél van. Persze ezt mások is tudják, úgyhogy tömeg az lesz.

A Toronto City Pass-el elmehetsz a Casa Loma-ba is, de nem ajánlom. Ott laktunk egy évig kőhajításra, de nagy csalódás volt mire elmentünk megnézni. Egy milliomos kanadai épített egy középkori kastélyt Torontóban. Semmi extra.

Az utolsó City pass látványosság a Toronto Zoo. Ez a hely kint van Scarborough-ban, sokat kell autózni, plusz állítólag kevés állat és nagyon nagy terület. Én még nem voltam, csak hallottam.

Tipp: a torontói lakosok ingyen beiratkozhatnak a Toronto Library-be és ott lehet ingyen jegyet kérni a ROM-ba, a ZOO-ba, az AGO-ba (Art Gallery), a Textile Museumba vagy a Toronto History Museum-ba. Nem minden branchben adnak mindenhova jegyet, ennek utána kell járni, hogy mit hol lehet kérni. A ROM és a ZOO népszerű, azért a hét adott napján nyitás előtt oda kell menni, de az AGO-ba elég könnyű jegyet szerezni és nagyon jó galéria.

Jah, ha a CN Towernél járunk, akkor a tövénél ott van a Roundhouse, ami egy régi vasúti fűtőház. Vonat már régen nem jár erre, mostanra egy drága hipszer hely lett, de itt főzik a híres Steamwhistle Pilsnert, ami Toronto signature söre. Ha előre foglaltunk időpontot, akkor megnézhetjük a főzés folyamatát, de ha csak beugrottunk, akkor is jók vagyunk egy hideg pilsnerre a CN Tower után.

20170702_181126

20170613_152000

Mi a három legjobb ingyenes dolog a városban?

Ha engem kérdezel, akkor egy csomó olyan ingyenes, vagy nagyon olcsó program van Torontóban, ami ezerszer jobb, mint a fizetős látványosságok.

Tavasztól őszig bármikor érdemes kimenni a Toronto Islands-re. A komp 10 dollár alatt van, a jegy oda-vissza érvényes. A kompról a belváros FANTASZTIKUSAN néz ki. A Skyline, azaz a felhőkarcolók lenyűgözőek.

20171022_131725

20171022_124715

20171022_132948

20171022_154152

A Torontó szigetek akár 2 napos program is lehet, van itt kis vidámpark, vitorlás kikötők, csatornák ahol lehet kajakozni, homokos strand, játszótér és splash pad a gyerekeknek. Viszünk egy hűtőtáskát és egy mobil grillezőt és sütünk valamit. Ez is egy kanadai szokás. Mindenfelé piknik padok vannak, ha nem túl későn érkeztünk, akkor sütés közben nézhetjük a Lake Ontariot.

Szezonban nyitva vannak az öltözők, zuhanyzók, mosdók. Ezeket a helyeket a City tartja fenn, nincs használati díj. Ha mozgásra vágysz, akkor lehet akár 10 km-et is sétálni. Sört vigyünk, mert a szigeten kb 3 helyen kapható. Jah ez igaz egész Ontarióra. Itt nem fog szembe jönni a kiskocsma a Lake Ontario partján, ahol alkoholt kapni. Arra ott vannak az engedéllyel rendelkező boltok mint az LCBO vagy a Beerstore vagy a Winerack.

Egy szép napos délelőtt kimehetünk a High Parkba is, ami Torontó Central parkja. Hétvégén korán kell érkezni, mert kevés a parkoló hely. A gyerkek pecázhatnak a Grenadier Pond-ban, van egy fantasztikus nagy játszótér is, lehet millió mókust látni, ha a játszótér mellett üldögélsz, akkor egészen közel jönnek és nézik, hogy mi esik le nekik.

20170609_103428

Névtelen2

A High Parkban van egy kis Zoo is, ingyenes és a gyerek imádják. Gyakran vannak olyan programok, amikor önkéntesek bemutatják az állatokat. Mi voltunk pl nyulat simogatni és lámákat etetni.

A High Park közepén egy étterem is van a Grenadier Café, én nem szeretem, mert tömeg van, és túlárazott és átlagos kajákat adnak, mint a hot-dog vagy hamburger.

Ha májusban jössz és éppen virágoznak a cseresznye fák a High Parkban, akkor hiába győzködnek, hogy érdemes kimenni, ne dőlj be! Bár a cserkófák tényleg szépek tavasszal, de az összes ázsiai lakos ide zarándokol és ISZONYÚ tömeg van. Még hétköznap is.

20180508_170948

20180508_172012

Viszont bármikor szuper program egy hosszú séta a Sunnyside-on található boardwalk-on a tó mellett. A Budapest Parktól a Humber riverig csak 2 kilométer, végig a tóparton, fantasztikus kilátás. A Sunnyside-on a Gus Ryder pool pont a tó mellett van, és ingyenes a belépő, mint bármelyik Torontói community poolban, de a medence csak július-augusztusban van nyitva. (A parti sétány 7/24-es)

IMG_9721

20170715_173834

20170715_160215

A közlekedés viszont durva lesz, bárhova is megyünk Torontón belül. 10 km-re nyugodtan számolhatsz 1 órát vagy akár többet. Ugye mondtam, hogy 2.7 millió ember, a GTA-ban több mint 6 millió. És minden évben 100.000 fővel nő a GTA-ben élők létszáma.

Ha rekkenő nyár van, akkor kimehetünk a Woodbine beach-re vagy a Scarborough Bluff-höz. Mindkettő homokos strand a Lake Ontario-n. A strandok errefele ingyenesek, mindenütt van öltöző, zuhanyzó, de büfékre ne nagyon számíts a parton. Errefele mindenki viszi a piknik táskát és a nagy hűtőkoffert.

A képek alapján úgy számolhatsz, hogy nem lesznek sokan, de ezek a képek délelőtt készültek. Délutánra tömve lesz a strand. Jah és a víz augusztusban és szeptemberben a legmelegebb. Olyankor van amikor eléri a 19 fokot. Június-július még nem igazán fürdőzős hónap, bár ha elég meleg van hetekig, akkor ilyenkor is lehet csobbanni.

20170924_110354

20170924_110358

Péntek esti program javaslat a ‘buli negyed’ és Liberty Village. A bulis helyek és éttermek a Spadina és King környékén csoportosulnak. A Liberty Village negyed pedig a Niagara Street után kezdődik és tart mondjuk a Dufferin Street-ig.

Amikor megérkeztünk Torontóba, akkor a Liberty Village-ban laktunk egy hónapot, ez egy régi ipari rész, de most már főleg tech start-up-ok laknak errefele. Fiatalok laknak itt, egyre több a high-rise és éjszaka nagy a jövés menés, de az átalakított ipari épületek nekem bejönnek. Lásd a köv. képet, ez a régi Szőnyeggyár (Carpet Factory).

IMG_9340

Hol érezhetjük leginkább a város történelmét?

Hát ez Észak-Amerika, a történelem errefelé nem az erősségek közé tartozik. A belvárosban lehet még találni néhány 1900-1920 között épült épületet. Ezeket onnan ismered meg, hogy téglából készültek, nem betonból.

Javaslom, hogy egy szombaton menjünk ki az Evergreen Brickworks-be. Ez egy régi téglagyár, most biopiac és szintén hipszter hely. Mindenképpen 10 előtt érkezzünk meg, vagy különben nincs parkoló. Ahol mi lakunk/laktunk, onnan kb 1,5 óra séta, végig egy ravine-ban, ami nagyjából vízmosást és erdőt jelent. Ez a séta kiváló Torontón belüli program, de mire oda-vissza megjárjuk, addigra hullák leszünk.

A Brickworks-ben van egy óriási poszter, hogy nézett ki régen Torontó és melyik épület épült a téglából, amit ott gyártottak. Nagyon jól bemutatja, hogy mennyit változott a város 100 év alatt.

20170610_115043

20170610_115623

20170610_120512

20170610_110022

A Brickworks egyébként jó tavaszi-őszi túrahely. Nagyon nem kell tervezni, ha látod, hogy jó idő van, akkor kiugrasz, sétálsz egyet a tavak körül, felmész a dombtetőre, ahonnan látszik a belváros. Szezonban, hétvégén a gyerekeknek mindig van valami ingyenes program a kis kertben. Volt olyan, hogy régi-rossz számítógépeket tettek ki, néhány csavarhúzót és a gyerekek meg ott ültek és szedték szét az elektronikai hulladékot. Voltak kitéve nagyítók, amivel fadarabokat lehetett meggyújtani. Na azt én is kipróbáltam, már vagy 30 éve mikor utoljára ilyet csináltam. 😀

Majd el felejtettem, ha már a történelemnél tartunk. Ha van kedved, akkor elmegyünk a Distillery District-be, ami a régi szeszfőzdék epicentruma. Biztosan volt ennél több főzde is, mert az USA szesztilalom idején fél Torontó whiskey-t főzött és az Ontarió tavon keresztül csempészték az árut az USA-ba, de mára csak egy kis negyed maradt meg ebből. Elég turist trap, sok a szúvenyír bolt, de azért jók a macskaköves kis utcák és a kiülős helyek.

20170625_094041

20170625_094100

20170625_094539

Történelem szempontjából a Fort York is érdekes lehet, ez egy régi erőd a gyarmati múltból (én még nem voltam), de Torontón kívül szerintem sokkal jobb ilyen helyek vannak. Ezekről volt már szó a Juharszirup blogban. Pl St. Marie Among the Hurons, vagy a Discovery Harbour.

Minek hagyjunk helyet a bőröndben, azaz mit érdemes vásárolni?

Én nem vagyon nagy híve a fogyasztói társadalomnak, úgyhogy inkább a feleségemmel kellene beszélned ebben az ügyben. Alapvetés, hogy Kanadában teljes áron semmit sem szabad megvenni. A valódi leárazásokat érdemes kihasználni, én csak így vagyok hajlandó bármit is venni.

Ha örömmel vásárolsz, akkor érdemes végigjárni a Winners boltokat. Olyan mint egy turi, de itt új és márkás ruhákat lehet kapni kedvező áron. Ezt úgy képzeld el, hogy egymás mellett lógnak a különféle márkák, a legtöbb ruhából csak 1-1 db. Káosz, de direkt csinálják, hogy úgy érezd a hosszú keresgélés után, hogy kincseket találtál. Rajtam nem fog a varázs, de sokaknak tetszik.

Ha Torontóban valami szépet akarsz látni, akkor ugorj be az Eaton Center-be, ez A bevásárló központ a belvárosban. Karácsonykor gyönyörűen feldíszitik.

IMG_0042(1)

IMG_0038(1)

Ha van kedved térdig járni a lábad, akkor javaslom a Yorkdale Mall-t. Ez az 1-es metró nyugati vonalán van, és ÓRIÁSI. Amikor először láttam, nem hittem el, hogy ekkora bevásárló központ létezik. Az árakról annyit, hogy elég magasra pozícionálják ezt a helyet.

Mennyire könnyű munkát találni a környéken?

Torontóban sok a lehetőség, ha új kanadaiként (lásd migráns) keresett szakmád van, jól beszélsz angolul és hajlandó vagy lejjebb újrakezdeni, akkor pár hét vagy pár hónap alatt lesz munkád. Idővel majd egyre jobb állásokra is pályázhatsz. A kanadai tapasztalatot nagyon várják, kicsit 22-es csapdája, mert hogyan szerezz tapasztalatot, ha még nem volt kanadai munkád… Erről is írtunk már a blogon bőven.

A kérdés szerintem nem az, hogy lesz-e munkád, hanem az, hogy megélsz-e a jövedelmedből. Észak Amerikában a nagyvárosi élethez jó jövedelem kell. Torontóban hamar közös témát lehet találni egy vadidegennel is, ez a téma pedig a lakhatás, illetve annak a drágasága. A lakás árak 10-15 év alatt megduplázódtak, ezért egyre többen fizetik jövedelmük egyre jelentősebb részét lakhatásra annak reménye nélkül, hogy valaha saját tudnak venni. Kemény kilátások.
Ha nem keresel elég jól ehhez az új realitáshoz, akkor kénytelen leszel egyre messzebb lakni a munkahelyedtől, és egyre több időt töltesz ingázással, ami elveszi az értelmét annak, hogy a nagyvárosban élj és dolgozz.

Milyenek a kilátások a városban?

Hogy pozitív gondolatokkal zárjam, az őrült forgalom és a lakhatási költségek ellenére kellemes élményeim vannak Torontóval kapcsolatban. Bőven van munkalehetőség, tiszta a város, sok a park, minden városi szolgáltatás, mint pl az uszodák ingyenesek, vagy nagyon kevés pénzbe kerülnek. Egy csomó hely van a városban, ahol jó egy gyereket felnevelni, sőt olyan élményeket lehet adni neki, amit más városokban nem vagy nehéz adni (inkluzititás, kultúra, tudás, stb.).

Ennek ellenére Torontót mégis sokan ugródeszkának tarják. Egy magyar barátom mondta, hogy ő megfigyelte, hogy megjönnek a bevándorlók, 1-2-3 évig Torontóban laknak, megvetik a lábukat és utána dobbantanak, mert addigra már tudják, hogy mit szeretnének, mi a fontos nekik, tapasztalatot szereztek amivel találnak máshol is munkát és egy kisebb városban nyugodtabban élnek.

Mi is így tettünk és 14 hónap torontói tartózkodás után, elköltöztünk egy kisebb városba, ahol sok mindent megtalálunk ami Torontóban is van, de sok olyasmit is, ami ott nincsen.

Legközelebb talán bemutatom Waterloo-t, de ehhez még jobban meg kell ismernünk ezt a várost.

Irany eszak!

Telefonrol varialok, nem lesz hosszu szoveg, inkabb csak kepek.

Errefele Halaadasi hetvege van, azaz 3 nap munka nelkul. Elindultunk hat eszakra, hogy lassuk a piros leveleket Cottage Country-ban.

A Haltiburton regioban vagyunk, azon belul is a vicces nevu Minden Hills kornyeken, kb 2 orara Toronto-tol eszakra. Nekunk inkabb 3,5 ora autozas volt Waterloo-bol.

Egy vizparti lodge-ban vettunk ki egy hazat, most a kandallo mellett uldogelek es irogatok a telefonon.

Ma nagy korturat tettunk meg, gyonyoru helyeket lattunk, errefele folyo-folyo hatan, minden kanyarban egy ujabb gyonyoru to. A levelek pedig mar pirosak.

Dorset egy pici falu, de van egy kilatojuk ami miatt meg oktoberben is sokan latogatnak ide. A kovetkezo ket kepen a marinajuk lathato. Itt kotnek ki a nyaralo tuajdonosok a tulparti hazakbol, amikor ellatmanyert jonnek.

Dorset lookout. A latotavolsag eleg keves, csepergett az eso.

Hawk Lake log chute, ami azt jelenti, hogy a farönköket 70 éve itt úsztatták át a magasabb tóból az alacsonyabban fekvő patakba egy vizes csúszda segítségével. Izom szaggato munka volt a hideg vizben allva a ronkoket huzogatni.

20181006_1043228383302228068610587.jpg

Néhány kép a Hawk Lake-ről:


20181006_1017267259904375697921352.jpg

Ez a mi kis hazunk. A lodge a Mountain Lake partjan van, bar ennek most nincs sok jelentosege. A viz mar jeghideg es meterekre lelatni benne.

5 “tuti tipp” a bevándorláshoz

Tagja vagyok néhány Facebook csoportnak, ahol gyakran felmerül a kanadai bevándorlás kérdése. Az érdeklődők általában ezt kérdezik különböző formákban: “hogyan lehet bejutni?”, vagy esetleg: “Segítsetek már, mi a tuti?”, és a kedvencem: “már itt vagyok Kanadában, hogy tudok dolgozni?”

Nekem úgy tűnik, hogy a csoportban minden tag, aki végigment a legális bevándorlás rögös útján, minimum hidegrázást kap egy-egy ilyen bejegyzéstől. A konkrétabb kérdésekre szívesen válaszol a csoport, köztük én is, de azokra a kérdésekre, amelyekről süt, hogy a kérdező egy lépést sem tett a bevándorlási oldalak olvasása érdekében, semmi válasz nem érkezik. Megpróbálom megválaszolni, mi lehet ennek az oka (szerintem). És adok néhány tanácsot ahhoz, hogyan érdemes segítséget kérni .

Ja, de előtte. Tudom, hogy úgy tűnhet, a kanadai magyarok nem segítőkészek, megtartják maguknak a tuti infot és nem barátságosak. Ez teljesen érthető a kérdezők szemszögéből. Jó lenne, ha valahogyan ők is bele tudnának helyezkedni a mi nézőpontunkba. Belegondolni abba, hogy aki már itt van, keményen küzdött, hogy eljusson ebbe a csodás (tényleg!) országba. Megvan ennek is a pszichológiája, egyszer eljutott hozzám egy kutatás erről, röviden a lényeg: amit valaki már megharcolt magának, abban nehezebben tud empatikus lenni mással. Nehezebbnek tűnik emlékezni a nehézségekre, a negatív érzelmekre, és könnyebb helyette az ereményre koncentrálni. Ha nekünk ment, nem értjük, másnak miért nem? Szerintem ez hatott pl a katonákra, amikor az “újoncokat” szivatták, ahelyett, hogy könnyebbé tették volna számukra az egyébként is megrázó első heteket. Szóval ez biztosan hat ránk is. De nem csak ez van benne! Az 1 pontban leírom, nincs tuti, amit megtartsunk magunknak. És a legfontosabb: eddig minden magyar, akivel itt személyesen megismerkedtem, végtelenül segítőkész volt. A kanadaiak is, bárhonnan származnak eredetileg. Szóval, óvatosan az ítéletekkel! A 0. pont: Légy nyitott, sőt, rugalmas!

1. Felejtsd el a “tuti tippet”, az ügyeskedést, a “számla nélkül”-t, fekete munkát

Itt Kanadában ez nem jellemző. Még akkor sem, ha a haverod a múltkori buliban 3 sör után őszintén elmesélte, hogy feketén dolgozott egy farmon. Hidd el, nem akarsz az amerikai kontinensen dokumentumok (=önálló lakásbérlési lehetőség, egészségügyi ellátás, hitelkártya, autó, jogosítvány) nélkül létezni. Kanada nem olyan, mint egy EU tagállam, itt ha feketén dolgozol és elkapnak, akkor kiutasítanak és 5 évig be sem léphetsz az országba.

Tuti tipp sincs, minden élethelyzethez más bevándorlási stratégia tartozik. Ráadásul a bevándorlási szabályokat gyakran finomhangolják, így a már itt élők tanácsai is gyorsan avulnak. Ha mégis kapsz tanácsot, ugorj a 2. pontra.

Az ügyeskedés, vesztegetési kísérlet, “hogyan lehenne felgyorsítani” típusú kérdések pedig kifejezetten bosszantják az őshonos (úgy értem: legalább második generációs) kanadaiakat. Aki ide készül, annak érdemes dolgozni más stratégiák elsajátítását, alkalmazkodni a helyi viselkedési kultúrához. Már csak azért is, mert ezek a “magyaros” módszerek majd a barátkozásban, és a munkahelyeden is akadályoznak.

2. Kutass, mielőtt kérdezel! Kutass tovább, miután választ kaptál.

Mire gondolok? Tedd meg az első lépéseket, tegyél erőfeszítést, ez a Te életed, és Te akarsz rajta változtatni. Senki nem fogja helyetted megcsinálni! Legyen az első, hogy alaposan nézd át az ország és a megcélzott tartomány bevándorlási szabályait. Ha ezt megteszed, már sokkal konkrétabb kérdéseid lesznek, amelyekre szívesen válaszolnak a kint élők, akár ismeretlenül is. Ha csatlakozol egy csoporthoz, nézd meg, vannak-e ott fájlok, amiket átolvashatsz? Lapozz vissza a hozzászólásokban, mert ezekből is sokat tanulhatsz, sőt, ez néha elég vidám pillanatokat is okozhat.

Google a barátod. Tudom, sokszor nehéz kiszűrni, mi az igaz, és mi nem. De kezdd el jól használni, mert ha egyszer ideérsz (és ha kitartó vagy, ideérsz), nagy segítségedre lesz ez a készség. Majd amikor meg akarod tudni, hogy működik a tömegközlekedés, autóbérlés, hogyan szerezhetsz jogosítványt. Hogyan szerezhetsz be magadnak olcsón bútorokat. Hova menj tanulni. Hogyan irasd be a gyereket az iskolába. Mire figyelj a resumé-készítésnél. stbstb.

Ha kutattál, kérdezz bátran! Jól informált, felkészült, konkrét kérdéseket. Választ fogsz kapni.

Ha kaptál válaszokat, kutass tovább! Nem biztos, hogy jól tudják. Ellenőrizz le minden információt, keresd meg Te magad az eredeti forrást. A Te kivándorlásod múlik rajta!

3. Tanuld a nyelvet!

Nemcsak azért, mert a legtöbb bevándorlás-típushoz nyelvvizsgáznod kell. Magadért is. Azért, mert a boltban, a hivatalban, a munkahelyeden ezen a nyelven fogsz majd kommunikálni. Azért, mert a hátad mögött hagyod a szociális hálódat és kapcsolataidat, és akkor leszel itt sikeres és boldog, ha be tudsz illeszkedni az itteni közösségedbe. Ez nyelvtudás nélkül nem megy.

Ja, és akkor is tanulj nyelvet, ha úgy érzed, jól beszélsz angolul/franciául. Na jó, az IELTS 9,0 kivétel, de még lehet, akkor is. A kanadai angol eltér minden más angoltól, amit eddig hallottam. Meg tudod értetni magad, ha pl Angliában éltél, de más a kiejtés, és mások a kifejezések. Rele barátnőm mesélte, aki éveket töltött Londonban (UK, nem ON) mielőtt Kanadába érkezett, hogy a munkahelyen az első 4 hétben állandóan sokkot kapott, mert nem értette, amit beszélnek. Mást értettek a szakmai kifejezések alatt, olyan kifejezéseket használtak, ami számára ismeretlen volt. Keress a youtube-on olyan csatornákat, ahol kanadaiak tanítják az angolt, vagy podcast-eket. Készülj fel, hogy ne itt érjen a sokk (legnagyobb része)!

4. Ne fizess gyanús közvetítőknek!

Nem fog senki helyetted munkát találni neked itt. Igen, létezik a szponzoráció, ha épp olyan szakmád van, és megtalálod hozzá a megfelelő programot, végigküzdheted magad ezen az úton. Ha valaki ezt pénzért ajánlja, arra tekints gyanúval. Ha előre kéri, felejtsd el. Lásd be, a szponzoráció a cégeknek sokba is kerül, és a vele járó hivatali ügyintézés sem egyszerű. Ezért az ilyen lehetőségek ritkák, mint a fehér holló. Ha ajánlatot kapsz ilyesmire, kutass újra! Vajon valódi, vagy sokan panaszkodnak arra a cégre, hogy átverte őket?

5. Tanulj Kanadáról

Ha az előző 4 tanácsot megfogadod, akkor ez magától is megérkezik hozzád. Tudni fogod például, melyik tartományban használhatod az angol nyelvtudásod, és hol a franciát. Egyáltalán milyen tartományok vannak, hol vannak a Nagy Tavak, és hol az óceán. Milyen speciális szókicsre lesz szükséged. És milyen meleg télikabátra.

*****

Tudom, mindenhez, amit fent írtam, időre van szükség. Ha elszánt vagy, és elindulsz az úton, rá fogod szánni az időt. Tudom, hogy dolgozol, meg ott a család is, és esténként tévézni szoktál. Én is. Azt tanácsolom, akkor vágj bele, ha készen állsz kiszállni a komfortzónádból. Ne igzulj, néhány év múlva visszaszállhatsz, hacsak nem válsz adrenalin-függővé. És közben nagyon sokat fogsz tanulni, magadról.

A külöbségek illusztrálására teszem ide ezt a színes-mutatós ábrát. Azt mutatja, hogyan néz ki a különböző nemzetek értékelési skálája. Nézd meg pl az angol és amerikai közötti különbséget 😀

Magyarország jobban teljesít

Nem politikai írás lesz, Magyarország jobban teljesít kerti hulladék kezelésben. 😀

Torontóban lakva megfigyeltem, hogy a kertesházak lakói papírzsákban teszik ki a hulladékot a ház elé és a zsákokat gondos kezek időnként eltüntetik.

Aztán elköltöztünk Waterlooba és egy jó nagy elhanyagolt kert gondnokává váltam és nekem is aktuálissá vált a kerti hulladék összegyűjtése. Megvettem tehát a barna Yard-waste zsákokat, párat megpakoltam, aztán csütörtökön el is vitték őket. No para, megy ez nekem…

Újabb zsákok, újabb csütörtök, egy zsák pedig nem ment sehova, ott várt árván a járda mellett rajta matrica: “Bocsi, de ez túl nehéz vagyok”. Van humorérzékük, ez jó. Megnézem a city weboldalán, egy zsák nem lehet 20 kg-nál nagyobb. Ok, ez volt vagy 30 kg, akkor szétszedem.

Következő zöld hulladékos napon nagyban utaztam, kitettem vagy 5 teletömött zsákot. Egész nap otthonról dolgoztam, végig figyeltem, hogy jönnek-e a kocsival, de nem jöttek. Délután 2 fele mentem el valahova és 6-kor értem vissza és ez várt:

20180906_17392420180906_173935

Reggel esett, a zsákok szépen felpuhultak, a hulladékos népek megemelték, az aljuk leszakadt, aztán az egészet ott hagyták. Egy órámba került, hogy összszedjem a cuccot és újra zsákoljam.

Reklamálás indul, írok a hullédék kezelő ügyfélszolgálatára, hogy bakker egy kis figyelemmel fel lehetett volna dobni a kocsira a cuccot. Nem úgy van az Mr., a zsákok megóvása az ön feladata. De ezek papír zsákok, mégis hogyan? Okos válasz: tartsam fedett helyen, vagy takarjam le.

Nekem fedett helyem nem nagyon van, a garázsban az autók állnak, a kerti házban a grillező és a fűnyíró, meg a kajakom. A garázs mellett állnak a zsákok, gyorsan vettem egy nagy ponyvát, alulra is jutott, középen a zsákok, felette a ponyva. Nem ázik, fasza lesz.

Nos tegnap pakolom ki az út mellé a féltve óvott zsákokat és az egyik úgy ahogy van kettészakad, az ölemben landol 20 kiló rohadó föld, tűlevél, fű keverék. A zsákban lévő cucc az óvás ellenére elkezdett rohadni benne, belülről megette a papír zsákot a két hét alatt, hiába volt letakarva. Nos megint zsákolok 15 percet, ma elvitték az egészet.

Tanulság: a papír zsák nagyon környezetbarát, de nagyon hülye kanadai ötlet és nem lehet megvédeni ha egyszer belülről rohad.

Mit csinálnak a szomszédok? Kifigyelem: másfél hétig semmit sem gyűjtenek, majd a szállítás előtti hétvégén vagy a héten gyorsan megrakják a zsákokat és elzárva tartják valahol hátul, majd begyűjtés napján reggel korai kelés és 7-re kipakolás.

Ha jön az őszi lombhullás, akkor a szállítás előtti hétvégére nem szervezek programot, mert akkor kell levelet gyűjtenem. Van 5 nagy fánk, lesz levél bőven. Köszönöm Waterloo Region Waste Management. Co. 😀

Hogy megy ez Gyálon? Édesapám megrakja a nagy műanyag szemetes zsákokat, jönnek a fószerek, kiöntik a zsákból a cuccot a taligára, majd otthagyják a zsákot a földön. Többször lehet használni így is használni, minimális környezeti kár.

 

Állás-találás avagy kanadai vallás: kedvesség /2

Hol is tartottam? Ja igen, interjúztam a közvetlen vezetővel, és jó volt.

Még ugyanezen hét végén kapom a meghívót a következő interjúra – wowwww, megy ez, mint a karikacsapás! Amin csodálkozom, nem a főnök főnökével találkozom, hanem a közvetlen munkatársakkal. Ez újra elbizonytalanít: most akkor ez egy mellékvágány? Vagy újabb teszt? És utána majd lesz még egy kör? Én július 1-től már kezdeni akartam, úgyis 2 helyszínen megy a munka, gondoltam, legalább megismerem a torontoi munkatársakat, mielőtt átköltözünk.

Június 26-án (jéé, ez meg Ákos szülinapján volt?) meg is van az interjú a munkatársakkal. Egyikük van jelen személyesen, a másikukat telekonferenciában hívjuk. Upsz, vele nem működik a voodoo trükköm, kicsit érzem a hangján, nem győzöm meg.  A személyesen jelen lévő kolléganő meg nagyon fiatal, igaz, nagyon okosnak is látom. Az interjú előtt bekísér a HR-re, basszus, 300 fős iroda, teljesen elképedek. Végtelenül gondoskodó, sokat mosolyog, különösen mikor azt kérdezem, ők miért szeretnek itt dolgozni? Még torontoi utazási tippeket is adna a liftben lefelé, nagyon megköszönve elhárítom, már várnak rám ismerősök a ház előtt. Jóismerősök, hugiékkal találkozunk, ők a belvárosban bóklásztak, amíg én készülődtem és interjúztam. Este megy a köszönőlevél mindkét interjúztatómnak, csak a torontoi kislány válaszol. Ajjajj, tényleg nem tettem jó benyomást a másikukban, gondolom. (Önbizalom, Timka, önbizalom!!)

Aztán csend. Említette a főnökasszony is, és a fiatal kolléganő is, hogy sok a jelentkező, és rengeteg nterjújuk van. Szóval nem kizárt, hogy akár 2 hetet is várnom kell, mert az elsők között hallgattak meg. Eltelik a két hét, se kép se hang. Írok a recruiternek egy tömör és kedves e-mailt, született-e már döntés a következő körről? Azonnal válaszol,  ígéri hogy kideríti. 2 nap múlva jön a válasz a főnökasszonytól, még egy kis időt kér. Mindketten hivatalosak, és kedvesek az e-mailekben, olyan érzésem van, mintha ebben a folyamatban ügyfél lennék, nem “csak” egy jelölt a több százközül. Megcsúsztak az interjúkkal a szabadságolások miatt. Hát igen, nyár közepén szép az álláskeresés. Ekkor már július közepe van. Közben pályázgatok, nem lesz ebből semmi.

Július harmadik hetében kapok egy mailt közvetlenül a főnöktől. Először is 3x  és 3-féleképpen bocsánatot kér a késedelem miatt, és ha még mindig érdekel engem ez a munka, akkor szeretnének egy interjút nekem a terület vezérigazgatójával. Hűűűű, izgalmas, megszervezzük. Augusztus elejére, akkor jön vissza szabiról. És mivel ő Torontoban dolgozik, visszaingázok a kisvárosból a nagyba. De megéri, minden perc, mert ez a nő egyszerűen elvarázsol. És valahogy én is őt, mert az interjú végén beajánlja, ha ez az állás nem jön össze, keressem meg, mert lesz más pozi. Elájulok. Tőle tudom meg azt is, hogy attól tartottak, ez a szintű pozíció nem lesz elég nekem. Tehát túlképzett vagy inkább túl tapasztalt vagyok. Igyekszem megerősíteni, már a hátam mögött van a karrierépítés. Nem akarok én nagyot, csak támogatni. Még a humoromat is bepróbálja, de az izgalom (vagy a humorérzék hiánya) miatt nem reagálok jól. Na figyu, bepróbállak, ez volt a vicc, Te hogy reagáltál volna? Az interjú-helyzetet ne felejtsd! (a neveket szándékosan nem említem)

NagyVezír: “Számodra mi a vonzó ebben a munkában?”

Tmk: néhány konkrétum, blabla ” és a munkatársak, és különösen a vezető nagyon szimpatikus volt. Azt gondolom, könnyen tudnék velük együtt dolgozni.”

NV: “Valóban, mármint V-vel? Csodálom, nekem állandóan gondom van vele.”

Tmk: ”                               ??                               ”

NV: “Na jó, csak vicceltem. Mi volt benne szimpatikus?”

Tmk: “Szakmailag minden szempontból fel tudok nézni rá, és az őszintesége, egyenes stílusa nagyon tetszik.”

NV: “Pont ezzel visz a sírba”

Tmk: ”          Valóban?             ”

NV: “Dehogy, csak viccelek. (széles mosoly)”

Elképesztő fa-arccal mindezt. Remélem, még lesz alkalmam nevetni a viccein. Majd kihegyezem magam erre ;-).

A köszönőlevelem egy tanulmány, tényleg vérprofi, Malini barátnőmtől nyúltam, és a helyzethez igazítottam. Pontokba gyűjtve összesítem benne, a beszélgetésünk alapján mit tart a vezérasszony fontosnak, és hogyan tudnám ebben támogatni, ha engem választ. És még küldök neki egy cikket is, egy probléma megoldásához, amit az interjún említett. Néhány nappal később válaszol, a cikket külön megköszöni.

Egy hét szünet. Basszus, ezt elbuktam. Vagy még mindig nem döntöttek? Kezdek lemondani róla, már Ákossal is beszéljük, de kár hogy ez nem sikerült. És egyszercsak, augusztus 8-án megcsörren a telefon. A recruiter az, érdeklődik, hogy mentek az interjúk? Na, gondolom, elégedettség-mérés. De nem, folytatja, nagyon tetszettem az interjúztatóknak. Annyira, hogy szeretnék nekem ajánlani az állást. Kiugrom a bőrömből. Másnap jön az ajánlat, elfogadom. Juhéééé, mikor kezdhetek?

Hát, mondja a recruiter, 10 munkanap a háttér- és referencia-ellenőrzés, azon még át kell esnem. Na, basszus, ettől tartottam, hogy felhívják az előző munkahelyemet, ők meg nem voltak nagyon boldogok, mikor felmondtam. Ákos mondja, nem lesz semmi gond. Malini barátném mondja, csak azokat hívhatják fel, akiket én megadok. A 10 munkanap alapján belőttük az augusztus 27-ét mint kezdési időpontot. Mondja a végtelenül kedves recruiter, hogy a következő héten szabadságon lesz, de amint visszaért, azonnal ránéz a folyamatra, és értesít. Nagyon megköszönöm, üdvözöl a cégnél, elbúcsúzunk, jó nyaralást.

Megjön az első hivatalos e-mail, amiben egy csomó szabályzatot kell elolvasnom, elfogadnom, kinyomtatni, visszaszkennelni, elküldeni. Az ígért háttér- és referencia-ellenőrző e-mail nem jön. Izgulok, mert ha 10 nap a folyamat, akkor minden nap számít, írok a recruiter helyettesének, nem érkezett meg a levél. Néhány óra múlva, hétfő estére megérkezik.

Ülünk este a teraszon, kortyolgatunk valami finomat, asszem ez éppen Aperol spritz nap volt – ünnepeltünk, na. Kezemben a laptop, írom be az adatokat, amik az ellenőrzéshez kellenek. Útlevélszám, lakcímek, jogosítvány, megengedem, hogy nemzetközi bűnűgyi ellenőrzést futtassanak rajtam. Már kitöltöttem 4 oldalnyi formot, most jönnek a referenciák. Beírom őket, közben mindenkinek fogalmazok egy e-mailt is, ne érje őket meglepetésként egy nemzetközi hívás. Merthogy cégnevet, telefonszámot enged beírni a form. Kéri még a dátumokat, a pozíciót. Egyikükhöz sikerül bepasszíroznom egy e-mail címet is. Rossz érzésem van kicsit, munkahelyeket kérnek, én meg a 3-ból 2 helyen szerződéses voltam, remélem nem lesz gond, a megmaradt karakterekre bepasszírozom hogy “contracted”. Most hova írjam az időzónát? Vagy tudni fogják? Végülis erre szakosodott, profi cég, tudniuk kéne. Nyugodt vagyok, ellazulok, megbízom bennük.

A közvetlen főnökömtől jön mail. Azonnal kinyitom, nem érdekes, mit hagyok félbe. Eljutott hozzá, hogy elfogadtam az ajánlatot, és szeretne gratulálni, és nagyon örül, hogy csatlakozom a csapathoz. Most elmegy egy kicsit továbbképződni, de utána rögtön fogalmaz egy bemutatkozó e-mailt amit elküld majd átnézésre, mielőtt kiküldi. Komolyan mondom, wow-ra formálódik az ajkam minden alkalommal, amikor olvasom. Kifogástalan stílus, formális, ugyanakkor szívmelengető. Pont annyi információ, amennyire szükség van, és csupa pozitív érzelem. Tuti egy angyal küldte. Sokat fogok tanulni tőle, azt már látom.

Kedd reggelre az ellenőrzésre szakosodott cégnél volt minden adat. Kata, az egyik referenciám ír csütörtökön, megjött a kérdőív e-mailen. Hű, klassz, akkor jó lesz ez. Aztán csend. Következő hétfőn visszajön a recruiter szabiról, és hihetetlen, de tényleg ránéz a folyamatra, és már ír is: a bűnügyi ellenőrzésen átmentem (huhh :DD), a munkahelyeket viszont még nem sikerült leigazoltatni. Javasolja, esetleg kérdezzek utána a megadott cégeknél. Augusztus 20, azért írok egy-egy üzenetet délután (Mo-n este), érdeklődöm, mi újság? Nem keresték őket. Kedden reggel megírom az e-mail címeket a keresőcégnek, biztos ami biztos, azt az egyet sikerült elintézni, ahol volt e-mail. Aztán becsap a mennykő. Jön a válasz, hogy nagyon köszönik az extra információt, de már továbbléptek a folyamatban, és akkor most szeretnék elkérni a: a) bérpapírokat; b) adóigazolásokat (M30-as); c) munkaszerződést. Naggggyon jó, az Aegonos munkaviszonyom kicsit régi ahhoz, hogy nálam legyenek ezek az iratok. A régi iratokat jól elpakoltuk dobozokba, bent pihennek a kerti házunkban. Rajtunk kívül hozzáfér még apósom, aki épp itt ül mellettem a kanapén, egészen szeptember elejéig. Nyomozok a gépemen, talán meglesz a munkaszerződés. Találok is néhány régebbit, nem fedi le a teljes időszakot. Basszusbasszus. Ráadásul a másik leigazolandó az ugye nem is munkaviszony, hanem szerződéses viszony, voltam olyan ügyes, hogy az idő felében cégen keresztül számláztam, a másik felében meg vállalkozóként. A vállalkozóként kötött szerződést megtalálom, meg a korábbi megszüntetését, egy pdf-be beszkennelve. Jajj, hogy miért nem vagyok én rendezettebb?? És még, ezek ugye mind magyarul vannak, most akkor le kell fordíttatnom mindent? Mennyi ideig fog ez tartani?

Írok egy gyors üzenetet, kérem őket, hogy menjenek a mailes vonalon, mert ezekhez az iratokhoz csak néhány hét múlva férek hozzá, és le is kell fordíttatnom. Jön a válasz, nekik ez van a szerződésükben a megbízóval, most már az alternatív úton mennek, legyek szíves küldjek legalább 1-1 dokumentumot. Kedvesség? Nyomokban sem. Tárgyilagos, rövid, utasító. A tartalmat nem értem teljesen. Mi az, hogy legalább 1? 1 db bérpapírt? Írok egy választ, de nem küldöm el, közben hívom Ákosomat, tanácsot kérek. Kérdezzek? Vagy elküldjem, ami van, reménykedve, hogy elég lesz? Nem jó egyik sem, mondja a stratégiai tanácsadóm, könnyen zsákutcába juthatok mindkettővel. Tudom én is. Akkor? Azt tanácsolja, kérjek segítséget a recruitertől, neki fontos, hogy lemenjen a folyamat, és egyébként is fel akarnak venni. Egész délután az e-mailt fogalmazom, hálás vagyok anyósoméknak, hogy lekötik a gyereket. Késő délután megjön Ákos is, le sem ül, olvassa, amit írtam. És átírja, persze mint mindig, hálás vagyok ezért is, ő sokkal objektívebb nálam. Mondom is a végén viccesen, nyugodtan írja is alá ezt a mailt. Nemnem, mondja, nagyon hasznos vot minden szó amit írtál, anélkül ez nem születhetett volna meg. Elküldöm, és várok.

Egészen a következő délutánig. Amikor is válaszol a recruiter, elnézést kér a nehézségekért, amiket tapasztaltam. És meggyőzte a referencia ellenőrző céget, hogy haladjanak a mailes úton. Huhhhhhh. De. Javasolja, hogy toljuk el a kezdési dátumot egy héttel, mert amíg zárul le ez a folyamat, addig nem tudják megrendelni az eszközeimet és jogosultságaimat. Persze, beleegyezek, nekem mindegy, legyen szeptember eleje. Talán 2 nap telik el, a cég belsős munkatársa keres, keressek már elő valami 1 szál kis bizonyítékot, hogy az utolsó megadott munkahelyemen dolgoztam, mert nem kaptak választ. Számlák jók lesznek? Igen. Szuper, elküldöm az utolsó 5 számlát. Boldogan írja, le tudja zárni az ügyet. Jeeeee!

..tovább is van, mondjam még?

 

 

Kanadai vallások: BBQ

Igazi kanadai vallás a BBQ, azaz a barbecue. A módszer a magyar grillezésnek felel meg, de itt nem használják a grill kifejezést, úgyhogy röviden csak BBQ. (És ez a BBQ nem egyenlő a smokerekben alkalmazott lassú sütési módszerrel.)

Alapvetés, hogy minden háztulajdonos kanadainak biztosan van BBQ szettje. Esetleg kettő és még egy harmadik mobil BBQ ha kimenne valahova piknikezni. Ha kimész egy nyári napon egy  random parkba, akkor tuti, hogy délben füstben úszik a park és minden asztalon megy a gázos vagy faszenes grillező.

Mindegy, hogy az asztalnál több generációs kanadaiak, vagy pakisztáni, indiai vagy más ázsiai bevándorlók ülnek, a BBQ közös szenvedély. Érhető, mert jó buli kimenni egy tó mellé a családdal vagy barátokkal, dumálni egyet, míg megsül az ebéd és utána együtt ebédelni.

A legtöbb parkban vannak ilyen telepített BBQ station-ök, de ezek száma korlátozott, ezért a legtöbben viszik a saját cuccukat.

SONY DSC

A Canadian Tire-ben (sportbolt és barkácsáruház keresztezése) nyaranta 30 méter hosszú polcon árulják a BBQ sütőket és kiegészítőket. Ha gázon sütsz, de szeretnél egy kis aromát adni a húsnak, akkor választhatsz kb 5 féle adalék fából, mint pl a “királyi tölgy”, vagy a juharfa. Ezeket a fadarabokat drágán adják ízléses csomagolásba tekerve.

20180213_141951barbecue

Az sem mindegy, hogy a drótkefével szeretnéd kaparni a rácsról a rásült kokszot, vagy eredeti juharfa kaparóval, ami kíméletesen tisztítja a rácsot és nem bántja a zománcot.

Mindenkinek megvan a kedvenc és bevált módszere és kiegészítői. Jó ha tudod, hogy ha Kanadában elhívnak valahova vendégségbe és a házigazda nyomja a BBQ-t, akkor ne tedd fel azt a kérdést, hogy miért a faszenes grillt használja a gázos helyett, mert gázzal sokkal egyszerűbb… Erre minimum kapsz egy rosszalló tekintetet, esetleg nem hívnak többször. Kanadában SOSE bonyolódj vitába a BBQ-val kapcsolatban, mert ez olyan, mintha valakinek a vallását kérdőjeleznéd meg.

Az átlag kanadai munka után simán beröffenti a BBQ-t, hogy gyorsan kisüssön egy adag húst a vacsorához, esetleg megigyon mellé egy hideg sört lazítás képpen. Munkatársaim szerint a BBQ szezon addig tart, amíg ki lehet ülni a teraszra, azaz itt kb 15 fokig.  Ez nekem már túl hideg, de én nem is szoktam 15 fokban papucsban és rövidgatyában sétálni az utcán.

Munkatársaim azt is mondták, hogy télre sem rakják el messzire a BBQ-t, mert ha van egy enyhébb időszak és nem kell a havat a deck-ről lapátolni, akkor kimennek és megsütik a hétvégi ebédhez a különféle húsokat. Gyorsan megvan és bent is meg lehet enni.

Természetesen nekünk is van BBQ eszközünk, kb az első dolog volt amit vettünk, amikor pár hete beköltöztünk. Kijiji-n vettem, 50 dollár volt és a tulaj még egy 35 dolláros gázpalackot is adott hozzá. Sokkal jobb, mint a magyar gázgrillem, az lemezből volt, ez pedig öntöttvas. Ezt a márkát (Broil King) egyébként itt gyártják Waterloo-ban.

Az egyetlen szépséghiba, hogy elég nagy méretű, de cipőkanállal éppen befért a Ford Escape-be, amikor mentem érte. Azóta pedig minden héten legalább 1x, de néha többször is sütögetünk.

Plusz ha kimegyünk strandra vagy valahova messzebb otthonról és az ebéd ott ér minket, akkor készülünk, visszük a hűtőtáskát, mobil grillezőt és készítjük a hamburgereket. Jó móka!

Ez a kép még júliusban készült, amikor a Fifty Point Conservation Area-ba mentünk strandolni. Az egyszer használatos grillező Magyarországon is kapható, amikor még ott éltünk gyakran vettem és ha horgászni mentünk, akkor ezen sütöttük meg a vacsorát. Otthon akkor 500 Ft volt egy tálcás grillező, itt 10 dollár.

img_2027

A következő képek itthon készültek a hétvégén. Az régi/új grillezőnkre fel lehet pakolni egyszerre egy 5-6 személyes társaság számára a húsokat. 15 perc melegítés után indulhat a sütés, 2 kiló hús megsül további 20 perc alatt.

20180901_13190820180901_13191920180901_133528

Kanadai vallás: kedvesség

A kanadaiak kedvesek. Ez általános sztereotípia, annyira, hogy a déli szomszédok gyakran viccelődnek ezen, még filmekben is. Majd figyeld meg. Pont most kezdtem olvasni egy regényt, és ez kb a 3. oldalon volt: “tudom, hogy kanadai vagy, de a 3 bocsánatkérés akkor is sok”. Ugyanakkor élvezik is, mármint a túristák. Torontóban nem tudsz hosszú percekig állni az utcasarkon egy térképre meredve, mert biztos odalép hozzád valaki, hogy segítsen. Ezt most találtam, szerintem elég precízen leírja a helyzetet ;-).

Úgy emlékszem, sokat írtunk már erről a jelenségről különböző aspektusokból. Most a munkakeresésemmel összefüggésben figyeltem meg néhány dolgot, ami vagy megerősítette, vagy megcáfolta a korábbi észleléseimet.

Körülbebül májusban döntöttük el, hogy Waterlooba költözünk, de már előtte is benne volt a levegőben, hogy közelebb szeretnénk kerülni Ákos munkahelyéhez. Az ingázás nagyon megterhelő volt neki, és egyébként nekünk is. Ráadásul én is 1 órányira jártam be dolgozni, Mississaugaba, és ez nekem sok stresszt okozott. Ezért abban biztosak voltunk, hogy a két helyszín közé kell kerülnünk. A legjobb megoldásnak az tűnt, ha egyikünk igazán közel van az iskolához, mert ugye egy kisgyermekkel bármi történhet napközben is.

Hogy miért stresszeltem? Képzeld el ezt a helyzetet: reggel 7:30-kor nyit az iskola before school programja. Pontban 7:30-kor leadtam Márkot, rohantam a reggeli dugóban dolgozni. Beestem valamikor 8:20-8:30 között. Néha a főnököm ilyenkor már bent ült. Majd délután 4:30-4:45 között el kellett induljak, hogy biztosan ne késsem le a 6 órás zárást. A délutáni dugó ugyanis mindig nagyobb volt, mint a délelőtti, és sosem lehetett tudni, mikor üt be valahol egy útzár. Ha 8:30 – 4:45 között dolgozom, épphogy megvan a 8 órám naponta. Az összes munkatársam hosszabban volt bent ennél. És még nem ebédeltem, mondjuk nem is, csak az íróasztalom mellett ülve. Elintézni sem tudtam semmit napközben, mégis állandó rohanásban éreztem magam. Dolgozhattam néha otthonról is, ilyenkor be tudtam hozni némi extra munkát, és hozzászoktam, hogy néhány dolgot a kocsiból is el tudok intézni – mondjuk ezt is teljesen illegálisan, mert autópályán nem szabad sem telefonálni, sem pl egy hangrögzített megbeszélést vagy podcastet hallgatni. A terhelés egyre nőtt, az óráim nem tudtak változni, és bevallom, nem is ezt az életet képzeltem magamnak. Amikor a munka mennyisége miatt segítséget kértem, az volt a válasz, hogy többet kell dolgozni. Mindeközben a gyerekünk 7:30 – kb 17:45 között a suliban volt, tudom hogy jó helyen, de nem tudtunk minőségi időt együtt tölteni. A reggelek a rohanás miatt szinte elviselhetetlenek voltak mindkettőnknek. A kaput végül az tette be nálam, amikor két héten belül 3 alkalommal kellett volna egy 3 órányira (egy irányban) északra lévő ügyfélhez utazni. Egyszerűen nem tudtam megoldani. A depresszióig marcangoltam magam, nem aludtam, nem lehetett hozzám szólni, szörnyű volt. Átbeszéltük Ákossal, és felmondtam. Ezután el is hárultak az akadályok a Waterlooba költözés előtt.

De májusban még felesleges lett volna elkezdeni munkát keresni az új helyen. A korábbi költözés meg az 1 éves lakásbérleti szerződésünk miatt nem volt lehetséges. Ezért elkezdtem átmeneti melók után kutatni, először HR, majd admin, végül már adatrögzítés vonalon is – mindegy, csak közel legyen alapon. Nem találtam. Rájöttem, nincs gyors felvétel, ugyanazokon a szűrőkön engedik át a jelölteket, mint egy hosszú távú munka esetén. Ami nem ritka, hogy több hétig, hónapig tart. Ezt egyébként egy kiváló üzleti lehetőségnek látom itt: aki gyorsan tudna előszűrt alkalmi munkavállalókat előállítani a nyári szabadságok, betegségek, stb idejére, nagy előnyben lenne. Az itteni toborzócégeknek ez nem megy. Vagyis valahogyan biztos megy,  de bennfenntes ismerőseim szerint, főleg a jobban fizető munkákra kizárólag az ott dolgozók barátai és családtagjai jutnak be. Nemrégiben jöttem rá arra is, mégis van itt Kanadában is olyan, hogy valakit túlképzettnek gondolnak. Mert a bridgingen azt mondták, ilyen itt nincs.

Egy networking ismerősnek köszönhetően végül június közepétől kaptam egy munka-ajánlatot adatrögzítésre – Mississaugaban. Csöbörből vödörbe, kevesebb pénzért. Pont előző nap jöttek hugiék, nem vállaltam el, inkább töltöttem velük az időt, ha már nem láttam őket 1 éve.

Június elejétől már csak elvétve pályáztam alkalmi munkára, inkább Waterloora, és networkingre fordítottam az energiámat. Ismerkedtem a LinkedIn-en, megkerestem a korábban megismert emberek közül azokat, akik a közelben dolgoztak, megkértem néhány ismerőst, hogy osszák meg az önéletrajzomat a saját ismerőseikkel. Míg Torontoban viszonylag könnyen össze lehetett hozni legalább egy telefonhívást akár idegenekkel is, itt a Tri-citiesben (Waterloo – Kitchener – Cambridge összenőtt városok) erre kevesebb nyitottságot találtam. Aki hajlandó volt valamilyen módon segíteni, azzal is csak üzenetet tudtam váltani. A kapcsolódástól nem zárkóztak el (legalább), de volt, akinek hónapokig tartott visszajelölni.

És akkor itt térnék ki arra, hogy a “kanadai nem” néha csak annyit jelent, soha többé nem hallasz az illetőről. Mármint hogy az alap kedvességgel valahogy ellentétes az, hogy egyenes nemet mondjanak, ezért aztán nem teszik. Csak nem válaszolnak. Vagy csak sokkal később, mire már rég elfelejtettem, miért is akartam vele kapcsolódni – na jó ez nem igaz, nyilvántartást vezettem minden megjelölt emberről, vissza tudnám keresni, ha akarnám, de most már nincs rá szükség. De képzeld el ezt mondjuk egy hirdetési oldalon. Feltettem mondjuk eladásra Márk egyik kinőtt szandálját a kijijire, vagy a face egyik eladási csoportjába. Jött is néhány érdeklődés. Pl. valaki megkérdezte, kopott-e a színe. Válaszoltam, hogy ez nem volt soha élénk színű, használtuk is, de jó állapotban van. Ezután csend. Jön a másik érdeklődő, hogy hajlandó vagyok-e elvinni hozzá a szandált, mert neki csak akkor kell. Megírtam, hogy nem, le van írva a hirdetésben, hol lehet átvenni. Nincs további reakció, lehet megsértődött, mert benne volt a válaszomban a tiltott nemtúlkedves szó. Másik jó példa erre a jógaterem, amit a magyar csajokkal béreltünk ki néhányszor, hogy együtt gyakoroljunk egy kicsit. Mindig e-mailben foglaltam, mindig más a csoportból kifizette, mentünk. Egyik alkalommal nem kaptam választ a foglalásra. Először nem is foglalkoztam vele, mert mindig napokkal később reagált az üzletvezető. Aztán rákérdeztem újra. Kiderült, hogy valami rendezvény lesz azon a napon, amikor menni szoktunk. Kérdezem, hogy OK, akkor a jövő hétre már most befoglalhatom? Nincs válasz. Na, ebből már értettem, így nem mentünk többet oda jógázni.

Visszaolvastam, és ez eddig elég sötétre sikeredett, mostantól már írok jó dolgokat is.

Szóval június elején megláttam egy hirdetést egy olyan cég karrier-oldalán, ahol volt ismeretségem. Ezeket rendszeresen nézegettem, mert a referenciával érkező pályázatok egy másik irányból találják meg a recruitereket. Ezeket nem a kódszavas szűrős ATS (applicant tracking system) rendszerbe terelik, hanem kinyitják, és elolvassák. Nem is gondolnád, mekkora előny lehet ez ;-))) egy olyan világban, ahol alig maradt ember az emberi erőforások kezelésében. Senior HR Consultant poziba kerestek valakit, Waterloo /Toronto helyszínnel. Amikor elolvastam az állásleírást, magamra ismertem. Nagyon meg is tetszett a munka, ezért gyorsan készítettem hozzá egy pályázatot. Az ajánlás valóban sokat segíthetett, hogy betaláljon a pályázat. Volt is egy telefonos interjúm kb 1 héttel később, amiről úgy éreztem, nem sikerült valami jól. A született kanadai recruiter olyan tempóban beszélt, hogy kb minden 5. gondolatát értettem meg. A kérdéseit szerencsére igen, viszont nem minden kérdésére volt kész válaszom. És ha közben gondolkodom, jobban érzékelhető, hogy az angol nem anyanyelvem. Írtam egy köszönőlevelet, ahogy itt szokás, örültem, hogy túlestem rajta, gyakorlásnak fogtam fel, pár nappal később el is felejtettem, hajtottam tovább. Ez június második hetében volt, visszaerestem, hogy júni 6-án adta be az ajánló a pályázazatomat, pont az 1 éves kanadai újraszületésnapunkon.

Június 12-én már kaptam is egy e-mailt a leendő vezető asszisztensétől, hogy megszervezzünk a vezetővel egy interjút. Nagyon boldog voltam, és izgatott is. Meg is egyeztünk egy időpontban, aztán az utolsó percben le kellett mondaniuk: a vezető rosszul érezte magát, és hazament. Hoppá, gondolom, találtak valaki mást. Minek interjúzzon tovább, ha megvan az álom jelölt? Mondom is az Uramnak, aki azt válaszolja: persze hogy megvan, te vagy az <3. De az asszisztens tovább nyüzsög, szervezzük át. Ő egyébként egy tündér, részletesen elmagyarázza, hova menjek, kit keressek, hol tudok parkolni, és minden mailben megkérdezi, mire lenne még szükségem? A lemondásnál nem volt biztos benne, hogy időben megkaptam a mailt, ezért fel is hív telefonon. Kedves, mosolyog a hangja, türelmes.

Említettem, hogy nem teljesen értettem, hogyan jutottam át a telefonos körön, de nem is volt érdekes. Előre néztem, és felkészültem az általam ismert összes interjúkérdésre. Már korábban is megvolt az a felismerésem, számomra a legnehezebb az itt elvárt tömörség. Nem magyarázzák túl a dolgokat, nem várnak feltétlenül konkrétumokat válaszul egy interjúkérdésre. Megvan persze itt is a viselkedésalapú interjú, csak valahogy másképp működik. Sokkal fontosabb a magabiztosság, mint a konkrét tapasztalat. Ezt most azért tartottam fontosnak ideírni, mert a felkészülésemben erre koncentráltam. Hogy például a “Milyen eredményére a legbüszkébb?” kérdésre nem egy 3-5 perces történetet kell elmesélni, hanem elég annyi hogy pl “a megfelelő munkaszervezéssel, költséghatékonysággal és marketing eszközök használatával 1 év alatt nyereségessé tettem a vállalkozásomat”. Aztán vagy belekérdeznek, vagy nem.

Június harmadik hetében találkozunk. Az interjú teljesen más irányt vett, mint amire felkészültem. Elárulom a legfontosabb interjú-trükkömet: figyelek a testbeszédre. Amint leülünk, úgy alakítom a saját testhelyzetemet, hogy hasonló pozícióban helyezkedjük el, így könnyebb az összehangolódás. Ezt azért (is) csinálom, mert a kommunikáció elég nagy része non-verbális, és magamról azt gondolom, hogy az angolom nem annyira fényes, tehát nem építhetek csak verbális eszközökre. Itt hozzá kell tennem, hogy a visszajelzések a nyelvhasználatommal kapcsolatban általában teljesen pozitívak, tehát ez inkább az én érzésem, elvárásom, kishitűségem. No szóval ülök a leendő főnökkel szemben, az egyik kérdésére adik egy ilyen semmilyen választ, és látom, hogy kezd összezárulni. Nem tetszik. No jó, gondolom magamban, akkor kiegészítem egy konkrét páldával, aztán megnézzük, mi lesz. Nyitogat. Aztán szól ő egy akkora őszintét, hogy teljesen meglepődöm. Semmi corporate bullshit. Na jó lesz ez, gondolom, elkezdem teljesen a saját stílusomban csinálni, és maximalizálom az őszinteséget, direkt hagyok neki csontokat is, úgy értem, nem csak pozitívakat mondok magamról. Mert az nem lenne autentikus, ugye. És a testbeszédből ítélve bírja ezt. Az egyetlen kérdés, ahol bullshiteltem, az a “milyen számomra az ideális főnök?” No hát mivel nem ismerem ezt a nőt, ezért a lehető legáltalánosabb választ adom, ami kb mindenkire igaz (legalábbis minden vezető szereti ezeket gondolni magáról hehe): szakmailag szuper, igazságos, engedi a beosztottait döntéseket hozni. Nem tetszik. Gyorsan hozzáteszem: őszinte, még ha nehéz helyzet is adódik. Tetszik.

És, mivel a kedvességről írok alapvetően, azt ide kell tennem, hogy a nyers őszinteségével együtt sem billen ki soha a kedves, és gondoskodó szerepéből. Sőt, én úgy látom, hogy ez nem is szerep, hanem belülről jövő. Keveset mosolyog, inkább a szavaival simogat, bátorít, cinkosan összekacsint. Lekísér a liftben, hogy biztosan kitaláljak. Lebegve hagyom el az épületet. Még aznap megy a köszönőlevél, leírom, a beszélgetés alapján hogyan tudnék hozzájárulni a cég sikeréhez, és mennyire köszönök mindent, amit megosztott velem.

folyt. köv.

why-are-canadians-so-nice-30-1