Márk, és az írás

Ezt a bejegyzést egy komoly változás ihlette: Márk elkezdett nagy mennyiségben betűket másoni, írni, betűket felolvasni kb 2 héttel ezelőtt. A saját nevét már régóta le tudja írni, és azt is megfigyeltük, hogy az iskolából kapott havi programról le tudja olvasni a kis társai nevét. Az viszont meglepő volt, amikor autóztunk a cipőboltba tavaszi dorkóért, és egy kirakatra nézve elkezdte betűzni: “ESZ, ÉDZS, O, PÍ. =STOP”. Majd kiestem az ülésből. Aztán megbeszéltük, hogy ez nem stop, hanem shop, de ez egyszerűen fantasztikus. És egy ideje már készítenek az iskolából kis könyveket – kb A3 méretű lap félbehajtva (fél centivel nagyobb itt valamelyik oldalon, de nem ez a lényeg), amire tudnak történeteket rajzolni, és szövegnek is van hely. Korábban rajzolt nagyon egyedi pálcikaembereket, és mindig ráírta a nevét is. Újabban viszont először random betűsorozatot is írt rá, és egy legújabbon értelmes szavakat is találtam.

Egyik reggel kicsit később értünk be az oviba, Márk éppen váltócipőt húzott, és a tanárnéni lecsüccsent mellém a padra. Ilyen kis saját készítésű könyveket hozott megmutatni. És meséli, hogy a gyermekünk leül az oviban egy könyvvel, és másolja ki belőle a betűket. Ráadásul élvezettel, játékból. Gyakran kér segítséget az egy évvel idősebbektől, akik leírnak neki valamit, ő meg lemásolja. Nagyon megdicsérgette Márkot, a füle hallatára. Én meg őt, mármint a tanár nénit. Mert ez egészen elképesztő. Augusztusban kezdett a gyermek angol beszédet hallani egész nap, szeptemberben kezdte az iskolát, és nemcsak megért mindent, és megérteti magát, de ismeri a betűket, számokat, elkezdett örömmel rajzolni, és most már írni is. A mi dolgunk most az, hogy folyamatos impulzusokkal segítsük, pl. hetente új könyveket hozunk a könyvtárból, Ákossal szoktak együtt másolni, velem inkább szinezni szeret, és akkor is kérdezget – ezt hogy kell írni?

Vekerdy persze ott dübörög az agyamban, és sokáig dilemmát okozott nekem, miért tanítják itt a 4 éveseket betűzni. Csakhogy azt látom, hogy nincs ebben semmi kényszer. Nagyon játékosan csinálják, megtartva a gyerekek kíváncsiságát. Sokkal gyerekbarátabb ez a módszer, amivel játékkal tanítják őket épp annyira, amennyi érdekli őket, mint amire én emlékszem 1. osztályból – vonalas füzetbe százszor leírni a betűket, szépen kanyarintani, pirospont, később osztályozás, kötelező olvasmány már elsőben. Az angol nyelv sajátossága, hogy nem elég összeolvasni a betűket az olvasáshoz, tehát szóképeket tanulnak, amihez több idő kell. És persze tele van a könyvtár könnyített, nagybetűs, egyszerűbb szókincsű könyvekkel, szintekre felosztva – óvodás kortól 3.-4. osztályig.

Végezetül egy kis demonstráció:

10 dolog amit szeretek benned Torontó

Hónapokkal ezelőtt a Határátkelő blogon arra kérték a külföldön élő magyarokat, hogy írjanak 10 olyan dolgot, amit szeretnek abban az országban, ahol élnek. Mások listáját olvasta az én agyam is megindult.

Nem Kanadáról írok listát, mert bár Torontó Kanada része, de Torontó nem egyenlő Kanadával. Először is Torontóban a lakosok 50%-a nem Kanadában született és ezzel a BBC szerint a leginkább multikulti város a világon.

www.metronews.ca/news/toronto/2016/05/16/toronto-the-diverse.html

Felelőtlenség lenne tehát Torontó és Kanada közé egyenlőségjelet tenni, nem is teszem ezt ezért.

  1. Nem kell autóba ülnöd, hogy a zöldben sétálhass

Torontó nagy részére igaz, hogy könnyen elérhető távolságban van egy-egy nagy kiterjedésű zöld terület, melyek nagy része ráadásul nem a hagyományos négyzet vagy téglalap alakú mesterséges park, hanem gyakran emeletes ház mélységű, akár néhány száz méter széles vízmosás, szakadék, vagy ahogy itt hívják Ravine.

A mi utcánk túloldalán ott van a Nordheimer Ravine, a másik irányba pár villamos megállóra a Rosedale Ravine. Ezek a „szakadékok” kiépített sétautat rejtenek, akár több km-t is lehet úgy gyalogolni, hogy az ember nem lát emeletes házat. Van olyan összefüggő parkrendszer, ahol 10 km-et tud az ember kerékpározni északról délre, hogy végül az Ontario tónál lyukadjon ki.

 

  1. A Lake Ontarió

Apropó az Ontario tó. Érkezésünk után egy hónapot laktunk a Budapest Parktól 5 perc sétára, ami az Ontario tó partján van. Imádtunk a júliusi estéken kimenni a játszótérre, ahol Márk elfoglalta magát a játszótéren, mi meg néztük a hatalmas vizet. Olyan volt, mint Siófokon nyaralni. Leszámítva persze, hogy a nyári szezonban alig van olyan nap, amikor annyira alacsony a coli bacik száma, hogy veszélytelenül lehet a tóban fürödni. Az Ontarió tó mellett nagyon sok ipari létesítmény és város van, ami nem tesz jót a vízminőségnek, de a látvány szuper!

 

  1. Látszik a fejlődés

Biztos itt is van korrupció, de Torontóban élve azt látom, hogy az adónkat úgy költik el, hogy nekünk is jusson belőle. Az utak a kemény tél ellenére meglepően jó állapotban vannak, szedik a szemetet, a havat rendszeresen letolják az utakról, járdákról, a játszótéren nincsenek törött játékok, mindenütt ott van az ivókút, a WC, amiben van papír és szappan, a City sok community centert tart fenn, ahol szinte ingyen lehet sportolni és télen minden városrészben van egy koripálya fűtött öltözővel.

  1. Torontóban jó migránsnak lenni

Ha ezt a kijelentést elolvasom megint, akkor érzek benne egy kis ferdítést. Saját tapasztalat alapján tudom, hogy új életet kezdeni akkor sem jó és könnyű érzés, ha az ország ahol élsz befogadó és nem kényszerből jöttél.

Ettől eltekintve azonban eddig még nem éreztem a bőrömön, hogy nemkívánatos lennék a városban, illetve az országban ahol élek. Ez pedig nagy dolog, mert kevés olyan hely maradt a világban, ahol a jövőt hasonlóan látják/kommunikálják, mint errefelé.

Persze vannak itt is olyan kutatások, melyek mutatják, hogy az átlag kanadai nem túl boldog a bevándorlás túlzott mértékétől, de a többség tisztában van vele, hogy ha nincs bevándorlás, akkor nem lesz aki az idős szülőket gondozza és általánosságban mindenki rosszabbul fog élni kicsit vagy nagyon az alacsonyabb GDP miatt. Ezért tehát az átlag kanadai lehet, hogy puffog magában, de legrosszabb esetben nem keresi a társaságod. Jobb esetben meg azt mondja, hogy jó hogy jöttél, mert miattad is erősebb lesz ez az ország. Diversity is our strength.

20180324_163851

  1. Small time Canada, azaz a vidék varázsa

Izé ez nem Torontóra igaz, hanem a vidékre, de nem tudom kihagyni. Egyszerűen imádom a vidéki Kanadát. Ha jó idő van, akkor fogjuk magunkat és elmegyünk a városból a természetbe. 1 óra vezetésre már a vidéki Kanadát láthatjuk a farmokkal, órási pick-up-okkal, kétszer egy sávos utakkal, fenyőkkel, tavakkal és kis boltokkal.

Gyönyörű parkok, tiszta környezet, séta egy gyönyörű tó körül vagy az erdőben, a hátizsákból elővesszük a szendvicset, leülünk egy piknik asztalhoz, körbe a fenyők, a gyerekek rohannak és jól érzik magukat.

20180520_164231

  1. Egészségügy

Közhely, közhely, de ez van. Kanadában az egészségügy nagy része „ingyenes” (valójában az adónkból fedezi Ontario tartomány). Ha érdekel a téma, akkor tessék megnézni a blog bejegyzést, amit erről írtam.

Mennyivel jobb a kanadai egészségügyi rendszer a magyarnál

Itt is vannak bosszantó dolgok, hosszúak a várólisták, a szolgáltatások egy része csak privát úton érhető el, de van egy működő egészségügy orvosokkal, ápolókkal, működő és felszerelt kórházakkal. Ehhez sok minden kell, magyar szintű adónyomás (azzal a különbséggel, hogy itt a többség befizeti az adóját), bevándorlás – hogy legyen elég ápoló és orvos és persze kormányzati akarat.

  1. Oktatás

Ebben az ügyben nincs hosszútávú tapasztalatunk, ezért én csak arról a kis szegmensről írok amit eddig láttam. A fiunk lassan 4,5 éves és imád Junior Kindergartenbe járni. (A JK az általános iskolán belül működik). A költözésünk utáni időszak kemény volt, aggódtunk, hogy Márk hogyan fog az angollal boldogulni, hogy fognak vele a suliban bánni, de az első hetek után láttuk, hogy ő legalább a lehető legjobb helyen van és nem kell aggódnunk. A tanárok azóta is figyelnek rá, nekik az a fontos, hogy a gyerekek szeressenek iskolába járni.

Lehet mondani, hogy könnyű a tanároknak Kanadában, biztosan megfizetik őket. Az átlagos tanár fizetés az Internet szerint 52.000 CAD, ami nem számít kiemelkedő fizetésnek. Mégis elhivatottságot és figyelemet lehet látni.

  1. Bűnözés, biztonság, rendőrség

Torontó nagyváros és egy nagyvárosban van bűnözés. Itt is vannak olyan környékek, ami az átlagosnál szakadtabb, vagy több a drogos hajléktalan és alapvetően nem érzi magát jól az ember, de mégis a város maga biztonságos.

Hallottuk egy magyar házaspártól, hogy a környékükön nem zárják az ajtókat és most valami körlevél az iskolából, hogy mégis jó lenne, ha zárnák az ajtót, mert volt egy besurranásos lopás az utcában.

Amikor megállunk egy nagy mall parkolójában és eszembe sincs kivenni mindent a csomagtartóból, ahogy Magyarországon ahhoz hozzászoktunk. A telefonom nyugodtan maradhat a tartójában ha ott felejtettem, nem fogják beverni érte az ablakot.

  1. Az emberek udvariasak és (többnyire) kedvesek

A kanadai emberek udvariassága nagyon jó imidzs az országnak és többnyire igaz is. Én nem tudom ezt hogy érték el Torontóban is, mert itt a lakosok 50%-a bevándorló, de az udvariasság valahogy ragadós. A metró általában dugig van, mégis figyelnek arra, hogy ne álljanak keresztbe előtted. Vagy ha mégis, akkor arrébb mozdulnak, ha látják, hogy leszállnál.

Állsz a botlban a pénztránál és mindig van valaki, aki szívesen szóba elegyedik veled. Nem filozófiai elemzés mélységű párbeszéd, csak pár mondat, de emiatt közelebb érzed magadhoz az embereket.

A boltban, étteremben extra udvarias a személyzet. Itt egy közepes krimóban is megfelelő odafigyelést és néhány kedves szót kapsz. Ez persze üzlet, de akkor is jól esik.

Kimész a természetben és sétálsz egy parkban? Az emberek nyíltan rádmosolyognak és rádköszönnek. Ha már kint van az erdőben és jó napja van, akkor azt akarja, hogy ez látszódjon és a te napod is jobb legyen ezáltal.

  1. A rendszer a bizalomra épül

Amikor Magyarországon pénzügyi adminisztrációban dolgoztam, akkor foglalkoztunk 10%-ot az átlagos folyamattal és utána 90%-ban azon gondolkodtunk, hogy az extra eseteket hogyan kezeljük, a csalási kísérletet hogyan akadályozzuk meg. Kanadában kitalálják az átlagos folyamatokkal és az extra esetet meg nem oldják meg.

A rendszer alapvetően a bizalomra épül, minek túlbonyolítani… Címbejelentés? Nem kell a tulajdonjogot bizonyító okirat. Vigyél két névre és címre szóló számlát és ráírjuk a jogsidra, hogy ott laksz. Minek ennél több, ha átvetted a leveleket. Ha nem laknál ott, nem tudtad volna átvenni ugye…

Bevándorló vagy és családi pótlékot igényelsz a gyerek után? Írd be ide ebbe a mezőbe, hogy mennyi volt a jövedelmed ahonnan jöttél. Igazolni kell? Nem. A következő évben majd az adóbevallásod után fogjuk megállapítani. Akkor már úgy sem tudsz valótlant állítani.

Ez volt a 10-es lista, pár hónapja írtam, csak nem tettem ki. Most, hogy megint elolvastam még mindig igaznak érzem, ezért aztán megosztottam a blog olvasóival.

Szuper kirándulások Torontón kívül

A hosszú télen megfogadtuk, hogy ha egyszer tavasz lesz, akkor nagyüzemben fogunk kirándulni. Ezt eddig be is tartottuk, magyar barátainkkal rendületlenül járjuk a “környéket” és általában egy napot a hétvégékből kirándulással töltünk. Ma 4 különböző helyszínről fogok rövid beszámolót írni sok képpel.

(Bocs, ha a képeken nem látszik sok arc, de barátaink gyermekeiről nem akarunk képeket felölteni.)

Morningside Park

A Morningside Scarborough-ban van, ami lényegében kelet-Torontó. Nem igazán egzotikus túra célpont, mert a “városon” belül van, de a park nagyon tágas, és közepén egy kellemes kis patak csörgedez. Van játszótér, mosdó (csak főszezonban van nyitva), lehet sétálni, köveket dobálni a patakba. A részvétel ingyenes.

Mi március közepe-vége fele voltunk és szépen sütött a nap, viszonylag enyhe idő volt.

A park nem vadregényes, de vannak olyan részei, ahol el lehet felejteni, hogy az ember Torontóban van. Sétáltunk egy kiadósat, a gyerekek utána játszótereztek.

Ezen a kiránduláson senki sem lépett/esett vízbe. (Hogy ez miért fontos? Hamarosan meglátjátok.)

20180318_11194020180318_11212020180318_11283620180318_11295120180318_11311920180318_120232

Forks of the Credit

Április elején volt egy rövidebb időszak, amikor azt hittük, hogy már jön a tavasz. Ez végül nem következett be, mert később érkezett egy kemény téli időszak, amiről már írtam korábban. De az április eleji kirándulásunkkor ezt még nem tudtuk…

A Forks of the Credit kb 1 órára van tőlünk észak-nyugati irányba. Ha jobban meggondolom, akkor a legtöbb rövid autózással elérhető park ezen a környéken van, mert itt húzódik a Niagara Escarpment, amit egy sziklás dombság, mert  hegységnek azért nem hívnám. Ez a lankás, hosszan húzódó sziklás vonulat megtöri dél Ontario unalmas síkságát és szuper kis parkok vannak egymástól pár kilométeres távolságban.

A ‘Forks of the Credit’ a Credit folyó mellett terül el, ami egy frankó pisztrángos víznek tűnik. Mivel még szezon előtt voltunk, pecást nem láttunk, de elég sok táblát lehet látni, hogy milyen fajta pisztrángok élnek a folyóban, ami hol 20 méter széles, hol csak 5 méter, ezért kimélyítette a medrét és őrjöngve rohan.

A patak egy völgy mélyén folyik, jó kis kaptatók vannak a környéken, ahol a nagyokat lehet túrázni és lihegni. Még egy szép vízesés is van, a Cataract Waterfall. Mi nem tudtunk közel menni, mert a kilátó platform átalakítás alatt van.

A kirándulásunk napján az időjárás nem volt az igazi, bár sütött a nap, de fújt a szél és a végére megjött az eső is. Az utolsó képen lehet látni, hogy itt bizony még tél vége volt, a kis tó ami egy szélvédett kis mélyedésben volt be volt fagyva.

Az egyik gyerkőc rálépett a jégre (csak a szélén) és beszakadt alatta a vékony jég és a gumicsizmája tele lett vízzel. Szerencsére közel volt a parkoló. Lillát az apja az ölében vitte az autóhoz. Lilla 15 perc  cipelés után mondta, hogy “Apa, mikor öntöd ki a csizmámból a hideg vizet?” A helyzet ellenére jót nevettünk ezen.

Itt jöttünk rá, hogy Márk jól terhelhető, mert kb 4 órát sétáltunk szinte folyamatosan és egy szó nélkül végigjött a távon. A szép képekért Nóra volt a felelős. Köszönjük!

20180331_105035Forks of the Credit-9Forks of the Credit-25IMG-d32585ff24a57c7874eaf4b1ca6d2b50-V

Monocliffs Provincial Park

A Monocliffsnél pár héttel később jártunk, közben volt egy Torontón belüli kiadós (5 órás) sétánk az Evergreen Brickworks-höz. Itt tavaly már jártunk autóval.

A Monocliffs park sokszínű, van kaptatós hegyi ösvény, nyugodtan kanyargó patak melletti csalitos és lehet szép “tengerszemek” mellett lehet piknikezni, kilátóból leselkedni.

Itt esett meg, hogy egy kis tó mellett piknikeztünk, amiből eredt egy kis patak, és ami felett a srácok ugráltak oda-vissza. Tutira vettem, hogy valamelyik beleesik. Végül ők megúszták, de Zsófi (6 éves) csak belelépett a tóba és megmerült a gumicsizmája. Ezek után Gábor (apa) egész nap a nyakában hordta Zsófit. Ez még több óra sétát jelentett aznap. Másnap többen is érdeklődtünk Gábor nyaka és dereka felől, de csodálatos módon megúszta a dolgot és járóképes maradt.

A fakóbb képeket az én telefonom csinálta, a szép éles képeket Nórának és Canon gépének köszönhetjük.

20180429_16084820180429_121253MCPP_2018.April-720180429_120052MCPP_2018.April-1120180429_125348MCPP_2018.April-30

 Presqu’ile Provincial Park

Aktuálisan legutolsó túránk az eddigi legmesszebb vitt Torontótól. A Lake Ontario partján autóztunk 2 órát észak-kelet irányba a Presqu’ile Parkhoz, ami egy szép nagy félszigeten helyezkedik el. A parkban kb 14 km sétaút található, de ezen a túrán csak egy pár órát sétáltunk.

A hely tavasszal a madár megfigyelők paradicsoma, lehetett is látni gumicsizmás, távcsöves embereket bőven.

Megérkezés után mi is a madár megfigyelő ösvényen mentünk végig egészen az Owen point-ig, ahonnan jó a kilátás a tóra és a közeli szigetekre, ahol ezer szám fészkelnek a madarak. Mi főleg sirályokat láttunk, illetve visszafele a parton sétáltunk végig, mert az erdei ösvényünk több helyen víz alatt állt.

20180505_113839

Presquil Provincial Park-10Presquil Provincial Park-14

Itt találtunk nagy halcsontvázat, a parton ropogott a talpunk alatt a millió zebra kagyló héja (ez egy invazív kagylófajta, ami teljesen elszaporodott a Nagy Tavakban) és az egyik lápos, elöntött részen egy Easter Ribbonsnake-et is láttunk. Ez nem mérges kígyó, de azért jó nagy bír lenni és imádja a lápos területet, mivel főleg békával táplálkozik. Jó volt, hogy a gyerekek néhány méter távolságból láthatnak ilyen városban nem túl gyakori állatot.

Márk egyszer elbotlott, úgyhogy beleült az egyik sáros tócsába. Nem volt vészes a helyzet, megszáradt rajta a nadrág. Az egyik kislány, Lilla is így járt.

Ez után a 2 órás kör után piknikeztünk és közben egyik gyerek persze megmerült az egyik tócsában. Valahogy ezeket a kirándulásokat nem lehet ilyen kisebb balesetek nélkül megúszni. :-]

A második attrakció a mocsári sétaút volt, ami azt jelenti, hogy egy természetesen lápos területen keresztül építettek egy hosszú deszka hidat, amin km hosszan lehet végig sétálni és a lápos terület élővilágát megfigyelni. Az egész tanösvénynek olyan hangulata volt, mintha az ember a Tisza tavon sétált volna a Tiszavirág tanösvényen.

20180505_135412

20180505_142108Presquil Provincial Park-37

Végül kiautóztunk a félsziget végéhez a világító toronyhoz, de a kiállítás be volt zárva, mert a tornyot tatarozzák. A gyerekek dobálták a kavicsokat a tóba, építettek kavicstornyot, mi felnőttek meg szívtuk magunkba a látványt. Egész tiszta volt az idő, ezért a 60-70 km-re lévő túlpartot (USA) is lehetett sejteni. Tisztán persze nem láttuk, csak a partvonal volt éppen látható.

20180505_153729

A hazafele út eseménytelen volt, Márk kb 5 perc után elaludt és csak az Avenue Rd-on ébredt fel, ami 20 percre van otthonról.

 

Kanadai hétköznapok 11.

Rendezgettem a fotóimat és találtam pár képet régebbről, amiket szerintem még nem tettem ki. Kanadai hétköznapok sorozatunk újabb darabja:

1. Waterloo 2018.05.02. A parkoló sarkában még nem olvadt el a “gleccser”. Igazából már nagyon jó idő van jó pár hete, nem sugallnám, hogy ‘Meanwhile in Canada’. :-]

20180430_161132

2. Ezt a hétvégén lőttem, amikor a St. Clair-Bathurst-höz közel voltunk egy játszótéren. Indián totemoszlop az egyik kertben, mintegy díszítésül.

20180506_161046

3. Willkommen Kultur

20180324_163851

4. Ilyet sem láttam még, hogy a brutál sok kalóriával reklámozzanak egy ételt. De itt ilyen is van. A Paramount Foods egy igényes gyros-os, finom kajákkal és jó kiszolgálással. Nem kérdezik meg 2x, hogy “Mit is mondtál, hagyma és csípős jöhet”?

20180317_135848

5. Néha kicsit túltolják a Safe Environment koncepcióját. Munkahelyen szokás, hogy nem szabad parfümöt vagy erős illatú kozmetikumot használni. Kipróbáltam és vettem illatmentes kézkrémet. Nem is rossz.

20180227_082454

6. Ki kér egy kis finom Debrezinit?

20180228_164623

7. Ez volt már? Nem emlékszem… St. Lawrence Market, European Delight büfé. Főleg kelet-európai ételek vannak, van magyar töltött káposzta is. Nagyon megörültem, ki is próbáltam a vega változatot és nem volt jó.

20171219_12255320171219_12544220171219_125700

 

Milyen PM-nek lenni egy nagy kanadai biztosítónál?

Ez lesz az a bejegyzés amikor leírom, hogy annál a cégnél hogyan működik a projekt szervezet, ahol PM-ként dolgozom. Tudom, hogy van néhány olvasó, többnyire volt kollega az AEGON-tól, akiket érdekel ez a téma.

Aki követi a blogot az tudja, hogy március elejétől dolgozom új munkáltatómnál IT területen, Senior IT Projekt menedzserként. (Lassan már két hónapja… de rohan az idő)

Jelenleg egy projektem van, ami egy több éve folyó fejlesztési csomag folytatása. A büdzsé 850-900e CAD, ami kb 1100 fejlesztési napot jelent. A projekt menedzserek általában több projektet visznek, de ez a projekt elég bonyult, több alprojektje van, úgyhogy egyedül bírkózom vele, cserébe nem kell másik projektet vezetnem.

A projekten belül többféle egyéni életbiztosítási rendszert fejlesztünk, ahol a cégünk a több százezer szerződést tartja nyilván. Van olyan rendszer ami 30 éve fut, van ami kevesebb mint 10 éve.

A legnagyobb nehézség, hogy a fő rendszerekhez rengeteg kisebb rendszer kapcsolódik, ahol pl a banki feldolgozás, a kárügyintézés, a csekk kezelés, online ügyfélszolgálat, ügynök portál, stb kapcsolódik.

Ezeket a kapcsolódásokat fel kell tárni, az adott rendszer szakértőjét, fejlesztőjét, üzleti gazdáját be kell vonni a projektbe, így a végén a projekt csapatom kb 20 ember lesz és ezen felül legalább 50 érintett, akit képben kell tartani, meg kell hallgatni az igényeiket pl az ütemezést illetően.

De ne rohanjunk ennyire előre. Hogy indul a projekt és hogy néz ki a projekt szervezet?

A büdzsé gazdája az üzleti és operációs területeket támogató szervezet. Őket business-nek hívjuk, de ez félrevezető, mert valójában nem igazán üzleti területről van szó. Nem ők adják el a termékeket, hanem ők azok a rendszert használó ténylegesen üzleti terület igényeit értik. Ezen a területen van néhány szakértő, akik a folyamatokat és a rendszereket értik.

A terület fejlesztési listája a Háború és Békét idézi, ezeket a fejlesztési ötleteket folyamatosan priorizálják a hatás alapján, majd ha zöld utat adnak valaminek, akkor a területen dolgozó Business Projekt Menedzsernek (BPM) adják az ügyet, aki a követelmények összegyűjtéséért felel (high-level requirements), esetleg csinál egy business case-t, és bevonja az IT területet, hogy ezt szeretnénk csinálni, mondjátok meg, hogy ez mennyi idő és mennyi pénz.

Itt jövök én képbe. IT projekt menedzserként én vezetem az IT terület tevékenységét és a megadott info alapján összeszedem, hogy milyen emberekre van szükségem, a resource managerrel megtárgyalom, hogy ki az elérhető, kit javasolnak. Összeáll egy kezdeti projekt csapat, főleg Business System Analyst (BSA), Lead-design, Lead-tester és esetenként egy Architect van benne. A BSA-vel együtt szerveztünk néhány requirements elicitation sessiont, ami egy facilitált megbeszélés az üzleti követelmények összegyűjtése érdekében, melyet a BSA dokumentál, majd jön az erőforrás becslés és az ütemezés készítés. Az én dolgom, hogy ez a tevékenység ne folyjon szét, a megfelelő kérdések elhangozzanak, a dokumentáció is meglegyen. Pl ha valamire azt mondják, hogy ez 50 nap, akkor feltegyem a kérdéseket, hogy miért ennyi, majd a válasznak megfelelően pl megfelelőn lebontsuk a tervet.

Az ütemterv még trükkösebb, mert itt a csapatommal, az üzleti PM-el és a resource managerekkel is tárgyalok egyszerre. Egy példa, hogy érhető legyen: jelenleg 8 hónap van év végéig, amiből a nyár és az év vége miatt kb nettó 6 hónap marad, az erőforrás igény 300 nap, hány ember kell milyen képességekkel, hogy november 30-ig meglegyen az implementáció. Mondjuk a fejlesztés 60 nap, akkor egy ember csinálja, vagy 2 vagy 3, hogy elérjük a célt és van-e annyi elérhető ember? Elmondom az igényem, a resource manager csóválja a fejét, visszamegyek a business PM-hez, ő is csóválja a fejét, ezért bevonom a Delivery Directort, aki hat a resource managerre, majd összerakják, hogy a portfóliót hogyan rendezik át a prioritások mentén.

Ebből aztán lehetnek érdekes dolgok, így alakul ki pl, hogy a BSA-m Montreálban van, az egyik fejlesztőm tőlem 20 méterre dolgozik, a másik állandó home office-ban van Ottawában, a Test Lead pedig Manilában van, aki a kezdés után 2 héttel bejelenti, hogy várhatóan júniusban leveszik a projektről, de a tervezést még megcsinálja, utána viszont kell egy új ember. Ezt az állandó változást attól függően szívod meg, vagy nem, hogy mennyire kulcs a projekted, mennyire kritikus, mennyire kockázatos, stb.

Vissza az erőforrás becsléshez és menetrendhez. Ha azzal minden ok és az üzlet is leokézta, akkor elindul a fejlesztés, amikor az már megy, akkor Design dokumentációt, fejlesztési tervet, tesztelési tervet készítünk, felkészítjük a teszt környzetet, kitaláljuk, hogy lesz-e automatizált teszt, vagy manuális teszt lesz, lesz-e batch futás, screen test, smoke test, integrációs teszt. Ez mind a kockázattól, az adott rendszertől és az adottságoktól függ. Pl van amihez van teljes integrációs környezet, van ami csak egy egyszerű interface és elég azt ellenőrizni, hogy az adat átmegy-e A-ból B-be. A tesztelés elején elindul az implementáció tervezése, majd az egész végén az implementáció, garanciális időszak, projekt zárás, a csapat feloszlatása.

Sajnos a cégünk meglehetősen lineárisan fejleszt, pedig egyre több területen már van agilis módszertan. Ez azt jelenti, hogy egy fejlesztési csomagon elvagyunk 3-5 hónapot, addig a megrendelő nem lát semmit, az üzlet pedig folyamatosan változik. Ezért én jobban szeretem az agilis fejlesztést, pl a Safe Agile-t, de ahol ennyi kapcsolódó rendszer van, ott érhető, hogy miért Waterfall módszertant használnak. A komplexitás egyszerűen túl magas ahhoz, hogy az agilis fejlesztési módszertan használható legyen.

A nehézséget az is növeli, hogy az egyik alprojektben már tesztelünk, közben a másikban most indulunk, a harmadikban követelmény írás van, a negyedikben vakarom a fejemet, hogy miért akarják az egyik legfontosabb emberemet átvinni másik projektre. Sok embert, igényt, és korlátozó tényezőt kell fejben tartanom, és zsonglőrködök, hogy haladjon minden, ne lépjük át a büdzsét, a határidőket tartsuk.

Gyártom a dokumentációt, a projekt tagot engem keresnek a változási igényeikkel, pl erről a modulról azt mondtuk, hogy nem érintjük, de most mégis úgy tűnik, hogy kell, mehet-e? Ilyenkor bevonom az összes érintettet, megbeszéljük, hogy mennyivel nő a kockázat ha csináljuk, vagy ha nem csináljuk, büdzsé, menetrend változik-e. A válaszoktól függően csinálunk egy dokumentált Change Request-et, vagy csak készítünk egy nagyon alap dokumentációt és én PM-ként jóváhagyom a Scope kismértékű változtatását.

A projekt menedzsment technikáról kb ennyit, most arról pár szó, hogyan telik a hetem:

Mostanában hetente 2 napot vagyok az irodában és 3 napot dolgozom otthonról. Ha az irodában vagyok, akkor a helyi kollegákkal szervezek találkozót, próbálom a kapcsolatokat építeni, minél több embert megismerni az IT-ről. Ha otthon vagyok, akkor a nap felében általában konferencia hívásaim vannak a projekt tagokkal, van amelyik fél órás, van ami több.

A fennmaradó időben tervezek, dokumentálok, büdzsét készítek, jelentést írok, válaszolok a projekt tagok kérdéseire, összekötöm őket, megbeszéléseket szervezek és néha arra is jut időm, hogy a kötelező onboarding trainingeket csináljam.

Azt nagyon szeretem, hogy annyit vagyok bent az irodában amennyit szükségesnek tartok, senki sem nézi, hogy mennyit dolgozom naponta. Azt mondják, hogy az a lényeg, hogy a projekt menjen és úgy is kiderül, ha valaki nem dolgozza le az idejét. Mivel én új vagyok, ezért az a jellemző, hogy 1-1,5 órával többet dolgozom, mintha bent lennék az irodába, mert nem kell 3 órát vezetnem.

Augusztustól változik majd a helyzet, mert akkor a tervek szerint Kitchener-Waterloo-ba költözünk, azaz max fél órára leszek majd az irodától. Azt tudom, hogy ha karriert szeretnék építeni, akkor többet kell ott lennem és minél több embert kell megismernem.

Valamikor a jövőben írok majd az IT szervezetről, de ehhez még több tapasztalatra van szükségem.

Rosszalkodás?

Minden gyermekkel előfordul, hogy nem úgy, vagy nem azt csinálja, amit a szülők és nevelői elvárnak tőle. És ismerjük a mondást, a fiúgyermek akkor jó, ha eleven. Nincs is ezzel baj. Csakhogy a héten történt egy-két tényleg ijesztő dolog. Nézzük sorban.

Kedden gyönyörű idő volt végre, megérdemeljük a hosszú tél után. Kb 20 fokos derűs, napsütéses délutánon menten Márkért az oviba. Ahogy erre számítottam, kint játszottak az udvaron, a táskák és kabátok szokás szerint ledobálva a fa alá. Köszönök a délutános tanárnéninek, keresem Márkot. A csúszda mögött a domboldalban találtam rá, a tanárok szeme elől elbújva, a Mayar nevű kis barátnőjével játszik útépítőset. No de hogyan? Kezében a játék markoló, és bontják ki a domb oldalát, ahol a feltöredezett aszfaltot apró aszfalt-kövekkel javították ki, és ez a katyvasz a nagy napsütésben kicsit megolvadt. Márk még hagyján, mert ő a markolóval állt neki, de Mayar kézzel, csillog a fekete bevonat mindkét kezén csuklóig, és persze közben néhányszor a ruhájába törölte, meg egyébként is benne ült az egész közepében. Pont velem egyidőben érkezett Ariel (ők hárman általában valami rosszaságon törik a fejüket együtt), és ő is nekiesett, kézzel. Szólok hogy hagyják abba, semmi. Elrángatom Márkot és szólok Theresának, a tanárnőnek, mi folyik. A következő percben rájövök, rám miért nem reagáltak a lányok: Theresa kiengedte a hangját, én ehhez képest nagyon is csendesen próbáltam rávenni őket, mossanak kezet. Theresa felpaprikázta magát, mondja, nem először fordul ez elő, beküldi őket kezet mosni, közben a többi tanár is jön megnézni, mi a fennforgás? Hűledeznek, a lányok sorban állnak az ajtó előtt kézmosásra. És ebben a történelmi pillanatban befutnak az anyukák. Mayar Közel-Keleti származású, anyukája arabul kiabál vele (ez nagyon furán hangzik); Ariel anyukája kicsit visszafogottabb, elkezdi mondani nekem, nem is érti, hogy lehet egy játszótéren ilyen munkát végezni, hát ez az anyag mérgező. Neki eszébe sem jut, esetleg az ő gyermeke csinált valamit rosszul.

Kicsit később hazafelé ballagunk, és arról beszélgetünk Márkkal, mit szabad az iskolaudvaron csinálni, és mit nem.

No de ami szerda reggel jött, arra nem tudtam felkészülni/felkészíteni Márkot előző este. Délelőtt 10 óra körül jön az e-mail Ms. Kamtől, a tanárnénitől, hogy Márknak nagyon fájt az orra ma délelőtt, segíteni akart neki, és megkérte, hogy fújja meg. Hát kiesett belőle valami, egy kis vérrel együtt. Ms. Kam szerint egész éjjel az orrában lehetett, mert felkarcolta a nózit belülről rendesen. Le is fotózta és csatolta a levélhez, banyek, ez nagynak néz ki ebben a zsepiben, és szerintem a tegnapi ásásból származik. Így néz ki:

IMG_0852

A tanárnéni elbeszélgetett Márkkal arról, hogy semmit sem dugunk az orrunkba. Írok neki, kizártnak tartom hogy egy ekkora izét egész éjjel ott tartogatott, és itthon még nem fájltalta az orrát. Megköszönöm a segítségét, ezzel könnyen az ER-on kötöttünk volna ki, ha bent marad.

Ballagunk hazafelé, hármasban most éppen, Ákos home officeban volt aznap. Próbáljuk óvatosan, befolyásolás nélkül faggatni, mi történt? Honnan származott ez a valami? Neki támadt egyedül ez az ötlete, hogy bedugja az orrába? Előfordult már, valaki (khmmm egy bizonyos kislány) mondott neki valami okosságot, ő meg persze megcsinálta. Csak annyi derül ki, az oviban találta a földön, épp a szőnyegen ültek és meseolvasást hallgattak csendesen, és ő ezzel foglalta el magát közben. Beszélgetünk arról, vannak az emberi testen egyirányú nyílások ;-).

Otthon vesszük észre, hogy ugyanezen a napon kaptunk haza egy bezacskózott alsónacit is, kérdezzük, mi történt? Hát kakálás közben hallotta, hogy kezdődik egy érdekes program a teremben (a kis mosdójuk a termen belül van), rohant ki, le ne késsen, és “elfelejtette” megtörölni a popsiját. Jajjjxxxx. Kicsit később persze nagyon elkezdett fájni meg viszketni, szegény tanárnéniket nem irigylem, megvizsgálták, és rájöttek, hogy egy alapos tisztítással és alsónacicserével megoldható a dolog.

A következő nap is volt egy kis fennforgás, ezt a sztorit korábbról kezdem. Új szokás az iskolánkban, hogy a végzősők – akik most fejezik be a 6. osztályt – vásárt rendeznek, így gyűjtenek az évzáró bulijukra. Kb 2 hete volt már egy ilyen alkalom, amikor a régi, már használton kívüli könyveiket árulták az iskola ki polgárainak 1-2 dollárért. Akkor én hibáztam, vagyis nem figyeltem a dátumra. Márk ugyanis betegen itthon volt 3 napot, és utóbb kiderült, a vásár ekkor volt. Mi a betegség miatt csak a következő héten kaptuk meg a tájékoztatót, és csütörtökre adtam Márknak két Looniet (1 dollárost), amit nem tudott felhasználni. Rosszul is esett neki, ezért a hétvégén a névnapi ajándéka mellé kapott egy könyvet is.

Úgy tűnik, nem gyűlt össze elég pénz, mert ezen a héten újra vásárt rendeztek a nagyok, most kézzel készített sütit, szappant és fürdőbombát ajánlottak, megint 1-2 dollárért. Csütörtökön a reggelinél mondam is Márknak, ma vigye be a pénztárcáját a múltkorról maradt 2 dollárral, mert újra vásár lesz. Volt nagy öröm. Addig a pontig, amíg az iskolaudvaron rájött, otthon hagyta a pénzét. Bementünk a terembe, persze minden gyerkőc a pénzét számolgatta. Márk meg üvöltve sírt, már a folyosón is, a daycare ügyintéző ki is jött az irodájából megnézni, mi történt. Az osztályteremben Márk köré gyűltek a gyerekek, cukik voltak, próbálták megvígasztalni, az egyik kislány adott is neki 2 db 10 centest, mondván, neki úgyis sok van ;-). Mikor kicsit megnyugodott, megígértem Márknak, eljuttatom hozzá a pénzét. Rohanok haza, fel a lakásba, magamhoz veszem a pénztárcát, rohanok le Mariahoz, akiről tudom, ez idő tájt indul a suliba Henrique kisfiával, és egy osztályba járnak. Megkérem, szívesen elviszi a vagyont Márknak.

Ma péntek van, és mivel csütörtök volt az utolsó napja a heti rosszalkodásnak, nyugodt vagyok :D.

Basspro látogatás

Mostanában elég sokat “túrázunk” Torontó környékén, ezért túra bakancsot arktunk venni Timkának. Kaptunk egy tippet, hogy hova érdemes elmenni, de Timka nem mondta a bolt nevét, mindössze annyiban maradtunk, hogy majd elmegyünk egyszer körülnézni.

A kinézett napon megkérdeztem Timkát, hogy van-e kedve egyedül menni, hogy nyugodtan tudjon nézelődni, én meg elviszem Márkot a Science Centerbe. Erre megkereste a bolt nevét és címét és mondta, hogy ezt a helyet valami “Basspro”-nak hívják.

Jaaaa, hogy ez az a hely, ahova Kanadába érkezésünk óta el akarok menni? Bocsi, de oda együtt megyünk. 😀

A Basspro ugyanis a horgászok, vadászok és vízenjárók Mekkája. Engem a horgász és hajós részleg érdekel, de ez csak kb 20%-a a teljes áruháznak. Van outdoor ruházati rész, vadászat, íjászat, stb.

És persze minden, ami a gyerekeket is szórakoztatja, vízesés, nagy akvárium halakkal és az egyik sarokban egy elektronikus céllövölde. Márkot ez a hely teljesen lenyűgözte, mindenképpen el kellett mennünk fémpénzt váltani. Én nem szeretem, ha puskát fog a kezébe, még ha játék puskáról is van szó, de ez a szimulált vurstli nem tűnt annyira erőszakosnak, inkább vicces volt.

Timka kapott egy 50 dolcsis saját márkák bakancsot (Red Head), ami potom ár és állítólag vízálló is a cucc. Én megvettem azt a horgász merítőt, amit már tavaly meg akartam venni, ugyanis a Mo-on használt Fox merítőm nem fért be egyetlen dobozba sem, úgyhogy az Bp-en maradt. :-/

Mást nem vettem, mert nem volt lehetőségem jól körülnézni. Márk ment az egyik helyről a másikra, kb őt kellett kísérgetni az idő nagy  részében. Legközelebb majd egyedül megyek, de akkor legalább fél napra. :-]

20180421_15101120180421_16094420180421_15334320180421_15465720180421_16031120180421_160644