Meanwhile in Canada – megint esik a hó

Magyarországon kora nyári meleg volt a hétvégén, közel 30 fokos hőmérséklettel, de dráma van, mert jön is egy hidegfront és 10-15 fokot fog esni a hőmérséklet. És erről Index cikk is van.

Csak hogy adjak egy kis kontextust, hogy ez nem a világ vége:

Dél-Ontarióban mostanában nincs szerencsénk, mert sarkvidéki levegő köröz a magasban ami erősen lehűtötte az amúgy sem túl combos tavaszi hőmérsékletet.

Summer_VS_Winter

Szombaton reggel a lenti képen látható látványra ébredtünk és akkor még azt gondoltam, hogy ok, leesik, elolvad és lehet örülni. Így is lett, de szombaton végig viharos szél fújt és az alatt a fél óra alatt, amit egy barátom kocsibeállóján beszélgetve töltöttem (szigorúan tartva a 6 kolbásznyi biztonsági távolságot) karikára fagytam a mínusz 1-2 fokos hőérzet mellett.

A beszélgetés során 17 éve Kanadában élő barátom lemondóan közölte, hogy “Ákos, én már nem küzdök az időjárással.” Well said, my friend!

20200509_081541

De tegnap (vasárnap) délutánra már gigászi 10 fokra emelkedett a hőmérséklet, ezért a családunk jó kanadaihoz méltóan sétált egyet a közeli erdőben, majd én még bicajozni is elmentem a csepegő esőben.

Ehhez képest amire ma reggel ébredtünk, az még a mi gyomrunkat is megfeküdte.

20200511_074508

20200511_074456

A szomszéd kislány reggel kiment szánkózni a domboldalra, a kollegák meg reggel 8 órakor hóemberes képeket osztanak meg a vállalati chat-en. (Mikor építették? Felkeltek ezért korábban?)

Mi éppen tegnap pakoltuk el a téli ruháinkat, de ez úgy sem számít, mert március vége óta egyikünk sem hajlandó télikabátot felvenni, inkább húzunk még egy pulcsit a vékonyabb tavaszi kabátunk alá.

De nagyon nem kell a május havazáson meglepődni, Waterloo éppen a Snowbelt határán van, bármikor eshet váratlan hó a Nagy Tavak óriási vízfelülete miatt, ha a hőmérsékleti és a szélviszonyok ezt lehetővé teszik. És most éppen ilyen időszak van.

Torontóban kicsit más a helyzet. A Juharszirup torontói tudósítója reggel jelentette, hogy ott nem maradt meg a hó és most havaseső esik. Hiába, a Lake Ontario nagy víztömege pár fokkal melegebb levegőt hoz Torontóba és ez pont elég volt, hogy a hó ne vegye át az uralmat erre az egy napra. Milyen szerencsések ezek a “torontóiak”. 🙂

Az igazi kanadai tél 2. – Algonquin

Huntsville-i hétvégénk első napjáról ITT írtam. Ekkor mentünk az Arrowhead Provincial Parkba, hogy kipróbáljuk a Muskoka régió leghíresebb korcsolya pályáját, ami valójában egy erdei korcsolya-ösvény, ahova tömegek zarándokolnak el egy kellemes téli hétvégén.

A következő napon magától értetődő választásnak tűnt, hogy ellátogatunk az Algonquin Provincial Parkba.

Ha friss bevándorló vagy Kanadába, akkor nem kell sokat várni a kérdésre, hogy “És jártatok már az Algonquin Parkban?”. Az Algonquin ugyanis FOGALOM dél-Ontarióban, a bakancslista része, fél ember vagy, ha azt mered mondani, hogy “még nem”.

De miért is?

Dél-Ontariónak a Lake Huron, Lake Ontario és Lake Eerie és Quebec közötti része sűrűn lakott, többnyire urbanizált terület, ahol a másfél Mo-nyi (140.000 km2) területen 12-13 millió ember él. Ontario tartomány egyébként 1 millió km2 és ~14.5 millió ember lakja.

Dél-Ontario bizonyos tekintetből tehát kb pont olyan mint Nyugat- vagy Közép-Európa, ahol egymást érik a települések és az emberi környezet mára már bekebelezte a természet nagy részét.

De ezen a 140.000 km2-es területen van egy olyan 7.000 km2-es egybefüggő (egy nagy magyar megyényi) érdős jellegű, szigorúan védett terület, aminek nagy részén ember szinte sosem jár, ahol több ezer tó és 10 kisebb-nagyobb folyó található és ahol medvék, jávorszarvasok és farkasok élnek és mindez kb 3-4 óra távolságra található a legnépesebb városoktól.

A Dél-Ontarióban élő városi emberek ha meg akarják nézni az igazi Kanadát, akkor elég ha beülnek az autóba és elmennek az Algonquinba. Vannak akik 1 napra mennek, de mi eddig mindig olyankor látogattunk a parkba, amikor a környéken szálltunk meg. Valahogy a 2×4 óra vezetés kívül van a komfort zónákon egy pár órás sétáért cserébe.

Legutóbb pont egy héttel ezelőtt jártunk az Algonquin-ban, amikor Huntsville mellett szálltunk meg és a park bejárata mindössze fél óra vezetére volt tőlünk.

A parkban tett látogatást úgy kell elképzelni, hogy Huntsville-ből, a 60-as főűton behajtasz a nyugati kapun, ami lényegében nem is igazi kapu, mert le kell térned az útról, hogy behajts a fogadó épülethez, ahol megveszed – az időszaktól függően – 18-21 dollárért az autós belépődet. Ez után szabad a gazda, te döntöd el, hogy mivel akarod aznap az idődet tölteni.

Ez a zászló Ontario tartomány logogója a park nyugati kapujánál. Nem halt meg senki, a felirat szerint egyszerűen befagyott a mozgató mechanizmus és félárbócon maradt a zászló. De az ajtóra ragasztott kommünikére azért ráírták, hogy elnézést kérnek. Természetesen, mert az elnézés kérés Kanadában nemzeti sport.

20200216_185128

Ez pedig itt a nevezetes 60-as főút, közvetlen havazás után. Itt sem járt még a hóeke, ezért jól jött az AWD jármű és téli gumi.

20200216_121452

A 60-as főút kb 60 km-en keresztül szeli át a parkot a nyugati és keleti kapuja között. Az út két oldalán néhány kilométerenként vannak a különböző táborhelyek, piknik területek és az ösvények, mely közül némelyiket 2 óra alatt le lehet tudni, más ösvények akár 20 km hosszúak is lehetnek és 6-7 óráig is eltart rajtuk végimenni.

unnamed

De ez csak az Algonquin felszíne, mert a parkban nem vezetnek más autóutak és az igazán távoli részeket maximum több napos kenutúrával lehetne megközelíteni. Ez azonban elég nagy elkötelezettséggel jár, mert táborozni csak a kijelölt területeken lehet, azaz ha reggel elindulsz, akkor estére vissza kell érned az autódhoz vagy a lefoglalt táborhelyedhez.

Vannak olyan kenus táborhelyek, melyek a tavakon keresztül közelíthetőek meg és több óra evezésre vannak a főúttól, de ez annyi macerával jár, hogy felpakolod az összes kemping felszerelésed és ételed, beevezel, ott töltesz egy pár napot és kievezel. Közben pedig lehet csillagtúrázni az Algonquin 2000 km-es kenu hálózatán.

De most tél van, a kenuzásnak objektív akadálya van, a téli Algonquin ennek ellenére teljes fordulaton pörög. Az ösvények egy részét lezárták télre, mert veszélyesnek ítélték őket, de még mindig lehet ~20 különböző nehézségű túrautat választani.

Ezen kívül van több sífutó pálya, némelyik több mint 50 km hosszú, több menetdékházzal a pálya mentén. Vannak snowshoe és kutyaszán pályák és persze sima gyalogtúra útvonalak.

Vicces, de az Algonquinban télen is lehet táborozni. Jártunk is egy ilyen téli táborhelyen, ahol minden sátorból kilógott a fatüzelésű kályha kéménye. Pl így:

20200216_141708(0)

Tekintettel a hőmérsékelre és a velünk lévő gyerekhadra, mi egy lazább, 2 órás útvonalat választottunk, mely a park bejáratától kb 25 km-re kezdődött. (Two Rivers Trail)

20200216_123545

És egész egyszerűen fantasztikus érzés volt a behavazott erdőben sétálni! Az ösvény jól járható volt, de ha leléptél róla, akkor rögtön térdig süllyedtél a puha hóban. Az alatt is van további 20-30 centi hó, de azt a ránehezedő nyomás, már olyan keményre tömörítette, mint a beton. Biztos lesz vagy május, mire ez a rengeteg matéria elolvad.

Képeket csak szolídan osztok meg a személyiségi jogok védelme érdekében. Meg amúgy sem szeretem a családom ŕfotóit az Interneten látni. 😀

20200216_123827

20200216_125801
Ezen a képen látható, hogy a Two Rivers ösvény egy darabon egy völgy mellett halad, ahonnan szuper kilátás nyílik a téli Algonquin-ra. Ennyire északon már jellemzően örözöld erdők vannak, melyek télen is jól mutatnak.
A hóembert nem mi építettük, hanem az előttünk járók. Mi csak pótoltuk a répa orrát, ami valószínűleg 5 percen belül ellopott egy szerencsés mókus, de a gyerekek legalább örültek egy kicsit, hogy a hóember nem szomorkodik orr nélkül.

20200216_134638

20200216_135854

Hát ennyi volt a rövid egy napos Algonquin kirándulásunk. Innen “elugrottunk” még 90 km-re szánkózni egyet, ahol a gyerekek jól szórakoztak Muskoka legszebb kilátású szánkó pályáján. Mi pedig ötletet kaptunk, hogy téli kirándulásunk harmadik napján hova látogassunk el.

Annyit elárulok, hogy Port Sidney-ben jártunk (Ontario, nem Ausztrália) és egy befagyott tavon tettünk meg egy nagy kört és megnéztük, hogy a helyiek hogyan horgásznak a jégre húzott kunyhójukból. Tartsatok velük beszámolóm harmadik részében is (ha majd végre megírom.)

Az igazi kanadai tél 1. – Arrowhead

Waterloo és Torontó ugyan Kanadában vannak, de amikor ezekre a városokra gondolok, akkor nem az “igazi” téli Kanada jut az eszembe. A városok télen itt is pontosan olyanok, mint bárhol a nyugati világban, azaz a friss hó fehérsége csak pár óráig tart, majd hamar szürke és latyakos lesz minden.

De tőlünk nagyon könnyű eljutni az “igazi” Kanadába és ehhez mindössze az kell, hogy a polgár megtegyen egy Budapest-Bécs távolságot, igaz itt nyugat helyett inkább észak fele kell autózni egy pár órát.

Mi is így  tettünk, amikor kihasználtuk a februári három napos hétvégét (Family Day) és barátainkkal elutaztunk a Muskoka régióba, mely az egyik legnépszerűbb nyaralós-telelős célpont Ontario-ban.

A Muskoka régió kb akkora, mint egy átlagos magyar megye, de ekkora területen mindössze 60.000 állandó lakos él és ehhez jön a közel 100.000 nyaralóház, amit itt cottage-nak hívnak.

Muskokán rengeteg tó található (kb 1600), ezért a házak/nyaralók legtöbbje közvetlenül tóparton taláható. Muskoka nagyon népszerű célpont Ontarióban és talán még azon kívül is, mert a táj gyönyörű és a Greater Toronto Area nagyon közel van, ami azt jelenti, hogy kb 6-8 millió ember él mindössze 2-4 órára a Muskoka régiótól.

Ezért a nyári hétvégéken emberek tíz- vagy akár százezrei kerekednek fel, hogy eltöltsenek egy pár napot vagy akár 1-2 hetet a népszerű vagy éppen abszolút néptelen tópartokon.

CaptureA Muskoka régió ezért aztán meglehetősen drága, a házak közel annyiba kerülnek, mint mondjuk Waterlooban, ami ahhoz képest jelentős ár, hogy vezetékes gáz nincsen, ezért a fűtéshez telepített gáztartály szükséges, a víz általán fúrt kútból jön, nincs csatorna és az összes infrastuktúra az áramellátásra korlátozódik.

Ez a csökkentett szolgáltatás a helyi adóban (munipical tax) nem tükröződik, ezért elég népszerű a rövid távú nyaraló kiadás. Mi is így kerültünk a Penninsula Lake mellett lévő házba, amit pár barátunkkal együtt béreltünk ki.

IMG_161420200215_102949

Muskoka télen is nagyon népszerű, a hóhelyzet december végétől, januártól 100%-osan biztos, lehet hódolni a sífutásnak és a snowshoe hiking-nak (mi ez magyarul?), a tavakon pedig az 50 cm jégpáncélon biztonsággal lehet száguldozni az itt népszerű motoros hószánokkal (snowmobile). Ez utóbbit ugyanúgy autós jogsival lehet vezetni, mint Mo-on a segédmotort és annyira népszerű ez a közlekedés a vidéki Kanadában, hogy külön táblák is vannak a helyi KRESZ-ben, melyek csak a snowmobile vezetőkre vonatkoznak.

Ezen a környéken nem szokás a mellékutakat aszfaltig lehóekézni, ha egyáltalán van aszfalt, ezért az uralkodó szín januártól április végéig a fehér. A következő képen pl az átalunk bérelt házhoz bevezető néhány száz méteres út látható. Hóeke talán itt is járt valamikor, de többnyire az autók inkább csak letapossák az utat maguknak. Ezért is látni minden ház előtt pick-up truck-okat vagy összkerékmeghajtású terepjárókat, melyekkel nem kell megijedni egy kis hóban csúszkálástól.

20200217_110716

Na és mi mit csináltunk ezen a mesebeli helyen?

Az általunk bérelt házikó Huntsville-től kb 15 percre található, tökéletes távolságban az Arrowhead Provincial Parkhoz. Ezt ki is használtuk, mert szombaton elmentünk ebbe a parkba, ahol az egyik fő attrakció az a 1.3 km hosszú koripálya vagy inkább kori-ösvény, amit a nyári sátras táborhelyeket összekötő keskeny földúton alakítanak ki a téli szezonban.

20200215_121545

Az erdei koripálya nagyon egyedi élmény az átlagos sík-műjégpályához képest. Rögtön a pálya elején van egy 200 méteres enyhe lejtő, ahol erőfeszítés nélkül lehet csúszni, majd jön egy lihegősebb emelkedő, ahol egy kicsit kell tempózni, hogy aztán megint lefele lejtsen a jégpálya.

Ez a rész a kezdő korisnak (nekem) kicsit ijesztő volt, főleg ha sok ember van a pályán. Az első körben még óvatosabb voltam, meg-megállva végigmentem a legmeredekebb szakaszon is, majd a második körben az önbizalomtól hajtva jól felgyorsultam és a lejtő aljánál a pályát szegélyező biztonsági hóbuckákon landoltam. Én sérülés nélkül megúsztam a dolgot, de barátaink láttak olyan elesést, aminek kartörés lett a vége. Ilyen eset valószínűleg többször megtörténhet, mert a parkban kitelepült önkéntes mentőszolgálat működik minden hétvégén.

A belépő hétvégéken egy autónyi ember számára 21 CAD, ami errefelé átlagosnak számít. Ezért a polgár fűtött mosdókat használhat, illetve a koriösvény bejáratánál egy nagy szabadtéri öltöző taláható melegedővel és sok-sok paddal. Erre szükség is van, mert  amikor szép napos idő van, akkor emberek ezrei látogatják meg a parkot egy nap.

20200215_12512320200215_125110

Az Arrowhead parkban sok más dolgot is lehet űzni, van több snowshoe ösvény azoknak, akik a mély hóban szeretnek sétálni, 10 km-nél is hosszabb, szépen karbantartott sífutó pálya (cross-country skiing) és még egy nagy szánkódomb is, ahol traktorgumikon lehet lecsúszni.

Napi kvíz kérdés. Tudod mi az a skijoring? Nos én sem tudtam, de az Arrowhead-ben erre is külön pálya van. Erről van szó, bár a kép nem a hétvégén készült, hanem pár hete itt a házunk mögött a kiserdőben. Ez a kutyaszánozás speciális változata, ahol a kutyák (egy vagy kettő) nem egy szánt, hanem a gazdit húzzák, akin síléc van.

20200119_152400

Mi ezeket az őskanadai attrakciókat kihagytuk és a korizás után bevettük magunkat Huntsville-be egy jó ebédre és egy pofa sörre.

A második részben Ontarió legnagyobb parkjában tett kirándulásunkról fogok írni. Ez a hely az Algonquin Provincial Park, ami önmagában nagyobb, mint az egész Muskoka régió. Itt volt részünk egy olyan igazi téli kirándulásban, amit bármelyik téli hétvégén bevállalnék újra.

Őrült időjárás dél-Ontarióban

Eső és áradások

Írtam már róla, hogy a 2019/2020-as tél már novemberben kezdődött egy havas-hidegebb időszakkal, de aztán ami hó esett decemberben az pár nap alatt el is olvadt, mert a hideg és enyhe időszakok gyorsan váltották egymást.

Egyik nap -5 fok volt, majd másnap sütött a nap és elolvadt a hó, majd harmadnap jött egy újabb pár centis hóesés.

A 2020. január eleje is igen enyhének indult, aztán január 10-11-i hétvégén egy nap alatt egy havi csapadék esett felénk, de nem hó formájában, hanem esőként, ami nagy áradásokat okozott dél-Ontarióban.

A környékünkön is voltak kisebb-nagyobb áradások, például a tőlünk kb 15 km-re lévő New Hamburg pincéinek és kerteinek egy részét öntötte el a Nith river. Az alábbi LINK egy cikkre mutat amiben van egy rövid videó is egy helyi TV csatorna jóvoltából, ami jó ízelítőt ad, hogy mit jelentett az ott lakók számára ez az özönvízszerű esőzés.

Waterlooban (azaz nálunk) egy nap alatt közel 60 mm csapadék esett. Szemléletesebb, ha azt mondom, hogy ez 60 liter esőt jelent négyzetméterenként. A mi környékünk dombos, néhány utcánként van egy-egy kis tó kialakítva, ahova a csapadékvíz folyik össze. Ezek a tavak nyáron szinte üresek, de szombaton délután már csurig voltak, sőt olyan helyen is 1 méteres víz állt, ahol tavaly nyáron Timkával sétáltunk esténként.

A front nyomában vasárnap reggelre -10 fokra csökkent a hőmérséklet, a mélyebben fekvő kertek egy része koripályává vált, mert a víz nem tudott elfolyni a fagyott talajban.

Vasárnap délután mi is sétáltunk egyet a környékén, mert kíváncsi voltam, hogy mekkora a víz a legközelebbi tavakban és mi történik akkor, ha a tavak megtelnek. Nos megtudtam, hogy a tavak össze vannak kötve kis patakokkal, csatornákkal. Ez eddig nem tűnt fel, mert nyáron költöztünk és sosem volt még annyi víz bennük mint most, de a telkünk végén található kis erdőben most egy 3-5 méter széles patak zúgott, ami a tavakból túlfolyó sáros vizet vitte mélyebb területekre.

IMG_2808

Nálunk ez a Laurel Creek Conservation Area-ban található tó. Ez egy elég nagy víztározó, szemre olyan 30-40 hektár lehet és télen teljesen leengedik. De annyira, hogy a tó teljes medrében lehet sétálni, persze csak ha fagy és nem ragadsz bele a sárba.

Ilyen leengedős téli képem sajnos nincsen még, ki akartam menni sétálni, de aztán nem szerveztem meg a családi túrát.

Nyáron így néz ki a Laurel Creek Conservation Area-ban található víztározó/tó. Tőlünk kb 10 perc autóval:

20180829_181805

Szóval télen a tavat teljesen leengedik, mert így védik a tó védműveit a jégkártól és készülnek a tavaszra, amikor a Laureel Creek hozza a sok csapadékvizet a hóolvadás után.

Nos ahogy pár nappal az esőzés után mentünk Márkkal gimnasztikára, akkor a tó mellett vezetve azt láttam, hogy a víztárzó CSURIG tele van vízzel. Eszméletlen, hogy pár nap alatt egy órási, teljesen üres tó csurig megtelt.

Azt is értem, hogy miért nem engedik le azonnal a vizet belőle, még akkor sem, ha így várható, hogy tavaszra komoly fagykárokat fog a töltés szenvedni. A környező kis patakok ugyanis közvetetten vagy közvetve, de végül mind belefolynak a Grand River-be, aminek a déli szakaszán még mindig komoly áradások vannak. Ezért meg kell várni, míg a folyó vízszintje csökken és akkor lehet ezekben a helyi tározókban összegyűlt vizet leereszteni.

A folytatásban beszámolok arról, hogy a következő hétvégén hogyan esett 30 centi hó egyetlen nap alatt.

Mikor rossz Kanadában élni?

Hát amikor két hét szabadság és későn fekvés-későn kelés után, az utolsó vasárnap éjszaka 10 centi hó esik és te reggel f7-kor kelsz fel, hogy a tök sötétben és mínusz akárhány fokban kiásd a dupla kocsibeállódat a hó alól, hogy a család iskolába és munkába tudjon menni.

Persze dönthettem volna úgy is, hogy nem takarítok havat reggel, mert simán átmegy még a kisebbik autó is ennyi havon. Elég sokan művelik azt a műfajt felénk, hogy nem foglalkoznak az ilyen apróságokkal, hanem türelmesen megvárják a következő olvadást.

De ennek tapasztalatom szerint annyi hátránya van, hogy az autód kereke szépen odaragasztja a havat az aszfalthoz és a vacsora utáni lapátolásnál már nem fogod tudni felkaparni a két széles, jól odaragadt jégcsíkot, amit azután kerülgethetsz hetekig, nehogy hagyatt essél rajta.

Szóval izzadtam, fáztam, anyáztam és lapátoltam és siettem a reggeli körökkel, hogy minél hamarabb elinduljunk otthonról Márkkal. (Timka szerencsés volt, ő hétfőként otthonról dolgozik.)

Siettem az indulással, mert arra számítottam, hogy a vasárnap éjszakai hó miatt beáll a város és nekem meg 9-kor megbeszélést kellett vezetnem az irodában. De most szerencsések voltunk Márkkal, mert 10 centi friss hó nem fog ki a kanadaiakon. A havazás elállt valamikor éjjel és az utakat reggelre letolták és lesózták a hóekék.

Sőt még a cégünk külső parkolója is ilyen tiszta volt, pedig jó nagy hó esett. Ez a kép egyébként megtévesztő, nem az első voltam, hanem kb 4. sorban kaptam helyet, de orral arrafelé álltam, ahova a később érkezők kénytelenek állni.

20200106_08261720200106_083428

Jah, ma megint havazik, de most tutira nem kelek fel fél hétkor. Állítólag enyhülés jön a hét közepén, ráadásul sok eső is jön, az pedig kiváló a hó ellen. Ezért úgy döntöttem, hogy most lusta leszek.

Igaz, hogy ez a telünk nagyon korán – már Novemberben – elkezdődött, de a december közepe-vége röhejesen enyhe volt. A karácsonyi szünet előtt és közben többször esett 5-10 centi hó, de pár nap után eddig mindig elolvadt.

Ha igaz a papírforma, akkor hamarosan jön az a fogcsikorgató pár hét, amikor nappal is fagyni fog és ezért a leesett hó is velünk marad. Tavaly volt 4-5 ilyen hetünk januárban és februárban, de hátha idén érdeklődés hiányában elmarad.

Miért szívat meg minket a Halong tájfun?

Igen, ma (november 8-án) 10 órakor -5 fok volt, amit -9-nek lehetett érezni. Szépen sütött a nap, kellemes volt a séta a parkolóból az irodába, de november 8-án ez azért túlzás még itt Dél-Ontarióban is.

Screenshot_20191108-100458_Weather Network

Mindez miért?

A tőlünk eléggé messze tomboló (Csendes-óceán) Halong tájfun nagy mennyiségű meleg levegőt “nyomott fel” északra, ahonnan a kiszorított hideg Északi-sarki levegő pont Kanadát találta el. Köszike!

Állítólag november közepéig biztosan így maradunk, utána meg már minek lenne melegebb, ha úgy is itt a tél. 😀

A hirtelen hideg pár centi havat is hozott. Csütörtökön pont itthon dolgoztam, úgyhogy fogtam magam és ebéd időben kimentem az erdőbe (a hátsó kertünk végén ott az ösvény) és jártam egy szűk órát. “Csak” -2 fok volt és sütött nap, nagyon kellemes volt.

Néhány kertben láttam madáretetőket és azokon millió szebbnél szebb madár eszegetett. Blue Jay, Cardinal, stb. Én is akarok egyet!

20191107_12165720191107_121856

 

Itt a tél (már megint vagy még mindig)

Pár napja tettem ki egy blog bejegyzést arról, hogy Itt a tavasz.

Pedig minden olyan szépen alakult… Pénteken már 13 fok volt, elolvadt az összes hó, sütött a nap, az emberek falkákban sétálgattak a kertvárosban. Márk állandóan krétásan jött haza, mert a suliban elővették a sidewalk chalk-os dobozt (asztfalt kréta) és pár napig állandóan csak rajzolgattak, mert_hogy_nem_volt_már_hó_az_udvaron.

Pénteken jártunk egy ügyet intézni és az ügyintéző mondta, hogy megnézte a hosszútávú előrejelzést és nem lesz már hó idén. Ez gyanús volt, mert eddig mi azt hallottuk és sajnos tapasztaltuk, hogy április elején mindig van egy nagyobb hó, esetleg hóvihar. Tavaly pl április 14-én akkora hó esett Torontóban, hogy egy napra megállt a városban a forgalom és aztán csak április végére olvadt el az a rengeteg hó.

Nos vissza a jelenbe.

Tegnapra, azaz szombat reggelre jött egy nagy felhő rendszer délről és az hozott egy napos esőt ami lehűtötte az alig melegedő levegőt 1 fokig és ma reggel arra keltünk, hogy megint van 5 centi hó a járdán és a kertben:

20190331_071625

20190331_071728

Úgyhogy reggeli után szedem elő a hólapátot, aminek megígértem, hogy majd decemberben újra találkozunk, de azért biztos ami biztos, ott hagytam a garázs könnyen elérhető részén.

Csak Márk ki ne találja, hogy menjünk szánkózni, mert az lelkileg kicsit sok lenne így március 31-én. 😀

Meanwhile in Canada

Bocs, hogy megint a téllel jövök, de a végén lesz kanadai humor is ígérem. Téli humor.

Most olvastam, hogy ezen a télen átlag feletti mennyiségű csapadék esett dél-Ontarióban. Ez nekem már elég korán feltűnt, mert több havat lapátoltam december óta, mint előtte összesen az életem során. :-]

Az utóbbi 1 hónapom különösen kellemetlenül telt. Amikor Kubában  voltunk, akkor volt egy teljes napos ónos eső, ezért a helyi iskola fenntartó “snowday”-t tartott, azaz a gyerekek otthon maradtak egy napra. Minket nem érintett, csak utólag hallottuk.

Amikor vasárnap megérkeztünk haza, akkor ez a jégpáncél fogadott a járdánkon és a kocsibeállón.

Majd az első munkahetünk úgy kezdődött, hogy a hét elején megint jött egy nagy havazás és egy napra megint bezárták az iskolákat. Mindketten itthon maradtunk home office-ban és Márk meg szépen eljátszott, úgyhogy nem volt vészes.

Ezt követően több napon keresztül törtük a jeget és mire a végére értünk, a következő héten megint jött egy ónos eső. Az iskolát nem zárták be, de szerintem szuper-indokolt lett volna. Én szeretek gyalog jönni-menni a suliba, de olyan korcsolya pálya volt a járdákon, hogy kb 1 hétig nem lehetett gyalogolni a környékünkön, ezért inkább autóba ültünk ehhez az 5 perces úthoz.

Az ilyen elhanyagolt állapot ritka errefele, ehhez az kellett, hogy kifogyjon az útszóró só a boltokból. Ontarióban az eddig elképzelhetetlen volt, hogy a tél közepén hetekig ne lehessen sót kapni, de most megtörtént. Ez annyira kiverte a biztosítékot, hogy még az újságok is elkezdtek róla írni, hogy mi a sóhiány oka. Nem Soros és nem Brüsszel, egyszerűen a nyáron volt egy pár hetes sztrájk a legnagyobb kanadai sóbányában, majd jött két ónos eső és elfogytak a készletek.

Végül kerítettem sót, 20 kilót kiszórtam és sikerült két napi munka árán feltörni a második ónos eső maradványát.

Ezen a héten ismét megkaptuk a dózist. Vasárnap és hétfőn 100 km-es szél és hófúvás volt, úgy remegett a ház, hogy azt hittem elvisz minket a szél. Majd mára megérkezett a következő 15 centi hó. Ma 2 órát kotortam a havat, elhatároztam, hogy őszre veszek egy házi hómarót.

Végül a humor.

  1. A kanadai ház tulajdonosok tudják, hogy a hókotró ELLENSÉG. Csupa nagy betűvel. Igaz, hogy az utat megtisztítják, de MINDIG akkor jönnek, amikor elkotortad a havat a kocsibeállóról. végigszáguldanak előtted és máris ott van egy 30 centis hógát, amit rohadt nehéz szétszedni. Pláne, ha hagyod összefagyni. Ha éjszaka jönnek, MÁRPEDIG MINDIG AKKOR JÖNNEK, akkor reggel maximum dinamittal tudsz kijutni a kocsiddal.

Ezért is készülnek az ilyen vicces képek.

a1828f29baf645c7195d70484a91729f

Ez pedig az eredmény. A képen nem én vagyok, hanem átlagos Kanadai Béla aki megtekinti a frissen takarított kocsibeállóját. Megjegyzés: télen igazából nem kell télikabátot viselni, csak az ellenséges propaganda terjeszti az ellenkezőjét.

15778489_10158137604095372_1462636167_o-1100x619

2. Helyi sajátosság, hogy a kanadai nagyvárosban van ún. Snow Route. Ezeket táblával jelölik, ami azt jelenti, hogy ha havazott, akkor a megjelölt út szélén tilos a parkolás, mert jönnek a hókotrók. Ha mégis ott felejted az autód, akkor az büntetést von maga után.

Szóval ez még tavalyi sztori, de jó. Néhány vicces személy Montreálban készített egy hóautót, mintha valaki ott hagyta volna a kocsiját, amit belepett a hó. A rendőrök vették a lapot, hagytak egy üzenetet a szélvédőn, mintha tényleg egy ‘ticket’-et adtak volna.

Akit érdekelnek a képek, az kénytelen lesz ide kattintani: CIKK

Megjegyzés: nálunk Waterlooban nincsen kijelölt Snow Route, ellenben ha az önkori bejelenti, hogy Snow Event van, akkor a kocsiddal nem állhatsz meg az utcán. Sehol. Azt nem tudom, hogy ezt betartatják-e és kapsz-e büntit ha mégis ottmaradsz valahol, de azért kemény, hogy egy napra egyszerűen betiltják a parkolást közterületen.

Mivel minden lakókörnyéken van egy mall, ezért lehet alternatívát találni, ha nincs kocsibeállód vagy garázsod, de az ilyen helyeken sem szeretik az éjszakai parkolást, a legtöbb helyen ki van írva, hogy tilos a parkolás éjfél és reggel 5 óra között. Akár el is vonathatják a kocsidat, de talán nem akkor, ha amúgy is Snow Event van.

Fantasztikus téli Kanada, azaz hogyan telelnek a kanadaiak

Kanadában van olyan hely, ahol a hó nem csak bosszúságot jelent, mint itt a városban. És nem is kell messzire menni érte, mert amiről ma írok, az Torontótól mindössze 2-3 órára északra található.

Októberben jártunk már a Haliburton Highlands-en, erről írtunk két cikkben is korábban: Irány Észak! és  Algonquin kirándulás.

Hálaadáskor ‘Minden’ városka mellett volt a szállásunk, ami fantasztikusan szép környék. Dombok, tavak, nyaralók és piros juharlevelek. Teljesen rabul ejtett minket a táj, ami pont olyan volt, mint egy giccses kanadai képeslapon. Ezért is fogadtuk meg, hogy idén télen visszatérünk.

Január végén két baráti családdal együtt kerekedtünk fel, a szállásunk a régió központjában Haliburton-ben volt. Ez Torontótól (normál esetben) kb 2-3 óra vezetésre van, nekünk Waterloo-ból legalább egy órával távolabb. Hálaadáskor ráadásul iszonyú volt a forgalom, hazafele 5 órát szenvedtünk az autóban. Gondoltuk, hogy januárban biztosan nem lesz ennyire durva, mert ilyen ki jár arra ilyenkor…

Nos ismét melléfogtunk. Előző nap esett a hó felénk, ezért az első 100 km-en igen havasak voltak a vidéki utak. Nem volt veszélyes, a négykerekes autónkban egy percig sem éreztem, hogy csúszkálnánk, de akkor sem lehetett 50 km/h-nál többel haladni.

Hát ezért: hóátfúvás és részlegesen hóval borított út valahol Waterloo és Orangeville között.

20190125_154848

Később a 400-as (észak fele vezető) autópályán pedig bekerültünk a péntek esti  csúcsforgalomba, majd mire eljutottunk a Lake Simcoe északi csücskéhez Orilliába, addigra ott is szakadt a hó. Itt vettem át a kormányt nyúzott feleségemtől, aki már 3 órája ült a volán mögött, hogy levezessem az út második felét.

Orillia után teljesen behavazott úton mentünk, néha olyan körülmények között, ahova téligumi és négykerekes autó nélkül elég veszélyes lett volna behajtani a tök sötétben. Én csak markoltam a kormányt és pislogni sem mertem. Végül 6 óra vezetés után, este fél 10-re csak megérkeztünk a házhoz, ahol barátaink már vártak minket hideg sörrel, meleg vacsorával és vigasztaló szavakkal. 😀

A ház és a táj este már nem mutatja meg magát:

20190125_193951

De reggel igazán jól mutat a közvetlen tóparti 4 hálószobás, óriási konyhás-nappalis cottage. Canada Winter Wonderland.

Haliburton-3420190126_112337

20190126_075930

Ezt látva nekem meg eszembe jutott a nagyszüleim által épített szanazugi ház, ahol ha ott volt a mi családunk és a két nagyszülő, akkor valakinek a lépcsőre kellett ülnie az esti tévézéshez. De ez Kanada, ahol minden nagy, úgyhogy bőven elfért a 6 felnőtt és 5 gyerek a házban.

Haliburton a ‘Cottage country’ része, ami egy nem hivatalos tájegység. A Torontóban és a Greater Toronto Area-ban lakó néhány millió ember előszerettel menekül ki a városokból annak a több száz tónak a partjára, ami a Lake Huron-t, Lake Simcoe-t és Lake Ontario-t összekötő képzeletbeli vonaltól északra található.

Ezen a környéken Balaton-szerűen működik az élet. A nyár és az ősz eleje nagyon intenzív, sokan nyaralnak erre, aztán a tél sokkal csendesebb, de akkor sem kihalt a táj.

Szombaton reggel sétáltunk egy nagyot a befagyott tó jegén a ragyogó napsütésben. A hőmérséklet -20-ról indult, de hamar ‘felmelegedett’. Mire térültünk fordultunk, már melegünk volt a nagykabátban.

A következő képen látszik, hogy a tó behavazott jegén motoros szánokkal száguldoznak végig a telelők. Először aggódtam, hogy vajon milyen vastag lehet a jég, mert a hótakarás miatt ez nem látszott, de aztán az egyik kis lékhorgász kunyhóban voltak kivágott lékek, és megláttam, hogy legalább 30 centi.

Ennyi már egy autót is megbír és később tényleg láttam olyan tavakat, ahol a horgászok a nagy pick-up truck-al odaálltak a kunyhójuk mellé. Ez a Balatonon a Hummereseknek nem jött be, de Kanada hóban és jégben jobban teljesít. :-]

20190126_101818

Haliburton-17

A kanadai tópart teljesen más, mint amit a magyar tenger partján lehet látni. Mivel több száz tó van ezen a környéken és nagy a terület, ezért a házak szellősen helyezkednek el, néha akár 50 méterre egymástól. A telek kellően nagy, kerítés sehol sincsen. A házak többségéhez van kis csónakház, ahol a kenukat, motorcsónakot, jetski-t tárolják.

A kanadaiaknak a tél is olyan időszak, amikor jól lehet időt tölteni egy tó partján. Lehet a kis jégre húzott házikóban lékhorgászni, síelni, korcsolyázni, motoros szánnal csapatni a befagyott tavon és a havas ösvényeken vagy csak egyszerűen a cottage-ban lazulni.

A következő képen az látszik, hogy az egyik szerény 500 nm-es ház tulajdonosai letisztítottak egy darabot a tó jegéből és kivilágítottak maguknak egy saját korcsolya pályát. Hangulatos.

20190126_180430

Mi is lazára vettük a menetet, a gyerekek sokat játszottak a ház körül a derékig érő hóban, de sokat voltunk bent is, mert ahogy eltűnt a nap a domb mögött akkor bizony megint -15 fok alá esett a hőmérséklet.

Mi felnőttek kipróbáltuk milyen ilyen hidegben hamburgert grillezni a szabadban (nem annyira jó, mint nyáron :-] ), majd tele hassal ültünk a kandalló körül és sokat beszélgettünk.

20190126_112846

Sajnos csak egy hétvégét töltöttünk a “vadonban”. Vasárnap délelőtt már pakoltunk és indultunk volna haza, de a három autóból csak kettő volt négykerék meghajtású és a Volkswagen Passat pajtás nem tudott kiállni a telekről a frissen hullott 10 centi hóban.

20190126_112651

Innen talán jobban látszik a dolog. Hó + emelkedő – AWD = GOND.

20190126_140214

Többféle trükköt kipróbáltunk, de végül az használt, hogy egyszerre 5 felnőtt ember tolta az autót. Összesen vagy 1,5 óra “mókázás” után sikeresen felküzdöttük magunkat és a gépet a domb tetejére. És juhéj, már indulhattunk is vissza Toronto-Waterloo irányba.

Otthon édes otthon

Nem felvágásból mondom, de az elmúlt hetet Kubában töltöttük, hogy kiszabaduljunk ebből a konstans hideg időből. Tavaly is februárban voltunk, idén is, reméljük ezzel hagyományt alapítottunk.

20190208_123634

Kuba persze szuper volt, bár 7 napból 4 napon fújt a szél és pár nap esett is pár percet, mint a mellékelt ábra mutatja, de a télikabátról a rövidnadrága könnyű átszokni.

Érdekes, hogy amikor Kubából visszafele leszállt a gépünk és kiszálltunk a Pearsonon, vagyis a YYZ-n, akkor úgy éreztem, hogy hazajöttünk. Hülyeség, mert hideg van, meg tél, meg Kanadában a munka vár, Kubában meg csak lazulás, de akkor is úgy éreztem, hogy jó hazajönni.

Kezdünk gyökeret verni vagy mi.

Aztán bakker itthon ez fogadott. Jégpálya az egész város, szerdán teljes napos ónos eső volt és ugye nem voltunk itthon, hogy törödjünk a jéggel. Van ahol 2-3 centi tömör jegünk van.

20190211_174203

Vasárnap este lesóztam (20 kg), hétfőn kb 1 óra alatt a felét fel tudtuk verni csaladilag. Ahova nem jutott elég só, ott nem jön fel a szemét.

20190211_174212

Sót ma nem lehet kapni Kitchener-Waterlooban. Az ónos eső miatt a meglévő készleteket megvették, és kedden megint jön a következő Colorado low front. Ismét 10-15 centi havat mondanak, ami nem gáz, de lesz jég és jég pellet is.

Timka ment ma Márkért a suliba, míg én a jeget törtem. Állítólag a kanadai gyerekek korcsolyában csúsztak le a dombról, akkora jég van a suli udvaron.

Szerintem majd valamikor áprilisban kiolvadunk.