Mi minden történt mostanában

Jó régen tettem ki az utolsó bejegyzést, van annak már vagy három hete. Elég sok minden történt azóta, nézzük szépen sorjában:

Koronavírus helyzet a munkahelyen

A koronavírus helyzet egyre jobban begyűrűzik az életünkbe. A munkahelyemen kb egy hónapja letiltották azokat az üzleti utakat melyek Ázsiát érintették (azaz Ázsián belül vagy Ázsia-Európa, Ázsia és Észak-Amerika között). Ez akkor még bátor lépés volt, mert nem volt látható jele annak, hogy a járvány kijutott volna Kínából.

Persze a legtöbb ember már akkor is látta, hogy egy ilyen járványos betegség nem fog megállni a kínai határon és a menedzsmentnek igaza volt abban, hogy nem csak a kínai, hanem az indai, Fülöp-szigeteki utakat is megtiltották. A cégüknek ezen a két helyen van egy-egy nagy IT operációja, a vezetők jönnek mennek a két ország között és az utakat általában jó előre lefoglalják, tehát amit februárban letiltottak, annak igazából az év későbbi részében van nagyobb hatása.

Azóta már nem lehet repülni még Montreál és Toronto között sem, de vonatozni pl még lehet. (ez egyébként rossz ötlet, téves biztonságérzetet ad).

Szerintem nincs messze a bejelentés, hogy ezt is meg fogják tiltani, sőt a Toronto-Waterloo távlatban sem lesz lehetőség arra, hogy a kollegák személyesen találkozzanak egymással. Pedig vannak olyan vezetők bőven, akik pár napot Torontóban és pár napot Waterlooban dolgoznak, mivel mindkét helyen vannak beosztottjaik.

Ezen a héten hétfőn arra mentem be, hogy minden szinten elszórtak 50 db kézfertőtlenítős flakont. Jó lenne tudni, hogy hol vették, mert mindehonnan kifogyott ahol jártam…. Ezen kívül feltöltötték az eddig üres telepített adagolókat, ahonnan fertőtlenítő kendőt lehet vételezni és minden mosdó ajtó mellé kitettek egy falra szerelt papír adagolót, hogy papírral nyisd a kilincset, amit nem értek, mert csak befele kell a kilincshez nyúlni, kifele csak kilököd az ajtót a karoddal.

De ez a felkészülés nekem elég ijesztő volt, mert még közelebb éreztem magam az egész problémához.

A kollegák is érzik a fokozódó helyzetet, mert tudatosan vagy tudatt alatt, de egyre kevesebb ember jár be az irodába. Hétfőn-kedden mindig elég sokan dolgoznak az irodából, de most kb félház volt ahhoz képest, mint ami szokott lenni.

És senki sem reklamál, szerencsére nálunk elég története és kultúrája van az otthoni munkának. Csak egy példa: a megbeszélést szervező ember automatikusan beteszi a ZOOM linket minden meghívóba és nem is kérdezik meg tőled előre, hogy bejössz vagy behívsz. Kivéve, ha a megbeszélés mondjuk pénteken van, mert akkor a szervező néha érdeklődik, mielőtt foglal egy tárgyalót, ahova aztán senki sem megy be.

Én egyelőre nem változtatok a rutinomon, H-K-SZ bent vagyok, a többi napot otthonról dolgozom, kivéve, ha nincs vagy csak 1-2 megbeszélésem van, mert akkor otthon maradok.

Ez szerintem pár héten belül változhat, mert jövő héten tavaszi szünet van Ontarióban, és ahogy hallom, rengeteg ismerős család megy külföldre. Amikor visszajönnek, akkor szerintem lesz egy ugrás a fertőzöttek számában és akár még az iskolákat is bezárhatják. Akkor lesz igazi szellemház az irodánk. Fogalmam sincs, hogy azokban a munkakörökben, ahol jelen kell lenni, hogyan fogják megoldani a dolgot…

Nyaralás –> törölve

Immáról hagyomány nálunk, hogy mi a tél végén február-márciusban megyünk nyaralni. Eddig kétszer voltunk Kubában az előző években, de idén úgy döntöttünk, hogy itt az idő, hogy felfedezzük az Észak-Amerikai kontinenst.

Ezért január elején foglaltunk egy utat Los Angeles-be, pont a márciusi szünet idejére. (Ezt nálunk nem hívák tavaszi szünetnek, mert a március még téli hónapnak számít. Haha, na jó mégse.)

Egy baráti házaspár férfi tagjának volt arrafele tervezett üzleti útja és a terv az volt, hogy a családja is vele tart és nekünk is szóltak, hogy van-e kedvünk velük menni. Nos volt, de a várhatóan fokozódó víruspara miatt úgy foglaltunk, hogy lemondhatóak legyenek a szállások.

A helyzet közben egyre fokozódott, mi sokat gondolkodtunk, hogy menjünk vagy ne menjünk és végül úgy döntöttük pár napja, hogy nem megyünk. Annak ellenére döntöttünk így, hogy a Jetblue csak a február vége után foglalt utak esetén mondta, hogy ingyenesen lemondhatók és átfoglalhatók más időpontra, tehát úgy állt, hogy mi bukjuk a januárban kifizetett 1700 dolláros repülő jegyeket.

Ami egyébként felháborító, mert aki januárban még nem látta, hogy ez a helyzet hova fajul, az szívjon, aki meg most márciuban a járvány közepén foglal, annak van rugalmassága. Persze, hogy értem, az a lényeg, hogy MOST eladjanak minél több jegyet, mert a cash-flowjuk elég rosszul alakulhat mostanában.

Aztán az USA-ban is berobbant a para, tegnap a CNN-t néztem edzés közben és az amerikaiak is mostanában jönnek rá, hogy mégsem olyan fasza csávók, mint gondolták és náluk is egyre több a beteg országszerte, úgyhogy tegnap éjszaka pár légitársaság, köztük a JetBlue úgy döntött, hogy nagyobb rugalmasságot enged és már a mi utunkat is le lehetett mondani. Pénzt nem kaptunk vissza (naná), de egy ígérvényt igen, hogy felhasználhatjuk az 1700 dollárunkat majd egy újabb foglalásra 1 éven belül. Nos meglátjuk, hogy a JetBlue túléli-e az egy évet.

És végül az időjárás

Mint említettem, dél-Ontarióban a március még téli hónap, de nem lehet panaszunk az időjárásra. Márciusban ugyan esett 10 centi hó az egyik estéről reggelre, de ez hamar el is olvadt, sőt a hónapok alatt felhalmozódott hó is szépen olvadásnak indult a néha már 10 fokos kánikulában.

IMG_20200304_124357

Persze aki itt él pár éve az tudja, hogy jön még kutyára úthenger.

Márciusban átlagosan 17-18 centi hó esik Torontóban, amiből eddig 1.5 centi esett, sőt áprilisban is várható további 5 centi. De az átlag kanadai lakos azért bizakodik és rögtön rohan a szabadba, ha a hőmérséklet ilyenkor eléri a 10 fokot. Ez nem vicc, tegnapelőtt szép napsütés volt délután és ahogy jöttem haza, ember tömegeket láttam akik sétáltak, vagy futottak vagy bicikliztek. Mi is előkerestük Márk átmeneti kabátjait, esőnadrágját, gumicsizmáját és hamar beláttuk, hogy a kabátok kivételével mindenből újat kell vennünk. Megint 😀

Őrült időjárás dél-Ontarióban

Eső és áradások

Írtam már róla, hogy a 2019/2020-as tél már novemberben kezdődött egy havas-hidegebb időszakkal, de aztán ami hó esett decemberben az pár nap alatt el is olvadt, mert a hideg és enyhe időszakok gyorsan váltották egymást.

Egyik nap -5 fok volt, majd másnap sütött a nap és elolvadt a hó, majd harmadnap jött egy újabb pár centis hóesés.

A 2020. január eleje is igen enyhének indult, aztán január 10-11-i hétvégén egy nap alatt egy havi csapadék esett felénk, de nem hó formájában, hanem esőként, ami nagy áradásokat okozott dél-Ontarióban.

A környékünkön is voltak kisebb-nagyobb áradások, például a tőlünk kb 15 km-re lévő New Hamburg pincéinek és kerteinek egy részét öntötte el a Nith river. Az alábbi LINK egy cikkre mutat amiben van egy rövid videó is egy helyi TV csatorna jóvoltából, ami jó ízelítőt ad, hogy mit jelentett az ott lakók számára ez az özönvízszerű esőzés.

Waterlooban (azaz nálunk) egy nap alatt közel 60 mm csapadék esett. Szemléletesebb, ha azt mondom, hogy ez 60 liter esőt jelent négyzetméterenként. A mi környékünk dombos, néhány utcánként van egy-egy kis tó kialakítva, ahova a csapadékvíz folyik össze. Ezek a tavak nyáron szinte üresek, de szombaton délután már csurig voltak, sőt olyan helyen is 1 méteres víz állt, ahol tavaly nyáron Timkával sétáltunk esténként.

A front nyomában vasárnap reggelre -10 fokra csökkent a hőmérséklet, a mélyebben fekvő kertek egy része koripályává vált, mert a víz nem tudott elfolyni a fagyott talajban.

Vasárnap délután mi is sétáltunk egyet a környékén, mert kíváncsi voltam, hogy mekkora a víz a legközelebbi tavakban és mi történik akkor, ha a tavak megtelnek. Nos megtudtam, hogy a tavak össze vannak kötve kis patakokkal, csatornákkal. Ez eddig nem tűnt fel, mert nyáron költöztünk és sosem volt még annyi víz bennük mint most, de a telkünk végén található kis erdőben most egy 3-5 méter széles patak zúgott, ami a tavakból túlfolyó sáros vizet vitte mélyebb területekre.

IMG_2808

Nálunk ez a Laurel Creek Conservation Area-ban található tó. Ez egy elég nagy víztározó, szemre olyan 30-40 hektár lehet és télen teljesen leengedik. De annyira, hogy a tó teljes medrében lehet sétálni, persze csak ha fagy és nem ragadsz bele a sárba.

Ilyen leengedős téli képem sajnos nincsen még, ki akartam menni sétálni, de aztán nem szerveztem meg a családi túrát.

Nyáron így néz ki a Laurel Creek Conservation Area-ban található víztározó/tó. Tőlünk kb 10 perc autóval:

20180829_181805

Szóval télen a tavat teljesen leengedik, mert így védik a tó védműveit a jégkártól és készülnek a tavaszra, amikor a Laureel Creek hozza a sok csapadékvizet a hóolvadás után.

Nos ahogy pár nappal az esőzés után mentünk Márkkal gimnasztikára, akkor a tó mellett vezetve azt láttam, hogy a víztárzó CSURIG tele van vízzel. Eszméletlen, hogy pár nap alatt egy órási, teljesen üres tó csurig megtelt.

Azt is értem, hogy miért nem engedik le azonnal a vizet belőle, még akkor sem, ha így várható, hogy tavaszra komoly fagykárokat fog a töltés szenvedni. A környező kis patakok ugyanis közvetetten vagy közvetve, de végül mind belefolynak a Grand River-be, aminek a déli szakaszán még mindig komoly áradások vannak. Ezért meg kell várni, míg a folyó vízszintje csökken és akkor lehet ezekben a helyi tározókban összegyűlt vizet leereszteni.

A folytatásban beszámolok arról, hogy a következő hétvégén hogyan esett 30 centi hó egyetlen nap alatt.

Mikor rossz Kanadában élni?

Hát amikor két hét szabadság és későn fekvés-későn kelés után, az utolsó vasárnap éjszaka 10 centi hó esik és te reggel f7-kor kelsz fel, hogy a tök sötétben és mínusz akárhány fokban kiásd a dupla kocsibeállódat a hó alól, hogy a család iskolába és munkába tudjon menni.

Persze dönthettem volna úgy is, hogy nem takarítok havat reggel, mert simán átmegy még a kisebbik autó is ennyi havon. Elég sokan művelik azt a műfajt felénk, hogy nem foglalkoznak az ilyen apróságokkal, hanem türelmesen megvárják a következő olvadást.

De ennek tapasztalatom szerint annyi hátránya van, hogy az autód kereke szépen odaragasztja a havat az aszfalthoz és a vacsora utáni lapátolásnál már nem fogod tudni felkaparni a két széles, jól odaragadt jégcsíkot, amit azután kerülgethetsz hetekig, nehogy hagyatt essél rajta.

Szóval izzadtam, fáztam, anyáztam és lapátoltam és siettem a reggeli körökkel, hogy minél hamarabb elinduljunk otthonról Márkkal. (Timka szerencsés volt, ő hétfőként otthonról dolgozik.)

Siettem az indulással, mert arra számítottam, hogy a vasárnap éjszakai hó miatt beáll a város és nekem meg 9-kor megbeszélést kellett vezetnem az irodában. De most szerencsések voltunk Márkkal, mert 10 centi friss hó nem fog ki a kanadaiakon. A havazás elállt valamikor éjjel és az utakat reggelre letolták és lesózták a hóekék.

Sőt még a cégünk külső parkolója is ilyen tiszta volt, pedig jó nagy hó esett. Ez a kép egyébként megtévesztő, nem az első voltam, hanem kb 4. sorban kaptam helyet, de orral arrafelé álltam, ahova a később érkezők kénytelenek állni.

20200106_08261720200106_083428

Jah, ma megint havazik, de most tutira nem kelek fel fél hétkor. Állítólag enyhülés jön a hét közepén, ráadásul sok eső is jön, az pedig kiváló a hó ellen. Ezért úgy döntöttem, hogy most lusta leszek.

Igaz, hogy ez a telünk nagyon korán – már Novemberben – elkezdődött, de a december közepe-vége röhejesen enyhe volt. A karácsonyi szünet előtt és közben többször esett 5-10 centi hó, de pár nap után eddig mindig elolvadt.

Ha igaz a papírforma, akkor hamarosan jön az a fogcsikorgató pár hét, amikor nappal is fagyni fog és ezért a leesett hó is velünk marad. Tavaly volt 4-5 ilyen hetünk januárban és februárban, de hátha idén érdeklődés hiányában elmarad.

Mount Trashmore

Márk a napokban azt találta mondani, hogy az iskolában tanulták, hogy december 21. a tél első napja. Köszi Márk, igazad van, de a tél idén már november közepén megkezdődött, azaz másfél hónapja tart és várhatóan április elejéig/közepéig velünk is marad.

Egy átlagos évben decemberben még csak kóstolgat a tél, pár fokos mínuszok vannak már és a hó sem mindig marad meg.

Ehhez képest november óta 3x volt jelentősebb havazás felénk és a kisebb 1-2 centis hóeséseket már nem is számolom. Ebben a szezonban kb egy olyan hét volt, amikor nem volt hó a földön és már elszórtam 20 kg kiló sót a járdánk csúszásmentesítésére, pedig nagyon takarékosan bánok a sóval, hogy ne nyírjam ki a növékenyeket. További 40 kiló rendelkezésre áll, ha jönnek a szokásos ónos esők (freezing rain), ami évente 5-6 alkalommal órási szabadtéri koripályává változtatja a teljes várost.

Az eddigi télen a hőmérséklet is bőven az átlag alatt volt, decemberben volt egy bő hetünk amikor nappal is végig mínuszban járt a hőmérő éjszaka pedig mínusz 10-15 fokig is lesüllyedt a hőmérséklet.

No de lássuk ennek a közhelyes kanadai télnek a jó oldalát is: lehet például szánkózni.

A városrész ahol lakunk Waterloo legmagasabb pontja, dimbes dombos az egész terület. Egy rövid sétára van egy kis parkocska, ami magasabban és egy alacsonyabban fekvő utcát köt össze és a gyerekek hamar rájöttek, hogy itt szuperül tudnak szánkózni.

Mivel itt mi is voltunk egy párszor, ezért Márk már nem szuper lelkes, amikor javaslom, hogy menjünk szánkózni. Ilyenkor kell a leleményesség, hogy kölyköt ki tudjuk mozdítani a lakásból.

Ezért a napokban a barátainkkal kimentünk a környék legjobb szánkódomjára a McLennan Parkba. Ezt a helyet úgy is hívják, hogy Mount Trashmore, mely az 1970-es években még szemétlerakó volt, majd rehabilitálták a területet és házakat is építettek a környéken, ami nem volt jó ötlet, mert metán tört fel a talajból és ezután évekig égtek a metán források.

Végül a metán elfogyott és a kitchener-i önkormányzat elkezdte fejleszteni a területet és egy bicajos parkot létesítettek, játszótérrel, splash-paddal és persze az órási szánkódombbal.

“Óriási”, mert Ontarió unalmasan lapos tehát bármi ami egy kicsit is magasabb, az nagy érdeklődésre tarthat számot. Így lehet a Blue Mountain Kanada egyik leglátogatottabb síterepe, ami mondjuk Ausztriában a vicc kategóriába tartozna. És így lehet Mount Trashmore Kitchener-Waterloo szánkó fellegvára.

Na jó, azért annyira mégsem alacsony, mert elég macerás felsétálni erre a dombra, miután lecsúsztál az aljáig. Márk a kezdeti lelkesedéssel hajtva kb 2x feljött, aztán kijelentette, hogy fáradt a lába. Mivel jó nagy társasággal voltunk, ezért volt nálunk gyerek snowboard és kb 5 féle szánkó, ezért aztán lehetett noszogatni, hogy ok, akkor felmegyünk és lejövünk a piros szánkóval, mert az megy a legmesszebb.

20191221_144322

20191221_144809

Sajnos vagy nem sajnos, de napok óta pozitívban jár a hőmérő és bár a fehér karácsonyunk még mindig garantált, de a Mount Trashmore-t jelenleg valószínűleg inkább jég, mint hó borítja, ezért nem tervezünk újabb látogatást.

Állítólag a téli szünet alatt jön még egy nagy havazás, ezért még van esély arra, hogy csússzunk egyet a helyi hegyen. De az igazi tél még előttünk van, január és március között bőven lesz még hó, úgyhogy lesz lehetőségünk arra, hogy fejlesszük a szánkó tudásunkat. 😀

Ha autót vásárolsz Ontario-ban ezt jó ha figyelembe veszed

Nem márkákról vagy lóerőkről lesz szó ebben a bejegyzésben.

Inkább az autó vásárlás gazdasági oldaláról fogok írni, speciálisan Kanadára, vagyis inkább Ontario-ra szabva. A tapasztalatunk súlyos dollár ezrek eldobálását segíthet megakadályozni, mert nekünk ez nem annyira sikerült. :-/ És várhatóan másodjára sem fogunk sokkal jobban járni.

Amikor 2017. júniusban leszálltunk a repülőről, akkor tudtuk, hogy autót kell vennünk, ha ‘mobilak’ akarunk maradni. Torontóban relatív jó a tömegközlekedés, de a mi döntésünk inkább annak szólt, hogy Mo-on mindig is volt autónk és nem akarunk ebből a komfortból leadni, plusz ha már Kanadában élünk, akkor szerettünk volna Torontón kívül is körülnézni. Ebben nem sok a racionalitás, de az autó vásárlás csak keveseknek racionális döntés.

Így hát minimális keresgélés után 2017. augusztusban vettünk egy 2012-es Ford Escape SUV-t. Az autó akkor 5 éves volt, korához képest kicsit sok, 150.000 km volt benne, de ettől függetlenül átlagos állapotban volt.

(A 150.000 km azért sok, mert ez 30.000 km-es éves futást jelent 5 év alatt, miközben itt Kanadában 20.000 km-t mondanak átlagos éves használatnak. Ebben egyébként nem sok különbség van Kanada és Mo között. Nekünk Budapesten élve is kb ennyit mutatott az kilométer óra év végére.)

Tehát a képen látható 5 éves Ford Escape 150.000 futott km-el bruttó 11.000 dollár volt, ami a magyar árakhoz szokott agyam nem tartott magasnak.

A 3000 köbcentis V6-os motor megevett kb 13-14 liter benzint, cserébe viszont lett egy autónk, ami gyönyörűen működött a hosszú kanadai télben. Élveztük az állandó négykerék meghajtást és jelentős hasmagasságot, ami által az út szélére összetolt 20-30 centi magas jégbordás ellenére szinte bárhol tudtunk vele parkolni, ami itt Kanadában télen igen komoly kihívás a sima személyautó tulajdonosoknak.

Időközben eltelt két év és kijött az autónk típus hibája, amiről nem tudtunk a vásárláskor. A következő két képen nem a mi autónk látható, de végy egy tetszőlegesen választott 8-10 éves Ford Escape-t Kanadában és mind így néz ki. Ugyanis ennél a típusnál a kerékdob és a hátsó ajtó a 6-7 hónapig tartó sózás hatására garantáltan elkezd rohadni.

20191016_17145020191016_171458

Adott volt tehát a 7 éves autónk, aminek minimális hibája volt az elmúlt két évben, pénzt alig költöttünk a szervízelésére azon kívül, hogy rendszeresen olajat cseréltem benne és most ősszel vettem bele egy akksit, jah meg tavaly  télen kicseréltem az ablaktörlő lapátokat.

DE ha nem visszük karosszériáshoz a kezdődő rohadás miatt, akkor  egy év-két múlva át lehet látni a kerékdobon. Nem vicc, ami a tél elején egy 10 forintos rozsda, az hosszú téli gyötrés után a következő szezonra tenyérnyire fog nőni.

Itt van tehát a magyar és a kanadai autó között jelentős különbség. Magyarországon egy 5 éves autót szabad megvenni és használni mondjuk 10 éves koráig. Vannak olyanok, akik anyagi okok miatt Kanadában is megvesznek egy 5 éves autót, de azokat általában belehajtják a földbe és utána mehet a roncstelepre. Ezért kevés 10 éves autót lehet látni az úton.

Nézzük a matekot, nem fog tetszeni.

A bal kerékdob javítása 1000 dollár, a jobb oldalt megcsináltattam, mert még Torontóban egy mélygarázsban lehúztuk és nem maradhatott úgy. A hátsó ajtó további legalább 700 dolcsi, de szegény  Forduknak más baja is volt, a fékek 50% körül jártak, teljes csere kellett volna, ami kb 600 dollárba fáj.

Összesen rá kellett volna költenünk kb 2300 dollárt és még mindig egy 7 éves autónk van 200e km-el, amiben ha elromlik valami, akkor a magas munkaerő költség miatt jelentős javítási költségre számíthatunk. És hol jön elő a következő rozsdafolt?

No akkor inkább nézzük meg, hogy mennyit kapunk érte ebben az állapotban. Online kalkuláció és az Autotrader.ca néhány kérdés után megad rá egy 3400 dolláros kp-s árat. Szuper, akkor ez azt jelenti, hogy az elmúlt 25 hónapban havonta 280 dollárba került ez az autó, ha csak az értékcsökkenést nézem. Ezen kívül természetesen ott van a benzin, olajcserék, biztosítás, akksi, stb.

Kaphatunk valamivel többet érte, ha meghirdetjük mi magunk, de arra jobb ha felkészül a polgár, hogy használt autót Kanadában nagyon nehéz kézből eladni. Kanadában ugyanis az emberek elsősorban kereskedésben vesznek autót, házhoz ritkán mennek, ezért 100 meghirdetett autóból kb 5 db a magánszemély, a többi mind kereskedő.

Ezért csinálják azt sokan, hogy havonta 300 dollárét lízingelnek egy új autót, amire várhatóan nem kell kb semmilyen szervízköltséget fizetniük. Mire végeznek a 4-5 éves futamidővel, nincs autójuk, de fenntartva a fizetést beleülhetnek megint egy újba. Igaz havi 300 dollárért nem SUV-ot adnak, hanem mondjuk egy Ford Focust, de a városban ezzel is lehet rohangálni.

Long story short, végül nem lízingeltünk, hanem vettünk egy másik SUV-ot és a Ford-ot beszámították nekünk 4000 dollárért. Az 1 éves “új” autónk még így is sokba került, de jó esetben mondjuk 5 évig nem kell nagyobb javításra számítanunk. Viszont tutira veszem, hogy ennek az autónak az értékcsökkenése többre jön majd ki, mint amibe a Ford fájt nekünk.

 

Jah és jelen állás szerint hetente kb max két nap van, amikor mindkét autóra szükségünk van. A többi napon vagy együtt megyünk, vagy valamelyikünk itthonról dolgozik. Ezt még taxival is ki lehetne hozni olcsóbbra.

Ismét nem sikerült racionális döntést hoznunk, de mint említettem, az autó vásárlás ritkán racionális.

Miért szívat meg minket a Halong tájfun?

Igen, ma (november 8-án) 10 órakor -5 fok volt, amit -9-nek lehetett érezni. Szépen sütött a nap, kellemes volt a séta a parkolóból az irodába, de november 8-án ez azért túlzás még itt Dél-Ontarióban is.

Screenshot_20191108-100458_Weather Network

Mindez miért?

A tőlünk eléggé messze tomboló (Csendes-óceán) Halong tájfun nagy mennyiségű meleg levegőt “nyomott fel” északra, ahonnan a kiszorított hideg Északi-sarki levegő pont Kanadát találta el. Köszike!

Állítólag november közepéig biztosan így maradunk, utána meg már minek lenne melegebb, ha úgy is itt a tél. 😀

A hirtelen hideg pár centi havat is hozott. Csütörtökön pont itthon dolgoztam, úgyhogy fogtam magam és ebéd időben kimentem az erdőbe (a hátsó kertünk végén ott az ösvény) és jártam egy szűk órát. “Csak” -2 fok volt és sütött nap, nagyon kellemes volt.

Néhány kertben láttam madáretetőket és azokon millió szebbnél szebb madár eszegetett. Blue Jay, Cardinal, stb. Én is akarok egyet!

20191107_12165720191107_121856

 

Az első hó

Az ősz eddig elkényeztetett minket, szeptember-október nagy részében nyugodt és meleg volt az időjárás, így jutott lehetőség horgászatra, kirándulásra és jó néhány hétig a piros levelekben is gyönyörködhettünk.

De ennek sajnos vége, mert a Halloween-t megelőző két napban folyamatosan szakadt az eső, majd jött egy viharos éjszaka és péntek reggelre ez fogadott minket.

20191101_08564120191101_08564820191101_08541220191101_085322

A hó nem maradt meg sokáig, de az éjszakai mínusz és a nappali 1-2 fokos hőmérséklet velünk maradt.

Mi még jól jártunk, tőlünk pár száz km-re északra 5-10 centi hó esett. Nem beszélve Alberta és Manitoba egyes részeiről, ahol már októberben megrendezésre került az első nagy hóvihar és van ahol 40 cm hó esett.

Kanada déli része azért nem az Északi-sark, jó eséllyel csak decemberben jön majd az a hó, ami velünk marad jövő év áprilisig.  Akkor viszont várható, hogy lesz olyan pár hét a télen, amikor 2-3 naponta jön a hó vagy az ónos eső és a rendszeres hótakarítást és jégtörést be kell iktatni a reggeli vagy esti menetrendbe.

Hőhullám Európában és milyen volt a nyár Kanadában?

Ez a blog bejegyzést július elején kezdtem írni, de csak mostanában fejeztem be, így elég jó áttekintést nyújt, hogy milyen volt idén a kanadai nyár dél-Ontarióban.

Anno olvastam a magyar Interneten a beszámolókat, hogy mennyire kemény volt a június végi hőhullám Európában. Nézzük, hogy nézett ki a tavasz és a nyár Kanada déli részén, ahol mi élünk. (Meanwhile in Canada)

Tudtátok, hogy Torontó kb Milánóval van egy szélességi körön?

canada_vs_europe

Forrás

Joggal merül fel a kérdés, hogy miért nincs akkor nálunk is olyan időjárás, mint Európa déli részén?

Nekünk sajnos nincs Földközi tengerünk, ami télen kellemes melegíti a levegőt és ezen kívül Kanadában, de egész Észak-Amerikában nincsen kelet-nyugati irányú hegység (lásd Alpok), ami megállítja az éjszakról érkező kellemetlenül hideg levegő áramlást. Ezért aztán alapvetés, hogy a hideg idő dél-Ontarióban 6 hónapig tart, decemberben általában megjön a hó (néha korábban), majd kb május közepe az az időszak, amikor már biztosan lehet számítani a tavasz érkezésére és nincsenek már reggeli fagyok.

Vannak persze kivételek, néha korábban jön a tavasz, de 2019-ben május elején még a szokásosnál is sokkal hűvösebb volt. Néhány napig úgy tűnt, hogy megjön a kellemes tavaszi időjárás, de aztán jött egy hosszabb lehűlés, amikor nappal 9-10 fok sem volt.

Aznap otthonról dolgoztam, nem is igazán figyeltem mi van odakint, de arra lettem figyelmes, hogy a 19 fokon felejtett thermosztát bekapcsolta a fűtést. Jól meg is lepődtem, mert addig már felmelegedett annyira a kinti hőmérséklet, hogy a fűtésre nem volt szükség, de a hirtelen jött lehűlés miatt a belső hőmérséklet 19 fok alá esett, azaz a kazánunk ismét bekapcsolt.

Ez a szenvedős idő egészen május végéig eltartott, néha igazi tavasz volt, néha inkább tél vége.

Ez a kép pl május 20-án készült a Horseshoe valley-ben. Igen az ott hó. Annyi a csalás, hogy ez egy sípálya és annak is az északi oldala. A levegő hőmérséklete kellemesebb volt annál mint amit a kép sugall, de így sem volt több 15-16 foknál. Bár sok sétát terveztünk erre a hosszú hétvégére, de a fejünket majdnem levitte az erős szél, amikor libegőztünk a domboldalon.

20190520_105544

Júniusban azért dél-Ontarióban is melegszik a levegő, akadtak kellemes nyári napok, amikor a nappali max hőmérséklet 20-25 fok között volt, de éjszaka 13-16 fokra is simán visszahűlt a levegő. Jól esett reggel kinyitni a teraszajtót és az ablakokat és átszellőztetni a lakást.

Új otthonunkban az ablakaink nagy része déli fekvésű, ennek ellenére június végéig nem kellett bekapcsolnunk a légkondícionálást. A hőmérséklet a legtöbb napon 22-25 fok között volt, de ez csalóka, mert Waterloo a Lake Eerie, Lake Ontario, Lake Huron között kb középen helyezkedik el, ezért a levegő nagyon párás is tud lenni és a hőérzet 25 foknál akár 30-32 fok is lehet.

Visszatérve a hőhullámhoz, amikor júniusban a legmelegebb volt Európában, akkor nálunk átlagos kora nyári időjárásunk volt, sok napsütéssel, gyakori délutáni záporokkal, ami szintén a nagy tavaknak köszönhető. Emlékszem, hogy az iskolaév utolsó hetében (június 25-én) Márk osztályát elvitték a Waterloo parkban lévő splash pad-re (vizes játszótér) és kint kellemetlen szél fújt és talán 20 fok sem volt.

Én egy vékony pulcsit is felhúztam munka közben, néztem ki az ablakon és abban bíztam, hogy a vizes játszóteres programot törlik, de nem, a gyerekeket simán fürdőruhában beengedték a normál csapvizet köpködő játszótérre és elintézték, hogy Márk az iskola év utolsó napjait kötőhártya- és torok gyulladással otthon töltse.

(Kb ekkor volt a legmelegebb Mo-on)

Nálunk június végére, július elejére az éjszakai hőmérséklet szépen emelkedett, és a kezdeti 15-16 fokhoz képest július elejére már 20 fok volt reggel és délután annyira tűzött a nap, hogy a légkondikat is bekapcsoltam a nap közepén, amikor itthonról dolgoztam.

A kanadai kánikulára július közepéig kellett várni, amikor néhány napig a hőérzet a magas páratartalom miatt 40 fok környékére is felkúszott, bár erről mi csak hallomásból értesültünk, mert éppen Mo-on voltunk.

Augusztus elején volt néhány kellemes hetünk, ekkoriban kétszer is voltunk strandolni a Lake Huronnál, de augusztus közepén aztán tartósan hűvösek lettek a reggelek és nappal is ritkán emelkedett a hőmérséklet 30 fok fölé. Timka mondta is, hogy szerinte itt az ősz. Az egyik nap megemlítettem ezt a véleményt a munkatársaimnak, akik nagyon röhögtek, de csak kb 2 percig, aztán elgondolkodtak és bevallották, hogy ők is észrevették, hogy milyen hűvös van mostanában és lehet, hogy a feleségemnek mégis igaza van.

Idén tehát dél-Ontarióban a nyár kb 2 hónap volt, és az sem volt a igazán meleg. Most szeptember közepén már azt is látjuk, hogy idén tényleg korán, kb augusztus közepén kezdődött az ősz, és jelenleg reggelente már erősen kabátos idő van felénk és gyakran esik az eső. Ha szerencsénk van, akkor hosszú és száraz őszünk lesz, mint 2017-ben. Ha nem, akkor lehet majd olvasni a panaszkodásom itt a blogban.

Victoria Day – Horseshoe Valley

A hosszú hétvégét félúton a Georgian Bay és a Lake Simcoe között töltöttük a Horseshoe Valley-ben. Valahogy mi mostanában mindig sípályák mellett kötünk ki, most is így történt. A Carriage Ridge Resort  a pályák tetején van, télen gyönyörű lehet. Az nálam külön piros pont, hogy a közelben csak egészen kicsi települések vannak, a legközelebbi “nagyobb város Midland  (17.000 lakos) pl jó fél óra vezetésre van.

Aki a természetet kedveli, annak ideális lokáció, lehet az erdőt és a dombokat bejárni, több tíz km túraútvonal várja a túrázókat. Van downhill bringa pálya, télen sífutó pálya, meg csak sima ösvények.

A völgyben lent igazi bazári hangulat van, szól a zene, ugrálóvár, zipline, canopy, libegő. Szép időben a gyerekes családoknak jó célpont, pénztárca legyen vastag, mert a gyerek úgy is bekönyörgi magát néhány helyre.

Az időjárás sajnos, illetve ismét nem kedvezett nekünk, pl ilyet lehetett látni május 20-án az északi fekvésű lejtőkön. Igen az ott hó. Welcome to Canada!

20190520_105544

Séta után jól esett a tűz mellett üldögélni.

IMG_20190518_174704  Jah és most láttam először Trilliumot. Ez Ontario jelképe, ott van a jogsinkon.

20190520_11393620190520_113901

És jártunk a Discovery Harbour-ban (ismét) ami a Georgian Bay partján van. Ez egy skanzen-szerű látványosság, ahol egy angol kikötőt és a hozzá tartozó létesítményeket lehet megnézni. Tavaly nyáron pont akkor jártunk erre, amikor kb 50 önkéntes beöltözött korabeli angol katonai ruhákba és mindent nagyon szépen és részletesen elmagyaráztak nekünk. Most inkább előszezoni hangulat volt, alig volt önkéntes és látogató.

IMG_20190519_112217-EFFECTS20190519_10464820190519_104652

Azt hiszem nem minden kép az enyém, tehát köszönet a barátoknak akik fotóztak.

Húsvéti kirándulás – Blue Mountains (ON)

Dél-Ontario-ban a március még egyértelműen téli hónap, sőt 2018-ban még áprilisban is bőven esett hó, úgyhogy idén nagyon örültünk, hogy áprilisban elolvadt a hó és ami még utána esett, az is elolvadt pár nap alatt.

A tél tehát nagyon lassan feladta az állásait, de ami ez után jött, azt azért túlzás tavasznak nevezni, a pár fokos levegő arra volt jó, hogy a vékonyabb télikabátot tudjuk felvenni, de azért volt néhány kellemes tavaszi napunk is, ami jó volt arra, hogy azon gondolkodjunk, hogy hova utazzunk el a húsvéti ünnepek alatt.

Az igazat megvallva én nem voltam annyira lelkes, mint a feleségem, aki nagyon bújta az apartman bérlős oldalakat, hogy találjon valamit nem túl messze Waterloo-tól. Végül egy nagyobb családi házhoz hozzáépített apartmant béreltünk ki 2 éjszakára mindössze 230 dollárért Collingwood-ban, ami a Blue Mountains-hez közeli városka.

Ha Ontario-ról van szó, akkor erős túlzás hegyekről álmodni, a Blue Mountains ski resort ugyanis inkább egy domb magasságú hegyecske, ennek ellenére mégis Kanada harmadik leglátogatottabb sí központja, a Whistler Blackcomb (BC) és Mont Tremblant (QC) után melyek igazi nagypályás síközpontok.

Blue Mountains ennek ellenére szépen pörög, köszönhetően annak, hogy a sűrűn lakott Greater Toronto Area-hoz max 2 óra vezetésre van, tehát pár millió potenciális ügyfél tud egy napra leugrani és csúszni egyet, ráadásul a kanadai tél biztossá teszi, hogy december és április között stabil legyen a hóhelyzet.

A Blue Mountains nekünk sincs messze, Kitchener-Waterloo-ból szintén mindössze két óra vezetésre van szükség néhány nem túl forgalmas vidéki úton. Az pedig külön prémium, ha nem kell az őrült 401-es vagy kevébé őrült, de így is gáz 400-as autópályán csapatnunk.

Capture3

Minket a síelés (sajnos) nem érdekel, de Blue Mountains stratégiailag jó helyen van ahhoz, hogy tavasszal, nyáron és még ősszel is jól lehessen szórakozni, ugyanis közvetlenül a Georgian Bay partján van, ami a Lake Huron kanadai része. A Lake Huron a szívünk csücske, sziklás és homokos partok, valószínűtlenül kék víz, az egész úgy néz ki mint egy tenger. Ráadásul július-augusztusban, sőt néha még szeptemberben is lehet benne fürdeni.

Üröm az örömben (direkt cseréltem fel), hogy a húsvéti hétvégére folyamatos esőt ígértek és ez sajnos be is jött. Ezért nagypénteken csak jóval ebéd után indultunk otthonról és péntek este csak egy minimális kis séta jutott és jó hangulatú vacsora a Northwinds sörfőzdében.

Szombaton ismét eléggé esett, de eleve úgy készültünk, hogy bent leszünk és elmentünk a Plunge! nevű fürdőbe, amiből Magyarországon 100 jobb van, de itt Ontarióban alig pár olyan fürdő van, ahova egyébként csillió pénzért el lehet menni ázni. Ráadásul fel nem fogom, de ebben a fürdőben nincsen szauna… és mindez 100 dollárba kerül egy 3 fős családnak.

Mindegy, egynek jó volt. Délután 2 fele meg is untuk az ázást, visszamentünk a szállásunkra és a kedvenc hétvégi programomat csináltuk, azaz “csendespihenőztünk”. Márk állítólag nem volt álmos, de 2 perc alatt elaludt és végül az egész család eldőlt egy pár órára.

Az este viszont izgi volt, a közelben húsvétozó barátokkal elmentünk bowlingozni, hogy mozogjanak a gyerekek, utána pedig meglátogattuk őket és egy jót beszélgettünk, miközben a kölykök nehezen egyeztek meg, hogy akkor most mivel is játszanak.

Eddig nem sok képet tettem ki, de majd most. Húsvét vasárnap ugyanis elmentek a felhők, később a nap is kisütött és mi meg elmentünk a sípályákhoz, ahol április 21-én bőven csapatták még a síelők és snowboardosok. Ez volt a szezon utolsó napja, a pálya itt-ott már erősen megviselt állapotban volt.

Én  még életemben nem láttam sípályát ennyire közelről, jó volt nézni, ahol csúsznak le az emberek. Igaz mondjuk ahogy max 2-3 perc volt mire lejöttek a népek, szóval nem igazán felső Ausztria vagy ilyesmi.

20190421_11132420190421_122025

A sípályák mellett van egy ‘nyári’ bobpálya is Blue Mountains village-ben, pont olyan mint Visegrádon vagy a Mátrában. Még a felszerelés gyártója is teljesen ugyanaz volt, de kép nem készült.

Ez után kicsit lófráltunk Blue Montain village-ben, ami a kinézet alapján akár valahol Svájban is lehetne, hotelek, éttermek mindenütt, ez a település 100%-ban a turizmusból él. Az árak is hasonlóak lehetnek, mint Svájban. :-]

20190421_11085320190421_121611

Délután annyira szép idő volt, hogy nem volt kedvünk haza indulni, ezért elmentünk Collingwood-ba a Georgian Bay partjára sétálni. Jártunk vagy másfél órát, jól kifáradtunk és már indultunk is haza Waterloo-ba. Jó móka volt.

Jah és a húsvét hétfő Ontario-ban nem szabadnap. :-]