Strandolni voltunk tornádó veszélyben :-]

Őrületes kánikula van már hetek óta Ontarióban, néha kicsit enyül a hőség, de többnyire 35-40 fok között van a hőérzet és nagy a szárazság.

Ilyenkor jó program a strandolás, mivel azonban szombaton barátaink nem értek rá, ezért úgy döntöttünk, hogy velük együtt, vasárnap megyünk a Wildwood Lake-re. Ez azért tűnt rossz ötletnek, mert aznapra egy hidegfront érkezését jelezték előre.

Reggel megnéztem az időjárás jelentést és a környékünkön délutánra mondta a front érkezését. Jó, akkor is belefér egy gyors kör a strandon, kiérünk 10-11 között, fürdünk egyet, megsütjük az ebédet, majd ha jönnek a felhők, akkor hazajövünk.

Ehhez képest amikor megérkezünk f11-kor már csepergett az eső. Na jó, akkor menjünk haza. Másfél óra autózás, de legalább oda-vissza megnézhettünk jó sok farmot az út mentén.

Az úton hazafele több ilyen rendszer üzenetet és a vele járó szirénázást kaptunk. Ilyet sem láttam még eddig életemben:-D

“Ha kifogyott a benzin, üljön át egy másik gépjárműbe.”

Mire hazaértünk már Waterlooban is jöttek a fekete felhők és 10 percen belül órási felhőszakadás lett belőle.

A tornádó veszélyt később lefújták. Viharos szél több helyen is fújt, de tornádó egyik viharból sem lett.

És hogy vannak-e valójában tornádók Kanadában?

A prérin van belőlük bőven.

És a közelben?

Pár száz km-re tőlünk volt egy hármas szintű tornádó 2019-ben. Itt van egy híradás errő az eseményről. Ez a tornádó egy munkatársamat is érintette, aki a közelben lakik és távmunkában dolgozik. Akkor annyi történt, hogy pár napig nem volt áram a környéken és nem tudott ezért dolgozni.

De jobb óvatosnak lenni, mert 2009-ben volt egy igazán nagy Ontarióban ami anyagi kárral és sajnos emberi áldozattal is járt.

Vagy pl a 2011-es Goderich-i tornádó, ami szintén halálos áldozattal és nagy anyagi kárral járt. Goderich elég közel van hozzánk, mindössze 1,5 óra vezetés nyugatnak a Lake Huron partjáig.

Télből a nyárba

Most már értem, hogy miért panaszkodnak a Kanadában élők arra, hogy errefelé nincsen tavasz.

Május 11-én még hó esett, de akkora, hogy hóembert lehetett építeni és a szomszéd kislány reggel szánkózott a házunk mögötti domboldalon. Dühítő az ilyen, amikor mindenki a tavaszt várja, ráadásul Ontarióban élünk, ami Kanada legdélebbi tartománya és nekünk még annak is a legdélebbi részén van a rezidenciánk. Erről a májusi havazásról ebben a bejegyzésben írtam.

20200511_074456

Ehhez képest május 25-én (egészen pontosan két héttel később) közel 30 fok fokig emelkedett a hőmérő higanyszála és a magas páratartalom miatt a hőérzet bőven 34-37 fok volt.

onmondayfeel__1_

De nem ám egyetlen napig, hanem napokon keresztül egyre melegebb volt, tényleg fájt kimenni nappal, amikor tűzött a nap.

A kanadaiak tavasz iránt érzett rajongását megértem, de emberek, el kell fogadnotok a tényt, hogy Észak-Amerikában nincsenek jelentős kelet-nyugati irányú hegyláncok amelyet a szelek útjába állnának és ezért mi a párás és meleg déli- és hideg északi áramlatok ütköző zónájában élünk, ami miatt az időjárás igencsak változatos. Ezért májusban simán fagyhat, de akár 30 fok feletti strandidő is lehet.

Tegnap egyébként konkrétan láttunk strandoló embereket a Laurel Creek Conservation Area-ban, ahova este ugortunk ki egy sétára.

Az egyhetes hőhullámot követően mára már csökkent a hőmérséklet, ma egész nap esett, holnap még egy hidegfront is jön és szombatra-vasárnapra megint fagyveszélyt mondanak bizonyos helyekre. Ezt tedd zsebre.

Meanwhile in Canada – megint esik a hó

Magyarországon kora nyári meleg volt a hétvégén, közel 30 fokos hőmérséklettel, de dráma van, mert jön is egy hidegfront és 10-15 fokot fog esni a hőmérséklet. És erről Index cikk is van.

Csak hogy adjak egy kis kontextust, hogy ez nem a világ vége:

Dél-Ontarióban mostanában nincs szerencsénk, mert sarkvidéki levegő köröz a magasban ami erősen lehűtötte az amúgy sem túl combos tavaszi hőmérsékletet.

Summer_VS_Winter

Szombaton reggel a lenti képen látható látványra ébredtünk és akkor még azt gondoltam, hogy ok, leesik, elolvad és lehet örülni. Így is lett, de szombaton végig viharos szél fújt és az alatt a fél óra alatt, amit egy barátom kocsibeállóján beszélgetve töltöttem (szigorúan tartva a 6 kolbásznyi biztonsági távolságot) karikára fagytam a mínusz 1-2 fokos hőérzet mellett.

A beszélgetés során 17 éve Kanadában élő barátom lemondóan közölte, hogy “Ákos, én már nem küzdök az időjárással.” Well said, my friend!

20200509_081541

De tegnap (vasárnap) délutánra már gigászi 10 fokra emelkedett a hőmérséklet, ezért a családunk jó kanadaihoz méltóan sétált egyet a közeli erdőben, majd én még bicajozni is elmentem a csepegő esőben.

Ehhez képest amire ma reggel ébredtünk, az még a mi gyomrunkat is megfeküdte.

20200511_074508

20200511_074456

A szomszéd kislány reggel kiment szánkózni a domboldalra, a kollegák meg reggel 8 órakor hóemberes képeket osztanak meg a vállalati chat-en. (Mikor építették? Felkeltek ezért korábban?)

Mi éppen tegnap pakoltuk el a téli ruháinkat, de ez úgy sem számít, mert március vége óta egyikünk sem hajlandó télikabátot felvenni, inkább húzunk még egy pulcsit a vékonyabb tavaszi kabátunk alá.

De nagyon nem kell a május havazáson meglepődni, Waterloo éppen a Snowbelt határán van, bármikor eshet váratlan hó a Nagy Tavak óriási vízfelülete miatt, ha a hőmérsékleti és a szélviszonyok ezt lehetővé teszik. És most éppen ilyen időszak van.

Torontóban kicsit más a helyzet. A Juharszirup torontói tudósítója reggel jelentette, hogy ott nem maradt meg a hó és most havaseső esik. Hiába, a Lake Ontario nagy víztömege pár fokkal melegebb levegőt hoz Torontóba és ez pont elég volt, hogy a hó ne vegye át az uralmat erre az egy napra. Milyen szerencsések ezek a “torontóiak”. 🙂

Patio season

Fura dolog a tavasz Kanadában. Húsvét előtti hétvégén annyira szép idő volt, hogy az emberek már takarították a kerti bútorokat, aztán húsvétkor eső és szélvihar tartott minket szobafogságban, majd a rá következő héten (április közepe) többször havazott (szerencsére elolvadt) és reggelente volt amikor -5-6 fokos hőmérsékletre keltünk.

Erről itt írtam.

De aki Kanadában él annak az igényei sem annyira magasak az időjárással kapcsolatban, mint mondjuk a világ – időjárás szempontjából – szerencsésebb felén élőknek.

Ezért aztán amikor már a 10 fokos gigászi hőmérsékletig emelkedett a higanyszál és éppen nem csepergett az eső, akkor kibontottam a gázos bbq-t a takaróponyva alól, felpattintottam egy sört és megsütöttem az a néhány hamburger pogácsát.

A gázpalackom éppen kifogyott, de még a hamburger zsömléket is sikerült megpirítanom mielőtt teljesen kifutottam volna a gázból. Juhé!

20200419_122318

Jó néhány kanadai nem is várja meg a tavaszt, hogy grillezzen egy jót. A következő fotót akár én is készíthettem volna, mert az utcánkban több olyan házat is tudok, akik télen a garázsajtót felemelik és az eresz takarásában sütnek gyorsan valamit.

Pár házra tőlünk a leghidegebb télben is kiülnek a srácok a garázsba, ahol nyitott ajtónál iszogatnak és hogy ne fagyjanak meg, egy kültéri gázmelegítővel tartják a garázs hőmérsékletét fagypont felett. Nagyon meleg még így sem lehet, de aki ide született vagy elég régen itt él, máshogy áll a hideghez.

7-–-Grill-Outside-1024x768

Azóta már egy második alkalom is adódott, sőt amit sütöttem, azt már a teraszon ettük mert a napocska sütött és gigászi 13-14 fokig emelkedett a hőmérséklet.

Tavasz? Haha

Ez a harmadik tavaszunk Kanadában és idén végre tényleg úgy nézett ki, hogy korán jött a jó idő.

A GTA-ben márciusban még átlagosan 25 centi hó esik, áprilisban pedig további 5-7 centi. Ehhez képest idén márciusban talán ha 5-6 centi havat láttunk, majd az egész téli hómennyiség (jó sok volt) március közepére szépen elolvadt.

Április első két hete pedig igazán szuper volt, ha eltekintünk a gazdasági bizonytalanságtól és a bezártságtól. Ez azt jelenti, hogy szinte minden nap sütött a nap, eső pedig alig esett. A héten a környező utcákban sétálva láttam a házak előtti kiskertekben nyíló krókuszt és nárciszt és tulipánok is bújnak már.

Mi is elővettük a bicajokat, sőt én már vagy a 7-8. bicajos körömön vagyok túl. (Ez azt jelenti, hogy nem a nappaliban edzek este, hanem inkább megyek egy órát a környéken munka után.)

A maradék száraz leveleket is összeszedtük, a gyeplazítást is megcsináltam, igaz csak kézi gerebélyvel, mert a barkácsáruházakat bezárták és nem lehet eszközöket bérelni.

Ma reggel pedig erre keltünk.

20200410_084326

Azt hittük, hogy itt  a tavasz, de valójában ez történt:

thumb_there-are-actually-11-seasons-winter-fools-spring-we-are-59960932

De ez a hó nem marad meg sokáig, a nap végére, talán holnapra el is olvad. De semmi sem garantálja, hogy áprilisban nem lesz több hó. A rutinosabb helyi versenyzők május közepe előtt nem fognak kiültetni új növényeket és a füvet sem érdemes még elvetni. Állítólag Viktória nap környékén (május közepe) van a határ, ami után már nem kell fagyokra számítani.

További mém-ek a helyzet illusztrálására:

20171130112101.1512033661936.986566473fcc7df271b618a76ae15

Mi minden történt mostanában

Jó régen tettem ki az utolsó bejegyzést, van annak már vagy három hete. Elég sok minden történt azóta, nézzük szépen sorjában:

Koronavírus helyzet a munkahelyen

A koronavírus helyzet egyre jobban begyűrűzik az életünkbe. A munkahelyemen kb egy hónapja letiltották azokat az üzleti utakat melyek Ázsiát érintették (azaz Ázsián belül vagy Ázsia-Európa, Ázsia és Észak-Amerika között). Ez akkor még bátor lépés volt, mert nem volt látható jele annak, hogy a járvány kijutott volna Kínából.

Persze a legtöbb ember már akkor is látta, hogy egy ilyen járványos betegség nem fog megállni a kínai határon és a menedzsmentnek igaza volt abban, hogy nem csak a kínai, hanem az indai, Fülöp-szigeteki utakat is megtiltották. A cégüknek ezen a két helyen van egy-egy nagy IT operációja, a vezetők jönnek mennek a két ország között és az utakat általában jó előre lefoglalják, tehát amit februárban letiltottak, annak igazából az év későbbi részében van nagyobb hatása.

Azóta már nem lehet repülni még Montreál és Toronto között sem, de vonatozni pl még lehet. (ez egyébként rossz ötlet, téves biztonságérzetet ad).

Szerintem nincs messze a bejelentés, hogy ezt is meg fogják tiltani, sőt a Toronto-Waterloo távlatban sem lesz lehetőség arra, hogy a kollegák személyesen találkozzanak egymással. Pedig vannak olyan vezetők bőven, akik pár napot Torontóban és pár napot Waterlooban dolgoznak, mivel mindkét helyen vannak beosztottjaik.

Ezen a héten hétfőn arra mentem be, hogy minden szinten elszórtak 50 db kézfertőtlenítős flakont. Jó lenne tudni, hogy hol vették, mert mindehonnan kifogyott ahol jártam…. Ezen kívül feltöltötték az eddig üres telepített adagolókat, ahonnan fertőtlenítő kendőt lehet vételezni és minden mosdó ajtó mellé kitettek egy falra szerelt papír adagolót, hogy papírral nyisd a kilincset, amit nem értek, mert csak befele kell a kilincshez nyúlni, kifele csak kilököd az ajtót a karoddal.

De ez a felkészülés nekem elég ijesztő volt, mert még közelebb éreztem magam az egész problémához.

A kollegák is érzik a fokozódó helyzetet, mert tudatosan vagy tudatt alatt, de egyre kevesebb ember jár be az irodába. Hétfőn-kedden mindig elég sokan dolgoznak az irodából, de most kb félház volt ahhoz képest, mint ami szokott lenni.

És senki sem reklamál, szerencsére nálunk elég története és kultúrája van az otthoni munkának. Csak egy példa: a megbeszélést szervező ember automatikusan beteszi a ZOOM linket minden meghívóba és nem is kérdezik meg tőled előre, hogy bejössz vagy behívsz. Kivéve, ha a megbeszélés mondjuk pénteken van, mert akkor a szervező néha érdeklődik, mielőtt foglal egy tárgyalót, ahova aztán senki sem megy be.

Én egyelőre nem változtatok a rutinomon, H-K-SZ bent vagyok, a többi napot otthonról dolgozom, kivéve, ha nincs vagy csak 1-2 megbeszélésem van, mert akkor otthon maradok.

Ez szerintem pár héten belül változhat, mert jövő héten tavaszi szünet van Ontarióban, és ahogy hallom, rengeteg ismerős család megy külföldre. Amikor visszajönnek, akkor szerintem lesz egy ugrás a fertőzöttek számában és akár még az iskolákat is bezárhatják. Akkor lesz igazi szellemház az irodánk. Fogalmam sincs, hogy azokban a munkakörökben, ahol jelen kell lenni, hogyan fogják megoldani a dolgot…

Nyaralás –> törölve

Immáról hagyomány nálunk, hogy mi a tél végén február-márciusban megyünk nyaralni. Eddig kétszer voltunk Kubában az előző években, de idén úgy döntöttünk, hogy itt az idő, hogy felfedezzük az Észak-Amerikai kontinenst.

Ezért január elején foglaltunk egy utat Los Angeles-be, pont a márciusi szünet idejére. (Ezt nálunk nem hívák tavaszi szünetnek, mert a március még téli hónapnak számít. Haha, na jó mégse.)

Egy baráti házaspár férfi tagjának volt arrafele tervezett üzleti útja és a terv az volt, hogy a családja is vele tart és nekünk is szóltak, hogy van-e kedvünk velük menni. Nos volt, de a várhatóan fokozódó víruspara miatt úgy foglaltunk, hogy lemondhatóak legyenek a szállások.

A helyzet közben egyre fokozódott, mi sokat gondolkodtunk, hogy menjünk vagy ne menjünk és végül úgy döntöttük pár napja, hogy nem megyünk. Annak ellenére döntöttünk így, hogy a Jetblue csak a február vége után foglalt utak esetén mondta, hogy ingyenesen lemondhatók és átfoglalhatók más időpontra, tehát úgy állt, hogy mi bukjuk a januárban kifizetett 1700 dolláros repülő jegyeket.

Ami egyébként felháborító, mert aki januárban még nem látta, hogy ez a helyzet hova fajul, az szívjon, aki meg most márciuban a járvány közepén foglal, annak van rugalmassága. Persze, hogy értem, az a lényeg, hogy MOST eladjanak minél több jegyet, mert a cash-flowjuk elég rosszul alakulhat mostanában.

Aztán az USA-ban is berobbant a para, tegnap a CNN-t néztem edzés közben és az amerikaiak is mostanában jönnek rá, hogy mégsem olyan fasza csávók, mint gondolták és náluk is egyre több a beteg országszerte, úgyhogy tegnap éjszaka pár légitársaság, köztük a JetBlue úgy döntött, hogy nagyobb rugalmasságot enged és már a mi utunkat is le lehetett mondani. Pénzt nem kaptunk vissza (naná), de egy ígérvényt igen, hogy felhasználhatjuk az 1700 dollárunkat majd egy újabb foglalásra 1 éven belül. Nos meglátjuk, hogy a JetBlue túléli-e az egy évet.

És végül az időjárás

Mint említettem, dél-Ontarióban a március még téli hónap, de nem lehet panaszunk az időjárásra. Márciusban ugyan esett 10 centi hó az egyik estéről reggelre, de ez hamar el is olvadt, sőt a hónapok alatt felhalmozódott hó is szépen olvadásnak indult a néha már 10 fokos kánikulában.

IMG_20200304_124357

Persze aki itt él pár éve az tudja, hogy jön még kutyára úthenger.

Márciusban átlagosan 17-18 centi hó esik Torontóban, amiből eddig 1.5 centi esett, sőt áprilisban is várható további 5 centi. De az átlag kanadai lakos azért bizakodik és rögtön rohan a szabadba, ha a hőmérséklet ilyenkor eléri a 10 fokot. Ez nem vicc, tegnapelőtt szép napsütés volt délután és ahogy jöttem haza, ember tömegeket láttam akik sétáltak, vagy futottak vagy bicikliztek. Mi is előkerestük Márk átmeneti kabátjait, esőnadrágját, gumicsizmáját és hamar beláttuk, hogy a kabátok kivételével mindenből újat kell vennünk. Megint 😀

Őrült időjárás dél-Ontarióban

Eső és áradások

Írtam már róla, hogy a 2019/2020-as tél már novemberben kezdődött egy havas-hidegebb időszakkal, de aztán ami hó esett decemberben az pár nap alatt el is olvadt, mert a hideg és enyhe időszakok gyorsan váltották egymást.

Egyik nap -5 fok volt, majd másnap sütött a nap és elolvadt a hó, majd harmadnap jött egy újabb pár centis hóesés.

A 2020. január eleje is igen enyhének indult, aztán január 10-11-i hétvégén egy nap alatt egy havi csapadék esett felénk, de nem hó formájában, hanem esőként, ami nagy áradásokat okozott dél-Ontarióban.

A környékünkön is voltak kisebb-nagyobb áradások, például a tőlünk kb 15 km-re lévő New Hamburg pincéinek és kerteinek egy részét öntötte el a Nith river. Az alábbi LINK egy cikkre mutat amiben van egy rövid videó is egy helyi TV csatorna jóvoltából, ami jó ízelítőt ad, hogy mit jelentett az ott lakók számára ez az özönvízszerű esőzés.

Waterlooban (azaz nálunk) egy nap alatt közel 60 mm csapadék esett. Szemléletesebb, ha azt mondom, hogy ez 60 liter esőt jelent négyzetméterenként. A mi környékünk dombos, néhány utcánként van egy-egy kis tó kialakítva, ahova a csapadékvíz folyik össze. Ezek a tavak nyáron szinte üresek, de szombaton délután már csurig voltak, sőt olyan helyen is 1 méteres víz állt, ahol tavaly nyáron Timkával sétáltunk esténként.

A front nyomában vasárnap reggelre -10 fokra csökkent a hőmérséklet, a mélyebben fekvő kertek egy része koripályává vált, mert a víz nem tudott elfolyni a fagyott talajban.

Vasárnap délután mi is sétáltunk egyet a környékén, mert kíváncsi voltam, hogy mekkora a víz a legközelebbi tavakban és mi történik akkor, ha a tavak megtelnek. Nos megtudtam, hogy a tavak össze vannak kötve kis patakokkal, csatornákkal. Ez eddig nem tűnt fel, mert nyáron költöztünk és sosem volt még annyi víz bennük mint most, de a telkünk végén található kis erdőben most egy 3-5 méter széles patak zúgott, ami a tavakból túlfolyó sáros vizet vitte mélyebb területekre.

IMG_2808

Nálunk ez a Laurel Creek Conservation Area-ban található tó. Ez egy elég nagy víztározó, szemre olyan 30-40 hektár lehet és télen teljesen leengedik. De annyira, hogy a tó teljes medrében lehet sétálni, persze csak ha fagy és nem ragadsz bele a sárba.

Ilyen leengedős téli képem sajnos nincsen még, ki akartam menni sétálni, de aztán nem szerveztem meg a családi túrát.

Nyáron így néz ki a Laurel Creek Conservation Area-ban található víztározó/tó. Tőlünk kb 10 perc autóval:

20180829_181805

Szóval télen a tavat teljesen leengedik, mert így védik a tó védműveit a jégkártól és készülnek a tavaszra, amikor a Laureel Creek hozza a sok csapadékvizet a hóolvadás után.

Nos ahogy pár nappal az esőzés után mentünk Márkkal gimnasztikára, akkor a tó mellett vezetve azt láttam, hogy a víztárzó CSURIG tele van vízzel. Eszméletlen, hogy pár nap alatt egy órási, teljesen üres tó csurig megtelt.

Azt is értem, hogy miért nem engedik le azonnal a vizet belőle, még akkor sem, ha így várható, hogy tavaszra komoly fagykárokat fog a töltés szenvedni. A környező kis patakok ugyanis közvetetten vagy közvetve, de végül mind belefolynak a Grand River-be, aminek a déli szakaszán még mindig komoly áradások vannak. Ezért meg kell várni, míg a folyó vízszintje csökken és akkor lehet ezekben a helyi tározókban összegyűlt vizet leereszteni.

A folytatásban beszámolok arról, hogy a következő hétvégén hogyan esett 30 centi hó egyetlen nap alatt.

Mikor rossz Kanadában élni?

Hát amikor két hét szabadság és későn fekvés-későn kelés után, az utolsó vasárnap éjszaka 10 centi hó esik és te reggel f7-kor kelsz fel, hogy a tök sötétben és mínusz akárhány fokban kiásd a dupla kocsibeállódat a hó alól, hogy a család iskolába és munkába tudjon menni.

Persze dönthettem volna úgy is, hogy nem takarítok havat reggel, mert simán átmegy még a kisebbik autó is ennyi havon. Elég sokan művelik azt a műfajt felénk, hogy nem foglalkoznak az ilyen apróságokkal, hanem türelmesen megvárják a következő olvadást.

De ennek tapasztalatom szerint annyi hátránya van, hogy az autód kereke szépen odaragasztja a havat az aszfalthoz és a vacsora utáni lapátolásnál már nem fogod tudni felkaparni a két széles, jól odaragadt jégcsíkot, amit azután kerülgethetsz hetekig, nehogy hagyatt essél rajta.

Szóval izzadtam, fáztam, anyáztam és lapátoltam és siettem a reggeli körökkel, hogy minél hamarabb elinduljunk otthonról Márkkal. (Timka szerencsés volt, ő hétfőként otthonról dolgozik.)

Siettem az indulással, mert arra számítottam, hogy a vasárnap éjszakai hó miatt beáll a város és nekem meg 9-kor megbeszélést kellett vezetnem az irodában. De most szerencsések voltunk Márkkal, mert 10 centi friss hó nem fog ki a kanadaiakon. A havazás elállt valamikor éjjel és az utakat reggelre letolták és lesózták a hóekék.

Sőt még a cégünk külső parkolója is ilyen tiszta volt, pedig jó nagy hó esett. Ez a kép egyébként megtévesztő, nem az első voltam, hanem kb 4. sorban kaptam helyet, de orral arrafelé álltam, ahova a később érkezők kénytelenek állni.

20200106_08261720200106_083428

Jah, ma megint havazik, de most tutira nem kelek fel fél hétkor. Állítólag enyhülés jön a hét közepén, ráadásul sok eső is jön, az pedig kiváló a hó ellen. Ezért úgy döntöttem, hogy most lusta leszek.

Igaz, hogy ez a telünk nagyon korán – már Novemberben – elkezdődött, de a december közepe-vége röhejesen enyhe volt. A karácsonyi szünet előtt és közben többször esett 5-10 centi hó, de pár nap után eddig mindig elolvadt.

Ha igaz a papírforma, akkor hamarosan jön az a fogcsikorgató pár hét, amikor nappal is fagyni fog és ezért a leesett hó is velünk marad. Tavaly volt 4-5 ilyen hetünk januárban és februárban, de hátha idén érdeklődés hiányában elmarad.

Mount Trashmore

Márk a napokban azt találta mondani, hogy az iskolában tanulták, hogy december 21. a tél első napja. Köszi Márk, igazad van, de a tél idén már november közepén megkezdődött, azaz másfél hónapja tart és várhatóan április elejéig/közepéig velünk is marad.

Egy átlagos évben decemberben még csak kóstolgat a tél, pár fokos mínuszok vannak már és a hó sem mindig marad meg.

Ehhez képest november óta 3x volt jelentősebb havazás felénk és a kisebb 1-2 centis hóeséseket már nem is számolom. Ebben a szezonban kb egy olyan hét volt, amikor nem volt hó a földön és már elszórtam 20 kg kiló sót a járdánk csúszásmentesítésére, pedig nagyon takarékosan bánok a sóval, hogy ne nyírjam ki a növékenyeket. További 40 kiló rendelkezésre áll, ha jönnek a szokásos ónos esők (freezing rain), ami évente 5-6 alkalommal órási szabadtéri koripályává változtatja a teljes várost.

Az eddigi télen a hőmérséklet is bőven az átlag alatt volt, decemberben volt egy bő hetünk amikor nappal is végig mínuszban járt a hőmérő éjszaka pedig mínusz 10-15 fokig is lesüllyedt a hőmérséklet.

No de lássuk ennek a közhelyes kanadai télnek a jó oldalát is: lehet például szánkózni.

A városrész ahol lakunk Waterloo legmagasabb pontja, dimbes dombos az egész terület. Egy rövid sétára van egy kis parkocska, ami magasabban és egy alacsonyabban fekvő utcát köt össze és a gyerekek hamar rájöttek, hogy itt szuperül tudnak szánkózni.

Mivel itt mi is voltunk egy párszor, ezért Márk már nem szuper lelkes, amikor javaslom, hogy menjünk szánkózni. Ilyenkor kell a leleményesség, hogy kölyköt ki tudjuk mozdítani a lakásból.

Ezért a napokban a barátainkkal kimentünk a környék legjobb szánkódomjára a McLennan Parkba. Ezt a helyet úgy is hívják, hogy Mount Trashmore, mely az 1970-es években még szemétlerakó volt, majd rehabilitálták a területet és házakat is építettek a környéken, ami nem volt jó ötlet, mert metán tört fel a talajból és ezután évekig égtek a metán források.

Végül a metán elfogyott és a kitchener-i önkormányzat elkezdte fejleszteni a területet és egy bicajos parkot létesítettek, játszótérrel, splash-paddal és persze az órási szánkódombbal.

“Óriási”, mert Ontarió unalmasan lapos tehát bármi ami egy kicsit is magasabb, az nagy érdeklődésre tarthat számot. Így lehet a Blue Mountain Kanada egyik leglátogatottabb síterepe, ami mondjuk Ausztriában a vicc kategóriába tartozna. És így lehet Mount Trashmore Kitchener-Waterloo szánkó fellegvára.

Na jó, azért annyira mégsem alacsony, mert elég macerás felsétálni erre a dombra, miután lecsúsztál az aljáig. Márk a kezdeti lelkesedéssel hajtva kb 2x feljött, aztán kijelentette, hogy fáradt a lába. Mivel jó nagy társasággal voltunk, ezért volt nálunk gyerek snowboard és kb 5 féle szánkó, ezért aztán lehetett noszogatni, hogy ok, akkor felmegyünk és lejövünk a piros szánkóval, mert az megy a legmesszebb.

20191221_144322

20191221_144809

Sajnos vagy nem sajnos, de napok óta pozitívban jár a hőmérő és bár a fehér karácsonyunk még mindig garantált, de a Mount Trashmore-t jelenleg valószínűleg inkább jég, mint hó borítja, ezért nem tervezünk újabb látogatást.

Állítólag a téli szünet alatt jön még egy nagy havazás, ezért még van esély arra, hogy csússzunk egyet a helyi hegyen. De az igazi tél még előttünk van, január és március között bőven lesz még hó, úgyhogy lesz lehetőségünk arra, hogy fejlesszük a szánkó tudásunkat. 😀

Ha autót vásárolsz Ontario-ban ezt jó ha figyelembe veszed

Nem márkákról vagy lóerőkről lesz szó ebben a bejegyzésben.

Inkább az autó vásárlás gazdasági oldaláról fogok írni, speciálisan Kanadára, vagyis inkább Ontario-ra szabva. A tapasztalatunk súlyos dollár ezrek eldobálását segíthet megakadályozni, mert nekünk ez nem annyira sikerült. :-/ És várhatóan másodjára sem fogunk sokkal jobban járni.

Amikor 2017. júniusban leszálltunk a repülőről, akkor tudtuk, hogy autót kell vennünk, ha ‘mobilak’ akarunk maradni. Torontóban relatív jó a tömegközlekedés, de a mi döntésünk inkább annak szólt, hogy Mo-on mindig is volt autónk és nem akarunk ebből a komfortból leadni, plusz ha már Kanadában élünk, akkor szerettünk volna Torontón kívül is körülnézni. Ebben nem sok a racionalitás, de az autó vásárlás csak keveseknek racionális döntés.

Így hát minimális keresgélés után 2017. augusztusban vettünk egy 2012-es Ford Escape SUV-t. Az autó akkor 5 éves volt, korához képest kicsit sok, 150.000 km volt benne, de ettől függetlenül átlagos állapotban volt.

(A 150.000 km azért sok, mert ez 30.000 km-es éves futást jelent 5 év alatt, miközben itt Kanadában 20.000 km-t mondanak átlagos éves használatnak. Ebben egyébként nem sok különbség van Kanada és Mo között. Nekünk Budapesten élve is kb ennyit mutatott az kilométer óra év végére.)

Tehát a képen látható 5 éves Ford Escape 150.000 futott km-el bruttó 11.000 dollár volt, ami a magyar árakhoz szokott agyam nem tartott magasnak.

A 3000 köbcentis V6-os motor megevett kb 13-14 liter benzint, cserébe viszont lett egy autónk, ami gyönyörűen működött a hosszú kanadai télben. Élveztük az állandó négykerék meghajtást és jelentős hasmagasságot, ami által az út szélére összetolt 20-30 centi magas jégbordás ellenére szinte bárhol tudtunk vele parkolni, ami itt Kanadában télen igen komoly kihívás a sima személyautó tulajdonosoknak.

Időközben eltelt két év és kijött az autónk típus hibája, amiről nem tudtunk a vásárláskor. A következő két képen nem a mi autónk látható, de végy egy tetszőlegesen választott 8-10 éves Ford Escape-t Kanadában és mind így néz ki. Ugyanis ennél a típusnál a kerékdob és a hátsó ajtó a 6-7 hónapig tartó sózás hatására garantáltan elkezd rohadni.

20191016_17145020191016_171458

Adott volt tehát a 7 éves autónk, aminek minimális hibája volt az elmúlt két évben, pénzt alig költöttünk a szervízelésére azon kívül, hogy rendszeresen olajat cseréltem benne és most ősszel vettem bele egy akksit, jah meg tavaly  télen kicseréltem az ablaktörlő lapátokat.

DE ha nem visszük karosszériáshoz a kezdődő rohadás miatt, akkor  egy év-két múlva át lehet látni a kerékdobon. Nem vicc, ami a tél elején egy 10 forintos rozsda, az hosszú téli gyötrés után a következő szezonra tenyérnyire fog nőni.

Itt van tehát a magyar és a kanadai autó között jelentős különbség. Magyarországon egy 5 éves autót szabad megvenni és használni mondjuk 10 éves koráig. Vannak olyanok, akik anyagi okok miatt Kanadában is megvesznek egy 5 éves autót, de azokat általában belehajtják a földbe és utána mehet a roncstelepre. Ezért kevés 10 éves autót lehet látni az úton.

Nézzük a matekot, nem fog tetszeni.

A bal kerékdob javítása 1000 dollár, a jobb oldalt megcsináltattam, mert még Torontóban egy mélygarázsban lehúztuk és nem maradhatott úgy. A hátsó ajtó további legalább 700 dolcsi, de szegény  Forduknak más baja is volt, a fékek 50% körül jártak, teljes csere kellett volna, ami kb 600 dollárba fáj.

Összesen rá kellett volna költenünk kb 2300 dollárt és még mindig egy 7 éves autónk van 200e km-el, amiben ha elromlik valami, akkor a magas munkaerő költség miatt jelentős javítási költségre számíthatunk. És hol jön elő a következő rozsdafolt?

No akkor inkább nézzük meg, hogy mennyit kapunk érte ebben az állapotban. Online kalkuláció és az Autotrader.ca néhány kérdés után megad rá egy 3400 dolláros kp-s árat. Szuper, akkor ez azt jelenti, hogy az elmúlt 25 hónapban havonta 280 dollárba került ez az autó, ha csak az értékcsökkenést nézem. Ezen kívül természetesen ott van a benzin, olajcserék, biztosítás, akksi, stb.

Kaphatunk valamivel többet érte, ha meghirdetjük mi magunk, de arra jobb ha felkészül a polgár, hogy használt autót Kanadában nagyon nehéz kézből eladni. Kanadában ugyanis az emberek elsősorban kereskedésben vesznek autót, házhoz ritkán mennek, ezért 100 meghirdetett autóból kb 5 db a magánszemély, a többi mind kereskedő.

Ezért csinálják azt sokan, hogy havonta 300 dollárét lízingelnek egy új autót, amire várhatóan nem kell kb semmilyen szervízköltséget fizetniük. Mire végeznek a 4-5 éves futamidővel, nincs autójuk, de fenntartva a fizetést beleülhetnek megint egy újba. Igaz havi 300 dollárért nem SUV-ot adnak, hanem mondjuk egy Ford Focust, de a városban ezzel is lehet rohangálni.

Long story short, végül nem lízingeltünk, hanem vettünk egy másik SUV-ot és a Ford-ot beszámították nekünk 4000 dollárért. Az 1 éves “új” autónk még így is sokba került, de jó esetben mondjuk 5 évig nem kell nagyobb javításra számítanunk. Viszont tutira veszem, hogy ennek az autónak az értékcsökkenése többre jön majd ki, mint amibe a Ford fájt nekünk.

 

Jah és jelen állás szerint hetente kb max két nap van, amikor mindkét autóra szükségünk van. A többi napon vagy együtt megyünk, vagy valamelyikünk itthonról dolgozik. Ezt még taxival is ki lehetne hozni olcsóbbra.

Ismét nem sikerült racionális döntést hoznunk, de mint említettem, az autó vásárlás ritkán racionális.