Szuper kirándulások Torontón kívül

A hosszú télen megfogadtuk, hogy ha egyszer tavasz lesz, akkor nagyüzemben fogunk kirándulni. Ezt eddig be is tartottuk, magyar barátainkkal rendületlenül járjuk a “környéket” és általában egy napot a hétvégékből kirándulással töltünk. Ma 4 különböző helyszínről fogok rövid beszámolót írni sok képpel.

(Bocs, ha a képeken nem látszik sok arc, de barátaink gyermekeiről nem akarunk képeket felölteni.)

Morningside Park

A Morningside Scarborough-ban van, ami lényegében kelet-Torontó. Nem igazán egzotikus túra célpont, mert a “városon” belül van, de a park nagyon tágas, és közepén egy kellemes kis patak csörgedez. Van játszótér, mosdó (csak főszezonban van nyitva), lehet sétálni, köveket dobálni a patakba. A részvétel ingyenes.

Mi március közepe-vége fele voltunk és szépen sütött a nap, viszonylag enyhe idő volt.

A park nem vadregényes, de vannak olyan részei, ahol el lehet felejteni, hogy az ember Torontóban van. Sétáltunk egy kiadósat, a gyerekek utána játszótereztek.

Ezen a kiránduláson senki sem lépett/esett vízbe. (Hogy ez miért fontos? Hamarosan meglátjátok.)

20180318_11194020180318_11212020180318_11283620180318_11295120180318_11311920180318_120232

Forks of the Credit

Április elején volt egy rövidebb időszak, amikor azt hittük, hogy már jön a tavasz. Ez végül nem következett be, mert később érkezett egy kemény téli időszak, amiről már írtam korábban. De az április eleji kirándulásunkkor ezt még nem tudtuk…

A Forks of the Credit kb 1 órára van tőlünk észak-nyugati irányba. Ha jobban meggondolom, akkor a legtöbb rövid autózással elérhető park ezen a környéken van, mert itt húzódik a Niagara Escarpment, amit egy sziklás dombság, mert  hegységnek azért nem hívnám. Ez a lankás, hosszan húzódó sziklás vonulat megtöri dél Ontario unalmas síkságát és szuper kis parkok vannak egymástól pár kilométeres távolságban.

A ‘Forks of the Credit’ a Credit folyó mellett terül el, ami egy frankó pisztrángos víznek tűnik. Mivel még szezon előtt voltunk, pecást nem láttunk, de elég sok táblát lehet látni, hogy milyen fajta pisztrángok élnek a folyóban, ami hol 20 méter széles, hol csak 5 méter, ezért kimélyítette a medrét és őrjöngve rohan.

A patak egy völgy mélyén folyik, jó kis kaptatók vannak a környéken, ahol a nagyokat lehet túrázni és lihegni. Még egy szép vízesés is van, a Cataract Waterfall. Mi nem tudtunk közel menni, mert a kilátó platform átalakítás alatt van.

A kirándulásunk napján az időjárás nem volt az igazi, bár sütött a nap, de fújt a szél és a végére megjött az eső is. Az utolsó képen lehet látni, hogy itt bizony még tél vége volt, a kis tó ami egy szélvédett kis mélyedésben volt be volt fagyva.

Az egyik gyerkőc rálépett a jégre (csak a szélén) és beszakadt alatta a vékony jég és a gumicsizmája tele lett vízzel. Szerencsére közel volt a parkoló. Lillát az apja az ölében vitte az autóhoz. Lilla 15 perc  cipelés után mondta, hogy “Apa, mikor öntöd ki a csizmámból a hideg vizet?” A helyzet ellenére jót nevettünk ezen.

Itt jöttünk rá, hogy Márk jól terhelhető, mert kb 4 órát sétáltunk szinte folyamatosan és egy szó nélkül végigjött a távon. A szép képekért Nóra volt a felelős. Köszönjük!

20180331_105035Forks of the Credit-9Forks of the Credit-25IMG-d32585ff24a57c7874eaf4b1ca6d2b50-V

Monocliffs Provincial Park

A Monocliffsnél pár héttel később jártunk, közben volt egy Torontón belüli kiadós (5 órás) sétánk az Evergreen Brickworks-höz. Itt tavaly már jártunk autóval.

A Monocliffs park sokszínű, van kaptatós hegyi ösvény, nyugodtan kanyargó patak melletti csalitos és lehet szép “tengerszemek” mellett lehet piknikezni, kilátóból leselkedni.

Itt esett meg, hogy egy kis tó mellett piknikeztünk, amiből eredt egy kis patak, és ami felett a srácok ugráltak oda-vissza. Tutira vettem, hogy valamelyik beleesik. Végül ők megúszták, de Zsófi (6 éves) csak belelépett a tóba és megmerült a gumicsizmája. Ezek után Gábor (apa) egész nap a nyakában hordta Zsófit. Ez még több óra sétát jelentett aznap. Másnap többen is érdeklődtünk Gábor nyaka és dereka felől, de csodálatos módon megúszta a dolgot és járóképes maradt.

A fakóbb képeket az én telefonom csinálta, a szép éles képeket Nórának és Canon gépének köszönhetjük.

20180429_16084820180429_121253MCPP_2018.April-720180429_120052MCPP_2018.April-1120180429_125348MCPP_2018.April-30

 Presqu’ile Provincial Park

Aktuálisan legutolsó túránk az eddigi legmesszebb vitt Torontótól. A Lake Ontario partján autóztunk 2 órát észak-kelet irányba a Presqu’ile Parkhoz, ami egy szép nagy félszigeten helyezkedik el. A parkban kb 14 km sétaút található, de ezen a túrán csak egy pár órát sétáltunk.

A hely tavasszal a madár megfigyelők paradicsoma, lehetett is látni gumicsizmás, távcsöves embereket bőven.

Megérkezés után mi is a madár megfigyelő ösvényen mentünk végig egészen az Owen point-ig, ahonnan jó a kilátás a tóra és a közeli szigetekre, ahol ezer szám fészkelnek a madarak. Mi főleg sirályokat láttunk, illetve visszafele a parton sétáltunk végig, mert az erdei ösvényünk több helyen víz alatt állt.

20180505_113839

Presquil Provincial Park-10Presquil Provincial Park-14

Itt találtunk nagy halcsontvázat, a parton ropogott a talpunk alatt a millió zebra kagyló héja (ez egy invazív kagylófajta, ami teljesen elszaporodott a Nagy Tavakban) és az egyik lápos, elöntött részen egy Easter Ribbonsnake-et is láttunk. Ez nem mérges kígyó, de azért jó nagy bír lenni és imádja a lápos területet, mivel főleg békával táplálkozik. Jó volt, hogy a gyerekek néhány méter távolságból láthatnak ilyen városban nem túl gyakori állatot.

Márk egyszer elbotlott, úgyhogy beleült az egyik sáros tócsába. Nem volt vészes a helyzet, megszáradt rajta a nadrág. Az egyik kislány, Lilla is így járt.

Ez után a 2 órás kör után piknikeztünk és közben egyik gyerek persze megmerült az egyik tócsában. Valahogy ezeket a kirándulásokat nem lehet ilyen kisebb balesetek nélkül megúszni. :-]

A második attrakció a mocsári sétaút volt, ami azt jelenti, hogy egy természetesen lápos területen keresztül építettek egy hosszú deszka hidat, amin km hosszan lehet végig sétálni és a lápos terület élővilágát megfigyelni. Az egész tanösvénynek olyan hangulata volt, mintha az ember a Tisza tavon sétált volna a Tiszavirág tanösvényen.

20180505_135412

20180505_142108Presquil Provincial Park-37

Végül kiautóztunk a félsziget végéhez a világító toronyhoz, de a kiállítás be volt zárva, mert a tornyot tatarozzák. A gyerekek dobálták a kavicsokat a tóba, építettek kavicstornyot, mi felnőttek meg szívtuk magunkba a látványt. Egész tiszta volt az idő, ezért a 60-70 km-re lévő túlpartot (USA) is lehetett sejteni. Tisztán persze nem láttuk, csak a partvonal volt éppen látható.

20180505_153729

A hazafele út eseménytelen volt, Márk kb 5 perc után elaludt és csak az Avenue Rd-on ébredt fel, ami 20 percre van otthonról.

 

Hilton Falls

A hétvége pocsék időjárással indult, szombaton egész délelőtt esett, délután meg fújt a szél. Mi ennek megfelelően szerveztük a programunkat, azaz nem csináltunk túl sok mindent. Délelőtt Skype-oltunk és főztünk, majd délután lepihentünk egy “kicsit”.

Én arra ébredtem kb egy órával a csendes pihenő kezdete után, hogy Márk bevetődik az ágyunkba. Nem szokott ilyet csinálni, úgyhogy eléggé meglepődtem a dolgon. Valószínűleg az történt, hogy felébredt 1 óra alvás után és körbe nézett, hogy mi újság van, de ahogy látta, hogy mi még alszunk, ő is be akart szállni a buliba.

Már nem tudtam visszaaludni, úgyhogy felkeltem és olvastam a Scaled Agile könyvemet (SAFE 4.0), amit elvileg céges számlára vettem, de még mindig nem fizették ki nekem a 25 dolcsit, mert a főnökön nem akar vagy nem tud egy e-mailt küldeni a pénzügyesnek erről…

Márk végül délután 2 órától f5-ig aludt az ágyunkban. Múlt héten vettük észre, hogy a suli nagyon lefárasztja, ezért a szombat délután óriásit tud aludni.

A tervezett múzeum látogatásról így lemaradtunk, mert a ROM (Royal Ontario Museum) csak f6-ig van nyitva, de helyette elmentünk egyet sétálni a környéken és néztük a Halloween-re feldíszített kerteket. Jó hideg volt, 7 fok és fújt a szél, úgyhogy  1 óra után már vágytunk vissza a meleg lakásba.

Este moziztunk, összebújtunk és megnéztük a régi/animált A szépség és a szörnyeteg c. mesefilmet és pattogatott kukoricát rágtunk hozzá. Márk nagyon élvezte a mesét, szerintem főleg az tetszett neki, hogy hosszú volt, mert hétköznap általában csak 20-30 percet mesézhet.

Még pénteken Gábor jelezte, hogy szívesen mennének egyet sétálni a hétvégén, mert még nem is láttuk ebben az évben az őszi színeket. Teljesen igaza volt, mert pár hete még meleg volt és a levelek még zöldek voltak, de most már jóval hidegebb a levegő és ennek hatására szépen beszíneződtek az erdők Toronto környékén is.

Én már kb 2 hónapja kinéztem a Halton Conservation Area által kezelt Hilton Falls területet, ahol jártunk is egyszer, de Márk annyira fáradt volt a Lake Crafword-nál megtett séta után, hogy nem indultunk neki ennek a túrának, hogy megnézzük a Hilton vízesést.

Volt más alternatíva is, pl a Forks of the Credit park, de ott lezárták a vízesés felett átvezető kilátó hidat, úgyhogy maradt a Hilton Falls. Ez a park szűk egy órára van a lakásunktól, úgyhogy meglepően gyorsan odaértünk. A forgalom kellemes volt, úgy tűnik ilyenkor már kevesebb ember mozdul ki otthonról.

Az erdei séta über-tuti-szuper volt. Az ég ugyan felhős volt, de sem szél, sem eső nem volt és a hőrmérséklet kb 12-13 fok körül lehetett. Az erdő színei gyönyörűek voltak, mi felnőttek beszélgettünk, a gyerekek meg rohantak össze vissza.

Ez a terület azért is jó, mert bár Ontario tönnyire lapos, de a Niagara Escarpment sziklái nagyon hangulatossá teszik a tájat.

Összesen kb 3,5 órát sétálhattunk a srácokkal, akik igen jól bírták a kiképzést. Ha csapatban vannak, akkor jobban bírják a dolgot, mert bandáznak és lefoglalják egymást. Márk ugyan panaszkodott az elején, hogy fáradt, de kiderült, hogy inkább éhes volt, ezért 12-kor egy piknik padnál megálltunk és haraptunk valamit. Utána többnyire már nem kellett nógatni.

A Hilton Falls bő fél óra sétára van a parkolótól, az ösvény jól kiépített, sár sem nagyon volt. A vízesés takarékon ment, nem volt mostanában jelentősebb eső, ezért lemásztunk egészen a patak medréhez, ahol máskor nem nagyon lehet mászkálni. Most azonban alig csordogált egy kis víz.

Visszafele egy hosszabb úton jöttünk, majd megnéztük a helyi tavat is, amit egy nagyon durva gáttal van felduzzasztva. Nem viccelek, a gát maga szerintem kb 30 méter magas lehet, ilyen völgyzáró gátat Mo-on nem igen láttam. A tó maga nem igazán horgászvíz, mert tiszta szikla, mély is lehet, és nem igen van benne vegetáció, úgyhogy sok hal nem élhet benne. (Még mindig keresem azt a helyet, ami nincs messze, szép a környék és szép halakat lehet fogni, de nem ez a tó lesz a nyertes.)

F4 fele indultunk haza, mi nem egyenesen Torontónak vettük az irányt, hanem elmentünk Oakville-be, ahol egy munkatársam lakik, aki mindenféle hoki cuccokat ajánlott fel nekünk. Elhoztuk a botokat, védő felszereléseket, de ezek még nagyok Márkra és amúgy sem szeretném, hogy komolyan hokizzon, úgyhogy valószínűleg nem fogjuk hasznát venni a csomagnak.

Jó hétvége volt, főleg a mai program volt szuper, úgyhogy feltöltődve vágunk neki az újabb munkás hétnek!

20171029_144307

20171029_12372620171029_12372120171029_14364220171029_14412420171029_144703

20171029_124731