Toronto Harbourfront

A tegnapi Canada day nekünk költözéssel telt, úgyhogy nem mentünk olyan helyre, ahol ünnepeltek az emberek. Most távolabb vagyunk a belvárostól és érzésem szerint ilyenkor könnyebben lustul az ember, de délután szép idő volt és ki akartunk mozdulni egy kicsit.

Timka látta a neten, hogy a Harbourfront-on mindenféle programokat tartanak és mivel ide már készültünk korábban, ezért ezt a városrészt vettük célba. Villamossal végig mentünk a King-en, majd a Bay streeten elsétáltunk a tóig.

A belvárosban sétálni nem annyira vidám dolog, mert hétvégén nem annyira intenzív a takarítás és egy ilyen bulis hétvégén minden sarkon van valami szag. Hol ott hagyott étel, hol vizelet, hol fű szagot éreztünk.

A tópart szép volt, de iszonyú tömeg jött össze. A Ferry  termináltól indultunk, itt még el lehetett férni, de a Harbourfront centrumában a helyiek és látogatók taposták egymás sarkát. Ahogy az egyik attrakció, az öbölben lehorgonyhozott óriási sárga gumikacsa felé közeledtünk úgy lett egyre nagyobb a tömeg. Márknál és nálunk is itt szakadt el a cérna, úgyhogy elindultunk haza.

Az utunk a Rogers Center és a CN Tower között vezetett, felnéztünk és pár EdgeWalk túrás ember éppen a torony szélén egyensúlyozott. Több mint 300 méterre voltak tőlünk, így csak a pici piros pöttynek láttuk a védő öltözetbe burkolt embereket. Timkának mondtam, hogy majd egyszer engem is fizessen be. Csak 225 CAD, szóval szinte ingyen van. :-]

http://www.cntower.ca/en-ca/plan-your-visit/attractions/edgewalk/edgewalk-overview.html

A nap fénypontja az volt, ahogy Márk egy teljes hot-dogot betolt. Nem tudom, hogy hova fért el benne, ráadásul elkunyizta annak a muffinnak egy részét, amit Timkának vettem. Élvezet volt nézni, ahogy jó étvággyal betermeli a cuccot. 😛

Legközelebb sátoros ünnepen én az ellenkező irányba megyek, mint ahova a tömeg megy. Mondjuk valami kis tóhoz, egy csónakba horgászni. De jó is lenne… 😀

 

 

 

Délelőtti sétálgatás – Woodbine Beach

Szerda délelőtt szépen sütött a nap és elhatároztuk, hogy családi kirándulást szervezünk. Még nem értünk a végére a Gábor által javasolt látnivalóknak, ezért a listáról választottunk egy Ontario tavas programot, mert Timka mindenképpen látni szerette volna a vizet. Megjegyzem, hogy ez nekem sincs soha ellenemre és már azt tervezem, hogy jövő nyáron hogyan fogunk elmenni 1-1 napra vitorlázni a tavon, ha Márk egy kicsit megbízhatóbb lesz.

A kinézett Woodbine Beach hétköznap délelőtt fél órára van tőlünk, így hamar odaértünk. A WB Toronto nagy strandjainak egyike, ahol az áramlást megtöri egy természetes félsziget és annak a észak-keleti oldalán homokot tett le víz. Régebben állítólag kunyhós, fás terület volt ez a rész, de aztán a város a 90-es években kialakította és megnagyobbította a partot és strandot hozott létre.

https://en.wikipedia.org/wiki/Woodbine_Beach

A hely egyébként nagyon szuper, van olyan része mint Siófok, ahol nagyon sokan piknikeztek és napoztak, de egy hosszú deszka sétányon (boardwalk) ki lehet sétálni a félszigetre, ahol alig voltak emberek.  A parton végig nyírt gyep, ligetes árnyékos részek, padok és persze WC (itteni nyelven washroom) is található.

A parkolóhoz közelebbi részeket ellepték az iskolás csoportok (utolsó hét van, most már inkább csak kirándulnak az osztályok) és láttunk egy csomó strandröplabda pályát is, ahol szervezett oktatás zajlott.

Sokáig nem maradtunk, Márk gyakran behisztizik, ha egy kilométernél többet kell sétálnia és közel volt az ebédidő is. Valószínűleg ez volt a fő oka Márk rosszkedvének.

De ennek ellenére kiültünk egy fél órára egy nyugis részre, ahonnan fantasztikus kilátás volt a tóra, utána pedig elmentünk egy Boston pizzeriába ebédelni. Ez nagyon amerikai élmény volt, de majd lassan hozzászokunk.

Néhány kép erről a szép délelőttről:

20170628_101903

 

20170628_10431620170628_10530620170628_110909