Kábult Kanada?

Amikor két éve Kanadába költöztünk, akkor először fura volt, hogy Torontóban járva kelve reggel-délben és este fűszag csapta meg az orrunkat. Először összemosolyogtunk Timkával, aztán már annyiszor éreztük, hogy egyszerűen nem érdekelt minket.

Liberty Village-ben, ahol az első hónapunkat töltöttük egy 20 emeletes házban, minden este erősen terjedt a fűszag. Annyira, hogy a terasz ajtót nem lehetett nyitva tartani a szellőztetéshez.

Ekkor még nem volt teljesen legális a fűpiac, de a rendőrség láthatóan nem nagyon üldözte a fogyasztókat. Ha valaki meg nem akart a fekete piacról vásárolni, az az orvosi füvet árusító helyeken tudta beszerezni a cuccot.

Ilyen helyek ma is léteznek, vihetsz orvosi ajánlást, van olyan szolgáltató, ahol ha 25 éves elmúltál, akkor kitöltesz egy nyomtatványt, hogy igen nekem fű kell, mert pl álmatlanságban szenvedem és fűvel a zsebedben távozol. Voltak és vannak olyan helyek, ahol pl telefonon lehet konzultálni az árusító hellyel szerződésben álló orvossal, aki mondjuk az ország másik felén élt és ő felírja neked a füvet.

Egyébként foglalmam sincs, hogy mi volt a legális szabályozás az orvosi marijuana vásárlás kapcsán, és mennyire alakították úgy a boltok a gyakorlatot, hogy az nekik megfelelő legyen, de a nagy tömegű telefonos orvosi konzultáció azt mutatja, hogy mindent megtettek, hogy az orvosi rendelvény valami abszolút formalitássá váljon.

Már érkezésünk évében lehetett tudni, hogy 2018-ben jön a legalizáció és ezt sokan úgy értelmezték, hogy a rendőrség úgy sem lép fel már az árusítás ellen és egyre másra jelentek meg az illegális brick & mortar boltok, akik a pultból árulták a füvet. Lehetett is olvasni a médiában, hogy a rendőrség és Torontó város tucat számra zárta be ezeket a helyeket.

De ennek nincs már jelentősége, mert Kanadában 2018. ősz óta legális a fű fogyasztása és a saját célra történő termesztés és bizonyos feltételek teljesítése esetén a nagyüzemi termesztés és nagytömegű árusítás. Ez itt például a legalizáció napján történt csoportos füstölés.

5896444128_98015267d2_o

Hogy miért jutott ez most az eszembe?

Mert ezt a BBC podcastet hallgattam:

Morocco’s Hash Trail to Europe

Meglepődve hallgattam, hogy Hollandiában ugyan legális a fű fogyasztása (ezt mindenki tudja), de a coffee shopok illegális drogot árulnak, ami illegális tevékenység, de nem büntethető. Erről nekem foglalmam sem volt korábban.

A podcast arról szól, hogy Marokkóból ezerrel áramlik a hasis (ami lényegében a fű pasztásított változata) Európába és a legalitás és illegalitás határán létező kis “kávézók” ezt az illegális anyagot szerzik be és árulják.

El is gondolkodtam rajta, hogy Kanadában ehhez képest milyen haladó a marijuána szabályozás és mennyire érződik rajta az Észak-Amerikai praktikum és az üzlet mindent átható uralma.

Itt már tavaly az egész ország a fű lázában égett, annyira, hogy konkrétan tőzsdén jegyzett vállalatok hatalmas gyárakat hoztak létre és ott termesztik a füvet. De már induláskor akkora volt a kereslet, hogy nem bírták az iramot, ami oda vezetett, hogy az online rendelések nem jöttek meg vagy nem időben, vagy nem annyi jött. Azóta egyre kevesebb ilyen hírt olvasni a kanadai neten, azaz a termesztők valószínűleg éppen intenzíven bővítik a kapacitásukat.

Hogy az egész legalizálás jó vagy nem jó, azt mindenki döntse el maga. A holland rendszerrel összehasonlítva nekem az szimpatikus, nem az illegális kereskedők zsebét tömik a fogyasztók, mert ami a legális csatornákon keresztül jut el hozzájuk, azt legális körülmények között termesztették, azaz elég valószínű, hogy az adót megfizették utána. És ez nekem rendkívül szimpatikus hozzáállás a kormány részéről, valamint mutatja az üzlet mindenható hatalmát.

Ha lesz erőm, akkor megírom majd, hogy néz ki a fű piac szabályozása Ontarióban és hogyan lehet a hétköznapokban füvet beszerezni. Mindezt egyelőre elméti síkon, mert nekünk még nem volt erőnk/időnk/lehetőségünk kiróbálni a rendszert a gyakorlatban.

Fű helyzet Kanadában – helyszíni tudósítás

Amikor megérkeztünk Kanadába, akkor fura volt, hogy lépten-nyomon fű szagba botlottunk. Fű szagot érzel fényes  nappal a városban autózva, vasárnap délelőtt a  High parkban sétálva, de fura módon még az autópályán is. Néha szagos egyének szállnak fel a buszra és alig tudnak járni, de még otthon sem kerülheted el a jellegzetes szagot.

Az első szállásunkon minden este be kellett csuknunk a terasz ajtót, mert a toronyházban valahonnan mindig jött a szag. Azóta elköltöztünk, de olyan “szerencsénk” van, hogy még most is minden este jön a menetrend szerinti fűszag, amikor a 60-as, amúgy jó karban lévő szomszéd házaspár egyik tagja (vagy mind a kettő) rágyújt egy rekreációs spanglira. Néha egy este kettőre is.

Hogy miért ennyire elterjedt a fű használata Kanadában? Mert orvosi célra már ma is lehet THC tartalmú szereket és szárított marihuánát kapni, de tekintettel arra, hogy a szövetségi kormányzat legkésőbb 2018. júniusig legalizálni fogja a rekreációs célú marihuána fogyasztást, így a rendőrség nem nagyon foglalkozik a fogyasztókkal és ezért elég széles körben füstölnek a kanadai polgárok.

Néha olvasok kanadai híreket, illetve podcast-et rendszeresen hallgatok és megtudtam, hogy az Ontario kormányzat már dolgozik olyan szabályozáson, mely a legalizálás utáni időszak fogyasztási és árusítási szabályait fogja rendezni.

Én eddig nem gondoltam bele, de ha lehet dohányozni az utcán, akkor vajon füvet is lehet majd szívni? Ha igen, akkor a buszmegállótól milyen távolságra? Vagy csak otthon lehet majd füvezni? Hol fogják a füvet árusítani? Pl a helyi LCBO outletekben, hasonlóan az alkohol árusításhoz? Érdekes kérdések ezek.

Állítólag már most is lehet internetes kutatásban részt venni és vélemény alkotással befolyásolni a jövőbeli szabályokat. Ennek nem néztem utána, mert időm sem volt rá és valahogy még mindig kívülállónak érzem magam Kanadában.

A hírek alapján úgy látom, hogy a liberálisok tolják a legalizálás szekerét, a konzervatívok meg próbálnak minél több mindent a küllők közé dobni és a szabályozási oldalról próbálják majd a füvezés volumenét csökkenteni. Minél kényelmetlenebb legális fűhöz jutni és minél kevesebb helyen lehet fogyasztani, matematikailag annál kevesebben fognak fogyasztani.

Én nem tudok és nem is akarok mit mondani arra, hogy a fű árusítás mennyire káros a társadalomra, mennyire kapu drog a marihuána vagy mennyire nem az. Mennyire lehet függőséget kialakítani tőle és mennyire alakítja át a használó személyiségét a hosszú távú füvezést.

Fél szemem azért a híreken tartom, mert kettőt pislantunk és Márk abba a korba fog jutni, hogy érdemes lesz erre is figyelni.

Ontario kormánya és Torontó polgármestere minden esetre adóbevételre számít a legális árusításból, de azt is olvastam, hogy nem ebből akarnak új metró vonalat építeni vagy az egészségügyet finanszírozni. Ezzel azt akarták érzékeltetni, hogy az adóbevétel nem lesz gigászi.

Érdekes kísérlet alanyai leszünk minden esetre, mert a világon jelenleg kevés ország van, ahol háborítatlanul lehet füvet venni és fogyasztani és ha a fogyasztó nem tart attól, hogy eljárás indul ellene, akkor jól lehet vizsgálni a füvezés tényleges egészségügyi és társadalmi hatásait.

A következő kép egy marijuana dispensary-ről készült a munkahelyemhez közel. Mivel reggel járok arra, ezért a helyet nem láttam még nyitva, de lehet, hogy nem is nyit ki soha. Ezek a helyek jelenleg nem igazán legálisak és a rendőrség be is záratja őket, ha füvet árulnak. Hiába van közel a a legalizálás, az árusítást nem tolerálja a rendőrség.

20170725_080500

Én egyébként sokkal kevésbé tartok a fűtől, mint attól a fentanyl járványtól, ami a kanadai nagyvárosokban pusztít. A következő kép állítólag nem hamisítvány és Vancouverben készült valamikor 2017. elején. A képen az látható, ahogy a galambok üres fecskendőkből építettek fészket maguknak. Ez az egy kép jól mutatja ennek a halálos opioid járványnak a méretét.

pigeon-nest-needles-twitter