Algonquin kirándulás

Kiegészítem Ákos Irány észak! bejegyzését a következő 2 nap tapasztalataival és fotóival.

Ha már a közelben voltunk, mindenképpen szerettük volna meglátogatni az Algonquin nemzeti parkot. Nagyon sokat hallottunk róla, közeli barátoktól is, hogy milyen gyönyörű, óriási, rengeteg tóval, és milyen sok vadon élő állatot lehet egész közelről megfigyelni itt. Összességében ez mind igaznak bizonyult, a Thanksgiving hosszú hétvége és a nagyon népszerű “fall leaves” szezon miatt még embertömeg is hozzáadódott az élményhez.

cropped-img_0147.jpgEzt például az egyik látogatóközpont kilátóteraszáról fotóztam, kb a fejem fölé emelve a telefont, hogy a korlátnál pózolókat ne kapjam el. Ja, mindezt egy laza 20 perces sorbanállás után a mosdóhoz.

 

img_0125.jpg

A park bejáratánál találtam ezt a táblát, a vadállat-észleléseket írják fel ide a látogatók. Előttünk 1 nappal találkozott valaki egy farkassal éjfélkor. A szarvas, jávorszarvas elég gyakran bújik elő, és medvékkel is össze lehet futni, főleg ha éjszakára maradsz és nem rendezed el a kaját.

A farkasok mellé nekünk előző nap már pipa került, a Haliburton farkas rezervátumban egész közelről, de egy épület biztonságából figyelhettük meg a falkát.

No de, vissza az Algonquinba:

A parkon áthalad egy kiváló minőségű autóút. 3-5 kilométerenként különféle szebbnél szebb látványosságokat találni, kiépített parkolókkal, és szolgáltatásokkal. Aznap a nagy embertömeg miatt a parkolásra is várakozni kellett. Az egyik túraútvonalhoz pl csak a padkán tudtunk megállni. Más autósok itt otthagyták a kocsit, és tiltótábla sem volt. Amikor visszaértünk, megláttuk a sárga mellényes szervezőket az út mellett, és mondtam is Ákosnak, menjen előre megnézni, nem vontatják-e még a kocsit. Hát nem. A parkolóból ki- és bekanyarodást segítették, irányították a forgalmat. Segítettek nekünk is gyalogosan átkelni az úton, és később kisorolni is az autók közé. A kanadaiak kedvesek. És lazák.

Tavak és erdők váltják egymást ezen a mágikus helyen. Mivel a legtöbb látogató a pirosló leveleket jött fényképezni, a túrautakon azért találtunk magányos helyeket. Amit a gyerekeink aztán bekiabálhattak.

img_0156.jpg

Ennyire voltak sokan.

Hamarosan eluntuk a parkolóhely-keresést, és inkább kihajtottunk a parkból. Míg befelé jövet egy szép kapun keresztül vezetett az út a keleti oldalon, a nyugati bejáratot észrevétlenül hagytuk el.

És ez nemcsak azt jelenti, hogy nem jól őrzik a nyugati kaput ;-), hanem azt is, hogy a táj ugyanolyan kívül, mint belül. Továbbra is tavak és erdők mellett haladtunk el, a juharfák még mindig pirosodtak, felváltva a méregzöld fenyőkkel. Dombos és kanyargós utakon jutottunk vissza a szállásunkhoz, szintén egy tópartra. A gyerkőcök kisorsolták, ki fürdik először, és ki alszik középen.

Az első éjszakából maradt meg ez a cukker sztori: Márk aludt középen, és hajnalban felverte Ákost. Akinek vissza kellett rendezni a belső szélen alvó kisembert irányba, mert teljesen keresztbe fordult. A csúcs-cuki mondás Márktól, így fogalmazta meg a problémát: “össze vagyok nyomva, mint egy csík!”

Az utolsó napon már nem akartunk sokat autózni, és nem kívántuk újra a tömeget sem. Ezért csak a közelbe terveztünk barangolást, és ebéd után terveztünk hazaindulni. Logikusnak tűnt, hogy ezzel elkerülhetjük a legnagyobb dugót, mert a Thanksgiving a családi ebédekről-vacsorákról szól (már megint pulyka :D), ami talán nem ér véget 1-kor. Ez nem jött be, de erről később.

A gyerekek még utoljára megpróbálkoztak a békavadászattal az erre kialakított játszóhelyen, amíg megraktuk az autókat.

Első állomásunk a “Minden” vadvízi park volt, ahol sokáig fényképeztük egymást a száguldó fehér habos víz mellett. Egy horgász ki is állt pihenni, talán nem akart aznap szerepelni. Ákos persze kikérdezte, süllőre vadászott, az elsőt már meg is fogta, egy másodikra várt, hogy tele legyen a vacsi asztal.

(Minden a település neve, keress rá a google maps-en, ha nem hiszed :D)

Innen a Haliburton Sculpture Forestbe hajtottunk tovább, ami egy szoborpark. Helyes kis erdei sétaút mellett helyezték el a szobrokat, és a domb alján egy újabb tavat is megnézhettünk.

Az utolsó állomás egy kis hamburgerező volt Haliburton városában, kb az egyetlen nyitva tartó étterem ebben a picinyke városban.

img_0228.jpg

Klassz dolog az all-day breakfast, Márk tükörtojást rendelt piritóssal. Igaziból az utóbbi miatt, az asztalon lévő dzsemek izgatták a fantáziáját. Ákos egy vega burgert választott, én meg egy igazit, stílusosan sült krumplival. A gyerekek még egy kis palacsintát is toltak a szépen kiürített tányérok után.

Tele pocakkal indultunk hazafelé, Gáborék Torontoba, mi Waterlooba. Amíg tudtuk/lehetett, kerültük az autópályát. A festői szépségű 118 autóúton haladtunk dombra fel és aztán le, még egyszer megcsodáltuk a pirosba hajló lombokat. A 11-es úton már alakult a dugó, az igazi araszolós autótömeg Barrie-nél jelent meg, ahol néhány km-t az észek-keletről Torontoba tartó 400-as autópályán vezetett az utunk. Konkrétan 20 km/h sebességgel haladtunk, előttünk még legalább (normál tempóval) 2 órányi úttal. A waze mindenáron be akatt vinni Toronto felé, de nem hittünk neki – tapasztalatból tudjuk, a 401 autópályánál nincs rosszabb egy forgalmas napon. Az M7 a Balatontól visszafelé vasárnap este, tízszeres forgalommal. Inkább kanyarogtunk tovább az autóutakon, az Orangeville-i kereszteződést már én is megismertem, errefelé sokszor kirándultunk már. Aztán farmok és kistelepülések mentén értük el Guelph határát, onnan már csak egy fél óra az otthon. Összesen 5 órát töltöttünk az autóban (összehasonlításképpen, odafelé 2,5 volt). Mostanában nem indulnék neki újra ;-).

Összességéban fantasztikus élmény volt ez a hétvége. Amit tanultunk belőle: hosszú hétvégén vagy az Algonquin-ben kellene táborozni (ennek csak én vagyok az akadálya), vagy ha a parkon kívül szállunk meg, érdemes ott is maradni.

Családi hálaadás

JJ munkatársam és felesége meghívtak minket a családi hálaadási összejövetelükre.

Pár hete jártunk már náluk megnézni az új házukat, de egy ilyen családi eseményre való meghívás megtiszteltetést jelent és egy kicsit aggódtam is, hogyan fogunk összeilleni JJ és Yelena családjával.

Ők egyébként Kitchenerben laknak, ez nekünk kétszeri 110 km-es utazást jelentett, míg nekik napi 2×1,5-2 óra ingázást Torontóba. Yelena “csak” hetente 2-3x utazik be Torontóba, a többi napon home office-ban van, de JJ minden nap bejár dolgozni, mint én. Fogalmam sincs, hogy bírnak ki ennyi utazást.

Érdekes, hogy JJ horvát származású, Yelena pedig szerb. Mindkettőjük családja a háború közben/után érkezett Kanadába. Odahaza a szerbek és horvátok lőtték egymást, Kanadában pedig összeházasodnak. Mindkettőjük családjának néhány tagja jelen volt a hálaadási ebéden, érdekes volt látni, hogy valami érthetetlen keverék nyelven beszélgetnek egymással, amiben a szerb, a horvát és az angol keveredik.

Persze tudnak rendesen angolul, mert a család jelenleg 30-40 éves tagjai tizenéves korukban érkeztek. .Inkább kanadaiak ők már, mint horvátok vagy szerbek. Miközben beszélgettek nagyon figyeltek, hogy mi mondanak angolul és mit az anyanyelvükön, de  nem találtam rendszert a dologban. :-]

20171008_144138

A hálaadási összejövetel első fele nagyon vicces volt. Timkával közösen kellett hátratett kézzel kellett egy kis tököt felgurigatni a hasunktól egészen az arcunkig. A Yelena által készített videót inkább nem teszem fel. :-] Az első díjat nem mi nyertük, de azt hiszem másodikok lettünk. Az első díj kettővel lejjebb látható egy pulyka asztali dísz formájában.

Második műsorszám a töklámpást faragás volt. Ezt a felnőttek élvezték a legjobban, sajnos Márkot közben megcsípte egy darázs, úgyhogy ő onnantól inkább kivonta magát ebből a szórakozásból. Szegénykém azóta ha rászáll egy légy, teljesen ki van akadva. Remélem hamar elmúlik ez a para a repülő rovaroktól…

IMG_20171008_151139

Ez után következett a szuper ételek elfogyasztása. JJ és Yelena nagyon megadták a módját az ünneplésnek, előző éjszaka 3-ig készültek a fogásokkal. Volt természetesen sült pulyka, barna mártás, 2 féle töltelék a pulykához, amit nem tömtek be a madárba, hanem külön tálaltak, de volt ezen kívül saláta és egy csomó édesség. Én ez utóbbiból nagyon  sokat ettem, főleg a kókusz tekecs jött be, amit Kanadában még nem láttam sehol…

photo0_23

20171008_15560420171008_16493220171008_16530920171008_170055

Később JJ meggyújtotta egy nagy máglyát és lehetett pillecukrot sütni. Ezt a részét az észak-amerikai kultúrának nem értem, mert a pillecukor könnyen megég (mint a mellékelt képen látható) és ha nem ég meg, akkor is megolvad és nyúlik mint a gumi, plusz ragad mindenre. Szerintem undorító, de a legtöbben errefele szeretik. :-]

20171008_175223

IMG_20171008_181505

7 óra fele elindultunk haza, ekkor már erősen sötétedett. Márk út közben rosszul lett, sajnos mostanában rosszul viseli a hátsó ülést. Végül elaludt, úgyhogy a rókát elkerültük, de így fürdés nélkül kellett lefektetnünk. Pedig a tűz miatt olyan füstösek voltunk, mint a szénégetők.

A gyermekvédelmet nem kell  hívni, reggel azonnal pótoltuk a hiányosságot. :-]

Hálaadás a munkahelyen

Kanadában a hálaadás (Thanksgiving) legalább annyira fontos ünnep, mint az USA-ban.  A hálaadás automatikus hosszú hétvégét jelent, ilyenkor összejön a család, távolról is hazautaznak a rokonok. Van egy kis különbség az időzítésben, mivel Kanadában  október 9-re esik ez az ünnep, az USA-ban pedig november végén lesz.

A hálaadás jegyében a munkahelyen ma hálaadási Pot-Luck-ot rendeztünk. Aki jógázik az ismeri a potlak szó jelentését: mindenki hoz valami ételt és megosztja a többiekkel.

Nálunk is nagy készülődés volt, a Confluence portál kb fél óránként küldözgette tegnap az értesítést, hogy ki mit hoz majd másnap. A mottó az volt, hogy mindenki hozzon a saját országára jellemző ételt.

Ezt én nem tartottam be, mert nem jutott eszembe egyetlen olyan magyar étel sem, amiben nincs hús, szeretem megenni és el tudom készíteni. Úgyhogy tegnap este zöldséges Quiche-t csináltam. Ezt az ételt csináltuk régebben Timkával, aztán hosszú ideig nem volt az étlapon, de a hétvégén Mariannál és Péternél ez volt a menü és ihletet kaptam én is.

Ez volt a mai menü, egyenesen a belső portálról. A neveket töröltem személyiségi okok miatt. :]

Food
Vegetarian/Non-Vegetarian
Jalebis Dessert
Samosas Vegetarian

Chicken/Lamb

Pakoras Vegetarian
Spanish omelette Vegetarian (eggs, potatos and onions)
Carrot Cake with Chocolate Vegetarian
Wild Rice Salad Vegetarian
Roasted Potatoes + Sweet Potatoes Vegetarian
Quinoa salad Vegetarian
Salad (with kale, and other yummy things) Vegetarian
Atlanta Brisket Beef
Teriyaki Flank Steak Beef
Assorted Desserts Vegetarian
South African Borewors beef & chicken
Cannoli (dessert)
Vegetable Quiche Cheese, creme, onion, eggs
Stuffed cabbage and grape leaves Non-Vegetarian (Beef)
Dessert (Rasmalai) Vegetarian
A brie plate (like a cheese plate, but with just brie) Vegetarian
Spring Rolls Vegetarian
Not sure yet
Banana Loaf
Dumplings Non-Vegetarian (Chicken)
Chicken Tortilla Pinwheels Non-Vegetarian
Beet Salad Vegetarian
Jerk Chicken Non-Vegetarian (Chicken)
Quinoa Bean salad Vegetarian
fruit platter Vegetarian
Meduvada Vegetarian
Deserts (Bengali) Cream,Milk,
Sushi Vegetarian (each roll has a few of the following ingredients but not all [ cucumber, avacado, egg omelet, carrot, oyster mushrooms, imitation crab ])
Spinach Ricotta Lasagna Vegetarian (with cheese)
Moon Cake Vegetarian
Yummy Gulab Jamun Vegetarian
Cheese (Paneer) pakora Vegetarian
Holopchi (Ukranian cabbage roll casserole) Non-Vegetarian (Bacon)
Sabudana Khichdi (Indian dish made of pearl Tapioca) Vegetarian (Tapioca, Peanut powder, potatoes, green chilli)
Vegetable salad with tuna Vegetarian… mostly
Pasta, Veg and Tuna Salad (has mayo) Pasta with fish
Pierogies Vegeterian (potato and cheese)

A kínálat nagyon jó volt, sokat ettem és olyan dolgokat is kipróbáltam, amikről még nem is hallottam. Lássuk csak:

  • Spenótos, rikottás lasagna – csak egy kicsit ettem, mert kíváncsi voltam. Finom volt, de szerintem én jobbat tudok csinálni. :-]
  • Paneer Pakora – indiai étel, nem igazán szeretem az olajban sült dolgokat, de jól nézett ki és jó volt az íze is. A mártás volt igazán szuper, mert egyszerre volt édes és erős
  • Cannoli – Anthony-vel megbeszéltük, hogy ez nem Canelloni, mert az olasz töltött tészta. Ez egy finom leveles tészta, habbal töltve, de amúgy ez is olasz
  • Banana Loaf – nem volt nagy szám, de valamiért ketten is csináltak. Valami tészta és csoki összekeverve és alig megsütve
  • Rizssaláta
  • És a nap sztárja (nekem) a csokis répatorta. Ez nem hasonlított arra a répa tortára, amit eddig ettem, mert nem cukros máz volt a tetején, hanem csoki és a közepén is volt egy nagy lyuk és abból folyt a csoki amikor vágott az ember egy szelet tortét. Ebből többször is szedtem

Nagyon teleettem magam, meglepő volt, hogy délután is tudtam dolgozni. Talán azért, mert ma különösen idegesítő megbeszéléseim voltak. :-/

Az volt a legdurvább, mint a cégünk X-edik szülinapját is most ünnepeltük, azaz amikor már jól teleette magát mindenki, akkor begurítottak két hatalmas tortát. Nos ezeket már kihagytam, mert az észak-amerikai cukrász iparról nincs jó véleményem…

Néhány kép is készült. Bocs, de próbáltam az arcokat lehagyni. Így bénán néz ki, de ez van…

20171004_11035420171004_12244320171004_12244920171004_130859