Télből a nyárba

Most már értem, hogy miért panaszkodnak a Kanadában élők arra, hogy errefelé nincsen tavasz.

Május 11-én még hó esett, de akkora, hogy hóembert lehetett építeni és a szomszéd kislány reggel szánkózott a házunk mögötti domboldalon. Dühítő az ilyen, amikor mindenki a tavaszt várja, ráadásul Ontarióban élünk, ami Kanada legdélebbi tartománya és nekünk még annak is a legdélebbi részén van a rezidenciánk. Erről a májusi havazásról ebben a bejegyzésben írtam.

20200511_074456

Ehhez képest május 25-én (egészen pontosan két héttel később) közel 30 fok fokig emelkedett a hőmérő higanyszála és a magas páratartalom miatt a hőérzet bőven 34-37 fok volt.

onmondayfeel__1_

De nem ám egyetlen napig, hanem napokon keresztül egyre melegebb volt, tényleg fájt kimenni nappal, amikor tűzött a nap.

A kanadaiak tavasz iránt érzett rajongását megértem, de emberek, el kell fogadnotok a tényt, hogy Észak-Amerikában nincsenek jelentős kelet-nyugati irányú hegyláncok amelyet a szelek útjába állnának és ezért mi a párás és meleg déli- és hideg északi áramlatok ütköző zónájában élünk, ami miatt az időjárás igencsak változatos. Ezért májusban simán fagyhat, de akár 30 fok feletti strandidő is lehet.

Tegnap egyébként konkrétan láttunk strandoló embereket a Laurel Creek Conservation Area-ban, ahova este ugortunk ki egy sétára.

Az egyhetes hőhullámot követően mára már csökkent a hőmérséklet, ma egész nap esett, holnap még egy hidegfront is jön és szombatra-vasárnapra megint fagyveszélyt mondanak bizonyos helyekre. Ezt tedd zsebre.

Minek mentek Kanadába? Ott nagyon hideg van…

Amikor ismerősökkel és barátokkal arról beszélgettünk még Magyarországon, hogy miért akarunk Kanadába költözni, akkor az esetek nagy részében elkaptam azt a elfojtott félmosolyt ott a száj szélében, ami arra utalt, hogy “Te normális vagy?”

Ekkor még én is azt gondoltam, hogy

Kanada = medve + hód + favágó + 1 méteres hó + jah és piros egyenruhás kalapos rendőr bazi nagy kutyával.

A nyarat látva én is rendesen ráparáztam erre a kérdésre, de a főpara akkor jött, amikor amikor augusztus végén kénytelen voltam betenni az ágyba az otthonról importált elektromos ágymelegítőt, mert esténként 20 fok sem volt a szobában. Egy éjszakára a fűtést is felkapcsolták és nagyon jól esett…

Ekkor már készültem az októberi télre, majd szeptember elején elkezdett melegedni a levegő, egyetlen nap sem esett az eső és ma 30 fok feletti hőségben strandoltunk a Lake Ontario partján. Esküszöm ez a szeptember melegebb, mint az augusztus volt, úgyhogy a globális felmelegedés Toronto-ba is elért és köszönjük szépen de nagyon örülünk neki. :-]

Tegnap (szombaton) annyira meleg volt, hogy reggel 10-kor majdnem megfőtt a fejünk, ahogy a villamos megállóban ültünk. Egy kanadai magyar ismerősünk elhívott minket a helyi (Wychwood Barns) farmer’s market-ra. A hely jó volt, de annyira meleg volt, hogy alig vonszoltuk magunkat.

Ekkor erősen beugrott, hogy vasárnap menjünk el strandolni, mert erre alig volt lehetőségünk a nyáron. Szombat délután Márkkal elmentem a Canadian Tire-be (helyi Obi), ahol éppen a nyári cuccokat szedték le a polcokról és tették ki a korcsolyákat, csizmákat, stb.

Vicces volt a középre dobált áruk között napernyőre vadászni. Ezzel nem voltam egyedül, mert kb 3-an állítottak meg a pénztárhoz menet, hogy a napernyőket hol találtam. 😀

Vasárnap reggel tehát megcsináltam a piknik batyut, Timka Márkot szedte össze és f10-kor már úton is voltunk a Woodbine beach-re. Erről a helyről írtam már korábban, a név alapján kikereshető a korábbi írásom a szófelhőből.

A Waze szerint a Woodbine csak 12 km-re van jelenlegi lakhelyünktől, úgyhogy 20 perc alatt odaértünk. 10 óra kanadai viszonylatban korán van, de a parkolóval bajban voltunk, mert valami futóverseny volt a parkban. Timka szerencsére nagyon jó ütemben körözött és pont lecsaptunk egy korai távozó parkolóhelyére. Szeptemberben külön bónusz, hogy a Lake Ontario partján nem kell parkoló díjat fizetni. (20 dollár megtakarítás)

A tópart jó 1 km-re van az autótól, én teljesen beolvadtam a homokba, ahogy cipeltem a piknik táskát és az óriásra hízlalt Ikeás szatyrot. Fürdő nadrágot nem is vittem, mert a Lake Ontario általában a kibírhatatlan és rettenetes hőmérséklet között volt eddig, de szeptemberben alig volt szél, ellenben jó meleg volt, így a part menti sekély víz legalább 18-19 fokosra melegedett. Egyáltalán nem volt sikoltós a víz hőmérséklete, sőt Márkot is simán beengedtük pancsolni és a szája sem kékült el.

20170924_11034620170924_11035420170924_11035820170924_112438

Jókat játszottunk a vízben, Márk rekvirált homokozó játékokat, nekem meg a 2015-ös Teneriffe-i és a 2016-ös horvát nyaralásunk ugrott be. Csak a család hiányzott, de ők nagyon… :-/

Délután 3-ra felfőtt az agyam, Márk is kiette a piknik táskát, úgyhogy lassan elindultunk haza. A part addigra már teljesen tömött volt, eddire sokan rájöttek, hogy szeptemberben is lehet strandolni.

A parkoló helyünkön jól összeveszett két ember, mi meg csendben elhúztunk. Szuper napunk volt, srandolásban is jól ki lehet fáradni, úgyhogy Márkkal 4 fele el is aludtunk. Nem tudom mikor lesz este alvás, mert Márkot 6-kor úgy keltettem fel… Most éppen vacsorázik, túl van a bacon-ön, a kukoricán és éppen a tegnap vett görögdinnyét darabolja. Jó étvágya van, mióta JK-be jár (helyi ovi) 😀