Mount Trashmore

Márk a napokban azt találta mondani, hogy az iskolában tanulták, hogy december 21. a tél első napja. Köszi Márk, igazad van, de a tél idén már november közepén megkezdődött, azaz másfél hónapja tart és várhatóan április elejéig/közepéig velünk is marad.

Egy átlagos évben decemberben még csak kóstolgat a tél, pár fokos mínuszok vannak már és a hó sem mindig marad meg.

Ehhez képest november óta 3x volt jelentősebb havazás felénk és a kisebb 1-2 centis hóeséseket már nem is számolom. Ebben a szezonban kb egy olyan hét volt, amikor nem volt hó a földön és már elszórtam 20 kg kiló sót a járdánk csúszásmentesítésére, pedig nagyon takarékosan bánok a sóval, hogy ne nyírjam ki a növékenyeket. További 40 kiló rendelkezésre áll, ha jönnek a szokásos ónos esők (freezing rain), ami évente 5-6 alkalommal órási szabadtéri koripályává változtatja a teljes várost.

Az eddigi télen a hőmérséklet is bőven az átlag alatt volt, decemberben volt egy bő hetünk amikor nappal is végig mínuszban járt a hőmérő éjszaka pedig mínusz 10-15 fokig is lesüllyedt a hőmérséklet.

No de lássuk ennek a közhelyes kanadai télnek a jó oldalát is: lehet például szánkózni.

A városrész ahol lakunk Waterloo legmagasabb pontja, dimbes dombos az egész terület. Egy rövid sétára van egy kis parkocska, ami magasabban és egy alacsonyabban fekvő utcát köt össze és a gyerekek hamar rájöttek, hogy itt szuperül tudnak szánkózni.

Mivel itt mi is voltunk egy párszor, ezért Márk már nem szuper lelkes, amikor javaslom, hogy menjünk szánkózni. Ilyenkor kell a leleményesség, hogy kölyköt ki tudjuk mozdítani a lakásból.

Ezért a napokban a barátainkkal kimentünk a környék legjobb szánkódomjára a McLennan Parkba. Ezt a helyet úgy is hívják, hogy Mount Trashmore, mely az 1970-es években még szemétlerakó volt, majd rehabilitálták a területet és házakat is építettek a környéken, ami nem volt jó ötlet, mert metán tört fel a talajból és ezután évekig égtek a metán források.

Végül a metán elfogyott és a kitchener-i önkormányzat elkezdte fejleszteni a területet és egy bicajos parkot létesítettek, játszótérrel, splash-paddal és persze az órási szánkódombbal.

“Óriási”, mert Ontarió unalmasan lapos tehát bármi ami egy kicsit is magasabb, az nagy érdeklődésre tarthat számot. Így lehet a Blue Mountain Kanada egyik leglátogatottabb síterepe, ami mondjuk Ausztriában a vicc kategóriába tartozna. És így lehet Mount Trashmore Kitchener-Waterloo szánkó fellegvára.

Na jó, azért annyira mégsem alacsony, mert elég macerás felsétálni erre a dombra, miután lecsúsztál az aljáig. Márk a kezdeti lelkesedéssel hajtva kb 2x feljött, aztán kijelentette, hogy fáradt a lába. Mivel jó nagy társasággal voltunk, ezért volt nálunk gyerek snowboard és kb 5 féle szánkó, ezért aztán lehetett noszogatni, hogy ok, akkor felmegyünk és lejövünk a piros szánkóval, mert az megy a legmesszebb.

20191221_144322

20191221_144809

Sajnos vagy nem sajnos, de napok óta pozitívban jár a hőmérő és bár a fehér karácsonyunk még mindig garantált, de a Mount Trashmore-t jelenleg valószínűleg inkább jég, mint hó borítja, ezért nem tervezünk újabb látogatást.

Állítólag a téli szünet alatt jön még egy nagy havazás, ezért még van esély arra, hogy csússzunk egyet a helyi hegyen. De az igazi tél még előttünk van, január és március között bőven lesz még hó, úgyhogy lesz lehetőségünk arra, hogy fejlesszük a szánkó tudásunkat. 😀

Fehér karácsony

Amikor Kanadába költöztünk, akkor a munkatársaimmal gyakran beszéltünk arról, hogy mi vár majd ránk télen. A legtöbben azt mondták, hogy a karácsony Torontóban általában ‘naked’ azaz nincsen hó, de aztán megjön az is és itt is marad egészen áprilisig.

A valóság persze egészen másképpen alakult, mert már december elején jött egy rendesebb hóesés, de utána megenyhült az idő és elolvadt a hó. De pont csak néhány napig volt barna és szürke minden, mert a héten megjött egy újabb havazás, aztán ma 23-án megint egy és szentestére is ígérnek még 10 centi friss havat errefelé.

Délelőtt Márkkal elmentünk a közeli Canadian Tire áruházba, mert hiányzott pár konyhai eszközünk és jól elvertük azt a giftcard-ot, amit a főnököm nyomott a kezembe csütörtökön. Vettünk fém és műanyag edényeket, nyújtófát, nyújtódeszkát, mert múltkoriban a pogácsa készítés nem volt túl szórakoztató a megfelelő edények nélkül.

A forgalom gyenge volt, mert korán indultunk, plusz szakadt a hó. Régen vezettem hóban, de most nagyon élveztem. Az állandó 4 kerék meghajtás nagyon állat, úgy repeszt a kocsi, mint eddig egyetlen autónk sem. Nincs kipörgő kerék, csak egyenletes gyorsulás. Az persze más kérdés, hogy a megállás AWD-nél is pont olyan nehéz, mint egy fronthajtású autóval, szóval csak ésszel…

Az Avenue-n láttunk is egy balesetet, két autó csúszott össze, az egyik keresztben állt és két sávot zárt el, a másik szemben állt a forgalommal. Nekünk egy sáv jutott a háromból, de alig volt forgalom, szóval nem volt dugó.

A nap fénypontja a délutáni szánkózás volt. Délután kimentünk Gáborral, Mariannal és a gyerekekkel egy North York-i sulihoz szánkózni. Kicsit féltünk attól, hogy Márk még köhög és mi lesz ha belázasodik, de egyelőre nem tűnik betegnek. Fáradtnak annál inkább, mert nem volt délutáni alvás, kint volt a jó levegőn és járkált fel a dombon. A gyerekek imádták a szánkózást, alig lehetett őket elrángatni a helyszínről.

Néhány kép a délutánról:

20171223_131906Untitled20171223_13525420171223_142446