Márk, és az írás

Ezt a bejegyzést egy komoly változás ihlette: Márk elkezdett nagy mennyiségben betűket másoni, írni, betűket felolvasni kb 2 héttel ezelőtt. A saját nevét már régóta le tudja írni, és azt is megfigyeltük, hogy az iskolából kapott havi programról le tudja olvasni a kis társai nevét. Az viszont meglepő volt, amikor autóztunk a cipőboltba tavaszi dorkóért, és egy kirakatra nézve elkezdte betűzni: “ESZ, ÉDZS, O, PÍ. =STOP”. Majd kiestem az ülésből. Aztán megbeszéltük, hogy ez nem stop, hanem shop, de ez egyszerűen fantasztikus. És egy ideje már készítenek az iskolából kis könyveket – kb A3 méretű lap félbehajtva (fél centivel nagyobb itt valamelyik oldalon, de nem ez a lényeg), amire tudnak történeteket rajzolni, és szövegnek is van hely. Korábban rajzolt nagyon egyedi pálcikaembereket, és mindig ráírta a nevét is. Újabban viszont először random betűsorozatot is írt rá, és egy legújabbon értelmes szavakat is találtam.

Egyik reggel kicsit később értünk be az oviba, Márk éppen váltócipőt húzott, és a tanárnéni lecsüccsent mellém a padra. Ilyen kis saját készítésű könyveket hozott megmutatni. És meséli, hogy a gyermekünk leül az oviban egy könyvvel, és másolja ki belőle a betűket. Ráadásul élvezettel, játékból. Gyakran kér segítséget az egy évvel idősebbektől, akik leírnak neki valamit, ő meg lemásolja. Nagyon megdicsérgette Márkot, a füle hallatára. Én meg őt, mármint a tanár nénit. Mert ez egészen elképesztő. Augusztusban kezdett a gyermek angol beszédet hallani egész nap, szeptemberben kezdte az iskolát, és nemcsak megért mindent, és megérteti magát, de ismeri a betűket, számokat, elkezdett örömmel rajzolni, és most már írni is. A mi dolgunk most az, hogy folyamatos impulzusokkal segítsük, pl. hetente új könyveket hozunk a könyvtárból, Ákossal szoktak együtt másolni, velem inkább szinezni szeret, és akkor is kérdezget – ezt hogy kell írni?

Vekerdy persze ott dübörög az agyamban, és sokáig dilemmát okozott nekem, miért tanítják itt a 4 éveseket betűzni. Csakhogy azt látom, hogy nincs ebben semmi kényszer. Nagyon játékosan csinálják, megtartva a gyerekek kíváncsiságát. Sokkal gyerekbarátabb ez a módszer, amivel játékkal tanítják őket épp annyira, amennyi érdekli őket, mint amire én emlékszem 1. osztályból – vonalas füzetbe százszor leírni a betűket, szépen kanyarintani, pirospont, később osztályozás, kötelező olvasmány már elsőben. Az angol nyelv sajátossága, hogy nem elég összeolvasni a betűket az olvasáshoz, tehát szóképeket tanulnak, amihez több idő kell. És persze tele van a könyvtár könnyített, nagybetűs, egyszerűbb szókincsű könyvekkel, szintekre felosztva – óvodás kortól 3.-4. osztályig.

Végezetül egy kis demonstráció:

Mi az az apatero?

Érdekes állomáshoz érkezett Márk angol tanulása. Úgy vesszük észre, hogy minden számára releváns dolgot megért és ez általában akkor derül ki, amikor mi beszélünk angolul valakivel. Pl legutóbb Timka és az alsó szomszédunk arról beszélgetett, hogy vettek-e már tököt Halloween-re, mire Márk közbeszólt angolul, hogy neki is van egy kicsi.

Ha kérdezgetjük angol szavakról, és jó kedve van, akkor szívesen válaszol nekünk. Az a vicces, hogy néha olyan dolgot mond, amin napokig gondolkodunk, hogy vajon mit jelent.

“Pápdzsó” – Paw Patrol, Márk kedvenc sorozata. Ezt mondjuk pont tudom, hogy rakta össze.

“Missz Vörcserszon” – igazából Miss Richardson (az egyik tanító nénije). Amikor kijavítjuk, akkor felidegesíti magát, hogy az akkor is Missz Vörcserszon.

“Ma nem ettem az apatero-ból” – Mai ebéd a suli szerint: Vegetable Baby Fusili, Tomato Meat Sauce, Parmesan Cheese, Green Beans and Cauliflower Floret, Italian Bread, Garlic Butter, Fresh Fruit, Milk – ezekből melyik az apatero?

Mai beszélgetésünk:

Márk, mit mondasz akkor, amikor megkéred a tanító nénit, hogy vegye le a nadrágod? (gombos kertész gatya, egyedül nem tudja, vagy nem akarja levenni)

Erre Márk: “Can you please help my SHORT down?”

Nyelvtanilag rendben van minden, kivéve, hogy kb 2 hete nem hordunk rövidnadrágot, de Márk még nem tanulta meg a hosszú nadrág nevét angolul. 😀

 

Gondolat szilánkok

JK

Márk ma reggel megkérdezte tőlem, hogy ma kell-e JK-be menni. Megmutattam neki a naptáron, hogy ma PA day van, azaz a tanárok továbbképzésen vannak és ő az édesanyjával, Gáborral és a két gyerkőccel Kristóffal és Zsófival múzeumba mennek. Utána jön a hétvége, és utána pedig a hálaadás miatt hétfőn nem kell menni JK-be.

Arra számítottam, hogy nagyon megörül a hírre, mert általában lebed a föld fölött, amikor Gáborral, Kristóffal és Zsófival találkozhat, a hosszú hétvégéről nem is beszélve.

Ehhez képest azonnal legörbült a szája és azt mondta, hogy “Most nagyon szomorú vagyok”. Megkérdeztem, hogy miért és azt mondta, hogy ő JK-be akar menni, mert nagyon szeret oda járni.

Nem hittem volna, hogy ezt megérem, de fülig ér a szám, hogy jó helyen van Márk. 😀

WOW, OUCH, YUMMY

Mostanában figyeltük meg Timkával, hogy Márk otthon is rendszeresen ezeket az angol szavakat használja a magyar kifejezés helyett:

Wow – Húha

Ouch – Aúú

Yummy – finom

Amikor azon gondolkodtam, hogy milyen jó lesz, ha anyanyelvi szinten tanul meg angolul, akkor nem gondoltam arra ezek helyett a szög egyszerű magyar kifejezések helyett az angol megfelelőt kezdi el használni, ráadásul olyan helyi hangsúlyozással, hogy kiráz tőle a hideg. (Utálom, amikor az észak-amerikaiak váúúú-znak)

Próbáltam neki magyarázni, hogy ezt magyarul hogyan mondjuk, de nem akarom erőltetni, mert abból szerintem ellenállás lehet. Kicsit megijedtem, hogy mikortól akar majd angolul beszélni otthon. Ezt nagyon nem szeretném, de láttam már olyan Márknál fiatalabb és idősebb gyereket is, aki egyszerűen nem akar a saját anyanyelvén megszólalni. No majd meglátjuk…

Munkahelyi ügyek 1.

Amikor júliusban elkezdtem a jelenlegi munkahelyemen dolgozni, akkor rájöttem arra, hogy nekem jobban fekszik, ha valamikor f9 fele érkezem a 9 óra helyett. Megkérdeztem hát a főnököm, hogy kezelhetjük-e rugalmasan a munkaidő kezdését és végét.

Lehangoló választ kaptam: mivel az ügyfeleink 9-től 17 óráig dolgoznak, ezért tőlünk is ezt várja el. No ebből az lett, hogy én továbbra is f9 előtt érkezem és gyakran f6-6 között megyek el, bár mostanában nagyon figyelek rá, hogy legkésőbb f6-kor felálljak a helyemről.

Ehhez képest azt látom, hogy a velem együtt érkezett másik Senior PM ugyanúgy reggel f9 előtt jön és f5 után kicsivel távozik, mert megy a vonata. (elég sokat ingázik, messziről jár) Ezen kívül hetente legalább egy alkalommal otthonról dolgozik.

Nem kérdezte meg, hanem bevezette. A srác egyébként jó fej, jóban vagyunk, nem irigykedem rá, mert én is dönthetnék úgy, hogy követem az ő útját, de ez nálam lelkiismereti kérdés és nem akarok lejjebb adni a színvonalból.

Másfelől látom azt, hogy a munkatársam tiszta ideg, hogy biztosan ideges a főnökünk (Vice President), de egyik sem mondja ki, hogy mit akar, mert errefele nagyon kerülik a nyílt konfliktust. Szerintem a főnökünk azt fogja csinálni, hogy csendben szól a PMO vezetőnek, aki a mi közvetlen menedzserünk és megkéri őt, hogy tegye helyre a munkatársamat. Aminek egyébként az lesz a vége, hogy a munkatársam motivációját jelentősen csökkentik.

Én ezeket a háturólj jövős helyi dolgokat nem annyira értem, miközben meg azt kérik, hogy legyen a legfőbb érték a transzparencia. Hát ez jól hangzik, de a valóságban tenni kéne érte…