Márk aranyköpései

A kétnyelvűségnek rengeteg előnyös következménye van, kisgyermekek esetében is. Kutatók kimutatták, hogy a kétnyelvűség összefüggésben van a jobb tanulási eredményekkel; magasabb szintű emlekékezeti működést eredményez; és kreatívabb nyelvhasználatot.

Sőt, az alábbi kép forrása a Concordia University, akik ebben a kutatásban magasabb szintű elfogadást és diverzitást mutattak ki kétnyelvű gyerekeknél. (forrás: http://www.concordia.ca/cunews/main/stories/2015/01/13/how-bilingualism-affects-childrens-beliefs.html)

És persze sok a mellékhatás is – az egyik, szerintem legcukibb, amikor összekeverednek a nyelvek, a kifejezések. Egy ideje írogatom már az ilyen furcsaságokat – amíg összegyűlik egy bejegyzésnyi.

1. Márk iskolájában még az év elején volt téma a privát fürdőszoba-látogatás. Itthon is elkezdtük gyakorolni. Hogy jó példával szolgáljak, kopogtam a fürdőszoba ajtón mielőtt benyitottam volna. Márk így válaszolt:

– “Használt!”

2. Ez a pont nem is igazán tartozik a nyelvkeveredés kategóriába, de nagyon jellemző mostanában. Inkább az benne az érdekes, hogyan bontakozik ki a gyerekek érdeklődése, és találják meg hozzá az információkat, Márk konkrétan több forrásból és két nyelven elhangzó ismeret-morzsákat. Azon is mindig elcsodálkozom, milyen természetes a gyerekek számára, hogy bármire képesek lesznek felnőttkorukban. Amióta látogatjuk a tech múzeumokat – Torontoban az Ontario Science Center volt a kedvence, és itt Waterlooban is van egy hasonló, kisebb méretben: TheMuseum. Ezeken a helyeken látott először igazi működő gépeket és robotokat, és első pillanattól érdekelte a dolog. A múzeumokban mindenféle edukációs eszköz és előadás van, eleinte még megpróbáltuk lefordítani neki, amit hall, de egy ideje már nem kell. Elkezdte viszont mondogatni: “Egy olyan gépet/robotot fogok építeni..”

A múltkor vendégségben voltunk JJ barátunknál és feleségénél. A házigazda azt mesélte, hogyan ugrik az arcára a kb 15 kg-os macskájuk minden hajnalban. Márk azonnal megoldó-üzemmódba kapcsolt: kellene az emeletre vezető lépcsőre egy lift, onnan egy csalogató, ahol egy ketrec – én elvesztettem a fonalat, de ő kitalálta az egészet.

3. És hogy mutassak ilyet is, ez például egy igazi tükörfordítás:

“Nagyon rosszul kell pisilnem!” (I need to pee badly)

4. “Össze vagyok nyomva, mint egy csík!”

Erre nem jöttem rá, honnan jön. Egy elutazós hétvégén Márk 2 kisgyerekkel aludt egy ágyban. Persze verseny volt, ki alszik középen (és hogy ki fürdik először; meg sajnos hogy ki tud hangosabban kiabálni hajnalban :D). Mielőtt lefeküdtünk, Ákos benézett a szobába – akkor hallotta ezt az azóta elhírhedt mondatot.

5. Arról már biztosan írtunk, hogy Ontarioban körzetesek az iskolák – tehát azt, hova irathatod be a gyereket, a lakcím határozza meg. Az iskolák pedig különböző színvonalon oktatnak. A tanulók két évente (3., 5. és 7. osztályban) írnak egy felmérő tesztet, az eredményekből aztán egy külső szereplő, a Fraiser Institute készít összesítést, és “pontozza” az iskolákat 1-10 skálán. Ahol most lakunk, egy 6.2 public school (=állami suli) és egy 7.8 katolikus közül választhattunk. Az utóbbira esett a választásunk. Innen származnak a következő aranyköpések.

“Anya, tudtad hogy baby Jesusnak két apukája volt?” – és tényleg! 😉

“Nem akarok misére menni, mert az boring!” – boring = unalmas. Ezt egyébként a mise előtti napon mondta, utána már átváltott arra hogy “jó volt!”

6. “Anya/apa, tudtál valamit?”

Ez mostanában kb minden beszélgetésünk kezdő mondata. Először azt gondoltam, nem fordítás, inkább talán magyar ügyetlenkedés. Azóta hallottam Márkot angolul csevegni a délutános tanítónénivel, és így kezdte: “Did you know something?”

7. “Hot esző”

No ezt már nehezebb volt megfejteni. Adok hozzá egy kis kontextust. Vacsoráztunk, és éppen nagyon örültem a Freshcoban vásárolt “hot hungarian” hegyes erős zöldpaprikának. Márk is megkóstolta volna, de elárultam neki, a paprika csípős. Erre reagált: “én nem vagyok hot esző”. Vegyes nyelvű mondat, és logikus, csak még nem helyes ragozás.

8. “Pizza’s trace”

Itthon szinte kizárólag magyarul beszélünk. Egyik nap pont beszéltük Ákossal, hogy nem értjük jól egymást angolul, mert arra számítunk, magyarul fog megszólalni a másik. Márk pedig sokszor kezdi angolul, ilyenkor szépen megkérjük, váltson magyarra. És nekem pl nehéz megérténi őt is – hallás után tanulja a nyelvet, és gyönyörűen, akcentus nélkül beszél. Ez azt is jelenti, hogy néha félreért egy hangot, és egy ideig rosszul használja a szót vagy akár egész mondatot.

Queen: we will rock you című számát kb egy évvel ezelőtt kezdte énekelni-dobogni-tapsolni. Úgy kezdődött, hogy elkezdte mondogatni “blood on your face”, mi meg nem értettük, hol hallotta ezt? Akkor jöttem rá, amikor megkért, énekeljük el ezt a dalt együtt, eldúdolta a refrént, és rákerestem a dalszövegre. Elkezdtük gyakorolni a produkciót: először Márk tapsolt és én énekeltem, aztán a refrénnél cseréltünk. Egy idő múlva már a verse végénél is beszállt, és persze hallás után tanulta a szöveget. Így lett a “big disgrace”-ből “pizza’s trace”. És nem lehet meggyőzni, hogy nem jól mondja.

9. “Könnyen tudtam, hogy..”

Egy másik kifejezés, amit lefordított magyarra. Sokat gondolkodtam már azon is, egyébként hogy tett szert ekkora szókincsre és honnan tudja a szavak pontos jelentését? Olyan sebességgel és ügyességgel kapcsol az egyik nyelvről a másikra, komolyan irigylem.

Erről eszembe jutott az a vicces sztori, amikor egyszer az előző munkahelyemen a kezembe nyomtak egy spanyolul írt pályázatot. Nem kellett lefordítanom, komolytalannak értékelték hogy valaki nem angol nyelven pályázott meg egy állást Ontarioban, inkább csak érdekesség volt. Nézegettem, olvasgattam, örömmel ismertem fel benne érdekes igeidőket. Majd így szólaltam meg “elég széleskörű a tapasztalata, még kocsmában is dolgozott”. Igen, az agyam a spanyol nyelvről automatikusan magyarra kapcsolt át, nem angolra. Nem értettem, miért néznek rám olyan furán. Kellett néhány perc bámulás, mire leesett, aztán persze jót röhögtünk.

10. “Holnapelőtt”

Vagy a holnap helyett sokszor használja ezt is: “másnap”. Ez a jelenség talán nem korlátozódik kétnyelvű gyerekekre. Amióta Márk tudja értelmezni a naptárat, és a történeteibe is elhelyezi az időt, fennáll nála ez a zavar. A tegnap, holnap összekeveredik, és az előtt-után néha furán kerül a végére. Ki szoktuk javítani, de közben valahogy jól esik újra hallani is.

11. Valentájms

Aktuális félrebeszélés, így értette az iskolában. Olyan cukin mondta, nem javítottuk ki ;-). Így is hazahozott legalább húsz kártyát és játékot a suliból.

A hideg definíciója a kanadai iskolákban

Szabad fordításban: a téli időszakban sok szülő aggódik az udvaron töltött szünet miatt. Általános szabály, hogy ha a hőmérséklet (a szél hatásait is beleszámítva) -25 fok alá esik, a tanulók nem mennek ki a szünetben. A mi iskolánkban a gyerekek bent maradnak -20 fok alatt, és csökkentjük a kint töltött idő hosszát, ha -18 fok vagy annál hidegebb van. Mint mindig, kérjük a szülőket, hogy a gyermekeket a kanadai télnek megfelelően öltöztessék.

Márk, és az írás

Ezt a bejegyzést egy komoly változás ihlette: Márk elkezdett nagy mennyiségben betűket másoni, írni, betűket felolvasni kb 2 héttel ezelőtt. A saját nevét már régóta le tudja írni, és azt is megfigyeltük, hogy az iskolából kapott havi programról le tudja olvasni a kis társai nevét. Az viszont meglepő volt, amikor autóztunk a cipőboltba tavaszi dorkóért, és egy kirakatra nézve elkezdte betűzni: “ESZ, ÉDZS, O, PÍ. =STOP”. Majd kiestem az ülésből. Aztán megbeszéltük, hogy ez nem stop, hanem shop, de ez egyszerűen fantasztikus. És egy ideje már készítenek az iskolából kis könyveket – kb A3 méretű lap félbehajtva (fél centivel nagyobb itt valamelyik oldalon, de nem ez a lényeg), amire tudnak történeteket rajzolni, és szövegnek is van hely. Korábban rajzolt nagyon egyedi pálcikaembereket, és mindig ráírta a nevét is. Újabban viszont először random betűsorozatot is írt rá, és egy legújabbon értelmes szavakat is találtam.

Egyik reggel kicsit később értünk be az oviba, Márk éppen váltócipőt húzott, és a tanárnéni lecsüccsent mellém a padra. Ilyen kis saját készítésű könyveket hozott megmutatni. És meséli, hogy a gyermekünk leül az oviban egy könyvvel, és másolja ki belőle a betűket. Ráadásul élvezettel, játékból. Gyakran kér segítséget az egy évvel idősebbektől, akik leírnak neki valamit, ő meg lemásolja. Nagyon megdicsérgette Márkot, a füle hallatára. Én meg őt, mármint a tanár nénit. Mert ez egészen elképesztő. Augusztusban kezdett a gyermek angol beszédet hallani egész nap, szeptemberben kezdte az iskolát, és nemcsak megért mindent, és megérteti magát, de ismeri a betűket, számokat, elkezdett örömmel rajzolni, és most már írni is. A mi dolgunk most az, hogy folyamatos impulzusokkal segítsük, pl. hetente új könyveket hozunk a könyvtárból, Ákossal szoktak együtt másolni, velem inkább szinezni szeret, és akkor is kérdezget – ezt hogy kell írni?

Vekerdy persze ott dübörög az agyamban, és sokáig dilemmát okozott nekem, miért tanítják itt a 4 éveseket betűzni. Csakhogy azt látom, hogy nincs ebben semmi kényszer. Nagyon játékosan csinálják, megtartva a gyerekek kíváncsiságát. Sokkal gyerekbarátabb ez a módszer, amivel játékkal tanítják őket épp annyira, amennyi érdekli őket, mint amire én emlékszem 1. osztályból – vonalas füzetbe százszor leírni a betűket, szépen kanyarintani, pirospont, később osztályozás, kötelező olvasmány már elsőben. Az angol nyelv sajátossága, hogy nem elég összeolvasni a betűket az olvasáshoz, tehát szóképeket tanulnak, amihez több idő kell. És persze tele van a könyvtár könnyített, nagybetűs, egyszerűbb szókincsű könyvekkel, szintekre felosztva – óvodás kortól 3.-4. osztályig.

Végezetül egy kis demonstráció:

Rosszalkodás?

Minden gyermekkel előfordul, hogy nem úgy, vagy nem azt csinálja, amit a szülők és nevelői elvárnak tőle. És ismerjük a mondást, a fiúgyermek akkor jó, ha eleven. Nincs is ezzel baj. Csakhogy a héten történt egy-két tényleg ijesztő dolog. Nézzük sorban.

Kedden gyönyörű idő volt végre, megérdemeljük a hosszú tél után. Kb 20 fokos derűs, napsütéses délutánon menten Márkért az oviba. Ahogy erre számítottam, kint játszottak az udvaron, a táskák és kabátok szokás szerint ledobálva a fa alá. Köszönök a délutános tanárnéninek, keresem Márkot. A csúszda mögött a domboldalban találtam rá, a tanárok szeme elől elbújva, a Mayar nevű kis barátnőjével játszik útépítőset. No de hogyan? Kezében a játék markoló, és bontják ki a domb oldalát, ahol a feltöredezett aszfaltot apró aszfalt-kövekkel javították ki, és ez a katyvasz a nagy napsütésben kicsit megolvadt. Márk még hagyján, mert ő a markolóval állt neki, de Mayar kézzel, csillog a fekete bevonat mindkét kezén csuklóig, és persze közben néhányszor a ruhájába törölte, meg egyébként is benne ült az egész közepében. Pont velem egyidőben érkezett Ariel (ők hárman általában valami rosszaságon törik a fejüket együtt), és ő is nekiesett, kézzel. Szólok hogy hagyják abba, semmi. Elrángatom Márkot és szólok Theresának, a tanárnőnek, mi folyik. A következő percben rájövök, rám miért nem reagáltak a lányok: Theresa kiengedte a hangját, én ehhez képest nagyon is csendesen próbáltam rávenni őket, mossanak kezet. Theresa felpaprikázta magát, mondja, nem először fordul ez elő, beküldi őket kezet mosni, közben a többi tanár is jön megnézni, mi a fennforgás? Hűledeznek, a lányok sorban állnak az ajtó előtt kézmosásra. És ebben a történelmi pillanatban befutnak az anyukák. Mayar Közel-Keleti származású, anyukája arabul kiabál vele (ez nagyon furán hangzik); Ariel anyukája kicsit visszafogottabb, elkezdi mondani nekem, nem is érti, hogy lehet egy játszótéren ilyen munkát végezni, hát ez az anyag mérgező. Neki eszébe sem jut, esetleg az ő gyermeke csinált valamit rosszul.

Kicsit később hazafelé ballagunk, és arról beszélgetünk Márkkal, mit szabad az iskolaudvaron csinálni, és mit nem.

No de ami szerda reggel jött, arra nem tudtam felkészülni/felkészíteni Márkot előző este. Délelőtt 10 óra körül jön az e-mail Ms. Kamtől, a tanárnénitől, hogy Márknak nagyon fájt az orra ma délelőtt, segíteni akart neki, és megkérte, hogy fújja meg. Hát kiesett belőle valami, egy kis vérrel együtt. Ms. Kam szerint egész éjjel az orrában lehetett, mert felkarcolta a nózit belülről rendesen. Le is fotózta és csatolta a levélhez, banyek, ez nagynak néz ki ebben a zsepiben, és szerintem a tegnapi ásásból származik. Így néz ki:

IMG_0852

A tanárnéni elbeszélgetett Márkkal arról, hogy semmit sem dugunk az orrunkba. Írok neki, kizártnak tartom hogy egy ekkora izét egész éjjel ott tartogatott, és itthon még nem fájltalta az orrát. Megköszönöm a segítségét, ezzel könnyen az ER-on kötöttünk volna ki, ha bent marad.

Ballagunk hazafelé, hármasban most éppen, Ákos home officeban volt aznap. Próbáljuk óvatosan, befolyásolás nélkül faggatni, mi történt? Honnan származott ez a valami? Neki támadt egyedül ez az ötlete, hogy bedugja az orrába? Előfordult már, valaki (khmmm egy bizonyos kislány) mondott neki valami okosságot, ő meg persze megcsinálta. Csak annyi derül ki, az oviban találta a földön, épp a szőnyegen ültek és meseolvasást hallgattak csendesen, és ő ezzel foglalta el magát közben. Beszélgetünk arról, vannak az emberi testen egyirányú nyílások ;-).

Otthon vesszük észre, hogy ugyanezen a napon kaptunk haza egy bezacskózott alsónacit is, kérdezzük, mi történt? Hát kakálás közben hallotta, hogy kezdődik egy érdekes program a teremben (a kis mosdójuk a termen belül van), rohant ki, le ne késsen, és “elfelejtette” megtörölni a popsiját. Jajjjxxxx. Kicsit később persze nagyon elkezdett fájni meg viszketni, szegény tanárnéniket nem irigylem, megvizsgálták, és rájöttek, hogy egy alapos tisztítással és alsónacicserével megoldható a dolog.

A következő nap is volt egy kis fennforgás, ezt a sztorit korábbról kezdem. Új szokás az iskolánkban, hogy a végzősők – akik most fejezik be a 6. osztályt – vásárt rendeznek, így gyűjtenek az évzáró bulijukra. Kb 2 hete volt már egy ilyen alkalom, amikor a régi, már használton kívüli könyveiket árulták az iskola ki polgárainak 1-2 dollárért. Akkor én hibáztam, vagyis nem figyeltem a dátumra. Márk ugyanis betegen itthon volt 3 napot, és utóbb kiderült, a vásár ekkor volt. Mi a betegség miatt csak a következő héten kaptuk meg a tájékoztatót, és csütörtökre adtam Márknak két Looniet (1 dollárost), amit nem tudott felhasználni. Rosszul is esett neki, ezért a hétvégén a névnapi ajándéka mellé kapott egy könyvet is.

Úgy tűnik, nem gyűlt össze elég pénz, mert ezen a héten újra vásárt rendeztek a nagyok, most kézzel készített sütit, szappant és fürdőbombát ajánlottak, megint 1-2 dollárért. Csütörtökön a reggelinél mondam is Márknak, ma vigye be a pénztárcáját a múltkorról maradt 2 dollárral, mert újra vásár lesz. Volt nagy öröm. Addig a pontig, amíg az iskolaudvaron rájött, otthon hagyta a pénzét. Bementünk a terembe, persze minden gyerkőc a pénzét számolgatta. Márk meg üvöltve sírt, már a folyosón is, a daycare ügyintéző ki is jött az irodájából megnézni, mi történt. Az osztályteremben Márk köré gyűltek a gyerekek, cukik voltak, próbálták megvígasztalni, az egyik kislány adott is neki 2 db 10 centest, mondván, neki úgyis sok van ;-). Mikor kicsit megnyugodott, megígértem Márknak, eljuttatom hozzá a pénzét. Rohanok haza, fel a lakásba, magamhoz veszem a pénztárcát, rohanok le Mariahoz, akiről tudom, ez idő tájt indul a suliba Henrique kisfiával, és egy osztályba járnak. Megkérem, szívesen elviszi a vagyont Márknak.

Ma péntek van, és mivel csütörtök volt az utolsó napja a heti rosszalkodásnak, nyugodt vagyok :D.

Mi az az apatero?

Érdekes állomáshoz érkezett Márk angol tanulása. Úgy vesszük észre, hogy minden számára releváns dolgot megért és ez általában akkor derül ki, amikor mi beszélünk angolul valakivel. Pl legutóbb Timka és az alsó szomszédunk arról beszélgetett, hogy vettek-e már tököt Halloween-re, mire Márk közbeszólt angolul, hogy neki is van egy kicsi.

Ha kérdezgetjük angol szavakról, és jó kedve van, akkor szívesen válaszol nekünk. Az a vicces, hogy néha olyan dolgot mond, amin napokig gondolkodunk, hogy vajon mit jelent.

“Pápdzsó” – Paw Patrol, Márk kedvenc sorozata. Ezt mondjuk pont tudom, hogy rakta össze.

“Missz Vörcserszon” – igazából Miss Richardson (az egyik tanító nénije). Amikor kijavítjuk, akkor felidegesíti magát, hogy az akkor is Missz Vörcserszon.

“Ma nem ettem az apatero-ból” – Mai ebéd a suli szerint: Vegetable Baby Fusili, Tomato Meat Sauce, Parmesan Cheese, Green Beans and Cauliflower Floret, Italian Bread, Garlic Butter, Fresh Fruit, Milk – ezekből melyik az apatero? :-/

Mai beszélgetésünk:

Márk, mit mondasz akkor, amikor megkéred a tanító nénit, hogy vegye le a nadrágod? (gombos kertész gatya, egyedül nem tudja, vagy nem akarja levenni)

Erre Márk: “Can you please help my SHORT down?”

Nyelvtanilag rendben van minden, kivéve, hogy kb 2 hete nem hordunk rövidnadrágot, de Márk még nem tanulta meg a hosszú nadrág nevét angolul. 😀

 

Itt van az ősz, itt van újra..

Csak egy kicsit írok az időjárásról, aztán lesz még mindenféle más is. Szóval múlt hét keddre egészen fázós reggelek köszöntöttek ránk: tesztelgettem a Magyarországról hozott tavaszi-őszi kabátjaimat, de nem találtam olyat, ami alá ne kellett volna egy vastagabb pulcsi is. És ne korán reggelre gondoljatok, Márkkal általában f9 körül indulunk el az oviba. Péntekre viszont megjött az enyhébb idő, cserébe a társasházban (végre) rendesen elindult a fűtés – ez praktikusan 25 fokos hőmérsékletet csinált a lakásban, amit ezen a páratartalmon kánikulának éreztünk. Én egész nap nyitott ablakoknál – teraszajtónál tudtam csak elviselni a benti levegőt, és még most, szombat este is, ahogy írom ezt, nyitva van az ablak a nappaliban. Úgy tűnik, nehezen szabályozható ez a fűtés, regresszáltam is a jó 15 évvel ezelőtti lakótelepi kis lakásomba, ahol az egyetlen hőmérséklet-szabályozási lehetőség az ablaknyitás volt télen – és gyakran szükség is volt rá, annyira túl vot fűtve a ház.

A fényviszonyok is kezdenek megváltozni: reggel 7kor (állítólag :D) még sötét van, és délután 6-f7 felé már kezdődik az alkonyodás.

Fantasztikus emberekkel ismerkedtünk meg a közelmúltban, róluk mesélek még kicsit. 2 hete Gábor barátunk kisfiának a szülinapján belecsöppentünk egy kis magyar közösségbe, és mivel a gyerekek jól eljátszottak, volt lehetőség egy kicsit ismerkedni, beszélgetni is. Nagyon örültem, hogy az angolul társalgás sem maradt ki, mert egy vegyes házaspárral is találkoztunk, ők 4 éves kislányukkal érkeztek. Az itt megismert csajok most épp egy “girls wanna have some fun” estét tervezgetnek, amit alig várok!! Az eddigi kanadai életemben eddig 1x voltam a lakáson kívül este, amikor a házassági évfordulónkat ünnepeltük meg egy vacsorával 2 héttel ezelőtt. Szóval szomjazom a bulis programokat ;-).

A mostani hétvégén egy játszótéri ismeretséget fűztünk szorosabbra: Timi 7-8 éve él itt a férjével, és 2 kisfiukkal- egyikük Márk korú, a kisebbik 1,5 éves. Ebben a családban csak az anyuka magyar, a gyerekek 3 nyelvűek: magyarul, angolul, és héberül is tanulnak. Áthívtak minket ebédre, és egészen estig ott lógtunk. Náluk találkoztunk egy svéd házaspárral, akik 2 hónapja érkeztek az országba, és szintén hasonló korú fiúgyerekeik vannak. A gyerekek jól eljátszottak a pincében lévő szép és nagy játszószobában. Timiék nagyon jó környéken laknak, egy hatalmas házban. Kicsit elszomorított minket a tudat, hogy Magyarországon mi egy szép kertes házban laktunk és most egy bérházban, de közben hatalmas motivációt érzünk, hogy mi is előre lépjünk lakhatás tekintetében.  Nekünk egy kisebb ház is elég lesz, pl a mozi szobához nem ragaszkodom, és nem kell annyi hálószoba sem :D.

Tegnap estére Timi egy brainstormingra is elhívott, egy jövő nyárra készülő üzleti vállalkozás-ötletét beszéltük át. Nagyon izgalmas terveik vannak, és valami olyasmire készülnek, amiben már szereztem korábban tapasztalatot, kultúrálisan nagyon izgalmas közegben. Na, többet sajnos nem írhatok, majd ha megvalósult!

Ma reggeli Márk zárásként: szólt a Verdák zenéje, konkrétan a Route 66 című szám. Erre ő: “seventy-seven, eighty-eight, ninety-nine”. Az alábbi képet a suliban készítettem egyik délután:

IMG_0340

Gondolat szilánkok

JK

Márk ma reggel megkérdezte tőlem, hogy ma kell-e JK-be menni. Megmutattam neki a naptáron, hogy ma PA day van, azaz a tanárok továbbképzésen vannak és ő az édesanyjával, Gáborral és a két gyerkőccel Kristóffal és Zsófival múzeumba mennek. Utána jön a hétvége, és utána pedig a hálaadás miatt hétfőn nem kell menni JK-be.

Arra számítottam, hogy nagyon megörül a hírre, mert általában lebed a föld fölött, amikor Gáborral, Kristóffal és Zsófival találkozhat, a hosszú hétvégéről nem is beszélve.

Ehhez képest azonnal legörbült a szája és azt mondta, hogy “Most nagyon szomorú vagyok”. Megkérdeztem, hogy miért és azt mondta, hogy ő JK-be akar menni, mert nagyon szeret oda járni.

Nem hittem volna, hogy ezt megérem, de fülig ér a szám, hogy jó helyen van Márk. 😀

WOW, OUCH, YUMMY

Mostanában figyeltük meg Timkával, hogy Márk otthon is rendszeresen ezeket az angol szavakat használja a magyar kifejezés helyett:

Wow – Húha

Ouch – Aúú

Yummy – finom

Amikor azon gondolkodtam, hogy milyen jó lesz, ha anyanyelvi szinten tanul meg angolul, akkor nem gondoltam arra ezek helyett a szög egyszerű magyar kifejezések helyett az angol megfelelőt kezdi el használni, ráadásul olyan helyi hangsúlyozással, hogy kiráz tőle a hideg. (Utálom, amikor az észak-amerikaiak váúúú-znak)

Próbáltam neki magyarázni, hogy ezt magyarul hogyan mondjuk, de nem akarom erőltetni, mert abból szerintem ellenállás lehet. Kicsit megijedtem, hogy mikortól akar majd angolul beszélni otthon. Ezt nagyon nem szeretném, de láttam már olyan Márknál fiatalabb és idősebb gyereket is, aki egyszerűen nem akar a saját anyanyelvén megszólalni. No majd meglátjuk…

Munkahelyi ügyek 1.

Amikor júliusban elkezdtem a jelenlegi munkahelyemen dolgozni, akkor rájöttem arra, hogy nekem jobban fekszik, ha valamikor f9 fele érkezem a 9 óra helyett. Megkérdeztem hát a főnököm, hogy kezelhetjük-e rugalmasan a munkaidő kezdését és végét.

Lehangoló választ kaptam: mivel az ügyfeleink 9-től 17 óráig dolgoznak, ezért tőlünk is ezt várja el. No ebből az lett, hogy én továbbra is f9 előtt érkezem és gyakran f6-6 között megyek el, bár mostanában nagyon figyelek rá, hogy legkésőbb f6-kor felálljak a helyemről.

Ehhez képest azt látom, hogy a velem együtt érkezett másik Senior PM ugyanúgy reggel f9 előtt jön és f5 után kicsivel távozik, mert megy a vonata. (elég sokat ingázik, messziről jár) Ezen kívül hetente legalább egy alkalommal otthonról dolgozik.

Nem kérdezte meg, hanem bevezette. A srác egyébként jó fej, jóban vagyunk, nem irigykedem rá, mert én is dönthetnék úgy, hogy követem az ő útját, de ez nálam lelkiismereti kérdés és nem akarok lejjebb adni a színvonalból.

Másfelől látom azt, hogy a munkatársam tiszta ideg, hogy biztosan ideges a főnökünk (Vice President), de egyik sem mondja ki, hogy mit akar, mert errefele nagyon kerülik a nyílt konfliktust. Szerintem a főnökünk azt fogja csinálni, hogy csendben szól a PMO vezetőnek, aki a mi közvetlen menedzserünk és megkéri őt, hogy tegye helyre a munkatársamat. Aminek egyébként az lesz a vége, hogy a munkatársam motivációját jelentősen csökkentik.

Én ezeket a háturólj jövős helyi dolgokat nem annyira értem, miközben meg azt kérik, hogy legyen a legfőbb érték a transzparencia. Hát ez jól hangzik, de a valóságban tenni kéne érte…

Yummy, ouch & wow

Észrevétlenül jelentek meg Márk hétköznapjaiban ezek a kifejezések, a címben szereplő sorrendben. Először a yummyt hallottam, talán 1 héttel ezelőtt, amikor elé került valami finomság.. azután feltűnt, hogyha beüti a lábát-kezét-fejét, ezt használja: ouuuuccch. Szerda este pedig, amikor Ákos vacsora után feltálalta a munkahelyi potlakról hozott répatortát, ezt hallottuk: WooooooooW!

Ha már itt tartunk, ma este, ha nem hallott jól valamit, ezt kérdezte: “What??” Egyik nap pedig a tanárnénije nevét próbáltam megfejteni. Kb így írnám le, amit mondott: Ms. Worcherstone. Utánakerestem, és Ms. Richardsonnak hívják.

Ja és a kis barátja a brazil Henrique, Márk folyton kijavít: “anya, nem Enrike, hanem Envíque!!” Ha már róla esett szó, elmesélem, hogy Márkkal együtt rosszalkodnak mostanában az oviban. Henrique szerintem most éli át az a hisztis-rosszalkodós-figyelemfelhívós időszakot, amit Márkunk kb 2 hónappal ezelőtt. Szerintem ennek elsősorban a változás az oka, mert ők kb 2-2,5 hónapja érkeztek az országba, de a tanárnénik és a szülők összefogva egy komoly programot állítottak össze a kisfiúnak a rosszalkodás megállítására. Kiscsillaggal, nagycsilaggal, jutalommal (visszakapja a könyveit és játékait). Mi úgy tapasztaltuk, hogy elmúlik ez az időszak magától is, de nem szólok bele a gyereknevelési elveikbe. Márkkal viszont megbeszéltük, segítsen Henriquének, és állítsa meg, ha butaságot készül csinálni. Már csak azért is, mert Henrique 1 évvel idősebb, és Márk szereti utánozni mindenben. Miatta kér főtt tojást snacknek, és felszeletelt, összegumizott almát. És “anya, Envíque anyukája banánt tesz a joghurtba”, Ok kicsim, akkor vigyél ma epres-banános ivójoghurtot ;-).

Holnaptól az oviban 4 napos hétvége lesz, pénteken “professional acivity day” (=PA Day) ami tanítási szünet, hétfőn pedig Thanksgiving, ami itt Kanadában október elejére esik.  A pulyka és a tökfaragás itt is hagyomány, kíváncsi vagyok mindkettőre!

Egy kicsit még a heti étkezésünkről képekkel:

Az első rakott krumpli hazai kolbásszal, a második pedig zöldséges quiche, mindkettő tetején szép narancssárga cheddar díszeleg. Yummy!!

Szülői Torontóban

Csütörtök délután volt a “Curriculum night” rendezvény a suliban, aminek az volt a célja, hogy a szülők megismerkedjenek a gyerekek napi tevékenységeivel, az oktatási filozófiával, a tanárokkal, és persze kicsit egymással is. Nem nevezném klasszikus szülőinek, mert nem esett szó arról, hogy mit kell behozni, mit csináljunk másképpen, vagy hogy mit kellene a közeljövőben beszerezni a szülők finanszírozásával ;-). Inkább ügyfélközpontúnak tűnt az egész, ahol az első számú ügyfél a gyerek, és a második legfontosabb a szülő. Röviden összefoglalva: újra meggyőződtem róla, hogy Márkunk jó helyen van!!

Az első dolog, ami újra és újra elbűvöl itt, az a szervezettség és a lazaság megfelelő aránya. 2×20 perces “bemutatót” szerveztek, közötte 10 perc szünettel – így a 2 gyerekes szülők, vagy felváltva anya-apa is kapott lehetőséget az ismerkedésre. Az iskolában működő daycare ezekre az idősávokra mindenkinek biztosított gyerekfelügyeletet, aki dobott egy emailt. És az osztálytermekbe mégis gyerekekkel érkező szülőkből sem csináltak gondot, hanem bevonták a gyerkőcöket, ahol csak lehetett – és ők nagyon lelkesen segítettek a terem és a játékok bemutatásban.

6:30-kor kezdődött a program, és mi sok vívódás után úgy szerveztük, hogy csak én mentem el. Márk mostanában este 7 körül kezd szétcsúszni, szegénykémnek kifogy az energiája ezeken az alvás nélküli napokon. Magunkkal vinni ezért nem akartuk, és Ákos elvállalta, hogy itthon marad vele, én meg próbáltam mindent megjegyezni és átadni.

A 7 órás időpontra a mi osztályunkból csak 4-en érkeztünk, mert a korábbi, 6:30-as időponton volt a teltház, és úgy tűnt, hogy nem is minden szülő jött el. Összesen 29-en vannak “az osztályban”, JK és SK (Junior és Senior Kindergarten = kb a középső és nagycsoportos óvodásnak felel meg) gyerekek kb fele-fele arányban. A vezető tanárnénink kicsit mesélt arról, hogy neki mi a fontos: 1) a gyerekek szeressenek ide járni, 2) tanuljanak meg alapszinten olvasni, mire 1. osztályba mennek és 3) fejlesszék a szociális képességeiket. Mindezekről kaptunk egy részletes tájékoztatót is, amiben leírják, melyiket mért tartják fontosnak, és mit fognak megtanulni a gyerekek a 2 éves időszak végére. És még tippeket is kapunk, hogy szülőként milyen játékokkal segíthetjük a gyermekeinket a fejlődésben.

IMG_20170930_0004_NEW-1

Megmutatták a termet is, ahol szülőként ritkán van lehetőségünk megfordulni. Reggel ugyanis az ajtóban köszönünk el a gyerekektől, a tanár néni ott fogadja őket egyesével. Márkkal azt játssza, hogy fokozatosan tanítgatja köszönni. Az első 1 héten hangos good morning!-gal fogadta, a második héten már Márk is válaszolt: good morning, és a most elmúlt héten már “How are you?”-t is kérdezett Ms Kam, amire Márk még nemigen válaszolt. Szerintem hamarosan fog ;-).

Visszatérve a teremre, a falakon a gyerekek alkotásai láthatók. Minden reggel olvasnak nekik egy mesét, és ehhez kapcsolódva készítenek valamit. Amikor ott jártam, éppen a gyerekek kezeinek papírból kivágott sziluettje volt felragasztva, és mindegyik kis tenyérbe ragasztottak egy-egy szivet. Egy mosómaci-gyerekről szóló mese kapcsolódott hozzá, aki óvodába ment, de napközben nagyon hiányzott neki az anyukája. Ezért az anyukája reggelenként adott a tenyerébe egy puszit, és ha magányosnak érezte magát, ezt szorította az arcához, hogy emlékezzen, az anyukája szereti őt. A kis “mosómacik” elkészítették a saját verziójukat, ráírták a nevüket (több-kevesebb segítséggel) és most a falon díszeleg.

A saját név leírása még kevés gyerkőcnek megy önállóan, ezért sárga kihúzófilccel a tanárnénik előkészítik a neveket, és ezt rajzolja át minden gyermek magának. Jó mókának tűnik ;-).

A terem másik felében egy kompletten berendezett Tim Horton’s található. Ez a legnépszerűbb kávéház-lánc itt Kanadában, a helyi Starbucks, az átlagos kanadai napi 2-3 alkalommal is megfordul itt: kávét visz a munkába, reggelizik, ebédel, baráti vagy üzleti megbeszéléseken vesz részt. A fiatalabb tanárnéni drámapedagógus, és elmesélte, hogy hosszabb távú szerepjáték-projekteken dolgoznak a gyerekekkel. Közösen kitalálták, hogy milyen témával kezdjenek – ez lett a kávéház; és együtt rendezték be, készítették el a díszleteket, és lesz ünnepélyes megnyitó is. Ezután bárki beállhat majd “dolgozni” vagy vendégnek is.

Megmutatták még a betűkirakókat, mesekönyveket, és a ládákban álló játékokat. Végre volt lehetőségem megkérdezni, rosszaságot csinál-e Márk, amikor ovis játékokat hoz haza a táskájában. Mert majdnem minden nap találok valamit :D. Azt válaszolták, hogy ááááá dehogyis, “no worries”, van belőle elég. Ha megunta, majd visszahozza ;-). Saját játékot bevinni viszont csak annak az 1 gyerkőcnek szabad, akinek a neve aznap a naptárban szerepel (ebből kaptunk mi is, kint díszeleg a hűtőnkön). Ennek az az oka, hogy nem tudnak vigyázni a behozott játékokra, és nem szeretnék összetört állapotban visszaadni.

A naptárban már láttam, hogy szokott lenni tornaóra, és könyvtár látogatás, ezt most meg is erősítették. Mondjuk az kicsit fura nekem, hogy a tesihez nem kérnek váltóruhát, de váltócipőt is hiába csomagoltam, mert ugyanabban a cipőben vannak bent, mint kint. Majd ha jön a latyakosabb idő, biztos nem bírják majd takarítással..

A rövid tájékoztató után egyenként is beszélgettem mindkét pedagógussal Márkról és a fejlődéséről. Ms Kam úgy jósolja, hogy karácsonyra már mondatokat fog mondani angolul, és a körülötte történtek nagy részét érteni fogja. Most is szívesen részt vesz minden játékban, feladatban, utánozza a többieket, de még nem feltétlenül érti, hogy mit miért csinálnak. Viszont mindent elismétel, amit mondanak neki, és általában elég 1-1 szót egyszer elmondani neki, utána már felismeri, sőt, használja is. Irigylem :D.

Beszéltünk arról is, hogy Márk nemigen szeret rajzolni, sőt, még szinezni sem. Aggódom, hogyan fog így írni, hiszen nem is fog a kezébe ceruzát. Megnyugtattak, hogy a suliban szokott rajzolni, kicsit kevesebbet ugyan, mint a kis barátja Henrique, aki tucatszám viszi haza a telerajzolt papírokat. Megbeszéltük, hogy a gyurmázás, és a kis lego is fejleszti a finommotoros képességeit, ebbe az irányba is terelgethetjük a játékát.

Nnnna és a számítógép.. Márk néha azért mond néhány szót a napi történésekről, csak nemigen tudjuk kontextusba tenni. Megvilágosodtam.. sokszor hallottam már Márktól, hogy :”computer, no!”. Ms Kam elmesélte, hogy van 1 tablet az ő asztalán, amit a gyerekek felváltva használhatnak. Nem minden nap jut idő minden gyerekre, és Márk    néha pont akkor nyúl utána, amikor pl készülnek ki az udvarra. Ilyenkor hallja a “compuer, no”-t. Azt is megtudtam, hogy Márk nagyon bele tud feledkezni a tabletezésbe, ezért ezen a héten pl a kis barátjával közösen kaptak egy feladatot, amit tablettel oldottak meg. Kétféle applikációt használnak: az egyik a betűk rajzolásában támogatja őket, a másik pedig az olvasást készíti elő. Mindegyik játéknak van álcázva. És nem tudnak vele órákat játszani, mert rengeteg más tevékenységük is van.

Huncutságokról is hallottam, Henriquével szoktak alkotni: aznap pl pont kiöntötték a vizesüvegük tartalmát a kajás dobozukba, onnan pedig az asztalra és az asztal alá. Ilyenkor higgadtan megkérik őket, hogy takarítsanak össze, és utána az egész csoport indulhat az udvarra játszani.

2 játszótér is van az udvaron, jól elválasztva egymástól: az ovisok a “gödörben”, az alsó szinten rohangálnak, ahol a játszótér is 4-5 éveseknek kialakított. Az iskolás korúak sportpályákat és magasabb mászókát, csúszdát használnak. Amikor hazafelé megyünk Márkkal, imád megállni a nagyobbaknak készült játszótéren, és egy kicsit játszani a “tilosban”. Én meg benne vagyok minden rosszaságban 3:).

Ha elolvasnád a többi tájékoztatót is a Curriculum Nightról:

IMG_20170930_0001-1

IMG_20170930_0002-1

IMG_20170930_0003-1

Kajamesék

1. fejezet: Lecsó

Múlt héten megkívántam a lecsót. Hát TV-paprika nélkül nehéz eset, de próbáljuk ki az itt szokásos kaliforniaiból! Egész jól sikerült, a kicsit húsos paprika nem főtt szét, az íze viszont nagyon hasonló volt. A kolbászt a közeli Loblawsban vettem, arra sem volt panasz ;-), ja de mégis, Márk szerint csípős. Ami azt jelenti, hogy sír, aztán eszi tovább 😀

IMG_0218

2. fejezet: “Pack 2 snacks”

Emlékeztek még, hogy miket vittünk a suliba uzsonna gyanánt? Na itt teljesen más értelme van az iskolatáskába rakott uzsinak. Először is, az iskola uzsonnával kapcsolatos kérései:

  • napi 2 (vagy több) adag snacket vigyen magával minden gyermek
  • egészséges legyen – az édességeket, cukros dolgokat, üdítőket nem engedik kicsomagolni, és hazaküldik (a müzliszelet és a gyümölcsjoghurt valahogy átcsúszik ezen a kritériumon, pedig szerintem mind2 édesség)
  • a csereberét nem támogatják a gyerekek között. Pedig mindig a szomszédé volt a legfinomabb, ugye?? 😉
  • csak mogyorómentes, és legjobb, ha teljesen magmentes minden, amit magukkal visznek. Hogy miért? Itt sok a mogyoró-allergiás, szinte minden osztályban van egy gyerek, akihez “epipen”, vagyis előre fecskendőbe töltött adrenalin jár arra az esetre, ha anafilaxiás sokkot kapna. A személyzet minden tagja be tudja adni, ha arra van szükség.
  • Ja igen, és nem jellemző a szendvics. Az ugyanis ebédnek számít, és ebédet rendeltem Márknak, a szendvics teljesen rendszeridegen lenne uzsonnaidőben.

Az első bevásárlásnál még eléggé vakartam a fejem, hogy mivel készüljek, de mostanra már kialakult az uzsipakolási rutin. Ilyeneket visz: gyümölcs összevágva, répa vagy más zöldség nyersen, sajt, zöldséges keksz (cracker), gyümölcsjoghurt, müzliszelet. Az élelmiszergyártók megkönnyítik a dolgot, mert ezek közül mindegyik megvásárolható előre lecsomagolt kis adagokkal a nagy dobozon belül. Én jobban szeretem magam összevágni a gyümölcsöt frissen, és a kekszet is ki tudom önteni egy műanyag tálkába. Márkkal minden reggel megbeszéljük, hogy ezek közül mit szeretne, és azt viszi.

Tegnap reggel a szokásos kérdésre ezt válaszolta: “Anya, csomagolj nekem tojást. Henry tojást hozott a múltkor, és volt nála egy külön doboz, abba tette a héját. Én is ezt kérem”. Hoppá anya, gyorsan tojásfőzés, hűtés, kistálka, örömködés, hogy a gyerek segít az ötletével, és hogy ilyen határozott elképzelése van. Hétfőn tehát tojás-snack is volt. És a délutáni beszámoló alapján nem volt egy sikertörténet: “Anya, kinyitottam, és kifolyt belőle a sárgája (oppsz a rohanás, ugye??)”. Ákos kérdezi, hogy le tudta szedni a héját, nem ropogott a foga alatt? “De” :D.

Hétfő este megfőztem 4 tojást. Kedd reggel főtt tojást kért reggelire, és persze uzsonnára is, de most megpucolva, felszeletelve került a dobozába. Van holnapra is 😉

IMG_0223

3. fejezet: Pakkot kaptunk

Egy kedves ismerősünk Mo-ra utazott, és visszafelé elhozott nekünk egy csomagot. A legfontosabb a hidegpárásító volt, mert itt megpróbáltam beszerezni, de sok utánajárás után csak meleg párásat sikerült. Még nincs tél, ilyenkor itt még nem használnak ilyet, ezt mondta a gyógyszertáros. No de ha már apósom csomagolt, akkor rakott egy kis kolbászt is. Házi készítésűt :). Anyósom meg egy nagy tábla Milkát és Nógrádi sós ropit is csempészett a dobozba. Jelentem, minden letesztelve, a kolbász isteni, Márk ma valahogy nem akart vacsorázni az egész csomag ropi és az egy csík csoki után. Nnnna azért egy kis kolbászos szendvicset mégis. Ha akartok ilyesmit becsempészni az országba (merthogy nem lenne szabad behozni), akkor a tipp: lefagyasztva, jól becsomagolva. Ha nem látszik rajtad hogy izgulsz, átcsúszol vele ;-).

4. PalacsinKa

Múlt héten vendégségben voltunk Ákos munkatársánál és feleségénél, akik szerb/horvát származásúak. JJ és JJ, mert senki nem tudja kimondani a nevüket ;-). Nem tudtuk, mit vigyunk magunkkal, és végül a palacsintára esett a választásunk, amit már régen készültem megsütni. Ha egy kicsit panaszkodhatok, kb egész délelőtt a konyhában izzadtam, éppen meleg, párás nap volt. És olajparfümöt viseltem aznap. Panaszkodás lezárva. Szóval örültünk, hogy viszünk valami jellegzetes magyar kaját. Túróval és lekvárral töltötte meg Ákos, és mikor Jelena kicsomagolta, felkiáltott: “Yammi, palacsinKa!! I love it!” És kiderült, hogy ők eddig azt hitték, csak a régi Jugoszláviában készítik így a palacsinKát. A palacsintát nem fotóztuk le, de készült egy édes pillanatkép a “gyerekekről”:

IMG_0193

5. Cheeseburger világnap

Volt Magyarországon is? Szeptember 18-án a mekiben minden rendelés mellé ingyen sajtburger járt a sajburger-világnapon (wtf??). Sajnos lemaradtunk róla, de nem sajnáljuk, mert nem eszünk műkaját. öööö nem sokat.