Amerikai falak, Kanadai ajtók

Érdekes vélemény cikket olvastam a Concorde alapkezelő blogjában:

Donald Trump (láthatatlan) falai már felépültek, a mexikói határ csak a bónusz lesz

A szerző többek között leírja, hogy Trump elnök megkapta az engedélyt, hogy a Mexikói határra tervezett fal építésére a Pentagon költségvetésből forrásokat csoportosítson át, de a bezárkózás már évek óta tart és az elnöki retorika (és gondolom kormányzati elvárás) hatására az USA Bevándorlási Hivatala 2016-2018 között 5%-ról 30% fölé emelte a visszautasított H1B munkavállalási vízumkérelmek arányát. (részletes grafikonokért tessék a fenti linkre kattintatni, az ábrákat nem emelem át).

Trump a választási kampányban tett ígéretét váltja be és ezzel azokál a republikánus szavazóknál akar jó pontot szerezni, akik érzékenyek a külföldi munkavállalók kérdésére. Az más kérdés, hogy ezek az amerikaiak jellemzően az alacsonyabban fizetett rétegből kerülnek ki, míg a H1B vízumokat a hiányszakmának számító, magasabb jövedelemet kínáló – pl IT – munkák érdekében kérelmezhetik az amerikai munkáltatók.

Nos ennek a történetnek az amerikai oldalát én is csak a hírekből látom, de a kanadai oldallal kapcsolatban van némi tapasztalatom.

A blog bejegyzésben konkrétan említik az Amazon Web Services-t, mely 2018-ben kb 1100 H1B vízum kérelmet adott be az USA-ban. Ez azt jelenti, hogy az AWS kérelmeinek 30%-át is elutasíthatták.

Mit lép erre egy ilyen globális cég?

Pl elkezdi Kanadában bővíteni a létszámát. Néhány hónapon belül több Magyarországon, IT szektorban, dolgozó ismerősömtől hallottam, hogy az AWS Magyarországon toboroz fejlesztőket torontói munkavégzés és a kanadai munkavállalási vízum ígéretével.

Nyilván a globális IT cégek eddig is jelen voltak a magyar piacon, de az AWS intenzív toborzási kampánya mutatja, hogy ha egy ajtót bezárnak előttük, akkor ők kinyitnak egy másikat. Ha az USA vízum megszerzése túl bonyolult, akkor számukra az is teljesen jó megoldás, ha a kanadai irodába veszik fel az új embereket.

Kanada ugyanis (eddig) nem szigorított a bevándorlási politikáján és a Temporary Foreign Worker Program és az Internation Mobility Program keretén belül 2018-ben 2.1 millió ember dolgozott Kanadában. Nem kutattam, hogy  ez arányaiban sok vagy kevés az USA-hoz képest, de a StatsCan kutatása alapján 1998 és 2018 között, azaz 20 év alatt 50%-al nőtt az ilyen státusszal Kanadában dolgozók száma.

De miért jó ha jönnek a jól képzett külföldiek? (kmm migránsok) Nos ezek az emberek Kanadában élnek, itt fizetnek adók, itt költik el a pénzüket, azaz itt növelik a GDP-t.

Lenyomják a béreket? Ezekben a szektorokban akkora a globális munkaerőhiány, hogy inkább a meglévő kereslet betöltéséről van szó, mint arról, hogy a kanadai vagy amerikai munkavállalókat cserélnék le friss bevándolrókra azért, hogy a cégek lenyomják a munkaerő költséget. Ez már azért sem életszerű, mert évek óta erős az USA és kanadai munkaerő piac, tehát ez nem igazi indok az elnöki irányra.

Én különösen kíváncsi leszek a következő évek dinamikájára. Ha az USA-ban 2020. után is marad a erősen nacionalista Trump kormány és Kanada marad olyan amilyen jelenleg, akkor Kanada ezen a területen sokat fog profitálni az USA bezárkózásából.

Ha azonban Kanadában is jön a konzervatív fordulat 2019-ben, akkor meg a jó ég tudja, hogy mennyire piszkáják meg a bevándorlást.

És zárásul még egy terület, ahol a bezárkozó USA akaratlanul is kedvez Kanadának.

Waterlooban élve vettem észre, hogy a nemzetközi diákok milyen számban vannak jelen a városban.

Waterloo egyetemi város, a város méretéhez képest jelentős számú főiskolával és egyetemmel. Nézzük csak a legnagyobbakat: University of Waterloo (30.000 hallgató), Willfrid Laurier University (18.000) , Connestoga College (41.000 hallgató).

A következő képen pl a Conestoga College új waterloo-i campusa látható (hivatalos nevén John W. Tibbits campus) Már épült, mikor Waterloo-ba költöztünk és 2018. végén készült el. Azóta a főiskola már tervezi a következőt campust Kitchener belvárosában.

Conestoga-College-Campus

Miért ezt a nagy infrastruktúra bővítés?

Kanadában 2017-ben 572.000 külföldi diák tanult és 2014. óta minden évben kétszámjegyű a bővülés. Ezért aztán az elmúlt 4 évben (2014-2018) 73%-al nőtt a külföldi diákok száma. Nem sok olyan szektor van a világon, ami hasonló növekedést produkált/produkál.

Mert a bár a kanadai megélhetés és tandíj nem olcsó, de egy kanadai diploma megtérülő üzlet annak a diáknak, akinek a szülei megengedhetik a kanadai felsőoktatási tanulmányokat. Hogy miért?

  • Az oktatás nyelve ugyanaz az az angol, mint az USA-ban.
  • A diákok minőségi oktatást kapnak egy biztonságos országban, ami ráadásul eléggé befogadó.
  • És nem utolsó sorban, a Kanadában végzett hallgatók még akár 3 évig is legálisan maradhatnak/dolgozhatnak az országban a Post-Graduation Work Permit Program keretén belül ami egy lépés attól, hogy az illető határozatlan időre Kanadában élhessen.

Hogyan? A jelenlegi szabályozás alapján egy fiatal személy kiváló angol vagy francia tudással, kanadai diplomával, pár éves kanadai munkatapasztalattal annyi plusz pontot kap az Express Entry rendszerben, amivel már biztos az állandó lakosi státusz megszerzése.

Ezért aztán egyre több diák Kanadát választja az USA helyett, ami jó az országnak. Waterloo-ban a University Avenue-n végig menve látszik, hogy mit jelent egy városnak a sok diák. Az egyetemek környékén egymás után nőnek ki a földből a toronyházak, ami pörgeti az építő ipart és az ingatlan piacot. Az utcákon rengeteg fiatal jár-kel, egymást érik az éttermek és szórakozó helyek, ahol a diákok költenek. És nem utolsó sorban tuti, hogy nincs munkaerő hiány az alacsonyabb képzettséget igénylő, szolgáltató szakmákban (éttermi személyzet, bolti árufeltöltők, eladók, stb), ahol Waterloo szerte diákok dolgoznak.

Köszönjük tehát Trump-nak ezt a növekedési lehetőséget, bár őszintén jobban örülnék, ha 2020-tól valaki visszafogottabb ülne be a Fehér Házba. Kicsit mindig aggódom ha Trumról olvasok, mert amit így megnyer Kanada, azt könnyen el is veszítheti egy potentiális kereskedelmi háborún az USA-val és persze az sem mindegy,  hogy hogy kinek a kezében van az aktatáska a nagy piros gombbal.

 

Az “Ugródeszka teória”, azaz bevándorlás Ontarióban

Gábor barátom küldte el a linket arról az Ontario-ról szóló migrációs kutatásról, melynek elkészítéséhez a 2016-os kanadai népszámlálási adatokat használták fel, azaz az információk elég frissek és főleg megbízhatóak.

Néhány hihetetlen szám a bevándorlás mértékéről:

  • A Kanadában élők 21,9%-a bevándorló, tehát minden ötödik kanadai nem Kanadában született.
  • Ontario igen kedvelt bevándorlási célpont, a bevándorlók aránya a tartományban bőven az országos átlag felett van, például 2016-ban 29% volt.
  • Ez egyébként a véleményem szerint Toronto-nak köszönhető, ahol a lakosság 70%-a (!) nem Kanadában született. Ez még hihetetlenebb szám, mint a 21.9%-os országos átlag.

Capture2

A fenti infografika kicsit “csal”, mert kihagyja a 250.000 – 1 millió lakosú településeket, de itt van a teljes adatsor:

Capture4

Megjegyzés: Ontario lakossága 2016-ban 13.98 millió fő volt, a Toronto hivatkozás ebben a kutatásban a Toronto Census Metropolitan Area-ra (Toronto CMA) vonatkozik a maga 5.9 millió lakosával, ami nagyjából átfedésben van a Greater Toronto Area-val. A Toronto CMA több kisebb nagyobb város halmaza, melyek lényegében már egybe épültek és Toronto City 45%-át adja ennek a népességnek a maga 2.7 millió lakosával.

Az “Ugródeszka” teória megdőlni látszik:

Gábor barátomnak van, vagy inkább most már csak volt egy teóriája, ami nekem is hihetően hangzott egészen addig, míg el nem olvasuk ezt a kutatást. Ő úgy figyelte meg, hogy van egy olyan trend, mely szerint a bevándorlók egy része aki Torontóban kezdi a kanadai életét, Torontót ugródeszkaként használva néhány év elteltével elhagyja a 416-ot és valami kisebb, nyugisabb helyre költözik.

Ő ezt többször látta már, én magam is ezt a teóriát erősítem, szóval hihető volt a dolog, de a számok nem feltétlenül ezt mutatják.

A következő ábra azt mutatja, hogy Ontarióban hogyan oszlik meg a bevándorlók száma a település nagysága szerint. Látható, hogy a torontói bevándorlók az összes Ontarióban élő bevándorlók közel a felét adják (46.1%), de az ennél kisebb településeken jelentősen csökken, mondjuk inkább zuhan a számuk. Azaz az egyre kisebb települések láthatóan kevésbé vonzó migrációs célpontok.

Az “Ugródeszka elmélet” tehát nem igazán állja meg a helyét, mert biztosan vannak szép számmal olyanok, akik elköltöznek Torontóból, de ez inkább kivétel, mint szabály. (Illetve ha költözik is valaki, akkor a helyére valószínűleg többen érkeznek.)

Capture1

Második felvonás. Hogy boldogulnak a bevándorlók Ontarióban?

Nem meglepő az az állítás, hogy azok akik régebben érkeztek jobban keresnek, mint akik kevesebb ideje érkeztek.

A következő ábra alapján az látszik, hogy azok akik 1981. előtt érkeztek, szinte a kétszeresét keresik annak, mint akik csak az elmúlt években, itt például 2011-2014 költöztek Kanadába. Érdekes, hogy a nők, férfiak, diplomások esetén is hasonló arányokat lehet látni, tehát a nem és a képzettség nem igazán jelent különbséget a jövedelemben.

Megjegyzés: a % a bevándorlók medián jövedelméhez mért arányt mutatja. Ezekből a számokból nem tudjuk meg, hogy a bevándorlók jövedelme hogy arányul a kanadai átlaghoz.

Capture3

Az infografika a két szélsőértéket emeli ki ami között 30 évnyi kanadában leélt év van, de rendelkezésre áll a teljes idősor is.

Ez alapján a grafikon alapján látszik, hogy a régi motorosok jobban keresnek, mint a friss bevándorlók, illetve az átlagnál idősebbek, tehát a jelen esetben a 45-64 év közöttiek jelentős hátrányban (akár 15-20%-nyi jövedelem különbség) vannak a fiatalabbakhoz képest:

Capture5

Ez azt jelenti, hogy aki korán ideért az jól járt, aki most jönne az már el se induljon?

Nem feltétlenül, ugyanis idővel az új kanadaiak is szereznek helyi munkatapasztalatot, végezhetnek helyi képzéseket, megismerik a kultúrális közeget, ami mind magasabb jövedelemmel kecsegtet.

A speciális tudás vagy egy keresett szakma pedig az új érkezők esetében is olyan előnyt jelent, ami a jövedelmi felzárkózást sokkal könnyebbé teheti. Saját példánkból kiindulva azt látom, hogy nekünk az első 1 év volt a nehéz, de miután a feleségemmel mindketten egy Top100-as munkáltatónál sikerült elhelyezkednünk, azóta nem lehet különösebb panaszunk erre a “jövedelmi ollóra”. Mi egész valószínűleg a friss bevándorló medián jövedelem 77%-os szintjénél jobb helyzetben vagyunk, de persze azért van még helye a fejlődésnek.

Welcome to Canada? Mennyire befogadóak a kanadaiak?

Észak-Amerika és benne Kanada múltja szorosan összefügg a migrációval, ezért a társadalom alapvetően befogadó.

Ez volt az én képem Kanadáról, amikor azon gondoltunk Magyarországon, hogy melyik országba költözzünk. Most, hogy másfél éve élünk Ontario-ban, van már némi tapasztalatom az ügyben, de ezek megosztása előtt néhány adat arról, hogy mégis mekkora bevándorlásról beszélünk.

Bevándorlás volumene

immigration-numbers-historical-2016-2017

Forrás: https://ccrweb.ca/en/2017-immigration-levels-comments.

A grafikon a Kanadába érkező állandó lakosokat mutatja, akiknek a száma 2016-ra elérte az éves 300.000 főt. Az ideiglenes munkavállalási vízummal és tanuló vízummal érkezőket nem tartalmazzák a fenti adatok, velük együtt tehát még jelentősebb számú “jövevényről” beszélhetünk.

Kanada lakossága kb 36-37 millió ember, tehát évente a lakosság számához képest 0.8% bevándorló érkezik. Magyar méretre lefordítva ez plusz 78 ezer embert jelent évente. Olyan ez, mintha minden évben egy jelentősebb magyar megyeszékhelynyi (méretben valahol Székesfehérvár és Szombathely között) külföldi kezdene új életet Magyarországon.

(Megjegyzés: ehhez képest Magyarországról évente kb 25 ezer ember távozik.)

A bevándorlóktól való félelem ősi ösztön, a népvezérek évezredek óta könnyen harcba tudnak hívni az idegenek ellen, akik ugye elveszik a földünket és asszonyainkat. Kanadába évtizedek óta jelentős létszámú bevándorló érkezik, hogyan vannak ezzel a kérdéssel a kanadaiak?

Bevándorlás megítélése a politika szintjén

A jelenleg regnáló liberális Trudeau kormányzat támogatja az intenzív bevándorlást és a nyitott, befogadó társadalmat. A liberálisok voltak azok, akik pár éve elindították a szír menekültek befogadását és azóta Kanada be is fogadott összesen kb 60 ezer menekültet.

A következő cikk a liberálisok terveiről szól, jó nagy migrációs tervszámokat lehet látni 2021-ig, ezt a programot kapta fel a világsajtó azzal, hogy Kanada 1 millió bevándorlót vár. Igen ez igaz, de 3 év alatt. Persze a végrehajtás attól függ, hogy a 2019-es szövetségi választásokon sikerül-e a liberálisoknak megőrizniük a hatalmat.

Canada to raise immigrant intake to 350,000 in 2021: Immigration minister

Azt gondolhatnánk, hogy a skála másik végén álló konzervatívok (itt PC – azaz Progressive Conservative Party) bevándorlás ellenesek. De nem így van. Természetesen kritizálják a liberálisok tervét, de hát hogy nézne ki, ha egyetértenének ebben… A következő konzervatív bevándorlási politikát összefoglaló cikkben nem láttam számokat, csak általánosságokat, hogy a migránsok legyenek önnfenntartók, tegyék magukévá a kanadai értékeket, stb.

Conservative Party releases immigration plan as debate continues

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a konzervatívok sem egységesek, vannak közöttük kifejezetten bevándorlás ellenes körök, de a párt megpróbál a tömegekhez szólni és érhető, hogy óvatos véleményt ütnek meg. Hogy miért?

A következő cikket a Statistics Canada készítette és igen hosszú távon mutatja be a bevándorlás hatását Kanada népességére.

Population growth: Migratory increase overtakes natural increase

Egyetlen grafikon ebből a hosszabb tanulmányból:

c-g1-eng

Az ábrán az látszik, hogy már 1990 előtt is jelentős volt a migrációs jellegű népesség növekedés, de addig a természetes népesség növekedés végig nagyobb arányban növelte Kanada lakosságát, majd a kétezres évekre ez a trend megfordult és jelenleg a migráció adja a népesség növekedés nagyobb részét.

Érhető tehát a konzervatívok óvatossága, hiszen Kanadában több milló friss vagy első-második generációs bevándorló él aki nagy valószínűséggel nem migráció ellenesek és ezen emberek jelentős része kanadai szavazó. Óvatosan kell tehát fogalmazni, mert ki tudja, hogy az eldobott követ nem dobják-e vissza. Egyszerű politikai számítás tehát amit a konzervatívok csinálnak.

Példa egy rossz konzervatív taktikára: mivel a kétezres években a konzervatív Harper kormány is szépen növelte a gazdasági bevándorlók számát, ezért a bevándorlás mint jelenség ellen nehezen érveltek volna, ellenben a 2015-ös választási kampányban megpróbálták kihasználni a világszerte jelenlévő muszlim ellenes hangulatot és olyan marginális dolgokkal próbálták megszólítani a kritikus szavazókat, hogy szerintük a muszlim nők nem viselhetnek niqab-ot azaz teljes arcot takaró hagyományos konzervatív viseletet az állampolgársági ceremónia alatt. Ez akkor nagy felzúdulást keltett Kanada szerte amit a liberálisok jól kihasználtak. Nem ezért, vagy nem csak ezért, de akkor a liberálisok nyertek.

A konzervatívok mostanában láthatóan óvatosabbak és mivel 2019-ben újra választások lesznek, ezért nem tesznek egyelőre semmilyen korlátozó jellegű kinyilatkozást, de én arra számítok, hogy ha a kanadaiak jövőre leszavazzák az amúgy népszerűtlen liberális kormányzatot, akkor én ezekre a változásokra tennék nagyobb tétet:

  • Egy új konzervatív kormány várhatóan le fogja állítani a szír humanitárius bevándorlást vagy minimálisra csökkentik a volumenét,
  • visszafogják a családegyesítés alapján befogadott állandó lakosok számát, különösen a hagyományosan alacsonyabb jövedelmű ázsiai bevándorlók körében,
  • esetleg nehezítik az állampolgárrá válás feltételeit, pl növelik azt a jelenleg nettó 3 éves időszakot, amit az állandó lakosnak Kanadában kell élnie, mielőtt állampolgár lehet talán nehezítik a nyelvi feltéteket vagy nehezítik az állampolgári vizsgát,
  • talán-talán még a magasan képzett bevándorlók számát is csökkentik valamelyest, bár ez utóbbira nem tennék nagyobb összeget.

Ettől függetlenül szerintem a bevándorlás mint jelenség megmarad, ellenben a gazdasági bevándorlói keretszámok _esetleges_ csökkentésével a bevándorlási ponthatárok növekedni fognak, de a magasan képzett, fiatal, angolul és franciául beszélő embereket a jövőben is szívesen fogadják majd Kanadában, mert ezt diktálja az ország gazdasági érdeke.

Támogatások bevándorlóknak

Kanadában azt is tudják, hogy nem elég beengedni a “migránst”, segíteni kell neki abban, hogy gyökeret eresszen, mert különben csak a gond van vele, pl bűnözni fog. Ennek megelőzésére a legjobb megoldás, ha gyorsan munkába állítjuk.

A mi esetükben inkább a feleségemnek van tapasztalata ebben a témában. Ő gondos versenyzőként már az indulásunk előtt igénybe vett egy a kanadai kormány által finanszírozott pre-arrival service-t. Ez egy e-learning program volt, ami önéletrajz írási tanácsokat tartalmazott, úgy emlékszem volt valami kultúrális vonatkozás is benne és még egy kanadai mentora is volt, aki nem volt valami megbízható. A tapasztalatok alapján nem tartom nagyon hatékonynak ezt a távolról segítünk megoldást, de az látszik, hogy már onnantól van valamilyen támogatás, hogy a polgár megkapta az állandó lakosi státuszát, de még nincs Kanadában.

Aztán amikor megérkeztünk, akkor Timka néhány hónap után keresett magának ún. bridging course-t. Ezeket vagy a tartományi vagy a szövetségi kormányzat finanszírozza, a program értéke több ezer dollár, de csak minimális hozzájárulást várnak el a hallgatótól (esetünkben 500 CAD), de azt is vissza lehet kapni különféle ösztöndíj programon keresztül.

Ő egy 7 hetes HR kurzust végzett el az Access Employment szervezésében. Ez nagyon hatékony volt több szempontból is, helyi munkaügyi szabályozást tanultak, segítették a pályázásban, állás lehetőségekre hívták fel a figyelmüket, ahol az Access-nek többnyire volt valamilyen szintű személyes kapcsolata és segítették a kapcsolati háló építését.

Megfigyeléseink azt mutatják, hogy a hallgatók döntő többsége talált állást a kurzus elvégzése utáni mondjuk fél évben, igaz, hogy többnyire nem az induló országbeli tapasztalatnak és korábbi karrier szintnek megfelelően.

Ilyen kurzusok vannak más szakmákban is, mint például adminisztráció, egészségügy, mérnöki szakmák, stb, érdemes tehát utána nézni, hogy hol milyen kurzus indul. (Nem alapvető, hogy az új kanadai lakóhelyének közelében indul az érkezés időpontjához passzoló releváns kurzus, Timkának pl Torontóból Mississaugába kellett átutaznia, ami autóval volt vagy 2×1 óra naponta).

Összességében mi úgy látjuk, hogy Kanada elismeri, hogy a bevándorlás fontos és áldoznak rá anyagilag, hogy beillesszék a bevándorlókat. Hogy eleget vagy keveset és hogy mennyire hatékonyan abban nem foglalnék állást, mert nem kerestem erről adatokat.

Mennyire multi-kulti Kanada?

Kanadában pont ugyanúgy jelen van az urbanizáció, mint bárhol a világon. A különbség annyi, hogy itt nem csak az országon belüli urbanizációval kell számolni, hanem az országon kívül érkező bevándorlók is növelik a városokat.

Mert hova megy az új bevándorló? A nagyvárosokba, ahol van munkalehetőség és már ott van az azonos területről érkező bevándorló diaszpóra ami aztán tovább erősíti a beáramlást.

A következő cikk bemutatja, hogy mi az 5 legnépszerűbb bevándorló célpont Kanadában (igaz, csak 2013-as adatokkal):

Canada’s Top Five Immigration Destinations

A fenti cikk szerinti 5 legnépszerűbb bevándorlási célpont nem meglepő módon többnyire átfedésben van a legnagyobb kanadai városok listájával:

  1. Toronto – 81 691 fő
  2. Montreal – 43 944 fő
  3. Vancouver – 29 506
  4. Calgary – 17 602
  5. Winnipeg 11 114

Mit jelent ez a városoknak és az oda vándorló tömegeknek?

2017. júniustól volt szerencsém 14 hónapig Torontóban élni új kanadaiként. Elképesztő, hogy az utóbbi évtizedekben Torontó mennyire multi-kulturális várossá vált. Ezen cikk szerint a lakosok 51%-a nem Kanadában született és ezzel Torontó az egyik leginkább ‘diverse’ város a világon.

Torontóban senkit sem érdekel, hogy valaki külföldről jött. Az utcán, munkahelyeken mindenfelé idegen (nem angol vagy francia) beszédet hallani és erre fel sem kapja a fejét a polgár. Torontóban az sem nem számít, ha valaki a saját nyelvén telefonál az utcán, vagy beszél gyerekéhez vagy más családtagjához a boltban, sőt kíváncsiságból néha azt is megkérdezik, hogy milyen nyelvet beszélsz.

Torontó azonban nem egyenlő Kanadával és ha az ember elmegy egy kisebb városba, mint ahol pl jelenleg élünk (Waterloo), akkor ott már több lesz a fehér kanadai. Nálunk ez kb 75% és a látható kisebbség “csak” 25%, de Torontóhoz hasonlóan itt sem kapják fel a fejüket az emberek az idegen szó hallatán.

Mi van a gyerekekkel?

Nagyon aggódtunk amiatt, hogy 3,5 éves gyermekünk hogyan illeszkedik be egy idegen országban úgy, hogy nem beszélt angolul. Már Magyarországon angolra jártunk vele, hogy szokja a koncepciót, hogy nem csak egy nyelv létezik. Aztán ahogy megérkeztünk daycare-be írattuk egy hónapra, hogy a suli előtt legyen valami minimális angol tudása.

Aztán az iskolában kiderült, hogy alaptalan volt a félelmünk. Volt néhány nehezebb hónapunk, mert az igen kommunikatív gyermekünk teljesen frusztrált volt, hogy nem értik őt, ezért ő is átment azon a 2-3 hónapos nehéz időszakon, amit több Kanadába költöző új bevándorlótól hallottunk, de az iskolai fogadtatás példás volt.

A tanár nénik hozzászoktak, hogy egy kanadai iskola egy kis bábel, ahol nagyon sok nyelvet beszélnek. De segítették Márkot, figyeltek rá és arra is, hogy mi milyen jelzéseket adunk és mit kérünk. Tapasztalatunk alapján az oktatásban alkalmazzák a ‘Diversity is our strength’ mottót, ezért még arra is felhívták a figyelmünket, hogy otthon magyarul beszéljünk Márkhoz, mert úgy is megtanul majd angolul és ne hagyjuk, hogy elveszítse a nyelvét. Példás hozzáállás.

És valóban úgy történt, ahogy mondták, Márk decemberre már folyékonyan kommunikált az iskolában, persze az ő 4 éves szintjének megfelelően és azóta is csak kapkodjuk a fejünket, hogy mennyire természetesen vált/válik kétnyelvűvé.

Welcome to Canada? Valójában mi van a fejekben?

Kanadában nehéz őszinte véleményt hallani. A gyerekek már ovis koruktól tanulják, hogyan kell úgy véleményt mondani, hogy az semmiképpen se legyen bántó, azaz kis túlzással azt tanulják, hogyan ne mondjanak direkt véleményt.

Tehát ha szóba elegyedsz egy kanadaival, akkor az akcentusod miatt úgy is hamar szóba kerül, hogy honnan jöttél és lesz sok awesome, rosszabb esetben interesting (magyarul ez annyit tesz, hogy k unalmas), de nem fogod megtudni, hogy mit gondol rólad, mint bevándorlóról. Másfelől, ha egy kanadai nem keresi veled a kapcsolatot, akkor nem kell feltétlenül azt gondolnod, hogy nem kedvel téged, mert a munkahelyi, szomszédi, stb kapcsolatok sokkal felszínesebbek errefelé.

Szóval nehéz azt érzékelni, hogy v a l ó b a n mit gondolnak a kanadaiak a bevándorlással kapcsolatban, ezért érdemes ilyen cikkeket olvasni:

What do Canadians think about immigration levels? Four poll results

Canadian attitudes toward immigrants, refugees remain positive: study

Ha beleolvasol ezeket a cikkekbe, akkor látszanak ellentmondások. Az egyik kutatás azt hozza ki, hogy a megkérdezettek 40%-a gondolja, hogy a bevándorlási keretszámok magasak lennének. A másik kutatás meg azt mondja, hogy 49% szerint a liberálisok bevándolási tervei túl magasak.

Olvastam már pár ilyen összefoglalót és nekem az az általános benyomásom, hogy a kanadaiak alapvetően értik, hogy miért van szükség bevándorlásra. Ha nem jönnek a munkás kezek, akkor nem lesz nem lesz elég takarító, nővér, orvos, bankár, informatikus.

A Top3 ország ahonnan a benvándorlók érkeznek a Fülöp-Szigetek, India, Kína, ahol a kultúra nagyon különbözik a kanadaitól, ezért a régi kanadaiak aggódnak azon, hogy mi lesz a “hagyományos kanadai értékekkel”. Ezt az aggodalmat minden kutatásban lehet látni.

Ezen kívül Európa és az USA egyre inkább befele fordul és a Trump-i idegen ellenes politika hatására Kanadába eddig már 30.000 (!) menedékkérő érkezett az egyébként nem őrzött kanadai-USA határon keresztül és egyre több cikk van arról, hogy ez milyen ellátási gondokat okoz Torontóban és Quebec-ben és mennyibe kerül ez Kanadának.

(Plusz az intenzív városi népesség növekedés felfele nyomja az ingatlan árakat, ami sok embert hátrányosan érint.)

Ezen történések együttes hatására a több évtized óta változatlan szintű elfogadás fordulóban van és fogadnék arra, hogy egy konzervatív fordulat esetén egyre több nyíltan negatív véleményt lehet majd hallani a bevándorlással kapcsolatban.

Az, hogy ez mennyire lesz olyan, mint a Trump-i vagy Orbáni politika azt még nem lehet látni. Kanada egyre inkább egy olyan sziget, ahol még nem ütötte fel a fejét a nyílt bevándorló ellenesség, de számomra kérdés, hogy mennyire tud ilyen maradni egy teljesen más világtrend mellett.

Hátrányt jelent a karrieredben, ha bevándorló vagy?

Ebben a témában már nem annyira pozitívak a gondolataim, mint a kanadai befogadással kapcsolatban általánosságban. Aki országot vált, az nagyon ritkán tudja a korábbi karrierjét törés nélkül folytatni. Esetleg csak akkor, ha egy világcégen belül vált országot és pozíciót, de ha előbb országot vált és utána keres munkát (mint mi), akkor nagy eséllyel lejjebb kerül a ‘corporate’ táplálék láncban.

Plusz a látszát ellenére Kanada sok tekintetben rendkívül konzervatív ország és ez a munkatársak kiválasztásánál is érződik. Az a bevándorló, akinek nincs USA vagy kanadai tapasztalata nehéz hónapok elé néz a munka keresésnél. Ráadásul a kanadai megélhetés drága, azaz sokan a meglévő tartalékok felélése helyett inkább alul pozícionálják magukat, mert alacsonyabb szinten több a lehetőség és nagyobb az elhelyezkedés esélye. Ez ellen a bevándorlással foglalkozó HR tanácsadók egyébként óva intenek.

Én senior IT Projekt Menedzserként pont két szinttel lejebb dolgozom, mint Mo-on az előző munkakörömben, ahol 100 emberért és közel milliárd Ft-os éves büdzséért felelős adminisztrációs igazgatóként dolgoztam (de azért, hogy hosszú távon jobb lehetőségeink legyenek, ezt nem bánom).

Ha azonban megvan a releváns kanadai 6-12 hónapos tapasztalat, akkor kinyílnak a lehetőségek és már lehet azon dolgozni, hogyan lehet a korábbi karrier szintnek megfelelő helyre kerülni.

Ez persze nem lesz könnyű, mert belülről látva néhány nagy multi céget, a vezetők tudatosan vagy sokszor tudatlanul elfogultak, és a vállalatoknak nagy erőfeszítéseket kell tenniük, hogy a fehér+kanadai+férfi vezetők mellett a nők, a látható kisebbségek és a bevándorlók is szerephez jussanak. Néhány cég erre nagyobb hangsúlyt fektet, mint mások, de a mélyen gyökerező attitűdöt csak hosszú évek, esetleg évtizedek alatt lehet megváltoztatni.

Konklúzió

Csak röviden, mert úgy látom, hogy ez egy hosszú bejegyzés lett.

  1. Egy bevándorlónak Kanadában jelenleg jó esélye van, hogy sose szembesüljön azzal, hogy nem akarják őt az országban látni és hogy ez mennyit fog változni, az a közvetkező évek történésein jelentősen múlik.
  2. A nagyvárosok könnyebb terep egy bevándorlónak, de ennek ára van, mert ezek a helyek, főleg Toronto és Vancouver nagyon költségesek tudnak lenni, ezért ez nehezítő tényező az új kanadaiaknak.
  3. Az álláskeresés szintén kemény dió, de nem azért, mert valaki bevándorló, hanem mert a kanadai tapasztalatot elvárják a helyi munkáltatók. Ha azonban valaki elhelyezkedett, akkor jó esélye van a fejlődésre, de fel kell készülni minimális tudatos vagy jelentősebb tudat alatti hátrányos megkülönböztetésre.

Egy kanadai bevándorlásról szóló cikk margójára

Ma olvastam ezt a blog bejegyzést a Határátkelő blogján: A tíz legkeresettebb foglalkozás Kanadában. A blog bejegyzés ezen a valamivel hosszabb cikken alapult (Link).

Korábbi döntésünk, hogy a Juharszirupblog nem lesz kanadai bevándorlási tanácsadás még mindig igaz, mert a mi példánk csak egy az N db bevándorlási lehetőségből amivel Kanadában állandó lakosi státuszt lehet szerezni, illetve a szabályok változnak, én pedig csak időnként követem őket.

Azonban amikor elolvastam a Határátkelő által szemlézett írást, akkor azt a gondolatom támadt, hogy aki ez alapján a cikk alapján hoz döntést a kanadai bevándorlásról, vagy próbál tájékozódni a bevándorlási rendszert illetően, az könnyen téves következtetésre juthat.

Nézzük tehát azt a kiegészítést, amit a cikk mellé tennék:

  1. A hiányszakma előnyt jelent a bevándorlásnál?

Nem akarok vitatkozni a hiány szakmák listájával, valószínűleg tényeken alapul, de attól még, hogy találsz egy NOC-ot, amiben van tapasztalatod és az éppen rajta van a hiányszakma listán, attól (sajnos) nem leszel előnyben az állandó lakosi státusz megszerzése során, egészen pontosan a bevándorlási sorrendet eldöntő Express Entry rendszerben.

Az Express Entry pontrendszerében (Link) a fiatal, lehetőleg több diplomás, angolul és/vagy franciául igazoltan tudó embernek van előnye. Ha a jelölt az életkor, iskolai képzettség, nyelvtudás területén nem átlagon felüli pontértékkel rendelkezik az EE-ben, akkor is van esély kanadai tanulmányi és/vagy munka tapasztalattal, esetleg Kanadában élő testvérrel előrébb jutni az EE rangsorban, de azért nem jár pont, hogy valaki a hiányszakmák egyikében dolgozik.

Reménybeli bevándorlóként és a keresett szakmák egyikének művelőjeként én inkább a tartományok bevándorlási programját (Provincial Nomination Programs) nézném meg közelebbről, mert ott állandóan van több-kevesebb nyitott stream, ahol bizonyos szaktudású embereket várnak. Pl az legtöbb tartománynak vannak egészségügyi dolgozóknak szóló állandóan nyitva álló programja, de olvastam korábban kamionsofőröknek kiírt programról (nem vagyok benne biztos, hogy ez még mindig megvan), jó eséllyel lehet ilyen programot találni képzett kétkezi szakemberként (villanyszerelő, gázszerelő, szakács, stb), néhol van IT szakembereknek szóló stream, stb.

Alap igazság, hogy azokban a tartományokban, melyek kedvelt bevándorlási célpontok, ott kevesebb a speciális bevándorlási program, mert ezek nélkül is van elég jelentkező. Ilyen például Ontario, British Columbia, Quebec esetleg még Alberta. A kevésbé népszerű célpontok mint Manitoba, Saskatchewan és az Atlantic Canada (Nova Scotia, New Brunswick, New-Foundland and Labrador, Prince Edward Island) általában több speciális programot tartanak fenn, de ezek a tartományok kevésbé népesek és ezért várt jelentkezők száma is alacsonyabb, ezért pl csak időlegesen nyitnak meg egyes programokat, majd ha megtelik a jelentkezők száma, akkor lezárják.

Ezeket a tartományi programokat pár nap olvasás után át lehet látni, én is ezt tettem és így kötöttünk ki Ontario-ban úgy, hogy az Ontario Human Capital Priorities Stream-ben nem volt semmilyen előny/követelmény valami speciális munkatapasztalat.

Nem megyek bele részletesen, hogy a tartományi programoknak milyen viszonya van a Federal Skilled Workers, Federal Skilled Trades, Express Entry-hez. Ez egy nem annyira könnyű téma elsőre, bár némi olvasással ez is teljesen átlátható. Csak annyit mondanék, hogy sikeres tartományi “nominálás” azonnali meghívást jelent az állandó lakosi kérelem beadására az Express Entry rendszerben attól függetlenül, hogy ott hány pontunk van. Megéri tehát ezeket a programokat bújni, főleg hiányszakmában meglévő tapasztalat esetén.

2. Milyen előnyt jelent, ha valaki mégis a hiányszakmák egyikben dolgozott Magyarországon?

Ha sikeresen vetted az állandó lakosi státusz megszerzésének nehézségeit és már itt vagy Kanadában, akkor keresett szakmai ismerőjeként a munkakeresésed könnyebb lesz. Hangsúlyozom könnyebb, de nem könnyű. Néhány szubjektív megjegyzés az egyes hiányszakmákhoz:

  • Általános munkás (bármi, de főleg gyári), órabér $15.90 és $18.39 között.
  • Targoncakezelő, órabér $16.59 és $19.42 között.

A minimálbér Ontarioban 15 dollár. A megadott sáv felső határa, mondjuk 20 dolláros órabér kb 40.000 dollárt bruttó jövedelmet jelent évente. A minimálbér itt is minimálbér, ennyi pénzből nagyon nehéz megélni, de erről majd a 3. pontban írok.

  • Üzletkötő, éves fizetés $52,000 és $62,000 között, junior pozíciókra.

Az üzletkötői munka Kanadában legalább olyan nehéz, mint Mo-on. Nehezítő tényező, hogy a kommunikáció stílusa teljesen más, helyi módon kell angolul értened és beszélned, illetve valószínű, hogy nulla kapcsolati hálóval kezded. Az üzletkötők iránti kereslet nagy, könnyen találsz munkát, de pénzt is fogsz keresni? Ha igen, akkor mikor éred el a szintet, hogy önfenntartó vagy? Mennyi tartalékod van, hogy ezt elért? Ezeket a kérdéseket érdemes átgondolni.

  • Könyvelő, $63,000 és $75,000 közötti éves fizetés.

Ez a fizetési sáv már jobban hangzik, de ugye tudod, hogy ha könyvelő akarsz lenni, akkor ehhez Kanadában speciális képesítés kell, mint a világ legtöbb országában? Lehetsz könyvelőket segítő  ‘number cruncher’ speciális helyi végzettség nélkül is, de várhatóan alacsonyabb szintű munkát kell végezned addig, amíg meg nem szerzed meg a kanadai végzettséget ÉS nincs mondjuk 6-12 hónap kanadai tapasztalatod. Utána már kiváló eséllyel indulhatsz egy ilyen állásért.

Olvastam egy Fülöp szigeteki fiatal ember blogját (Link), aki még odahaza megszerzett egy kanadai könyvelői dezignációt és érkezést követő 2 héten belül talált munkát. Ehhez azonban tűpontos orientáció és felkészülés kellett, illetve az is, hogy ez a fiatalember olyan helyre költözött, ahova kevesebb új kanadai megy, tehát kisebb a verseny, mint mondjuk Torontóban.

  • Mérnök vagy műszaki project manager, az éves fizetés $74,000 $92,000 között.
  • Business analyst, $73,000 és $87,000 közötti fizetés évente.
  • Software mérnök, $83,000 – $99,000

Ezek a munkakörök itt is jól fizetett munkának számítanak. Ha külföldi tapasztalatod van ezekben a szakmában, akkor viszonylag kevés idő alatt (pár héttől a pár hónapig) jó eséllyel el tudsz helyezkedni. A legfontosabb a releváns szakmai tapasztalat, főleg az IT munkáknál. A magas szintű nyelvtudás arányosan csökken, hogy mekkora kereslet van az adott munkakörre. Tapasztalatom szerint egy IT fejlesztő közepes angol szintű tudással is el tudja magát adni.

Ha úgy érzed, hogy az Express Entry rendszerben nem vagy esélyes a PR-hoz szükséges 420-440 pont elérésében, de kitartó vagy és jól építesz interneten kapcsolatot, esetleg még hajlandó is vagy pénzt szánni a munkakeresésre, és kiutazol Kanadába pár hónapra, akkor találhatsz külföldről is kanadai munkát. Vannak olyan cégek, akik annyira nehezen találnak IT-s vagy mérnöki munkaerőt, hogy hajlandóak végigcsinálni neked/érted a ‘Work Permit’ igénylési folyamatot. Ismerek pár olyan embert mindenféle nációkból, aki ilyen módon érkezett Kanadába, de ezeket a munkahelyeket elég időigényes felderíteni.

Nézzük a Work-permit veszélyeit. Ha nem kiemelkedő tehetség vagy, hogy a Google vagy más jó cég vegyen fel, akkor lehet, hogy olyan munkahelyen kötsz ki, ahol nem azért keresnek keresnek külföldön embert, mert iszonyatosan bővülnek, hanem mert Kanadában nincs annyira jó hírük és/vagy rossz a munkahelyi légkör és ezért nagy a fluktuáció és folyamatosan tömni kell a lyukakat. Erre viszont csak akkor jössz rá, amikor már kiköltöztél.

Ha Work Permit-tel dolgozol Kanadában, akkor amíg nem leszel jogosult az állandó lakosi státuszra (évek), addig elég nehéz időszakod lesz, mert nem válthatsz munkahelyet akkor sem, ha rosszul érzed magad. Illetve találhatsz egy másik céget, aki hajlandó Work Permit-et intézni. De ők jobbak lesznek, mint ahol addig dolgoztál?

A business analyst marjójára: tapasztalt BA, BSA-ként könnyebben találhatsz munkát, ha van valamilyen Kanadában elismert nemzetközi certificate/designation a kezedben. A BA, BSA rendkívül keresett madár errefelé is.

  • IT project manager, $92,000 és $114,000 között évente.

Ez vagyok én. PMI-PMP és PMI-ACP projekt menedzser ‘képzettséggel’ érkeztem, 3 hét alatt találtam munkát, de az első munkahelyemen már az első hónap után tudtam, hogy nem maradok sokáig, 6 hónap kanadai tapasztattal a “zsebemben” már eséllyel pályáztam egy jó céghez, azonos munkakörbe, több fizetésért. Az indulás előtti tanulás, felkészülés nagyon kifizetődött.

  • Ügyfélszolgálati munkatárs, éves fizetés $37,000 $43,000 között.

Rengeteg telefonos munkahely van, jobb és kevésbé jó cégeknél. Ha nincs más, akkor kezdésnek jó. Főleg akkor, ha nagy cégről van szó és a kezdeti időszak után cégen belül lehet oldalra és felfele mozogni. Az tehát sokat segít, ha nagy céghez jutsz be, ahol a magasabb szintű külföldi tapasztalatod releváns lehet (pl egyezik a szektor, stb). A jó angol kommunikáció fontos, mert telefonon keresztül anyanyelvi és akcentussal beszélő embereket kell megértened. Itt nem középfokú nyelvtudásra van szükség. A munkarend lehet hektikus, hétvégi és esti munka rendszeres, de feleségem révén több emberről hallottam, akik belső HR ügyfélszolgálatosként kezdték egy nagy banknál, majd néhány hónap után feljebb/oldalra léptek tovább.

3. Mire elég a fizetés?

Attól még, hogy hiányszakmáról beszélünk nem biztos, hogy azért kell az ember mert nagyon jól megfizetett a munka. Lehet, hogy pont azért hiány a szakma, mert nem lehet jól keresni vele. Lásd manufacturing szektorban dolgozó munkás az első helyen van.

Ha valaki minimálbért keres, akkor abból egy nagy városban, mint Torontó, nehéz kijönni. Valami külső kerületben, kevésbé jó környéken lehet egy kis lakást bérelni, vagy másik megoldás, ha több ember összeáll, de családosként ez nem alternatíva. Ha egy család két felnőtt tagja együtt keres mondjuk két minimálbért, ami kb 80.000 dollár, akkor jobb a helyzet, de ennyi pénzből is erősen kell takarékoskodni.

Ennek kapcsán gondolkodtam rajta, hogy a magyar és a kanadai béreket hogyan lehet összehasonlítani. Arra jutottam, hogy ha a korábbi magyar családi nettó jövedelem két-két és félszeresét megkeresi a család Kanadában, akkor kb azonos életszínvonalon lehet élni mint az Magyarországon megszokott volt. Kétszeres kell az azonos szintű “napi” megélhetéshez, 2,5x ahhoz, hogy a gyerek tudjon egyetemre menni, beleférjen egy jelzáloghitel, vagy nyugdíj megtakarítás. Ez erősen szubjektív vélemény, de támpontként megteszi.

4. Záró gondolatok – avagy a kanadai tapasztalat fontossága

Saját bőrömön tapasztalatam, hogy a kanadai munkáltatók mennyire komolyan veszik a kanadai tapasztalat meglétét. Ha TÉNYLEG_NAGYON keresett szakmád/tudásod van, akkor a kanadai tapasztalat kevésbé fontos, de egyébként nagyon is az.

Az én munkaköröm (IT Projekt Menedzser) rajta van a 10 legkeresettebb munkakör listáján, mégsem volt annyira egyszerű az első időszak. Mint korábban írtam szinten azonnal találtam munkát,  így az érkezést követő 4. héten már dolgoztam. Utólag azonban látom, hogy csak olyan munkáltatók jeleztek vissza, akik nem annyira jó review-kat kapnak a Glassdoor-on vagy éppen a fizetés volt az átlagosnál alacsonyabb. Az okot már leírtam korábban.

Kellett 6 hónap helyi tapasztalat, hogy az újabb jelentkezéseimre már olyan cégek is válaszoljanak, akik az első körben válasszal vagy a nélkül elutasítottak. A “második körös” munkakeresésem 2 hónapot tartott, ennek köszönhetően találtam meg  kezdtem a jelenlegi munkahelyemen. Ezt az ún “kanadai befektetési” időszakot is érdemes belekalkulálni a kezdeti időszakba még akkor is, ha valaki hiányszakmával a “zsebében” érkezik.

Kerek 1 éve élünk Kanadában

2017. június 6-án szállt le a gépünk Torontóban, ,ennek apropóján írom le, ami az eszembe jut.

Nehéz volt eljutnunk Kanadába, kb 3 év előkészületünkbe került és ebből az utolsó 9 hónap volt a legidegőrlőbb.

2016. október óta nem volt munkahelyem (még jó, hogy a saját elhatározásomból), jó karriert adtam fel és egészen 2017. márciusig nem lehettünk biztosak benne, hogy nem jön-e közbe valami probléma az állandó lakosi státuszunk megszerzésével kapcsolatban. A kanadai bevándorlási hatóság sötétben tartott minket egészen az utolsó pillanatig. Ha nem fórumozok más reménybeli kanadai migráncsokkal, akkor fogalmam se lett volna, hogy hol tartunk.

Az utolsó 1 évben a családunk már tudta, hogy költözünk, nehéz volt úgy megélni a közös időt, hogy mindenkinek ott volt a gondolataiban, hogy vajon hány hónapot, hetet, napot és végül hány órát töltünk még együtt.

Az utolsó egy hónap üvegkemény volt. Pakoltuk a lakást, kerestünk bérlőt, eladogadtuk és/vagy elajándékoztuk a dolgaikat, kijelentkezés a hivataloknál, stb. Nagy fizikai megterhelés volt és sok érzelmi köteléket kellett elvágni.

Emlékszem, ahogy az utolsó napokban ülök a teraszon, nézem ahogy Márk a kertben játszik valamivel és azon gondolkodom, hogy normális vagyok? Biztos ezt akarom? Képes vagyok feladni mindezt? Érzelmileg és fizikilag mélyponton voltam.

Emlékszem arra is, hogy az utolsó két hétben annyire stresszesek voltunk, hogy alig aludtunk Timkával. Tisztán látom, hogy fáradtan fekszünk az ágyban hajnali 4 órakor, mert az agyunk nem hagyott aludni minket.

Az első kanadai napok még élénkebben élnek bennem. Leszálltunk a hosszú út után kimerülve, átmentünk a több órás bevándorlási és vám procedúrán, megérkeztünk a szállásunkra és akkor rám szakadt a realitás.

Márk kimerülve alszik egy matracon, ülünk Timkával a kis garzonban, kajánk semmi, én meg elindulok egy boltot keresni. Annyira testen kívül voltam, hogy álltam a zebránál és fogalmam sem volt, hogy mit mutat a lámpa. A magyar agyam a zöldet kereste, de itt nem volt olyan. Aztán jött egy ember és bátran átment az úton és kb így telt az első pár hónap. Figyeltem, hogy mit csinálnak a helyiek és én is azt tettem.

Arra is emlékszem, hogy tavaly június 6-án esett az eső amikor érkeztünk. Esett az eső, a torontóiakat ez nem érdekelte. Kutyát sétáltattak, futottak, bicikliztek a Lake Ontario partján.

Ezt azért mondom, mert éppen mostanában vettem észre, hogy kevésbé vagyok háklis az időjárásra. 15 fok van kint és Márk pólóban van az iskola udvaron? Ok, hát a többi gyerek is. Esik az eső? Akkor vegyünk fel egy kabátot, de ha nem szakad, akkor azért sok mindent lehet csinálni.

A sok stressz mellett volt valami nagy szabadság is ebben az első időszakban. Leszállsz egy országban ahol majdnem senkit sem ismersz és hova indulsz? Balra vagy jobbra? Lényegében mindegy, mert így is úgy is nulláról kezded a dolgokat. Nem sok minden köt, bárki lehetsz, bármit tehetsz.

Van egy csomó jó emlékem is az első hónapokról. Mondják, hogy a külföldi újrakezdés nagy önismeretet ad. Ezt én is így gondolom. Magyarországon apró dolgok ezek, de Kanadában minden új volt. Amikor szeretünk egy helyi telefonszámot, nyitottunk bankszámlát, rájöttünk, hogyan lehet jegyet venni a villamoson, amikor újra vizsgáztunk Kreszből és vezetésből, vagy amikor 3 hét alatt találtam munkát, igaz nem a legjobb munkáltatónál, de azóta már ez a kérdés is megoldódott.

Csomó olyan dolog, ami megtapos és egyben épít is. Pont mit az edzés. Ha egyszer lefutottál egy olyan távot amit korábban nem, akkor már tudod, hogy ezt is meg tudom csinálni és ez jól esik.

De jön a kényelmetlen kérdés amit gyakran felteszek magamnak. Otthon érzem magam Kanadában? Még nem…. A test hamar átér 7000 km-re, de a szívnek idő kell, mire megérkezik. Éppen a napokban beszéltünk futólag egy anyukával a suli játszóterén. Ők litvánok, de orosz nemzetiségűek. 7 éve vannak itt és a hölgy 4 év után jött rá, hogy otthon érzi magát Kanadában. Hazalátogattak Litvániába és rájött, hogy amire emlékszik az már nem otthona és rájött, hogy ő már az új életében van otthon.

Hogy lesz ez nálunk? Ez nagyon sok mindenenen múlik. Mikor talál Timka olyan munkát, ahol jól érzi magát, mikor lesz igazi pszichológus amiért olyan sokat tanult, mikor lesz saját házunk, amire a gazda szemével tudok majd nézni, nem pedig úgy, mint egy bérlő.

Az első évforduló kapcsán többször gondolkodtam azon, hogy vagyok jelenleg Kanadával. Arra jöttem rá, hogy egyre jobban kijövünk egymással. Nehézségek? Még mindig rengeteg. Pozitív élemények? Egyre több. Megcsinálnám-e újra? Igen.

 

 

Hát nem vettétek észre, hogy ezek migráncsok?

Kanadai kollegám (VP, Technology) vigyorogva jön délután:

“Hallottad Ákos, hogy Magyarország megnyerte első aranyérmét?”

“Izé, miről is van szó?” – kérdezem én

Néhány kanadai kollegám nagyon komolyan követi a téli olimpiát, köztük Graeme is. Ő azt is tudja, hogy magyar vagyok, úgyhogy tegnap Elisabeth Swaney volt a téma (csúnyán kiröhögtek minket magyarokat), ma meg az aranyérem.

(Bocs, de engem marhára nem érdekel semmilyen olimpia, foci EB vagy VB mióta amúgy imádott nagyapám arra nem “kényszerített” gyerekként, hogy a nyaralóban egy hónapon keresztül az éppen aktuális világversenyt kelljen néznem az egyetlen fekete-fehér TV-n. Családi legendárium, hogy nagyapapámnak minden világverseny végére begyulladt a szeme, annyit nézte a TV-t. No én azóta be vagyok oltva bármiféle sport nézése ellen.)

Vissza a témához. Azért megnéztem miről van szó és ezt találtam:

https://index.hu/sport/2018/teliolimpia/2018/02/22/teli_olimpia_arany_liu_shaolin_liu_shaoang_knoch_burjan/

Komolyan nem értem ezt a nagy ünneplést. Nem tűnt fel a magyaroknak, hogy EZEK migránsok? Liu Shaolin Sándor? He? Hiába magyar édesanya szülte ezeket a srácokat, de KÍNAI volt az apjuk. Hogy engedhette a kormány őket magyar mezben versenyezni?

Komolyra fordítva a szót:

Ezek a srácok egy migráns gyermekei. Ők nem migránsok? Jah, hogy ők tudnak magyarul, mert Magyarországon nőttek fel?

Ha egy szír, stb bevándorló gyermeke Magyarországon nőne fel, iskolába járna és anyanyelvi szinten tudna magyarul, akkor ő migráns lenne vagy magyar? Simán lehet, hogy a következő olimpiai bajnok, Nobel díjas magyar rákkutató egy bevándorló gyermeke lenne.

De nem lesz, mert a hangulat olyan, hogy kutya sem akar Magyarországra bevándorolni. Tapsvihar, szépen megoldottuk. Nem fáj, hogy nincsenek, mert nem tudjuk, hogy mi lenne, ha lennének. Nincs párhuzamos valóság.

Majd gondoljunk erre, amikor már nem lesz ápoló a kórházban aki kiürítené az ágytálat, vagy nem lesz elég ember aki adót fizet és ezért (is) az állami nyugdíj fokozatosan összezsugorodik.

Bocs, érzékeny vagyok a témára, mert én is migráns vagyok. Illetve látom, hogy itt Kanadában működik a bevándorlás.

A fiam lehet majd Kanadában egy egzotikus nevű Liu Shaolin Sándor, aki nem magyar, hanem kanadai mezben fog “versenyezni”, legyen az olimpia vagy csak egy egyszerű corporate munka. Ő nagy valószínőséggel ezt az országot építi majd. Ma még migráns, de egyre inkább kanadai.

Mekkora eséllyel lehet Kanadába költözni (legálisan)?

Fura, hogy ha egy olyan emberrel ismerkedünk meg itt Kanadában, aki bevándorlóként érkezett, akkor kb a 3. kérdés mindig arra vonatkozik, hogy milyen státusszal vagyunk az országban.

Első alkalommal, amikor egy lengyen házaspárral találkoztunk az első bérleményünk melletti játszótéren, akkor nem esett le, hogy a PR státuszunk nem annyira általános errefelé. Jacek (lengyel) meglepődve kérdezte, hogy “Ezt meg hogyan csináltátok?”.

Aztán ezt a kérdést feltették még párszor nekünk, elkezdett valami derengeni arról, hogy egyáltalán nem általános, hogy az emberek állandó lakosként kezdik kanadai életüket.

Egy magyar anyuka, akivel a napokban egy játszótéren találkoztunk mesélt kicsit magukról és arról, hogy több mint 10 éve vannak itt, de a férje mostanában érte el azt a határt, hogy jelentkezhet az állampolgárságért. Azért, csak most, mert az elején sima visitor státusszal volt Kanadában, aztán Work Permittel, majd Permanent Residentként. Tehát eltartott jó ideig, míg biztossá vált, hogy legálisan maradhatnak az országban.

Utoljára egy kedves magyar hölggyel futottunk össze – szokás szerint egy játszótéren – akivel arról beszélgettünk, hogy nagyon szeretné, ha a húga kiköltözhetne Kanadába. Már beszéltek is egy helyi bevándorlási ügynökkel, aki azt mondta, hogy ezt mostanában nehéz elérni és azt javasolja, hogy először tanuló vízumot kell kérni, majd utána Temporary Visa-t, azaz Work Permitet, majd végül Permanent Resident státuszt. Csakhogy a tanuló vízumhoz tandíjat is kell fizetni, ami állítólag 16.000 CAD-ba kerül és semmi garancia nincsen arra, hogy az egész hadművelet végül célhoz vezet.

Mivel fél évvel ezelőttig még erősen követtem a bevándorlási szabályozással kapcsolatos híreket ezért megígértem, hogy utána nézek annak az útnak, amit mi is végig jártunk Timkával.

Csináltam tehát gyorsan egy Express Entry pont számítást, hogy egy 32 éves, főiskolát végzett, angolul felső fokon beszélő embernek mennyi pontja jön össze és 371 jött ki, ami még a kanadai állampolgár testvér támogatásával együtt sem több, mint 386 pont.

Ezt kevésnek találtam, ezért kétszer is átszámoltam a pontokat és arra jöttem rá, hogy pontos a számításom. Fura volt, hogy nekünk 422 pontunk volt, aztán megnéztem a részleteket.

A különbség abból adódik, hogy bár mi idősebbek vagyunk valamivel, ami kevesebb pontot jelent, de nekem két diplomám van, így a CLB9-es szintű angol tudással maximalizáltam a Tranferability Skills-re adható combó 100 pontot, plusz Timka hasonlóan két diplomával és közel CLB9-es angol tudással nem húzta vissza a kettőnk közös eredményét, hanem még javított is rajta egy kicsit. (Ha valaki partnerrel kér PR státuszt, akkor minden kategóriában valamivel kevesebb pontot kap, mint aki egyedül szeretne költözni, és a házastárs/élettárs képzettsége, tapasztalata és nyelvtudása tudja kompenzálni az elvesztett pontokat.)

Ha nincs két diplomám, akkor nem lett volna esély. Ha nincs CL9-es szintnek megfelelő IELTS eredményem, akkor hasonló a helyzet. Ha Timkának nincs két diplomája, nincs jó IELTS eredménye, akkor szintén hasonló a helyzet. És ezek nem olyan dolgok, amin gyorsan lehet javítani. Egy új diploma minimum 3 év, egy felsőfokú angol nyelvvizsga közép szintről indulva 6-12 hónap tanulást jelent.

Nekünk tehát 422 pontunk volt, ami elég volt arra, hogy jelentkezzek az Ontario Human Capital Priorities Stream-re (ami 400 pont felett lehetséges) és ez hosszú és stresszes időszakot követően az Ontario tartományi nominálás biztossá tette a bejutásunkat az Express Entry-n keresztül. Összesen egyébként 3 évbe került, amit leírtam itt pár bekezdésben.

Mi a különbség 386 és 400 pont között? Ég és föld. A bejutás vagy az otthon maradás.

400 pont alatt nem lehet jelentkezni a fent említett Ontario tartományi programra és az Express Entry idei legalacsonyabb ponthatára 413 pont volt és egy  ideig várhatóan nem megy 400 alá a ponthatár.

Hogyan lehet ezen a 386 ponton javítani? Mondjuk meg lehet tanulni franciául. Egy kb középszintű vagy annál erősebb francia nyelvtudás jelenhet annyi pontot, hogy 400 fölé kerül a hölgy. Ez jelenthet akár 1,5-2 év nyelv tanulást.

Vagy megoldás lehet, hogy a hölgy testvére, aki egyébként Kanadában él indít egy vállalkozást és munka ajánlatot ad a testvérének, ami 50 pontot jelent az Express Entry rendszerben. Ez egyébként jelen esetben reális megoldás, mert eleve az a céljuk, hogy közösen szeretnének egy üzletbe belevágni. A munka ajánlattal kapcsolatos feltételeket pontosan nem ismerem, mert nem vagyok bevándorlási ügynök ezért azt javasoltam, hogy a részleteknek azért nézzenek utána.

Milyen egyéb lehetőségek vannak még? Az ügynök által szorgalmazott tanuló vízum megoldás lehet, de ez nagyon drága és némileg rizikós utat jelent. A későbbi bevándorlási ejárásban a kanadai felsőfokú végzettség extra pontokat jelent, mint ahogy a kanadai munkatapasztalat is. (Tanulás mellett lehet dolgozni).

Ezt azonban nagyon át kell gondolni, mivel a jelenlegi bevándorlási szabályok pár év alatt jelentősen változhatnak. Ami ma X pontot ér, az 1 év múlva lehet, hogy többet ér, lehet, hogy kevesebbet. Az Express Entry pontokat időről időre finomhangolják, de ennek hatása nem kiszámítható.

(Egyelőre úgy tűnik, hogy a kanadai iskolai végzettség ma többet ér, mint az Express Entry indulásakor, mert itt is rájöttek, hogy a tanulók pénzt hoznak, és sokan azért hajlandóak kifizetni a magas tandíjat, mert itt akarnak utána élni.)

Milyen más lehetőségek vannak még?

Pl ha valakinek keresett szakmája van, akkor kereshet kanadai munkátatót és máris 50 ponttal többet kaphat az Express Entry-ben. Akár 200 ponttal is többet, ha NOC00-ás kategóriában lesz munkája, azaz menedzserként fog dolgozni. Ez elég nehéz út és tényleg olyan tudás kell, ami itt keresett és hiány van belőle.

Érkezésünk előtti pár hétben próbáltam magyar telefonszámmal munkát keresni és senki sem írt egy e-mailt sem, majd érkezés után 3 hét alatt találtam ugyanazzal a tudással egy kanadai munkát. Minek invesztálna extra energiát egy európai jelölt interjúztatásába a kanadai recruiter, ha van ugyanolyan helyi jelölt?

Mi a konklúzió? Kanada az egyik legkeresettebb úticél jelenleg a világban, ezért megtehetik, hogy válogatnak a jelöltek között. Kanadába ezért nehéz bejutni legálisan, bár a mi példánk mutatja, hogy ez lehetséges.

Study Visa? Work Permit? Ha valakinek van rá ideje és pénze, akkor ez is lehet a bejutás egy módja, de ezt inkább olyan fiataloknak reális, akik nem a családdal együtt szeretnének költözni.

Családosoknak azt javaslom, hogy fektessenek energiát az Express Entry pontszám növelésébe, vagy ha keresett szakmában dolgoznak, akkor keressenek állást és/vagy egy tartományi programot, ahol kaphatnak nominálást és ezzel biztosan bejutnak.