Omar a legjobb úszás oktató

Márk azóta jár úszni, amióta elkezdte a JK-t (Junior Kindergarten) 2017 szeptemberében. Az első iskolájában, még Torontoban volt az épületben medence, és lelkesen vitték is a gyerekeket a tanár nénik hetente 1x, akkor még csak ismerkedni a vízzel.

Mikor 2018-ban Waterloo-ba költöztünk, rájöttünk hogy mennyire különleges volt ez az iskolában működő uszoda. Ebben a városkában ez nem szokás, és az sem, hogy a gyerekeket iskolai keretek között vigyék úszni. Vannak viszont tanfolyamok, 3-4 helyi uszoda közül is lehet válogatni. Nekünk a Recreation Complex-re esett a választásunk. Ez egy óriási sport komplexum, nagyjából a fele jégpálya 4000 üléses nézőtérrel, a másik fele pedig az uszoda 3 medencével, magasugró toronnyal, csúszdával és egy kisebb melegvizes pezsgőfürdős élménymedencével. Arról már írtunk, az uszoda használat szerintünk eléggé túl van szervezve – értsd egyszerre csak egyféle program van az egész uszodában akkor is, ha közben egy egész medence üresen áll. És túl is van biztosítva – az önkéntes úszómesterek száma a vendégekhez képest elég magas. Szerintem ennek az az oka, hogy a középiskolában kötelező önkéntesként részt venni programokban, és a nyári szabadidő miatt sok fiatal választja az úszómestekedést. A képzés után ők vigyáznak a gyerekekre a városok által fenntartott és gondozott kismedencék mellett (helyi nevén wading pool).

Az úszásoktatás életkortól és tudástól függ, a tanfolyamok egymásra épülnek. Ebben az uszodában 6 éves kor alatt a Preschool csoportokat ajánlják, ezek még elég játékosak, ugyanakkor minden 3-4 hónapos tanfolyam végére meg kell tudni csinálni egy sor feladatot ahhoz, hogy a következő szintre léphessen a gyermek. Kiscsoportos az oktatás, 4-5 gyerekre esetenként 3 oktató is jut, ami szuper, és a feladatok is szépen egymásra épülnek. Az órák hetente egy alkalommal 30 percesek. Azt látom hogy ez a fél óra pont elég a gyerekeknek, főleg mert átfáznak. Annyira még nem mozognak intenzíven, hogy ennél több időt legyenek a vízben.

Szülőként az öltözőben szoktunk segíteni – most már a nagyfiúval az ellenkező nemű szülő-gyerek párosoknak kialakított öltözőbe járunk. Kis fülkékben lehet átöltözni, aztán bepakoljuk a ruhákat egy öltözőszekrénybe. Nálunk mindig van egy lakat (saját) és be is zárom a szekrényt, de elég ufónak tűnünk ezzel, ez nem szokás. Mikor üres szekrényt keresve nyitogatom az ajtókat, többnyire jól telepakoltakat találok. Azután is, hogy eltűnt tárgyakra tett panaszok után kiplakátolták az öltözőt arra kérve a vendégeket, zárják már be a cuccaikat. Öltözés után bekísérem Márkot a medencetérbe, ahol minden csoportnak kijelölt találkozóhelye van. Ott megvárjuk az edzőt. Ezután fel szoktam ülni a kilátóteraszra, ahonnan látom mit csinálnak. Szoktam közben telefonálni, vagy blogbejegyzést írni ;-). Ebben a januártól indult szezonban összebeszéltünk egy ismerős anyukával, és ugyanabba csoportba irattuk a gyerekeket. Mostantól az élet nagy dolgait is meg tudjuk majd beszélni. Fényképezni nem lehet, hogy ne sérüljenek személyiségi jogok.

Óra után érte megyek, meleg vízben zuhanyozik egy fél órát, szigorúan fürdőruhában, mert ugye ez egy vegyes nemű öltöző. Jobban belegondolva a nőiben is fürdőruciban zuhanyozik mindenki, mondjuk nincs pl zuhanyfüggöny meg hasonló luxuscikkek. És gyanús, hogy nem anyagi korlátok miatt, mert wc- és kéztörlő papír mindig van (mondjuk MINDENHOL de tényleg). Zuhany után sorban állunk egy öltözőfülkéért, ebből csak 4 van ami határozottan kevés. Legutóbb annyira vacogott szegény gyerek, hogy segítettem neki átöltözni az öltözőszekrények előtt. Máskor a haját szárítja amíg várunk, az is átmelegíti kicsit. Kifigyeltem, hogy az ügyesebb szülők rögtön pizsamába öltöztetik a gyereket, erre húzzák aztán a csizmát meg a télikabátot. Jó ötlet, itthon már nem kéne átöltöznie.

Az első tanfolyam nem tűnt komolynak. Visszagondolva hogy tanultam úszni anno a TF-en, ahol az edző egy 4 méteres farúddal állt őrségben a lazázókra, és le is csapott.. A gyerekek itt simán elbohóckodják az órákat, mert hagyják a kis bruttó 19 éves tanárok. A preschool A nevű első turnus végén nem sikerült teljesíteni a feladatokat, úgyhogy ismételt, aztán a B-t is kétszer járta végig. Igaz, amikor először járta a B-t csak az órák felén volt jelen, mert az első pár héten épp Magyarországon nyaraltunk.

Szeptembertől új tanár érkezett a B csoportba: Omar. Nem sokkal idősebb mint elődei, cserébe elég határozott és közben játékos módon terelgette a gyerekeket. Nem engedte hogy kihagyjanak feladatokat, arra biztatta őket, próbálják meg újra. A játékosságra jó példa hogy sikeres teljesítés után high five volt a jutalom: nem is akármilyen! Omar eljátszotta hogy hanyatt esik a vízbe amikor egy erős tenyérbecsapást kapott. A gyerekek imádták ezt, és gyorsan verseny is lett belőle, ki tudja többször “felborítani” az edzőt. A korábbi tanfolyamokon az volt a legnagyobb problémánk, hogy Márk nemigen akarta a fejét a vízbe meríteni. Úszószemüvegben sem. Ezért a háton fekvés, siklás mindig jól ment, de hason ugyanez, vagy pl a vízbe ugrás gyenge pontok maradtak. Hogy mit mondott neki Omar, nem tudom, de egyszer csak áttört ez a gát, és egyre ügyesebben kezdett elmerülni. A tanfolyam végét ezzel az eredménnyel zárta – és igen, a thanks oldalon az kézzel írt szöveg.

IMG_2595

 

Rekord hideg, majd egy nap alatt 30 centi hó esett

Egy korábbi bejegyzésben beszámoltam, hogy a január 11-12-i hétvégén egyhavi eső esett Waterlooban.

A következő hétvégénk is furán alakult, mert szombatra hatalmas ciklon érte el Kanadát délről, ami szintén brutális mennyiségű csapadékot hozott, de most hó formájában.

A front előtti csütörtökön egész éjszaka hallottuk ahogy északias szél időről-időre nekifeszült a háznak és annyi sarki hideget hozott magával, amivel a hőérzetet a -20 fokos tartományba taszította.

Screenshot_20200117-073355_Weather Network

Szerencsére mi ekkor ágyban voltunk, de péntek reggel annyira hideg volt, hogy amikor 9-kor kint álltunk Márkkal az iskolabusz megállóban, senki sem volt rajtunk kívül. Márk elkezdett vadítani, hogy apa elkéstünk, de csak annyi történt, hogy a -15 fokban még a harcedzett kanadaiak is úgy időzítettek, hogy pont akkor érjenek oda, amikor a busz.

Mivel én előző délután majdnem elkéstem, mert a busz pár perccel hamarabb rakta le Márkot, ezért inkább jól felöltöztünk és a szokásos indulás előtt 5 perccel előbb kint voltunk.

Ekkor még 24 órára voltunk a hóesés várható kezdetétől, de a meteorológusok már ijesztgettek azzal, hogy a front nyomában csapadékdús levegő érkezik és mivel dél-Ontarióban nagyon lehűlt a hőmérséklet, ezért várható volt, hogy a front itt kezdi majd a havazást, de Kanada keleti partvidékén is lehet majd érezni a hatását, pedig az 2000-3000 km-re van innen.

Szombaton délelőtt kezdett havazni, mire Timka hazajutott a heti bevásárlásból, addigra már 10 centi hó gyűlt össze a kocsibeállón. A havazás pedig kitartott egészen vasárnap reggelig, ameddig a mi környékünkön kb 25-30 cm hó hullott.

Ha valakit érdekel néhány jó kép, akkor ezt az #ONSTORM Twitter hírfolyamot érdemes átgörgetni.

Mi szombaton délután Timkával kb 1 óra alatt ástuk ki a kocsibeállót és járdát, ekkor kb 20 centi hó esett. Míg takarítottunk további 2-3 centi hó esett, mindössze 1 óra alatt.

Mi egyébként elég lazák voltunk, simán elindultunk a városba este, mert moziba készültünk már hetek óta és pont ekkor volt egy szervezett esti buli a Márk torna klubjában, ahova gimnasztikára jár. Nehogy már lemaradjunk róla egy kis hó miatt. Haha.

Az utak rettenetes állapotban voltak, még a legnagyobb 4 sávos út is csak annyira volt járható, amennyire az előttünk lévő autók letaposták a havat. De mivel alig volt autó az úton, ezért simán lehetett 20-30-al haladni, és a 4 kerék meghajtású Subarunk megbízhatóan szedte a lábát.

Az viszont megdöbbentő volt látni, hogy a mozi végére kb este 10-re a főutakat már le is tolták a hóekék. Még mindig szakadt a hó, de volt olyan út, ahol egy szem hó sem volt. Aztán a következő kanyar után, megint 20 centi hó állt a másik úton. Ez tetszik, hogy Kanadában nem esnek kétségbe a hó hatására.

Másnap reggelre további 10 centi havat kellett ellapátolnom, de egyedül is végeztem kb fél óra alatt.

Kb ez lett a vége. A szomszéd is letolta a kocsibeállóját, mi is, úgyhogy most köztünk egy 2 méter széles, kb 1 méternél is magasabb hófal van:

20200119_135528

Vasárnap délután a mellettünk lévő kiserdőbe kimentünk egyet sétálni. Igaz, hogy -10 fok volt, de a ragyogó napsütés miatt igazán élvezetes volt a térdig érő havat taposni. Valaki még ennél is menőbb volt és síléccel ment kutyát sétáltatni. 😀

20200119_152400

A tőlünk 3000 km-re lévő Newfoundland nem járt ilyen jól, ott hatalmas hóvihar volt a hétvégén, a legtöbb helyen kb 70 centi hó esett, de valahol több méter havat hordott össze a szél.

Ebben a CBC tudósításban és videóban van egy pár megdöbbentő kép arról, hogy van olyan ház, amit ajtó tetejéig betemetett a hó.

Agyrém, propaganda, hányinger

Erősen csodálkoztam, amikor Timka megemlítette, hogy nagyot megy a Facebook-on az a sztori, amiben egy korábban Kanadában élő magyar nő azt állítja, hogy Kanadában a gyerekeket hormonokkal tömik, hogy megváltoztassák a nemüket.

Aztán csak szembejött a hír nekem is, amikor az Index és a 444 is lehozott egy-egy összefoglalót erról a HírTV műsorról, amiben Szakállas Katalin meredek dolgokat állít a kanadai oktatási rendszerről és a kanadai életről.

Kanadai óvodások nemváltó hormonkezeléséről beszélt egy magyar nő a Hír TV-ben

Egy magyar nő azt állítja, azért költözött haza Kanadából, mert ott óvodások ezreit viszik futószalagon nemváltó hormonkezelésre a szüleik háta mögött

A műsor profin felépített propaganda, ahol leültetnek egy lelkészt, akinek ugye illik elhinni amit mond, meg egy “messziről jött embert”, aki állítólag saját tapasztalatát mondja el, erős szavakat használ, sokkoló dolgokat mond és ez így erősen hat az érzelmekre.

A műsor célja kb fél óra múlva válik egyértelművé, amikor Katalin elmondja, hogy ha rosszul szavazunk, ahogy azt a kanadai szülők tették, akkor jönnek a liberálisok és a kanadai pokol vár a gyerekeinkre.

De mire ide eljutunk, addig nagyon meredek állításokat kell meghallgatnunk. Mint például:

“Kanadában több ezer gyereket, futószalagon tömnek hormon blokkolókkal a szülők tudta nélkül.” “Mennek a gyerekek a vágóhídra, meg sem mondják a szülőnek”.

Nos lehet, hogy mi még nem élünk elég ideje Kanadában ahhoz, hogy ennek az ördögi gyakorlatnak a szenvedői legyünk, de a mi gyerekünk jelenlegi és korábbi iskoláiban még egy lázcsillapítót sem adnak be a nebulóknak, ha a szülő nem tölt ki 5 oldalas nyilatkozatot és nem mellékeli az orvosi vagy patikusi rendelvényt, ami tartalmazza, hogy miként kell a gyógyszert adagolni. Tudom, mert tőlem is ezt kérték.

Katalin azt is állítja, hogy ha egy kanadai óvodás kislány (Suzie) kisvonattal játszik, akkor már jön is a hormon blokkoló és ezzel már az óvodában elkezdik a gyerekek nemi átalakítását.

Nem vagyok különösebben tisztában az orvoslással, de annyit megértettem abból a pár cikkből amit elolvastam, hogy a hormon blokkolókat azoknak a tiniknek adják, akiknek nem a születési nemükkel azonos a nemi identitásuk és a pubertás korba lépnének. A hormon blokkoló megakadályozza/késlelteti az elsődleges és másodlagos nemi jellegek fejlődését, ami időt ad a gyermeknek és családnak, hogy döntést hozzanak arról hogyan tovább. Nincs tehát szó arról, hogy ez óvodás korban történik és hormon blokkoló adagolásával megindítják a nemi átalakulást, majd futószalagon jön a műtét és a “nedvedző sebek” meg az öngyilkossági gondolat, amivel Szakállas Katalin riogat.

És mi helyzet akkor több ezer gyerekkel, akiket Kanadában futószalagon tömnek hormon blokkolóval? 

E szerint a 2019-es cikk szerint valóban emelkedik a “eltérő nemi identitástudattal” (gender dysphoria) kezelt fiatalok száma Kanadában. 2016-ban már 1.000 fiatalt kezeltek Kanada szerte. Megjegyzem 37 millió kanadaiból kb 8 millió a 19 év alatti, ebből 1.000 fiatal emberről beszélünk, azóta esetleg valamivel többről.

referall-trans-youth-clinics-canada

Mindenki döntse el magam, hogy szerinte ez a liberális gender propaganda eredménye, vagy ez mindig is jelen volt és van a társadalomban és csak arról van szó, hogy nem kell bújkálnia annak, akit ez érint. Az én szubjektív véleményem az, hogy 50 éve a diszlexiás, diszgráfiás gyerekeket simán hülyének nevezték, ma viszont már neve van ennek az állapotnak és a tudomány segíteni tud az érintett családoknak.

Egy másik cikk szerint a növekedés oka az lehet, hogy a fiatalok befolyásolják egymást a közösségi médián keresztül. Gondolom az lenne a konzervatív megoldás erre, hogy tilos szóba hozni azt, hogy ha valakinek nem a születési nemének megfelelő identitása van és akkor nem terjed a “járvány”. Nem beszélünk róla, tehát nincsen vele probléma.

Szakállas Katalin szerint a kinti szülőknek nincs semmi ideje a gyerekeikkel beszélgetni, leülni, mert “olyan nehéz a megélhetés Kanadában, olyan drága az élet, annyira sok a rejtett adó és a szülőktől annyira sokat várnak a munkahelyeken”.

Igen, az én kanadai munkahelyem is sokat követel tőlem, de semmivel sem többet, mint Mo-on amit tapasztaltam. Sőt…

Jó 10 éve Mo-on komoly felelősségel rendelkező vezetőként hetente 60 órát is dolgoztam, majd néhány év után már “csak” 45-50 órát dolgoztam hetente. Kanadában a hivatalos munkaidőm 37.5 óra, ha kemény hetem van, akkor kb 45 órát dolgozom, de gondoskodnak róla, hogy ki tudjam venni a plusz időt, amit túlóráztam.

Nekem tehát nem jelent kihívást, hogy a gyermekemmel időt töltsek, játszunk és tanuljunk, bár igaz, hogy nekünk nem 4 gyerekünk van, hanem egy. Persze ez szubjektív, mert ha nincs szerencséd a munkahelyeddel vagy újra azt a karriert szeretnéd befutni, mint az előző életben, akkor valószínűleg hajtanod kell. De Mo-on vagy Szlovákiában ez máshogy van? Ugyan már…

Katalin állítja, hogy a liberális Trudeau kormány hatalomra kerülése óta terjed a gender propaganda az országban és az óvodákban és az iskolákban minden nap mérgező propagandát tolnak a gyerekek arcába.

Minderről úgy számol be, mintha ő is szenvedője lett volna ennek, miközben a családja 2012-ben költözött vissza Kanadából Szlovákiába, a Trudeau kormány 2015-ben került hatalomra.

A mi gyermekünk eddigi egyetlen iskolájában sem tapasztaltunk olyat amit Katalin állít. Barátaink több gyermeke is Ontárióban jár iskolába és őket sem hálózta be az LGBTQ lobbi.

A Szakállas Katalin által említett SOGI 123-al még sosem találkoztunk.  De ha holnap arról lesz szó az iskolában, hogy nő-nő vagy férfi-férfi is szeretheti egymást és ők is lehetnek egy család, akkor azzal mi egyetértünk. Azzal is, hogy a gyerekeknek el kell és el lehet mondani, hogy egy család nem csak férfiből és nőből áll, hanem több formája lehet a boldogságnak. Igen, ezt érzékenyítésnek hívják és fiatal korban érdemes elkezdeni.

Hogy miért érdemes ezt elmondani a gyerekeknek? Mert akkor nő a toleranciájuk a másság iránt és talán lesz annyi eszük, hogy ne tudják őket a politikus egyes kisebbségek ellen hangolni. Mert ma még csak buzizunk, holnap cigányozunk, harmadnap a kerekesszékeseket utáljuk vagy félünk a pirézektől, mert a vezetőink azt mondják, hogy félni kell tőlük.

De majd ők megvédenek minket csak szavazzunk rájuk. És addig sem azokról a lényeges dolgokról szól a közbeszéd, mint a rendszerszintű korrupció, jogbiztonság hiánya, egészségügy és oktatás züllése… Ezek csupa olyan dolgok, ami miatt mi most Kanadában élünk Magyarország helyett.

De köszönöm az egészet, mert az országváltás nem könnyű és nehézségek mindig akadnak, de így legalább emlékezek rá, hogy miért is csinálom. Ha legközelebb elbizonytalanodok, akkor belenézek majd egy M1 Híradóba, vagy éppen a HírTV Credo műsorába.

 

Őrült időjárás dél-Ontarióban

Eső és áradások

Írtam már róla, hogy a 2019/2020-as tél már novemberben kezdődött egy havas-hidegebb időszakkal, de aztán ami hó esett decemberben az pár nap alatt el is olvadt, mert a hideg és enyhe időszakok gyorsan váltották egymást.

Egyik nap -5 fok volt, majd másnap sütött a nap és elolvadt a hó, majd harmadnap jött egy újabb pár centis hóesés.

A 2020. január eleje is igen enyhének indult, aztán január 10-11-i hétvégén egy nap alatt egy havi csapadék esett felénk, de nem hó formájában, hanem esőként, ami nagy áradásokat okozott dél-Ontarióban.

A környékünkön is voltak kisebb-nagyobb áradások, például a tőlünk kb 15 km-re lévő New Hamburg pincéinek és kerteinek egy részét öntötte el a Nith river. Az alábbi LINK egy cikkre mutat amiben van egy rövid videó is egy helyi TV csatorna jóvoltából, ami jó ízelítőt ad, hogy mit jelentett az ott lakók számára ez az özönvízszerű esőzés.

Waterlooban (azaz nálunk) egy nap alatt közel 60 mm csapadék esett. Szemléletesebb, ha azt mondom, hogy ez 60 liter esőt jelent négyzetméterenként. A mi környékünk dombos, néhány utcánként van egy-egy kis tó kialakítva, ahova a csapadékvíz folyik össze. Ezek a tavak nyáron szinte üresek, de szombaton délután már csurig voltak, sőt olyan helyen is 1 méteres víz állt, ahol tavaly nyáron Timkával sétáltunk esténként.

A front nyomában vasárnap reggelre -10 fokra csökkent a hőmérséklet, a mélyebben fekvő kertek egy része koripályává vált, mert a víz nem tudott elfolyni a fagyott talajban.

Vasárnap délután mi is sétáltunk egyet a környékén, mert kíváncsi voltam, hogy mekkora a víz a legközelebbi tavakban és mi történik akkor, ha a tavak megtelnek. Nos megtudtam, hogy a tavak össze vannak kötve kis patakokkal, csatornákkal. Ez eddig nem tűnt fel, mert nyáron költöztünk és sosem volt még annyi víz bennük mint most, de a telkünk végén található kis erdőben most egy 3-5 méter széles patak zúgott, ami a tavakból túlfolyó sáros vizet vitte mélyebb területekre.

IMG_2808

Nálunk ez a Laurel Creek Conservation Area-ban található tó. Ez egy elég nagy víztározó, szemre olyan 30-40 hektár lehet és télen teljesen leengedik. De annyira, hogy a tó teljes medrében lehet sétálni, persze csak ha fagy és nem ragadsz bele a sárba.

Ilyen leengedős téli képem sajnos nincsen még, ki akartam menni sétálni, de aztán nem szerveztem meg a családi túrát.

Nyáron így néz ki a Laurel Creek Conservation Area-ban található víztározó/tó. Tőlünk kb 10 perc autóval:

20180829_181805

Szóval télen a tavat teljesen leengedik, mert így védik a tó védműveit a jégkártól és készülnek a tavaszra, amikor a Laureel Creek hozza a sok csapadékvizet a hóolvadás után.

Nos ahogy pár nappal az esőzés után mentünk Márkkal gimnasztikára, akkor a tó mellett vezetve azt láttam, hogy a víztárzó CSURIG tele van vízzel. Eszméletlen, hogy pár nap alatt egy órási, teljesen üres tó csurig megtelt.

Azt is értem, hogy miért nem engedik le azonnal a vizet belőle, még akkor sem, ha így várható, hogy tavaszra komoly fagykárokat fog a töltés szenvedni. A környező kis patakok ugyanis közvetetten vagy közvetve, de végül mind belefolynak a Grand River-be, aminek a déli szakaszán még mindig komoly áradások vannak. Ezért meg kell várni, míg a folyó vízszintje csökken és akkor lehet ezekben a helyi tározókban összegyűlt vizet leereszteni.

A folytatásban beszámolok arról, hogy a következő hétvégén hogyan esett 30 centi hó egyetlen nap alatt.

Önbizalom-problémák a külföldi munkavállalás során

15 hónapja dolgozom az aktuális munkahelyemen, és közeledik az év végi értékelésem. Általában pozitív visszajelzéseket kapok, és a főnököm is mondta már, semmi olyan nem fog elhangozni, amit még ne mondott volna korábban. Ami azt jelenti, sok köszönöm ezt, hálás vagyok azért, és sokat fejlődtél ebben-t fogok hallani. Mégis belém költözik egy kis szorongás ilyenkor. Eszembe jutnak feladatok, amikkel nem jutottam előre. Vagy olyanok, amiket nem sikerült a saját elvárásaimnak megfelelően megoldani. És megbeszélések, amikor nem használtam olyan szépen és választékosan a nyelvet, ahogy azt elvárnám magamtól ennyi idő után. Sajnos összehasonlítgatom magam munkatársaimmal is, ami teljes őrület, hiszen legtöbbjük itt nőtt fel, vagy legalább egy egyetemet végigcsinált itt. Ilyenkor elbizonytalanodom. Kicsit később leírom, hogyan szoktam kijönni ebből, de először egy kis visszatekintés.

Egy évvel ezelőtt ilyenkor teljes parában voltam. Szeptembertől decemberig kb minden nap arra számítottam, ki fognak rúgni. Néhány hét után viccesen rám szólt a főnököm, vigyek már be néhány személyes tárgyat a munkahelyemre, mert mindig frászt kap pénteken hogy nem jövök vissza hétfőn. Én meg arra gondoltam, legalább nem kell majd egy dobozt cipelnem a kocsihoz (a hátizsák ugyanis céges) ha mégsem tartanak meg. Nem lehetett észrevenni, hogy ott voltam egy megbeszélésen vagy nem, mert nem szólaltam meg. Ha kérdeztem a hívásokban, akkor a chat funkciót használtam – zoom-ot használunk a legtöbb megbeszélésen. Személyesen pedig mosolyogtam és bólogattam.

Decemberre már kezdtem érteni, mi történik körülöttem. Pontosan kiadott rész-feladatokat meg tudtam oldani. Nem éreztem viszont azt, hogy a pozi elnevezésemnek megfelelően tanácsokat tudnék adni, vagy igazi értéket teremtenék a csoportomban. Az év végi visszajelzés csodás volt: Enikő coach mentorom igazán büszke lenne a vezetőmre, mert csupa szép, fényes, pozitív dolgot jegyzett meg és mondott el a munkámmal kapcsolatban. Az első reakcióm a meglepetés volt. Aztán elkezdtem kételkedni: nem lehet, hogy semmi, de semmi hibát és negatívumot, vagy fejlődési lehetőséget nem akart elmondani. Emlékszem, haragudtam emiatt, úgy éreztem hogy nem segít. Keresni kezdtem az infókat a sorok között: mit nem említett? Milyen témáknál köszönte meg az erőfeszítést a végkimenetel helyett? Ilyeneket azért találtam, és magamnak állítottam össze az idei évi fejlődési terveket. Aztán valamikor februárban elő is adtam, és a vezetőm mosolygott és bólogatott, és biztosított a támogatásáról. Azt hiszen, ez így a lehető legjobb volt: ha magam jövök rá miben kell fejlődnöm, nem alakul ki bennem ellenállás. És azóta is tapasztalom, a kanadai vezetők inkább a dolgok pozitív oldalára koncentrálnak. Ugyanakkor értékelik ha valaki képes az önreflexióra, és főleg ha terveket készít és aztán cselekszik is.

Milyen terveket rűztem ki? Elvállaltam pl néhány hónapra, hogy a csoportunk heti 1 órás megbeszélésein elhangzottakról én készítek jegyzeteket. Ez szuperjó gyakorlás volt, és sokat tanultam arról is, mikor hagy ki a figyelmem, és hogyan kérdezzek vissza, ha valamit nem sikerült leírnom. A csoport pedig segített és kijavított, ha butaságot írtam. Kedvesen, de határozottan. Kb május óta újra a facilitátor jegyzetel, és felváltva facilitálunk, tehát csak kb 4-hetente jön elő ez a feladat. Viszont rajtam ragadt az, hogy az összes vezetőknek küldött összes hírlevél első verzióját én készítem el. Ez aztán valóban munkaverzióvá válik, és persze szétszedik meg átírják. Először rosszul érztem magam emiatt, különösen, amikor az “at”-et írták át “in”-re és fordítva. Vagy egyéb nyelvtani gyíkságot. Aztán csatlakozott a csapatunkhoz csak néhány hétre egy HRBP, és ő nyugtatott meg. Azt mondta, mindenki körözteti az irományait, és mindenkiében van helyesírási hiba is. Emiatt ne izguljak.

Arról már írtam, az idei év sok személyi változást hozott a csapatunkban. Nyárra ketten maradtunk egy időre (a csapat 4 fős volt előtte). A vezetőm sokáig hezitált, de végül nem bírta a terhelést, és elkezdett delegálni néhány feladatot a rá maradtak közül. Nagy izgalommal láttam neki ezeknek, és a legtöbbet sikeresen lezártam. Volt egy-két mellényúlásom is, és van olyan feladat is ezek között, amit azóta sem sikerült lezárni – nem csak miattam, de attól még erre ébredek néha éjszaka. Ez a túlzott lelkiismeretesség sokszor megjelenik, és arra jöttem rá, ezzel (is) kompenzálom a szerintem hátrányaimat.

Kitűztem célul azt is, tanulok az üzleti folyamatainkról. Ezzel sokáig nem haladtam, egyszerűen nem tudtam merre induljak, hogyan szánjak rá időt. Amikor a vezetőm elkezdett munkakör-elemzéseket delegálni rám, sikerült elindulni ezen az úton. A munkakört kétféle célból elemezhetjük: vagy új állást hozunk létre; vagy egy meglévő pozi alakul át annyira, hogy újra kell írni a munkaköri leírást. És egy ekkora cégnél ez azzal is jár, megnézzük hogy a megfelelő bér-kategóriában van-e a pozíció; és munkaköri kategória szempontjából jól van-e besorolva. Egy pozíció pontos leírásához meg kell ismerni, mit csinál a csapat, milyen szerepe és feladatai vannak/lesznek a pozíció betöltőjének. Ennek a folyamatnak része, hogy találkozzunk a vezetővel, feltegyünk egy sor kérdést – többek között üzleti szempontból. Szóval sokat segített, hogy részt vettem ebben. Amikor a call centert támogató új munkatársam megérkezett, ő elintézte nekem is hogy be tudjak hallgatni hívásokba. Összehasonlítva a magyar tapasztalataimmal, egészen elképesztő élmény volt. A kanadai hatékonyság nagy hatással volt erre a területre: a legelképesztőbb az volt, hogy a hívások között gyakorlatilag nem volt szünet. De a kommunikáció is nagyon különbözött: az operátorok nem használnak scriptet; de a lehető legkedvesebb fordulatokat használják.

Kommunikációs célom is volt: elhatároztam hogy heti legalább 1 órát szánok szókincs és verbális kommunikáció fejlesztésre. Eredetileg a munkaidőmből gondoltam, hahaha, na ez nem jött össze. A parkolóból az irodaház felé sétálva és a kocsiban gyakran hallgattam hangoskönyvet, szakmai és business english podcasteket. És szerveztem sétákat néhány kedvesebb munkatársammal, és beszélgettem velük, informálisabb környezetben, de azért elég gyakran munkáról is. Sokszor előfordult, kényszerítettem magam hogy egy kérdést telefonon tegyek fel, ne írásban. Érezhetően sokat fejlődtem, nem mondom hogy már nem keresem a szavakat sosem, de sokkal szebben fejezem ki magam, választékosabban beszélek.

Ősszel elkezdtek új munkatársak érkezni a csapatba, és ezzel új szerepben találtam magam: részt vettem a betanításukban. Ezután pedig, és azóta is sokszor nekem teszik fel először a kérdéseiket. Ez nyerő helyzetet teremt minden oldalról: ők tanulnak; én is sokat tanulok belőle, mert sokszor nyomozni kell az infó után; a főnökömre meg kevesebb teher hárul. És visszatekintve amióta ez a helyzet, sokkal magabiztosabbnak érzem magam. Ne értsetek félre, az új munkatársaim nagyon rátermett, kiváló szakemberek, rengeteget tanulok tőlük nap, mint nap. Egészen elképesztő, hogy már az első héten kompetens partnerként tudtak résztvenni vezérigazgatói megbeszéléseken, többszáz ember előtt prezentáltak, és hasonlók. Közben én is megéreztem, milyen sokat tudok már a cég folyamatairól, kultúráról, szabályzatokról és az emberekről magukról is. Hatalmas érzés volt, amikor múlt héten bármilyen béremeléssel kapcsolatos kérdésre tudtam válaszolni, és a vezetők hálásak voltak az iranymutatásért. Pedig elég bonyolultak a folyamatok, és vagy 400 vezető munkáját kellett összehangolni. Nem is beszélve arról, mekkora guru lettem excelben – korábban elképzelhetetlen dolgokat oldok meg, automatizálok, kódot írok vba-ban, stb. Most épp a powerquery/powerpivot funkciókkal kísérletezem, aki érti szóljon, szívesen konzultálnék róla 😉.

Hogy miben szeretnék fejlődni idén, az még nem állt össze a fejemben. Az biztos, hogy az idei év vége felé azt várják majd tőlem hogy rotálódjak egy másik munkakörbe, mert 2 évnél többet nem szokás egy helyben tölteni. Rengeteg változás is jön, meglátjuk hol kötök ki.

Más terveim is vannak: nem rohanok, de szeretnék majd átnyergelni a pszichológus szakmába, ha már éveket tanultam ezért a diplomáért. A kutatásom alapján legnagyobb eséllyel a pszichoterapeuták szövetségéhez tudok csatlakozni. Kliens órákat kell hozzá gyűjtenem, találtam is már egy gyakorlati helyet ebből a célból szeptembertől. A hátam mögött van 3 kurzus kognitív viselkedésterápia témában, és hamarosan indul a negyedik.

És innen a technika, amit az önbizalomhiányos helyzetekre javaslok, mert nekem bevált. Ha ehhez hasonló gondolatok gyötörnek, javaslom ezt kipróbálni:

Írjuk le a szituációt egy papírra. Tegyük hozzá, milyen érzéseik alakultak ki bennünk miatta.

Pl: “A prezentáció után nem érkezett sem kérdés, sem visszajelzés. Csend volt. Csalódott vagyok, mert sokat készültem rá. Attól tartok, nem tudtam eléggé érdekessé tenni a témát.”

Aztán írjuk le azt is, mit mond ez a helyzet rólunk?

Pl: “Még mindig nem elég jó az angolom, hogy érdekes prezentációt tartsak. Nem vagyok elég jó”

Most találjunk alternatív magyarázatokat arra, ami történt. Lehetőleg minél többet soroljunk fel.

Pl: fáradt volt a hallgatóság; közben dolgoztak valamin és nem tudtak figyelni; érthető volt és ezért nem volt kérdés; mást gondolnak erről a témáról és nem akartak konfrontálódni; munkahelyi vagy magánéleti probléma foglalkoztatta őket; több időre van szükségük hogy leülepedjen amit bemutattam; nem értették és nem akartak hülyének tűnni a kérdéssel.

Ezután elég visszaolvasni az egészet. És megvizsgálni, mennyire gondoljuk reálisnak a saját első gondolatunkat a helyzetről? Mennyi az esélye, hogy valami más vagy komplexebb magyarázat van a történtekre? Hogyan érzünk most?

A másik trükköm, hogy tartok ilyen fényképeket a telefonomban. Ha rossz a kedvem, vagy elbizonytalanodom, elég újra elolvasni 😉

A Google Stadia-t Waterloo-ban (is) fejlesztik

Kitchener-Waterloo jó helyzetben van a mai világban, mert KW a legnagyobb technológiai központ Torontó után és ez erős munkaerő piacot és jólétet jelent a régiónak.

Ez miért alakult így?

KW sokat köszönhet a Blackberry-nek (korábban Research in Motion), amiről még Mo-on élő Blackberry használóként én sem tudtam, hogy egy kanadai gyökerű multinacionális cég, melynek a mai napig Waterlooban van a központja.

A RIM-nek mondjuk egy évtizede még nagyon jól ment, sokáig a legerősebb játékosok volt az üzleti telefonok piacán, ezért aztán rengeteg informatikai szakemberre volt szükségük.

A helyi egyetemek (logikusan) bővítették az informatikus mérnök képzésüket, majd a helyben elérhető szakember bőség további cégeket vonzott és ez a körforgás egyre jobban erősítette egymást. A RIM-nek ma már nem megy olyan jól, de KW komoly technológiai hubbá vált köszönhetően a RIM hatásnak és az Internetes start-up-ok robbanásának, no meg annak, hogy a főleg USA tulajdonban lévő informatikai start-up cégek a számukra olcsó kanadai dollár miatt még mindig szívesen szervezik ki fejesztési tevékenységüket Kanadába.

Így lehetséges az a valószínűtlen helyzet, hogy a KW-i magyar baráti körünk szinte összes férfi tagja valamilyen formában az IT-ben dolgozik. Van a csapatban IT Projekt Menedzser (mint én magam), de többségben vannak a programozók, akik közül az egyik barátunk a Google helyi irodájában dolgozik, mely néhány éve már az egyik legnagyobb helyi munkaadó az IT szektorban. (A fenti linkre kattintva egy CBC cikk nyílik meg, ami 2016-ban íródott, amikor a Google megnyitotta a helyi irodáját. A cikkben van egy csomó kép arról, hogy milyen uncsi lyukban csöveznek a KW-i Google alkalmazottak, amikor bemennek a munkahelyre falat mászni, flipperezni és megenni az ingyen ebédet.)

Szóval ez a magyar barátom az elmúlt évet azzal töltötte, hogy a Google Stadia szolgáltatásához fejlesztette a játék kontroller szoftverét és mivel én is Stadia előfizető lettem tavaly novemberben, ezért van egy közös érdeklődési körünk, amiről szuperül el tudunk beszélgetni.

Ok, de mi az a Google Stadia? A Stadia a Google játék-felhő szolgáltatása, ami itt Kanadában és egy tucat más országban 2019. november 19-én startolt.

Fiatal felnőtt koromban sok évet töltöttem azzal, hogy a csapatommal a Counter-Strike-ot játszottam az Interneten keresztül, de akkoriban sok más számítógépes játékot is végigjátszottam.

Aztán később más prioritások kerültek előtérbe, ezért elmaradt a szokásos évi PC felújítás (új processzor-alaplap-videókártya), konzolt pedig sosem vettem és szép lassan kiírtam magam az újabb játékok világából.

De az érdeklődésem végig megmaradt és így akadtam bele a Google ígéretébe 2019. júniusban, hogy novemberben egy tisztán felhőalapú játék szolgáltatást vezetnek be, mely bármilyen gépen elfut, melyen Google Chrome browser lehetett futtatni, illetve a saját TV-den is tudod futtatni a szolgáltatást, úgy mintha egy lokális Xbox vagy Playstation konzolon játszanál.

Jó két évtizede vagyonokat vertem el a számítógépem fejlesztésére, ezért vonzónak tűnt a lehetőség, hogy egy fix kb 15 dolláros havidíj ellenében a Google hostolja nekem a hardware-t, én meg csak játszom amikor kedvem van, amikor meg nincs időm játszani (pl nyáron), akkor meg lemondom az előfizetést.

Ezért 2019. októberben megrendeltem a Stadia kezdő csomagot 169 kanadai dollárért, ami a képen látható két darab hardware-ből áll.

28709-posts.homepage_preview_md

Az a kütyü ott balra egy Chromecast Ultra, ami valószínűleg több magyar háztartásban is megtalálható. Ezt az eszközt rácsatlakoztatod a TV-d HDMI portjára, telepítesz egy Google Home applikációt a telefonodra és máris tudod nézni a Netflix-et, Youtube-ot vagy tudod nézegetni a telefonodon tárolt fényképeidet TV-den.

A Stadia-hoz szükség van egy Stadia app-ra a telefonodon és máris futtathatod a Google játék szolgáltatását a TV-den. A kontroller pedig közvetlenül a wifi hálózatodhoz csatlakozik és az Interneten keresztül hozza-viszi a jelet, azaz nem a 2 méterre lévő konzolodon futó programot irányítod vele, hanem a mondjuk 100 km-re a Google egyik szerver termében futó játék programmal kommunikálsz. Mondjuk így:

Google_Stadia_on_a_TV

A Stadia előfizetéshez havonta járnak ingyenes programok. Én három hónap eddigi előfizetéssel jelenleg 6 játékkal játszhatok “ingyen”, azaz pontosabban a havidíjért cserébe. (Hozzátéve, hogy az első három hónap az ingyenes beetetés volt.)

Ezek a

  • Samurai Showdown – egy Mortal Kombat szerű verekedős játék. Kipróbáltuk, de engem speciel nem érdekel. Túl japán. 😀
  • A 2019-es Farming Simulator – szintén nem izgat, de vannak akik teljesen rákattannak a digitális farmerkedésre.
  • a Destiny 2, ami egy Internetes FPS. Ezt kiróbáltam, de aztán rájöttem, hogy nem igazán van egyjátékos üzemmód és az Interetes játékban a karaktered fejlesztése a lényeg, amire sajnálom az időt.
  • és a 2014-es Tomb Raider és a folytatása a Rise of the Tomb Raider. Ez a sorozat nagy kedvencem, az eddig megjelent kb 15 db különféle Tomb Raider játékból 5-6-ot biztosan végigjátszottam. A téli szünetben kivégeztem az első részt, de mióta megint dolgozni kell, nem sok időm van a Rise of the Tomb Raiderre…
  • és a Thumper aminek nehéz behatárolni a típusát, mivel elég egyedi. Kicsit játszottunk vele Márkkal, neki tetszik, nekem nem annyira.

Capture

Ezen kívül a Stadia-ra megjelent kb 20 játékot tudod magadnak megvásárolni. Itt a teljes lista árakkal.

A lista az alap árakat tartalmazza, de mindig van valami akció, én a megvásárolt két játékomat akciósan vettem. Ezek a pár éve megjelent Metro Exodus, amiért kb 40 dollárt fizettem (nukleáris poszt-apokaliptikus zombis-szörnyes lövöldözős) és a Grid-et 28 dollárért ami egy autóversenyzős játék.

A Stadia-t én két környezetben futtatom, a Metro-t például a dolgozó szobában játszottam a számítógépemen-monitoron, mert First Person Shooter játékokat nem tudok kontrollerrel játszani (egér+billentyű), de amikor Tomb Raiderezek, akkor általában a nagy TV-t foglalom el, elnyúlok a kanapén és a kontrollerrel játszom, mert ezeket az újabb Tomb Raiderek leginkább a konzolos piacra készültek, tehát a játék kontrollerre lettek optimalizálva.

Ezen kívül ha valakinek van Google Pixel telefonja, akkor a Stadia azon is fut, de tervezik a többi erős okostelefon bevonását is. Ebben az esetben így néz ki a játék-szett. Hát nem tudom… öregnek érzem magam ehhez a kis képernyőhöz, de biztosan meg lehet szokni.

stadia-controller-claw-december

A Stadia nekem tehát bejön, mert alacsony havi díjért tudok játszani, nem kell dollár ezreket költenem egy gaming-PC-re, vagy dollár százakat egy konzolra, közben meg a legjobb grafikai beállításokkal tudok játszani. Ha jó az Internet, akkor érszre sem veszed, hogy nem lokális gépen játszol.

A Stadia szolgáltatás cserébe érzékeny az Internet kapcsolat minőségére. Ez nem Netflix, ahol több percet előre letölt a szoftver, amivel az esetleges Internet minőség ingadozást simán áthidalják. Egy számítógépes játéknál folyamatos az interakció a szerver és a felhasználó között, ezért nem kiszámítható, hogy mi történik a következő 10-20 mp-ben. Ezért ha akadozik az Internet, akkor a Stadia leakad vagy egyszerűen kilép. Ez kb 4x esett meg az elmúlt két hónapban, szóval annyira nem akut a helyzet.

Ez lenne tehát a számítógépes játékok jövője?

Nehéz megmondani. A Google rendkívül tőkeerős, tehát biztosan bírják pár évig szuflával. De hogy az emberek mit akarnak és a többi cég (Microsoft, Sony) mit lépnek Google ellen, azt nehéz megmondani. Ma a fél világ Google Mail-t és a Google Search-ot használja, ott tehát ők győztek, de de a Facebook-ot meg sem tudták közelíteni a Google+-al.

Nekem pillanatnyilag úgy tűnik, hogy a Stadia le van maradva a játék kínálattal, 1-1 új játék megjelenik náluk is, de hol van ez a PS4 és a Xbox aktuális kínálatához? Ezt nehéz lesz behozni, de az is igaz, hogy a belépési költség kb fele annak, mint amibe most egy PS4 kerül és nincs hardver ami a vásárlástól számítva azonnal avulni kezd.

Ki akarod próbálni a Stadia-t Magyarországon? Állítólag valamikor 2020-ban lesz rá lehetőséged, mert a kezdeti országok után egyre több helyre megérkezik a szolgáltatás.

Mikor rossz Kanadában élni?

Hát amikor két hét szabadság és későn fekvés-későn kelés után, az utolsó vasárnap éjszaka 10 centi hó esik és te reggel f7-kor kelsz fel, hogy a tök sötétben és mínusz akárhány fokban kiásd a dupla kocsibeállódat a hó alól, hogy a család iskolába és munkába tudjon menni.

Persze dönthettem volna úgy is, hogy nem takarítok havat reggel, mert simán átmegy még a kisebbik autó is ennyi havon. Elég sokan művelik azt a műfajt felénk, hogy nem foglalkoznak az ilyen apróságokkal, hanem türelmesen megvárják a következő olvadást.

De ennek tapasztalatom szerint annyi hátránya van, hogy az autód kereke szépen odaragasztja a havat az aszfalthoz és a vacsora utáni lapátolásnál már nem fogod tudni felkaparni a két széles, jól odaragadt jégcsíkot, amit azután kerülgethetsz hetekig, nehogy hagyatt essél rajta.

Szóval izzadtam, fáztam, anyáztam és lapátoltam és siettem a reggeli körökkel, hogy minél hamarabb elinduljunk otthonról Márkkal. (Timka szerencsés volt, ő hétfőként otthonról dolgozik.)

Siettem az indulással, mert arra számítottam, hogy a vasárnap éjszakai hó miatt beáll a város és nekem meg 9-kor megbeszélést kellett vezetnem az irodában. De most szerencsések voltunk Márkkal, mert 10 centi friss hó nem fog ki a kanadaiakon. A havazás elállt valamikor éjjel és az utakat reggelre letolták és lesózták a hóekék.

Sőt még a cégünk külső parkolója is ilyen tiszta volt, pedig jó nagy hó esett. Ez a kép egyébként megtévesztő, nem az első voltam, hanem kb 4. sorban kaptam helyet, de orral arrafelé álltam, ahova a később érkezők kénytelenek állni.

20200106_08261720200106_083428

Jah, ma megint havazik, de most tutira nem kelek fel fél hétkor. Állítólag enyhülés jön a hét közepén, ráadásul sok eső is jön, az pedig kiváló a hó ellen. Ezért úgy döntöttem, hogy most lusta leszek.

Igaz, hogy ez a telünk nagyon korán – már Novemberben – elkezdődött, de a december közepe-vége röhejesen enyhe volt. A karácsonyi szünet előtt és közben többször esett 5-10 centi hó, de pár nap után eddig mindig elolvadt.

Ha igaz a papírforma, akkor hamarosan jön az a fogcsikorgató pár hét, amikor nappal is fagyni fog és ezért a leesett hó is velünk marad. Tavaly volt 4-5 ilyen hetünk januárban és februárban, de hátha idén érdeklődés hiányában elmarad.