Kajakos testalkat

Mai bejegyzésünk sok héttel ezelőtt kezdődik, amikor megjött a várva várt tavasz és bennem hétről hétre egyre nagyobb lánggal égett a horgászláz. Tudom, hogy ezt az érzés a nem horgász olvasók nehezen értik meg, de hát valaki erre gerjed, valaki meg a bélyeggyűjtésre.

Tavaly arra is rájöttem, hogy azokon a vizeken amiket ismerek nehéz vagy inkább lehetetlen a partról pergetni, de még mindig sajnálok kiadni napi 100 dollárt motorcsónak bérlésre. Gondolkodtam azon is, hogy veszek egy hordozható csónakot, de nem találtam megfelelő típust.

Aztán a horgász kajakok irányába terelődött a figyelmem, ezeket már Mo-on is nézegettem egy időben, de mindig meggyőztem magam, hogy a csónak kényelmesebb.

Még most is kényelmesebb lenne, de ha az embernek nincs állandó horgászhelye, illetve a kikötőhely bérlés pont ugyanolyan zsebbe-nyúlós érzés, mint a motorcsónak bérlés, akkor marad kajak, mint az egyetlen autó tetőn szállítható alternatíva. (Esetleg a gumicsónak, de azt összerakni és szétszedni még macerásabb ügy.)

Nézegettem az apróhirdetéseket, estéként néztem a Youtube videókat, aztán szembejött egy használt Current Design Tailfin kajak 750 dollárért. Az új ára 1300 körül van HST-vel, úgyhogy a 750-es árral elégedett voltam.

(Most egyesek fogják a fejüket, hogy nem akar bérelni, de vesz egyet 7,5x annyiért? Az a tervem, hogy jövőre veszek egy rendes motorcsónakot és akkor kb ennyiért továbbadom a kajakot.)

Tehát 3 hete szombaton reggel összepakoltam, elmentem Oakville-be és megvettem a kajakot, amit rögtön ki is akartam próbálni. Mindent vittem magammal, de a horgászbotokat otthon felejtettem. :-/ Úgyhogy szomorúan hazavittem a kajakot és az első próbára ma került sor.

Az utazás eseménytelen volt, a kajakot sem hagytam el a tetőről, a parkolóban pedig kajakos horgászok hordái vártak. Legalább 4-en készülődtek, ezért aztán volt segítség akivel leszedtük az amúgy nem könnyű kajakot az autó tetejéről.

Az időjárás viszont nagyon gáz volt, a szél nagyon fújt és tiszta felhő volt az ég. Nincs még rutinom hogyan kell ehhez öltözni és én eléggé fáztam.

Nos néhány gondolat azoknak, akik valaha kajak horgászaton gondolkodtak:

  • Tényleg viszonylag könnyű fel és lerakni az autóra az kajakot, de jobb, ha valaki segít. Most már 10 perc alatt rögzítem gurtnikkal.
  • Fura, hogy a kajak alján lyukak vannak, ahol bejön a víz. Először azt hittem, hogy ezek azért vannak, hogy ott folyjon ki, ha beesik az eső vagy becsap a víz, de igazából ha beleülsz a kajakba, akkor a lyukak pont vízszintbe kerülnek és ha mondjuk a kajak elejében kotorsz, akkor vízben állsz. Ezt nem értem.
  • Az evezés marha sok vizet hoz be, a cseppektől teljesen elázott a cipőm, nadrágom. Ha jó idő van, akkor nem számít, de tegnap reggel nagyon hideg volt vizesen. Sok kajakos eleve neoprén ruhát vesz fel alulra. Nekem is van egy neoprén csizmám, majd legközelebb kipróbálom.
  • A sit-on-top kajak marha jó dolog, kényelmes a szék, jó kajakból horgászni, közel a víz, nagyon jó élmény, sokkal közvetlenebb, mint egy csónakból.
  • Rájöttem, hogy csónakban mindig széllel háttal álltam és kihasználtam a szelet, hogy messzebbre dobjak. Kajakban ez nehezebb, mert a horgony az orrban van, tehát a kajak széllel szemben áll és így te is. De rájöttem, hogy át lehet fordulni a másik irányba, rá lehet térdelni a székre, illetve fel is lehet állni, mert elég stabil a cucc. Így messzebb tudtam dobni és több halat is fogtam.

A pecáról:

Erős szél fújt, egy USA-ból jött front utóhatásában voltunk. A máskor áttetsző víz zavaros volt, ami jó jel, mert a halak nem látják mit művelsz. Először Abu 20 gr-os támolygó villantóval kezdtem, volt rá pár ütésem. Fogtam egy kis csukát, de éreztem, nem az igazi.

Próbálkoztam gumihallal, de annak nem volt elég nagy rezonanciája és a fenékre nem lehet leengedni a tuskók és a sűrű növényzet miatt.

Cseréltem 66-os Sebille Flat Shat-re, fogtam vele egy kb 12 cm-es csapó sügeret (itt yellow perch). Aztán beszakítottam. Majdnem sírtam, még nem tudom, hogy Kanadában lehet-e kapni Sebille-t.

Végül megtaláltam a szuper csalit, Rapala SJSR 9, azaz shallow jointed shad-rap 9 cm. Pont ebben a színben itt:

rapala_jointed_shad_rap_shad

Ez azért volt jó, mert a vízinövények felett  jött, nem kopogott le az aljzatra, és meg lehetett állítani és ilyenkor lebeg egy helyben. A kapások főleg akkor jöttek, amikor megállítottam a csalit vagy megindítottam. Folyamatosan húzott csalira csak ütések voltak, de nem ragadtak oda.

Nézzük, hogy mit fogtam. Kb 10 halat, volt köztük egészen kicsi csuka és nagyobb is, a legnagyobb kb 50 centis volt. Volt 3 óriási törpeharcsa, itt channel catfish. Legalább 50-60 deka volt mindegyik és akkorát vertek a csalira, mint egy rendes hal. Fura, hogy Magyarországon ritkán lehet ilyet pergetve fogni. Volt, hogy fogtam a magyar vizeken is, de 10 év alatt kb 3 db-ot.

Jött egy bitang nagy Black Crappie (kb 30 centi), ami Magyarországon nincsen. Azért nem  a saját képet tettem ki, mert a peca elején még eléggé szokatlan volt az ingatag kajak és a telefon bent volt a drybag-ben (biztos ami biztos).

Ez a hal átmenet a naphal és a fekete sügér között. A part szélén lehet fogni 10 centiseket rogyásig, a nagyobbak úgy látszik bent vannak a nyílt vízen, mert rájuk már kevesebb veszély leselkedik.

Black_Crappie

Fogtam két fekete sügért is, mindkettő kiugrott vagy 1 méterre a vízből, ahogy az amcsi pecás videókon láttam. A nagyobbikról van képem is. Nem volt egy óriás, de jó kapást csinált.

20180602_131630

Délutánra kisütött a nap, a naptej a kocsiban volt. Elhúztam, hogy kimenjek érte, meg is égett a kezem és az arcom. Tanulság, ha kajakkal horgászol, akkor MINDEN legyen nálad, mert ha kievezel és vissza, akkor elázol, elvesztesz fél órát.

Érdekes módon a délutános műszakban is volt hal, sőt több volt a kapás, a szél is csitult, meleg volt, szóval nagyon jó peca volt.

Még néhány kép, sokat nem csináltam. Majd veszek egy telefon drybag-et és akkor kéznél lesz a telefon.

A következő képen látszik, hogy erre a kajakra lehet oldalsó pontoon-t tenni, ami nagyon jó stabilitást ad. Könnyű le és felszerelni és az egész kiegészítő 5 kiló. Profi munka!

Illetve megfigyelhető a képen a kormánylapát, ami csak a prémium kajakokon van, de nagyon hasznos segítség. Így utólag örülök, hogy nem a Basspro-ban kapható Ascend kajakok egyikét vettem, mert azoknál nincs kormánylapát, azaz az evezővel kell kormányozni, ami sebesség veszteséghez vezet. Beszéltem egy Ascendet használó pecással, ő nagyon szidta a kajakját, hogy pörög evezés közben mint a körhinta.

20180602_12583220180602_12583820180602_142343

Peca – Orangeville, Island Lake

A szeptemberi kánikulát két nap alatt elfújta a szél és elmosta az eső és bennem újra felébredt a horgászláz. 30 fokban nem annyira jó ötlet egy csónakban aszalódni, de ahogy a nappali hőmérséklet 20 fok alá esett, úgy megint elkezdtem vágyakozni, hogy egy tavon ringatózzak és ragadozó halakat kergessek.

Orangeville nincs messze tőlünk és ott már van egy kis helyismeretem, ezért péntek este foglaltam egy csónakot az Island Lake-re. Ez jó rendszer, hogy a neten keresztül bérelhetek és előre ki is fizethetem a csónakot. Nem kell aggódnom, hogy mire megérkezem lesz-e csónakom, vagy mehetek egyenesen haza.

A csónakkal a “zsebemben” nem kellett volna nagyon korán kelnem, de Márk fél hatkor felkiabált engem, mert valami rosszat álmodott és már nem tudtam visszaaludni.

Szép lassan elkészültem, a családot sem ébresztettem fel és kicsivel 6 után csendben becsuktam az ajtót magam mögött. Induláskor teljesen sötét volt, Toronto egyértelműen aludt még.  Mint kés a vajban úgy mentem át az alvó városon…

Ahogy az óriási 401-es autópályáról ráfordultam a Brampton fele vezető kisebb autópályára úgy elhaladtam vagy 10 kilométernyi ipari terület mellett, ahol raktárak és üzemek váltották egymást.

Majd szép lassan kiértem a GTA-ból és a Hurontario úton való vezetést nagyon élveztem. Ez az út egyenesen átvezet a Niagara Escarpement-en, ami egy szép nagy völgy. Akkor értem oda, amikor a nap éppen felkelt, és én meg néztem magam előtt a legalább 5 kilométeres nyílegyenes utat és az autókat, ahogy kapaszkodnak fel a völgy szemben lévő oldalán.

Szeretem ezt a környéket, mert sokkal emberibb, mint Toronto. Betont nem igen látni és az út két oldalán farm-ok állnak, minden udvaron ott áll a pick-up vagy más 4×4-es óriás.

Eszembe jutott, amikor Timkával 2009-ben vezettünk Dallasból Houston-ba. Akkor nagyon egzotikusnak tűnt, hogy Texas-ban egy autópályán repesztünk és country-t hallgatunk, de most már kezdek hozzászokni a 6 sávos autóutakhoz, a sárga útburkolati jelekhez és a nálam kétszer nagyobb Ford F150-es vagy RAM Heavy Duty óriás pick-up-okhoz, amik óriás hanggal söpörnek el mellettem. Hiába na, ezekben az autókban 5-6.000 cm3-es motor van és akkor a kipufogójuk, mint egy kályhacső.

Amikor indultam, akkor 8 fok volt Torontoban, de a városon kívül deres volt a házak teteje. Csak 3 fok volt, úgyhogy nem is szálltam ki az autóból, ahogy a tóhoz értem. Korán érkeztem és várnom kellett fél órát, míg végül a kaput kinyitotta egy parkőr 8 órakor.

A csónakot gyorsan átvettem és beszélgettem egy fiatal sráccal aki a parknak dolgozik. Ő adott pár tippet, hogy próbáljam meg a kikötő előtti területet, mert ott elég mély a víz és a csukák a növények között állnak és lesnek a kisebb halakra. Állítólag ő is fogott pár csukát a héten az 50-60 centis méretből.

No ez jó lesz nekem is, ezért én is a kikötő előtt kezdtem, de valahogy nem tetszett a terület, mert több csónak is volt körülöttem, úgyhogy elindultam a tó közepe fele, ahol ugyan sekélyebb volt a víz, de nem volt senki körülöttem.

A tó itt kb 1,5 méteres és az alsó méteren vastagon áll a növényzet. Csak a felső 50 centi tiszta, ezt kellene meghorgászni úgy, hogy a legkevesebbszer akadjak bele a zöldségbe. Ahogy növényt fog a csali, úgy a halat el is lehet felejteni, mert nem mozog a műcsali és a vontatott zöldségre nem izgulnak a csukák.

Szél nem fújt, csak valami nagyon gyenge légáramlatot lehetett érezni, ezért nem használtam a súlyt, hanem hagytam, hogy lassan sodródjon a csónak. Először próbáltam Sebille Flat Shaddel, de ez a csali összeszedte az összes útba eső növényzetet, úgyhogy inkább az Ottó bácsi féle 10 grammos sötét támolygó villantót tettem fel 40-es monofil előkével.

Kb a 3 dobásra kapásom volt, de nem akadt meg a hal. Újra oda dobtam és erre a dobásra egy 40 centis kis kroki verte le az Ottó bácsit. Rögtön belefúrta magát a zöldségbe, de fölé álltam a csónakkal és kihúztam. Merítőm még nincs, úgyhogy kézzel vettem ki.

Jó kezdés, gondoltam és folytattam a dobálást. A szél közben erősödött és az elektromos motorral hátramenetben kellett lassítanom a sodródást, hogy a legjobb részeken ne suhanjak át. Addigra már láttam, hogy nem mindenütt egyforma a meder. A parthoz közelebb, ahol sekélyebb volt a víz, ott csak egy vékony 10-20 centis szőnyeg fedte az aljzatot. Ez a hely láthatóan nem tartotta a halat, ezért próbáltam a 1,5 méteres víz felett maradni, ahogy a növényzet sűrű volt és jól meg tudott benne bújni bármilyen hal.

Ezen a részen fél óra múlva megint ütést éreztem és egy nagyobb, 50 centi körüli csukát fogtam. Nem valami nagy méret, de a parkőr szólt előre, hogy erre a méretre készüljek, a nagyobbak majd csak hidegebb időben kerülnek elő.

Ez után  a hal után nagy csönd következett, a nap egyre magasabbra kúszott. Egy idő után rájöttem, hogy nap eléggé besüt a vízbe, ezért a mélyebb vízben kellene próbálkoznom.

Közelebb mentem a gáthoz, ahol kb 2 méteres volt a víz. Találtam olyan részt, ahol semmi növényzet sem volt, egy kicsit itt is próbálkoztam, de nem jött semmi. A sima kavicsos meder nem tartotta a halat…

Majd végül találtam egy jó területet, ahol 2 méteres volt a víz és a sima aljzat lassan átváltott növényesbe, de egy kb 100 méteres részen nem nőtt fel a hínár magasra, úgyhogy lehetett ejtegetni egy kicsit a támolygót. Ezen a részen volt két rávágásom és egy lekövetésem. Ez utóbbit jól elrontottam, mert csak az utolsó pillanatban vettem észre, hogy egy csuka követi a villantót és akkor már késő volt és éppen a hal orra elől vettem ki a csalit. Ha hamarabb észreveszem, akkor talán tudtam volna egy kicsit lassítani a bevontatást, de a szép eléggé borzolta a vizet, nehéz volt észrevenni a halat, plusz a Polaroid napszemüvegem júliusban eltört és egy olcsó napszemüveget vettem, ami nem polarizált, úgyhogy nem látok vele a víz alá. Öreg hiba…

Végül fél egykor elkezdtem pakolni, mert a csónak bérlés 1-ig szólt. Szépen kimotoroztam, leadtam a csónakot és megettem az ebédemet a parton. Néztem, ahogy a srácok a jégkunyhókat újítják fel. Ezen a tavon lehet olyan kunyhót bérelni, amit traktorral behúzni a jégre. A polgár fúr egy léket, berakja a pecát és leül a padra és esetleg közben grillezi a kolbászt, már ha bírja eléggé a füstöt. :-]

Ezeken a kis házakat látva kicsit rossz kedvem lett, mert eszembe jutott, hogy hamarosan itt a tél és tartok tőle, hogy itt a tavak decemberben befagynak és márciusig úgy is maradnak…

A rosszkedv később is megmaradt, mert a hazafele tartó út nem volt annyira vidám, mint reggel. Délutánra megmozdult a város és Toronto környékén elkezdődtek a dugók. Így a reggeli 50 perces útból végül 1,5 óra lett.

A halakról nem tudtam normál fotókat csinálni, mert tiszta nyálka voltam és nem vittem magammal kéztörlőt. Hiába nem úgy van, mint otthon, hogy az óriás Plano ládámban mindig benne van minden cuccom és nem tudok semmit sem otthon hagyni. Kéne egy kertes ház, vagy legalább egy saját garázs… :-/

Néhány információ a csónakokról Laci kérésére: a csónak amit béreltem egy alu Jon boat, azaz lapos aljú, kis merülésű. Ez a típus Észak-Amerikában népszerű, én utoljára az Ebron találkoztam ilyennel. Ezt a típust nem annyira szeretem, mert a légkamrák az ülésekben vannak, azaz az ülés fix, nem lehet mozgatni, vagy kivenni. Az üvegszálas csónakok előnye, hogy a padok használata opcionális, azaz nagy a munkatér és be lehet pl feküdni a csónak aljába éjszakára.

A bérelt csónakom Maconka szindrómás volt. :-] Maconkán is az összes alu csónak eresztett, sajnos úgy tűnik, hogy Kanadában sincs ez másként. Reggel még száraz volt, de mire végeztem már legalább 1 centi víz áll a talpam alatt. Még egy érv az alu csónak ellen, idővel sajnos elkezdenek ereszteni a szegecselés miatt.

Az viszont pozitív, hogy a csónakhoz jár a két evező, a súly és a hosszú kötél és a tiszta mentőmellény. Nem úgy, mint a legtöbb magyar horgásztavon, ahol vagy viszel mindent, vagy úgy kell reggel összevadásznod a súlyt, kötelet és vízmerő szapolyt.

A csónakhoz jár két nagy akksi és egy 50 librás Minn Kota C2 motor. A C2 az alap modell, nem fokozat mentes, de csak ennyi a hátránya. A csónak bérlés ára viszont csillagászati volt, 72 dollárt fizettem HST-vel 5 óra pecáért. Valószínűleg vennem kellene egy gumicsónakot vagy egy kisebb műanyagot, amit a tetőn lehet hordani. Na majd meglátjuk, ez inkább majd jövőre lehet aktuális.

20171001_13172720171001_13180420171001_08535620171001_09132520171001_11451620171001_09132120171001_091316

Első pecás napom (Island Lake és Ken Whillans Resource Management Area)

Laci barátom már többször említette, hogy szívesen olvasna a kanadai horgász élményeimről. Ezzel én is így voltam, de ehhez először autó, aztán idő kellett volna. Amikor ez mind megvolt, akkor az első horgászat Márk múlt heti betegsége miatt nem jött össze.

A következő 3 napos hétvége (Labour Day Weekend) jól jött tehát, hogy pótoljam ezt a hiányosságot. Nulla helyismeret miatt inkább ráhagyatkoztam arra a kis füzetre, amit Gábortól kaptam. Ők az Expo-n voltak pár hete és ott kapták az információs füzetet, amiben a Credit Valley Conservation “társaság” által kezelt tavak vannak felsorolva.

Ebből a füzetből néztem ki az Orangeville-i Island Lake-t, ami szép nagy tó és “csak” 90 km-re van tőlünk. Reggel 6-kor keltem, forgalom nulla volt így valamivel 7 óra után már ott is voltam a parton. Ez kb annyi idő és távolság, mint amikor Gyöngyösre jártam az M3-ason.

Ontario-ban a horgászathoz az Ontario Outdoor Card-ot kell kiváltani és ehhez kell megvenni az éves pecás engedélyt. Az egész az interneten elintézhető 5 perc alatt, persze ehhez előtte több órát olvasgattam, hogy pontosan mire van szükségem. Az engedély kb 50 dollárba került, ebből az Outdoor Card 3 évre érvényes és évente tizenvalamennyi dollárért kell megvennem a horgászengedélyt. Ez jóval olcsóbb, mint Magyarországon horgászni, legalábbis ami az engedélyt illeti.

Az Island Lake-nél lehet csónakot is bérelni (elektromos motorral és akksival), de amikor előző nap megnéztem a bérlési opciókat, akkor már nem lehetett szombat reggelre foglalni. Ellenben a tó körül kb 8 km-es sétaút van, arra gondoltam tehát, hogy jó lesz nekem a partról is. Nos ez elég buta buta gondolat volt, de ne rohanjunk ennyire előre…

A tó egyébként a magyar víztározókhoz hasonló, egy gáttal elrekesztettek egy kisebb folyót (najó szerintem patak) és az feltölti a medret. A tó gát körüli része a mély víz, ahol a folyó vagy patak befolyik az a sekélyebb rész. Ez az Island Lake-nél is így van, de azt nem láttam a tájékoztatóból, hogy összesen ennyi a hasonlóság a magyar tavakhoz képest.

Ennek a tónak szikás a partja és az alja és ezért a tó vize teljesen átlátszó kb 2 méterig. Aki horgászik, főleg aki perget az már sejti, hogy ez miért rossz. A tóban az átlátszó víz miatt kb 1-2 méterig felnőtt valami fű, a halak ebben bújálnak, és persze nem akarnak kimenni a tisztásokra, ahol a horgászok várják őket. Ha te látod őket, akkor ők is látnak téged…

Én is láttam kilós feketesügeret a növényben úszni, de ahogy meglátott engem, rögtön menekülőre fogta a dolgot. A parti helyek száma minimális, de ahol hozzá lehet férni a tóhoz ott is kb fél méteres teljesen átlátszó a víz, azaz semmi esély pergetve halat fogni.

Jó nagy területet bejártam, kb 4 km-et gyalogoltam a parton, de összesen kb fél órát horgásztam. Vannak nagyon ígéretes kis hidak a tavon, de onnan tilos horgászni. Pedig itt láttam kis csukát, sügereket tonna szám és még egy kb kilós Channel Catfish-t, ami nálunk a nem túl megtisztelő törpeharcsa névre hallgat.

20170902_075449

20170902_085321

A magyar feketesügér rajongók szerintem fél karukat odaadnák, hogy ilyen horgászvizen pergethessenek, de én egyelőre csuka-süllő irányban érdeklődöm, azt pedig itt nem nagyon lehet fogni. Csuka szerintem van egy pár a tóban, de süllő az nincsen. Főleg inkább sügeres pálya.

Ellenben nagyon szép a tó környezete, a tiszta WC alap tartozék és a sétaút is szuper kiépített. A teljes tó kerülés 8 km-es, azaz 2-3 óra alatt végig lehet poroszkálni és közben nézelődni.

20170902_07554420170902_08141320170902_083837

20170902_082152

Bár sétáltam egy jót és az idő is fergeteges volt, de én horgászni jöttem. Arra hamar rájöttem, hogy itt csak csónakból érdemes horgászni és volt is vagy 50 csónak a tavon, de azt nem láttam, hogy halat is fogtak volna.

A csónak bérlés amúgy is trükkös, mert vagy egész napra vagy fél napra lehet kibérelni a csónakokat, olyan opció nincsen, hogy 10 órától mondjuk 3-4 órára. Mivel az egész napos csónakbérlés pontosan 90 CAD, ezért elvetettem a csónakázás gondolatát és 10 óra körül elindultam másik horgászvizet keresni.

Toronto felé a Hurontario úton jöttem és az út mellett ott van a CVC másik tava a Ken Whillans Conservation Area. No itt is megálltam és ugyanazért a 6 dolláros belépőért ide is be tudtam menni.

Ez a tavacska jóval kisebb, mint az Island Lake, kb 2 kilométeres sétával körbe lehet sétálni. Pár csónak volt a vizen, de alapvetően sokkal “pecásabb” volt a tó környéke. A víz itt is átlátszó volt, de nem sziklás, hanem kavicsos, mint egy magyar kavicsbánya és kb 1 méter volt az átláthatósága.

20170902_105358

A kavicsbányákhoz többet értek, ezért gumihallal és wobblerrel dobáltam. Láttam, hogy egy pecás kajakos ember fogott egy szép feketesügeret spinnerbait-tel, de az pont nem volt nálam.

A parton sok helyvolt és kevés pecás, úgyhogy tudtam helyről helyre menni és dobálgatni. Kapásig nem jutottam, de egyszer láttam egy szép halat utána fordulni a wobbleremnek, de nem éreztem ütést. Állítólag pisztráng és sügér van a tóban, de azt nem láttam, hogy ez mi volt. Csak egy nagy burványt láttam, de ez kb 5 méterre volt a parttól és a hal megláthatott a tiszta vízben, ezért elugrott az utolsó pillanatban. Legalábbis én így képzelem.

A következő képen egy festői kis tavacskát lehet látni, amit csak egy csatorna köt össze a nagy tóval. Ez alapvetően sekélyebb, és a képen látható öböl nagyon ígéretes volt. A víz szerintem max 2 méteres lehet, és 90%-ig felnőtt a hínár. Ezért a víz tetején poppereztem, de nem volt akció. Teljesen úgy éreztem magam, minta Óhalásziban pergettem volna. (Igen, ha pecáról van szó, akkor nagyon honvágyam van)

20170902_121853

A nagyobb és ezt a kicsi tavat teljesen körbesétáltam, horgásztam vagy 2 órát és nagyon jól éreztem magam még úgy is, hogy nem volt fogásom. A tanulság az, hogy inkább valami magyar viszonyokhoz jobban hasonlító tavat kellene találnom, mint pl a Rice Lake lehet, amit Gábor emleget egy ideje.

A Rice Lake-ben sok a süllő, de mindenképpen motorcsónak kell hozzá, ahhoz pedig még valami csónakos jogsit kell csinálnom. Nem tűnik vészesnek sem az ára, sem a tanulni való, mert csak egy emléleti vizsgát kell tenni, de nem jártam még utána.

A csónak bérlési költségek egyébként általában horribilisek, egy napra kb 80-100 dollárt kell perkálni, úgyhogy jobban járnék, ha vennék magamnak egy kis teknőt a Kijiji-n. Mivel egyelőre nincs hova tennem, így ez nem annyira reális, de majd meglátjuk.

Szerintem pár héten belül megtámadom a Rice Lake-t. :-]

20170902_12174720170902_121802