Miért szívat meg minket a Halong tájfun?

Igen, ma (november 8-án) 10 órakor -5 fok volt, amit -9-nek lehetett érezni. Szépen sütött a nap, kellemes volt a séta a parkolóból az irodába, de november 8-án ez azért túlzás még itt Dél-Ontarióban is.

Screenshot_20191108-100458_Weather Network

Mindez miért?

A tőlünk eléggé messze tomboló (Csendes-óceán) Halong tájfun nagy mennyiségű meleg levegőt “nyomott fel” északra, ahonnan a kiszorított hideg Északi-sarki levegő pont Kanadát találta el. Köszike!

Állítólag november közepéig biztosan így maradunk, utána meg már minek lenne melegebb, ha úgy is itt a tél. 😀

A hirtelen hideg pár centi havat is hozott. Csütörtökön pont itthon dolgoztam, úgyhogy fogtam magam és ebéd időben kimentem az erdőbe (a hátsó kertünk végén ott az ösvény) és jártam egy szűk órát. “Csak” -2 fok volt és sütött nap, nagyon kellemes volt.

Néhány kertben láttam madáretetőket és azokon millió szebbnél szebb madár eszegetett. Blue Jay, Cardinal, stb. Én is akarok egyet!

20191107_12165720191107_121856

 

Az első hó

Az ősz eddig elkényeztetett minket, szeptember-október nagy részében nyugodt és meleg volt az időjárás, így jutott lehetőség horgászatra, kirándulásra és jó néhány hétig a piros levelekben is gyönyörködhettünk.

De ennek sajnos vége, mert a Halloween-t megelőző két napban folyamatosan szakadt az eső, majd jött egy viharos éjszaka és péntek reggelre ez fogadott minket.

20191101_08564120191101_08564820191101_08541220191101_085322

A hó nem maradt meg sokáig, de az éjszakai mínusz és a nappali 1-2 fokos hőmérséklet velünk maradt.

Mi még jól jártunk, tőlünk pár száz km-re északra 5-10 centi hó esett. Nem beszélve Alberta és Manitoba egyes részeiről, ahol már októberben megrendezésre került az első nagy hóvihar és van ahol 40 cm hó esett.

Kanada déli része azért nem az Északi-sark, jó eséllyel csak decemberben jön majd az a hó, ami velünk marad jövő év áprilisig.  Akkor viszont várható, hogy lesz olyan pár hét a télen, amikor 2-3 naponta jön a hó vagy az ónos eső és a rendszeres hótakarítást és jégtörést be kell iktatni a reggeli vagy esti menetrendbe.

Nyári sűrű hetek

Először is elnézést kérek a Zuram hülyesége bolondozása miatt. És itt is kívánunk sok boldogságot az ifjú párnak, Mikinek és Adrinak. Az ő esküvőjükön készültek az “egy újabb unalmas szombat” című poszt fotói. (Bocs, ha már összecsomagoltál, azt remélve hogy meghúzod magad egy sarokban abban a kis kastélyban :D).

És a magam nevében is bocsi, nem gyakran látogattam a blogot mostanában. Elfoglaltak voltunk, kihasználtuk a nyár utolsó sugarait és – mostanra már hozzászokhattunk volna – nyüzsgő társasági életet éltünk.

Az országnak ezen a részen rövid a nyár, ezt kell kimaxolni természetjárás, strandolás, utazás, kerti barbeque formájában. Mostanában hallottam a munkahelyen, hogy a nyaralótulajdonos kollégáim (helyi nevén: cottage) nem egyben veszik ki a szabadságukat. Helyette a nyári időszakban minden pénteken szabaddá teszik magukat a nyaralóba utazáshoz. Mostanában már az is kezd elterjedni, hogy pénteken távmunkaznak, persze hogy a cottage-ból. Így lehet elkerülni a szombat reggeli dugóban ülést az autópályákon.

Nekünk nincs olyan szerencsénk, hogy még egy ingatlan takarításáról és kertgondozásáról kelljen gondoskodnunk. Savanyú a szőlő, hehe. De ha utazunk, legalább mindig új helyekre látogathatunk el. És mivel Ontario óriási, Kanada meg gigantikus méretű, még így is csak karcoljuk a felszínt az országgal és természeti szépségeivel való ismerkedésben.

Az elmúlt hetekben jártunk kétszer a Lake Huron nyugati öblében – amit “west coast”-nak is neveznek, ők komolyan, de szerintem ez vicces. Barátokkal mentünk, így mind jobban szórakoztunk, a gyerekek egymással, így egy kis felnőtt beszélgetés is létrejöhetett. És igen, fürödtünk is. Voltunk játszózni Elmiraban, végre megnéztük az Elora Gorge-t, azóta még egyszer, mind elkezdtünk biciklizni, visszatértünk Blue Mountainre. Márk élvezte a “Papa camp”-et augusztusban, amikor apósommal tudtak értékes időt tölteni a nyári szünetben. Elbúcsúztattuk Adri lányságát és Miki legénységét és tanui lehettünk a házasságkötésüknek. Márk elkeztde az elsőt. Fogadtunk néhány vendéget az új kéglinkben, és még hosszú a meghívandó vendégek listája ;-). És ügyintéztünk néhány munkálatot is a házikón, amiket szintén nyáron érdemes csinálni. Hű még leírni is hosszú ez a lista. Nem félreértendő, ez nem panasz. Hálás vagyok, hogy sokat látunk, vannak barátaink, társaságunk, vendégül tudjuk látni a számunkra fontos embereket. Viszont nagyon gyorsan szaladt az idő, ami egy bizonyos kor fölött már nem előnyös :D. És voltak dolgok, amikre egyszerűen nem is jutott időnk. Ez a mostani hétvége még mindig szép időt hozott, de már elkezdtem átnézni a telefonomat, milyen üzenetváltások maradtak félbe, kitől fogok bocsánatot kérni ősszel.

A munkahelyen is szerencsétlen volt ez a nyár. Mikor csatlakoztam a csapathoz, a vezetőm előre felkészített hogy az október végétől december végéig tartó időszak mindig nagyon elfoglalt a teljesítmény-értékelések miatt. A január meg őrülten elfoglalt a béremelések okán. Tavasszal érkeznek általában az új fejlesztések, amelyek bevezetésében segítjük a vezetőket – idén ez volt a Sabbatical program elindítása, na az igazi őrület volt (hozzáértőknek csak annyit mondanék, minimum viable product volt a termék, és Timka a kimaradt lépések megoldója.. brrrr). Azzal biztatott a vezetőm, hogy ezután a nyár csendesebb, ilyenkor lehetőségünk van konszolidálni, a saját folyamatainkat fejleszteni. Ehhez képest idén 2 alkalommal cserélődtek le a csapattagok, és egész nyáron kettesben voltunk a főnökömmel. Ezen a ponton sem panaszkodom, mert úgy engedett el Magyarországra nyaralni, hogy közben egyedül maradt egy 4-fős csapat feladataival (óriás respect!!). Mostanra elkezdett épülni a tím, most éppen két új kolléganőt tanítunk be. De az elmúlt egy év a folyamatos kihívásokról, prioritások áttervezéséről szólt, szinte állandó lelkifurdalással, mert valami/valaki mindig a lista végére kerül. Közben egyáltalán nem volt lehetőségünk hátrébb lépni egyet, és a saját munkánkat vagy önmagunkat fejleszteni.

Napról napra csúszik bele óvatosan a hétköznapjainkba az ősz. Nem várom a telet, legalábbis a hideget, jeget, havat nem kívánja a szervezetem. Arra vágyom viszont, hogy lelassítsunk egy kicsit, leheveredjünk a kanapéra, és élvezzük a kandalló melegét. Ne kelljen sehova rohanni, semmit elintézni, ne legyen kötelezettség. Akár egész télre is bezárkóznék a meleg házba, de tudom milyen fontos hogy reális célokat tűzzünk magunk elé ;-). Ha mégis nyernénk a lottón, legyen az a kellemes meglepetés :D.