Amikor árulják alattunk a házat..

Mikor tavaly nyáron Waterlooba költöztünk, elég korán elkezdtük a lakáskeresést. Emlékszem, hogy Ritával – aki ingatlanos, és a torontói magyar baráti körünk tagja – már április végén elkezdtünk az online keresést. Akkor még nem sok augusztustól kiadó házat találtunk a piacon. Májusban már kicsivel több volt, és ide is utaztunk egy napra hogy megnézzünk 5 ingatlant, de nem találtunk megfelelőt. Pedig nem volt nagyon sok kritérium: fontos volt hogy melyik iskolához tartozik területileg; dupla garázst szerettünk volna; és nem vizes-penészes falakat. Ja és mosogatógépet. Itt Ontarioban ugyanis a bérelt lakásokhoz gépesített konyhát adnak, és mosoda is mindig van vagy a lakásban, vagy közösen használható mosó-szárítógép a ház több lakásához. A Torontoban töltött évünk után visszavágytunk egy családi házba, elegünk volt pl a közös mosodából, ahol simán előfordulnak ilyenek <link a bedbugos cikkhez> és szerettünk volna egy saját kis kertet is. A torontoi bérelt lakásunkban kaptunk ígéretet mosogatógépre, mielőtt kibéreltük. Amint aláírtuk a szerződést, az üzemeltető cég munkatársa már nem emlékezett erre. Minden egyéb karbantartás is elég lassan ment, pl mire kaptunk szúnyoghálót a hálónk ablakára, már régen megfagytak a szúnyogok ;-).

Friss kezdetre vágytunk, és gondoltuk, itt “vidéken” inkább házakban laknak az emberek, ami ráadásul nem tűnt drágábbnak, mint Torontoban bérelni egy lakást.

Visszatérve a szűk kínálatra, június elején felmondtuk a torontoi lakásunk bérleti szerződését (60 nap felmondási idő van általában) és elkezdtünk pánikolni, hogy nem lesz hol laknunk. Na jó, nem ez volt a legdurvább, de hogy pl Márknak be kellene fizetni valami tábort augusztusra, és azt sem tudjuk, a város melyik részén lakunk. Torontoból ez olyan nagy problémának tűnt :D. Akkor még nem tudtuk, Waterloon belül bárhova el lehet jutni 12 percen belül.

Rita rendszeresen küldte a realtor oldalon megjelent hirdetéseket, és én is nézegettem más fórumokon, pl a kijijin, facebookon. Találtam is egy házat kijijin, azonnal írtam a tulajnak. Mivel nem volt több ház a megnézendő listán, Ákos ugrott be munka után. Több érdeklődővel együtt nézte körbe a házat, és kapott a tulajtól néhány keresztkérdést: hol dolgozik, és a felesége (van-e jövedelmünk), milyen hosszú távra tervezzük a bérlést, hányan költöznénk be, hajlandó-e rendben tartani a kertet és letakarítani a havat télen. Ákos jól válaszolgatott, és neki is tetszett a ház. Majd a tulajdonos átküldte az eléggé egyoldalú bérleti szerződést, amiben volt néhány törvényellenes kérés is – például kauciót is kért az első-utolsó havi bérleti díjon felül. Emiatt nem izgultunk, mert Ákos kikutatta hogy ha alá is írjuk, beköltözés után kérhetjük hogy kössük meg inkább az <Ontario bérleti szerződést>.

Visszagondolva, néhány napig komolyan izgultunk, minket választ-e. Igent mondott, és mi meg örültünk, végre újra házban lakunk majd, kertészkedhetünk, stb.

Örültünk, egészen kb novemberig. Egy novemberi napon Ákos otthonról dolgozott, amikor becsöngetett egy ingatlanügynök azzal hogy úgy látta egy hirdetési oldalon, eladó a ház. Azonnal ment egy email a tulajnak, mi lehet az oka? Jaaaj ne izguljunk, csak kint maradt el weboldalon tavalyról, 9 hónapra volt kifizetve a hirdetés.

De januárban megismétlődött a dolog. Akkor már konkrétan azzal csengetett az ingatlanos, kirakná a tábláját. Ide ugyan nem, mondta az én uram, és közben már fogalmazta a következő levelet. A házinénivel ugyanis inkább írásban lehet kommunikálni, szóban nem valami jó az angolja. A mandarint meg nem beszéljük jól (még?). Ekkor már elismerte, valóban vevőt keres a házra.

Mit tehet ilyenkor a bérlő? Hát, egyrészt, felkészül arra, az egy éves szerződés lejártával el kell hagynia az ingatlant. Másrészt, megpróbál egyezkedni a megtekintési időpontokról a tulajdonossal. A jog nem áll mellettünk ebben a kérdésben: a tulajdonosnak és megbízott ügynökének, sőt egyeztetés alapján bármely ingatlanügynöknek joga van kulccsal – amit egy kis számzáras dobozban felszerelnek a bejárati ajtó kilincsére – napközben bármikor bejönni érdeklődővel a házba, ha adott 24 órával megelőzően értesítést. Az érveink ezek voltak: ha meg tudunk egyezni a megtekintési időpontokról, bemutatható állapotban hagyjuk az ingatlant.

Eleinte ez jól működött, mert Jun (a házinéni) hétköznap ebédidőre időzítette az a kevés érdeklődőt, aki rátalált a purplebrick oldalon. Ez egy ingatlan.com-hoz hasonlító oldal, hirdetési díjat kell fizetni, nem jutalékot, ami egy több százezres ingatlan esetében jelentős megtakarítás lehet az eladónak. Viszont aki venni akar, általában ügynököt fogad, mert így számára ingyenesen kap kiszolgálást (a jutalékot itt is az eladó fizeti). Az első eladási ár a piachoz és a ház állapotához képest elég magasra sikerült, ezért aztán nem tolongtak a vevőjelöltek. Az állapota az elmúlt években romolhatott le, amióta bérlők lakják. Ki kellene cserélni a tetőt (nem a szerkezetet, csak a zsindelyeket), volt 2 beázás amit nem javítottak meg szépen, a konyha kezd széthullni és a ház méretéhez képest elég kicsi is. A terasz fa deszkáit és szerkezetét évek óta nem festették, és mivel fából van, lehet hogy ezt csak csere oldja meg. A basement csak épphogy használható állapotúra van kialakítva, öreg és nem túl divatos lambériával, vékony szőnyegpadlóval, a beosztása sem igazán jó. A kandallót mi nem mertük begyújtani, a kéményt és gázt már régebben ellenőrizhették. Az utolsó igazi gazdája az előző tulaj lehetett, aki a garázsban látható falfeliratok alapján maga is itt nőtt fel, vagy 8 gyermeke volt – itt rajzolták fel, melyik csemete milyen magas. A 9. felirat Márké ;-).

Valamikor március végén viszont megnőtt az érdeklődők száma, ahogy az ingatlanügynök listázta a házat (az MLS-ben, ami az ügynökök számára elérhető közös rendszer). Innen kezdődött a kényelmetlenség. Már nem volt elég az ebédidő. Mikor az ügynök felvetette, hogy adjunk meg állandó, legalább 3 óra időtartamú megtekintési időpontokat, először húzódóztunk. Hogyan tudnánk olyan pl hétvégi 3 órás intervallumot megadni, amikor biztosan nem leszünk otthon? Szeretünk kirándulni, de eshet az eső vagy akkoriban még a hó is. Lehet nagyon hideg. Az egyetlen stabil pont a hétvégéinkben Márk úszásedzése volt, szombatonként 11-11:30 között. Odautazás, átöltözés, fél óra edzés, átöltözés – ez másfél óra. És a gyerek úszás után farkaséhes, ezért egyikünk eközben intézte a heti bevásárlást és ebéd főzést. Menjünk minden hétvégén étterembe ebédelni? Kicsit úri hóbortnak tűnt ez, a költségekről nem is beszélve. A hétköznap egy kicsivel könnyebbnek tűnt, szerdánként egyikünk sem szokott otthonról dolgozni. Megbeszéltem az ügynökkel, szerdán 9-17 között lehet jönni. Ok, mondja, és a hétvége? Végül abban állapodtunk meg, minden hétfőn elküldöm neki a következő hétvégére vonatkozó időpontot, és ez egész jól be is vált.

Néhány dologra azért figyelni kellett az időpontok egyeztetésekor. Az első szerdai nap után rájöttünk, nem minden ügynöknek alap, hogy pl lekapcsolja maga után a lámpákat. Vagy hogy bezárja a teraszra vezető / garázs és a lakás közötti ajtót. Mi meg még nem vagyunk annyira kanadaiak, hogy ne zárjuk be :D. A teraszhoz például simán be lehet jutni az utcáról, mert az egyik kertkapunk nem zárható. Az égve maradt lámpák után meg mi fizetjük a villanyszámlát. Szóval ha egy 3 napos hétvégére elutaztunk, az utolsó napra tettük az időpontot. Vagy egy alkalommal ünnepnapra esett volna, ezért nem volt megfelelő – megegyeztem az ügynökkel, ő maga gondoskodik a lámpákról és a zárakról. Rendes volt, elvállalta.

A másik fontos tanulás az volt, nem érdemes aláírni erről az időpont-megállapodásról semmit az ingatlanossal. Az aláírás után nem utasíthattuk volna vissza a bemutatást az egyezség szerinti időpontokban. Pedig nálunk előfordult, hogy egy szerdai napon Márk éppen lázas-hányós betegséggel küzdött. Bár nem gondolom, hogy ezt bárki látni szeretné, vagy elkapni, mégis nyugodtabb voltam hogy le tudtam mondani. Olyan is volt, amikor én maradtam itthon dolgozni aznap mégis. Akkor már nem zavartattam magam – el sem mentem itthonról, köszöntem és dolgoztam tovább. Arra azért figyeltem, ne legyen megbeszélésem, mert néha elég érzékeny témákról beszélgetünk, és ki tudja, kit ismer az ingatlanos, vagy a vevőjelölt. Kicsi ez a város.A harmadik pedig, hogy az ingatlanos azért feszegeti a határokat. A megállapodás ellenére többször is keresett egyéni kérésekkel – lehetne-e hétköznap 7 órakor megnézni? Mert semmilyen más időpont nem felel meg az érdeklődőnek. Sajnos nem, mondtuk, mi akkor éppen gyereket fürdetünk. Később is jó. Kizárt, akkor meg mesélünk és alszik. Jaj, nem baj ha azt az 1 szobát ahol alszik nem tudják megnézni. Neeeeem. Volt egy meglepetés érdeklődő is. Hétvége volt, és épp ahogy álltam fel a kocsibeállóra, látom hogy egy pasi száll ki a ház előtt leparkolt kocsiból. Először eszembe sem jutott hogy hozzánk jöhet, becsuktam a garázst. Kicsit később láttam az ablakból, még mindig nézelődik és vadul telefonál. Aztán csengettek. Ajtót nyitok, ott áll a házinéni. Igen? Van itt egy érdeklődő, megnézhetné most a házat? Nem emlékszem a 24 órával korábbi értesítésre, mondom. Hát úgy volt hogy találkoznak és hoz a pasi papírokat, de ha már itt van.. Torontoból jött, és legyek már olyan kedves. Mondom, tök kupi van, ma nem számítottunk erre. Áá nem azt nézi, csak a házat. Mondom hogy nem értek egyet, de Torontora tekintettel. Jön a pasi, csak egy kérése van. Igen. Hát ő itt dolgozik a városban és minden nap jár ide (tessék??), de a felesége, neki megspórolhatnék 4 óra autózást, ha esetleg VIDEÓZHATNA amikor körbenéz. Abszolút nem járulok hozzá. Akkor egy videóhívás esetleg? És már nyomkodja is a telefont. Anyád, mondom magyarul, ő meg már vált is át oroszra és magyaráz az asszonynak. Mikor később írtam a házi néninek h “no more surprise visits” az a válasz “ez nekem is meglepetés volt”; ja, véletlenül pont erre a címre beszélte meg a találkozót. Egyébként ezen a ponton derült ki, h a tulaj bérlőket keres, nem vevőt. Akik aztán majd ugyanerre a sorsra jutnak jövő tavasszal.

Ez a lakóval együtt mutogatás bevett szokás itt Ontarioban – és én őszintén nem értem, hogy csinálja ezt egy bérlő aki épp kisbabával van otthon? Vagy tartósan beteg? Mikor az mondta az ügynök hogy alá KELL írnunk a megállapodást, közöltem hogy rendben, de előbb a mi ügyvédünk is megnézi, mi ugyanis fizetjük a bérleti díjat és jogunk van a privát szféránkhoz. Ezután többet nem kérdezett róla.

“Mutogatós” napi rutinunk: a szokásosnál szebb beágyazás, konyha és fürdőszobák tisztán és rendben hagyása, értékek elpakolása, előző nap körbeküldtük a robotporszívót és általában fel is mostunk, Márk szobáját összepakolni, száradó ruhákat elpakolni. Mit köszönhetünk ennek? Én soha korábban nem éltem még ilyen rendben :D.

Még nem adták el, de múlt héten befutott a második ajánlat, és megvolt a második “inspection” – amikor egy szakértő végignézi a ház és beépített berendezések állapotát.

Ezt nem jól tudom, eladták. Ennyit a kommunikációról.

Miért éppen Waterloo…

Nálam ez az egész “költözzünk el Torontóból” valahol az autóban kezdődött egy dugóban ülve. Egyszerűen kiakasztó, hogy Torontón belül csak kora reggel és késő este lehet normálisan közlekedni, ugyanaz az út szombat reggel odafele kicsit több mint 1 óra, délután visszafele meg majdnem kettő. Vagy éppen le akarsz menni a tóhoz? Az tőlünk átlagosan 45 percbe kerül és nincs 10 km-re. Ez egy része a magyarázatnak.

De a fő ok inkább az, hogy 10 év családi házas létezés után az emeletes házas élet nem a mi világunk. Régen terveztük, hogy ha lejár az 1 évünk ebben a lakásban, akkor elköltözünk egy ‘kertesházba’. Ennek két útja van itt Torontóban.

Vagy mélyen a zsebedbe nyúlsz és havi 3000 dollártól felfele tudsz egy olyan házat bérelni, ahol már nem gáz élni és van egy kis telek, de ez alatt az ár alatt, ahogy a bérleti díj csökken, egyre távolabb fogsz lakni a belvárostól, és az életed jelentős részét reggel és este a TTC-n vagy az autóban töltöd. Mi még nem tartunk ott, hogy szívesen költenénk ennyi pénzt havonta egy bérleményre.

Szóval amikor tavaly ősszel munkát kerestem, akkor még eszembe sem jutott, hogy Torontón kívül vállaljak munkát. Jelentkeztem jó pár helyre, köztük jelenlegi munkáltatómhoz IT Project manager-nek Waterloo/Toronto lokációval.

Aztán kiderült, hogy elméletben lehetne Torontóból is dolgozni, de az IT Waterlooban van és hosszú távon jobban járok, ha ott dolgozom. Tetszett a munka, a fizetés, a leendő főnök, úgyhogy némi tépelődés után megállapodtunk Timkával, hogy ha bejön a munka, akkor elköltözünk Waterloo-ba.

Ez még mindig nem válasz arra, hogy miért pont Waterloo, de most az jön.

Waterloo 110 km-re van Torontótól, igazából három város van teljesen összeépülve, Kitchener-Waterloo és Cambridge. Úgy is hívják ezt a területet, hogy Tri-Cities, de hívják KW-nak is.

A KW-nak 520.000 lakosa van, ami már elég tekintélyes várost feltételez, ráadásul elég tehetős környék, mert sok cég van a területen és ezért van bőven munkalehetőség is.

Szimpatikus, hogy nem csak a dél-Ontario-ra annyira jellemző összeszerelő ipar van jelen (manufacturing), hanem sok fehér galléros munka van a városban. Érdekes módon három nagy biztosító is fenntart egy-egy elég tekintélyes irodát, a SunLife, a Manulife és az Economical együtt közel egy kisebb városnyi embert foglalkoztatnak. Ez nekem különösen fontos a szakmai orientációm miatt.

Ezen kívül KW volt az otthona (vagyis még mindig) a Blackberry-t gyártó RIM-nek és amikor még futott a szekér, akkor a RIM köré egy csomó kisebb informatikai cég települt, erre ráépült egy jó egyetemi képzés és a KW egy tech-hub vagy tech-inkubátor város lett. Aztán a RIM-nek leáldozott, de a jelen lévő képzett emberekre rámentek más cégek és a Google-nak van itt egy nagy irodája, ahol több száz ember dolgozik jelenleg.

Mindehhez hozzájön, hogy az ingatlan bérlés olcsóbb, mint Torontóban, van esélyünk, hogy valamikor majd egy házat vegyünk magunknak és ha nagyon a szélén laksz a városnak és igazán sokat kell ingáznod, akkor kb 30 percet töltesz az autóban (egy irányban).

Ezzel röviden összefoglaltam a lényeget: lakhatás és közlekedés szempontjából biztosan jobban járunk, mint Torontóban, munkalehetőség szempontjából meg nem lépünk vissza Torontóhoz képest. Persze KW-ban kevesebb a munka, de az ember is kevesebb, úgyhogy kb ugyanott vagy.

A jövő is Waterloo mellett szól, néhány éven belül megépül a gyorsvasút, amit 1 óra alatt elrepít az Union állomásra (Torontóba). Onnan kb bármelyik belvárosi munkahely 15 perc alatt elérhető. Nem célom megint ennyit ingázni, de ha muszáj, vagy a karrier ezt kívánja (és nem kell minden nap menni), akkor ez is egy lehetőség.

Csodák persze nincsenek, mert Ontario-n belül a megélhetési költségek kb azonosak, ha a benzinre, ételre vagy szolgáltatásokra gondolok, de a lakhatás mindenképpen olcsóbb. Annyi pénzből, amiért most Torontóban egy 2 háló + 1 nappalis lakást bérlünk, Waterlooban lesz egy óriási házunk 3 hálóval, nappalival, étkezővel, dolgozóval, 4 fürdőszobával, egy nagy beépített pincével és dupla garázzsal. Jöhet a család, kényelmesen elleszünk. Jah és kertünk is lesz, terasszal, grillezővel. Ezt a részét különösen várjuk az új életünknek.

Vannak egyéb előnyök is, az autó biztosítunk a jelenlegi költség kb 60%-a, majdnem 200 dollár megtakarítás havonta és 15 percre fogok dolgozni otthonról. Hát ennyit az előnyökről, a többit majd látjuk ha ott leszünk.

Hátrányok? Ismét meg kell szoknunk egy új életet, a barátaink Torontóban vannak és nem költöznek miattunk ők is Waterlooba, Márknak új iskolába kell mennie, dobozok között élünk (megint).

Majd később beszámolunk róla, hogy mennyire jött be a számításunk.

Bogárpara

Ez egy nagyon őszinte bejegyzés lesz, hogy lehessen látni néha nem annyira jó dolog Torontóban élni. Lehetne hallgatni is róla, de minek tegyük. Hátha valaki pont most gondolkodik azon, hogy Torontóba költözik.

Nyaralásunk előtti szombatra nem szerveztünk semmilyen programot vagy találkozót, hogy legyen időnk összepakolni és rendben tenni a lakást a nyaralásunk előtt.

A terveink kényelmes összepakolás, délutáni szunyókálás, korai lefekvés, merthogy vasárnap éjszaka 2-kor kelnünk kell, 3:30-kor a Pearsonon van találkozónk.

A békés napunkat a házmester néni szakította meg 10 óra körül. Rossz híreket hozott: az alattunk lévő lakás bérlője Kubában volt és lefertőződött ágyi poloskával (bedbug), és pár nap múlva elővigyázatosságból a mi lakásunkat is befújják irtószerrel (mivel pont alattunk van az érintett lakás).

Ehhez csupán annyit kellene tennünk, hogy:

  • alaposan kitakarítunk mindenütt
  • kiürítjük az összes bútort, és elhúzzuk legalább 10 cm-re a faltól
  • lehúzzuk az ágyneműt és zárható zsákban elhelyezzük a szoba közepén
  • Ugyanezt csináljuk az összes cuccunkkal, Márk játékaival, ruhákkal, cipőkkel, stb, hogy a szekrényekben is tudjanak fújkálni
  • A matracokat állítva feltámasztjuk a falhoz
  • Amikor kész az irtás, az összes textiliát átmossuk, és legalább 45 percig szárítjuk a szárítógépben
  • Ja, és 2 hét múlva ugyanezt végigcsináljuk

Hát ez klassz, rohanok a Dollaramaba ezer db szemeteszsákért, hogy mindent be tudjunk zsákolni. Közben erősen elkezdünk aggódni is, mert
1) a héten 2* is mostam, és a fertőzött néni 3 napig hallgatott mint a sír és intenzív mosás-szárítás útján próbált megszabadulni a bogaraktól. Persze mindezt a közös mosodában. És én nem teszek mindent a szárítógépbe, mert pl a fürdőruhák és szintetikus anyagok nem annyira bírják a szárítást, az ingek meg inkább gyűrődnek benne, ezért vállfán szárítom és használat előtt kivasalom. Tehát van esély rá, hogy a mosógépből petéket hozhattunk be a lakásba, brrrrr.
2) A szomszéd néni ráadásul állítólag Kubából hozta haza a kis háziállatokat és mi meg oda tartunk. Parapara.

A vasárnap hajnali 2 órás kelés előtti szombaton egész nap takarítunk, ágyneműt és ruhákat zsákolunk, bútorokat húzogatunk. Körülnézek a lakásban, olyan mintha most költöznénk ki- vagy be. Fekete szemeteszsákok a szobák közepén, csupasz bútorok, üres szekrények. Ez fogad majd amikor hazaérünk fáradtan.  No mindegy, talán jobb is hogy nem leszünk itthon.

Márk osztálytársa majdnem alattunk lakik, ők is szomszédosak a bogaras szomszéddal. A családjuk most látogatja őket Brazíliából. Hova rakják őket arra a 6-7 órára, amíg a bogarasok irtanak a lakásban? Tiszta idegesek ők is.

A poloska helyzet Torontóban para. Nagyon para. Ha meghallja valaki azt az iskolában, hogy bedbug van/volt valakinél, akkor a gyerek aznapi ruhája megy a fagyasztóba, vagy télen ki a hidegbe, vagy a szárítógépbe. A nagy meleg és a mínusz elintézi a bogarakat.

Az rosszabb, ha nem hallasz róla, nem teszel semmit, berakod a ruhákat a szennyestartóba és onnan szétmásznak a bogarak.

A nyugati világban a nagyvárosokban az ágyi poloska helyzet rossz. Az interneten van több bedbug térkép, ahova többnyire hotel látogatók és lakás bérlők tudnak adatot adni az ágyi poloska fertőzésről. Minél nagyobb a város, annál több eset van.

Ezek a térképek annyira nem megbízhatóak, mert ugye van emberi rosszindulat, meg nem minden esetet jelentenek, de így is évente 2000-3000 incidenst jelentenek Torontóban. New Yorkban állítólag többszöröse a fertőzések száma.

Torontóban sok ember él és a lakásviszonyok változóak. Vannak jó ingatlanok, ahol poloska fertőzés esetén azonnal irtást rendelnek el és vannak olyan helyek, ahol nem ennyire lelkesek a tulajdonosok. Pl olcsó bérlemények és zughotelok.

A poloskától pedig nagyon nehéz megszabadulni. A kis bogarak beveszik magukat a hálószobában lévő résekbe, az ágy aljába, konnektorba és éjszaka nekiindulnak és vért szívnak. Reggel pedig úgy ébred az ember/gyerek, mint akin több száz szúnyog falatozott. Nem beszélve az iskolai kiközösítésről, mert ugye a gyerek rögtön teleharsog mindent, meg a csípés amúgy is rögtön látszik. (lásd a végén a riportban)

Mi meg közben hazaértünk és 1 teljes nap alatt mostunk, pakoltunk. Még jó, hogy a Family day miatt a hétfő szünnap volt és volt időnk minderre a suli és az iskola előtt. A lakásunk még mindig teljesen tiszta, de állítólag az alattunk lévő lakás is renden van már. Hát pár héten belül meglátjuk…

Kubába érve is bennünk volt a para, Ákos szétpakolta a hotelszobát, benézett a képkeretek mögé, az éjjeliszekrénybe és a matrac és az ágy alá. A hotelszoba tiszta volt. Irma miatt állítólag sokkal több a szúnyog és más kellemetlen rovar és bogár.

Egyébként egyáltalán nem biztos, hogy a bogarak Kubából jöttek a házunkba, elég ha az ember elmegy egy fertőzött lakásba és ott leül a kanapéra vagy beteszi a kabátját a szekrénybe. Vagy leül a TTC-n (BKV) egy olyan helyre, ahol egy fertőzött ruhájú ember ült. Vagy vesz egy bútort használtan és beviszi a bogarat a lakásba. (Ezért aztán Torontóban gyakran lehet szinte új, több száz dolláros ágymatracot látni az utcán, vagy kanapékat, foteleket, de ezeket az emberek nem igen viszik el. Nem azért, mert itt mindenki milliomos, hanem azért, mert nem akarnak poloskát vinni a lakásba.)

Nyugi, Budapesten is van poloska, pont most olvastam, hogy egy Pestszentlőrinci vagy imrei (nem emlékszem) pszichiátriai gondozóban nagy járvány van/volt. Magánlakásokban is van bőven, mert a nagy népsűrűség (lakótelep) együtt jár a poloskával. 1900-as évek környékén még durvább volt a helyzet, innen jön a “ciánoztak” kifejezés.

Itt van egy bp-i poloska térkép.

Ez pedig egy riport.

Kicsit már otthonosabban

Igaziból csak akkor akartam újabb képeket posztolni a lakásunkról, amikor már úgy érzem, készen van. Most mégis változtatok ezen az elgondoláson, mert szerintem 1) máris látszik a fejlődés, 2) nem csak mindig a pompát meg a csillogást szeretném láttatni, igenis nehéz egy teljesen üres lakást újra felszerelni. De nem lehetetlen, vagyis lehetetlen nem létezik ;-).

Márk szobájában már a dobozok mélyéről is előásva, és elérhető az összes játék, hozzátéve a bőrőndben érkezett és már itt beszerzett darabokat. Az IKEA-ból vettünk neki egy 160 cm-es “nagyfiús” matracot és egy nagy játszószőnyeget, és karnis-függöny szettet, ezek a hét elején fel is kerültek, így már csak 6:30kor ébred reggel :D.

Beszerzésre vár még maga az ágy leesésgátlóval (mert rendszeresen a matrac mellett találjuk meg, ahova már el is helyeztünk egy vastag pokrócot), és egy polc, ahova a játékait és a könyveit tudjuk felpakolni. Akkor már kevésbé fog táborinak kinézni ;-). Nagy gardróbja van, ahova a ruhái bőven elférnek, így most egyelőre mást nem tervezünk ide. Ja, dehogynem, kinéztem klassz falmatricákat egyenesen Kínából, kb 10 dolcsiért ingyenes szállítással. Szerintem látványban nagyot dob majd a szobán, és állítólag nem teszi tönkre a falat. I’m curious.

IMG_9873

A konyhánk számomra a hűtőmágnesekkel vált igazán otthonossá. A konyha-felszerelések és a gépek is hiányosak, ezekért is szaladgálni fogok a következő 1-2 hétben. Keresem majd a jó állapotú használt gépeket, de lesz, amiből érdemes újat venni pl az itt használtan vett szendvicssütő már el is engedte a leszorító fülét. A 20 CAD-os mikró viszont sztár.

IMG_9871

A fürdőben Ákos kicserélte a zuhanyt gégecsövesre, mert a fix fali nem igazán felelt meg nekünk. Azt sem könnyű megszokni, hogy a víznek csak a hőmérséklete állítható, a mennyisége nem. Okos találmány viszont a zuhanycsőre szerelhető polc, mert a falfúrást próbáljuk elkerülni. A fürdőszobából még nagyon hiányzik egy polc, ahova felkerülhet az összes kozmetikai holmink, és a törölközőknek is lenne helye. Kinéztem a kéksárgában (Fati után szabadon megnevezve) egy WC fölé állíthatót, ami mérete szerint pont befér. Mondjuk azt a 80 CADot kicsit sajnálom erre, de nem valószínű hogy ilyen találok használtan, és higiéniai szempontok is eszembe jutottak. Vagy túl sokat látok mostanában egy 4 évest a fürdőszobában?

Vicces elmesélni, hogy a barkácsboltba én járok, mert Márk ovijával szembeni utcában pont van egy. A múltkor pl csavarokat akartam venni, Ákos gondosan felírta nekem a méreteket mm-ben, de csak a boltban döbbentem rá, hogy ott minden méret inchben van megadva. Öööööö. Nem elég, hogy fogalmam sincs, hogy mondják a tiplit angolul, még ez is. Szerencsére a boltos pasi segített átszámolni, és végtelenül türelmes volt az összes többi bénázásommal is. Megvásároltam, nagy büszkén hazahoztam. Itthon Ákos nézegeti, és kérdezi tőlem: csavarhúzót is vettél ehhez? Miért? Hát mert négyzet alakú csavarhúzóm nincs. Egy ilyen van a fején: ¤. És nem, nem olyan, amibe keresztbe beilleszthető a csillag.

Tényleg ha már itt járunk, a többi angol nyelvterületen hogy hívják a fürdőszobát? Itt  washroom, összehasonlításul az USA-ban bathroom vagy restroom. Ausztrália? Anglia? Írjátok meg világjáró ismerőseink 😉

Jaaa, és fürdőről még annyit, hogy a villanyszerelőknek nem sikerült itt konnektort elhelyezni, ezért kénytelenek vagyunk a fogkefénket a hálóban tölteni. A házinéninek még a nyakára fogunk járni emiatt (is).

A mi hálószobánkkal az van, hogy egyelőre említésre sem érdemes. A wayfair webáruházból megrendelt és augusztus 1-jére ígért, egyébként a többihez képest gyanúsan ocsó matracunk még nem érkezett meg. Ezért egyelőre a kanapé matracát teszteljük, hogy valóban kényelmes-e 2 felnőttnek :D. Eddig rendben van, kivéve, hogy a kanapénak most csak a váza áll a nappaliban, ami nem túl kényelmes.

Amint kezemben lesz az autónk, vásárolok még egy pakolásra is alkalmas tv-állványt, 2 éjjeliszekrényt, valami komódot a hálóba, könyvek tárolására is alkalmas polcot, talán egy kisebb íróasztalt is. És még tudnék álmodozni, de csak szépen sorban. Mindenesetre nyitott vagyok olcsó és/vagy 2 bal kézzel is elkészíthető praktikus ötletekre, amiktől otthonosabb lesz a lakásunk. Jöhet minden csatornán.

A végére a mai környéket felfedező sétánkról teszek ide pár képet. Találtunk egy kis erdőt gyalogosan elérhető távolságban, a fák mögött pedig egy toronyház sziluettje látszik:

Második, akarom mondani harmadik költözés

Ezen a hétvégén költöztünk át a mostantól legalább 1 évig ‘végleges’ lakásunkba. Vártuk már ezt a napot, mert végre lesz egy hely, amit magunkénak érezhetünk. Üröm is vegyül az örömbe, mert az Indian Road környékét nehéz szívvel hagytuk el. A lakás és a környék azért nőtt a szívünkhöz, mert akármerre indultunk gyalog, 5 perc alatt klassz helyre érkeztünk: az Ontario tó partjára, a High Parkba, vagy a Roncesvalles-re, ahol cuki kis boltok, éttermek és kelet-európai hangulat fogadott minket.

No de hogy az új lakásunk szépségeiről is írjak: tágas szobák, normális belmagasság, gyönyörű és csendes környék, 10 perc sétával vagy 5 perc villamosozással elérhető metró.

A költözést eredetileg egy rövid átpakolásnak gondoltuk, de végül a vasárnap egész napunk ráment.

Szombaton ugyanis kihasználtuk a tó közelségét és a jó időt a tóparti Gus Ryde medence felé indultunk, és kb 40 percet áztunk is benne, mielőtt Márknak teljesen lila lett a szája. Mivel a napocska nem sütött elég melegen, a zuhanyzóban állítottuk helyre a hőháztartását, vagyis minek beszélek többes számban? Ezt Ákos csinálta a férfi öltözőben, ahol a fiúk fürödtek és öltöztek. Elfáradva és éhesen mentünk haza, szerencsére az ebédet már előkészítettük szombat reggel.

Ebéd után Márk aludt egy órácskát, utána elszaladtunk átvenni egy konyhai “szigetet”, amit  elsősorban a mikró tárolására néztem ki. Azóta kiderült, hogy szép és sokoldalú darab, tárolónak is kiváló, kerekeken gurul, és sikerült lealkudnom 75 CAD-ra az árát. A hölgy, aki a Kijijin árulta a szekrényt, éppen költözésben volt, és más eladó darabjai is voltak. A kanapét nem vállaltuk be, de kiválasztottunk még egy 42″-os Panasonic tévét, amihez kaptunk egy Apple box-ot és egy HDMI kábelt is 100 CAD-ért. Az apple box a smart TV funkciókat helyettesíti, mert ez a tévé még nem a smart családból való, így viszont lehet vele Youtube-ot vagy más internetes oldalakat is nézegetni.

A szombat délutánunk így el is szaladt, mert nem hagyhattuk mindezt a kocsiban, autózhattunk be a belvárosba az új kéglibe. Sajnos nem tudtunk délutánra kimenni a tópartra, ahogy terveztük ;-(. Viszont a helyére került a tálaló és a TV is.

IMG_9845

És a terveink ellenére vasárnap délelőtt sem az Ontario tó melletti játszótéren bandáztunk Márkkal. Ugyanis amikor szombat délután a tévét cipeltük fel a csajszi lakásában a pincéből, sikerült egy kisízületi tok becsípődést összegyűjtenem deréktájon, így azóta kényszerpihenőn vagyok és a mozgásom alapján simán lassú járműnek lehetne minősíteni. Egyelőre annyira fáj, hogy nem tudok jógával segíteni, csak izomlazítókkal és fekvéssel, de alig várom, hogy végre személyesen is gyakorolhassam a gerincterápiás kurzusokon tanultakat (eddig csak jógás tanítványokon és családtagokon gyakoroltam, már aki hagyta :D).

Vasárnap délelőttre rendelte Ákos a BELL internet szolgáltató embereit, hogy legyen netünk az új helyen is, és ezért ő már reggel 7kor elindult egy kevés cuccal. Mi otthon lassan és kényelmesen (khmmm muszájból) pakolásztunk Márkkal. És szó szerint, ő is pakolt, csak arra kellett figyelnem, hogy egyszerre csak egy lépést mondjak el a teendőiből. Teljesen egyedül csomagolta el a játékait, és az összes cipőt (a mieinket isÖ.

Ákos azzal jött haza, hogy ebédeljünk a Roncin, amit így képzeljetek el:

Úgyhogy ettünk valamit, aztán desszertnek beszereztünk egy kis cheesecaket a lengyel boltból, ezek után már kellett egy kis csendespihenő. Délután 4 körül indultunk át a kis bérleményünkbe teli kocsival. És az “előtte” állapot képei:

Most kedd délután van, és már sokkal otthonosabban néz ki a lakás, de még mindig matracon alszunk, a szekrények felújítás alatt állnak, úgyhogy nem tudtunk teljesen kipakolni. Még nem tökéletes, indulok is a barkácsboltba ;-).

Lakásnézés képekben

Pár hétig jártunk Torontot és hol nagyon, hol kevésbé intenzíven nézegettük a potenciális lakásokat és házakat. Miközben jártunk lakásról lakásra, hogy megtaláljuk az igazi otthont, készítettünk néhány fotót is.

Ami számomra a leginkább meglepő Torontoban, az a város felépítése. A legtöbb Európai nagyvárosban találsz egy történelmi központot, egy belvárost, ahol inkább irodák és emeletes lakóházak vannak, és egy jól elkülönült külvárosi részt a város körül, ahova kiköltöznek a zöldbe, kertes házba vágyók.

Hát ez itt teljesen másképp van. Vagyis végülis hasonlóan, csak Toronto-ban szinte minden metrómegálló egy központ magas házakkal és belvárosias jelleggel, de egy utcával beljebb pedig már ott van külváros házakkal és lakóparkokkal.

Mutatom képen:

 

A távoli toronyházaknál van egy metrómegálló (Yonge-Shepherd), aztán ez a park, és a hátunk mögött sorházak (ezeket itt townhouse-nak hívják). Nem kevés, kb 6-8 sorban egymás mellett, közötte zöld, minden lakáshoz tartozik egy kis terasz vagy tetőterasz. És persze föld alatti garázs is, mert ennyi autónak nincs hely a közeli utcán. (Pedig itt nem alap, hogy mindenkinek autója van, sőt).

 

És a következő metrómegállónál újra high rise negyed kezdődik… és így tovább. Na jó, ha a belvárosból indulva vezetsz vagy tömegközelekedsz kb 1 órát, akkor már egyre kevesebb a toronyház, de nem nulla, csak kevesebb.

Nekem nagyon tetszettek a képen is látható (townhouse) lakások, mert újak, szépek, igényesen kialakított konyhájuk és vizesblokkjaik vannak, és a környező parkok is általában rendben voltak.

A hátrányuk ezeknek az apartmanoknak egyértelműen a méret: a nagyobb hálószobába (master bedroom) éppenhogy befér egy ágy, a kisebbikbe már csak egy gyerekméretű; a nappali-étkező-konyha általában együtt volt 20-25nm. Mivel egy townhouse lakás általában 2 emelet, ezért szűk és meredek lépcsők kötik össze a szinteket. Ezek is lakótelepek és egy kicsit jobbak, mint az emeletes házak.

A régebben épült társas házak tágasabbak, és ezekben van normális belmagasság is (a high-rise-ban úgy érzed magad, mint egy cipősdobozban). A régi házakban kevésbé modernek a beépített szekrények, a konyhát vagy felújították, vagy nem, a saját mosogatógép ritkaság-számba megy, és általában közös mosoda van néhány pénzbedobós mosó- és szárítógéppel az alagsorban.

Ez történik, amikor a kiadandó lakásban a gyerek talál egy zongorát:

img_9649-1

Résen kell lenni a hirdetések olvasása közben, mert az ár pontosan tükrözi mi vár rád. Meglepően olcsón hirdettek egy házat, de a fotók nem igazán adták vissza a valós helyzetet, a kiadó ház mögötti telken ugyanis egy komoly építkezés volt kilátásban:

img_9654

Végül néhány gondolat az árakról. A tavaszi drágulás megállt szerencsére, de az árak nem csökkentek a korábbi szintre. Azokon a környékeken ahol mi néztünk jelenleg egy 2 hálószobás townhouse 2100-2300 CAD havonta, egy ikerház általában 2-3 hálóval 2500-2800, a teljes ház 3 hálóval pedig kb 2800-3000 és még több. Az ár nagyon függ a lokációtól, a metro mellett minden pár százzal drágább, további 10-15 perc busz útra pedig már csökkennek az árak.

Az árképzés nagyon vegyes, valahol a bérleti díj mindent tartalmaz, vizet, fűtést, elektromos áramot amit itt fura módon hydro-nak hívnak. Ilyen lakásból van kevesebb, az átlag lakáskiadó általában a fűtést és vizet beleveszi a bérleti díjba, az áramot a legtöbb helyen viszont a bérlő fizeti. Az áram állítólag olcsóbb, mint Mo-on. A legtöbb helyen kb kéthavi költségre 80-110 CAD-od hallottam, de még nem láttam egyetlen számlát sem.

A bérlési taktikáról talán majd írunk egy blogot, van néhány alapszabály, ami teljesen eltér a magyar rendszertől és érdemes erre felkészülni, ha valaki Toronto-ba szeretne költözni.